Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 127 (2521. - 2540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

2540. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-13 20:37:24
 
>Sírásó Krellnyran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

*Amint Krell fülét megütötte az a bizonyos távoli kürtszó, azon nyomban útnak indult. Abbahagyta a csinos hölgyek bámulását, a lehúzható balekok után való kutatást, és nyugalmasabb környéket keresett. Bármi is lesz a népek első reakciója a váratlan és rejtélyes hívásra, ő nem szeretne ott lenni az elsők között. Inkább majd utólag értesül, veszélyt jelent-e, vagy jó hírt.
Lábai a polgárnegyed általa jól ismert utcáin viszik át, egy darabig különösebb terv nélkül. Azt fontolgatja magában, bármi is készülődik éppen, ez már tényleg azt jelzi, ideje beruháznia végre egy olyan sétabotra, aminek a belsejébe pengét lehet rejteni. Ekkor hallja meg a vénasszony hangját.*
- Fiam, magának nem a bordélyban kéne rontania épp az életét?
*Az érces-karcos hang irányába fordul, és enyhén megemeli felé a kalapját.*
- Eeyr mosolyogjon a kedves orcájára, Bodza néni! Szép napot magának is!
* ~ Vén kurva. ~ gondolja magában a férfi, és nem is sejti, milyen közel jár ilyenkor az igazsághoz. A néne olyan ügyesen alakítja a piaci kofát, hogy Krellben sohasem merült fel, hogy amaz valaha bármi másból élt volna. Mondjuk a kalapos számára édes mindegy, hogyan tengette ifjonti napjait a nyanya, amíg ingyen nála lakhat. Ennek okát egyébként még mindig nem érti, de gondolatban mindig inkább legyint rá, és a saját szerencséjének rója fel.
A nevezett nyanya keserves mosollyal néz a távolodó fekete ruhás alak után, és mint mindig, most is arra gondol, ha valaha fia született volna, pontosan ugyanilyen mihaszna semmirekellő volna, mint Krell.*

2539. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-13 17:27:34
 
>Lazziar Glynmaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//

*Csak mosolyogni képes azon, ahogy Rine megpróbálja feldolgozni csipkelődését. Bár nem kell húgocskáját félteni. Megedződött már mellette annyira, hogy az ilyesmit csípőből lereagálja. És bár kissé durcásan, ami persze észrevehető csak megjátssza. De válaszol rá. Lazziar szájára egy hitetlenkedő félmosoly húzódik, szemei is hasonló mód kerekednek ki. Egy ilyen éjszaka után, kétli nem menne bele az ilyesfajta játékosságba majd a későbbiek során. Ajaj. Csak kell vennie majd egy szép szolgáló ruhát, amit a megfelelő helyeken fog majd kivágni, hogy megfelelő viselet legyen a Glynmaris laknak.
A párna meglepő pontosággal találja el őt oldalba. Rine pedig örömittasan vonul el a kádba. Lemosni magáról Lazziar által otthagyott kétes foltokat. Ő pedig addig is végre sikeresen belebújik ruházatába. Bár ne tenné, de jobb nem feldühíteni a marcona törpe uraságot.
A búcsú csók amit rövidre akart zárni, mert ha ki nem mutatja annyi kedve van menni, mint kisgyereknek az iskolába. Meglepő módon Rine pajkossága fűszerezi meg. Óvatlanul belesik a lány csapdájába, és mire feleszmél a vizes kezet érzi arcán ami szorosan kényszeríti száját egy csücsörítő pozícióba. Majd egy, kettő, három apró cuppantás érkezik ajkaira. Ő pedig csak megjátszott mérges tekintettel hagyja, hogy megtörténjen. Élje csak ki bosszúvágyát és haragját a lány. Majd visszakapja ezt hamarosan. Csak érkezzen vissza a pegazusból.*
- Kis galád.
*Jegyzi meg morogva. Ahogy eltávolodik a lánytól. Szemeivel pedig úgy néz rá, mint néhány féltájórával ezelőtt. Akit legszívesebben felfalna egy ültő helyében. Utolsó apró igazgatások után távozik végre a házból.*

//Késő este//

*Lazziar hitetlenkedő tekintettel, és gyors léptekkel közelíti meg a lakását. A holdak fénye már szorgalmasan világítja be az apró utcákat, és azt a kis kutat ami a háza előtt áll. A házak ablakainak többsége már fekete, és csak néhány helyen pislákul mögötte egy halovány gyertyafény.
A lépcsőhöz érve, halk kimért léptekkel szeli annak fokait. Nem szeretné felzargatni az asszonyságot az alsó szinten, mert a végén felveri a rikácsolásával az egész környéket. Ami most nem tenne jót virágos hangulatához.
Lassan fel is ér az ajtajához, amin illedelmesen bekopog. Majd kis szünet után nyit csak rá, hogy ne ijesszen rá Rinére. Ki tudja, lehet már ágyában szenderül a lány késői érkezése miatt. Bár ki tudja, reménykedik benne, hogy apja fotelében látja abban a mai napon elképzelt szolgáló ruhában. Milyen szép kis gondolat lenne az.*
- Rine, megjöttem.
*Szólal fel kimért hangon, ám érezhető benne a lelkesség. Be is fordul már az ajtón, hogy azt maga mögött be is csukhassa. Majd rögtön rá is kezd a történtek mesélésébe.*
- Nem fogod elhinni mi a fene történt.
*Rázza meg fejét hitetlenkedve. Mert ilyenben nem, hogy rég. Sosem volt még része. Fogtak már rá kis bicskát, vagy akár egy tőrt. De, hogy valakit a szeme láttára fejezzenek le szinte. Nos az valami nem mindennapi dolog.*

2538. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-13 15:12:27
 
>Ennalinae Traelehnn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

*A polgárnegyed házai mindig is furcsa érzéssel töltötték el. Azt még megérti, ha valaki díszes palotára cseréli az erdő talaját, az viszont rejtély számára, miért lakna valaki nádfeleles kunyhóban, mikor a fák lombkoronájánál nincs is szebb tető. Persze, a szabad ég alatt kellemetlen a hideg idő, és az eső sem túl szórakoztató, ám tavasszal és nyáron szinte vétek falak közé szorítani magát az embernek.
Ilyen és hasonló gondolatok közepette hagyja maga mögött a negyedet, és közelít a kaszárnya felé.*

2537. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-13 08:33:03
 
>Rinewenya Eraonewer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Lassan és kimérten pislog párat az elhangzottakra. Mintha nem jutna el az teljesen a füléig, így értelmet sem nyerne az, amit hallott. Pedig aztán nincs ez így, sőt, a saját fejében is hasonló képek kezdenek keringeni, mint azok amik nagy valószínűséggel most felütötték magukat Lazziar fejében is. Kipirulva, kissé durcásan csücsörít be, ahogy végül egyszerűen csak a szemeit forgatja meg. De az nyilvánvalóan árulkodó jel, hogy szája egy halovány vigyorral húzódik.*
- Nem egészen erre gondoltam.
*Motyogja az orra alatt némi sértettséget és szemernyi szégyenlősséget mímelve, miután kikel az ágyból és magához ragadja a párnát, ami most bosszújának eszközévé is válik azonnal. A bosszú pedig édesen be is teljesül ahogy a párna tompa puffanással végzi be mostohája hátán.*
- Igaz. Valóban mókás volt.
*Vigyorodik el, majd a dézsába csúszik, hogy átmosakodjon. Mikor Lazziar odahajol, hogy búcsúzzon, a tekintete már nem csillan olyan vidáman. Sőt. Kelletlenül húzza el a száját és a vízből kinyúlva fog rá az arcára. Nem tartja fel sokáig fivérét. Csak még egy kicsit húzza az időt, hogy ne tudjon olyan hamar távozni. A csókot követve egy újabb érkezik, amit ismét követ még egy. Talán csóknak nem is nevezhető, csupán apró, elnyújtott cuppantások búcsúzóul. A végén kelletlenül, de visszahúzza a kezeit és elereszti bátyját, hogy a dolgára indulhasson.*
- Szavadon foglak.
*Mosolyodik el halványan, majd sóhajtva csúszik lejjebb a vízben mikor már magára marad. Sokáig nem ázik a dézsában, amúgy is igencsak ráhűlt már a víz, így kissé libabőrösen mászik ki belőle. Amint megtörölközött pucérkán sétál át a lakáson, amíg meg nem találja az újonnan vett ruhákat, amiből az egyikbe bele is bújik, szépen eligazgatva magán. Kényelmesebb és szebb, mint a viseltes ing és szakadt nadrág. Még, ha nem is annyira praktikus, de sokkal inkább ő ebben a szép ruhában. Az időt pedig kényelmesen elüti azzal, hogy a szobákban rendezkedjen és a konyhát ismerje ki. Ha már ismét itt van, hát igyekszik magát hasznossá tenni. Meg, hát amúgy sem árt, ha a legurított bor mellé pár falat is lecsúszik, amivel meglepheti Lazziart is. Még, ha nem is olyan finom az, amit ő készít, de azért annyi idő megadatott leánykorából, hogy pár dolgot ellessen édesanyjától.*


