Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-12 10:44:51
Üzenet elküldve: 2021-05-12 10:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fejében csengnek Denjaar szavai, hogy a "jelenléte biztonsági kockázat". Aztán megvonja a vállát. Végül is a köpenye csuklyáját a fejére húzta, amúgy sincs rajta semmi kirívó, szóval igazán olyan, mint bárki más. Leszámítva talán azt az apróságot, hogy a ruházata alapján inkább illene az egykori gazdagnegyedbe, mint az egykori szegénynegyedbe.
Hogy mit is keres itt? Tulajdonképpen ő maga sem tudná megmondani, valószínűleg az vezette ide, hogy nem akart a Vashegyen lenni. Továbbra is rosszul alszik, de immáron nem amiatt, ami legutóbbi városi látogatása alatt történt, hanem amiatt, hogy megölt egy embert. Ezzel nagyon nehezen békél meg, még annak ellenére is, hogy meg kellett tennie, hogy példát statuáljon.
Jól esik neki, hogy nem a vashegyi arcokat látja. Első gondolata persze az volt, hogy elújságolja Cha'yssnak azt, hogy már nem házas, meg azt, hogy a saját fokosával gyilkolt meg egy embert, de a második gondolata az, hogy már így is túl sok problémáján segített a férfi. Vajon mikor lesz elege abból, hogy valamennyi lelki nyomorúságát vele osztja meg? Igazság szerint már ő maga is unka saját magát és a nyomorúságait, nyilvánvaló, hogy mások még ennyire sem kíváncsiak rá.
Egy pillanatig rábambul a Kósza Pinty, vagyis immáron Wegtoreni Kalmár cégérére, majd sarkon is fordul. Kicsit dühös is magára, hogy egyből rohant volna Cha'yss karjai közé, böstörög is magában, hogy talán ha lenne némi tartása...*
*A fejében csengnek Denjaar szavai, hogy a "jelenléte biztonsági kockázat". Aztán megvonja a vállát. Végül is a köpenye csuklyáját a fejére húzta, amúgy sincs rajta semmi kirívó, szóval igazán olyan, mint bárki más. Leszámítva talán azt az apróságot, hogy a ruházata alapján inkább illene az egykori gazdagnegyedbe, mint az egykori szegénynegyedbe.
Hogy mit is keres itt? Tulajdonképpen ő maga sem tudná megmondani, valószínűleg az vezette ide, hogy nem akart a Vashegyen lenni. Továbbra is rosszul alszik, de immáron nem amiatt, ami legutóbbi városi látogatása alatt történt, hanem amiatt, hogy megölt egy embert. Ezzel nagyon nehezen békél meg, még annak ellenére is, hogy meg kellett tennie, hogy példát statuáljon.
Jól esik neki, hogy nem a vashegyi arcokat látja. Első gondolata persze az volt, hogy elújságolja Cha'yssnak azt, hogy már nem házas, meg azt, hogy a saját fokosával gyilkolt meg egy embert, de a második gondolata az, hogy már így is túl sok problémáján segített a férfi. Vajon mikor lesz elege abból, hogy valamennyi lelki nyomorúságát vele osztja meg? Igazság szerint már ő maga is unka saját magát és a nyomorúságait, nyilvánvaló, hogy mások még ennyire sem kíváncsiak rá.
Egy pillanatig rábambul a Kósza Pinty, vagyis immáron Wegtoreni Kalmár cégérére, majd sarkon is fordul. Kicsit dühös is magára, hogy egyből rohant volna Cha'yss karjai közé, böstörög is magában, hogy talán ha lenne némi tartása...*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-08 21:17:34
Üzenet elküldve: 2021-05-08 21:17:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*A bátyja talán mégiscsak egy zseni, hiszen a felbosszantott nő a róla szóló sorokat olvasva valóságosan elmosolyodik. Dan álla, majd leesik annyira más abban az apró pillanatban a nő. Valószínűleg ez az a pillanat, amiről egy dalnok, már húrokat pengetne és egy egészen másfajta író regényt bontana. Tényleg igaza volt. Később még el is magyarázza miféle kapcsolatban állt a levélben említett hölggyel, amit valamiért nem képes, csak úgy bóknak venni Saye. Sőt! Még a válaszadás lehetősége előtt ki is viharzik a szobából. Nemsokára egy megrakott tálcával érkezik vissza kezeiben, ajkán pedig tréfával. Legalábbis Danissol ezúttal annak veszi. *
- Legközelebb, csak itassa meg velem a tintát, ne fáradjon azzal, hogy jó ételbe rejti a halálom! Inkább keressen addig is magának szeretőt. *a férfi nem bírta ki ezt a kis megjegyzést, egyszerűen nem bírta ki. Valószínűleg boldogan nézné is az égből, amíg Saye levetkőzne, de a többire, már nem igazán lenne kíváncsi. Csak élje túl az a másik férfi! Ezekkel a számára oly módon humoros gondolatokkal látna ételének, ami... Meglepően finom. Fel is sóhajt örömében, ahogy megízleli az első falatot*
- Felejtse el a szeretőt, ha a húsa is, ilyen finom elveszem magát!
*A bátyja talán mégiscsak egy zseni, hiszen a felbosszantott nő a róla szóló sorokat olvasva valóságosan elmosolyodik. Dan álla, majd leesik annyira más abban az apró pillanatban a nő. Valószínűleg ez az a pillanat, amiről egy dalnok, már húrokat pengetne és egy egészen másfajta író regényt bontana. Tényleg igaza volt. Később még el is magyarázza miféle kapcsolatban állt a levélben említett hölggyel, amit valamiért nem képes, csak úgy bóknak venni Saye. Sőt! Még a válaszadás lehetősége előtt ki is viharzik a szobából. Nemsokára egy megrakott tálcával érkezik vissza kezeiben, ajkán pedig tréfával. Legalábbis Danissol ezúttal annak veszi. *
- Legközelebb, csak itassa meg velem a tintát, ne fáradjon azzal, hogy jó ételbe rejti a halálom! Inkább keressen addig is magának szeretőt. *a férfi nem bírta ki ezt a kis megjegyzést, egyszerűen nem bírta ki. Valószínűleg boldogan nézné is az égből, amíg Saye levetkőzne, de a többire, már nem igazán lenne kíváncsi. Csak élje túl az a másik férfi! Ezekkel a számára oly módon humoros gondolatokkal látna ételének, ami... Meglepően finom. Fel is sóhajt örömében, ahogy megízleli az első falatot*
- Felejtse el a szeretőt, ha a húsa is, ilyen finom elveszem magát!
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-07 20:52:28
Üzenet elküldve: 2021-05-07 20:52:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
- Meglátjuk, hogy a bátyja mennyire bölcs ember. Lehet, hogy ezzel az okosnak gondolt ötletével sodorja magát veszélybe.
*Sandít is a férfira a papír fölött, majd zavartalanul folytatja tovább az olvasást. A szemei cikáznak a sorokon, egészen a keresett részig. Ott már kényelmes tempóban nyálazza át az irományt. Nem téved benne sokat a férfi. Tényleg képes a mosolyra, ez meg is nyilvánul a mérgezés említésénél. Noha azért nem viszi túlzásba. Szája sarka épphogy csak egy röpke mosolyra húzódik, de kezdetnek nem rossz. Ahogy végzett az olvasással a papírt vissza is ejti a férfinak.*
- Nem akartam rákérdezni, de köszönöm a felvilágosítást. De miért vegyek bóknak egy olyan dolgot, amit ön kedvelt, viszont én az ellentéte vagyok?
*Billenti félre a fejét őszinte érdeklődéssel. Majd inkább választ sem várva távozik a szobából. Kintről halk csörömpölés hallatszik csupán. Mikor legközelebb pedig visszatér a nő, már egy megpakolt tálcával a kezében teszi. Azon még gőzölög a leves, a sült és a zöldség köret. Az éjjeliszekrényre pakolja, majd bájos, de őszintének nem mondható mosollyal fordul ismét Dan felé.*
- Ebédeljen... ha mer.
*Vigyorodik el halványan, s ezzel hivatalosan is kihirdeti a háborút. Ha a férfi azt hiszi olyan jól ki tudja ismerni az embereket, akkor most itt az ideje, hogy felkösse a nadrágját.*
- Meglátjuk, hogy a bátyja mennyire bölcs ember. Lehet, hogy ezzel az okosnak gondolt ötletével sodorja magát veszélybe.
*Sandít is a férfira a papír fölött, majd zavartalanul folytatja tovább az olvasást. A szemei cikáznak a sorokon, egészen a keresett részig. Ott már kényelmes tempóban nyálazza át az irományt. Nem téved benne sokat a férfi. Tényleg képes a mosolyra, ez meg is nyilvánul a mérgezés említésénél. Noha azért nem viszi túlzásba. Szája sarka épphogy csak egy röpke mosolyra húzódik, de kezdetnek nem rossz. Ahogy végzett az olvasással a papírt vissza is ejti a férfinak.*
- Nem akartam rákérdezni, de köszönöm a felvilágosítást. De miért vegyek bóknak egy olyan dolgot, amit ön kedvelt, viszont én az ellentéte vagyok?
*Billenti félre a fejét őszinte érdeklődéssel. Majd inkább választ sem várva távozik a szobából. Kintről halk csörömpölés hallatszik csupán. Mikor legközelebb pedig visszatér a nő, már egy megpakolt tálcával a kezében teszi. Azon még gőzölög a leves, a sült és a zöldség köret. Az éjjeliszekrényre pakolja, majd bájos, de őszintének nem mondható mosollyal fordul ismét Dan felé.*
- Ebédeljen... ha mer.
*Vigyorodik el halványan, s ezzel hivatalosan is kihirdeti a háborút. Ha a férfi azt hiszi olyan jól ki tudja ismerni az embereket, akkor most itt az ideje, hogy felkösse a nadrágját.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:45:36
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:45:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*Dan szent meggyőződése, hogy az ápolója is belehabarodott bátyjába, ezt a kedves kis képet a nő fejében a jövőben valószínűleg, majd el is próbálja távolítani testvéréről, ahogyan mindig bajlódik azzal az összes hölgy és férfi számára is. A nőt szerencséjükre nem rántja magához az ágyba, míg elméje lassan csak végre kitisztul. Rajta is kapja a nőt azon, hogy az írását olvassák, és rögtön dühbe is gurul. Mindeközben jól el is szólja magát, hiszen Saye mindeddig nem is olvasta azt a kényes kis részletet. ~A picsába~ ébred rá, hogy elcseszte ismét. Így hát nem is próbálkozik elvenni a másiktól a papírost, sőt még el is neveti magát azon, milyen drámaian tud hangsúlyozni a faarcú hölgyemény. *
- Azok pusztán a gondolataim magáról. A bátyám ötlete volt, hogy mindenkiről írjak és később vessem össze, miket szoktam tévesen megítélni. Múltkor még bocsánatot is kellett kérnem, roppant mód nem volt hozzá kedvem. Igaz a férfi tényleg nem volt buta, de annál idegesítőbb. Még nálam is rosszabb személyisége volt. *Mindeközben, ha a szőke olvas lassan megtalálhatja azokat a bizonyos sorokat, amik igazából nem is olyan vészesek. „Meglehetősen csinos és talpraesett. Nem hajlandó mosolyogni, pedig szerintem tudna. Okos, ettől kicsit félek is. Biztosan megakar egyszer valamiért majd mérgezni. Nem szeretem a nőkön a halvány színeket, de mégis az egész jelensége ragyog. Catheriness ellentéte, furcsa. Élvezem bosszantani. Faszfej kérői lehettek, mert nem hiszem, hogy nem lettek volna. Denassol biztosan minden héten bocsánatot fog velem tőle kéretni. Viszont nem vagyok, már gyermek” *
- Catheriness egy olyan nő, a kevés közül, akit valaha is kedveltem mielőtt megkérdezné. Úgyhogy, ha önnel egy mondatban említem, akkor vegye bóknak.
