Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-18 13:24:21
Üzenet elküldve: 2025-03-18 13:24:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Kívülről talán túlzottan is boldognak tűnhet, pedig valóban legbelül tudja ő is jól, hogy a felszínen való kapargatáson kívül semmi egyedit nem mutattak fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs oka az ünneplésre, márpedig néha tényleg úgy tűnik, hogy a legkisebb örömhírre meglátogatja a pohár fenekét, ám most türtőzteti magát, elvégre mégiscsak leendő partnere lakásán van. *
- Sok olyan növény van, ami frissen erősebb, ám veszélyesebb, illetve van aminek csak szárazon vesszük hasznát, ha a szervezetről van szó!
* Teszi hozzá a kéretlen megjegyzését. Nem fejti ki jobban, mert hát említette, hogy neki is van tapasztalata, ha alkímiáról van szó. *
- Valóban a legkétbalkezesebbre is rámosolyoghat a szerencse, és elkészíthet egy IGEN erős, akár életmentő italt is! Addig a pontig, míg időd, mint a tenger és az alapanyagok folynak, mint a folyó, addig édes mindegy, hogy ki csinálja, de amint beüt a baj, és hirtelen kevés anyagból kell rövid időn belül sokat előállítani, akkor jobb tapasztaltabbakra hagyni mindent!
* Persze ezzel nem a másikra gondol, hanem általánosít. Volt szerencséje csodákat látni, és ezzel szemben megannyi kudarcot is. *
- Pedig az átlagembereknek is lesz itt történelmi fordulat, de az alkimistáknak még inkább! Gondolj csak bele! Hány esztendeje uralják az alkimista piacot a kereskedők? Az ő szavukon múlt eddig minden, akár árnöveléssel, akár csökkenéssel. Ám ez!
* Mutat a gyűjtött növényekre és a lepárlóra. *
- Ez barátom! Felfogja váltani őket, és nemsokára bárki aki szeretne, képes lesz saját maga keverni, anélkül, hogy egy petákot kéne adnia bármire. Ez egyszerre lehetőség és kockázat! DE még ha bárki is képes alap italokat készíteni az alkimistáknak vannak saját egyedi receptjeik, amikről az átlag csak álmodhat, hogy elkészít.
* Mondja, miközben lezárja a következő fiolát. A következő kérdés meglepi, nem számított ilyen kérdésre, elvégre kit érdekel, hogy mit akar az ork? Legtöbben csak feltételeznék, hogy csak bajt akar! És miért is lenne másképp? Elvégre a legtöbb ork csak ahhoz ért, bár azaz idő már rég elmúlt, ám a többi faj még mindig elég haragos fajtája felé. *
- Hogy mi a célom?
* Ismétli meg a kérdést, majd gondolkozóan hümment egyet. *
- Sok célom van, néhányat említettél is. Szeretnék valamit létrehozni, ami társadalom hasznára van és ha rágondolnak akkor egyből tudják, hogy ezt én csináltam! Szeretném bejárni a világot, elvégre kitudja, hogy más városokban miket használnak az alkímiához, kitudja, milyen új italok rejtőzködnek máshol? De a végső cél? A végső cél egy kényelmes élet, ahol nem kell az előítéletek gerjesztette árnyakban meghúzódni.
* A komoly monológ végén elnémul, majd a kezében meghúzódó italra pillant. *
- Ehhez pedig szükségem van a növényekre!
* Kívülről talán túlzottan is boldognak tűnhet, pedig valóban legbelül tudja ő is jól, hogy a felszínen való kapargatáson kívül semmi egyedit nem mutattak fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs oka az ünneplésre, márpedig néha tényleg úgy tűnik, hogy a legkisebb örömhírre meglátogatja a pohár fenekét, ám most türtőzteti magát, elvégre mégiscsak leendő partnere lakásán van. *
- Sok olyan növény van, ami frissen erősebb, ám veszélyesebb, illetve van aminek csak szárazon vesszük hasznát, ha a szervezetről van szó!
* Teszi hozzá a kéretlen megjegyzését. Nem fejti ki jobban, mert hát említette, hogy neki is van tapasztalata, ha alkímiáról van szó. *
- Valóban a legkétbalkezesebbre is rámosolyoghat a szerencse, és elkészíthet egy IGEN erős, akár életmentő italt is! Addig a pontig, míg időd, mint a tenger és az alapanyagok folynak, mint a folyó, addig édes mindegy, hogy ki csinálja, de amint beüt a baj, és hirtelen kevés anyagból kell rövid időn belül sokat előállítani, akkor jobb tapasztaltabbakra hagyni mindent!
* Persze ezzel nem a másikra gondol, hanem általánosít. Volt szerencséje csodákat látni, és ezzel szemben megannyi kudarcot is. *
- Pedig az átlagembereknek is lesz itt történelmi fordulat, de az alkimistáknak még inkább! Gondolj csak bele! Hány esztendeje uralják az alkimista piacot a kereskedők? Az ő szavukon múlt eddig minden, akár árnöveléssel, akár csökkenéssel. Ám ez!
* Mutat a gyűjtött növényekre és a lepárlóra. *
- Ez barátom! Felfogja váltani őket, és nemsokára bárki aki szeretne, képes lesz saját maga keverni, anélkül, hogy egy petákot kéne adnia bármire. Ez egyszerre lehetőség és kockázat! DE még ha bárki is képes alap italokat készíteni az alkimistáknak vannak saját egyedi receptjeik, amikről az átlag csak álmodhat, hogy elkészít.
* Mondja, miközben lezárja a következő fiolát. A következő kérdés meglepi, nem számított ilyen kérdésre, elvégre kit érdekel, hogy mit akar az ork? Legtöbben csak feltételeznék, hogy csak bajt akar! És miért is lenne másképp? Elvégre a legtöbb ork csak ahhoz ért, bár azaz idő már rég elmúlt, ám a többi faj még mindig elég haragos fajtája felé. *
- Hogy mi a célom?
* Ismétli meg a kérdést, majd gondolkozóan hümment egyet. *
- Sok célom van, néhányat említettél is. Szeretnék valamit létrehozni, ami társadalom hasznára van és ha rágondolnak akkor egyből tudják, hogy ezt én csináltam! Szeretném bejárni a világot, elvégre kitudja, hogy más városokban miket használnak az alkímiához, kitudja, milyen új italok rejtőzködnek máshol? De a végső cél? A végső cél egy kényelmes élet, ahol nem kell az előítéletek gerjesztette árnyakban meghúzódni.
* A komoly monológ végén elnémul, majd a kezében meghúzódó italra pillant. *
- Ehhez pedig szükségem van a növényekre!
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:24:45
Üzenet elküldve: 2025-03-17 21:24:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Megegyeznek egy újabb adag növényben, aminél már jóval kedvezőbb az ár. Kicsit fáj is a fiú szíve, hogy ilyen keveset kért, de a befektetés az befektetés. Még nincs hozzászokva, hogy a kemény munka gyümölcsét későbbre hagyja. Kétkezi munkásként élt eddig, az más világ. Az ork persze hangzatos kijelentéseket tesz áttörésekről, de már tudja annyira Wrexan, hogy az alkímia nem olyan egyszerű dolog. Még csak a felszínt kapargatják. Na mindegy lelkesen bólogat, aztán majd csak lesz valahogy. Az ork dolgozgat aztán, hogy mi lesz a gyümölcse az majd kiderül. Elsőnek a napsóból lesz valami, amit nem nagyon ismer. Aztán újfent elkezdi feldolgozni a növényeket.*
- Igyekeztem frissen tartani a hozzávalókat.* Jegyzi meg miközben Cagon igyekszik feldolgozni őket. Talán jobb lett volna, ha nem teszi és elkezdi kiszárítani őket, de ugyebár a frissesség múló állapot, amíg a szárítás nem.*
- A piacon lehet kapni ilyen tárolókat, meg textil zsákokat.* Feleli segítőkészen, miközben megszületik a következő ital is majd szépen lassan. Egy régi jó ismerősről van szó. Igazából nem nagyon érti az orkot, hogy mit talál ebben az egészben ennyire lenyűgözőnek. Egy sima erőital.*
- Úgy tűnik az lesz. Ellenben nem értem ennek a történelmi jelentőségét. Nem valami kiemelkedő az alkímiai tudásom, mondjuk azt, hogy amolyan átlagosnak mondható szinten vagyok. Az ilyen típusú alap italokat kis próbálkozás után úgy gondolom, hogy magam is létre tudnám hozni. Még el is játszadoztam a gondolattal, hogy megteszem és, akkor nem kellene a kényes tárolással foglalkoznom, csak nem akarom pazarolni feleslegesen az összetevőimet.* Feleli szkeptikusan. Talán csak azért nem érti meg igazán a dolgok jelentőségét, mert ő maga nem egy jól kitanult alkimista, ellenben az italokhoz ért, hiszen jó ideig felügyelte a gyártásukat meg az eladásukat.*
- Megkérdezhetem, hogy mi a célja? Talán a komolyabb italok létrehozása? Esetleg valami új?*Nem lepődne meg, ha az utóbbi lenne a végső cél, de az előbbi reálisabbnak tűnik, vagy legalábbis jövedelmezőbbnek. Neki legalábbis biztosan. Kicsit már várja is, hogy megmutassa az orknak, hogy milyen egy igazi gyűjtögetés.*
- Kíváncsi leszek, hogy mit szól majd, ha kimegyünk gyűjtő körútra. Nem is hinné, hogy mennyi munka van ebben a kis üvegben erőitalban.
* Megegyeznek egy újabb adag növényben, aminél már jóval kedvezőbb az ár. Kicsit fáj is a fiú szíve, hogy ilyen keveset kért, de a befektetés az befektetés. Még nincs hozzászokva, hogy a kemény munka gyümölcsét későbbre hagyja. Kétkezi munkásként élt eddig, az más világ. Az ork persze hangzatos kijelentéseket tesz áttörésekről, de már tudja annyira Wrexan, hogy az alkímia nem olyan egyszerű dolog. Még csak a felszínt kapargatják. Na mindegy lelkesen bólogat, aztán majd csak lesz valahogy. Az ork dolgozgat aztán, hogy mi lesz a gyümölcse az majd kiderül. Elsőnek a napsóból lesz valami, amit nem nagyon ismer. Aztán újfent elkezdi feldolgozni a növényeket.*
- Igyekeztem frissen tartani a hozzávalókat.* Jegyzi meg miközben Cagon igyekszik feldolgozni őket. Talán jobb lett volna, ha nem teszi és elkezdi kiszárítani őket, de ugyebár a frissesség múló állapot, amíg a szárítás nem.*
- A piacon lehet kapni ilyen tárolókat, meg textil zsákokat.* Feleli segítőkészen, miközben megszületik a következő ital is majd szépen lassan. Egy régi jó ismerősről van szó. Igazából nem nagyon érti az orkot, hogy mit talál ebben az egészben ennyire lenyűgözőnek. Egy sima erőital.*
- Úgy tűnik az lesz. Ellenben nem értem ennek a történelmi jelentőségét. Nem valami kiemelkedő az alkímiai tudásom, mondjuk azt, hogy amolyan átlagosnak mondható szinten vagyok. Az ilyen típusú alap italokat kis próbálkozás után úgy gondolom, hogy magam is létre tudnám hozni. Még el is játszadoztam a gondolattal, hogy megteszem és, akkor nem kellene a kényes tárolással foglalkoznom, csak nem akarom pazarolni feleslegesen az összetevőimet.* Feleli szkeptikusan. Talán csak azért nem érti meg igazán a dolgok jelentőségét, mert ő maga nem egy jól kitanult alkimista, ellenben az italokhoz ért, hiszen jó ideig felügyelte a gyártásukat meg az eladásukat.*
- Megkérdezhetem, hogy mi a célja? Talán a komolyabb italok létrehozása? Esetleg valami új?*Nem lepődne meg, ha az utóbbi lenne a végső cél, de az előbbi reálisabbnak tűnik, vagy legalábbis jövedelmezőbbnek. Neki legalábbis biztosan. Kicsit már várja is, hogy megmutassa az orknak, hogy milyen egy igazi gyűjtögetés.*
- Kíváncsi leszek, hogy mit szól majd, ha kimegyünk gyűjtő körútra. Nem is hinné, hogy mennyi munka van ebben a kis üvegben erőitalban.
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-17 11:53:30
Üzenet elküldve: 2025-03-17 11:53:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Neki is jobban fel kell készülnie, ha ilyen nagyokat ígérkezik. Amúgy is fel akarta térképezni az erdő által nyújtotta növényeket. Mikor lenne a legjobb alkalom erre, mintsem mikor gyűjtögetni megy? *
- Legyen kerek száz.
* Ismétli a férfi szavait, majd le is számolja az aranyat, majd át is adja. Kerek 100 arannyal lesz gazdagabb Wrexan Glunsz.
. Valóban kedvezőbb az ajánlat, mint az előbbi, ám ezt ő nem fogja hangoztatni! Nem fog maga ellen cselekedni, főleg, hogy elképzelhető, hogy az árak ennél csak feljebb fognak menni. *
- Nem felejtem el a segítséged, ha áttörést érek el, biztos lehetsz benne, hogy megemlítem a neved, mint valaki, aki aktívan segítette a kutatásokat!
* Jelenti ki, majd fordul is vissza a lepárlóhoz. Amint az utolsó csepp is elhagyja a szerkezetet, úgy az ork gyorsan elveszi az fiolát, és ledugaszolja a kész bájitalt. Közben a szerkezetet meghinti egy kis szesszel és tűz felé helyezi. Hagyja, hogy a szesznek a gőze átmossa a rendszert és kitisztítsa az előző ital által ottmaradt anyagokat.
Amint minden készen áll, újfent nekilát az anyagok összezúzásának. Bárcsak lenne ideje kiszárítaná a növényeket darabolás előtt, hogy hatékonyabb legyen, de erre nincs türelme, csakúgy hajtja a kísérletek utáni szomja! Egy kicsit bebüdösít a bűzgombával, de ez az ork számára még zavaró tényezőnek sem mondható, s amint összerakja a őrölt Cyroldal feloldja a kettőt egy kis szeszben, majd bele is teszi a gépezetbe. *
- Majd szereznem kell megfelelő tárolókat a növényeknek.
* Említi meg az orra alatt, miközben kezével legyint egyet. Feltehetőleg a szagok elhessegetése végett.
Talán egy órával később, újabb ital üti a markukat, de ezúttal ennek jobban örül! Ugyanis szagáról és színéről is az erőital jut eszébe. *
- Nem semmi!
* Mondja miközben egy fényforrás felé tartja és az állagát nézi. *
- Én mondom neked! Történelmet fogunk írni!
* Neki is jobban fel kell készülnie, ha ilyen nagyokat ígérkezik. Amúgy is fel akarta térképezni az erdő által nyújtotta növényeket. Mikor lenne a legjobb alkalom erre, mintsem mikor gyűjtögetni megy? *
- Legyen kerek száz.
