Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-11 14:47:21
Üzenet elküldve: 2025-12-11 14:47:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan esti látogató//
*Nincs rá szükség, hogy bármiféle résen kukucskáljon ki, hisz az ajtót maga mögött csukta be, ő pedig kint áll a ház előtt a furcsa cicával és annak gazdájával együtt. Azt azonban jól látja, a hosszú füleiből ítélve elf szerzet, hogy Nori nem akarja, hogy bármelyikük is bejusson a lakásába.*
- Mit csinálunk? *Kérdezi a megállapítást követően értetlenül. Sem hússal, sem anélkül nem akar ő semmit sem csinálni, csak azt, hogy a végtelenül kimerítő utazása után nyugodtan pihenhessen, anélkül, hogy bármiféle négylábú az ajtaját kapargatná a karmaival.
A férfi véleménye szerint Szörnyecskének nincs köze az állat furcsa viselkedéséhez, melyre a lány fejét ismét kissé oldalra billentve méregeti a hiúz gazdáját. Amit ezt követően mond a különleges tárgyakat illetően, megrémíti, szemei ide-oda mozogva pásztázzák a környéket, mintha csak a veszély forrását keresné. Nem látható ugyan, de a kezében lévő kard markolatát is jobban kezdi szorítani.*
- Nálam nincs semmiféle különleges tárgy, és én sem vagyok az. Nincs itt semmi keresnivalója. *Már a hiúznak. Tagadja, hogy bármi érdekeset is rejtegetne a lakásban, de az egyértelműen látható a feketeség arckifejezésén, hogy felzaklatták a hallottak.
A városőrökkel csak ráijeszteni akart a férfire, de úgy tűnik, sikertelenül. Esze ágában sincs kihívni őket, mert még a végén fény derülne arra is, hogy Eeyr városában űzi Sa'Tereth mágiáját. Márpedig egy börtöncellánál a saját ágya kényelmesebb, nem fog önként a vesztébe rohanni.
Már nyitná a száját, hogy nem, nem fogja beengedni sem a cicát, sem pedig a gazdáját, de még mielőtt szólhatna, az elf maga is rájön, hogy a kérdés is felesleges volt.*
- Pedig a különleges tárgyak említése után nagyon gyanúsak vagytok ám! Amúgy nem, nem hívok ki rátok senkit. Csak azt akarom, hogy vidd el innen azt a macskát, és hagyjatok engem békén! *Egyelőre mást nem tesz, csak kinyilvánítja az akaratát, de ez könnyen változhat, ha a hívatlan látogatói nem értenek a szép szóból.*
*Nincs rá szükség, hogy bármiféle résen kukucskáljon ki, hisz az ajtót maga mögött csukta be, ő pedig kint áll a ház előtt a furcsa cicával és annak gazdájával együtt. Azt azonban jól látja, a hosszú füleiből ítélve elf szerzet, hogy Nori nem akarja, hogy bármelyikük is bejusson a lakásába.*
- Mit csinálunk? *Kérdezi a megállapítást követően értetlenül. Sem hússal, sem anélkül nem akar ő semmit sem csinálni, csak azt, hogy a végtelenül kimerítő utazása után nyugodtan pihenhessen, anélkül, hogy bármiféle négylábú az ajtaját kapargatná a karmaival.
A férfi véleménye szerint Szörnyecskének nincs köze az állat furcsa viselkedéséhez, melyre a lány fejét ismét kissé oldalra billentve méregeti a hiúz gazdáját. Amit ezt követően mond a különleges tárgyakat illetően, megrémíti, szemei ide-oda mozogva pásztázzák a környéket, mintha csak a veszély forrását keresné. Nem látható ugyan, de a kezében lévő kard markolatát is jobban kezdi szorítani.*
- Nálam nincs semmiféle különleges tárgy, és én sem vagyok az. Nincs itt semmi keresnivalója. *Már a hiúznak. Tagadja, hogy bármi érdekeset is rejtegetne a lakásban, de az egyértelműen látható a feketeség arckifejezésén, hogy felzaklatták a hallottak.
A városőrökkel csak ráijeszteni akart a férfire, de úgy tűnik, sikertelenül. Esze ágában sincs kihívni őket, mert még a végén fény derülne arra is, hogy Eeyr városában űzi Sa'Tereth mágiáját. Márpedig egy börtöncellánál a saját ágya kényelmesebb, nem fog önként a vesztébe rohanni.
Már nyitná a száját, hogy nem, nem fogja beengedni sem a cicát, sem pedig a gazdáját, de még mielőtt szólhatna, az elf maga is rájön, hogy a kérdés is felesleges volt.*
- Pedig a különleges tárgyak említése után nagyon gyanúsak vagytok ám! Amúgy nem, nem hívok ki rátok senkit. Csak azt akarom, hogy vidd el innen azt a macskát, és hagyjatok engem békén! *Egyelőre mást nem tesz, csak kinyilvánítja az akaratát, de ez könnyen változhat, ha a hívatlan látogatói nem értenek a szép szóból.*
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-11 12:43:30
Üzenet elküldve: 2025-12-11 12:43:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Őszintén kíváncsi lenne, hogy merre találhatóak a díszesebb holmikat kereső polgárok. Valószínűleg más árus standjánál – legalábbis tőle még sosem kértek ilyet. Inkább csak egyszerűbb, praktikusabb.. és olcsóbb fajtát. Ennek ellenére lassan bólintva végigsimít a szakállán.*
- Ez jó gondolat, Morthimer úr. *Mondja, és nem is hazudik ebben.* Mindenképp készítek pár szebb darabot, hogy kaphasson olyat, akinek arra van igénye.
*Valójában nem tart túl sokáig cifrábbá tenni egy-egy eszközt, így egy próbát tényleg megér a dolog. Legfeljebb vagy rajta marad az áru, vagy annyit enged az árából, hogy végül elvigyék.*
- Köszönöm a támogatását, prefektus úr! *Válaszolja a kocsi ismételt említésére, és kissé meghajtja magát ültében. Ez viszont tényleg nagy segítség lesz neki, ahogy az is, hogy az anyagok letárolására a panzió mögött lehetőséget kap.
Mivel részéről sincs jelenleg több dolog amivel Morthimer úr figyelmét kívánná terhelni, így a kérdésre csupán megrázza a fejét -a szavakkal Merlana még mindig ügyesebb-, és feláll székéről, hogy illő és méltó módon búcsúzhasson a prefektustól. Ki nem kíséri őt, arra a nő talán alkalmasabb, hiszen ha úgy nézzük, jelenleg maga is csupán vendég. Amíg a páros odavan, addig magához veszi az asztalon hagyott bőr mappát és visszatelepszik az ablak mellé, hogy ne zavarja Miradeát, amíg az az étkezés romjaival foglalkozik, már ha egyáltalán hozzákezd, vagy megvárja ezzel Merlana utasítását. Ezúttal már nem nyújtogatja-tekergeti a nyakát hogy az utat vizslassa; valahová felfelé néz inkább, de nem is igen veszi észre, hogy van-e felhő az égen vagy sem, úgy elmerül gondolataiban.*
- Hm? *Válla fölött néz hátra ahogy meghallja a nő hangját, és tekintete egy pillanatig megakad a nyújtózkodó nőn. Bár nem az ő csésze teája, de azt el kell ismernie, hogy különben tényleg csinos. Csak kicsit túl magas, és hát ez a színésznői munka.. legalább valami becsületessel foglalkozna, mondjuk növények keresztezésével, vagy vegytannal.. De legalább abban tényleg ügyes, amit egyébként csinál.* Igen, igen.. ha a végeredményt nézem, akkor tényleg nem rossz az üzlet. Lehetett volna jobb is, de gondolom elsőre ezzel is elégedett lehetek.
*Ez nem az a szint, amihez szokva van – nem utcai csencselés, közönséges igények kiszolgálása. Most először szimatolta meg, hogy milyen az igazi nagy kutyák játéka.*
//Sub Rosa Panzió//
*Őszintén kíváncsi lenne, hogy merre találhatóak a díszesebb holmikat kereső polgárok. Valószínűleg más árus standjánál – legalábbis tőle még sosem kértek ilyet. Inkább csak egyszerűbb, praktikusabb.. és olcsóbb fajtát. Ennek ellenére lassan bólintva végigsimít a szakállán.*
- Ez jó gondolat, Morthimer úr. *Mondja, és nem is hazudik ebben.* Mindenképp készítek pár szebb darabot, hogy kaphasson olyat, akinek arra van igénye.
*Valójában nem tart túl sokáig cifrábbá tenni egy-egy eszközt, így egy próbát tényleg megér a dolog. Legfeljebb vagy rajta marad az áru, vagy annyit enged az árából, hogy végül elvigyék.*
- Köszönöm a támogatását, prefektus úr! *Válaszolja a kocsi ismételt említésére, és kissé meghajtja magát ültében. Ez viszont tényleg nagy segítség lesz neki, ahogy az is, hogy az anyagok letárolására a panzió mögött lehetőséget kap.
Mivel részéről sincs jelenleg több dolog amivel Morthimer úr figyelmét kívánná terhelni, így a kérdésre csupán megrázza a fejét -a szavakkal Merlana még mindig ügyesebb-, és feláll székéről, hogy illő és méltó módon búcsúzhasson a prefektustól. Ki nem kíséri őt, arra a nő talán alkalmasabb, hiszen ha úgy nézzük, jelenleg maga is csupán vendég. Amíg a páros odavan, addig magához veszi az asztalon hagyott bőr mappát és visszatelepszik az ablak mellé, hogy ne zavarja Miradeát, amíg az az étkezés romjaival foglalkozik, már ha egyáltalán hozzákezd, vagy megvárja ezzel Merlana utasítását. Ezúttal már nem nyújtogatja-tekergeti a nyakát hogy az utat vizslassa; valahová felfelé néz inkább, de nem is igen veszi észre, hogy van-e felhő az égen vagy sem, úgy elmerül gondolataiban.*
- Hm? *Válla fölött néz hátra ahogy meghallja a nő hangját, és tekintete egy pillanatig megakad a nyújtózkodó nőn. Bár nem az ő csésze teája, de azt el kell ismernie, hogy különben tényleg csinos. Csak kicsit túl magas, és hát ez a színésznői munka.. legalább valami becsületessel foglalkozna, mondjuk növények keresztezésével, vagy vegytannal.. De legalább abban tényleg ügyes, amit egyébként csinál.* Igen, igen.. ha a végeredményt nézem, akkor tényleg nem rossz az üzlet. Lehetett volna jobb is, de gondolom elsőre ezzel is elégedett lehetek.
*Ez nem az a szint, amihez szokva van – nem utcai csencselés, közönséges igények kiszolgálása. Most először szimatolta meg, hogy milyen az igazi nagy kutyák játéka.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-10 19:56:46
Üzenet elküldve: 2025-12-10 19:56:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan esti látogató //
*Úgy tűnik, hogy sikerül a felzaklatott nőt kissé lecsendesíteni, legalább is a kardját már lentebb engedi. A cica megállapításon apró mosoly kúszik végig az arcán. Sokan nem tudják, hogy Lenxyn milyen fajba is tartozik. Egyszerűbb népeket sikerült már rászednie, hogy Lenxyn egy nagy kanmacska, akit kasztráltak, és azért ilyen nagy. Ezt persze csak bizonyos körökben tudja eljátszani és jelenleg nem gondolja azt, hogy most is megérné elsütnie. Az ajtó hirtelen becsukódik, nyilván biztonsági okból, ami teljesen érthető. A hiúz fülét forgatja, hogy most mi történik pontosan, s hol az ajtót, hol a gazdáját bámulja. Kissé komoran fúj ki egy nagy adag levegőt, amikor megtudja, hogy nincs a nőnél itthon hús. Különös, de megérti, elvégre romlandó áru és ha ma épp nem készült főzni, akkor minek is lenne itthon.*
- Értem. Akkor ezt hús nélkül csináljuk. *Válaszolja a másiknak, aki feltehetően az ajtó résén kukucskálhat ki feléjük. Ha nincs hús, hát nincs, elfogadja és a helyzetet akként fogja kezelni. Egyelőre nincs más ötlete, mert a korábbi elkapja Lenxynt és elhurcolja az nem jött be. Elég nehéz biztos fogást találni a bundás jószágon, főleg olyat, amiből ne tudna kibújni. Apró nevetés hagyja el száját, amikor a benti, saját macskára utal a nő.*
- Ó, nem, nincs párzási szezonja, és akkor is a saját fajtáját keresné. *Ezzel elhárítja az alaptalan felvetés, de az okon láthatóan elgondolkozik egy pillanatra.*
- Nagyon finomak az érzékei. Képes megérezni különleges személyeket, tárgyakat, helyeket. Sokszor magam sem tudom mit érezhet, csak találgatok. *Próbálja kiemelni, hogy a hiúz igen különleges, legalább is a gazdája megfigyelése alapján bizonyosan. A tekintetét kereső szempárt elkapja. Egy igen támadó kérdést kap, amire önkéntelenül is hasonló módon kíván válaszolni. Mindezt teljes komolysággal teszi és mondja.*
- Igen, ez már bizonyosan kimeríti a hatáskörükbe tartozó esetet. Elismerem a rongálást és készek vagyunk elfogadni a büntetést. *Az arcán nem látszik semmi vigyor, mint aki tényleg komolyan gondolja.*
- Megvárjuk idekint őket, amíg elmegy szólni nekik vagy bemehetünk addig? Elég hideg van idekint. *Egy kicsit összébb is húzza a kabátját, majd komolyan keresi a másik tekintetét a válaszokért, a képtelen felvetésére.*
- Tudja mit, inkább maradunk kint, nehogy még lopással is megvádoljon minket. *Lenxyn továbbra is kíváncsian figyel és nem akaródzik elmenni, Wyn pedig hitelesen adja a jó polgárt, aki várja a város rendfenntartóit.*
*Úgy tűnik, hogy sikerül a felzaklatott nőt kissé lecsendesíteni, legalább is a kardját már lentebb engedi. A cica megállapításon apró mosoly kúszik végig az arcán. Sokan nem tudják, hogy Lenxyn milyen fajba is tartozik. Egyszerűbb népeket sikerült már rászednie, hogy Lenxyn egy nagy kanmacska, akit kasztráltak, és azért ilyen nagy. Ezt persze csak bizonyos körökben tudja eljátszani és jelenleg nem gondolja azt, hogy most is megérné elsütnie. Az ajtó hirtelen becsukódik, nyilván biztonsági okból, ami teljesen érthető. A hiúz fülét forgatja, hogy most mi történik pontosan, s hol az ajtót, hol a gazdáját bámulja. Kissé komoran fúj ki egy nagy adag levegőt, amikor megtudja, hogy nincs a nőnél itthon hús. Különös, de megérti, elvégre romlandó áru és ha ma épp nem készült főzni, akkor minek is lenne itthon.*
- Értem. Akkor ezt hús nélkül csináljuk. *Válaszolja a másiknak, aki feltehetően az ajtó résén kukucskálhat ki feléjük. Ha nincs hús, hát nincs, elfogadja és a helyzetet akként fogja kezelni. Egyelőre nincs más ötlete, mert a korábbi elkapja Lenxynt és elhurcolja az nem jött be. Elég nehéz biztos fogást találni a bundás jószágon, főleg olyat, amiből ne tudna kibújni. Apró nevetés hagyja el száját, amikor a benti, saját macskára utal a nő.*
- Ó, nem, nincs párzási szezonja, és akkor is a saját fajtáját keresné. *Ezzel elhárítja az alaptalan felvetés, de az okon láthatóan elgondolkozik egy pillanatra.*
- Nagyon finomak az érzékei. Képes megérezni különleges személyeket, tárgyakat, helyeket. Sokszor magam sem tudom mit érezhet, csak találgatok. *Próbálja kiemelni, hogy a hiúz igen különleges, legalább is a gazdája megfigyelése alapján bizonyosan. A tekintetét kereső szempárt elkapja. Egy igen támadó kérdést kap, amire önkéntelenül is hasonló módon kíván válaszolni. Mindezt teljes komolysággal teszi és mondja.*
- Igen, ez már bizonyosan kimeríti a hatáskörükbe tartozó esetet. Elismerem a rongálást és készek vagyunk elfogadni a büntetést. *Az arcán nem látszik semmi vigyor, mint aki tényleg komolyan gondolja.*
- Megvárjuk idekint őket, amíg elmegy szólni nekik vagy bemehetünk addig? Elég hideg van idekint. *Egy kicsit összébb is húzza a kabátját, majd komolyan keresi a másik tekintetét a válaszokért, a képtelen felvetésére.*
- Tudja mit, inkább maradunk kint, nehogy még lopással is megvádoljon minket. *Lenxyn továbbra is kíváncsian figyel és nem akaródzik elmenni, Wyn pedig hitelesen adja a jó polgárt, aki várja a város rendfenntartóit.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-10 18:41:14
Üzenet elküldve: 2025-12-10 18:41:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Egy pillanatnyi béke. Ami mindennel felér. Hosszú életű létére, ez a kis idő is soknak érződött Trylnor nélkül. És most, hogy karjai ismét ráfonódnak. Újra boldogságot érez kis szívében. Békét, hogy meglett a kis hercege. Nem nyelte el őt a romváros.
