Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-23 21:25:08
Üzenet elküldve: 2025-03-23 21:25:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 860
OOC üzenetek: 280
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
- Részben. Ez is egy szempont.
*Még ízlelgeti kicsit Haldrian reakcióját, de úgy ítéli meg, hogy a fiúnak valóban tetszik az ing. Ez legfeljebb Relael hozzáállását befolyásolja, mert bizony a kelletlenségre egész napos piszkálódással reagált volna.*
- De leginkább azért, mert velem mutatkozol. Lehet még akadnak ismerősök, akiket nem vertek agyon egy kővel, szóval...
*Némi gesztikulálást követően kihúzza magát, s megigazgatja megint saját ruháját, mely előtte is tökéletesen állt, de a régi ismerősök emlegetésére ezen rossz szokása ismételten új erőre kapott.
Haldrian nem is rest magára ölteni ajándékát, melyet igen kritikusan szemlél az elf. Segít a gallér eligazításában, illetve az inget hátul is megigazítja, ahol a fattyú figyelmét elkerülte egy gyűrődés.*
- Talűn egy picit nagy, de megteszi. Jobb mint előtte.
*Lova kantárszárát átadja, s utazózsákjában kezd el kutatni.*
- Ugye nem vagy tetves?
*Kicsit kései kérdés azt követően, hogy együtt aludtak, de nemleges válaszban reménykedve szépen faragott barackfafésűjével eligazítja Haldrian rakoncátlan tincseit. Legalábbis kísérletet tesz rá, de a göndör fürtök aligha akarnak engedelmeskedni neki. Röviden bosszankodik is kudarcán.*
- Biztos tetszeni fog neki.
*Dünnyögi, miközben koncentráltan küzd egy gubanccal.*
- Alissäna finom lány, s a finom lányok a gyengéd, igényes férfiakat kedvelik.
*Nem figyel oda túlzottan mondanivalójára, ahhoz túlzottan elmerül ténykedésében, melyet kénytelen feladni. Kudarcca persze bosszantja.*
- Menjünk.
*Feleli parancsolóan, s habozás nélkül folytatja is útját, miközben fésűjét visszacsúsztatja zsákjába. A Polgárnegyedet ugyan ismeri - bár amikor még ő maga is itt élt Szegénynegyednek nevezték -, ugyanakkor Orthus pontos címét nem tudja, így határozottsága egészen a negyed határáig tart ki.*
- Menj, kérdezd meg, hogy a Morthimer család merre lakik! Valaki biztos tudni fogja.
- Részben. Ez is egy szempont.
*Még ízlelgeti kicsit Haldrian reakcióját, de úgy ítéli meg, hogy a fiúnak valóban tetszik az ing. Ez legfeljebb Relael hozzáállását befolyásolja, mert bizony a kelletlenségre egész napos piszkálódással reagált volna.*
- De leginkább azért, mert velem mutatkozol. Lehet még akadnak ismerősök, akiket nem vertek agyon egy kővel, szóval...
*Némi gesztikulálást követően kihúzza magát, s megigazgatja megint saját ruháját, mely előtte is tökéletesen állt, de a régi ismerősök emlegetésére ezen rossz szokása ismételten új erőre kapott.
Haldrian nem is rest magára ölteni ajándékát, melyet igen kritikusan szemlél az elf. Segít a gallér eligazításában, illetve az inget hátul is megigazítja, ahol a fattyú figyelmét elkerülte egy gyűrődés.*
- Talűn egy picit nagy, de megteszi. Jobb mint előtte.
*Lova kantárszárát átadja, s utazózsákjában kezd el kutatni.*
- Ugye nem vagy tetves?
*Kicsit kései kérdés azt követően, hogy együtt aludtak, de nemleges válaszban reménykedve szépen faragott barackfafésűjével eligazítja Haldrian rakoncátlan tincseit. Legalábbis kísérletet tesz rá, de a göndör fürtök aligha akarnak engedelmeskedni neki. Röviden bosszankodik is kudarcán.*
- Biztos tetszeni fog neki.
*Dünnyögi, miközben koncentráltan küzd egy gubanccal.*
- Alissäna finom lány, s a finom lányok a gyengéd, igényes férfiakat kedvelik.
*Nem figyel oda túlzottan mondanivalójára, ahhoz túlzottan elmerül ténykedésében, melyet kénytelen feladni. Kudarcca persze bosszantja.*
- Menjünk.
*Feleli parancsolóan, s habozás nélkül folytatja is útját, miközben fésűjét visszacsúsztatja zsákjába. A Polgárnegyedet ugyan ismeri - bár amikor még ő maga is itt élt Szegénynegyednek nevezték -, ugyanakkor Orthus pontos címét nem tudja, így határozottsága egészen a negyed határáig tart ki.*
- Menj, kérdezd meg, hogy a Morthimer család merre lakik! Valaki biztos tudni fogja.
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-23 11:15:07
Üzenet elküldve: 2025-03-23 11:15:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Szerencséjére már nem kap újabb szavakat a kifakadására, hiszen ő is rájött időközben, hogy valami nagyon nincs rendben. Ijesztő a tudat, hogy nem tud értelmesen gondolkodni. *
- De felfogtam. Csak… *Felsóhajt és inkább mered maga elé. Milyen szavak vannak arra, hogy megértesse valakivel, hogy nem hagyhatja csak olyan könnyedén hátra a családtagját, aki a születése miatt van olyan helyzetben, amilyenben. Ha nem is ő tehet róla igazán, senki nem volt a feketeség mellett, valakinek pedig lennie kell. Persze, ha amaz nem engedi, akkor kár a gőzért. Viszont rettentően fáj a tudat.
Elé kerül egy könyv, némi morgás közepette. Még neve is van ennek a kegyetlen kis játéknak. Kissé összehúzott szemekkel nézi Graelt, aztán a lapokat maga előtt. Nehezére esik olvasni is, fájnak a szemei és amit lát már önmagában is elég szörnyű, viszont amilyen gondolatokat ébreszt, az annál is rosszabb. De csak falja a betűket, ahová mutat a férfi. Néhányat lapoz is, de nem fogja fel a továbbiakat még, egyre csak vibrál a lehetőség, hogy mit tehetett volna, ha az átok erősebb verziója. Ezen felül pedig visszhangzanak a fejében Grael régebbi szavai, ahogy Nori szavai is.*
- Azt mondtátok, hogy ezeket a tudásokat látomásokon keresztül lehet megszerezni. Te pedig azt is, hogy nincs leirat, ami összegyűjti. *Megremeg az egész teste, majd a férfire kapja a tekintetét. Benne sem bízhat. Minden egyezség ellenére sem.* - Akkor most honnan van itt egy egész könyv, ami ezeket taglalja? Azt mondtad, hogy lehet, hogy nem is tudhatta, hogy mit okoz nekem pontosan. De hiszen itt van. *Bök mérgesen a lapra.* - Még te is tudhattad. *Behunyja a szemét, ahogy egymást követik az emlékképek. Nem áll össze. Persze a könyv maga nem tanít meg a hogyanra, csupán a hatásokat írja le, gyaníthatóan már mások is átélték, amit nem lehetetlenség egybegyűjteni. Ez viszont nem elég ok arra, hogy nem készítette legalább fel a másik arra, hogy mi is történhet. Így sokkal érthetőbb, mint a ködösítés, hogy „vigyázz, mert rossz vége lesz”. Újra lapozni kezd. Szavakat ragad meg, amik ijesztőbbek bárminél. Hangos puffanással záródik be végül a könyv. Egyelőre elég lesz átvészelni a maradék időt. Mert vége lesz. Aztán talán tanulmányozni is tudja a leírtakat. Aztán gondol egyet és újra kinyitja. Veszettül keresi a „vérkötelék” szót. Mikor megleli, elfehéredik, ha lehet ennél is jobban. Mekkora szerencse, hogy nem sikerült, amiben így már tényleg teljesen biztos. Nem mágia miatt nem képes elhagyni a lányt. Csupán azért, mert teljesen hülye.*
- Majdnem erre is rávett. Sőt, rávett. Csak nem sikerült. *Újra bezárja, majd a fekete bőrre nyomja a homlokát.* - Grael, hogy lehetek ilyen kibaszottul ostoba? *Vesz néhány mély levegőt, majd feláll.* - Miért nem mutattad ezt meg eddig? *Tesz pár lépést közelebb, de most nem ér a férfihez, csak szomorúan és talán kissé dühösen néz a barna szemekbe.* - Ezért nem merek mindent elmondani, Grael. Pedig szeretném. Te is visszatartottad ezt előlem. Mi van még? Én tényleg annyira szeretnék bízni…
*Szerencséjére már nem kap újabb szavakat a kifakadására, hiszen ő is rájött időközben, hogy valami nagyon nincs rendben. Ijesztő a tudat, hogy nem tud értelmesen gondolkodni. *
- De felfogtam. Csak… *Felsóhajt és inkább mered maga elé. Milyen szavak vannak arra, hogy megértesse valakivel, hogy nem hagyhatja csak olyan könnyedén hátra a családtagját, aki a születése miatt van olyan helyzetben, amilyenben. Ha nem is ő tehet róla igazán, senki nem volt a feketeség mellett, valakinek pedig lennie kell. Persze, ha amaz nem engedi, akkor kár a gőzért. Viszont rettentően fáj a tudat.
Elé kerül egy könyv, némi morgás közepette. Még neve is van ennek a kegyetlen kis játéknak. Kissé összehúzott szemekkel nézi Graelt, aztán a lapokat maga előtt. Nehezére esik olvasni is, fájnak a szemei és amit lát már önmagában is elég szörnyű, viszont amilyen gondolatokat ébreszt, az annál is rosszabb. De csak falja a betűket, ahová mutat a férfi. Néhányat lapoz is, de nem fogja fel a továbbiakat még, egyre csak vibrál a lehetőség, hogy mit tehetett volna, ha az átok erősebb verziója. Ezen felül pedig visszhangzanak a fejében Grael régebbi szavai, ahogy Nori szavai is.*
- Azt mondtátok, hogy ezeket a tudásokat látomásokon keresztül lehet megszerezni. Te pedig azt is, hogy nincs leirat, ami összegyűjti. *Megremeg az egész teste, majd a férfire kapja a tekintetét. Benne sem bízhat. Minden egyezség ellenére sem.* - Akkor most honnan van itt egy egész könyv, ami ezeket taglalja? Azt mondtad, hogy lehet, hogy nem is tudhatta, hogy mit okoz nekem pontosan. De hiszen itt van. *Bök mérgesen a lapra.* - Még te is tudhattad. *Behunyja a szemét, ahogy egymást követik az emlékképek. Nem áll össze. Persze a könyv maga nem tanít meg a hogyanra, csupán a hatásokat írja le, gyaníthatóan már mások is átélték, amit nem lehetetlenség egybegyűjteni. Ez viszont nem elég ok arra, hogy nem készítette legalább fel a másik arra, hogy mi is történhet. Így sokkal érthetőbb, mint a ködösítés, hogy „vigyázz, mert rossz vége lesz”. Újra lapozni kezd. Szavakat ragad meg, amik ijesztőbbek bárminél. Hangos puffanással záródik be végül a könyv. Egyelőre elég lesz átvészelni a maradék időt. Mert vége lesz. Aztán talán tanulmányozni is tudja a leírtakat. Aztán gondol egyet és újra kinyitja. Veszettül keresi a „vérkötelék” szót. Mikor megleli, elfehéredik, ha lehet ennél is jobban. Mekkora szerencse, hogy nem sikerült, amiben így már tényleg teljesen biztos. Nem mágia miatt nem képes elhagyni a lányt. Csupán azért, mert teljesen hülye.*
- Majdnem erre is rávett. Sőt, rávett. Csak nem sikerült. *Újra bezárja, majd a fekete bőrre nyomja a homlokát.* - Grael, hogy lehetek ilyen kibaszottul ostoba? *Vesz néhány mély levegőt, majd feláll.* - Miért nem mutattad ezt meg eddig? *Tesz pár lépést közelebb, de most nem ér a férfihez, csak szomorúan és talán kissé dühösen néz a barna szemekbe.* - Ezért nem merek mindent elmondani, Grael. Pedig szeretném. Te is visszatartottad ezt előlem. Mi van még? Én tényleg annyira szeretnék bízni…
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-23 08:21:04
Üzenet elküldve: 2025-03-23 08:21:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Az ork vett néhány pillantást a könyvekre, aztán hamar vissza is adja őket. Valószínűleg sok újat nem mutat neki az ilyesmi, talán csak a növényes könyv, de abban sem biztos a fiú. Mindegy is, mert csak megmutatni akarta őket. A valódi kérdés inkább továbbra is az ásványok léte. Mond is pár okosnak hangzó dolgot a fiú, amiből az egyik megragadja Cagon fantáziáját.*
- Hallotta róla, de csupán annyit tudok róla, hogy van és, hogy sok ritkaság is fellelhető arra.* Nyilván biztosan akadna valaki, aki tudna tárgyalni, vagy keríteni valakit, aki be tudná ezeket az ásványokat szerezni, de Wrexan valahogy nem is tudja.*
- Meglehet, hogy lehetne hozatni, de én a maga helyében előbb a környéken próbálkoznék, feltéve, ha csak nem képes aranyat is lepárolni* Biccent a készülék felé. Mocskosul drága lesz a behozatal, legalábbis érzésre így gondolja.*
- Talán körbekérdezhetek a többi vásárlómnál, hogy tudnak ilyesmiről, elvégre hasonló mesterséget űznek, vagy az is elég valószínű, hogy ők is majd rákérdeznek nálam az ásványokra.* Rántja meg a vállait. Nem tudja átérezni a másik tett iránti vágyát, de a józan esze azt diktálja, hogy türelemmel kell az ásvány kérdés felé fordulni.*
- Én azt mondom, hogy talán érdemesebb lehet rákészülni az ásványok érkezésére. Addig tud még gyártani néhány varázsitalt, beszerezni az alapvető hozzávalókat.* Ebből az egyik hamarosan meg is történik, mivel elvileg Erdőmélye várja őket. Az pedig nem lesz egy egyszerű kaland. Ha úgy látja, hogy az ital készítés befejeződött, akkor majd segít neki összepakolni. Még ígért egy ágyat a férfinak, és ha igényt tart rá, akkor állja is a szavát.*
* Az ork vett néhány pillantást a könyvekre, aztán hamar vissza is adja őket. Valószínűleg sok újat nem mutat neki az ilyesmi, talán csak a növényes könyv, de abban sem biztos a fiú. Mindegy is, mert csak megmutatni akarta őket. A valódi kérdés inkább továbbra is az ásványok léte. Mond is pár okosnak hangzó dolgot a fiú, amiből az egyik megragadja Cagon fantáziáját.*
- Hallotta róla, de csupán annyit tudok róla, hogy van és, hogy sok ritkaság is fellelhető arra.* Nyilván biztosan akadna valaki, aki tudna tárgyalni, vagy keríteni valakit, aki be tudná ezeket az ásványokat szerezni, de Wrexan valahogy nem is tudja.*
- Meglehet, hogy lehetne hozatni, de én a maga helyében előbb a környéken próbálkoznék, feltéve, ha csak nem képes aranyat is lepárolni* Biccent a készülék felé. Mocskosul drága lesz a behozatal, legalábbis érzésre így gondolja.*
- Talán körbekérdezhetek a többi vásárlómnál, hogy tudnak ilyesmiről, elvégre hasonló mesterséget űznek, vagy az is elég valószínű, hogy ők is majd rákérdeznek nálam az ásványokra.* Rántja meg a vállait. Nem tudja átérezni a másik tett iránti vágyát, de a józan esze azt diktálja, hogy türelemmel kell az ásvány kérdés felé fordulni.*
- Én azt mondom, hogy talán érdemesebb lehet rákészülni az ásványok érkezésére. Addig tud még gyártani néhány varázsitalt, beszerezni az alapvető hozzávalókat.* Ebből az egyik hamarosan meg is történik, mivel elvileg Erdőmélye várja őket. Az pedig nem lesz egy egyszerű kaland. Ha úgy látja, hogy az ital készítés befejeződött, akkor majd segít neki összepakolni. Még ígért egy ágyat a férfinak, és ha igényt tart rá, akkor állja is a szavát.*
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-21 13:42:28
Üzenet elküldve: 2025-03-21 13:42:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Mint egy igazi kereskedő, úgy beszél a férfi. Beszerzi az árut, eladja és mossa kezeit. Valahol megérti ezt a gondolkodásmódot is, elvégre a világ egyik legfontosabb dolga az arany. Akinek van, az szinte bármit megtehet, bárhol! *
- Nocsak!