* Ismétli a férfi szavait, majd le is számolja az aranyat, majd át is adja. Kerek 100 arannyal lesz gazdagabb Wrexan Glunsz.
. Valóban kedvezőbb az ajánlat, mint az előbbi, ám ezt ő nem fogja hangoztatni! Nem fog maga ellen cselekedni, főleg, hogy elképzelhető, hogy az árak ennél csak feljebb fognak menni. *- Nem felejtem el a segítséged, ha áttörést érek el, biztos lehetsz benne, hogy megemlítem a neved, mint valaki, aki aktívan segítette a kutatásokat!
* Jelenti ki, majd fordul is vissza a lepárlóhoz. Amint az utolsó csepp is elhagyja a szerkezetet, úgy az ork gyorsan elveszi az fiolát, és ledugaszolja a kész bájitalt. Közben a szerkezetet meghinti egy kis szesszel és tűz felé helyezi. Hagyja, hogy a szesznek a gőze átmossa a rendszert és kitisztítsa az előző ital által ottmaradt anyagokat.
Amint minden készen áll, újfent nekilát az anyagok összezúzásának. Bárcsak lenne ideje kiszárítaná a növényeket darabolás előtt, hogy hatékonyabb legyen, de erre nincs türelme, csakúgy hajtja a kísérletek utáni szomja! Egy kicsit bebüdösít a bűzgombával, de ez az ork számára még zavaró tényezőnek sem mondható, s amint összerakja a őrölt Cyroldal feloldja a kettőt egy kis szeszben, majd bele is teszi a gépezetbe. *
- Majd szereznem kell megfelelő tárolókat a növényeknek.
* Említi meg az orra alatt, miközben kezével legyint egyet. Feltehetőleg a szagok elhessegetése végett.
Talán egy órával később, újabb ital üti a markukat, de ezúttal ennek jobban örül! Ugyanis szagáról és színéről is az erőital jut eszébe. *
- Nem semmi!
* Mondja miközben egy fényforrás felé tartja és az állagát nézi. *
- Én mondom neked! Történelmet fogunk írni!
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-17 00:22:43
Üzenet elküldve: 2025-03-17 00:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Érkezés Artheniorba//
*Haloványan összeráncolt szemöldökkel vizslatja, ahogy Relael mellkasa elé tartja az inget. Nemigen próbálgatott eddig gúnyákat magára, ami nagyjából jó volt rá, azt hordta. Sosem látta szükségét annak, hogy kifejezetten jól öltözzön.
Nem szükséges válaszolnia az amúgy hozzá intézett kérdésre. Valójában ínyére is van, amit az elf kiválasztott. Nem olyan fodros-bodros meg csiricsáré, mint amit az ő elképzelése alapján az urak hordanak, de határozottan mutatós darab.*
-Talán. *Hagyja helyben a Kikötő dolgát. Ő személy szerint ismer olyanokat a dokkok mentén, akik első adandó alkalommal megkísérelnék lerángatni róla az átlagnál szebb inget, de nem fog vitát nyitni a kérdésből. Helyette megfogadja, hogy nem fog ebben ténferegni a Kikötőben. Majd felölti, ha valami alkalom van hozzá.*
-Köszönöm. *Motyogja, miközben vállára dobja a szerzeményét.*
-Ez Orthus miatt kell? *Cseveg, miközben hátuk mögött hagyják a Piacteret. Fogalma sincs, mi az elvárt öltözet az ilyen körökben.*
-Már a ruha. *Ahogy lefordulnak a népesebb térről, már kapja is le magáról túlméretes felsőrészét, hogy felhúzza helyette az új göncöt. Egy pillanat erejéig közszemlére teszi nadrágszíja mögé tűrt csonttőr nyelét. Kissé hűvös még az új textil, de érzi bőrén, hogy ez jóval puhább és kellemes anyagból van, mint elődje. Eligazítja a ráncokat és még fekete sörényét is hátratűri.*
-Alissänának is biztos ínyére lesz. *Jegyzi meg szórakozottan, mindinkább magának, semmint Relaelnek.
Az elf látszólag tudja, hogy merre megy, így neki nincs más dolga, mint követni őt, s kezében tartani a ló kantárját. El-elkalandozik a hosszúéletű simulékony ruhájának vonalain és a ringó csípőn. Bekap egy vigyort, majd megszaporázza lépteit, hogy a nemes mellé szegődjön. Régi ingét feltűrte már holmijai közé, így az a keze, amelyik nem a kantárt fogja szorosan, most kedvtelve simogatja az új ing anyagát hasfalán.*
-Ilyesmit nem kapni dokkoknál. Bár vannak mindenféle csicsás tengerész meg kalózruhák a Viharfiaknál. Azokat felvenném. *Valahogy szükségét érzi, hogy jártassa száját és jól informáltnak tűnjön. Szürke szemei közben a számára ismeretlen utcákat fürkészik, mintha bizony valóban testőrként követné a nemest.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.17 00:24:34
*Haloványan összeráncolt szemöldökkel vizslatja, ahogy Relael mellkasa elé tartja az inget. Nemigen próbálgatott eddig gúnyákat magára, ami nagyjából jó volt rá, azt hordta. Sosem látta szükségét annak, hogy kifejezetten jól öltözzön.
Nem szükséges válaszolnia az amúgy hozzá intézett kérdésre. Valójában ínyére is van, amit az elf kiválasztott. Nem olyan fodros-bodros meg csiricsáré, mint amit az ő elképzelése alapján az urak hordanak, de határozottan mutatós darab.*
-Talán. *Hagyja helyben a Kikötő dolgát. Ő személy szerint ismer olyanokat a dokkok mentén, akik első adandó alkalommal megkísérelnék lerángatni róla az átlagnál szebb inget, de nem fog vitát nyitni a kérdésből. Helyette megfogadja, hogy nem fog ebben ténferegni a Kikötőben. Majd felölti, ha valami alkalom van hozzá.*
-Köszönöm. *Motyogja, miközben vállára dobja a szerzeményét.*
-Ez Orthus miatt kell? *Cseveg, miközben hátuk mögött hagyják a Piacteret. Fogalma sincs, mi az elvárt öltözet az ilyen körökben.*
-Már a ruha. *Ahogy lefordulnak a népesebb térről, már kapja is le magáról túlméretes felsőrészét, hogy felhúzza helyette az új göncöt. Egy pillanat erejéig közszemlére teszi nadrágszíja mögé tűrt csonttőr nyelét. Kissé hűvös még az új textil, de érzi bőrén, hogy ez jóval puhább és kellemes anyagból van, mint elődje. Eligazítja a ráncokat és még fekete sörényét is hátratűri.*
-Alissänának is biztos ínyére lesz. *Jegyzi meg szórakozottan, mindinkább magának, semmint Relaelnek.
Az elf látszólag tudja, hogy merre megy, így neki nincs más dolga, mint követni őt, s kezében tartani a ló kantárját. El-elkalandozik a hosszúéletű simulékony ruhájának vonalain és a ringó csípőn. Bekap egy vigyort, majd megszaporázza lépteit, hogy a nemes mellé szegődjön. Régi ingét feltűrte már holmijai közé, így az a keze, amelyik nem a kantárt fogja szorosan, most kedvtelve simogatja az új ing anyagát hasfalán.*
-Ilyesmit nem kapni dokkoknál. Bár vannak mindenféle csicsás tengerész meg kalózruhák a Viharfiaknál. Azokat felvenném. *Valahogy szükségét érzi, hogy jártassa száját és jól informáltnak tűnjön. Szürke szemei közben a számára ismeretlen utcákat fürkészik, mintha bizony valóban testőrként követné a nemest.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.17 00:24:34
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 19:39:29
Üzenet elküldve: 2025-03-16 19:39:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Ha várt volna valamit, akkor az pontosan az a tekintet lett volna, amivel szembesül, mikor a férfi ajtót nyit neki. De nem vár most semmit. Megerőlteti magát ugyan, hogy ne egy élőhalott álljon az ajtóban és nézzen a kissé vörös szemeivel a másikra, de ennyi jelenleg, ami tőle telik.*
- Jó újra látni. *Mosolyodik el színtelen, bár nem incselkedni jött, de a másik nem nagyon engedi, hogy ne így tegyen. Persze ettől még van igazságtartalma a mondandójának. Most tényleg jó látni. Jobb, mint bárkit. A barnák végigpásztázzák, ezt az időt persze kivárja, de aztán ellép a másik mellett és ismét csak megkönnyebbül, amikor záródik mögötte az ajtó. Még mindig hihetetlen, hogy itt érzi magát némileg biztonságban. Bár nem csoda; Grael sosem árult zsákbamacskát. Szétgombolt kabátját leveszi magáról és a szék támlájára teszi, majd megfordul. Ami a ruházatát illeti, direkt csinálja igen, de most nem kifejezetten azért, amiért máskor tenné. Csak el akarja terelni a figyelmet a nyilvánvalóról.*
- Nem kérek, köszönöm.
*Ha valami most felélénkítené, az később dupla annyira húzná le a fáradtság legmélyére. Így is elég küzdelmes, bár a kinti reggeli csípős levegő még meg tudta tenni a hatását. Jobban belegondolva a hevesebben verő szíve is éberen próbálja tartani. Felnéz a férfire, majd - csak és kizárólag azért, hogy magát szórakoztassa, nem pedig mert valóban jól esik neki - közelebb lép hozzá, aztán végigsimít annak mellkasán, egészen fel a nyakáig. Meg szeretné érinteni az arcot is és még ki tudja, hogy mi forog abban az éppen nem túl fényes elmében, amikor a szavak jelentése is eljut hozzá, nem csak a hang. Ekkor megszakítja a tenyerével bejárt megkezdett útvonalat és maga mellé ejti.*
- Te honnan tudod, hogy távol voltam? *Kissé paranoid gondolatok bontakoznak ki benne, de aztán vesz egy nagy levegőt. Majd megkapja a válaszát minden bizonnyal, de inkább megelőzi.*
- Rájöttem, hogy hiba volt nem szólni. De már nem tudtam üzenni neked. Csak… elvittem néhány napra Nori-t, hátha letesz erről az egészről. *Beleharap az ajkába, fejben teljesen máshol jár, mégis komolyan mondja, hogy hiba volt. Azért bocsánatot nem fog kérni. És az sem akaródzik kibukni belőle, hogy most miért jött. *
*Ha várt volna valamit, akkor az pontosan az a tekintet lett volna, amivel szembesül, mikor a férfi ajtót nyit neki. De nem vár most semmit. Megerőlteti magát ugyan, hogy ne egy élőhalott álljon az ajtóban és nézzen a kissé vörös szemeivel a másikra, de ennyi jelenleg, ami tőle telik.*
- Jó újra látni. *Mosolyodik el színtelen, bár nem incselkedni jött, de a másik nem nagyon engedi, hogy ne így tegyen. Persze ettől még van igazságtartalma a mondandójának. Most tényleg jó látni. Jobb, mint bárkit. A barnák végigpásztázzák, ezt az időt persze kivárja, de aztán ellép a másik mellett és ismét csak megkönnyebbül, amikor záródik mögötte az ajtó. Még mindig hihetetlen, hogy itt érzi magát némileg biztonságban. Bár nem csoda; Grael sosem árult zsákbamacskát. Szétgombolt kabátját leveszi magáról és a szék támlájára teszi, majd megfordul. Ami a ruházatát illeti, direkt csinálja igen, de most nem kifejezetten azért, amiért máskor tenné. Csak el akarja terelni a figyelmet a nyilvánvalóról.*
- Nem kérek, köszönöm.
*Ha valami most felélénkítené, az később dupla annyira húzná le a fáradtság legmélyére. Így is elég küzdelmes, bár a kinti reggeli csípős levegő még meg tudta tenni a hatását. Jobban belegondolva a hevesebben verő szíve is éberen próbálja tartani. Felnéz a férfire, majd - csak és kizárólag azért, hogy magát szórakoztassa, nem pedig mert valóban jól esik neki - közelebb lép hozzá, aztán végigsimít annak mellkasán, egészen fel a nyakáig. Meg szeretné érinteni az arcot is és még ki tudja, hogy mi forog abban az éppen nem túl fényes elmében, amikor a szavak jelentése is eljut hozzá, nem csak a hang. Ekkor megszakítja a tenyerével bejárt megkezdett útvonalat és maga mellé ejti.*
- Te honnan tudod, hogy távol voltam? *Kissé paranoid gondolatok bontakoznak ki benne, de aztán vesz egy nagy levegőt. Majd megkapja a válaszát minden bizonnyal, de inkább megelőzi.*
- Rájöttem, hogy hiba volt nem szólni. De már nem tudtam üzenni neked. Csak… elvittem néhány napra Nori-t, hátha letesz erről az egészről. *Beleharap az ajkába, fejben teljesen máshol jár, mégis komolyan mondja, hogy hiba volt. Azért bocsánatot nem fog kérni. És az sem akaródzik kibukni belőle, hogy most miért jött. *
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 18:35:16
Üzenet elküldve: 2025-03-16 18:35:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Nem szokása sokáig húzni a lóbőrt. Általában az első napsugarakkal együtt nyitja ki a szemét, most sem történik másképp. A sötétítő függönyök ugyan még be vannak húzva, de van, hogy egész nap úgy maradnak, nem árulnak el azok semmit. Annak viszont nagyon tud örülni, hogy végre volt egy nyugodt éjszakája, melyet egyedül, csendben tölthetett, és nem zaklatta senki. Miért akkor akaszkodnak rá a nők, mikor már túl öreg ahhoz, hogy legyen hozzájuk elég életereje? Megcsóválja a fejét, mert már megint ők járnak a fejében. Elhessegeti a gondolatokat, és inkább feltápászkodik, hogy belekezdjen a napba. Megmosakszik, felöltözik, majd egy pohár kávé társaságában óhajtja élvezni a magányt, ami végre megadatott neki. Közben egy, a polcról levett, ősrégi könyvet lapozgat, melyben mindenféle történelmi feljegyzések olvashatók. Egyáltalán nem izgalmas egyik sem, inkább unalmasak, de ő most pont erre vágyik. Unalomra.
