//Vér, láp és szív//
*Talán igaz, amit Mai mond arról, hogy könnyedén ártalmatlaníthatná Norennart, ha akarná, de ott és akkor képtelen volt rá. A félelme erősebb volt, és nem tudta legyőzni. Csak ő látta azt a borzasztó sötétséget a mélységi szemében…
Miután az istállóban elhelyezte, annak rendje és módja szerint izzó parázzsal megetette Árnyékot és elköszönt tőle, boldogan konstatálja, hogy Pashthra és Mai is tényleg ott vár rá a főtéren, nem hagyta magára. Ezt követően, kettesben vagy hármasban, de elindulnak végre a polgárnegyedi otthonuk felé. Ő már persze gyalogszerrel lépked Bors mellett, de ezt egyáltalán nem bánja. Nagyon várja már a beígért összebújást a teával.
Amint odaérnek a sorházhoz, ahol a két lakás, Maié és mellette az övé található, rögtön úgy érzi, hazatért. Az ajtóhoz siet, a kulcsával kinyitja, majd be is lép a küszöbön, ám ekkor néhány pillanatra megdermedve bámul maga elé. A lakásban ugyanaz a rumli fogadja, amit még Norennar társaságában hagyott itt, s ennek hatására kénytelen-kelletlenül eszébe jut újra a sötételf. Szomorúan sóhajt egyet, majd megembereli magát, és beljebb lépdel.*
- Szörnyecske! Megjöttem! *Kiált egyet a macskának, mire a fekete kandúr határozottan morcosan lépdel elő a konyhából. Bizonyára nem örül túlzottan annak, hogy napokig be volt zárva, de nem menekül el Nori elől, aki miután ledobta magáról a hátizsákját, ígéretét betartva nyalábolja fel és dögönyözi meg a szőrmókot.*
- Nézd, megvan! *Mutatja örömmel Mainak a sárgaszeműt. Azt nem tudja, hogy mikor maradnak majd kettesben, mennyi megbeszélnivalója van még Pashthrával a lánynak, de ő addig nekiáll fürdővizet készíteni és teát főzni, ezúttal Mérges Cyrold és hasonló adalékok nélkül, csupán egyszerű, finom teát. Ha a fél-elf lány bármelyikben segédkezni óhajt neki, akkor boldogan csinálja vele együtt.
Fürdés után felöltözik számára kényelmes, fekete szoknyába és blúzba, majd, ha minden adott hozzá, és Mai valóban itt maradt vele, akkor úgy, ahogy megbeszélték, meleg takaró alatt, forró bögrével a kezében bújik vele össze a szobában, hogy aztán elmeséljen mindent, ami Norennarral történt. Tényleg mindent. Beszél a közös szobájukról, a fürdőről, az egyszemélyes ágyban együtt alvásról, arról, hogy voltak együtt nem is egyszer, és persze azt is bevallja, hogy a férfi azért haragudott meg rá olyannyira, mert jégbe zárta a kedvenc pipáját, amivel egyébként nem is akart rosszat. Őszintén mesél a félelemről is, amit ezek után érzett, és arról is, hogy mennyire csalódott most a barátság fogalmában. Ha Mai közben kérdez, talán nem mindig egyértelműen, de válaszol, az esetleges vigasztalásokat hallgatva boldogan bújik hozzá, majd, ha végül, később egyedül marad, akkor fáradtan, de megnyugodva hajtja álomra a fejét, s talán mire felébred, még Szörnyecskét is ott találja majd az ágy végében, kis gombócként aludva.*