Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 23:08:43
Üzenet elküldve: 2025-07-29 23:08:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* Legszívesebben a fejét fogná az ostoba kölyök ordítozását hallva. Nem érti, mire fel ez a felháborodás, hiszen ő épp csak, hogy belekezdett a játékba, nem is akart maradandó kárt okozni a másikban.
Démoni éneke célt ér, Venthel megfordul. Amíg éneke tart, addig le sem veszi tekintetét a fiúról. Még egy versszak, míg egészen közel sétál hozzá. *
A félelem tüze benned él,
De mestered ma megkímél.
Ne félj, jöjj bátran közelebb,
Szolgálj, míg tart az éj!
* Nincs még éjszaka, de úgysem az a lényeg, hogy mit énekel, hanem, hogy mit tesz Venthel. Ahogy közelebb ér hozzá, látja, hogy arca vérzik. Megnyalja szája szélét (egy pillanatra kivillantva villás nyelvét); az égett, vérző hús látványa igazán íncsiklandó. Fájdalmasnak tűnik. Ha sikerült elég közel érnie, a bárdmágiát nem folytatja (tehát az éneklést abbahagyja), és mutatóujját a saját szája elé teszi, egyértelműen utalva rá, hogy "pofa be". Már nem igazán bízik abban, hogy Venthel nem kezd ismét fejvesztve rohanni és ordítozni, ez esetben nincs mit tenni. Menekülni hagy egy fiút, aki látta a valódi formáját? Lehet. De ugyan ki hinne neki? Az eredar-vadászok ideje már régen leáldozott, a városiaknak kisebb gondja is nagyobb, minthogy egy-egy feltételezhetően démon után kutassanak a polgárnegyed mélyén. Mindenesetre egy próbát megér, hátha sikerül megértetnie vele, hogy nem – annyira – akarja megölni – még. *
– Ne legyél ostoba. Nem akar senki megölni. * Most kezdi csak érezni a vér szagát, ami nemcsak Venthel fél arcán, hanem az ő alkarján is végigfut. Nem súlyos sérülés, de bizsereg miatta a karja. *
– Kellek neked. ~ És te is nekem? ~ * Ha Venthel továbbra is futni akar, nem fogja követni. A végén még tényleg a városi őrökkel éjszakázna. Egyelőre úgy tűnik, nem hatotta meg őket a kiáltozás vagy csak nem értek még ide. *
* Legszívesebben a fejét fogná az ostoba kölyök ordítozását hallva. Nem érti, mire fel ez a felháborodás, hiszen ő épp csak, hogy belekezdett a játékba, nem is akart maradandó kárt okozni a másikban.
Démoni éneke célt ér, Venthel megfordul. Amíg éneke tart, addig le sem veszi tekintetét a fiúról. Még egy versszak, míg egészen közel sétál hozzá. *
A félelem tüze benned él,
De mestered ma megkímél.
Ne félj, jöjj bátran közelebb,
Szolgálj, míg tart az éj!
* Nincs még éjszaka, de úgysem az a lényeg, hogy mit énekel, hanem, hogy mit tesz Venthel. Ahogy közelebb ér hozzá, látja, hogy arca vérzik. Megnyalja szája szélét (egy pillanatra kivillantva villás nyelvét); az égett, vérző hús látványa igazán íncsiklandó. Fájdalmasnak tűnik. Ha sikerült elég közel érnie, a bárdmágiát nem folytatja (tehát az éneklést abbahagyja), és mutatóujját a saját szája elé teszi, egyértelműen utalva rá, hogy "pofa be". Már nem igazán bízik abban, hogy Venthel nem kezd ismét fejvesztve rohanni és ordítozni, ez esetben nincs mit tenni. Menekülni hagy egy fiút, aki látta a valódi formáját? Lehet. De ugyan ki hinne neki? Az eredar-vadászok ideje már régen leáldozott, a városiaknak kisebb gondja is nagyobb, minthogy egy-egy feltételezhetően démon után kutassanak a polgárnegyed mélyén. Mindenesetre egy próbát megér, hátha sikerül megértetnie vele, hogy nem – annyira – akarja megölni – még. *
– Ne legyél ostoba. Nem akar senki megölni. * Most kezdi csak érezni a vér szagát, ami nemcsak Venthel fél arcán, hanem az ő alkarján is végigfut. Nem súlyos sérülés, de bizsereg miatta a karja. *
– Kellek neked. ~ És te is nekem? ~ * Ha Venthel továbbra is futni akar, nem fogja követni. A végén még tényleg a városi őrökkel éjszakázna. Egyelőre úgy tűnik, nem hatotta meg őket a kiáltozás vagy csak nem értek még ide. *
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:48:17
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:48:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
*A „véletlenek” néha képesek igencsak kellemes meglepetéseket okozni. Merthogy Merlana éppen „egészen véletlenül” jár erre „egészen véletlenül” pont akkor, amikor Orthus Morthimer is „egészen véletlenül” épp az egykori Morthimer Háznál tartózkodik, a lány pedig a Selyemrévben vásárolt, drága, vörös-fekete, díszes, viszonylag rövid szoknyás ruháját viselve, fekete harisnyában, magasított sarkú cipőkben, teljes sminkben és elegáns, aranyozott hajtűvel összefogott frizurával „egészen véletlenül” pont szalonképes állapotban van ahhoz, hogy az újnemes kereskedő társaságában mutatkozzon.
Persze, a véletleneknek valójában vajmi kevés köze van ahhoz, hogy most itt van, sokkal inkább az információk jutnak el mostanra már egészen könnyen a fülébe, ha tudni szeretne dolgokról. Márpedig arról hogyne akart volna tudni, hogy mikor jő el az a pillanat, amikor Orthus Morthimer végleg maga mögött hagyja a régi otthonát, ugyanis Merlana Naerice nem felejt, főleg nem egy olyan kecsegtető ajánlatot, ami ezek között a falak között hangzott el.
Nincs most hintója, sem lova, gyalog lépked be a kapun, ahol hamarosan meg is pillantja a kereskedőt, aki a bejárati ajtó előtt, neki háttal állva figyeli, ahogy a Morthimer címert valami egészen másra cserélik le.*
- Jó napot… *Üdvözli halkan az egyik munkást, aki mellett épp elhalad, majd tovább lépkedve megállapodik a férfi mellett, akinek mostanra talán már be is került a látóterébe. Kezeit összekulcsolja a háta mögött, ajkain széles, huncut mosollyal kezdi ő is a címer lecserélésének folyamatát figyelni.*
- Nem is tudtam, Morthimer úr, hogy a rózsa a kedvenc virága, és mostantól azt részesíti előnyben a hatalmas „M” betű helyett. *Kuncog bájosan, miközben, ha Orthus orra fogékony az illatokra, akkor felfedezheti azt is, hogy Merlana parfümje is rózsa illatot áraszt. Ez mondjuk tényleg egy egyszerű véletlen, de az is lehet, hogy az istenek sugallták neki, hogy ma ezt válassza.*
- Tiszteletem, Uram! *Üdvözli végül az Orthus mellett álló mestert is, akivel a piszkos anyagiakat eddigre már elintézhették.*
- Milyen érzés maga mögött hagyni az életének egy részét? A múltját, az emlékeit, mindent? *Kezei továbbra is a háta mögött, mosolya nem lankad, s érdeklődik, mintha csak azért jött volna el, hogy legyen itt valaki Orthusszal, akinek beszélhet az érzéseiről. Nos, ha a prefektus így óhajtja, előfordulhat, hogy valóban ezért is van itt. Érkezéséről persze ezúttal nem szólt előre, így az is benne van a pakliban, hogy nem lesz része szívélyes fogadtatásban, ám az alkalom talán majd magától szüli a helyzetet, hogy ne orroljon meg rá a férfi.*
*A „véletlenek” néha képesek igencsak kellemes meglepetéseket okozni. Merthogy Merlana éppen „egészen véletlenül” jár erre „egészen véletlenül” pont akkor, amikor Orthus Morthimer is „egészen véletlenül” épp az egykori Morthimer Háznál tartózkodik, a lány pedig a Selyemrévben vásárolt, drága, vörös-fekete, díszes, viszonylag rövid szoknyás ruháját viselve, fekete harisnyában, magasított sarkú cipőkben, teljes sminkben és elegáns, aranyozott hajtűvel összefogott frizurával „egészen véletlenül” pont szalonképes állapotban van ahhoz, hogy az újnemes kereskedő társaságában mutatkozzon.
Persze, a véletleneknek valójában vajmi kevés köze van ahhoz, hogy most itt van, sokkal inkább az információk jutnak el mostanra már egészen könnyen a fülébe, ha tudni szeretne dolgokról. Márpedig arról hogyne akart volna tudni, hogy mikor jő el az a pillanat, amikor Orthus Morthimer végleg maga mögött hagyja a régi otthonát, ugyanis Merlana Naerice nem felejt, főleg nem egy olyan kecsegtető ajánlatot, ami ezek között a falak között hangzott el.
Nincs most hintója, sem lova, gyalog lépked be a kapun, ahol hamarosan meg is pillantja a kereskedőt, aki a bejárati ajtó előtt, neki háttal állva figyeli, ahogy a Morthimer címert valami egészen másra cserélik le.*
- Jó napot… *Üdvözli halkan az egyik munkást, aki mellett épp elhalad, majd tovább lépkedve megállapodik a férfi mellett, akinek mostanra talán már be is került a látóterébe. Kezeit összekulcsolja a háta mögött, ajkain széles, huncut mosollyal kezdi ő is a címer lecserélésének folyamatát figyelni.*
- Nem is tudtam, Morthimer úr, hogy a rózsa a kedvenc virága, és mostantól azt részesíti előnyben a hatalmas „M” betű helyett. *Kuncog bájosan, miközben, ha Orthus orra fogékony az illatokra, akkor felfedezheti azt is, hogy Merlana parfümje is rózsa illatot áraszt. Ez mondjuk tényleg egy egyszerű véletlen, de az is lehet, hogy az istenek sugallták neki, hogy ma ezt válassza.*
- Tiszteletem, Uram! *Üdvözli végül az Orthus mellett álló mestert is, akivel a piszkos anyagiakat eddigre már elintézhették.*
- Milyen érzés maga mögött hagyni az életének egy részét? A múltját, az emlékeit, mindent? *Kezei továbbra is a háta mögött, mosolya nem lankad, s érdeklődik, mintha csak azért jött volna el, hogy legyen itt valaki Orthusszal, akinek beszélhet az érzéseiről. Nos, ha a prefektus így óhajtja, előfordulhat, hogy valóban ezért is van itt. Érkezéséről persze ezúttal nem szólt előre, így az is benne van a pakliban, hogy nem lesz része szívélyes fogadtatásban, ám az alkalom talán majd magától szüli a helyzetet, hogy ne orroljon meg rá a férfi.*
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:46:00
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:46:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Nem mond már semmit. Kevesek ébrednek rá arra, hogy hogyan képes néha mozgatni a szálakat és ez így van jól. Így is épp eléggé veszélyes, hogy Grael kezdi sejteni róla, hogy nem csupán ostobamód vakmerő, hanem ténylegesen megfontolt. Ha nem is tűnik annak, a legtöbb esetben minden sokkal többször át van gondolva, mint azt hinni lehet. Sosem áll le az elméje, folyvást agyal valamin. Éppen ezért nyúl néha a pohárhoz, vagy a pipához, mert néha megálljt kell parancsolni. Ami ballépés volt, az viszont a maga torz módján a szerencséje. Itt van valakivel, aki tényleg kezdi látni őt. Soha senki nem látta még. Biztonságot nem nyújt az érzet, de elégedettséget ad. Aki el akarja takarni magát a világ elől, az szeretné a legjobban, hogy valaki végre észrevegye. Hogy jó kezekben van-e a tudás, az kérdéses, de szeretné hinni, hogy igen.
Az anyagok egyre csak fogynak róluk, a szavak is kevesebbek, de annál többet jelentenek. Nem csak ő adja ki magát, Grael sem rest „gyenge” lenni. Mert sokak olvasatában nincs ettől nagyobb gyengeség, pedig mi hatalmasabb is van egy ilyen egységnél? Fejtegetné ezt is magában, vagy szóban, de már ködös az elméje. A barna szempár van, a csókok, és a visszhangzó szavak, amiktől viszont nem akar szabadulni.*
- Engem szokott… *Felnevet, mert a terveit szereti véghez vinni, csakhogy most ez nem sikerült, mégis így a tökéletes. Pillanatokkal később már nem diskurálnak tovább tényleg. Ha bármi megtölti a szobát, azok a félvér sóhajai, amit a másik igen nagy hévvel csalogat elő belőle. Tényleg nem akar szabadulni, semmit sem kíván jobban annál, minthogy az erős karok tartsák fogságban és ezt olykor el is rebegi. Hogy mik csusszannak ki a száján kevéssé érdekli, de a közeli szomszédok, vagy a nyitott ablak előtt kóborlók teljesen biztosak lehetnek abban, hogy ki és mennyire tesz eleget a nő vágyainak.
Csatakos tincsei érintik a másik arcát, ahogy a gyönyör utolsó hullámaiban úszva nyomja homlokát a férfiénak. A zihálása lassan múlik, de nem engedi el könnyen a másikat. Nevetni van kedve, ezért ragyog is az arca a mosolytól, de ez elégedettség, hiszen semmi nem tréfa, ami történt. Lassan szabadul csak a karokból, mikor ráeszmél, hogy hideg padló éri a gerincét. Fogalma sincs hogyan kerültek a földre. Nemrégiben még az asztal rogyott meg majdnem a táncuk alatt.*
- Szomjas vagyok. Remélem azt a borzalmas bort nem borítottuk ki. *Ha engedi, akkor végre felkel és a legnagyobb természetességgel cseni el újra azt az inget, ami neki természetesen jobban áll és kényelmesebb is, mint a saját ruhája. Haját azért elrendezi, ujjaival fésüli meg, hogy ne legyen túl sok kivetnivaló a küllemében. *
- Rendben, most már tudok koncentrálni. Mire vagy kíváncsi? Nem untatnálak felesleges részletekkel.