Az első pár kopogás, amivel megint csak hívatlan vendége próbálkozik, nem hallja meg, vagy csak nem vesz róla tudomást. Úgy hiszi, csak a szél fúj annyira, hogy a fák ágainak egymáshoz verődése okozza a furcsa hangot. Aztán, az egyre hangosabb próbálkozások hallatán már gyanakodni kezd, és mikor tudatosul benne, hogy az ő ajtaján dörömböl valaki, egész biztosan elvörösödik a feje a dühtől.*
~Nem hiszem el, baszd meg…~ *A szék csikorog a padlón, ahogy a mozdulattal, amivel feláll, hátralöki azt, döngő léptekkel megy kinyitni az ajtót. A kulcs elfordul a zárban, az ajtó nyikorogva nyílik. Az első reakció, amit Mai kap a férfitől, az egy hatalmas sóhaj és szemforgatás. A második az, ahogy végigpásztázza őt abban a jó szokásához passzoló, kihívó, vörös göncben. Miért nem tud inkább egy zsákot húzni magára? ~Direkt csinálja…~*
- Üdv… Szóval hazaértél… *Kissé oldalra fordítja a fejét, mikor végre a lány arcát is megpillantja. Nem tűnik túl kipihentnek. Pont olyan, mint aki most kelt fel a sírjából. Félreáll az ajtóból, és minden további nélkül beengedi Mait. Nem vár azonnal magyarázatot, hogy mit keres itt, mert már jól tudja, ha ez a nő itt megjelenik, akkor pár perc múlva úgyis minden a feje tetejére fog állni.*
- Kávét? *Kérdezi, mikor a konyhába érnek.* Közben elmesélhetné a kedves párom, hogy miből gondolta, hogy tudom tartani az egyezségünket, ha rohadtul fogalmam sincs, hogy hol van. *Mérges rá amiatt, hogy Szikrától kellett megtudnia, hogy elutazott, de abban biztos, hogy hamarosan egy igazán frappáns, jól hangzó magyarázatot hall majd, hogy miért nem az ő hibája. Ez sem.*
*Nem szokása sokáig húzni a lóbőrt. Általában az első napsugarakkal együtt nyitja ki a szemét, most sem történik másképp. A sötétítő függönyök ugyan még be vannak húzva, de van, hogy egész nap úgy maradnak, nem árulnak el azok semmit. Annak viszont nagyon tud örülni, hogy végre volt egy nyugodt éjszakája, melyet egyedül, csendben tölthetett, és nem zaklatta senki. Miért akkor akaszkodnak rá a nők, mikor már túl öreg ahhoz, hogy legyen hozzájuk elég életereje? Megcsóválja a fejét, mert már megint ők járnak a fejében. Elhessegeti a gondolatokat, és inkább feltápászkodik, hogy belekezdjen a napba. Megmosakszik, felöltözik, majd egy pohár kávé társaságában óhajtja élvezni a magányt, ami végre megadatott neki. Közben egy, a polcról levett, ősrégi könyvet lapozgat, melyben mindenféle történelmi feljegyzések olvashatók. Egyáltalán nem izgalmas egyik sem, inkább unalmasak, de ő most pont erre vágyik. Unalomra.
Az első pár kopogás, amivel megint csak hívatlan vendége próbálkozik, nem hallja meg, vagy csak nem vesz róla tudomást. Úgy hiszi, csak a szél fúj annyira, hogy a fák ágainak egymáshoz verődése okozza a furcsa hangot. Aztán, az egyre hangosabb próbálkozások hallatán már gyanakodni kezd, és mikor tudatosul benne, hogy az ő ajtaján dörömböl valaki, egész biztosan elvörösödik a feje a dühtől.*
~Nem hiszem el, baszd meg…~ *A szék csikorog a padlón, ahogy a mozdulattal, amivel feláll, hátralöki azt, döngő léptekkel megy kinyitni az ajtót. A kulcs elfordul a zárban, az ajtó nyikorogva nyílik. Az első reakció, amit Mai kap a férfitől, az egy hatalmas sóhaj és szemforgatás. A második az, ahogy végigpásztázza őt abban a jó szokásához passzoló, kihívó, vörös göncben. Miért nem tud inkább egy zsákot húzni magára? ~Direkt csinálja…~*
- Üdv… Szóval hazaértél… *Kissé oldalra fordítja a fejét, mikor végre a lány arcát is megpillantja. Nem tűnik túl kipihentnek. Pont olyan, mint aki most kelt fel a sírjából. Félreáll az ajtóból, és minden további nélkül beengedi Mait. Nem vár azonnal magyarázatot, hogy mit keres itt, mert már jól tudja, ha ez a nő itt megjelenik, akkor pár perc múlva úgyis minden a feje tetejére fog állni.*
- Kávét? *Kérdezi, mikor a konyhába érnek.* Közben elmesélhetné a kedves párom, hogy miből gondolta, hogy tudom tartani az egyezségünket, ha rohadtul fogalmam sincs, hogy hol van. *Mérges rá amiatt, hogy Szikrától kellett megtudnia, hogy elutazott, de abban biztos, hogy hamarosan egy igazán frappáns, jól hangzó magyarázatot hall majd, hogy miért nem az ő hibája. Ez sem.*
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 16:10:04
Üzenet elküldve: 2025-03-16 16:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 955
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel - zárás//
*Baljós csendben telik az út további része. A lovak istállóba kerülnek, nem menne vissza a rezidenciára ezért, mert akkor biztos, hogy maradnia kellene. Elég, ha egy szempár meglátja és máris felbukkanna az összes többi, amik egyébként túlságosan hiányoznak neki, de ha nem alszik végre, akkor nem is tud majd rájuk úgy figyelni, ahogyan azt megérdemlik. Nori nem csacsog tovább, még csak rá sem akaszkodik, nem indul be Mai lakásába szemtelenül, ahogyan azt tőle várni lehetne, hanem elköszön, jó pihenést kíván és eltűnik a sajátjában. Ez önmagában is épp elég gyanúra ad okot, hogy valami nincs rendben, de a búcsú után, a küszöbön átlépve, mintha a válláról újabb adag teher gördülne le. Hamar elűzi magától a gondolatokat. Ideje rendbe szednie magát, élvezni a végtelen csendet, talán meginni egy pohár bort, aztán nyugovóra térni, hiszen úgyis ráesteledett. Hosszú volt az út, rengeteget tanult és még többet beszélt, aminek talán haszna sem volt. Pedig nagyon szeretné, hogyha lenne.*
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Verítéktől gyöngyöző homlok, akaratlan rángások. Sosem fázott még így. Olykor velőtrázó sikolyok töltik meg a sötétbe borult teret. Tucatnyi alkalommal riad fel, kapkod levegő után, mintha egy rémekkel teli tömlöcbe vetették volna, ahonnan nem tud szabadulni. Csak az éberség űzi el, minden álomban töltött perc maga a gyötrelem, ez most nem olyan, mint máskor. Intenzív, túlságosan éles, mintha valóban vele történne, de amint nyílik a szem rájön, hogy csak egy újabb rémálom. Már megbarátkozott a rémképekkel, mert bármikor is kísértik, csak fordul egyet és elmúlnak. De ezek nem hagyják nyugton. Megindulnak a könnyek, ahogy felül a rengeteg sikertelen alvási kísérlet után az ágyra, ahol térdeit felhúzza, majd azokat ölelve omlik rá. Száraz a torka, de képtelen kimenni vízért, épeszű gondolatokat akar, de nehezen jönnek. Ébren kell maradni, még akkor is, ha gyilkosnak tűnik annak is minden perce. Az elmúlt napokban keveset pihent, szinte érthetetlen, hogy hogyan nem ájult el csak úgy egyszerűen és tért magához a reggeli virradattal. De még az ég alja is csak épphogy fénylik, ahogy égő szemeit fordítja az ablak felé. Fájdalmasan sóhajt fel, majd fordul a világ, most más képek töltik meg az elméjét. Nori felajánlott segítsége, a kétségbeesett tekintet, a menekülés, aztán a hűvösség és a homlokát ért simítás. Résnyire nyílik az ajka és kikerekedik a szeme, ahogy ráébred, hogy már megint mi történt. Mintha átlátna a falon, szuggerálja a másikat, hogy ott az ágyában fulladjon bele a saját maga sajnálatába, hogy szegény mit követett el már megint. Mert jól tudja: most sem az a fontos, amit elszenved Mai, hanem a másik mardosó bűntudata. Ha csak annyira tudna koncentrálni, hogy saját bűbájával adjon viszonzást megtenné, de nem képes rá. Nem akarja látni sem. Vajon meddig fog tartani? Mikor próbálkozhat újra?
Gondolatai közepette újfent elpilled, s újra felriasztja az a rengeteg kép… ébren kell maradnia. De meddig?
Nehezen szedi össze magát. Itt nem maradhat, összeszűkült a tér, nem akarja a közelében tudni a másikat. A Rezidenciára sem mehet, mert ezt senki sem láthatja. Grael. Azt ígérte, hogy megvédi. Most elkezdheti azzal, hogy ébren tartja. Majd a vitatkozás hevében, hogy már megint milyen ostobaságot csinált, felélénkül. Szitkozódjon, hívja ostoba picsának, szorítsa a falhoz, mindegy, csak ne engedje, hogy elaludjon. Talán a következő éjjel…
Erőt vesz magán, a holtpontokon túl lehet esni, olyankor egy darabig fel sem tűnik a fáradtság. Így van ez most is. Készülődik, csinosítja magát, de nincs az a piros ruha, ami el tudja vonni a figyelmet a szeme alá húzódó sötét karikákról. Ettől függetlenül mindent megtesz, hogy inkább csinosnak tűnjön, mint kimerültnek. Erőtlenül kapaszkodik az asztallapba, majd magához véve táskáját, kabátját, megindul néhány utcával távolabb. Talán már felébredt. Fáj a reggeli fény, a léptei nem oly megfontoltak, mint máskor, még az első kopogás is hangtalanra sikeredik. De megismétli. Ahányszor csak kell, addig, amíg meg nem látja a nálánál magasabbat, aki ismét a kisebb rossz, aki ismét mentsvár, pedig tőle is csak távol kellene maradni… mégis, mintha minden oda üldözné. Hova máshová mehetne?*
- Grael! Jó reggelt!
*Mondja enyhén rekedt hangján, mikor végre nyílik az az átkozott ajtó.*
*Baljós csendben telik az út további része. A lovak istállóba kerülnek, nem menne vissza a rezidenciára ezért, mert akkor biztos, hogy maradnia kellene. Elég, ha egy szempár meglátja és máris felbukkanna az összes többi, amik egyébként túlságosan hiányoznak neki, de ha nem alszik végre, akkor nem is tud majd rájuk úgy figyelni, ahogyan azt megérdemlik. Nori nem csacsog tovább, még csak rá sem akaszkodik, nem indul be Mai lakásába szemtelenül, ahogyan azt tőle várni lehetne, hanem elköszön, jó pihenést kíván és eltűnik a sajátjában. Ez önmagában is épp elég gyanúra ad okot, hogy valami nincs rendben, de a búcsú után, a küszöbön átlépve, mintha a válláról újabb adag teher gördülne le. Hamar elűzi magától a gondolatokat. Ideje rendbe szednie magát, élvezni a végtelen csendet, talán meginni egy pohár bort, aztán nyugovóra térni, hiszen úgyis ráesteledett. Hosszú volt az út, rengeteget tanult és még többet beszélt, aminek talán haszna sem volt. Pedig nagyon szeretné, hogyha lenne.*
//A sírban majd eleget pihenünk//
*Verítéktől gyöngyöző homlok, akaratlan rángások. Sosem fázott még így. Olykor velőtrázó sikolyok töltik meg a sötétbe borult teret. Tucatnyi alkalommal riad fel, kapkod levegő után, mintha egy rémekkel teli tömlöcbe vetették volna, ahonnan nem tud szabadulni. Csak az éberség űzi el, minden álomban töltött perc maga a gyötrelem, ez most nem olyan, mint máskor. Intenzív, túlságosan éles, mintha valóban vele történne, de amint nyílik a szem rájön, hogy csak egy újabb rémálom. Már megbarátkozott a rémképekkel, mert bármikor is kísértik, csak fordul egyet és elmúlnak. De ezek nem hagyják nyugton. Megindulnak a könnyek, ahogy felül a rengeteg sikertelen alvási kísérlet után az ágyra, ahol térdeit felhúzza, majd azokat ölelve omlik rá. Száraz a torka, de képtelen kimenni vízért, épeszű gondolatokat akar, de nehezen jönnek. Ébren kell maradni, még akkor is, ha gyilkosnak tűnik annak is minden perce. Az elmúlt napokban keveset pihent, szinte érthetetlen, hogy hogyan nem ájult el csak úgy egyszerűen és tért magához a reggeli virradattal. De még az ég alja is csak épphogy fénylik, ahogy égő szemeit fordítja az ablak felé. Fájdalmasan sóhajt fel, majd fordul a világ, most más képek töltik meg az elméjét. Nori felajánlott segítsége, a kétségbeesett tekintet, a menekülés, aztán a hűvösség és a homlokát ért simítás. Résnyire nyílik az ajka és kikerekedik a szeme, ahogy ráébred, hogy már megint mi történt. Mintha átlátna a falon, szuggerálja a másikat, hogy ott az ágyában fulladjon bele a saját maga sajnálatába, hogy szegény mit követett el már megint. Mert jól tudja: most sem az a fontos, amit elszenved Mai, hanem a másik mardosó bűntudata. Ha csak annyira tudna koncentrálni, hogy saját bűbájával adjon viszonzást megtenné, de nem képes rá. Nem akarja látni sem. Vajon meddig fog tartani? Mikor próbálkozhat újra?
Gondolatai közepette újfent elpilled, s újra felriasztja az a rengeteg kép… ébren kell maradnia. De meddig?
Nehezen szedi össze magát. Itt nem maradhat, összeszűkült a tér, nem akarja a közelében tudni a másikat. A Rezidenciára sem mehet, mert ezt senki sem láthatja. Grael. Azt ígérte, hogy megvédi. Most elkezdheti azzal, hogy ébren tartja. Majd a vitatkozás hevében, hogy már megint milyen ostobaságot csinált, felélénkül. Szitkozódjon, hívja ostoba picsának, szorítsa a falhoz, mindegy, csak ne engedje, hogy elaludjon. Talán a következő éjjel…
Erőt vesz magán, a holtpontokon túl lehet esni, olyankor egy darabig fel sem tűnik a fáradtság. Így van ez most is. Készülődik, csinosítja magát, de nincs az a piros ruha, ami el tudja vonni a figyelmet a szeme alá húzódó sötét karikákról. Ettől függetlenül mindent megtesz, hogy inkább csinosnak tűnjön, mint kimerültnek. Erőtlenül kapaszkodik az asztallapba, majd magához véve táskáját, kabátját, megindul néhány utcával távolabb. Talán már felébredt. Fáj a reggeli fény, a léptei nem oly megfontoltak, mint máskor, még az első kopogás is hangtalanra sikeredik. De megismétli. Ahányszor csak kell, addig, amíg meg nem látja a nálánál magasabbat, aki ismét a kisebb rossz, aki ismét mentsvár, pedig tőle is csak távol kellene maradni… mégis, mintha minden oda üldözné. Hova máshová mehetne?*
- Grael! Jó reggelt!