*Dan szent meggyőződése, hogy az ápolója is belehabarodott bátyjába, ezt a kedves kis képet a nő fejében a jövőben valószínűleg, majd el is próbálja távolítani testvéréről, ahogyan mindig bajlódik azzal az összes hölgy és férfi számára is. A nőt szerencséjükre nem rántja magához az ágyba, míg elméje lassan csak végre kitisztul. Rajta is kapja a nőt azon, hogy az írását olvassák, és rögtön dühbe is gurul. Mindeközben jól el is szólja magát, hiszen Saye mindeddig nem is olvasta azt a kényes kis részletet. ~A picsába~ ébred rá, hogy elcseszte ismét. Így hát nem is próbálkozik elvenni a másiktól a papírost, sőt még el is neveti magát azon, milyen drámaian tud hangsúlyozni a faarcú hölgyemény. *
- Azok pusztán a gondolataim magáról. A bátyám ötlete volt, hogy mindenkiről írjak és később vessem össze, miket szoktam tévesen megítélni. Múltkor még bocsánatot is kellett kérnem, roppant mód nem volt hozzá kedvem. Igaz a férfi tényleg nem volt buta, de annál idegesítőbb. Még nálam is rosszabb személyisége volt. *Mindeközben, ha a szőke olvas lassan megtalálhatja azokat a bizonyos sorokat, amik igazából nem is olyan vészesek. „Meglehetősen csinos és talpraesett. Nem hajlandó mosolyogni, pedig szerintem tudna. Okos, ettől kicsit félek is. Biztosan megakar egyszer valamiért majd mérgezni. Nem szeretem a nőkön a halvány színeket, de mégis az egész jelensége ragyog. Catheriness ellentéte, furcsa. Élvezem bosszantani. Faszfej kérői lehettek, mert nem hiszem, hogy nem lettek volna. Denassol biztosan minden héten bocsánatot fog velem tőle kéretni. Viszont nem vagyok, már gyermek” *
- Catheriness egy olyan nő, a kevés közül, akit valaha is kedveltem mielőtt megkérdezné. Úgyhogy, ha önnel egy mondatban említem, akkor vegye bóknak.
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:11:03
Üzenet elküldve: 2021-05-07 19:11:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
*Dan bizonyára meglepődne, hogy Saye úgy fest a kivételesen különc nők körébe tartozik. Ugyanis a gyengédségnek, a lágyságnak, ami megszállja, mikor a férfi szóba jön, semmi köze sincs ahhoz, hogy bármi vonzalmat érezne a férfi iránt. Nemes egyszerűséggel a karaktere, a jelleme, az a törődés, amivel a különc testvére iránt van, emlékezteti valakire a régmúltból, akire egyszeriben gondol boldogsággal, de leginkább keserűséggel. De ez persze megint csak egy sötét árny a múltból, amit nem most fog elregélni.
Merész vállalkozásba kezdett idő közben. Tisztában van vele, hogy senki sem szereti, ha a magán dolgai között vájkálnak. Így kissé meg is szeppen, mikor a férfi félálomban morran egyet. A keze megáll, s szinte mozdulatlanul mered a férfira, míg az ismét vissza nem tér az álmaihoz. Azután már szabad az út, hogy a papírt kézbe vegye. Lassan olvassa el a pár sort az elején, ami igazából az ő érdeklődését nem kelti fel, de azt meg kell hagyni, hogy érdekesen hangzik. Viszont további sorokra már nincs lehetősége, ugyanis eddig tartott az, hogy Dan az álmaiba merüljön. A félig éber, még öntudatlan férfi mocorogni kezd. Ahogy utána nyúlnak ösztönösen hátrál is egy lépést. A riadalom miatt viszont a papírt elfelejti visszatenni a helyére, így a bizonyíték ékes jeléül az továbbra is ujjai között pihen.
A szabadkozásra csak lassan pillázik egyet, viszont a hirtelen mogorva ábrázatot magára öltött férfi látványa hamar vissza is rántja a valóságba. A papírt gyorsan le is csapja a helyre, ahonnan az imént felvette.*
- Én sajn...
*Kezdene is bele a bocsánatkérésbe, de az ingerült férfi mondandója hamar benne is felébreszti a harcos oroszlánt.*
- Rólam elemzést?
*A hangja nyugodtnak tűnik, de a tekintete, az átható, rideg szempár hamar sötétülni kezd. Mint egy makacs kölyök úgy csap le ismét a papírra, hogy előbb kaparintsa kézbe, minthogy a férfi esetleg elorozná előle.*
- Kíváncsivá tett, hogy ezalatt a röpke idő alatt a nagy tudós mégis miféle _elemzést_ tudott rólam készíteni.
*Azzal mocsok mód használja ki betegének hátrányát, hogy amaz nem olyan fitt és fürge, hogy utána ugorjon. Így ismét egy lépést hátrálva fordítja vissza a tekintetét az irományra.*
- No lássuk, hol is bujkálnak azok az elmés gondolatok.
*Mormogja, ahogy szemei cikáznak a sorok között, hogy fellelje azt a részt, amiben végre említést tesznek róla.*
*Dan bizonyára meglepődne, hogy Saye úgy fest a kivételesen különc nők körébe tartozik. Ugyanis a gyengédségnek, a lágyságnak, ami megszállja, mikor a férfi szóba jön, semmi köze sincs ahhoz, hogy bármi vonzalmat érezne a férfi iránt. Nemes egyszerűséggel a karaktere, a jelleme, az a törődés, amivel a különc testvére iránt van, emlékezteti valakire a régmúltból, akire egyszeriben gondol boldogsággal, de leginkább keserűséggel. De ez persze megint csak egy sötét árny a múltból, amit nem most fog elregélni.
Merész vállalkozásba kezdett idő közben. Tisztában van vele, hogy senki sem szereti, ha a magán dolgai között vájkálnak. Így kissé meg is szeppen, mikor a férfi félálomban morran egyet. A keze megáll, s szinte mozdulatlanul mered a férfira, míg az ismét vissza nem tér az álmaihoz. Azután már szabad az út, hogy a papírt kézbe vegye. Lassan olvassa el a pár sort az elején, ami igazából az ő érdeklődését nem kelti fel, de azt meg kell hagyni, hogy érdekesen hangzik. Viszont további sorokra már nincs lehetősége, ugyanis eddig tartott az, hogy Dan az álmaiba merüljön. A félig éber, még öntudatlan férfi mocorogni kezd. Ahogy utána nyúlnak ösztönösen hátrál is egy lépést. A riadalom miatt viszont a papírt elfelejti visszatenni a helyére, így a bizonyíték ékes jeléül az továbbra is ujjai között pihen.
A szabadkozásra csak lassan pillázik egyet, viszont a hirtelen mogorva ábrázatot magára öltött férfi látványa hamar vissza is rántja a valóságba. A papírt gyorsan le is csapja a helyre, ahonnan az imént felvette.*
- Én sajn...
*Kezdene is bele a bocsánatkérésbe, de az ingerült férfi mondandója hamar benne is felébreszti a harcos oroszlánt.*
- Rólam elemzést?
*A hangja nyugodtnak tűnik, de a tekintete, az átható, rideg szempár hamar sötétülni kezd. Mint egy makacs kölyök úgy csap le ismét a papírra, hogy előbb kaparintsa kézbe, minthogy a férfi esetleg elorozná előle.*
- Kíváncsivá tett, hogy ezalatt a röpke idő alatt a nagy tudós mégis miféle _elemzést_ tudott rólam készíteni.
*Azzal mocsok mód használja ki betegének hátrányát, hogy amaz nem olyan fitt és fürge, hogy utána ugorjon. Így ismét egy lépést hátrálva fordítja vissza a tekintetét az irományra.*
- No lássuk, hol is bujkálnak azok az elmés gondolatok.
*Mormogja, ahogy szemei cikáznak a sorok között, hogy fellelje azt a részt, amiben végre említést tesznek róla.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-05 09:55:35
Üzenet elküldve: 2021-05-05 09:55:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*Dan, már jól ismeri azt a nézést, amikor a hölgyek a bátyjára gondolnak. Azt hitte, hogy amikor Denassol megházasodik az utána sóvárgó asszonyok elfogyatkoznak, ám az évek során szinte csak megkétszereződnek. Gyermekkorában féltékeny volt a testvérére, hogy mindig csak őt dicsérték, ez később viszont daccá alakult. Egy része hálás is amiatt, hogy erősebb a személyisége, mint a legtöbb férfinak. A dolgok negatív oldalát pedig maximum az otthoni papírjai között árulja el. Az viszont mégis meglepte, hogy az a nő aki nem ér már a szerelemmel és saját szavai szerint is megkeseredett, a bátyja gondolatától szintúgy ellágyult, mint bármelyik asszony, akivel valaha találkozott. Amikor álma közben próbálják elcsenni irományát, alig fél álomban mordul egyet, de hamar vissza is fordul az öntudatlan jelenlétbe. Így Sayénak biztosan lesz ideje elolvasni az első sorokat, amik valahogy így hangoznak: „Zseniális gondolatok az utókornak, 1607-ik nap” „Próbálok rájönni az okára miért járnak táncot az árnyak. Azt, már egy ideje sejtem, hogy az nap és a holdak mozoghatnak, de bizonyára nem, oly gyorsan, mint az árnyék. Talán a fényhez lehet köze. A fényhez, ami éjszaka is olyan gyors, mint nappal. Ezért nagyon irigylem” Valószínűleg ezeknél a soroknál tarthat a másik, amikor Dan visszafordul álmában a nő irányába, és egyik kezét kinyújtva motyogni kezd. *
- Hm... Gyere vissza az ágyba! *Valószínűleg, a papír kicsúsztatását, úgy érezhette, mintha csak egy hölgy mászott volna ki mellőle, így rutinosan keresni is kezdi jobbik kezével a „szeretőjét” Bágyadtan kezd pislogni, amikor már körvonalazódik magában, hol is van a másik személy és játékosan megpróbálja magával húzni az ágyba. Ha sikerül ez a manőver, ha nem, nemsokára ráébred igazából hol is van. Az ajka közül pedig egy szitokszó szökik. *
- A jó büdös francba! Őszintén sajnálom Saye! *Ekkor veszi, csak észre, hogy a papírjához hozzányúltak és az arca közel sem barátságos kifejezést ölt. *
- Várjunk csak! Maga elolvasta az írásaim? Nincs semmi köze, ahhoz, hogy miket írok! Lehetett volna a naplóm is! Ha érdekelte meg kellett volna kérdeznie! Most majd fölöslegesen végighallgathatom, hogy miért írtam magáról elemzést!