2536. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-09 15:52:30
 
>Lazziar Glynmaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Felgyújtotta volna ezt a lakást, majd kocsit bérelt volna, hogy apja birtokával is ugyan ezt tegye. Dühös volt mindenre és mindenkire. Megannyi átivott, részeges éjszakát töltött. Pont azon az ágyon, ahol most a mennyek között érzi magát. Tán Rine édesanyjának emléke tartotta őt vissza. A nő látványa azon a képen, ami most is ott lóg előttük a falon. A festő remekül megragadta azt a pillanatot, azt a tekintet amit az a nő képviselt. Az a béke, a nyugodtság, és mégis bánatos tekintet. Úgy látott az ő lelkébe, mint senki más. Sokszor ült azon a kényelmes fotelben, amit apja hagyott itt. Borosüveggel a kézben, bámulta a festményt. Csendben. Szavakra nem volt szükség, a gondolatai úgy is ordítottak haragosan a fejében. Fogait csikorgatta átkozva apja nevét. Mindenért amit elkövetett ellene. És most mégis, mintha értelmet nyertek volna a szitok szavak, a dorgálás, a verés. Tényleg ő lenne az az átok, ami megmérgezte az egészet? Nem tudja.
Rinével az oldalán azonban minden sokkalta tisztábbnak tűnik. Vagy tán a rózsaszín felhő pusztán eltakarja azokat a számára bosszantó éleket. Furcsa. A gyomrában lévő kavargó, mégis kellemes melegséggel eltöltő érzést sem tudja igazán hova rakni. De mégis élvezi. A lány sóhajai, szuszogása, csillogó kék szempárja örökre beleégett fejébe. Biztosan nem fogja elfelejteni ezt a napot. Aki az ő mércéjével éli az életét, sosem tudhatja mikor éri el a vég. Egy rossz szó, egy rossz pillanat a rossz helyen. Ennyi kell csupán.
Viszont most véget ért a mézes pillanat, tudja hívja őt a kötelesség. Ha a törpe az ajtaja előtt állna, ráordítana, takarodjon. De így muszáj lesz szavát betartania. Sa'tereth verje meg.
Pedig szívesen maradna még itt Rine mellett, hogy egy röpke szünetet tartva folytassa azt amit most befejeztek. Fiatal még a nap, így ellehetne szórakozni annak óráit.*
- Ez igazán jó ajánlatnak tűnik. Saját szolgáló lány.
*Hümmög elégedetten a gondolatra is csupán. Elképzelve Rinét egy falat kötényben és semmi másban. Ahogy kénye kedvére körbe táncolja őt. Igazán eltudná viselni, és igazán nem lenne rossz dolga vele a lánynak. Bőségesen, megfizetné a szolgálatát, mondhatjuk akár így is. Ám muszáj készülődni, és a bor sem tölti ki magát. Ki is szolgálja magát és Rinét hamar. Az a látvány most is túlságosan hívogató számára. Szemeivel most is felfalja a lányt, nem is rest ezt mutatni.*
- Rossz pénz nem vész el
*Súgja még válaszképp a lánynak annak aggódó szavára. Viszont mostohájaképp képtelen kirázni fejéből a gonosz gondolatokat, hogy ugrassa a lányt.
Jót mulat, ahogy megpillantja a lány zavarba jött tekintetét.
Ilyen ez. A légyottok apró kevésbé kellemes része. Amit ha elsietnek nem igazán lehet kiélvezni. De tudja, hogy majd ezért is kárpótolja a lányt. Csak érjen vissza a Pegazusból.
A fürdőben nem tevékenykedik sokat. Kissé lecsutakolja magát. Majd hamar törölközésbe is kezd. Nadrágját veszi fel, és épp ingét húzza magára, amikor egy nagy puffanással kapja őt oldalba a párna. Kissé ki is billen egyensúlyából, mert ha számított is a lány bosszújára, arra nem, hogy ilyen gyorsan éri el.*
- Hát hol van abban a móka, ha nem hagylak visszavágni.
*Kacag fel könnyedén megigazítva magán ingét. Végig méri magát, beletúr összekócolt hajába. Nem fogja megerőltetni magát. Nem bálba megy. A törpe még ennyit sem érdemel.
Rine mellé lép, aki már a kádban terül el. Nagy sóhajjal nézi végig az elmerült testet. Már most megbánta, hogy ígéretet tett. Közel hajol a lány arcához, annak ajkára tapadva, rövid de annál szenvedélyesebb csókot adva annak.*
- Hamarosan érkezem.
*Húzódik arcára egy mosoly. Majd lágyan végig húzza ujjbegyét a lány csupasz vállán ami kilóg a vízből és távozik. Az ajtót becsukja maga után, nem kattan a lakat. Elvégre nem börtön ez. Bár nagyon reméli, mire vissza ér. A lányt itt fogja találni.*

2535. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-09 06:41:12
 
>Rinewenya Eraonewer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Szerencsére Rine feje békés, szinte üres most. Igaz, hogy amúgy is hajlamos naivan csak a szépet és jót látni, ezzel most sincs teljesen másképp. A pillanat boldog, ő boldog, mert megkapott valamit, amire már vágyott egy ideje. Amit majdnem balga mód hagyott kicsúszni a kezei közül. És ez az az öröm, ami miatt nem akar belesüllyedni azokba a gondolatokba, hogy mi lesz ez után. Eddig is féltette mostoháját. Fél most is attól, hogy egyszer túl messzire megy, túl nagy veszélybe kóstol bele és akkor talán valami végzeteset talál. De a férfi nem egy szelídítésre váró állat, eszébe sem jutna, hogy átformálja, hogy más irányba terelje. Csak azt bánja egy kicsit, hogy nem tud úgy vigyázni ő rá, mint ahogy Lazziar teszi ezt vele. Ha ezt szóvá tenné biztos hallgathatná, hogy nagy fiú már, nincs is szüksége arra, hogy valaki pátyolgassa. Talán ez így is van, de egy kis terelgetés nem árthat. Csak annyi, hogy óvatosabb legyen ahelyett, hogy önfejűen beleszalad valami butaságba. Mint ahogy a káposztát is megtartja, de jóllakatja a kecskét is. Noha fogalma sincs arról, hogy mik a terveik a törpével, igazából jobb is, ha túl mélyen nem is hagyja, hogy beavassák. Viszont józan ésszel és óvatossággal is lehet eredményesnek lenni. És ő ezt szeretné. Hogy sikerüljön minden, amit terveznek, de úgy, hogy annak gyümölcsét élvezni is tudják anélkül, hogy bajuk esne.
Hosszan felsóhajt, ahogy csak utat törnek maguknak ezek a gondolatok, de igyekszik továbbra is inkább a pillanatot kiélvezni. Szemei rendületlenül mostoháján ragadnak, ajkain pedig elégedett és boldog mosoly játszik. Egy pillanatra sem hagyja, hogy a borongós gondolatok kiüljenek rá.*
- Ugyan. Még ezekért is tartozom neked. Ha újakat kapok, azt talán évekig is dolgozhatnám le.
*Vigyorodik el kissé fáradtan, miközben figyeli, ahogy Lazziar kikel az ágyból. Nem örül neki, de tudja, hogy megígérte a törpének, hogy találkoznak majd. Így is épp eléggé feltartotta már fivérét, noha egy percét sem bánta meg. Oldalra fordul, karját kinyújtva simít a lepedőn oda, ahol az anyag még magán viseli a férfi testének melegét. Eszében sincs még komolyabban megmozdulni. Csak az oldalán fekve kíséri figyelemmel, ahogy a bátyja kisétál, majd visszatér a borral együtt. Elégedetten nyúlik el a simító kéz alatt, még szemeit is lehunyja addig, akár egy jól tartott házimacska, aki minden apró kényeztetést elégedetten fogad. De végül kelletlenül felül és csak utána veszi el a poharat, amiből aprót kortyol, hogy először kiszáradt ajkait nedvesítse be, de azután az italt már nagy kortyokban nyeli is le, hogy ugyan ezt száraz torkával is megtegye.
Elégedetten szusszan fel, majd miután kiteszi a poharat az asztalkára, kicsúszik az ágy szélére és elégedetten nyújtózik egyet.
Még sokáig ki tudná élvezni, hogy Lazziar itt van vele. Nem akar egyedül maradni, de emlékezteti magát arra, hogy mostohájának bizony akadnak fontos dolgai is. Így csak a száját húzza el kissé, de aprót bólint.*
- Csak vigyázz magadra.
*Motyogja halkan, majd ahogy közelebb hajol a férfi az arcára simítva csókol puhán az ajkaira.
A fülébe súgott szavak először el sem jutnak a fejéig. Ami most nagy szerencséje a férfinak, mert így van ideje eloldalogni. Először csak bárgyún pislog utána, majd hátra kapja a fejét és a lepedőre mered. Látja az anyagon éktelenkedő vörössel keveredett foltokat. Az arca azonnal pirosba vált, ahogy combjai közé kapja az egyik kezét, amit végül visszahúzva szemlél meg. Az ujjain ugyan azon árnyalatú ragacsos valami díszeleg.*
- A fene...
*Nyögi zavartan, miután már a férfi kisétált a szobából. Akkor maga is lassan végül feláll és óvatos léptekkel indul ki a szobából. Természetesen úgy, hogy az egyik párnára rámarkolva vonszolja azt is magával. Amint pedig visszaér a fürdőbe és megpillantja a férfi hátát, a párna nem rest és azon nyomban repül, majd csapódik is neki. Persze a maga finomságával, hisz mégis csak egy egyszerű párnáról van szó.*
- Legközelebb akkor gonoszkodj, amikor biztos, hogy nem foglak utolérni.
*Vigyorodik el büszkén, majd tovább indul egészen a dézsáig, amibe vissza is mászik és a vízben állva mosakszik meg alaposan.*