*Mondja enyhén rekedt hangján, mikor végre nyílik az az átkozott ajtó.*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 15:58:09
Üzenet elküldve: 2025-03-16 15:58:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba - zárás//
*Rá kell döbbennie, hogy a gyermekek lelke még annyira tiszta, hófehér, hogy rajtuk nem fog a sötétség istenének sűrű, fekete festéke. Az ő lelkükről egyszerűen lepereg, képtelenség bemocskolni. Már bánja, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem lett volna szabad egy ártatlan kislányt belerángatni az ő, szenvedéssel és csalódással teli, rideg életébe.
Ahogy hallgatja a végtelenül őszinte szavakat, melyek mindegyike önmagában felér egy-egy ártatlan, szeretetteljes vallomással, mélyen legbelül elgondolkozik az egész életén. A sötétség segít eltakarni a ronda, soha be nem gyógyuló sebeket és a fertőzött világot az egyén körül, de ha valaki még annyira tiszta, mint ez a kis elf, akkor neki a fényben a helye, hogy láthasson egy kedves, gyönyörű világot. Ő nem veheti ezt el tőle.
Mikor Szikra végül meg tudja győzni arról, hogy egyedül engedje haza, és az ígéretével megköttetik talán az utolsó üzlet kettejük között, a kislány tekintetét keresve bólint neki egyet, de mielőtt még újtára engedné, utoljára megszólal.*
- Szikra! Tudod, hogy mennyire szép neved van, igaz? Minden büszkén lobogó tűz egy apró, kicsi szikrából születik. Hogy ez a tűz meleget és biztonságot nyújt-e majd azoknak, akik fáznak, vagy épp ellenkezőleg, mindent elvesz tőlük, hamut és pusztítást hagyva maga után, csak azon múlik, hogy mennyire tartják kordában. A szabályok érted vannak, azért, hogy a tűz ne kezdjen féktelen tombolásba, hanem a fényével utat mutasson a gyengéknek. *Magasztos szavak ezek még egy felnőtt számára is, de a lány utolsó ötletével magabiztosan hiszi azt, hogy Szikra méltó hozzájuk.*
- Az a sötét, hideg és kegyetlen világ, amiben én élek, nem való mindenkinek. Ott minden út nehéz, és minden lépés lehet akár az utolsó is. Ne vágyj rá! Te keresd a fényt, és mutass utat azoknak, akiknek szüksége van rá! De soha ne feledd! Korlátok nélkül a tűz megfékezhetetlenül emészthet fel mindent. *Megsimogatja azt az apró kis fejet, majd távolabb lép egyet, mielőtt Deres úgy döntene, hogy csak megkóstolná a combját.*
- Mai mellett a legjobb helyen leszel. Most menj! Ügyes lány vagy, senki nem fogja észrevenni, hogy elszöktél. *Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, és azon kapja magát, hogy ő is integet. Mikor Szikra már távol jár, röviden fel is nevet ezen, a fejét csóválja, aztán hazatér.*
*Rá kell döbbennie, hogy a gyermekek lelke még annyira tiszta, hófehér, hogy rajtuk nem fog a sötétség istenének sűrű, fekete festéke. Az ő lelkükről egyszerűen lepereg, képtelenség bemocskolni. Már bánja, hogy egyáltalán megpróbálta. Nem lett volna szabad egy ártatlan kislányt belerángatni az ő, szenvedéssel és csalódással teli, rideg életébe.
Ahogy hallgatja a végtelenül őszinte szavakat, melyek mindegyike önmagában felér egy-egy ártatlan, szeretetteljes vallomással, mélyen legbelül elgondolkozik az egész életén. A sötétség segít eltakarni a ronda, soha be nem gyógyuló sebeket és a fertőzött világot az egyén körül, de ha valaki még annyira tiszta, mint ez a kis elf, akkor neki a fényben a helye, hogy láthasson egy kedves, gyönyörű világot. Ő nem veheti ezt el tőle.
Mikor Szikra végül meg tudja győzni arról, hogy egyedül engedje haza, és az ígéretével megköttetik talán az utolsó üzlet kettejük között, a kislány tekintetét keresve bólint neki egyet, de mielőtt még újtára engedné, utoljára megszólal.*
- Szikra! Tudod, hogy mennyire szép neved van, igaz? Minden büszkén lobogó tűz egy apró, kicsi szikrából születik. Hogy ez a tűz meleget és biztonságot nyújt-e majd azoknak, akik fáznak, vagy épp ellenkezőleg, mindent elvesz tőlük, hamut és pusztítást hagyva maga után, csak azon múlik, hogy mennyire tartják kordában. A szabályok érted vannak, azért, hogy a tűz ne kezdjen féktelen tombolásba, hanem a fényével utat mutasson a gyengéknek. *Magasztos szavak ezek még egy felnőtt számára is, de a lány utolsó ötletével magabiztosan hiszi azt, hogy Szikra méltó hozzájuk.*
- Az a sötét, hideg és kegyetlen világ, amiben én élek, nem való mindenkinek. Ott minden út nehéz, és minden lépés lehet akár az utolsó is. Ne vágyj rá! Te keresd a fényt, és mutass utat azoknak, akiknek szüksége van rá! De soha ne feledd! Korlátok nélkül a tűz megfékezhetetlenül emészthet fel mindent. *Megsimogatja azt az apró kis fejet, majd távolabb lép egyet, mielőtt Deres úgy döntene, hogy csak megkóstolná a combját.*
- Mai mellett a legjobb helyen leszel. Most menj! Ügyes lány vagy, senki nem fogja észrevenni, hogy elszöktél. *Egy halvány mosoly jelenik meg az arcán, és azon kapja magát, hogy ő is integet. Mikor Szikra már távol jár, röviden fel is nevet ezen, a fejét csóválja, aztán hazatér.*
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 11:09:22
Üzenet elküldve: 2025-03-16 11:09:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Senki sem volt képes beleszorítani a szót, legalább is erőszakkal még nem próbálták meg. Mindennek eljön majd az ideje, szerencséjére, ez a pillanat, még ha Grael tényleg a végét is járta, de nem jött el. Még.
A férfi következő szavai értetlenséget hoznak elő Szikrából, alig mer hinni a fülének. Üzlet semmi más? Számára ez több volt annál, ő többnek érezte az ő kis üzletüket. Bajtársat, barátot látott Graelben, sőt egy őrzőt. De ezek szerint akkor ő tette ezt tönkre, azzal, hogy eljárt a szája Mainak. Még ha helyesen is cselekedett, ezzel életét jobb irányba terelve, ő mégis hibának érzi. Grael pontosan tudja ki is ő valójában, ha belenéz a tükörbe. De a kép máshogy festene, ha Szikra lélektükreivel láthatná önmagát. Véleménye lehet sokat változna önmagáról.
Ahogy a gondolatok egyre jobban eluralkodnak rajta, lépteit lelassítja picit le is marad a férfitől, és halkan szinte csak magának mondja csupán.*
-De. Én. Csak. Aggódtam. Miattad.
*Mondja ki lassan tagolva. Ami valamelyest a teljes igazságot takarja, amellett, hogy tényleg maga is véget akart vetni, ennek az "üzletnek". Azért is vitt annyi gyógynövényt, annyi vándorebédet a férfinek, hogy legyen ideje megoldást találni arra, hogy életét jobban élje, hiszen kapcsolatuk elején ő azt állítani, hogy Szikra segítsége szükséges számára, azért hogy a láncosok ellen harcoljon, mivel a hétköznapi teendők mellett, bármilyen apró segítség, pénzösszeg amit a lány hozni tud neki, sokat jelenthet.*
-Rendben.
*Mondja szinte remegve, megszeppenve. Talán először életében néz ijedten Graelre. Nem is emlékszik, hogy valaha szólt e már rá ilyen dühösen. Kutyáját a fejénél fogva ölelgeti, mert az persze az erősebb hang hatására, csak jobban rázendített a morgásra, sőt ha a kis elf épp, nem ölelgetné annyira a fejét, már a férfi irányába is kapott volna.
Viszont az ötlet, ami most szöget ütött a fejébe, fordít a kockán Szikra számára, és megveti a lábát a férfi ellen. Ki is húzza magát hozzá amennyire csak lehet, ki adja magából a végső aduászát. És lássanak csodát, bevált.
Szemei a férfi szavai hallatán nagyra kerekednek, a könnyek amik a félelemtől oda szoktak, szinte elpárolognak villám sebességgel. Szájára pedig egy megkönnyebbült boldog mosoly szökik. Bólogatni tud csak, de nem eleget. Hatalmas kő esett le most a szívéről, több okból is. Fogalma sincs, hogy tényleg lett volna e mersze odamenni a legközelebbi láncoshoz, elárulnia az ő kis titkukat, az még hagyján, de ezzel megkockáztatni azt, hogy sosem láthatja majd Mait, Trylnort és a többieket akik úgy hozzánőttek a szívéhez. A fejében meg sem fordult, hogy ez milyen következménnyel járhatott volna Grael számára. Nem is azért adta ki ezt az ultimátumot. A férfi saját szavát fordította maga ellen, hiszen ő ígéretet tett Mainak, hogy vigyáz rá, azt pedig lehetetlen megtenni, onnan ahova a láncosok őt elvitték volna Mai és Grael szemei elől.
Oda is szalad a férfihez, szinte csak repül, és ha amaz nem löki el valami módon, akkor bizony a kis karok rátekerednek derekára, és fejét belenyomja oldalast annak kabátjába, és úgy megöleli mint még soha.*
-Ígérem ígérem ígérem!
*Ismétli lelkesen. Majd fejét elkapva, őszintén, boldogan mosolyog a férfira.
Megvárja, amíg az, leveszi hátáról a táskáját, és átveheti tőle. Most már, hogy nincsenek benne a tallérok, és egy jó adag gyógynövény, sokkalta könnyebb, de még így is érzi súlyát a lányka.*
-Szaladok is. Köszönök mindent Grael!
*Válaszolja még, majd csak lelkesen integetve köszön el barátjától, hiszen ezek szerint még látni fogják még egymást.*
*Senki sem volt képes beleszorítani a szót, legalább is erőszakkal még nem próbálták meg. Mindennek eljön majd az ideje, szerencséjére, ez a pillanat, még ha Grael tényleg a végét is járta, de nem jött el. Még.
A férfi következő szavai értetlenséget hoznak elő Szikrából, alig mer hinni a fülének. Üzlet semmi más? Számára ez több volt annál, ő többnek érezte az ő kis üzletüket. Bajtársat, barátot látott Graelben, sőt egy őrzőt. De ezek szerint akkor ő tette ezt tönkre, azzal, hogy eljárt a szája Mainak. Még ha helyesen is cselekedett, ezzel életét jobb irányba terelve, ő mégis hibának érzi. Grael pontosan tudja ki is ő valójában, ha belenéz a tükörbe. De a kép máshogy festene, ha Szikra lélektükreivel láthatná önmagát. Véleménye lehet sokat változna önmagáról.
Ahogy a gondolatok egyre jobban eluralkodnak rajta, lépteit lelassítja picit le is marad a férfitől, és halkan szinte csak magának mondja csupán.*
-De. Én. Csak. Aggódtam. Miattad.
*Mondja ki lassan tagolva. Ami valamelyest a teljes igazságot takarja, amellett, hogy tényleg maga is véget akart vetni, ennek az "üzletnek". Azért is vitt annyi gyógynövényt, annyi vándorebédet a férfinek, hogy legyen ideje megoldást találni arra, hogy életét jobban élje, hiszen kapcsolatuk elején ő azt állítani, hogy Szikra segítsége szükséges számára, azért hogy a láncosok ellen harcoljon, mivel a hétköznapi teendők mellett, bármilyen apró segítség, pénzösszeg amit a lány hozni tud neki, sokat jelenthet.*
-Rendben.
*Mondja szinte remegve, megszeppenve. Talán először életében néz ijedten Graelre. Nem is emlékszik, hogy valaha szólt e már rá ilyen dühösen. Kutyáját a fejénél fogva ölelgeti, mert az persze az erősebb hang hatására, csak jobban rázendített a morgásra, sőt ha a kis elf épp, nem ölelgetné annyira a fejét, már a férfi irányába is kapott volna.
Viszont az ötlet, ami most szöget ütött a fejébe, fordít a kockán Szikra számára, és megveti a lábát a férfi ellen. Ki is húzza magát hozzá amennyire csak lehet, ki adja magából a végső aduászát. És lássanak csodát, bevált.
Szemei a férfi szavai hallatán nagyra kerekednek, a könnyek amik a félelemtől oda szoktak, szinte elpárolognak villám sebességgel. Szájára pedig egy megkönnyebbült boldog mosoly szökik. Bólogatni tud csak, de nem eleget. Hatalmas kő esett le most a szívéről, több okból is. Fogalma sincs, hogy tényleg lett volna e mersze odamenni a legközelebbi láncoshoz, elárulnia az ő kis titkukat, az még hagyján, de ezzel megkockáztatni azt, hogy sosem láthatja majd Mait, Trylnort és a többieket akik úgy hozzánőttek a szívéhez. A fejében meg sem fordult, hogy ez milyen következménnyel járhatott volna Grael számára. Nem is azért adta ki ezt az ultimátumot. A férfi saját szavát fordította maga ellen, hiszen ő ígéretet tett Mainak, hogy vigyáz rá, azt pedig lehetetlen megtenni, onnan ahova a láncosok őt elvitték volna Mai és Grael szemei elől.
Oda is szalad a férfihez, szinte csak repül, és ha amaz nem löki el valami módon, akkor bizony a kis karok rátekerednek derekára, és fejét belenyomja oldalast annak kabátjába, és úgy megöleli mint még soha.*
-Ígérem ígérem ígérem!
*Ismétli lelkesen. Majd fejét elkapva, őszintén, boldogan mosolyog a férfira.
Megvárja, amíg az, leveszi hátáról a táskáját, és átveheti tőle. Most már, hogy nincsenek benne a tallérok, és egy jó adag gyógynövény, sokkalta könnyebb, de még így is érzi súlyát a lányka.*
-Szaladok is. Köszönök mindent Grael!
*Válaszolja még, majd csak lelkesen integetve köszön el barátjától, hiszen ezek szerint még látni fogják még egymást.*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 09:02:53
Üzenet elküldve: 2025-03-16 09:02:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Mondhat ő bármit, nézhet bármilyen csúnyán, arra már rájött, hogy az eleven kis elfet nem fogja tudni elhallgattatni. Újra megáll, mikor Szikra azt próbálja elhitetni vele, hogy ez az egész az ő hibája.*
- Ezt mondtam, de nem most. Mikor Mai színre lépett, az egész üzletünknek ott vége is volt. Neked új otthonod lett, ahol új szabályok uralkodnak, azokat kell betartanod. Nem kellett volna eljönnöd hozzám, és kész. Az meg, hogy mit akartál, nem számít, csak az, hogy mit tettél. Majd, ha nagyobb leszel, megérted. *Ő is a saját hibáinak következményeitől szenved már évek óta. Jót akart a húgának, de bántotta. Semmi nem számít, csak az, hogy a végén hogyan cselekszel. A tetteid alapján fognak megítélni, és emlékezni is rád, ha egyszer már nem leszel. Ha egyáltalán lesz bárki, aki megőriz egy rólad szóló emléket.