*Dan, már jól ismeri azt a nézést, amikor a hölgyek a bátyjára gondolnak. Azt hitte, hogy amikor Denassol megházasodik az utána sóvárgó asszonyok elfogyatkoznak, ám az évek során szinte csak megkétszereződnek. Gyermekkorában féltékeny volt a testvérére, hogy mindig csak őt dicsérték, ez később viszont daccá alakult. Egy része hálás is amiatt, hogy erősebb a személyisége, mint a legtöbb férfinak. A dolgok negatív oldalát pedig maximum az otthoni papírjai között árulja el. Az viszont mégis meglepte, hogy az a nő aki nem ér már a szerelemmel és saját szavai szerint is megkeseredett, a bátyja gondolatától szintúgy ellágyult, mint bármelyik asszony, akivel valaha találkozott. Amikor álma közben próbálják elcsenni irományát, alig fél álomban mordul egyet, de hamar vissza is fordul az öntudatlan jelenlétbe. Így Sayénak biztosan lesz ideje elolvasni az első sorokat, amik valahogy így hangoznak: „Zseniális gondolatok az utókornak, 1607-ik nap” „Próbálok rájönni az okára miért járnak táncot az árnyak. Azt, már egy ideje sejtem, hogy az nap és a holdak mozoghatnak, de bizonyára nem, oly gyorsan, mint az árnyék. Talán a fényhez lehet köze. A fényhez, ami éjszaka is olyan gyors, mint nappal. Ezért nagyon irigylem” Valószínűleg ezeknél a soroknál tarthat a másik, amikor Dan visszafordul álmában a nő irányába, és egyik kezét kinyújtva motyogni kezd. *
- Hm... Gyere vissza az ágyba! *Valószínűleg, a papír kicsúsztatását, úgy érezhette, mintha csak egy hölgy mászott volna ki mellőle, így rutinosan keresni is kezdi jobbik kezével a „szeretőjét” Bágyadtan kezd pislogni, amikor már körvonalazódik magában, hol is van a másik személy és játékosan megpróbálja magával húzni az ágyba. Ha sikerül ez a manőver, ha nem, nemsokára ráébred igazából hol is van. Az ajka közül pedig egy szitokszó szökik. *
- A jó büdös francba! Őszintén sajnálom Saye! *Ekkor veszi, csak észre, hogy a papírjához hozzányúltak és az arca közel sem barátságos kifejezést ölt. *
- Várjunk csak! Maga elolvasta az írásaim? Nincs semmi köze, ahhoz, hogy miket írok! Lehetett volna a naplóm is! Ha érdekelte meg kellett volna kérdeznie! Most majd fölöslegesen végighallgathatom, hogy miért írtam magáról elemzést!
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-04 23:14:32
Üzenet elküldve: 2021-05-04 23:14:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
*Szerencsére maguk mögött tudják az intimitás témáját. Nincs kedve fejtegetni és magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Nem akar hallani sem vigasztaló, sem egyetértő szavakat. Egyszerűen nincs kedve beszélni az egészről. Elég volt neki a több évnyi önmarcangolás, mára már megunta a gyötrődést, amiket ezek a gondolatok okoztak. Meg amúgy is az a tapasztalata, hogy az emberek nem őszinték. Hazug sajnálatra pedig szintén semmi szüksége. Arra pedig a legkevésbé sem vágyik, hogy a tudós ok fejteni kezdjen. Az ilyen férfiaknak úgy is szinte lehetetlen megmagyarázni, ha nincs igazuk.*
- Igen, kedves bátyja elég sok mindent elmesélt Önről. Köztük a nevét is. Pihenjen, Dan.
*A férfinak feltűnhet, hogy a nő hangja sokkal gyengédebb tónust ölt, mikor szóba jön a bátyja. Még, ha csak egy röpke időre is. Ennek oka viszont szintén a nő rejtélyei közé vándorol még. Akkor is, ha az ok teljesen egyszerű valójában. A lényeg, hogy a hideg kék tekintet egy pillanatra melegséggel ragyog fel, de amilyen gyorsan felbukkan, olyan sebességgel iramodik is tova.
Ahogy a pihenés javaslatát kiadja már valóban kilép a szobából, behajtva maga mögött az ajtót. Nem ellenőrzi le, hogy a férfi valóban hallgat e rá. Igazából most még nem is érdekli. A közösen töltött napok úgy is pihenésre bírják majd a férfit. Hiába nem szorul hatalmas ápolásra, fizikailag akkor is megterhelő lesz jó pár közös találkájuk.
A konyhában kényelmesen mozog, akár egy igazi házvezetőnő. Mindennek megvan a maga helye, így tudja mikor mihez kell nyúlni. Így hamar be is lengi a szobákat a finom leves és sült illata. Mire elkészül már elég idő eltelik ahhoz, hogy a férfi után nézzen. Otthonosan, kopogtatás nélkül nyit ajtót, hisz mégis csak a saját házában jár-kel.*
- Az ebéd... készen van.
*Halkítja is le hangját, ahogy megpillantja a pihenő férfit. Ha nem lenne mára már mogorva még talán meg is mosolyogná a látványt. A makacs tudós, kinek nincs szüksége a pihenésre most úgy piheg az ágyon, akár egy kisded.
Halkan közelebb lépdel, s ekkor veszi észre a teleírt papírost. A papírost, ami nyomban fel is kelti az érdeklődését. Tétovázik egy pár pillanatot, hisz semmi köze az irományhoz, de kíváncsi, hogy mégis mi járhat az efféle férfiak fejében. A tudósok mindig gondolkodnak. Néha csodálja is, hogy hogyan képesek alvásra ösztökélni magukat, mikor mindig újabb és újabb gondolatokkal telik meg az elméjük.
Most pedig alszik a férfi. Ha szerencséje van még egy ideig így is marad. Vékony ujjai lassan közelednek a papír felé, még mindig tétovázva. Kíváncsisága harcol a lelkiismerettel. Semmi köze nincs az irományhoz, nem kéne belepillantania, de egy kis kukucskálással még csak nem okoz komolyabb bajt. Főleg, ha a férfi fel sem ébred rá. A papír lassan az ujjai közé kerül, apránként emelve fel a férfi mellől.*
*Szerencsére maguk mögött tudják az intimitás témáját. Nincs kedve fejtegetni és magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Nem akar hallani sem vigasztaló, sem egyetértő szavakat. Egyszerűen nincs kedve beszélni az egészről. Elég volt neki a több évnyi önmarcangolás, mára már megunta a gyötrődést, amiket ezek a gondolatok okoztak. Meg amúgy is az a tapasztalata, hogy az emberek nem őszinték. Hazug sajnálatra pedig szintén semmi szüksége. Arra pedig a legkevésbé sem vágyik, hogy a tudós ok fejteni kezdjen. Az ilyen férfiaknak úgy is szinte lehetetlen megmagyarázni, ha nincs igazuk.*
- Igen, kedves bátyja elég sok mindent elmesélt Önről. Köztük a nevét is. Pihenjen, Dan.
*A férfinak feltűnhet, hogy a nő hangja sokkal gyengédebb tónust ölt, mikor szóba jön a bátyja. Még, ha csak egy röpke időre is. Ennek oka viszont szintén a nő rejtélyei közé vándorol még. Akkor is, ha az ok teljesen egyszerű valójában. A lényeg, hogy a hideg kék tekintet egy pillanatra melegséggel ragyog fel, de amilyen gyorsan felbukkan, olyan sebességgel iramodik is tova.
Ahogy a pihenés javaslatát kiadja már valóban kilép a szobából, behajtva maga mögött az ajtót. Nem ellenőrzi le, hogy a férfi valóban hallgat e rá. Igazából most még nem is érdekli. A közösen töltött napok úgy is pihenésre bírják majd a férfit. Hiába nem szorul hatalmas ápolásra, fizikailag akkor is megterhelő lesz jó pár közös találkájuk.
A konyhában kényelmesen mozog, akár egy igazi házvezetőnő. Mindennek megvan a maga helye, így tudja mikor mihez kell nyúlni. Így hamar be is lengi a szobákat a finom leves és sült illata. Mire elkészül már elég idő eltelik ahhoz, hogy a férfi után nézzen. Otthonosan, kopogtatás nélkül nyit ajtót, hisz mégis csak a saját házában jár-kel.*
- Az ebéd... készen van.
*Halkítja is le hangját, ahogy megpillantja a pihenő férfit. Ha nem lenne mára már mogorva még talán meg is mosolyogná a látványt. A makacs tudós, kinek nincs szüksége a pihenésre most úgy piheg az ágyon, akár egy kisded.
Halkan közelebb lépdel, s ekkor veszi észre a teleírt papírost. A papírost, ami nyomban fel is kelti az érdeklődését. Tétovázik egy pár pillanatot, hisz semmi köze az irományhoz, de kíváncsi, hogy mégis mi járhat az efféle férfiak fejében. A tudósok mindig gondolkodnak. Néha csodálja is, hogy hogyan képesek alvásra ösztökélni magukat, mikor mindig újabb és újabb gondolatokkal telik meg az elméjük.
Most pedig alszik a férfi. Ha szerencséje van még egy ideig így is marad. Vékony ujjai lassan közelednek a papír felé, még mindig tétovázva. Kíváncsisága harcol a lelkiismerettel. Semmi köze nincs az irományhoz, nem kéne belepillantania, de egy kis kukucskálással még csak nem okoz komolyabb bajt. Főleg, ha a férfi fel sem ébred rá. A papír lassan az ujjai közé kerül, apránként emelve fel a férfi mellől.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-04 21:14:50
Üzenet elküldve: 2021-05-04 21:14:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*A hölgy továbbra is makacskodik a témában. Szerencsétlen Dant még megszólalni sem hagyja, olyan csúnyán néz rá, miközben még szavaival is nyomatékosítja mennyire nem érdekli a másik intim élete. ~Egész életemben tudtam én, hogy a kék szemek a legveszélyesebbek. Igazi kis komor hazudozók. A kék szemű nők mindig is a gyengéim voltak, ha sikerült ellágyítanom őket~ és bizony mindre emlékszik is. Nem igazán tudja miért, de a fiatal nő igencsak alul becsüli magát. Furcsa is ez a tudós számára*
- Én Dannissol La'rthon vagyok, Saye. Bár ezt bizonyára tudja. Szólítson, csak Dannek! *Noha a tegeződést nem, de egy apró mosolyt megenged magának mielőtt kilépne az ajtón ápolója a főzés elkezdése gyanánt. Meg kell hagyni a sebesült nem éppen az a válogatós típus az ételek terén, azonban még mindig fennáll a lehetősége, hogy asszony megmérgezi. Reméli, ha így történne halála utolsó pillanataiban a másik dekoltázsát láthatná, igazán mulattatja is a gondolat. Vigyorogva veszi magához a papírt és fordul a tintáért, amikor sebesült karja iszonyúan sajogni kezd, az ajkára kell harapnia, hogy ne ordítson fel, amíg a görcs tart. Ha végre valahára elmúlik ismét a papír után nyúl és lelkesen írni kezd. Egyszerűen képtelen nyugton maradni. A fájdalmait pedig, már egész jól viseli. Az első hét közvetlenül az orvos mellett, azt hitte, hogy haldokolva, sokkalta szörnyűbb volt. Most pedig, csak lebeg. Ír az árnyakról, a sebek fájdalmáról, az okáról, hogy miért fáj a teste, mindezt tudományos szemmel, filozófizál az életéről és leírja minden gondolatát a nőről. A papíron a tinta finoman meg-meg folyik, míg a nőt sértegeti, mintha csak nem lehetne elmondható mindaz, amit gondol. Betűi szebbre sikerednek amikor dicséri, de természetesen mindenkinél ezt teszi, alaposan kielemezi azokat akikkel találkozik, hogy azt is kiadhassa magából amit sosem mondana el. Úgy egy fél órácskát tölthet ezzel a foglalatossággal, amikor nemsokára álom jő a szemére és abban az állapotban is marad, míg fel nem ébresztik. Pedig ő aztán tényleg nem akart aludni, még egy ici picit sem. *
*A hölgy továbbra is makacskodik a témában. Szerencsétlen Dant még megszólalni sem hagyja, olyan csúnyán néz rá, miközben még szavaival is nyomatékosítja mennyire nem érdekli a másik intim élete. ~Egész életemben tudtam én, hogy a kék szemek a legveszélyesebbek. Igazi kis komor hazudozók. A kék szemű nők mindig is a gyengéim voltak, ha sikerült ellágyítanom őket~ és bizony mindre emlékszik is. Nem igazán tudja miért, de a fiatal nő igencsak alul becsüli magát. Furcsa is ez a tudós számára*
- Én Dannissol La'rthon vagyok, Saye. Bár ezt bizonyára tudja. Szólítson, csak Dannek! *Noha a tegeződést nem, de egy apró mosolyt megenged magának mielőtt kilépne az ajtón ápolója a főzés elkezdése gyanánt. Meg kell hagyni a sebesült nem éppen az a válogatós típus az ételek terén, azonban még mindig fennáll a lehetősége, hogy asszony megmérgezi. Reméli, ha így történne halála utolsó pillanataiban a másik dekoltázsát láthatná, igazán mulattatja is a gondolat. Vigyorogva veszi magához a papírt és fordul a tintáért, amikor sebesült karja iszonyúan sajogni kezd, az ajkára kell harapnia, hogy ne ordítson fel, amíg a görcs tart. Ha végre valahára elmúlik ismét a papír után nyúl és lelkesen írni kezd. Egyszerűen képtelen nyugton maradni. A fájdalmait pedig, már egész jól viseli. Az első hét közvetlenül az orvos mellett, azt hitte, hogy haldokolva, sokkalta szörnyűbb volt. Most pedig, csak lebeg. Ír az árnyakról, a sebek fájdalmáról, az okáról, hogy miért fáj a teste, mindezt tudományos szemmel, filozófizál az életéről és leírja minden gondolatát a nőről. A papíron a tinta finoman meg-meg folyik, míg a nőt sértegeti, mintha csak nem lehetne elmondható mindaz, amit gondol. Betűi szebbre sikerednek amikor dicséri, de természetesen mindenkinél ezt teszi, alaposan kielemezi azokat akikkel találkozik, hogy azt is kiadhassa magából amit sosem mondana el. Úgy egy fél órácskát tölthet ezzel a foglalatossággal, amikor nemsokára álom jő a szemére és abban az állapotban is marad, míg fel nem ébresztik. Pedig ő aztán tényleg nem akart aludni, még egy ici picit sem. *
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:16:24
Üzenet elküldve: 2021-05-03 11:16:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
*Teljesen meg van arról győződve, hogy a magát okosnak gondoló férfin igencsak kifogott a hosszúra sikeredett monológgal. Hiszen ilyenkor már minden bölcs férfi visszavonulót fúj, mert rájön, hogy ez a nő az első benyomások ellenére nem egy könnyű eset. Úgy is mondhatjuk, hogy menthetetlen. A begyöpösödött, megkeseredett nő nem a férfiak kedvence, így azok hamar le is veszik róla a kezüket. De újfent tévedni látszik, hiszen hamarosan válaszul is kapja az ellenérveket.
