Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 21:38:06
Üzenet elküldve: 2025-08-24 21:38:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
- Sajnos ennél hamarabb nem lehetett. *Mondja inkább bocsánatkérést éreztetve a hangjában, mint bármi mást. Apró meghajlást intéz a kedves vére felé, de ez a formális udvariasságnál nem több. Nem tudja, hogy hogyan állnak a másik nősténnyel, és minden kis apróság árulkodó lehet. Csupán egy biccentéssel igenezi le Vhorossi találékonyságát, amikor kiejti a nevét, nyilván beszélt róla Elireya, különben nem igazán ismerhetné. Bár ő márt többször látta Vhorossit, ez a beosztásának hála és mikor kiderült, hogy drága vérével utazik, már többet tud róla, mint azt egy első találkozás után lehetne. De ő sosem kérkedik ezzel, talán ezért van még életben, mert bármilyen titkot rá lehet bízni. Nem jár el a szája és lojális, ezt szerette benne a Fekete Gárda kapitánya is.*
- Mondanám, hogy azzal, hogy megszülettél Úrnő, de ez még kevés lenne összességében. Mi Dwirinthalenek, mindig ügyelünk a házunkra leselkedő veszélyekkel, és módomban állt ezt megszüntetni, vagy legalább hátráltatni. Talán később még beszélhetünk erről. *Hajol meg, miközben a szolga inni hoz neki Vhorossi kérésére.*
- Valóban Úrnőm? *Fordul Elireyahoz.* - Örömömre szolgál, hogy mindketten sértetlenül megérkeztetek. Nem is... mindhárman. *Apró mosoly a nőstények felé, az is csak egy pillanatra. Nyilvánvaló, hogy a rabszolga sokat segített nekik, ha elismerik, ha nem. A lényeg, hogy életben van és szolgál, méghozzá pedáns módon. Bár nem néz Narenre, elfogadja a felkínált italt és előbb Vhorossinak, majd Elireyanak mutatja fel, mielőtt kortyolna. Nem igazán szereti ezeket az udvariassági köröket, de Narenből azt szűri le, hogy Vhorossi nagyon is él a hagyományok adta lehetőségeivel és teljes mértékben azon belül gondolkodik. Ez Elariiont és önbecsülését nem bántja, de tudja jól, hogy melyik nősténynél hogyan kell viselkednie. Elireyaval is ugyanígy tett először, most már azért, ha kettesben vannak sokkal szabadabban viselkednek mindketten. Ez inkább kedvére való, de a külvilágnak azt kell látnia, amit mutatnak. Erős házból való sötételfek érkeztek a városba, akik leváltanák a gyenge ittenieket. Már, ha maradt belőlük hírmondó. Hanyag mozdulattal teszi vissza a kupát, ha Naren nem figyel, akár fel is borulhat. Azonban Elireya kérdezősködni kezd, és mintha kissé meg is ijedne, sőt a kúria sincs jó állapotban. Rossz hír, bár ő tudott róla. Mégis összehúzza a szemöldökeit alig láthatóan, mintha újdonsággal hatna rá.*
- Nyugodjon meg Úrnő, már nem üldözik Vhorossi Úrnőt. Legalábbis egyelőre biztosan nem. Később tényleg beszámolok mindenről, ha már hatfülközt leszünk. Én készen állok az indulásra. A lovamért kell mennem, utolérem önöket Úrnők! *Mondja és lassan megfordul. Ha Vhorossi idehozatja a lovát, akkor kockáztatja Naren életét. Talán feltűnt a kis jelvény a mélységi nősténynek is a vállvasán. Köztudott, hogy azok a lovak nem mindig azt teszik, amit kellene, kivéve ha a gazdájuk úgy akarja, vagy ha egy szakértő foglalkozik velük. Egy újabb mondatbéli információ üti fel a fejét, amiről viszont már tényleg nem tudott. Rossz ómen.*
- Csakugyan? Most már én is kíváncsi vagyok. *Komorodik el, már ha ennél jobban el lehet. Akárhogy is jön meg a lova, Éjviharra rutinosan száll fel, minden segítséget elutasítva, ha esetleg bárki próbálkozna ezzel. Elireya már előreengedte a rabszolgát, így szótlanul sorol be a két nőstény mögé hátvédnek. Persze, ha szót váltani kívánnak vele, mindenképpen szeretné azt. Egyébiránt nagyon sokszor figyeli meg vére hátsóját, a miheztartás végett. Talán szerencsés, hogy két ilyen szép sötételf nőstényre vigyázhat, a valóság általában hamar pofán veri az ilyesmit gondolókat. A polgárnegyedben próbál megfigyelni mindent, amit csak tud, az útvonalat, mint valami térképet vési bele az agyába. Még azt is észreveszi, hogy Vhorossi zsákjából valami kikandikál és ha Naren nem elég figyelmes, ki fog esni belőle. Átpillantva a másik lóra, még inkább lovasára pedig mindent rendben talál. Tényleg mindent.*
- Sajnos ennél hamarabb nem lehetett. *Mondja inkább bocsánatkérést éreztetve a hangjában, mint bármi mást. Apró meghajlást intéz a kedves vére felé, de ez a formális udvariasságnál nem több. Nem tudja, hogy hogyan állnak a másik nősténnyel, és minden kis apróság árulkodó lehet. Csupán egy biccentéssel igenezi le Vhorossi találékonyságát, amikor kiejti a nevét, nyilván beszélt róla Elireya, különben nem igazán ismerhetné. Bár ő márt többször látta Vhorossit, ez a beosztásának hála és mikor kiderült, hogy drága vérével utazik, már többet tud róla, mint azt egy első találkozás után lehetne. De ő sosem kérkedik ezzel, talán ezért van még életben, mert bármilyen titkot rá lehet bízni. Nem jár el a szája és lojális, ezt szerette benne a Fekete Gárda kapitánya is.*
- Mondanám, hogy azzal, hogy megszülettél Úrnő, de ez még kevés lenne összességében. Mi Dwirinthalenek, mindig ügyelünk a házunkra leselkedő veszélyekkel, és módomban állt ezt megszüntetni, vagy legalább hátráltatni. Talán később még beszélhetünk erről. *Hajol meg, miközben a szolga inni hoz neki Vhorossi kérésére.*
- Valóban Úrnőm? *Fordul Elireyahoz.* - Örömömre szolgál, hogy mindketten sértetlenül megérkeztetek. Nem is... mindhárman. *Apró mosoly a nőstények felé, az is csak egy pillanatra. Nyilvánvaló, hogy a rabszolga sokat segített nekik, ha elismerik, ha nem. A lényeg, hogy életben van és szolgál, méghozzá pedáns módon. Bár nem néz Narenre, elfogadja a felkínált italt és előbb Vhorossinak, majd Elireyanak mutatja fel, mielőtt kortyolna. Nem igazán szereti ezeket az udvariassági köröket, de Narenből azt szűri le, hogy Vhorossi nagyon is él a hagyományok adta lehetőségeivel és teljes mértékben azon belül gondolkodik. Ez Elariiont és önbecsülését nem bántja, de tudja jól, hogy melyik nősténynél hogyan kell viselkednie. Elireyaval is ugyanígy tett először, most már azért, ha kettesben vannak sokkal szabadabban viselkednek mindketten. Ez inkább kedvére való, de a külvilágnak azt kell látnia, amit mutatnak. Erős házból való sötételfek érkeztek a városba, akik leváltanák a gyenge ittenieket. Már, ha maradt belőlük hírmondó. Hanyag mozdulattal teszi vissza a kupát, ha Naren nem figyel, akár fel is borulhat. Azonban Elireya kérdezősködni kezd, és mintha kissé meg is ijedne, sőt a kúria sincs jó állapotban. Rossz hír, bár ő tudott róla. Mégis összehúzza a szemöldökeit alig láthatóan, mintha újdonsággal hatna rá.*
- Nyugodjon meg Úrnő, már nem üldözik Vhorossi Úrnőt. Legalábbis egyelőre biztosan nem. Később tényleg beszámolok mindenről, ha már hatfülközt leszünk. Én készen állok az indulásra. A lovamért kell mennem, utolérem önöket Úrnők! *Mondja és lassan megfordul. Ha Vhorossi idehozatja a lovát, akkor kockáztatja Naren életét. Talán feltűnt a kis jelvény a mélységi nősténynek is a vállvasán. Köztudott, hogy azok a lovak nem mindig azt teszik, amit kellene, kivéve ha a gazdájuk úgy akarja, vagy ha egy szakértő foglalkozik velük. Egy újabb mondatbéli információ üti fel a fejét, amiről viszont már tényleg nem tudott. Rossz ómen.*
- Csakugyan? Most már én is kíváncsi vagyok. *Komorodik el, már ha ennél jobban el lehet. Akárhogy is jön meg a lova, Éjviharra rutinosan száll fel, minden segítséget elutasítva, ha esetleg bárki próbálkozna ezzel. Elireya már előreengedte a rabszolgát, így szótlanul sorol be a két nőstény mögé hátvédnek. Persze, ha szót váltani kívánnak vele, mindenképpen szeretné azt. Egyébiránt nagyon sokszor figyeli meg vére hátsóját, a miheztartás végett. Talán szerencsés, hogy két ilyen szép sötételf nőstényre vigyázhat, a valóság általában hamar pofán veri az ilyesmit gondolókat. A polgárnegyedben próbál megfigyelni mindent, amit csak tud, az útvonalat, mint valami térképet vési bele az agyába. Még azt is észreveszi, hogy Vhorossi zsákjából valami kikandikál és ha Naren nem elég figyelmes, ki fog esni belőle. Átpillantva a másik lóra, még inkább lovasára pedig mindent rendben talál. Tényleg mindent.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:41:08
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:41:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A nő válasza nem lepi meg. Tudja jól, hogy csak ő van ilyen módon összetörve, hogy ennyire gyorsan és vakon ugrik fejest. Nem is várja el a viszonzást, csak meg akarta mutatni az igazságot. Jól esik neki, hogy már tisztán láthat, de valahol bánja is. Jobb lett volna, ha este sikerül a dolog, amikor kedvese már alszik, és reggelre a harcos is megfeledkezett volna róla. Az ő kis titka lenne, amit nem hoz felszínre feleslegesen. De nem így történt, megtette a vallomást, és most már nem szívhatja vissza. Hagyja, hogy a Bárd meneküljön előle, ha nem tenné, akkor valószínűleg Pash rohanna el. *
~Köszönöm. ~
* A szó ott visszhangzik a fejében, újra és újra hallja, ahogy látja a most először egyértelműen műnek ítélt mosolyt. ~Köszönöm.~ A szó rosszabb, mint bármelyik seb, amit eddigi életében kapott. Inkább vágná le lábát, mint, hogy újra hallja, de az agya kíméletlenül ismételgeti. ~Köszönöm~ Nadrágot húz, és tegnapi ruházatát veszi vissza. ~Köszönöm.~ Nem tudja mikor került le a földszintre, de a bejárati ajtó hangosan csapódik mögötte. Futni kezd, reggeli edzésnek álcázza, de igazából csak messze akar kerülni innen. Érzi, hogy valami nincs rendben, az oldala nehezebb, mint kellene. Lepillantva látja, hogy a kardot még ebben az állapotban is magával hozta. ~Köszönöm.~ Átkozza magát, amiért ilyen buta és felelőtlen, amiért mindent elrontott, amiért nem tudta végig gondolni, hogy mit csinál. Apró cseppek a macskaköveken jelölik az utat, amerre szalad. És minden lépés mintha csak egy szótag lenne, ami csúfolja, gúnyolja. Hiába fut, mindenhova követik őt. Jobb láb, bal láb, jobb láb. Kösz-ön-öm. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.24 18:51:11
//Sub Rosa Panzió//
* A nő válasza nem lepi meg. Tudja jól, hogy csak ő van ilyen módon összetörve, hogy ennyire gyorsan és vakon ugrik fejest. Nem is várja el a viszonzást, csak meg akarta mutatni az igazságot. Jól esik neki, hogy már tisztán láthat, de valahol bánja is. Jobb lett volna, ha este sikerül a dolog, amikor kedvese már alszik, és reggelre a harcos is megfeledkezett volna róla. Az ő kis titka lenne, amit nem hoz felszínre feleslegesen. De nem így történt, megtette a vallomást, és most már nem szívhatja vissza. Hagyja, hogy a Bárd meneküljön előle, ha nem tenné, akkor valószínűleg Pash rohanna el. *
~Köszönöm. ~
* A szó ott visszhangzik a fejében, újra és újra hallja, ahogy látja a most először egyértelműen műnek ítélt mosolyt. ~Köszönöm.~ A szó rosszabb, mint bármelyik seb, amit eddigi életében kapott. Inkább vágná le lábát, mint, hogy újra hallja, de az agya kíméletlenül ismételgeti. ~Köszönöm~ Nadrágot húz, és tegnapi ruházatát veszi vissza. ~Köszönöm.~ Nem tudja mikor került le a földszintre, de a bejárati ajtó hangosan csapódik mögötte. Futni kezd, reggeli edzésnek álcázza, de igazából csak messze akar kerülni innen. Érzi, hogy valami nincs rendben, az oldala nehezebb, mint kellene. Lepillantva látja, hogy a kardot még ebben az állapotban is magával hozta. ~Köszönöm.~ Átkozza magát, amiért ilyen buta és felelőtlen, amiért mindent elrontott, amiért nem tudta végig gondolni, hogy mit csinál. Apró cseppek a macskaköveken jelölik az utat, amerre szalad. És minden lépés mintha csak egy szótag lenne, ami csúfolja, gúnyolja. Hiába fut, mindenhova követik őt. Jobb láb, bal láb, jobb láb. Kösz-ön-öm. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.24 18:51:11
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:26:50
Üzenet elküldve: 2025-08-24 18:26:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Türelmesen várja a magyarázatot, de mikor meghallja azt, szinte teljesen lefagy. Majdnem kicsúszik a száján egy jéghideg hangszínben közölt mondattal, hogy tud-e róla, hogy egy kurvába szeretett bele szerencsétlen fiú, de már azelőtt ráharap a nyelvére, hogy az első szót kiejtené.*
~Szép munka, Merlana Naerice! Egy olyan csapdába rohantál bele, ahonnan semelyik irányba nincs kiút…~
*Jól tudja, hogy ha elmondja a másiknak, hogy kurtizánként megannyi ágy visszatérő vendége ő, akkor nagy valószínűséggel búcsút is mondhat annak a sok jónak, melyben a tegnapi nap folyamán része volt, de ha hallgat, azzal is maga alatt vágja a fát, mert őrlődni fog, ráadásul, ha nem tőle tudja meg a harcos az igazságot, akkor még rosszabbul járhat. Pashthra a szeretetével belökte őt abba a sötét Gödörbe, de talán azzal jár a legjobban, ha meg sem próbál kimászni, és szenved ő a fiú helyett. Mindig is mert kockáztatni, most is azt kell tennie. Egyszerűen nem derülhet ki, róla ez az aprócska részlet, és akkor minden rendben lesz.*
- Köszönöm. *Szólal meg aztán tárgyilagosan, de a mosolyát az arcára erőlteti.* Hálás vagyok érte, de… azt hiszem, hogy az én érzéseim még kuszák. Ne haragudj, de én nem tudok egyelőre ilyen gyönyörű vallomással válaszolni, időre van szükségem. Remélem, hogy megadod ezt nekem. *Lábujjhegyre áll, és egy szenvedélyes csókot lehel a fiú arcára, majd sietősen távozik a szobából, most már akkor sem áll meg, ha hallja még a háta mögül a másik hangját.
