Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 08:43:05
Üzenet elküldve: 2025-09-12 08:43:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
- Akkor elég rosszul tanulta meg. *Majdnem kicsúszik a száján Ciliáról, aminek nem kellene, de türtőzteti magát. Épp eléggé zavarja őt is, hogy a szőke kölyök ügyetlensége miatt ő is szarba kerülhet.
A beszélgetésük egyébként jó irányt is vehetne, ahogy a mosoly kíséretében feltett kérdésre bólint egyet, de talán a hangulata vagy épp a természete okán ezt is sikerül elrontania. A szemforgatás közben előadott cinizmuson még jót is szórakozna olykor, de nem most, most nincs kedve vigyorogni.*
- Miután nem láttalak még döntéseket hozni olyan helyzetben, mikor háború közeleg, nem tudhatom, de nyugodj meg, nem feltételezek rólad ilyesmit, csak ha tényleg Mai vagy, akkor engedd meg, hogy furcsálljam tőled a félrérthető időzítést. *A fejét csóválja, de ezt most nem Mainak szánja, hanem magának, miután a vörös ködön keresztül észreveszi magán, hogy nem gondolkodik, csak beszél és vádol, ami, ha a múltjára gondol, soha nem vezetett még jóra, és a félvér lány reakciói is arra utalnak, hogy kezdi egyre kellemetlenül érezni magát a társaságában.
Próbálja a sérelmeit, a dühét és minden mást félretéve értően meghallgatni Mai indokait a gyerekei taníttatására, de igazán csak az utolsó mondat ragadja meg a figyelmét. Morran egyet és félrenéz, mert a szavak úgy hangoznak, mintha csak azt mondta volna neki a nő, hogy tud ő jobb is lenni ennél.
Nem reagál egy szót sem, nem mond semmit az ő kérdésére kapott válaszra sem, míg végül hosszú, kellemetlenül nyomasztó csend után újra megkeresi a kékeket, megbizonyosodik róla, hogy figyelnek rá, és sóhajt egyet.*
- Bocs. Tudom, hogy én vagyok a fasz, és rajtad csattant most minden. Nem érdemelted meg. *Igen, a múltjához képest sokat változott, tud határozott és szigorú is lenni, de mindenek előtt jobb ember is, ha megerőlteti magát. Bocsánatot is tud kérni, még ha ez majdnem fizikai fájdalommal is jár. Fel is áll utána, hogy egy újabb pohár vizet igyon, addig sem kell szembenéznie azzal, hogy épp elismerte a hibáját.*
//A szépség és a hóhér//
- Akkor elég rosszul tanulta meg. *Majdnem kicsúszik a száján Ciliáról, aminek nem kellene, de türtőzteti magát. Épp eléggé zavarja őt is, hogy a szőke kölyök ügyetlensége miatt ő is szarba kerülhet.
A beszélgetésük egyébként jó irányt is vehetne, ahogy a mosoly kíséretében feltett kérdésre bólint egyet, de talán a hangulata vagy épp a természete okán ezt is sikerül elrontania. A szemforgatás közben előadott cinizmuson még jót is szórakozna olykor, de nem most, most nincs kedve vigyorogni.*
- Miután nem láttalak még döntéseket hozni olyan helyzetben, mikor háború közeleg, nem tudhatom, de nyugodj meg, nem feltételezek rólad ilyesmit, csak ha tényleg Mai vagy, akkor engedd meg, hogy furcsálljam tőled a félrérthető időzítést. *A fejét csóválja, de ezt most nem Mainak szánja, hanem magának, miután a vörös ködön keresztül észreveszi magán, hogy nem gondolkodik, csak beszél és vádol, ami, ha a múltjára gondol, soha nem vezetett még jóra, és a félvér lány reakciói is arra utalnak, hogy kezdi egyre kellemetlenül érezni magát a társaságában.
Próbálja a sérelmeit, a dühét és minden mást félretéve értően meghallgatni Mai indokait a gyerekei taníttatására, de igazán csak az utolsó mondat ragadja meg a figyelmét. Morran egyet és félrenéz, mert a szavak úgy hangoznak, mintha csak azt mondta volna neki a nő, hogy tud ő jobb is lenni ennél.
Nem reagál egy szót sem, nem mond semmit az ő kérdésére kapott válaszra sem, míg végül hosszú, kellemetlenül nyomasztó csend után újra megkeresi a kékeket, megbizonyosodik róla, hogy figyelnek rá, és sóhajt egyet.*
- Bocs. Tudom, hogy én vagyok a fasz, és rajtad csattant most minden. Nem érdemelted meg. *Igen, a múltjához képest sokat változott, tud határozott és szigorú is lenni, de mindenek előtt jobb ember is, ha megerőlteti magát. Bocsánatot is tud kérni, még ha ez majdnem fizikai fájdalommal is jár. Fel is áll utána, hogy egy újabb pohár vizet igyon, addig sem kell szembenéznie azzal, hogy épp elismerte a hibáját.*
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-12 07:47:47
Üzenet elküldve: 2025-09-12 07:47:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az ifjú pár meg a Sötételf//
//Sub Rosa Panzió//
*Talán valóban túloz kissé azzal, hogy egy szeretlek szó után máris úrnővé koronázza magát, de most kicsit amúgy is úgy érzi, hogy övé lehet az egész világ, még ha ez hiú ábránd is csupán. Mindenesetre a sötételf apró gesztusaiból, abból, ahogy a szája alig láthatóan húzódik mosolyra, miközben látszólag egyáltalán nem rökönyödik meg azon, hogy Pashthra anyaszült meztelenül fogadja, biztosra veheti, hogy a két férfi jól ismeri egymást. Azonban a türelmetlenséget is látja a mélységi arcán, miközben a szállás lehetőségét említi neki. Értékeli, hogy ettől függetlenül nem szakítja félbe, de úgy tűnik, hogy azt nem sikerült megértetnie vele, hogy hallani akarja a részleteket arról a fontos, halaszthatatlan ügyről. Egészen udvariasan közli vele, hogy a válasza nem, és egyébként is útban van. Elmosolyodik rajta, miközben Pashthra bemutatja neki a vendéget.*
- Norennar úr. *Pillant újra a fáradt szemekbe, ajkaira lassan kúszik újra egy félmosoly.* Pedig én úgy látom, hogy a barátod egész választékosan tud elküldeni a fenébe. *Kuncog halkan, ahogy játékosan megjegyzi, hogy szerinte Norennar nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt kedvese állítja róla, talán csak nem mutat meg magából sok mindent.
A kérést hosszasan méregeti, de csak azért, hogy még egy kicsit húzza az időt és táncoljon a jelenlévők idegein, de aztán beleegyezően bólint.*
- Ó, ugyan, semmi illetlenség nincs ebben. Az előbb is csak vicceltem *legyint.* A Sub Rosa Panziónak van egy jelképes, de fontos üzenete. Mégpedig a diszkréció. Ami a rózsa alatt elhangzik, az ott is marad. Természetesen megértem, hogy van, ami nem rám tartozik. Beszéljetek nyugodtan! A szobámban leszek, ha szükségetek volna rám. *Azzal el is indul, hogy mindenféle füllentés és trükk nélkül a szobája felé vegye az irányt. Úgy dönt, hogy egyelőre tartja magát a panzió diszkrét szellemiségéhez, és nem fog hallgatózni. Ha meg akarja tudni, hogy miről volt szó, majd később kifaggatja az ujjai köré csavart testőrét. Addig is legalább el tud intézni némi papírmunkát, amit már most gyűlöl, pedig még nem is csinálta egyszer sem.*
//Sub Rosa Panzió//
*Talán valóban túloz kissé azzal, hogy egy szeretlek szó után máris úrnővé koronázza magát, de most kicsit amúgy is úgy érzi, hogy övé lehet az egész világ, még ha ez hiú ábránd is csupán. Mindenesetre a sötételf apró gesztusaiból, abból, ahogy a szája alig láthatóan húzódik mosolyra, miközben látszólag egyáltalán nem rökönyödik meg azon, hogy Pashthra anyaszült meztelenül fogadja, biztosra veheti, hogy a két férfi jól ismeri egymást. Azonban a türelmetlenséget is látja a mélységi arcán, miközben a szállás lehetőségét említi neki. Értékeli, hogy ettől függetlenül nem szakítja félbe, de úgy tűnik, hogy azt nem sikerült megértetnie vele, hogy hallani akarja a részleteket arról a fontos, halaszthatatlan ügyről. Egészen udvariasan közli vele, hogy a válasza nem, és egyébként is útban van. Elmosolyodik rajta, miközben Pashthra bemutatja neki a vendéget.*
- Norennar úr. *Pillant újra a fáradt szemekbe, ajkaira lassan kúszik újra egy félmosoly.* Pedig én úgy látom, hogy a barátod egész választékosan tud elküldeni a fenébe. *Kuncog halkan, ahogy játékosan megjegyzi, hogy szerinte Norennar nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt kedvese állítja róla, talán csak nem mutat meg magából sok mindent.
A kérést hosszasan méregeti, de csak azért, hogy még egy kicsit húzza az időt és táncoljon a jelenlévők idegein, de aztán beleegyezően bólint.*
- Ó, ugyan, semmi illetlenség nincs ebben. Az előbb is csak vicceltem *legyint.* A Sub Rosa Panziónak van egy jelképes, de fontos üzenete. Mégpedig a diszkréció. Ami a rózsa alatt elhangzik, az ott is marad. Természetesen megértem, hogy van, ami nem rám tartozik. Beszéljetek nyugodtan! A szobámban leszek, ha szükségetek volna rám. *Azzal el is indul, hogy mindenféle füllentés és trükk nélkül a szobája felé vegye az irányt. Úgy dönt, hogy egyelőre tartja magát a panzió diszkrét szellemiségéhez, és nem fog hallgatózni. Ha meg akarja tudni, hogy miről volt szó, majd később kifaggatja az ujjai köré csavart testőrét. Addig is legalább el tud intézni némi papírmunkát, amit már most gyűlöl, pedig még nem is csinálta egyszer sem.*
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 23:51:06
Üzenet elküldve: 2025-09-11 23:51:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Az ifjú pár meg a Sötételf//
//Sub Rosa Panzió//
* Bár Pash számára természetes az, ahogy mutatkozik, úgy tűnik, hogy ezzel a szobában tartózkodó kedvese nem ért egyet, mert hamarosan előtte terem. Ha a fiút megkérdeznék, akkor az úrnő szót erősnek gondolná a barátnő helyett, de nem áll le vitatkozni. Helyette inkább Norennarra figyel, elengedve a füle mellett a korábbi megjegyzést, ami a kardjára vonatkozott. Viszont így, hogy olyan ember érkezett, akiben megbízhat, vissza sétál az ágyhoz, és elteszi a mesterfegyvert. Meg a pengét is, vissza a hüvelybe. Most, hogy már van rajta nadrág, senkinek nem lehet kifogása a megjelenése ellen. *
- Merlana, az úr Norennar, jó barát. És ugyan olyan egyszerű, mint én, szóval jobban szereti a rövid és lényegre törő beszédet. Ha pedig itt keres, akkor valószínűleg tényleg olyan ügyről van szó, ami nem tűr halasztást. * Sóhajt nagyot, és a mélységire pillant. *
- Merlana előtt nincsenek titkaim, de ha ragaszkodsz hozzá, hogy négyszemközt beszéljünk, akkor gyere beljebb. Bár nekem nincsenek titkaim előtte, ezt nem kérhetem tőled is. * Int a férfinak, és ha beljebb lép, akkor bűnbánó tekintettel néz kedvesére. *
- Nem akarok illetlen lenni veled sem, de vele sem, úgyhogy megtennéd, hogy magunkra hagysz minket? Amennyiben Norennar ragaszkodik hozzá. * Teszi hozzá ismét, jelezve, hogy neki nincs ellenére a bárd jelenléte, de mégis illendő tiszteletben tartani mások kéréseit. Közben egy inget kezd magára húzni. Ha a mélységi körbe néz a szobán, akkor láthatja, hogy a Pegazusban megszokottakhoz képest valamivel tágasabb, és berendezése is jobb minőségű. Viszont nem igazán vannak személyes tárgyak benne, a férfi páncéljait, és fegyvereit leszámítva. A lovagi vértezet szépen az ablak alá van pakolva, sodronyinge az egyik széken van kikészítve, az alá tartozó öltözékkel együtt. Fokosa ennek a széknek a lábának van támasztva, a pajzzsal együtt, amit még nem volt alkalma használni, de attól függetlenül magánál hord, vész esetére. Alkarvédője egy kis asztalon pihen, a wargfejes és ököl amulettel együtt. Amiről talán nem esett szó, hogy még meztelen testén is ott figyelt a koromfekete lovat mintázó talizmán, ami mindig a nyakában van. Ha a mélységi belép a szobába, akkor Pash az egyik üresen álló szék felé mutat, ő maga pedig kinyitja az ablakot, hogy kis friss levegőt engedjen be, és kiengedje az elmúlt órák által a szobában felgyűlt oroszlánszagot. Figyelmes tekintettel néz a férfira, láthatóan érdekli, hogy miért jött, hacsak kedvese nem kezd el erősködni, hogy maradni akar. Így áll az ablaknál, és várja, hogy merre haladnak az események tovább. *
//Sub Rosa Panzió//
* Bár Pash számára természetes az, ahogy mutatkozik, úgy tűnik, hogy ezzel a szobában tartózkodó kedvese nem ért egyet, mert hamarosan előtte terem. Ha a fiút megkérdeznék, akkor az úrnő szót erősnek gondolná a barátnő helyett, de nem áll le vitatkozni. Helyette inkább Norennarra figyel, elengedve a füle mellett a korábbi megjegyzést, ami a kardjára vonatkozott. Viszont így, hogy olyan ember érkezett, akiben megbízhat, vissza sétál az ágyhoz, és elteszi a mesterfegyvert. Meg a pengét is, vissza a hüvelybe. Most, hogy már van rajta nadrág, senkinek nem lehet kifogása a megjelenése ellen. *
- Merlana, az úr Norennar, jó barát. És ugyan olyan egyszerű, mint én, szóval jobban szereti a rövid és lényegre törő beszédet. Ha pedig itt keres, akkor valószínűleg tényleg olyan ügyről van szó, ami nem tűr halasztást. * Sóhajt nagyot, és a mélységire pillant. *
- Merlana előtt nincsenek titkaim, de ha ragaszkodsz hozzá, hogy négyszemközt beszéljünk, akkor gyere beljebb. Bár nekem nincsenek titkaim előtte, ezt nem kérhetem tőled is. * Int a férfinak, és ha beljebb lép, akkor bűnbánó tekintettel néz kedvesére. *
- Nem akarok illetlen lenni veled sem, de vele sem, úgyhogy megtennéd, hogy magunkra hagysz minket? Amennyiben Norennar ragaszkodik hozzá. * Teszi hozzá ismét, jelezve, hogy neki nincs ellenére a bárd jelenléte, de mégis illendő tiszteletben tartani mások kéréseit. Közben egy inget kezd magára húzni. Ha a mélységi körbe néz a szobán, akkor láthatja, hogy a Pegazusban megszokottakhoz képest valamivel tágasabb, és berendezése is jobb minőségű. Viszont nem igazán vannak személyes tárgyak benne, a férfi páncéljait, és fegyvereit leszámítva. A lovagi vértezet szépen az ablak alá van pakolva, sodronyinge az egyik széken van kikészítve, az alá tartozó öltözékkel együtt. Fokosa ennek a széknek a lábának van támasztva, a pajzzsal együtt, amit még nem volt alkalma használni, de attól függetlenül magánál hord, vész esetére. Alkarvédője egy kis asztalon pihen, a wargfejes és ököl amulettel együtt. Amiről talán nem esett szó, hogy még meztelen testén is ott figyelt a koromfekete lovat mintázó talizmán, ami mindig a nyakában van. Ha a mélységi belép a szobába, akkor Pash az egyik üresen álló szék felé mutat, ő maga pedig kinyitja az ablakot, hogy kis friss levegőt engedjen be, és kiengedje az elmúlt órák által a szobában felgyűlt oroszlánszagot. Figyelmes tekintettel néz a férfira, láthatóan érdekli, hogy miért jött, hacsak kedvese nem kezd el erősködni, hogy maradni akar. Így áll az ablaknál, és várja, hogy merre haladnak az események tovább. *
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 22:30:14
Üzenet elküldve: 2025-09-11 22:30:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az ifjú pár meg a Sötételf aki nem bírta ki, hogy ne nézzen oda//
//Sub Rosa Panzió//
*Az ajtó feltárul, és Norennar előtt ott áll Pashthra, úgy ahogy az anyja világra hozta. A mélységi pillantása először az arcra, majd önkéntelenül is lejjebb siklik. Egy röpke szünet, és tovább vándorol a fiú kardjára, amelyet baljával tart. Az egyik szemöldöke lassan megemelkedik, a szája sarkában megjelenik egy halovány félmosoly.*
- Szép darab. És a kard is.