talán most először ül ki a nő arcára a teljes és őszinte meglepettség.*
- Kétlem, hogy nem volt része felejthető egy éjszakásban. De természetesen nem az én dolgom és nem is igazán érdekel.
*Sóhajtja, s nyomatékot adva szavainak ismét komoly pillantásokat vet a férfira, jelezve, hogy véletlenül se kezdje el mesélni, ha téved a nő, vagy esetleg éppen hogy igaza van.*
- Másodsorban itt nem arról van szó, hogy a memóriája lenne problémás. Hanem arról, hogy én vagyok felejthető. Higgye el. Majd rájön idővel.
*Vonja meg a vállait. A végső kérdésre pedig észbe kapva emeli is újfent a férfira a tekintetét. Valóban a bemutatkozás kissé el lett hanyagolva ezalatt a röpke idő alatt.*
- Milyen modortalan vagyok. *Simítja is hátra egyik kósza szőke tincsét az arcából.* A nevem Sayetaren Weryderron. De szólítson csak Sayénak. Nem szeretem a hivatalos megszólításokat, így nyugodtan becézzen.
*Bólint is saját szavaira.*
*Teljesen meg van arról győződve, hogy a magát okosnak gondoló férfin igencsak kifogott a hosszúra sikeredett monológgal. Hiszen ilyenkor már minden bölcs férfi visszavonulót fúj, mert rájön, hogy ez a nő az első benyomások ellenére nem egy könnyű eset. Úgy is mondhatjuk, hogy menthetetlen. A begyöpösödött, megkeseredett nő nem a férfiak kedvence, így azok hamar le is veszik róla a kezüket. De újfent tévedni látszik, hiszen hamarosan válaszul is kapja az ellenérveket.
talán most először ül ki a nő arcára a teljes és őszinte meglepettség.*
- Kétlem, hogy nem volt része felejthető egy éjszakásban. De természetesen nem az én dolgom és nem is igazán érdekel.
*Sóhajtja, s nyomatékot adva szavainak ismét komoly pillantásokat vet a férfira, jelezve, hogy véletlenül se kezdje el mesélni, ha téved a nő, vagy esetleg éppen hogy igaza van.*
- Másodsorban itt nem arról van szó, hogy a memóriája lenne problémás. Hanem arról, hogy én vagyok felejthető. Higgye el. Majd rájön idővel.
*Vonja meg a vállait. A végső kérdésre pedig észbe kapva emeli is újfent a férfira a tekintetét. Valóban a bemutatkozás kissé el lett hanyagolva ezalatt a röpke idő alatt.*
- Milyen modortalan vagyok. *Simítja is hátra egyik kósza szőke tincsét az arcából.* A nevem Sayetaren Weryderron. De szólítson csak Sayénak. Nem szeretem a hivatalos megszólításokat, így nyugodtan becézzen.
*Bólint is saját szavaira.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-01 20:42:36
Üzenet elküldve: 2021-05-01 20:42:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*A nő az első pillanattól kezdve hideg szemekkel mered Danissolra. Bár valószínűleg a férfi modora se segít túlságosan ezen, de mégsem tud elmenni a tény mellett, hogy mennyire is üres a másik tekintete. Mintha egy félig halottat látna. Vagy egy tipikus sötételfet, pedig az ápolója egyik jellemzőt sem tudhatja a magáénak. Nemsokára vissza is utasítsák az ajánlatát, ami igazából meg sem lepi őt. Az viszont jobban, hogy a hölgye nagyon lelkesen pillantgat a férfi egész teste felé. ~Tudom, hogy szép vagyok~ vigyorodik el halványan, ahogy ismét önmagát szórakoztatja, azonban ez a mosoly hamar lerohad az arcáról. A másik, olyan keményen fejti ki véleményét, hogy szegény Dan még pislogni is elfelejt. Ráadásul közel sem barátságos érzést keltő vigyor tűnik fel az eddig egészen szimpatikus nő arcán. Azonban ez a hangyányi szimpátia kezd eltűnni onnan. Vagy legalábbis egész más takarja el az érzést. Egy pillanatig nem is igen tudja mit mondjon, de csak sikerül összeszedni magát. Ki is mondja az első gondolatát. *
- Maga letaglózó. Viszont! Néhány dologgal nem értek egyet. A „karóba húzás” nem az én műfajom. Az gyors és egyoldalú. Én személy szerint szeretem kiélvezni a partnerem, és vele is foglalkozni. Félre értés ne essék! Bizonyosan nem vagyok egy álom férfi, ahhoz nincs bennem elég lovagiasság, de kikérem magamnak, ha önzőnek nevez az ágyban! A memóriám pedig tökéletes. Bizonyosan emlékezni fogok magára, ahhoz túlságosan is érdekes, hogy elfelejtsem. Még arra is emlékszem, hogy 12 éves koromban a szomszéd kisasszony Láriáné azt mondta ronda a csizmám! Pedig, csak nem volt divatos. Máig megvan az a kacat, pedig régen kinőttem már. Oh és még valami! Hogy szólítsam? *az utolsó gondolatát végül nem mondja ki, de mégis ott motoszkál a fejében ~Mitől válhatott egy ilyen fiatal nő, ennyire megkeseredetté?~*
*A nő az első pillanattól kezdve hideg szemekkel mered Danissolra. Bár valószínűleg a férfi modora se segít túlságosan ezen, de mégsem tud elmenni a tény mellett, hogy mennyire is üres a másik tekintete. Mintha egy félig halottat látna. Vagy egy tipikus sötételfet, pedig az ápolója egyik jellemzőt sem tudhatja a magáénak. Nemsokára vissza is utasítsák az ajánlatát, ami igazából meg sem lepi őt. Az viszont jobban, hogy a hölgye nagyon lelkesen pillantgat a férfi egész teste felé. ~Tudom, hogy szép vagyok~ vigyorodik el halványan, ahogy ismét önmagát szórakoztatja, azonban ez a mosoly hamar lerohad az arcáról. A másik, olyan keményen fejti ki véleményét, hogy szegény Dan még pislogni is elfelejt. Ráadásul közel sem barátságos érzést keltő vigyor tűnik fel az eddig egészen szimpatikus nő arcán. Azonban ez a hangyányi szimpátia kezd eltűnni onnan. Vagy legalábbis egész más takarja el az érzést. Egy pillanatig nem is igen tudja mit mondjon, de csak sikerül összeszedni magát. Ki is mondja az első gondolatát. *
- Maga letaglózó. Viszont! Néhány dologgal nem értek egyet. A „karóba húzás” nem az én műfajom. Az gyors és egyoldalú. Én személy szerint szeretem kiélvezni a partnerem, és vele is foglalkozni. Félre értés ne essék! Bizonyosan nem vagyok egy álom férfi, ahhoz nincs bennem elég lovagiasság, de kikérem magamnak, ha önzőnek nevez az ágyban! A memóriám pedig tökéletes. Bizonyosan emlékezni fogok magára, ahhoz túlságosan is érdekes, hogy elfelejtsem. Még arra is emlékszem, hogy 12 éves koromban a szomszéd kisasszony Láriáné azt mondta ronda a csizmám! Pedig, csak nem volt divatos. Máig megvan az a kacat, pedig régen kinőttem már. Oh és még valami! Hogy szólítsam? *az utolsó gondolatát végül nem mondja ki, de mégis ott motoszkál a fejében ~Mitől válhatott egy ilyen fiatal nő, ennyire megkeseredetté?~*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-01 19:47:50
Üzenet elküldve: 2021-05-01 19:47:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Saye értékeli a humort, már hogy ha az humoros is legalább. De az olyan megnyilvánulások, melyek csak az egyik fél részéről tűnnek viccesnek azok annyira nem nyűgözik le. De talán Dan szerencsés lesz és egyszer sikerül valami őszinte mosolyt csalni a nő arcára. Valami olyat, amitől nem fagy meg körülöttük a levegő.*
- Ahogy hallottam tudásban előrébb jár, mint én. Efelől nekem sincs kétségem. De sajnálatára bonyolult lenne magát kezelnie, így a testvére kénytelen volt engem megbízni. Így előre is elnézést kérek, ha valamit nem úgy teszek, ahogy azt kell. De nem félek attól, hogy majd nem fog kijavítani. Persze, ha lesz ideje rá.
*Céloz itt a megbénítás felvetésére. Noha, ha a kezei között lebénulna a férfi az jelen tudásával inkább lenne a véletlen műve, mintsem az akaraté. De erről nem fogja felvilágosítani a férfit. Nem árt, ha tart tőle a kis páciense. A távolság ebben a helyzetben igen jótékony. Jó ideje senkit sem enged magához közel, nem éppen most fog ezen változtatni, bármennyire is csábító egy helyes, kissé magatehetetlen férfi. Kinőtt már abból a korból, hogy egy helyesnek titulált, szakállas pofa zavarba hozza.