Ám valamiben mégis más ez az ölelés. Hiába esik jól. Mintha érződne benne egy kis hűvösség. Az illata sem ugyan az a fiúnak. Még ha érzi is rajta a bőrének illatát amit megszokott. A ruházatán érződik valami más. Izzadtság, vas. És az az erős szappan illat amit a kaszárnyában használhatnak. Mert egyáltalán nem hasonlít arra a kamilla illatúra amit az árvaházban használnak. Valami változott. De pontosan mi? Még nem igazán sejti a lány.*
- MÉG SZÉP, HOGY KÖZÖM VAN HOZZÁ!
*Toppant egy hatalmasat a lány, ha óriás lenne tán a föld is megremegne alattuk. De így csak egy nagyobb porfelhő száll fel lába körül. Ami, ahogy felbolydult már csillapodik is le.
Majd érkezik is egy újabb válasz amit képtelen hova tenni. Meg is hőköl egy pillanatra, és értetlenül néz a fiúra.*
- Luu? Mégis miről beszélsz? De legalább Ő ott volt amikor szükségem volt rá, hogy keresselek! Aznap este amikor eltűntél!
*Érzi a sértett hangnemet. Ám nem érti, és bosszantja. Fúj ingerülten egyet, próbálja magát megnyugtatni. És valamelyest sikerül is, amikor Trylnor csak hanyagul rávágja azt, hogy végre meglett most már mehetne is világgá.
Furcsa, két oldalú érzés. Amennyire örül annak, hogy látja a fiút. Értetlen, dühös és zavart azért mi történhetett vele. Amiért ilyen hűvös számára. Ekkor eszébe jut mi lehetett az oka. Mikor visszatért Maival a toronyból, miután visszanyerte emlékeit. Cilia rettentő módon magába szállt. Elhanyagolva mindent és mindenkit is. Elmerülve a kötelességekben, és a templom által nyújtott tanításokban. Tán ezért haragudott meg rá Trylnor? Mi más juthatna eszébe. Az az apró ölelés amit megejtett Lurriennel azon a napon meg sem fordul a fejében. Mert az nem volt más. Mint egy apró ölelés. Még ha akkor a másképp is érződött egy röpke pillanatra.*
- Igen, végre meglettél. Hála Eeyrnek.
*Mondja most már kissé szelídebb hangnemben. Vöröslő szemeiből pedig kitörli az odagyűlt cseppeket. Bár még érződik rajta az izgalom, hogy újra láthatja Trylnort.Ezen még az is könnyített, hogy a jól megérdemelt ütéseket legalább rámérhette a fiúra. Így ráhozni a frászt.*
- Tryl várj!
*Emeli fel kezét, hangja kissé meg is remeg. Miért akarná már itt hagyni. Vékony hangjában érződik is a félelem, hogy lehet nem látja újra.*
- Had segítsek. Mutasd az orrod.
*Szól szelíden. És legszívesebben el is viccelné, hogy nem akar úgy mutatkozni a fiú mint valami görbeorrú boszorkány. Arról nem is beszélve, hogy a görbe orr roppantul nem állna jól neki.
Ha a fiú hallgat is rá, neki is lát a folyamatnak. A vérzést el kell állítani. De a sebet még varázslattal sem gyógyíthatja be rögtön, mert akkor megmaradna az a baj amit el akar kerülni. Így előbb helyre kell rakni azt. Ami persze nem lesz fájdalom mentes. De erről jobb ha a fiú nem tud. Pipiskedni kezd, de csak annyira, hogy a vállára helyezze a kezét a fiúnak, így azt kissé lejjebb húzza az ő szintjére.*
- Jól van, nem vészes, de vissza kell raknom a helyére. Vegyél egy nagy levegőt.
*Majd ráhelyezi két két ujját a fiú orrára. És számolni kezd.*
- Egy. Kettő! Há!
*A hármat ki sem mondja, de már egy erős rántással az orr egy kisebb reccsenő hanggal ismét elmozdul. Vissza a helyére. Ami lehet hasonlóan fájdalmas lesz mint az az érzés amikor orrba találta az ajtó. Ám most hamarabb el fog múlni talán.
Még Cilia szeme is kikerekedett a hang hallatán. És azon nyomban Trylnorhoz szól féltett hanggal.*
- Jól van, ennyi volt. Ne haragudj!
*Bár isten igazán jól esett neki, hogy ennyivel bosszút állhatott a fiún. De a kis szíve mégis fáj, hogy fájdalmat kellett okoznia kedvesének.*
*Egy pillanatnyi béke. Ami mindennel felér. Hosszú életű létére, ez a kis idő is soknak érződött Trylnor nélkül. És most, hogy karjai ismét ráfonódnak. Újra boldogságot érez kis szívében. Békét, hogy meglett a kis hercege. Nem nyelte el őt a romváros.
Ám valamiben mégis más ez az ölelés. Hiába esik jól. Mintha érződne benne egy kis hűvösség. Az illata sem ugyan az a fiúnak. Még ha érzi is rajta a bőrének illatát amit megszokott. A ruházatán érződik valami más. Izzadtság, vas. És az az erős szappan illat amit a kaszárnyában használhatnak. Mert egyáltalán nem hasonlít arra a kamilla illatúra amit az árvaházban használnak. Valami változott. De pontosan mi? Még nem igazán sejti a lány.*
- MÉG SZÉP, HOGY KÖZÖM VAN HOZZÁ!
*Toppant egy hatalmasat a lány, ha óriás lenne tán a föld is megremegne alattuk. De így csak egy nagyobb porfelhő száll fel lába körül. Ami, ahogy felbolydult már csillapodik is le.
Majd érkezik is egy újabb válasz amit képtelen hova tenni. Meg is hőköl egy pillanatra, és értetlenül néz a fiúra.*
- Luu? Mégis miről beszélsz? De legalább Ő ott volt amikor szükségem volt rá, hogy keresselek! Aznap este amikor eltűntél!
*Érzi a sértett hangnemet. Ám nem érti, és bosszantja. Fúj ingerülten egyet, próbálja magát megnyugtatni. És valamelyest sikerül is, amikor Trylnor csak hanyagul rávágja azt, hogy végre meglett most már mehetne is világgá.
Furcsa, két oldalú érzés. Amennyire örül annak, hogy látja a fiút. Értetlen, dühös és zavart azért mi történhetett vele. Amiért ilyen hűvös számára. Ekkor eszébe jut mi lehetett az oka. Mikor visszatért Maival a toronyból, miután visszanyerte emlékeit. Cilia rettentő módon magába szállt. Elhanyagolva mindent és mindenkit is. Elmerülve a kötelességekben, és a templom által nyújtott tanításokban. Tán ezért haragudott meg rá Trylnor? Mi más juthatna eszébe. Az az apró ölelés amit megejtett Lurriennel azon a napon meg sem fordul a fejében. Mert az nem volt más. Mint egy apró ölelés. Még ha akkor a másképp is érződött egy röpke pillanatra.*
- Igen, végre meglettél. Hála Eeyrnek.
*Mondja most már kissé szelídebb hangnemben. Vöröslő szemeiből pedig kitörli az odagyűlt cseppeket. Bár még érződik rajta az izgalom, hogy újra láthatja Trylnort.Ezen még az is könnyített, hogy a jól megérdemelt ütéseket legalább rámérhette a fiúra. Így ráhozni a frászt.*
- Tryl várj!
*Emeli fel kezét, hangja kissé meg is remeg. Miért akarná már itt hagyni. Vékony hangjában érződik is a félelem, hogy lehet nem látja újra.*
- Had segítsek. Mutasd az orrod.
*Szól szelíden. És legszívesebben el is viccelné, hogy nem akar úgy mutatkozni a fiú mint valami görbeorrú boszorkány. Arról nem is beszélve, hogy a görbe orr roppantul nem állna jól neki.
Ha a fiú hallgat is rá, neki is lát a folyamatnak. A vérzést el kell állítani. De a sebet még varázslattal sem gyógyíthatja be rögtön, mert akkor megmaradna az a baj amit el akar kerülni. Így előbb helyre kell rakni azt. Ami persze nem lesz fájdalom mentes. De erről jobb ha a fiú nem tud. Pipiskedni kezd, de csak annyira, hogy a vállára helyezze a kezét a fiúnak, így azt kissé lejjebb húzza az ő szintjére.*
- Jól van, nem vészes, de vissza kell raknom a helyére. Vegyél egy nagy levegőt.
*Majd ráhelyezi két két ujját a fiú orrára. És számolni kezd.*
- Egy. Kettő! Há!
*A hármat ki sem mondja, de már egy erős rántással az orr egy kisebb reccsenő hanggal ismét elmozdul. Vissza a helyére. Ami lehet hasonlóan fájdalmas lesz mint az az érzés amikor orrba találta az ajtó. Ám most hamarabb el fog múlni talán.
Még Cilia szeme is kikerekedett a hang hallatán. És azon nyomban Trylnorhoz szól féltett hanggal.*
- Jól van, ennyi volt. Ne haragudj!
*Bár isten igazán jól esett neki, hogy ennyivel bosszút állhatott a fiún. De a kis szíve mégis fáj, hogy fájdalmat kellett okoznia kedvesének.*
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-10 16:50:55
Üzenet elküldve: 2025-12-10 16:50:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Egy efféle sérülés után nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy végigsiránkozza a következő perceket és átadja magát az érzésnek, hogy rettentően fáj. Nem annyira szörnyű persze, mint amikor náthás, de nem is tartozik a kedvenc érzetei közé. Viszont tényleg nincs ideje sajnálnia magát, vagy hősi halált halni, hiszen a kis szőkeség máris támadásba lendül és az ölelésébe burkolódzik. Trylnor reflexszerűen fonja köré a hosszú karjait, s nem törődve azzal, hogy most mindenfelé cseppenget a vére, még kissé magához is szorítja a lányt.
Jó érzés. Érzi a haja illatát. Ilyen minden bizonnyal a napfény illata. A napfényé és a szivárványé, na meg egy hatalmas adag habos süteményé, cukros teával. Mindent érez, ami neki egyenlő a boldogsággal. Csakhogy hamar felébred belőle... egyrészt, mert megbeszélte magával, hogy csalfa lányokkal többé nem áll szóba, másrészt, mert lekövethetetlen annak a csalfa lánynak a hangulata. Hunyorog, ahogy szokott, közben szörcsögve szipákolja az orrát, hogy ne kifelé, hanem befelé menjen a vér. Elengedni Ciliát nem tudja, hiszen fogva tartja. Őt, a városőrt szinte kalodába zárták. Persze hamar megoldódik a lánca, hogy egy istenes ütést kapjon. Nem elég az orrának fájdalma?!*
- Au! Semmi közöd hozzá!
*Mondja cseppet sem gyermekien persze, majd hátrál is egy kicsit.*
- Rohadtul félthettél ám. Gondolom Luuriennek sírtad el, hogy mennyire szar nélkülem.
*Nem egy káromkodós kölyök, de a Kaszárnya megtette a hatását, na meg így talán nem nézik egy kis hülyegyereknek.*
- De most már megnyugodhatsz. Megkerültem. Nem nyelt el a Romváros, csak a Kaszárnya. *Nem csak teszi a sértődöttet, valóban sértett, de valójában nagyon szeretne nem az lenni. Hanyagul vakar rá az ütés helyére, majd ingujjával inkább megtörli az orrát.* - Rendbe kell szednem magam, így nem mehetek vissza, még azt hiszik, megvertek. *Morog egy sort, majd fordulna is, hogy útnak eredjen. Persze nem siet ő, valahol azt szeretné, ha a másik tovább faggatózna, bántaná, vagy szeretné, lényeglben mindegy. Nagyon hiányzott neki, de nem fogja megadni azt az örömöt, hogy ezt bevallja.*
*Egy efféle sérülés után nem mindenkinek adatik meg, hogy csak úgy végigsiránkozza a következő perceket és átadja magát az érzésnek, hogy rettentően fáj. Nem annyira szörnyű persze, mint amikor náthás, de nem is tartozik a kedvenc érzetei közé. Viszont tényleg nincs ideje sajnálnia magát, vagy hősi halált halni, hiszen a kis szőkeség máris támadásba lendül és az ölelésébe burkolódzik. Trylnor reflexszerűen fonja köré a hosszú karjait, s nem törődve azzal, hogy most mindenfelé cseppenget a vére, még kissé magához is szorítja a lányt.
