Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-15 06:56:37
Üzenet elküldve: 2026-01-15 06:56:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Talán bele is őrülne, ha nem költhetné a pénzét feleslegesnek tűnő, ám számára végtelenül fontos luxuscikkekre. Utálná, ha nem lehetne az arca szépen kifestve, hogy elfedje a múltja okozta, nem is létező ráncait. Gyűlölné, ha nem viselhetne minden nap gyönyörű, elegáns, vörös ruhát, mi eltakarja a régen szerzett sebeinek apró, alig látszó hegeit. Zavarná, ha cipője sarka nem kopogna úgy, hogy felfigyeljenek rá, mikor közeledik és talán ki sem bírná, ha újra fagyoskodnia kellene ezekben a zord időkben. Orthus egy teljesen más lányt faragott belőle, de, hogy ez az előnyére vagy hátrányára vált, talán majd csak az utolsó óráiban, útban a sír felé derül majd ki.*
- Köszönöm a nevében is, de sajnos kétlem, hogy valaha is újra látjuk őt. Nem köszönt el tőlem, csak levélben, és azt hiszem, hogy az ő legnagyobb álma hősi halált halni egy csatában. És persze, természetesen minden fontos hírről tájékoztatni fogom önt. *Ezzel zárja a testőrrel kapcsolatos témát, majd mielőtt a másik kérdésre választ adna, kissé puhatolózni kezd, hogy vajon mit is akarhat hallani a drága prefektus úr. Valóban az őt érintő információkra kíváncsi? Lehetőségeket vár tőle, melyeket megragadva nyerészkedhet? Netán a magánéletében kíván vájkálni? Véleménye szerint egy kicsit mindegyik, de az biztos, hogy kereskedő mivoltát nem hazudtolja meg a nemes, válaszából ítélve most is legfőképp az érdekek vezérlik.*
- Nos, ebben az esetben attól tartok, ezúttal egy kiábrándító nemmel kell felelnem. Nincs senki, akiről beszélhetnék. Illetve, engedje meg, hogy valamelyest zokon vegyem a kérdését, hisz mostanra már tudhatja, ha fontos információm van az Ön számára, előbb keresem fel, minthogy személyesen jöhetne el hozzám érdeklődni. Pont úgy, ahogy Abac úr esetében is történt. *Személyes vizekre evezve, a sértődést kihasználva próbálja meg terelni a témát, ugyanis válaszában füllentett egy aprót, de az elmúlt időszakban szerzett legfontosabb kapcsolatáról egyelőre még nem akar említést tenni, ugyanis számára is képlékeny még az egész, és a saját érdeke is úgy kívánja, hogy hallgasson.*
- Azonban, úgy gondolom, ritkán van alkalmunk arra, hogy én érdeklődjek ön felől! Lent, a bejáratnál talán csak egy apró udvariasságként tekintett a szavaimra, de engem valóban érdekel, hogy szolgál a kedves egészsége, Morthimer úr? Illetve, miként megy a sora a felső körökben? *Nem véletlen kérdezi mindezt. Tudni szeretné, hogy lesz-e lehetősége Orthus hátán még feljebb kapaszkodni a ranglétrán, vagy a kalmár gyarló, emberi, illetve lehetőségbeli határai miatt érdemes volna-e elgondolkodnia azon, hogy ne tartson ki mellette a végletekig, vagy legalábbis nem minden feltétel nélkül, ahogy az eddigi, íratlan szerződésük alapján történt.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Talán bele is őrülne, ha nem költhetné a pénzét feleslegesnek tűnő, ám számára végtelenül fontos luxuscikkekre. Utálná, ha nem lehetne az arca szépen kifestve, hogy elfedje a múltja okozta, nem is létező ráncait. Gyűlölné, ha nem viselhetne minden nap gyönyörű, elegáns, vörös ruhát, mi eltakarja a régen szerzett sebeinek apró, alig látszó hegeit. Zavarná, ha cipője sarka nem kopogna úgy, hogy felfigyeljenek rá, mikor közeledik és talán ki sem bírná, ha újra fagyoskodnia kellene ezekben a zord időkben. Orthus egy teljesen más lányt faragott belőle, de, hogy ez az előnyére vagy hátrányára vált, talán majd csak az utolsó óráiban, útban a sír felé derül majd ki.*
- Köszönöm a nevében is, de sajnos kétlem, hogy valaha is újra látjuk őt. Nem köszönt el tőlem, csak levélben, és azt hiszem, hogy az ő legnagyobb álma hősi halált halni egy csatában. És persze, természetesen minden fontos hírről tájékoztatni fogom önt. *Ezzel zárja a testőrrel kapcsolatos témát, majd mielőtt a másik kérdésre választ adna, kissé puhatolózni kezd, hogy vajon mit is akarhat hallani a drága prefektus úr. Valóban az őt érintő információkra kíváncsi? Lehetőségeket vár tőle, melyeket megragadva nyerészkedhet? Netán a magánéletében kíván vájkálni? Véleménye szerint egy kicsit mindegyik, de az biztos, hogy kereskedő mivoltát nem hazudtolja meg a nemes, válaszából ítélve most is legfőképp az érdekek vezérlik.*
- Nos, ebben az esetben attól tartok, ezúttal egy kiábrándító nemmel kell felelnem. Nincs senki, akiről beszélhetnék. Illetve, engedje meg, hogy valamelyest zokon vegyem a kérdését, hisz mostanra már tudhatja, ha fontos információm van az Ön számára, előbb keresem fel, minthogy személyesen jöhetne el hozzám érdeklődni. Pont úgy, ahogy Abac úr esetében is történt. *Személyes vizekre evezve, a sértődést kihasználva próbálja meg terelni a témát, ugyanis válaszában füllentett egy aprót, de az elmúlt időszakban szerzett legfontosabb kapcsolatáról egyelőre még nem akar említést tenni, ugyanis számára is képlékeny még az egész, és a saját érdeke is úgy kívánja, hogy hallgasson.*
- Azonban, úgy gondolom, ritkán van alkalmunk arra, hogy én érdeklődjek ön felől! Lent, a bejáratnál talán csak egy apró udvariasságként tekintett a szavaimra, de engem valóban érdekel, hogy szolgál a kedves egészsége, Morthimer úr? Illetve, miként megy a sora a felső körökben? *Nem véletlen kérdezi mindezt. Tudni szeretné, hogy lesz-e lehetősége Orthus hátán még feljebb kapaszkodni a ranglétrán, vagy a kalmár gyarló, emberi, illetve lehetőségbeli határai miatt érdemes volna-e elgondolkodnia azon, hogy ne tartson ki mellette a végletekig, vagy legalábbis nem minden feltétel nélkül, ahogy az eddigi, íratlan szerződésük alapján történt.*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-15 00:18:35
Üzenet elküldve: 2026-01-15 00:18:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Tény, hogy Merlana jobban szórja a pénz hívságokra őnála. De Orthus könnyen gondol olyanokat, hogy ha ő ilyen pénzekhez jutna, először befektetné, vagyont, biztos jövedelmeket építene, és csak aztán kezdene fényűzni. Hiszen ő nem a nélkülözésből jött. Az az éhség, ami Merlanában a luxus iránt él, az benne azért élt, hogy az arisztokraták elfogadják egynek maguk közül. Persze ez csak a régi időkben volt így. Most másfajta nemesség van, ebbe tartozni nem jelent semmiféle különleges privilégiumot Orthus számára. Kell még egy-két generációnyi idő, hogy ismét olyan renoméja legyen a nemességnek, mint egykoron.
Nem kerüli el a figyelmét Merlana szépen ringó csípője. Izgató látvány, amit már nélkülözött egy ideje, habár fantáziáját korbácsolta azóta egy-két szemrevaló hölgy, és vágyait volt alkalma kiélni nemrégiben mással is. De Merlana ettől semmivel se lett kevésbé kívánatos a szemében.
De ennek még nincs itt az ideje.
Amikor a leányzó beszámol neki Pashthráról, fürkészi a nő arcát és látja a szomorúságát. Alighanem kedvére való volt a harcos.*
- Szomorúan hallom. Nos, ha az úr visszatér, korábbi ajánlatom áll: egy hónapig ingyen lakhat a panzióban a sárvári bandavezér meggyilkolásáért, ha azt kívánja. És kérem, tartsa nyitva a fülét, ha megint szóba kerül az az ork fenyegetés!
*teszi hozzá. Merlana kérdését hallva elgondolkodik.*
- Nos bárki, aki hasznos valamiképpen, mint például ez a Gilas Abac úr. Bárki, akinek jó értesülései lehetnek, mint mondjuk a Tanácsnokok és hivatalnokok. Bárki új nemességünk soraiból. És mindenki, aki valamiképpen veszélyes Önre, rám, a városra, másokra.
*látva Merlana huncut mosolyát, némileg hasonlóan ravaszkás mosollyal az arcán hozzáteszi.*
- És ha esetleg van valami szórakoztatóan pikáns története, ami nem túlzottan közönséges, pusztán alantas kíváncsiságból meghallgatnám.
*teszi hozzá. Hiszen egy férfi fantáziáját megmozgatja az ilyesmi. Ő Merlanát nem akarta igazán kizárólagosan birtokolni sose. Izgalmas belegondolni, hogy a leányzónak milyen kapcsolatai lehetnek.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Tény, hogy Merlana jobban szórja a pénz hívságokra őnála. De Orthus könnyen gondol olyanokat, hogy ha ő ilyen pénzekhez jutna, először befektetné, vagyont, biztos jövedelmeket építene, és csak aztán kezdene fényűzni. Hiszen ő nem a nélkülözésből jött. Az az éhség, ami Merlanában a luxus iránt él, az benne azért élt, hogy az arisztokraták elfogadják egynek maguk közül. Persze ez csak a régi időkben volt így. Most másfajta nemesség van, ebbe tartozni nem jelent semmiféle különleges privilégiumot Orthus számára. Kell még egy-két generációnyi idő, hogy ismét olyan renoméja legyen a nemességnek, mint egykoron.
Nem kerüli el a figyelmét Merlana szépen ringó csípője. Izgató látvány, amit már nélkülözött egy ideje, habár fantáziáját korbácsolta azóta egy-két szemrevaló hölgy, és vágyait volt alkalma kiélni nemrégiben mással is. De Merlana ettől semmivel se lett kevésbé kívánatos a szemében.
De ennek még nincs itt az ideje.
Amikor a leányzó beszámol neki Pashthráról, fürkészi a nő arcát és látja a szomorúságát. Alighanem kedvére való volt a harcos.*
- Szomorúan hallom. Nos, ha az úr visszatér, korábbi ajánlatom áll: egy hónapig ingyen lakhat a panzióban a sárvári bandavezér meggyilkolásáért, ha azt kívánja. És kérem, tartsa nyitva a fülét, ha megint szóba kerül az az ork fenyegetés!
*teszi hozzá. Merlana kérdését hallva elgondolkodik.*
- Nos bárki, aki hasznos valamiképpen, mint például ez a Gilas Abac úr. Bárki, akinek jó értesülései lehetnek, mint mondjuk a Tanácsnokok és hivatalnokok. Bárki új nemességünk soraiból. És mindenki, aki valamiképpen veszélyes Önre, rám, a városra, másokra.
*látva Merlana huncut mosolyát, némileg hasonlóan ravaszkás mosollyal az arcán hozzáteszi.*
- És ha esetleg van valami szórakoztatóan pikáns története, ami nem túlzottan közönséges, pusztán alantas kíváncsiságból meghallgatnám.
*teszi hozzá. Hiszen egy férfi fantáziáját megmozgatja az ilyesmi. Ő Merlanát nem akarta igazán kizárólagosan birtokolni sose. Izgalmas belegondolni, hogy a leányzónak milyen kapcsolatai lehetnek.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:14:20
Üzenet elküldve: 2026-01-13 21:14:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Relael felfigyel a közjátékra, mely fel is lobbantja érdeklődését. Az egyik férfi hangja ismerősen cseng számára, de kiváló memóriája ellenére sem tudná kihez kötni a sajátos orgánumot. Összébb húzza magán prémkabátját, s dideregve öleli át magát karjaival. Szaporább léptei is arról árulkodnak, hogy a hűvös levegő elől keres menedéket, véletlenül sem kíváncsisága hajtja közelebb.