A folyosón könnyek kúsznak a szemeibe, melyeket ki is enged, ahogy a saját szobájába érve, az ajtót maga mögött bezárva nekidől annak, és a plafont bámulva próbálja összeszedni magát.*
~Rohadt életbe… Miért ilyen nehéz ez? Miért?~ *Kínlódik magában, majd pár perc után sóhajt egy nagyot, letörli a könnyeit, és nekiáll készülődni. Ma is vörösbe bújik, de a szoknya rövidebb a tegnapinál, csupán a térdéig ér, a ruha felső része viszont ugyanolyan szűk, de a kemény merevítők hiányából fakadóan mégis sokkal kényelmesebb, mint a fűzős öltözék. Az ujjai hosszúak, finom bőre néhol átlátszik a fekete csipkével díszített részeken. Alá fekete harisnyát húz, és a szokásos, enyhén magasított lábbelik sem maradhatnak el. Ezután leül a tükör elé, hogy frizuráját is elkészítse, mely egy fonatokkal díszített, elegáns konty lesz, amit aranyozott hajtűjével rögzít. Szemeit egészen erősen húzza ki feketével, és a vörös rúzs is ismét felkerül.
Miután elkészült, már így, teljes díszben megy vissza Pashthrához, aki a tökéletes álca mögé rejtőzött Merlanát kaphatja immáron vissza. Ha a szoba ajtaját esetleg csukva találja, akkor bekopog, és csak azután nyit be, hogy engedélyt kap rá.*
- Ma Selyemrévbe megyek, el kell intéznem néhány dolgot, de oda nem kell velem jönnöd, ott biztonságos, szóval mára szabad vagy, védelmezőm. *Szól hozzá társához. Mosolya lágy, hangja kedves, nyoma sincs rajta a belső vívódásnak.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.24 18:27:24
//Sub Rosa Panzió//
*Türelmesen várja a magyarázatot, de mikor meghallja azt, szinte teljesen lefagy. Majdnem kicsúszik a száján egy jéghideg hangszínben közölt mondattal, hogy tud-e róla, hogy egy kurvába szeretett bele szerencsétlen fiú, de már azelőtt ráharap a nyelvére, hogy az első szót kiejtené.*
~Szép munka, Merlana Naerice! Egy olyan csapdába rohantál bele, ahonnan semelyik irányba nincs kiút…~
*Jól tudja, hogy ha elmondja a másiknak, hogy kurtizánként megannyi ágy visszatérő vendége ő, akkor nagy valószínűséggel búcsút is mondhat annak a sok jónak, melyben a tegnapi nap folyamán része volt, de ha hallgat, azzal is maga alatt vágja a fát, mert őrlődni fog, ráadásul, ha nem tőle tudja meg a harcos az igazságot, akkor még rosszabbul járhat. Pashthra a szeretetével belökte őt abba a sötét Gödörbe, de talán azzal jár a legjobban, ha meg sem próbál kimászni, és szenved ő a fiú helyett. Mindig is mert kockáztatni, most is azt kell tennie. Egyszerűen nem derülhet ki, róla ez az aprócska részlet, és akkor minden rendben lesz.*
- Köszönöm. *Szólal meg aztán tárgyilagosan, de a mosolyát az arcára erőlteti.* Hálás vagyok érte, de… azt hiszem, hogy az én érzéseim még kuszák. Ne haragudj, de én nem tudok egyelőre ilyen gyönyörű vallomással válaszolni, időre van szükségem. Remélem, hogy megadod ezt nekem. *Lábujjhegyre áll, és egy szenvedélyes csókot lehel a fiú arcára, majd sietősen távozik a szobából, most már akkor sem áll meg, ha hallja még a háta mögül a másik hangját.
A folyosón könnyek kúsznak a szemeibe, melyeket ki is enged, ahogy a saját szobájába érve, az ajtót maga mögött bezárva nekidől annak, és a plafont bámulva próbálja összeszedni magát.*
~Rohadt életbe… Miért ilyen nehéz ez? Miért?~ *Kínlódik magában, majd pár perc után sóhajt egy nagyot, letörli a könnyeit, és nekiáll készülődni. Ma is vörösbe bújik, de a szoknya rövidebb a tegnapinál, csupán a térdéig ér, a ruha felső része viszont ugyanolyan szűk, de a kemény merevítők hiányából fakadóan mégis sokkal kényelmesebb, mint a fűzős öltözék. Az ujjai hosszúak, finom bőre néhol átlátszik a fekete csipkével díszített részeken. Alá fekete harisnyát húz, és a szokásos, enyhén magasított lábbelik sem maradhatnak el. Ezután leül a tükör elé, hogy frizuráját is elkészítse, mely egy fonatokkal díszített, elegáns konty lesz, amit aranyozott hajtűjével rögzít. Szemeit egészen erősen húzza ki feketével, és a vörös rúzs is ismét felkerül.
Miután elkészült, már így, teljes díszben megy vissza Pashthrához, aki a tökéletes álca mögé rejtőzött Merlanát kaphatja immáron vissza. Ha a szoba ajtaját esetleg csukva találja, akkor bekopog, és csak azután nyit be, hogy engedélyt kap rá.*
- Ma Selyemrévbe megyek, el kell intéznem néhány dolgot, de oda nem kell velem jönnöd, ott biztonságos, szóval mára szabad vagy, védelmezőm. *Szól hozzá társához. Mosolya lágy, hangja kedves, nyoma sincs rajta a belső vívódásnak.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.24 18:27:24
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 16:28:11
Üzenet elküldve: 2025-08-24 16:28:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A fejfájás ellenére is sikerül végre hiba nélkül elmormolja az igét, és ahogy várta, pont Merlana alakja emelkedik ki a vízből. Nem tudja, hogy miért marasztalta a nőt, miért akarta neki ennyire megmutatni, de örül neki, hogy így tett. Kedvesének láthatóan tetszik amit lát, Pash pedig most jön csak igazán zavarba. Nem gondolt bele, hogy ha megmutatja, akkor el is kell mondja, hogy mi történt. *
- Nos… *megköszörüli a torkát, láthatóan zavarban van, kicsit el is pirul. * Nem tudom mennyire emlékszel amikor néhány éve, bár lehet akkor még börtönben voltál… Mindegy is. A lényeg, hogy a Csillaghullás alatt tettem szert erre a mágiára, a csillagszilánkomnak hála.
* Kezd magyarázatba. Ha a Bárd hallott a Csillaghullásról, biztos azt is tudja, hogy akkor nagyon sokan nagyon különös dolgokat szereztek. *
- A lényeg, hogy képes vagyok erre. * Int az alak felé, majd nagyot sóhajt. Most kell kimondja azt, ami a legnehezebb. És talán túl korai. Fél, hogy ezzel mindent elront, de most már nem akar visszatáncolni. *
- Annak az alakja emelkedik ki a tálból, akit az, aki utoljára ivott belőle a legjobban szeret. Ilyen hatással voltál rám, kicsi szívem. Ez az én őszinte vallomásom.
//Sub Rosa Panzió//
* A fejfájás ellenére is sikerül végre hiba nélkül elmormolja az igét, és ahogy várta, pont Merlana alakja emelkedik ki a vízből. Nem tudja, hogy miért marasztalta a nőt, miért akarta neki ennyire megmutatni, de örül neki, hogy így tett. Kedvesének láthatóan tetszik amit lát, Pash pedig most jön csak igazán zavarba. Nem gondolt bele, hogy ha megmutatja, akkor el is kell mondja, hogy mi történt. *
- Nos… *megköszörüli a torkát, láthatóan zavarban van, kicsit el is pirul. * Nem tudom mennyire emlékszel amikor néhány éve, bár lehet akkor még börtönben voltál… Mindegy is. A lényeg, hogy a Csillaghullás alatt tettem szert erre a mágiára, a csillagszilánkomnak hála.
* Kezd magyarázatba. Ha a Bárd hallott a Csillaghullásról, biztos azt is tudja, hogy akkor nagyon sokan nagyon különös dolgokat szereztek. *
- A lényeg, hogy képes vagyok erre. * Int az alak felé, majd nagyot sóhajt. Most kell kimondja azt, ami a legnehezebb. És talán túl korai. Fél, hogy ezzel mindent elront, de most már nem akar visszatáncolni. *
- Annak az alakja emelkedik ki a tálból, akit az, aki utoljára ivott belőle a legjobban szeret. Ilyen hatással voltál rám, kicsi szívem. Ez az én őszinte vallomásom.
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 15:48:08
Üzenet elküldve: 2025-08-24 15:48:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar egy darabig némán figyeli, ahogy Thea lassan közelít hozzá. Tekintete a törölközőtől a szék támlájára simuló mozdulatára vándorol, majd a lassú lépésekre, amikkel felé tart. Nem sürget, nem kérdez, hagyja, hogy a nő csendesen betöltse a teret jelenlétével. Amikor azonban meghallja a szelíd szavakat, amik arról szólnak, hogy reméli, valami tényleg óvja őt, a szája sarka rándul. A gondolat rögtön az orkok képeit idézi fel benne, a fekete füstoszlopokat, a ropogó lángokat, a vad üvöltéseket, amik nemrég még körülötte visszhangoztak. Tudja, hogy hamarosan újra szembe kell néznie velük, s nem biztos benne, hogy bármiféle minta vagy hiedelem képes lesz távol tartani a halált. Végül halkan, inkább maga elé mormogja:*
- Én is...
*Amikor a nő ujjai finoman a mellkasára siklanak, és homloka egy rövid pillanatra az mellkasának dől, a férfi megmerevedik, majd lassan engedi el magát. Érzi, ahogy az érintés egy újabb határt bont le közöttük. A következő vallomás, szinte gyomorszájon üti hősünk, pedig belül tudja jól, hogy az érzés kölcsönös. Érezni lehet a remegést a hangban, és Norennar maga is tudja, mennyire valós minden szó. Egy fájdalmas sóhaj szakad ki belőle, mert nem tudja, mit felelhetne. Nincs rá jó válasz, csak egy rövid, csendes ígéret, amely egyszerre szól a nőnek és saját magának is:*
- Ne aggódj, vigyázni fogok magamra.
*Ahogy a szemei a nőébe kapaszkodnak, próbál valamiféle nyugalmat tükrözni. A szája sarka felfelé mozdul, egy halvány, megnyugtató mosolyt csalva az arcára. Nem túl erőltetett, nem túl széles, inkább csak annyi, hogy érezni lehessen, ott van benne az ígéret, akkor is, ha nem tudja biztosra, meddig tartja majd.
A férfi végignézi, ahogy Thea lassan hátrébb lép, majd a szekrényhez sétál. Az ujjai a fehér anyagot simítják végig, ahogy belebújik a ruhába. Norennar csendben figyeli minden mozdulatát: ahogy a pántot megigazítja, ahogy a nedves haját eligazítja a válla fölött. Valami különös béke tölti el ettől a látványtól, mintha az egyszerű hétköznapi mozdulatokban is menedéket találna. A gondolatai akaratlanul is visszanyúlnak a kúria idejéhez, ahhoz, amikor hasonló természetességgel látta mozogni a női alakot maga körül. Most viszont tudja, hogy minden perc ajándék, és hogy az idő bármikor véget érhet.
Amikor a nő végül felé fordul, már öltözötten, és az indulásról kérdez, Norennar bólint. Nem kíséri hosszú szavakkal, egyszerű mozdulattal indul utána. Közeledve az ajtóhoz tenyerét finoman a csípőjére fekteti, a gesztusban nincs birtoklás, inkább csak biztatás. Egy apró érintés, hogy érezze: ott van mellette, és onnan nem mozdul el.
Amikor a kulcs a zárban elfordul és az ajtó lassan nyílik, Norennar ösztönösen félreáll, és előre engedi őt. Tekintete követi minden lépését, majd amikor Thea kilép az utcára, ő maga is átlépi a küszöböt. Az ajtó becsukódik mögöttük, a mécsesek fénye bent marad, ők pedig együtt indulnak tovább az előttük álló úton.*
*Norennar egy darabig némán figyeli, ahogy Thea lassan közelít hozzá. Tekintete a törölközőtől a szék támlájára simuló mozdulatára vándorol, majd a lassú lépésekre, amikkel felé tart. Nem sürget, nem kérdez, hagyja, hogy a nő csendesen betöltse a teret jelenlétével. Amikor azonban meghallja a szelíd szavakat, amik arról szólnak, hogy reméli, valami tényleg óvja őt, a szája sarka rándul. A gondolat rögtön az orkok képeit idézi fel benne, a fekete füstoszlopokat, a ropogó lángokat, a vad üvöltéseket, amik nemrég még körülötte visszhangoztak. Tudja, hogy hamarosan újra szembe kell néznie velük, s nem biztos benne, hogy bármiféle minta vagy hiedelem képes lesz távol tartani a halált. Végül halkan, inkább maga elé mormogja:*
- Én is...
*Amikor a nő ujjai finoman a mellkasára siklanak, és homloka egy rövid pillanatra az mellkasának dől, a férfi megmerevedik, majd lassan engedi el magát. Érzi, ahogy az érintés egy újabb határt bont le közöttük. A következő vallomás, szinte gyomorszájon üti hősünk, pedig belül tudja jól, hogy az érzés kölcsönös. Érezni lehet a remegést a hangban, és Norennar maga is tudja, mennyire valós minden szó. Egy fájdalmas sóhaj szakad ki belőle, mert nem tudja, mit felelhetne. Nincs rá jó válasz, csak egy rövid, csendes ígéret, amely egyszerre szól a nőnek és saját magának is:*
- Ne aggódj, vigyázni fogok magamra.
*Ahogy a szemei a nőébe kapaszkodnak, próbál valamiféle nyugalmat tükrözni. A szája sarka felfelé mozdul, egy halvány, megnyugtató mosolyt csalva az arcára. Nem túl erőltetett, nem túl széles, inkább csak annyi, hogy érezni lehessen, ott van benne az ígéret, akkor is, ha nem tudja biztosra, meddig tartja majd.