*Nem mond már semmit. Kevesek ébrednek rá arra, hogy hogyan képes néha mozgatni a szálakat és ez így van jól. Így is épp eléggé veszélyes, hogy Grael kezdi sejteni róla, hogy nem csupán ostobamód vakmerő, hanem ténylegesen megfontolt. Ha nem is tűnik annak, a legtöbb esetben minden sokkal többször át van gondolva, mint azt hinni lehet. Sosem áll le az elméje, folyvást agyal valamin. Éppen ezért nyúl néha a pohárhoz, vagy a pipához, mert néha megálljt kell parancsolni. Ami ballépés volt, az viszont a maga torz módján a szerencséje. Itt van valakivel, aki tényleg kezdi látni őt. Soha senki nem látta még. Biztonságot nem nyújt az érzet, de elégedettséget ad. Aki el akarja takarni magát a világ elől, az szeretné a legjobban, hogy valaki végre észrevegye. Hogy jó kezekben van-e a tudás, az kérdéses, de szeretné hinni, hogy igen.
Az anyagok egyre csak fogynak róluk, a szavak is kevesebbek, de annál többet jelentenek. Nem csak ő adja ki magát, Grael sem rest „gyenge” lenni. Mert sokak olvasatában nincs ettől nagyobb gyengeség, pedig mi hatalmasabb is van egy ilyen egységnél? Fejtegetné ezt is magában, vagy szóban, de már ködös az elméje. A barna szempár van, a csókok, és a visszhangzó szavak, amiktől viszont nem akar szabadulni.*
- Engem szokott… *Felnevet, mert a terveit szereti véghez vinni, csakhogy most ez nem sikerült, mégis így a tökéletes. Pillanatokkal később már nem diskurálnak tovább tényleg. Ha bármi megtölti a szobát, azok a félvér sóhajai, amit a másik igen nagy hévvel csalogat elő belőle. Tényleg nem akar szabadulni, semmit sem kíván jobban annál, minthogy az erős karok tartsák fogságban és ezt olykor el is rebegi. Hogy mik csusszannak ki a száján kevéssé érdekli, de a közeli szomszédok, vagy a nyitott ablak előtt kóborlók teljesen biztosak lehetnek abban, hogy ki és mennyire tesz eleget a nő vágyainak.
Csatakos tincsei érintik a másik arcát, ahogy a gyönyör utolsó hullámaiban úszva nyomja homlokát a férfiénak. A zihálása lassan múlik, de nem engedi el könnyen a másikat. Nevetni van kedve, ezért ragyog is az arca a mosolytól, de ez elégedettség, hiszen semmi nem tréfa, ami történt. Lassan szabadul csak a karokból, mikor ráeszmél, hogy hideg padló éri a gerincét. Fogalma sincs hogyan kerültek a földre. Nemrégiben még az asztal rogyott meg majdnem a táncuk alatt.*
- Szomjas vagyok. Remélem azt a borzalmas bort nem borítottuk ki. *Ha engedi, akkor végre felkel és a legnagyobb természetességgel cseni el újra azt az inget, ami neki természetesen jobban áll és kényelmesebb is, mint a saját ruhája. Haját azért elrendezi, ujjaival fésüli meg, hogy ne legyen túl sok kivetnivaló a küllemében. *
- Rendben, most már tudok koncentrálni. Mire vagy kíváncsi? Nem untatnálak felesleges részletekkel.
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:01:19
Üzenet elküldve: 2025-07-29 21:01:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Érdekes volna felvetni a kérdést, hogy a büszkeség, mint olyan létezik-e egyáltalán Sa'Tereth szótárában. Ha szó szerint próbálná értelmezni a tanokat, akkor a válasz egyértelmű nem lenne, hisz az is csupán egy olyan felesleges érzés, ami belekontárkodhat a hideg logikába. Mondjuk az is igaz, nemhogy az istenről, magáról sem tudja eldönteni, hogy büszke-e Maira. Az volt a célja, hogy elszigetelje őt Sa'Terethtől és a hatalomtól, melynek az ára olykor túlontúl nagy, nem pedig az, hogy a maga furfangos módján, megviccelve az ördögöt, kijátssza a démoni üzlet játékszabályait. De Mai megtette…*
- Erről is ki foglak faggatni később. Még a végén kiderül, hogy te vagy az igazi játékmester. *Ismételten felnevet, ahogy a füstfelhő mögött keresi a kékeket. Így beördögvigyorozva nagyon jót szórakozik ezen az egész, valahol groteszk, mégis számukra pozitív történeten. Mindeközben érzi, ahogy az apró kezek a mellkasa környékén járnak, és dolgoznak azon, hogy megszabadítsák a ruhájától. A téma nem illik hozzájuk, de néhány csók közepette, lassan a fél-elf mezítelen testét simogatva már nem is törődik azzal, hogy gyakorlatilag bevallották egymásnak, az a hazug szerződés valójában egy elrejtett igazság.*
- Akkor inkább ne nevezzük sehogy. *Ebben nagyon szívesen megállapodik, mert akkor továbbra sem válik szükségessé, hogy kimondják az egyértelműt. Jobb ez, amíg egy nyílt játszmának tűnik csupán, és nem többnek, jobban hat a varázs.
Amiről ezután beszél, az talán valahol túl bölcs, túl nyájas, túl… érzelmes, de ez most így jön ki. Ő így tudja megfogalmazni azt a megmagyarázhatatlan szeretetet, amit Loyenara iránt érzett, és azt az érzést, ami most Mai miatt gyújt benne lángra. A kettő hasonló, mégis teljesen másmilyen, és egy kicsit sem hasonlít arra, mint, amit akkor érzett, mikor azokkal a más nőkkel hozta össze az élet, akikről korábban beszélt.*
- Kit érdekel, hogy mi volt tervben? *Elvigyorodik. Kérdésekre ugyan nincs szükség, de ő ezt az egyet mégis felteszi, utoljára. Aztán nem kérdez többet. A zavaró göncöktől már mindketten megszabadultak, az ágy pedig túl messze van, hogy most oda akarjanak menni. Nincs szükség arra, hogy a körülöttük lévő világ olyan legyen, amilyen jó nekik, majd azzá formálják, ahogy a szoba helyett a konyha is teljesen megfelel. Nem vár tovább. A pipát kiveszi a lány kezéből és félreteszi, majd vágyainak utat engedve esik neki a nőnek. Csókjaival felfedezi minden porcikáját, mielőtt magáévá tenné. Ekkor Mai már nem is a széken, hanem az asztalon találhatja magát, felette a férfi izmos, nagydarab testével. Úgy magasodik fölé, mintha nem akarná hagyni, hogy meneküljön, holott jól tudja a lányról, ezúttal nem is akar. Elveszi tőle azt, amire vágyik, de olyan tolvaj ő, aki cserébe hagy is egy kincset a helyén. Egy emléket, melyet a másik talán nem feled el majd soha.*
*Érdekes volna felvetni a kérdést, hogy a büszkeség, mint olyan létezik-e egyáltalán Sa'Tereth szótárában. Ha szó szerint próbálná értelmezni a tanokat, akkor a válasz egyértelmű nem lenne, hisz az is csupán egy olyan felesleges érzés, ami belekontárkodhat a hideg logikába. Mondjuk az is igaz, nemhogy az istenről, magáról sem tudja eldönteni, hogy büszke-e Maira. Az volt a célja, hogy elszigetelje őt Sa'Terethtől és a hatalomtól, melynek az ára olykor túlontúl nagy, nem pedig az, hogy a maga furfangos módján, megviccelve az ördögöt, kijátssza a démoni üzlet játékszabályait. De Mai megtette…*
- Erről is ki foglak faggatni később. Még a végén kiderül, hogy te vagy az igazi játékmester. *Ismételten felnevet, ahogy a füstfelhő mögött keresi a kékeket. Így beördögvigyorozva nagyon jót szórakozik ezen az egész, valahol groteszk, mégis számukra pozitív történeten. Mindeközben érzi, ahogy az apró kezek a mellkasa környékén járnak, és dolgoznak azon, hogy megszabadítsák a ruhájától. A téma nem illik hozzájuk, de néhány csók közepette, lassan a fél-elf mezítelen testét simogatva már nem is törődik azzal, hogy gyakorlatilag bevallották egymásnak, az a hazug szerződés valójában egy elrejtett igazság.*
- Akkor inkább ne nevezzük sehogy. *Ebben nagyon szívesen megállapodik, mert akkor továbbra sem válik szükségessé, hogy kimondják az egyértelműt. Jobb ez, amíg egy nyílt játszmának tűnik csupán, és nem többnek, jobban hat a varázs.
Amiről ezután beszél, az talán valahol túl bölcs, túl nyájas, túl… érzelmes, de ez most így jön ki. Ő így tudja megfogalmazni azt a megmagyarázhatatlan szeretetet, amit Loyenara iránt érzett, és azt az érzést, ami most Mai miatt gyújt benne lángra. A kettő hasonló, mégis teljesen másmilyen, és egy kicsit sem hasonlít arra, mint, amit akkor érzett, mikor azokkal a más nőkkel hozta össze az élet, akikről korábban beszélt.*
- Kit érdekel, hogy mi volt tervben? *Elvigyorodik. Kérdésekre ugyan nincs szükség, de ő ezt az egyet mégis felteszi, utoljára. Aztán nem kérdez többet. A zavaró göncöktől már mindketten megszabadultak, az ágy pedig túl messze van, hogy most oda akarjanak menni. Nincs szükség arra, hogy a körülöttük lévő világ olyan legyen, amilyen jó nekik, majd azzá formálják, ahogy a szoba helyett a konyha is teljesen megfelel. Nem vár tovább. A pipát kiveszi a lány kezéből és félreteszi, majd vágyainak utat engedve esik neki a nőnek. Csókjaival felfedezi minden porcikáját, mielőtt magáévá tenné. Ekkor Mai már nem is a széken, hanem az asztalon találhatja magát, felette a férfi izmos, nagydarab testével. Úgy magasodik fölé, mintha nem akarná hagyni, hogy meneküljön, holott jól tudja a lányról, ezúttal nem is akar. Elveszi tőle azt, amire vágyik, de olyan tolvaj ő, aki cserébe hagy is egy kincset a helyén. Egy emléket, melyet a másik talán nem feled el majd soha.*
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:57:47
Üzenet elküldve: 2025-07-29 18:57:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//A Sub Rosa Panzió megnyitása//
*Orthus Morthimer az előtt a ház előtt áll, amelyet eddigi élete nagyobb részében az otthonának hívott. Most, hogy Selyemrévbe tette át a rezidenciáját, maga mögött hagyja az épületet. Még emlékszik a napra, amikor beköltöztek a szüleivel - habár igencsak kicsi gyermek volt még akkor. Régi, szerényebb szállásukra nem is emlékszik. Ez a ház egy új kezdetet, egy jobb életet jelentett a számukra, egy hatalmas lépést a grandiózus célok elérése felé.
Hogy most maga mögött hagyja, az egy még ennél is nagyobb lépés, hiszen a Selyemrévbe költözés nem pusztán azt jelenti, hogy egy még nagyobb házban élhet, hanem nemesi rangot is.
De ezzel együtt felmerült a kérdés, hogy mihez is kezdjen ezzel az épülettel, ami kifejezetten jó környéken található, és hátsó udvarával, több szintjével egészen nagynak mondható. Orthus szinte rögtön tudta, hogy nem fogja eladni, legalábbis nem azonnal. És adta magát az ötlet, hogy ne egyvalakinek adja bérbe, hanem panzióként üzemeltesse.
Hiszen oly sokan érkeznek Artheniorba, módos kereskedők, távoli városok nemeseik, akik számára a város fogadói egyszerűen nem biztosítanak kellő helyet és kényelmet. Van, akinek egy alapbútorokkal felszerelt szoba kevés. Van, akinek lakosztály dukál. És ezek számára mostantól lesz egy hely.
Orthus éppen azt figyeli, amint a kétszárnyú fa bejárati ajtóról leszedik a családja címerét ábrázoló, aranyozott famintát, és egy új mintát gravíroznak bele: egy szál rózsát, ami fejjel lefele lóg. Közben pedig egy másik munkás egy magas létrán állva a kapu felé, jó három méter magasságban elhelyez egy cégért: egy kovácsolt vasból készült rózsát, ami szintén a száránál fogva lóg lefele.
Mert hogy a panziónak neve is van: Sub Rosa. Orthus maga se biztos benne teljesen, hogy ez mit jelent. Egyik utazása során hallotta a történetet, miszerint ha egy tárgyalás során a felek feje fölött egy rózsát lógattak le, akkor azt arra kötelezett minden jelenlévőt, hogy a tárgyaláson elhangzottakat bizalmasan kezelje. Orthusnak tetszett ez a fajta gondolat, üzenet: ami a rózsa alatt történik, az bizalmas, senkinek semmi köze hozzá.
Az épületen belül is munkálatok zajlanak: a régi bútorokat már rég elvitték, dísztárgy se nagyon maradt hátra, új bútorokra van hát szükség. És négy, egymástól önálló lakrész kialakítására. A ház első és második emelete lesz ezeknek a kétszobás lakosztályoknak fenntartva. Ahol lehet, a falakat és átrakatja azért, hogy jobban megfeleljen ezeknek az új igényeknek. Aztán érkeznek majd az új bútorok, szőnyegek, függönyök és minden egyéb.
És bár már eldöntötte, hogy kit fog felkérni a ház gondnoki teendőinek ellátására, de két szolgát is ide szerződtet, hiszen saját cselédségét átköltöztette Selyemrévbe.
Mellette a munkálatokat irányító mesterember, akinek 1500 aranyat
ad át egy erszényben. Ez fedezi a ház átalakításával kapcsolatos összes költséget. Még egy-két nap, és a Sub Rosa panzió fogadni tudja majd a szállóvendégeket.*
*Orthus Morthimer az előtt a ház előtt áll, amelyet eddigi élete nagyobb részében az otthonának hívott. Most, hogy Selyemrévbe tette át a rezidenciáját, maga mögött hagyja az épületet. Még emlékszik a napra, amikor beköltöztek a szüleivel - habár igencsak kicsi gyermek volt még akkor. Régi, szerényebb szállásukra nem is emlékszik. Ez a ház egy új kezdetet, egy jobb életet jelentett a számukra, egy hatalmas lépést a grandiózus célok elérése felé.