*Jegyzi meg némileg kiszélesedő cinkos mosollyal, majd hátrébb billenti a fejét, mintha ezzel le is zárná a rövid tréfát. A fáradsztó séta és az előbbi kálvária után ennyi humort megenged magának. Szemei azonban még egyszer végigpásztázzák a mesterkardot… mármint az acélt, mielőtt a komolyabb szóra rátérne.
Ekkor azonban az ajtóból egy nő is előlép. Mozdulatai gyorsak, öltözete rendezett, szinte gyanúsan az. Norennarnak nincs szüksége különösebb gondolkodási időre ahhoz, hogy összerakja, mi zajlott idebent pár perccel korábban. Az egyetlen dolog, ami valóban elgondolkodtatja, hogy hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt rendbe szednie magát. A gondolat egy pillanatra megállítja, de az arca kifelé semmit nem árul el, csak a tekintete marad kissé fürkésző.
A nő szavai nem is váratnak sokat. Az első megjegyzés hallatán, mely a szállásra vonatkozik, a mélységi ismét felvonja szemöldökét, és egy rövid szusszanás szakad ki belőle. Nem szól közbe, csak áll, egyik kezét lazán az övére engedve, másik kezével pedig megigazítja köpenyének szélét, ahogy a nő folytatja.
Amikor a testőr és az úrnő viszonyáról hall, Norennar ajka megrándul. Félrebiccentett fejjel hallgatja végig, majd a végén halkan sóhajt. Szinte látni rajta, hogy elege van a kerülő szavakból és a formaságokból. Tekintetét egy pillanatra Pashthrára veti, aztán vissza a nőre. Hangja nyugodt, de nyomatékos, mikor végre megszólal.*
- Mint mondtam, fontos az ügy. És nem tűr halasztást. Viszont a részleteket kegyed testőrével az ügy kényességéből kifolyólag négyszemközt vitatnám meg.
*Hangjában és kifejezésmódjában van némi élc és cinizmus, ám ez inkább szól a korábban felgyülemlett frusztrációjának levezetéséről semmint tényleges sértegetésről vagy kötözködésről. Mondandója után csendben marad. Egyenesen áll, tekintete a nőn, de tartásában ott van az eltökéltség. Nem tesz további gesztust, nem próbálja megmagyarázni a helyzetet. Csak várja, hogy szavait megértsék és helyet kapjon annak, amiért idejött. A hosszú keresgélés után végre a megfelelő ajtó előtt áll, és nem kívánja újra körbejárni a házat.*
//Sub Rosa Panzió//
*Az ajtó feltárul, és Norennar előtt ott áll Pashthra, úgy ahogy az anyja világra hozta. A mélységi pillantása először az arcra, majd önkéntelenül is lejjebb siklik. Egy röpke szünet, és tovább vándorol a fiú kardjára, amelyet baljával tart. Az egyik szemöldöke lassan megemelkedik, a szája sarkában megjelenik egy halovány félmosoly.*
- Szép darab. És a kard is.
*Jegyzi meg némileg kiszélesedő cinkos mosollyal, majd hátrébb billenti a fejét, mintha ezzel le is zárná a rövid tréfát. A fáradsztó séta és az előbbi kálvária után ennyi humort megenged magának. Szemei azonban még egyszer végigpásztázzák a mesterkardot… mármint az acélt, mielőtt a komolyabb szóra rátérne.
Ekkor azonban az ajtóból egy nő is előlép. Mozdulatai gyorsak, öltözete rendezett, szinte gyanúsan az. Norennarnak nincs szüksége különösebb gondolkodási időre ahhoz, hogy összerakja, mi zajlott idebent pár perccel korábban. Az egyetlen dolog, ami valóban elgondolkodtatja, hogy hogyan sikerült ilyen rövid idő alatt rendbe szednie magát. A gondolat egy pillanatra megállítja, de az arca kifelé semmit nem árul el, csak a tekintete marad kissé fürkésző.
A nő szavai nem is váratnak sokat. Az első megjegyzés hallatán, mely a szállásra vonatkozik, a mélységi ismét felvonja szemöldökét, és egy rövid szusszanás szakad ki belőle. Nem szól közbe, csak áll, egyik kezét lazán az övére engedve, másik kezével pedig megigazítja köpenyének szélét, ahogy a nő folytatja.
Amikor a testőr és az úrnő viszonyáról hall, Norennar ajka megrándul. Félrebiccentett fejjel hallgatja végig, majd a végén halkan sóhajt. Szinte látni rajta, hogy elege van a kerülő szavakból és a formaságokból. Tekintetét egy pillanatra Pashthrára veti, aztán vissza a nőre. Hangja nyugodt, de nyomatékos, mikor végre megszólal.*
- Mint mondtam, fontos az ügy. És nem tűr halasztást. Viszont a részleteket kegyed testőrével az ügy kényességéből kifolyólag négyszemközt vitatnám meg.
*Hangjában és kifejezésmódjában van némi élc és cinizmus, ám ez inkább szól a korábban felgyülemlett frusztrációjának levezetéséről semmint tényleges sértegetésről vagy kötözködésről. Mondandója után csendben marad. Egyenesen áll, tekintete a nőn, de tartásában ott van az eltökéltség. Nem tesz további gesztust, nem próbálja megmagyarázni a helyzetet. Csak várja, hogy szavait megértsék és helyet kapjon annak, amiért idejött. A hosszú keresgélés után végre a megfelelő ajtó előtt áll, és nem kívánja újra körbejárni a házat.*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:57:04
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:57:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az ifjú pár meg a Sötételf//
//Sub Rosa Panzió//
*Meglepő, de megkönnyebbülve érzi magát most, hogy kimondta azt a bizonyos szót, melyet Pashthra olyannyira várt. Ki gondolta volna, hogy egyetlen kis szavacska képes ilyen könnyen pozitív mederbe terelni két ember hangulatát, de sajnos ennek ízét nem sokáig tudják kiélvezni, ugyanis olyan váratlanul kopogtatnak be a szoba ajtaján, hogy a lány egy pillanatra még össze is rezzen a fiú karjai között.
Egyértelmű, hogy neki kellene ajtót nyitnia, hisz ő egy ideje már felöltözött, ellenben társa, nos, teljesen pucér, mégis, mire észbe kap, Pashthra már a harcos reflexeit bevetve, hirtelen az ajtó előtt terem, és kitárulkozik a kintről őt szólongató hang tulajdonosának. Merlana szemei közben kikerekednek, és a fiú helyett is elvörösödik egy pillanatra magában, majd feláll az ágyról, és mintha semmi furcsa nem lenne abban, hogy egy meztelen férfi fogadja a vendéget, kihúzza magát, és ő is odalépked az ajtóhoz, de végül azért befurakodik Pashthra és az idegen közé, hisz kérem, ez mégis csak Orthus Morthimer panziója és nem egy olyan hely, ahol megszokott dolog, hogy a vendégek pőrén nyitnak ajtót egymásnak.*
~Mélységi.~ *Állapítja meg hamar, ahogy végigméri a számára ismeretlen férfit. A hátán kard, rajta acélvért és a testalkata is arra utal, hogy ugyanúgy jártas lehet a harctéren, mint újdonsült szerelme.* ~Ezt azért még meg kell szoknom…~ *Mármint, hogy valakit a szerelmének tekinthet. Na, de vissza a mélységihez. Abban is biztos lehet, hogy ismeri Pashthrát, de hogy mi lehet az a fontos dolog, amiért egészen idáig eljött érte, azt nem tudja még kikövetkeztetni, azonban roppant mód kíváncsi rá.*
- Ha szállást keres az úr, azt velem kell egyeztetnie. Amennyiben megkérhetem, hogy várjon pár percet, odalent tudom fogadni. *Elmosolyodik lágyan. Természetesen sejti, hogy nem erről van szó, hisz egy szoba bérlése nem olyan fontos ügy, és nem is kellhet hozzá személy szerint Pashthra.*
- De, ha a testőrömtől óhajt valamit, azt itt is elmondhatja. Pashthra úr nekem dolgozik, s mint az úrnője, szeretném tudni, hogy miért keresik. *Játszik, mert megteheti. A panziónak talán „csak” a háznagya, a hóhajú harcos számára azonban ennél már jóval több. Hogy egy testőrnek miért kell meztelenül szolgálni az úrnőjét, azt viszont már a sötételf képzeletére bízza.*
//Sub Rosa Panzió//
*Meglepő, de megkönnyebbülve érzi magát most, hogy kimondta azt a bizonyos szót, melyet Pashthra olyannyira várt. Ki gondolta volna, hogy egyetlen kis szavacska képes ilyen könnyen pozitív mederbe terelni két ember hangulatát, de sajnos ennek ízét nem sokáig tudják kiélvezni, ugyanis olyan váratlanul kopogtatnak be a szoba ajtaján, hogy a lány egy pillanatra még össze is rezzen a fiú karjai között.
Egyértelmű, hogy neki kellene ajtót nyitnia, hisz ő egy ideje már felöltözött, ellenben társa, nos, teljesen pucér, mégis, mire észbe kap, Pashthra már a harcos reflexeit bevetve, hirtelen az ajtó előtt terem, és kitárulkozik a kintről őt szólongató hang tulajdonosának. Merlana szemei közben kikerekednek, és a fiú helyett is elvörösödik egy pillanatra magában, majd feláll az ágyról, és mintha semmi furcsa nem lenne abban, hogy egy meztelen férfi fogadja a vendéget, kihúzza magát, és ő is odalépked az ajtóhoz, de végül azért befurakodik Pashthra és az idegen közé, hisz kérem, ez mégis csak Orthus Morthimer panziója és nem egy olyan hely, ahol megszokott dolog, hogy a vendégek pőrén nyitnak ajtót egymásnak.*
~Mélységi.~ *Állapítja meg hamar, ahogy végigméri a számára ismeretlen férfit. A hátán kard, rajta acélvért és a testalkata is arra utal, hogy ugyanúgy jártas lehet a harctéren, mint újdonsült szerelme.* ~Ezt azért még meg kell szoknom…~ *Mármint, hogy valakit a szerelmének tekinthet. Na, de vissza a mélységihez. Abban is biztos lehet, hogy ismeri Pashthrát, de hogy mi lehet az a fontos dolog, amiért egészen idáig eljött érte, azt nem tudja még kikövetkeztetni, azonban roppant mód kíváncsi rá.*
- Ha szállást keres az úr, azt velem kell egyeztetnie. Amennyiben megkérhetem, hogy várjon pár percet, odalent tudom fogadni. *Elmosolyodik lágyan. Természetesen sejti, hogy nem erről van szó, hisz egy szoba bérlése nem olyan fontos ügy, és nem is kellhet hozzá személy szerint Pashthra.*
- De, ha a testőrömtől óhajt valamit, azt itt is elmondhatja. Pashthra úr nekem dolgozik, s mint az úrnője, szeretném tudni, hogy miért keresik. *Játszik, mert megteheti. A panziónak talán „csak” a háznagya, a hóhajú harcos számára azonban ennél már jóval több. Hogy egy testőrnek miért kell meztelenül szolgálni az úrnőjét, azt viszont már a sötételf képzeletére bízza.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:01:31
Üzenet elküldve: 2025-09-11 21:01:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Nagyszerű ötlet volt felhozni Ciliát ebben a kontextusban. Épphogy csitult a haragja és átvette a helyét, valami egészen más, most oda az egész talán. Szeretne méltó társ lenni és ügyesen hallgatni, na meg a férfi mellett állni, de ezzel olyan sebet szakít fel benne, ami még alig hegedt be.*
- Volt kitől megtanulnia ugyanis.