Hosszú füleinek és az éjszaka csendességének hála könnyedén kiért minden elhangzott mondatot, s ahol nem sikerült elcsípnie a megformált szavakat, ott is kap eleget a megértéshez. A túlbuzgó Városőrségben nincsen semmi megdöbbentő, ifjabb korában is volt szerencséje hasonló jeleneteket megpillantani.
Szeme sarkából lopva oldalra kukucskál, éppen akkor, amikor az egyik katona tolakodóan a vádlott arca elé emeli lámpását. A sárga fényben ragyogó komor arc nem új számára, mégis afelé kell fordítania tekintetét, hogy megbizonyosodjon arról nem szemei kápráztak. Immár megszilárdul benne a felismerés, hogy kivel sodorták össze az istenek.
Hirtelen lassít le, majd torpan meg. Ha őszinte akarna lenni semmi kedve újra a Városőrséggel egyezkedni, éppen elég volt az a kellemetlenkedő alak, akinek oly sok aranyat kellett átadnia az együttműködéshez, arról nem is beszélve, hogy korábban sem tapasztalta a fegyveresek méltányosságát. Sóhajtana, de lenyeli. Kelletlenül ugyan, de kénytelen lesz segíteni, elvégre egy ismerőst mégsem hagyhat szorult helyzetben.*
- Uraim!
*Hívja fel magára a figyelmet. Ha a katonák felé fordulnak széles mosolyával találhatják szembe magukat. Továbbra is magát óvja az esti hidegtől, de tartása feszesebb most, hogy szemek vetülnek rá.*
- Szép estét! Kérem, engedjék meg, hogy a segítségükre legyek. Kedves barátom elég fukar, ha a szavakkal kell bánni, de bizonyosan nem történt semmi olyan, melyre ne volna magyarázat. Örömmel állok a rendelkezésükre, hogy tisztázódhasson ez a helyzet.
*Bátorkodik közelebb is lépni, s ha lehetősége van rá, akkor Kyr mellé sorol.*
- Relael Ellerin lae'Natar, részemről a szerencse.
*Hadarja el kurta bemutatkozását és egy pukedlivel tiszteleg a rend őrei előtt, majd várakozóan pillant hol az egyik, hol a másik férfira, hogy végre kiderülhessen számára a probléma forrása.*
*Relael felfigyel a közjátékra, mely fel is lobbantja érdeklődését. Az egyik férfi hangja ismerősen cseng számára, de kiváló memóriája ellenére sem tudná kihez kötni a sajátos orgánumot. Összébb húzza magán prémkabátját, s dideregve öleli át magát karjaival. Szaporább léptei is arról árulkodnak, hogy a hűvös levegő elől keres menedéket, véletlenül sem kíváncsisága hajtja közelebb.
Hosszú füleinek és az éjszaka csendességének hála könnyedén kiért minden elhangzott mondatot, s ahol nem sikerült elcsípnie a megformált szavakat, ott is kap eleget a megértéshez. A túlbuzgó Városőrségben nincsen semmi megdöbbentő, ifjabb korában is volt szerencséje hasonló jeleneteket megpillantani.
Szeme sarkából lopva oldalra kukucskál, éppen akkor, amikor az egyik katona tolakodóan a vádlott arca elé emeli lámpását. A sárga fényben ragyogó komor arc nem új számára, mégis afelé kell fordítania tekintetét, hogy megbizonyosodjon arról nem szemei kápráztak. Immár megszilárdul benne a felismerés, hogy kivel sodorták össze az istenek.
Hirtelen lassít le, majd torpan meg. Ha őszinte akarna lenni semmi kedve újra a Városőrséggel egyezkedni, éppen elég volt az a kellemetlenkedő alak, akinek oly sok aranyat kellett átadnia az együttműködéshez, arról nem is beszélve, hogy korábban sem tapasztalta a fegyveresek méltányosságát. Sóhajtana, de lenyeli. Kelletlenül ugyan, de kénytelen lesz segíteni, elvégre egy ismerőst mégsem hagyhat szorult helyzetben.*
- Uraim!
*Hívja fel magára a figyelmet. Ha a katonák felé fordulnak széles mosolyával találhatják szembe magukat. Továbbra is magát óvja az esti hidegtől, de tartása feszesebb most, hogy szemek vetülnek rá.*
- Szép estét! Kérem, engedjék meg, hogy a segítségükre legyek. Kedves barátom elég fukar, ha a szavakkal kell bánni, de bizonyosan nem történt semmi olyan, melyre ne volna magyarázat. Örömmel állok a rendelkezésükre, hogy tisztázódhasson ez a helyzet.
*Bátorkodik közelebb is lépni, s ha lehetősége van rá, akkor Kyr mellé sorol.*
- Relael Ellerin lae'Natar, részemről a szerencse.
*Hadarja el kurta bemutatkozását és egy pukedlivel tiszteleg a rend őrei előtt, majd várakozóan pillant hol az egyik, hol a másik férfira, hogy végre kiderülhessen számára a probléma forrása.*
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-13 19:11:16
Üzenet elküldve: 2026-01-13 19:11:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana személyiségébe talán mindig is kódolva volt, hogy ha egyszer pénzhez, vagyonhoz jut majd, akkor nem fogja kétszer meggondolni, hogy elszórja-e fényűzésre mindet. Legyen bármennyire is okos és furfangos lány, talán pont ez a gátlástalanság és a mindent egyszerre akarás az oka annak, hogy teljes egészében még nem volt képes függetlenedni Orthustól. Nem, hisz bár van pénze, szép ruhái, szolgálói és hintója is, de továbbra is a kalmár tulajdonában lévő épületben lakik, melyet ugyan megpróbált volna megszerezni magának, de azt a próbálkozást Orthus még csírájában fojtotta el. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ha innen kidobták volna, nem lenne hová mennie, de egyik lehetőség sem olyan, ami a sajátja lehetne.
Az asztalhoz elegánsan lépdel oda, kissé talán az átlagosnál kecsesebben ringatva csípőjét, minek következtében a szoknyája is szépen ringatózik vele. Helyet foglal Orthusszal szemben, ám még mielőtt a kezébe vehetne egyet a péksütemények közül, társasága már egy újabb kérdést intéz felé.*
- Nos, azt hiszem, egy szomorú hírrel kell kezdenem. Pashthra úr a továbbiakban nem tudja ellátni a korábban vállalt feladatait a panzióban. Egy levelet hagyott hátra nekem, melyben azt írta, az orkokról szóló história valós, és veszélyesebb, mint hittük. Véleménye szerint a probléma addig fajulhat, hogy talán még a várost is el kell hagynunk. Gyógyitalokat is hagyott itt nekem. *Szomorúság költözik Merlana arcára, melyet most nem is kíván eltitkolni. Rosszul esik neki, hogy a hóhajú harcos talán anélkül ment a halálba, hogy még el sem búcsúzott tőle.*
- Mondja, hogyan írná körül, ki az ön számára érdekes személy? *Kérdez vissza a kapott kérdés második felére, hisz válasza egyértelmű, de nem biztos benne, hogy tudatni akarja új ismeretségeit most a prefektussal, és egyébként is elgondolkozott már azon, hogy neki sem szívesen méri már az információt ingyen.*
- Csak mert folyamatosan bővítem a kapcsolataimat, de nem hiszem, hogy mindenki érdekelné önt. *Teszi hozzá egy huncut mosoly kíséretében.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 19:15:07
//A Sub Rosa panzióban//
*Merlana személyiségébe talán mindig is kódolva volt, hogy ha egyszer pénzhez, vagyonhoz jut majd, akkor nem fogja kétszer meggondolni, hogy elszórja-e fényűzésre mindet. Legyen bármennyire is okos és furfangos lány, talán pont ez a gátlástalanság és a mindent egyszerre akarás az oka annak, hogy teljes egészében még nem volt képes függetlenedni Orthustól. Nem, hisz bár van pénze, szép ruhái, szolgálói és hintója is, de továbbra is a kalmár tulajdonában lévő épületben lakik, melyet ugyan megpróbált volna megszerezni magának, de azt a próbálkozást Orthus még csírájában fojtotta el. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ha innen kidobták volna, nem lenne hová mennie, de egyik lehetőség sem olyan, ami a sajátja lehetne.
Az asztalhoz elegánsan lépdel oda, kissé talán az átlagosnál kecsesebben ringatva csípőjét, minek következtében a szoknyája is szépen ringatózik vele. Helyet foglal Orthusszal szemben, ám még mielőtt a kezébe vehetne egyet a péksütemények közül, társasága már egy újabb kérdést intéz felé.*
- Nos, azt hiszem, egy szomorú hírrel kell kezdenem. Pashthra úr a továbbiakban nem tudja ellátni a korábban vállalt feladatait a panzióban. Egy levelet hagyott hátra nekem, melyben azt írta, az orkokról szóló história valós, és veszélyesebb, mint hittük. Véleménye szerint a probléma addig fajulhat, hogy talán még a várost is el kell hagynunk. Gyógyitalokat is hagyott itt nekem. *Szomorúság költözik Merlana arcára, melyet most nem is kíván eltitkolni. Rosszul esik neki, hogy a hóhajú harcos talán anélkül ment a halálba, hogy még el sem búcsúzott tőle.*
- Mondja, hogyan írná körül, ki az ön számára érdekes személy? *Kérdez vissza a kapott kérdés második felére, hisz válasza egyértelmű, de nem biztos benne, hogy tudatni akarja új ismeretségeit most a prefektussal, és egyébként is elgondolkozott már azon, hogy neki sem szívesen méri már az információt ingyen.*
- Csak mert folyamatosan bővítem a kapcsolataimat, de nem hiszem, hogy mindenki érdekelné önt. *Teszi hozzá egy huncut mosoly kíséretében.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.13 19:15:07
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-12 20:26:46
Üzenet elküldve: 2026-01-12 20:26:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Érdeklődve néz körül és megállapítja, hogy Merlana nagyon is ad a külsőségekre. Nincs ezzel különösebb baj és nem is lepi meg túlzottan. Ismeri a protezsáltját, tudja, hogy vágyott erre a fényűző életmódra. Így nem is tud túlzottan haragudni rá azért, hogy újonnan jött vagyonát bútorokra, ruhákra, szép tárgyakra költi. Ő maga nem így csinálná, de ő nem is szegénységben nőtt fel, így számára a kényelem és a minőség magától értetődő volt mindig.
Találomra elfoglalja az egyik felkínált helyet, majd figyeli, ahogy Merlana is csatlakozik hozzá.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Merlana bezárja mögöttük az ajtót, amit ígéretes jelnek tekint arra, hogy a leányzó nem tervezi valami meglepetés-vendéggel borzolni a kedélyeit. Tekintetével követi, ahogy a lány is helyet foglal mellette. Akkor szólal meg ismét.*
- Hallott-e mostanában valami említésre méltó szóbeszédet, vagy megismert-e netán egy újabb érdekes személyt?
*kérdi, mintha csak csevegnének. Holott Merlana általában értékes hírszerzője, úgyhogy valóban érdekli a válasz.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Érdeklődve néz körül és megállapítja, hogy Merlana nagyon is ad a külsőségekre. Nincs ezzel különösebb baj és nem is lepi meg túlzottan. Ismeri a protezsáltját, tudja, hogy vágyott erre a fényűző életmódra. Így nem is tud túlzottan haragudni rá azért, hogy újonnan jött vagyonát bútorokra, ruhákra, szép tárgyakra költi. Ő maga nem így csinálná, de ő nem is szegénységben nőtt fel, így számára a kényelem és a minőség magától értetődő volt mindig.