* A másik engedelmével elveszi a két könyvet és belepillant. Valóban értékes köteteknek tűnnek első ránézésre. Igen részletes és lényegre törő, ám semmi új nem ragadja meg a tekintetét, igaz, nem is elemzi tüzetesebben az oldalakat, csak gyorsan átlapozza, és vissza is adja. *
- Valóban, az én tudásom vajmi kevés az ő szakterületükön, és ugyanez elmondható róluk is. Bár mindkettő alkímia, az eltérő ágakon meghúzódó árnyak nem keresztezik egymást!
* Közben mélyen elgondolkozik. Mégis honnan szerezhetné meg az ásványokat, és hogyan lendíthetné fel a terveinek gyorsaságát? Ugyan nem várja, hogy minden kívánsága egyik pillanatról a másikra teljesüljön, de legalább azt igen, hogy haladjon, ha legalább lassan is, de ne kelljen várni a csodákra! Közben a másik is felvet néhány ötletet, amire elég hamar odakapja a fejét. *
- Hozatni? Nem is rossz ötlet! Talán, de csak talán tudok egy helyet, ahol lehetne kapni, bár nehéz lesz hozzájutni, már ha van ott. Hallottál már a Lihanechben lévő alkimista negyedről?
* Teszi fel a nagy kérdést, ha nem, akkor majd elmagyarázza. Egyelőre valami tervet kovácsol a fejében, hátha megoldható külső beavatkozással. *
* Mint egy igazi kereskedő, úgy beszél a férfi. Beszerzi az árut, eladja és mossa kezeit. Valahol megérti ezt a gondolkodásmódot is, elvégre a világ egyik legfontosabb dolga az arany. Akinek van, az szinte bármit megtehet, bárhol! *
- Nocsak!
* A másik engedelmével elveszi a két könyvet és belepillant. Valóban értékes köteteknek tűnnek első ránézésre. Igen részletes és lényegre törő, ám semmi új nem ragadja meg a tekintetét, igaz, nem is elemzi tüzetesebben az oldalakat, csak gyorsan átlapozza, és vissza is adja. *
- Valóban, az én tudásom vajmi kevés az ő szakterületükön, és ugyanez elmondható róluk is. Bár mindkettő alkímia, az eltérő ágakon meghúzódó árnyak nem keresztezik egymást!
* Közben mélyen elgondolkozik. Mégis honnan szerezhetné meg az ásványokat, és hogyan lendíthetné fel a terveinek gyorsaságát? Ugyan nem várja, hogy minden kívánsága egyik pillanatról a másikra teljesüljön, de legalább azt igen, hogy haladjon, ha legalább lassan is, de ne kelljen várni a csodákra! Közben a másik is felvet néhány ötletet, amire elég hamar odakapja a fejét. *
- Hozatni? Nem is rossz ötlet! Talán, de csak talán tudok egy helyet, ahol lehetne kapni, bár nehéz lesz hozzájutni, már ha van ott. Hallottál már a Lihanechben lévő alkimista negyedről?
* Teszi fel a nagy kérdést, ha nem, akkor majd elmagyarázza. Egyelőre valami tervet kovácsol a fejében, hátha megoldható külső beavatkozással. *
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-21 11:32:23
Üzenet elküldve: 2025-03-21 11:32:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
- Majd meglátjuk, nekem végül is mindegy. Vagy így vagy úgy, de valakinek mindig fog kelleni az alapanyag. Amíg meg van fizetve, addig nekem édes mindegy.* Feleli. Az üzlet az üzlet, az arany még a koldustól is arany.*
- Szép kis jegyzet. Nekem is van saját.* Előkotorja gyorsan a két könyvet. Mondta ő, hogy alkimista műhelyt vezetett, így aztán vannak szakkönyvei. Egy növényismereti könyv kerül elő meg egy bájital alapismereti. Ezekkel igazából simán el tudna indulni a bájital gyártásban. Ha nem zárt volna be a hely, akkor most valószínűleg a környék legismertebb bájitalfőzdéje lett volna.*
- Ezek jó kis könyvek.* Oda adja őket, ha meg akarja nézni a másik, talán nem is teljesen ismeretlennek számára a kötettek. A növényismereti könyv az kifejezetten hasznos és elég részletes is.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy ahhoz elégségesek az alkimista ismeretek. Inkább az bájitalfőzés sötét mélységeit ismerők számára releváns cél. Az ártó ártó főzetek nem tisztességes célt szolgálnak.* Nem mintha foglalkoztatná, hogy mennyire tisztességes dolgokat akar a másik csinálni. Nyilván örülne, ha nem kötnék össze egy olyan személlyel, aki tisztességtelen tevékenységet folytat, de végső soron ő csak alapanyagokat árul. Nem az ő felelőssége, hogy mi lesz belőlük. Jól látja egyébként Cagon is a helyzetet, hogy neki itt van a legjobb dolga. Ahogy azt a fiú is mondta, neki ez a lehetőségek városa. Szóval lelkesen bólogat a szavaira.*
- Hát szerintem azzal még várni kell. Ha ásvány, akkor vagy hozatni kell valamelyik városból, amelyik közelebb fekszik a hegyekhez, de az valószínűleg igen drága mulatság lesz. Vagy a Krenkataur barlangjaiban kell szétnézni. Én jártam arra, de nem láttam nyomát az ásványoknak, igaz nem is hatoltam túl mélyre. Volt ott egy bűntetőtelep, ahol bányászás folyt, de nem tudom, hogy az most milyen állapotban van.* Ez egyelőre vakfolt neki is, szóval nem erőlteti. Majd megpróbál utána nézni.*
- Majd meglátjuk, nekem végül is mindegy. Vagy így vagy úgy, de valakinek mindig fog kelleni az alapanyag. Amíg meg van fizetve, addig nekem édes mindegy.* Feleli. Az üzlet az üzlet, az arany még a koldustól is arany.*
- Szép kis jegyzet. Nekem is van saját.* Előkotorja gyorsan a két könyvet. Mondta ő, hogy alkimista műhelyt vezetett, így aztán vannak szakkönyvei. Egy növényismereti könyv kerül elő meg egy bájital alapismereti. Ezekkel igazából simán el tudna indulni a bájital gyártásban. Ha nem zárt volna be a hely, akkor most valószínűleg a környék legismertebb bájitalfőzdéje lett volna.*
- Ezek jó kis könyvek.* Oda adja őket, ha meg akarja nézni a másik, talán nem is teljesen ismeretlennek számára a kötettek. A növényismereti könyv az kifejezetten hasznos és elég részletes is.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy ahhoz elégségesek az alkimista ismeretek. Inkább az bájitalfőzés sötét mélységeit ismerők számára releváns cél. Az ártó ártó főzetek nem tisztességes célt szolgálnak.* Nem mintha foglalkoztatná, hogy mennyire tisztességes dolgokat akar a másik csinálni. Nyilván örülne, ha nem kötnék össze egy olyan személlyel, aki tisztességtelen tevékenységet folytat, de végső soron ő csak alapanyagokat árul. Nem az ő felelőssége, hogy mi lesz belőlük. Jól látja egyébként Cagon is a helyzetet, hogy neki itt van a legjobb dolga. Ahogy azt a fiú is mondta, neki ez a lehetőségek városa. Szóval lelkesen bólogat a szavaira.*
- Hát szerintem azzal még várni kell. Ha ásvány, akkor vagy hozatni kell valamelyik városból, amelyik közelebb fekszik a hegyekhez, de az valószínűleg igen drága mulatság lesz. Vagy a Krenkataur barlangjaiban kell szétnézni. Én jártam arra, de nem láttam nyomát az ásványoknak, igaz nem is hatoltam túl mélyre. Volt ott egy bűntetőtelep, ahol bányászás folyt, de nem tudom, hogy az most milyen állapotban van.* Ez egyelőre vakfolt neki is, szóval nem erőlteti. Majd megpróbál utána nézni.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-21 09:50:20
Üzenet elküldve: 2025-03-21 09:50:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Síri csendben hallgatja végig a lány hisztijét, de közben az arcára van írva minden, amit gondol. Épp azon tűnődik, hogy beledobja-e Mait egy adag hideg vízbe, vagy simán csak vágja pofon és azzal térítse észhez. Nagyon meg kell erőltetnie magát ahhoz, hogy végül egyik se történjen meg, hanem csak néhány nagy levegővel együtt lenyelje a békát és azt a dühöt is, ami rátört amiatt, hogy a félvér elveszteni látszik a maradék józan eszét is.
Nem kell sok, néhány további kérdés, hogy az is kiderüljön mi ennek az oka. Egy átok. Ezt már ő sem képes nyugodtan tűrni, meg is kapja érte Mai a lebaszást, de úgy tűnik, hogy számára is felesleges minden szó. Egyszer már elmondta, hogy mennyire veszélyesek Sa'Tereth átkai, ő mégis önként sétált a darázsfészekbe újra, ráadásul titokban.*
- Mit kezd érteni? Szerintem te vagy az, aki nem érti, amit pofáznak neki. Ha a múltkor nem fogtad fel, hogy a tűzzel játszol a közelében, akkor eddig sem volt túl sok eszed. *A fejét csóválja, mert ő is tehetetlen. Neki nem csak a szavai vannak, hanem ereje is, de azzal mégsem kényszerítheti rá Mait, hogy maradjon távol attól a… nőtől. Vajon hány átok kell még, hogy megértse? Meg fogja egyáltalán valaha?
Miközben a magyarázatot hallgatja, indulatosan áll fel a székről, és az előszobában elhelyezett könyvespolchoz indul.*
- Rémálom átok. *Háttal áll Mainak, és messzebb is van most tőle, de figyel rá, ám közben már a polcokon kutat, ahonnan hamarosan leemel egy keménykötésű, fekete borítójú könyvet, és abban kezd még ott állva lapozni. Mikor megtalálta, amit keres, visszamegy a konyhába, és az egyik oldalon kinyitva Mai elé dobja az asztalra.*
- Nesze! Olvasd el! Ha szóban nem érted, leírva talán majd igen. Megint kibaszott nagy szerencséd volt, ha ez minden, amit tapasztalsz. Még kegyes is volt veled az a ribanc. *A szóhasználatából is észrevehető, hogy Grael mennyire dühös. A könyv pedig két egész oldalon keresztül taglalja a rémálom átok működését.*
- Ott! Az a lényeg, azt nézd! *Mutat morogva az egyik bekezdésre, ami arról ír, hogy az átok legerősebb formája képes annyira megőrjíteni a célpontot, hogy mindenáron ölni akarjon. Az elme megtébolyul, és nem nyugszik, míg vérét nem ontja valakinek.*
- Érted már? Ha ez bekövetkezik, utána hiába sírsz nekem, hogy mentselek meg a tömlöctől. Vagy a kötéltől… *Áll Mai mellett, és dühöng, mert már fogalma sincs, mivel hathatna még rá. Hogy magyarázza el neki, hogy mindenkit nem kell, és nem is lehet megmenteni?*
*Síri csendben hallgatja végig a lány hisztijét, de közben az arcára van írva minden, amit gondol. Épp azon tűnődik, hogy beledobja-e Mait egy adag hideg vízbe, vagy simán csak vágja pofon és azzal térítse észhez. Nagyon meg kell erőltetnie magát ahhoz, hogy végül egyik se történjen meg, hanem csak néhány nagy levegővel együtt lenyelje a békát és azt a dühöt is, ami rátört amiatt, hogy a félvér elveszteni látszik a maradék józan eszét is.