A férfi tekervényes és normál esetben igen zavarba ejtő eszmefuttatását szinte rezzenéstelen arccal hallgatja végig. Más nők bizonyára már felképelték volna az ilyesfajta fickókat, de Saye inkább értékeli az őszinteséget, még akkor is, ha az kissé mély, kényelmetlen vagy fájdalmas. Magában inkább mosolyog a hallottakon. Ha a férfi tudná, hogy valójában milyen nővel is hozta össze az esetleges balszerencse bizonyára megválogatná a szavait. Bár első benyomása igazából Danissol esetében nem erről tanúskodik. A férfi elég megvilágosult felfogásúnak és nyílt szájúnak tűnik, ami nem baj, még akkor sem, ha normáliséknál azért zavaró lehet.*
- Nos köszönöm az őszinteségét.
*Dől is karba tett kezekkel az ajtófélfának, miközben hideg kék szemeit egy pillanatra sem emeli le a férfiról.*
- A frusztráltságom, ha van is, már fel sem tűnik, így különösebben nem okoz problémát együtt élni vele. Így köszönöm az ajánlatot, de vissza kell, hogy utasítsam.
*Billenti félre a fejét, miközben zavarba ejtő részletességgel mustrálja végig a férfit. Alaposan megfigyelve minden részletet, amit a ruha engedni láttat. Akár a vásárló a húspiacon. De arcára semmi érzelem nem ül ki, amiből következtetni lehetne, hogy tetszik e neki a látvány, vagy éppen ellenkezőleg.*
- Már csak azért is, mert amint mi végzünk maga minden teketória nélkül fog hazautazni a kényelmes házába. Egy pillanatra sem fog eszébe jutni, hogy talán maradt itt egy lehetőség egy gyors numerára. Nem maga lesz az első, de ez így természetes. Egy jó ideig együtt él egy nővel, mással nem is nagyon találkozik, a férfi ösztön pedig erősebb lesz, amitől csak az fog járni a fejében, hogy ezt az asszonyt "karóba kéne húzni".
*Vigyorodik el szélesen a cseppet sem humoros, de számára annál tetszetősebb megjegyzésre.*
- Azután jól lesz, haza tud menni és már egyáltalán nem lesz jelentőségem. Csak egy ápoló leszek, egy idő után meg már arra sem fog emlékezni, hogy fiatal nő voltam e vagy egy vén szipirtyó.
*Ránt egyszerűen a vállain, mint akit valóban nem hoz lázba a dolog.*
- A magabiztosságomnak oka van. De én nem is magabiztosságnak hívnám. A bordélyok pedig a nem teljesen megkeseredett emberek szórakozása. Azoké, akik azt hiszik, hogy a világ akkor lesz teljes, akkor lesz minden kaland kipipálva, ha élnek egy olyan lyukkal, amiben már sok kulcs megfordult, vagy használnak egy olyan kulcsot, ami minden zárat próbál betömni.
*Kivételesen a hangjában cseng valamiféle megvetés, ami a bordélyokat illeti. Talán okkal is. De erre nem most fog kitérni.*
- A következtetése viszont hibás. A romantika a naiv lányok kiváltsága, akiket könnyű pár jól irányzott nyálas szóval kiröppenteni az alsóneműjükből. Az ilyen megkeseredett nők már nem élnek az efféle badarságokkal.
*Tekintete ismét a férfi szemeit kutatják fel. A mondandóját teljes határozottsággal darálja le. S kész is a monológgal. A férfi ebből leszűrheti, hogy nem fél a nemi élet rejtelmeiről bájcsevegni, ugyanis nem egy szégyenlős kis csibe, akinek még a lovagregényekkel telepakolt tojáshéj a fenekén van. Mindenről van véleménye, sok mindenhez már tapasztalatot is szerzett, így biztos benne, hogy nem tudja Danissol semmivel sem zavarba ejteni.*
- Nos akkor jó időtöltést. Készítem az ebédet.
*Hajol aprót, majd, ha tovább már nem tartják fel, akkor távozik is a konyhába.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Saye értékeli a humort, már hogy ha az humoros is legalább. De az olyan megnyilvánulások, melyek csak az egyik fél részéről tűnnek viccesnek azok annyira nem nyűgözik le. De talán Dan szerencsés lesz és egyszer sikerül valami őszinte mosolyt csalni a nő arcára. Valami olyat, amitől nem fagy meg körülöttük a levegő.*
- Ahogy hallottam tudásban előrébb jár, mint én. Efelől nekem sincs kétségem. De sajnálatára bonyolult lenne magát kezelnie, így a testvére kénytelen volt engem megbízni. Így előre is elnézést kérek, ha valamit nem úgy teszek, ahogy azt kell. De nem félek attól, hogy majd nem fog kijavítani. Persze, ha lesz ideje rá.
*Céloz itt a megbénítás felvetésére. Noha, ha a kezei között lebénulna a férfi az jelen tudásával inkább lenne a véletlen műve, mintsem az akaraté. De erről nem fogja felvilágosítani a férfit. Nem árt, ha tart tőle a kis páciense. A távolság ebben a helyzetben igen jótékony. Jó ideje senkit sem enged magához közel, nem éppen most fog ezen változtatni, bármennyire is csábító egy helyes, kissé magatehetetlen férfi. Kinőtt már abból a korból, hogy egy helyesnek titulált, szakállas pofa zavarba hozza.
A férfi tekervényes és normál esetben igen zavarba ejtő eszmefuttatását szinte rezzenéstelen arccal hallgatja végig. Más nők bizonyára már felképelték volna az ilyesfajta fickókat, de Saye inkább értékeli az őszinteséget, még akkor is, ha az kissé mély, kényelmetlen vagy fájdalmas. Magában inkább mosolyog a hallottakon. Ha a férfi tudná, hogy valójában milyen nővel is hozta össze az esetleges balszerencse bizonyára megválogatná a szavait. Bár első benyomása igazából Danissol esetében nem erről tanúskodik. A férfi elég megvilágosult felfogásúnak és nyílt szájúnak tűnik, ami nem baj, még akkor sem, ha normáliséknál azért zavaró lehet.*
- Nos köszönöm az őszinteségét.
*Dől is karba tett kezekkel az ajtófélfának, miközben hideg kék szemeit egy pillanatra sem emeli le a férfiról.*
- A frusztráltságom, ha van is, már fel sem tűnik, így különösebben nem okoz problémát együtt élni vele. Így köszönöm az ajánlatot, de vissza kell, hogy utasítsam.
*Billenti félre a fejét, miközben zavarba ejtő részletességgel mustrálja végig a férfit. Alaposan megfigyelve minden részletet, amit a ruha engedni láttat. Akár a vásárló a húspiacon. De arcára semmi érzelem nem ül ki, amiből következtetni lehetne, hogy tetszik e neki a látvány, vagy éppen ellenkezőleg.*
- Már csak azért is, mert amint mi végzünk maga minden teketória nélkül fog hazautazni a kényelmes házába. Egy pillanatra sem fog eszébe jutni, hogy talán maradt itt egy lehetőség egy gyors numerára. Nem maga lesz az első, de ez így természetes. Egy jó ideig együtt él egy nővel, mással nem is nagyon találkozik, a férfi ösztön pedig erősebb lesz, amitől csak az fog járni a fejében, hogy ezt az asszonyt "karóba kéne húzni".
*Vigyorodik el szélesen a cseppet sem humoros, de számára annál tetszetősebb megjegyzésre.*
- Azután jól lesz, haza tud menni és már egyáltalán nem lesz jelentőségem. Csak egy ápoló leszek, egy idő után meg már arra sem fog emlékezni, hogy fiatal nő voltam e vagy egy vén szipirtyó.
*Ránt egyszerűen a vállain, mint akit valóban nem hoz lázba a dolog.*
- A magabiztosságomnak oka van. De én nem is magabiztosságnak hívnám. A bordélyok pedig a nem teljesen megkeseredett emberek szórakozása. Azoké, akik azt hiszik, hogy a világ akkor lesz teljes, akkor lesz minden kaland kipipálva, ha élnek egy olyan lyukkal, amiben már sok kulcs megfordult, vagy használnak egy olyan kulcsot, ami minden zárat próbál betömni.
*Kivételesen a hangjában cseng valamiféle megvetés, ami a bordélyokat illeti. Talán okkal is. De erre nem most fog kitérni.*
- A következtetése viszont hibás. A romantika a naiv lányok kiváltsága, akiket könnyű pár jól irányzott nyálas szóval kiröppenteni az alsóneműjükből. Az ilyen megkeseredett nők már nem élnek az efféle badarságokkal.
*Tekintete ismét a férfi szemeit kutatják fel. A mondandóját teljes határozottsággal darálja le. S kész is a monológgal. A férfi ebből leszűrheti, hogy nem fél a nemi élet rejtelmeiről bájcsevegni, ugyanis nem egy szégyenlős kis csibe, akinek még a lovagregényekkel telepakolt tojáshéj a fenekén van. Mindenről van véleménye, sok mindenhez már tapasztalatot is szerzett, így biztos benne, hogy nem tudja Danissol semmivel sem zavarba ejteni.*
- Nos akkor jó időtöltést. Készítem az ebédet.
*Hajol aprót, majd, ha tovább már nem tartják fel, akkor távozik is a konyhába.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-05-01 13:05:42
Üzenet elküldve: 2021-05-01 13:05:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő nem igazán értékeli a viccét, mindenesetre a beteg kimondottan jól szórakozik rajta. A szőke, már másodjára fenyegeti meg őt, de még mindig azt hangoztatva, hogy többre képes, mint Dan gondolná. Mivel a férfi nem igazán szereti a téves gondolatokat, így hamar ki is javítja a nőt. *
- Nem ismerem magát, de ha tényleg konyít a gyógyászathoz, úgy ahogy én, akkor tudom, hogy képes lenne talán lebénítani is egy masszázs alatt. Ha nem ismerném a testvérem azt hinném ezért is bérelte fel. Viszont szerencsétlen bátyuskám túl vajszívű ehhez. Valószínűleg ez a szerencsém, na meg az, hogy ő az idősebb. Velem már az élen felégett volna a birtok *Danissol arcára ismét szórakozott vigyor ül, ahogy eszébe jut hányszor is veszekedett vele a bátyja, úgy mindenről amit valaha tett. A szakállas is pontosan tudja, hogy egyáltalán nem illendő a személyisége, csak pusztán nem igazán érdekeli. Különleges világnézete van, ha úgy tetszik. Kicsit később a szobában legalább a papírt és írószerszámot nem vonják meg tőle. Az biztosan jobban bántaná, mintha a másik eltörné a másik lábát is. A férfi, ugyanis sokkalta eszesebb, mint aminek mutatja magát. Sőt! Túl sok gondolat cikázik egyszerre a fejében, így akár képes is lenne számolás közben megjegyezni egy oldalnyi írást, amit elé tesznek. Ha pedig minden gondolatát, csak magában kellene tartania, abba beleőrülne. Erre a papír! No meg a csinos kis hölgy határainak feszegetése. Fel is tesz neki egy kérdést, de legnagyobb meglepetésére nem futnak el sértetten és pironkodva előle. Dan arcára hatalmas vigyor ül, ami minden elhangzó szónál egyre jobban kiszélesedik. Rögvest válaszol is, ha befejezte a másik saját szavait!*
- Ha őszintén kíváncsi a véleményemre, talán kissé tényleg frusztrált. A kérdését illetve pedig nincs, olyan férfi, aki visszautasítana egy csinos hölgyet. Viszont! Tekintve, hogy magácskával jó ideig összeleszek zárva és nagyon megtudná keseríteni a mindennapjaimat, így inkább maradok az írás örömeiért. Viszont! Ha ennek az egésznek vége van, bármikor szíves örömest fogok magának örömet okozni. Azonban, akkor is túlságosan magabiztos a többi hölggyel szemben. Emiatt igazán meglepő, hogy nem ment el még mondjuk egy bordélyba, hiszen látszólag nem vetné meg a jövőben az örömöket. Ennek fényében pedig arra kell következtetnem, hogy bizony tetőtől talpig romantikus alkat. Vagy tévedek, hölgyem?