Találomra elfoglalja az egyik felkínált helyet, majd figyeli, ahogy Merlana is csatlakozik hozzá.
Nem kerüli el a figyelmét, hogy Merlana bezárja mögöttük az ajtót, amit ígéretes jelnek tekint arra, hogy a leányzó nem tervezi valami meglepetés-vendéggel borzolni a kedélyeit. Tekintetével követi, ahogy a lány is helyet foglal mellette. Akkor szólal meg ismét.*
- Hallott-e mostanában valami említésre méltó szóbeszédet, vagy megismert-e netán egy újabb érdekes személyt?
*kérdi, mintha csak csevegnének. Holott Merlana általában értékes hírszerzője, úgyhogy valóban érdekli a válasz.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-12 14:01:50
Üzenet elküldve: 2026-01-12 14:01:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Gigár a szekéren ülve hallgatja végig az orkot. Szemével közben az utat és a kanyarokat figyeli, mert nem szeretne felkavarodni. A „hatszáz arany” résznél azért megáll benne egy pillanatra a levegő. Nem szól azonnal, csak lassan elfordítja a fejét Cagon felé, mintha mérlegelné, hogy most viccel-e, vagy tényleg ennyi az annyi. Aztán csak bólint, mintha elfogadná, ez ilyen, ennyi.*
- Hatszáz… *Megismétli halkan, ízlelgetve az összeget. Egy ujjával megvakargatja az állát, aztán a mellkasára bök, mintha magának is magyarázná.*
- Nekem nincs gyógyítóm, de nem is akarok olyat inni, ami csak színezett víz. Ha tényleg ilyen hatékony az már ér valamit. *Ahogy beszél, a szekér már közelebb ér a forgalmasabb utcákhoz. Emberek jönnek mennek, csomagok, kosarak, kiabálás a távolból. A következő pillanatban egy lóhátas városőr alak tűnik fel oldalt a szekerük mellett. Előbb csak rájuk néz, aztán megáll, mintha hirtelen felismerné Gigárt, ami nem nehéz a külső alapján.*
- Gigár! *Szól rá határozottan, nem barátságtalanul, inkább úgy, mint aki parancsot hoz.*
- A kaszárnyába menj azonnal. Hívatnak. *Gigár szeme egy pillanatra összeszűkül. Nem kérdez vissza sokat, csak biccent, ahogy a katonáknál szokás. Aztán Cagonra néz, egy rövid pillantással.*
- Úgy látszik, most közbeszóltak. *Mormolja, aztán hangosabban, az őrnek válaszol.*
- Értettem. Indulok. *Megigazítja magán a felszerelést, lecsúszik a szekérről, és már lép is az őr mellé. Mielőtt eltűnne velük az utca sűrűjében, még egyszer visszafordul Cagon felé.*
- Ha nem túl sürgős a dolog még lehet beérlek, de nem ígérem. * Biccent az ork felé, s az őrrel együtt elindul a kaszárnya irányába.*
*Gigár a szekéren ülve hallgatja végig az orkot. Szemével közben az utat és a kanyarokat figyeli, mert nem szeretne felkavarodni. A „hatszáz arany” résznél azért megáll benne egy pillanatra a levegő. Nem szól azonnal, csak lassan elfordítja a fejét Cagon felé, mintha mérlegelné, hogy most viccel-e, vagy tényleg ennyi az annyi. Aztán csak bólint, mintha elfogadná, ez ilyen, ennyi.*
- Hatszáz… *Megismétli halkan, ízlelgetve az összeget. Egy ujjával megvakargatja az állát, aztán a mellkasára bök, mintha magának is magyarázná.*
- Nekem nincs gyógyítóm, de nem is akarok olyat inni, ami csak színezett víz. Ha tényleg ilyen hatékony az már ér valamit. *Ahogy beszél, a szekér már közelebb ér a forgalmasabb utcákhoz. Emberek jönnek mennek, csomagok, kosarak, kiabálás a távolból. A következő pillanatban egy lóhátas városőr alak tűnik fel oldalt a szekerük mellett. Előbb csak rájuk néz, aztán megáll, mintha hirtelen felismerné Gigárt, ami nem nehéz a külső alapján.*
- Gigár! *Szól rá határozottan, nem barátságtalanul, inkább úgy, mint aki parancsot hoz.*
- A kaszárnyába menj azonnal. Hívatnak. *Gigár szeme egy pillanatra összeszűkül. Nem kérdez vissza sokat, csak biccent, ahogy a katonáknál szokás. Aztán Cagonra néz, egy rövid pillantással.*
- Úgy látszik, most közbeszóltak. *Mormolja, aztán hangosabban, az őrnek válaszol.*
- Értettem. Indulok. *Megigazítja magán a felszerelést, lecsúszik a szekérről, és már lép is az őr mellé. Mielőtt eltűnne velük az utca sűrűjében, még egyszer visszafordul Cagon felé.*
- Ha nem túl sürgős a dolog még lehet beérlek, de nem ígérem. * Biccent az ork felé, s az őrrel együtt elindul a kaszárnya irányába.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-11 19:54:56
Üzenet elküldve: 2026-01-11 19:54:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Tény, hogy Orthus a maga gondolatmenetével sem jár messze az igazság egy részétől, ami Merlana szépségét illeti. A jómódnak és a drága kelméknek köszönhetően egyértelműen könnyebb dolga van, de ha nem figyelne a részletekre és nem értene hozzá, hogyan használja ki a lehetőségeit, önmagában egy méregdrága ruha nem volna elég, hogy elérje a kívánt hatást. Így azonban, hogy vagyona folyamatosan növekszik, egyre könnyebben tudja lenyűgözni azt az embert, aki elindította őt ezen az úton, melynek köszönhetően mindezt megteheti.
A lakosztályba belépve Orthus számára valóban visszaköszönhet a művésznő stílusa. Ami a színeket illeti, bútorok terén a sötétbarna, szőnyegek és terítők tekintetében a vörös és fekete színek köszönnek vissza, a tárgyakat illetően pedig főként az arany, és legfinomabb részletként, amolyan ékkőként itt-ott a világoskék is felbukkan, egyértelműen a lány szemszínére utalva. A lakosztály folyosóról nyíló szobáját hétköznaponként irodának és dolgozószobának rendeztette be, ez látszik is a kandallótól jobbra, az ablak előtt elhelyezett íróasztalból és az itt elhelyezett könyvespolcból is, melyen a fontosabb iratai és könyvek találhatóak. Hangszerei is itt kaptak helyet falra szerelt tartókban, ezekből most egy lant és hegedű látható. Szintén ebben a helyiségben terített meg nekik Miradea is egy asztalon, ami valószínűleg máskor nem képezi a berendezés részét, rajta kristálypoharak, bontatlan italok és friss pékárú található. Külön főtt étellel Merlana ezúttal nem készült Orthusnak. A belső ajtó mögött található a művésznő hálószobája, melyre minden bizonnyal mostanra már a kalmár is rájött, ám az ajtó csukva van, így oda egyelőre nem nyerhet betekintést.*
- Köszönöm szépen! Egyre inkább otthon is érzem magam benne. *Mosolyodik el, majd az asztal felé mutat, amihez két kényelmes fotelt készítettek egymással szemben.*
- Kérem, foglaljon helyet! *Mondja, és mielőtt ő maga leülne, megvárja, hogy Orthus melyik fotelt választja. Természetesen a szolgálólánynak mostanra már nyoma sincs, kettesben vannak, és hogy ez így is maradjon, Merlana becsukja maguk mögött az ajtót, és még a kulcsot is ráfordítja a zárra, mielőtt ő is az asztalhoz lépne, hogy helyet foglaljon.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Tény, hogy Orthus a maga gondolatmenetével sem jár messze az igazság egy részétől, ami Merlana szépségét illeti. A jómódnak és a drága kelméknek köszönhetően egyértelműen könnyebb dolga van, de ha nem figyelne a részletekre és nem értene hozzá, hogyan használja ki a lehetőségeit, önmagában egy méregdrága ruha nem volna elég, hogy elérje a kívánt hatást. Így azonban, hogy vagyona folyamatosan növekszik, egyre könnyebben tudja lenyűgözni azt az embert, aki elindította őt ezen az úton, melynek köszönhetően mindezt megteheti.
A lakosztályba belépve Orthus számára valóban visszaköszönhet a művésznő stílusa. Ami a színeket illeti, bútorok terén a sötétbarna, szőnyegek és terítők tekintetében a vörös és fekete színek köszönnek vissza, a tárgyakat illetően pedig főként az arany, és legfinomabb részletként, amolyan ékkőként itt-ott a világoskék is felbukkan, egyértelműen a lány szemszínére utalva. A lakosztály folyosóról nyíló szobáját hétköznaponként irodának és dolgozószobának rendeztette be, ez látszik is a kandallótól jobbra, az ablak előtt elhelyezett íróasztalból és az itt elhelyezett könyvespolcból is, melyen a fontosabb iratai és könyvek találhatóak. Hangszerei is itt kaptak helyet falra szerelt tartókban, ezekből most egy lant és hegedű látható. Szintén ebben a helyiségben terített meg nekik Miradea is egy asztalon, ami valószínűleg máskor nem képezi a berendezés részét, rajta kristálypoharak, bontatlan italok és friss pékárú található. Külön főtt étellel Merlana ezúttal nem készült Orthusnak. A belső ajtó mögött található a művésznő hálószobája, melyre minden bizonnyal mostanra már a kalmár is rájött, ám az ajtó csukva van, így oda egyelőre nem nyerhet betekintést.*
- Köszönöm szépen! Egyre inkább otthon is érzem magam benne. *Mosolyodik el, majd az asztal felé mutat, amihez két kényelmes fotelt készítettek egymással szemben.*
- Kérem, foglaljon helyet! *Mondja, és mielőtt ő maga leülne, megvárja, hogy Orthus melyik fotelt választja. Természetesen a szolgálólánynak mostanra már nyoma sincs, kettesben vannak, és hogy ez így is maradjon, Merlana becsukja maguk mögött az ajtót, és még a kulcsot is ráfordítja a zárra, mielőtt ő is az asztalhoz lépne, hogy helyet foglaljon.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:25:10
Üzenet elküldve: 2026-01-11 18:25:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Bólintással hagyja jóvá a dolgot. Persze, maradjon csak meg ez Merlana titkának. Szó ami szó, ő bizony nem jött rá az egyszerű trükkre, amit a leányzó alkalmaz. Azt hitte, mindez az egyre nagyobb jómódnak köszönhető, hogy Merlana egyre több pénzt fordíthat a szépségére, szép ruhákra és ékszerekre, miközben folyamatosan csiszolja a viselkedését is. De ő se tudhatja, hogy néha milyen kevéssel is milyen sokat el tud érni egy nő.
A hintóról hallva lelkes bólogatással hallgatja Merlana szavait, mint akit lenyűgöz a nő jó sora és szép holmijai. Magában persze más dolgokat tart fontosnak. Például, hogy jó áron szerezte be azt a lány. Tehát nyilván egy jól ismert kereskedőtől. De hát végső soron az is volt a cél, hogy Merlanának minél több ilyen kapcsolata legyen.
Hamarosan belépnek Merlana lakosztályába, ahol Orthusra ismét rátör az az ismerős, mégis újszerű érzés. Ismeri a szobát nagyon is jól, hogy is ne ismerné, hiszen az övé volt egykor. De mennyire másként néz ki most, részben a felújítások miatt, részben pedig amiatt, ahogyan Merlana berendezte.
Bár immáron magukban vannak, Orthus viselkedése egyelőre mit sem változik. Megmarad az a szívélyes, udvarias, egyáltalán nem személyeskedő stílus, amit általában mások jelenlétében használ a művésznővel. Elvégre ki tudja: lehet, hogy valamelyik szolgáló még ott van, vagy Merlana megint húz valami váratlant, például újabb vendégnek mutatja be. Csak akkor fog változtatni a hangnemen, ha már meggyőződött arról, hogy valóban kettesben vannak, és úgy is maradnak egy ideig, háborítatlanul.*
- Nagyon tetszik, ahogyan berendezte a lakosztályát. Illik Önhöz.