Nem kell sok, néhány további kérdés, hogy az is kiderüljön mi ennek az oka. Egy átok. Ezt már ő sem képes nyugodtan tűrni, meg is kapja érte Mai a lebaszást, de úgy tűnik, hogy számára is felesleges minden szó. Egyszer már elmondta, hogy mennyire veszélyesek Sa'Tereth átkai, ő mégis önként sétált a darázsfészekbe újra, ráadásul titokban.*
- Mit kezd érteni? Szerintem te vagy az, aki nem érti, amit pofáznak neki. Ha a múltkor nem fogtad fel, hogy a tűzzel játszol a közelében, akkor eddig sem volt túl sok eszed. *A fejét csóválja, mert ő is tehetetlen. Neki nem csak a szavai vannak, hanem ereje is, de azzal mégsem kényszerítheti rá Mait, hogy maradjon távol attól a… nőtől. Vajon hány átok kell még, hogy megértse? Meg fogja egyáltalán valaha?
Miközben a magyarázatot hallgatja, indulatosan áll fel a székről, és az előszobában elhelyezett könyvespolchoz indul.*
- Rémálom átok. *Háttal áll Mainak, és messzebb is van most tőle, de figyel rá, ám közben már a polcokon kutat, ahonnan hamarosan leemel egy keménykötésű, fekete borítójú könyvet, és abban kezd még ott állva lapozni. Mikor megtalálta, amit keres, visszamegy a konyhába, és az egyik oldalon kinyitva Mai elé dobja az asztalra.*
- Nesze! Olvasd el! Ha szóban nem érted, leírva talán majd igen. Megint kibaszott nagy szerencséd volt, ha ez minden, amit tapasztalsz. Még kegyes is volt veled az a ribanc. *A szóhasználatából is észrevehető, hogy Grael mennyire dühös. A könyv pedig két egész oldalon keresztül taglalja a rémálom átok működését.*
- Ott! Az a lényeg, azt nézd! *Mutat morogva az egyik bekezdésre, ami arról ír, hogy az átok legerősebb formája képes annyira megőrjíteni a célpontot, hogy mindenáron ölni akarjon. Az elme megtébolyul, és nem nyugszik, míg vérét nem ontja valakinek.*
- Érted már? Ha ez bekövetkezik, utána hiába sírsz nekem, hogy mentselek meg a tömlöctől. Vagy a kötéltől… *Áll Mai mellett, és dühöng, mert már fogalma sincs, mivel hathatna még rá. Hogy magyarázza el neki, hogy mindenkit nem kell, és nem is lehet megmenteni?*
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-20 21:22:38
Üzenet elküldve: 2025-03-20 21:22:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Mélyen szívja le a tüdejébe a levegőt és szaggatottan távozik. Ha lenne ereje, nekiugrana a másiknak. Nem érti ezt a fajta indulatot, de nincs is teljesen józan eszénél, így nem is gondol bele. Csak dühösen mered a férfire, aki azt hiszi, hogy igaza van, de egyáltalán nincsen.*
- Nem fejeztem be! Van hol laknia. Miből tartott volna visszavinned? Azért vannak a nevelők, hogy jól kezeljék, amikor végre méltóztatik hazamenni. Úgyis tudni fogja mindenki, hogy mi van köztünk, nem lett volna meglepő, ha te viszed oda. *Összehúzza a szemöldökét. Miket beszél? Nem egy család, attól, mert Mai hamis kapcsolatban létezik, még semmi keresnivalója nincs Grael mellett Szikrának, így is túlságosan kivételezik a lánnyal. Bár megteheti. Ő vezeti az egészet. Azt csinál, amit akar és így sem tudja, hogy kit rúgjon ki azért, hogy hagyta meglépni a lányt. Rosszul ítélte meg Anviel-t? Arról nem tud, hogy távollétében őt is baj érte. A gondolataira elhalkul. Oldalvást néz, mert keresi a jó irányt, de nincs. Mintha kezdené elveszíteni önmagát. Jobb más vizekre evezni. Úgyis erről szól ez az egész.*
- Norileina Vylrien. *Mondja ki, de már kezdi azt érezni, hogy jobb, ha nem beszél hosszabb mondatokban, mert belezavarodik. Sírni tudna, vagy üvölteni, vagy ha már az ásásnál tartanak; elásni saját magát, jó mélyre.* - Az az igazi neve. *Eztán bólogat, hogy talán nem volna gond, ha utána nézne.
Kiderül az ok, amiért jött, bár cseppet sem úgy, ahogyan azt tervezte. Nem mintha ezt el lehetett volna tervezni. Zakatol minden, ahogy a másik csak szórja rá a dühét, ráadásul joggal és még igaza is van. Az asztallapra könyököl és beletúr a sötét tincsei közé, úgy mered előre a semmibe. Egészen addig, amíg nem mozdul Grael és kell az ő szemeibe nézni. Ekkor már felé fordulnak a kékek, de nem mozdul.*
- Elveszi… elveszi a józan eszem. Csak vele foglalkoztam napokig. Úgy tűnt, hogy… hogy kezdi érteni, de… *Felsóhajt, teljesen mindegy, hogy mit hitt, ha a vége az, ami. Küzd a szavakkal, pedig csak szavai vannak és esze. Most mindennek híján van, ami ő.*
- Nem tudom mi ez, abban sem vagyok biztos, hogy mikor történt. Talán, amikor megérintette a homlokom. Mert legutóbb is így történt, de más az egész. Nem tudok aludni. Amint elaludnék, álmok jönnek. Rémképek. Nem olyanok, mint máskor; túl valóságos, vagy éppen túl hihetetlen és szinte azonnal felriadok. Újra és újra, aztán újra. Nem tűnik el, nem merek elaludni, de ha nem alszok végre, akkor azért őrülök meg. *Megremeg a keze, majd kihúzza a hajszálak közül és félve nézi a barna szemeket. Még csak nem is tőle tart.* - Nem tudom, hogy vége lesz-e. Így nem mehetek vissza az árvaházba. Lehet, hogy soha többet. Nem tudom, semmit nem tudok, Grael.
*Mélyen szívja le a tüdejébe a levegőt és szaggatottan távozik. Ha lenne ereje, nekiugrana a másiknak. Nem érti ezt a fajta indulatot, de nincs is teljesen józan eszénél, így nem is gondol bele. Csak dühösen mered a férfire, aki azt hiszi, hogy igaza van, de egyáltalán nincsen.*
- Nem fejeztem be! Van hol laknia. Miből tartott volna visszavinned? Azért vannak a nevelők, hogy jól kezeljék, amikor végre méltóztatik hazamenni. Úgyis tudni fogja mindenki, hogy mi van köztünk, nem lett volna meglepő, ha te viszed oda. *Összehúzza a szemöldökét. Miket beszél? Nem egy család, attól, mert Mai hamis kapcsolatban létezik, még semmi keresnivalója nincs Grael mellett Szikrának, így is túlságosan kivételezik a lánnyal. Bár megteheti. Ő vezeti az egészet. Azt csinál, amit akar és így sem tudja, hogy kit rúgjon ki azért, hogy hagyta meglépni a lányt. Rosszul ítélte meg Anviel-t? Arról nem tud, hogy távollétében őt is baj érte. A gondolataira elhalkul. Oldalvást néz, mert keresi a jó irányt, de nincs. Mintha kezdené elveszíteni önmagát. Jobb más vizekre evezni. Úgyis erről szól ez az egész.*
- Norileina Vylrien. *Mondja ki, de már kezdi azt érezni, hogy jobb, ha nem beszél hosszabb mondatokban, mert belezavarodik. Sírni tudna, vagy üvölteni, vagy ha már az ásásnál tartanak; elásni saját magát, jó mélyre.* - Az az igazi neve. *Eztán bólogat, hogy talán nem volna gond, ha utána nézne.
Kiderül az ok, amiért jött, bár cseppet sem úgy, ahogyan azt tervezte. Nem mintha ezt el lehetett volna tervezni. Zakatol minden, ahogy a másik csak szórja rá a dühét, ráadásul joggal és még igaza is van. Az asztallapra könyököl és beletúr a sötét tincsei közé, úgy mered előre a semmibe. Egészen addig, amíg nem mozdul Grael és kell az ő szemeibe nézni. Ekkor már felé fordulnak a kékek, de nem mozdul.*
- Elveszi… elveszi a józan eszem. Csak vele foglalkoztam napokig. Úgy tűnt, hogy… hogy kezdi érteni, de… *Felsóhajt, teljesen mindegy, hogy mit hitt, ha a vége az, ami. Küzd a szavakkal, pedig csak szavai vannak és esze. Most mindennek híján van, ami ő.*
- Nem tudom mi ez, abban sem vagyok biztos, hogy mikor történt. Talán, amikor megérintette a homlokom. Mert legutóbb is így történt, de más az egész. Nem tudok aludni. Amint elaludnék, álmok jönnek. Rémképek. Nem olyanok, mint máskor; túl valóságos, vagy éppen túl hihetetlen és szinte azonnal felriadok. Újra és újra, aztán újra. Nem tűnik el, nem merek elaludni, de ha nem alszok végre, akkor azért őrülök meg. *Megremeg a keze, majd kihúzza a hajszálak közül és félve nézi a barna szemeket. Még csak nem is tőle tart.* - Nem tudom, hogy vége lesz-e. Így nem mehetek vissza az árvaházba. Lehet, hogy soha többet. Nem tudom, semmit nem tudok, Grael.
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-20 20:45:37
Üzenet elküldve: 2025-03-20 20:45:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Összefonja a karjait maga előtt, mikor Mai megkérdőjelezi a döntéseit. Nem kezd el kiabálni, pedig akar, helyette csak morcos tekintettel válaszol.*
- Jó. Legközelebb majd hagyom, hogy a hideg, sötét utcákat járja. Sárosan, vizesen, fáradtan. Ha ez a hercegnő óhaja… *Bánjon jól a gyerekkel, de ne aludjon nála, hanem dobja ki ramaty állapotban. Megint csak arra a következtetésre jut, hogy nincs férfi Lanawin kerekén, aki megértheti a nőket.*
- Befejezted? *A második kérdésre már indulattal telve kérdez vissza. Nem érti Mait. Olyan, mintha képtelen lenne logikusan gondolkozni. Kizárt dolognak tartja, hogy pont ő ne fogná fel, hogy egy védtelen kölyköt nem zavarhat ki az éjszakába. Akkor sem, ha normális esetben ő maga sem hagyta volna, hogy itt aludjon nála.
Hosszan fújja ki a levegőt, hogy megnyugtassa magát, de ahogy a Sa'Tereth lányra terelődik a szó, már kezdi észrevenni, hogy ettől a témától sem lesz semmi jobb, csak rosszabb.*
- Nem tudod, melyik az igazi? Mindegy. Vylrien. A vezetékneve már elég, hogy utána tudjak nézni, ha azt akarod. *Nehéz lesz úgy bármit is normálisan megvitatni, ha megint elveszíti ő is a józan eszét, de sajnos igencsak közel áll hozzá, pedig pár perccel ezelőtt még olyan jól tudta kontrollálni az indulatait. Mai mindig kihozza belőle a legrosszabbat.*
- Ezt bóknak veszem, de most nem ennek van itt az ideje. *Merthogy Mai összeszedetlenségéből, a félinformációkból erősen gyanakszik arra, hogy valami nagyon nincs rendben, és lám, fején találja a szöget. Dühösen felmorran, mikor a félvér lány bevallja az igazat, de magában valahol csak annyit gondol, hogy megérdemli.*
- Nos, ez van, ha a hátam mögött, titokban kirándulgatsz vele. Nem értem, mégis mit vártál? Elmondtam a múltkor, hogy mennyire veszélyes, nem? Ostoba picsa! Nézz magadra! Néha már össze-vissza beszélsz! Ne engedjem itt aludni Szikrát. Ilyet nem kérnél tőlem, ha nem ment volna el az eszed. *Szembesíti most már őszintén Mait arról, amit lát rajta. Ismét egy nagy levegőt kell vennie, hogy lenyugtassa magát, de utána jelentőségteljesen néz a kékekbe.*
- Mit tett veled? Mit érzel most? Mondj el mindent! Semmi faszság. Akkor tudok csak segíteni, ha tényleg mindent elmondasz. *Az asztalra támaszkodik, hogy közelebbről lássa a másikat.*
*Összefonja a karjait maga előtt, mikor Mai megkérdőjelezi a döntéseit. Nem kezd el kiabálni, pedig akar, helyette csak morcos tekintettel válaszol.*
- Jó. Legközelebb majd hagyom, hogy a hideg, sötét utcákat járja. Sárosan, vizesen, fáradtan. Ha ez a hercegnő óhaja… *Bánjon jól a gyerekkel, de ne aludjon nála, hanem dobja ki ramaty állapotban. Megint csak arra a következtetésre jut, hogy nincs férfi Lanawin kerekén, aki megértheti a nőket.*
- Befejezted? *A második kérdésre már indulattal telve kérdez vissza. Nem érti Mait. Olyan, mintha képtelen lenne logikusan gondolkozni. Kizárt dolognak tartja, hogy pont ő ne fogná fel, hogy egy védtelen kölyköt nem zavarhat ki az éjszakába. Akkor sem, ha normális esetben ő maga sem hagyta volna, hogy itt aludjon nála.