A férfi végignézi, ahogy Thea lassan hátrébb lép, majd a szekrényhez sétál. Az ujjai a fehér anyagot simítják végig, ahogy belebújik a ruhába. Norennar csendben figyeli minden mozdulatát: ahogy a pántot megigazítja, ahogy a nedves haját eligazítja a válla fölött. Valami különös béke tölti el ettől a látványtól, mintha az egyszerű hétköznapi mozdulatokban is menedéket találna. A gondolatai akaratlanul is visszanyúlnak a kúria idejéhez, ahhoz, amikor hasonló természetességgel látta mozogni a női alakot maga körül. Most viszont tudja, hogy minden perc ajándék, és hogy az idő bármikor véget érhet.
Amikor a nő végül felé fordul, már öltözötten, és az indulásról kérdez, Norennar bólint. Nem kíséri hosszú szavakkal, egyszerű mozdulattal indul utána. Közeledve az ajtóhoz tenyerét finoman a csípőjére fekteti, a gesztusban nincs birtoklás, inkább csak biztatás. Egy apró érintés, hogy érezze: ott van mellette, és onnan nem mozdul el.
Amikor a kulcs a zárban elfordul és az ajtó lassan nyílik, Norennar ösztönösen félreáll, és előre engedi őt. Tekintete követi minden lépését, majd amikor Thea kilép az utcára, ő maga is átlépi a küszöböt. Az ajtó becsukódik mögöttük, a mécsesek fénye bent marad, ők pedig együtt indulnak tovább az előttük álló úton.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:34:18
Üzenet elküldve: 2025-08-24 14:34:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Megáll a törölközővel a kezében, egy ideig csak a szöveten pihennek. A férfi szavai halkan, rekedten töltik meg a szobát, és valami melegség szorítja össze a mellkasát. Szemei a vadászmintákra siklanak, a bőrön végig futó vonalakra, melyeket már többször látott, de most először néz rájuk úgy, ahogy a férfi mesél róluk, hogy már bírnak saját jelentéssel. Nem díszek ezek, hanem történetek, túlélés, küzdelem, és valahol ott, mélyen, a hit, hogy valami őrzi őt. És most azon kapja magát, hogy hálát érez mindazért, ami ide vezette. Hogy tényleg itt van, épségben és biztonságban.
A törölközőt lassan maga is a szék támlájára teszi, és pár lépést tesz felé. Nem sürgeti, nem szakítja meg az öltözködés mozdulatait, csak figyeli őt. A férfi minden apró gesztusa szokatlanul nyugodt, mintha ritka kivételként most nem hajtaná a megszokott sietség, nem húzná vissza a gondjai közé. A nő egy pillanatra az ajkába harap, mielőtt megszólal.*
- Remélem, hogy valami tényleg óv téged. És sokáig ki is tart melletted.
*Ahogy a férfi az utolsó gombot is begombolja, Thea már ott áll előtte. Nem ér hozzá rögtön, előbb csak nézi, szemei a férfi vonásait kutatják, a szemében tükröződő mécsesfényt, a szokatlan nyugalmat, amely mintha átmenetileg helyet követelt volna magának. Aztán lassan emeli a kezét, és finoman végig simít az inge alól még kilátszó bőrön, ujjai a gombok közti résen akadnak meg, mintha meg akarná jegyezni minden apró részletét. Közelebb hajol, homloka egy pillanatra a férfi mellkasának dől, és hallgatja a szívdobbanásait.*
- Tudod... *Szusszan egyet, szinte szégyenlősen, pedig az érzés túl erős ahhoz, hogy titkolja.* Sosem féltettem ennyire senkit, mint téged. És ez borzalmasan ijesztő.
*Szavai után megemeli a fejét, a tekintete Norennar szemét keresi. Már nincs benne játék, nincs benne a korábbi évődés, csak nyers és egyszerű őszinteség, amit sokáig rejtegetett. Ujjai az ing szegélyén játszanak, de nem húzza el, csak ott maradnak, mintha kapaszkodnának. Egy pillanatig némán áll, végül egy halovány mosollyal húzza hátra a kezét. Lassan hátrébb lép, de csak annyira, hogy tekintetével továbbra is fogva tartsa a férfit. Minden rezdülése arról árulkodik, hogy bár kilépett a dézsából, a pillanatukból még nem akar kilépni. De az időt sem akarja tovább húzni, így kelletlenül sétál el a szekrényhez. A kedvelt fehér ruha előtűnik belőle, amibe lassan belebújik. A hószínű anyag végig siklik a bőrén, kiigazítja alóla még kissé nedves haját, majd a ruha pántját is eligazítva még elsimít pár gyűrődést az anyagon. A mozdulatok lassúak, odafigyelnek mindenre, még igazít párat a fehér hajon, végig fésül benne az ujjaival. Perceken belül pedig már indulásra készen fordul a férfi felé.*
- Akkor induljunk?
*Pillantása ismét a férfit keresi fel, de léptei az ajtó felé viszik. Az ujjak a kulcsra simítanak, de a zár még nem kattan. Mintha még egy utolsó esélyt, egy lehetőséget akarna adni maguknak a maradásra. De ismét fellobban benne, hogy nem akar játszani Norennar idejével, valahol pedig ismét kíváncsiságot érez az említett ajándék miatt.*
*Megáll a törölközővel a kezében, egy ideig csak a szöveten pihennek. A férfi szavai halkan, rekedten töltik meg a szobát, és valami melegség szorítja össze a mellkasát. Szemei a vadászmintákra siklanak, a bőrön végig futó vonalakra, melyeket már többször látott, de most először néz rájuk úgy, ahogy a férfi mesél róluk, hogy már bírnak saját jelentéssel. Nem díszek ezek, hanem történetek, túlélés, küzdelem, és valahol ott, mélyen, a hit, hogy valami őrzi őt. És most azon kapja magát, hogy hálát érez mindazért, ami ide vezette. Hogy tényleg itt van, épségben és biztonságban.
A törölközőt lassan maga is a szék támlájára teszi, és pár lépést tesz felé. Nem sürgeti, nem szakítja meg az öltözködés mozdulatait, csak figyeli őt. A férfi minden apró gesztusa szokatlanul nyugodt, mintha ritka kivételként most nem hajtaná a megszokott sietség, nem húzná vissza a gondjai közé. A nő egy pillanatra az ajkába harap, mielőtt megszólal.*
- Remélem, hogy valami tényleg óv téged. És sokáig ki is tart melletted.
*Ahogy a férfi az utolsó gombot is begombolja, Thea már ott áll előtte. Nem ér hozzá rögtön, előbb csak nézi, szemei a férfi vonásait kutatják, a szemében tükröződő mécsesfényt, a szokatlan nyugalmat, amely mintha átmenetileg helyet követelt volna magának. Aztán lassan emeli a kezét, és finoman végig simít az inge alól még kilátszó bőrön, ujjai a gombok közti résen akadnak meg, mintha meg akarná jegyezni minden apró részletét. Közelebb hajol, homloka egy pillanatra a férfi mellkasának dől, és hallgatja a szívdobbanásait.*
- Tudod... *Szusszan egyet, szinte szégyenlősen, pedig az érzés túl erős ahhoz, hogy titkolja.* Sosem féltettem ennyire senkit, mint téged. És ez borzalmasan ijesztő.
*Szavai után megemeli a fejét, a tekintete Norennar szemét keresi. Már nincs benne játék, nincs benne a korábbi évődés, csak nyers és egyszerű őszinteség, amit sokáig rejtegetett. Ujjai az ing szegélyén játszanak, de nem húzza el, csak ott maradnak, mintha kapaszkodnának. Egy pillanatig némán áll, végül egy halovány mosollyal húzza hátra a kezét. Lassan hátrébb lép, de csak annyira, hogy tekintetével továbbra is fogva tartsa a férfit. Minden rezdülése arról árulkodik, hogy bár kilépett a dézsából, a pillanatukból még nem akar kilépni. De az időt sem akarja tovább húzni, így kelletlenül sétál el a szekrényhez. A kedvelt fehér ruha előtűnik belőle, amibe lassan belebújik. A hószínű anyag végig siklik a bőrén, kiigazítja alóla még kissé nedves haját, majd a ruha pántját is eligazítva még elsimít pár gyűrődést az anyagon. A mozdulatok lassúak, odafigyelnek mindenre, még igazít párat a fehér hajon, végig fésül benne az ujjaival. Perceken belül pedig már indulásra készen fordul a férfi felé.*
- Akkor induljunk?
*Pillantása ismét a férfit keresi fel, de léptei az ajtó felé viszik. Az ujjak a kulcsra simítanak, de a zár még nem kattan. Mintha még egy utolsó esélyt, egy lehetőséget akarna adni maguknak a maradásra. De ismét fellobban benne, hogy nem akar játszani Norennar idejével, valahol pedig ismét kíváncsiságot érez az említett ajándék miatt.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:20:39
Üzenet elküldve: 2025-08-24 13:20:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar tekintete végigkíséri a nőt, ahogy kilép a dézsából. A víz nesze még sokáig ott cseng a fülében, de ő már nem a hullámokat figyeli. Kezeit a fa peremére támasztja, előredől, fejét a karjaira hajtja, és onnan nézi Theát. A pillanat csendes, szinte áhítatos: látja, ahogy a nő a szekrényhez sétál, mozdulatai lassúak, kimértek, mégis van bennük valami, ami újra és újra magára vonja a figyelmét. A törölközők felbukkanása apró mozzanat, mégis olyan természetességgel tölti ki a képet, mintha mindig is ez lett volna a helyük.
A hálóruha lecsúszását nem tudja figyelmen kívül hagyni. Látja, ahogy az anyag súlyos vizesen a földre hull, és a nő mozdulatában nincs tétovázás. Egy pillanatra visszatartja a lélegzetét, tekintete óhatatlanul végigjárja a testét, de nem szól, nem mozdul. Csak engedi, hogy a kép bevésődjön. Amikor a törölköző a nő bőrét éri, és a finom mozdulatok lassan felszívják a vizet, tudja, hogy ideje neki is megmozdulnia.
Nagyot sóhajt, mintha ezzel engedne el valamit a belső feszültségből, majd lassan kiegyenesedik. Feláll a dézsában, a víz újra megcsobban körülötte, aztán óvatos mozdulattal kilép. A padló hidege azonnal a talpába mar, de nem törődik vele. A székhez lép, ahol a számára félretett törölköző várja. Leemeli, és lassú, aprólékos mozdulatokkal kezdi felitatni magáról a vizet. Végigmegy a karjain, mellkasán, aztán a hátát dörzsöli, amennyire eléri. Minden mozdulatban ott van a fáradtság, de egyben az a fajta megnyugvás is, amit csak ritkán engedhet meg magának.
Amikor meghallja a nő hangját, a szavakra ösztönösen odakapja a fejét. A tekintete találkozik a sárga szemekkel, és egy pillanatig némán áll, mielőtt megszólalna.*
- Nem is akartam.
*A hangja mély, nyugodt, de a rezdüléseiben ott van valami, amit nehéz szavakba önteni.*
- Ezek vadászminták. Állítólag szerencsét hoznak. Legalábbis az öreg ezt mondta… és ha azt vesszük… végül is még mindig itt vagyok.
*A mondat után elhallgat, és bár szavai játékos éllel zárulnak, az arcán inkább egy pillanatnyi elrévedés tükröződik. Talán valóban hisz abban, amit mond, talán csak kapaszkodik valamibe, ami megmagyarázza, miért maradt életben annyi vihar után.
Lassan végez a törölközéssel, a törölközőt a szék támlájára dobja, hogy megszáradhasson. Utána nekilát felöltözni: először a nadrágot veszi kézbe, kisimítja, majd felhúzza, a madzagot gondosan megkötve a derekán. A csizma következik, amit a széktől vesz fel, lábát belefeszítve, majd a saroknál igazítva. Végül a fekete inget veszi fel, ujjait sorra fűzi át a gombokon, minden mozdulatnál ügyelve, hogy ne siessen.
Mikor végzett, egy pillanatra csak ott áll, a szoba csendjében, és a nőre pillant. A tekintetében ott van mindaz, amit nem mondott ki, s ahogy a mécsesek fénye játszik a vonásain, a szemeiben egy rövid ideig valami szokatlan nyugalom csillan.*
*Norennar tekintete végigkíséri a nőt, ahogy kilép a dézsából. A víz nesze még sokáig ott cseng a fülében, de ő már nem a hullámokat figyeli. Kezeit a fa peremére támasztja, előredől, fejét a karjaira hajtja, és onnan nézi Theát. A pillanat csendes, szinte áhítatos: látja, ahogy a nő a szekrényhez sétál, mozdulatai lassúak, kimértek, mégis van bennük valami, ami újra és újra magára vonja a figyelmét. A törölközők felbukkanása apró mozzanat, mégis olyan természetességgel tölti ki a képet, mintha mindig is ez lett volna a helyük.
A hálóruha lecsúszását nem tudja figyelmen kívül hagyni. Látja, ahogy az anyag súlyos vizesen a földre hull, és a nő mozdulatában nincs tétovázás. Egy pillanatra visszatartja a lélegzetét, tekintete óhatatlanul végigjárja a testét, de nem szól, nem mozdul. Csak engedi, hogy a kép bevésődjön. Amikor a törölköző a nő bőrét éri, és a finom mozdulatok lassan felszívják a vizet, tudja, hogy ideje neki is megmozdulnia.
Nagyot sóhajt, mintha ezzel engedne el valamit a belső feszültségből, majd lassan kiegyenesedik. Feláll a dézsában, a víz újra megcsobban körülötte, aztán óvatos mozdulattal kilép. A padló hidege azonnal a talpába mar, de nem törődik vele. A székhez lép, ahol a számára félretett törölköző várja. Leemeli, és lassú, aprólékos mozdulatokkal kezdi felitatni magáról a vizet. Végigmegy a karjain, mellkasán, aztán a hátát dörzsöli, amennyire eléri. Minden mozdulatban ott van a fáradtság, de egyben az a fajta megnyugvás is, amit csak ritkán engedhet meg magának.
Amikor meghallja a nő hangját, a szavakra ösztönösen odakapja a fejét. A tekintete találkozik a sárga szemekkel, és egy pillanatig némán áll, mielőtt megszólalna.*
- Nem is akartam.
*A hangja mély, nyugodt, de a rezdüléseiben ott van valami, amit nehéz szavakba önteni.*
- Ezek vadászminták. Állítólag szerencsét hoznak. Legalábbis az öreg ezt mondta… és ha azt vesszük… végül is még mindig itt vagyok.
*A mondat után elhallgat, és bár szavai játékos éllel zárulnak, az arcán inkább egy pillanatnyi elrévedés tükröződik. Talán valóban hisz abban, amit mond, talán csak kapaszkodik valamibe, ami megmagyarázza, miért maradt életben annyi vihar után.
Lassan végez a törölközéssel, a törölközőt a szék támlájára dobja, hogy megszáradhasson. Utána nekilát felöltözni: először a nadrágot veszi kézbe, kisimítja, majd felhúzza, a madzagot gondosan megkötve a derekán. A csizma következik, amit a széktől vesz fel, lábát belefeszítve, majd a saroknál igazítva. Végül a fekete inget veszi fel, ujjait sorra fűzi át a gombokon, minden mozdulatnál ügyelve, hogy ne siessen.