*jegyzi meg.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Bólintással hagyja jóvá a dolgot. Persze, maradjon csak meg ez Merlana titkának. Szó ami szó, ő bizony nem jött rá az egyszerű trükkre, amit a leányzó alkalmaz. Azt hitte, mindez az egyre nagyobb jómódnak köszönhető, hogy Merlana egyre több pénzt fordíthat a szépségére, szép ruhákra és ékszerekre, miközben folyamatosan csiszolja a viselkedését is. De ő se tudhatja, hogy néha milyen kevéssel is milyen sokat el tud érni egy nő.
A hintóról hallva lelkes bólogatással hallgatja Merlana szavait, mint akit lenyűgöz a nő jó sora és szép holmijai. Magában persze más dolgokat tart fontosnak. Például, hogy jó áron szerezte be azt a lány. Tehát nyilván egy jól ismert kereskedőtől. De hát végső soron az is volt a cél, hogy Merlanának minél több ilyen kapcsolata legyen.
Hamarosan belépnek Merlana lakosztályába, ahol Orthusra ismét rátör az az ismerős, mégis újszerű érzés. Ismeri a szobát nagyon is jól, hogy is ne ismerné, hiszen az övé volt egykor. De mennyire másként néz ki most, részben a felújítások miatt, részben pedig amiatt, ahogyan Merlana berendezte.
Bár immáron magukban vannak, Orthus viselkedése egyelőre mit sem változik. Megmarad az a szívélyes, udvarias, egyáltalán nem személyeskedő stílus, amit általában mások jelenlétében használ a művésznővel. Elvégre ki tudja: lehet, hogy valamelyik szolgáló még ott van, vagy Merlana megint húz valami váratlant, például újabb vendégnek mutatja be. Csak akkor fog változtatni a hangnemen, ha már meggyőződött arról, hogy valóban kettesben vannak, és úgy is maradnak egy ideig, háborítatlanul.*
- Nagyon tetszik, ahogyan berendezte a lakosztályát. Illik Önhöz.
*jegyzi meg.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-11 13:56:41
Üzenet elküldve: 2026-01-11 13:56:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
- Ön pedig minden alkalommal meg is jegyzi ezt. Köszönöm szépen, de a mikéntje engedje meg, hogy az én titkom maradjon. *Válaszolja sejtelmesen, habár az a titok sokkal egyszerűbb annál, mint ahogyan azt Orthus gondolhatja. Nem lett ő szebb, csupán minden alkalommal más. Tudatosan szokott figyelni arra, hogy kétszer ugyanúgy sose jelenjen meg a kalmár előtt. Jól tudja, hogy egy új frizura, vagy másképp elkészített smink már bőven elég ahhoz, hogy megjelenése a férfi számára újszerűnek, és éppen emiatt különlegesnek hasson, de egy drágább ékszer vagy ruha is el tudja érni ugyanezt a hatást.
A felé nyújtott kart szívesen fogadja el, így egymásba karolva lépkedhetnek fel a lépcsőkön Merlana lakosztályáig, amelyet a szolgálólány annak rendje és módja szerint felkészített arra, hogy a páros számára méltó módon megfeleljen ehhez a találkozóhoz. Az eközben kapott kérdésre valahol számított, sőt, az lepte volna meg jobban, ha az udvaron álló jármű nem kelti fel azonnal Orthus Morthimer érdeklődését. Valójában ő maga kérte meg a kocsisát, hogy a hintó erre az alkalomra lehetőleg jól látható helyen parkoljon.*
- Nos, lehetséges, hogy az enyém volna? *Kitűnő színészi alakítással erőlteti magára a szerénységet, melynek következtében még el is pirul, persze Orthus pontosan tudhatja, hogy Merlana csak játszik.*
- Igen, az enyém. *Mondja ki egy apró hatásszünetet követően az őszinte, határozott válaszát is.* Pár napja van meg. Meggyőztek róla, majd én is saját magamat, hogy igazán megérdemlem, hogy megajándékozzam magam, így hát megvásároltam, de szerencsére volt hozzá segítségem, így jó áron szerezhettem meg. Két lovat is kaptam hozzá. Ó, és igen! Önnek még nem említettem, de ennek folyományaként a vendégeink hátasaival már egy külön lovász foglalkozik, nevezetesen Javrek Karvel úr, aki mindemellett a személyes kocsisomként is dolgozik. *Megejt egy kedves mosolyt, némi ártatlannak tűnő pislogással, de benne mindeközben ott csillog a játékos huncutsága is, amit így kettesben szívesen enged meg magának Orthus társaságában.
Mindeközben fel is érnek az emeletre, ahol természetesen már mindketten ismerik a járást, mégis, most Merlana az, aki a már említett lakosztály ajtajához vezeti vendégét, s ha odaérnek, akkor be is engedi magukat.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.11 13:59:01
//A Sub Rosa panzióban//
- Ön pedig minden alkalommal meg is jegyzi ezt. Köszönöm szépen, de a mikéntje engedje meg, hogy az én titkom maradjon. *Válaszolja sejtelmesen, habár az a titok sokkal egyszerűbb annál, mint ahogyan azt Orthus gondolhatja. Nem lett ő szebb, csupán minden alkalommal más. Tudatosan szokott figyelni arra, hogy kétszer ugyanúgy sose jelenjen meg a kalmár előtt. Jól tudja, hogy egy új frizura, vagy másképp elkészített smink már bőven elég ahhoz, hogy megjelenése a férfi számára újszerűnek, és éppen emiatt különlegesnek hasson, de egy drágább ékszer vagy ruha is el tudja érni ugyanezt a hatást.
A felé nyújtott kart szívesen fogadja el, így egymásba karolva lépkedhetnek fel a lépcsőkön Merlana lakosztályáig, amelyet a szolgálólány annak rendje és módja szerint felkészített arra, hogy a páros számára méltó módon megfeleljen ehhez a találkozóhoz. Az eközben kapott kérdésre valahol számított, sőt, az lepte volna meg jobban, ha az udvaron álló jármű nem kelti fel azonnal Orthus Morthimer érdeklődését. Valójában ő maga kérte meg a kocsisát, hogy a hintó erre az alkalomra lehetőleg jól látható helyen parkoljon.*
- Nos, lehetséges, hogy az enyém volna? *Kitűnő színészi alakítással erőlteti magára a szerénységet, melynek következtében még el is pirul, persze Orthus pontosan tudhatja, hogy Merlana csak játszik.*
- Igen, az enyém. *Mondja ki egy apró hatásszünetet követően az őszinte, határozott válaszát is.* Pár napja van meg. Meggyőztek róla, majd én is saját magamat, hogy igazán megérdemlem, hogy megajándékozzam magam, így hát megvásároltam, de szerencsére volt hozzá segítségem, így jó áron szerezhettem meg. Két lovat is kaptam hozzá. Ó, és igen! Önnek még nem említettem, de ennek folyományaként a vendégeink hátasaival már egy külön lovász foglalkozik, nevezetesen Javrek Karvel úr, aki mindemellett a személyes kocsisomként is dolgozik. *Megejt egy kedves mosolyt, némi ártatlannak tűnő pislogással, de benne mindeközben ott csillog a játékos huncutsága is, amit így kettesben szívesen enged meg magának Orthus társaságában.
Mindeközben fel is érnek az emeletre, ahol természetesen már mindketten ismerik a járást, mégis, most Merlana az, aki a már említett lakosztály ajtajához vezeti vendégét, s ha odaérnek, akkor be is engedi magukat.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.11 13:59:01
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:27:35
Üzenet elküldve: 2026-01-11 10:27:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Nem kerüli el a figyelmét a sok újdonság, és bár biztosan nem tudhatja, azért sejti, hogy a hintó is Merlanáé. Az ékszer, az új ruha nem is kérdés. A leányzó a jelek szerint ügyesen szerez már nagy vagyonokat, ha ezt mind megengedheti magának. Orthusban felmerül a kérdés: ezeket a leányzó mind teljes mértékben kifizette? Netán ajándékba kapta? Vagy talán hitelt vett fel a fényűzéshez? Van-e még vagyona ezen felül? Nem tartozik őrá, legalábbis nem teljes mértékben, de azért majd megpróbálja kipuhatolni, mert fontos tudnia, hogyan áll most saját terveivel Merlana. Vajon sok, vagy kevés van még hátra a függetlenségéhez? És út közben hozott-e olyan döntéseket, amiknek kellemetlen következményei lehetnek - magára Merlanára, esetleg közvetve Orthusra?
Szívélyesen meghajol és kezet csókol a művésznőnek, majd így szól.*
- Hölgyem, minden alkalommal, amikor találkozunk, ön szebb, mint korábban. Nem értem, hogyan lehetséges ez.
*bókol udvariasan, majd így folytatja arra reagálva, hogy a lakosztályában fogadja őt a hölgy.*
- Nagyon figyelmes, köszönöm szépen!
*feleli, azzal felkínálja a karját, hogy együtt menjenek fel az emeletre. Ugyanakkor engedi, hogy ezúttal Merlana vezesse fel őt, nem pedig fordítva. Apró gesztus, ami azt sugallja, Merlana az úr a házban.
Amíg fölfelé tartanak, kedélyes csevegésbe kezd.*
- Úgy láttam, áll az udvaron egy remekbe szabott hintó. Elég újnak tűnik, netán az öné? Vagy módos vendégünk van?
*kérdezi.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Nem kerüli el a figyelmét a sok újdonság, és bár biztosan nem tudhatja, azért sejti, hogy a hintó is Merlanáé. Az ékszer, az új ruha nem is kérdés. A leányzó a jelek szerint ügyesen szerez már nagy vagyonokat, ha ezt mind megengedheti magának. Orthusban felmerül a kérdés: ezeket a leányzó mind teljes mértékben kifizette? Netán ajándékba kapta? Vagy talán hitelt vett fel a fényűzéshez? Van-e még vagyona ezen felül? Nem tartozik őrá, legalábbis nem teljes mértékben, de azért majd megpróbálja kipuhatolni, mert fontos tudnia, hogyan áll most saját terveivel Merlana. Vajon sok, vagy kevés van még hátra a függetlenségéhez? És út közben hozott-e olyan döntéseket, amiknek kellemetlen következményei lehetnek - magára Merlanára, esetleg közvetve Orthusra?
Szívélyesen meghajol és kezet csókol a művésznőnek, majd így szól.*
- Hölgyem, minden alkalommal, amikor találkozunk, ön szebb, mint korábban. Nem értem, hogyan lehetséges ez.
*bókol udvariasan, majd így folytatja arra reagálva, hogy a lakosztályában fogadja őt a hölgy.*
- Nagyon figyelmes, köszönöm szépen!
*feleli, azzal felkínálja a karját, hogy együtt menjenek fel az emeletre. Ugyanakkor engedi, hogy ezúttal Merlana vezesse fel őt, nem pedig fordítva. Apró gesztus, ami azt sugallja, Merlana az úr a házban.
Amíg fölfelé tartanak, kedélyes csevegésbe kezd.*
- Úgy láttam, áll az udvaron egy remekbe szabott hintó. Elég újnak tűnik, netán az öné? Vagy módos vendégünk van?
*kérdezi.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:53:52
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:53:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*A napok egyre csak telnek, Merlana azonban nem tétlenkedik. A panziót igyekszik legjobb tudása szerint vezetni, ezt bizonyítja a Gilas mesterrel megszervezett üzlet, illetve a dolgozók számának bővülése is. Habár az utóbbihoz önös érdekek is fűzték (sőt, jobban inkább azok), éppen ezért meg sem kérdezte Orthus véleményét az új kocsis, Javrek Karvel felvételéről, azt a tulajdonos tudta nélkül, fizetését a saját pénzéből intézte. Az okot az érkező vendég is hamar észreveheti. Jelenleg ugyanis az udvarban parkol az a sötétbarna színű, aranyozott díszítésű hintó, melyet Merlana nemrégiben vásárolt magának, ám Orthus most először láthatja.