Hogy most maga mögött hagyja, az egy még ennél is nagyobb lépés, hiszen a Selyemrévbe költözés nem pusztán azt jelenti, hogy egy még nagyobb házban élhet, hanem nemesi rangot is.
De ezzel együtt felmerült a kérdés, hogy mihez is kezdjen ezzel az épülettel, ami kifejezetten jó környéken található, és hátsó udvarával, több szintjével egészen nagynak mondható. Orthus szinte rögtön tudta, hogy nem fogja eladni, legalábbis nem azonnal. És adta magát az ötlet, hogy ne egyvalakinek adja bérbe, hanem panzióként üzemeltesse.
Hiszen oly sokan érkeznek Artheniorba, módos kereskedők, távoli városok nemeseik, akik számára a város fogadói egyszerűen nem biztosítanak kellő helyet és kényelmet. Van, akinek egy alapbútorokkal felszerelt szoba kevés. Van, akinek lakosztály dukál. És ezek számára mostantól lesz egy hely.
Orthus éppen azt figyeli, amint a kétszárnyú fa bejárati ajtóról leszedik a családja címerét ábrázoló, aranyozott famintát, és egy új mintát gravíroznak bele: egy szál rózsát, ami fejjel lefele lóg. Közben pedig egy másik munkás egy magas létrán állva a kapu felé, jó három méter magasságban elhelyez egy cégért: egy kovácsolt vasból készült rózsát, ami szintén a száránál fogva lóg lefele.
Mert hogy a panziónak neve is van: Sub Rosa. Orthus maga se biztos benne teljesen, hogy ez mit jelent. Egyik utazása során hallotta a történetet, miszerint ha egy tárgyalás során a felek feje fölött egy rózsát lógattak le, akkor azt arra kötelezett minden jelenlévőt, hogy a tárgyaláson elhangzottakat bizalmasan kezelje. Orthusnak tetszett ez a fajta gondolat, üzenet: ami a rózsa alatt történik, az bizalmas, senkinek semmi köze hozzá.
Az épületen belül is munkálatok zajlanak: a régi bútorokat már rég elvitték, dísztárgy se nagyon maradt hátra, új bútorokra van hát szükség. És négy, egymástól önálló lakrész kialakítására. A ház első és második emelete lesz ezeknek a kétszobás lakosztályoknak fenntartva. Ahol lehet, a falakat és átrakatja azért, hogy jobban megfeleljen ezeknek az új igényeknek. Aztán érkeznek majd az új bútorok, szőnyegek, függönyök és minden egyéb.
És bár már eldöntötte, hogy kit fog felkérni a ház gondnoki teendőinek ellátására, de két szolgát is ide szerződtet, hiszen saját cselédségét átköltöztette Selyemrévbe.
Mellette a munkálatokat irányító mesterember, akinek 1500 aranyat
ad át egy erszényben. Ez fedezi a ház átalakításával kapcsolatos összes költséget. Még egy-két nap, és a Sub Rosa panzió fogadni tudja majd a szállóvendégeket.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 15:55:36
Üzenet elküldve: 2025-07-29 15:55:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Norgen Arisad//
*Olybá tűnik manővere sikerrel járt, hiszen elslisszan a rém mellett, egyenesen ki a nagyvilágba. Az arcába szűrődő napfény védelmező anyaként köszönti, az sem érdekli, hogy fájdalmasan égeti égett arcfelét.*
- SEGÍTSÉG! MEG AKARNAK ÖLNI!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd éles fájdalom nyilall fejébe. A lihegés és kocogás közepette oda nyúl, ahol a fájdalom is van, s meglepve konstatálja, hogy keze csurom vér.
~ Elkapott! Megvágott a karmával! ~
Borzongva kiált fel és néz vissza, de amaz éppen csak most ér ki a házból. Nem ő volt.
A sokktól ugyan nem esik le neki, de arcának sebei szakadtak fel újra a kiáltások okán, ahogy arcán a bőr megfeszült. Lomhán csöpög le róla a karmazsin nedű, ahogy kifulladva menekül.*
- SEGÍTSÉG! ŐRSÉG! SEGÍ...
*Kiáltása hirtelen megszakad, léptei is megfagynak. Mintha el is felejtette volna, miért menekül.*
- ...tség.
*Fejezi be halkan, már-már suttogva és alélva, ahogy tágra nyílt szemekkel megfordul.
~ Olyan szép hangja van... ~
Csak áll ott, és bámul az út közepén, mint egy vérző, csapzott, kifulladt cölöp.*
*Olybá tűnik manővere sikerrel járt, hiszen elslisszan a rém mellett, egyenesen ki a nagyvilágba. Az arcába szűrődő napfény védelmező anyaként köszönti, az sem érdekli, hogy fájdalmasan égeti égett arcfelét.*
- SEGÍTSÉG! MEG AKARNAK ÖLNI!
*Kiáltja eltorzult arccal, majd éles fájdalom nyilall fejébe. A lihegés és kocogás közepette oda nyúl, ahol a fájdalom is van, s meglepve konstatálja, hogy keze csurom vér.
~ Elkapott! Megvágott a karmával! ~
Borzongva kiált fel és néz vissza, de amaz éppen csak most ér ki a házból. Nem ő volt.
A sokktól ugyan nem esik le neki, de arcának sebei szakadtak fel újra a kiáltások okán, ahogy arcán a bőr megfeszült. Lomhán csöpög le róla a karmazsin nedű, ahogy kifulladva menekül.*
- SEGÍTSÉG! ŐRSÉG! SEGÍ...
*Kiáltása hirtelen megszakad, léptei is megfagynak. Mintha el is felejtette volna, miért menekül.*
- ...tség.
*Fejezi be halkan, már-már suttogva és alélva, ahogy tágra nyílt szemekkel megfordul.
~ Olyan szép hangja van... ~
Csak áll ott, és bámul az út közepén, mint egy vérző, csapzott, kifulladt cölöp.*
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 13:34:53
Üzenet elküldve: 2025-07-29 13:34:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* Norgen játszadozása a végéhez közelít. Azt remélte, Venthelt keményebb fából faragták, minthogy néhány démoni nyúlvány miatt lemondjon bosszújáról. Az eredar nem bírt magával, pedig esze ágában sem volt még megölni újdonsült barátját. Ezért is bosszantja fel, amikor a másik valamit hozzávág. A korsót alkarjával hárítja, így az nem arcát el, csak néhány apró vágást ejt karján, ahogy eltörik. Talán nem is annyira aprók azok a vágások, de rá se hederít. Még nem érzi a fájdalmat, arra koncentrál, hogy a másik után induljon. *
– Várj! * Hangja most jobban hasonlít arra a fogadóban megismert, báránylelkű lányéra, mint aki az imént a pókhoz hasonlítgatta a fiút. Persze ez aligha fogja megállítani, de van még más trükk is a tarsolyában. Gondolkodás nélkül a fiú után rohan, majd az utcára kiérve csengő hangján énekelni kezd. A dallama egyszerű, mégis fülbemászó – és, ha nem történik valami váratlan, Venthelt alighanem a bűvkörébe ejti. *
A félelem tüze benned él,
Mondd, szíved mit remél?
Futhatsz, de el nem bújhatsz,
A halál végül utolér!
* Nem maradhatnak itt sokáig. Talán az utca népe meg is hallotta Venthel ordítását, jóllehet amíg nem városőrökért kiált, addig esélyes, hogy a kiabálást betudják egy házaspár veszekedésének. Norgen minden figyelmét leköti az éneklés és Venthel, így fogalma sincs, hogy van-e más az utcán rajtuk kívül. Komótosan, kis lépésekben közelít a fiú felé. *
A félelem tüze benned él,
Hangom selyemként körbeér,
Szemeid hunyd le, ne remélj,
S bársony hangon megkímél.
* Norgen játszadozása a végéhez közelít. Azt remélte, Venthelt keményebb fából faragták, minthogy néhány démoni nyúlvány miatt lemondjon bosszújáról. Az eredar nem bírt magával, pedig esze ágában sem volt még megölni újdonsült barátját. Ezért is bosszantja fel, amikor a másik valamit hozzávág. A korsót alkarjával hárítja, így az nem arcát el, csak néhány apró vágást ejt karján, ahogy eltörik. Talán nem is annyira aprók azok a vágások, de rá se hederít. Még nem érzi a fájdalmat, arra koncentrál, hogy a másik után induljon. *
– Várj! * Hangja most jobban hasonlít arra a fogadóban megismert, báránylelkű lányéra, mint aki az imént a pókhoz hasonlítgatta a fiút. Persze ez aligha fogja megállítani, de van még más trükk is a tarsolyában. Gondolkodás nélkül a fiú után rohan, majd az utcára kiérve csengő hangján énekelni kezd. A dallama egyszerű, mégis fülbemászó – és, ha nem történik valami váratlan, Venthelt alighanem a bűvkörébe ejti. *
A félelem tüze benned él,
Mondd, szíved mit remél?
Futhatsz, de el nem bújhatsz,
A halál végül utolér!
* Nem maradhatnak itt sokáig. Talán az utca népe meg is hallotta Venthel ordítását, jóllehet amíg nem városőrökért kiált, addig esélyes, hogy a kiabálást betudják egy házaspár veszekedésének. Norgen minden figyelmét leköti az éneklés és Venthel, így fogalma sincs, hogy van-e más az utcán rajtuk kívül. Komótosan, kis lépésekben közelít a fiú felé. *
A félelem tüze benned él,
Hangom selyemként körbeér,
Szemeid hunyd le, ne remélj,
S bársony hangon megkímél.
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 00:51:02
Üzenet elküldve: 2025-07-29 00:51:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Norgen Arisad //
// A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
- Oh.
*Nagyjából ennyivel tud hozzászólni ahhoz, hogy mégsem itt van az oktató. Szívesen megkérdezné, hogy akkor mégis mit keresnek itt, mi van itt, ami olyan fontos, de a váratlan válasz jóvoltából ezek mind-mind belé fojtódnak.
~ Olyan vagyok mint egy pók? ~
Már kérdezne is, mintha hirtelen minden kérdés egyszerre kicsordulni látszódna belőle, arca jobbik felén szemöldöke is felszökik, de lány hamarabb folytatja mondandóját minthogy Venthel szóhoz juthasson.
Szemöldöke sajnos ennél feljebb nem tud már menni, de Norgen következő szavai hatására igencsak megpróbálkoznak vele, arcizmai rándulására égett orcája máris szúr, mint ezernyi tű, de most kivételesen nem tud kifejezéstelen arcot magára erőltetni.
~ Na most mégis mire gondolt? Elpusztítani? ~
Venthelben össze van zavarodva, annyira, hogy szinte az összes "menekülj!" táblát ignorálja, ami útjába kerül. Mikor a téma visszatér a banditákra, és a megtalálásukra, kicsit megnyugszik, hogy a nő nem őrült meg teljesen. Megkönnyebbülve sóhajt egyet, s mikor a levegőt kifújván lefelé tekint, meglátja.
Egy darabig értetlenül pislog a karmokra, talán azt hiheti, káprázik a szeme, majd visszatekint a lány arcára inkább, de olybá tűnik, ott is káprázik, mert agyarakat is lát, legalábbis nagyobbak a fogak, mint azt ő megszokta.
Mire felfogja, hogy elég nagy slamasztikába keveredett, túl késő.*
- Azt a... *Egy darabig kidülledt szemei cikáznak a fogak és a karmok között. Életösztönei bekapcsolnak, meg se hallja a szörnyszülött utolsó szavait.* - Kurva!!
*Hangja egyre hangosabb, s végül kiereszt magából egy igazi, telitüdős üvöltést is. Ez biztos kihallatszik egy romos házból, ez a kiáltás maga a túlélési vágy. Venthelnek halálfélelem, Norgennek valószínűleg előétel.*
- Mi a fasz, mi a fasz, mi a fasz...
*Szemeivel idegesen keresi a lehető legközelebbi kijáratot, testét pedig mintha nem is ő irányítaná.*
- Bwááááh!
*Felkiált, az undor hullámzó hangja keveredik a rémület magas visításával.
Szeme sarkából megpillant egy korsót, s azt reflexszerűen a nő felé hajítja, azonnal megeredve a kijárat felé, reménykedve, hogy az eldobott agyagremekmű eltereli elég időre a figyelmét.*
// A hozzászólás 16+-os jeleneteket tartalmaz//
- Oh.
*Nagyjából ennyivel tud hozzászólni ahhoz, hogy mégsem itt van az oktató. Szívesen megkérdezné, hogy akkor mégis mit keresnek itt, mi van itt, ami olyan fontos, de a váratlan válasz jóvoltából ezek mind-mind belé fojtódnak.
~ Olyan vagyok mint egy pók? ~
Már kérdezne is, mintha hirtelen minden kérdés egyszerre kicsordulni látszódna belőle, arca jobbik felén szemöldöke is felszökik, de lány hamarabb folytatja mondandóját minthogy Venthel szóhoz juthasson.
Szemöldöke sajnos ennél feljebb nem tud már menni, de Norgen következő szavai hatására igencsak megpróbálkoznak vele, arcizmai rándulására égett orcája máris szúr, mint ezernyi tű, de most kivételesen nem tud kifejezéstelen arcot magára erőltetni.
~ Na most mégis mire gondolt? Elpusztítani? ~
Venthelben össze van zavarodva, annyira, hogy szinte az összes "menekülj!" táblát ignorálja, ami útjába kerül. Mikor a téma visszatér a banditákra, és a megtalálásukra, kicsit megnyugszik, hogy a nő nem őrült meg teljesen. Megkönnyebbülve sóhajt egyet, s mikor a levegőt kifújván lefelé tekint, meglátja.
Egy darabig értetlenül pislog a karmokra, talán azt hiheti, káprázik a szeme, majd visszatekint a lány arcára inkább, de olybá tűnik, ott is káprázik, mert agyarakat is lát, legalábbis nagyobbak a fogak, mint azt ő megszokta.