Mikor végzett, egy pillanatra csak ott áll, a szoba csendjében, és a nőre pillant. A tekintetében ott van mindaz, amit nem mondott ki, s ahogy a mécsesek fénye játszik a vonásain, a szemeiben egy rövid ideig valami szokatlan nyugalom csillan.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 11:24:54
Üzenet elküldve: 2025-08-24 11:24:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Szeme lassan lehunyódik, miközben a férfi homlokának melege az övéhez simul. Még érzi bőrén a sóhajait, a csókok emlékét, és ahogy Norennar karjai tartják, abban ott van minden, amire a napok során vágyott. Mintha egy pillanatra a világ összes terhe leolvadt volna róla, és nem maradt más, csak a férfi szívének dobbanása, amelyhez a sajátja lassan igazodik. Nem akarja elengedni. Még nem. Olyan, mintha a teste is ragaszkodna hozzá, a forróság, ami kettejük között lüktetett, most lassan békévé szelídül, de a bensőjében ott marad a vágy, hogy közelebb legyen, még közelebb. A férfi szavai játékosak, de mélyükön ott bujkál valami, ami megérinti. Egy halkan kiszakadó nevetés hagyja el az ajkát, rekedtesebb, mint általában, mert még mindig a pillanat hatása alatt áll.*
- Ha rajtam múlna örökké tartana.
*Suttogja, de ahogy kimondja, érzi, mennyire igaz minden betűje. A víz hűvöse lassan érezteti magát, a hátán végigfut a libabőr. Mégis nehéz megmozdulnia, mintha minden porcikája tiltakozna az ellen, hogy eltávolodjon a férfitől. Végül kelletlenül engedi lazulni a karját a férfi vállán, ujjai még utoljára beleakadnak a nedves tincsekbe, mielőtt lassan elhúzódna. Amikor hátrébb lép, egy pillanatra elveszve érzi magát, mintha a dézsa melege és Norennar közelsége nélkül hirtelen ridegebbé válna a levegő. A víz fodrozódik, ahogy lassú mozdulatokkal felegyenesedik, majd kilép. A hálóruha, amely eddig hozzátapadt, most újra rátapad a bőrére, átlátszóan simul végig rajta, minden vonalat felfedve, s ahogy a hideg levegő hozzáér, apró remegés fut végig rajta. A padlón állva még egyszer hátrapillant a férfira. Tekintetében ott van a vágy, a kötődés és a játékos csillogás is, de a szeme mélyén a valódi érzés ragyog, hogy mennyire hiányzott neki ez az ölelés, ez a férfi. Karját mellkasához húzza, mintha még mindig őrizné a közelség melegét, de most nem enged újra a csábításnak. Hosszú sóhaj szakad ki ajkai közül, az arcán is tükröződik a döntés által szült kelletlenség, mégis elfordul. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson hátra, de most a kitűzött cél a szekrénye, amelyből két nagyobb törölközőt vesz ki. Mindkettőt a székre teszi, de az egyiket háborítatlanul hagyja Norennar számára. A másikat akkor ragadja ujjai közé, mikor az átázott hálóruhától megszabadul, hagyva, hogy az anyag egyszerűen a földre hulljon.
Miközben a vizet itatja fel nedves bőréről, a sárga pillantások újból a férfit célozzák meg. A szemek szemérmetlenül járják be az izmok vonalát, a tetoválás rajzolatát, ha Norennar pedig idő közben szintén kilép a dézsából, az eddig vízzel takart részeket sem rest újból felfedezni a pillantásaival. De a mustrát végül befejezi az arcához érve, ajkain pedig újból mosoly húzódik, amiben most megül egy csepp szomorúság. A tudata annak, hogy nem tudja a pillanatot az örökkévalóba nyújtani.*
- Egyszer mesélhetnél a tetoválásokról is. Gyerekként sosem mondtad, hogy akarsz majd.
*Fordul végül el, hogy újra a szekrényhez induljon, miközben haját dörzsölgetve igyekszik valamennyit azon is szárítani. Muszáj valami hatköznapibb csevegést megütnie, ha nem akarja elkövetni azt a "hibát", amibe a fogadóban töltött éjszakán is beleestek. Hogy hagyja újból, hogy a vágyak arassanak diadalt, miközben most Norennarnak talán jobban meg van számlálva az ideje, amit együtt tölthetnek.*
*Szeme lassan lehunyódik, miközben a férfi homlokának melege az övéhez simul. Még érzi bőrén a sóhajait, a csókok emlékét, és ahogy Norennar karjai tartják, abban ott van minden, amire a napok során vágyott. Mintha egy pillanatra a világ összes terhe leolvadt volna róla, és nem maradt más, csak a férfi szívének dobbanása, amelyhez a sajátja lassan igazodik. Nem akarja elengedni. Még nem. Olyan, mintha a teste is ragaszkodna hozzá, a forróság, ami kettejük között lüktetett, most lassan békévé szelídül, de a bensőjében ott marad a vágy, hogy közelebb legyen, még közelebb. A férfi szavai játékosak, de mélyükön ott bujkál valami, ami megérinti. Egy halkan kiszakadó nevetés hagyja el az ajkát, rekedtesebb, mint általában, mert még mindig a pillanat hatása alatt áll.*
- Ha rajtam múlna örökké tartana.
*Suttogja, de ahogy kimondja, érzi, mennyire igaz minden betűje. A víz hűvöse lassan érezteti magát, a hátán végigfut a libabőr. Mégis nehéz megmozdulnia, mintha minden porcikája tiltakozna az ellen, hogy eltávolodjon a férfitől. Végül kelletlenül engedi lazulni a karját a férfi vállán, ujjai még utoljára beleakadnak a nedves tincsekbe, mielőtt lassan elhúzódna. Amikor hátrébb lép, egy pillanatra elveszve érzi magát, mintha a dézsa melege és Norennar közelsége nélkül hirtelen ridegebbé válna a levegő. A víz fodrozódik, ahogy lassú mozdulatokkal felegyenesedik, majd kilép. A hálóruha, amely eddig hozzátapadt, most újra rátapad a bőrére, átlátszóan simul végig rajta, minden vonalat felfedve, s ahogy a hideg levegő hozzáér, apró remegés fut végig rajta. A padlón állva még egyszer hátrapillant a férfira. Tekintetében ott van a vágy, a kötődés és a játékos csillogás is, de a szeme mélyén a valódi érzés ragyog, hogy mennyire hiányzott neki ez az ölelés, ez a férfi. Karját mellkasához húzza, mintha még mindig őrizné a közelség melegét, de most nem enged újra a csábításnak. Hosszú sóhaj szakad ki ajkai közül, az arcán is tükröződik a döntés által szült kelletlenség, mégis elfordul. Nehezen állja meg, hogy ne pillantson hátra, de most a kitűzött cél a szekrénye, amelyből két nagyobb törölközőt vesz ki. Mindkettőt a székre teszi, de az egyiket háborítatlanul hagyja Norennar számára. A másikat akkor ragadja ujjai közé, mikor az átázott hálóruhától megszabadul, hagyva, hogy az anyag egyszerűen a földre hulljon.
Miközben a vizet itatja fel nedves bőréről, a sárga pillantások újból a férfit célozzák meg. A szemek szemérmetlenül járják be az izmok vonalát, a tetoválás rajzolatát, ha Norennar pedig idő közben szintén kilép a dézsából, az eddig vízzel takart részeket sem rest újból felfedezni a pillantásaival. De a mustrát végül befejezi az arcához érve, ajkain pedig újból mosoly húzódik, amiben most megül egy csepp szomorúság. A tudata annak, hogy nem tudja a pillanatot az örökkévalóba nyújtani.*
- Egyszer mesélhetnél a tetoválásokról is. Gyerekként sosem mondtad, hogy akarsz majd.
*Fordul végül el, hogy újra a szekrényhez induljon, miközben haját dörzsölgetve igyekszik valamennyit azon is szárítani. Muszáj valami hatköznapibb csevegést megütnie, ha nem akarja elkövetni azt a "hibát", amibe a fogadóban töltött éjszakán is beleestek. Hogy hagyja újból, hogy a vágyak arassanak diadalt, miközben most Norennarnak talán jobban meg van számlálva az ideje, amit együtt tölthetnek.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:18:46
Üzenet elküldve: 2025-08-24 09:18:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Ő is attól fél, hogy a fejfájás egész nap el fogja kísérni, mint egy csaholó eb, akit nem lehet lerázni. Igazán kellemetlen volna, úgyhogy nagyon reméli, hogy a víz és a friss levegő segíteni fog rajta, különben egy nagyon nehéz napnak néz elébe.
Hogy Pashthra varázsolni akar, azt őszinte meglepettséggel fogadja még azok után is, hogy a fiú megerősíti a szándékát. Neki még egy egyszerű ige sem menne, nincs tehetsége a varázsláshoz, és őszintén szólva nem nézte ki a harcosból sem, hogy a tudományok ezen ágához konyítana bármit, de hát a kellemes meglepetés mindig a legjobb.*
- Hát, akkor jó varázslást! *Kuncogja játékosan, majd távozna is a szobából, hogy elinduljon rendbetenni a külsejét, de amikor lenyomja a kilincset, Pashthra hangját hallja, ahogy marasztalni akarja.*
- Hm? *Fordul vissza kíváncsian, majd érdeklődve figyeli a fiút, és hallgatja, ahogy újra az igét mormolja. Egyetlen fontosabb dolog létezik számára a kinézeténél, mégpedig az a fránya kíváncsisága, ami most is győzedelmeskedik, így odalép a másik mellé, és elcsodálkozva pillantja meg a saját képmását a víz felszínéből kiemelkedve.*
- Hű! Jajj, de édes! *Nevetgél játékosan.* De hé, nem így gondoltam a tükörbe nézni, viszont jobban tetszik, mert neki nem olyan kócos a haja, mint az enyém. *Állapítja meg a képmását elemezgetve, majd felpillant az edényről Pashthrára.*
- Vízmágia? *Kérdezi találgatva.* Szóval tudsz vízfelszínből alakokat formázni, értem, de miért pont velem próbálgatod? *Nevet fel ismét röviden. Nem ismeri a varázslatot, így csupán arra következtet, hogy ha Pashthra akarná, akkor bárkinek a képét meg tudná így formázni, talán valami olyasféle feltétellel, hogy ismernie kell a célszemély arcát. Arra nem is gondol, hogy ennél sokkal romantikusabb töltettel bír ez a kis trükk.*
//Sub Rosa Panzió//
*Ő is attól fél, hogy a fejfájás egész nap el fogja kísérni, mint egy csaholó eb, akit nem lehet lerázni. Igazán kellemetlen volna, úgyhogy nagyon reméli, hogy a víz és a friss levegő segíteni fog rajta, különben egy nagyon nehéz napnak néz elébe.
Hogy Pashthra varázsolni akar, azt őszinte meglepettséggel fogadja még azok után is, hogy a fiú megerősíti a szándékát. Neki még egy egyszerű ige sem menne, nincs tehetsége a varázsláshoz, és őszintén szólva nem nézte ki a harcosból sem, hogy a tudományok ezen ágához konyítana bármit, de hát a kellemes meglepetés mindig a legjobb.*
- Hát, akkor jó varázslást! *Kuncogja játékosan, majd távozna is a szobából, hogy elinduljon rendbetenni a külsejét, de amikor lenyomja a kilincset, Pashthra hangját hallja, ahogy marasztalni akarja.*
- Hm? *Fordul vissza kíváncsian, majd érdeklődve figyeli a fiút, és hallgatja, ahogy újra az igét mormolja. Egyetlen fontosabb dolog létezik számára a kinézeténél, mégpedig az a fránya kíváncsisága, ami most is győzedelmeskedik, így odalép a másik mellé, és elcsodálkozva pillantja meg a saját képmását a víz felszínéből kiemelkedve.*
- Hű! Jajj, de édes! *Nevetgél játékosan.* De hé, nem így gondoltam a tükörbe nézni, viszont jobban tetszik, mert neki nem olyan kócos a haja, mint az enyém. *Állapítja meg a képmását elemezgetve, majd felpillant az edényről Pashthrára.*
- Vízmágia? *Kérdezi találgatva.* Szóval tudsz vízfelszínből alakokat formázni, értem, de miért pont velem próbálgatod? *Nevet fel ismét röviden. Nem ismeri a varázslatot, így csupán arra következtet, hogy ha Pashthra akarná, akkor bárkinek a képét meg tudná így formázni, talán valami olyasféle feltétellel, hogy ismernie kell a célszemély arcát. Arra nem is gondol, hogy ennél sokkal romantikusabb töltettel bír ez a kis trükk.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:19:44
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:19:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Valóban, mindegy is, hogy ki keltett fel kicsodát, a lényeg, hogy mindketten ébren vannak. Mosolyog, mert örömét leli a reggeli társalgásban, bár nincs hozzászokva. Ahogy átadja a vizet, lassan eljut az agyáig, és tudatosul benne, hogy egyébként ő is szomjas. Ha nagyon összpontosít, akkor azt is észreveszi, hogy eléggé lüktet a feje. Úgyhogy gyorsan abbahagyja az összpontosítást, de már késő, már tudatában van a dolognak. Még szerencse, hogy ennél rosszabb, és nagyobb fájdalmakhoz van szokva, ezért azon kívül, hogy bosszantó, különösen nem érinti rosszul. *
- Varázsolni. Egyszerű ige, nem olyan nagy dolog. * Legyint gyorsan, és bosszúsan húzza össze szemöldökét. * Ráadásul nem is akar sikerülni, hiába próbálkozom.
* Teszi még hozzá, majd kicsit kuncog ő is a hajas incidens kapcsán. Nem zavarja, hogy Merlana nem hisz neki, ilyen apróságokon nem fognak összeveszni. Egyébként is, remélhetőleg többször nem fog előfordulni az incidens, bár a fiatal harcosnak nincs nagy tapasztalata a nők mellett alvásban. Csak reménykedni tud benne, hogy nem általános dolog, amit erősít a bárd reakciója is. *
- Várj! * Szól a nő után, ahogy kifelé menne. Ismét a kancsóhoz lép, és újra belekezd, hogy elmotyogja az igét. Hiszen már kibújt a szög a zsákból, kár titkolni. Talán így, hogy van közönsége, sikerrel jár. Nem tudhatja viszont addig, amíg nem próbálkozik. *
A varázsló elmormol egy egyszerűbb igét, melynek hatására az első megérintett edényben található ital felszínéből kiemelkedik annak a méretarányos képmása, akit az edényből utoljára ivó a legjobban szeret. Hatása egy körig tart.