2534. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-07 19:12:31
 
>Meira Sylvaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 428
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Luurien//

- Az élet már csak ilyen, nem? Először nevetsz, aztán sírsz, majd rájössz, hogy megint tudsz örülni, végül újra puff, pofára esel. *Igazán hűen sikerül összefoglalnia az eddigi életét, és fajtársa szerencséjére legfőképp viszonylag röviden.
Az ötlet, hogy udvaribolondot csináljon magából a piacon nem különösebben nyeri el a tetszését, és nem is rest ezt a tudtára adni. Hát csináljon bolondot magából ő, ha akar!
Ami pedig az okos-mágus orkot illeti…*
- De hát az nem is vicc! Tényleg így volt. Igen, igen, azt láttam *helyesel tovább Luu szavaira, miközben olyannyira nagyon próbálna minden egyes szavába közbevágni, de nem mindig sikerül még neki sem. Addig van ideje tovább jártatni a száját, míg amaz sikertelenül igyekszik megfulladni a röhögéstől.*
- Igen! *helyesel most már harmadszor.* Képzeld el! Nagy volt, zöld volt, ronda volt a pofája, tömte magába az ételt, fröcsögött a nyála, amikor beszélt, még a lehelete is büdös volt, szóval határozottan ork volt. Aztán… ott ült az asztalnál, és bújta a könyveket. Miután megfordítottam neki, még el is tudta olvasni. Amit meg nem, abban segítettem. *Hogy ebből mi igazság, és mi csak a játékos természetének köszönhetően összekuszált szálaiból született emlék, azt már nem tudná megmondani, de nem is kell, hisz a történet úgy kerek, ahogy van. Csak vége nincs soha…*
- Megijedt bizony! De olyan mocsok volt, mert azt a varázslatot használta ellenem, amit én tanítottam neki. Majdnem megcsókoltam! Vagy lehet, hogy nem csak majdnem… de… nem változott békává. *Ecseteli tovább a történetet, miközben már a Polgárnegyed utcáit róják, ám bármennyire is érdekfeszítő az ork meséje, akiről nem is tudja, hogy időközben sötét tanok terjesztéséért felakasztották, figyelmük hamarosan Selyemrév irányába siklik tova.*
- Ó, már értem. Régen nem volt ilyen fedőneve. Csak Gazdagnegyed volt meg Szegénynegyed. Az előbbiben volt a Namos Ház, az Árnyék utcában. Ott lakott az egyik barátnőm is, Nolie, akivel olyan csúnyán össze is vesztem egyszer, hogy megbénított valami boszorkánysággal. *Nos, Meirának van története bőven mindenről, ráadásul kérdezni sem kell, hogy elmesélje őket. Hosszú napjuk lesz, ha Luu mindet hallani akarja.*
- Igen, igen, ezeket az utcákat már ismerem, de most szebb, mint régen volt. *Nézelődik közben s egy jó nagyot nyújtózkodik.* A lázadás napján voltam itt utoljára, ahogy már mondtam. Ezen túl lesz a Gazdagnegyed, ugye? Hatalmas kúriákkal meg mindennel. *Naiv és ártatlan lány ő, még élénken él benne a remény, hogy a támadók nem rombolták porig az egészet.*

2533. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-07 10:25:33
 
>Luurien De'Vir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Meira//

- Te aztán tudod, hogy hogy hozd meg a fél-elf kedvét! Az első mondandóddal felcsigázod, a másodikkal elrettented a másikat. Szép! *Kuncog egy jót Meira szemébe nézve, és már esze ágába nincs elmenekülni a másiktól. Mivel kifosztani úgysem tudja, mert nincs pénze - igaz, egyelőre nem gondolt erre, de később akár ez is szóba jöhetett volna -, csak úgy egy ilyen be nem áll a szája kisasszonytól biztosan meg akart volna szabadulni, mert fárasztó. De mivel ennyire vidám és csinos - ez egy fiatal fiúnál mérvadó - és még munkája is lehet belőle, hát miért ne. Jobb dolga úgysem akad, és talán az árvaházról is elterelődnek a gondolatai néhány órára. A pénzkeresés viszont nem egyszerű feladat, legalábbis úgy, hogy ne kelljen megszakadni érte. Ezért is találja ki, hogy néhány trükkel Meira beszállhatna a közös pénzeszacskójukba. De a lánynak nem ilyen tervei vannak mára.*
- Jól van már, csak egy ötlet volt, na! *Nézi a felhúzott orral járkáló fajtársát. Hogy nyomatékot adjon szavainak, vállával meg is löki egy kicsit és kedves mosollyal ajándékozza meg. Na, mert miért? Neki így megy a haverkodás!*
- Jó, tévedtem. Mégis van humorérzéked. *Elkacagja magát hangosan, néhány feléjük is néznek.*
- Szóval azt mondod, hogy volt egy ork, aki... *próbál levegőt is venni közben, nem egyszerű nevetve beszélni.* ...mágus volt! És okos! Hát ez hihetetlen! *Nevetgél tovább, de mielőtt válaszolna a másik felemeli az ujját, hogy még nem fejezte be és szólni akar, csak hát vannak bizonyos akadályok, amit előtte le kell küzdenie. Például kitörölni a szeméből a könnycsepeket és rendezni a szűnni nem akaró röhögését.*
- Tehát annyira okos volt ez az ork-mágus, hogy amikor te varázsoltál megijedt! *Hát meg kell állniuk, de másnak nem, neki mindenképpen, mert nem bír magával, annyira nevet. Végül csak összeszedi magát, és csillogó szemekkel néz Meirára.*
- Be kell mutassalak Trylnornak, szerintem neki is tetszene az okos ork-mágus. *Nem ő nem tartja sokeszűnek az orkokat és ez nem egyedi eset. Biztos van egy-két példány, akinek több esze van a többinél, de hogy mágus is legyen, hát hagyjuk már! Ezt nem veszi be! De viccesnek vicces volt, és ez a lényeg.*
- Hát az az új nemesi negyed. A régi egy kicsit megviseltebb lett, ugyanúgy, mint a szegénynegyed. Meg fogsz lepődni. *Mondja végül lenyugodva és máris utat mutat a másiknak, miközben elindul a Polgárnegyed felé, hogy megmutassa a változásokat.*
- Eralil Namos neve ismerős, de úgy tudom elhagyta a várost, vagy inkább azt mondom, hogy nem hallottam róla mostanság. *Mindenféle név kering a köztudatban és tudja, hogy valami máguscéh vagy ilyesmi vezetője volt Namos. Na most viszont nem tudja, hogy mi van vele, de nagyjából biztos abban, hogy nincs a városban.*
- Na, ez meg itt a Polgárnegyed már, ami a szegénynegyed volt régen. Nem tudom milyen régen nem voltál itt... *Gondolkodik és pillant fel újdonsült barátjára, hátha kiolvas az arcáról valamit. Közben pedig az össze-vissza álló házak között vezeti a másikat, hol jobb, hol rosszabb a városkép, ahol haladnak. De az biztos, hogy a következő negyed már nem lesz ennyire oldott hangulatú.*

2532. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-06 07:15:09
 
>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Ha hajlandó lenne ilyesmire, akkor talán -ismétlem, nyomatékkal: talán- elismerné, hogy halvány fogalma sincs arról, hogy hol is van. A főtéren megindulva önkéntelenül is követni kezdte az embereket. Mármint nem azzal az ijesztő, zsebtolvaj-szerű követéssel, hanem csak úgy, mintha maga is egy lenne közöttük, és csak épp arra vinne az útja, mint amazoknak. És séta közben hiába tekergette a nyakát hogy megpróbáljon rájönni arra, hogy merre is van, merre is tart.. a főtér kikövezett tágasságát felváltották az utcák, amik hirtelen szűknek és fullasztónak hatnak ahhoz képest, amit megszokott.
Hát ez lenne a város? A csodálatos és nemes Arthenior? Legszívesebben köpne egyet, mintha csak egy szájába szállt bogártól akarna megszabadulni. Hiszen ezért kár volt ácsingóznia..!
Felnéz a néhol a házak közé kifeszített ilyen-olyan kötelekre, amelyeken frissen mosott, vagy a száradás különböző szakaszaiban lévő ruhák lógnak. Szánalmas látványnak tartja. Oldalra lép egy terhet cipelő asszony elől, és úgy dönt, hogy inkább marad a fal töve mellett, még ha ezzel ki-tudja-mit kockáztat is. Visszanéz a válla felett, majd megint előre, és vállat von. Végtére is magának kereste a kalandot, nem? Tessék: kaland. Vagy leszarja egy pofátlan városi madár a vállát, vagy nem. Huhú! Micsoda történet..!
Tovább indul, nem akar egy helyben ácsorogni. Hiszen nem állhat csak ennyiből ez a város, ugye? Ugye..? Hiszen csak van valami, amit tényleg megéri látni! Ha más nem, hátha talál egy fogadót. Csárdát. Söntést. Valamit, ahol megpróbálhat venni magának valamit a pár aranyán. Esetleg egy istállót, aminek a padlásán meghúzhatja magát hajnalig, és kitalálhatja, hogy merre induljon tovább. Mert ezzel nem számolt korábban. Nem is gondolt rá, hogy a kalandoknak van ilyen része is, ilyen szánalmas, nyomorult, unalmas, nyomasztó része. Hiszen a mesék mindig a kalandokról szólnak! És a hőstettekről! És utána a jutalomról: aranyról amennyit az ember csak elbír, vagy egy hajadon forró csókjáról. Nem pedig.. kötélre akasztott bugyogókról, fájós derekú öregasszonyokról, és végtelen hosszúnak tűnő utcákról.
Halkan, bosszankodva felhorkant, és inkább követi a szélesebb utcát, nem fordul be a szűkebbe.*