Jó érzés. Érzi a haja illatát. Ilyen minden bizonnyal a napfény illata. A napfényé és a szivárványé, na meg egy hatalmas adag habos süteményé, cukros teával. Mindent érez, ami neki egyenlő a boldogsággal. Csakhogy hamar felébred belőle... egyrészt, mert megbeszélte magával, hogy csalfa lányokkal többé nem áll szóba, másrészt, mert lekövethetetlen annak a csalfa lánynak a hangulata. Hunyorog, ahogy szokott, közben szörcsögve szipákolja az orrát, hogy ne kifelé, hanem befelé menjen a vér. Elengedni Ciliát nem tudja, hiszen fogva tartja. Őt, a városőrt szinte kalodába zárták. Persze hamar megoldódik a lánca, hogy egy istenes ütést kapjon. Nem elég az orrának fájdalma?!*
- Au! Semmi közöd hozzá!
*Mondja cseppet sem gyermekien persze, majd hátrál is egy kicsit.*
- Rohadtul félthettél ám. Gondolom Luuriennek sírtad el, hogy mennyire szar nélkülem.
*Nem egy káromkodós kölyök, de a Kaszárnya megtette a hatását, na meg így talán nem nézik egy kis hülyegyereknek.*
- De most már megnyugodhatsz. Megkerültem. Nem nyelt el a Romváros, csak a Kaszárnya. *Nem csak teszi a sértődöttet, valóban sértett, de valójában nagyon szeretne nem az lenni. Hanyagul vakar rá az ütés helyére, majd ingujjával inkább megtörli az orrát.* - Rendbe kell szednem magam, így nem mehetek vissza, még azt hiszik, megvertek. *Morog egy sort, majd fordulna is, hogy útnak eredjen. Persze nem siet ő, valahol azt szeretné, ha a másik tovább faggatózna, bántaná, vagy szeretné, lényeglben mindegy. Nagyon hiányzott neki, de nem fogja megadni azt az örömöt, hogy ezt bevallja.*
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-10 10:25:03
Üzenet elküldve: 2025-12-10 10:25:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Lassan talán ideje számot vetni a mai nap történéseiről. Az üzlet maga többé-kevésbé jól sikerült, úgy tűnik, hogy Orthus elégedett azzal, ahogy a panzió ügyei folynak a keze alatt és Gilas személye iránt is kifejezetten érdeklődőnek tűnik. Az ebéd is remek ötletnek bizonyult, s miután Miradea kitett magáért, sikerült pont azt a célt elérnie vele, amit szeretett volna.
Miután a prefektus úgy véli, hogy tele a bendője és mindent sikerült megbeszélnie a gnóm mesterrel, távozóra fogja, ám előtte még összefoglalja megbeszélésük legfontosabb pontjait. Ezen összefoglaló közben Merlanára is rápillant, melyre a lány kíváncsi tekintettel néz vissza a férfire, majd mikor meghallja a neki szánt szavakat, lágyan elmosolyodik.*
~A panzió ügyeiről. Hát persze… Legfőképp arról, igaz, drága Morthimer úr?~
- Természetesen semmi akadálya, állok rendelkezésére, uram. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívást! *Ezzel az illedelmes válasszal zárja a találkozót, majd miután más ügyben épp nincs szükségük a prefektusra, kikíséri őt a bejáratig, ahol búcsúzik tőle.
Miután már nem látja Orthust és a lovát, visszafordul a ház felé, vesz egy mély levegőt, majd kiengedi magából az elmúlt pár órában felgyülemlett feszültségét. Győzelemként könyveli el magában ezt a napot, még ha volt is néhány pillanat, mikor úgy érezte, hogy a kalmár lesöpri az asztalról az ajánlatukat.
Visszamegy az épületbe Gilashoz, akire néhány pillanatnyi hatásszünet után rámosolyog.*
- Szép munka volt, Gilas! Párszor azt hittem, hogy megáll bennem az ütő, de szerintem büszkék lehetünk magunkra. Én mondtam, hogy mindkettőnk számára meg fogja érni, ha felkeressük őt az ötletünkkel. *Nyújtózkodik közben egy nagyot a lány. Az elegáns, rövidebb szoknyás, vörös ruha még mindig rajta van, a smink és a gnóm kütyüvel kicsinosított haj továbbra is gyönyörűvé teszi, ám Gilas láthatja, hogy a testbeszéde és a viselkedése is szinte teljesen megváltozott Merlanának. Tekintete kevésbé feszült, mozdulatai már nem olyan merevek és a mosolya is őszintébb, mint a tárgyalás közben bármikor.*
//Sub Rosa Panzió//
*Lassan talán ideje számot vetni a mai nap történéseiről. Az üzlet maga többé-kevésbé jól sikerült, úgy tűnik, hogy Orthus elégedett azzal, ahogy a panzió ügyei folynak a keze alatt és Gilas személye iránt is kifejezetten érdeklődőnek tűnik. Az ebéd is remek ötletnek bizonyult, s miután Miradea kitett magáért, sikerült pont azt a célt elérnie vele, amit szeretett volna.
Miután a prefektus úgy véli, hogy tele a bendője és mindent sikerült megbeszélnie a gnóm mesterrel, távozóra fogja, ám előtte még összefoglalja megbeszélésük legfontosabb pontjait. Ezen összefoglaló közben Merlanára is rápillant, melyre a lány kíváncsi tekintettel néz vissza a férfire, majd mikor meghallja a neki szánt szavakat, lágyan elmosolyodik.*
~A panzió ügyeiről. Hát persze… Legfőképp arról, igaz, drága Morthimer úr?~
- Természetesen semmi akadálya, állok rendelkezésére, uram. Köszönjük, hogy elfogadta a meghívást! *Ezzel az illedelmes válasszal zárja a találkozót, majd miután más ügyben épp nincs szükségük a prefektusra, kikíséri őt a bejáratig, ahol búcsúzik tőle.
Miután már nem látja Orthust és a lovát, visszafordul a ház felé, vesz egy mély levegőt, majd kiengedi magából az elmúlt pár órában felgyülemlett feszültségét. Győzelemként könyveli el magában ezt a napot, még ha volt is néhány pillanat, mikor úgy érezte, hogy a kalmár lesöpri az asztalról az ajánlatukat.
Visszamegy az épületbe Gilashoz, akire néhány pillanatnyi hatásszünet után rámosolyog.*
- Szép munka volt, Gilas! Párszor azt hittem, hogy megáll bennem az ütő, de szerintem büszkék lehetünk magunkra. Én mondtam, hogy mindkettőnk számára meg fogja érni, ha felkeressük őt az ötletünkkel. *Nyújtózkodik közben egy nagyot a lány. Az elegáns, rövidebb szoknyás, vörös ruha még mindig rajta van, a smink és a gnóm kütyüvel kicsinosított haj továbbra is gyönyörűvé teszi, ám Gilas láthatja, hogy a testbeszéde és a viselkedése is szinte teljesen megváltozott Merlanának. Tekintete kevésbé feszült, mozdulatai már nem olyan merevek és a mosolya is őszintébb, mint a tárgyalás közben bármikor.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:25:02
Üzenet elküldve: 2025-12-08 20:25:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Nem célja zavarba hozni a cselédet, ahogy az se, hogy "nagyvonalú" legyen, vagy "kegyet gyakoroljon". Orthusnak nem igazán fekszik a klasszikus, leereszkedően gőgös nemesi szerep. Akkor se kedvelte, amikor ifjú korában vele szemben viselkedtek így a régi nemesek. És aztán bejárta a fél világot, látott szabad embereket, és látott rabszolgákat, látott sokféle példát arra, hogyan lehet egymással szemben viselkedni. Úgy véli, hogy Artheniorban jelenleg a legjobb az, ha ő mostani magas rangjában se viselkedik különbként, feljebbvalóként. Nem is szereti, és nem is tartja hasznosnak.
Gilasnak se azért mondja, amit mond, mert "le akarja törni a szarvait". Inkább csak tudja jól, hogy a művészek, mesteremberek gyakran túl grandiózus léptékekben gondolkoznak. És akkor az alkotásaik vagy megvalósíthatatlanok, vagy eladhatatlanok. Csak a legnagyobbak, legsikeresebbek azok, akik valóban esélyt kapnak arra, hogy létrehozzák a legnagyobb műveiket. De a többség éhen hal az odavezető úton.
Így valahol megnyugtató, hogy Gilasnak vannak azért még ennél hétköznapibb és kelendőbb termékei.*
- Ezek valóban hasznos holmik. Ha megenged egy tanácsot: készítsen ugyanezekből díszesebb, nívósabb fajtát is. Egyre több az olyan polgár, akiknek igénye van rá, hogy az átlagosnál jobbja, legalább szebbje legyen valamiből. Nem csak a nemesek.
*fejti ki.
Közben az ebédnek is a végére érnek, ezért így szól.*
- Nos, azt hiszem, megbeszéltünk egyelőre mindent. Gilas mester, a kocsisom a rendelkezésére áll az alapanyagok beszerzéséhez, én pedig várni fogom, hogy megtekinthessem a kész munkát!
Naerice kisasszony: ha nem okoz kellemetlenséget, a napokban ismét felkeresném, hogy egyeztessünk a panzió ügyeiről.
Van esetleg még valami, amit szeretnének megvitatni velem?
*kérdi végül, és ha nincs más, akkor egyelőre elbúcsúzik. De természetesen, ha szeretnének még vele megbeszélni valamit, akkor marad.*
//Sub Rosa Panzió//
*Nem célja zavarba hozni a cselédet, ahogy az se, hogy "nagyvonalú" legyen, vagy "kegyet gyakoroljon". Orthusnak nem igazán fekszik a klasszikus, leereszkedően gőgös nemesi szerep. Akkor se kedvelte, amikor ifjú korában vele szemben viselkedtek így a régi nemesek. És aztán bejárta a fél világot, látott szabad embereket, és látott rabszolgákat, látott sokféle példát arra, hogyan lehet egymással szemben viselkedni. Úgy véli, hogy Artheniorban jelenleg a legjobb az, ha ő mostani magas rangjában se viselkedik különbként, feljebbvalóként. Nem is szereti, és nem is tartja hasznosnak.
Gilasnak se azért mondja, amit mond, mert "le akarja törni a szarvait". Inkább csak tudja jól, hogy a művészek, mesteremberek gyakran túl grandiózus léptékekben gondolkoznak. És akkor az alkotásaik vagy megvalósíthatatlanok, vagy eladhatatlanok. Csak a legnagyobbak, legsikeresebbek azok, akik valóban esélyt kapnak arra, hogy létrehozzák a legnagyobb műveiket. De a többség éhen hal az odavezető úton.
Így valahol megnyugtató, hogy Gilasnak vannak azért még ennél hétköznapibb és kelendőbb termékei.*
- Ezek valóban hasznos holmik. Ha megenged egy tanácsot: készítsen ugyanezekből díszesebb, nívósabb fajtát is. Egyre több az olyan polgár, akiknek igénye van rá, hogy az átlagosnál jobbja, legalább szebbje legyen valamiből. Nem csak a nemesek.
*fejti ki.
Közben az ebédnek is a végére érnek, ezért így szól.*
- Nos, azt hiszem, megbeszéltünk egyelőre mindent. Gilas mester, a kocsisom a rendelkezésére áll az alapanyagok beszerzéséhez, én pedig várni fogom, hogy megtekinthessem a kész munkát!
Naerice kisasszony: ha nem okoz kellemetlenséget, a napokban ismét felkeresném, hogy egyeztessünk a panzió ügyeiről.
Van esetleg még valami, amit szeretnének megvitatni velem?
*kérdi végül, és ha nincs más, akkor egyelőre elbúcsúzik. De természetesen, ha szeretnének még vele megbeszélni valamit, akkor marad.*
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 18:22:19
Üzenet elküldve: 2025-12-08 18:22:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Mind a kettőjükben ragadt most rengeteg negatív érzelem. És sokuk megegyező. Trylnor is legalább úgy futna el, mint Cilia. Pusztán más más okokból. Hogy Trylnor miért, azt ő maga tudja. Talán túl jól is. Talán épp ezért is olyan haragos a megszólalása Cilia felé. Míg a lány saját bőrét félti. Nem feltétlenül az igazságszolgáltatástól fél. Inkább attól, hogy mi szólna ahhoz Mai, ha a városőrség nyakon csípné őt.
Ezért sem már igazán ránézni a másikra. Ő pusztán az egyenruhát látja, és a néha lopott pillantásokkal a véres kezeket. Mert agya már a probléma megoldásán forog. Hogy állítsa el a vérzést, esetleges törött orrot. Mintsem azon, ki is áll előtte valójában. Annyit tud, a városőrségnek dolgozik, és ez épp elég félelmet kelt benne, hogy alázatosan közelítse meg Trylnort.
Aki mindezek mellett akkor is a szívszerelme. Ha tudná ilyet állít a másik még egy kósza gondolattal is. Már lehet mentében felpofozta volna.
Oda ér a fiúhoz, fülét farkát szinte behúzva. Bocsánat kérően amiért a kutyája már összenyalogatta.
Majd mire végre leülteti Derest. A fiú megáll előtte. Elemeli a kezét, hogy az összegyülemlett vértől mentesítse száját és torkát. Illetve kezeit.
Cilia smaragdjai ekkor mernek csak felnézni. Persze a gondolat pusztán az, hogy a sebet nézze meg. De ekkor megpillantja a barnákat. Sok idő után végre elsőre. A pupillái megmerednek, nagyra tágulnak. Mint a hitetlenkedéstől, és a meglepettségtől. Sőt, meg is dermed. Szólni sem képes.
Bármit is mond a fiú, az most nem jut el eszébe. Pusztán a zöldek kezdenek homályosulni, ahogy az örömkönnyek gyűlnek beléjük. A sál takarásában, arcán egy keserédes, ám mégis őszintén boldog mosoly húzódik. És remegő hangon, mintha csak imádkozna szólal fel, alig hallhatóan.*
- Trylnor.
*És mint akit egy gnóm által készített fura szerkezetből lőttek ki. Már vetődik is a fiú nyakába. Nagyot ugorva mint egy megijesztett béka. Minden súlyával lejjebb húzva a fiút.
Zokog, mi mást tehetne most. Annyi mindent akarna mondani. De fogalma sincs mivel kezdje. Képtelen is lenne. De örül, úgy szorítja a fiút, hogy abból akár az egész városőrség sem tudhatná kiszabadítani. Kicsi szíve majd kiugrik a helyéről, annyira boldog, hogy újra láthatja kis - vagyis már nem is olyan kicsi - szerelmét. Még ha össze is vérzi őt, nem tudja érdekelni. Itt van és nem is fogja elereszteni.*
- Már azt hittem sosem látlak újra.
*Mondja ki végül nagy nehezen elfojtott hangon kissé. Mert arcát oly mélyen belefúrta a másik ruhájába.
Hiányzott ez már neki, hogy megölelhesse, hogy érezze az illatát és hallhassa a hangját. Amit még talán fel sem fogott igazán, hogy mennyit is változott. Bár lehet az csak a vér ami a hangszálaira nehezedik.