Az élet ezen sötét igazságait nem fejti ki egy ártatlan, gyermeki léleknek. Annyi jóság azért még belé is szorult, hogy nem mérgezi őt ilyesmivel. Választ azonban továbbra sem ad a feltett kérdésekre, csak megy tovább töretlenül az egykori nemesi kúria irányába, és már nincsenek is tőle messze.
Közben az a szőrös dög is vicsorogni kezd rá, amitől csak még idegesebbé válik.*
- Nyugtasd meg azt a kutyát, vagy nem állok jót magamért! *Először azt akarta mondani, hogy elvágja a torkát, de mentségére szóljon, hogy az utolsó pillanatban máshogy döntött. Nem akar még ő is újabb rémképeket festeni a lány elméjébe azok után, hogy tapasztalta, enélkül is szörnyű álmoktól szenved. Meg azonban még ez sem győzi arról, hogy ne személyesen vigye vissza Szikrát az árvaházba. Már úgy tűnik, hogy semmi sem használ, és a hatalmas ház teteje is feltűnni látszik a távolban, mikor az elf rátapint a gyengepontjára. Ismét megáll, de most nem szólal meg rögtön, erre nincs jó válasza. Megfenyegethetné Szikrát, hogy ha ezt megteszi, akkor nagy bajba fog kerülni, de nem akarja. Nem akarja már megijeszteni, de Mai miatt, és főképp saját maga miatt sem teheti ezt vele. Épp elég mélyen úszik már ő is a szarban, eszében sincs még nagyobb zűrbe keverni magát. Végül egy nagyot sóhajt.*
- Megígéred nekem, hogy nem kóborolsz el semerre, hanem egyenesen a házba mész vissza, és nem szöksz el többet, hanem szót fogadsz a nevelőidnek, és megvárod, míg Mai hazaér? *Azt nem fogja kimondani, hogy a csatát megnyerte a kis elf, helyette úgy tesz, mintha továbbra is ő írná a játékszabályokat, de valójában Szikra ezen lépésével fordult a kocka.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.16 09:26:14
*Mondhat ő bármit, nézhet bármilyen csúnyán, arra már rájött, hogy az eleven kis elfet nem fogja tudni elhallgattatni. Újra megáll, mikor Szikra azt próbálja elhitetni vele, hogy ez az egész az ő hibája.*
- Ezt mondtam, de nem most. Mikor Mai színre lépett, az egész üzletünknek ott vége is volt. Neked új otthonod lett, ahol új szabályok uralkodnak, azokat kell betartanod. Nem kellett volna eljönnöd hozzám, és kész. Az meg, hogy mit akartál, nem számít, csak az, hogy mit tettél. Majd, ha nagyobb leszel, megérted. *Ő is a saját hibáinak következményeitől szenved már évek óta. Jót akart a húgának, de bántotta. Semmi nem számít, csak az, hogy a végén hogyan cselekszel. A tetteid alapján fognak megítélni, és emlékezni is rád, ha egyszer már nem leszel. Ha egyáltalán lesz bárki, aki megőriz egy rólad szóló emléket.
Az élet ezen sötét igazságait nem fejti ki egy ártatlan, gyermeki léleknek. Annyi jóság azért még belé is szorult, hogy nem mérgezi őt ilyesmivel. Választ azonban továbbra sem ad a feltett kérdésekre, csak megy tovább töretlenül az egykori nemesi kúria irányába, és már nincsenek is tőle messze.
Közben az a szőrös dög is vicsorogni kezd rá, amitől csak még idegesebbé válik.*
- Nyugtasd meg azt a kutyát, vagy nem állok jót magamért! *Először azt akarta mondani, hogy elvágja a torkát, de mentségére szóljon, hogy az utolsó pillanatban máshogy döntött. Nem akar még ő is újabb rémképeket festeni a lány elméjébe azok után, hogy tapasztalta, enélkül is szörnyű álmoktól szenved. Meg azonban még ez sem győzi arról, hogy ne személyesen vigye vissza Szikrát az árvaházba. Már úgy tűnik, hogy semmi sem használ, és a hatalmas ház teteje is feltűnni látszik a távolban, mikor az elf rátapint a gyengepontjára. Ismét megáll, de most nem szólal meg rögtön, erre nincs jó válasza. Megfenyegethetné Szikrát, hogy ha ezt megteszi, akkor nagy bajba fog kerülni, de nem akarja. Nem akarja már megijeszteni, de Mai miatt, és főképp saját maga miatt sem teheti ezt vele. Épp elég mélyen úszik már ő is a szarban, eszében sincs még nagyobb zűrbe keverni magát. Végül egy nagyot sóhajt.*
- Megígéred nekem, hogy nem kóborolsz el semerre, hanem egyenesen a házba mész vissza, és nem szöksz el többet, hanem szót fogadsz a nevelőidnek, és megvárod, míg Mai hazaér? *Azt nem fogja kimondani, hogy a csatát megnyerte a kis elf, helyette úgy tesz, mintha továbbra is ő írná a játékszabályokat, de valójában Szikra ezen lépésével fordult a kocka.*
A hozzászólás írója (Graelmhor Moreeth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.16 09:26:14
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-16 08:42:06
Üzenet elküldve: 2025-03-16 08:42:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 859
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*Az idegesítő hangok végre elhallgatnak ugyan, de mégsem tud most másra gondolni, mint arra, hogy bárcsak rajta lennének a láncai. Nézi a számára gyönyörűen csillogó, kék szemeket, hallgatja az aggodalommal teli hangot, és reménykedik abban, hogy látja majd még a mosolyt is.*
- Ne aggódj miattam! Én jól vagyok. Vagyis… nekem mindegy. *Nem akar már mondani semmit, el akar bújni a világ elől, és magát kínozni, hátha az most is segít elnyomni a belül érzett fájdalmat. Csak bólint, hogy induljanak, de már nem siet sehová. Egy árva szó nélkül, lassú léptekkel mennek először a főtér környékére, hogy az istállóban elszállásolja a magára haragított Árnyékot, és ha akarja, Mai is ott hagyhatja Borsot, míg vissza nem megy a rezidenciára.
Nem sokkal később már a Polgárnegyed utcáin sétálnak, közeledve otthonukhoz, melybe a hazatérés most felettébb keserédes a számára. Szeretetet, támogatást, otthont kapott, de mit tud ő adni cserébe? Úgy látszik, hogy csak szomorúságot, kínt és szenvedést. Sötét gondolatok járnak most a fejében. Eszébe jut, mikor azt mondta Mainak, hogy a holtakat nem érdemes bolygatni, és jobb, ha a történetük a múltban marad. Talán jobb lenne, ha az ő, mocskosan fekete történetét is lezárnák végre, és elfelednék örökre. A ház előtt megáll, és egy ideig csak bámulja a bejáratot, mielőtt elég erőt gyűjt össze ahhoz, hogy Mai szemeibe tudjon nézni.*
- Köszönöm, Mai! *Szólal meg erőtlenül.* És tényleg sajnálom. Jó… pihenést! *Nincs búcsú ölelés, sem elköszönés, sem semmi ezután. Bűntudattól szenvedve rohan az ajtóhoz, halássza elő a kulcsot a hátizsákjából. Bénázva, de kinyitja az ajtót, bemenekül rajta, majd be is zárja maga mögött. Nem akarja látni, hogy mit tett. Épp elég, hogy tudja, és a falon keresztül hallani is fogja. A zsákot ledobja az előszobában, a fegyverei a konyhaasztalon landolnak, a vértjét pedig a szobájában szenvedi le magáról. Csak a ritkán használt, díszes tőre marad nála, azzal ül be az ágyába, és húzza össze magát kicsi gombócba.*
~Remélem, most boldog vagy…~ *A karkötőjét bámulja, és egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a tőrt nem a csuklójába vágja, hanem egy laza mozdulattal az átkozott ékszert törje le a kezéről, de fél. Úgy ragaszkodik az értéktelen életéhez, hogy nem meri megtenni. Nem mer nemet mondani az Arctalannak.*
~Csak kérem a láncaim…~ *Nem tudja, hogy kinek könyörög. Elveszve érzi magát. Nincs jól, de mindezt csak magának köszönheti.*
*Az idegesítő hangok végre elhallgatnak ugyan, de mégsem tud most másra gondolni, mint arra, hogy bárcsak rajta lennének a láncai. Nézi a számára gyönyörűen csillogó, kék szemeket, hallgatja az aggodalommal teli hangot, és reménykedik abban, hogy látja majd még a mosolyt is.*
- Ne aggódj miattam! Én jól vagyok. Vagyis… nekem mindegy. *Nem akar már mondani semmit, el akar bújni a világ elől, és magát kínozni, hátha az most is segít elnyomni a belül érzett fájdalmat. Csak bólint, hogy induljanak, de már nem siet sehová. Egy árva szó nélkül, lassú léptekkel mennek először a főtér környékére, hogy az istállóban elszállásolja a magára haragított Árnyékot, és ha akarja, Mai is ott hagyhatja Borsot, míg vissza nem megy a rezidenciára.
Nem sokkal később már a Polgárnegyed utcáin sétálnak, közeledve otthonukhoz, melybe a hazatérés most felettébb keserédes a számára. Szeretetet, támogatást, otthont kapott, de mit tud ő adni cserébe? Úgy látszik, hogy csak szomorúságot, kínt és szenvedést. Sötét gondolatok járnak most a fejében. Eszébe jut, mikor azt mondta Mainak, hogy a holtakat nem érdemes bolygatni, és jobb, ha a történetük a múltban marad. Talán jobb lenne, ha az ő, mocskosan fekete történetét is lezárnák végre, és elfelednék örökre. A ház előtt megáll, és egy ideig csak bámulja a bejáratot, mielőtt elég erőt gyűjt össze ahhoz, hogy Mai szemeibe tudjon nézni.*
- Köszönöm, Mai! *Szólal meg erőtlenül.* És tényleg sajnálom. Jó… pihenést! *Nincs búcsú ölelés, sem elköszönés, sem semmi ezután. Bűntudattól szenvedve rohan az ajtóhoz, halássza elő a kulcsot a hátizsákjából. Bénázva, de kinyitja az ajtót, bemenekül rajta, majd be is zárja maga mögött. Nem akarja látni, hogy mit tett. Épp elég, hogy tudja, és a falon keresztül hallani is fogja. A zsákot ledobja az előszobában, a fegyverei a konyhaasztalon landolnak, a vértjét pedig a szobájában szenvedi le magáról. Csak a ritkán használt, díszes tőre marad nála, azzal ül be az ágyába, és húzza össze magát kicsi gombócba.*
~Remélem, most boldog vagy…~ *A karkötőjét bámulja, és egy pillanatra még az is megfordul a fejében, hogy a tőrt nem a csuklójába vágja, hanem egy laza mozdulattal az átkozott ékszert törje le a kezéről, de fél. Úgy ragaszkodik az értéktelen életéhez, hogy nem meri megtenni. Nem mer nemet mondani az Arctalannak.*
~Csak kérem a láncaim…~ *Nem tudja, hogy kinek könyörög. Elveszve érzi magát. Nincs jól, de mindezt csak magának köszönheti.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-15 20:46:40
Üzenet elküldve: 2025-03-15 20:46:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Már most is élvezhetné, ha a nemes egyszerűséggel oda adta volna neki azt, és útjára bocsátja. Még kitérőt se tett volna hazáig. Nem is telt el sok idő, ez a két nap számára gyorsan eltelt, igaz fárasztóan, de gyorsan. A tegnap este pedig csak pont volt az i-re az újonnan szerzett hírek miatt. Hogy eddigi vigyázója a mostanival együtt van. Hogy pontosan ez mit is jelent még maga sem érti teljesen. De ha ez a kapcsolat ilyen lesz mint most Graellel, akkor semmikép sem ínyére az már biztos.
Hiába a szép szavak, hiába a "kérlek" süket fülekre talál minden egyes szava, na talán ha hosszú füle lenne Graenel talán segítene, de ahogy a férfit most végigméri, ezen semmi sem segítene.*
-De te kérted hozzak neked! *Hirtelen vissza is fogja hangerejét, ahogy a férfit követi, és körbe tekint riadtan.* Hogy hozzak neked csillogókat meg sárga karikát! És azt tettem! Mai pedig.. Nah! Állj meg kérlek! *Mondja panaszosan, ahogy már hátra fele sétálva próbálja követni a férfit, úgy lépked mellette jobbra és balra, mintha lassítani próbálná a másikat titkon.* Mai meg úgy néz rám, nem tudtam mit mondani, de nem akartam neki se! Sajnálom! Ha pedig most visszaviszel, mit mondjak majd? Hogy hozzád jöttem, és ha megkérdezik miért? Nem mondhatjuk el Anivel néninek!
*Jár a száj, és még mindig szépen érvelve igyekszik a férfira hatni, hiszen mi mást tehetne hirtelen. És egy pillanatra már fel is derül, ahogy látja a másikat lelassítani, de a mosoly ami arcára telepedett hirtelen, hamar le is lohasztja Grael rideg és fenyegető szavai. Amire még maga Deres is Szikra mellé áll, és vicsorogni kezd Graelre. Nem csak a férfi jár türelmének határának a végén. A kutya is érzi gazdájának félelmét, aminek a forrását pontosan jól látja. Szívesen meg is oldaná, csak adjon a férfi rá okot. Szikra megszeppenten nyugtatja Derest, azzal, hogy simogatja annak pofáját.*
-Nem Deres, nem szabad, elég.
*Suttogja aggodalmasan jószágának. De ekkor ötlik a fejébe az ötlet. Jó kislányt akar a másik? Akkor megkapja. Majd meglátjuk akkor, hogy mit mond Mainak ha képtelen lesz arra, hogy megvédje őt. Egyáltalán nem fűlik hozzá a foga, de muszáj lesz megtennie azt amit tennie kell, hogy ne kapjon nagyobb büntit Anviel nénitől, és hogy ne kelljen szobát váltania.
Felemeli lábát, egy hatalmasat toppant vele, ha a férfi éppen ránéz, akkor mélyen a szemébe néz, ha pedig már háttal van, akkor csak meredten figyeli őt, akár csak kutyája. Majd pedig határozottan felszólal.*
- Ha nem hagysz hazamenni egyedül, akkor odamegyek a láncosokhoz és elmondom nekik mit tettem!