Mire felfogja, hogy elég nagy slamasztikába keveredett, túl késő.*
- Azt a... *Egy darabig kidülledt szemei cikáznak a fogak és a karmok között. Életösztönei bekapcsolnak, meg se hallja a szörnyszülött utolsó szavait.* - Kurva!!
*Hangja egyre hangosabb, s végül kiereszt magából egy igazi, telitüdős üvöltést is. Ez biztos kihallatszik egy romos házból, ez a kiáltás maga a túlélési vágy. Venthelnek halálfélelem, Norgennek valószínűleg előétel.*
- Mi a fasz, mi a fasz, mi a fasz...
*Szemeivel idegesen keresi a lehető legközelebbi kijáratot, testét pedig mintha nem is ő irányítaná.*
- Bwááááh!
*Felkiált, az undor hullámzó hangja keveredik a rémület magas visításával.
Szeme sarkából megpillant egy korsót, s azt reflexszerűen a nő felé hajítja, azonnal megeredve a kijárat felé, reménykedve, hogy az eldobott agyagremekmű eltereli elég időre a figyelmét.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-29 00:10:59
Üzenet elküldve: 2025-07-29 00:10:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* A puszta tény, hogy az első szerencsétlen, akivel ittléte óta szóba állt, egy bosszúszomjas szerencsétlen, örömmel tölti el. Venthel gyanútlanul követi, szinte már túl egyszerűen megy minden. Hamar a házon belül találják magukat, Norgen ujjai között még mindig a pókot szorongatja, miközben angyali mosollyal hallgatja a fiú válaszát. Nem érti, mire fel ez a rengeteg bocsánatkérés, de legalább érkezik egy értelmes kérdés is. A válasza rövid is egyszerű: *
– Nem. * Még nézegeti egy darabig a pókot, aztán könyörtelenül összenyomja. Ujján sötét nedv folyik végig. Most már minden figyelmét a fiúnak szenteli. *
– Olyan vagy nekem, mint egy pók. * Az iménti képsorok után Venthel eldöntheti, hogy ennek örüljön vagy sem. Mindenesetre Norgen hangja nyugodt, nem úgy tűnik, mint aki feszültséget akarna szítani. *
– Amikor először megláttalak, arra gondoltam: el akarom pusztítani! De aztán támadt egy jobb ötletem: hagyom, hadd szövögesse még a hálóját, hátha elkap egy-két legyet. * Norgen arcán eltorzul, szomorú szemekkel néz Venthel felé. Aztán a következő pillanatban tekintete már inkább mondható zavarodottnak. Rég volt ilyen helyzetben, próbálja kordában tartani az érzelmeit, de ez nehezen megy neki. Akarja is, meg nem is. Egy része csak látni akarja a fiút belsőségeit, karmain akarja érezni a forró vért – egy másik része viszont látni akarja, hová fut ki a történet. Vajon Venthel megtalálja azokat, akikre vadászik? Megöli őket? Szeretne ott lenni. Nagyot sóhajt és lép egyet a fiú felé. *
– Nincs időnk kardforgató mestert fogadni. Meg kell találnunk a barátaidat! ~ Csak egy kóstolót! ~ * Úgy érzi, éhsége erősebb a hosszú távú terveinél. Ha a fiú figyelmes, láthatja, hogy Norgen ujjai végéből immáron karmok nőnek ki, és szemfogai is meghosszabbodni látszanak. *
– Én leszek a mestered. Szolgálj! * Most dől el minden. Venthel már látta a valódi formáját, innentől rajta múlik, hogy szeretne menekülni vagy megbízni egy bestiális lényben. *
* A puszta tény, hogy az első szerencsétlen, akivel ittléte óta szóba állt, egy bosszúszomjas szerencsétlen, örömmel tölti el. Venthel gyanútlanul követi, szinte már túl egyszerűen megy minden. Hamar a házon belül találják magukat, Norgen ujjai között még mindig a pókot szorongatja, miközben angyali mosollyal hallgatja a fiú válaszát. Nem érti, mire fel ez a rengeteg bocsánatkérés, de legalább érkezik egy értelmes kérdés is. A válasza rövid is egyszerű: *
– Nem. * Még nézegeti egy darabig a pókot, aztán könyörtelenül összenyomja. Ujján sötét nedv folyik végig. Most már minden figyelmét a fiúnak szenteli. *
– Olyan vagy nekem, mint egy pók. * Az iménti képsorok után Venthel eldöntheti, hogy ennek örüljön vagy sem. Mindenesetre Norgen hangja nyugodt, nem úgy tűnik, mint aki feszültséget akarna szítani. *
– Amikor először megláttalak, arra gondoltam: el akarom pusztítani! De aztán támadt egy jobb ötletem: hagyom, hadd szövögesse még a hálóját, hátha elkap egy-két legyet. * Norgen arcán eltorzul, szomorú szemekkel néz Venthel felé. Aztán a következő pillanatban tekintete már inkább mondható zavarodottnak. Rég volt ilyen helyzetben, próbálja kordában tartani az érzelmeit, de ez nehezen megy neki. Akarja is, meg nem is. Egy része csak látni akarja a fiút belsőségeit, karmain akarja érezni a forró vért – egy másik része viszont látni akarja, hová fut ki a történet. Vajon Venthel megtalálja azokat, akikre vadászik? Megöli őket? Szeretne ott lenni. Nagyot sóhajt és lép egyet a fiú felé. *
– Nincs időnk kardforgató mestert fogadni. Meg kell találnunk a barátaidat! ~ Csak egy kóstolót! ~ * Úgy érzi, éhsége erősebb a hosszú távú terveinél. Ha a fiú figyelmes, láthatja, hogy Norgen ujjai végéből immáron karmok nőnek ki, és szemfogai is meghosszabbodni látszanak. *
– Én leszek a mestered. Szolgálj! * Most dől el minden. Venthel már látta a valódi formáját, innentől rajta múlik, hogy szeretne menekülni vagy megbízni egy bestiális lényben. *
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:03:20
Üzenet elküldve: 2025-07-28 21:03:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Norgen//
*A negyedben való kanyargások és az alatta honoló csend alatt van ideje kicsit összeszedni magát. Utólag visszagondolva ő maga is rácsodálkozik vérszomjára és viselkedésére. Ahhoz tudná hasonlítani, mint mikor valaki túl sok vajsert iszik, s utána lassan józanodik vissza a kótyagosságból. Valahogy... Nem volt önmaga ura, hanem a gondolatai, az érzései, a benyomásai maguktól folytak volna rajta keresztül, mintha csak elméje egy része elszakadt volna tőle, hogy külön életet éljen. Szürreális dolog ezt megélni, de még szürreálisabb, mikor a két rész újfent összeolvad, és végre sajátjaként látja a morbid gondolatokat, s azokon morfondírozik. Mintha csak arra emlékezne vissza, milyen szégyenletes dolgokat tett volna tegnap este részeget, az tett maga idegen tőle, s mégis sajátjának érzi.
Végül lassan megérkeznek a helyre, ahová a lány vezette. Kissé megtorpan, próbálja felfogni a helyzetet. Eddig úgy gondolta, Norgen egy nemesasszony, s talán a kúriájába viszi, ahol valami udvari kardforgatómester, netán testőr venné a gondozásába, cserébe valamilyen ház körüli munkáért. Legalábbis, ezt találta józan paraszti ésszel a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ez viszont teljesen más. Egy omladozó ház, látszólag jó ideje elhagyatott. Értetlenül pislogva belép a hölgy után, kíváncsian körbe pásztázva az épület belterét. Az elhúzott függönyökön átrohanó napsugarakban miriádnyi porszem sziluettje látszik, mint valami groteszk báli tánc.*
- Igen, elég takaros.
*Hazudja kínos mosollyal az arcán. Valamit matat a másik, Venthel pedig értetlen tekintetével arcára fagyva figyeli, vajon mi után kutathat a lány.
Egészen meglepődik, mikor rájön, hogy a keresett tárgy nem is tárgy, hanem egy pók volt. Kicsit hátra is hőköl lányos zavarában, egyik kezével a tarkóját vakargatva kérdőn.*
- Egész jól, kicsit feldúlt voltam. Nem volt alkalmam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, úgyhogy most mondanám. Bocsánat. *Kellemetlenül nevet egyet.* - Szóval, itt lakik az a valaki, aki ért a kardforgatáshoz? Érdekes lakhelyet választott magának.
*A negyedben való kanyargások és az alatta honoló csend alatt van ideje kicsit összeszedni magát. Utólag visszagondolva ő maga is rácsodálkozik vérszomjára és viselkedésére. Ahhoz tudná hasonlítani, mint mikor valaki túl sok vajsert iszik, s utána lassan józanodik vissza a kótyagosságból. Valahogy... Nem volt önmaga ura, hanem a gondolatai, az érzései, a benyomásai maguktól folytak volna rajta keresztül, mintha csak elméje egy része elszakadt volna tőle, hogy külön életet éljen. Szürreális dolog ezt megélni, de még szürreálisabb, mikor a két rész újfent összeolvad, és végre sajátjaként látja a morbid gondolatokat, s azokon morfondírozik. Mintha csak arra emlékezne vissza, milyen szégyenletes dolgokat tett volna tegnap este részeget, az tett maga idegen tőle, s mégis sajátjának érzi.
Végül lassan megérkeznek a helyre, ahová a lány vezette. Kissé megtorpan, próbálja felfogni a helyzetet. Eddig úgy gondolta, Norgen egy nemesasszony, s talán a kúriájába viszi, ahol valami udvari kardforgatómester, netán testőr venné a gondozásába, cserébe valamilyen ház körüli munkáért. Legalábbis, ezt találta józan paraszti ésszel a legkézenfekvőbb megoldásnak. Ez viszont teljesen más. Egy omladozó ház, látszólag jó ideje elhagyatott. Értetlenül pislogva belép a hölgy után, kíváncsian körbe pásztázva az épület belterét. Az elhúzott függönyökön átrohanó napsugarakban miriádnyi porszem sziluettje látszik, mint valami groteszk báli tánc.*
- Igen, elég takaros.
*Hazudja kínos mosollyal az arcán. Valamit matat a másik, Venthel pedig értetlen tekintetével arcára fagyva figyeli, vajon mi után kutathat a lány.
Egészen meglepődik, mikor rájön, hogy a keresett tárgy nem is tárgy, hanem egy pók volt. Kicsit hátra is hőköl lányos zavarában, egyik kezével a tarkóját vakargatva kérdőn.*
- Egész jól, kicsit feldúlt voltam. Nem volt alkalmam bocsánatot kérni a viselkedésem miatt, úgyhogy most mondanám. Bocsánat. *Kellemetlenül nevet egyet.* - Szóval, itt lakik az a valaki, aki ért a kardforgatáshoz? Érdekes lakhelyet választott magának.
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:49:28
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:49:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Talán sokan nem mernének újat húzni Sa'Tereth istenséggel, Mai a maga módján mégis megtette. Ha belegondol abba, hogy mit érezne ő egy ilyen természetfeletti helyében, bizony nagyon büszke lenne arra, aki ily kreatívan oldotta meg a mágiája segítségével a saját biztonságát. Ha a démonjaival nem is működne együtt soha szánt szándékkal, a tanokban felismert olyasmit, amit még az ő habitusa és lelke is elbír. Persze bármi sülhet el rosszul, a bajt már igyekszik nem keresni. De van, amit muszáj meglépnie. A sejtelmes mosoly kissé önteltté válik, miközben éhesen fürkészi a másik vonásait.*
- A végtelennél legalább kettővel többször.
*Mondja a füsttől bódultan, csillogó szemekkel. Az apró tenyere lassan, mégis határozottan simít, majd elkezdi szép lassan kigombolni az inget, ami végre felfed előtte néhány kívánatos részletet. Azonnal kóstolná, de beszélnek. Olyanról, amiről nem hitte volna és ha bárki kérdezné, csupán az ördögvigyor művének tudná be. Szeret ugyan faggatni, de ezzel önmagát kiadni nem, valahol mégis megtette, ha nem is olyan kellemesen csengő szavakkal, mint később Grael.*
- Olvastál minden sort. *Kissé helyezkedik a másik ölében, majd azon gondoskodik, hogy az anyag lehulljon az izmos felsőtestről.* - Mindegy hogyan nevezzük.
*Egy kis időre leáll, amíg az újabb szavakat hallja. Fogalma sincs, hogy akart-e ilyesmit az élettől, de most már nem tud ellenállni és nem tudja semmissé tenni sem a kérdését, sem a szavakat. Nem illan el, mintha már most lelke mélyébe égett volna. Már-már hihetetlen. Ennyire naiv volna és megvezethető? Az, aki ártott neki, most jószerivel színt vall? Nem tudja magát összezavarni, ez is csak a vigyor hatása lehet… Válaszolni már nem tud, az ajkak közelítenek, ő pedig szinte ráforr, nem is akarja elengedni. A ruhától fosztogató férfikézzel együtt mozog és ő maga az övet oldja. Türelmetlen, mintha mégis attól félne, hogy a belémaródott szavakat el tudná mosni valami, hiába hagyott valószínűleg örök lenyomatot. Nem akar a szobába menni, nem akar semmi mást, csak rögvest Graelé lenni. Elszakad a szájtól, majd felhevülten néz a barna szemekbe. Be akarja szívni a képet. Kitelik a kettősüktől, hogy hasonló vallomások utáni reggelen bezárnak és többé szó sem esik hasonlóról. Többet akar megjegyezni a vonásokból, mint amennyi már úgyis kitörölhetetlen. *
- Ez nem volt tervben. *Megingatja a fejét mosolyogva, majd tetteivel el is meséli, hogy mi nem volt tervben. Semmilyen érzelem, semmilyen mámor, ami mégis felszabadul, kérdéseket sem hagyva maga után.*
*Talán sokan nem mernének újat húzni Sa'Tereth istenséggel, Mai a maga módján mégis megtette. Ha belegondol abba, hogy mit érezne ő egy ilyen természetfeletti helyében, bizony nagyon büszke lenne arra, aki ily kreatívan oldotta meg a mágiája segítségével a saját biztonságát. Ha a démonjaival nem is működne együtt soha szánt szándékkal, a tanokban felismert olyasmit, amit még az ő habitusa és lelke is elbír. Persze bármi sülhet el rosszul, a bajt már igyekszik nem keresni. De van, amit muszáj meglépnie. A sejtelmes mosoly kissé önteltté válik, miközben éhesen fürkészi a másik vonásait.*
- A végtelennél legalább kettővel többször.