*Mondja szárazon, kissé talán túl szárazon is. Talán mindenkinek jobb volna, ha a kedvese nem hozná fel neki, hogy a kis elfet körözik. Annyi aggódni valója van már a nőnek, hogy ez talán túl sok lenne neki. Összébb húzza magán a kabátot, de ez csak amolyan reflex, hogy kissé kényelmetlennek él meg most mindent.*
- Csakhogy azóta igen sokat változtál, nem? *Elmosolyodik végül, de elég halványan. Valóban elgondolkodik azon, hogy a gyerekeket - annak ellenére, hogy Ciliával régen hogyan viselkedett -, rábízná a városőrre. Bár, hogy ismét olyan dolgokat feltételez róla a másik, ami tőle a legtávolabb áll, már kezdi rosszul érinteni. Megpróbálja betudni a mai napi rossz ingereknek, amik a férfit érték, de egyre nehezebben megy.*
- Te Grael, nem tudom… rájöttél már, hogy kivel beszélgetsz, vagy menjek ki és jöjjek újra be, hogy ráébredj, hogy Mai vagyok? *Már nem is próbálja magát tartani. Megforgatja a szemeit és felsóhajt közben.* - Először az akasztás, most meg elhinnéd rólam, hogy a gyerekeket azért képeztetném ki, mert közeleg a háború? Nem, nem azért! *Kezével a batyu után nyúl, de csak azért, hogy pótcselekvésként annak anyagát fogdossa.*
- Az én dolgom megvédeni őket, de nem árt, ha magukat is megtudják. De csak azt szeretném, hogy a tehetségek ne kallódjanak el, csak azért, mert én jobb szeretem a tudományt a pengénél. Biztosan van néhány, akik igen ügyesek lennének a kardforgatásban, vagy az íjászatban. De ha felpofozod őket, esküszöm az összes istenre, hogy utána én is felfoglak téged. Értem, hogy ez nem amolyan hímzőkör, de türelmetlenség mindent csak elrontana. Tudsz te határozott és szigorú lenni és fegyelemre nevelni anélkül is, hogy eljárna feleslegesen a kezed.
*Hihetetlen egy ember. De talán csak azt akarja elérni, hogy a félvér letegyen a legújabb ötletéről. A kabátról pedig jobb is, ha nem váltanak több szót. A közös alvás lehetősége pedig most épp számára nem olyan izgalmas, ha ez így folytatódik.*
- Talán itt. De nem lennék a terhedre, ha most nem alkalmas.
*Ez nem egy amolyan női „kérj meg, hogy aludjak itt”. Puszta tényeket közöl.*
//A szépség és a hóhér//
*Nagyszerű ötlet volt felhozni Ciliát ebben a kontextusban. Épphogy csitult a haragja és átvette a helyét, valami egészen más, most oda az egész talán. Szeretne méltó társ lenni és ügyesen hallgatni, na meg a férfi mellett állni, de ezzel olyan sebet szakít fel benne, ami még alig hegedt be.*
- Volt kitől megtanulnia ugyanis.
*Mondja szárazon, kissé talán túl szárazon is. Talán mindenkinek jobb volna, ha a kedvese nem hozná fel neki, hogy a kis elfet körözik. Annyi aggódni valója van már a nőnek, hogy ez talán túl sok lenne neki. Összébb húzza magán a kabátot, de ez csak amolyan reflex, hogy kissé kényelmetlennek él meg most mindent.*
- Csakhogy azóta igen sokat változtál, nem? *Elmosolyodik végül, de elég halványan. Valóban elgondolkodik azon, hogy a gyerekeket - annak ellenére, hogy Ciliával régen hogyan viselkedett -, rábízná a városőrre. Bár, hogy ismét olyan dolgokat feltételez róla a másik, ami tőle a legtávolabb áll, már kezdi rosszul érinteni. Megpróbálja betudni a mai napi rossz ingereknek, amik a férfit érték, de egyre nehezebben megy.*
- Te Grael, nem tudom… rájöttél már, hogy kivel beszélgetsz, vagy menjek ki és jöjjek újra be, hogy ráébredj, hogy Mai vagyok? *Már nem is próbálja magát tartani. Megforgatja a szemeit és felsóhajt közben.* - Először az akasztás, most meg elhinnéd rólam, hogy a gyerekeket azért képeztetném ki, mert közeleg a háború? Nem, nem azért! *Kezével a batyu után nyúl, de csak azért, hogy pótcselekvésként annak anyagát fogdossa.*
- Az én dolgom megvédeni őket, de nem árt, ha magukat is megtudják. De csak azt szeretném, hogy a tehetségek ne kallódjanak el, csak azért, mert én jobb szeretem a tudományt a pengénél. Biztosan van néhány, akik igen ügyesek lennének a kardforgatásban, vagy az íjászatban. De ha felpofozod őket, esküszöm az összes istenre, hogy utána én is felfoglak téged. Értem, hogy ez nem amolyan hímzőkör, de türelmetlenség mindent csak elrontana. Tudsz te határozott és szigorú lenni és fegyelemre nevelni anélkül is, hogy eljárna feleslegesen a kezed.
*Hihetetlen egy ember. De talán csak azt akarja elérni, hogy a félvér letegyen a legújabb ötletéről. A kabátról pedig jobb is, ha nem váltanak több szót. A közös alvás lehetősége pedig most épp számára nem olyan izgalmas, ha ez így folytatódik.*
- Talán itt. De nem lennék a terhedre, ha most nem alkalmas.
*Ez nem egy amolyan női „kérj meg, hogy aludjak itt”. Puszta tényeket közöl.*
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:46:52
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:46:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa na meg a nem várt Sötételf, ami egy sokkal rosszabb Panzió név lenne//
//Sub Rosa Panzió//
* Ha Merlana tudná, hogy milyen fontos ez a harcos számára, akkor valószínűleg nem kérdezne butaságokat. Vagy lehet, hogy mégis, csak azért, hogy szórakozzon vele. Bár nem válaszol, de talán tudja a bárd abból, ahogy hozzá simul, hogy igen, ennyire fontos számára. Boldogan öleli kis szerelmét, amikor meghallja a szavakat, amiket még soha senki nem mondott neki eddigi élete során. Elégedetten dőlne hátra az ágyon, talán még újra magához is húzná a kedves kis barna hajú nőt, aki boldogabbá tette, mint bárki vagy bármi eddig. Ez az aprócska szó többet jelent neki bármilyen ágyban nyújtott dolognál, jobb érzés mint bármi eddig, de a pillanatot moderáltan elrontja egy hirtelen hang, ami az ajtó felől jön. Egész testében megfeszül, és bekapcsolnak harcos reflexei. Mielőtt Merlana egy szót is szólhatna, Pash már ott áll előtte, anyaszült meztelen, baljával a mesterkardja után kapva. Nem azt szorongatja, amit nem is olyan rég használtak, hanem azt, amit a kovács készített számára. Ekkor hallja meg az ismerős hangot. *
- Norennar? * Szól vissza csodálkozva, és úgy ahogy van, az ajtóhoz sétál. Feltépi, és szembe néz a mélységivel, kivont kardokkal. *
- Baj van? * Teszi fel a kérdést, mert legutóbb abban állapodtak meg, hogy akkor fogják egymást keresni, ha valami komoly gond van, ahol nagy szükség van egymás képességeire. Emiatt egyből a legrosszabbra gondol, és nem tudja, hogy mire számítson, mit fog hallani a férfitól. Az se lepné meg, ha sebeit szorongatva jelenne meg előtte a korábbi edzéstársa. *
//Sub Rosa Panzió//
* Ha Merlana tudná, hogy milyen fontos ez a harcos számára, akkor valószínűleg nem kérdezne butaságokat. Vagy lehet, hogy mégis, csak azért, hogy szórakozzon vele. Bár nem válaszol, de talán tudja a bárd abból, ahogy hozzá simul, hogy igen, ennyire fontos számára. Boldogan öleli kis szerelmét, amikor meghallja a szavakat, amiket még soha senki nem mondott neki eddigi élete során. Elégedetten dőlne hátra az ágyon, talán még újra magához is húzná a kedves kis barna hajú nőt, aki boldogabbá tette, mint bárki vagy bármi eddig. Ez az aprócska szó többet jelent neki bármilyen ágyban nyújtott dolognál, jobb érzés mint bármi eddig, de a pillanatot moderáltan elrontja egy hirtelen hang, ami az ajtó felől jön. Egész testében megfeszül, és bekapcsolnak harcos reflexei. Mielőtt Merlana egy szót is szólhatna, Pash már ott áll előtte, anyaszült meztelen, baljával a mesterkardja után kapva. Nem azt szorongatja, amit nem is olyan rég használtak, hanem azt, amit a kovács készített számára. Ekkor hallja meg az ismerős hangot. *
- Norennar? * Szól vissza csodálkozva, és úgy ahogy van, az ajtóhoz sétál. Feltépi, és szembe néz a mélységivel, kivont kardokkal. *
- Baj van? * Teszi fel a kérdést, mert legutóbb abban állapodtak meg, hogy akkor fogják egymást keresni, ha valami komoly gond van, ahol nagy szükség van egymás képességeire. Emiatt egyből a legrosszabbra gondol, és nem tudja, hogy mire számítson, mit fog hallani a férfitól. Az se lepné meg, ha sebeit szorongatva jelenne meg előtte a korábbi edzéstársa. *
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:33:10
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:33:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Nem hibáztathatná Mait azért, mert csupán most döbben rá, a külvilág, amelyet a hozzá hasonló nemesek talán soha, egész életükben nem is látnak, sokkalta romlottabb és alantasabb hely, mint azt ő elsőre hihetné. Kevés nemeskisasszony szakít a kényelemmel, és veti bele magát az igazi, szörnyű valóságba.
Hogy ő miért pont most, a mai nap után nyílik meg valamelyest a félvér lánynak, az jó kérdés, de kikívánkozik belőle, talán ok nélkül.*
- Csak a pénzért nem csinálnám ezt, meg semmit. Nem csak azért, mert van, hanem mert nem érdekel annyira a jólét, hogy kibasszak magammal. Aranyat egyébként bárhonnan lehet szerezni, ahogy tudta ezt Cilia is. *Egyelőre még magában tartja a rossz hírt, hogy a szőke lány ott virít a körözöttek között a kaszárnya falán. Már csak azért sem hozakodik vele elő, mert tudja jól, hogy az ő keze is mélyen benne van, hogy ez így alakult.*
- Hiába is kérnéd. *Válaszol inkább arra, amit Mai vetett fel.* Ha Loyenara nem tudott lenyugtatni, mikor kellett volna, akkor neked sem fog sikerülni. *Azon jót szórakozik magában, hogy érzékeny kis rohadékoknak nevezi a kollégáit a nő, igaza van. A kérdés azonban meglepi kissé, össze is húzza a szemöldökeit, mikor meghallja.*
- Harcolni akarod tanítani a gyerekeidet? És ennek véletlenül sincs köze a közelgő háborúhoz, ugye? *Gyanúsan furcsa az időzítés, de hiába mondta azt az előbb, hogy bármit kinézne Maiból, azt nem, hogy feláldozható katonákat akarjon csinálni az árváiból az orkok ellen.*
- Ha nem zavar, hogy ordítok velük, és felpofozom őket, mikor elfogy a türelmem, akkor igen. A harcászat, a kardforgatás nem olyan tudomány, mint az összes többi. Amikor az életed a tét, ott nincs helye kedvességnek. Az első dolog, amit meg kell tapasztalniuk ahhoz, hogy jó harcossá válhassanak, az a fájdalom. *Azért mondja ezt el, mert nem biztos benne, hogy Mai tudja, mivel jár egy ilyesfajta kiképzés. Nem olyan, mint mikor olvasni vagy számot vetni tanítja a kölyköket. Egyáltalán nem.*
- Akkor jó. *Hanyagul dobja le magát ő is az egyik székre, hátradől, Mait pedig nem kérdezi tovább. Ha neki jó kabátban, akkor felőle aztán alhat is benne.*
- Itt alszol? *Jut eszébe erről a kérdés.*
//A szépség és a hóhér//
*Nem hibáztathatná Mait azért, mert csupán most döbben rá, a külvilág, amelyet a hozzá hasonló nemesek talán soha, egész életükben nem is látnak, sokkalta romlottabb és alantasabb hely, mint azt ő elsőre hihetné. Kevés nemeskisasszony szakít a kényelemmel, és veti bele magát az igazi, szörnyű valóságba.