Végül megenyhül a szorítás, de el nem engedi a fiút. Kezei rásimulnak a másik arcára, hogy mélyen belenéz a szemébe. Mint aki még most sem hiszi el valóban a kezei között fogja szerelmét.
Majd néhány pillanattal később a gondolatok tovább lökik a lányt. Az örömtől, a kíváncsiságig majd egészen a haragig.*
- Hol voltál? Jól vagy? Vagy most érkeztél?
*Kérdezi még kedvesen, majd egy gyors villanással szinte akit kicseréltek. Keze ösztönösen emelkedik fel, egyik a másik után. Hogy jól mellkason vágja a fiút.*
- Hogy hagyhattál el minket! ENGEM! Minden szó nélkül! Azt hittem a romváros nyelt el! Vagy azok a buta ikrek vittek bele a bajba! VAN FOGALMAD ARRÓL MENNYIRE FÉLTETTELEK!
*Hangja egyre egyre erősödik a dühtől. Majd mondata végén, már csak az elcsuklott hangú zokogás marad. Amikor is fejét visszadönti a fiú mellkasára, hogy ismét átkarolja őt.*
*Mind a kettőjükben ragadt most rengeteg negatív érzelem. És sokuk megegyező. Trylnor is legalább úgy futna el, mint Cilia. Pusztán más más okokból. Hogy Trylnor miért, azt ő maga tudja. Talán túl jól is. Talán épp ezért is olyan haragos a megszólalása Cilia felé. Míg a lány saját bőrét félti. Nem feltétlenül az igazságszolgáltatástól fél. Inkább attól, hogy mi szólna ahhoz Mai, ha a városőrség nyakon csípné őt.
Ezért sem már igazán ránézni a másikra. Ő pusztán az egyenruhát látja, és a néha lopott pillantásokkal a véres kezeket. Mert agya már a probléma megoldásán forog. Hogy állítsa el a vérzést, esetleges törött orrot. Mintsem azon, ki is áll előtte valójában. Annyit tud, a városőrségnek dolgozik, és ez épp elég félelmet kelt benne, hogy alázatosan közelítse meg Trylnort.
Aki mindezek mellett akkor is a szívszerelme. Ha tudná ilyet állít a másik még egy kósza gondolattal is. Már lehet mentében felpofozta volna.
Oda ér a fiúhoz, fülét farkát szinte behúzva. Bocsánat kérően amiért a kutyája már összenyalogatta.
Majd mire végre leülteti Derest. A fiú megáll előtte. Elemeli a kezét, hogy az összegyülemlett vértől mentesítse száját és torkát. Illetve kezeit.
Cilia smaragdjai ekkor mernek csak felnézni. Persze a gondolat pusztán az, hogy a sebet nézze meg. De ekkor megpillantja a barnákat. Sok idő után végre elsőre. A pupillái megmerednek, nagyra tágulnak. Mint a hitetlenkedéstől, és a meglepettségtől. Sőt, meg is dermed. Szólni sem képes.
Bármit is mond a fiú, az most nem jut el eszébe. Pusztán a zöldek kezdenek homályosulni, ahogy az örömkönnyek gyűlnek beléjük. A sál takarásában, arcán egy keserédes, ám mégis őszintén boldog mosoly húzódik. És remegő hangon, mintha csak imádkozna szólal fel, alig hallhatóan.*
- Trylnor.
*És mint akit egy gnóm által készített fura szerkezetből lőttek ki. Már vetődik is a fiú nyakába. Nagyot ugorva mint egy megijesztett béka. Minden súlyával lejjebb húzva a fiút.
Zokog, mi mást tehetne most. Annyi mindent akarna mondani. De fogalma sincs mivel kezdje. Képtelen is lenne. De örül, úgy szorítja a fiút, hogy abból akár az egész városőrség sem tudhatná kiszabadítani. Kicsi szíve majd kiugrik a helyéről, annyira boldog, hogy újra láthatja kis - vagyis már nem is olyan kicsi - szerelmét. Még ha össze is vérzi őt, nem tudja érdekelni. Itt van és nem is fogja elereszteni.*
- Már azt hittem sosem látlak újra.
*Mondja ki végül nagy nehezen elfojtott hangon kissé. Mert arcát oly mélyen belefúrta a másik ruhájába.
Hiányzott ez már neki, hogy megölelhesse, hogy érezze az illatát és hallhassa a hangját. Amit még talán fel sem fogott igazán, hogy mennyit is változott. Bár lehet az csak a vér ami a hangszálaira nehezedik.
Végül megenyhül a szorítás, de el nem engedi a fiút. Kezei rásimulnak a másik arcára, hogy mélyen belenéz a szemébe. Mint aki még most sem hiszi el valóban a kezei között fogja szerelmét.
Majd néhány pillanattal később a gondolatok tovább lökik a lányt. Az örömtől, a kíváncsiságig majd egészen a haragig.*
- Hol voltál? Jól vagy? Vagy most érkeztél?
*Kérdezi még kedvesen, majd egy gyors villanással szinte akit kicseréltek. Keze ösztönösen emelkedik fel, egyik a másik után. Hogy jól mellkason vágja a fiút.*
- Hogy hagyhattál el minket! ENGEM! Minden szó nélkül! Azt hittem a romváros nyelt el! Vagy azok a buta ikrek vittek bele a bajba! VAN FOGALMAD ARRÓL MENNYIRE FÉLTETTELEK!
*Hangja egyre egyre erősödik a dühtől. Majd mondata végén, már csak az elcsuklott hangú zokogás marad. Amikor is fejét visszadönti a fiú mellkasára, hogy ismét átkarolja őt.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 16:56:30
Üzenet elküldve: 2025-12-08 16:56:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan esti látogató//
*Amikor kinyitja az ajtót, talán nagyobb meglepetés várja, mint amire számított, ugyanis nem orkok vannak az ajtó előtt, de még csak nem is az éjszaka rémei akarják magukkal rántani őt a sötétségbe, hanem egy nagymacska, fene tudja, hogy pontosan milyen fajta az, mi megzavarta őt az esti pihenésében. Az állat szerencséje az, hogy támadás helyett meghátrál, így nem kell használnia a borotvaéles pengét, ami nemrégiben egy zöldbőrűt is megszabadított a tulajdon fejétől. Ha nem lenne ilyen sötét, talán még látszanának is rajta a rászáradt vér nyomai.
Mikor gazdája heves bocsánatkérésbe kezd, Nori lejjebb engedi a kardot, de esze ágában sincs elrakni azt. Nem is tudná, hisz a tokját benn hagyta a házban. Egy ideig csak értetlenül bámul, kissé oldalra billentett fejjel, még mielőtt bármit mondana, aztán végül röviden szólal meg.*
- Cica. *Állapítja meg, hogy mit lát, majd hátra pillant, behúzza maga mögött az ajtót, ami halk kattanással csukódik be. Nem akarja megkockáztatni, hogy a négylábú hirtelen berohanjon és felfordulást okozzon.*
- Nincs itthon nálam semmi, főleg hús nincs. Nemrég értem haza, nem voltam vásárolni. *Jegyzi meg, miközben gyanúsan méregeti a párost. Azt nem mondaná, hogy már nem tart tőlük, de sokkal rosszabbra számított, mielőtt meglátta volna őket.*
- Van bent egy macska, talán őt érzi. Dugnia kell, vagy mi? *Pislog nagyokat, továbbra is a Lenxyn névre hallgató bundást méregetve. A félelme közben egyre jobban elpárolog, helyét morcosság veszi át, amiért felrángatták őt a jól megérdemelt pihenéséből.
Újra hátranéz az ajtóra, félrehúzza a száját, majd visszafordul, és ezúttal a hosszúhajú férfi tekintetét keresi.*
- Szerinted a városőrségnek kell szólnom, hogy a macskád megrongálta az ajtómat, vagy mi legyen? *Hümment. A karmolásnyomok egyértelműen látszanak a fában, de annyira azért nem vészesek, hogy emiatt a hatóságokat kelljen mozgósítani. Nori célja nem is az, hogy valóban megtegye, csupán rá akar ijeszteni az idegenre anélkül, hogy neki túl sokat kelljen tennie érte.*
*Amikor kinyitja az ajtót, talán nagyobb meglepetés várja, mint amire számított, ugyanis nem orkok vannak az ajtó előtt, de még csak nem is az éjszaka rémei akarják magukkal rántani őt a sötétségbe, hanem egy nagymacska, fene tudja, hogy pontosan milyen fajta az, mi megzavarta őt az esti pihenésében. Az állat szerencséje az, hogy támadás helyett meghátrál, így nem kell használnia a borotvaéles pengét, ami nemrégiben egy zöldbőrűt is megszabadított a tulajdon fejétől. Ha nem lenne ilyen sötét, talán még látszanának is rajta a rászáradt vér nyomai.
Mikor gazdája heves bocsánatkérésbe kezd, Nori lejjebb engedi a kardot, de esze ágában sincs elrakni azt. Nem is tudná, hisz a tokját benn hagyta a házban. Egy ideig csak értetlenül bámul, kissé oldalra billentett fejjel, még mielőtt bármit mondana, aztán végül röviden szólal meg.*
- Cica. *Állapítja meg, hogy mit lát, majd hátra pillant, behúzza maga mögött az ajtót, ami halk kattanással csukódik be. Nem akarja megkockáztatni, hogy a négylábú hirtelen berohanjon és felfordulást okozzon.*
- Nincs itthon nálam semmi, főleg hús nincs. Nemrég értem haza, nem voltam vásárolni. *Jegyzi meg, miközben gyanúsan méregeti a párost. Azt nem mondaná, hogy már nem tart tőlük, de sokkal rosszabbra számított, mielőtt meglátta volna őket.*
- Van bent egy macska, talán őt érzi. Dugnia kell, vagy mi? *Pislog nagyokat, továbbra is a Lenxyn névre hallgató bundást méregetve. A félelme közben egyre jobban elpárolog, helyét morcosság veszi át, amiért felrángatták őt a jól megérdemelt pihenéséből.
Újra hátranéz az ajtóra, félrehúzza a száját, majd visszafordul, és ezúttal a hosszúhajú férfi tekintetét keresi.*
- Szerinted a városőrségnek kell szólnom, hogy a macskád megrongálta az ajtómat, vagy mi legyen? *Hümment. A karmolásnyomok egyértelműen látszanak a fában, de annyira azért nem vészesek, hogy emiatt a hatóságokat kelljen mozgósítani. Nori célja nem is az, hogy valóban megtegye, csupán rá akar ijeszteni az idegenre anélkül, hogy neki túl sokat kelljen tennie érte.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 16:55:29
Üzenet elküldve: 2025-12-08 16:55:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Ha bárki kérdezné, nem tudná megmondani, hogy mi zavarja jobban: a fájó és vérző orra, a szégyen, hogy egy ajtó így elbánt vele, netán az, hogy találkozott Ciliával, aki ezt az egészet látta. Ha már egyszer újra kell találkozniuk, az másképp kellett volna legyen. Még kellett volna mondjuk néhány hat, vagy inkább hónap hogy még izmosabb legyen, vagy hogy a néha elvékonyodó-mutáló hangja ne verjen éket a fontos mondandójába. Kihúzva magát, fontos feladat teljesítés közben, vagy után kellett volna, hogy lássa. Nem így. De természetesen ilyen az ő szerencséje. Még a menyét sem modul, talán ő is megdermedt szégyenében. Eleinte csak alig veszi el tenyerét, amit elemi erővel nyom bele orrába, hogy abba csurogjon a vér, ami szépen pettyezi így is a macskakövet alatta. Érzi persze, hogy Deres nyalogatja a másik kezét, ösztönből simogatná, de még valami reményféle ott van benne, hogy ha már nem ismeri meg a szőkeség, akkor elkullog tőle és az egész meg van oldva. Apropó: nem ismeri meg. Keserédes. Nagyon szeretné, ha most tényleg így lenne, de módfelett sérti a férfiúi büszkeségét, hogy az, aki nemrég még a szívszerelme volt, fel sem ismeri. Ha egy méhkas összes méhe csípte volna össze az arcát, ha szétmarcangolta volna és megsütötte volna néhány lupusfulgur, ha női ruhában és magasított sarkú cipőben pipiskedne, akkor is tudnia kellene a lánynak, hogy ki ő. Merthogy… szerették egymást. Vagy mi. Persze a fájdalmas, kínos sértettségen át azt is tudja, hogy ez a kedves teremtés azt sem tudja ki ő, de máris segítene. Ez pedig melengeti a szívét. Nem lehet egyszerre ennyi dolgot érezni! Fel is bőszíti magát ezen a katyvaszon és úgy dönt, hogy a torkába is csorgó vérmennyiséget kiereszti maga mellé, bár valamivel visszafogottabban, mint egy turházó részeg. A kezével is legyint egy erőszakosat, hogy arról is leperegjen a karmazsin nedvesség.
Nem szép látvány, ahogy végre Cilia lélektükreibe tekint a nagy barna bogárszemekkel. Valóban igen csúfosan beverte azt az orrot, úgy lehet ferdébb is lett, ha valaki tüzetesen megnézi, a vér pedig nemigen áll el. *
- El fog állni magától, Cilia. *Mégis vele vannak az istenek, mert mélyülő hangját egy leheletnyi emelkedés sem törte meg.* - Én vagyok az, hogy a fenébe nem ismersz meg? *Morogja, majd megenyhül - de csak Deres irányába -, majd tiszta kezével végre megsimogatja azt a nagy szőrcsomót* - Még hogy úrfi. *Keserűen nevet fel, majd összerezzen, s erős hunyorgásba kezd a fájdalomtól, amit e tett okozott.*
*Ha bárki kérdezné, nem tudná megmondani, hogy mi zavarja jobban: a fájó és vérző orra, a szégyen, hogy egy ajtó így elbánt vele, netán az, hogy találkozott Ciliával, aki ezt az egészet látta. Ha már egyszer újra kell találkozniuk, az másképp kellett volna legyen. Még kellett volna mondjuk néhány hat, vagy inkább hónap hogy még izmosabb legyen, vagy hogy a néha elvékonyodó-mutáló hangja ne verjen éket a fontos mondandójába. Kihúzva magát, fontos feladat teljesítés közben, vagy után kellett volna, hogy lássa. Nem így. De természetesen ilyen az ő szerencséje. Még a menyét sem modul, talán ő is megdermedt szégyenében. Eleinte csak alig veszi el tenyerét, amit elemi erővel nyom bele orrába, hogy abba csurogjon a vér, ami szépen pettyezi így is a macskakövet alatta. Érzi persze, hogy Deres nyalogatja a másik kezét, ösztönből simogatná, de még valami reményféle ott van benne, hogy ha már nem ismeri meg a szőkeség, akkor elkullog tőle és az egész meg van oldva. Apropó: nem ismeri meg. Keserédes. Nagyon szeretné, ha most tényleg így lenne, de módfelett sérti a férfiúi büszkeségét, hogy az, aki nemrég még a szívszerelme volt, fel sem ismeri. Ha egy méhkas összes méhe csípte volna össze az arcát, ha szétmarcangolta volna és megsütötte volna néhány lupusfulgur, ha női ruhában és magasított sarkú cipőben pipiskedne, akkor is tudnia kellene a lánynak, hogy ki ő. Merthogy… szerették egymást. Vagy mi. Persze a fájdalmas, kínos sértettségen át azt is tudja, hogy ez a kedves teremtés azt sem tudja ki ő, de máris segítene. Ez pedig melengeti a szívét. Nem lehet egyszerre ennyi dolgot érezni! Fel is bőszíti magát ezen a katyvaszon és úgy dönt, hogy a torkába is csorgó vérmennyiséget kiereszti maga mellé, bár valamivel visszafogottabban, mint egy turházó részeg. A kezével is legyint egy erőszakosat, hogy arról is leperegjen a karmazsin nedvesség.