*Mondja a füsttől bódultan, csillogó szemekkel. Az apró tenyere lassan, mégis határozottan simít, majd elkezdi szép lassan kigombolni az inget, ami végre felfed előtte néhány kívánatos részletet. Azonnal kóstolná, de beszélnek. Olyanról, amiről nem hitte volna és ha bárki kérdezné, csupán az ördögvigyor művének tudná be. Szeret ugyan faggatni, de ezzel önmagát kiadni nem, valahol mégis megtette, ha nem is olyan kellemesen csengő szavakkal, mint később Grael.*
- Olvastál minden sort. *Kissé helyezkedik a másik ölében, majd azon gondoskodik, hogy az anyag lehulljon az izmos felsőtestről.* - Mindegy hogyan nevezzük.
*Egy kis időre leáll, amíg az újabb szavakat hallja. Fogalma sincs, hogy akart-e ilyesmit az élettől, de most már nem tud ellenállni és nem tudja semmissé tenni sem a kérdését, sem a szavakat. Nem illan el, mintha már most lelke mélyébe égett volna. Már-már hihetetlen. Ennyire naiv volna és megvezethető? Az, aki ártott neki, most jószerivel színt vall? Nem tudja magát összezavarni, ez is csak a vigyor hatása lehet… Válaszolni már nem tud, az ajkak közelítenek, ő pedig szinte ráforr, nem is akarja elengedni. A ruhától fosztogató férfikézzel együtt mozog és ő maga az övet oldja. Türelmetlen, mintha mégis attól félne, hogy a belémaródott szavakat el tudná mosni valami, hiába hagyott valószínűleg örök lenyomatot. Nem akar a szobába menni, nem akar semmi mást, csak rögvest Graelé lenni. Elszakad a szájtól, majd felhevülten néz a barna szemekbe. Be akarja szívni a képet. Kitelik a kettősüktől, hogy hasonló vallomások utáni reggelen bezárnak és többé szó sem esik hasonlóról. Többet akar megjegyezni a vonásokból, mint amennyi már úgyis kitörölhetetlen. *
- Ez nem volt tervben. *Megingatja a fejét mosolyogva, majd tetteivel el is meséli, hogy mi nem volt tervben. Semmilyen érzelem, semmilyen mámor, ami mégis felszabadul, kérdéseket sem hagyva maga után.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:33:31
Üzenet elküldve: 2025-07-28 19:33:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pusztai Venthel //
* Hamarosan fény derül a korábban elhallgatott részletekre. Venthel nem is a társait keresi, hanem épp azokat, akiket meg akarna ölni. Norgenben még nem rakódik teljesen össze a kép, bár sejti, hogy amazok valami olyat tehettek vele, amiért úgy véli, érdemes bosszút állnia. Máskülönben nem tudna személyleírást adni róluk. Ahhoz már tényleg nagyon elborultnak kéne lennie, hogy azért akarjon megölni hat embert, mert kopaszok vagy mert hiányzik elől két foguk. *
– Te egyre izgalmasabbá válsz. * Mondja ki végül indulás előtt, amit már egy ideje így érez. *
* Ő sem járatja feleslegesen a száját útközben. Néha egy-egy vezényszóval megmondja, merre kell tovább menniük, egyszer véletlenül befordul egy nagypolgári házakkal teli utcára, de egyből meg is fordul és egy utcával arrébb fordul le. Arthenior utcáin sokáig el lehet barangolni, de azért próbálja emlékei és józan belátása szerint minél gyorsabban megtalálni azt a környéket, ami annak idején a szegénynegyed legmocskosabb kerülete volt. Azóta sok minden megváltozott – sajnos –, de így is sikerül eljutniuk egy nem túl bizalomgerjesztő, omladozó falú vályogházhoz. A tető egy-két helyen beomlott, egyértelműen nem lakja már senki, legfeljebb néhány szőrös rágcsáló vagy egy az orkok közül is kiemelkedően igénytelen példány. Norgen aggódik is amiatt, hogy a fiú gyanút fog a rémtörténetbe illő, omladozó viskó miatt. *
– Itt vagyunk. * Lopva felé néz, a reakcióját kémleli, de még mielőtt bármit mondhatna, elindul a bejárat felé. Ezelőtt a ház előtt állt meg, hiszen a többiben nem biztos, hogy üresen állnak. Ennek még az ajtaja is résnyire nyitva áll. A legkisebb szellő is belöki, így talán még a nincstelenek is inkább keresnek másik helyet az alváshoz. Keresgélhetne tovább, hogy találjon egy jobbat, de úgysem akarja még megölni Venthelt. Nem kell a világvégére menniük. Ha ölni akarna, valószínűleg az erdőbe csalta volna. *
* Az ajtó nyikorogva tolódik be. Odabent félhomály uralkodik, csak a félig elhúzott, molyrágta függönyön keresztül és a már korábban említett tető-réseken szűrődik be a napfény. Remélhetőleg Venthel továbbra is követi, így amikor a függönyt elhúzza – hadd lássanak is valamit odabent –, így szól. *
– Bájos hely, nem? * Így, hogy már látnak is valamit bent, nem épp a "bájos" szó jutna eszébe a legtöbb embernek. A berendezés kimerül néhány kormos edényben, egy pár rozoga vagy törött székben és egy gyéren szalmával bélelt, törött ágykeretben a sarokban – jobb napjain az ágy funkcióját tölthette be. Igazi paraszti ház, ami valószínűleg egy öregemberé lehetett, aki évek óta halott. Persze Norgen is most látja először a helyet, ennek ellenére úgy kezd el matatni a lomok között, mintha specifikusan keresne valamit. Néhány evőeszköz, szakadozott, sárga papírok, hivatalos feljegyzések, egyéb unalmas, hétköznapi emberi dolgok. És pókok. Azok bőven. Norgen ujjai közé is csippent egyet, csak úgy szórakozásból. Az állat lábait kapkodva próbál menekülni, reménytelenül. Nem bántja, csak úgy tartja az ujjai között és arcán gyermeki lelkesen mutatja Venthel felé. *
– Hogy érzed most magad? * Ezt bár a fiútól kérdi, közben le sem veszi tekintetét a pókról. Túlságosan is élvezi, hogy az állat szenved vagy legalábbis minduntalan próbál kiszabadulni a halálos fogásból. *
* Hamarosan fény derül a korábban elhallgatott részletekre. Venthel nem is a társait keresi, hanem épp azokat, akiket meg akarna ölni. Norgenben még nem rakódik teljesen össze a kép, bár sejti, hogy amazok valami olyat tehettek vele, amiért úgy véli, érdemes bosszút állnia. Máskülönben nem tudna személyleírást adni róluk. Ahhoz már tényleg nagyon elborultnak kéne lennie, hogy azért akarjon megölni hat embert, mert kopaszok vagy mert hiányzik elől két foguk. *
– Te egyre izgalmasabbá válsz. * Mondja ki végül indulás előtt, amit már egy ideje így érez. *
* Ő sem járatja feleslegesen a száját útközben. Néha egy-egy vezényszóval megmondja, merre kell tovább menniük, egyszer véletlenül befordul egy nagypolgári házakkal teli utcára, de egyből meg is fordul és egy utcával arrébb fordul le. Arthenior utcáin sokáig el lehet barangolni, de azért próbálja emlékei és józan belátása szerint minél gyorsabban megtalálni azt a környéket, ami annak idején a szegénynegyed legmocskosabb kerülete volt. Azóta sok minden megváltozott – sajnos –, de így is sikerül eljutniuk egy nem túl bizalomgerjesztő, omladozó falú vályogházhoz. A tető egy-két helyen beomlott, egyértelműen nem lakja már senki, legfeljebb néhány szőrös rágcsáló vagy egy az orkok közül is kiemelkedően igénytelen példány. Norgen aggódik is amiatt, hogy a fiú gyanút fog a rémtörténetbe illő, omladozó viskó miatt. *
– Itt vagyunk. * Lopva felé néz, a reakcióját kémleli, de még mielőtt bármit mondhatna, elindul a bejárat felé. Ezelőtt a ház előtt állt meg, hiszen a többiben nem biztos, hogy üresen állnak. Ennek még az ajtaja is résnyire nyitva áll. A legkisebb szellő is belöki, így talán még a nincstelenek is inkább keresnek másik helyet az alváshoz. Keresgélhetne tovább, hogy találjon egy jobbat, de úgysem akarja még megölni Venthelt. Nem kell a világvégére menniük. Ha ölni akarna, valószínűleg az erdőbe csalta volna. *
* Az ajtó nyikorogva tolódik be. Odabent félhomály uralkodik, csak a félig elhúzott, molyrágta függönyön keresztül és a már korábban említett tető-réseken szűrődik be a napfény. Remélhetőleg Venthel továbbra is követi, így amikor a függönyt elhúzza – hadd lássanak is valamit odabent –, így szól. *
– Bájos hely, nem? * Így, hogy már látnak is valamit bent, nem épp a "bájos" szó jutna eszébe a legtöbb embernek. A berendezés kimerül néhány kormos edényben, egy pár rozoga vagy törött székben és egy gyéren szalmával bélelt, törött ágykeretben a sarokban – jobb napjain az ágy funkcióját tölthette be. Igazi paraszti ház, ami valószínűleg egy öregemberé lehetett, aki évek óta halott. Persze Norgen is most látja először a helyet, ennek ellenére úgy kezd el matatni a lomok között, mintha specifikusan keresne valamit. Néhány evőeszköz, szakadozott, sárga papírok, hivatalos feljegyzések, egyéb unalmas, hétköznapi emberi dolgok. És pókok. Azok bőven. Norgen ujjai közé is csippent egyet, csak úgy szórakozásból. Az állat lábait kapkodva próbál menekülni, reménytelenül. Nem bántja, csak úgy tartja az ujjai között és arcán gyermeki lelkesen mutatja Venthel felé. *
– Hogy érzed most magad? * Ezt bár a fiútól kérdi, közben le sem veszi tekintetét a pókról. Túlságosan is élvezi, hogy az állat szenved vagy legalábbis minduntalan próbál kiszabadulni a halálos fogásból. *
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-28 18:52:48
Üzenet elküldve: 2025-07-28 18:52:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Ha nem lennének meg Maiban azok az erények, melyekkel nem is egyszer bizonyított már neki, akkor talán valóban elbánt volna már vele. Legjobb esetben csak úgy dobta volna ki az ajtón, mint macskát szarni, miután kihasználta volna a vágyainak kielégítésére, mint egy mocskos rongyot, rosszabb esetben talán soha elő sem került volna többet, és feledésbe merült volna az is, hogy egyáltalán létezett, de nem is a szerencsének, sokkal inkább a nő leleményességének és eszének köszönhető, hogy a világ még Grael zord lelkében is a feje tetejére állt. Nem akarja most már bántani őt még az igencsak provokatív kérdése után sem, pedig feszültség az most is van a férfiben bőven, de nem Main vezeti le. Őszinte, de korrekt választ ad neki, mely közben még olyan szavak is elhangzanak, melyeket lehet, hogy még mindig csak gondolni akart, nem kimondani, de azokat is kimondja. Így állnak hát. Ez most kettejük közt a mérce.*
- Hogy tessék…? *Huncut lány ez a Mai. A ruhája alá kerülő, finom kéz mozdulatai keltette kellemes érzés majdnem eltereli a figyelmét arról, amit mondott. Az a „kis könyv”, amelyről szó van, az Sa'Tereth átkairól szól. Ha annak vette hasznát ahhoz, hogy megvédje magát, akkor…*
- Bármit is tettél, remélem, hogy végtelenszer átgondoltad, mielőtt megtetted. *Nem fog most már ordítani akkor sem, ha Mai esetleg a sötét isten hatalmát használta fel ahhoz, hogy elérje a célját, hisz ő maga is megtette volna, ha arra lett volna szükség. Nem haragudhat rá emiatt, tényleg csak abban bízhat, hogy az a hosszú beszélgetés minderről hatásos volt annyira, hogy semmi ostobaságot nem csinált a lány.
Mai közben újra ismeretlen utakra vezeti őt. Nehézkesen, de beszélni kezd a nőkről, akiket eddig elé sodort a sors, a pipa pedig közben újra a hercegnőhöz kerül.*
- Ezt de édesen mondtad. *Jóízűen nevet fel arra a bájos kis „ó nem”-re, ami valószínűleg már az Ördögvigyor hatásának köszönhető. Azt észre sem vette egyébként, hogy miközben beszélt, már ösztönösen beállította a sorba Mait is.*
- Tényleg csak egy szerződés? *Kérdez rá sejtelmesen, miközben, ha már elhangzott az a bizonyos mondat, elkezdi felmérni, hogy miképp tudja majd kiszabadítani az ölében ülőt a fekete göncből.*
- Ha a szeretetet a szívdobogással azonosítjuk, akkor az én szívem általában csendben áll, és nem mozdul. Akkor sem mozdult, mikor voltak nők az ágyamban. Az egyetlen helyzet, amikor viszont úgy zakatolt, mint ami sohasem áll le, az akkor volt, ha a húgomat veszélyben éreztem. De aztán megint megállt, és el sem indult többet, egészen mostanáig… *Nem fejtegeti tovább az elméletet, egy újabb hosszú csókba fojtja inkább bele a diskurzust, miközben a kezei már azon ügyködnek, hogy Mainak ne kelljen tovább várnia a ruhát illetően.*
*Ha nem lennének meg Maiban azok az erények, melyekkel nem is egyszer bizonyított már neki, akkor talán valóban elbánt volna már vele. Legjobb esetben csak úgy dobta volna ki az ajtón, mint macskát szarni, miután kihasználta volna a vágyainak kielégítésére, mint egy mocskos rongyot, rosszabb esetben talán soha elő sem került volna többet, és feledésbe merült volna az is, hogy egyáltalán létezett, de nem is a szerencsének, sokkal inkább a nő leleményességének és eszének köszönhető, hogy a világ még Grael zord lelkében is a feje tetejére állt. Nem akarja most már bántani őt még az igencsak provokatív kérdése után sem, pedig feszültség az most is van a férfiben bőven, de nem Main vezeti le. Őszinte, de korrekt választ ad neki, mely közben még olyan szavak is elhangzanak, melyeket lehet, hogy még mindig csak gondolni akart, nem kimondani, de azokat is kimondja. Így állnak hát. Ez most kettejük közt a mérce.*
- Hogy tessék…? *Huncut lány ez a Mai. A ruhája alá kerülő, finom kéz mozdulatai keltette kellemes érzés majdnem eltereli a figyelmét arról, amit mondott. Az a „kis könyv”, amelyről szó van, az Sa'Tereth átkairól szól. Ha annak vette hasznát ahhoz, hogy megvédje magát, akkor…*
- Bármit is tettél, remélem, hogy végtelenszer átgondoltad, mielőtt megtetted. *Nem fog most már ordítani akkor sem, ha Mai esetleg a sötét isten hatalmát használta fel ahhoz, hogy elérje a célját, hisz ő maga is megtette volna, ha arra lett volna szükség. Nem haragudhat rá emiatt, tényleg csak abban bízhat, hogy az a hosszú beszélgetés minderről hatásos volt annyira, hogy semmi ostobaságot nem csinált a lány.