Hosszan fújja ki a levegőt, hogy megnyugtassa magát, de ahogy a Sa'Tereth lányra terelődik a szó, már kezdi észrevenni, hogy ettől a témától sem lesz semmi jobb, csak rosszabb.*
- Nem tudod, melyik az igazi? Mindegy. Vylrien. A vezetékneve már elég, hogy utána tudjak nézni, ha azt akarod. *Nehéz lesz úgy bármit is normálisan megvitatni, ha megint elveszíti ő is a józan eszét, de sajnos igencsak közel áll hozzá, pedig pár perccel ezelőtt még olyan jól tudta kontrollálni az indulatait. Mai mindig kihozza belőle a legrosszabbat.*
- Ezt bóknak veszem, de most nem ennek van itt az ideje. *Merthogy Mai összeszedetlenségéből, a félinformációkból erősen gyanakszik arra, hogy valami nagyon nincs rendben, és lám, fején találja a szöget. Dühösen felmorran, mikor a félvér lány bevallja az igazat, de magában valahol csak annyit gondol, hogy megérdemli.*
- Nos, ez van, ha a hátam mögött, titokban kirándulgatsz vele. Nem értem, mégis mit vártál? Elmondtam a múltkor, hogy mennyire veszélyes, nem? Ostoba picsa! Nézz magadra! Néha már össze-vissza beszélsz! Ne engedjem itt aludni Szikrát. Ilyet nem kérnél tőlem, ha nem ment volna el az eszed. *Szembesíti most már őszintén Mait arról, amit lát rajta. Ismét egy nagy levegőt kell vennie, hogy lenyugtassa magát, de utána jelentőségteljesen néz a kékekbe.*
- Mit tett veled? Mit érzel most? Mondj el mindent! Semmi faszság. Akkor tudok csak segíteni, ha tényleg mindent elmondasz. *Az asztalra támaszkodik, hogy közelebbről lássa a másikat.*
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-20 20:14:33
Üzenet elküldve: 2025-03-20 20:14:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Volna miről beszélgetniük, ha a másik is adna egy keveset magából. Akkor pedig tényleg izgalmas témákat feszegethetnének, ha nem pusztán a félelem mentén árulkodna Mai is magáról. Mert valahol kötelező, erről szól az egyezség. Ha egy ettől tökéletesebb világban, egy meghittebb helyzetben találkoztak volna, akkor minden kibontakozhatna szép lassan úgy, hogy észre sem veszik, de belőle kikényszerítik a szavakat, amiket már meg sem próbál elnyelni. És ott van a közelében az, akiről semmit nem tud az égadta világon, csak azt, hogy akarja őt, de még annak a mélyére sem lát. Hogy csak egy szép ékszernek tartsa túl felszínes a másikhoz, de hogy valóban kelljen neki testestül-lelkestül, az pedig túl mély. Éppen elég lenne ezen rágódni ahhoz, hogy kisüljön az agya, de ő kapott még ezernyi más impulzust a „lányától” és a húgától is. Ha nem volna telefirkálva a naplója a gondolataival, már megőrült volna, csak úgy egyszerűen, ahogyan azt szokás; átok nélkül.*
- Szerencsétlenségére tudom, hogy mikor hazudik, szerencsémre ő is tudja, hogy tudom. *Mosolyodik el hidegen.* - De lehet próbálkozni. *Nem szeretne már többet a szőkeségről beszélgetni, pedig volna mit. Éppen eleget kapott ahhoz, hogy menten haza akarjon menni, de tudja jól, hogy nem teheti. A következő szavakra mégis felcsattan.*
- Veled aludni? Ugye nem engedted meg neki, hogy itt aludjon? *Szikrákat szór a szeme, de az a szikra őt is égeti, nem tudja sokáig a másikon tartani.* - És te csodálkozol, hogy családot lát bennünk? *Felsóhajt, majd a konyha bármelyik pontját szívesen nézné, csak ne a férfit kelljen, pedig néhány perce még majd elepedt érte. A gondolat is borzalmas. Család. Ők.
Bár témát vált később, a feszültség nem múlik, s ezt több minden okozza. A legerősebb mégis az, hogy szeretné elnyomni az álom.*
- Nori. Lil. Rien... Mikor hogyan éri a reggeli első napsugár. *Fortyog, de elfojtja az indulatot, mert már beleszédül. Ha meg lehetne ezt normálisan vitatni… de képtelenség. A gazdagság tényére csak megingatja a fejét. Éppen olyan gazdag, hogy egy mesterkard árát kicsengette, de lakást neki kellett vennie, hogy boldogan éljen benne az, aki ha kedve szottyan vérmágiával illeti.*
- A városőr szerep méltatlan hozzád, Grael. Már rég messzebb kellene, hogy tarts, ha így vág az eszed. *Talán nem hangzik őszintének, sőt, mintha szurkálódni pórbálna a félvér, de valójában tényleg okos a másik. Persze jelen helyzetben Mai nem nehezíti meg a dolgát. De így ezt a megválaszolást is elodázhatja legalább.
És eljött az, amit viszont tényleg a végtelenségig húzott volna. Leül, nem mert le akar, de talán erre jobb, ha egyikőjük sem áll, na meg ha nincs karnyújtásnyi távra a férfitől. Még a végén újra a falhoz taszítva találná magát. Bár annál kevesebb ébresztőbb hatású cselekedet van. A smink kérdésre még elutasítóan forgatja a szemeit, majd némi szünet után nagy levegőt vesz.*
- Bántott? Éppen bánt. Itt ülök veled szemben, de még mindig rajtam a kibaszott átka. *Ökölbe szorítja a kezét, majd elködösül a tekintete. Nem láthatja rajta a másik, hogy összeomlani készül. Inkább kihúzza magát. Szinte várja a szavakat, amiket már úgyis pontosan tud magáról.*
*Volna miről beszélgetniük, ha a másik is adna egy keveset magából. Akkor pedig tényleg izgalmas témákat feszegethetnének, ha nem pusztán a félelem mentén árulkodna Mai is magáról. Mert valahol kötelező, erről szól az egyezség. Ha egy ettől tökéletesebb világban, egy meghittebb helyzetben találkoztak volna, akkor minden kibontakozhatna szép lassan úgy, hogy észre sem veszik, de belőle kikényszerítik a szavakat, amiket már meg sem próbál elnyelni. És ott van a közelében az, akiről semmit nem tud az égadta világon, csak azt, hogy akarja őt, de még annak a mélyére sem lát. Hogy csak egy szép ékszernek tartsa túl felszínes a másikhoz, de hogy valóban kelljen neki testestül-lelkestül, az pedig túl mély. Éppen elég lenne ezen rágódni ahhoz, hogy kisüljön az agya, de ő kapott még ezernyi más impulzust a „lányától” és a húgától is. Ha nem volna telefirkálva a naplója a gondolataival, már megőrült volna, csak úgy egyszerűen, ahogyan azt szokás; átok nélkül.*
- Szerencsétlenségére tudom, hogy mikor hazudik, szerencsémre ő is tudja, hogy tudom. *Mosolyodik el hidegen.* - De lehet próbálkozni. *Nem szeretne már többet a szőkeségről beszélgetni, pedig volna mit. Éppen eleget kapott ahhoz, hogy menten haza akarjon menni, de tudja jól, hogy nem teheti. A következő szavakra mégis felcsattan.*
- Veled aludni? Ugye nem engedted meg neki, hogy itt aludjon? *Szikrákat szór a szeme, de az a szikra őt is égeti, nem tudja sokáig a másikon tartani.* - És te csodálkozol, hogy családot lát bennünk? *Felsóhajt, majd a konyha bármelyik pontját szívesen nézné, csak ne a férfit kelljen, pedig néhány perce még majd elepedt érte. A gondolat is borzalmas. Család. Ők.
Bár témát vált később, a feszültség nem múlik, s ezt több minden okozza. A legerősebb mégis az, hogy szeretné elnyomni az álom.*
- Nori. Lil. Rien... Mikor hogyan éri a reggeli első napsugár. *Fortyog, de elfojtja az indulatot, mert már beleszédül. Ha meg lehetne ezt normálisan vitatni… de képtelenség. A gazdagság tényére csak megingatja a fejét. Éppen olyan gazdag, hogy egy mesterkard árát kicsengette, de lakást neki kellett vennie, hogy boldogan éljen benne az, aki ha kedve szottyan vérmágiával illeti.*
- A városőr szerep méltatlan hozzád, Grael. Már rég messzebb kellene, hogy tarts, ha így vág az eszed. *Talán nem hangzik őszintének, sőt, mintha szurkálódni pórbálna a félvér, de valójában tényleg okos a másik. Persze jelen helyzetben Mai nem nehezíti meg a dolgát. De így ezt a megválaszolást is elodázhatja legalább.
És eljött az, amit viszont tényleg a végtelenségig húzott volna. Leül, nem mert le akar, de talán erre jobb, ha egyikőjük sem áll, na meg ha nincs karnyújtásnyi távra a férfitől. Még a végén újra a falhoz taszítva találná magát. Bár annál kevesebb ébresztőbb hatású cselekedet van. A smink kérdésre még elutasítóan forgatja a szemeit, majd némi szünet után nagy levegőt vesz.*
- Bántott? Éppen bánt. Itt ülök veled szemben, de még mindig rajtam a kibaszott átka. *Ökölbe szorítja a kezét, majd elködösül a tekintete. Nem láthatja rajta a másik, hogy összeomlani készül. Inkább kihúzza magát. Szinte várja a szavakat, amiket már úgyis pontosan tud magáról.*
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:38:31
Üzenet elküldve: 2025-03-20 19:38:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Meglepő, de sok közös van benne és Maiban. Arról is átbeszélgethetnének egy éjszakát -amikor nem mást csinálnak-, hogy milyen maguk mögött hagyni a végtelenül kényelmes, de mellette rettenetesen idegesítő életüket. Azonban nem tehetik, mert van más, fontosabb, amiről beszélniük kell, mint például Szikra.*
- Ne reménykedj! Gyerek. Az életösztönük még annyira erős, hogy simán hazudni fog neked is. Bár, hm… *Eszébe jut, hogy mikor a kislány itt volt, olyan őszinteséget mutatott vele szemben is, amit soha nem nézett volna ki belőle, úgyhogy inkább nem firtatja tovább gondolatainak ezen részét, mert elképzelhető, hogy egyáltalán nincs igaza.*
- Nem bizalom ez. A biztonságot keresi. Melletted is és bennem is. Nem véletlen akart velem aludni. *Nem tervezte, hogy olyan részletet árul majd el a Szikrával töltött éjszakájukról, amit legszívesebben ő is elfelejtene, de mindegy. Kimondta, ez van.
A témát nem ő, hanem Mai tereli végül Szikráról arra, akitől a temetőt és őt is meg kell védeni, de egyáltalán nem bánja. Számára kényelmesebb ez a terep, így könnyebben magához tudja ragadni újra a beszélgetés irányítását.*
- Most szórakozol velem? *morogva húzza fel a szemöldökét.* Az igazi nevét akarom hallani *vágja közbe rögtön, majd végighallgatja a személyleírást, és közben elgondolkodva simít végig a szakállán.*
- Mesterkard? Azt nem mondtad, hogy ennyire gazdag kis picsa. *Merthogy a most kapott információ alapján már azt is biztosra veheti, hogy lányról van szó. Fontos tény, de az elhangzottak miatt most más keltette fel jobban az érdeklődését.*
- Véletlen volna, hogy ennyire magadhoz hasonlítod őt? *Oldalra billenti a fejét, úgy méri végig Mai tekintetét.*
- Illetve mit tett, hogy sajnálnia kell magát? Bántott téged? *Most is átlát a félvéren. Nem tisztán, de sejti a lényeget, viszont élvezi, hogy szépen, lassan húzhat ki belőle mindent, amit tudni akar. Mint mikor kivérezteti az áldozatát.
Közben fogja, és ledobja magát az egyik székre. Biccent Mainak is, hogy üljön le ő is, felesleges ácsorogniuk.*
- Amúgy jól állna neked a fekete smink… *Elvigyorodik kicsit.*
*Meglepő, de sok közös van benne és Maiban. Arról is átbeszélgethetnének egy éjszakát -amikor nem mást csinálnak-, hogy milyen maguk mögött hagyni a végtelenül kényelmes, de mellette rettenetesen idegesítő életüket. Azonban nem tehetik, mert van más, fontosabb, amiről beszélniük kell, mint például Szikra.*
- Ne reménykedj! Gyerek. Az életösztönük még annyira erős, hogy simán hazudni fog neked is. Bár, hm… *Eszébe jut, hogy mikor a kislány itt volt, olyan őszinteséget mutatott vele szemben is, amit soha nem nézett volna ki belőle, úgyhogy inkább nem firtatja tovább gondolatainak ezen részét, mert elképzelhető, hogy egyáltalán nincs igaza.*
- Nem bizalom ez. A biztonságot keresi. Melletted is és bennem is. Nem véletlen akart velem aludni. *Nem tervezte, hogy olyan részletet árul majd el a Szikrával töltött éjszakájukról, amit legszívesebben ő is elfelejtene, de mindegy. Kimondta, ez van.