2531. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-03 16:09:18
 
>Lazziar Glynmaris avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Leborították a falakat, amik eddig távol tartották őket egymástól. Egytől egyig, legyen az félelem, gátlás, megvetés. Egy darab tégla nem sok. Annyi sem marad csupán. Ezzel utat engedve az elfojtott érzelmeknek, amiket eddig mélyen elrejtettek magukban. Viszont falak nélkül, amik eddig óvták őket. Mi fogja megvédeni őket, hogy ne sérüljenek.
Mi szab gátat majd valami újnak és ismeretlennek?
Bár ebben a kalandban, pont ez az ami felpezsdíti az emberben a vért. Ami függővé teszi, hogy többet akarjon. Keresse az élvezeteket, valami másnak a kárán. Amit még nem fedezett fel.
Közösen új vizekre eveztek, ebben nincs kétely. Elképzelni sem tudta volna Lazziar, vagyis jobban mondva, csak szerette volna. Látni úgy a lány, ahogy most terül el szeme láttára az ágyon. Pihegve, csapzott hajtincsekkel, vöröslő orcával. És az a mosoly. Sosem volt még ennyire őszinte. Bár mindig így láthatná, boldogon, elégedetten. Szeretné azt hinni, hogy ez elég.
Azonban szíve mélyén, már most sejti. Amit most még magának sem mer bevallani. Nem lesz könnyű. De az legyen a holnap Lazziar baja.
A mostani pedig kiélvezi azokat a puha érintéseket hajtincsei között, ahogy Rine vékony ujjai végig szaladnak fején.
Mesés a pillanat, túl szép. Nem szokott hozzá az ilyenhez. Nem csoda, hogy fél, valamit elrontva elveszti azt amit ma megkapott.
Ami megint csak furcsa, sőt kifejezetten új számára. Sosem félt elveszteni semmit se, egészen idáig.
Viszont a csend, ami most beköltözött a szobájukba, békéssé varázsolja még az ő viharzó lelkét is.
A csendben szinte úgy érzi, hallja a másik szívdobbanását. Vagy tán az a sajátja? Eldönteni nem tudja, ez a lüktető érzés a fülében megtévesztő lehet bárki számára.
Topázai lassan mérik fel a másik vonásait. Azon tűnődik vajon most mi járhat a másik fejében. Mert az övé jelenleg üres. Azon a néhány elfojtott nyomasztó gondolaton kívül, amit ignorál. Sokat nem is kell tűnődnie. A vörösen izzó ajkak, lassan szóra nyílnak. A kérdésen pedig csak halkan kacag fel.*
- Akkor vehettem volna máris újakat, legjobb esetben pedig egy hétig moshatnánk.
*Kezd fordulva nevetni, és fel ül az ágy szélére. Vissza tekint a lányra, majd gyengéden végig simít annak arcán.
Feláll az ágyról, és alaposan megnyújtóztatja magát. Egy ilyen testmozgás után nem is árt. Majd, ahogy édesanyja hozta őt a világra, kezd el sétálni a lakásban, hogy megkeresse a fürdőszobában az elfelejtett üres kupákat. Szerencsére, nem kell sokat keresgélni, mert azok a kád mellett ácsorogva várták gazdáikat.
Megkaparintva a kupákat, a konyhába lép, ahol az asztalon felejtett borosüvegért nyúl, hogy töltsön maguknak, ezzel befejezve az üveget.*
~ Hm többnek tűnt. ~
*Állapítja meg csalódottan, mert az árához képest nem sok volt az üvegben. Ezen mondjuk segítene, ha nem mindig csurig tölteni a kupákat. Sebaj, megvonja a vállát és vissza lépdel komótosan az ágyához. Közben persze nem rest szemét a lány vonalain legeltetni szemtelenül. Mert meg kell hagyni, kár volt azokért a ruhákat. A lány járhatna minden nélkül a lakásán. Eltudná nézni a látványt napestig. Ha már csak a nézésről lenne szó.
Visszaérve, oda nyújtja az egyik kupát a lánynak. Hallotta a rekedtes hangján, biztosan jól esne neki most valami száradt torkának. És jelen pillanatban, pihenés nélkül bort és vizet tud csak szolgáltatni.
Szabad kezével, amint helyet foglalt ülve Rine mellett. Lágyan simít végig annak puha bőrén hastájékán. Hol picit feljebb, vagy épp lejjebb viszi őt kedve. Igaz, most nem az a célja, hogy a tüzet ismét felszítsa, inkább csak kényeztetni akarja Rinét. Szemei mintha sajnálkozva mérnék fel a lányt.*
- Mennem kell. Beszélnem, kell azzal a félőrülttel.
*Fájdalmas félmosolyt vesz fel arca, mert őszintén, semmi kedve menni. Viszont tudja, nagyon sokáig fogja hallgatni a vérmes szakállastól ha nem emeli fel csupasz seggét.*
- Addig is.
*Hajol közel, hogy a lánynak egy búcsú csókot adjon, majd gonoszan a füléhez hajol, hogy belesúgjon valami gonoszat.*
- Folysz. Légy jó.
*Húzódik el gonosz mosollyal az arcán, még mielőtt egy hatalmas pofont kaphatna a lánytól. Felpattan az ágyból, hamar lehörpinti a pohár tartalmát, és elvonul a fürdőbe, hogy néhány röpke pillanat alatt újra felöltözzön.*