Mai közben újra ismeretlen utakra vezeti őt. Nehézkesen, de beszélni kezd a nőkről, akiket eddig elé sodort a sors, a pipa pedig közben újra a hercegnőhöz kerül.*
- Ezt de édesen mondtad. *Jóízűen nevet fel arra a bájos kis „ó nem”-re, ami valószínűleg már az Ördögvigyor hatásának köszönhető. Azt észre sem vette egyébként, hogy miközben beszélt, már ösztönösen beállította a sorba Mait is.*
- Tényleg csak egy szerződés? *Kérdez rá sejtelmesen, miközben, ha már elhangzott az a bizonyos mondat, elkezdi felmérni, hogy miképp tudja majd kiszabadítani az ölében ülőt a fekete göncből.*
- Ha a szeretetet a szívdobogással azonosítjuk, akkor az én szívem általában csendben áll, és nem mozdul. Akkor sem mozdult, mikor voltak nők az ágyamban. Az egyetlen helyzet, amikor viszont úgy zakatolt, mint ami sohasem áll le, az akkor volt, ha a húgomat veszélyben éreztem. De aztán megint megállt, és el sem indult többet, egészen mostanáig… *Nem fejtegeti tovább az elméletet, egy újabb hosszú csókba fojtja inkább bele a diskurzust, miközben a kezei már azon ügyködnek, hogy Mainak ne kelljen tovább várnia a ruhát illetően.*
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-28 16:09:54
Üzenet elküldve: 2025-07-28 16:09:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Norgen Arisad//
//Pegazus//
*Igyekszik magát nyugtatni. Sajnos az igyekezet nem egyenlő a sikerrel, ha ez így lenne, most nem ülne itt és nem beszélne a lánnyal, mert már rég a mocskok vérében fürödne. Egy pillanatra kissé meg is ijed, talán kezd megőrülni? Kezdi elveszteni a józan eszét és valami mássá alakulni? Talán igen. Csupán az nem biztos még, hogy ez a lelki metamorfózis vajon a kedvére lesz, avagy sem. Valami eltört benne azon a éjszakán (koponyacsontján kívül), és nem biztos, hogy meg lehet javítani.*
- Igen.
*Rövidre zárja a megerősítést, jelenleg minden lelkierejét a józansága megtartására összpontosítja. Mintha megrészegült volna, hiszen itt egy hatalmas lehetőség, amivel talán a saját oldalára döntheti a mérleget. Mérhetetlen hálát érez Norgen irányába, a szörny az ő szeme fátylán keresztül mennyei istennőként világít, ki alászállt hogy megmentse őt.*
- Igen, meg akarom találni őket. De nem a társaim, hazudtam. *Hangja továbbra is gyenge, remegő, de kivehető a vérgőzös düh egy avatott fül számára.* - Inkább prédák.
*Így van. Prédák. Vadásznak érzi magát, és ez önbizalommal tölti el. Belső énképe jelenleg nevetségesen kontrasztos gyönge, törékeny testével, de talán pont ez lesz az a szikra, ami a változás irányába tereli.*
- Induljunk, ha úgy kívánod.
//Polgárnegyed//
*Hagyja, hogy Norgen vezesse az úton, hisz' nem ismeri magát ki a városban. Igyekszik mellette haladni, bár ha amaz nem szól hozzá, feltűnően csendes. Fejében ezerszer lejátssza a bosszú pillanatát. A csendet végül megtöri.*
- Még nem is mondtam, hogy köszönöm. Hálás vagyok, hogy egy idegenért ennyit teszel, de... Mivel érdemeltem ezt ki?
*Kissé üveges tekintettel néz a hölgy felé, bár kérdőn összeráncolt szemöldökkel. Talán kimerítette elméjét az érzelmi kirohanások tömkelege.*
//Pegazus//
*Igyekszik magát nyugtatni. Sajnos az igyekezet nem egyenlő a sikerrel, ha ez így lenne, most nem ülne itt és nem beszélne a lánnyal, mert már rég a mocskok vérében fürödne. Egy pillanatra kissé meg is ijed, talán kezd megőrülni? Kezdi elveszteni a józan eszét és valami mássá alakulni? Talán igen. Csupán az nem biztos még, hogy ez a lelki metamorfózis vajon a kedvére lesz, avagy sem. Valami eltört benne azon a éjszakán (koponyacsontján kívül), és nem biztos, hogy meg lehet javítani.*
- Igen.
*Rövidre zárja a megerősítést, jelenleg minden lelkierejét a józansága megtartására összpontosítja. Mintha megrészegült volna, hiszen itt egy hatalmas lehetőség, amivel talán a saját oldalára döntheti a mérleget. Mérhetetlen hálát érez Norgen irányába, a szörny az ő szeme fátylán keresztül mennyei istennőként világít, ki alászállt hogy megmentse őt.*
- Igen, meg akarom találni őket. De nem a társaim, hazudtam. *Hangja továbbra is gyenge, remegő, de kivehető a vérgőzös düh egy avatott fül számára.* - Inkább prédák.
*Így van. Prédák. Vadásznak érzi magát, és ez önbizalommal tölti el. Belső énképe jelenleg nevetségesen kontrasztos gyönge, törékeny testével, de talán pont ez lesz az a szikra, ami a változás irányába tereli.*
- Induljunk, ha úgy kívánod.
//Polgárnegyed//
*Hagyja, hogy Norgen vezesse az úton, hisz' nem ismeri magát ki a városban. Igyekszik mellette haladni, bár ha amaz nem szól hozzá, feltűnően csendes. Fejében ezerszer lejátssza a bosszú pillanatát. A csendet végül megtöri.*
- Még nem is mondtam, hogy köszönöm. Hálás vagyok, hogy egy idegenért ennyit teszel, de... Mivel érdemeltem ezt ki?
*Kissé üveges tekintettel néz a hölgy felé, bár kérdőn összeráncolt szemöldökkel. Talán kimerítette elméjét az érzelmi kirohanások tömkelege.*
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 20:55:25
Üzenet elküldve: 2025-07-27 20:55:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Mai pontosan tudja magáról, hogy nem rendelkezik egy kölyökmacska erejénél nagyobbal. Azok legalább tudnak ugrani és megmászni egy fát is, de ő maga hasonlóban sem jeleskedik. Soha semmi másban nem bízhatott, csupán az eszében és abban, hogy jókor okoz meglepetést, ami kizökkent bárkit. A mágiát sem űzte sokáig, kellemes adottságait pedig csak mostanság kezdte el használni… vagy inkább kihasználni. Ha mindezek nem lennének meg benne, akkor Grael már rég elbánt volna vele, vagy egyáltalán a közelében sem lenne. Ha nem akarná folyvást bebizonyítani magának, hogy elérhet erő híján is bármit, akkor ő sem lenne itt. Nem kereste volna meg és most nem az ő ölében ülne, már azért is epekedve, hogy többet kapjon belőle, nem pedig csak leigázza a saját módszereivel.
Nem szereti bevallani, de emberére akadt. Más, mint amit eddig ismert és annál sokkalta veszélyesebb is. Nem csoda, ha felötlenek benne hasonló kérdések, de nem várt simulékonyságot, vagy kegyes választ. Sőt. Ettől talán erőteljesebbre számított. Ahogy beszél, megindul a finom keze annak mellkasán lefelé és szinte észrevétlen tör utat az anyag alá, hogy a bőrét érezze.*
- Miattam nem kerülsz bajba. Már azt is elintéztem, hogy én ne tudjak. Köszönöm azt a kis könyvet… igen nagy hasznát vettem. *Persze ettől még ott van a gyémánttömbbe zárt dobogó szív ismerete, de ezt nem mondaná el a férfinak. Még ő maga sem tudja, hogy mit kezdjen az információval és egy városőrre tényleg nem tenne ekkora terhet.
Átveszi a pipát, majd ő is mélyeket szív bele, s egyre inkább elmerül annak jótékony hatásában. Kérdések ezrei törnek fel, de mégis lustábban, mint szoktak. Nem rohamoz ő sem vele, de a fejtegetés a létszükséglete. Olyan neki, mint a levegő.*
- Ó, nem. *Mond csak ennyit egy sejtelmes mosollyal, majd magában elraktározza, hogy amaz már úgy beszél róla, mintha ő is egy lenne azok közül, akikről kérdezett. Kis szünet után folytatja csak.*
- Nagy utat tud bejárni valaki szíve. Akin most átnéznék, az egykor megdobogtatta. Azelőtt pedig elképzelhetetlen volt, hogy bárkire egyáltalán ránézzek. Most pedig itt ülök valaki ölében, akivel az egész csak egy szerződés, mégis alig várom, hogy megszabadítson a ruhámtól. *Egyre közelít az ajka, ahogy a szavakat mondja, majd végül eltávolodik, hogy újat szívjon a vigyorból, s átadja a férfinek a maradékot.* - Érdekel, hogy a tied milyen utat járt be.
*Mai pontosan tudja magáról, hogy nem rendelkezik egy kölyökmacska erejénél nagyobbal. Azok legalább tudnak ugrani és megmászni egy fát is, de ő maga hasonlóban sem jeleskedik. Soha semmi másban nem bízhatott, csupán az eszében és abban, hogy jókor okoz meglepetést, ami kizökkent bárkit. A mágiát sem űzte sokáig, kellemes adottságait pedig csak mostanság kezdte el használni… vagy inkább kihasználni. Ha mindezek nem lennének meg benne, akkor Grael már rég elbánt volna vele, vagy egyáltalán a közelében sem lenne. Ha nem akarná folyvást bebizonyítani magának, hogy elérhet erő híján is bármit, akkor ő sem lenne itt. Nem kereste volna meg és most nem az ő ölében ülne, már azért is epekedve, hogy többet kapjon belőle, nem pedig csak leigázza a saját módszereivel.
Nem szereti bevallani, de emberére akadt. Más, mint amit eddig ismert és annál sokkalta veszélyesebb is. Nem csoda, ha felötlenek benne hasonló kérdések, de nem várt simulékonyságot, vagy kegyes választ. Sőt. Ettől talán erőteljesebbre számított. Ahogy beszél, megindul a finom keze annak mellkasán lefelé és szinte észrevétlen tör utat az anyag alá, hogy a bőrét érezze.*
- Miattam nem kerülsz bajba. Már azt is elintéztem, hogy én ne tudjak. Köszönöm azt a kis könyvet… igen nagy hasznát vettem. *Persze ettől még ott van a gyémánttömbbe zárt dobogó szív ismerete, de ezt nem mondaná el a férfinak. Még ő maga sem tudja, hogy mit kezdjen az információval és egy városőrre tényleg nem tenne ekkora terhet.
Átveszi a pipát, majd ő is mélyeket szív bele, s egyre inkább elmerül annak jótékony hatásában. Kérdések ezrei törnek fel, de mégis lustábban, mint szoktak. Nem rohamoz ő sem vele, de a fejtegetés a létszükséglete. Olyan neki, mint a levegő.*
- Ó, nem. *Mond csak ennyit egy sejtelmes mosollyal, majd magában elraktározza, hogy amaz már úgy beszél róla, mintha ő is egy lenne azok közül, akikről kérdezett. Kis szünet után folytatja csak.*
- Nagy utat tud bejárni valaki szíve. Akin most átnéznék, az egykor megdobogtatta. Azelőtt pedig elképzelhetetlen volt, hogy bárkire egyáltalán ránézzek. Most pedig itt ülök valaki ölében, akivel az egész csak egy szerződés, mégis alig várom, hogy megszabadítson a ruhámtól. *Egyre közelít az ajka, ahogy a szavakat mondja, majd végül eltávolodik, hogy újat szívjon a vigyorból, s átadja a férfinek a maradékot.* - Érdekel, hogy a tied milyen utat járt be.
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 19:45:27
Üzenet elküldve: 2025-07-27 19:45:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Nem csak az este, hanem az egész éjszaka, sőt, ha szeretnék akkor még a hajnal is ott áll előttük, és csak rájuk vár. Ha arról van szó, hogy mindezt Maival töltheti, akkor ő ezúttal hajlandó lemondani az alvásról is. Persze, nem ismerné be, hogy ez azért van, mert tényleg hiányzott neki a félvér, sokkal inkább a saját szórakozása javára írná fel az áldozatot.
A rövid kis kérdésre sem válaszol szóval, csak egy újabb, apró csókkal. Az ezt követő meglepettsége a szikrák láttán azonban valódi és őszinte, nem is próbálja titkolni. ~Tényleg hihetetlen ez a nő.~ Ismétli még el magában is, amit hangosan is kimondott.*
- Tőled igen. *Válaszolja a meglepetésekkel kapcsolatban. Egyébként utálja őket, de Mait illetően ezen már rég túl van. Ha róla van szó, szeretné, ha egyre többször és egyre több mindennel lepné meg, mert annál jobban bizonyítani tudja saját magának is, hogy kell neki a félvér nő.