A témát nem ő, hanem Mai tereli végül Szikráról arra, akitől a temetőt és őt is meg kell védeni, de egyáltalán nem bánja. Számára kényelmesebb ez a terep, így könnyebben magához tudja ragadni újra a beszélgetés irányítását.*
- Most szórakozol velem? *morogva húzza fel a szemöldökét.* Az igazi nevét akarom hallani *vágja közbe rögtön, majd végighallgatja a személyleírást, és közben elgondolkodva simít végig a szakállán.*
- Mesterkard? Azt nem mondtad, hogy ennyire gazdag kis picsa. *Merthogy a most kapott információ alapján már azt is biztosra veheti, hogy lányról van szó. Fontos tény, de az elhangzottak miatt most más keltette fel jobban az érdeklődését.*
- Véletlen volna, hogy ennyire magadhoz hasonlítod őt? *Oldalra billenti a fejét, úgy méri végig Mai tekintetét.*
- Illetve mit tett, hogy sajnálnia kell magát? Bántott téged? *Most is átlát a félvéren. Nem tisztán, de sejti a lényeget, viszont élvezi, hogy szépen, lassan húzhat ki belőle mindent, amit tudni akar. Mint mikor kivérezteti az áldozatát.
Közben fogja, és ledobja magát az egyik székre. Biccent Mainak is, hogy üljön le ő is, felesleges ácsorogniuk.*
- Amúgy jól állna neked a fekete smink… *Elvigyorodik kicsit.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-20 10:11:56
Üzenet elküldve: 2025-03-20 10:11:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
- Aztán kitudja? Lehet, hogy nem is fog változni semmi! Az is lehet, hogy a két metódus egymás mellett fog élni, harmóniában. Mégis mi baj történhetne?
* Nem is tudja, talán egymás torkának is eshetnek a kereskedők emiatt, bár ezt meghagyja az igazán profiknak, hogy rájöjjenek. Közben előveszi a kis jegyzetfüzetét, belelapoz, majd először rajzolni kezdi a kapott növényeket, és azok reakcióját a keverés folyamatában. Miként viselkednek, amikor hozzákerül egy plusz hozzávaló és milyen módon kéne fejleszteni a keverést, vagy akár csak fejleszteni a metódusán. A végére pedig a keverés végeredményét, annak színét és hatását jegyzi fel. *
- A híres feketét?
* Felpillant a füzetéből az emberre. Az írást is abbahagyja, és csak kíváncsian figyeli a másikat. *
- Miért is ne? Egy olyan bájital, ami képes lerészegíteni, és nem érzel tőle másnaposságot! Ezt még el is hinnék, hogy egy ork találta fel!
* Enyhén felnevet. Bár ez felfedezés még odébb van, mégis vicces lenne, ha tényleg képes lenne feltalálni egy ilyen italt. *
- Van tapasztalatom az orkgyűlölő várossal, és valóban elég nehéz érvényesülni, már ha képes az illető előbb leverni a béklyóit! Amit egyedül képtelenség kapcsolatokkal meg végső soron haszontalan. Elvégre a jelenlegi ítélkezésüket nem fogják csakúgy egyik pillanatról a másikra megváltoztatni!
* Bólogat a másik szavaira. Vannak titkos vásárlói, akik ellátják a megfelelő arannyal, amíg tartja a minőséget és a színvonalat. Ameddig ők elégedettek, addig jönni fog az arany, aminek nagyobb részét az ork kész visszaforgatni a kutatásaiba. Szóval aranyvesztéstől nincs félnivalója. *
- Nem kell félni, az van bőven! Már csak a kompozit ásványokra kell rábukkanni és át is térhetek a tervem második fázisába!
- Aztán kitudja? Lehet, hogy nem is fog változni semmi! Az is lehet, hogy a két metódus egymás mellett fog élni, harmóniában. Mégis mi baj történhetne?
* Nem is tudja, talán egymás torkának is eshetnek a kereskedők emiatt, bár ezt meghagyja az igazán profiknak, hogy rájöjjenek. Közben előveszi a kis jegyzetfüzetét, belelapoz, majd először rajzolni kezdi a kapott növényeket, és azok reakcióját a keverés folyamatában. Miként viselkednek, amikor hozzákerül egy plusz hozzávaló és milyen módon kéne fejleszteni a keverést, vagy akár csak fejleszteni a metódusán. A végére pedig a keverés végeredményét, annak színét és hatását jegyzi fel. *
- A híres feketét?
* Felpillant a füzetéből az emberre. Az írást is abbahagyja, és csak kíváncsian figyeli a másikat. *
- Miért is ne? Egy olyan bájital, ami képes lerészegíteni, és nem érzel tőle másnaposságot! Ezt még el is hinnék, hogy egy ork találta fel!
* Enyhén felnevet. Bár ez felfedezés még odébb van, mégis vicces lenne, ha tényleg képes lenne feltalálni egy ilyen italt. *
- Van tapasztalatom az orkgyűlölő várossal, és valóban elég nehéz érvényesülni, már ha képes az illető előbb leverni a béklyóit! Amit egyedül képtelenség kapcsolatokkal meg végső soron haszontalan. Elvégre a jelenlegi ítélkezésüket nem fogják csakúgy egyik pillanatról a másikra megváltoztatni!
* Bólogat a másik szavaira. Vannak titkos vásárlói, akik ellátják a megfelelő arannyal, amíg tartja a minőséget és a színvonalat. Ameddig ők elégedettek, addig jönni fog az arany, aminek nagyobb részét az ork kész visszaforgatni a kutatásaiba. Szóval aranyvesztéstől nincs félnivalója. *
- Nem kell félni, az van bőven! Már csak a kompozit ásványokra kell rábukkanni és át is térhetek a tervem második fázisába!
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-19 21:22:00
Üzenet elküldve: 2025-03-19 21:22:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha csak sejtelme lenne arról, hogy mi jut eszébe a hajdobálásról a másiknak, úgy lehet, rosszul lenne magától. Milyen szépen kikeveredett a régi életéből, hogy most ugyan ott legyen, csak más falak között? Ha nem is ugyanott, de azt, amit magába szívott gyerekkorában, nem irtja ki senki, még ha veszettül próbálkozik is és megszelídítette amennyire csak lehetséges.
Nincs megjegyzés, éppen elég volt a sejtelmes vigyor, nem akarja hová tenni, de bántja. És nem csak az önérzetét, hanem minden belső tiltakozása ellenére vágyja azt a közelséget. Viszont fontosabb is van, mint az, hogy egymást érintsék. Van, aki mindennél fontosabb.*
- Ha úgyis tud rólunk, akkor ez mindegy. Tudhatja, hogy beszélgetünk. ~Mert ugye, csak azt csináljuk…~ De majd meglátom. Lehet, hogy elmondja magától is.
*Annyira szeretne visszamenni. De hogy ez mikor történhet meg, az talány és egyre inkább a kétségbeesés lesz úrrá rajta. Az is lehet, hogy ábrándozik csupán, hogy majd magához öleli a lányt, aki mindent bevall, közben pedig soha nem is térhet vissza, mert egyszerűen csak elemészti a kialvatlanság, vagy felfalják a rémképek.*
- Tényleg bízik benned. *Néz maga elé undorral. Nem mintha ő más lenne. Csak kissé tudatosabb, mint a szőkeség. Talán már nem fogja ezt kihasználni Grael, de még ott lebeg a szeme előtt, hogy bánthatja.*
- Nem mondtam, hogy elmúltak neki, de nem zaklatja minden este. Figyelek rá. Elhiheted. *Magát győzködi, mert a kiruccanása végeredménye az lehet, hogy őt is cserbenhagyja. Kezdi magát szörnyen érezni, ami már nem csak az álmok és a fáradtság miatt van. Most ő tartja magát végtelenül ostobának. Meglátja újra a férfit, de nem akar rá nézni. Túlságosan átlát látja és egyre csak feszültebb ettől. Mintha elvette volna tőle valaki az egyetlen védelmét. Meztelen és el akarja magát takarni. De nem megy. Visszafordul felé.*
- Melyik nevére vagy kíváncsi? Képzelj el engem mesterkarddal, barna szemekkel, és töméntelen mennyiségű fekete sminkkel a szemem körül. Fekete ajkakkal. *Tesz pár lépést a férfi felé.* - A füle nem hegyes. Nem egy fattyú. Mégis pontosan úgy utálja magát, mintha az lenne. Nem fog egy darabig a temető közelébe menni. Mardosni fogja az önsajnálat, nem ér majd rá ásni.
*Ha csak sejtelme lenne arról, hogy mi jut eszébe a hajdobálásról a másiknak, úgy lehet, rosszul lenne magától. Milyen szépen kikeveredett a régi életéből, hogy most ugyan ott legyen, csak más falak között? Ha nem is ugyanott, de azt, amit magába szívott gyerekkorában, nem irtja ki senki, még ha veszettül próbálkozik is és megszelídítette amennyire csak lehetséges.
Nincs megjegyzés, éppen elég volt a sejtelmes vigyor, nem akarja hová tenni, de bántja. És nem csak az önérzetét, hanem minden belső tiltakozása ellenére vágyja azt a közelséget. Viszont fontosabb is van, mint az, hogy egymást érintsék. Van, aki mindennél fontosabb.*
- Ha úgyis tud rólunk, akkor ez mindegy. Tudhatja, hogy beszélgetünk. ~Mert ugye, csak azt csináljuk…~ De majd meglátom. Lehet, hogy elmondja magától is.
*Annyira szeretne visszamenni. De hogy ez mikor történhet meg, az talány és egyre inkább a kétségbeesés lesz úrrá rajta. Az is lehet, hogy ábrándozik csupán, hogy majd magához öleli a lányt, aki mindent bevall, közben pedig soha nem is térhet vissza, mert egyszerűen csak elemészti a kialvatlanság, vagy felfalják a rémképek.*
- Tényleg bízik benned. *Néz maga elé undorral. Nem mintha ő más lenne. Csak kissé tudatosabb, mint a szőkeség. Talán már nem fogja ezt kihasználni Grael, de még ott lebeg a szeme előtt, hogy bánthatja.*
- Nem mondtam, hogy elmúltak neki, de nem zaklatja minden este. Figyelek rá. Elhiheted. *Magát győzködi, mert a kiruccanása végeredménye az lehet, hogy őt is cserbenhagyja. Kezdi magát szörnyen érezni, ami már nem csak az álmok és a fáradtság miatt van. Most ő tartja magát végtelenül ostobának. Meglátja újra a férfit, de nem akar rá nézni. Túlságosan átlát látja és egyre csak feszültebb ettől. Mintha elvette volna tőle valaki az egyetlen védelmét. Meztelen és el akarja magát takarni. De nem megy. Visszafordul felé.*
- Melyik nevére vagy kíváncsi? Képzelj el engem mesterkarddal, barna szemekkel, és töméntelen mennyiségű fekete sminkkel a szemem körül. Fekete ajkakkal. *Tesz pár lépést a férfi felé.* - A füle nem hegyes. Nem egy fattyú. Mégis pontosan úgy utálja magát, mintha az lenne. Nem fog egy darabig a temető közelébe menni. Mardosni fogja az önsajnálat, nem ér majd rá ásni.
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-19 20:18:44
Üzenet elküldve: 2025-03-19 20:18:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Kifejezetten régi emlékeket idéznek elő a lány mozdulatai, ahogy sértődöttségében a haját dobálja. Pont ezt csinálták azok az önjelölt hercegnők is a bálokban, mikor a tudomásukra adta, hogy nem kér belőlük. Úgy látszik, az igazi hercegnők is ilyenek. Illetve egyáltalán nem bánja, hogy már hosszú évek óta jó messzire elkerülheti a bálokat. Nem szólnak azok másról, mint a képmutatásról. Maira egyébként kíváncsi, de ha első próbálkozásra enged az akaratának, az számára kedvezőtlen irányba mozdítaná el a hamis kapcsolatukat. Mindkettőjüknek tudnia kell, hol a határ.
Az a vörös ruha tehet arról is, hogy egyelőre még nem szúrta ki, mennyire kínlódik a lány. Nem tehet róla, egy jól kitervelt figyelemelterelés áldozatává vált, és még csak nem is tud róla.*
- Nem vittem vissza. Egy utcával arrébb engedtem, hadd menjen egyedül. Szóval, ha nem akarsz a lelkébe tiporni, nem mondod el neki, hogy most elárultam. *Válaszolja Szikrával kapcsolatban, és közben néhány részletet is elárul a kettejük közt történtekről, melyre Mai felettébb furcsán reagál. Mikor úgy tűnik, hogy egy hirtelen döntéstől vezérelve rögtön a kis elfhez indulna, már nyúlna utána, hogy megállítsa, de nincs rá szükség, mert Mai azonnal meg is torpan. Nem a rémálmok hallatára tette, ebben biztos. Most kezd valami fenemód furcsává válni a számára, de még továbbra sem tudja eldönteni, hogy mi.*
- Trylnor. *Mondja ki közömbösen a fiú nevét. Igen, még ezt is tudja.* A fiú nem volt vele, de rengeteget áradozott róla. Miatta akart megszakítani velem minden kapcsolatot. Hogy ne kelljen többet rosszat cselekednie. Elmondtam neki, hogy már nincs is rá szükség, és a városőrök sem fogják őt bántani. Ami a rémálmait illeti, nem úgy tűnik, mintha elmúlnának. *Oldalra lép párat, hogy újra a lány látóterébe kerüljön. Idegesíti, hogy úgy beszél hozzá, hogy nem rá néz. Akkor is, ha nemrég ő csinálta ugyanezt. A következő kérdését azonban megint nem tudja hová tenni, mintha ok nélkül váltottak volna témát arra, akitől meg kell védeni Mait.*
- Nem. Gondoltam majd te mesélsz róla, de hát helyette inkább kalandozni mentél vele. Miért, tudnom kéne róla valamit? A teljes nevén és személyleírásán kívül, amit azóta is elfelejtettél átadni. A temetőben egyébként egy gyanús lélek sem járt azóta. A holtak békésen pihennek a koporsójukban. *Teszi hozzá hidegen, hogy Mai tudja, elvégezte a megígért munkát, csak épp úgy nehezebb volt, hogy fogalma sincs róla, ki az, és hogy néz ki a célpont, akit távol kell onnan tartani. Meg, hogy feleslegesen dolgozott, mert nem is volt a városban a fenyegetés maga.*
*Kifejezetten régi emlékeket idéznek elő a lány mozdulatai, ahogy sértődöttségében a haját dobálja. Pont ezt csinálták azok az önjelölt hercegnők is a bálokban, mikor a tudomásukra adta, hogy nem kér belőlük. Úgy látszik, az igazi hercegnők is ilyenek. Illetve egyáltalán nem bánja, hogy már hosszú évek óta jó messzire elkerülheti a bálokat. Nem szólnak azok másról, mint a képmutatásról. Maira egyébként kíváncsi, de ha első próbálkozásra enged az akaratának, az számára kedvezőtlen irányba mozdítaná el a hamis kapcsolatukat. Mindkettőjüknek tudnia kell, hol a határ.