2530. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-02 18:56:44
 
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Füst és liliom//

*Norennar továbbra is a falnak dőlve áll, mozdulatlanul. Csak a tekintete él, az követi a nő minden mozdulatát. Látja, ahogy a selyem lassan lecsúszik a válláról, hallja, ahogy puhán a padlóra zuhan. Thea nem siet, de nem is tétovázik, mozdulatai kimért ritmusban követik egymást. A férfi figyelme nem tapad rá tolakodóan, mégis ott időz minden apró részleten: a könyökön megfeszülő ín, a mellkas finom mozdulata, ahogy a levegő kifúvódik, a vállak óvatos íve, miközben a hideg vízhez hajol. Nem szól. Nem dicsér, nem fűz megjegyzést. Csak csendesen tanúja marad annak, amit a nő most magának végez el. Egy tisztulás, egy döntés, egy reggel.
Aztán a test elmozdul, és ő látja, ahogy a nő felkapaszkodik a dézsa peremére, majd egy rövid, bátorító sóhaj után beszáll. A víz halk csobbanással fogadja a meztelen bőrt, a nő pedig, nem meglepő módon halk, kelletlen nyögéssel ad hangot az élménynek. Norennar szájának szegletében halvány mosoly villan. Egy ösztönös reakció, valami meleg, férfias elégedettség, ahogy figyeli a nő arcát a hideg víz érintésére. Nem is tudja eldönteni, mi a mulatságosabb: az, ahogy a nő próbálja tartani a méltóságát, vagy az, ahogy a víz minden álarcot leold róla.
Egy darabig még áll, aztán lassan elmozdul. Fog egy széket, odaemeli a dézsa mellé, nem túl közel, de nem is tolakodón távol. Halk nyikkanással húzza odébb, aztán helyet foglal rajta. Kényelmesen hátradől. A tekintete nem tapad rá a nőre, de nem is kerüli. Amikor kezét a mellkasához emeli, mintha a pipája felé nyúlna, félúton megáll. Ujja elidőzik a zsebszegélyen, de végül nem húz elő semmit. Csak sóhajt egyet, és előre dől. Karját a térdén nyugtatja, ujjait összefonja.
Így figyel.
Nem tolakodón csupán, mint aki egyszerűen csak emlékezni akar minden mozdulatra. A libabőrre, amit a hideg víz von elő a karon. A bőrön lévő apró anyajegyekre, amik eddig talán rejtve maradtak a fény elől. A vállra, ahol az ujj hegyén csillan a víz. Látja, hogy a nő nem fürdőzik, ez nem gyönyör, nem kényeztetés. Ez valami más. Kötelesség. Vagy inkább megszokás. És Norennar nem zavarja meg ezt a csendet. Csak néz. Mintha attól félne, ha elfordulna, elveszítené ezt az egyensúlyt, amit ez a reggel hozott magával.
Aztán a válasz: „Néha”.
Norennar nem mozdul. Csak ajka rebben. Halkan, szinte hangtalanul ismétli meg a szót, inkább csak magának. Nem kérdez rá, nem fűz hozzá semmit. Csak kimondja még egyszer. Mintha emlékeztetné magát rá. Mintha el akarná tenni későbbre.
Amikor Thea kimászik a vízből, Norennar szeme nem követi. Ő csak a vízre néz. Figyeli, ahogy felkavarodik, ahogy a bőr nyoma ott marad a felszínen, majd szépen, lassan megnyugszik. Az apró hullámok egy ideig még élnek, aztán elsimulnak. A nyom eltűnik. Norennar fél szemmel pillant a nő irányába, de nem mozdul. A pillanat még nem múlt el.
A nő mond valamit, valami olyasmit, amit máskor talán idézni is lehetne. De Norennar most nem áll készen arra, hogy valamit kezdeni tudjon vele. Egy hümmögés szakad fel a torkából, sem nem egyetértés, sem nem tagadás. Inkább csak annak a jele, hogy a mondat megérkezett hozzá. Hogy hallotta.
Aztán a mozdulat visszarántja a figyelmét. A nő az inget gombolja. Norennar ekkor lassan feláll. Csendesen felegyenesedik a székből, majd visszaviszi oda, ahonnan elvette. A széket finoman igazítja, két ujjával a lábnál megemeli, a lábát kissé kiegyenesíti, mintha számítana, hogy pontosan úgy álljon, mint korábban. Aztán az ajtóhoz lép. Még nem nyitja ki. Csak ott áll, féloldalasan a nő felé fordulva, egyik keze a kilincsen pihen.
A következő mondatnál elmosolyodik. Nem szélesen, nem túl feltűnően, de az arcán átsejlik valami régi, régen elfeledett válasz. Ahogy Thea azt mondja, még senkit nem hozott ide, valami megszólal benne. Talán egy kis büszkeség. Talán csak egy halk meghökkenés. Aztán egy rövid mozdulattal meghajol. Nem csúfondárosan, nem teátrálisan, elegánsan, mint aki tudja, hogy most nem a férfi beszél belőle, hanem az a másik arc, amit valamikor régen, régi udvarházak árnyékában tanult meg viselni. Fejét kissé lehajtja, karját elegánsan mellkasához emeli, mintha csak egy valódi úrnő állna előtte.*
- Igazán megtisztel, úrnőm.
*Jegyzi meg halkan, a játékot végigvíve, még akkor is, ha tudja: a mozdulata nem volt tökéletes. A tartásban volt valami enyhe törés. De nem számít. Most nem.
Felemelkedik, visszatér a megszokott tartásához. Vállai lazák, keze még mindig az ajtón. A nő végül készen áll, ezt be is jelenti. Norennar nem felel. Csak nagyot sóhajt, majd egy pillanatra ismét visszacsúszik a szerepbe.
Ahogy a kilincset lenyomja, kitárja előtte az ajtót. Szélesen, lassan, elegánsan. Félreáll. Fejét egy leheletnyit meghajtja, a szeme sarkából Theára pillant, szinte játékosan.*
- Csak ön után, úrnőm.
*A férfi nem mozdul, amíg a nő át nem sétál előtte. Félreáll, tartja az ajtót, és csak akkor engedi le a kezét, amikor Thea már az ajtó túloldalán jár. Aztán ő maga is kilép, utoljára még egy pillantást vetve a szobára. Nem marad benne semmi különös, nem hagynak hátra semmit, amit el kellene temetni. Csak a levegő mozdul meg, ahogy becsukja maga mögött az ajtót.
Reflexből nyúl a kulcsért.
A mozdulat pontos, otthonos. Ujja már a kulcslyuk felé mozdul, amikor észreveszi, semmit nem talál. A kulcsnak hűlt helye. Egy pillanatra ott lebeg a keze, aztán finoman visszahúzza, és a mozdulatban valami halk, magának szánt mulatság remeg. Ajkai alig láthatóan mozdulnak, mosoly ez is, bár inkább egy rezdülés, semmint gesztus. Aztán megfordul, és visszalép Thea mellé. Nem kérdez, nem jegyez meg semmit. Csak ott terem mellette, ahová való.
Ismét megfogja a nő kezét.
Az ujjai nyugodtan fonódnak rá a másikéra úgy, mintha a tenyerük mindig is egymás felé formálódott volna. Így indulnak el, a kora délelőtti fényben, ahogy Arthenior lassan lüktetni kezd körülöttük.
Egy utca, talán kettő is eltelik csendben. Norennar léptei kimértek, figyelme a nőn tart, de a város is utat talál a vállaihoz. A zajok, az apró neszek, a távolban felhangzó lódobogás, egy fémkupak zörrenése valami vödör alján, gyerekhangok, ahogy egy szamár után szaladnak, mind-mind betolakszik, és egyre élesebben rajzolódik ki előtte az útvonal. Mire befordulnak a következő sarkon, már tudja.
A piactér.
A felismerés egy pillanat alatt éri utol. Arca megrándul, az állkapcsa megfeszül, majd lassan kienged. Behúzza a nyakát, mint akire épp egy hideg, ragacsos árnyék vetődött. Fintorog, a száj sarka lefelé húzódik, majd egy halk, alig érthető szitok gördül ki az orra alatt, amiben keveredik a panasz, a lemondás és a zsigeri ösztön. Már csak a tömeg hiányzott.
Aztán egy nagyot sóhajt. Nem látványosan, nem mélyről jövően, inkább úgy, mint akit újra szembesítettek azzal, amit már tegnap is tudott: egyetlen reggel sem lehet egészen könnyű. Keserű tekintettel néz előre, a hangzavar, az emberek, a zsákok, a kordék, az egymást túlkiabáló árusok irányába. Egy ujjmozdulattal kicsit szorosabbra fonja a kezét a nő kezén.*

2529. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-02 08:23:49
 
>Theazhra Naer'Shavae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Füst és liliom//

*A tiszta és praktikusabb ruhák egyelőre megpihennek ideiglenes helyükön, amíg a nő a dézsa vizével szemez. A kedve igen csekélynek mutatkozik az iránt, hogy korán reggel, alig megébredve a hidegvízben mártózzon meg. Ellenben szükségszerű. Hiába hagyta ott a Pegazusban, az ágy alá rúgva azt a maszkot, ami elfedte mások elől, a külcsínre mindig is igyekezett adni. Azért is, mert idővel megkövetelték tőle, de azért is, mert akarta és most is akarja. Szép emlék az éjszaka után maradt szag, de most már kezdi terhesnek érezni, akkor is, ha a férfitől nem érkezett miatta panasz.
Végül döntés születik és a fehér selyem pántjai lassan ismét lekerülnek vállairól, hogy azután a ruha a földön végezze. Nem mászik a vízbe, csak fölé hajol. Kezeit ismét belemártja. A víz hűvöse elsőre mar, aztán tompa kényelmetlenséggé szelídül. Tenyerével arcát mossa, tarkóját, vállát, ahol elérheti. A mozdulatokban nincs semmi, ami arról árulkodik, hogy kellemes lenne, egyszerűen csak valami, ami muszáj és igyekszik minél hamarabb túlesni rajta. Kicsit most bánja, hogy mégsem rágta a férfi fülét, hogy mártózzanak meg a fürdőházban. De így legalább nincs veszélye annak, hogy talán egész nap ott foglalják le magukat. Az ujjai most gondosabb munkát végeznek, mint a fogadó szobájában a ronggyal, de továbbra is érezhető rajta az a legyen vége gyorsan sietség. Azután teste mozdul, egyik lábát a másik után emelve szökken a dézsába. Egy kelletlen nyögéssel hangot is kell, hogy adjon annak, hogy ez borzalmas. Nem is érti a zsoldosokat, katonákat, vándorokat, akik képesek a jeges patakokban megmártózni azért, hogy kicsit emberibb legyen a szaguk. Egy hosszabb pillanatra még a levegő is bennreked, amíg a bőre valamelyest megszokja a vizet és már nem érzi olyan piszkosul hidegnek. Ujjai gyorsan járnak a libabőrössé váló részeken, de pillanatok múlva már meg is felejtkezik arról, hogy éppen megfagyni készül. Csak akkor vesz levegőt mélyebben, amikor meghallja a hangját. A kérdés egyszerűen, természetesen érkezik, mintha csak egy régi gondolat vetülne rá új árnyalatban. Nem felel azonnal, csak a víz felszínén időzik a tekintete, amit aztán feljebb emel, hogy egy futó pillantást vethessen az elhanyagolt ház, elhanyagolt bútoraira.*
- Néha.
*Szól végül röviden. Igyekszik színtelen hangot megütni, de akarva vagy akaratlanul is, azért ebből az egy szóból is kihallatszódik az, hogy ez nem teljesen van így. Ezzel pedig maga is tisztában van, így végül felsóhajtva pillant hátra Norennarra. A férfit fürkészve most megjelenik előtte a megannyi díszes szoba, a pormentes kárpitok, a gondosan kikeményített élete, ami a maga módján, a maga nehézségeivel és fájdalmaival együtt is gondtalan volt.*
- A megszokás sokáig úgy tesz, mintha az otthon lenne.
*Ahogy ezt kimondja, maga is meglepődik kissé a hangján. Nem a tartalmán, azt már régóta tudja, hanem azon, ahogy kimondva visszhangzik. Mintha csak most derülne ki, hogy már nem fáj úgy, mint régen. Mintha hiányozna. Mintha valahol inkább oda való lenne, még ha csak a kúria egyik cselédje is volt a sok közül. Aztán persze kérdéses, hogy pár értékesebb bútor, szép függöny vagy csillogó étkészlet felér-e magával a szabadsággal és a saját akaratból hozott döntésekkel.
Lassan visszafordul, majd pár gyors mozdulattal befejezi a mosakodást, hogy végre kiléphessen ebből az átokverte jégveremből. Tenyereivel lehúzza bőréről a vizet, a maradékot a kisszéken pihenő törölközővel felitatja és ezzel szinte késznek is nyilváníthatja magát. Már csak a ruha marad.*
- Az ember észre sem veszi, mikor csendben elengedi azt, amiről sokáig azt hitte, szüksége van rá.
*A szava nem árul el többet, mint amennyit kell, de az arckifejezése, az a futó, keskeny mosoly, igenis megsúgja, hogy nem bánja, hogy most itt van. A szép függönyt bármikor képes lenne felcserélni a csukva tartott spalettákra, ahogy inni is iszik inkább csorba bögréből. Mert akkor, ott abban a szép kúriában nem volt szabad, nem szerethetett és nem tartozott sehová. A szépen felépített díszlet egy része volt. Valami, ami ugyan olyan eldobható volt, mint ott bármi más, ha megunták. Ott minden csók lopott volt, az érintések időhöz kötöttek. De most van kihez tartozni, úgy érinthet, úgy csókolhat, ahogy és amikor akar.
Felölti az inget, majd a nadrágot, hogy azután a székre ülve a bakancsokat is felhúzza. Tekintete már csak akkor pillant újra a férfira, mikor már az ing gombjaival foglalatoskodva fedi el bőrét.*
- Tudod még sosem hoztam ide senkit.
*Mosolyodik el halványan, majd mikor már minden készen áll, lassan felkel a székről. A megjegyzés nem kérkedés, nem vallomás. Szinte csak magának mondja, mintha megosztana valamit, amit talán ő is most fogalmaz meg először igazán.*
- Én készen vagyok. Ha akarsz, indulhatunk.
*Mosolyodik el szélesen. Most már tényleg úgy érzi, hogy a nap végre elkezdődhet.*