Persze, mindehhez pénzre van szükség, így nem hanyagolja el a művészetet sem, fellépései továbbra is folyamatosak a városban, ahogy a kapcsolatainak mélyítésével is elkezdett komolyabban foglalkozni. De még hogy! Az egyetlen dolog, ami ezen teendői mellett háttérbe szorult, az pont az, ami miatt pártfogója a mai napon feltehetően érkezett. Szépségének kamatoztatása és kihasználása.
Ajtót most is Weyric Haldrann nyit, aki mélységes tisztelettel üdvözli az érkezőt, majd be is jelenti Orthus Morthimert, aminek köszönhetően Merlana kisvártatva meg is jelenik, hogy köszöntse a kalmárt.*
- Kellemes, szép napot kívánok, Morthimer úr! *Üdvözli egy mosollyal a férfit, miközben már ösztönösen nyújtja a kezét kézcsókra. Merlana, ahogy mindig, most is elegánsan van felöltözve, ruhája a megszokott vörös és fekete színekben pompázik, ám fűző és hasonló, bonyolult darabok most nincsenek rajta, hisz készült rá, hogy a találkozó folyamán a ruhák nem lesznek végig rajta. Haját sem kötötte kontyba, direkt kiengedve hagyta, de persze frizuráját kicsinosította a Gilas Abactól vásárolt varázseszközzel.*
- Hogy szolgál az egészsége? Megkértem Miradeát, hogy ezúttal a saját lakosztályomban terítsen meg nekünk, hogy négyszemközt társaloghassunk. Ha gondolja, fel is mehetünk. *Ha Orthus szemfüles, márpedig egy jó kereskedő miért ne lenne mindig az, akkor azt is kiszúrhatja, hogy a lány által viselt nyakék is különleges, drága darab lehet.*
//A Sub Rosa panzióban//
*A napok egyre csak telnek, Merlana azonban nem tétlenkedik. A panziót igyekszik legjobb tudása szerint vezetni, ezt bizonyítja a Gilas mesterrel megszervezett üzlet, illetve a dolgozók számának bővülése is. Habár az utóbbihoz önös érdekek is fűzték (sőt, jobban inkább azok), éppen ezért meg sem kérdezte Orthus véleményét az új kocsis, Javrek Karvel felvételéről, azt a tulajdonos tudta nélkül, fizetését a saját pénzéből intézte. Az okot az érkező vendég is hamar észreveheti. Jelenleg ugyanis az udvarban parkol az a sötétbarna színű, aranyozott díszítésű hintó, melyet Merlana nemrégiben vásárolt magának, ám Orthus most először láthatja.
Persze, mindehhez pénzre van szükség, így nem hanyagolja el a művészetet sem, fellépései továbbra is folyamatosak a városban, ahogy a kapcsolatainak mélyítésével is elkezdett komolyabban foglalkozni. De még hogy! Az egyetlen dolog, ami ezen teendői mellett háttérbe szorult, az pont az, ami miatt pártfogója a mai napon feltehetően érkezett. Szépségének kamatoztatása és kihasználása.
Ajtót most is Weyric Haldrann nyit, aki mélységes tisztelettel üdvözli az érkezőt, majd be is jelenti Orthus Morthimert, aminek köszönhetően Merlana kisvártatva meg is jelenik, hogy köszöntse a kalmárt.*
- Kellemes, szép napot kívánok, Morthimer úr! *Üdvözli egy mosollyal a férfit, miközben már ösztönösen nyújtja a kezét kézcsókra. Merlana, ahogy mindig, most is elegánsan van felöltözve, ruhája a megszokott vörös és fekete színekben pompázik, ám fűző és hasonló, bonyolult darabok most nincsenek rajta, hisz készült rá, hogy a találkozó folyamán a ruhák nem lesznek végig rajta. Haját sem kötötte kontyba, direkt kiengedve hagyta, de persze frizuráját kicsinosította a Gilas Abactól vásárolt varázseszközzel.*
- Hogy szolgál az egészsége? Megkértem Miradeát, hogy ezúttal a saját lakosztályomban terítsen meg nekünk, hogy négyszemközt társaloghassunk. Ha gondolja, fel is mehetünk. *Ha Orthus szemfüles, márpedig egy jó kereskedő miért ne lenne mindig az, akkor azt is kiszúrhatja, hogy a lány által viselt nyakék is különleges, drága darab lehet.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:05:01
Üzenet elküldve: 2026-01-10 18:05:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Orthus Morthimer lova, Luxius nyergében kaptat az ismerős kövezett utcákon régi otthona felé, ami immáron a Sub Rosa panzió.
Kifejezett célja, hogy a ház gondnokával, a panzió vezetőjével, Merlana Naerice-szel találkozzon. Aki egyúttal az ágyasa, és talán valamilyen szinten a tanítványa is. Legutóbbi találkozásuk alkalmával a hölgy érdekes üzleti kapcsolatot teremtett a számára, ami mindenképpen dicséretet érdemel. De a hölgy nem tudta megállni, hogy ne húzogassa az oroszlán bajszát, és ezzel okozott némi bosszúságot is Orthusnak. Amikor pedig véget ért a megbeszélés, úgy vette észre, hogy ott bujkált Merlana tekintetében a jól ismert durcásság.
Ezért, és mert egyébként is vágyik a nő készséges társaságára, megüzente neki, hogy a mai napon felkeresné. Most pedig itt is van, régi házának ajtajában, és lováról leszállva bekopogtat az ajtón. Az ajtót nyitó szolgálóra bízza a lovát, és hogy bejelentse őt, ő maga pedig beljebb kerül, hogy az előtérben várja be Merlana érkezését.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Orthus Morthimer lova, Luxius nyergében kaptat az ismerős kövezett utcákon régi otthona felé, ami immáron a Sub Rosa panzió.
Kifejezett célja, hogy a ház gondnokával, a panzió vezetőjével, Merlana Naerice-szel találkozzon. Aki egyúttal az ágyasa, és talán valamilyen szinten a tanítványa is. Legutóbbi találkozásuk alkalmával a hölgy érdekes üzleti kapcsolatot teremtett a számára, ami mindenképpen dicséretet érdemel. De a hölgy nem tudta megállni, hogy ne húzogassa az oroszlán bajszát, és ezzel okozott némi bosszúságot is Orthusnak. Amikor pedig véget ért a megbeszélés, úgy vette észre, hogy ott bujkált Merlana tekintetében a jól ismert durcásság.
Ezért, és mert egyébként is vágyik a nő készséges társaságára, megüzente neki, hogy a mai napon felkeresné. Most pedig itt is van, régi házának ajtajában, és lováról leszállva bekopogtat az ajtón. Az ajtót nyitó szolgálóra bízza a lovát, és hogy bejelentse őt, ő maga pedig beljebb kerül, hogy az előtérben várja be Merlana érkezését.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:42:32
Üzenet elküldve: 2026-01-06 15:42:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
* A kellemes időtöltés után, miközben kedvese öltözködni kezd, a hóhajú harcos egy dézsát keres, vagy valamit, amiben talál tiszta vizet, és nem érdekli az sem, ha jéghideg. A lényeg, hogy egy fehér anyagot megmárthasson benne, amivel letörli magáról az idővel csípős szagúvá váló izzadtságot, amit meg akar előzni. Ahogy ezzel megvan, szépen visszaöltözik, és kérdő tekintettel fordul kedvese felé. *
- Szerinted a gyerekeket érdekelné a páncél? Ha nem láttak még közelről ilyet, akkor mehetek abban, hogy feldobjam a napjukat. * Tesz ajánlatot, de persze ha a mágus elutasítja ennek lehetőségét, akkor nem erőlteti, és egyszerűen a láncinget kapja magára, ahogy szokta. Amúgy is megszokta már, ahogy csörög. Ha viszont úgy tűnik, hogy jó ötlete támadt, és a hollója szerint is felkeltené a gyerekek érdeklődését egy páncélos, már-már lovag kinézetű fickó, akkor viszont segítséget kér abban, hogy magára öltse a páncélzatot. Ahogy korábban Merlanával tette, úgy most is kellő módon instruálja a segítőt, ha akad, aki ebben segédkezik. Persze meg tudja egyedül is oldani a dolgot, csak sokkal körülményesebb, és sokáig is tart. Nem véletlenül szokták ezt a részt apródok végezni. Amennyiben Mai segít neki, talán meglepődve tapasztalja, hogy a páncél egy-egy részei nem olyan nehezek, mint amilyennek látszólag tűnhetnének. Persze laikus szemmel amúgy is képesek azok, akik nem ismerik, nagyobb súlyt tulajdonítani ezeknek a fém részeknek, mint amennyit valóban nyomnak, de Pashthra páncélja különleges anyagból készült, olyanból, mint a mesterkardok, és ennek hála különlegesen könnyebb is. Csak az időjárás viszontagságainak ne lenne kitéve annyira. Ahogy ezzel végez, akár páncélban, akár csak láncingben, az egészet megfejeli az egykori warg alakulatos tabarddal, hiszen nincsen saját címere, amit páncélon viselhetne, ezért neki csak ez jutott. Viszont jó meleg, és arra szüksége lesz odakint. Már a mágustoronyba menet is megbánta, hogy nem vitte magával. *
- Sokak szerint én is barbár voltam. * Feleli az öltözködés után elhangzó szavakra. * Egykor a thargokhoz tartoztam, még gyerekkoromban. Ott tanultam meg sok mindent. ~ Például azt, hogy hogyan kell megtámadni a kovácsot. ~ De ma már nem hiszem, hogy szívesen látnának. Nem szeretik azokat, akiknek a neve bekerül a Nagy könyvbe, aztán kihúzásra kerül. Pedig hiányzik Bőte és Baul. Remélem volt, aki etette őket a távollétemben. * Gondolkodik hangosan, és végül akár páncélban, akár anélkül, de a tabard kellemes takarásában készen áll, hogy elinduljanak. *
* A kellemes időtöltés után, miközben kedvese öltözködni kezd, a hóhajú harcos egy dézsát keres, vagy valamit, amiben talál tiszta vizet, és nem érdekli az sem, ha jéghideg. A lényeg, hogy egy fehér anyagot megmárthasson benne, amivel letörli magáról az idővel csípős szagúvá váló izzadtságot, amit meg akar előzni. Ahogy ezzel megvan, szépen visszaöltözik, és kérdő tekintettel fordul kedvese felé. *
- Szerinted a gyerekeket érdekelné a páncél? Ha nem láttak még közelről ilyet, akkor mehetek abban, hogy feldobjam a napjukat. * Tesz ajánlatot, de persze ha a mágus elutasítja ennek lehetőségét, akkor nem erőlteti, és egyszerűen a láncinget kapja magára, ahogy szokta. Amúgy is megszokta már, ahogy csörög. Ha viszont úgy tűnik, hogy jó ötlete támadt, és a hollója szerint is felkeltené a gyerekek érdeklődését egy páncélos, már-már lovag kinézetű fickó, akkor viszont segítséget kér abban, hogy magára öltse a páncélzatot. Ahogy korábban Merlanával tette, úgy most is kellő módon instruálja a segítőt, ha akad, aki ebben segédkezik. Persze meg tudja egyedül is oldani a dolgot, csak sokkal körülményesebb, és sokáig is tart. Nem véletlenül szokták ezt a részt apródok végezni. Amennyiben Mai segít neki, talán meglepődve tapasztalja, hogy a páncél egy-egy részei nem olyan nehezek, mint amilyennek látszólag tűnhetnének. Persze laikus szemmel amúgy is képesek azok, akik nem ismerik, nagyobb súlyt tulajdonítani ezeknek a fém részeknek, mint amennyit valóban nyomnak, de Pashthra páncélja különleges anyagból készült, olyanból, mint a mesterkardok, és ennek hála különlegesen könnyebb is. Csak az időjárás viszontagságainak ne lenne kitéve annyira. Ahogy ezzel végez, akár páncélban, akár csak láncingben, az egészet megfejeli az egykori warg alakulatos tabarddal, hiszen nincsen saját címere, amit páncélon viselhetne, ezért neki csak ez jutott. Viszont jó meleg, és arra szüksége lesz odakint. Már a mágustoronyba menet is megbánta, hogy nem vitte magával. *
- Sokak szerint én is barbár voltam. * Feleli az öltözködés után elhangzó szavakra. * Egykor a thargokhoz tartoztam, még gyerekkoromban. Ott tanultam meg sok mindent. ~ Például azt, hogy hogyan kell megtámadni a kovácsot. ~ De ma már nem hiszem, hogy szívesen látnának. Nem szeretik azokat, akiknek a neve bekerül a Nagy könyvbe, aztán kihúzásra kerül. Pedig hiányzik Bőte és Baul. Remélem volt, aki etette őket a távollétemben. * Gondolkodik hangosan, és végül akár páncélban, akár anélkül, de a tabard kellemes takarásában készen áll, hogy elinduljanak. *
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-06 12:08:53
Üzenet elküldve: 2026-01-06 12:08:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Fura. Talán a legjobb jelzés, amit képesek kifacsarni ebből a szituációból. Bár kívülről nem tűnt furcsának, ez is csak azt jelenti, hogy mennyi embernél lehet valami belső konfliktus, vagy valami belső probléma, ami a külvilágnak fel sem tűnik. Igazán nem lehet panasza az orknak. Néhány zavarba ejtő kérdésen kívül, a munka tökéletesen el lett végezve. Az óriás is hozzáteszi a magáét, mutogat, nem is akárhova. Cagon aprót bólint, szemeit egy pillanatra lehunyva ez időre. *
- Meglehet. A külső ritkán fedi fel az ember igaz külsejét. De a munkát elvégezte, nem lehet panaszom rá.