*Innentől kezdve, egy tapodtat sem mozdul. Karjait is durcásan összefonja maga előtt. Várja a másik válaszát, pusztán reméli, hogy nem kell megtennie ezt. Igazából már ő is csak legszívesebben hazamenne, dühös Graelre, amiért nem hallgat rá, pedig ő tényleg az igazat mondja, és most már, hogy az apja, vagyis az aki vigyázz rá, igazán bízhatna benne, hiszen ő sem akarja azt, hogy Mai aggódjon miatta, ő sem fog már többet kiszökni, legalább is ilyen messzire már biztos nem.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.15 20:48:14
*Már most is élvezhetné, ha a nemes egyszerűséggel oda adta volna neki azt, és útjára bocsátja. Még kitérőt se tett volna hazáig. Nem is telt el sok idő, ez a két nap számára gyorsan eltelt, igaz fárasztóan, de gyorsan. A tegnap este pedig csak pont volt az i-re az újonnan szerzett hírek miatt. Hogy eddigi vigyázója a mostanival együtt van. Hogy pontosan ez mit is jelent még maga sem érti teljesen. De ha ez a kapcsolat ilyen lesz mint most Graellel, akkor semmikép sem ínyére az már biztos.
Hiába a szép szavak, hiába a "kérlek" süket fülekre talál minden egyes szava, na talán ha hosszú füle lenne Graenel talán segítene, de ahogy a férfit most végigméri, ezen semmi sem segítene.*
-De te kérted hozzak neked! *Hirtelen vissza is fogja hangerejét, ahogy a férfit követi, és körbe tekint riadtan.* Hogy hozzak neked csillogókat meg sárga karikát! És azt tettem! Mai pedig.. Nah! Állj meg kérlek! *Mondja panaszosan, ahogy már hátra fele sétálva próbálja követni a férfit, úgy lépked mellette jobbra és balra, mintha lassítani próbálná a másikat titkon.* Mai meg úgy néz rám, nem tudtam mit mondani, de nem akartam neki se! Sajnálom! Ha pedig most visszaviszel, mit mondjak majd? Hogy hozzád jöttem, és ha megkérdezik miért? Nem mondhatjuk el Anivel néninek!
*Jár a száj, és még mindig szépen érvelve igyekszik a férfira hatni, hiszen mi mást tehetne hirtelen. És egy pillanatra már fel is derül, ahogy látja a másikat lelassítani, de a mosoly ami arcára telepedett hirtelen, hamar le is lohasztja Grael rideg és fenyegető szavai. Amire még maga Deres is Szikra mellé áll, és vicsorogni kezd Graelre. Nem csak a férfi jár türelmének határának a végén. A kutya is érzi gazdájának félelmét, aminek a forrását pontosan jól látja. Szívesen meg is oldaná, csak adjon a férfi rá okot. Szikra megszeppenten nyugtatja Derest, azzal, hogy simogatja annak pofáját.*
-Nem Deres, nem szabad, elég.
*Suttogja aggodalmasan jószágának. De ekkor ötlik a fejébe az ötlet. Jó kislányt akar a másik? Akkor megkapja. Majd meglátjuk akkor, hogy mit mond Mainak ha képtelen lesz arra, hogy megvédje őt. Egyáltalán nem fűlik hozzá a foga, de muszáj lesz megtennie azt amit tennie kell, hogy ne kapjon nagyobb büntit Anviel nénitől, és hogy ne kelljen szobát váltania.
Felemeli lábát, egy hatalmasat toppant vele, ha a férfi éppen ránéz, akkor mélyen a szemébe néz, ha pedig már háttal van, akkor csak meredten figyeli őt, akár csak kutyája. Majd pedig határozottan felszólal.*
- Ha nem hagysz hazamenni egyedül, akkor odamegyek a láncosokhoz és elmondom nekik mit tettem!
*Innentől kezdve, egy tapodtat sem mozdul. Karjait is durcásan összefonja maga előtt. Várja a másik válaszát, pusztán reméli, hogy nem kell megtennie ezt. Igazából már ő is csak legszívesebben hazamenne, dühös Graelre, amiért nem hallgat rá, pedig ő tényleg az igazat mondja, és most már, hogy az apja, vagyis az aki vigyázz rá, igazán bízhatna benne, hiszen ő sem akarja azt, hogy Mai aggódjon miatta, ő sem fog már többet kiszökni, legalább is ilyen messzire már biztos nem.*
A hozzászólás írója (Cilia Miritar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.15 20:48:14
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-15 20:22:25
Üzenet elküldve: 2025-03-15 20:22:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Ha ő viszi a kis elf egyébként egyáltalán nem nehéz táskáját, akkor gyorsabban tudnak majd haladni az árvaház felé, és hamarabb élvezheti újra a kellemes csendet és a jótékony hatással bíró magányt.
Szikra persze azonnal könyörögni kezd neki, hogy majd ő hazamegy egyedül, ami gyerek nyelven -legalábbis szerinte- pontosan annyit jelent, hogy nem akar hazamenni, de ezt nem köti az orrára. Ha valóban így lenne, akkor miért is lenne baj, hogy vele megy?
A szép szavak nem hatnak rá, nem is nagyon vesz róluk tudomást. Ő gondosan bezárja a házat, a lány meg addig örüljön az ebnek, de utána nincs mese, irány az árvaház. Ha kell, akkor még a hóna alá is csapja a gyereket, csak haladjanak végre. Sokáig azonban nem jutnak, mielőtt az elf könyörgő hangja újra megtöri az utcák csendjét. Grael megtorpan.*
- Tudtommal nem kértem, hogy gyere ide. Egyébként is, kinek nem mondhattad el, hogy hova jössz? Mainak? Mai már tud rólam, hisz neked eljárt az a csinos kis szád, mégsem büntettelek meg miatta. Sőt, megígértem anyádnak, hogy nem fog bajod esni. Ebben pedig csak akkor lehetek biztos, ha a saját szememmel látlak bemenni az árvaházba, vagy ha személyesen duglak a nevelőd karjai közé. *Hangja most már egyáltalán nem kedves, helyette rideg és fenyegető. Azt valóban megígérte, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi bántódása essen Szikrának, de azt nem, hogy a végtelenségig fogja tűrni, ha az agyára megy.*
- Szóval most szépen befogod azt a nagy szád, és követsz engem az árvaházba! Be fogunk kopogni, megvárjuk, amíg kijön a nevelőd, és bemész vele. Az este amúgy is azt vallottad be nekem, hogy már nem akarsz rossz lenni. A jó kislányok pedig nem hazudnak senkinek, ugye tudod? *Vesz egy nagy levegőt, és tovább indul. Ha Szikra követné, annak örülne a legjobban, de ha esetleg mégsem, akkor kénytelen lesz megragadni a karját, és úgy menni vele tovább.*
*Ha ő viszi a kis elf egyébként egyáltalán nem nehéz táskáját, akkor gyorsabban tudnak majd haladni az árvaház felé, és hamarabb élvezheti újra a kellemes csendet és a jótékony hatással bíró magányt.
Szikra persze azonnal könyörögni kezd neki, hogy majd ő hazamegy egyedül, ami gyerek nyelven -legalábbis szerinte- pontosan annyit jelent, hogy nem akar hazamenni, de ezt nem köti az orrára. Ha valóban így lenne, akkor miért is lenne baj, hogy vele megy?
A szép szavak nem hatnak rá, nem is nagyon vesz róluk tudomást. Ő gondosan bezárja a házat, a lány meg addig örüljön az ebnek, de utána nincs mese, irány az árvaház. Ha kell, akkor még a hóna alá is csapja a gyereket, csak haladjanak végre. Sokáig azonban nem jutnak, mielőtt az elf könyörgő hangja újra megtöri az utcák csendjét. Grael megtorpan.*
- Tudtommal nem kértem, hogy gyere ide. Egyébként is, kinek nem mondhattad el, hogy hova jössz? Mainak? Mai már tud rólam, hisz neked eljárt az a csinos kis szád, mégsem büntettelek meg miatta. Sőt, megígértem anyádnak, hogy nem fog bajod esni. Ebben pedig csak akkor lehetek biztos, ha a saját szememmel látlak bemenni az árvaházba, vagy ha személyesen duglak a nevelőd karjai közé. *Hangja most már egyáltalán nem kedves, helyette rideg és fenyegető. Azt valóban megígérte, hogy nem fogja hagyni, hogy bármi bántódása essen Szikrának, de azt nem, hogy a végtelenségig fogja tűrni, ha az agyára megy.*
- Szóval most szépen befogod azt a nagy szád, és követsz engem az árvaházba! Be fogunk kopogni, megvárjuk, amíg kijön a nevelőd, és bemész vele. Az este amúgy is azt vallottad be nekem, hogy már nem akarsz rossz lenni. A jó kislányok pedig nem hazudnak senkinek, ugye tudod? *Vesz egy nagy levegőt, és tovább indul. Ha Szikra követné, annak örülne a legjobban, de ha esetleg mégsem, akkor kénytelen lesz megragadni a karját, és úgy menni vele tovább.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 21:30:48
Üzenet elküldve: 2025-03-14 21:30:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Pedig kellene, nem sűrűn szokott szépeket álmodni, és legfőképpen emlékezni rájuk, de így még esélye sem volt, hogy az álmot így kirázta a szeméből.
Ezek nem is igazán kérdések, leginkább hangosan gondolkodik, ahogy igyekszik álmosan felfogni a férfi szavait, ezért is reagál így későn a hírre. Az ismétlés úgy érződik számára, mint az utolsó szögek a koporsóján, amiket minden egyes türelmetlen hanglejtésével suhint meg a férfi. Szinte a hideg verejték folyik le a hátáról ezek hallatán. A szoba sarkán befordulva, még elkapja a másik mondatát, de válaszolni, csak azután fog tudni, hogy felöltözött, mert valóban nem akarja húzni az idejét, minden perc számít.
A hajkoronájáért pedig igazán nagy kár lenne, Mai is meg Trylnor is megsiratná, na meg persze saját maga is. Nem is véletlenül nem akart rákérdezni, és jól is tette. Talán csak most kezdi igazán kapiskálni, hogy Grael idegein táncolt az előző este. Pedig ő csak kíváncsi volt, ártó szándék még véletlenül sem fordult meg fejében. Nem is érti a férfi szigorát.
Amint táskájához lép, hogy azt felvegye, egy pillanatra meg is lepődik, hogy mennyire könnyű az. Már kezdi elképzelni, hogy játék könnyedséggel fog majd repülni a Rezidencia irányába. Csak azután, hogy már hátát fordítaná a csomagnak, hogy azt oda lendítse, érzi, hogy az még bizony emelkedik fel a magasba. Csodálkozva fordul annak haladási irányába, meglátva, hogy a férfi emeli azt fel hátára. Majd ekkor éri igazán a hideg zuhany.*
-Grael kérlek, hazamegyek egyedül, ígérem!
*Könyörög még neki, szép szavakkal remélve, hathat a másikra, persze, hogy mutassa ő bizony engedelmeskedik, de muszáj valamelyest egyedül cselekednie, ha nem akar saját fejére bajt hozni.
Kabátját ő is veszi, az ajtón kilépve pedig egy hatalmas ölelésben részesíti Deres barátját, aki aggodalmasan kezdi el arcát nyaldosni. Csitítgatja egy keveset, majd az újonnani megszólításra utoljára még szépen kéri Graelt.*
-Grael, kérlek! Ne tedd ezt, ha rájönnek nagy bajban leszek, és miattad jöttem ide titokban! Nem mondhattam el, hogy hova jövök! Kérlek!
*Szedi a lábait irdatlanul a másik mellett, kezével pedig óvatosan annak kabátjának száráért nyúl, hogy gyengéden húzogassa azt, hogy figyeljen rá. Fejében persze a lehetőségeit kutatja, mihez fordulhatna még.*
*Pedig kellene, nem sűrűn szokott szépeket álmodni, és legfőképpen emlékezni rájuk, de így még esélye sem volt, hogy az álmot így kirázta a szeméből.
Ezek nem is igazán kérdések, leginkább hangosan gondolkodik, ahogy igyekszik álmosan felfogni a férfi szavait, ezért is reagál így későn a hírre. Az ismétlés úgy érződik számára, mint az utolsó szögek a koporsóján, amiket minden egyes türelmetlen hanglejtésével suhint meg a férfi. Szinte a hideg verejték folyik le a hátáról ezek hallatán. A szoba sarkán befordulva, még elkapja a másik mondatát, de válaszolni, csak azután fog tudni, hogy felöltözött, mert valóban nem akarja húzni az idejét, minden perc számít.
A hajkoronájáért pedig igazán nagy kár lenne, Mai is meg Trylnor is megsiratná, na meg persze saját maga is. Nem is véletlenül nem akart rákérdezni, és jól is tette. Talán csak most kezdi igazán kapiskálni, hogy Grael idegein táncolt az előző este. Pedig ő csak kíváncsi volt, ártó szándék még véletlenül sem fordult meg fejében. Nem is érti a férfi szigorát.
Amint táskájához lép, hogy azt felvegye, egy pillanatra meg is lepődik, hogy mennyire könnyű az. Már kezdi elképzelni, hogy játék könnyedséggel fog majd repülni a Rezidencia irányába. Csak azután, hogy már hátát fordítaná a csomagnak, hogy azt oda lendítse, érzi, hogy az még bizony emelkedik fel a magasba. Csodálkozva fordul annak haladási irányába, meglátva, hogy a férfi emeli azt fel hátára. Majd ekkor éri igazán a hideg zuhany.*
-Grael kérlek, hazamegyek egyedül, ígérem!
*Könyörög még neki, szép szavakkal remélve, hathat a másikra, persze, hogy mutassa ő bizony engedelmeskedik, de muszáj valamelyest egyedül cselekednie, ha nem akar saját fejére bajt hozni.
Kabátját ő is veszi, az ajtón kilépve pedig egy hatalmas ölelésben részesíti Deres barátját, aki aggodalmasan kezdi el arcát nyaldosni. Csitítgatja egy keveset, majd az újonnani megszólításra utoljára még szépen kéri Graelt.*
-Grael, kérlek! Ne tedd ezt, ha rájönnek nagy bajban leszek, és miattad jöttem ide titokban! Nem mondhattam el, hogy hova jövök! Kérlek!