Az a vörös ruha tehet arról is, hogy egyelőre még nem szúrta ki, mennyire kínlódik a lány. Nem tehet róla, egy jól kitervelt figyelemelterelés áldozatává vált, és még csak nem is tud róla.*
- Nem vittem vissza. Egy utcával arrébb engedtem, hadd menjen egyedül. Szóval, ha nem akarsz a lelkébe tiporni, nem mondod el neki, hogy most elárultam. *Válaszolja Szikrával kapcsolatban, és közben néhány részletet is elárul a kettejük közt történtekről, melyre Mai felettébb furcsán reagál. Mikor úgy tűnik, hogy egy hirtelen döntéstől vezérelve rögtön a kis elfhez indulna, már nyúlna utána, hogy megállítsa, de nincs rá szükség, mert Mai azonnal meg is torpan. Nem a rémálmok hallatára tette, ebben biztos. Most kezd valami fenemód furcsává válni a számára, de még továbbra sem tudja eldönteni, hogy mi.*
- Trylnor. *Mondja ki közömbösen a fiú nevét. Igen, még ezt is tudja.* A fiú nem volt vele, de rengeteget áradozott róla. Miatta akart megszakítani velem minden kapcsolatot. Hogy ne kelljen többet rosszat cselekednie. Elmondtam neki, hogy már nincs is rá szükség, és a városőrök sem fogják őt bántani. Ami a rémálmait illeti, nem úgy tűnik, mintha elmúlnának. *Oldalra lép párat, hogy újra a lány látóterébe kerüljön. Idegesíti, hogy úgy beszél hozzá, hogy nem rá néz. Akkor is, ha nemrég ő csinálta ugyanezt. A következő kérdését azonban megint nem tudja hová tenni, mintha ok nélkül váltottak volna témát arra, akitől meg kell védeni Mait.*
- Nem. Gondoltam majd te mesélsz róla, de hát helyette inkább kalandozni mentél vele. Miért, tudnom kéne róla valamit? A teljes nevén és személyleírásán kívül, amit azóta is elfelejtettél átadni. A temetőben egyébként egy gyanús lélek sem járt azóta. A holtak békésen pihennek a koporsójukban. *Teszi hozzá hidegen, hogy Mai tudja, elvégezte a megígért munkát, csak épp úgy nehezebb volt, hogy fogalma sincs róla, ki az, és hogy néz ki a célpont, akit távol kell onnan tartani. Meg, hogy feleslegesen dolgozott, mert nem is volt a városban a fenyegetés maga.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-19 19:51:44
Üzenet elküldve: 2025-03-19 19:51:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Magyarázatokat találni pedig a kedvenc időtöltése. Máskülönben nem az lenne, aki. Még akkor is, ha magyarázatok keresése közben tényleg csak saját magának árt. Sokszor van igazság a férfi szavaiban. Egyszerre utálja és imádja ezt benne. Miért pont egy olyan látja őt jól, akinek semmi keresnivalója nincs az életében? És különben is… miért látja őt bárki? Elég jól titkolja pedig a gyengeségeit.
Lesüti a szemeit. Mindenre van replikája, ezt a férfi pontosan tudja, de meg sem tud szólalni. Nem kész még kibökni, hogy most mekkora gondban van. Ha ezek után még ez is kiderül… pedig ki kell, hogy derüljön, mert máshová tényleg nem mehet. A vérvörös szemei égni kezdenek, ahogy erőlködik, hogy ne tűnjön fel a nyilvánvalónál is jobban, hogy valami nem kerek. Égi szerencse, hogy a ruha kérdést kihasználva megkóstolhatja Grael bőrét, talán ez némileg segít. Tudja ám, hogy honnan fúj a szél. Nem fogja csak úgy megdicsérni a másik. Viszont az, hogy elveszi a kezét, mintha csak valami csiklandozó kellemetlen hajszál lenne, az feldühíti. Éppen így villannak a fájó szemek is. Ezt még akkor sem tudná visszafogni, ha egyébként minden rendben lenne.*
- Ha nem, hát nem. *Elsepri sértődötten a haját a válla mögé, de csakhamar oda érkeznek, ami az ő kedvét is elodázza. *
- És visszavitted? *Ledöbben. Talán a rezidencia előbb értesült a „szerelmi életéről”, mint azt egyáltalán ő felfoghatná, hogy mit érez. Zavartan pislog és már motyog a fejében ezernyi hang, hogy zűrzavart keltsenek.*
- Családja? Édesem… *Nagyot nyel, majd tesz egy lépést hátra.* - Beszélnem kell vele. Most. ~Nem most!~ *Meg is torpan. Nagy segítség számára a következő mondat, hiszen így van oka maradni. Amúgy is ostobaság volt még a gondolat is, hogy elmegy. Kezd szétesni.*
- Micsoda? *Amilyen jól jött, most éppen annyira erősíti fel a halk hangokat az elméjében. Szinte üvöltenek. Tud mindent, de honnan? Talán már régen lepaktált Nori-val. Hiszen mindketten annak a kurva Sa'Tereth-nek a kutyái. Gyorsabban veszi a levegőt, szinte szédül. Nem is szinte, forog az egész világ.* - Vannak neki, tudom. Ahogy emlékképei is, miközben fáj a feje. De mostanában egyre kevesebbszer. A fiú miatt. *Ahogy beszél, kiréved sápadt arccal az ablakon. Most el kellene mondani, vagy már rég tud mindent, és csak szórakozik vele?* - Grael, te utánanéztél már a… *Megakad a szó, hiszen majdnem kimondta, hogy a „húgomnak”.* - Nori-nak?
*Magyarázatokat találni pedig a kedvenc időtöltése. Máskülönben nem az lenne, aki. Még akkor is, ha magyarázatok keresése közben tényleg csak saját magának árt. Sokszor van igazság a férfi szavaiban. Egyszerre utálja és imádja ezt benne. Miért pont egy olyan látja őt jól, akinek semmi keresnivalója nincs az életében? És különben is… miért látja őt bárki? Elég jól titkolja pedig a gyengeségeit.
Lesüti a szemeit. Mindenre van replikája, ezt a férfi pontosan tudja, de meg sem tud szólalni. Nem kész még kibökni, hogy most mekkora gondban van. Ha ezek után még ez is kiderül… pedig ki kell, hogy derüljön, mert máshová tényleg nem mehet. A vérvörös szemei égni kezdenek, ahogy erőlködik, hogy ne tűnjön fel a nyilvánvalónál is jobban, hogy valami nem kerek. Égi szerencse, hogy a ruha kérdést kihasználva megkóstolhatja Grael bőrét, talán ez némileg segít. Tudja ám, hogy honnan fúj a szél. Nem fogja csak úgy megdicsérni a másik. Viszont az, hogy elveszi a kezét, mintha csak valami csiklandozó kellemetlen hajszál lenne, az feldühíti. Éppen így villannak a fájó szemek is. Ezt még akkor sem tudná visszafogni, ha egyébként minden rendben lenne.*
- Ha nem, hát nem. *Elsepri sértődötten a haját a válla mögé, de csakhamar oda érkeznek, ami az ő kedvét is elodázza. *
- És visszavitted? *Ledöbben. Talán a rezidencia előbb értesült a „szerelmi életéről”, mint azt egyáltalán ő felfoghatná, hogy mit érez. Zavartan pislog és már motyog a fejében ezernyi hang, hogy zűrzavart keltsenek.*
- Családja? Édesem… *Nagyot nyel, majd tesz egy lépést hátra.* - Beszélnem kell vele. Most. ~Nem most!~ *Meg is torpan. Nagy segítség számára a következő mondat, hiszen így van oka maradni. Amúgy is ostobaság volt még a gondolat is, hogy elmegy. Kezd szétesni.*
- Micsoda? *Amilyen jól jött, most éppen annyira erősíti fel a halk hangokat az elméjében. Szinte üvöltenek. Tud mindent, de honnan? Talán már régen lepaktált Nori-val. Hiszen mindketten annak a kurva Sa'Tereth-nek a kutyái. Gyorsabban veszi a levegőt, szinte szédül. Nem is szinte, forog az egész világ.* - Vannak neki, tudom. Ahogy emlékképei is, miközben fáj a feje. De mostanában egyre kevesebbszer. A fiú miatt. *Ahogy beszél, kiréved sápadt arccal az ablakon. Most el kellene mondani, vagy már rég tud mindent, és csak szórakozik vele?* - Grael, te utánanéztél már a… *Megakad a szó, hiszen majdnem kimondta, hogy a „húgomnak”.* - Nori-nak?
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-19 19:12:32
Üzenet elküldve: 2025-03-19 19:12:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem kell mindenre magyarázatot találni. Ezt nagyon meg kéne tanulnia a hercegnőnek, de van egy olyan sejtése, hogy a lehetetlent várja el tőle. Most mindegy is, nincs kedve ilyesmin gondolkodni, mikor az a fej ilyen édesen nyomódik hozzá.
Mindenesetre muszáj felnevetnie, mikor Mai azt mondja, mennyire sietett, hogy elmondja, merre járt, akkor, amikor már nem számít, mert vége van. Még a fejét is csóválja, hogy kifejezze nem tetszését.*
- Ezt pont úgy csinálod, mint a szartengerrel magad előtt. Csak akkor veszed észre, hogy ott van, mikor már beleestél. Túl későn. Ha ezt fogod csinálni, akkor nagyon nem leszünk jóban. *Mindenki megnyugodhat. A dühe nem veszett el, csak pihen, de ott van legbelül, csupán most szerencséje van a félvérnek annyira, hogy nem rajta csattan még az sem, aminek ő az oka. Hatásosak a szép, jégkék szemek, a puha ajkak és a vörös ruha is. A mellékelt kérdés is igazán ravasz. Van erre egyáltalán jó válasz? Tipikus nő. ~Francba…~*
- Te mondtad, hogy fázol. Így nem csodálom. *Úgy dönt, hogy nem válaszol, mert azzal biztosan nem mond rosszat. A nyakára kapott csókokra felsóhajt, de már akkor furcsállja, amit a lány csinál, azonban azt már nem hagyja, hogy a keze az öve környékén kutasson. A vékony kis csuklót mutató- és hüvelykujja közé zárva húzza félre onnan. Ha a kékek kérőden néznek rá, csak sejtelmesen vigyorog, nem mond semmit.*
- Két napja. Biztos, hogy kiszökött, mert könyörgött nekem, hogy ne én vigyem vissza, mert akkor kiderül, hogy eljött. *Válaszolja végül, aztán sokat sejtetően félrenéz.* Elmondtam neki. Bár haragudott volna! Helyette most úgy érzi, hogy igazi családja lett. *Attól, hogy Szikrának nem mondta ki, még látszott minden szaván és lépésén, hogy így értelmezte a kislány kettejük kapcsolatát.*
- Tudtad, hogy hasonló rémálmai vannak, mint neked? *Tereli a témát inkább a fontosabb dolgok felé. Az ilyesfajta álom sosem játék. Akkor sem, ha egyszeri alkalom, akkor meg főleg, ha visszatérnek.*
*Nem kell mindenre magyarázatot találni. Ezt nagyon meg kéne tanulnia a hercegnőnek, de van egy olyan sejtése, hogy a lehetetlent várja el tőle. Most mindegy is, nincs kedve ilyesmin gondolkodni, mikor az a fej ilyen édesen nyomódik hozzá.