Nem szép látvány, ahogy végre Cilia lélektükreibe tekint a nagy barna bogárszemekkel. Valóban igen csúfosan beverte azt az orrot, úgy lehet ferdébb is lett, ha valaki tüzetesen megnézi, a vér pedig nemigen áll el. *
- El fog állni magától, Cilia. *Mégis vele vannak az istenek, mert mélyülő hangját egy leheletnyi emelkedés sem törte meg.* - Én vagyok az, hogy a fenébe nem ismersz meg? *Morogja, majd megenyhül - de csak Deres irányába -, majd tiszta kezével végre megsimogatja azt a nagy szőrcsomót* - Még hogy úrfi. *Keserűen nevet fel, majd összerezzen, s erős hunyorgásba kezd a fájdalomtól, amit e tett okozott.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 12:05:18
Üzenet elküldve: 2025-12-08 12:05:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Tényleg nem jártas abban, hogy kifinomultabb körökben miképp szokás viselkedni. Ezért is lepi meg kissé az, hogy Merlana finom jelzésére Morthimer úr valóban megdicséri Miradea keze munkáját. A maga részéről egyetért amúgy a dologgal, bár már csak azért nem szólal meg, mert ezzel úgy tűnne, hogy a prefektust majmolja. Annyit tud tenni, s ezt meg is ejti, hogy mélyen és egyetértőn bólogat, ahogy a szavak elhangzanak.
Morthimer úr szavait aztán érdeklődéssel fogadja. Nem is gondolta volna, hogy egy másik gnómmal már együtt dolgozott a prefektus -és egy pillanatra mintha amolyan szakmai féltékenység is fellobbanna benne-, a tanács hallatán azonban egyértelmű meglepődéssel húzza fel kissé bozontos szemöldökét.*
- Nos, köszönöm a tanácsát, prefektus úr! *Kissé távolabb tolja magától kiürült tányérját.* Úgy látom, alapvetően egyfelé tartanak a gondolataink. Noha az imént talán félreértettem önt.
*Halkan hümmög, míg végigsimít szakállán.*
- Természetesen vannak profán termékeim, de nem gondoltam, hogy ezek érdekelnék önt. A piactéren könnyedén találok vevőket például olyan csizmahúzóra, amelynek a nyele hátvakaróként használható. A hölgy vásárlók kedvelik a keskeny, finom ásványporos reszelőket, amikkel a körmeiket tudják könnyedén formázni. Az urak némelyike kifejezetten keresi a bajuszpöndörítőt. A bevételem gerincét valóban az ilyen termékek jelentik. *Bólint.*
//Sub Rosa Panzió//
*Tényleg nem jártas abban, hogy kifinomultabb körökben miképp szokás viselkedni. Ezért is lepi meg kissé az, hogy Merlana finom jelzésére Morthimer úr valóban megdicséri Miradea keze munkáját. A maga részéről egyetért amúgy a dologgal, bár már csak azért nem szólal meg, mert ezzel úgy tűnne, hogy a prefektust majmolja. Annyit tud tenni, s ezt meg is ejti, hogy mélyen és egyetértőn bólogat, ahogy a szavak elhangzanak.
Morthimer úr szavait aztán érdeklődéssel fogadja. Nem is gondolta volna, hogy egy másik gnómmal már együtt dolgozott a prefektus -és egy pillanatra mintha amolyan szakmai féltékenység is fellobbanna benne-, a tanács hallatán azonban egyértelmű meglepődéssel húzza fel kissé bozontos szemöldökét.*
- Nos, köszönöm a tanácsát, prefektus úr! *Kissé távolabb tolja magától kiürült tányérját.* Úgy látom, alapvetően egyfelé tartanak a gondolataink. Noha az imént talán félreértettem önt.
*Halkan hümmög, míg végigsimít szakállán.*
- Természetesen vannak profán termékeim, de nem gondoltam, hogy ezek érdekelnék önt. A piactéren könnyedén találok vevőket például olyan csizmahúzóra, amelynek a nyele hátvakaróként használható. A hölgy vásárlók kedvelik a keskeny, finom ásványporos reszelőket, amikkel a körmeiket tudják könnyedén formázni. Az urak némelyike kifejezetten keresi a bajuszpöndörítőt. A bevételem gerincét valóban az ilyen termékek jelentik. *Bólint.*
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-08 11:40:51
Üzenet elküldve: 2025-12-08 11:40:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan esti látogató //
*A hasánál átkarolva próbálja a hiúzt elhúzni az ajtótól, de ez nem akar sikerülni, mert az állat hegyes karmával az ajtóba kapaszkodik. Ekkor váratlanul kinyílik az ajtó befelé. Ebben a pillanatban Lenxyn ösztönösen visszahúzza karmait és ezzel a lendülettel Wyn megindul hátrafelé. A fogásból a ruganyos macska kiugrik, így csak gazdája esik hátra. A hiúz nem támad, sőt hátra is lép párat az ajtótól, mert az ajtót nyitó karddal a kezében elég hozzá, hogy ne akarjon beszaladni. Ettől függetlenül a hiúz csóválja a farkát és egy-két nyávogást ereszt el a nő felé. Kíváncsi rá, de egyértelműen nem támadó. Wyn is feltápászkodik közben és megpillantja a kardot tartó emberlányt.*
- Szörnyen sajnálom. Kérem, ne bántsa Lenxynt. Én neveltem fel, sosem támadna emberre, de valami ide vonzotta. Egyszerűen nem csinált még ilyet, nem tudom, mi ütött belé. *Elnézést kérően és nyugodt hangnemben próbálja a látszólag meglepett és feszült nőt eltéríteni a kard használatától. Ismét megpróbálja a hiúzt a hasánál átkarolni, felemelni és elcipelni, de alig lép párat vele, amikor Lenxyn kibújik a fogásból, visszaugrik a bejárati ajtó közelébe, és Norileinat nézi kíváncsian. *
- Lenxyn, most aztán bajt hoztál a fejedre. Kiérdemled, hogy hámot rakjak rád és akkor nem fogsz szabadon kóricálni. *Próbál erélyes lenni a hiúzzal, de mint minden macskaféle, így ő is eléggé öntörvényű. Wyn a lányra tekint, s reméli, hogy eddigre megnyugszik kissé és legalább a kardot lentebb engedi. A hiúz továbbra sem támad, inkább csak kíváncsian figyeli az ajtóban lévő nőt, a farka vége ide-oda rezdül, füleit hol előre, hol hátra billenti, és pár rekedt, panaszos hangot hallat a nő felé. Láthatóan érdekli az idegen, de a mozdulatai nem támadóak, inkább óvatosak. Wyn egyelőre azon morfondírozik, hogyan tudná a hiúzt elhúzni az ajtóból úgy, hogy ne jöjjön vissza. Jól ismeri már ezt a nézést. Lenxyn szeme sarkában az a szikra gyúl, amit mindig akkor lát, amikor az állat valami új szagot, új hangot akar közelebbről megismerni. Nem a vér, hanem a kíváncsiság vonzza most az ajtó felé.*
- Nincs esetleg valami nyers hús, amivel elcsalhatnám? Kifizetem. *Kérdezi nyugodt hangnemben a másikat, s érződik rajta, hogy szeretné megoldani ezt a helyzetet békésen. Egyelőre nincs jobb ötlete, mint egy finom falattal elcsalni Lenxynt. Nem tudja, hogy ez most beválna-e, de jelen pillanatban ez a legjobb ötlete.*
*A hasánál átkarolva próbálja a hiúzt elhúzni az ajtótól, de ez nem akar sikerülni, mert az állat hegyes karmával az ajtóba kapaszkodik. Ekkor váratlanul kinyílik az ajtó befelé. Ebben a pillanatban Lenxyn ösztönösen visszahúzza karmait és ezzel a lendülettel Wyn megindul hátrafelé. A fogásból a ruganyos macska kiugrik, így csak gazdája esik hátra. A hiúz nem támad, sőt hátra is lép párat az ajtótól, mert az ajtót nyitó karddal a kezében elég hozzá, hogy ne akarjon beszaladni. Ettől függetlenül a hiúz csóválja a farkát és egy-két nyávogást ereszt el a nő felé. Kíváncsi rá, de egyértelműen nem támadó. Wyn is feltápászkodik közben és megpillantja a kardot tartó emberlányt.*
- Szörnyen sajnálom. Kérem, ne bántsa Lenxynt. Én neveltem fel, sosem támadna emberre, de valami ide vonzotta. Egyszerűen nem csinált még ilyet, nem tudom, mi ütött belé. *Elnézést kérően és nyugodt hangnemben próbálja a látszólag meglepett és feszült nőt eltéríteni a kard használatától. Ismét megpróbálja a hiúzt a hasánál átkarolni, felemelni és elcipelni, de alig lép párat vele, amikor Lenxyn kibújik a fogásból, visszaugrik a bejárati ajtó közelébe, és Norileinat nézi kíváncsian. *
- Lenxyn, most aztán bajt hoztál a fejedre. Kiérdemled, hogy hámot rakjak rád és akkor nem fogsz szabadon kóricálni. *Próbál erélyes lenni a hiúzzal, de mint minden macskaféle, így ő is eléggé öntörvényű. Wyn a lányra tekint, s reméli, hogy eddigre megnyugszik kissé és legalább a kardot lentebb engedi. A hiúz továbbra sem támad, inkább csak kíváncsian figyeli az ajtóban lévő nőt, a farka vége ide-oda rezdül, füleit hol előre, hol hátra billenti, és pár rekedt, panaszos hangot hallat a nő felé. Láthatóan érdekli az idegen, de a mozdulatai nem támadóak, inkább óvatosak. Wyn egyelőre azon morfondírozik, hogyan tudná a hiúzt elhúzni az ajtóból úgy, hogy ne jöjjön vissza. Jól ismeri már ezt a nézést. Lenxyn szeme sarkában az a szikra gyúl, amit mindig akkor lát, amikor az állat valami új szagot, új hangot akar közelebbről megismerni. Nem a vér, hanem a kíváncsiság vonzza most az ajtó felé.*
- Nincs esetleg valami nyers hús, amivel elcsalhatnám? Kifizetem. *Kérdezi nyugodt hangnemben a másikat, s érződik rajta, hogy szeretné megoldani ezt a helyzetet békésen. Egyelőre nincs jobb ötlete, mint egy finom falattal elcsalni Lenxynt. Nem tudja, hogy ez most beválna-e, de jelen pillanatban ez a legjobb ötlete.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:23:29
Üzenet elküldve: 2025-12-07 20:23:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Igen, pont azok az éjjeli beszédek hiányoznak nekik. Ahol képzeletükben, már legyőzték a rájuk váró akadályokat. Ahol már azon merengenek mekkora legyen a házikó. Hol legyen a kis kertje, legyen istálló vagy sem. Ha igen milyen ló, tehén tán kecske legyen ott ami majd jól fogja szolgálni a ház népét. Vagy a városban legyen az? Egy kis sorház, aminek ablakában fűszer növények és virágok tündökölnek majd. Ahova város büszke őrét haza várja őt tárt karokkal. Szép gondolatok voltak. Amiknek csupán az emléke dereng csupán a sötét szobában éjjelente. Azt a magányt csak Luu töri meg néha, de vele nem alszik egy ágyban. Nem úgy öleli mint Trylnort. Még ha akkor abban a pillanatban, jól esett az az ölelés. Még ha picit máshogy is érződött. Nem az.
Hiába, akkor tudja csak igazán mit veszített valaki. Amikor az kipereg kezei közül. Hiányzik neki a kis barna hajú hercege. A kis hetyke alkatával. Szemébe logó hajával, és néha koszos arcával amit a birkózásban szedett össze a többi fiúval.
Még azok a hatalmas barna szemei is Deresnek rá emlékezteti. Ahogy két kezébe fogja a kutya pofáját, és dédelgeti őt pár másodperc erejéig. Néha elfelejti, hogy ő sem már az a fiatal jószág ami akkor volt. És öreg korára már lehet csak makacsabb lett, vagy a hallása rossz már néha nem úgy reagál mint évekkel ezelőtt.
De azok a barna szemek pont úgy ragyognak rá, ahogy Trylnoré tette akkoriban. Ezt a nosztalgikus pillanatot azonban egy hatalmas puffanás töri meg. Cilia és Deres is hirtelen a hang irányába fordulnak. És meg is látja az az alakot, aki arcához szorítva kezét nyöszörög fájdalmában. Ami viszont jobban szemet szúr neki. Az az egyenruha. Ami nem olyan mint a láncosoké. Pontosabban nem páncél még. De a szabása, és a színek. Ugyan azt képviseli. Hirtelen lábai arra sarkalják őt, hogy szaladjon. Elvégre, ha tényleg a városőr tagja az illető. Biztosan felismeri majd. Nem kockáztathatja meg. Ám mégis. Egy másik erő itt tartja. Az ami mindig is ott tartotta őt a veszélyes helyeken is. Mint a romváros. A segítség nyújtás. Hogy nem hagyhatja látni mások szenvedését. Idegesen kapkodja tekintetét a biztonságot jelző útra, ami háta mögött helyezkedik el, vagy épp a jajgató fiatal formára. Akit most még nem ismer fel mivel annak kezei arcát takarják. Viszont ekkor pillantja meg a vörös színt. Vér. Lehet rosszabb az az ütés mint, ahogy az elsőre hallatszott.*
- Jaaj.. Eeyr kérlek segíts meg.
*Tekint fel megadóan az égre, majd a sálat ami arca előtt van feljebb húzza. Hogy csak a smaragdok látszódjanak ki. És azok a kósza szőke fürtök, amik lázadóan kiszöktek a fonatból.*
- Jól van úrfi?
*Szól kedvesen, ahogy néhány lépéssel közelíteni kezd Trylnor felé. Deres is Ciliával együtt közelít. És egy ideig ő maga is gyanakodó. Mert a kutya is felismeri az egyenruhát. Ám egy valami, ahogy közelebb ér elárulja a fiút. És hamarabb is lép oda hozzá mint a szőkeség tenné.*
- Deres ne!