Hogy ő miért pont most, a mai nap után nyílik meg valamelyest a félvér lánynak, az jó kérdés, de kikívánkozik belőle, talán ok nélkül.*
- Csak a pénzért nem csinálnám ezt, meg semmit. Nem csak azért, mert van, hanem mert nem érdekel annyira a jólét, hogy kibasszak magammal. Aranyat egyébként bárhonnan lehet szerezni, ahogy tudta ezt Cilia is. *Egyelőre még magában tartja a rossz hírt, hogy a szőke lány ott virít a körözöttek között a kaszárnya falán. Már csak azért sem hozakodik vele elő, mert tudja jól, hogy az ő keze is mélyen benne van, hogy ez így alakult.*
- Hiába is kérnéd. *Válaszol inkább arra, amit Mai vetett fel.* Ha Loyenara nem tudott lenyugtatni, mikor kellett volna, akkor neked sem fog sikerülni. *Azon jót szórakozik magában, hogy érzékeny kis rohadékoknak nevezi a kollégáit a nő, igaza van. A kérdés azonban meglepi kissé, össze is húzza a szemöldökeit, mikor meghallja.*
- Harcolni akarod tanítani a gyerekeidet? És ennek véletlenül sincs köze a közelgő háborúhoz, ugye? *Gyanúsan furcsa az időzítés, de hiába mondta azt az előbb, hogy bármit kinézne Maiból, azt nem, hogy feláldozható katonákat akarjon csinálni az árváiból az orkok ellen.*
- Ha nem zavar, hogy ordítok velük, és felpofozom őket, mikor elfogy a türelmem, akkor igen. A harcászat, a kardforgatás nem olyan tudomány, mint az összes többi. Amikor az életed a tét, ott nincs helye kedvességnek. Az első dolog, amit meg kell tapasztalniuk ahhoz, hogy jó harcossá válhassanak, az a fájdalom. *Azért mondja ezt el, mert nem biztos benne, hogy Mai tudja, mivel jár egy ilyesfajta kiképzés. Nem olyan, mint mikor olvasni vagy számot vetni tanítja a kölyköket. Egyáltalán nem.*
- Akkor jó. *Hanyagul dobja le magát ő is az egyik székre, hátradől, Mait pedig nem kérdezi tovább. Ha neki jó kabátban, akkor felőle aztán alhat is benne.*
- Itt alszol? *Jut eszébe erről a kérdés.*
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:16:31
Üzenet elküldve: 2025-09-11 19:16:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa na meg a nem várt Sötételf//
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar a tisztás szélénél megáll egy pillanatra, majd a város felé veszi az irányt. Léptei sietősek és céltudatosak. Néhány perc után a Piactér kavargó forgataga nyílik előtte. A tér zsibongása azonnal megüti a fülét. Árusok kiabálnak, gyerekek szaladgálnak, öregek alkudoznak. Az emberek színes ruhái és a bódék összevisszasága szinte elnyeli a belépőt.
Norennar köpenyét szorosabban a vállára húzza, a csuklyáját pedig mélyen az arcába. Úgy halad át a tömegen, mintha árnyék lenne, legalábbis szeretné ezt a benyomást kelteni. Kerülgeti a szekereket, oldalra lép, mikor egy asszony roskadásig megrakott kosárral elé kerül, és türelmesen vár, míg egy kisebb csoport útját állja. Egy fiatal fiú szalad neki a karjának, de a mélységi csak félreáll, hagyja, hogy a gyerek kuncogva továbbrohanjon.
Ahogy a tér szélén kiér a forgatagból, lassan elcsendesedik minden. A Polgárnegyed utcái következnek. A házak egyszerűek, sokszor repedezett falakkal. Egy- vagy kétszintes épületek sorakoznak, a legtöbbjük cserép- vagy nádtetővel. A szélesebb utcák napsütöttek, a sikátorok azonban félhomályban maradnak, mintha a fény nem férne be. Az idősebbek a házak előtt üldögélnek, némelyik koldulva emeli fel a kezét, mások csak bámulnak. Gyerekek futkároznak, néhányan egymást kergetik, kacagásuk betölti az utcát, de közben az idegen zsebére is vetnek egy-egy fürkésző pillantást.
Körülbelül fél óra telik el, mire a negyed belsejében, a jobb állapotú sorházak között megtalálja a Sub Rosát. Az épület magas, háromszintes, keskeny, de felfelé terjeszkedik. A bejárat fölött kovácsoltvas rózsa himbálódzik cégérként, az oldalán kovácsoltvas kapu nyílik a hátsó udvarra. Norennar megtorpan, hosszabban méri végig az épületet. Fáradt szemei elidőznek az emeleteken, majd halkan elhúzza a száját. Pash azt mondta, itt találja. De hogy a több tucat szoba közül melyik az övé… Na arról egy átkozott szó sem esett.
Megfordul benne, hogy egyszerűen kiabálni kezdi a fiú nevét, hátha az kikukucskál az ablakon egy szajhai lábai közül, de a gondolatot rögtön elveti. Ahhoz több arcátlanság kéne, mint amennyivel hősünk valaha is rendelkezett. Halk káromkodás szakad ki belőle, aztán nekilódul, és benyit a főajtón.
Odabent hűvösebb a levegő. Az előtérben sötét faasztalok és székek állnak, de egyiknél sincs senki. Az emeletre vezető széles lépcső hívogatóan emelkedik, a falakon mécsesek pislákolnak. A mélységi abba vetett bizalma, hogy legalább itt majd áll egy alkalmazott, aki útba igazítaná szerte foszlik. Norennar sóhajt, majd az első földszinti ajtóhoz lép, és bekopog.
Semmi nesz. Megvakarja a tarkóját, majd újból odakoppant a fára. A csend most is vastagon ül a folyosón. Végül nagyot sóhajt, és továbbmegy a következőhöz.
A második ajtónál türelmesebben próbálkozik. Három koppantás, majd hátrébb lép, hátha belülről jobban hallani. Újabb csönd. A mélységi ajkai közül kiszalad egy alig hallható káromkodás, aztán ökölbe szorítja a kezét, de végül csak az ajtófélfára koppint halkan.
A harmadik szoba előtt már nem ilyen visszafogott. Erősebben üt rá a fára, a hang visszhangzik a folyosón. Vár, szeme végig a kilincsen, mintha attól tartaná, hogy az hirtelen megmozdul. De a kilincs mozdulatlan marad. Norennar szeme megrándul, és a csuklyája alól előtör egy halk, fáradt nevetés, ami gyorsan el is hal.
A negyediknél lassan, szinte kimért dühvel csap a fára.*
- Ez a panzió kihaltabb mint a Kalmár... Vagy a Varg odú...
*Morogja maga elé, mikor semmi nem történik. Már indulna tovább, de végül még egyszer odavágja a tenyerét, hangosabban, mint eddig bármikor. A visszacsapódó zaj tölti be a folyosót, de válasz itt sem érkezik.
Így halad végig sorban, egyesével minden ajtónál megáll. Hol lassan kopog, hol ráüt, másutt a homlokát dönti a hideg fához, mintha a kitartó hallgatást próbálná áttörni. Néhol halkan morog, másutt hangosabban szisszen fel, mikor megint nem hall semmit. Az egyik ajtónál türelmetlenül rácsap a kilincsre is, de zárva találja.
Mire végigér a folyosón, arca feszült, a mozdulatai nyersebbek. Megáll egy pillanatra, végignéz a soron, és keserűen kifújja a levegőt.*
- Hosszú nap lesz ez a mai...
*Szakad ki belőle. Aztán felpillant a lépcsőre, és elindul az emelet felé, mintha mégis hinne benne, hogy valahol csak megbújik Pashthra.
A deszkák halkat recsegnek a csizmája alatt. Az emelet folyosója üres, a mécsesek fénye remeg a falakon. Folytatja az eddig sem bevált procedúrát, míg végül oda nem lép egy ajtó elé, ami mögül emberi hangok szűrődnek ki. Norennar elmormol egy halk hálát Eeyrnek, aztán lassan felemeli a kezét, és bekopog. Egy rövid szünet után megemeli a hangját, hogy biztosan hallatszódjon.*
- Pashthra! Norennar vagyok.
*Fél lépéssel hátrébb húzódik, szeme a zárat figyeli. Várja, hogy a fiú megjelenjen, vagy legalább valami nesz kiszűrődjön a szoba mélyéről. A gondolat, hogy újabb szobákat kell végigjárnia és a ház többi kellemetlen lakójával is interaktáljon, egy pillanatra átfut az agyán, és akaratlanul is elhúzza a száját.*
- Fontos ügyben jöttem.
//Sub Rosa Panzió//
*Norennar a tisztás szélénél megáll egy pillanatra, majd a város felé veszi az irányt. Léptei sietősek és céltudatosak. Néhány perc után a Piactér kavargó forgataga nyílik előtte. A tér zsibongása azonnal megüti a fülét. Árusok kiabálnak, gyerekek szaladgálnak, öregek alkudoznak. Az emberek színes ruhái és a bódék összevisszasága szinte elnyeli a belépőt.
Norennar köpenyét szorosabban a vállára húzza, a csuklyáját pedig mélyen az arcába. Úgy halad át a tömegen, mintha árnyék lenne, legalábbis szeretné ezt a benyomást kelteni. Kerülgeti a szekereket, oldalra lép, mikor egy asszony roskadásig megrakott kosárral elé kerül, és türelmesen vár, míg egy kisebb csoport útját állja. Egy fiatal fiú szalad neki a karjának, de a mélységi csak félreáll, hagyja, hogy a gyerek kuncogva továbbrohanjon.
Ahogy a tér szélén kiér a forgatagból, lassan elcsendesedik minden. A Polgárnegyed utcái következnek. A házak egyszerűek, sokszor repedezett falakkal. Egy- vagy kétszintes épületek sorakoznak, a legtöbbjük cserép- vagy nádtetővel. A szélesebb utcák napsütöttek, a sikátorok azonban félhomályban maradnak, mintha a fény nem férne be. Az idősebbek a házak előtt üldögélnek, némelyik koldulva emeli fel a kezét, mások csak bámulnak. Gyerekek futkároznak, néhányan egymást kergetik, kacagásuk betölti az utcát, de közben az idegen zsebére is vetnek egy-egy fürkésző pillantást.
Körülbelül fél óra telik el, mire a negyed belsejében, a jobb állapotú sorházak között megtalálja a Sub Rosát. Az épület magas, háromszintes, keskeny, de felfelé terjeszkedik. A bejárat fölött kovácsoltvas rózsa himbálódzik cégérként, az oldalán kovácsoltvas kapu nyílik a hátsó udvarra. Norennar megtorpan, hosszabban méri végig az épületet. Fáradt szemei elidőznek az emeleteken, majd halkan elhúzza a száját. Pash azt mondta, itt találja. De hogy a több tucat szoba közül melyik az övé… Na arról egy átkozott szó sem esett.
Megfordul benne, hogy egyszerűen kiabálni kezdi a fiú nevét, hátha az kikukucskál az ablakon egy szajhai lábai közül, de a gondolatot rögtön elveti. Ahhoz több arcátlanság kéne, mint amennyivel hősünk valaha is rendelkezett. Halk káromkodás szakad ki belőle, aztán nekilódul, és benyit a főajtón.
Odabent hűvösebb a levegő. Az előtérben sötét faasztalok és székek állnak, de egyiknél sincs senki. Az emeletre vezető széles lépcső hívogatóan emelkedik, a falakon mécsesek pislákolnak. A mélységi abba vetett bizalma, hogy legalább itt majd áll egy alkalmazott, aki útba igazítaná szerte foszlik. Norennar sóhajt, majd az első földszinti ajtóhoz lép, és bekopog.
Semmi nesz. Megvakarja a tarkóját, majd újból odakoppant a fára. A csend most is vastagon ül a folyosón. Végül nagyot sóhajt, és továbbmegy a következőhöz.
A második ajtónál türelmesebben próbálkozik. Három koppantás, majd hátrébb lép, hátha belülről jobban hallani. Újabb csönd. A mélységi ajkai közül kiszalad egy alig hallható káromkodás, aztán ökölbe szorítja a kezét, de végül csak az ajtófélfára koppint halkan.
A harmadik szoba előtt már nem ilyen visszafogott. Erősebben üt rá a fára, a hang visszhangzik a folyosón. Vár, szeme végig a kilincsen, mintha attól tartaná, hogy az hirtelen megmozdul. De a kilincs mozdulatlan marad. Norennar szeme megrándul, és a csuklyája alól előtör egy halk, fáradt nevetés, ami gyorsan el is hal.
A negyediknél lassan, szinte kimért dühvel csap a fára.*
- Ez a panzió kihaltabb mint a Kalmár... Vagy a Varg odú...
*Morogja maga elé, mikor semmi nem történik. Már indulna tovább, de végül még egyszer odavágja a tenyerét, hangosabban, mint eddig bármikor. A visszacsapódó zaj tölti be a folyosót, de válasz itt sem érkezik.
Így halad végig sorban, egyesével minden ajtónál megáll. Hol lassan kopog, hol ráüt, másutt a homlokát dönti a hideg fához, mintha a kitartó hallgatást próbálná áttörni. Néhol halkan morog, másutt hangosabban szisszen fel, mikor megint nem hall semmit. Az egyik ajtónál türelmetlenül rácsap a kilincsre is, de zárva találja.
Mire végigér a folyosón, arca feszült, a mozdulatai nyersebbek. Megáll egy pillanatra, végignéz a soron, és keserűen kifújja a levegőt.*
- Hosszú nap lesz ez a mai...
*Szakad ki belőle. Aztán felpillant a lépcsőre, és elindul az emelet felé, mintha mégis hinne benne, hogy valahol csak megbújik Pashthra.
A deszkák halkat recsegnek a csizmája alatt. Az emelet folyosója üres, a mécsesek fénye remeg a falakon. Folytatja az eddig sem bevált procedúrát, míg végül oda nem lép egy ajtó elé, ami mögül emberi hangok szűrődnek ki. Norennar elmormol egy halk hálát Eeyrnek, aztán lassan felemeli a kezét, és bekopog. Egy rövid szünet után megemeli a hangját, hogy biztosan hallatszódjon.*
- Pashthra! Norennar vagyok.