* Mondja határozottan a végén, közben kezeit össze is csapja a mondata végeztével. Ezzel is utalva arra, hogy mindennel megvannak. A szekéren valamivel jobb a helyzet. Egyik irányba se lejt, mondhatni kiegyensúlyozzák egymást. Rámarkol a gyeplőre. Meglehetősen hideg a körülményekhez képest, ám semmi olyasmi, amin egy ork panaszkodna. Egy pillanattal később már úton is vannak. Érdeklődve fordítja a fejét az óriás irányába, de ez a pillantás nem sokáig tart, ugyanis úgy gondolja, az utat előnyösebb szemmel tartania. *
- A körülményekhez képest nem.
* Feleli határozottan, majd viszonylag egy éleset ránt a lovon, hogy bevegye a következő kanyart. *
- Főleg ha jó kapcsolatokkal rendelkezik az alkimista. Ez, amit most csinálunk az őrségnek, *Bők hátra az üres szekérre. * Ugyan nem sokkal, de a piaci árak alatt vannak. Ha azt nézzük, hogy nem kell külön fizetniük keverésért, nagyon sokat spórolnak ebből. Viszont ha az árra vagy kíváncsi, akkor van itt nekem két erősebbem. Névlegesen egy méregzöld, ami a legveszélyesebb sebesüléseket is képes finomítani. Önmagában ugyan ez nem fog megmenteni egy mély szúrástól, de legalább nyerhetsz vele néhány órát. A legegyszerűbb, ha egyből utána megiszol egy smaragdzöldet. Ezzel a kettővel nem lehet melléfogni. Ez a kettő összesen hatszáz arany.
* Fejti ki a legjobb bájitalairól a véleményét. Igaz, ezek a legerősebbek, és ezzel együtt a legdrágábbak is, de ez a jó az alkímiában. Vannak könnyebben megszerezhető olcsóbb italok is. A kérdés csak annyi, hogy melyikre bízná valaki az életét. *
* Fura. Talán a legjobb jelzés, amit képesek kifacsarni ebből a szituációból. Bár kívülről nem tűnt furcsának, ez is csak azt jelenti, hogy mennyi embernél lehet valami belső konfliktus, vagy valami belső probléma, ami a külvilágnak fel sem tűnik. Igazán nem lehet panasza az orknak. Néhány zavarba ejtő kérdésen kívül, a munka tökéletesen el lett végezve. Az óriás is hozzáteszi a magáét, mutogat, nem is akárhova. Cagon aprót bólint, szemeit egy pillanatra lehunyva ez időre. *
- Meglehet. A külső ritkán fedi fel az ember igaz külsejét. De a munkát elvégezte, nem lehet panaszom rá.
* Mondja határozottan a végén, közben kezeit össze is csapja a mondata végeztével. Ezzel is utalva arra, hogy mindennel megvannak. A szekéren valamivel jobb a helyzet. Egyik irányba se lejt, mondhatni kiegyensúlyozzák egymást. Rámarkol a gyeplőre. Meglehetősen hideg a körülményekhez képest, ám semmi olyasmi, amin egy ork panaszkodna. Egy pillanattal később már úton is vannak. Érdeklődve fordítja a fejét az óriás irányába, de ez a pillantás nem sokáig tart, ugyanis úgy gondolja, az utat előnyösebb szemmel tartania. *
- A körülményekhez képest nem.
* Feleli határozottan, majd viszonylag egy éleset ránt a lovon, hogy bevegye a következő kanyart. *
- Főleg ha jó kapcsolatokkal rendelkezik az alkimista. Ez, amit most csinálunk az őrségnek, *Bők hátra az üres szekérre. * Ugyan nem sokkal, de a piaci árak alatt vannak. Ha azt nézzük, hogy nem kell külön fizetniük keverésért, nagyon sokat spórolnak ebből. Viszont ha az árra vagy kíváncsi, akkor van itt nekem két erősebbem. Névlegesen egy méregzöld, ami a legveszélyesebb sebesüléseket is képes finomítani. Önmagában ugyan ez nem fog megmenteni egy mély szúrástól, de legalább nyerhetsz vele néhány órát. A legegyszerűbb, ha egyből utána megiszol egy smaragdzöldet. Ezzel a kettővel nem lehet melléfogni. Ez a kettő összesen hatszáz arany.
* Fejti ki a legjobb bájitalairól a véleményét. Igaz, ezek a legerősebbek, és ezzel együtt a legdrágábbak is, de ez a jó az alkímiában. Vannak könnyebben megszerezhető olcsóbb italok is. A kérdés csak annyi, hogy melyikre bízná valaki az életét. *
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-06 08:30:12
Üzenet elküldve: 2026-01-06 08:30:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Gigár igen sokat pakol mire mindennel végeznek. Nem kapkod mert van pár elég veszélyes és értékes darab, amit sem eltörni, sem kiborítani, sem magára önteni nem szeretne. Így a munka inkább aprólékos. Pár óra alatt ezzel végeznek is. Bel meg is kapja a munka végén a pénzét, majd az ork kikíséri a nőt az ajtón. Már csak pakolás marad úgy látszik. Cagon megjegyzésére reagálnia kell.*
- Tényleg fura volt. Nem értettem mit beszélt többnyire. Mint akinek baj van idebent. *Itt nem nyelvi akadályok voltak, hanem az ember leánynak volt olyan gondolatmenete, amit nem igazán tudott követni. A fejére mutogat is miközben magyarázza a dolgot. De bizonyára erre gondolt a kotyvasztó is.*
- Mehetünk részemről. *Válaszol is, hogy indulhassanak. Bizonyára égető lesz a közdelemben ez a sok gyógyító és egyéb ital, de ahhoz célba is kellene juttassák őket. Odakint szekérre ülnek mindketten. Szerencsére a szekér elbírja az óriást is, így tudnak haladni a piac felé. A felajánlásra elgondolkozik.*
- Gyógyító italom nincsen egyáltalán, de nem értek hozzájuk, hogy melyik a jó. Ezek nagyon drágák? *Bizonyosan hasznos kiegészítők ezek, de tényleg nem ért hozzájuk különösebben. Az ork bizonyára hasznos okosságokat tud elmondani ezekről így kíváncsian várja az információt.*
*Gigár igen sokat pakol mire mindennel végeznek. Nem kapkod mert van pár elég veszélyes és értékes darab, amit sem eltörni, sem kiborítani, sem magára önteni nem szeretne. Így a munka inkább aprólékos. Pár óra alatt ezzel végeznek is. Bel meg is kapja a munka végén a pénzét, majd az ork kikíséri a nőt az ajtón. Már csak pakolás marad úgy látszik. Cagon megjegyzésére reagálnia kell.*
- Tényleg fura volt. Nem értettem mit beszélt többnyire. Mint akinek baj van idebent. *Itt nem nyelvi akadályok voltak, hanem az ember leánynak volt olyan gondolatmenete, amit nem igazán tudott követni. A fejére mutogat is miközben magyarázza a dolgot. De bizonyára erre gondolt a kotyvasztó is.*
- Mehetünk részemről. *Válaszol is, hogy indulhassanak. Bizonyára égető lesz a közdelemben ez a sok gyógyító és egyéb ital, de ahhoz célba is kellene juttassák őket. Odakint szekérre ülnek mindketten. Szerencsére a szekér elbírja az óriást is, így tudnak haladni a piac felé. A felajánlásra elgondolkozik.*
- Gyógyító italom nincsen egyáltalán, de nem értek hozzájuk, hogy melyik a jó. Ezek nagyon drágák? *Bizonyosan hasznos kiegészítők ezek, de tényleg nem ért hozzájuk különösebben. Az ork bizonyára hasznos okosságokat tud elmondani ezekről így kíváncsian várja az információt.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:22:28
Üzenet elküldve: 2026-01-05 21:22:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Halványan dereng a lélegzet a visszahűlt éjjeli levegőben. Ha napközben meleg is volt a hosszú kabát a hátán, mostanra elkél a vastagabb ruha az ing, s az afölé vett vékony vért fölött. Beleveszik a sötét ruha anyaga a félreeső sikátor árnyai közé, ahogy átvág rajta.
Meredeken törnek a holdak fényei a tetőkön, alig szivárog le valami világosság a falakon. Az est leszálltával sűrűbb a homály, kevesebb a nép, mégis kényelmesebben érzi magát a szűk átjárók takarásában, mint a szélesebb utakon, ahol még ilyenkor is el-elvétve szekerek zörögnek keresztül.
Csukott ablakok, zárt zsalugáterek, macska rohan keresztbe a zsákmányával a szájában és tűnik el egy kerítés törött lécezése mögött - éles a szög, ahogyan a sarkon a főútra fordul, futólag pillantva csak ki az ellenkező irányba. Előre nézve mozdítja odébb a vállát, amivel kis híján nekiütközik közben valakinek.*
- Héj!
*Nem figyeli, ki az, ki szól. Lassítás nélkül lép el a két alak mellett.*
- Megállj!
*Kényszeredetten áll meg az utána forduló határozott parancsra. Leengedve az állát hallgatja a háta mögött dobbanó léptek nehéz acélsúlyát.*
- Hova ilyen sietősen, ilyen későn?
*Visszafordulva néz a két férfira. Kedvetlen kérdés. Javakorabeli városőr. A fiatalabb társa a sikátor bejáratát méri végig a kardgombjára támaszkodva.*
- Haza.
*A férfi összehúzza a szemét a válaszra.*
- Haza, úgy.
*A kezében lógó lámpás gyenge fénye is élesnek hat, ahogy közelebb emeli a félvérhez - hunyorogva húzza félre az arcát a kelletlen világosság elől.*
- Aztán honnan?
*Türelmetlenül fúj vissza valamit az újabb kérdésre. Bosszúsan néz újra az őrre, amikor az egy hosszabb pillantás után visszaengedi maga mellé a lámpást.*
- Hogy hívnak?