A hozzászólás írója (Danissol La'rthon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.01 13:15:20
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A nő nem igazán értékeli a viccét, mindenesetre a beteg kimondottan jól szórakozik rajta. A szőke, már másodjára fenyegeti meg őt, de még mindig azt hangoztatva, hogy többre képes, mint Dan gondolná. Mivel a férfi nem igazán szereti a téves gondolatokat, így hamar ki is javítja a nőt. *
- Nem ismerem magát, de ha tényleg konyít a gyógyászathoz, úgy ahogy én, akkor tudom, hogy képes lenne talán lebénítani is egy masszázs alatt. Ha nem ismerném a testvérem azt hinném ezért is bérelte fel. Viszont szerencsétlen bátyuskám túl vajszívű ehhez. Valószínűleg ez a szerencsém, na meg az, hogy ő az idősebb. Velem már az élen felégett volna a birtok *Danissol arcára ismét szórakozott vigyor ül, ahogy eszébe jut hányszor is veszekedett vele a bátyja, úgy mindenről amit valaha tett. A szakállas is pontosan tudja, hogy egyáltalán nem illendő a személyisége, csak pusztán nem igazán érdekeli. Különleges világnézete van, ha úgy tetszik. Kicsit később a szobában legalább a papírt és írószerszámot nem vonják meg tőle. Az biztosan jobban bántaná, mintha a másik eltörné a másik lábát is. A férfi, ugyanis sokkalta eszesebb, mint aminek mutatja magát. Sőt! Túl sok gondolat cikázik egyszerre a fejében, így akár képes is lenne számolás közben megjegyezni egy oldalnyi írást, amit elé tesznek. Ha pedig minden gondolatát, csak magában kellene tartania, abba beleőrülne. Erre a papír! No meg a csinos kis hölgy határainak feszegetése. Fel is tesz neki egy kérdést, de legnagyobb meglepetésére nem futnak el sértetten és pironkodva előle. Dan arcára hatalmas vigyor ül, ami minden elhangzó szónál egyre jobban kiszélesedik. Rögvest válaszol is, ha befejezte a másik saját szavait!*
- Ha őszintén kíváncsi a véleményemre, talán kissé tényleg frusztrált. A kérdését illetve pedig nincs, olyan férfi, aki visszautasítana egy csinos hölgyet. Viszont! Tekintve, hogy magácskával jó ideig összeleszek zárva és nagyon megtudná keseríteni a mindennapjaimat, így inkább maradok az írás örömeiért. Viszont! Ha ennek az egésznek vége van, bármikor szíves örömest fogok magának örömet okozni. Azonban, akkor is túlságosan magabiztos a többi hölggyel szemben. Emiatt igazán meglepő, hogy nem ment el még mondjuk egy bordélyba, hiszen látszólag nem vetné meg a jövőben az örömöket. Ennek fényében pedig arra kell következtetnem, hogy bizony tetőtől talpig romantikus alkat. Vagy tévedek, hölgyem?
A hozzászólás írója (Danissol La'rthon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.01 13:15:20
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-29 15:35:48
Üzenet elküldve: 2021-04-29 15:35:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
*Az elmésnek egyáltalán nem nevezhető megjegyzésre meg sem erőlteti magát, hogy különösebben reagáljon. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga a férfival, de neki sem kell aggódnia azért, hogy a nő olyan gyenge ellenfélnek bizonyulna.*
- Az alakom ne tévessze meg. Többre vagyok képes, mint ahogy azt elsőre gondolná. De idővel majd maga is meg fogja tapasztalni.
*Gonosz mosolyra húzódnak ajkai az igencsak többértelmű megjegyzésre. Nem könnyíti meg a férfi dolgát azzal, hogy felvilágosítsa arról, hogy a gyógyulás folyamata nem lesz egy leányálom. Bizony lesz olyan pillanat, amikor a férfi úgy fogja gondolni, hogy egy hóhér a nőhöz képest egy kényeztetni való kiscica. De ez még odébb van, addig pedig hagy élvezkedjen a férfi a viccesnek gondolt megjegyzések tengerében.*
- Jobban tenné, ha rám hallgatna, de ahogy kívánja.
*Vonja meg a vállait, hisz nem az ő baja lesz, ha fáradtan áll dologhoz a férfi. Nem csak a fizikum jólléte szükséges a gyógyuláshoz, hanem az elme pihentsége is. De majd meg fogja tapasztalni ezt Dan idővel. Addig is eleget tesz a kérésnek és hozza is a kívánt eszközöket. Lepakolja az ágy melletti kis szekrényre, majd készül is, hogy ő maga is induljon a dolgára.*
- Hogyan?
*Fékez is le a hirtelen tarkón csapó kérdésre, mint aki nem biztos abban, hogy tisztán hallotta e az elmondottakat. Elég nehezére esik úgy állni az elhangzottakhoz, mintha csak egy hétköznapi téma került volna szóba. Pedig a férfi látszólag így áll a dologhoz.*
- Miért ne lehetnék ártatlan? Talán a szeretkezés korhoz van kötve?
*Vonja is fel érdeklődve a szemeit, még fejét is kissé félrebillenti, mint aki valóban őszinte felvilágosítást vár a másiktól.*
- Egy fiatal lány is élhet a testi örömök kegyével, ha megtalálta az igazit, ahogyan én is maradhatok érintetlen, ha csak tuskókkal vagyok körülvéve és eddig egy sem jutott el odáig, hogy örömet okozhasson. Nem így gondolja? Vagy úgy tűnik, hogy frusztrált vagyok? Szeretne ezen változtatni?
*Fordul vissza végül teljes testével a férfihoz, kezeit karba téve várja a reakciót, igyekezve egy kósza vigyort sem ejteni.*
*Az elmésnek egyáltalán nem nevezhető megjegyzésre meg sem erőlteti magát, hogy különösebben reagáljon. Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolga a férfival, de neki sem kell aggódnia azért, hogy a nő olyan gyenge ellenfélnek bizonyulna.*
- Az alakom ne tévessze meg. Többre vagyok képes, mint ahogy azt elsőre gondolná. De idővel majd maga is meg fogja tapasztalni.
*Gonosz mosolyra húzódnak ajkai az igencsak többértelmű megjegyzésre. Nem könnyíti meg a férfi dolgát azzal, hogy felvilágosítsa arról, hogy a gyógyulás folyamata nem lesz egy leányálom. Bizony lesz olyan pillanat, amikor a férfi úgy fogja gondolni, hogy egy hóhér a nőhöz képest egy kényeztetni való kiscica. De ez még odébb van, addig pedig hagy élvezkedjen a férfi a viccesnek gondolt megjegyzések tengerében.*
- Jobban tenné, ha rám hallgatna, de ahogy kívánja.
*Vonja meg a vállait, hisz nem az ő baja lesz, ha fáradtan áll dologhoz a férfi. Nem csak a fizikum jólléte szükséges a gyógyuláshoz, hanem az elme pihentsége is. De majd meg fogja tapasztalni ezt Dan idővel. Addig is eleget tesz a kérésnek és hozza is a kívánt eszközöket. Lepakolja az ágy melletti kis szekrényre, majd készül is, hogy ő maga is induljon a dolgára.*
- Hogyan?
*Fékez is le a hirtelen tarkón csapó kérdésre, mint aki nem biztos abban, hogy tisztán hallotta e az elmondottakat. Elég nehezére esik úgy állni az elhangzottakhoz, mintha csak egy hétköznapi téma került volna szóba. Pedig a férfi látszólag így áll a dologhoz.*
- Miért ne lehetnék ártatlan? Talán a szeretkezés korhoz van kötve?
*Vonja is fel érdeklődve a szemeit, még fejét is kissé félrebillenti, mint aki valóban őszinte felvilágosítást vár a másiktól.*
- Egy fiatal lány is élhet a testi örömök kegyével, ha megtalálta az igazit, ahogyan én is maradhatok érintetlen, ha csak tuskókkal vagyok körülvéve és eddig egy sem jutott el odáig, hogy örömet okozhasson. Nem így gondolja? Vagy úgy tűnik, hogy frusztrált vagyok? Szeretne ezen változtatni?
*Fordul vissza végül teljes testével a férfihoz, kezeit karba téve várja a reakciót, igyekezve egy kósza vigyort sem ejteni.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:34:02
Üzenet elküldve: 2021-04-26 15:34:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
*A csinos kis hölgyemény nem hajlandó megsértődni a kétszeres kérdésén, ami igencsak zavarja a férfi csőrét. ~Mi baja a némbernek? Oh testvérem, ha egy őrültre bíztál, esküszöm rendelek neked egy hímringyót, és azt mondom nálad a nem, az igen! ~ *
- Akkor legyen húsosabb, a hóhérok kövérek. Az alakja nem érdemelte ki ezt a megnevezést *Dan ajka egy pillanatig jobbra rándul egy elfojtott mosolytól. Mit lehet tenni, túlságosan gyengéje a humor. Sőt! Úgy véli a humorért és azért érdemes élnie, hogy a következő generáció ne legyen, ilyen ütődött, mint a mostani. Viszont az igazán nem tetszik neki, amikor ráébred nem a saját birtokán fogja ápolni a nő. Szereti a párnáját és már most visszaakarja kapni. Nem szívesen, de elfogadja a nő segítségét a bevonulásban és amikor megpillantja a szobáját őszintén megsajnálja a nőt. ~Ha erre van külön szobája, gyakran csinálhat ilyet. Ráadásul egyre öregszik, sose lesz családja~ noha a tudós próbálja elfogadni, ha egy nő dolgozni kíván még mindig azok közé tartozik, akik úgy gondolják igazán, csak egy jó férj adhat meg mindent a hölgyeknek. ~Valószínűleg a modora miatt nem lehettek kérői~ áskál is rögtön teóriáival a másik múltjában, de nem szól semmit. Nem fogja megalázni a másikat, mert történetesen nem egy villában lakik vagy egy kastélyban. *
- Nem fogok pihenni. Nem tudok. Adjon papírt és tintát vagy értelmes olvasni valót! *A szakállas továbbra sem ismeri nagyon a kérem fogalmát vagy azt, hogy kérdezzen, kivéve, ha valami nagyon faragatlan dolog érdekli. Azokat előszeretettel faggatja ki másokból*
- Magácska egyébként él nemi életet? Ha már nem prosti és látszólag férje sincs, de túl idős már ártatlannak. Érdekfeszítő jelenség!