Mindenesetre muszáj felnevetnie, mikor Mai azt mondja, mennyire sietett, hogy elmondja, merre járt, akkor, amikor már nem számít, mert vége van. Még a fejét is csóválja, hogy kifejezze nem tetszését.*
- Ezt pont úgy csinálod, mint a szartengerrel magad előtt. Csak akkor veszed észre, hogy ott van, mikor már beleestél. Túl későn. Ha ezt fogod csinálni, akkor nagyon nem leszünk jóban. *Mindenki megnyugodhat. A dühe nem veszett el, csak pihen, de ott van legbelül, csupán most szerencséje van a félvérnek annyira, hogy nem rajta csattan még az sem, aminek ő az oka. Hatásosak a szép, jégkék szemek, a puha ajkak és a vörös ruha is. A mellékelt kérdés is igazán ravasz. Van erre egyáltalán jó válasz? Tipikus nő. ~Francba…~*
- Te mondtad, hogy fázol. Így nem csodálom. *Úgy dönt, hogy nem válaszol, mert azzal biztosan nem mond rosszat. A nyakára kapott csókokra felsóhajt, de már akkor furcsállja, amit a lány csinál, azonban azt már nem hagyja, hogy a keze az öve környékén kutasson. A vékony kis csuklót mutató- és hüvelykujja közé zárva húzza félre onnan. Ha a kékek kérőden néznek rá, csak sejtelmesen vigyorog, nem mond semmit.*
- Két napja. Biztos, hogy kiszökött, mert könyörgött nekem, hogy ne én vigyem vissza, mert akkor kiderül, hogy eljött. *Válaszolja végül, aztán sokat sejtetően félrenéz.* Elmondtam neki. Bár haragudott volna! Helyette most úgy érzi, hogy igazi családja lett. *Attól, hogy Szikrának nem mondta ki, még látszott minden szaván és lépésén, hogy így értelmezte a kislány kettejük kapcsolatát.*
- Tudtad, hogy hasonló rémálmai vannak, mint neked? *Tereli a témát inkább a fontosabb dolgok felé. Az ilyesfajta álom sosem játék. Akkor sem, ha egyszeri alkalom, akkor meg főleg, ha visszatérnek.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-19 10:44:10
Üzenet elküldve: 2025-03-19 10:44:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Most van lehetősége még az orknak friss összetevőket választani, de ez nem mindig lesz így. Wrexan is kénytelen lesz tartósítani az összetevőket. Persze friss is biztos lesz mindig egy kicsi, mert igyekszik forgásban tartani a készletet. Cagon talán nem rá céloz, de nagyon is ráillik a fiúra a tengernyi idő és a kifogyhatatlan alapanyagok száma is, de egyelőre mégsem indul el ezen az úton. Sajnálná, ha veszendőbe menne a drága munkájának gyümölcse. Talán a jövőben majd képezni fogja magát jobban alkímia terén, de addig is ez csak terv.*
- Ebben egyetértek, de szerintem a legtöbben megmaradnak a vásárlásnál, főleg, ha ez a változás letöri a bájitalok árait. Minek kevergessek, ha olcsón megkapom a jót.* Rántja meg a vállait, hiszen egyszerű munkásember volt, így gondolkodik.*
- Ó az alkimistákon túl is van világ. Ismertem olyat, aki sötét italokat tudott készíteni, még a híres fekete színt is ki tudta keverni, csak igen drágán mérte az árat. Életekben.* Meg is borzong, ha visszagondol a csatornában lévő boszorkányra. Folyik a munka és persze az italok is a palackokba. A fiú egyszerűsége megmutatkozik újfent. Meglepő, ellenben igen logikus kérdést tesz fel.*
- Mint azaz Ullamar sör? Ha jól hallottam az is egy orkról lett elnevezve. Na persze egy alkimista valószínűleg nem ilyen hírnevet akarna.* Próbált némi párhuzamot vonni, anélkül, hogy megbántaná a másikat.*
- Úgy tapasztaltam a világ elég kicsike hely, főleg egy ork számára. Lihanechben nehéz lenne érvényesülni, amíg Pirtianest meg végképp nem ajánlanám. Ott, ha nem mélységi vagy, akkor le vagy nézve rendesen. Talán wegtoren ami még szóba jöhetne, de szerintem ennél a városnál nincs jobb hely. Itt viszonylag elfogadnak minden fajt és van egyfajta központi hatalom is, ami nem túl erős, de talán szavatolja az ember biztonságát.* Osztja meg tanácsát. Mivel a pirtik között nőt fel a város mindig is sokat fog jelenti számára, de nem menne vissza semmi pénzért oda.*
- Amíg aranya van, addig növények is lesznek nálam. Én is a kényelmes életre hajtok.* Mosolyodik el a végére. Nem fog kertelni, vagy hazudni, neki arany kell. Szimpatikus neki az ork férfi. Olyan alak, aki igyekszik kitörni a skatujából. Nem könnyű az ilyesmi, de talán a végén siker koronázza majd.*
* Most van lehetősége még az orknak friss összetevőket választani, de ez nem mindig lesz így. Wrexan is kénytelen lesz tartósítani az összetevőket. Persze friss is biztos lesz mindig egy kicsi, mert igyekszik forgásban tartani a készletet. Cagon talán nem rá céloz, de nagyon is ráillik a fiúra a tengernyi idő és a kifogyhatatlan alapanyagok száma is, de egyelőre mégsem indul el ezen az úton. Sajnálná, ha veszendőbe menne a drága munkájának gyümölcse. Talán a jövőben majd képezni fogja magát jobban alkímia terén, de addig is ez csak terv.*
- Ebben egyetértek, de szerintem a legtöbben megmaradnak a vásárlásnál, főleg, ha ez a változás letöri a bájitalok árait. Minek kevergessek, ha olcsón megkapom a jót.* Rántja meg a vállait, hiszen egyszerű munkásember volt, így gondolkodik.*
- Ó az alkimistákon túl is van világ. Ismertem olyat, aki sötét italokat tudott készíteni, még a híres fekete színt is ki tudta keverni, csak igen drágán mérte az árat. Életekben.* Meg is borzong, ha visszagondol a csatornában lévő boszorkányra. Folyik a munka és persze az italok is a palackokba. A fiú egyszerűsége megmutatkozik újfent. Meglepő, ellenben igen logikus kérdést tesz fel.*
- Mint azaz Ullamar sör? Ha jól hallottam az is egy orkról lett elnevezve. Na persze egy alkimista valószínűleg nem ilyen hírnevet akarna.* Próbált némi párhuzamot vonni, anélkül, hogy megbántaná a másikat.*
- Úgy tapasztaltam a világ elég kicsike hely, főleg egy ork számára. Lihanechben nehéz lenne érvényesülni, amíg Pirtianest meg végképp nem ajánlanám. Ott, ha nem mélységi vagy, akkor le vagy nézve rendesen. Talán wegtoren ami még szóba jöhetne, de szerintem ennél a városnál nincs jobb hely. Itt viszonylag elfogadnak minden fajt és van egyfajta központi hatalom is, ami nem túl erős, de talán szavatolja az ember biztonságát.* Osztja meg tanácsát. Mivel a pirtik között nőt fel a város mindig is sokat fog jelenti számára, de nem menne vissza semmi pénzért oda.*
- Amíg aranya van, addig növények is lesznek nálam. Én is a kényelmes életre hajtok.* Mosolyodik el a végére. Nem fog kertelni, vagy hazudni, neki arany kell. Szimpatikus neki az ork férfi. Olyan alak, aki igyekszik kitörni a skatujából. Nem könnyű az ilyesmi, de talán a végén siker koronázza majd.*
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-18 20:25:13
Üzenet elküldve: 2025-03-18 20:25:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha nem zavarná annyi gondolat, nem is szakadna ki ebből a pillanatból. És nem az zaklatja, hogy miért is olyan kellemes a másik társasága, érintése, hanem az, hogy miért nem dühöng. És mégis mit, és honnan tud? Persze a választ nem egyszerű kicsikarni, de nem engedi el az őt tartó kéz, így sejti, hogy valamit csak fog kapni. Ő pedig elfeledve, hogy talán nem a legjobb kezekben van, csak pihenteti a mellkasába fúrva a fejét, vagy épp a szemeit nézi, miközben tenyere, ujjai a felsőtesten járnak.*
- Szinte azonnal ide jöttem, hogy elmondjam. *Hazudja. Nem akarja elmondani, vagy nem azért, amiért a másik szeretné, na meg bőven ráért volna, ha nem lenne újra nyakig a bajban. De végtére is, lehet úgy forgatni, hogy emiatt jött. Viszont itt van és ez a lényeg. Igen közel a férfihez ráadásul. Ami mámorító, csak még a teste sem hajlandó megengedni neki, hogy legalább jól érezze magát egy kis ideig. Talán majd később. Ő aztán mindent meg fog tenni, hogy ébren maradjon és annak a legjobb módja az, ha a másikkal cseppet sem alszik. Ezen gondolatokra elkalandozik a lélektükre a másik vonásain. Tényleg túl jóképű. Hogy szorulhatott belé ennyi aljasság? Aljasság… hol van már az.
Hogy haragszik, valahol jó. Érdekli. Ha nem érdekelné, nem haragudna, vagy nem így. Könnyebb ezen rágódni. Ahogy megjegyzést kap a szerelésére, elmosolyodik. Meg is ragadja az alkalmat, hogy újra közeledjen, a másik nyakát kezdi el csókolgatni finoman, miközben kissé lábujjhegyre kell állnia. Túl magas. De ez is tetszik neki.*
- Miért, nem tetszik?
*Búgja bele a fülébe, majd a keze elindul lefelé, hogy az övet kutassa, bár még nem próbálkozik olyan nagyon. Még választ akar. Bár felmelegedni sem volna rossz. Viszont a válasz után, amikor eljut a tudatáig, már abba is hagyja a kutakodást.*
- Micsoda? *Néz rá elképedve. Nem félti már tőle a lányt, ez nem ennek szól.* - Mikor? Kiszökött, vagy szólt valakinek? Grael, elmondtad neki a kettőnk dolgát? *Meg sem várja a választ.* - Mit szólt, nem haragszik, hogy nem tőlem tudta meg?
*Nos, a kettő helyett öt kérdés érkezik, de ezen igazán nem csodálkozhat senki.*
*Ha nem zavarná annyi gondolat, nem is szakadna ki ebből a pillanatból. És nem az zaklatja, hogy miért is olyan kellemes a másik társasága, érintése, hanem az, hogy miért nem dühöng. És mégis mit, és honnan tud? Persze a választ nem egyszerű kicsikarni, de nem engedi el az őt tartó kéz, így sejti, hogy valamit csak fog kapni. Ő pedig elfeledve, hogy talán nem a legjobb kezekben van, csak pihenteti a mellkasába fúrva a fejét, vagy épp a szemeit nézi, miközben tenyere, ujjai a felsőtesten járnak.*
- Szinte azonnal ide jöttem, hogy elmondjam. *Hazudja. Nem akarja elmondani, vagy nem azért, amiért a másik szeretné, na meg bőven ráért volna, ha nem lenne újra nyakig a bajban. De végtére is, lehet úgy forgatni, hogy emiatt jött. Viszont itt van és ez a lényeg. Igen közel a férfihez ráadásul. Ami mámorító, csak még a teste sem hajlandó megengedni neki, hogy legalább jól érezze magát egy kis ideig. Talán majd később. Ő aztán mindent meg fog tenni, hogy ébren maradjon és annak a legjobb módja az, ha a másikkal cseppet sem alszik. Ezen gondolatokra elkalandozik a lélektükre a másik vonásain. Tényleg túl jóképű. Hogy szorulhatott belé ennyi aljasság? Aljasság… hol van már az.
Hogy haragszik, valahol jó. Érdekli. Ha nem érdekelné, nem haragudna, vagy nem így. Könnyebb ezen rágódni. Ahogy megjegyzést kap a szerelésére, elmosolyodik. Meg is ragadja az alkalmat, hogy újra közeledjen, a másik nyakát kezdi el csókolgatni finoman, miközben kissé lábujjhegyre kell állnia. Túl magas. De ez is tetszik neki.*
- Miért, nem tetszik?
*Búgja bele a fülébe, majd a keze elindul lefelé, hogy az övet kutassa, bár még nem próbálkozik olyan nagyon. Még választ akar. Bár felmelegedni sem volna rossz. Viszont a válasz után, amikor eljut a tudatáig, már abba is hagyja a kutakodást.*
- Micsoda? *Néz rá elképedve. Nem félti már tőle a lányt, ez nem ennek szól.* - Mikor? Kiszökött, vagy szólt valakinek? Grael, elmondtad neki a kettőnk dolgát? *Meg sem várja a választ.* - Mit szólt, nem haragszik, hogy nem tőlem tudta meg?
*Nos, a kettő helyett öt kérdés érkezik, de ezen igazán nem csodálkozhat senki.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-18 19:46:23
Üzenet elküldve: 2025-03-18 19:46:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Kifejezetten meglepődik, mikor a lány hátához nyúlva nem ruhaanyagot, hanem a csupasz bőrét érzi a tenyere alatt. Szemből nem látta, hogy ilyen az a vörös gönc, de most is csak egy gondolat jut az eszébe: direkt csinálja. Ha már így alakult, akkor a helyzetet kihasználva persze jólesően simít rajta végig. Ezt követi a csók is, amiről fogalma sincs, hogy valójában honnan jött. Nincsenek mögötte észérvek, csak az ösztön.
Haragudnia kéne. Dühösnek lenni, kiabálni, és megbüntetni Mait, amiért a hibájával akár bajba is sodorhatta volna magát, vagy akár mindkettejüket is. Helyette elveszik a csókban, és büntetés helyett szeretetet kap tőle a lány, ami annyira groteszk módon nem illik most ide, hogy ettől lesz igazán jó érzés. Azonban semmi nem tart örökké. Elhúzódnak egymástól, és ahogy szabaddá válnak a félvér ajkai, folynak is ki közülük a kérdések, melyeket a csókkal sikerült elnyomnia pár percig.*
- Túl sokat akarsz tudni. Miért válaszoljak neked, ha te sem méltóztatsz érdemesnek találni arra, hogy tudjak a fontos dolgokról? *Szólal meg már-már szokatlanul úriasan, de hát hadd játsszon ő is egy kicsit. Még ha nem is ért hozzá, ki mondta, hogy csak Mai élvezheti?*
- Először is. Kurvára haragszom, de addig örülj, amíg nem látod. *A kontroll végre egyszer működik. Sikerült megtartania a hidegvérét annak ellenére, hogy lenne miért dühöngenie. De az is lehet, hogy csak egy bizonyos, kicsike elf már leszívta annyira az agyát, hogy minden más már csak egy semmiségnek tűnjön.*
- Másrészt, talán fel kellene öltöznöd rendesen, akkor nem fáznál. *Tökéletes alkalom, hogy megjegyzést tegyen a túlontúl merész ruhaválasztásra, de persze közben esze ágában sincs elengedni Mait. Jó most úgy, ahogy vannak, hisz ők egy pár, vagy mi.*
- Szikra itt járt. Ő mondta. *Mondja el végül azt is, amire kíváncsi a lány, és közben az ablakon bámul kifelé. Magyarázatot nem fűz hozzá, feleslegesen nem fogja jártatni a száját. Bármennyit beszélne, nem számítana, mert úgyis érkezni fog két újabb kérdés.*
*Kifejezetten meglepődik, mikor a lány hátához nyúlva nem ruhaanyagot, hanem a csupasz bőrét érzi a tenyere alatt. Szemből nem látta, hogy ilyen az a vörös gönc, de most is csak egy gondolat jut az eszébe: direkt csinálja. Ha már így alakult, akkor a helyzetet kihasználva persze jólesően simít rajta végig. Ezt követi a csók is, amiről fogalma sincs, hogy valójában honnan jött. Nincsenek mögötte észérvek, csak az ösztön.