*Szól rá mindhiába. A nagy dög már meglódul a fiatal fiú felé. Farkát örömtelien csóválva. Nyalogatni is kezdi annak kezét, miközben boldog elégedett nyüszögéssel örvend, hogy újra látja Trylnort.*
- Deres, mi ütött beléd? Bocsásson meg, nem szokott ilyet csinálni!
*Mentegetőzik ijedten Szikra, és megfogja a kutyát grabancánál fogva. És amennyire ereje engedi, maga mellé ülteti.*
- Ül!
*Még ha engedelmeskedik is a parancsszavaknak. Az öröme továbbra sem lankad a kutyának. Farka örömteljesen sepri maga mögött az út porát.*
- Látom vérzik, segíthetek? Eltudom látni ha gondolja.
*Fordul vissza a fiúra tekintete Ciliának. Hangja továbbra is kedves, ám érezhető benne, hogy izgul. Mintha tartana az ifjú legénytől. Aki tán jó másfél fejjel fölé magasodik. Talán az ijedség az ami visszatartja azt a furcsa gondolatot fejében. Mintha már látta volna ezt az alakot valahol. Nem is olyan régen.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.07 20:24:18
*Igen, pont azok az éjjeli beszédek hiányoznak nekik. Ahol képzeletükben, már legyőzték a rájuk váró akadályokat. Ahol már azon merengenek mekkora legyen a házikó. Hol legyen a kis kertje, legyen istálló vagy sem. Ha igen milyen ló, tehén tán kecske legyen ott ami majd jól fogja szolgálni a ház népét. Vagy a városban legyen az? Egy kis sorház, aminek ablakában fűszer növények és virágok tündökölnek majd. Ahova város büszke őrét haza várja őt tárt karokkal. Szép gondolatok voltak. Amiknek csupán az emléke dereng csupán a sötét szobában éjjelente. Azt a magányt csak Luu töri meg néha, de vele nem alszik egy ágyban. Nem úgy öleli mint Trylnort. Még ha akkor abban a pillanatban, jól esett az az ölelés. Még ha picit máshogy is érződött. Nem az.
Hiába, akkor tudja csak igazán mit veszített valaki. Amikor az kipereg kezei közül. Hiányzik neki a kis barna hajú hercege. A kis hetyke alkatával. Szemébe logó hajával, és néha koszos arcával amit a birkózásban szedett össze a többi fiúval.
Még azok a hatalmas barna szemei is Deresnek rá emlékezteti. Ahogy két kezébe fogja a kutya pofáját, és dédelgeti őt pár másodperc erejéig. Néha elfelejti, hogy ő sem már az a fiatal jószág ami akkor volt. És öreg korára már lehet csak makacsabb lett, vagy a hallása rossz már néha nem úgy reagál mint évekkel ezelőtt.
De azok a barna szemek pont úgy ragyognak rá, ahogy Trylnoré tette akkoriban. Ezt a nosztalgikus pillanatot azonban egy hatalmas puffanás töri meg. Cilia és Deres is hirtelen a hang irányába fordulnak. És meg is látja az az alakot, aki arcához szorítva kezét nyöszörög fájdalmában. Ami viszont jobban szemet szúr neki. Az az egyenruha. Ami nem olyan mint a láncosoké. Pontosabban nem páncél még. De a szabása, és a színek. Ugyan azt képviseli. Hirtelen lábai arra sarkalják őt, hogy szaladjon. Elvégre, ha tényleg a városőr tagja az illető. Biztosan felismeri majd. Nem kockáztathatja meg. Ám mégis. Egy másik erő itt tartja. Az ami mindig is ott tartotta őt a veszélyes helyeken is. Mint a romváros. A segítség nyújtás. Hogy nem hagyhatja látni mások szenvedését. Idegesen kapkodja tekintetét a biztonságot jelző útra, ami háta mögött helyezkedik el, vagy épp a jajgató fiatal formára. Akit most még nem ismer fel mivel annak kezei arcát takarják. Viszont ekkor pillantja meg a vörös színt. Vér. Lehet rosszabb az az ütés mint, ahogy az elsőre hallatszott.*
- Jaaj.. Eeyr kérlek segíts meg.
*Tekint fel megadóan az égre, majd a sálat ami arca előtt van feljebb húzza. Hogy csak a smaragdok látszódjanak ki. És azok a kósza szőke fürtök, amik lázadóan kiszöktek a fonatból.*
- Jól van úrfi?
*Szól kedvesen, ahogy néhány lépéssel közelíteni kezd Trylnor felé. Deres is Ciliával együtt közelít. És egy ideig ő maga is gyanakodó. Mert a kutya is felismeri az egyenruhát. Ám egy valami, ahogy közelebb ér elárulja a fiút. És hamarabb is lép oda hozzá mint a szőkeség tenné.*
- Deres ne!
*Szól rá mindhiába. A nagy dög már meglódul a fiatal fiú felé. Farkát örömtelien csóválva. Nyalogatni is kezdi annak kezét, miközben boldog elégedett nyüszögéssel örvend, hogy újra látja Trylnort.*
- Deres, mi ütött beléd? Bocsásson meg, nem szokott ilyet csinálni!
*Mentegetőzik ijedten Szikra, és megfogja a kutyát grabancánál fogva. És amennyire ereje engedi, maga mellé ülteti.*
- Ül!
*Még ha engedelmeskedik is a parancsszavaknak. Az öröme továbbra sem lankad a kutyának. Farka örömteljesen sepri maga mögött az út porát.*
- Látom vérzik, segíthetek? Eltudom látni ha gondolja.
*Fordul vissza a fiúra tekintete Ciliának. Hangja továbbra is kedves, ám érezhető benne, hogy izgul. Mintha tartana az ifjú legénytől. Aki tán jó másfél fejjel fölé magasodik. Talán az ijedség az ami visszatartja azt a furcsa gondolatot fejében. Mintha már látta volna ezt az alakot valahol. Nem is olyan régen.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.07 20:24:18
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-07 19:52:47
Üzenet elküldve: 2025-12-07 19:52:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Manapság ritka, hogy úgy igazán elmerenghessen az élet nagy dolgain. Esténként ugyan van ilyesmiről szó a szobájában, ahol a többi társával együtt beszélget, de valahogy az ő életük dolgai nem olyan nagyok, mint Trylnoré. Mint minden vele egykorú természetesen, azt hiszi, hogy különleges és sokkal többre viszi majd mindenkinél. Még aközben is ezt gondolja, mikor a lószart vakarja le a hadnagy csizmájának talpáról.
Most is csak egy szusszanásnyi idő jut a gondolatokra. Képzeleghet úgy, hogy abba nem szól bele senki, nem sző mellé több és rosszabb, sekélyes álmot. Eszébe jut persze az, hogy alig néhány hónapja még teljesen mást szeretett volna. Keserű ízt érez nyelve hátán, ahogy arra gondol, már nem a szőkeséget képzeli a felépített otthonba maga mellé. Nem is képzelheti. Épp ezért lesz ő harcos hős, vagy az arénák ura - mert úgy lehet wegtorenbe költözik, ha eléggé ügyes lesz majd. Netán bestiákat öl majd halomra az Erdőmélyén. Bárgyú mosoly terül szét ábrázatán, bár nem mondhatni, hogy kifejezetten boldog most a magányában.
Hamar megdöbbenés veszi át persze az uralmat vonásai felett, ahogy ellöki magát a faltól, s nekilódulna, hogy még egyet zsugázzon az ikrekkel, vagy valami hasonló haszontalanságot kövessen el, de meglátja Derest és… az őt simogató Ciliát. Hirtelen kezd el torkában dobogni a szíve, szégyenszemre egy lány okozza e félelmet, nem a felé törő ork hadak. A térde csak azért nem remeg meg, mert hirtelen olyan erővel nyomja talpát a földbe, hogy fizikai képtelenség a rezdülés. De nem vehetik észre, így megembereli magát: elfut. Illetve futna, ha fordultában nem épp nyílna egy hatalmas ajtó, amibe úgy istenesen orral belefejel. Nem jajjgat, elég férfi ő már ahhoz, hogy nyafogni kezdjen, de az ismeretlen „támadója” sűrű és hangos elnézéstkérések közepette eliszkol, hiszen tudvalevő, hogy a várost szolgálja Trylnor. Merthogy szerinte ezt a ruházatából bárki tudhatja, aki pedig nem, az hülye. De ki akarna büntetést egy hivatásos véletlen bántalmazásáért? Senki. Nem is érdekli különösebben a kölyköt, mert épp azzal van elfoglalva, hogy ne essen el szédültében, miközben az ujjai között kicsordogáló vér látványa is csak a talajt forgatja alatta.*
*Manapság ritka, hogy úgy igazán elmerenghessen az élet nagy dolgain. Esténként ugyan van ilyesmiről szó a szobájában, ahol a többi társával együtt beszélget, de valahogy az ő életük dolgai nem olyan nagyok, mint Trylnoré. Mint minden vele egykorú természetesen, azt hiszi, hogy különleges és sokkal többre viszi majd mindenkinél. Még aközben is ezt gondolja, mikor a lószart vakarja le a hadnagy csizmájának talpáról.
Most is csak egy szusszanásnyi idő jut a gondolatokra. Képzeleghet úgy, hogy abba nem szól bele senki, nem sző mellé több és rosszabb, sekélyes álmot. Eszébe jut persze az, hogy alig néhány hónapja még teljesen mást szeretett volna. Keserű ízt érez nyelve hátán, ahogy arra gondol, már nem a szőkeséget képzeli a felépített otthonba maga mellé. Nem is képzelheti. Épp ezért lesz ő harcos hős, vagy az arénák ura - mert úgy lehet wegtorenbe költözik, ha eléggé ügyes lesz majd. Netán bestiákat öl majd halomra az Erdőmélyén. Bárgyú mosoly terül szét ábrázatán, bár nem mondhatni, hogy kifejezetten boldog most a magányában.
Hamar megdöbbenés veszi át persze az uralmat vonásai felett, ahogy ellöki magát a faltól, s nekilódulna, hogy még egyet zsugázzon az ikrekkel, vagy valami hasonló haszontalanságot kövessen el, de meglátja Derest és… az őt simogató Ciliát. Hirtelen kezd el torkában dobogni a szíve, szégyenszemre egy lány okozza e félelmet, nem a felé törő ork hadak. A térde csak azért nem remeg meg, mert hirtelen olyan erővel nyomja talpát a földbe, hogy fizikai képtelenség a rezdülés. De nem vehetik észre, így megembereli magát: elfut. Illetve futna, ha fordultában nem épp nyílna egy hatalmas ajtó, amibe úgy istenesen orral belefejel. Nem jajjgat, elég férfi ő már ahhoz, hogy nyafogni kezdjen, de az ismeretlen „támadója” sűrű és hangos elnézéstkérések közepette eliszkol, hiszen tudvalevő, hogy a várost szolgálja Trylnor. Merthogy szerinte ezt a ruházatából bárki tudhatja, aki pedig nem, az hülye. De ki akarna büntetést egy hivatásos véletlen bántalmazásáért? Senki. Nem is érdekli különösebben a kölyköt, mert épp azzal van elfoglalva, hogy ne essen el szédültében, miközben az ujjai között kicsordogáló vér látványa is csak a talajt forgatja alatta.*
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:29:40
Üzenet elküldve: 2025-12-07 16:29:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Gyorsan próbál tájékozódni az Eeyr papról, ki látta és ki hallott felőle, több-kevesebb sikerrel. Névről kevesen ismerik, de sokan hallottak róla, vagy van kedves mondanivalójuk a tevékenységéről. Nem akar udvariatlan lenni, de nem igazán ezért van itt, de a legtöbbje nem igazán érdekli, annyira nem akar részt venni a másik életében, hogy hallgassa, csak felkeresi, hogy legyen nála pár gyógyfőzet. Egy történet viszont megüti a fülét. A Pegazus fogadóban, már elég rég, egy szerencsétlen kalandor zuhant ki az emeleti ablakon, állítólag önnön szántából, hogy meneküljön egy démonfajzat elől. Eleinte nehezen hiszi el, bár ennek kevés nyomát adja. Úgy általában kevés nyomát adja az érzelmeknek, bár akit érdekli, könnyedén kitalálhatja. Nem titkol semmit, csak eléggé üres a lelkivilága. De a történet lassan érdekesebbé válik, mint amiért alapból keresné a papot és látszólag ezen esemény alapján könnyedén eszükbe is jut, hogy kire gondol, mintsem a kinézete alapján. Ha más nem, így egyre több darabkát is össze tud rakni a történésekből. A szerencsétlen áldozat neve Venthel volt állítólag, karmolásnyomok az arcán és, hogy ténylegesen Valuryen látta el a sebeit, több-kevesebb sikerrel. Annyit is megtud, hogy miféle lény lehetett ez és a szót régóta nem hallotta. Reménykedett, hogy ez csak a gyerekmesékben létezik, de úgy tűnik, hogy akkor ha más nem, a felnőttek számára is léteznek ilyen mesék. Többet úgy sem fog megtudni, amíg össze nem fut legalább az egyikükkel, remélhetőleg azzal, akit keres is. Szép lenne, ha letudhatná a dolgot, de úgy tűnik, hogy a Eeyr hívőt is keresi a baj.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-07 10:42:48
Üzenet elküldve: 2025-12-07 10:42:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*A napok a szokottnál is szokványosabbak. A hideg miatt a kertjével nem kell foglalkoznia. Így ahelyett mostanság Anvielnek segít a főzésben és a rendrakásban. Persze az állatok most is jó hallgatói, amikor őket teszi rendbe. De ezek mára már kinőtték magukat rutinná. Hozzá szokott már ahhoz a fáradtsághoz, és már a kútból való víz kimerés sem olyan nehéz mint volt. Vagy inkább csak megszokta. Ám hiába a gyerek sereg, vagy Luu. Magányos.
Az éjszakái nyugtalanok, nincs aki ölelje. Akivel a paplan alatt kibeszélheti gondolatait, titkait. Eeyr hallgatja csak őt imáiban. De azokban is egyért könyörög. Vigyázzon Trylnorra. Akiről most is csak sejtelmei lehetnek merre lehet. Tán tényleg kaszárnyában kötött ki. Bár az is lehet tényleg világgá szaladt. Akármerre. A bizonytalanság már már meg tudná őrjíteni szegény lányt.
Tán mégis szerencse, hogy a kötelesség amit magára vállalt lent tartja őt a biztos talajon. Illetve az a terve amivel segíteni szeretné a romvárosban szenvedőket.
Erről is jut eszébe. Ideje lenne meglátogatni a piacot. Talán az a Babkár képes lenne jó áron szerezni neki pár eszközt. Amivel felállíthatná saját kis ispotályát.