2528. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-30 17:39:27
 
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Füst és liliom//

*A nő nem mozdul vele. Norennar csak egy pillanatra fordítja vissza felé a tekintetét, mintha ellenőrizné, hogy tényleg nem jön-e, de nem kérdezi meg. Nem hívja, nem int, nem vár. A mozdulat, ahogy ott marad a márványoszlop árnyékában, teljesebbnek hat így, mint bármilyen kíséret. Várja. És ez elég.
A kútnál végzett mozdulatokat már magában zárta, amikor visszatér mellé, és Thea szavaira, a Polgárnegyed említésére csak egy bólintással felel. Nem próbál udvariaskodni, nem firtatja, meddig „még”, nem jegyzi meg, hogy az nem tűnik véglegesnek. Érti anélkül is. Amit a nő közöl, és amit nem mond ki. Úgy indulnak el egymás mellett, mint akik nem most kezdik. A lépéseik megint összeérnek, és Norennar, most már másodszor ezen a reggelen, nem érzi szükségét, hogy elrejtse a közelséget. A teste nem zárkózik, nem feszül meg. A mozdulatai igazodnak.
A házhoz vezető út rövid. A környék ismerős, valahogy túl csendes, túl átlagos ahhoz, hogy bármit kiadjon magából. Norennar mégis észrevesz apró részleteket: a befelé hajló spalettát, a gaz között kóválygó vadvirágokat, a fű kiszáradt foltjait, amik egy elfeledett öntözőkanna hiányát árulják el. A ház előtt megállva Theára néz, de a nő már előrébb jár. Nem szól, nem kér, csak megérinti a kilincset, és Norennar érzi, hogy nincs benne semmi túlzás. Ez a mozdulat is ugyanúgy szól neki, mint bármi, amit az elmúlt napon megtapasztalt.*
- Erre magamtól is rájöttem…
*Jegyzi meg halkan, minden él nélkül, mikor a nő bocsánatkérő megjegyzése utoléri. Nem gúnyos, nem szarkasztikus, inkább csak egy száraz tényközlés. És mégis: abban a kevés szóban ott van valami, ami azt mondja, nem várta el, hogy más legyen. Nem zavarta. Nem okozott törést. Csak észrevette.
Ezután lép be utána.
A levegő odabent állott, de nem kellemetlen. Inkább csak olyan, mint valami régi kendőbe zárt emlék: kicsit poros, kicsit félig felejtett, mégis ismerős. A nő hangja halkan szűrődik át a térbe, de Norennar nem válaszol. Ahogy végigsétál a helyiségen, nem tapogatja le szemével a tárgyakat. Nincs benne fürkészés vagy kritika. Csak figyelem. A szemében valami csendes elfogadás ül, a szoba ürességére, a leélt bútorokra. Nem gondolja, hogy ezekről kellene bármit is mondania.
- Otthonos.
Jegyzi meg hősünk szárazan, talán némi alig érzékelhető s gondosan a betűk közé rejtett iróniával megfűszerezve a szót. A dézsa látványa mégis megakasztja egy pillanatra a lépteit. Az egyetlen dolog, ami itt valóban újnak tűnik és mégis valahogy idegen az összképben. Ezt követően Norennar tekintete tova száll. Lassan, szinte észrevétlenül vándorol az asztal irányába, ahol a váza áll. A pillantása megáll rajta. Nem mozdul tovább, nem pásztáz tovább a szobában. A szemében nincs sietség. Hosszasan nézi a poros üveg száját, a megbillenő kompozíciót, a szirmok törékeny ívét. A virágok rég megszáradtak, a víz helye már csak üres folt az alján. Norennar mégis ott tartja a tekintetét, mintha a mozdulatlanságban várna valamire.
Amikor Thea elhalad mellette, hogy a hálószobába menjen, Norennar csak oldalra fordítja a fejét. Egyetlen pillantással követi, de nem tartja vissza. A nő eltűnik az ajtó mögött, mégis, ahogy a szemeik találkoznak, a férfi finoman visszamosolyog rá. Csak áll, figyeli, ahogy az ajtó mögött eltűnik az alak, és a hangok, amik helyette jönnek: nyikorgó szekrényajtó, ruhák surrogása, és a némaságban megbúvó gondosság.
A férfi végül mégiscsak odalép az asztalhoz. Nem ül, csak ujjaival megérinti az asztallapot, aztán átlép a dézsához. Nem siet. Lehajol, a vízbe nyúl, hideg, éles, mégis jóleső. Nem öltözik le, nem mártózik meg. Csak megemeli a vizet, és az arcához fröccsenti. A mozdulat gyors, szükségszerű, nem ünnepélyes, mégis valahogy szinte tisztító. Aztán megtörli a kezét az ingujjába, és lassan a falhoz sétál. Ott megáll, és hátát a vakolatnak veti, egyik vállát kissé nekidöntve. Kezei lazán a derékszíjnál pihennek, tekintete a szoba különböző részletein időzik el egy-egy pillanatra. Nem mozog feleslegesen, nem tördeli az ujjait, csak van. Egyszerű jelenlét, mint akit nem sürget semmi, és nincs is oka rá.
Amikor a nő visszatér, ruhákkal a kezében, Norennar felpillant. Nem kérdez, nem mond megjegyzést. A ruhák egyszerűek, de hozzá illenek. A mozdulat, ahogy a nő a vízbe mártja az ujjait, beszédesebb, mint bármilyen szava lehetne most. A gesztusban nincs semmi sietség, inkább valami csendes tisztulás, vagy annak a vágya.
Norennar nem mozdul el a helyéről, csak a falnak vetett vállával fordul kissé, hogy rálásson. A nő halk léptekkel tér vissza, ruhával a karján, bakancs a kezében, és mozdulataiban most nincs semmi teátrális. Csak céltudatos csendesség. A férfi tekintete követi. Látja, ahogy Thea a ruhákat a székre helyezi, a cipőt a földre teszi. Aztán azt is, ahogy ujjait a dézsa vízébe süllyeszti. A mozdulat lassú, óvatos, de nem bizonytalan. Valami másféle óvatosság ez, mint amikor az ember nem akarja elijeszteni a csendet maga körül.
Norennar szótlanul figyeli, arcán semmi mozdulat nem utal ítéletre, vagy bármilyen gondolatra. Csak nézi, ahogy a víz megmozdul, ahogy a nő keze elmerül benne, és a felszín apró fodrokat vet, mintha egy darabig minden, ami történt, ott koncentrálódna egyetlen érintésbe.*
- Hiányzik neked a kúria?
*A hangja nem konfrontatív, nem kíváncsiskodó. Inkább olyan, mint egy régi széljárás, ami véletlenül újra átsuhan a házon. És ő maga is mintha csak utólag értené meg, mit is kérdezett. A pillantása kissé elidőzik a nő vállán, majd újra a vízhez tér vissza. Nem sürgeti a választ.*