*Fél lépéssel hátrébb húzódik, szeme a zárat figyeli. Várja, hogy a fiú megjelenjen, vagy legalább valami nesz kiszűrődjön a szoba mélyéről. A gondolat, hogy újabb szobákat kell végigjárnia és a ház többi kellemetlen lakójával is interaktáljon, egy pillanatra átfut az agyán, és akaratlanul is elhúzza a száját.*
- Fontos ügyben jöttem.
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-11 17:24:06
Üzenet elküldve: 2025-09-11 17:24:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
*A maga fifikás módján igyekszik tálalni a döntését, minden egyes szót átgondolva, s úgy kimondva a lényeget, hogy valójában ne is mondjon semmi konkrétumot. Mindezt egy hosszabb csókkal próbálja lezárni, hogy ne is maradjon helye a kérdésnek, ugyanis azzal nem számolt, hogy így körülírva Pashthra egyszerűen nem fogja megérteni, hogy mit mond neki. Játékosan kuncog fel, mikor konstatálja, hogy mi a helyzet, és szívesen nézne közben az övéihez hasonló, kék szemekbe, de már nem látja társát, csak hallja és érzi őt. A nyakára kapott, finom csóktól jólesően borzong meg, talán még a libabőr is végigfut a karjain.*
- Tényleg ennyire fontos neked egyetlen szó? *Kérdezi, miközben jólesően nyomja hátát az izmos testhez, és közben a szemben lévő falat bámulja vigyorogva. Arra gondol, hogy valójában nem is kell félnie attól, hogy kimondja azt a bizonyos szót, hisz valahol még igaz is, és egyébként is, attól, hogy az elköteleződés tabu téma a számára, miért ne érezhetné azt, hogy… szeret valakit? Az idő Pashthra társaságában kellemesen telt vacsora közben, az erkélyen szomorkodva, az ágyban hancúrozva, Selyemrévben pánikolva, a piactéren gnómokkal „üzletelve”…*
~Igen, azt hiszem, örömmel kimondhatom.~ *Félig fordul hátra, hogy végre újra megtalálja azt az arcot, melynél talán tényleg látott már férfiasabbat, nem is egyet, mégis ő volt az első férfi az életében, aki a saját, önző vágyai mellett észrevette őt is, mint nőt. Megérdemli, hogy hallja, amit annyira hallani szeretne.*
- Igen, szeretlek. *Mosolyodik el, és talán jobban bele is pirul abba, ahogy kimondja, mint amennyire számított rá. Furcsa, de jó érzés.*
~Ilyen lehet tartozni valahova?~ *Ezt már nem meri megkérdezni hangosan, de tán nem is kell, nem fontos ez most. Az számít csak, hogy most itt vannak egymásnak, bárhogy is alakuljon majd a jövő.*
//Sub Rosa Panzió//
*A maga fifikás módján igyekszik tálalni a döntését, minden egyes szót átgondolva, s úgy kimondva a lényeget, hogy valójában ne is mondjon semmi konkrétumot. Mindezt egy hosszabb csókkal próbálja lezárni, hogy ne is maradjon helye a kérdésnek, ugyanis azzal nem számolt, hogy így körülírva Pashthra egyszerűen nem fogja megérteni, hogy mit mond neki. Játékosan kuncog fel, mikor konstatálja, hogy mi a helyzet, és szívesen nézne közben az övéihez hasonló, kék szemekbe, de már nem látja társát, csak hallja és érzi őt. A nyakára kapott, finom csóktól jólesően borzong meg, talán még a libabőr is végigfut a karjain.*
- Tényleg ennyire fontos neked egyetlen szó? *Kérdezi, miközben jólesően nyomja hátát az izmos testhez, és közben a szemben lévő falat bámulja vigyorogva. Arra gondol, hogy valójában nem is kell félnie attól, hogy kimondja azt a bizonyos szót, hisz valahol még igaz is, és egyébként is, attól, hogy az elköteleződés tabu téma a számára, miért ne érezhetné azt, hogy… szeret valakit? Az idő Pashthra társaságában kellemesen telt vacsora közben, az erkélyen szomorkodva, az ágyban hancúrozva, Selyemrévben pánikolva, a piactéren gnómokkal „üzletelve”…*
~Igen, azt hiszem, örömmel kimondhatom.~ *Félig fordul hátra, hogy végre újra megtalálja azt az arcot, melynél talán tényleg látott már férfiasabbat, nem is egyet, mégis ő volt az első férfi az életében, aki a saját, önző vágyai mellett észrevette őt is, mint nőt. Megérdemli, hogy hallja, amit annyira hallani szeretne.*
- Igen, szeretlek. *Mosolyodik el, és talán jobban bele is pirul abba, ahogy kimondja, mint amennyire számított rá. Furcsa, de jó érzés.*
~Ilyen lehet tartozni valahova?~ *Ezt már nem meri megkérdezni hangosan, de tán nem is kell, nem fontos ez most. Az számít csak, hogy most itt vannak egymásnak, bárhogy is alakuljon majd a jövő.*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-10 18:13:36
Üzenet elküldve: 2025-09-10 18:13:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
* Örömmel adja a vizet kedvesének, és még boldogabb attól, hogy a kis gondoskodással mutathatja, hogy nem csak addig terjed a szeretete, amíg ágyba nem kerülnek. Mégis jóleső érzéssel bújik vissza mellé, és simul hozzá. *
- Tudom. * Válaszol a rövid csók után, ismét jelezve, hogy nem érzi már annyira rosszul magát a reggeli helyzet miatt. A fiatal harcos egyébként nem bánja, hogy így alakultak a dolgok, mert legalább egyszer elmondhatta valakinek, hogy milyen fontos a számára. És talán egyszer viszonozni is fogják, bár már kezd beletörődni abba, hogy ezek az érzések örök életében egyoldalúak lesznek.
Ahogy a nő feláll, természetesen kihasználja a helyzetet, hogy fehér bőrén legeltesse a tekintetét, amivel követi, ahogy körbe sétál a szobán. Nincs ellenére a látvány, és el tudná még sokáig nézegetni, de mégis jobban szeret a kék szemekbe pillantani. Bár a legtöbb férfi biztos a bárd testével lenne elfoglalva, Pash számára a legszebb mégis az arca. Szereti a szemeit, a pisze orrocskáját, még ajkának vonulatait is. És most már bármikor megidézheti, és nézheti az arcot, a varázslatának hála, ami még örömtelibb a számára.
A fiú egyébként fekve is nagyon jól elnézegette Merlana szemét, de hagyja, hogy ülő helyzetbe tornázzák, természetesen segít benne, nem kell az egész súlyát egyedül emelje drága szerelme. Mindenesetre érzi, hogy most valami komoly dolog fog elhangzani, úgyhogy figyelmesen hallgatja a másikat. A választ hallgatva pislog egy sort, nem teljesen érti, hogy most mit is mondott el neki a panzió vezetője, de pislogását megszakítja egy újabb csók. Mégis, ott van benne az a kimondatlan kérdés, amire még mindig, mintha nem kapott volna választ. *
- Szóval... szeretsz? * Teszi fel az egyszerű kérdést, miközben áthelyezkedik, és szerelme mögé kerül, hátulról simulva hozzá, és ölelve át. Karjait a mellek alatt, hasánál kulcsolja keresztbe, és ajkait a nő nyakához érinti egy finom csókot lehelve rá, mielőtt félre döntené a fejét, és rátenné a vállára. Nem zavarja, hogy leizzadt, és úgy tapad a bőrvérthez, valahogy úgy érzi, hogy most így jó. Biztonságos. Végre nem kavarognak a fejében a gondolatok, és nem akar mindenáron bizonyítani, hogy értékes, hogy nem hiába él. Most boldog. Akkor is az marad, ha Merlana nem mond semmit, és nem válaszol. Elég, ha érezteti vele. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.10 18:18:31
//Sub Rosa Panzió//
* Örömmel adja a vizet kedvesének, és még boldogabb attól, hogy a kis gondoskodással mutathatja, hogy nem csak addig terjed a szeretete, amíg ágyba nem kerülnek. Mégis jóleső érzéssel bújik vissza mellé, és simul hozzá. *
- Tudom. * Válaszol a rövid csók után, ismét jelezve, hogy nem érzi már annyira rosszul magát a reggeli helyzet miatt. A fiatal harcos egyébként nem bánja, hogy így alakultak a dolgok, mert legalább egyszer elmondhatta valakinek, hogy milyen fontos a számára. És talán egyszer viszonozni is fogják, bár már kezd beletörődni abba, hogy ezek az érzések örök életében egyoldalúak lesznek.
Ahogy a nő feláll, természetesen kihasználja a helyzetet, hogy fehér bőrén legeltesse a tekintetét, amivel követi, ahogy körbe sétál a szobán. Nincs ellenére a látvány, és el tudná még sokáig nézegetni, de mégis jobban szeret a kék szemekbe pillantani. Bár a legtöbb férfi biztos a bárd testével lenne elfoglalva, Pash számára a legszebb mégis az arca. Szereti a szemeit, a pisze orrocskáját, még ajkának vonulatait is. És most már bármikor megidézheti, és nézheti az arcot, a varázslatának hála, ami még örömtelibb a számára.
A fiú egyébként fekve is nagyon jól elnézegette Merlana szemét, de hagyja, hogy ülő helyzetbe tornázzák, természetesen segít benne, nem kell az egész súlyát egyedül emelje drága szerelme. Mindenesetre érzi, hogy most valami komoly dolog fog elhangzani, úgyhogy figyelmesen hallgatja a másikat. A választ hallgatva pislog egy sort, nem teljesen érti, hogy most mit is mondott el neki a panzió vezetője, de pislogását megszakítja egy újabb csók. Mégis, ott van benne az a kimondatlan kérdés, amire még mindig, mintha nem kapott volna választ. *
- Szóval... szeretsz? * Teszi fel az egyszerű kérdést, miközben áthelyezkedik, és szerelme mögé kerül, hátulról simulva hozzá, és ölelve át. Karjait a mellek alatt, hasánál kulcsolja keresztbe, és ajkait a nő nyakához érinti egy finom csókot lehelve rá, mielőtt félre döntené a fejét, és rátenné a vállára. Nem zavarja, hogy leizzadt, és úgy tapad a bőrvérthez, valahogy úgy érzi, hogy most így jó. Biztonságos. Végre nem kavarognak a fejében a gondolatok, és nem akar mindenáron bizonyítani, hogy értékes, hogy nem hiába él. Most boldog. Akkor is az marad, ha Merlana nem mond semmit, és nem válaszol. Elég, ha érezteti vele. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.10 18:18:31
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-10 17:44:05
Üzenet elküldve: 2025-09-10 17:44:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
*Tekintetével végig követi, ahogy Pashthra kimászik az ágyból, felegyenesedik, majd halk léptekkel az asztalhoz megy, hogy italt töltsön maguknak a tegnap este óta ott árválkodó vizeskancsóból. Mikor már látja, hogy az egyik poharat neki szánják, lábaival gyorsan ülő helyzetbe tolja magát, hátát az ágy támlájának veti, majd elfogadja a vizet, és azonnal meg is issza mindet. Egy ilyen hosszú áriákkal teli fellépés után az ő torka is vágyik a kiengesztelésre. Az ölelésbe aztán örömmel bújik bele, így ismét egészen közel találhatják magukat egymáshoz, mikor elhangzik az ominózus kérdés, és rá a válasz, amire számított is. Nem tudja, hogy örül-e neki, mert ha Pashthra most azt mondta volna, hogy csak eltúlozta a reggelit, akkor könnyebb dolga lenne, mint így, de most kénytelen számot vetni a dolgok állásáról.*
- Nekem nincsenek ilyen trükkjeim. Bárkit át tudok verni, de magamat sehogy. *Mosolyodik el, majd egy rövid csók után kibontakozik a fiú karjai közül, és mielőtt bármi mást mondana, kibújik az ágyból és elkezd felöltözni. Lassan visszaveszi a ruháit, a finom anyagú, fehér felsőt és a szűk, fekete bőrnadrágot is, csupán a vértet vagy mellényt, kinek, hogy tetszik, hagyja egyelőre a földön.
Háttal ül most Pashthrának, így a fiú nem láthatja az arcán, ahogy kiül rá a gondterheltség, miközben megannyi gondolat cikázik a fejében. Az érzéseire nem fog tudni hagyatkozni, a válaszát aszerint kell eldöntenie, hogy miképp tudja a lehető legkedvezőbb irányba terelni ezt az értékes kapcsolatot. Erre már egészen könnyű a válasz. Nyújtózkodik egyet, majd feláll, átsétál a másik oldalra, és leül az ágy szélére, Pashthra mellé, közel.*
- Figyelj rám… *Ajkaiba harap, majd lehajol a fiúhoz, és megpróbálja megölelni, aztán felhúzni őt ülő helyzetbe, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de nekem vannak céljaim. Hatalmas céljaim vannak, melyeket így vagy úgy, de el akarok érni. Rengeteg lesz még az akadály, lehet, hogy belebukok, de ha eljutok a csúcsra, akkor szeretném, ha büszke lennél majd rám, mint a kedvesedre, amikor ott fent állhatsz mellettem. *A maga kacifántos módján vall szerelmet, ki nem mondva, de őszintének tűnően körülírva a szót, melyet egy újabb csókkal pecsétel meg. Ez most a helyes döntés. Szüksége van Pashthrára, és minden jel arra mutat, hogy akkor van a legnagyobb esélye maga mellett tartani, ha egy párként léteznek tovább. Együtt még nagy dolgokat érhetnek el, és az is lehet, hogy közben az igazi szerelem is rátalál egyszer.*
//Sub Rosa Panzió//
*Tekintetével végig követi, ahogy Pashthra kimászik az ágyból, felegyenesedik, majd halk léptekkel az asztalhoz megy, hogy italt töltsön maguknak a tegnap este óta ott árválkodó vizeskancsóból. Mikor már látja, hogy az egyik poharat neki szánják, lábaival gyorsan ülő helyzetbe tolja magát, hátát az ágy támlájának veti, majd elfogadja a vizet, és azonnal meg is issza mindet. Egy ilyen hosszú áriákkal teli fellépés után az ő torka is vágyik a kiengesztelésre. Az ölelésbe aztán örömmel bújik bele, így ismét egészen közel találhatják magukat egymáshoz, mikor elhangzik az ominózus kérdés, és rá a válasz, amire számított is. Nem tudja, hogy örül-e neki, mert ha Pashthra most azt mondta volna, hogy csak eltúlozta a reggelit, akkor könnyebb dolga lenne, mint így, de most kénytelen számot vetni a dolgok állásáról.*
- Nekem nincsenek ilyen trükkjeim. Bárkit át tudok verni, de magamat sehogy. *Mosolyodik el, majd egy rövid csók után kibontakozik a fiú karjai közül, és mielőtt bármi mást mondana, kibújik az ágyból és elkezd felöltözni. Lassan visszaveszi a ruháit, a finom anyagú, fehér felsőt és a szűk, fekete bőrnadrágot is, csupán a vértet vagy mellényt, kinek, hogy tetszik, hagyja egyelőre a földön.