Ezért így is tesz. Magához hívja hű társát, és mára már megszokott felszerelésével indul útnak. Persze most is közli Anviel nénivel hova megy. Hát hova máshova ha nem a templomba. Persze a kitérőről nem kell tudnia. Deres vele lesz és Tüske is. Na nem mintha a templomba szüksége volna rá. De a romvárosban annál inkább.
Felkészül hát az útra. Télies viseletet hord már a lányka. Illetve szüksége volt már új ruhára is. Az előzőket kinőtte, sokak meglepetésére. Na így sem lett sokkalta magasabb. De a kislányos kinézetet már lassan teljesen hátra hagyja. Vonalai és arcvonásai is már kezdenek komolyodni. Ha családjából bárki látná, biztos mondaná tiszta anyja.
Viszont azt a luxust, hogy arcát nem fedve halad végig a városon. Nem teheti meg. Tudja Deres is lehet egy árulkodó jel. Viszont a kutya nagyobb védelmet jelent még akkor is, ha esetleg lebuktathatja.
Gyorsan vág át a romvároson. Sietős léptek fej lehajtva. Mintha ő is csak egy járókelő lenne. A smaragdok azonban szüntelenül forognak minden irányba. Kerülve a városőröket messziről. És minden olyan formát aki esetleg őt követhetné.
Még szerencse, hogy így is tesz. Egy kisebb csapat városőr halad előtte. És a baj az csupán, hogy a piac felé vezető utat járják épp. Bosszúsan felmorog a lány, és egy kerülő úton kezd el gondolkodni. Talán a polgárnegyed pont megfelelő lesz erre.*
- Gyere Deres!
*Szól határozottan a kutyája felé, és gyorsan le is fordul az utcán mielőtt az őrök megláthatnák.
Gyorsan halad fel a polgárnegyedbe vezető úton, és minél hamarabb a szűkösebb utcákon szeretné magát találni. Ám Deres egy pillanatra meg áll. Mert megcsapja az orrát egy ismerős illat. A földet és a falat kezdi el szimatolni. Mintha a forrását keresné. Mit sem tudva arról, hogy az ismerős illat gazdája Trylnor egy sarokkal arrébb áll falnak támasztva. Néhány méterre csupán tőlük.
Cilia észreveszi, hogy léptek zaja pontosan négy manccsal lesz kevesebb. Hátra is fordul látva a nagy jószág épp keres valamit.*
- Deres erre nincs időnk! Gyere. Hallod? DERES!
*Szólal fel hangosabban Cilia. Amit jobb körülmények között sosem tenne meg. De nem teheti meg most, hogy elméláznak. Szag ide vagy oda.
Deres, a hatalmas farkaskutya is egy pillanatra összerezzen a hang hallatán. És farkát behúzva követi ismét gazdáját.
Cilia tekintete hamar meglágyul a sértett és megilletődött nagy mamlaszon, le is guggol hozzá egy pillanatra.*
- Jaj ne haragudj. De muszáj sietnünk. Gyere, jó fiú!
*Simogatja meg a nagy jószág fejét kedvesen. Mert nem haragszik rá. Sose tudna. Ám most feladatuk van, amit jobb minél hamarabb elvégezni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.07 10:49:14
*A napok a szokottnál is szokványosabbak. A hideg miatt a kertjével nem kell foglalkoznia. Így ahelyett mostanság Anvielnek segít a főzésben és a rendrakásban. Persze az állatok most is jó hallgatói, amikor őket teszi rendbe. De ezek mára már kinőtték magukat rutinná. Hozzá szokott már ahhoz a fáradtsághoz, és már a kútból való víz kimerés sem olyan nehéz mint volt. Vagy inkább csak megszokta. Ám hiába a gyerek sereg, vagy Luu. Magányos.
Az éjszakái nyugtalanok, nincs aki ölelje. Akivel a paplan alatt kibeszélheti gondolatait, titkait. Eeyr hallgatja csak őt imáiban. De azokban is egyért könyörög. Vigyázzon Trylnorra. Akiről most is csak sejtelmei lehetnek merre lehet. Tán tényleg kaszárnyában kötött ki. Bár az is lehet tényleg világgá szaladt. Akármerre. A bizonytalanság már már meg tudná őrjíteni szegény lányt.
Tán mégis szerencse, hogy a kötelesség amit magára vállalt lent tartja őt a biztos talajon. Illetve az a terve amivel segíteni szeretné a romvárosban szenvedőket.
Erről is jut eszébe. Ideje lenne meglátogatni a piacot. Talán az a Babkár képes lenne jó áron szerezni neki pár eszközt. Amivel felállíthatná saját kis ispotályát.
Ezért így is tesz. Magához hívja hű társát, és mára már megszokott felszerelésével indul útnak. Persze most is közli Anviel nénivel hova megy. Hát hova máshova ha nem a templomba. Persze a kitérőről nem kell tudnia. Deres vele lesz és Tüske is. Na nem mintha a templomba szüksége volna rá. De a romvárosban annál inkább.
Felkészül hát az útra. Télies viseletet hord már a lányka. Illetve szüksége volt már új ruhára is. Az előzőket kinőtte, sokak meglepetésére. Na így sem lett sokkalta magasabb. De a kislányos kinézetet már lassan teljesen hátra hagyja. Vonalai és arcvonásai is már kezdenek komolyodni. Ha családjából bárki látná, biztos mondaná tiszta anyja.
Viszont azt a luxust, hogy arcát nem fedve halad végig a városon. Nem teheti meg. Tudja Deres is lehet egy árulkodó jel. Viszont a kutya nagyobb védelmet jelent még akkor is, ha esetleg lebuktathatja.
Gyorsan vág át a romvároson. Sietős léptek fej lehajtva. Mintha ő is csak egy járókelő lenne. A smaragdok azonban szüntelenül forognak minden irányba. Kerülve a városőröket messziről. És minden olyan formát aki esetleg őt követhetné.
Még szerencse, hogy így is tesz. Egy kisebb csapat városőr halad előtte. És a baj az csupán, hogy a piac felé vezető utat járják épp. Bosszúsan felmorog a lány, és egy kerülő úton kezd el gondolkodni. Talán a polgárnegyed pont megfelelő lesz erre.*
- Gyere Deres!
*Szól határozottan a kutyája felé, és gyorsan le is fordul az utcán mielőtt az őrök megláthatnák.
Gyorsan halad fel a polgárnegyedbe vezető úton, és minél hamarabb a szűkösebb utcákon szeretné magát találni. Ám Deres egy pillanatra meg áll. Mert megcsapja az orrát egy ismerős illat. A földet és a falat kezdi el szimatolni. Mintha a forrását keresné. Mit sem tudva arról, hogy az ismerős illat gazdája Trylnor egy sarokkal arrébb áll falnak támasztva. Néhány méterre csupán tőlük.
Cilia észreveszi, hogy léptek zaja pontosan négy manccsal lesz kevesebb. Hátra is fordul látva a nagy jószág épp keres valamit.*
- Deres erre nincs időnk! Gyere. Hallod? DERES!
*Szólal fel hangosabban Cilia. Amit jobb körülmények között sosem tenne meg. De nem teheti meg most, hogy elméláznak. Szag ide vagy oda.
Deres, a hatalmas farkaskutya is egy pillanatra összerezzen a hang hallatán. És farkát behúzva követi ismét gazdáját.
Cilia tekintete hamar meglágyul a sértett és megilletődött nagy mamlaszon, le is guggol hozzá egy pillanatra.*
- Jaj ne haragudj. De muszáj sietnünk. Gyere, jó fiú!
*Simogatja meg a nagy jószág fejét kedvesen. Mert nem haragszik rá. Sose tudna. Ám most feladatuk van, amit jobb minél hamarabb elvégezni.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.07 10:49:14
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-07 09:37:02
Üzenet elküldve: 2025-12-07 09:37:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Lóhalálában fut. Olyan fontos dolgot bíztak rá, amit másra sosem bíznának, annyi bizonyos. Legalábbis az ő korában biztos senki nem kézbesített még viaszpecséttel ellátott, rettentően fontos iratot, amit egy hadnagy írt a… nos Trylnor kezével. Jó hinni az efféle mesékben, jó hinni, hogy fontos, persze nem egyedi egy szakma ez, már ha szakmának lehet nevezni a fullajtárkodást. Valószínűleg nem. Annyi rendrakás, fegyverrendezés, lóganépucolás és sörszag után végre kint van a szabad levegőn, amit már szinte alig kap, hiszen kifulladt a kézbesítésben, ami meglehetőst sürgős volt. De végül sikerült időben odaérnie.
Van egy kis szabadideje a jó munkájáért cserébe, s így, hogy tényleg jól elvégezte, pihegve áll meg a negyed szélén, ahonnan már nem sok lépésbe kerülne elérnie Romvárost. Kipirult homlokát simítja végig, hogy eltávolítson néhány verítékgyöngyöt róla, s csak mered a távolba, miközben levegőért küzd, de csakhamar rendeződik végre.
Ha volna ideje ilyesféle érzésekre, akkor hiányozna neki az árvaház. Hiányozna Cilia, Luu, de még az az idegesítő Silypi is. Mindenki, akit amúgy annyira utál. Keserédes ez. Csak a menyét maradt vele, aki most már táskájában kapott helyet, mert a szűkös posztóvértje alá nehezebben dugná el. Igen nehéz rejtegetni kis barátját, de megéri.
Megéri a rengeteg munka és edzés is. Jelenleg is afféle fázisában van az élétnek, mikor hatról-hatra változik a hangja, a testtartása, de még a tekintetében honoló közöny is. A magára szedett kevéske izomtól már nem olyan nyeszlett, a gerince is mintha kiegyenesedett volna a helyesen kivitelezett gyakorlatsoroktól, a haja pedig hosszabb a szokottnál. A hosszútőr teszi csak igazán veszélyes külleművé viszont! - Hiszi ezt is. - Nem felnőtt még, rendkívül messze van az, de kellemesebb a szemeknek, mint eddig. Csakhogy a szemek, akik mostanság látják azok az idősebb szobatársak, na meg a büdös-alkoholgőzős öregek, akik csicskáztatják. Egy kiüresedett ház falának dőlve mereng egy keveset, nem is nézve ki vonul el mellette, vagy ki nem. Beleragadt a gondolataiba.*
Van egy kis szabadideje a jó munkájáért cserébe, s így, hogy tényleg jól elvégezte, pihegve áll meg a negyed szélén, ahonnan már nem sok lépésbe kerülne elérnie Romvárost. Kipirult homlokát simítja végig, hogy eltávolítson néhány verítékgyöngyöt róla, s csak mered a távolba, miközben levegőért küzd, de csakhamar rendeződik végre.
Ha volna ideje ilyesféle érzésekre, akkor hiányozna neki az árvaház. Hiányozna Cilia, Luu, de még az az idegesítő Silypi is. Mindenki, akit amúgy annyira utál. Keserédes ez. Csak a menyét maradt vele, aki most már táskájában kapott helyet, mert a szűkös posztóvértje alá nehezebben dugná el. Igen nehéz rejtegetni kis barátját, de megéri.
Megéri a rengeteg munka és edzés is. Jelenleg is afféle fázisában van az élétnek, mikor hatról-hatra változik a hangja, a testtartása, de még a tekintetében honoló közöny is. A magára szedett kevéske izomtól már nem olyan nyeszlett, a gerince is mintha kiegyenesedett volna a helyesen kivitelezett gyakorlatsoroktól, a haja pedig hosszabb a szokottnál. A hosszútőr teszi csak igazán veszélyes külleművé viszont! - Hiszi ezt is. - Nem felnőtt még, rendkívül messze van az, de kellemesebb a szemeknek, mint eddig. Csakhogy a szemek, akik mostanság látják azok az idősebb szobatársak, na meg a büdös-alkoholgőzős öregek, akik csicskáztatják. Egy kiüresedett ház falának dőlve mereng egy keveset, nem is nézve ki vonul el mellette, vagy ki nem. Beleragadt a gondolataiba.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-06 21:48:16
Üzenet elküldve: 2025-12-06 21:48:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Polgárnegyed, sorházak//
*Mint mindegyiknek, az ő kedves kis otthonának is megvannak a maga furcsa, megmagyarázhatatlan neszei, amik sokszor ijesztőek tudnak lenni, főleg éjszaka, és az is igaz, hogy Nori magától is képes olyan hangokat hallani, amik nem is léteznek. A lánynak egyszer már sikerült kialudnia magát, most pedig félálomban fekszik az ágyában, amikor is egy olyan zajra lesz figyelmes, amit nem lehet összetéveszteni sem a képzeletének szüleményeivel, sem pedig a megszokott, furcsa hangokkal.
Rémülten ül fel az ágyban, mikor a bejárati ajtó felől valami különös, kaparászó hangot hall, ami pont olyan, mint egy horrortörténetben, amikor az éjszaka rettegett lénye eljön a főhősnőért, hogy széttépje és másnap reggel már csak a vérét és szétcincált holttestét tudják megvizsgálni a helyszínre kiérkező városőrök.
Az éjjeliszekrényre pillant, ahol ott van a két bögre, de nincs már egyikben sem a finomra sikerült teából, az ágy végében pedig ott alszik fekete bundájú, sárga szemű macskája, Szörnyecske is. Szíve hevesen dobog, lábai kissé reszketnek, de feláll az ágyról. Szoknyája lágyan omlik a lábaira, miközben hangtalanul tesz pár lépést előre.*
~Velar?~ *Szólítja meg közben társát, aki mindig ott van vele, legbelül az elméje mélyén, de ezúttal nem kap választ. A léleknek nincs semmi hozzáfűznivalója a kísérteties zajhoz, ami nem akar megszűnni. A lány tovább lépked, már az előszobában jár, ahol egy óvatos mozdulattal a kezébe veszi a mesterkardját, kivonja a tokból, és azzal lépked tovább az ajtó felé, ami már csak pár lépésnyire van tőle. Nincs harchoz öltözve, és fogalma sincs róla, hogy mi vár majd rá a másik oldalt, de valami azt súgja, hogy muszáj megnéznie.*
~Máris megtaláltak volna az orkok? Nem, akkor Pashthrához vezette volna őket a vérmágia…~ *Hiába gondolkozik, nem talál kielégítő magyarázatot a zajra, így hát az ajtóhoz lép, bal kezével elfordítja a kulcsot a zárban, majd kinyitja. Az ajtó befelé nyílik, így azonnal a hiúzzal találja magát szemben, és mögötte a gazdájával, aki próbálja lenyugtatni és visszahívni az állatot.*
- Mi a…? *A szót beléfojtja a meglepettség és az ösztön, ahogy azonnal védekezésre emeli a kardját. Ha az állat rátámadna, természetesen kész megvédeni magát, de mindannyian jobban járnának, ha erre nem kerülne sor.*
*Mint mindegyiknek, az ő kedves kis otthonának is megvannak a maga furcsa, megmagyarázhatatlan neszei, amik sokszor ijesztőek tudnak lenni, főleg éjszaka, és az is igaz, hogy Nori magától is képes olyan hangokat hallani, amik nem is léteznek. A lánynak egyszer már sikerült kialudnia magát, most pedig félálomban fekszik az ágyában, amikor is egy olyan zajra lesz figyelmes, amit nem lehet összetéveszteni sem a képzeletének szüleményeivel, sem pedig a megszokott, furcsa hangokkal.