2527. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-30 02:16:55
 
>Theazhra Naer'Shavae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Füst és liliom//

*Thea nem lép vele a kúthoz. Egy pillanatra mozdulna, de aztán mégis megáll. Ott marad a tér szélén, a márvány oszlop árnyékában, és csendesen figyeli Norennar alakját, ahogy a kúthoz lép. Nem sürgeti, nem szól. Vár. A város eközben ébredezik körülötte. A Pegazus kőépülete még nem vesztette el az éjszaka szelíd nyomait, az ablakok üvegén átszűrődő fények sápadtan csillannak meg, mintha még mindig tartana valami álom. Ott voltak az éjjel, a gyűrött lepedők között, a szótlanságok és mozdulatok puha sűrűjében. Thea most visszapillant erre az épületre, de tekintetében nincs vágyódás, csak csendes elismerés. Amit meg kellett élni, azt megtették.
Közben a tér is ébredezik. Egyre több a még kissé álmos arc, a piacra igyekvők vagy azok, akik a reggelit a Pegazusban készülnek elkölteni. Amíg a férfit várja végig vezeti szemeit a kőpadokon, a macskakövek között megbújó mohákon, azután a sárgák újra a férfin állapodnak meg és a kúton, ami igazából a főtér szíve. Halovány mosollyal követi nyomon a kulacs megtöltését, mikor pedig a férfi visszaér az otthon irányába fordítja magát.*
- A Polgárnegyedbe. Ott lakom most még.
*Válaszolja úgy, mintha lenne bármi esélye annak, hogy ez változni fog az elkövetkezendő időkben. De nem valószínű, noha a kis házat ennek ellenére mégsem tette otthonossá, mintha bármelyik pillanatban arra készülne, hogy maga mögött hagyja azt. Talán így is van. Legalábbis volt, még egészen tegnap estig. Amíg nem találkoztak újra, amíg egyetlen lehetőségnek csak azt látta, ha egy időre maga mögött hagyja Artheniort. De hosszú idő óta először talán mégis maradni akar.
Halványan elmosolyodik, ahogy a férfi oldalán indul tovább. Lassú, ráérős léptekkel, hisz, ha eddig nem sürgették, akkor a mai nap is olyan, ahol ráérnek mindenre. Kiélvezni a reggeli nap melegét és fényét, egymás közelségét, a friss levegőt és az ébredező város hangját.
A tértől nem kell messzire sétálni, alig egy utca csak. A ház semmiben sem rí ki a többi közül, talán csak az feltűnőbb, hogy ezen látszik az értő kezek gondoskodásának hiánya. A spaletta behajtva az ablakon, a fű és a gaz jobban burjánzik, mint a pár vadvirág, ami közéjük keveredett. A nő szinte idegennek hat a ház látványa előtt. Persze maga is jobban szeretne rózsákat a kerítés mentén, de ugyebár azzal foglalkozni kell. Lassan az ajtóhoz lép, a kilincse szinte csillogóra van koptatva. Egyszerűen nyit be, hisz az kulcsra sem volt zárva. Nem igazán akad komolyabb értéke, amit féltenie kéne. Az ajtóban állva pillant vissza Norennarra. Nem kérdezi, bejön-e. Csak beljebb lép, mert tudja, hogy nem kell meghívó ahhoz, hogy jöjjön. Vannak helyek, amik nem hívnak, csak nyitva állnak. Ez a ház pedig, amíg a nőhöz tartozik így vagy úgy, a férfi előtt mindig nyitva áll.*
- Nem vendégváró a fogadtatás. Őszintén sajnálom.
*Sóhajtja, ahogy visszafordul a szobához. Beljebb sétál, majd a spalettákat kitárva varázsol világosságot. Valóban semmi különleges. egyszerű, ütött-kopott bútorok. Egy asztalka, két székkel. A sarokban egy szekrény az edényeknek, mellette kályha, ahol főzhetne, ha éppen akarna. A szoba másik végében egy dézsa, nagyobb fajta, amiben két embernek is akad hely, ha kicsit szűkösebben is. Ez az egyetlen dolog, ami a szobában újszerű. Meg talán a kisszék mellette és a rádobott törölköző. Az asztalkán egy váza, amiből a víz már rég eltűnt, így a belé dugott virágok jócskán megszáradtak. A szekrényben pár edény, tányér, pohár, egy mozsár és néhány kis üvegcse. Egy másik ajtón túl a háló, ami felé meg is indítja lépteit.*
- Ülj csak le nyugodtan. Vagy használd a dézsát, ha már ennyire a szívedre vetted a szagodat.
*Pillant hátra egy apró vigyorral.*
- Ide is jöhetsz, de kétlem, hogy élveznéd, amíg ruhát válogatok. Szóval csak érezd magad otthon.
*Mosollyá szelídül a vigyor, a nő pedig lassan el is tűnik a másik szobában. Bentről először a szekrény ajtajának nyikorgása szűrődik ki, majd a gondos szöszmötölés, mikor már azzal foglalja el magát, hogy kiválassza a megfelelő ruhadarabokat. Egyelőre úgy néz ki, hogy a választása egy egyszerű, sötétkék vászon ing és egy szűkre szabott, barna vászonnadrágra esett. Természetesen arról sem feledkezik meg, hogy a cipőcskéket is inkább bakancsra cserélje.
A ruhákkal a kezeiben tér lassan vissza, amiket egyelőre a dézsa melletti székre pakol, a bakancsot pedig mellé, a földre teszi. Ujjait lassan mártja bele a vízbe. Természetesen hideg, de arra tökéletes lesz, hogy az este utolsóként magával hozott emlékét gyorsan leöblítse magáról. Azt az illatot, ami elűzte a liliomét. Ami még nem is lenne nagy gond, csak félő, hogy, ha tovább ragaszkodik hozzá, akkor mást is el fog üldözni a közeléből.*

2526. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-29 19:20:01
 
>Rinewenya Eraonewer avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Most valami mélyen átszakad benne. Talán a félelem múlik, a gondosan maga köré épített fal omlik le, amit egykor éppen azért emelt, hogy megvédje magát ettől a férfitól. Aki bántotta és akit ő is bántott. Kettejük között az évek alatt megerősödött a gyűlölet, eltaszították magukat a másiktól, pedig mindezt már korábban felépíthették volna, ha nem lettek volna olyan makacsok és önzők. De végül átléptek a múlton és odaadta magát annak, akitől a legjobban tartott. A félelem szinte észrevétlenül alakult szeretetté és vággyá. A teste remeg minden érintéstől, de azt már nem a bizonytalanság vezeti, hanem a túlfeszülő gyönyör, amit most ismer meg igazán. Lazziar nem csak elvett, hanem adott is. Nem csak birtokolja, hanem elfogadja. Hiába van ott a férfi mozdulataiban a zavar, a kétség, a nő csak a vágyat, a figyelmet és a törődést érzi belőle, amiben most teljesen kész elveszni.
Lüktet. A teste, a szíve, a gondolatai. Miközben minden elcsendesedik egy pillanat alatt és nem marad más csak ő. A súlya, a zihálása, az elnyelt szavak. Az, ahogy a nevét kiejti.
A teste megremeg, a levegőt szaporábban kapkodja, míg végül az ölének lüktetése egyetlen, szorító feszüléssé válik, ahogy ismét beleveszik a gyönyörbe, amit csak jobban felszít az, ahogy mostohája teljesen kitölti. Nem csak az ölét önti el a forróság, az a szívébe is beköltözik, hogy most csak az maradjon és a beteljesülés után maradt édes fáradtsága a testének.
Lassan maga is oldalra fordul, arcával a férfi kezébe simulva, miközben lassú mozdulatokkal a sajátját is megemeli, hogy ujjaival a sötét tincsek közé simítson. Halvány, fáradt mosoly játszik ajkain, de töretlenül fürkészi a férfi arcát, mintha attól tartani, hogy, ha lehunyja a szemeit akár egy pillanatra is, az köddé válik mellőle, akár egy édes álom. De érzi ujjai alatt a haj tapintását, a bőr melegét. Érzi saját bőrén a másik légvételeit. Ez a valóság. Közelebb húzódik, hogy gyengéden az ajkaira csókolhasson. Most maga sem találja a szavakat, de még nem is akarja megtörni ezt a békét, ami most rájuk telepedik. Mind a ketten megérdemlik, hogy egy kicsit kiszakadjanak a valóság sötétjéből és élvezhessék azt, amit szereztek maguknak. Amivel egy kicsit megkóstolhatják, hogy milyen is lehetne, ha akkor régen máshogy döntenek. De végül csak megtöri a csendet, de a békét továbbra sem bolygatja meg.*
- És mi lett volna, ha még a ruhákat is felpróbálom előbb?
*Neveti el magát halkan, de a hangja most kissé rekedtes a fáradtságtól. De eszében sincs aludni, mert most így is kellemesen pihen. A kékek rendületlenül kémlelik a férfi arcát, ujjai a tincsek közül gyengéden cirógatnak le rá. Sok idő óta most először érzi magát ilyen boldognak és gondtalannak és ezen az sem változtat, hogy tudja jól, hogy ez a pillanat illékony. Éppen ezért kész kiélvezni minden morzsáját, amit még össze tud kaparni.*