//Sub Rosa Panzió//
* Valóban, mindegy is, hogy ki keltett fel kicsodát, a lényeg, hogy mindketten ébren vannak. Mosolyog, mert örömét leli a reggeli társalgásban, bár nincs hozzászokva. Ahogy átadja a vizet, lassan eljut az agyáig, és tudatosul benne, hogy egyébként ő is szomjas. Ha nagyon összpontosít, akkor azt is észreveszi, hogy eléggé lüktet a feje. Úgyhogy gyorsan abbahagyja az összpontosítást, de már késő, már tudatában van a dolognak. Még szerencse, hogy ennél rosszabb, és nagyobb fájdalmakhoz van szokva, ezért azon kívül, hogy bosszantó, különösen nem érinti rosszul. *
- Varázsolni. Egyszerű ige, nem olyan nagy dolog. * Legyint gyorsan, és bosszúsan húzza össze szemöldökét. * Ráadásul nem is akar sikerülni, hiába próbálkozom.
* Teszi még hozzá, majd kicsit kuncog ő is a hajas incidens kapcsán. Nem zavarja, hogy Merlana nem hisz neki, ilyen apróságokon nem fognak összeveszni. Egyébként is, remélhetőleg többször nem fog előfordulni az incidens, bár a fiatal harcosnak nincs nagy tapasztalata a nők mellett alvásban. Csak reménykedni tud benne, hogy nem általános dolog, amit erősít a bárd reakciója is. *
- Várj! * Szól a nő után, ahogy kifelé menne. Ismét a kancsóhoz lép, és újra belekezd, hogy elmotyogja az igét. Hiszen már kibújt a szög a zsákból, kár titkolni. Talán így, hogy van közönsége, sikerrel jár. Nem tudhatja viszont addig, amíg nem próbálkozik. *
A varázsló elmormol egy egyszerűbb igét, melynek hatására az első megérintett edényben található ital felszínéből kiemelkedik annak a méretarányos képmása, akit az edényből utoljára ivó a legjobban szeret. Hatása egy körig tart.
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:12:58
Üzenet elküldve: 2025-08-24 00:12:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Ha látná magát, talán még ő is elismerné, hogy egészen aranyosan fest, ahogy kedves kis mosolyával, álmos tekintetével és kócos hajával ül ott az ágyban támaszkodva, és úgy pislog a világra, mintha csak most csodálkozna rá, hogy nem csak a nagy semmi van körülötte. Szerencsére egy ilyen pihentető alvás után hamar össze tudja szedni magát, melynek köszönhetően könnyedén beszédbe is elegyednek Pashthrával.*
- Ü-üm. *Rázza a fejét lágyan.* Nem te keltettél fel, de amúgy mindegy is, ébren vagyok és kész. *Nevetgél, miközben figyeli azt a nyújtózkodást, mely közben a harcos edzett hátizmai megfeszülnek, ami igazán kecsegtető látványt nyújt a lány számára.
A poharat aztán átveszi, és rögtön ki is issza belőle az összes vizet, s csak utána válaszol Pashthra szavaira.*
- Varázsolni? *Kérdezi meglepetten.* Hogy is mondtam tegnap? Mindig meglepsz valamivel. Eddig arról sem volt szó, hogy varázsolni is tudsz. *Nevetgél jókedvűen.* Milyen varázslat az, amit korán reggel próbálgatsz? *Nyilván nem ússza meg a kérdést a harcos, de talán egy kis időt még nyerhet, mielőtt kénytelen volna választ adni, ugyanis Merlana jót szórakozik a hajával kapcsolatos mesén.*
- Persze! Nem is így volt. Ha mégis, akkor bocs. *Hangja játékosan csilingel, ahogy kacag a dolgon, miközben erősen kételkedik abban, hogy ez valóban megtörtént. Aztán erőt vesz magán, oldalra fordul és kilép az ágyból. Első dolga odamenni Pashthrához, megölelni őt és egy csókot lehelni az ajkaira. A poharat közben leteszi az asztalra, majd mikor elhúzódik, a szoba ajtaja felé indul.*
- Megyek, megpróbálok én is varázsolni magamból valamit, felöltözök, meg ilyenek. Sokáig tart, úgyhogy addig foglald le magad! *Vallja be őszintén, hogy a készülődéssel rengeteg időt el tud fecserélni, de hát melyik nő nem? Aztán, ha nem tartóztatják fel, akkor átmegy a saját szobájába, hogy ruhát keressen magának, fésülködjön és hasonlók.*
//Sub Rosa Panzió//
*Ha látná magát, talán még ő is elismerné, hogy egészen aranyosan fest, ahogy kedves kis mosolyával, álmos tekintetével és kócos hajával ül ott az ágyban támaszkodva, és úgy pislog a világra, mintha csak most csodálkozna rá, hogy nem csak a nagy semmi van körülötte. Szerencsére egy ilyen pihentető alvás után hamar össze tudja szedni magát, melynek köszönhetően könnyedén beszédbe is elegyednek Pashthrával.*
- Ü-üm. *Rázza a fejét lágyan.* Nem te keltettél fel, de amúgy mindegy is, ébren vagyok és kész. *Nevetgél, miközben figyeli azt a nyújtózkodást, mely közben a harcos edzett hátizmai megfeszülnek, ami igazán kecsegtető látványt nyújt a lány számára.
A poharat aztán átveszi, és rögtön ki is issza belőle az összes vizet, s csak utána válaszol Pashthra szavaira.*
- Varázsolni? *Kérdezi meglepetten.* Hogy is mondtam tegnap? Mindig meglepsz valamivel. Eddig arról sem volt szó, hogy varázsolni is tudsz. *Nevetgél jókedvűen.* Milyen varázslat az, amit korán reggel próbálgatsz? *Nyilván nem ússza meg a kérdést a harcos, de talán egy kis időt még nyerhet, mielőtt kénytelen volna választ adni, ugyanis Merlana jót szórakozik a hajával kapcsolatos mesén.*
- Persze! Nem is így volt. Ha mégis, akkor bocs. *Hangja játékosan csilingel, ahogy kacag a dolgon, miközben erősen kételkedik abban, hogy ez valóban megtörtént. Aztán erőt vesz magán, oldalra fordul és kilép az ágyból. Első dolga odamenni Pashthrához, megölelni őt és egy csókot lehelni az ajkaira. A poharat közben leteszi az asztalra, majd mikor elhúzódik, a szoba ajtaja felé indul.*
- Megyek, megpróbálok én is varázsolni magamból valamit, felöltözök, meg ilyenek. Sokáig tart, úgyhogy addig foglald le magad! *Vallja be őszintén, hogy a készülődéssel rengeteg időt el tud fecserélni, de hát melyik nő nem? Aztán, ha nem tartóztatják fel, akkor átmegy a saját szobájába, hogy ruhát keressen magának, fésülködjön és hasonlók.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:53:42
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:53:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Az ébredés után úgy tűnik, túl korán kezd varázsolni, mert elrontja az igét. Persze nem csodálkozik rajta, sosem arról volt híres, hogy milyen jól tud felidézni szövegeket. Pedig azt hitte, hogy ezt sikerül begyakorolja, hiszen máskor már megcsinálta! Csalódott, nincs hozzászokva a kudarc ízéhez, ami keserű, és idegesítő. De nem sokáig tud ezzel foglalkozni, mert megfordulva meglátja Merlanát úgy, mint még soha. A kócos tincsek, lágy idomok, és a és az aranyosan álmos tekintet rögtön feledtet vele minden bosszúságot. *
- Jó reggelt. Sajnálom, ha felkeltettelek. Korán van még, úgy terveztem, hogy elmegyek futni, utána csinálok neked reggelit, és csak akkor keltelek. * Válaszol őszintén, és nagyot nyújtózik, hogy kicsit felébressze az izmait. A kérésre bólint, és a kancsóból tölt egy pohár vizet. *
- Varázsolni próbáltam. * Ismeri el, mert utálná azt, ha hazudna a házigazdának. * De valamit elrontottam, mert nem sikerült. Viszont nagyon kellemesen aludtam. Jó volt hozzád bújni, csak egyszer keltem arra, hogy a hajad beszívtam. De még így is megérte. * Ismeri el, hogy ő azért nem aludta úgy végig az éjszakát. Nem volt túl kellemes élmény köhögve ébredni arra, hogy ahogy hátra húzódik, néhány hajszál a torkán kúszik felfelé, de hamar túlteszi magát ilyen apróságokon. Ha kellene, meg is tudná szokni, ennyit igazán megér. És ha teljesen őszinte akar lenni, nyelt és köhögött is már fel rosszabbat, mint néhány barna tincs. *
//Sub Rosa Panzió//
* Az ébredés után úgy tűnik, túl korán kezd varázsolni, mert elrontja az igét. Persze nem csodálkozik rajta, sosem arról volt híres, hogy milyen jól tud felidézni szövegeket. Pedig azt hitte, hogy ezt sikerül begyakorolja, hiszen máskor már megcsinálta! Csalódott, nincs hozzászokva a kudarc ízéhez, ami keserű, és idegesítő. De nem sokáig tud ezzel foglalkozni, mert megfordulva meglátja Merlanát úgy, mint még soha. A kócos tincsek, lágy idomok, és a és az aranyosan álmos tekintet rögtön feledtet vele minden bosszúságot. *
- Jó reggelt. Sajnálom, ha felkeltettelek. Korán van még, úgy terveztem, hogy elmegyek futni, utána csinálok neked reggelit, és csak akkor keltelek. * Válaszol őszintén, és nagyot nyújtózik, hogy kicsit felébressze az izmait. A kérésre bólint, és a kancsóból tölt egy pohár vizet. *
- Varázsolni próbáltam. * Ismeri el, mert utálná azt, ha hazudna a házigazdának. * De valamit elrontottam, mert nem sikerült. Viszont nagyon kellemesen aludtam. Jó volt hozzád bújni, csak egyszer keltem arra, hogy a hajad beszívtam. De még így is megérte. * Ismeri el, hogy ő azért nem aludta úgy végig az éjszakát. Nem volt túl kellemes élmény köhögve ébredni arra, hogy ahogy hátra húzódik, néhány hajszál a torkán kúszik felfelé, de hamar túlteszi magát ilyen apróságokon. Ha kellene, meg is tudná szokni, ennyit igazán megér. És ha teljesen őszinte akar lenni, nyelt és köhögött is már fel rosszabbat, mint néhány barna tincs. *
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:44:11
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:44:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Nyugodtan és mélyen alussza végig az éjszakát, egyszer sem ébred fel hajnalban, csupán néha mocorog, hogy a fejét a mellette alvó hátának nyomja, vagy épp a kezével érjen hozzá ösztönösen biztonságot keresve az álomvilágban. Mikor a fiú felébred, ő még a takaró alól alig kilátszódva, édesdeden alszik, így azt sem veszi észre, ahogy társa kiszökik mellőle az ágyból, és valószínűleg akkor sem riadna fel és kérné számon a másikat, ha mégis az edzés mellett döntene.
Amikor megébred, és nyújtózkodni kezd, Pashthra épp az asztal előtt áll. Hogy mit csinál, azt Merlana nem tudja megmondani, még akkor sem, mikor felül az ágyban, és álmosan pislog kékjeivel a hátára.*
- Jó reggelt… Mit csinálsz? *Kérdezi lágyan csengő hangján már ülve, miközben a szemeit dörzsölgeti. Haja kócos, össze-vissza áll. Már kijózanodott, de a feje azért nem vészesen ugyan, de lüktet, úgyhogy ha Pashthra hátranéz rá, akkor most láthatja a legrosszabb, de talán mégis a legőszintébb, legemberibb formájában a bárdot.*
- Ha már ott vagy, adnál kérlek egy pohár vizet? *Kéri a fiút, mert neki esze ágában sincs még kimászni az ágyból, örül, hogy fel tudott ülni. Szüksége lesz még pár percre, mire össze tudja szedni magát, az biztos.*
- Annyira kiszáradt a szám, hogy úgy érzem, mintha napok óta nem ittam volna. Ki gondolta, hogy ennyire berúgunk attól a harsogótól? De amúgy igazán finom volt. *Elmosolyodik, és végre képes újra olyan összeszedett mondatokban beszélni, ahogy azt megszokhatta tőle a másik. Arra egyébként már nem is emlékszik, hogy mit motyogott elalvás előtt félálomban, így Pashthráé a döntés, hogy megtartja-e magának a titkot, amit csak ő tud a lányról.*
- Jól aludtál? *Teszi még hozzá kedvesen, ezúttal őszintén érdeklődve, nem csak megjátszva a figyelmességet.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 23:45:28
//Sub Rosa Panzió//
*Nyugodtan és mélyen alussza végig az éjszakát, egyszer sem ébred fel hajnalban, csupán néha mocorog, hogy a fejét a mellette alvó hátának nyomja, vagy épp a kezével érjen hozzá ösztönösen biztonságot keresve az álomvilágban. Mikor a fiú felébred, ő még a takaró alól alig kilátszódva, édesdeden alszik, így azt sem veszi észre, ahogy társa kiszökik mellőle az ágyból, és valószínűleg akkor sem riadna fel és kérné számon a másikat, ha mégis az edzés mellett döntene.
Amikor megébred, és nyújtózkodni kezd, Pashthra épp az asztal előtt áll. Hogy mit csinál, azt Merlana nem tudja megmondani, még akkor sem, mikor felül az ágyban, és álmosan pislog kékjeivel a hátára.*
- Jó reggelt… Mit csinálsz? *Kérdezi lágyan csengő hangján már ülve, miközben a szemeit dörzsölgeti. Haja kócos, össze-vissza áll. Már kijózanodott, de a feje azért nem vészesen ugyan, de lüktet, úgyhogy ha Pashthra hátranéz rá, akkor most láthatja a legrosszabb, de talán mégis a legőszintébb, legemberibb formájában a bárdot.*
- Ha már ott vagy, adnál kérlek egy pohár vizet? *Kéri a fiút, mert neki esze ágában sincs még kimászni az ágyból, örül, hogy fel tudott ülni. Szüksége lesz még pár percre, mire össze tudja szedni magát, az biztos.*
- Annyira kiszáradt a szám, hogy úgy érzem, mintha napok óta nem ittam volna. Ki gondolta, hogy ennyire berúgunk attól a harsogótól? De amúgy igazán finom volt. *Elmosolyodik, és végre képes újra olyan összeszedett mondatokban beszélni, ahogy azt megszokhatta tőle a másik. Arra egyébként már nem is emlékszik, hogy mit motyogott elalvás előtt félálomban, így Pashthráé a döntés, hogy megtartja-e magának a titkot, amit csak ő tud a lányról.*
- Jól aludtál? *Teszi még hozzá kedvesen, ezúttal őszintén érdeklődve, nem csak megjátszva a figyelmességet.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.08.23 23:45:28
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:15:24
Üzenet elküldve: 2025-08-23 23:15:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* A fegyver tisztítása közben mosolyogva hallgatja a motyogást. Van benne valami, ami miatt egy kicsit rosszul érzi magát. Hiszen Merlana nem direkt beszél, Pash viszont szintén nem direkt hallgatózik. És élvezi hallgatni a hangját, miközben esti rutinját végzi. Van valami abban, ahogy a hideg acél fekszik a lábán, álmai nője az ágyában, és mindketten halkan hangot adnak ki. A fegyverből az acélos suhogás hallatszódik, a bárdból pedig a kedves kis motyogás. Melengeti a szívét, ahogy ebben az idillben dolgozhat. De minden jónak vége szakad egyszer, és ő is lefekszik végre. Fárasztó nap volt, jól esik neki az alvás.