Újabb csók csattan el, melynek következtében érzi a füstös ízt a szájában, ami egy furcsa, mégis érdekes pikantériát ad az egésznek. Ezúttal hosszabb időbe telik, míg elhúzódik. Aztán egy kérdés hangzik el, melyet nem várt, kissé el is komorul miatta a tekintete. Nem válaszol azonnal, megvárja, míg a pipa az ő kezébe kerül, beleszív párat, a füstöt félrefújja, majd utána néz újra a kékekbe.*
- Akkor kell félned tőlem, ha szándékosan keresztbe teszel nekem, vagy ha ostobaságot csinálsz. Tudod mit? Kimondom. Imádlak, mint nőt, de ha miattad kerülök bajba, akkor ez nem lesz elég, hogy megvédjen a haragomtól. Őszinteséget várok el tőled, játszmák nélkül, és akkor jól fogunk tudni együttműködni. *Ha már kérdezték, akkor kendőzetlenül mondja el szigorú és kemény véleményét, nem törődve azzal, hogy a másiknak tetszeni fog-e a válasza. Újabbat szív a pipába, majd ismét Mainak adja azt, az ő köre következik. A közben elhangzó, következő kérdés már ártatlanabb, épp emiatt nehezebb is rá válaszolnia, nem is biztos, hogy akar, de azért megpróbál.*
- Leginkább olyanok, akik meg tudtak lepni a harctéren, de belőlük meg az a finom nőiesség hiányzott, ami benned tökéletesen megvan. *És úgy érzi, hogy ez utóbbi jobban tetszik neki. Hiába a sok meglepetés, törékenyebbnek és irányíthatóbbnak érzi Mait, ami számára sokkalta jobb, mint viszálykodni egy erős, akaratos nővel.*
- Miért érdekel, hogy kik voltak előtted? Össze akarod magad hasonlítani velük? *Kérdezi, kísérletet téve arra, hogy megértse a női elmét, de nem bízik a sikerben.*
*Nem csak az este, hanem az egész éjszaka, sőt, ha szeretnék akkor még a hajnal is ott áll előttük, és csak rájuk vár. Ha arról van szó, hogy mindezt Maival töltheti, akkor ő ezúttal hajlandó lemondani az alvásról is. Persze, nem ismerné be, hogy ez azért van, mert tényleg hiányzott neki a félvér, sokkal inkább a saját szórakozása javára írná fel az áldozatot.
A rövid kis kérdésre sem válaszol szóval, csak egy újabb, apró csókkal. Az ezt követő meglepettsége a szikrák láttán azonban valódi és őszinte, nem is próbálja titkolni. ~Tényleg hihetetlen ez a nő.~ Ismétli még el magában is, amit hangosan is kimondott.*
- Tőled igen. *Válaszolja a meglepetésekkel kapcsolatban. Egyébként utálja őket, de Mait illetően ezen már rég túl van. Ha róla van szó, szeretné, ha egyre többször és egyre több mindennel lepné meg, mert annál jobban bizonyítani tudja saját magának is, hogy kell neki a félvér nő.
Újabb csók csattan el, melynek következtében érzi a füstös ízt a szájában, ami egy furcsa, mégis érdekes pikantériát ad az egésznek. Ezúttal hosszabb időbe telik, míg elhúzódik. Aztán egy kérdés hangzik el, melyet nem várt, kissé el is komorul miatta a tekintete. Nem válaszol azonnal, megvárja, míg a pipa az ő kezébe kerül, beleszív párat, a füstöt félrefújja, majd utána néz újra a kékekbe.*
- Akkor kell félned tőlem, ha szándékosan keresztbe teszel nekem, vagy ha ostobaságot csinálsz. Tudod mit? Kimondom. Imádlak, mint nőt, de ha miattad kerülök bajba, akkor ez nem lesz elég, hogy megvédjen a haragomtól. Őszinteséget várok el tőled, játszmák nélkül, és akkor jól fogunk tudni együttműködni. *Ha már kérdezték, akkor kendőzetlenül mondja el szigorú és kemény véleményét, nem törődve azzal, hogy a másiknak tetszeni fog-e a válasza. Újabbat szív a pipába, majd ismét Mainak adja azt, az ő köre következik. A közben elhangzó, következő kérdés már ártatlanabb, épp emiatt nehezebb is rá válaszolnia, nem is biztos, hogy akar, de azért megpróbál.*
- Leginkább olyanok, akik meg tudtak lepni a harctéren, de belőlük meg az a finom nőiesség hiányzott, ami benned tökéletesen megvan. *És úgy érzi, hogy ez utóbbi jobban tetszik neki. Hiába a sok meglepetés, törékenyebbnek és irányíthatóbbnak érzi Mait, ami számára sokkalta jobb, mint viszálykodni egy erős, akaratos nővel.*
- Miért érdekel, hogy kik voltak előtted? Össze akarod magad hasonlítani velük? *Kérdezi, kísérletet téve arra, hogy megértse a női elmét, de nem bízik a sikerben.*
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:53:10
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:53:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Kissé megkönnyebbül, hogy nem most kell beszélnie. Lesz még rá alkalom, s bár nem áll szándékában mindent elmondani, attól még a Ciliával kapcsolatos részleteket szeretné Grael tudtára adni. Épp elég hosszú beszélgetés lesz az is, de előttük az egész este, amit most mind a ketten felelősségektől mentesen szeretnének eltölteni. Azt maga sem gondolta volna, hogy csak amolyan kikapcsolódásként fog eltölteni a másikkal egy kis időt. Hogy hozott némi „élénkítőt”, azzal csak oldani kívánta a helyzetet, de előre nem láthatta, hogy kevesebb faggatózást lesz, mint csók.*
- Hosszú az este. Igen sok minden belefér. *Telhetetlennek érzi magát, s valóban, ha módjában áll, akkor szavak helyett inkább a testével beszélgetne. De persze az ötletei mindig csodásak, ezért kicsit visszavesz a tempóból, hogy az elkövetkezendő idő még túlfűtöttebb lehessen. Vagy éppen kacagással teli, még nem tudhatja hogyan éri el őt a vigyor hatása.*
- Hanem? *Bár sejti mire gondol Grael, módfelett szeretné hallani. Nem riad vissza semmiféle kijelentéstől, mintha minden csak egyre jobban tüzelné. Viszont a szikrák az ujjaiból pattannak, majd hullanak alá, meggyújtva a pipa tartalmát. Halkan kacag fel a férfi rácsodálkozására. Szereti ezt is hallani. Szeret meglepetést okozni és rengeteg van még a tarsolyában, de persze annyi esze van, hogy mi az, amit tényleg csak a legmegfelelőbb helyzetben mutasson meg. Attól, mert ilyen idilli a viszony éppen a kettős között, a szerencse forgandó. Sosem tudhatja mikor érzi újra az erős karokat úgy magán, ahogyan azt nem kívánja. *
- Mhm, szereted a meglepetéseket? *A karcsú szárat az ajkaihoz közelíti, majd mélyet szív a növényből, miközben lehunyja a szemét. A levegőt lenn tartva közelít egy újabb csók reményében, hogy tőle kerüljön a másik szájába a füst. Szeret játszadozni, sokkal bátrabb már, mint eddig volt. *
- Ha nem volna több bennem, újra tartanom kellene tőled? *Még egyet szív, majd most már átadja az alkalmatosságot a férfi kezébe, miközben fürkészőn keresi a barnákat. Nem tudja miért kérdez, de hallani szeretné. Fogalma sincs hányadán állnak, s nem is ezt akarja felfejteni. Talán a hazatérés utáni nyugalomban valami újabb veszélyt keres, vagy további megnyugvást. * - Mesélj! Milyen nők rabolták el a szíved eddig, Grael? Már, ha bárki képes volt erre. *Őszinte a kíváncsiság. Olyan sokat tudnak már egymásról, mégis végtelenül keveset. A vigyor miatti bódultság pedig hamar eléri.*
*Kissé megkönnyebbül, hogy nem most kell beszélnie. Lesz még rá alkalom, s bár nem áll szándékában mindent elmondani, attól még a Ciliával kapcsolatos részleteket szeretné Grael tudtára adni. Épp elég hosszú beszélgetés lesz az is, de előttük az egész este, amit most mind a ketten felelősségektől mentesen szeretnének eltölteni. Azt maga sem gondolta volna, hogy csak amolyan kikapcsolódásként fog eltölteni a másikkal egy kis időt. Hogy hozott némi „élénkítőt”, azzal csak oldani kívánta a helyzetet, de előre nem láthatta, hogy kevesebb faggatózást lesz, mint csók.*
- Hosszú az este. Igen sok minden belefér. *Telhetetlennek érzi magát, s valóban, ha módjában áll, akkor szavak helyett inkább a testével beszélgetne. De persze az ötletei mindig csodásak, ezért kicsit visszavesz a tempóból, hogy az elkövetkezendő idő még túlfűtöttebb lehessen. Vagy éppen kacagással teli, még nem tudhatja hogyan éri el őt a vigyor hatása.*
- Hanem? *Bár sejti mire gondol Grael, módfelett szeretné hallani. Nem riad vissza semmiféle kijelentéstől, mintha minden csak egyre jobban tüzelné. Viszont a szikrák az ujjaiból pattannak, majd hullanak alá, meggyújtva a pipa tartalmát. Halkan kacag fel a férfi rácsodálkozására. Szereti ezt is hallani. Szeret meglepetést okozni és rengeteg van még a tarsolyában, de persze annyi esze van, hogy mi az, amit tényleg csak a legmegfelelőbb helyzetben mutasson meg. Attól, mert ilyen idilli a viszony éppen a kettős között, a szerencse forgandó. Sosem tudhatja mikor érzi újra az erős karokat úgy magán, ahogyan azt nem kívánja. *
- Mhm, szereted a meglepetéseket? *A karcsú szárat az ajkaihoz közelíti, majd mélyet szív a növényből, miközben lehunyja a szemét. A levegőt lenn tartva közelít egy újabb csók reményében, hogy tőle kerüljön a másik szájába a füst. Szeret játszadozni, sokkal bátrabb már, mint eddig volt. *
- Ha nem volna több bennem, újra tartanom kellene tőled? *Még egyet szív, majd most már átadja az alkalmatosságot a férfi kezébe, miközben fürkészőn keresi a barnákat. Nem tudja miért kérdez, de hallani szeretné. Fogalma sincs hányadán állnak, s nem is ezt akarja felfejteni. Talán a hazatérés utáni nyugalomban valami újabb veszélyt keres, vagy további megnyugvást. * - Mesélj! Milyen nők rabolták el a szíved eddig, Grael? Már, ha bárki képes volt erre. *Őszinte a kíváncsiság. Olyan sokat tudnak már egymásról, mégis végtelenül keveset. A vigyor miatti bódultság pedig hamar eléri.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:00:32
Üzenet elküldve: 2025-07-27 11:00:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Nem fog hazudni, valahol imádja, mikor így játssza a sértődöttet a lány. Ilyenkor olyannyira bájos, ahogy puffog, ahogy kikéri magának a megjegyzést, ahogy a dús fekete haját dobálja utána… Nem baj, hogy csak egy játék, ő kifejezetten élvezi.*
- Tényleg az vagy, hát én is ezt mondtam. *Húzódik gonosz vigyor a szájára. Közben persze fogalma sincs arról, hogy miféle gondolatok járnak Mai fejében. Ha tudná, lehet, hogy az egész estének lőttek volna, mert előtörne Graelből az irányításmániája, és az, hogy mindenre már az előtt akar megoldást találni, hogy a probléma valójában felütné a fejét. Ha pedig azt is megtudná, hogy a félvér megint olyan információkat titkol el, melyek rohadt fontosak lehetnek, még újra ostoba picsának is találná nevezni. Jobb hát most a tudatlanság és a békesség mindkettejüknek. Amúgy is úgy tűnik, hogy Mai most nincs itt lélekben eléggé ahhoz, hogy ilyesmiről tárgyaljanak, ő meg egyszerűen nem akar ma már a gondokkal foglalkozni.*
- Hagyd, nem fontos! *Ő kérdezett, de beléfojtja a szót a másikba, helyette egy sokkal kellemesebb időtöltést ígérő ötlettel hozakodik elő, mely a mosolyából ítélve kifejezetten tetszik Mainak is. A lány feláll az asztaltól, ő pedig le sem veszi a tekintetét a tőle távolodó, a fekete anyag alá rejtett, ringó fenekéről, mígnem kisvártatva már az ölében találja a félvért. Karja automatikusan a derekára kúszik, közben kíváncsian figyeli a kékeket.*
- De akkor hogy derül ki, hogy kényelmes-e? *Jegyzi meg szórakozottan arra, hogy talán el sem jutnak az ágyig. Ezután már jóleső sóhajok közepette élvezi a finom csókokat, közben ő a dús, fekete hajkoronába túrva simogatja a lány fejét, másik kezével pedig a hátát.*
- Nem csak igazgatónőként mutatsz tökéletes példát. *Mondja sóhajtva, amikor amaz kissé elhúzódik tőle, hogy a kis tüzes mutatvánnyal igencsak meglepje a férfit.*
- Ó, micsoda hasznos trükkjeid vannak. Az eszem megáll, hogy még mindig meg tudsz lepni. *Vigyorog, de épp ezért imádja ezt a kis picsát. Kiismerhetetlen, és tényleg mindig tud újat mutatni. Jutalma az ügyes trükkért egy újabb csók, de aztán hagyja, hogy ő legyen az első, aki beleszív a pipába.*
*Nem fog hazudni, valahol imádja, mikor így játssza a sértődöttet a lány. Ilyenkor olyannyira bájos, ahogy puffog, ahogy kikéri magának a megjegyzést, ahogy a dús fekete haját dobálja utána… Nem baj, hogy csak egy játék, ő kifejezetten élvezi.*
- Tényleg az vagy, hát én is ezt mondtam. *Húzódik gonosz vigyor a szájára. Közben persze fogalma sincs arról, hogy miféle gondolatok járnak Mai fejében. Ha tudná, lehet, hogy az egész estének lőttek volna, mert előtörne Graelből az irányításmániája, és az, hogy mindenre már az előtt akar megoldást találni, hogy a probléma valójában felütné a fejét. Ha pedig azt is megtudná, hogy a félvér megint olyan információkat titkol el, melyek rohadt fontosak lehetnek, még újra ostoba picsának is találná nevezni. Jobb hát most a tudatlanság és a békesség mindkettejüknek. Amúgy is úgy tűnik, hogy Mai most nincs itt lélekben eléggé ahhoz, hogy ilyesmiről tárgyaljanak, ő meg egyszerűen nem akar ma már a gondokkal foglalkozni.*
- Hagyd, nem fontos! *Ő kérdezett, de beléfojtja a szót a másikba, helyette egy sokkal kellemesebb időtöltést ígérő ötlettel hozakodik elő, mely a mosolyából ítélve kifejezetten tetszik Mainak is. A lány feláll az asztaltól, ő pedig le sem veszi a tekintetét a tőle távolodó, a fekete anyag alá rejtett, ringó fenekéről, mígnem kisvártatva már az ölében találja a félvért. Karja automatikusan a derekára kúszik, közben kíváncsian figyeli a kékeket.*
- De akkor hogy derül ki, hogy kényelmes-e? *Jegyzi meg szórakozottan arra, hogy talán el sem jutnak az ágyig. Ezután már jóleső sóhajok közepette élvezi a finom csókokat, közben ő a dús, fekete hajkoronába túrva simogatja a lány fejét, másik kezével pedig a hátát.*
- Nem csak igazgatónőként mutatsz tökéletes példát. *Mondja sóhajtva, amikor amaz kissé elhúzódik tőle, hogy a kis tüzes mutatvánnyal igencsak meglepje a férfit.*
- Ó, micsoda hasznos trükkjeid vannak. Az eszem megáll, hogy még mindig meg tudsz lepni. *Vigyorog, de épp ezért imádja ezt a kis picsát. Kiismerhetetlen, és tényleg mindig tud újat mutatni. Jutalma az ügyes trükkért egy újabb csók, de aztán hagyja, hogy ő legyen az első, aki beleszív a pipába.*
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 10:08:29
Üzenet elküldve: 2025-07-27 10:08:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Grael//
*Tettetett sértettséggel méri végig Graelt. Persze azt jól tudja, hogy előtte kár megjátszania magát, de egy-egy próbálkozás sosem árt, főleg, hogyha amaz is tudja, hogy csak játék. *
- Mintaigazgatónő? Tudod mikor lennék rossz? Ha sosem ereszteném ki a gőzt és az a gyerekeken, na meg az alkalmazottakon csattanna. Szóval, tényleg… tényleg az vagyok.