*Szedi a lábait irdatlanul a másik mellett, kezével pedig óvatosan annak kabátjának száráért nyúl, hogy gyengéden húzogassa azt, hogy figyeljen rá. Fejében persze a lehetőségeit kutatja, mihez fordulhatna még.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 20:27:05
Üzenet elküldve: 2025-03-14 20:27:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Cseppet sem érez lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy nem hagyja, hogy Szikra édes álmait aludja tovább. Miután a gyerek a tegnapi egyezségük alapján számára már egyáltalán nem hasznos, nem is akarja, hogy a nyakán maradjon. Feszültnek érzi magát, és meg akar tőle szabadulni, mielőtt még olyasmit tenne, amit később megbánna. A kérdések persze rögtön elkezdenek árvízként zúdulni rá, ahogy ébredés után visszaköltözik az erő a kis testbe. Igyekszik állni a sarat.*
- Öltözz! Reggeli, aztán hazaviszlek. *Ismétli el tettetett türelemmel, amit az előbb mondott. Az ezt követő „nem”-re úgy érzi magát, mintha fejbe vágták volna egy hatalmas kalapáccsal. Nem akar most ellenkezést hallani, nem akar magyarázni sem semmit. Szikra csak csinálja, amit mond neki, és hadd lehessen végre újra magányos. Olyan nagy kérés ez?*
- Akkor nem kellett volna elszöknöd. *Ezt már csak Szikra hátának mondja, aki közben elrohan felöltözni. Legalább tényleg nem húzza az időt. Helyes döntés, hogy nem kéri meg még arra is, hogy fonja be a haját. Egészen biztosan felidegesítené magát miatta, és fonatok helyett inkább kitépkedné szegény kislány hajszálait dühében.
Mikor a lány visszaér, és megpróbálja felvenni a számára nehéz táskát, helyette Grael emeli azt le játszi könnyedséggel az asztalról, és nem is adja oda neki, jelezve, hogy azt ő fogja vinni.*
- Ha nem akarsz enni, ám legyen. Akkor most elkísérlek az árvaházba, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg oda mész vissza, és nem újabb kalandokra indulsz. *Jelenti ki határozottan. Nem tűr ellentmondást. Az lesz, amit ő mond. Elmennek az egykori kúriához, és át fogja adni a lányt a nevelőknek.
Felveszi még a kabátját, majd remélhetőleg együtt kimennek a házból, ahol Szikra és Deres újra egymásra találhatnak, míg a férfi bezárja maga mögött a ház ajtaját.*
- Gyere! *Mondja, miután a zsebeibe csúsztatta a kulcsokat, és elindul az utcán az árvaház felé. Közben, ha akar, Szikra még próbálkozhat meggyőzni őt arról, hogy talán mégse buktassa le őt a nevelői előtt.*
*Cseppet sem érez lelkiismeretfurdalást amiatt, hogy nem hagyja, hogy Szikra édes álmait aludja tovább. Miután a gyerek a tegnapi egyezségük alapján számára már egyáltalán nem hasznos, nem is akarja, hogy a nyakán maradjon. Feszültnek érzi magát, és meg akar tőle szabadulni, mielőtt még olyasmit tenne, amit később megbánna. A kérdések persze rögtön elkezdenek árvízként zúdulni rá, ahogy ébredés után visszaköltözik az erő a kis testbe. Igyekszik állni a sarat.*
- Öltözz! Reggeli, aztán hazaviszlek. *Ismétli el tettetett türelemmel, amit az előbb mondott. Az ezt követő „nem”-re úgy érzi magát, mintha fejbe vágták volna egy hatalmas kalapáccsal. Nem akar most ellenkezést hallani, nem akar magyarázni sem semmit. Szikra csak csinálja, amit mond neki, és hadd lehessen végre újra magányos. Olyan nagy kérés ez?*
- Akkor nem kellett volna elszöknöd. *Ezt már csak Szikra hátának mondja, aki közben elrohan felöltözni. Legalább tényleg nem húzza az időt. Helyes döntés, hogy nem kéri meg még arra is, hogy fonja be a haját. Egészen biztosan felidegesítené magát miatta, és fonatok helyett inkább kitépkedné szegény kislány hajszálait dühében.
Mikor a lány visszaér, és megpróbálja felvenni a számára nehéz táskát, helyette Grael emeli azt le játszi könnyedséggel az asztalról, és nem is adja oda neki, jelezve, hogy azt ő fogja vinni.*
- Ha nem akarsz enni, ám legyen. Akkor most elkísérlek az árvaházba, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tényleg oda mész vissza, és nem újabb kalandokra indulsz. *Jelenti ki határozottan. Nem tűr ellentmondást. Az lesz, amit ő mond. Elmennek az egykori kúriához, és át fogja adni a lányt a nevelőknek.
Felveszi még a kabátját, majd remélhetőleg együtt kimennek a házból, ahol Szikra és Deres újra egymásra találhatnak, míg a férfi bezárja maga mögött a ház ajtaját.*
- Gyere! *Mondja, miután a zsebeibe csúsztatta a kulcsokat, és elindul az utcán az árvaház felé. Közben, ha akar, Szikra még próbálkozhat meggyőzni őt arról, hogy talán mégse buktassa le őt a nevelői előtt.*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 17:22:59
Üzenet elküldve: 2025-03-14 17:22:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* Szóban nagyjából lebeszélik, hogy a következő alkalommal elkíséri majd az ork a gyűjtő körútjára. Ennek még jó vége is lehet. Wrexan elégedettnek mondhatja magát. Közben elkészül a vándorebéd, amit visszautasít. Elég volt belőle egy időre, majd az erdőben kénytelen lesz enni úgyis. Na nem mintha nem szeretné, de azért mindig se jó azt enni. Eközben még néhány összetevő is előkerül arról a listáról. Gondolkodik egy darabig a tételeken.*
- Legyen kerek 100 arany.* Ez még kedvezőbb ajánlat, mint az eddigi, szinte már majdnem meg sem éri, de ez amolyan befektetés lesz. Meglátja, hogy mit lehet majd kihozni belőle. Lehet a jövőben felhasználja az alkímia tudását és maga is készít majd alap italokat. Előkészíti a növényeket hamar, aztán át is adja a férfinak.*
// Átad 1 Napos TymkoltTarghed Cagon részére. Átad 1 Fehér KvartantTarghed Cagon részére . Átad 2 BűzgombatTarghed Cagon részére . Átad 2 Mérges CyroldtTarghed Cagon részére . Átad 3 Barna GubistTarghed Cagon részére . //
* Szóban nagyjából lebeszélik, hogy a következő alkalommal elkíséri majd az ork a gyűjtő körútjára. Ennek még jó vége is lehet. Wrexan elégedettnek mondhatja magát. Közben elkészül a vándorebéd, amit visszautasít. Elég volt belőle egy időre, majd az erdőben kénytelen lesz enni úgyis. Na nem mintha nem szeretné, de azért mindig se jó azt enni. Eközben még néhány összetevő is előkerül arról a listáról. Gondolkodik egy darabig a tételeken.*
- Legyen kerek 100 arany.* Ez még kedvezőbb ajánlat, mint az eddigi, szinte már majdnem meg sem éri, de ez amolyan befektetés lesz. Meglátja, hogy mit lehet majd kihozni belőle. Lehet a jövőben felhasználja az alkímia tudását és maga is készít majd alap italokat. Előkészíti a növényeket hamar, aztán át is adja a férfinak.*
// Átad 1 Napos TymkoltTarghed Cagon részére
. Átad 1 Fehér KvartantTarghed Cagon részére . Átad 2 BűzgombatTarghed Cagon részére . Átad 2 Mérges CyroldtTarghed Cagon részére . Átad 3 Barna GubistTarghed Cagon részére . //
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 16:01:00
Üzenet elküldve: 2025-03-14 16:01:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 309
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Ha önös érdek, ha nem, Ő örül annak, hogy a hatalmas ágyban nem egyedül kell aludnia. Ha kis piszok módon ki is használja a férfi "kedvességét" ez csak a minimum amit a másik érdemel tetteiért. A kis rúgások és ütések a rossz álmok közepette, pedig csak a cseresznye a desszert tetején. Hogy valóban a férfi istene küldte Szikrát azért, hogy valamiért büntesse, ki tudja. Az összes isten útja kifürkészhetetlen.
De neki vannak nagyobb bajai is mintsem a másik, hogy panaszkodik jelenléte miatt, az őt gyötrő álmok szorítása sokkalta rosszabb, mintsem megosztani egy aprósággal az ágyat. Ha végig simított volna arcán kedvesen, vagy átkarolta volna, hogy nyugodtan aludjon az egész lehet meg sem történt volna, ha pedig úgy dönt nem alszik mellette, még lehet ez csak rosszabb lett volna, ki tudja. Ami biztos, az éjszakát mind a ketten átvészelték.
A reggelt pedig a kicsi Szikra lustálkodva töltené, mert erejét bőven elhasználta az előző két nap folyamán.
Már már édes álmok is kezdik Őt vigasztalni a sok rossz után, de hirtelen egy határozottabb mozgást érez, sőt a másik karja mintha picit repítené is, persze nem sokat, de épp annyit, hogy neki forduljon a falnak, egy halkabb puffanással. Még szerencse a rá takart ágynemű ezt tompította.
Homályos tekintettel, lekotorva magáról a takarót néz közbe, mégis mi történhetett. Mire fel eszmél, már Graelt látja újból maga előtt, útra készen állva. Szikra szemét kezdi el dörzsölgetni, ahogy négykézláb az ágyból feltápászkodva hallgatja a másikat.*
-Öltözzek? Reggeli? Hazaviszel?
*Pislog még félálomban szinte, majd a felismerés hirtelen megütközik fejében. Szemei szinte azonnal kirepednek, és szemöldöke magasra szökik.*
-Nem!
*Pattan ki az ágyból, kiegyenesedve mint egy szög, fejét pedig nem-legesen rázza.*
-Majd vissza osonok, amikor tanítás van. Nem szeretném, hogy tudják elszöktem.
*Magyarázza helyzetét, de nem is vesztegelni tovább az időt, el is siet a maradék ruháiért, amit hamar magára is ölt, egész jól megszáradtak, már érintésre picit még hidegek. Kicsit ki is rázza őt a hideg, mikor megérzi magán a nadrág hűvös anyagát. Megigazítja a kócos fonott fürtöket, bár most nincs arra ideje, hogy az egészet újra fonja. Graelt pedig biztos nem fogja megkérdezni, valahogy érzi, a tegnapi beszélgetésük után, az lenne az utolsó csepp a pohárban.
Siet is vissza a másikhoz, hogy felkapja a nehéz táskáját, a reggeli sem olyan fontos, kibírja majd vacsoráig. Most az a fontos, hogy ha az árvaházhoz ér majd, akkor jó időt fogjon ki, hogy ne lássa őt senki sem mikor visszaoson, a többit pedig majd kibeszéli valahogy.*
*Ha önös érdek, ha nem, Ő örül annak, hogy a hatalmas ágyban nem egyedül kell aludnia. Ha kis piszok módon ki is használja a férfi "kedvességét" ez csak a minimum amit a másik érdemel tetteiért. A kis rúgások és ütések a rossz álmok közepette, pedig csak a cseresznye a desszert tetején. Hogy valóban a férfi istene küldte Szikrát azért, hogy valamiért büntesse, ki tudja. Az összes isten útja kifürkészhetetlen.
De neki vannak nagyobb bajai is mintsem a másik, hogy panaszkodik jelenléte miatt, az őt gyötrő álmok szorítása sokkalta rosszabb, mintsem megosztani egy aprósággal az ágyat. Ha végig simított volna arcán kedvesen, vagy átkarolta volna, hogy nyugodtan aludjon az egész lehet meg sem történt volna, ha pedig úgy dönt nem alszik mellette, még lehet ez csak rosszabb lett volna, ki tudja. Ami biztos, az éjszakát mind a ketten átvészelték.
A reggelt pedig a kicsi Szikra lustálkodva töltené, mert erejét bőven elhasználta az előző két nap folyamán.
Már már édes álmok is kezdik Őt vigasztalni a sok rossz után, de hirtelen egy határozottabb mozgást érez, sőt a másik karja mintha picit repítené is, persze nem sokat, de épp annyit, hogy neki forduljon a falnak, egy halkabb puffanással. Még szerencse a rá takart ágynemű ezt tompította.
Homályos tekintettel, lekotorva magáról a takarót néz közbe, mégis mi történhetett. Mire fel eszmél, már Graelt látja újból maga előtt, útra készen állva. Szikra szemét kezdi el dörzsölgetni, ahogy négykézláb az ágyból feltápászkodva hallgatja a másikat.*
-Öltözzek? Reggeli? Hazaviszel?
*Pislog még félálomban szinte, majd a felismerés hirtelen megütközik fejében. Szemei szinte azonnal kirepednek, és szemöldöke magasra szökik.*
-Nem!
*Pattan ki az ágyból, kiegyenesedve mint egy szög, fejét pedig nem-legesen rázza.*
-Majd vissza osonok, amikor tanítás van. Nem szeretném, hogy tudják elszöktem.
*Magyarázza helyzetét, de nem is vesztegelni tovább az időt, el is siet a maradék ruháiért, amit hamar magára is ölt, egész jól megszáradtak, már érintésre picit még hidegek. Kicsit ki is rázza őt a hideg, mikor megérzi magán a nadrág hűvös anyagát. Megigazítja a kócos fonott fürtöket, bár most nincs arra ideje, hogy az egészet újra fonja. Graelt pedig biztos nem fogja megkérdezni, valahogy érzi, a tegnapi beszélgetésük után, az lenne az utolsó csepp a pohárban.
Siet is vissza a másikhoz, hogy felkapja a nehéz táskáját, a reggeli sem olyan fontos, kibírja majd vacsoráig. Most az a fontos, hogy ha az árvaházhoz ér majd, akkor jó időt fogjon ki, hogy ne lássa őt senki sem mikor visszaoson, a többit pedig majd kibeszéli valahogy.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:05:03
Üzenet elküldve: 2025-03-14 10:05:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
* A férfi talán még el is hiteti, hogy a termetes ork képes védelmet nyújtani a másiknak, s ezáltal könnyebben fogadja el a részvétét a dolgokban. Bár biztos jobban ért a kardokhoz, mint az ork, neki is csak dísznek lóg a kardján az a penge, amolyan elrettentő jelleggel, ha nem lenne elég maga az arca! *
- Ez még mindkettőnk számára is előnyös lehet!
* Teszi a férfi ajánlatának a végére. Egyelőre minden növény az ő ölébe landol, ha egy részéért nem kell fizetni, akkor az csak plusz. *
- Te tudod!
* Mondja, majd megeszi az edény tartalmát, úgysem evett semmit a mai nap, legalább ezt is letudta egyelőre! Valóban nem a legkellemesebb étkek közé sorolná be, ha be kellene valahova, de az erdőmélyén csak ezt fogják kapni, ha nem visznek magukkal, vagy ha kifogynak. Szóval nem engedhetik meg maguknak a válogatást. *
- A pillanatban még nem sietős, ám az idő nagyon gyorsan közeledik, hogy felmutassak valamit a partnereknek! Mindenképp előre lesz szólva, senki sem szeretne olyan meglepetést kapni, hogy már aznap mennie kelljen az erdőbe!