*Ablaktábla csapódik valahol a távolban. Megfeszül az állkapcsa. Nem tudja mi teszi, de nem érzi úgy, hogy egyhamar elengednék innen; az idősebb férfi nem veszi le róla a tekintetét - némán néz vele farkasszemet, maga mellett lógatva a karját.*
- Felelj, ha kérdeznek, fiú! *A fiatalabbik megemelve a kezét ujjal mutat rá, meglibbentve a köpenye szélét - dühösen villan oldalt a szeme a mozdulatra.* - Mit keresel errefele ilyenkor?
*Szótlanul mered a sikátor mellől közelebb lépő kölyökképű férfira. Alig látszik ki a páncélból. Az öregebbik töri meg a beállt csendet, továbbra sem nézve félre a félvérről.*
- A legegyszerűbb az lesz, ha visszamegyünk a kaszárnyába. Ott majd tisztázzuk, amit kell.
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.05 21:25:41
*Halványan dereng a lélegzet a visszahűlt éjjeli levegőben. Ha napközben meleg is volt a hosszú kabát a hátán, mostanra elkél a vastagabb ruha az ing, s az afölé vett vékony vért fölött. Beleveszik a sötét ruha anyaga a félreeső sikátor árnyai közé, ahogy átvág rajta.
Meredeken törnek a holdak fényei a tetőkön, alig szivárog le valami világosság a falakon. Az est leszálltával sűrűbb a homály, kevesebb a nép, mégis kényelmesebben érzi magát a szűk átjárók takarásában, mint a szélesebb utakon, ahol még ilyenkor is el-elvétve szekerek zörögnek keresztül.
Csukott ablakok, zárt zsalugáterek, macska rohan keresztbe a zsákmányával a szájában és tűnik el egy kerítés törött lécezése mögött - éles a szög, ahogyan a sarkon a főútra fordul, futólag pillantva csak ki az ellenkező irányba. Előre nézve mozdítja odébb a vállát, amivel kis híján nekiütközik közben valakinek.*
- Héj!
*Nem figyeli, ki az, ki szól. Lassítás nélkül lép el a két alak mellett.*
- Megállj!
*Kényszeredetten áll meg az utána forduló határozott parancsra. Leengedve az állát hallgatja a háta mögött dobbanó léptek nehéz acélsúlyát.*
- Hova ilyen sietősen, ilyen későn?
*Visszafordulva néz a két férfira. Kedvetlen kérdés. Javakorabeli városőr. A fiatalabb társa a sikátor bejáratát méri végig a kardgombjára támaszkodva.*
- Haza.
*A férfi összehúzza a szemét a válaszra.*
- Haza, úgy.
*A kezében lógó lámpás gyenge fénye is élesnek hat, ahogy közelebb emeli a félvérhez - hunyorogva húzza félre az arcát a kelletlen világosság elől.*
- Aztán honnan?
*Türelmetlenül fúj vissza valamit az újabb kérdésre. Bosszúsan néz újra az őrre, amikor az egy hosszabb pillantás után visszaengedi maga mellé a lámpást.*
- Hogy hívnak?
*Ablaktábla csapódik valahol a távolban. Megfeszül az állkapcsa. Nem tudja mi teszi, de nem érzi úgy, hogy egyhamar elengednék innen; az idősebb férfi nem veszi le róla a tekintetét - némán néz vele farkasszemet, maga mellett lógatva a karját.*
- Felelj, ha kérdeznek, fiú! *A fiatalabbik megemelve a kezét ujjal mutat rá, meglibbentve a köpenye szélét - dühösen villan oldalt a szeme a mozdulatra.* - Mit keresel errefele ilyenkor?
*Szótlanul mered a sikátor mellől közelebb lépő kölyökképű férfira. Alig látszik ki a páncélból. Az öregebbik töri meg a beállt csendet, továbbra sem nézve félre a félvérről.*
- A legegyszerűbb az lesz, ha visszamegyünk a kaszárnyába. Ott majd tisztázzuk, amit kell.
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.05 21:25:41
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 12:13:32
Üzenet elküldve: 2026-01-05 12:13:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Aggodalmak közt hagyva//
//Glynmaris lak//
//Zárás//
*Nem haladnak semerre sem és ez fájdalmas és bosszantó egyszeriben. Akár merre fordul és próbál ötleteket, lehetőségeket, megoldásokat találni, minden pillanatban csak falakba ütközik. Olyan falakba, amik csak egy dolgot ígérnek, hogy egyikőjüknek áldozatot kell hoznia. Nem is akar gondolkodni, tovább törni a fejét. Egyszerűen csak lenni akar, Lazziarral, még, ha csak annyi is marad a számukra, hogy most közösen sétáljanak le a piacra valami erősebb alkoholt venni, itthon megigyák, azután pedig ne legyen más, csak az elhomályosodott gondolatok, amik nem feszítenek annyira. Megindul a szoba felé, hogy felöltözzön és közben igyekszik kitalálni, hogy egy kis időre mivel feledtethetné el fivérével ezt az egészet. De úgy fest, hogy mostohája képtelen megnyugodni, mire pedig feleszmél, ismét csak az ajtó csapódása érkezik a háta mögül. Sóhajtva fordul vissza és kukkant ki először a helyre, ahol egy pillanattal ezelőtt még fivére állt, utána hosszú másodpercekig az ajtót fürkészi. Végül egy elengedő sóhajjal indul tovább a szobába, hogy a hálóruhát lecserélje.*
- Nem jó ez sehogy sem...
*Dünnyögi halkan az orra alá, ahogy a finom darab lekerül róla, amit aztán egyszerűen hajít az ágyra. De most finom kelmék helyett abba a viseltes ingbe és nadrágba bújik, amiben visszaérkezett a városba. A köpenyt is átveti vállain, bakancsot húz, majd így fordul ki a lakásból. Talán megint az lenne a legegyszerűbb, ha elmenne. Nem lenne láb alatt, nem kellene senkinek sem aggódnia miatta. De ez csak futó gondolat a fejében, most még nincs eszében, hogy újból elhagyja a várost. Ahogy az ajtó bezáródik mögötte, egyszerűen csak elindul a városban.*
//Glynmaris lak//
//Zárás//
*Nem haladnak semerre sem és ez fájdalmas és bosszantó egyszeriben. Akár merre fordul és próbál ötleteket, lehetőségeket, megoldásokat találni, minden pillanatban csak falakba ütközik. Olyan falakba, amik csak egy dolgot ígérnek, hogy egyikőjüknek áldozatot kell hoznia. Nem is akar gondolkodni, tovább törni a fejét. Egyszerűen csak lenni akar, Lazziarral, még, ha csak annyi is marad a számukra, hogy most közösen sétáljanak le a piacra valami erősebb alkoholt venni, itthon megigyák, azután pedig ne legyen más, csak az elhomályosodott gondolatok, amik nem feszítenek annyira. Megindul a szoba felé, hogy felöltözzön és közben igyekszik kitalálni, hogy egy kis időre mivel feledtethetné el fivérével ezt az egészet. De úgy fest, hogy mostohája képtelen megnyugodni, mire pedig feleszmél, ismét csak az ajtó csapódása érkezik a háta mögül. Sóhajtva fordul vissza és kukkant ki először a helyre, ahol egy pillanattal ezelőtt még fivére állt, utána hosszú másodpercekig az ajtót fürkészi. Végül egy elengedő sóhajjal indul tovább a szobába, hogy a hálóruhát lecserélje.*
- Nem jó ez sehogy sem...
*Dünnyögi halkan az orra alá, ahogy a finom darab lekerül róla, amit aztán egyszerűen hajít az ágyra. De most finom kelmék helyett abba a viseltes ingbe és nadrágba bújik, amiben visszaérkezett a városba. A köpenyt is átveti vállain, bakancsot húz, majd így fordul ki a lakásból. Talán megint az lenne a legegyszerűbb, ha elmenne. Nem lenne láb alatt, nem kellene senkinek sem aggódnia miatta. De ez csak futó gondolat a fejében, most még nincs eszében, hogy újból elhagyja a várost. Ahogy az ajtó bezáródik mögötte, egyszerűen csak elindul a városban.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 11:22:36
Üzenet elküldve: 2026-01-05 11:22:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Néhány óra folyamatos pakolás, jegyzetelés és izzadtságcseppek árán, de sikerül végre feljegyeztetni a készletet. Össze is szedi Bel papírjait és a sajátjával együtt készít egy nagyobb listát, amin a végösszeg szerepel. Már csak annyi válassza el őket, hogy kiszámolja, hogy mennyi kell miből, és azok a bizonyos darabok mennyibe kerülhetnek. Ezt persze csak saccolni tudja, az pedig ráér. *
- Köszönöm a segítséget Bel. Ahogy megbeszéltük itt az munkáért járó fizetség. Sajnos a többi teendőhöz nyers erő szükséges.
* Mondja, majd át is nyújt egy kis erszényt Elsek'belinna, az engedetlen részére, amiben összesen 50 arany található.
Majd ki is kíséri az ajtón. *
- Ha legközelebb szüksége lesz munkára, nyugodtan keressen fel.
* Mondja, majd egy röpke biccentést követve vissza is tér a raktárba a dobozok mellé. A kis asztalánál gyorsan összeadja a készlet tartalmát, majd az így kapott papírost összehajtva berakja a belső zsebébe. *
- Nos, ezzel meg is volnánk. Fura egy nő volt. Legalábbis a kérdései elég támadóak voltak.
* Jegyzi meg az óriásnak, közben megrázza vállait. *
- Na, de vannak égetőbb problémáink is. Megvan, hogy mire van még szükségem, itt az ideje, hogy beszerezzük. Utána néhány nap alatt elkészítem és készek is lesznek a leszállításra. Indulhatunk?
* Ha az óriás bólint, akkor már fel is pattanhatnak a szekérre, amivel seperc alatt a piacon találhatják magukat. *
- Egyébként, ha szükséged van valamilyen erősítő, vagy gyógyító löttyre, akkor tudok segíteni. Ha ez elősegíti, hogy minél hamarabb elfojtsák ezt a szerencsétlenséget, akkor lenyelek egy kisebb veszteséget a nagyobb jó érdekében.
* Mondja oda óriásnak, majd ha ő is felszáll, akkor indulhatnak is. Feltéve, ha nem lett elege a munkából. Ebben az esetben pedig egy kiváló búcsúzószövegként kapja meg az előbbit, s nem valami beszélgetésindítónak. *
* Néhány óra folyamatos pakolás, jegyzetelés és izzadtságcseppek árán, de sikerül végre feljegyeztetni a készletet. Össze is szedi Bel papírjait és a sajátjával együtt készít egy nagyobb listát, amin a végösszeg szerepel. Már csak annyi válassza el őket, hogy kiszámolja, hogy mennyi kell miből, és azok a bizonyos darabok mennyibe kerülhetnek. Ezt persze csak saccolni tudja, az pedig ráér. *
- Köszönöm a segítséget Bel. Ahogy megbeszéltük itt az munkáért járó fizetség. Sajnos a többi teendőhöz nyers erő szükséges.
* Mondja, majd át is nyújt egy kis erszényt Elsek'belinna, az engedetlen részére, amiben összesen 50 arany található.
Majd ki is kíséri az ajtón. *- Ha legközelebb szüksége lesz munkára, nyugodtan keressen fel.
* Mondja, majd egy röpke biccentést követve vissza is tér a raktárba a dobozok mellé. A kis asztalánál gyorsan összeadja a készlet tartalmát, majd az így kapott papírost összehajtva berakja a belső zsebébe. *
- Nos, ezzel meg is volnánk. Fura egy nő volt. Legalábbis a kérdései elég támadóak voltak.
* Jegyzi meg az óriásnak, közben megrázza vállait. *
- Na, de vannak égetőbb problémáink is. Megvan, hogy mire van még szükségem, itt az ideje, hogy beszerezzük. Utána néhány nap alatt elkészítem és készek is lesznek a leszállításra. Indulhatunk?