*A csinos kis hölgyemény nem hajlandó megsértődni a kétszeres kérdésén, ami igencsak zavarja a férfi csőrét. ~Mi baja a némbernek? Oh testvérem, ha egy őrültre bíztál, esküszöm rendelek neked egy hímringyót, és azt mondom nálad a nem, az igen! ~ *
- Akkor legyen húsosabb, a hóhérok kövérek. Az alakja nem érdemelte ki ezt a megnevezést *Dan ajka egy pillanatig jobbra rándul egy elfojtott mosolytól. Mit lehet tenni, túlságosan gyengéje a humor. Sőt! Úgy véli a humorért és azért érdemes élnie, hogy a következő generáció ne legyen, ilyen ütődött, mint a mostani. Viszont az igazán nem tetszik neki, amikor ráébred nem a saját birtokán fogja ápolni a nő. Szereti a párnáját és már most visszaakarja kapni. Nem szívesen, de elfogadja a nő segítségét a bevonulásban és amikor megpillantja a szobáját őszintén megsajnálja a nőt. ~Ha erre van külön szobája, gyakran csinálhat ilyet. Ráadásul egyre öregszik, sose lesz családja~ noha a tudós próbálja elfogadni, ha egy nő dolgozni kíván még mindig azok közé tartozik, akik úgy gondolják igazán, csak egy jó férj adhat meg mindent a hölgyeknek. ~Valószínűleg a modora miatt nem lehettek kérői~ áskál is rögtön teóriáival a másik múltjában, de nem szól semmit. Nem fogja megalázni a másikat, mert történetesen nem egy villában lakik vagy egy kastélyban. *
- Nem fogok pihenni. Nem tudok. Adjon papírt és tintát vagy értelmes olvasni valót! *A szakállas továbbra sem ismeri nagyon a kérem fogalmát vagy azt, hogy kérdezzen, kivéve, ha valami nagyon faragatlan dolog érdekli. Azokat előszeretettel faggatja ki másokból*
- Magácska egyébként él nemi életet? Ha már nem prosti és látszólag férje sincs, de túl idős már ártatlannak. Érdekfeszítő jelenség!
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-24 08:59:10
Üzenet elküldve: 2021-04-24 08:59:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A makacs tudós ápolója//
*Hiába kezd kiépülni a negyed való igaz, hogy még mindig nem azoknak való, akik a teljes kényelemhez és a pompához vannak szokva. Szerencsére Saye hasonló környezetben nőtt fel, így nem igazán kényeskedett mikor ideköltözött. Noha nem egy hodály az a kis ház, ahol él, de tökéletesen megfelel az elvártaknak. Két szoba, egy kis konyha, egy apró fürdő és egy étkezőnek felavanzsált újabb szobácska. Noha a kertre, a falakra és a tetőre ráférne egy kis munka, minden csak idő és pénz kérdése.
Többek között ezért is vállalta el ezt a munkát, annak ellenére, hogy felkészítették rá, hogy nem lesz könnyű feladata.
Erről már akkor is megbizonyosodik, mikor a két férfi közelébe ér. A többi városival együtt ő sem veszi le róluk hideg kék szemeit. Nem nehéz kitalálni, hogy kivel lesz nehéz az elkövetkezendő idő. Az egyik La'rthonnal már van futó ismertsége. Tudja, hogy a férfi tisztelettudó, illedelmes és kedves, aminek szöges ellentéte a testvére. Volt már szerencséje nehéz esetekkel, így ettől a feladattól sincs megriadva. Az sem az első eset, hogy finoman leprostizzák. A szemöldöke egy kissé megrándul, de különösebb reakciót egyelőre ez sem vált ki. Egy bujkáló, kósza vigyorral jutalmazza inkább azon gondolatát, hogy hosszú ideig a férfi rá lesz utalva, amit, ha nem fog rendesen viselkedni, igen gonosz módokon tud majd kihasználni.*
- Na aggódjon. Nem gyenge fából vagyok faragva.
*Közli a férfi testvéréhez intézett kérdésére, majd illedelmesen hajol is meg kettejük előtt. Azért van annyira érzékeny, hogy a boszorkányos és prostis titulus után nem nyújt kezet, úgyhogy Dan ennyi köszöntéssel meg is elégedhet.
Azt kissé nehezen veszi, hogy a testvér már igyekszik is lelépni, de az elhangzott beszélgetés után nem is csodálja, ha ennyi elég is volt neki.
- A megbeszéltek szerint. Vigyázzon magára!
Hajol ismét meg a testvérnek, majd kiegyenesedve Dan felé fordul. Így most már a neheze rajta nyugszik. Az újabb, már neki szegezett kérdésre gonosz mosolyba húzódnak ajkai. Először válaszra sem méltatja, csendben nyitja az ajtót, hogy aztán elállva az útból teret engedjen a belépésnek. Ha a férfi megindul gúnyos hangon válaszol végül.*
- Azt majd döntse el maga. De a hóhér megnevezést jobban szeretem.
*Húzza össze sunyin a szemeit, majd amint belép a férfi után be is csukja maguk mögött az ajtót.*
- Az az ajtó az ön szobája. *Mutat is az említett felé.* Ha pedig nem vagyok maga mellett és szüksége van rám az ott az én szobám.
*Mutat is el a másik irányba.*
- Segítek bemenni, utána pedig ebédet készítek. Ha megebédeltünk egy órát pihenhet, azután nekiállunk egy kicsit dolgozni azon, hogy ne puhuljon el.
*Vázolja is fel a mai napi programjának egy részét. Azzal pedig, ha nem tartja fel tovább a férfi, akkor távozik is a konyhába.*
*Hiába kezd kiépülni a negyed való igaz, hogy még mindig nem azoknak való, akik a teljes kényelemhez és a pompához vannak szokva. Szerencsére Saye hasonló környezetben nőtt fel, így nem igazán kényeskedett mikor ideköltözött. Noha nem egy hodály az a kis ház, ahol él, de tökéletesen megfelel az elvártaknak. Két szoba, egy kis konyha, egy apró fürdő és egy étkezőnek felavanzsált újabb szobácska. Noha a kertre, a falakra és a tetőre ráférne egy kis munka, minden csak idő és pénz kérdése.
Többek között ezért is vállalta el ezt a munkát, annak ellenére, hogy felkészítették rá, hogy nem lesz könnyű feladata.
Erről már akkor is megbizonyosodik, mikor a két férfi közelébe ér. A többi városival együtt ő sem veszi le róluk hideg kék szemeit. Nem nehéz kitalálni, hogy kivel lesz nehéz az elkövetkezendő idő. Az egyik La'rthonnal már van futó ismertsége. Tudja, hogy a férfi tisztelettudó, illedelmes és kedves, aminek szöges ellentéte a testvére. Volt már szerencséje nehéz esetekkel, így ettől a feladattól sincs megriadva. Az sem az első eset, hogy finoman leprostizzák. A szemöldöke egy kissé megrándul, de különösebb reakciót egyelőre ez sem vált ki. Egy bujkáló, kósza vigyorral jutalmazza inkább azon gondolatát, hogy hosszú ideig a férfi rá lesz utalva, amit, ha nem fog rendesen viselkedni, igen gonosz módokon tud majd kihasználni.*
- Na aggódjon. Nem gyenge fából vagyok faragva.
*Közli a férfi testvéréhez intézett kérdésére, majd illedelmesen hajol is meg kettejük előtt. Azért van annyira érzékeny, hogy a boszorkányos és prostis titulus után nem nyújt kezet, úgyhogy Dan ennyi köszöntéssel meg is elégedhet.
Azt kissé nehezen veszi, hogy a testvér már igyekszik is lelépni, de az elhangzott beszélgetés után nem is csodálja, ha ennyi elég is volt neki.
- A megbeszéltek szerint. Vigyázzon magára!
Hajol ismét meg a testvérnek, majd kiegyenesedve Dan felé fordul. Így most már a neheze rajta nyugszik. Az újabb, már neki szegezett kérdésre gonosz mosolyba húzódnak ajkai. Először válaszra sem méltatja, csendben nyitja az ajtót, hogy aztán elállva az útból teret engedjen a belépésnek. Ha a férfi megindul gúnyos hangon válaszol végül.*
- Azt majd döntse el maga. De a hóhér megnevezést jobban szeretem.
*Húzza össze sunyin a szemeit, majd amint belép a férfi után be is csukja maguk mögött az ajtót.*
- Az az ajtó az ön szobája. *Mutat is az említett felé.* Ha pedig nem vagyok maga mellett és szüksége van rám az ott az én szobám.
*Mutat is el a másik irányba.*
- Segítek bemenni, utána pedig ebédet készítek. Ha megebédeltünk egy órát pihenhet, azután nekiállunk egy kicsit dolgozni azon, hogy ne puhuljon el.
*Vázolja is fel a mai napi programjának egy részét. Azzal pedig, ha nem tartja fel tovább a férfi, akkor távozik is a konyhába.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-23 20:48:57
Üzenet elküldve: 2021-04-23 20:48:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A makacs tudós ápolója//
- Komolyan képes voltál kihurcolni a saját házamból, erre a romtanyára? Úgy hogy alig állok a lábamon?! *Danissol mérges tekintettel mered fivére felé, amíg minden tekintetet magukra vonva szidja közös egüket, mert anyját azért még ő maga sem merné. *
-Reméltem, hogy így talán nem rendezel akkora jelenetet. *A másik férfi csupán kimérten suttog, mégsem szűnnek kettejükről a tekintetek. *
-Elárulnád végre miféle boszorkát vettél fel azon címszó alatt hogy ápoljon? *A férfi fél kezével a hajába markol, majd nemsokra szitkozódva felszisszen. Talán mégsem, olyan jó ötlet mozgolódnia*
- Legyél türelmes mindjárt itt van, már látom is, nézd! *Az idősebb fivér az illemhez illően finoman biccent a közeledő alak irányába. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy bárki megtudja mondani melyik testvér is örökölte a jó illemet közülük. Dan szemei majd kigúvadnak, ha végre megpillantja a nőt és hevesen gesztikulálva elkiálltja magát*
- Ez most valami vicc?! Szereztél nekem egy prostit? *Dan hangos nevetésbe tör ki, majd elesve, hogy nem támaszkodik rendesen a finom fából készült mankón*
- Előbb még az volt a bajod, hogy egy boszorkányt kapsz *A másiknak igaza volt, de erre is csak egy sértett arc a válasz. A büszke férfi nem akar semmilyen segítséget, semmilyen nőtől bármilyen csinos is. *
- És ha elesek? Hogy segít felállni? *Makacskodik tovább*
-Úgyse engednéd, hogy segítsen, mert makacs vagy mint a vasökör *mindeközben valószínűleg a hölgy már egy jó ideje hallhatja diskurzusukat.*
- És ha nagyon elesek? *Húzza fel sötét szemöldökeit, arcára pedig pofátlan vigyor ül. Ő maga sem tudná megmondani hol is áll pontosan a feje*
-Elég legyen! Csókolj kezet szegény hölgynek és hagy menjek végre haza a feleségemhez! Sőt! Megyek is! Sok szerencsét hozzá hölgyem! Tudja, a megbeszéltek szerint!
- Maga most akkor örömlány vagy sem?