Ami nem tart sokáig, mert a harcos nem egy mély alvó, és szeret korán kelni. Ha kedvese még alszik, akkor halkan próbál kisurranni mellőle az ágyból, és már indulna is edzeni, amikor eszébe jut az esti kérés. Rászóltak, hogy ne menjen el, és ő nem is szeretne. Viszont így, hogy kipihente magát, ideje megnézni, hogy a mágikus energiák visszatöltődtek, vagy sem. Ismét a tálhoz sétál, és ugyan azzal próbálkozik, mint este. Halkan motyog, ugyan olyan meztelen, mint akkor, amikor lefeküdt. És most ott áll a kancsónál, motyogja a varázslatot, és ha sikerrel jár, akkor boldogan szemléli teremtését, a bárd élethű mását. Annyira ezzel van elfoglalva, hogy el is felejti ellenőrizni, hogy kedvese felébredt a matatásra, vagy sem. Persze örülne neki, ha nem bukna le, de nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz az élet. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Szívtükör nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Sub Rosa Panzió//
* A fegyver tisztítása közben mosolyogva hallgatja a motyogást. Van benne valami, ami miatt egy kicsit rosszul érzi magát. Hiszen Merlana nem direkt beszél, Pash viszont szintén nem direkt hallgatózik. És élvezi hallgatni a hangját, miközben esti rutinját végzi. Van valami abban, ahogy a hideg acél fekszik a lábán, álmai nője az ágyában, és mindketten halkan hangot adnak ki. A fegyverből az acélos suhogás hallatszódik, a bárdból pedig a kedves kis motyogás. Melengeti a szívét, ahogy ebben az idillben dolgozhat. De minden jónak vége szakad egyszer, és ő is lefekszik végre. Fárasztó nap volt, jól esik neki az alvás.
Ami nem tart sokáig, mert a harcos nem egy mély alvó, és szeret korán kelni. Ha kedvese még alszik, akkor halkan próbál kisurranni mellőle az ágyból, és már indulna is edzeni, amikor eszébe jut az esti kérés. Rászóltak, hogy ne menjen el, és ő nem is szeretne. Viszont így, hogy kipihente magát, ideje megnézni, hogy a mágikus energiák visszatöltődtek, vagy sem. Ismét a tálhoz sétál, és ugyan azzal próbálkozik, mint este. Halkan motyog, ugyan olyan meztelen, mint akkor, amikor lefeküdt. És most ott áll a kancsónál, motyogja a varázslatot, és ha sikerrel jár, akkor boldogan szemléli teremtését, a bárd élethű mását. Annyira ezzel van elfoglalva, hogy el is felejti ellenőrizni, hogy kedvese felébredt a matatásra, vagy sem. Persze örülne neki, ha nem bukna le, de nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz az élet. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Szívtükör nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 21:07:57
Üzenet elküldve: 2025-08-23 21:07:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Nincs már ereje játszani. Amit mond, sajnos az is igaz, hisz a tökéletességet sem csupán tettetnie kell, hanem valójában annak is kell lennie, ha majd vendégek sokasága előtt képviseli Orthus Morthimert a Sub Rosa Panzió háznagyaként, melybe valóban nem fér bele, hogy a szálloda és a személyi testőrével egy ágyban töltse az éjszakákat. Illetve, amíg meg tudja oldani diszkréten, addig de, ugyanis, amiről nem tud a nép, az nem is fáj nekik, ám ilyen nyíltan nem tölthetnek majd együtt több estét. Szomorú is emiatt, de valahol pont örömteli ez az érzés, mert csak azt jelenti, hogy szeretné még többször átélni a mai napot a hóhajú harcos társaságában.
Bár a nyűgössége nem múlik el, sanszosan nem is fog, míg ki nem piheni magát, de Pashthra szavai megnyugtatják, miszerint nem haragszik rá. A szobában aztán hamarosan már a takaró alatt elbújva köt ki, s az ágy, mintha varázserővel bírna, úgy húzza a lányt az álomvilág kapuja felé. Már szinte félálomból riad fel a férfi hangjára.*
- Moost…? *Ásít egy nagyot, nyafog és laposakat pislogva mocorog, miközben meggyűlik a baja azzal, hogy a takaró úgy takarja be a lábait, ahogy szeretné. Kívülről úgy nézhet ki, mint egy buta hal, aki azért rugdos bénán, mert a szárazföldön nem tud úszni, de aztán megnyugszik, mikor már érzi, hogy nem fázik a lábfeje, és azzal próbálja ébren tartani magát, hogy álmos kékjeivel figyeli Pashthra munkálkodását, de kevés sikerrel.*
- Jó, de ne menj messzire, mert akkor nem foglak megtalálni a sötétben… *Percekkel később azután szólal meg motyogva, hogy a harcos már nekilátott pengéje tisztításának. Talán már azt is hihette, hogy a bárd alszik, ami valahol lehet, hogy így is van. A lány az álom és az ébrenlét határán billeg, ahol már butácskán mormog féligazságokat.*
- … És akkor egyedül kell majd kártyáznom a démonokkal… Meg fognak engem enni, mint a medve, mert csak neked van kardod… *Egészen murisan hangozhat az a sok sületlenség, amit gagyarászik, de pont emiatt festhet rendkívül aranyosan a lány, ahogy csukott szemmel, a takaró alá rejtőzve fekszik, és csak az ajkai mozognak.*
- Ne menj el! *Szólal fel hangosabban, amikor a léptek zaját hallja, ahogy Pashthra odalép a vizeskancsóhoz. Kezét kidugja a takaró alól, és a levegőbe nyúlkál a férfi kezéért, de nem talál semmit sem. Végül nem mozdul tovább, keze lelóg az ágyról, így merül mély álomba. Mire társa ágyba kerülhet, ő már csak halkan szuszog, annyira, hogy talán felébreszteni sem lehetne.*
//Sub Rosa Panzió//
*Nincs már ereje játszani. Amit mond, sajnos az is igaz, hisz a tökéletességet sem csupán tettetnie kell, hanem valójában annak is kell lennie, ha majd vendégek sokasága előtt képviseli Orthus Morthimert a Sub Rosa Panzió háznagyaként, melybe valóban nem fér bele, hogy a szálloda és a személyi testőrével egy ágyban töltse az éjszakákat. Illetve, amíg meg tudja oldani diszkréten, addig de, ugyanis, amiről nem tud a nép, az nem is fáj nekik, ám ilyen nyíltan nem tölthetnek majd együtt több estét. Szomorú is emiatt, de valahol pont örömteli ez az érzés, mert csak azt jelenti, hogy szeretné még többször átélni a mai napot a hóhajú harcos társaságában.
Bár a nyűgössége nem múlik el, sanszosan nem is fog, míg ki nem piheni magát, de Pashthra szavai megnyugtatják, miszerint nem haragszik rá. A szobában aztán hamarosan már a takaró alatt elbújva köt ki, s az ágy, mintha varázserővel bírna, úgy húzza a lányt az álomvilág kapuja felé. Már szinte félálomból riad fel a férfi hangjára.*
- Moost…? *Ásít egy nagyot, nyafog és laposakat pislogva mocorog, miközben meggyűlik a baja azzal, hogy a takaró úgy takarja be a lábait, ahogy szeretné. Kívülről úgy nézhet ki, mint egy buta hal, aki azért rugdos bénán, mert a szárazföldön nem tud úszni, de aztán megnyugszik, mikor már érzi, hogy nem fázik a lábfeje, és azzal próbálja ébren tartani magát, hogy álmos kékjeivel figyeli Pashthra munkálkodását, de kevés sikerrel.*
- Jó, de ne menj messzire, mert akkor nem foglak megtalálni a sötétben… *Percekkel később azután szólal meg motyogva, hogy a harcos már nekilátott pengéje tisztításának. Talán már azt is hihette, hogy a bárd alszik, ami valahol lehet, hogy így is van. A lány az álom és az ébrenlét határán billeg, ahol már butácskán mormog féligazságokat.*
- … És akkor egyedül kell majd kártyáznom a démonokkal… Meg fognak engem enni, mint a medve, mert csak neked van kardod… *Egészen murisan hangozhat az a sok sületlenség, amit gagyarászik, de pont emiatt festhet rendkívül aranyosan a lány, ahogy csukott szemmel, a takaró alá rejtőzve fekszik, és csak az ajkai mozognak.*
- Ne menj el! *Szólal fel hangosabban, amikor a léptek zaját hallja, ahogy Pashthra odalép a vizeskancsóhoz. Kezét kidugja a takaró alól, és a levegőbe nyúlkál a férfi kezéért, de nem talál semmit sem. Végül nem mozdul tovább, keze lelóg az ágyról, így merül mély álomba. Mire társa ágyba kerülhet, ő már csak halkan szuszog, annyira, hogy talán felébreszteni sem lehetne.*
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 19:01:41
Üzenet elküldve: 2025-08-23 19:01:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
* Egy rutinos férj tapasztalatával hagyja figyelmen kívül a készülő hisztit, pedig csak nem veszi észre. Talán pont ennek a szerencsének köszönhető, hogy Merlana nem robban fel, és nem rontja el semmi ezt a remek estét. Persze ez a bárdnak is köszönhető, aki visszafogja magát, és talán csak napok múlva fogja emlékeztetni az ifjú harcos a baklövésére, és juttatja eszébe, hogy ő ugyan mérges rá. Bár az is lehet, hogy minden hasonlót megúsznak, hála az alkohol jótékony hatásának, és a fáradtságnak, ami kezd mindkettejükön eluralkodni. Az ölelést persze viszonozza, miért ne tenné, hiszen még mindig olyan jól esik neki hozzásimulni a meztelen női testhez, beszívni kedvese illatát, ami így, fürdés után, rózsavíz nélkül csak még jobban tetszik neki. *
- Igyekszem nem hozzászokni. * Jelenti ki nem túl nagy meggyőződéssel, de közben már azon agyal, hogy lehet ez egy újabb játszadozás. Hiszen a nőnek fel kell tartania a tökéletesség látszatát, amire annyira törekszik, és ez bizonyosan nehéz lesz ha a panzió tele lesz emberekkel, ő pedig minden este az őrrel osztozkodik az ágyon. Ettől függetlenül az ifjú harcos eldönti, hogy ha így lesz, akkor majd szépen átsurrannak egymáshoz esténként, hiszen miért ne tennék. Itt már érzi, hogy a nő egyre nyűgösebb, ezért nem is akarja tovább feszíteni a húrt. Továbbra is szeretné, ha ez az este megmaradna tökéletesnek, nem rondítaná el semmi. Hiszen ez az első együtt töltött napjuk, és reméli, hogy lesz még sok hasonló, azokat majd elcsúfíthatja egy-egy sötét felhő, de legalább ez az alkalom szóljon a vidám napsütésről. *
- Nem haragszom. * Nyugtatja meg a másikat, és követi a szobába. Ahogy oda érnek, aztán belső őrlődésbe kezd. Egyik szeme Merlanán, aki csábítóan mászik az ágyba, másik a kardon, amit a nap folyamán használt. Győzködi magát, hogy majd reggel elintézi, de be kell lássa, ha most elhalasztja, akkor reggel is el fogja. Nagyot sóhajt, és álmosan pislogó kis drágájára néz. *
- Még van egy kis dolgom a kardommal. * Mondja lemondó sóhajjal, hogy elővegye a kardot, és végig nézzen a pengéjén. Szerencsére rövid ideig használta, mert hamar a fokosra váltott, de így is lát néhány hajszálkarcot a fémen, szerencsére semmi olyat, amit polírozni kellene. Elég, ha áttisztítja, és olajjal ápolja. Törökülésben helyezkedik el a szoba közebén, combján fektetve keresztbe a fegyvert, és lát neki rutinos mozdulatokkal a tisztításnak, és ápolásnak. Ha a bárdot nem kényszeríti alvásra a fáradtság, akkor láthatja, hogy milyen kedves gondoskodással bánik a fegyverrel, mozdulatai finomak, tiszteletteljesek. Mire végez, odapillant az ágyra. Ha pedig már alszik bárd, vagy azt színleli, hogy alszik, akkor beleiszik a vizeskancsóba, majd halkan mormol egy igét. Megpróbál varázsolni, de úgy tűnik, hogy már túl fáradt, nem sikerül neki. Ettől függetlenül annak a tudatában fekszik be az ágyba kedvese mellé, hogy tudja, már valószínűleg az ő arcképe emelkedett volna ki az italból. Majd reggel ellenőrzi, na nem mintha szüksége lenne rá, hogy a mágia mondja meg, ki az, akit a legjobban szeret. *
//Sub Rosa Panzió//
* Egy rutinos férj tapasztalatával hagyja figyelmen kívül a készülő hisztit, pedig csak nem veszi észre. Talán pont ennek a szerencsének köszönhető, hogy Merlana nem robban fel, és nem rontja el semmi ezt a remek estét. Persze ez a bárdnak is köszönhető, aki visszafogja magát, és talán csak napok múlva fogja emlékeztetni az ifjú harcos a baklövésére, és juttatja eszébe, hogy ő ugyan mérges rá. Bár az is lehet, hogy minden hasonlót megúsznak, hála az alkohol jótékony hatásának, és a fáradtságnak, ami kezd mindkettejükön eluralkodni. Az ölelést persze viszonozza, miért ne tenné, hiszen még mindig olyan jól esik neki hozzásimulni a meztelen női testhez, beszívni kedvese illatát, ami így, fürdés után, rózsavíz nélkül csak még jobban tetszik neki. *
- Igyekszem nem hozzászokni. * Jelenti ki nem túl nagy meggyőződéssel, de közben már azon agyal, hogy lehet ez egy újabb játszadozás. Hiszen a nőnek fel kell tartania a tökéletesség látszatát, amire annyira törekszik, és ez bizonyosan nehéz lesz ha a panzió tele lesz emberekkel, ő pedig minden este az őrrel osztozkodik az ágyon. Ettől függetlenül az ifjú harcos eldönti, hogy ha így lesz, akkor majd szépen átsurrannak egymáshoz esténként, hiszen miért ne tennék. Itt már érzi, hogy a nő egyre nyűgösebb, ezért nem is akarja tovább feszíteni a húrt. Továbbra is szeretné, ha ez az este megmaradna tökéletesnek, nem rondítaná el semmi. Hiszen ez az első együtt töltött napjuk, és reméli, hogy lesz még sok hasonló, azokat majd elcsúfíthatja egy-egy sötét felhő, de legalább ez az alkalom szóljon a vidám napsütésről. *
- Nem haragszom. * Nyugtatja meg a másikat, és követi a szobába. Ahogy oda érnek, aztán belső őrlődésbe kezd. Egyik szeme Merlanán, aki csábítóan mászik az ágyba, másik a kardon, amit a nap folyamán használt. Győzködi magát, hogy majd reggel elintézi, de be kell lássa, ha most elhalasztja, akkor reggel is el fogja. Nagyot sóhajt, és álmosan pislogó kis drágájára néz. *
- Még van egy kis dolgom a kardommal. * Mondja lemondó sóhajjal, hogy elővegye a kardot, és végig nézzen a pengéjén. Szerencsére rövid ideig használta, mert hamar a fokosra váltott, de így is lát néhány hajszálkarcot a fémen, szerencsére semmi olyat, amit polírozni kellene. Elég, ha áttisztítja, és olajjal ápolja. Törökülésben helyezkedik el a szoba közebén, combján fektetve keresztbe a fegyvert, és lát neki rutinos mozdulatokkal a tisztításnak, és ápolásnak. Ha a bárdot nem kényszeríti alvásra a fáradtság, akkor láthatja, hogy milyen kedves gondoskodással bánik a fegyverrel, mozdulatai finomak, tiszteletteljesek. Mire végez, odapillant az ágyra. Ha pedig már alszik bárd, vagy azt színleli, hogy alszik, akkor beleiszik a vizeskancsóba, majd halkan mormol egy igét. Megpróbál varázsolni, de úgy tűnik, hogy már túl fáradt, nem sikerül neki. Ettől függetlenül annak a tudatában fekszik be az ágyba kedvese mellé, hogy tudja, már valószínűleg az ő arcképe emelkedett volna ki az italból. Majd reggel ellenőrzi, na nem mintha szüksége lenne rá, hogy a mágia mondja meg, ki az, akit a legjobban szeret. *
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 14:50:35
Üzenet elküldve: 2025-08-23 14:50:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés egy új életbe//
//Utazás vége – Napzárás//
*Ahogy a főtér nyüzsgését lassan maga mögött hagyja, úgy csendesedik el benne minden. A Polgárnegyed szűkebb utcái, a Főtérhez hasonlóan nem harsogják tele a levegőt, inkább valami nyugodt, szürke állandóságot árasztanak. Nem szép ez a negyed, de a Kikötőhöz képest maga a mennyország. Lau megáll a háza előtt: omladozó falak, kissé ferde ajtófélfa, mégis otthon. Az övé. És ez most mindennél többet ér. Már ezért megérte a sok évnyi örömszolgálat, hogy megengedhette magának a kis házikó megvásárlását. Kulcsával kinyitja a rozoga faajtót, és egy öles lépéssel beljebb kerül.