Háttal ül most Pashthrának, így a fiú nem láthatja az arcán, ahogy kiül rá a gondterheltség, miközben megannyi gondolat cikázik a fejében. Az érzéseire nem fog tudni hagyatkozni, a válaszát aszerint kell eldöntenie, hogy miképp tudja a lehető legkedvezőbb irányba terelni ezt az értékes kapcsolatot. Erre már egészen könnyű a válasz. Nyújtózkodik egyet, majd feláll, átsétál a másik oldalra, és leül az ágy szélére, Pashthra mellé, közel.*
- Figyelj rám… *Ajkaiba harap, majd lehajol a fiúhoz, és megpróbálja megölelni, aztán felhúzni őt ülő helyzetbe, hogy egymás szemébe tudjanak nézni.*
- Nem tudom még, hogy mit hoz a jövő, de nekem vannak céljaim. Hatalmas céljaim vannak, melyeket így vagy úgy, de el akarok érni. Rengeteg lesz még az akadály, lehet, hogy belebukok, de ha eljutok a csúcsra, akkor szeretném, ha büszke lennél majd rám, mint a kedvesedre, amikor ott fent állhatsz mellettem. *A maga kacifántos módján vall szerelmet, ki nem mondva, de őszintének tűnően körülírva a szót, melyet egy újabb csókkal pecsétel meg. Ez most a helyes döntés. Szüksége van Pashthrára, és minden jel arra mutat, hogy akkor van a legnagyobb esélye maga mellett tartani, ha egy párként léteznek tovább. Együtt még nagy dolgokat érhetnek el, és az is lehet, hogy közben az igazi szerelem is rátalál egyszer.*
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:14:20
Üzenet elküldve: 2025-09-10 12:14:20
![>Hornor Arnul [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12791_1759953813_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* Végül úgy dönt, hogy bár a piactér közepére is kiállhatna megmutatni az embereknek, amit meg akar mutatni, de jobban teszi, hogyha egy még központibb helyre megy. Ez a hely pedig Arthenior főtere. Úgyhogy egy ponton irányt változtat és a polgárnegyedre vezető utcákra téved. Régen szegénynegyednek hívták. Tény, hogy egy kicsit pofásabb, kevesebb a mélyszegénységben élő ember itt, de Hornort ez nem igazán zavarja. Ő nem tett semmi rosszat, mégis felégették a gazdagnegyedi otthonát, ahol évtizedek óta éldegélt és szolgálta a várost. El sem tudja mondani, mennyire utálja a várost és annak lakóit. Ebben Merlanáék sem voltak segítségére. A morcos öreg gnóm alig néz fel, folyton csak a földet nézi. A főtérre tart és néhány perc múlva oda is fog érni, ha senki és semmi nem akadályozza meg ebben. Hornor látott már sokat és eleget is. Azon morfondírozik séta közben, hogy majd mit fog mondani a főtéren. Valami karizmatikus, hangzatos szöveggel kéne előrukkolnia. Olyannal, ami igazán megijeszti a városiakat, főleg ha látják, hogy mit ér el majd utána a varázslatával. *
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-10 09:01:34
Üzenet elküldve: 2025-09-10 09:01:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
* Miután kellően kiengeszteli szerelmét, boldogsággal tölti el, hogy ő is kap egy kis törődést végül az ágyban. Elégedetten fekszik hanyatt, szaporán véve a levegőt. Torka kellemetlenül száraz, úgyhogy még újabb önfeláldozás keretében kicsúszik a takaró alól, és a vizeskancsóhoz sétál. Tölt egy pohárral, amit Merlanának visz, ő maga pedig a kancsóból oltja szomját. Ha kedvese elfogadja a felajánlást, akkor türelmesen várja meg, amíg ő is iszik, majd egyszerűen az ágy mellé teszi ezeket, és visszafekszik az ágyba. Ott aztán boldogan megölelgeti egy kicsit a szerelmét, mielőtt válaszolna. *
- Komolyan gondoltam, minden egyes szavát. * Bólint halkan, és megpróbál tényleg a bárd szemébe nézni. * Az a varázslat nem tud hazudni. Mindig az igazat mutatja, amit legbelül érzek. Egyfajta csalás. * Ismeri el, ahogy visszagondol a reggelre, és az összeveszésük okára. *
- Te nem tudod pontosan, hogy mit érzel, kavarognak benned az érzelmek, azt mondtad reggel. Ez velem is így van, ezért akartam megnézni, hogy mi történik. Most már nem kavarog bennem semmi, hanem biztosra tudom. * Fejti ki az ifjú harcos, hogy miért is volt az, ami történt reggel. Még mindig fájdalmat okoz neki a korábban elhangzott köszönöm, de láthatóan ülepedett benne a dolog, és belátta, hogy nem mindenkinek olyan egyszerű szembe nézni az érzéseivel, mint neki. *
//Sub Rosa Panzió//
* Miután kellően kiengeszteli szerelmét, boldogsággal tölti el, hogy ő is kap egy kis törődést végül az ágyban. Elégedetten fekszik hanyatt, szaporán véve a levegőt. Torka kellemetlenül száraz, úgyhogy még újabb önfeláldozás keretében kicsúszik a takaró alól, és a vizeskancsóhoz sétál. Tölt egy pohárral, amit Merlanának visz, ő maga pedig a kancsóból oltja szomját. Ha kedvese elfogadja a felajánlást, akkor türelmesen várja meg, amíg ő is iszik, majd egyszerűen az ágy mellé teszi ezeket, és visszafekszik az ágyba. Ott aztán boldogan megölelgeti egy kicsit a szerelmét, mielőtt válaszolna. *
- Komolyan gondoltam, minden egyes szavát. * Bólint halkan, és megpróbál tényleg a bárd szemébe nézni. * Az a varázslat nem tud hazudni. Mindig az igazat mutatja, amit legbelül érzek. Egyfajta csalás. * Ismeri el, ahogy visszagondol a reggelre, és az összeveszésük okára. *
- Te nem tudod pontosan, hogy mit érzel, kavarognak benned az érzelmek, azt mondtad reggel. Ez velem is így van, ezért akartam megnézni, hogy mi történik. Most már nem kavarog bennem semmi, hanem biztosra tudom. * Fejti ki az ifjú harcos, hogy miért is volt az, ami történt reggel. Még mindig fájdalmat okoz neki a korábban elhangzott köszönöm, de láthatóan ülepedett benne a dolog, és belátta, hogy nem mindenkinek olyan egyszerű szembe nézni az érzéseivel, mint neki. *
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-10 00:02:36
Üzenet elküldve: 2025-09-10 00:02:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
*A bocsánatkérés és a mentegetőzés csak szavak. Szavak, melyeket kimondhat bárki, de hogy mi van valójában mögöttük, azt legfeljebb csak sejteni lehet, tudni sosem. Nem így akar kiengesztelődni. Ha már úgy alakult, hogy jogos követelései lehetnek Pashthra felé, miután ő engedély nélkül járt a szobájában, nem rest mindezt kihasználni arra, hogy még többet kaphasson azokból az élvezetekből, melyeket tegnap este már megkóstolhatott. A kezdeményezést mesterkurtizán módjára ragadja magához, de csupán addig, míg harcos szeretője fel nem bátorodik. Miután Pashthra átveszi az irányítást, ő csupán úszik az árral, és hagyja, hogy hamarosan már a pihe-puha ágyon kössenek ki. Ezúttal egyáltalán nem célja, hogy a másik kedvében járjon, hisz a bocsánatkérés úgy jó, ha a bűnös önként adja, nem pedig kiköveteli magának, és egyébként is most minden gyönyört saját magának akar megkaparintani, mert megteheti, talán most először és utoljára, de most az egyszer élvezni akarja a kiharcolt előnyt.
Testőre minden egyes órában meglepi őt valamivel, és most sincs ez másképp. Hiába öltözött fel az előbb a szűk nadrágba és a csinos felsőbe, felesleges volt. Nem hitte volna, hogy a bocsánatkérés ennyire heves, őrjítő, már-már kínzóan csodálatos lesz a számára. Nem is bírja visszafojtani énekét, mi talán most nem cseng olyan szépen, mint általában, de kétségkívül hangos, így hát áldhatják az isteneket, amiért még mindig csak ketten vannak az egész házban. Pashthra olyan szépen kér elnézést, hogy Merlana részéről kétség sem férhet hozzá, hogy megbocsájt neki. Ezt ki is fejezi azzal, hogy végül nem hagyja szenvedni szegényt, hanem megosztja vele az eddig kisajátított gyönyört, élvezetet és szeretetet, mígnem mindketten elégedetten, kipirulva feküdhetnek az ágyon egymás mellett, elásva a csatabárdot. Na, nem Pashthra fokosát, az valahol most ott hánykolódhat a földön, a ruhái alatt, de hát nem jó helyen van ott? Az a fegyver sokkal jobban tetszett most neki, amit végül a fiú alkalmazott rajta.*
- Te jó ég! *Kuncog fel végül a hátán fekve, miközben próbálja a saját haját kiszedegetni a szájából. Hát tényleg igaza volt a másiknak, hogy útban tudnak lenni a tincsek.*
- Azt hiszem, hogy ezek után már nem bánom, ha mindkettőnket megesznek az orkok… *Jó kedve lett, melyet nevetése hírül is ad. Nincs már harag, sem a kis betörésért, sem pedig a reggel történtekért, ami eszébe is jut, ahogy megannyi gondolat kavarog most a fejében.*
- Amit reggel mondtál… a vallomás… azt komolyan gondolod? *Kérdezi, ahogy vöröslő arcával a mellette fekvő fiúra pillant. Talán itt az ideje, hogy ő is rendes választ adjon, s ne csak egy köszönömmel feleljen.*
//Sub Rosa Panzió//
*A bocsánatkérés és a mentegetőzés csak szavak. Szavak, melyeket kimondhat bárki, de hogy mi van valójában mögöttük, azt legfeljebb csak sejteni lehet, tudni sosem. Nem így akar kiengesztelődni. Ha már úgy alakult, hogy jogos követelései lehetnek Pashthra felé, miután ő engedély nélkül járt a szobájában, nem rest mindezt kihasználni arra, hogy még többet kaphasson azokból az élvezetekből, melyeket tegnap este már megkóstolhatott. A kezdeményezést mesterkurtizán módjára ragadja magához, de csupán addig, míg harcos szeretője fel nem bátorodik. Miután Pashthra átveszi az irányítást, ő csupán úszik az árral, és hagyja, hogy hamarosan már a pihe-puha ágyon kössenek ki. Ezúttal egyáltalán nem célja, hogy a másik kedvében járjon, hisz a bocsánatkérés úgy jó, ha a bűnös önként adja, nem pedig kiköveteli magának, és egyébként is most minden gyönyört saját magának akar megkaparintani, mert megteheti, talán most először és utoljára, de most az egyszer élvezni akarja a kiharcolt előnyt.