* Közben elővesz egy fiolát és a lepárló nyílásához helyezi azt. Ugyan lassan csöpög, de hamar meg fog telni. Közben a kapott papírost lehelyezi az asztalra, majd tollával aláhúz néhány dolgot és még számokat is ír melléjük. Amint végez, átnyújtja férfinak a papírt. *
- Ezeket szeretném még hirtelen megvásárolni!
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
* A férfi talán még el is hiteti, hogy a termetes ork képes védelmet nyújtani a másiknak, s ezáltal könnyebben fogadja el a részvétét a dolgokban. Bár biztos jobban ért a kardokhoz, mint az ork, neki is csak dísznek lóg a kardján az a penge, amolyan elrettentő jelleggel, ha nem lenne elég maga az arca! *
- Ez még mindkettőnk számára is előnyös lehet!
* Teszi a férfi ajánlatának a végére. Egyelőre minden növény az ő ölébe landol, ha egy részéért nem kell fizetni, akkor az csak plusz. *
- Te tudod!
* Mondja, majd megeszi az edény tartalmát, úgysem evett semmit a mai nap, legalább ezt is letudta egyelőre! Valóban nem a legkellemesebb étkek közé sorolná be, ha be kellene valahova, de az erdőmélyén csak ezt fogják kapni, ha nem visznek magukkal, vagy ha kifogynak. Szóval nem engedhetik meg maguknak a válogatást. *
- A pillanatban még nem sietős, ám az idő nagyon gyorsan közeledik, hogy felmutassak valamit a partnereknek! Mindenképp előre lesz szólva, senki sem szeretne olyan meglepetést kapni, hogy már aznap mennie kelljen az erdőbe!
* Közben elővesz egy fiolát és a lepárló nyílásához helyezi azt. Ugyan lassan csöpög, de hamar meg fog telni. Közben a kapott papírost lehelyezi az asztalra, majd tollával aláhúz néhány dolgot és még számokat is ír melléjük. Amint végez, átnyújtja férfinak a papírt. *
- Ezeket szeretném még hirtelen megvásárolni!
Elfogyasztott egy nagy adag Vándorebédet, éhségét és szomját oltva, valamint begyógyítva elfogyasztójának első és második kategóriájú sérüléseit.
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-14 06:37:28
Üzenet elküldve: 2025-03-14 06:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Csak és kizárólag a saját kényelme miatt hajlandó befeküdni Szikra mellé az ágyba. Semmi más oka nincs, az égvilágon semmi. Hát hogyan is lenne? Az egyetlen személy, akit hajlandó lett volna átölelni azért, mert félt, vagy szomorú volt, már elhagyta, másnak pedig nem jár belőle. Így hát a tisztes távolságot is megköveteli, amit a kislány több, mint betart azzal, hogy egészen a falhoz passzírozza magát, mintha úgy nagyobb biztonságban érezné magát.
Ezt követően az ágyban fekve már könnyebben alszik el ő is, de a zavartalan álma nem tarthat sokáig, mert Szikra teste hiába kicsi, a ficánkolását megérzi az ágy másik oldalán, és egyébként is, ő teljes csendben tud csak aludni, de emiatt még nem ébred fel, csupán arra riad fel, hogy egy kis láb, ám annál nagyobb erővel rúg a bordái közé. Néhány pillanatba beletelik, mire félálomban rájön, hogy mi a búbánat volt ez, és, hogy amit most lát, azt már látta máskor is. Nem is olyan régen, ráadásul pont ebben az ágyban.*
~Ó Sa'Tereth baszd meg, hogy miért kínzod mindet az én káromra…~ *Temeti kezeibe az arcát. Nem hiszi el, ami vele történik. Rosszabb, mint egy elcseszett komédia, aminek ő a főszereplője. Beállít hozzá egy hülye picsa, aki először az észt osztja neki, majd közli, hogy veszélyben az élete, és kikönyörgi a segítségét, emiatt hirtelen egy hazug kapcsolatban találja magát. Azóta képtelen kiverni a fejéből a lányt. A félvér az ágyában kötött ki, kétszer is, és az is motyogott álmában. Most meg pontosan ugyanez történik kicsiben. Az életveszélyen, a kapcsolaton és az ágyas részen kívül szerencsére…*
~Az eszem megáll…~ *Morgolódik, de csak halkan. Nem ébreszti fel Szikrát, csupán a nyakáig visszahúzza rá a takarót, amit a mocorgás közben sikerült lerugdosnia magáról. Kimegy inni egy pohár vizet, majd visszafekszik. Hála az isteneknek, a háború alábbhagy, így el tud aludni újra, hajnalban azonban úgy ébred meg megint, hogy érzi, valami melegíti a hátát. Oldalra fordul, csoda, hogy nem nyomja agyon szegény kis elfet, mert időben konstatálja, hogy az bizony megszegte a lefektetett területi határok szabályait. Egyelőre nem törődik vele, alszik tovább, de mikor reggel rendesen felébred, akkor már annál is közelebb, a mellkasán véli felfedezni a kócos hajtincseket.*
- Ehh… na nem… ezt már nem… *Egy erősebb mozdulattal dobja le magáról szegényt, majd kipattan az ágyból, és sietősen távozik. Megmosakszik, felöltözik, és csak ezután megy vissza újra a szobába. Megáll az ajtóban.*
- Hé! Ébredj! Öltözz fel! Megreggelizel, aztán hazaviszlek az árvaházba. *Elég volt. Egy kölyöknek semmi keresnivalója az ő házában, az ő ágyában, a mellkasán meg főleg. Muszáj lesz felvilágosítani az anyját, ha a hercegnő méltóztatik egyszer hazajönni, hogy az egy dolog, hogy hazudnak Szikrának is, de van, ami már több a soknál.*
*Csak és kizárólag a saját kényelme miatt hajlandó befeküdni Szikra mellé az ágyba. Semmi más oka nincs, az égvilágon semmi. Hát hogyan is lenne? Az egyetlen személy, akit hajlandó lett volna átölelni azért, mert félt, vagy szomorú volt, már elhagyta, másnak pedig nem jár belőle. Így hát a tisztes távolságot is megköveteli, amit a kislány több, mint betart azzal, hogy egészen a falhoz passzírozza magát, mintha úgy nagyobb biztonságban érezné magát.
Ezt követően az ágyban fekve már könnyebben alszik el ő is, de a zavartalan álma nem tarthat sokáig, mert Szikra teste hiába kicsi, a ficánkolását megérzi az ágy másik oldalán, és egyébként is, ő teljes csendben tud csak aludni, de emiatt még nem ébred fel, csupán arra riad fel, hogy egy kis láb, ám annál nagyobb erővel rúg a bordái közé. Néhány pillanatba beletelik, mire félálomban rájön, hogy mi a búbánat volt ez, és, hogy amit most lát, azt már látta máskor is. Nem is olyan régen, ráadásul pont ebben az ágyban.*
~Ó Sa'Tereth baszd meg, hogy miért kínzod mindet az én káromra…~ *Temeti kezeibe az arcát. Nem hiszi el, ami vele történik. Rosszabb, mint egy elcseszett komédia, aminek ő a főszereplője. Beállít hozzá egy hülye picsa, aki először az észt osztja neki, majd közli, hogy veszélyben az élete, és kikönyörgi a segítségét, emiatt hirtelen egy hazug kapcsolatban találja magát. Azóta képtelen kiverni a fejéből a lányt. A félvér az ágyában kötött ki, kétszer is, és az is motyogott álmában. Most meg pontosan ugyanez történik kicsiben. Az életveszélyen, a kapcsolaton és az ágyas részen kívül szerencsére…*
~Az eszem megáll…~ *Morgolódik, de csak halkan. Nem ébreszti fel Szikrát, csupán a nyakáig visszahúzza rá a takarót, amit a mocorgás közben sikerült lerugdosnia magáról. Kimegy inni egy pohár vizet, majd visszafekszik. Hála az isteneknek, a háború alábbhagy, így el tud aludni újra, hajnalban azonban úgy ébred meg megint, hogy érzi, valami melegíti a hátát. Oldalra fordul, csoda, hogy nem nyomja agyon szegény kis elfet, mert időben konstatálja, hogy az bizony megszegte a lefektetett területi határok szabályait. Egyelőre nem törődik vele, alszik tovább, de mikor reggel rendesen felébred, akkor már annál is közelebb, a mellkasán véli felfedezni a kócos hajtincseket.*
- Ehh… na nem… ezt már nem… *Egy erősebb mozdulattal dobja le magáról szegényt, majd kipattan az ágyból, és sietősen távozik. Megmosakszik, felöltözik, és csak ezután megy vissza újra a szobába. Megáll az ajtóban.*
- Hé! Ébredj! Öltözz fel! Megreggelizel, aztán hazaviszlek az árvaházba. *Elég volt. Egy kölyöknek semmi keresnivalója az ő házában, az ő ágyában, a mellkasán meg főleg. Muszáj lesz felvilágosítani az anyját, ha a hercegnő méltóztatik egyszer hazajönni, hogy az egy dolog, hogy hazudnak Szikrának is, de van, ami már több a soknál.*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:31:37
Üzenet elküldve: 2025-03-13 19:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyümölcsöző üzletek//
*Miután a pénz és az összetevők gazdát cserélnek kezdődik el az igazi munka. Az ork szakszerűen hozzákészül a dolgokhoz. Wrexan valóban nagyot nézne, ha amaz a napsót csak úgy kézzel törné össze. Saját kezén tapasztalta meg, hogy milyen rossz ötlet a kellemesen meleg kövekkel játszadozni. Utána nem győzte kezelni a kipirosodott bőrét.*
- Nincs ellenemre. Főleg, ha Erdőmélye a cél. Nem szívesen teszem be oda egyedül a lábam. Viszont, ha bérelnem kell kísérőt az nagyban megdrágítaná az alapanyagok árát. Ha úgyis alapanyagokra van szüksége, akkor a segítségért akár fizethetek is velük pluszba a maga által begyűjtött növényeken felül.* Más talán visszautasítana egy ilyen ajánlatott lévén, hogy a vevő ne akarjon már közvetlenül beszerzővé válni, de nem félti az üzletet a fiú. Tisztában vele, hogy ahogy ő ért az alkímiához, úgy más is érthet a gyűjtögetéshez. Csak amíg ő nem tudja annyira az alkímia mélyebb titkait, addig más se fogja csak úgy a gyűjtögetését. Közben a só porrá változik a gondos kezek munkája alatt. Ezután feloldja Cagon egy kis szeszben. Logikus, így rögtön oldatként könnyebben fog vegyülni mással. Aztán nekilát egy ismerős recept elkészítésének, amit majd Wrexan udvariasan visszautasít.*
- Köszönöm, de nem kérek. Jómagam is készítettem ilyet, és hát az utóbbi napokban ezt éve kicsit sok volt.* A gubisoknak legalább ennyi haszna van. Így könnyedén tud magával ételt vinni, ami tápláló és egyben baromi olcsó.*
- Ha jól gondolom állóképesség italokat akart volna előállítani. Az a két hiányzó anyag emlékeim szerint arra is felhasználható. Ha Erdőmélyére megyünk, akkor érdemes lesz minél többet begyűjteni a helyi alapanyagokból. Nem tudom mennyire fontosak ezek ön számára, de ha gondolja, akár a napokban elmehetünk. Csak közölje a szándékot pár nappal előtte, hogy legyen idő rendesen felkészülni a kiutazásra.* Ajánlja fel, de nem fogja erőltetni a dolgot. A nem túl távoli jövőben úgyis el fog menni oda, neki aztán mindegy, hogy elébb vagy inkább utóbb.*
- Mennyire jártas az alkímia mélységeiben? Van néhány kifejezetten ritka és értékes növényem, amit saját felhasználásra tervezek majd feldolgozni, de kifejezetten nagy odafigyelést igénylő a folyamat, mivel borzasztóan nehezen beszerezhető és ritka növényekről van szó.* Hozakodik elő a kérdéssel. Talán még egy előnyös üzletet is tudnának kötni, ha Cagon vevő a dologra és persze meg van neki a kellő tudása.*
*Miután a pénz és az összetevők gazdát cserélnek kezdődik el az igazi munka. Az ork szakszerűen hozzákészül a dolgokhoz. Wrexan valóban nagyot nézne, ha amaz a napsót csak úgy kézzel törné össze. Saját kezén tapasztalta meg, hogy milyen rossz ötlet a kellemesen meleg kövekkel játszadozni. Utána nem győzte kezelni a kipirosodott bőrét.*
- Nincs ellenemre. Főleg, ha Erdőmélye a cél. Nem szívesen teszem be oda egyedül a lábam. Viszont, ha bérelnem kell kísérőt az nagyban megdrágítaná az alapanyagok árát. Ha úgyis alapanyagokra van szüksége, akkor a segítségért akár fizethetek is velük pluszba a maga által begyűjtött növényeken felül.* Más talán visszautasítana egy ilyen ajánlatott lévén, hogy a vevő ne akarjon már közvetlenül beszerzővé válni, de nem félti az üzletet a fiú. Tisztában vele, hogy ahogy ő ért az alkímiához, úgy más is érthet a gyűjtögetéshez. Csak amíg ő nem tudja annyira az alkímia mélyebb titkait, addig más se fogja csak úgy a gyűjtögetését. Közben a só porrá változik a gondos kezek munkája alatt. Ezután feloldja Cagon egy kis szeszben. Logikus, így rögtön oldatként könnyebben fog vegyülni mással. Aztán nekilát egy ismerős recept elkészítésének, amit majd Wrexan udvariasan visszautasít.*
- Köszönöm, de nem kérek. Jómagam is készítettem ilyet, és hát az utóbbi napokban ezt éve kicsit sok volt.* A gubisoknak legalább ennyi haszna van. Így könnyedén tud magával ételt vinni, ami tápláló és egyben baromi olcsó.*
- Ha jól gondolom állóképesség italokat akart volna előállítani. Az a két hiányzó anyag emlékeim szerint arra is felhasználható. Ha Erdőmélyére megyünk, akkor érdemes lesz minél többet begyűjteni a helyi alapanyagokból. Nem tudom mennyire fontosak ezek ön számára, de ha gondolja, akár a napokban elmehetünk. Csak közölje a szándékot pár nappal előtte, hogy legyen idő rendesen felkészülni a kiutazásra.* Ajánlja fel, de nem fogja erőltetni a dolgot. A nem túl távoli jövőben úgyis el fog menni oda, neki aztán mindegy, hogy elébb vagy inkább utóbb.*
- Mennyire jártas az alkímia mélységeiben? Van néhány kifejezetten ritka és értékes növényem, amit saját felhasználásra tervezek majd feldolgozni, de kifejezetten nagy odafigyelést igénylő a folyamat, mivel borzasztóan nehezen beszerezhető és ritka növényekről van szó.* Hozakodik elő a kérdéssel. Talán még egy előnyös üzletet is tudnának kötni, ha Cagon vevő a dologra és persze meg van neki a kellő tudása.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2384-2403