* Ha az óriás bólint, akkor már fel is pattanhatnak a szekérre, amivel seperc alatt a piacon találhatják magukat. *
- Egyébként, ha szükséged van valamilyen erősítő, vagy gyógyító löttyre, akkor tudok segíteni. Ha ez elősegíti, hogy minél hamarabb elfojtsák ezt a szerencsétlenséget, akkor lenyelek egy kisebb veszteséget a nagyobb jó érdekében.
* Mondja oda óriásnak, majd ha ő is felszáll, akkor indulhatnak is. Feltéve, ha nem lett elege a munkából. Ebben az esetben pedig egy kiváló búcsúzószövegként kapja meg az előbbit, s nem valami beszélgetésindítónak. *
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:20:34
Üzenet elküldve: 2026-01-05 10:20:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szívügyek//
*Ha kellene, hitet választana magának, hogy valamelyik istenségnek hálát adhasson a férfi állóképességéért. Szerencséjére nem isteni közbenjárás ez, hanem Pashthra éppen eleget tesz azért, hogy ilyen tökéletesen fessen ruha nélkül és még eleget is tegyen a félvér minden kívánságának. Nem is kell hát semmiféle felsőbb hatalmat imádni, épp elég, ha a férfire tekint szerelemmel. Az együttlétet követő röpke kis időszakba nem törnek még be a gondok, ha gondolat van is, éppen csak olyanok, amik még romantikus regényekbe szőve is túl nyálasak volnának, így hát jobb ezeket ki sem mondani, csupán átélni. Persze a hóhajú szájából hallani A szót olyasmi, amiért nem fogná vissza arcának rezdüléseit soha. Most is kivirágzik, már ha attól jobban ki tud, amennyire már eleve is ki van. * - Szeretlek! *Rebegi vissza és még csak el sem menekül, pedig már felfogja a szó jelentését is, hiszen tisztul a ködtől.
Felkacag, ahogy a harcos megteszi a maga megjegyzését, tudja jól, hogy vissza kell fogniuk magukat és nem csak Nori miatt. Talán valahol egy tanyát kellene venni… ott, ahol nem hall semmilyen fül. Képes volna csak ezért kifizetni az árát, de ezen sem kalandozhat elméje sokáig, hiszen tényleg otthagyott mindent és mindenkit azért, mert kedvese úgy tűnt bajba került. Kicsit le is hervad a nagy mosoly, mert igazán nem szép dolog tőle, hogy nem rögvest rohant vissza. Feléled a bűntudat, nem csak Oriver, hanem Anviel és a gyerekek miatt is, akik faggatni szerették volna, na meg megismerni az új hátasokat.*
- Persze, nézzük meg. *Végigsimít kedvese arcán, majd egy sóhaj kíséretében kikászálódik az ágyból, majd a tükör elé lép, hogy pőre testét szemrevételezze, de mindenféle kék folt nélkül megúszta a légyottot, pedig mintha emlékezne, hogy csúnyán beütötte magát az ágytámlába. Bár a hogyan már nem rémlik. Gyorsütemben kezd készülődni, nagyobb a kerülő ugyanis, ha a templom felé mennek, s már nem szívesen veszi el az időt a gyerekektől.*
- Ha egy árvaházat feldúltak volna… nem csodálkoznék ezen sem. *Ingatja meg a fejét.* - Nagyon jókor jöttél, nem tudom hittek volna-e nekem. Ismerek ám barbárt. *Jut eszébe kedves ismerőse.* - Szokták mondani, hogy barbár viselkedés. Hát biztos vagyok benne, hogy még ők sem tették volna meg, de az a szőke, az zokszó nélkül. *Szavai kissé indulatosak, de inkább érezhető a csalódás, ami mindig éri, ha bebizonyosodik, hogy milyen ocsmány egy világban élnek és az milyen szörnyű emberekkel van tele.* - Larderer. Mindig ilyen… *Bevillan egy beszélgetés Graellel, s a kérdését elharapja. Sajnálatos, hogy eszébe jutott a nő, mert eszébe jut róla minden más is… Tekervényes elméje a legmélyebb bugyorból is képes előrángatni emléket, hogy aztán hozzátegye a magáét, hogy mégis mi fog majd rosszul elsülni, mit kell megoldjon…* - Mindegy is, menjünk, tényleg jó volna megtudni, hogy sikerrel jártak-e. Ha nem ég minden, gyanítom igen.
*Azzal a kényelmes kis kuckót maguk mögött is hagyná, ha Pash is készen áll.*
*Ha kellene, hitet választana magának, hogy valamelyik istenségnek hálát adhasson a férfi állóképességéért. Szerencséjére nem isteni közbenjárás ez, hanem Pashthra éppen eleget tesz azért, hogy ilyen tökéletesen fessen ruha nélkül és még eleget is tegyen a félvér minden kívánságának. Nem is kell hát semmiféle felsőbb hatalmat imádni, épp elég, ha a férfire tekint szerelemmel. Az együttlétet követő röpke kis időszakba nem törnek még be a gondok, ha gondolat van is, éppen csak olyanok, amik még romantikus regényekbe szőve is túl nyálasak volnának, így hát jobb ezeket ki sem mondani, csupán átélni. Persze a hóhajú szájából hallani A szót olyasmi, amiért nem fogná vissza arcának rezdüléseit soha. Most is kivirágzik, már ha attól jobban ki tud, amennyire már eleve is ki van. * - Szeretlek! *Rebegi vissza és még csak el sem menekül, pedig már felfogja a szó jelentését is, hiszen tisztul a ködtől.
Felkacag, ahogy a harcos megteszi a maga megjegyzését, tudja jól, hogy vissza kell fogniuk magukat és nem csak Nori miatt. Talán valahol egy tanyát kellene venni… ott, ahol nem hall semmilyen fül. Képes volna csak ezért kifizetni az árát, de ezen sem kalandozhat elméje sokáig, hiszen tényleg otthagyott mindent és mindenkit azért, mert kedvese úgy tűnt bajba került. Kicsit le is hervad a nagy mosoly, mert igazán nem szép dolog tőle, hogy nem rögvest rohant vissza. Feléled a bűntudat, nem csak Oriver, hanem Anviel és a gyerekek miatt is, akik faggatni szerették volna, na meg megismerni az új hátasokat.*
- Persze, nézzük meg. *Végigsimít kedvese arcán, majd egy sóhaj kíséretében kikászálódik az ágyból, majd a tükör elé lép, hogy pőre testét szemrevételezze, de mindenféle kék folt nélkül megúszta a légyottot, pedig mintha emlékezne, hogy csúnyán beütötte magát az ágytámlába. Bár a hogyan már nem rémlik. Gyorsütemben kezd készülődni, nagyobb a kerülő ugyanis, ha a templom felé mennek, s már nem szívesen veszi el az időt a gyerekektől.*
- Ha egy árvaházat feldúltak volna… nem csodálkoznék ezen sem. *Ingatja meg a fejét.* - Nagyon jókor jöttél, nem tudom hittek volna-e nekem. Ismerek ám barbárt. *Jut eszébe kedves ismerőse.* - Szokták mondani, hogy barbár viselkedés. Hát biztos vagyok benne, hogy még ők sem tették volna meg, de az a szőke, az zokszó nélkül. *Szavai kissé indulatosak, de inkább érezhető a csalódás, ami mindig éri, ha bebizonyosodik, hogy milyen ocsmány egy világban élnek és az milyen szörnyű emberekkel van tele.* - Larderer. Mindig ilyen… *Bevillan egy beszélgetés Graellel, s a kérdését elharapja. Sajnálatos, hogy eszébe jutott a nő, mert eszébe jut róla minden más is… Tekervényes elméje a legmélyebb bugyorból is képes előrángatni emléket, hogy aztán hozzátegye a magáét, hogy mégis mi fog majd rosszul elsülni, mit kell megoldjon…* - Mindegy is, menjünk, tényleg jó volna megtudni, hogy sikerrel jártak-e. Ha nem ég minden, gyanítom igen.
*Azzal a kényelmes kis kuckót maguk mögött is hagyná, ha Pash is készen áll.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:30:00
Üzenet elküldve: 2026-01-04 19:30:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Rendkívül kimerültnek érzi magát, de nem fizikailag, sokkal inkább mentálisan. Mint egy kifacsart, eldobott rongy. Rácsodálkozik az éjszakai város csendjére, s eltöpreng azon, hogy vajon mindig ilyen békés volt Arthenior este? Természetesen itt-ott hall kiszűrődő beszédet, távolabb elhaladó szekér zörgését, illetve egy macska küzdelmét egy patkánnyal. A hangokból ítélve aligha megállapítható, hogy melyik fél a ragadozó és melyik a préda.
Miközben némán sétál az utcán, megállapítja, hogy a Kikötőben egészen más tapasztalatok érik, s az talán közelebb áll igényeihez. A lakónegyedben este veszi csak igazán kezdetét a nyüzsgés, amikor a kurtizánok munkájukat kezdik, a halászok pedig éppen hazatérnek már jól ismert szeretőik karjaiba, vagy korsójuk és cimboráik társaságába. A sötétség mindig közelebb állt hozzá, bár tagadhatatlanul sok kellemetlenséggel is jár. Például alaposan lába elé kell nézzen, hogy ne lépjen valami kellemetlenbe, vagy taposson meg egy éppen a ház tövében pihenő alakot.
Többször is elhalad kisebb embercsoportok mellett, így ez önmagában nem különösebben kelti fel érdeklődését, ám az egyik ilyen kisebb csoport tagjai Városőrök. Nehezen vesz ki részleteket, hiába világítja meg a holdak, és a közeli lakásból kiszűrődő tűz fénye a jelenetet, ugyanakkor az őrség köpenyét bármikor felismeri.
Nem torpan meg, de lassít léptein, és fejét lehajtja ugyan, ugyanakkor szeme sarkából lopva a férfiak felé kíváncsiskodik. Úgy tesz, mintha egy pocsolyát igyekezne kikerülni, holott csak közelebb igyekszik férkőzni, hogy érzékeny füleivel elcsíphessen néhány érdekes mondatot, amíg még alkalma van rá.*
*Rendkívül kimerültnek érzi magát, de nem fizikailag, sokkal inkább mentálisan. Mint egy kifacsart, eldobott rongy. Rácsodálkozik az éjszakai város csendjére, s eltöpreng azon, hogy vajon mindig ilyen békés volt Arthenior este? Természetesen itt-ott hall kiszűrődő beszédet, távolabb elhaladó szekér zörgését, illetve egy macska küzdelmét egy patkánnyal. A hangokból ítélve aligha megállapítható, hogy melyik fél a ragadozó és melyik a préda.
Miközben némán sétál az utcán, megállapítja, hogy a Kikötőben egészen más tapasztalatok érik, s az talán közelebb áll igényeihez. A lakónegyedben este veszi csak igazán kezdetét a nyüzsgés, amikor a kurtizánok munkájukat kezdik, a halászok pedig éppen hazatérnek már jól ismert szeretőik karjaiba, vagy korsójuk és cimboráik társaságába. A sötétség mindig közelebb állt hozzá, bár tagadhatatlanul sok kellemetlenséggel is jár. Például alaposan lába elé kell nézzen, hogy ne lépjen valami kellemetlenbe, vagy taposson meg egy éppen a ház tövében pihenő alakot.
Többször is elhalad kisebb embercsoportok mellett, így ez önmagában nem különösebben kelti fel érdeklődését, ám az egyik ilyen kisebb csoport tagjai Városőrök. Nehezen vesz ki részleteket, hiába világítja meg a holdak, és a közeli lakásból kiszűrődő tűz fénye a jelenetet, ugyanakkor az őrség köpenyét bármikor felismeri.
Nem torpan meg, de lassít léptein, és fejét lehajtja ugyan, ugyanakkor szeme sarkából lopva a férfiak felé kíváncsiskodik. Úgy tesz, mintha egy pocsolyát igyekezne kikerülni, holott csak közelebb igyekszik férkőzni, hogy érzékeny füleivel elcsíphessen néhány érdekes mondatot, amíg még alkalma van rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263