Lerakja a válláról a táskát, és mélyet sóhajt. Belül a levegő állott és üres, de ahogy végigsimít az asztalon, hamar előkerül pár zöldség, kenyér és egy kevés sonka. Gyors, egyszerű vacsora, mégis úgy esik neki, mintha királyi lakoma lenne. A gyomra hálásan morran, miközben minden falattal közelebb érzi magát a normalitáshoz.
Ezután meleg vizet készít egy lavórba, és fáradt mozdulatokkal tisztálkodik. A por, a veríték, az út összes nyűge lemállik róla, s ahogy a víz a bőrén végigcsorog, mintha tényleg egy régi életet mosna le magáról. Tiszta ruhát ölt, és végül az ágyra hanyatlik. A matrac nyikkan, a feje a párnába süllyed, és szinte azonnal elnehezül a teste. Még egy gondolat átsuhan rajta. *
~ Holnap minden új lesz. ~
*Aztán a szeme lecsukódik, és hosszú napok után először igazán mélyen elalszik.*
//Utazás vége – Napzárás//
*Ahogy a főtér nyüzsgését lassan maga mögött hagyja, úgy csendesedik el benne minden. A Polgárnegyed szűkebb utcái, a Főtérhez hasonlóan nem harsogják tele a levegőt, inkább valami nyugodt, szürke állandóságot árasztanak. Nem szép ez a negyed, de a Kikötőhöz képest maga a mennyország. Lau megáll a háza előtt: omladozó falak, kissé ferde ajtófélfa, mégis otthon. Az övé. És ez most mindennél többet ér. Már ezért megérte a sok évnyi örömszolgálat, hogy megengedhette magának a kis házikó megvásárlását. Kulcsával kinyitja a rozoga faajtót, és egy öles lépéssel beljebb kerül.
Lerakja a válláról a táskát, és mélyet sóhajt. Belül a levegő állott és üres, de ahogy végigsimít az asztalon, hamar előkerül pár zöldség, kenyér és egy kevés sonka. Gyors, egyszerű vacsora, mégis úgy esik neki, mintha királyi lakoma lenne. A gyomra hálásan morran, miközben minden falattal közelebb érzi magát a normalitáshoz.
Ezután meleg vizet készít egy lavórba, és fáradt mozdulatokkal tisztálkodik. A por, a veríték, az út összes nyűge lemállik róla, s ahogy a víz a bőrén végigcsorog, mintha tényleg egy régi életet mosna le magáról. Tiszta ruhát ölt, és végül az ágyra hanyatlik. A matrac nyikkan, a feje a párnába süllyed, és szinte azonnal elnehezül a teste. Még egy gondolat átsuhan rajta. *
~ Holnap minden új lesz. ~
*Aztán a szeme lecsukódik, és hosszú napok után először igazán mélyen elalszik.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 11:50:10
Üzenet elküldve: 2025-08-23 11:50:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Norennar testén végigfut a forróság, ahogy Thea minden sóhaja, minden remegése az övével olvad össze. A név, amely kiszakad a nő ajkáról, olyan erővel találja szíven, hogy egy pillanatra szinte megszédül. Nem egyszerűen a vágyról szól, hanem valami mélyebbről, amit ő maga is félt szavakba önteni. Szorosabban öleli, derekát markoló kezei nem engedik, hogy akár egy pillanatra is eltávolodjon tőle.
A nő körmei a hátába vájnak, a fájdalom és a gyönyör különös elegye újabb lökést ad neki. Érzi, ahogy Thea teste körülötte megremeg, a remegések végigfutnak az ő testén is. A zihálása elmélyül, minden mozdulata egyre nehezebben kontrollált, ahogy a vágy szinte teljesen átveszi felette az uralmat. A víz csapódása, a bőrük találkozásának ritmusa és a nő minden hangja együtt taszítják közelebb a határhoz.*
- Thea...
*Morran ki belőle rekedten, miközben még gyorsabb ütemre vált. Nem tudja, mennyire erős még, de nem képes lassítani. Minden porcikája a nőhöz feszül, homlokát a homlokához dönti, tekintetét keresi, mintha a szemében találhatna biztos kapaszkodót.
A feszültség, amely percek óta épül benne, most elérhetetlen magasságba hág. A csípője ösztönösen mozdul, erőteljes, mégis összeszedett lökésekben, mígnem a mellkasából feltör egy mély, elnyújtott nyögés. Teste megfeszül, majd hullámokban rázza meg az élvezet, ahogy a feszültség végül teljesen kiszakad belőle. Szinte minden izmát elönti a görcsös gyönyör, mintha a test és a lélek egyszerre adná meg magát a pillanatnak. Karjai a nőbe kapaszkodnak, körmeivel a csípőn és a derekán hagy nyomot, miközben mélyről fakadó, elnyújtott sóhajjal engedi szabadjára mindazt, amit addig magában tartott.
Perceknek tűnő pillanatok alatt lassan csillapodik, szíve zakatol, a lélegzete szaggatottan szeli a levegőt. Nem engedi el, a karjai továbbra is szorosan tartják, mintha attól félne, hogy ha most lazít, akkor szertefoszlik a nő közelsége. A homlokát a nő vállára hajtja, hagyja, hogy a nyugalom lassan átvegye a helyét a viharos gyönyörnek.
A víz is elcsendesedik, csak apró fodrok úsznak a mécsesek fényében. Norennar lassan visszahúzódik annyira, hogy a nő arcára nézhessen. Tekintetében ott van a vágy nyoma, de mögötte a valódi megkönnyebbülés és az a bizonyosság, hogy ez a pillanat mindent felülír, amit a napok terhei hoztak rá. Keze finoman a nő arcára simul, hüvelykujja lassan siklik végig a nedves bőrön.
Még egy rövid, lassú csókot ad, ezúttal nem a vágyról, hanem a megnyugvásról szól. A szorítása enyhül, de karjai továbbra is tartják, mintha az egész világ csak ezen a kis dézsán kívül létezne, és neki most semmi más dolga nem lenne, csak az, hogy ne engedje el.
Hosszú percek telnek el még egymás ölelésében. Nem sürgeti őket semmi, mintha az idő maga is megtorpant volna körülöttük. Norennar érzi a nő szívdobbanásait a mellkasán, a légzése lassan igazodik az övéhez, és minden pillanatban egyre inkább elhiszi, hogy most valóban itt van, vele van. Nem kell szavakba önteniük semmit, a csend is beszél helyettük.
A víz lassan hűlni kezd, először csak alig észrevehetően, aztán apránként fázós libabőr fut végig a bőrén. Mégis kitart, mert a közelség minden kényelmetlenségnél többet ér. Csak akkor mozdul, amikor érzi, hogy Thea teste is megrezzen a víz hidegebb érintésétől.
Nagyot sóhajt, karjai lassan engednek szorításukból, mintha nehezére esne bármilyen távolságot engedni kettejük közé. Még egy pillanatra simít végig a nő hátán, majd engedi, hogy kissé hátrébb húzódjon. Tekintetében ott marad az iménti percek minden emléke, a fáradtság mögött a vágy és a megkönnyebbülés árnyalata.*
- Azt hiszem, letelt a fél óra...
*Mondja rekedten, egy halvány, fanyar mosollyal, amely egyszerre szól a játéknak és annak a valóságnak, hogy a pillanatnak is vége szakad egyszer.*
*Norennar testén végigfut a forróság, ahogy Thea minden sóhaja, minden remegése az övével olvad össze. A név, amely kiszakad a nő ajkáról, olyan erővel találja szíven, hogy egy pillanatra szinte megszédül. Nem egyszerűen a vágyról szól, hanem valami mélyebbről, amit ő maga is félt szavakba önteni. Szorosabban öleli, derekát markoló kezei nem engedik, hogy akár egy pillanatra is eltávolodjon tőle.
A nő körmei a hátába vájnak, a fájdalom és a gyönyör különös elegye újabb lökést ad neki. Érzi, ahogy Thea teste körülötte megremeg, a remegések végigfutnak az ő testén is. A zihálása elmélyül, minden mozdulata egyre nehezebben kontrollált, ahogy a vágy szinte teljesen átveszi felette az uralmat. A víz csapódása, a bőrük találkozásának ritmusa és a nő minden hangja együtt taszítják közelebb a határhoz.*
- Thea...
*Morran ki belőle rekedten, miközben még gyorsabb ütemre vált. Nem tudja, mennyire erős még, de nem képes lassítani. Minden porcikája a nőhöz feszül, homlokát a homlokához dönti, tekintetét keresi, mintha a szemében találhatna biztos kapaszkodót.
A feszültség, amely percek óta épül benne, most elérhetetlen magasságba hág. A csípője ösztönösen mozdul, erőteljes, mégis összeszedett lökésekben, mígnem a mellkasából feltör egy mély, elnyújtott nyögés. Teste megfeszül, majd hullámokban rázza meg az élvezet, ahogy a feszültség végül teljesen kiszakad belőle. Szinte minden izmát elönti a görcsös gyönyör, mintha a test és a lélek egyszerre adná meg magát a pillanatnak. Karjai a nőbe kapaszkodnak, körmeivel a csípőn és a derekán hagy nyomot, miközben mélyről fakadó, elnyújtott sóhajjal engedi szabadjára mindazt, amit addig magában tartott.
Perceknek tűnő pillanatok alatt lassan csillapodik, szíve zakatol, a lélegzete szaggatottan szeli a levegőt. Nem engedi el, a karjai továbbra is szorosan tartják, mintha attól félne, hogy ha most lazít, akkor szertefoszlik a nő közelsége. A homlokát a nő vállára hajtja, hagyja, hogy a nyugalom lassan átvegye a helyét a viharos gyönyörnek.
A víz is elcsendesedik, csak apró fodrok úsznak a mécsesek fényében. Norennar lassan visszahúzódik annyira, hogy a nő arcára nézhessen. Tekintetében ott van a vágy nyoma, de mögötte a valódi megkönnyebbülés és az a bizonyosság, hogy ez a pillanat mindent felülír, amit a napok terhei hoztak rá. Keze finoman a nő arcára simul, hüvelykujja lassan siklik végig a nedves bőrön.
Még egy rövid, lassú csókot ad, ezúttal nem a vágyról, hanem a megnyugvásról szól. A szorítása enyhül, de karjai továbbra is tartják, mintha az egész világ csak ezen a kis dézsán kívül létezne, és neki most semmi más dolga nem lenne, csak az, hogy ne engedje el.
Hosszú percek telnek el még egymás ölelésében. Nem sürgeti őket semmi, mintha az idő maga is megtorpant volna körülöttük. Norennar érzi a nő szívdobbanásait a mellkasán, a légzése lassan igazodik az övéhez, és minden pillanatban egyre inkább elhiszi, hogy most valóban itt van, vele van. Nem kell szavakba önteniük semmit, a csend is beszél helyettük.
A víz lassan hűlni kezd, először csak alig észrevehetően, aztán apránként fázós libabőr fut végig a bőrén. Mégis kitart, mert a közelség minden kényelmetlenségnél többet ér. Csak akkor mozdul, amikor érzi, hogy Thea teste is megrezzen a víz hidegebb érintésétől.
Nagyot sóhajt, karjai lassan engednek szorításukból, mintha nehezére esne bármilyen távolságot engedni kettejük közé. Még egy pillanatra simít végig a nő hátán, majd engedi, hogy kissé hátrébb húzódjon. Tekintetében ott marad az iménti percek minden emléke, a fáradtság mögött a vágy és a megkönnyebbülés árnyalata.*
- Azt hiszem, letelt a fél óra...
*Mondja rekedten, egy halvány, fanyar mosollyal, amely egyszerre szól a játéknak és annak a valóságnak, hogy a pillanatnak is vége szakad egyszer.*
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:21:18
Üzenet elküldve: 2025-08-23 10:21:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Királynő üti a gyalogot//
//Sub Rosa Panzió//
*Kissé értetlenül pislog, amiért Pashthra látszólag nem akarja elengedni az állatokkal való harc témáját, ami valahol fel is idegesíti, mert úgy érzi, ebben a kérdésben teljesen hülyének nézi őt a másik.*
- Jól van, értem. Nyugodj meg! Nem fogom megetetni magam egy medvével. *Egy újabb, lágy, ezúttal az arcára adott lágy csókkal próbálja megnyugtatni társát, hangjában azonban most van egy duzzogós él. Hogy őt miért zavarja ennyire a kioktatás, amit valójában ő kért magának, az jó kérdés. Bizonyára fáradt és nyűgös már, ezért nem viseli jól, hogy Pashthra nem érti meg, hogy sem íjjal, sem tőrrel, sem semmilyen más fegyverrel nem szándékozik állatokkal párbajozni. Meg mással sem.