*Színpadiasan dobja a válla mögé a haját, majd már nincs más dolga, mint megvárni, hogy a kezébe kapjon egy pohár bort.
Ideje lenne elgondolkodni mélyebben az egész orkos mizérián. Nem tudja, hogy várnia kell-e még eseményekre vagy nyomban megírni a Mágustorony illetékesének azt, amit tud, majd megindulni a városi tanács felé is. Nem akar ilyenekre gondolni. Jól szeretné érezni magát, de kezdi zavarni az ügy. Ahol macskába zárt démon vezeti a Sa'Tereth hívőt egy mágikus kulccsal nyitható helyig, ott valami baj lehet amúgy is. Ismét a medált simogatja a nyakában. Az egyetlen jó az egészben a Kincse visszatért emlékei mellett. Szerencséjére most még nem kell fejtegetnie más előtt a gondolatait, Grael tökéletesen elvan a palack kibontásával és nem veszi észre azt, ahogy Mai kissé elkomorul.
A röpke csók után persze könnyebb feledni, főként, ha sokkal tovább szeretné azt az ajkat érezni. És nem csak a száján. Ki is ül az ábránd a vonásaira, de persze tartja magát. Mégsem ugorhat nyomban az ölébe. Persze, miközben vékony ujjai között tekergeti egyik hullámos fekete tincsét, igen ízléstelen, de kellemes képek sokasága gyülekezik a lelki szemei előtt. De… beszélnie kell.*
- Dehogy csak ennyi… *Leheli a szavakat, de látja már Grael, hogy elvesztette Mait kissé, vagyis éppen hogy most kapná meg teljesen. De nem eszik olyan forrón a kását. Nem mondott nemet az ördögvigyorra, így hát elindul a konyhába hozni az előtérben maradt táskáját, s kikeresi a pipát, amit még a rezidencia egy fiókjában talált, na meg a növénykét.*
- Csodás ötlet. *Mosolyog, majd elkezdi lassan megtölteni az alkalmatosságot.* - De ismered az ÉN ötleteimet. *Nem ül már le a helyére, ehelyett Grael ölébe ereszkedik bele.* - Fűszerezzük meg egy kicsit. Lehet, hogy az ágyig sem jutunk el. *Még nem gyújtja meg, hanem, ha nem ütközik ellenállásba, a férfi nyakát kezdi el csókolgatni, hogy ő is hasonló hangulatba kerüljön, mint Mai került néhány képzelgés láttán. Eztán hátrébb dől, majd mágiával gyújtja meg a pipát, ami igen látványos, feltéve, ha sikerül neki elsőre. Ezt még nem láthatta tőle a másik, de lévén erre bárki képes lehet megfelelő mennyiségű tanulással, így nem félti tőle ezt az információt magáról.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Tettetett sértettséggel méri végig Graelt. Persze azt jól tudja, hogy előtte kár megjátszania magát, de egy-egy próbálkozás sosem árt, főleg, hogyha amaz is tudja, hogy csak játék. *
- Mintaigazgatónő? Tudod mikor lennék rossz? Ha sosem ereszteném ki a gőzt és az a gyerekeken, na meg az alkalmazottakon csattanna. Szóval, tényleg… tényleg az vagyok.
*Színpadiasan dobja a válla mögé a haját, majd már nincs más dolga, mint megvárni, hogy a kezébe kapjon egy pohár bort.
Ideje lenne elgondolkodni mélyebben az egész orkos mizérián. Nem tudja, hogy várnia kell-e még eseményekre vagy nyomban megírni a Mágustorony illetékesének azt, amit tud, majd megindulni a városi tanács felé is. Nem akar ilyenekre gondolni. Jól szeretné érezni magát, de kezdi zavarni az ügy. Ahol macskába zárt démon vezeti a Sa'Tereth hívőt egy mágikus kulccsal nyitható helyig, ott valami baj lehet amúgy is. Ismét a medált simogatja a nyakában. Az egyetlen jó az egészben a Kincse visszatért emlékei mellett. Szerencséjére most még nem kell fejtegetnie más előtt a gondolatait, Grael tökéletesen elvan a palack kibontásával és nem veszi észre azt, ahogy Mai kissé elkomorul.
A röpke csók után persze könnyebb feledni, főként, ha sokkal tovább szeretné azt az ajkat érezni. És nem csak a száján. Ki is ül az ábránd a vonásaira, de persze tartja magát. Mégsem ugorhat nyomban az ölébe. Persze, miközben vékony ujjai között tekergeti egyik hullámos fekete tincsét, igen ízléstelen, de kellemes képek sokasága gyülekezik a lelki szemei előtt. De… beszélnie kell.*
- Dehogy csak ennyi… *Leheli a szavakat, de látja már Grael, hogy elvesztette Mait kissé, vagyis éppen hogy most kapná meg teljesen. De nem eszik olyan forrón a kását. Nem mondott nemet az ördögvigyorra, így hát elindul a konyhába hozni az előtérben maradt táskáját, s kikeresi a pipát, amit még a rezidencia egy fiókjában talált, na meg a növénykét.*
- Csodás ötlet. *Mosolyog, majd elkezdi lassan megtölteni az alkalmatosságot.* - De ismered az ÉN ötleteimet. *Nem ül már le a helyére, ehelyett Grael ölébe ereszkedik bele.* - Fűszerezzük meg egy kicsit. Lehet, hogy az ágyig sem jutunk el. *Még nem gyújtja meg, hanem, ha nem ütközik ellenállásba, a férfi nyakát kezdi el csókolgatni, hogy ő is hasonló hangulatba kerüljön, mint Mai került néhány képzelgés láttán. Eztán hátrébb dől, majd mágiával gyújtja meg a pipát, ami igen látványos, feltéve, ha sikerül neki elsőre. Ezt még nem láthatta tőle a másik, de lévén erre bárki képes lehet megfelelő mennyiségű tanulással, így nem félti tőle ezt az információt magáról.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-27 09:28:12
Üzenet elküldve: 2025-07-27 09:28:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mai//
*Kettősség ez is. Jobban félti Mait a Pegazustól az ott történtek után, mint saját magától, holott ő ténylegesen a lányt bántotta, de persze erre már nem is gondol, vagy ha mégis, akkor megpróbálná megmagyarázni azzal, hogy oka volt, és a félvér magának csinálta a bajt. Most azonban szüksége van a nőre, és az elmúlt napokban, még ha kiderült, hogy nem is véglegesen, de megtapasztalta, milyen érzés elveszíteni őt, éppen ezért fog minden óvintézkedést megtenni azért, hogy ez ne történhessen meg.*
- Hah, a minta igazgatónő… *Nevet fel az Ördögvigyor említésére, kicsit még a fejét is megcsóválja, s bár nem bólint rá, hogy használják, de ma nem akar semmi jónak az elrontója lenni, szóval, ha Mai meg fogja kínálni azzal az alattomos kis szerrel, nem fogja elutasítani.
Míg ő az üveggel babrál, nem látja a lány tekintetét, sem az árulkodó mozdulatait, csak az tűnik fel neki, hogy az orkok említése óta röviden, félszegen válaszol az elhangzottakra, ám egyelőre ezt annak tudja be, hogy Mai is pont ugyanolyan fáradt lehet, mint ő, úgyhogy nem fogja faggatni, legalábbis ezzel kapcsolatban nem.*
- Azok. *válaszolja, de közben a bor is lázadozik ellene, nem épp úgy sikerül kinyitnia, ahogy azt tervezte, melyre meglepettségében fel is röhög, aztán poharakba önti az italt, de koccintás helyett megint csak azokat a finom ajkakat látja közeledni felé. Vigyorogva viszonozza, majd hátradől a széken, és a pohárban a bort lötyögtetve hallgatja a másikat.*
- Cilia… hmh… *Ízlelgeti a kislány nevét, de mielőtt kérdezhetne mást is, Mai közbeszól. A kérdésére iszik még egy kortyot a borból, ezúttal jobban ízlelgeti, mint az elsőnél, kicsit félre is húzza a száját.*
- Valóban nem a hercegnőtől megszokott minőség, de legalább könnyebb lesz tőle berúgni. Amúgy csak ennyi? Elmentetek az ingoványba, Cilia megtalálta a helyet, ahol kiderült a neve? *Gyanúsan billenti oldalra a fejét, ez a történet túl eseménytelen ahhoz, hogy igaz lehessen, de van egy sejtése, hogy Mai miért nem beszél. Azért, mert máson jár az esze.*
- Mindegy, lehet, hogy inkább megkérnélek valamire. Valakinek ellenőriznie kéne, hogy az ágyam még mindig olyan kényelmes-e, mint a múltkor. *Elvigyorodik játékosan. Az előző csókból arra már rájött, hogy a hercegnője nem bír magával, és ahogy már korábban megfogadta, ő ma semmi jónak nem lesz az elrontója.*
*Kettősség ez is. Jobban félti Mait a Pegazustól az ott történtek után, mint saját magától, holott ő ténylegesen a lányt bántotta, de persze erre már nem is gondol, vagy ha mégis, akkor megpróbálná megmagyarázni azzal, hogy oka volt, és a félvér magának csinálta a bajt. Most azonban szüksége van a nőre, és az elmúlt napokban, még ha kiderült, hogy nem is véglegesen, de megtapasztalta, milyen érzés elveszíteni őt, éppen ezért fog minden óvintézkedést megtenni azért, hogy ez ne történhessen meg.*
- Hah, a minta igazgatónő… *Nevet fel az Ördögvigyor említésére, kicsit még a fejét is megcsóválja, s bár nem bólint rá, hogy használják, de ma nem akar semmi jónak az elrontója lenni, szóval, ha Mai meg fogja kínálni azzal az alattomos kis szerrel, nem fogja elutasítani.
Míg ő az üveggel babrál, nem látja a lány tekintetét, sem az árulkodó mozdulatait, csak az tűnik fel neki, hogy az orkok említése óta röviden, félszegen válaszol az elhangzottakra, ám egyelőre ezt annak tudja be, hogy Mai is pont ugyanolyan fáradt lehet, mint ő, úgyhogy nem fogja faggatni, legalábbis ezzel kapcsolatban nem.*
- Azok. *válaszolja, de közben a bor is lázadozik ellene, nem épp úgy sikerül kinyitnia, ahogy azt tervezte, melyre meglepettségében fel is röhög, aztán poharakba önti az italt, de koccintás helyett megint csak azokat a finom ajkakat látja közeledni felé. Vigyorogva viszonozza, majd hátradől a széken, és a pohárban a bort lötyögtetve hallgatja a másikat.*
- Cilia… hmh… *Ízlelgeti a kislány nevét, de mielőtt kérdezhetne mást is, Mai közbeszól. A kérdésére iszik még egy kortyot a borból, ezúttal jobban ízlelgeti, mint az elsőnél, kicsit félre is húzza a száját.*
- Valóban nem a hercegnőtől megszokott minőség, de legalább könnyebb lesz tőle berúgni. Amúgy csak ennyi? Elmentetek az ingoványba, Cilia megtalálta a helyet, ahol kiderült a neve? *Gyanúsan billenti oldalra a fejét, ez a történet túl eseménytelen ahhoz, hogy igaz lehessen, de van egy sejtése, hogy Mai miért nem beszél. Azért, mert máson jár az esze.*
- Mindegy, lehet, hogy inkább megkérnélek valamire. Valakinek ellenőriznie kéne, hogy az ágyam még mindig olyan kényelmes-e, mint a múltkor. *Elvigyorodik játékosan. Az előző csókból arra már rájött, hogy a hercegnője nem bír magával, és ahogy már korábban megfogadta, ő ma semmi jónak nem lesz az elrontója.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263