Testőre minden egyes órában meglepi őt valamivel, és most sincs ez másképp. Hiába öltözött fel az előbb a szűk nadrágba és a csinos felsőbe, felesleges volt. Nem hitte volna, hogy a bocsánatkérés ennyire heves, őrjítő, már-már kínzóan csodálatos lesz a számára. Nem is bírja visszafojtani énekét, mi talán most nem cseng olyan szépen, mint általában, de kétségkívül hangos, így hát áldhatják az isteneket, amiért még mindig csak ketten vannak az egész házban. Pashthra olyan szépen kér elnézést, hogy Merlana részéről kétség sem férhet hozzá, hogy megbocsájt neki. Ezt ki is fejezi azzal, hogy végül nem hagyja szenvedni szegényt, hanem megosztja vele az eddig kisajátított gyönyört, élvezetet és szeretetet, mígnem mindketten elégedetten, kipirulva feküdhetnek az ágyon egymás mellett, elásva a csatabárdot. Na, nem Pashthra fokosát, az valahol most ott hánykolódhat a földön, a ruhái alatt, de hát nem jó helyen van ott? Az a fegyver sokkal jobban tetszett most neki, amit végül a fiú alkalmazott rajta.*
- Te jó ég! *Kuncog fel végül a hátán fekve, miközben próbálja a saját haját kiszedegetni a szájából. Hát tényleg igaza volt a másiknak, hogy útban tudnak lenni a tincsek.*
- Azt hiszem, hogy ezek után már nem bánom, ha mindkettőnket megesznek az orkok… *Jó kedve lett, melyet nevetése hírül is ad. Nincs már harag, sem a kis betörésért, sem pedig a reggel történtekért, ami eszébe is jut, ahogy megannyi gondolat kavarog most a fejében.*
- Amit reggel mondtál… a vallomás… azt komolyan gondolod? *Kérdezi, ahogy vöröslő arcával a mellette fekvő fiúra pillant. Talán itt az ideje, hogy ő is rendes választ adjon, s ne csak egy köszönömmel feleljen.*
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 20:39:56
Üzenet elküldve: 2025-09-09 20:39:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
* Bár nem mutatja, de a fiatal harcos azért fél a következményektől. Nem tudja, hogy mire számítson, és kedvese hogyan fog reagálni arra a tényre, hogy a szobájában járt. Már épp elkezdene mentegetőzni, és bocsánatot kérni, de Merlanának úgy tűnik, hogy más tervei vannak. Nem lepi meg vele a fiatal harcost, sejtette, hogy előnyt fog kovácsolni, és hasznot húzni abból a helyzetből, hogy ő bizony hibázott. Úgyhogy engedelmesen kezdi csókolgatni szerelmét, bár egyelőre ez sokkal inkább viszonzás, mint valódi kezdeményezés. Nem is húzza sokáig az időt, helyette inkább a bárdot húzza az ágy felé, ahol aztán nekilát annak, hogy gondosan, és alaposan bocsánatot kérjen. Ha Merlana azt hitte, hogy az esti teljesítménye volt a legtöbb, amit adni tud, akkor alighanem meglepődik most, mert kedves kis szeretője bizony bebizonyítja, hogy mit jelent igazán önzetlennek lenni. Bár feszíti őt is a vágy, a hosszú évek edzésének hála olyan önfegyelemre tett szert, amit megirigyelhet tőle bárki. És ha Pash valamit csinál, akkor azt igyekszik jól csinálni. Bár általában hallgat a szép szóra, és ha azt mondják neki, hogy elég, akkor befejezi amit épp csinál, most viszont kénytelen ezeket az elveket félretenni, és talán már kínzással ér fel az, ahogy igyekszik kiengesztelni szerelmét. Nem tudja, hogy kért-e már valaki korábban ilyen szépen elnézést bárkitől, de az a célja, hogy ő legyen az első, aki igazán elnyeri a bárd bocsánatát. Az se érdekli, ha a görcs rántja össze alkarját a végére, és nyelve napokig fog fájni az áldozattól, amit most hoz. És már egy cseppet sem bánja, hogy nem ment a vashegyre, eldobni az életét. Ha másért nem is, hát édes kis szerelméért megérni életben maradni. *
//Sub Rosa Panzió//
* Bár nem mutatja, de a fiatal harcos azért fél a következményektől. Nem tudja, hogy mire számítson, és kedvese hogyan fog reagálni arra a tényre, hogy a szobájában járt. Már épp elkezdene mentegetőzni, és bocsánatot kérni, de Merlanának úgy tűnik, hogy más tervei vannak. Nem lepi meg vele a fiatal harcost, sejtette, hogy előnyt fog kovácsolni, és hasznot húzni abból a helyzetből, hogy ő bizony hibázott. Úgyhogy engedelmesen kezdi csókolgatni szerelmét, bár egyelőre ez sokkal inkább viszonzás, mint valódi kezdeményezés. Nem is húzza sokáig az időt, helyette inkább a bárdot húzza az ágy felé, ahol aztán nekilát annak, hogy gondosan, és alaposan bocsánatot kérjen. Ha Merlana azt hitte, hogy az esti teljesítménye volt a legtöbb, amit adni tud, akkor alighanem meglepődik most, mert kedves kis szeretője bizony bebizonyítja, hogy mit jelent igazán önzetlennek lenni. Bár feszíti őt is a vágy, a hosszú évek edzésének hála olyan önfegyelemre tett szert, amit megirigyelhet tőle bárki. És ha Pash valamit csinál, akkor azt igyekszik jól csinálni. Bár általában hallgat a szép szóra, és ha azt mondják neki, hogy elég, akkor befejezi amit épp csinál, most viszont kénytelen ezeket az elveket félretenni, és talán már kínzással ér fel az, ahogy igyekszik kiengesztelni szerelmét. Nem tudja, hogy kért-e már valaki korábban ilyen szépen elnézést bárkitől, de az a célja, hogy ő legyen az első, aki igazán elnyeri a bárd bocsánatát. Az se érdekli, ha a görcs rántja össze alkarját a végére, és nyelve napokig fog fájni az áldozattól, amit most hoz. És már egy cseppet sem bánja, hogy nem ment a vashegyre, eldobni az életét. Ha másért nem is, hát édes kis szerelméért megérni életben maradni. *
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 20:03:08
Üzenet elküldve: 2025-09-09 20:03:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Minél többet tud a világ működéséről, annál inkább szeretne ő maga is nagyobb, vagy hasznosabb lenni. Sokszor szörnyű látni, hogy mikre képes egy városvezetés. De ha a „sajátjait” nézi, akkor az is elég szörnyű, hogy kihasználva egy állat szenvedése miatti bűntudatát, jószerivel meglopják a mágusok. Valahogy mindenhol ott van az a sok szenny, s meg sem teheti, hogy behunyja a szemét, hogy ne is lássa. Jelenleg is döntés előtt áll, hogy kihez forduljon, hogy a legtöbbet segíthessen. Emellett pedig az árváit szeretné úgy nevelni, hogy a legkevesebb legyen közülük aljas és nyerészkedő. Igaz, jól tudja, hogy nehéz úgy bármit is elérni, hogy valaki egyszerűen csak tiszta. Talán ő maga sem az. Hiszen épp most hevül fel a ténytől, hogy a még mellette sétáló városőr egyszer akár parancsnok is lehetne. Nem is szeretne ebből hasznot húzni, legalábbis magának biztos nem, mégis beharapja alsóajkát, ahogy a férfire néz és lelki szemei előtt lepereg a kép, hogy mi lenne ha…
Érzi, hogy csendben kellene maradnia. Ez nem mindig megy, de nem sorolja tovább az érveit, hiszen amaz úgyis tudja mit kell tennie, na de azért nem árt a támogatás is ebben. Még akkor is, ha látszólag le sincs ejtve a dolog.
Keze viszont lesegíti Graelről a vértet, s egy apró csók sem maradhat el. Bár a viszonzásról nincsenek illúziói. Valószínűleg ma ezt elfelejtheti. Kissé feszeng is, ahogy leül, éppen ezért. Szinte előre fáj neki, hogy mi lesz, ha le kényszerül venni a kabátot. Mert jóra nem számít. Az viszont kellemes meglepetés, hogy kicsit nyílik a férfi.*
- Az anyagi javakra gondoltam, de így már teljesen máshogy fest a dolog. *Kissé eltűnődik, hiszen ha mesélt is már a dühhel való kapcsolatáról Grael, ezt nem rakta még így össze. Jó hallani, hogy van valamiféle önismerete, nem úgy, mint sokaknak. Értékelendő dolog.*
- Én nem kérem, hogy nyugodj meg, azért van helyzet, amikor oka és helye van a haragnak, ha nem is minden formájának. Előbb add ki valamelyest és párologjon el, mintsem ezzel rontsd el akkor az esélyeid. ~ Kiadhatnád mondjuk rajtam az ágyban. ~ Érzékeny kis rohadékok ezek. Sokukkal nem volt dolgom, de épp elég voltak az eddigi tapasztalataim. Tudnál te tanítani? *Teszi fel az ezer aranyas kérdését, s kivételesen nem azért, hogy becsábítsa a másikat az árvhaházba.* - A harc és az oktatás igencsak lefojtja az energiákat. Kiképezhetnél néhány kölyköt.
*Nem vár pozitív választ, de szerinte akkor sem butaság, amit felvet. Aztán kissé megilletődik, s el is pirul. Zavarát leplezve a pohár vizet forgatja a kezében, de most kevésbé sikeres a művelet, hogy ne legyen feltűnő, mint máskor, amikor nem érzi magát alapból ilyen kényelmetlenül.*
- Nem. Vagyis de. De jó így.
*Ki is pillant az ablakon. Ha hűvösebb is az idő, még jócskán szaladgálnak az utcákon leheletnyi ruhadarabokban hölgyemények.*
//A szépség és a hóhér//
*Minél többet tud a világ működéséről, annál inkább szeretne ő maga is nagyobb, vagy hasznosabb lenni. Sokszor szörnyű látni, hogy mikre képes egy városvezetés. De ha a „sajátjait” nézi, akkor az is elég szörnyű, hogy kihasználva egy állat szenvedése miatti bűntudatát, jószerivel meglopják a mágusok. Valahogy mindenhol ott van az a sok szenny, s meg sem teheti, hogy behunyja a szemét, hogy ne is lássa. Jelenleg is döntés előtt áll, hogy kihez forduljon, hogy a legtöbbet segíthessen. Emellett pedig az árváit szeretné úgy nevelni, hogy a legkevesebb legyen közülük aljas és nyerészkedő. Igaz, jól tudja, hogy nehéz úgy bármit is elérni, hogy valaki egyszerűen csak tiszta. Talán ő maga sem az. Hiszen épp most hevül fel a ténytől, hogy a még mellette sétáló városőr egyszer akár parancsnok is lehetne. Nem is szeretne ebből hasznot húzni, legalábbis magának biztos nem, mégis beharapja alsóajkát, ahogy a férfire néz és lelki szemei előtt lepereg a kép, hogy mi lenne ha…
Érzi, hogy csendben kellene maradnia. Ez nem mindig megy, de nem sorolja tovább az érveit, hiszen amaz úgyis tudja mit kell tennie, na de azért nem árt a támogatás is ebben. Még akkor is, ha látszólag le sincs ejtve a dolog.
Keze viszont lesegíti Graelről a vértet, s egy apró csók sem maradhat el. Bár a viszonzásról nincsenek illúziói. Valószínűleg ma ezt elfelejtheti. Kissé feszeng is, ahogy leül, éppen ezért. Szinte előre fáj neki, hogy mi lesz, ha le kényszerül venni a kabátot. Mert jóra nem számít. Az viszont kellemes meglepetés, hogy kicsit nyílik a férfi.*
- Az anyagi javakra gondoltam, de így már teljesen máshogy fest a dolog. *Kissé eltűnődik, hiszen ha mesélt is már a dühhel való kapcsolatáról Grael, ezt nem rakta még így össze. Jó hallani, hogy van valamiféle önismerete, nem úgy, mint sokaknak. Értékelendő dolog.*
- Én nem kérem, hogy nyugodj meg, azért van helyzet, amikor oka és helye van a haragnak, ha nem is minden formájának. Előbb add ki valamelyest és párologjon el, mintsem ezzel rontsd el akkor az esélyeid. ~ Kiadhatnád mondjuk rajtam az ágyban. ~ Érzékeny kis rohadékok ezek. Sokukkal nem volt dolgom, de épp elég voltak az eddigi tapasztalataim. Tudnál te tanítani? *Teszi fel az ezer aranyas kérdését, s kivételesen nem azért, hogy becsábítsa a másikat az árvhaházba.* - A harc és az oktatás igencsak lefojtja az energiákat. Kiképezhetnél néhány kölyköt.
*Nem vár pozitív választ, de szerinte akkor sem butaság, amit felvet. Aztán kissé megilletődik, s el is pirul. Zavarát leplezve a pohár vizet forgatja a kezében, de most kevésbé sikeres a művelet, hogy ne legyen feltűnő, mint máskor, amikor nem érzi magát alapból ilyen kényelmetlenül.*
- Nem. Vagyis de. De jó így.