Rémülten ül fel az ágyban, mikor a bejárati ajtó felől valami különös, kaparászó hangot hall, ami pont olyan, mint egy horrortörténetben, amikor az éjszaka rettegett lénye eljön a főhősnőért, hogy széttépje és másnap reggel már csak a vérét és szétcincált holttestét tudják megvizsgálni a helyszínre kiérkező városőrök.
Az éjjeliszekrényre pillant, ahol ott van a két bögre, de nincs már egyikben sem a finomra sikerült teából, az ágy végében pedig ott alszik fekete bundájú, sárga szemű macskája, Szörnyecske is. Szíve hevesen dobog, lábai kissé reszketnek, de feláll az ágyról. Szoknyája lágyan omlik a lábaira, miközben hangtalanul tesz pár lépést előre.*
~Velar?~ *Szólítja meg közben társát, aki mindig ott van vele, legbelül az elméje mélyén, de ezúttal nem kap választ. A léleknek nincs semmi hozzáfűznivalója a kísérteties zajhoz, ami nem akar megszűnni. A lány tovább lépked, már az előszobában jár, ahol egy óvatos mozdulattal a kezébe veszi a mesterkardját, kivonja a tokból, és azzal lépked tovább az ajtó felé, ami már csak pár lépésnyire van tőle. Nincs harchoz öltözve, és fogalma sincs róla, hogy mi vár majd rá a másik oldalt, de valami azt súgja, hogy muszáj megnéznie.*
~Máris megtaláltak volna az orkok? Nem, akkor Pashthrához vezette volna őket a vérmágia…~ *Hiába gondolkozik, nem talál kielégítő magyarázatot a zajra, így hát az ajtóhoz lép, bal kezével elfordítja a kulcsot a zárban, majd kinyitja. Az ajtó befelé nyílik, így azonnal a hiúzzal találja magát szemben, és mögötte a gazdájával, aki próbálja lenyugtatni és visszahívni az állatot.*
- Mi a…? *A szót beléfojtja a meglepettség és az ösztön, ahogy azonnal védekezésre emeli a kardját. Ha az állat rátámadna, természetesen kész megvédeni magát, de mindannyian jobban járnának, ha erre nem kerülne sor.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-06 16:28:01
Üzenet elküldve: 2025-12-06 16:28:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Mostanra már ő maga is élvezi, amikor Orthus a művészi pályájáról és a fellépéseiről érdeklődik, pontosan azért, mert már boldogan felelheti, hogy révbe ért, és énekes-színésznőként keresi a pénzt a megélhetésére, de nem csupán arra. Amellett, hogy élvezi és szereti, amit csinál, a fellépések egy tökéletes eszköz arra, hogy függetlenedhessen mások befolyása, legfőképp Orthus Morthimeré alól. Pénzügyileg legalábbis mindenképp, ami sokkalta szabadabb lehetőségeket jelenthet a számára. Ám mindezek ellenére továbbra sem érzi úgy, hogy el kellene távolodnia a kereskedő kötelékéből, mert továbbra is az ő hátán vannak a legjobb esélyei még feljebb kapaszkodni a társadalmi ranglétrán, csak a felállás változott. Talán már nem kell sok idő, hogy a prefektus egyszerű gyalog helyett igazi királynőként számoljon vele a képzeletbeli sakktábláján.
Amikor Orthus feláll, hogy Merlana kérésére megdicsérje a félvér cselédlányt, Miradea megszeppenten pislog a háttérben, talán még el is vörösödik kissé. Kapott ugyan már elismerést az életében, de ilyen fontos és ismert személyektől még soha, így őszinte örömmel fogadja Morthimer úr kedves szavait.*
- Igazán köszönöm, Prefektus Úr! Nagyon örülök, hogy ízlik Önnek, Önöknek az ebéd, és igyekszem a jövőben is ugyanígy folytatni a munkámat. *Kissé még meg is hajol, látszik, hogy az alázatosság és tisztelet a lány alapvető erényei közé tartoznak.
Merlana mindeközben ismét elcsendesedik, hisz a beszélgetésük fő témája újra a két férfi között zajlik találmányokról, ötletekről, grandiózus tervekről. A bárd azonban egyáltalán nem unatkozik, élvezi a társalgás dinamikáját, ahogy Orthus próbálja letördelni Gilas szarvait, de ő minden egyes alkalommal újakat farag magának, ahogy az egy ekkora képzelőerővel megáldott, ambiciózus mestertől el is várható. Abban reménykedik, hogy mindez majd meggyőzi a gnómot arról, hogy ha vele együtt vág bele abba az üzletbe, amiről egyelőre még csak ők ketten tudnak, akkor nem fog rosszul járni.
Nem szól hát semmit, csupán figyel, közben a tányérján lévő étel maradékát falatozza. Hamarosan az ebédjük végére érnek…*
//Sub Rosa Panzió//
*Mostanra már ő maga is élvezi, amikor Orthus a művészi pályájáról és a fellépéseiről érdeklődik, pontosan azért, mert már boldogan felelheti, hogy révbe ért, és énekes-színésznőként keresi a pénzt a megélhetésére, de nem csupán arra. Amellett, hogy élvezi és szereti, amit csinál, a fellépések egy tökéletes eszköz arra, hogy függetlenedhessen mások befolyása, legfőképp Orthus Morthimeré alól. Pénzügyileg legalábbis mindenképp, ami sokkalta szabadabb lehetőségeket jelenthet a számára. Ám mindezek ellenére továbbra sem érzi úgy, hogy el kellene távolodnia a kereskedő kötelékéből, mert továbbra is az ő hátán vannak a legjobb esélyei még feljebb kapaszkodni a társadalmi ranglétrán, csak a felállás változott. Talán már nem kell sok idő, hogy a prefektus egyszerű gyalog helyett igazi királynőként számoljon vele a képzeletbeli sakktábláján.
Amikor Orthus feláll, hogy Merlana kérésére megdicsérje a félvér cselédlányt, Miradea megszeppenten pislog a háttérben, talán még el is vörösödik kissé. Kapott ugyan már elismerést az életében, de ilyen fontos és ismert személyektől még soha, így őszinte örömmel fogadja Morthimer úr kedves szavait.*
- Igazán köszönöm, Prefektus Úr! Nagyon örülök, hogy ízlik Önnek, Önöknek az ebéd, és igyekszem a jövőben is ugyanígy folytatni a munkámat. *Kissé még meg is hajol, látszik, hogy az alázatosság és tisztelet a lány alapvető erényei közé tartoznak.
Merlana mindeközben ismét elcsendesedik, hisz a beszélgetésük fő témája újra a két férfi között zajlik találmányokról, ötletekről, grandiózus tervekről. A bárd azonban egyáltalán nem unatkozik, élvezi a társalgás dinamikáját, ahogy Orthus próbálja letördelni Gilas szarvait, de ő minden egyes alkalommal újakat farag magának, ahogy az egy ekkora képzelőerővel megáldott, ambiciózus mestertől el is várható. Abban reménykedik, hogy mindez majd meggyőzi a gnómot arról, hogy ha vele együtt vág bele abba az üzletbe, amiről egyelőre még csak ők ketten tudnak, akkor nem fog rosszul járni.
Nem szól hát semmit, csupán figyel, közben a tányérján lévő étel maradékát falatozza. Hamarosan az ebédjük végére érnek…*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-06 14:50:55
Üzenet elküldve: 2025-12-06 14:50:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Polgárnegyed, sorházak //
// Norileina Vylrien, Mai Faensa //
*Szokatlan újra a városban lennie, azonban néha szükséges. A város kövezett utcáinak keménysége különös éles ellentétben áll az erdő puha avarával, amin gyerekkora óta otthonosabban mozog. Mostani látogatása alkalmával egy rövidkarddal és egy bőr sisakkal lett gazdagabb a kovácsműhelyben. A fegyver súlya még szokatlanul húzza az oldalát, ami miatt reflexből időnként megigazítja az övét. Eladta a prémeket a piacon, így ebből tudta fedezni a kiadásait. Gondolataiba meredten halad a félvér a Polgárnegyed utcáin. Ruganyos, elfekre jellemző, hangtalan léptekkel halad az utcákon. Tekintete szinte ösztönösen pásztázza az árnyékos sikátorokat és a házak között megbújó alakokat. Bár nem olyan csendesen halad, mint az erdei talajon, de a zajos emberekhez képest nagyon óvatosan közlekedik. Ebben kiválóan követi hű társa Lenxyn a vöröses bundájú, hím hiúz. Esti alkalmakkor engedi neki, hogy a közelében legyen így a városban is. Ilyenkor a hiúz fülei folyton mozognak, minden hirtelen neszre aprót rezdülnek, mintha bármelyik pillanatban támadásra vagy menekülésre készen állna. Nappal kötözködhetnének a városőrök így inkább biztosra megy. A félvér ösztönösen az utcák árnyékosabb oldalát választja, kerülve a feltűnést, és időnként lopva hátrapillant, hogy meggyőződjön, nem figyeli-e őket senki különösebben. Egy darabig egész engedelmesen követi a hiúz, amikor is valami megragadja a tekintetét és figyelmét. Lenxyn hirtelen megáll, feje oldalra billen, bajuszszálai előrefeszülnek, ahogy mélyen beleszimatol a levegőbe. A hiúz finom mozgásával váratlanul meglódul, el a gazdájától. Wyn csak arra eszmél fel, hogy az amúgy engedelmes nagymacska az elkezd szaladni előre.*
- Lenxyn állj meg! Hé! *Határozottan kiált utána, de mindhiába. Nem sok ideje marad, így rohan az állat után. Utcákon keresztül üldözi mígnem egy sorháznál pillantja meg. Lenxyn könnyedén eljut a sorházhoz, majd az egyik házának ajtaján megállapodik, s kaparni kezdi az ajtót és nyávog.*
- Lenxyn mit csinálsz? Gyere ide azonnal!!! *Fogalma sincs, hogy mi ütött az állatba. A hiúz mintha meg sem hallaná, hogy épp rá kiabálnak, tekintete szinte megmételyezett, orra az ajtóhoz simul, mélyen szívja be a fa rései közül kiszűrődő illatokat. Hiába kiabál rá, a hiúz nem reagál a hívó parancsra sem. Nem szokott ilyet, de mintha valami egyenesen ide vonzotta volna. A macska rekedtes, elnyújtott hangon nyávog, egyszer-egyszer mélyebb, morgó hang is kiszakad belőle, ahogy újra és újra az ajtóra csap a mancsával. Kérlelésre sem hagyja abba a nyávogást és az ajtó kaparását. Láthatóan szeretne bejutni. Wyn ekkor határozottan odalép és a hasa alatt átkarolja a hiúzt és próbálná elvonszolni, de Lenxyn két lábra áll és mellső mancsait az ajtóra támasztja és a körmével kapaszkodik bele. A karmok makacsul belevájnak a fa ajtóba, mintha csak gyökereket eresztene belé. Igen szokatlan jelenség, ha valaki ajtót nyitna éppen.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.06 14:53:29
// Norileina Vylrien, Mai Faensa //
*Szokatlan újra a városban lennie, azonban néha szükséges. A város kövezett utcáinak keménysége különös éles ellentétben áll az erdő puha avarával, amin gyerekkora óta otthonosabban mozog. Mostani látogatása alkalmával egy rövidkarddal és egy bőr sisakkal lett gazdagabb a kovácsműhelyben. A fegyver súlya még szokatlanul húzza az oldalát, ami miatt reflexből időnként megigazítja az övét. Eladta a prémeket a piacon, így ebből tudta fedezni a kiadásait. Gondolataiba meredten halad a félvér a Polgárnegyed utcáin. Ruganyos, elfekre jellemző, hangtalan léptekkel halad az utcákon. Tekintete szinte ösztönösen pásztázza az árnyékos sikátorokat és a házak között megbújó alakokat. Bár nem olyan csendesen halad, mint az erdei talajon, de a zajos emberekhez képest nagyon óvatosan közlekedik. Ebben kiválóan követi hű társa Lenxyn a vöröses bundájú, hím hiúz. Esti alkalmakkor engedi neki, hogy a közelében legyen így a városban is. Ilyenkor a hiúz fülei folyton mozognak, minden hirtelen neszre aprót rezdülnek, mintha bármelyik pillanatban támadásra vagy menekülésre készen állna. Nappal kötözködhetnének a városőrök így inkább biztosra megy. A félvér ösztönösen az utcák árnyékosabb oldalát választja, kerülve a feltűnést, és időnként lopva hátrapillant, hogy meggyőződjön, nem figyeli-e őket senki különösebben. Egy darabig egész engedelmesen követi a hiúz, amikor is valami megragadja a tekintetét és figyelmét. Lenxyn hirtelen megáll, feje oldalra billen, bajuszszálai előrefeszülnek, ahogy mélyen beleszimatol a levegőbe. A hiúz finom mozgásával váratlanul meglódul, el a gazdájától. Wyn csak arra eszmél fel, hogy az amúgy engedelmes nagymacska az elkezd szaladni előre.*
- Lenxyn állj meg! Hé! *Határozottan kiált utána, de mindhiába. Nem sok ideje marad, így rohan az állat után. Utcákon keresztül üldözi mígnem egy sorháznál pillantja meg. Lenxyn könnyedén eljut a sorházhoz, majd az egyik házának ajtaján megállapodik, s kaparni kezdi az ajtót és nyávog.*
- Lenxyn mit csinálsz? Gyere ide azonnal!!! *Fogalma sincs, hogy mi ütött az állatba. A hiúz mintha meg sem hallaná, hogy épp rá kiabálnak, tekintete szinte megmételyezett, orra az ajtóhoz simul, mélyen szívja be a fa rései közül kiszűrődő illatokat. Hiába kiabál rá, a hiúz nem reagál a hívó parancsra sem. Nem szokott ilyet, de mintha valami egyenesen ide vonzotta volna. A macska rekedtes, elnyújtott hangon nyávog, egyszer-egyszer mélyebb, morgó hang is kiszakad belőle, ahogy újra és újra az ajtóra csap a mancsával. Kérlelésre sem hagyja abba a nyávogást és az ajtó kaparását. Láthatóan szeretne bejutni. Wyn ekkor határozottan odalép és a hasa alatt átkarolja a hiúzt és próbálná elvonszolni, de Lenxyn két lábra áll és mellső mancsait az ajtóra támasztja és a körmével kapaszkodik bele. A karmok makacsul belevájnak a fa ajtóba, mintha csak gyökereket eresztene belé. Igen szokatlan jelenség, ha valaki ajtót nyitna éppen.*
A hozzászólás írója (Wynpeiros Miraquinal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.06 14:53:29
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263