Nem alakul jól az ezt követő játéka sem, már csak az eddig megszokott reakciók teljes hiányából rájön, hogy ezúttal valamit csúnyán elrontott, így a hosszúnak szánt csók csupán rövidre sikerül, a fogságból pedig elkedvetlenedett mozdulatokkal ereszti el a férfit.
Szerencsére a mindezt követő törődés, ahogy Pashthra gondos mozdulatokkal mossa meg a hátát, miközben az is kellemes érzéssel tölti el, ahogy dörzsöli őt a szivacs, megakadályozza, hogy elhatalmasodjon rajta az általában derült égből villámcsapásként beköszönő női hiszti. Miután már elég tisztának érzi magát, megfordul, és szoros öleléssel vezeti le a megmaradt feszültséget.*
- Köszönöm szépen! *Halványan mosolyogva, fáradtan pislogó szemekkel köszöni meg az újabb kedvességet, majd kimászik a dézsából, és a kezébe adott törölközővel szárazra is törli magát. Ebben már nem kér és nem is fogad el segítséget, csak gyorsan túl szeretne rajta lenni és ágyba kerülni végre.*
- Ez még kérdés? *Pillant rá a fiúra, aki mielőtt ő válaszolhatna, még a démonokat is kihasználja, hogy a számára kedvező döntés felé terelje a lányt. Merlana erre csak fáradt mosolyra húzza az arcát.*
- Nincs már rá szükség, hogy meggyőzz. Veled alszom ma este, csak ne szokj hozzá, mert ha más vendégek is lesznek itt rajtunk kívül, akkor nem tehetjük már meg. *Szegény fiú talán nem is értheti, hogy mitől válhatott a bárd ennyire nyerssé, ő pedig megmagyarázni nem tudná, hogy semmi baj nincs, csak minden erejét az veszi el, hogy még néhány percig arra koncentráljon, hogy nyitva tudja tartani a szemeit. Mikor rájön, hogy nem volt elég kedves, még meztelenül, de már szárazon odalépked társához, hozzábújik, és egy bocsánatkérő csókot lehel az ajkaira.*
- Ne haragudj! Azt hiszem beütött az alkohol és… rettenetesen fáradt lettem. Szívesen alszom veled. *Miután remélhetőleg megbizonyosodik róla, hogy minden rendben, újra elhúzódik, és csupán egy lenge hálóruhát vesz magára.*
- Menjünk! *Pashthra szobájába megy át, már nincs energiája, hogy még egyszer győzködni próbálja társát arról, hogy az ő ágya sem érinthetetlen. Jó lesz itt, ez is puha, kényelmes és viszonylag nagy is. A szobába érve nem is vár tovább, álmos kis macskaként kuckózik be a takaró alá, és hajtja fejét a párnára, onnan figyeli még ásítozva partnere lefekvés előtti utolsó mozzanatait.*
//Sub Rosa Panzió//
*Kissé értetlenül pislog, amiért Pashthra látszólag nem akarja elengedni az állatokkal való harc témáját, ami valahol fel is idegesíti, mert úgy érzi, ebben a kérdésben teljesen hülyének nézi őt a másik.*
- Jól van, értem. Nyugodj meg! Nem fogom megetetni magam egy medvével. *Egy újabb, lágy, ezúttal az arcára adott lágy csókkal próbálja megnyugtatni társát, hangjában azonban most van egy duzzogós él. Hogy őt miért zavarja ennyire a kioktatás, amit valójában ő kért magának, az jó kérdés. Bizonyára fáradt és nyűgös már, ezért nem viseli jól, hogy Pashthra nem érti meg, hogy sem íjjal, sem tőrrel, sem semmilyen más fegyverrel nem szándékozik állatokkal párbajozni. Meg mással sem.
Nem alakul jól az ezt követő játéka sem, már csak az eddig megszokott reakciók teljes hiányából rájön, hogy ezúttal valamit csúnyán elrontott, így a hosszúnak szánt csók csupán rövidre sikerül, a fogságból pedig elkedvetlenedett mozdulatokkal ereszti el a férfit.
Szerencsére a mindezt követő törődés, ahogy Pashthra gondos mozdulatokkal mossa meg a hátát, miközben az is kellemes érzéssel tölti el, ahogy dörzsöli őt a szivacs, megakadályozza, hogy elhatalmasodjon rajta az általában derült égből villámcsapásként beköszönő női hiszti. Miután már elég tisztának érzi magát, megfordul, és szoros öleléssel vezeti le a megmaradt feszültséget.*
- Köszönöm szépen! *Halványan mosolyogva, fáradtan pislogó szemekkel köszöni meg az újabb kedvességet, majd kimászik a dézsából, és a kezébe adott törölközővel szárazra is törli magát. Ebben már nem kér és nem is fogad el segítséget, csak gyorsan túl szeretne rajta lenni és ágyba kerülni végre.*
- Ez még kérdés? *Pillant rá a fiúra, aki mielőtt ő válaszolhatna, még a démonokat is kihasználja, hogy a számára kedvező döntés felé terelje a lányt. Merlana erre csak fáradt mosolyra húzza az arcát.*
- Nincs már rá szükség, hogy meggyőzz. Veled alszom ma este, csak ne szokj hozzá, mert ha más vendégek is lesznek itt rajtunk kívül, akkor nem tehetjük már meg. *Szegény fiú talán nem is értheti, hogy mitől válhatott a bárd ennyire nyerssé, ő pedig megmagyarázni nem tudná, hogy semmi baj nincs, csak minden erejét az veszi el, hogy még néhány percig arra koncentráljon, hogy nyitva tudja tartani a szemeit. Mikor rájön, hogy nem volt elég kedves, még meztelenül, de már szárazon odalépked társához, hozzábújik, és egy bocsánatkérő csókot lehel az ajkaira.*
- Ne haragudj! Azt hiszem beütött az alkohol és… rettenetesen fáradt lettem. Szívesen alszom veled. *Miután remélhetőleg megbizonyosodik róla, hogy minden rendben, újra elhúzódik, és csupán egy lenge hálóruhát vesz magára.*
- Menjünk! *Pashthra szobájába megy át, már nincs energiája, hogy még egyszer győzködni próbálja társát arról, hogy az ő ágya sem érinthetetlen. Jó lesz itt, ez is puha, kényelmes és viszonylag nagy is. A szobába érve nem is vár tovább, álmos kis macskaként kuckózik be a takaró alá, és hajtja fejét a párnára, onnan figyeli még ásítozva partnere lefekvés előtti utolsó mozzanatait.*
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-08-23 09:02:06
Üzenet elküldve: 2025-08-23 09:02:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis csend a vihar előtt//
*Thea minden porcikáját átjárja, ahogy a férfi közelebb húzza. A víz melege, Norennar érintése, a csókjai mind egyetlen hullámként sodorják magukkal. A vászon ruhán át is érzi minden vonalát, minden remegését, mintha benne visszhangozna a férfi vágya a sajátjával együtt. Amikor Norennar szavai elérik a fülét, szinte elmosolyodik, de a mosoly rögtön el is vész, ahogy az ajkai a nyakán kalandoznak. A bőrén érzett forró érintések és finom harapások olyan bizsergést keltenek, amitől a lábai szinte maguktól fonódnak köré. A férfi ujjainak lassú, köröző játéka a combján olyan, mintha egyszerre hívná és kínozná, míg végül nem marad más választása, mint átadni magát annak, amit annyira vágyott. A mozdulat, ahogy felemeli, először lassú, óvatos, mégis teljesen átadja az irányítást. Thea zihálva kapaszkodik a vállába, ujjaival a hajába túr, és a homlokát a férfiénak dönti. A pillanat, amikor teljesen összesimulnak, olyan, mintha minden hiány, minden távol töltött nap egyetlen elégedett sóhajban törne fel belőle. A teste beleremeg, mikor érzi, hogy végre betölti a férfi. Az első lassú ritmus még lehetőséget ad arra, hogy élvezze a közelséget. Érzi a férfi szívverését a mellkasán, a forróságot, ami minden egyes mozdulattal mélyebbre szökik benne. Halkan, akaratlanul szakadnak fel belőle a sóhajok, néha egy elfojtott nyögés, időnként szabadabban engedi útjára a hangját. Ahogy a tempó gyorsul, ő maga is egyre feszültebben kapaszkodik, minden idegszála egyszerre vágyik még többre. Teste a férfi ritmusára mozdul, hogy maga is birtokoljon, elvegyen, de cserébe adjon is. Norennar keze, ahogy a haját markolja, közel tartja, és a nő érzi, hogy most nem engedi, hogy elbújjon. Nem is akar már. A férfi minden mozdulatát, minden sóhaját magába issza.*
- Norennar...
*Csak a név képes kiszökni ajkai közül, de abban a kisóhajtott névben őszintén csendül ki a vad vágy, szeretet, birtoklás. Minden, amit iránta érez. A ritmus közben egyre vadabb, a víz csobbanásai betöltik a teret, de a nő számára semmi más nem létezik, csak az, amit most érez. A testében lassan gyűlik a feszültség, mint egy tenger, amelynek hullámai mind magasabbra törnek. A férfi mély, feszes mozdulatai és az ölelésük szorossága végül eléri a határt. Minden izma megfeszül, a körme a férfi hátába váj, miközben egy halk, elnyújtott sóhaj kúszik fel a torkán. A gyönyör áradatként söpör végig rajta, remegésekbe törve a testét, mintha a világ szűnne meg körülöttük, csak ők ketten maradnának a vízben, az összeolvadó lélegzetekben.
A hullám lassan csillapodik, a szívverése még mindig zakatol, de már békésebb ritmusban. A homlokát újra Norennar vállára hajtja, karjaival szorosan fonódik köré, és percekig csak csendben kapaszkodik belé, hagyva, hogy a megnyugvás lassan körül ölelje. Már nincs játék, nincs védekezés. Csak a férfi, akit szeret, és az érzés, hogy végre újra mellette lehet.
Ahogy a remegések lassan elcsitulnak benne, csak a férfi mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését érzi. A víz is lenyugszik körülöttük, mintha a dézsa falai is őriznék a csendet. Szemei lassan lehunyódnak és úgy kapaszkodik belé, mintha nem akarná többé elengedni. Már nem űzi semmi, nem feszíti semmi, csak a biztos tudat, hogy itt van vele. A mécsesek fénye lágyan táncol a víz felszínén, és a nő egy apró, elégedett mosolyt enged meg magának. Mintha a világ odakint nem is létezne, csak ez a szűk, meleg tér, a karok, amelyek tartják, és a nyugalom, amely végre visszatért belé.*
*Thea minden porcikáját átjárja, ahogy a férfi közelebb húzza. A víz melege, Norennar érintése, a csókjai mind egyetlen hullámként sodorják magukkal. A vászon ruhán át is érzi minden vonalát, minden remegését, mintha benne visszhangozna a férfi vágya a sajátjával együtt. Amikor Norennar szavai elérik a fülét, szinte elmosolyodik, de a mosoly rögtön el is vész, ahogy az ajkai a nyakán kalandoznak. A bőrén érzett forró érintések és finom harapások olyan bizsergést keltenek, amitől a lábai szinte maguktól fonódnak köré. A férfi ujjainak lassú, köröző játéka a combján olyan, mintha egyszerre hívná és kínozná, míg végül nem marad más választása, mint átadni magát annak, amit annyira vágyott. A mozdulat, ahogy felemeli, először lassú, óvatos, mégis teljesen átadja az irányítást. Thea zihálva kapaszkodik a vállába, ujjaival a hajába túr, és a homlokát a férfiénak dönti. A pillanat, amikor teljesen összesimulnak, olyan, mintha minden hiány, minden távol töltött nap egyetlen elégedett sóhajban törne fel belőle. A teste beleremeg, mikor érzi, hogy végre betölti a férfi. Az első lassú ritmus még lehetőséget ad arra, hogy élvezze a közelséget. Érzi a férfi szívverését a mellkasán, a forróságot, ami minden egyes mozdulattal mélyebbre szökik benne. Halkan, akaratlanul szakadnak fel belőle a sóhajok, néha egy elfojtott nyögés, időnként szabadabban engedi útjára a hangját. Ahogy a tempó gyorsul, ő maga is egyre feszültebben kapaszkodik, minden idegszála egyszerre vágyik még többre. Teste a férfi ritmusára mozdul, hogy maga is birtokoljon, elvegyen, de cserébe adjon is. Norennar keze, ahogy a haját markolja, közel tartja, és a nő érzi, hogy most nem engedi, hogy elbújjon. Nem is akar már. A férfi minden mozdulatát, minden sóhaját magába issza.*
- Norennar...
*Csak a név képes kiszökni ajkai közül, de abban a kisóhajtott névben őszintén csendül ki a vad vágy, szeretet, birtoklás. Minden, amit iránta érez. A ritmus közben egyre vadabb, a víz csobbanásai betöltik a teret, de a nő számára semmi más nem létezik, csak az, amit most érez. A testében lassan gyűlik a feszültség, mint egy tenger, amelynek hullámai mind magasabbra törnek. A férfi mély, feszes mozdulatai és az ölelésük szorossága végül eléri a határt. Minden izma megfeszül, a körme a férfi hátába váj, miközben egy halk, elnyújtott sóhaj kúszik fel a torkán. A gyönyör áradatként söpör végig rajta, remegésekbe törve a testét, mintha a világ szűnne meg körülöttük, csak ők ketten maradnának a vízben, az összeolvadó lélegzetekben.
A hullám lassan csillapodik, a szívverése még mindig zakatol, de már békésebb ritmusban. A homlokát újra Norennar vállára hajtja, karjaival szorosan fonódik köré, és percekig csak csendben kapaszkodik belé, hagyva, hogy a megnyugvás lassan körül ölelje. Már nincs játék, nincs védekezés. Csak a férfi, akit szeret, és az érzés, hogy végre újra mellette lehet.
Ahogy a remegések lassan elcsitulnak benne, csak a férfi mellkasának egyenletes emelkedését és süllyedését érzi. A víz is lenyugszik körülöttük, mintha a dézsa falai is őriznék a csendet. Szemei lassan lehunyódnak és úgy kapaszkodik belé, mintha nem akarná többé elengedni. Már nem űzi semmi, nem feszíti semmi, csak a biztos tudat, hogy itt van vele. A mécsesek fénye lágyan táncol a víz felszínén, és a nő egy apró, elégedett mosolyt enged meg magának. Mintha a világ odakint nem is létezne, csak ez a szűk, meleg tér, a karok, amelyek tartják, és a nyugalom, amely végre visszatért belé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263