*Ki is pillant az ablakon. Ha hűvösebb is az idő, még jócskán szaladgálnak az utcákon leheletnyi ruhadarabokban hölgyemények.*
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:55:18
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:55:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
*Végül az első tippje helyesnek bizonyul, és már rögtön a szobájában megtalálja a fiút, akinek eddigre már volt ideje megnyugodnia, hisz nála van a fegyvere arra az esetre, ha szükség volna rá. Merlana azonban felbolygatja az állóvizet, és azonnal számonkéri a fiút a tettéről, aki magyarázkodik, majd úgy adja elő az egészet, mintha szakmai esettanulmányt végzett volna azzal, hogy betört a szobájába. Kékjei hűvösen mérik végig a harcost, hosszú másodpercekig egy szót sem szól. Közelebb lép egyet, majd még egyet, és még egyet, míg végül annyira közel nem kerülnek egymáshoz, hogy a levegő is kezd kiszorulni a kettejük közti résből. Kezei a már ismert módon, kígyóként, mégis kellemesen gyengéden fonják körbe a fiú testét, miközben egy hosszú, lágy csókot lehel annak ajkaira. Az ölelés marad, csupán egy egészen parányit húzódik el a csók után, hogy a másik szemeibe tudjon nézni. Elmosolyodik.*
- Pashthra, kedvesem, ha még egyszer megtudom, hogy az engedélyem nélkül jártál a szobámban, akkor nem fog érdekelni sem az üzletünk, sem pedig az, hogy mit mond Orthus, páros lábbal foglak kirúgni innen. A szobám számomra olyan, mintha a legféltettebb titkaim ajtaját feszegetnéd, és az nem tartozik arra, akinek nem én mutatom meg őket. *Persze, ettől függetlenül nagyon is hálás a fiúnak, amiért gondolt rá az italokkal, pedig végül is csak a megállapodásuk rá eső részét teljesítette ezzel a vártnál sokkalta jobban, és talán igaza van a panzió biztonságát illető felvetésében is. A rács lehet, hogy túl drasztikus megoldás volna, ez egy szálláshely, nem börtön, de mindenképp megemlíti majd a problémát a ház tulajdonosának, természetesen Pashthra magánakciójának említése nélkül, ám most más tervei vannak.*
- Azt akarom, hogy kiengesztelj ezért! Kérj tőlem bocsánatot, de szavak nélkül! Menni fog? *Vigyorodik el játékosan, és még mielőtt bármit is szólhatna a fiú, már újabb csókokkal rohamozza meg őt, miközben a maradék levegő is kipréselődik kettejük közül. Pashthra jól gondolta, hiába vannak a házban, elképzelhető, hogy hamarosan fegyverre lesz szüksége.*
//Sub Rosa Panzió//
*Végül az első tippje helyesnek bizonyul, és már rögtön a szobájában megtalálja a fiút, akinek eddigre már volt ideje megnyugodnia, hisz nála van a fegyvere arra az esetre, ha szükség volna rá. Merlana azonban felbolygatja az állóvizet, és azonnal számonkéri a fiút a tettéről, aki magyarázkodik, majd úgy adja elő az egészet, mintha szakmai esettanulmányt végzett volna azzal, hogy betört a szobájába. Kékjei hűvösen mérik végig a harcost, hosszú másodpercekig egy szót sem szól. Közelebb lép egyet, majd még egyet, és még egyet, míg végül annyira közel nem kerülnek egymáshoz, hogy a levegő is kezd kiszorulni a kettejük közti résből. Kezei a már ismert módon, kígyóként, mégis kellemesen gyengéden fonják körbe a fiú testét, miközben egy hosszú, lágy csókot lehel annak ajkaira. Az ölelés marad, csupán egy egészen parányit húzódik el a csók után, hogy a másik szemeibe tudjon nézni. Elmosolyodik.*
- Pashthra, kedvesem, ha még egyszer megtudom, hogy az engedélyem nélkül jártál a szobámban, akkor nem fog érdekelni sem az üzletünk, sem pedig az, hogy mit mond Orthus, páros lábbal foglak kirúgni innen. A szobám számomra olyan, mintha a legféltettebb titkaim ajtaját feszegetnéd, és az nem tartozik arra, akinek nem én mutatom meg őket. *Persze, ettől függetlenül nagyon is hálás a fiúnak, amiért gondolt rá az italokkal, pedig végül is csak a megállapodásuk rá eső részét teljesítette ezzel a vártnál sokkalta jobban, és talán igaza van a panzió biztonságát illető felvetésében is. A rács lehet, hogy túl drasztikus megoldás volna, ez egy szálláshely, nem börtön, de mindenképp megemlíti majd a problémát a ház tulajdonosának, természetesen Pashthra magánakciójának említése nélkül, ám most más tervei vannak.*
- Azt akarom, hogy kiengesztelj ezért! Kérj tőlem bocsánatot, de szavak nélkül! Menni fog? *Vigyorodik el játékosan, és még mielőtt bármit is szólhatna a fiú, már újabb csókokkal rohamozza meg őt, miközben a maradék levegő is kipréselődik kettejük közül. Pashthra jól gondolta, hiába vannak a házban, elképzelhető, hogy hamarosan fegyverre lesz szüksége.*
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:30:41
Üzenet elküldve: 2025-09-09 19:30:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A szépség és a hóhér//
*Mulattatnia kéne, hogy sikerült ennyire kiakasztania Mait, de ez nem az a nap, mikor bármi is szórakoztatni fogja. Arcizma sem rándul az egészre, csupán komoran hallgatja, és veszi tudomásul, hogy nem az akasztás élménye érdekelte a nőt, és még csak fel sem teszi magának a kérdést sem, hogy akkor mégis miért volt ott. Talán azért nem, mert tudja. Miatta, de az érzelmek most nem öntik el jólesően a testét, nem tud örülni a törődésnek.*
- Annak, akit más módon is le tudnál beszélni a gyilkosságról, igen. *Válaszolja meg röviden az első kérdést, hisz a véleménye egyértelmű. Aki a fejébe vette, hogy ölni fog, azt nem riasztja vissza a bitófa sem, aki pedig kételkedik a saját dolgában, annál nem szükséges ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni. Kimondatlanul is egyetértenek ők ketten, ez nem más, mint egy igencsak groteszk módja a hatalom kinyilvánításának.
Arról fogalma sincs, hogy milyen gyorsan fordul a világ Maival, miután elmeséli, hogy mi történt, csak az újabb kérdést hallja, melyre csak morcosan felmorran.*
- Kiverni ki lehet belőlük. Képletesen persze. *Teszi hozzá, még mielőtt a lány azt gondolná, hogy képes volna egy elhagyatott sikátorba rángatni Gorkraf parancsnokot, hogy ököllel simítsák el a nézeteltéréseiket, pedig nem is volna olyan rossz ötlet.*
- Mhm. *Csupán egy helyeslő morgással válaszol az ezt követő győzködésre, miszerint emlékeztetnie kellene a feletteseit rá, hogy mit ígértek. Ezt anélkül is tudta, hogy valaki hangosan, és feleslegesen sok érv hangozna el mellette, de ma már nincs ehhez kedve. Meg úgy semmi máshoz sincs, még a páncélját levenni se, de benne sem akar maradni. Szerencsére Mai segít neki, így hamar meg tud tőle szabadulni, és a váratlan csók az arcán, még ha nem is látszik, valamelyest meglágyítja a marcona városőrt. Rövid ideig elgondolkodva áll még az előtérben, majd követi Mait a konyhába.*
- Tudod, azért lettem városőr, hogy a felesleges energiáimat másba öljem, ne pedig abba, hogy a húgomat bántom, amikor meg sem érdemli. Ő már nincs itt, de én mégis sokkal nyugodtabb ember lettem azzal, hogy a dühömet napközben a bűnözők és néha a feletteseim kapják. Úgyhogy nem mondanám, hogy nincs rájuk szükségem. *Két poharat vesz elő, mindkettőbe vizet tölt, majd visszafordul velük az asztalhoz, és az egyiket leteszi Mai elé, közben felpillant a jegeskék szemekbe.*
- Fázol? *Kérdez rá, hisz mi másért maradt volna kabátban a nő? Jönnek már a hidegebb napok. Loyenara is fázni szokott már ilyenkor, de sosem kérte ő sem, hogy gyújtson be a kandallóba, inkább kabátban ücsörgött ő is, mert nem merte elmondani, hogy fázik. Kellemetlen emlékek ezek, de most mégsem fájnak.*
//A szépség és a hóhér//
*Mulattatnia kéne, hogy sikerült ennyire kiakasztania Mait, de ez nem az a nap, mikor bármi is szórakoztatni fogja. Arcizma sem rándul az egészre, csupán komoran hallgatja, és veszi tudomásul, hogy nem az akasztás élménye érdekelte a nőt, és még csak fel sem teszi magának a kérdést sem, hogy akkor mégis miért volt ott. Talán azért nem, mert tudja. Miatta, de az érzelmek most nem öntik el jólesően a testét, nem tud örülni a törődésnek.*
- Annak, akit más módon is le tudnál beszélni a gyilkosságról, igen. *Válaszolja meg röviden az első kérdést, hisz a véleménye egyértelmű. Aki a fejébe vette, hogy ölni fog, azt nem riasztja vissza a bitófa sem, aki pedig kételkedik a saját dolgában, annál nem szükséges ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni. Kimondatlanul is egyetértenek ők ketten, ez nem más, mint egy igencsak groteszk módja a hatalom kinyilvánításának.
Arról fogalma sincs, hogy milyen gyorsan fordul a világ Maival, miután elmeséli, hogy mi történt, csak az újabb kérdést hallja, melyre csak morcosan felmorran.*
- Kiverni ki lehet belőlük. Képletesen persze. *Teszi hozzá, még mielőtt a lány azt gondolná, hogy képes volna egy elhagyatott sikátorba rángatni Gorkraf parancsnokot, hogy ököllel simítsák el a nézeteltéréseiket, pedig nem is volna olyan rossz ötlet.*
- Mhm. *Csupán egy helyeslő morgással válaszol az ezt követő győzködésre, miszerint emlékeztetnie kellene a feletteseit rá, hogy mit ígértek. Ezt anélkül is tudta, hogy valaki hangosan, és feleslegesen sok érv hangozna el mellette, de ma már nincs ehhez kedve. Meg úgy semmi máshoz sincs, még a páncélját levenni se, de benne sem akar maradni. Szerencsére Mai segít neki, így hamar meg tud tőle szabadulni, és a váratlan csók az arcán, még ha nem is látszik, valamelyest meglágyítja a marcona városőrt. Rövid ideig elgondolkodva áll még az előtérben, majd követi Mait a konyhába.*
- Tudod, azért lettem városőr, hogy a felesleges energiáimat másba öljem, ne pedig abba, hogy a húgomat bántom, amikor meg sem érdemli. Ő már nincs itt, de én mégis sokkal nyugodtabb ember lettem azzal, hogy a dühömet napközben a bűnözők és néha a feletteseim kapják. Úgyhogy nem mondanám, hogy nincs rájuk szükségem. *Két poharat vesz elő, mindkettőbe vizet tölt, majd visszafordul velük az asztalhoz, és az egyiket leteszi Mai elé, közben felpillant a jegeskék szemekbe.*
- Fázol? *Kérdez rá, hisz mi másért maradt volna kabátban a nő? Jönnek már a hidegebb napok. Loyenara is fázni szokott már ilyenkor, de sosem kérte ő sem, hogy gyújtson be a kandallóba, inkább kabátban ücsörgött ő is, mert nem merte elmondani, hogy fázik. Kellemetlen emlékek ezek, de most mégsem fájnak.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-09-09 18:31:17
Üzenet elküldve: 2025-09-09 18:31:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//A behódoló és a rózsa//
//Sub Rosa Panzió//
* Ahogy hazaérnek, a fiú egyből emeleti szobájába megy, amíg kedvese átöltözik. Na nem azért, mert lenne ott mit csináljon, csak nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Nem tervez a hallban üldögélni, és a terasz sem vonzó most a számára. Elgondolkodik rajta, hogy közérzetén javítana, ha magához venné a fokost, hiszen a piacon is hiányolta, de végül úgy dönt, hogy a panzióban felesleges teljesen felszerelkezve járjon. Azért mégis magához veszi, mert nem tudhatja, hogy mikor jön jól. Ha mégis olyan helyzet adódna, hogy intézkednie kell, akár betörők vagy egyéb miatt, mégis jobb, hogyha van több opciója, és képes a halálosnál enyhébb sérüléseket okozni. Persze vitatható, hogy ha egy fokossal ver fejbe valakit, az mennyivel jobb. Épp ezzel a gondolattal szórakoztatja magát, amikor a bárd visszaér. Már el is felejtette a korábbi kis kalandját, ezért először értetlenül pislog a kérdést hallva, majd kiül arcára a felismerés. *
- Nem tudhattam, hogy megtalállak Selyemrévben, vagy sem. Azt akartam, hogy mindenképpen legyen nálad néhány ital, ami segíthet életben maradni, ha a legrosszabb helyzet következne be. * Magyarázkodik először, majd rájön, hogy nem fogja tudni megkerülni a számonkérést, és nagyot sóhajt. *
- Az ablak nyitható kívülről. * Mondja végül, hasonlóan komoly hangon, mint a szívének oly kedves házigazda. * Ha valaki be akar törni, könnyedén fel tud mászni az oszlopokon, amik a bejárati ajtónál vannak. Onnan a kis tetőről aztán bármilyen fémdarabbal * kocogtatja meg a kardját, jelezve, hogy ő mit használt * be tud nyúlni a résen, és felnyitni a zárat. Komoly kockázatot látok ebben, úgyhogy mint a Sub Rosa Panzió biztonsági főnöke, javaslom az ablakok zárszerkezetének cseréjét, vagy legalább rácsok felszerelését. Persze egy tapasztalt betörőt lehet, hogy ez se állít meg, én nem vagyok az, és mégis bejutottam.
//Sub Rosa Panzió//
* Ahogy hazaérnek, a fiú egyből emeleti szobájába megy, amíg kedvese átöltözik. Na nem azért, mert lenne ott mit csináljon, csak nem tudja, hogy mihez kezdjen magával. Nem tervez a hallban üldögélni, és a terasz sem vonzó most a számára. Elgondolkodik rajta, hogy közérzetén javítana, ha magához venné a fokost, hiszen a piacon is hiányolta, de végül úgy dönt, hogy a panzióban felesleges teljesen felszerelkezve járjon. Azért mégis magához veszi, mert nem tudhatja, hogy mikor jön jól. Ha mégis olyan helyzet adódna, hogy intézkednie kell, akár betörők vagy egyéb miatt, mégis jobb, hogyha van több opciója, és képes a halálosnál enyhébb sérüléseket okozni. Persze vitatható, hogy ha egy fokossal ver fejbe valakit, az mennyivel jobb. Épp ezzel a gondolattal szórakoztatja magát, amikor a bárd visszaér. Már el is felejtette a korábbi kis kalandját, ezért először értetlenül pislog a kérdést hallva, majd kiül arcára a felismerés. *
- Nem tudhattam, hogy megtalállak Selyemrévben, vagy sem. Azt akartam, hogy mindenképpen legyen nálad néhány ital, ami segíthet életben maradni, ha a legrosszabb helyzet következne be. * Magyarázkodik először, majd rájön, hogy nem fogja tudni megkerülni a számonkérést, és nagyot sóhajt. *
- Az ablak nyitható kívülről. * Mondja végül, hasonlóan komoly hangon, mint a szívének oly kedves házigazda. * Ha valaki be akar törni, könnyedén fel tud mászni az oszlopokon, amik a bejárati ajtónál vannak. Onnan a kis tetőről aztán bármilyen fémdarabbal * kocogtatja meg a kardját, jelezve, hogy ő mit használt * be tud nyúlni a résen, és felnyitni a zárat. Komoly kockázatot látok ebben, úgyhogy mint a Sub Rosa Panzió biztonsági főnöke, javaslom az ablakok zárszerkezetének cseréjét, vagy legalább rácsok felszerelését. Persze egy tapasztalt betörőt lehet, hogy ez se állít meg, én nem vagyok az, és mégis bejutottam.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263