Haragudnia kéne. Dühösnek lenni, kiabálni, és megbüntetni Mait, amiért a hibájával akár bajba is sodorhatta volna magát, vagy akár mindkettejüket is. Helyette elveszik a csókban, és büntetés helyett szeretetet kap tőle a lány, ami annyira groteszk módon nem illik most ide, hogy ettől lesz igazán jó érzés. Azonban semmi nem tart örökké. Elhúzódnak egymástól, és ahogy szabaddá válnak a félvér ajkai, folynak is ki közülük a kérdések, melyeket a csókkal sikerült elnyomnia pár percig.*
- Túl sokat akarsz tudni. Miért válaszoljak neked, ha te sem méltóztatsz érdemesnek találni arra, hogy tudjak a fontos dolgokról? *Szólal meg már-már szokatlanul úriasan, de hát hadd játsszon ő is egy kicsit. Még ha nem is ért hozzá, ki mondta, hogy csak Mai élvezheti?*
- Először is. Kurvára haragszom, de addig örülj, amíg nem látod. *A kontroll végre egyszer működik. Sikerült megtartania a hidegvérét annak ellenére, hogy lenne miért dühöngenie. De az is lehet, hogy csak egy bizonyos, kicsike elf már leszívta annyira az agyát, hogy minden más már csak egy semmiségnek tűnjön.*
- Másrészt, talán fel kellene öltöznöd rendesen, akkor nem fáznál. *Tökéletes alkalom, hogy megjegyzést tegyen a túlontúl merész ruhaválasztásra, de persze közben esze ágában sincs elengedni Mait. Jó most úgy, ahogy vannak, hisz ők egy pár, vagy mi.*
- Szikra itt járt. Ő mondta. *Mondja el végül azt is, amire kíváncsi a lány, és közben az ablakon bámul kifelé. Magyarázatot nem fűz hozzá, feleslegesen nem fogja jártatni a száját. Bármennyit beszélne, nem számítana, mert úgyis érkezni fog két újabb kérdés.*
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-18 18:27:44
Üzenet elküldve: 2025-03-18 18:27:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem kér ő semmit, még helyet sem, ahová leülhet, inkább közel jut a másikhoz, hogy elterelje azzal a figyelmét, ahogy az ujjai kalandra indulnak annak mellkasán. A kérdésre csak felnéz, elmosolyodik ugyan, de szemei fáradtan csillannak. Akkor kap igazi fényt, amikor az ő fedetlen hátát érinti a másik tenyere, s közelebb vonja. Nem akar válaszolni, nincs jó válasz.
Viszont színt vall a kis hibájáról, igazat adva a férfinek, miközben a gondolatok próbálják ostromolni. Szóra nyílna az ajka, de belefojtják, igen kellemes módon. Ahogy az ajkait éri a másiké, egészen beleveszik, újra csak azon kapja magát, hogy nem bír a mozdulataival és csak simítja, ahol éri, mintegy menedéket keresve a karjaiban. Aztán, mikor szétvállnak, a homlokát fúrja a mellkasba és felsóhajt. Nem akar mozdulni, de nem akar küzdeni sem a gondolatokkal. Márpedig utat találnak hozzá. Honnan tudja, hogy elutazott? Ki mondta el, talán figyeli? Nem őt kellene figyelnie, hanem azt, akitől megvédeni kell. Lehet, hogy épp azért tudja, mert Nori-t figyelte. És, ha nem? Nem is tudja, hogy hogy néz ki. A nevét sem, mondjuk azt most árulta el. És miért ilyen kedves? Egyre zakatol a fejében a sok kérdés. Aztán az a pár szó: „Végzetes hiba”. Behunyja a szemeit, erővel, mintha el akarná űzni azt, ami zaklatja. Felnéz rá és látni, hogy kérdezne. Nem tudja magára húzni az álcát, nem tudja megzabolázni a tekintetét, de egy valamit tud. Terelni. Akkor annál később kell beszélnie, annál később tud meg mindent Grael. Így hát újra azt akarja, hogy összeforrjanak az ajkak, csakhogy sokkal akaratosabban, mint az előbb. Az ujjak az ing alá kúsznak, érezve a forrónak tűnő testet, miközben az övé, mintha kihűlt volna teljesen. Akarja, de nem egészen. Még annak is gátat szab ez a sok istenverte gondolat. Elszakad tőle hirtelen, majd gondterhesen nézi a barnákat.*
- Honnan tudod, hogy távol voltam? És miért nem… haragszol jobban? *Elkapja a kékeket és inkább a konyhát vizslatja. De csakhamar újra megállapodik a másikon. * - El ne engedj most. Fázom. *Rázza ki a hideg és bújik vissza közel. * - De mondd el, kérlek. *Suttogja a másik bőrére, csak remélve, hogy nem taszítja el magától most tényleg. Pedig rendkívül utálja, hogy ilyen jó most itt. Nincs kedve magával is dacolni viszont.*
*Nem kér ő semmit, még helyet sem, ahová leülhet, inkább közel jut a másikhoz, hogy elterelje azzal a figyelmét, ahogy az ujjai kalandra indulnak annak mellkasán. A kérdésre csak felnéz, elmosolyodik ugyan, de szemei fáradtan csillannak. Akkor kap igazi fényt, amikor az ő fedetlen hátát érinti a másik tenyere, s közelebb vonja. Nem akar válaszolni, nincs jó válasz.
Viszont színt vall a kis hibájáról, igazat adva a férfinek, miközben a gondolatok próbálják ostromolni. Szóra nyílna az ajka, de belefojtják, igen kellemes módon. Ahogy az ajkait éri a másiké, egészen beleveszik, újra csak azon kapja magát, hogy nem bír a mozdulataival és csak simítja, ahol éri, mintegy menedéket keresve a karjaiban. Aztán, mikor szétvállnak, a homlokát fúrja a mellkasba és felsóhajt. Nem akar mozdulni, de nem akar küzdeni sem a gondolatokkal. Márpedig utat találnak hozzá. Honnan tudja, hogy elutazott? Ki mondta el, talán figyeli? Nem őt kellene figyelnie, hanem azt, akitől megvédeni kell. Lehet, hogy épp azért tudja, mert Nori-t figyelte. És, ha nem? Nem is tudja, hogy hogy néz ki. A nevét sem, mondjuk azt most árulta el. És miért ilyen kedves? Egyre zakatol a fejében a sok kérdés. Aztán az a pár szó: „Végzetes hiba”. Behunyja a szemeit, erővel, mintha el akarná űzni azt, ami zaklatja. Felnéz rá és látni, hogy kérdezne. Nem tudja magára húzni az álcát, nem tudja megzabolázni a tekintetét, de egy valamit tud. Terelni. Akkor annál később kell beszélnie, annál később tud meg mindent Grael. Így hát újra azt akarja, hogy összeforrjanak az ajkak, csakhogy sokkal akaratosabban, mint az előbb. Az ujjak az ing alá kúsznak, érezve a forrónak tűnő testet, miközben az övé, mintha kihűlt volna teljesen. Akarja, de nem egészen. Még annak is gátat szab ez a sok istenverte gondolat. Elszakad tőle hirtelen, majd gondterhesen nézi a barnákat.*
- Honnan tudod, hogy távol voltam? És miért nem… haragszol jobban? *Elkapja a kékeket és inkább a konyhát vizslatja. De csakhamar újra megállapodik a másikon. * - El ne engedj most. Fázom. *Rázza ki a hideg és bújik vissza közel. * - De mondd el, kérlek. *Suttogja a másik bőrére, csak remélve, hogy nem taszítja el magától most tényleg. Pedig rendkívül utálja, hogy ilyen jó most itt. Nincs kedve magával is dacolni viszont.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-18 17:26:56
Üzenet elküldve: 2025-03-18 17:26:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Kicsit furcsán méri végig a lányt a kedves szavak hallatán. Vajon most is a játékot játssza, vagy csak úgy amúgy próbál az idegein táncolni? Azt nem hinné, hogy komolyan gondolná. Egyébként meg hogy máshogy nézzen rá? Az, ahogy a nő most kinéz is sokkal több annál, mint amit látva egy férfi szem meg tudná állni, hogy ne bámulja. Hercegnő.
Szinte már úgy engedi be a házba a félvért, mint aki hazajött. Kiérdemelte, vagy inkább kikövetelte magának ezt az előjogot. Még itallal is megkínálja, de azt Mai visszautasítja. Nem baj, amúgy sem lett volna kedve készíteni még egy pohárral. Az időt azonban nem húzza tovább, rögtön rátér a számára lényeges kérdésekre, de válasz helyett egy egész fél-elfet kap, ráadásul igencsak közel magához.*
- Egymás közt is játszunk? *Ha már igen, akkor ő sem fogja magát, egyik kezével átkarolja a lányt, és szorosan magához húzza. Figyeli, ahogy a keze egyre feljebb vándorol a testén, de mikor az arcához érne, hirtelen úgy zuhannak le a finom kis ujjak, mintha egy szakadékba estek volna bele. Alig láthatóan elvigyorodik.*
- Legnagyobb bánatomra nem tőled. *Nem ad egyenes választ a kérdésre, már csak azért sem, mert ő tett fel egyet előbb, amire még nem kapott számára megfelelő magyarázatot, pedig várja, nagyon. Mondjuk akkor sem lesz mikor boldogabb, mikor Mai elmondja az igazat, vennie is kell egy nagy levegőt, hogy ne keljen ki magából.*
- Aham. *Szólal meg végül viszonylag nyugodtan.* Tehát, te napokig kalandozgatsz azzal, akitől meg kellene téged védenem úgy, hogy nem is tudom hogy vele vagy, és azt sem, hogy hol. Igen, hiba volt nem szólni. Talán csak a szerencséden múlt, hogy nem végzetes hiba. Többet ne forduljon elő! *Mondja, és még mielőtt újabb felesleges mondatokat zúdíthatnának a nyakába, határozottan megcsókolja azokat a húsos ajkakat. Hosszan, mert talán ez az egyetlen módja annak, hogy ne fecsegjen feleslegesen a lány. Most nincs rá szükség. Csak fogadja el, hogy hibázott, és máskor csinálja jobban. A mentségeire nem kíváncsi.*
*Kicsit furcsán méri végig a lányt a kedves szavak hallatán. Vajon most is a játékot játssza, vagy csak úgy amúgy próbál az idegein táncolni? Azt nem hinné, hogy komolyan gondolná. Egyébként meg hogy máshogy nézzen rá? Az, ahogy a nő most kinéz is sokkal több annál, mint amit látva egy férfi szem meg tudná állni, hogy ne bámulja. Hercegnő.
Szinte már úgy engedi be a házba a félvért, mint aki hazajött. Kiérdemelte, vagy inkább kikövetelte magának ezt az előjogot. Még itallal is megkínálja, de azt Mai visszautasítja. Nem baj, amúgy sem lett volna kedve készíteni még egy pohárral. Az időt azonban nem húzza tovább, rögtön rátér a számára lényeges kérdésekre, de válasz helyett egy egész fél-elfet kap, ráadásul igencsak közel magához.*
- Egymás közt is játszunk? *Ha már igen, akkor ő sem fogja magát, egyik kezével átkarolja a lányt, és szorosan magához húzza. Figyeli, ahogy a keze egyre feljebb vándorol a testén, de mikor az arcához érne, hirtelen úgy zuhannak le a finom kis ujjak, mintha egy szakadékba estek volna bele. Alig láthatóan elvigyorodik.*
- Legnagyobb bánatomra nem tőled. *Nem ad egyenes választ a kérdésre, már csak azért sem, mert ő tett fel egyet előbb, amire még nem kapott számára megfelelő magyarázatot, pedig várja, nagyon. Mondjuk akkor sem lesz mikor boldogabb, mikor Mai elmondja az igazat, vennie is kell egy nagy levegőt, hogy ne keljen ki magából.*
- Aham. *Szólal meg végül viszonylag nyugodtan.* Tehát, te napokig kalandozgatsz azzal, akitől meg kellene téged védenem úgy, hogy nem is tudom hogy vele vagy, és azt sem, hogy hol. Igen, hiba volt nem szólni. Talán csak a szerencséden múlt, hogy nem végzetes hiba. Többet ne forduljon elő! *Mondja, és még mielőtt újabb felesleges mondatokat zúdíthatnának a nyakába, határozottan megcsókolja azokat a húsos ajkakat. Hosszan, mert talán ez az egyetlen módja annak, hogy ne fecsegjen feleslegesen a lány. Most nincs rá szükség. Csak fogadja el, hogy hibázott, és máskor csinálja jobban. A mentségeire nem kíváncsi.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403