- Komolyan képes voltál kihurcolni a saját házamból, erre a romtanyára? Úgy hogy alig állok a lábamon?! *Danissol mérges tekintettel mered fivére felé, amíg minden tekintetet magukra vonva szidja közös egüket, mert anyját azért még ő maga sem merné. *
-Reméltem, hogy így talán nem rendezel akkora jelenetet. *A másik férfi csupán kimérten suttog, mégsem szűnnek kettejükről a tekintetek. *
-Elárulnád végre miféle boszorkát vettél fel azon címszó alatt hogy ápoljon? *A férfi fél kezével a hajába markol, majd nemsokra szitkozódva felszisszen. Talán mégsem, olyan jó ötlet mozgolódnia*
- Legyél türelmes mindjárt itt van, már látom is, nézd! *Az idősebb fivér az illemhez illően finoman biccent a közeledő alak irányába. Nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy bárki megtudja mondani melyik testvér is örökölte a jó illemet közülük. Dan szemei majd kigúvadnak, ha végre megpillantja a nőt és hevesen gesztikulálva elkiálltja magát*
- Ez most valami vicc?! Szereztél nekem egy prostit? *Dan hangos nevetésbe tör ki, majd elesve, hogy nem támaszkodik rendesen a finom fából készült mankón*
- Előbb még az volt a bajod, hogy egy boszorkányt kapsz *A másiknak igaza volt, de erre is csak egy sértett arc a válasz. A büszke férfi nem akar semmilyen segítséget, semmilyen nőtől bármilyen csinos is. *
- És ha elesek? Hogy segít felállni? *Makacskodik tovább*
-Úgyse engednéd, hogy segítsen, mert makacs vagy mint a vasökör *mindeközben valószínűleg a hölgy már egy jó ideje hallhatja diskurzusukat.*
- És ha nagyon elesek? *Húzza fel sötét szemöldökeit, arcára pedig pofátlan vigyor ül. Ő maga sem tudná megmondani hol is áll pontosan a feje*
-Elég legyen! Csókolj kezet szegény hölgynek és hagy menjek végre haza a feleségemhez! Sőt! Megyek is! Sok szerencsét hozzá hölgyem! Tudja, a megbeszéltek szerint!
- Maga most akkor örömlány vagy sem?
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-15 16:18:39
Üzenet elküldve: 2021-04-15 16:18:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nagyjából egy óra pihenésre volt szüksége a templom könyvtárában, míg visszanyerte elegendő mértékben az erejét. A könyveknek és tekercseknek köszönhetően arra is rájött, hogy Arthenior városában tartózkodik, ami legalább egy fokkal könnyítette a helyzetét. Az emlékei továbbra sem akarnak visszatérni, így szépen lassan el kell kezdenie gondolkodnia azon, mihez is fog kezdeni. Először a várost kellene körbejárnia, hogy legalább az utcákat és a negyedeket megismerje. Utána valami olcsóbb szálláshelyet kellene keresnie minimum a mai éjszakára, hogy biztonságban tudhassa magát. A felszereléseit is már átkutatta a templomban, így már tisztában van a nála lévő pénzmennyiséggel és a fegyverei hollétével is. Sajnos egyáltalán nem mondható gazdagnak, így előbb utóbb munkára is szüksége lesz. Elképzelhetetlenül rossz érzés úgy tervezni a közeljövődet, hogy a múltaddal nem vagy tisztában. Miraiylla nem emlékszik a gyerekkorára, a vágyaira, a céljaira és az álmaira. Nem tudja, hogy vannak-e a városban ismerősei vagy barátai, esetleg családtagjai. Minden számára teljes mértékben bizonytalan és megfoghatatlan. Csak a következő apró lépéssel szabad törődnie, máskülönben teljesen bele fog őrülni a helyzetébe néhány napon belül. Semmi másban nem reménykedhet, csak a saját szerencséjében és egy kis isteni csodában. A polgárnegyed felé veszi az irányt, hogy szépen lassan a városlakók tömegét is megszoktassa magával. Amikor sok személy veszi körül, még egy kicsit most is szédül.*
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.15 16:20:08
A hozzászólás írója (Bűbájos Miraiylla) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.15 16:20:08
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-15 15:41:33
Üzenet elküldve: 2021-04-15 15:41:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mi lapul a piszok alatt?//
*Valóban nem nagyon halogatják az indulást. Persze minek is. Frya hűségesen követi jótevőjét a főtérről indulva. A negyedbe érve nem igazán foglalkozik a városnézéssel. Úgy is látta már eleget ezt a vidéket. Persze inkább a romosabbik végét, de annyira nem nagy a különbség. Inkább a lábait szedi, hogy ügye intézésében ne tartsa fel újdonsült társaságát. Meg igazából az ebéd gondolata eléggé felvillanyozza ahhoz, hogy a kelleténél ne kelljen többet várnia. Szerencsére a férfi is gyorsabban szedi a lábait, biztos sürgős lehet az ügye.*
*Valóban nem nagyon halogatják az indulást. Persze minek is. Frya hűségesen követi jótevőjét a főtérről indulva. A negyedbe érve nem igazán foglalkozik a városnézéssel. Úgy is látta már eleget ezt a vidéket. Persze inkább a romosabbik végét, de annyira nem nagy a különbség. Inkább a lábait szedi, hogy ügye intézésében ne tartsa fel újdonsült társaságát. Meg igazából az ebéd gondolata eléggé felvillanyozza ahhoz, hogy a kelleténél ne kelljen többet várnia. Szerencsére a férfi is gyorsabban szedi a lábait, biztos sürgős lehet az ügye.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-12 00:15:13
Üzenet elküldve: 2021-04-12 00:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Próbálja leplezni feszültségét, próbál nyugodtan tűnni, de sajna az izgulás eluralkodik rajta. Idegességében folyamatosan köpenye szélét markolássza, gyűrögeti.
Mintha az idegen nő megérezné szavai mögött rejlő dolgokat, egyszerre csak megenyhül és belemegy abba, hogy segítsen neki. Hihetlen megkönnyebbülés és öröm lesz úrrá Meireylán, legszívesebben egy nagy öleléssel köszönné meg az asszonynak a segítséget.*
- Sunya... Befont fülű gnóm... Rendben. *Motyogja halkan maga elé, hogy biztos megjegyezzen minden részletet.*
- Nagyon köszönöm! Nem is tudom elmondani, milyen hálás vagyok!
*Talán valamiféle ösztön ébredt fel a nőben, ami azt súgta neki, segítsen a messziről jött utazónak. Tán neki is vannak gyermekei.
Mielőtt pénzzel vagy bármi mással meghálálhatná a segítséget, az asszony eltűnik a házban. Halvány mosollyal fordul Ukrom felé, hisz úgy tűnik, eddigi közös munkájuk igen csak sikeres.*
- Hát... Inkább csak szerencsénk volt, én úgy mondanám. De a lényeg, hogy kaptunk valami kis információt.
*Szerencsére az ork tudja, merre találhatják meg ezt a mindent tudó Sunyát.*
- Jó, beszélek én. De... nekem olyan fura előérzetem van ezzel a kis gnómmal kapcsolatban. Nem tudom, lehet csak előítélet, mert mifelénk nem igazán szívlelték az efféle szerzeteket.
*Na ez mondjuk nem csoda. Az a nép Meireylát sem szívlelte a kezdetekben. Furcsa emberek azok ott fent a hegyen, de ha előbb-utóbb valakit befogadnak maguk közé, egyértelművé válik, hogy olyanok mint egy nagy család, tele szeretettel... Persze a maguk módján. Szerencsére Meireylának volt alkalma ezt megtapasztalni.*
*Próbálja leplezni feszültségét, próbál nyugodtan tűnni, de sajna az izgulás eluralkodik rajta. Idegességében folyamatosan köpenye szélét markolássza, gyűrögeti.
Mintha az idegen nő megérezné szavai mögött rejlő dolgokat, egyszerre csak megenyhül és belemegy abba, hogy segítsen neki. Hihetlen megkönnyebbülés és öröm lesz úrrá Meireylán, legszívesebben egy nagy öleléssel köszönné meg az asszonynak a segítséget.*
- Sunya... Befont fülű gnóm... Rendben. *Motyogja halkan maga elé, hogy biztos megjegyezzen minden részletet.*
- Nagyon köszönöm! Nem is tudom elmondani, milyen hálás vagyok!
*Talán valamiféle ösztön ébredt fel a nőben, ami azt súgta neki, segítsen a messziről jött utazónak. Tán neki is vannak gyermekei.
Mielőtt pénzzel vagy bármi mással meghálálhatná a segítséget, az asszony eltűnik a házban. Halvány mosollyal fordul Ukrom felé, hisz úgy tűnik, eddigi közös munkájuk igen csak sikeres.*
- Hát... Inkább csak szerencsénk volt, én úgy mondanám. De a lényeg, hogy kaptunk valami kis információt.
*Szerencsére az ork tudja, merre találhatják meg ezt a mindent tudó Sunyát.*
- Jó, beszélek én. De... nekem olyan fura előérzetem van ezzel a kis gnómmal kapcsolatban. Nem tudom, lehet csak előítélet, mert mifelénk nem igazán szívlelték az efféle szerzeteket.
*Na ez mondjuk nem csoda. Az a nép Meireylát sem szívlelte a kezdetekben. Furcsa emberek azok ott fent a hegyen, de ha előbb-utóbb valakit befogadnak maguk közé, egyértelművé válik, hogy olyanok mint egy nagy család, tele szeretettel... Persze a maguk módján. Szerencsére Meireylának volt alkalma ezt megtapasztalni.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2021-04-08 09:04:31
Üzenet elküldve: 2021-04-08 09:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 434
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Kereskedők nyomában//
*Gyakorlatilag lehetetlen a két asszonyságnak és még saját magának is látni, de a percek elteltével kezdenek összegyűlni az izzadtságcseppek a tarkóján. Egy irritált söpréssel le is mossa őket; nincs ínyére neki, hogy ezen alkalmakkal csak annyit tud csinálni, hogy tehetetlenül némát tettet és bámulja a színtelen, szagtalan utcák sarkait holmi szorgalmas testőrként. De ez így is mérföldekkel jobb, mintha maga próbálna idegeneket unszolgatni. Idegeneket, akik valóban szolgálnak valamivel, hallja elégedetten. elköszönésként egy hálás bólintást küld a néne felé, majd miután becsukódik az ajtó, hüvelyujját mutatja fel Akanaeunak, végre közelebb lépegetve hozzá.*
- Szép volt. *Mondja, vajmi elismeréssel a hangjában, de mosolyt nem küld hozzá; tudja, milyenre sikerült a legutóbbi.* - Szóval egy befont fülszőrű gnóm. A beszédet továbbra is rád bízom, ha nem haragszol. Tudom, hol a templom. Induljunk. *Gyakorlott fejbeszédesként megint csak amaz tagjával biccent társának, majd a háztól keletre induló útra teszi bakancsát. Most, hogy van már úti-céljuk is, és nem csak barangolni fognak járókelő civileket hajkurászva, remélhetőleg mindkettejük önbizalma megnőtt. Legalábbis az orké biztos.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 09:06:18
*Gyakorlatilag lehetetlen a két asszonyságnak és még saját magának is látni, de a percek elteltével kezdenek összegyűlni az izzadtságcseppek a tarkóján. Egy irritált söpréssel le is mossa őket; nincs ínyére neki, hogy ezen alkalmakkal csak annyit tud csinálni, hogy tehetetlenül némát tettet és bámulja a színtelen, szagtalan utcák sarkait holmi szorgalmas testőrként. De ez így is mérföldekkel jobb, mintha maga próbálna idegeneket unszolgatni. Idegeneket, akik valóban szolgálnak valamivel, hallja elégedetten. elköszönésként egy hálás bólintást küld a néne felé, majd miután becsukódik az ajtó, hüvelyujját mutatja fel Akanaeunak, végre közelebb lépegetve hozzá.*
- Szép volt. *Mondja, vajmi elismeréssel a hangjában, de mosolyt nem küld hozzá; tudja, milyenre sikerült a legutóbbi.* - Szóval egy befont fülszőrű gnóm. A beszédet továbbra is rád bízom, ha nem haragszol. Tudom, hol a templom. Induljunk. *Gyakorlott fejbeszédesként megint csak amaz tagjával biccent társának, majd a háztól keletre induló útra teszi bakancsát. Most, hogy van már úti-céljuk is, és nem csak barangolni fognak járókelő civileket hajkurászva, remélhetőleg mindkettejük önbizalma megnőtt. Legalábbis az orké biztos.*
A hozzászólás írója (Savanyú Ukrom) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.08 09:06:18
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1366-1385