2525. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 14:12:41
 
>Luurien De'Vir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy kis segítség//

*A kockázat mindig jelen van az életében, és általában tisztában van ennek mértékével. Most egy kicsit nyeregben érzi magát - hű, ha egyszer lenne lova, királyként járhatna! - azzal, hogy kisegítette a törp uraságot a csávából. Igaz, próbálta a kockázatot minimálisra csökkentenie és az idősebb hallgatott rá azonnal, így nagyon jól végződött ez kis a kalandjuk. Ha a zsákmányt nem veszik figyelembe.*
- Mi okom lett volna rá? *Kérdez vissza, majd számolni kezd az ujján mutatva.* Egy, nem olyat loptál meg, aki számomra kedves. Kettő, még nekem is magyarázkodnom kellett volna az őröknek. Három, a nyakamba lóg a láncom. *Vigyorog, mint a tök, mert jobb nem jutott eszébe, de ezt hihetetlenül viccesnek tartja. A visszakérdezésre pedig csak bólint, naná, hogy éhes.*
- Nem szaros, hanem Luurien! *Vágja be a dacos képet azonnal, és mérgesen méregeti a törpét. Azon gondolkodik, hogy minek is nevezze, ha már ilyen kedvesen becézgeti a másik.* - A sült patkány finom, rézfejű! *Csillannak fel a szemei azonnal. Neki aztán mindegy, hogy mi, ha tápláló és finom. Ha ma már teli hassal tud lefeküdni, akkor már megérte segíteni a vörös törpének.*
- Amúgy a romváros a másik irányban van. *Szól halkabban, miközben a törpe után lépked. Neki aztán mindegy, hogy hol kap kaját, nem vette viccnek a patkánykaját, mert azt is megenné. De erre magától úgysem jönne rá, inkább kételkedik tovább a törpe szavahihetőségébe. Mivel még seggberúgást, aranyat, szajrét és sült patkányt sem kapott. Unalmában inkább megpróbál kideríteni néhány fortélyt.*
- Dehogy is, én? Ártatlan vagyok és voltam, leszek! Csak a házam ajtaját kell majd megerősítenem az ilyen betörések ellen, amint lesz. *Mondja, miközben a tarkójára tett kezekkel peckesen lépked a törpe mögött. Nagyon reméli, hogy tényleg kap valamit, legalább egy, nem! Két almát! Ű, az aztán nagyon királyi lakoma lenne!*

A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.25 14:17:28

2524. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 13:40:13
 
>Wrojth Wenkroft avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy kis segítség//

* Ha belegondol, hogy hasonló cipőben jár a kis krapek, mint ahogyan ő annak idején, akkor csak sajnálatot érez. Ezért is utálja a vezetőket, mert ennyire érdekli őket a jövő generációja. Amíg az ő hasuk tele, addig szarnak mindenbe. Csak várjanak egy kicsit, míg lesz elég hatalma, hogy selyemrévet is átformálja saját képére. Csak ahhoz szüksége van még néhány dologra. *
- Van ám benned bátorság. Más inkább az őröknek szólt volna, mintsem nekem, hogy szedjem az irhám. Miért nem így tettél?
* Még, hogy figyelmetlen. Legközelebb megduplázza magát és egyszerre fog őrt állni az ajtóban és fosztogatni. Vagy netalántán mostanság alap, hogy a rablóknak szem van a fejük hátulján? *
- Kaját mi?
* Elgondolkozik, majd megsimítja saját hasát. Ő is megéhezett az izgalmak között. Másrészt inkább meghívja a kölyköt, hogy ezzel fizessen a hallgatásáért, mintsem, hogy felnyomja. Lehet, hogy nem nyomna sokat a szava, de nincs szüksége arra, hogy szemmel tartsák. *
- Legyen Szaros. Szereted a grillezett patkányt? Tudok egy helyet romvárosban ahol ínyencségnek számít.
* Kacag fel jóízűen, majd elindul. Azonban nem romváros felé megy, hanem a pegazus irányába. Ha felnőtt lenne, talán még egy sörre is meghívná, bár nem gondolja, hogy szüksége volt a segítségre, de lehet, hogy legközelebb pont, hogy kelleni fog és ha véletlen arra járna, jó lenne ha kisegítené megint. *
- Nagyon kíváncsi vagy mondták már? Csak nem hasonlókon tetteken töröd a fejed?
* Kérdezi érdeklődve. Ha mégis, akkor korán kell kezdeni, hogy minél kevesebb baklövést csináljon. *

2523. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 12:39:07
 
>Luurien De'Vir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy kis segítség//

*Még viaskodik, hogy hogyan is kellene viselkednie igazán a törpével szemben. Magától értetődő, hogy nem sok esélye lenne ellene, talán valami futásban, de itt ilyenről szó sincs, hogy ezzel igazolna be bármit is. Viszont úgy érzi, hogy jár neki egy marék arany, mert megmentette a másik életét. Persze lehet, hogy a törpe uraság kiverekedte volna magát a három őr szorításából, de mivel ő is lélekszakadva futott, nem hisz ebben igazán.*
- Különben otthon lennék. *Von vállat, habár ebben sem teljesen biztos. Sokszor lógott ő már akkor is ki, amikor még volt hová mennie.*
- Inkább pár aranyra gondoltam, ha már megmentettelek. Nem is értem, hogy lehettél ilyen figyelmetlen. *Próbál szabatosan fogalmazni úgy, hogy ne sértse túlságosan meg a másikat, de azért vádolja a hülyeséggel. ~Még, hogy seggberúgás, a nagy szart!~ A válasz, miszerint mit talált, lehangoló volt a törpe szájából. Csak sóhajt egyet és lazít a testtartásán. Ő is nem egyszer járt már pórul egy-egy jónak ígérkező fosztogatáskor. Közben figyeli a kipakolt tárgyakat, nos egyik sem érdekli igazán. Talán egy kis tükör, ami érdekes lehet, de egyelőre nem kéri.*
- Akkor legalább vehetnél nekem egy kis kaját. *Vigyora olyan gyorsan alakul ki az arcán, mint amikor egy folyó áttör a gátakon és mindent magával visz. Nincs jobb dolga egyébként sem.*
- Amúgy hogyan jutottál be? Volt kulcsod? *A szakmai érdeklődés sosem rossz, bár neki a fejébe most az jár, hogy alvóhelyeket törne fel és reggelre már ott sem lenne. Milyen gondtalan élet lehet már az?*

A hozzászólás írója (Luurien De'Vir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.25 12:41:15

2522. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 12:07:19
 
>Wrojth Wenkroft avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy kis segítség//

* Még hogy nem szaros, ide látja, hogy inába szállt az iménti bátorsága, de az is lehet, hogy csak fáradtság miatt tűnik annak. Bár elég jót mulatna a kis krapekon, ha amaz megpróbálna belemászni az arcába. Elvégre területre háromszor akkora, mint ő, kezei pedig olyan vastagok, mint a feje. Nem lenne szép látvány ha elszakadna a törpnél a hurok. Bár a másik szerencséjére a törp nem árt gyereknek, különösképpen az utca kölykeinek, vannak azoknak elég baja. Tudja, hogy milyen érzés, bár erre nyíltan nem fog ráerősíteni, még a végén puhaszívűnek könyvelnék el, amit legszívesebben elkerülne. *
- Szóval neked sincs otthonod.
* Mondja az orra alatt, talán észrevenni egy kis sajnálatot az arcán, de aztán nagyon hamar átalakul egy kérdő pillantásba. *
- Jutalom? Talán seggberúgásra vársz?
* Jól néznek ki itt ketten. A gyerek hirtelen olyannyira követelődzik, hogy egy pillanatra még őt is meglepi ez. A helyében ő is hasonlóan cselekedne, de a hangszín, amit a kölyök mutat neki, na, azzal nincs megelégedve. *
- Több értékkel mentem be a házba, mint amennyi található ott. Ilyen ritka szar estém nagyon régen volt.
* Jelenti ki bosszúsan. Közben beletúr a zsákjába, ahonnan sorra veszi ki a jelentéktelennél jelentéktelenebb tárgyakat, amikkel nemcsak, hogy ő, de a piacon senki sem tudna kezdeni semmit. Megint hoppon marad ezen az éjszakán s megint saját pénzét kell feláldoznia saját kényelme érdekében, pedig már nagyon elege van abból, hogy a saját nehezen megkeresett pénzét költse saját magára. *

2521. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-25 11:32:40
 
>Luurien De'Vir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Egy kis segítség//

*Tényleg nem ő Eeyr tanainak legnagyobb követője, de számára létezik olyan, hogy betyárbecsület. Igaz, hogy azt sem gyakorolja annyit, mint kellen, de most a másik kölykön megesett a szíve. Talán Trylnor hatása, akit nem nevezne gyávának, de túl bátornak sem, viszont nagyon figyel arra, hogy ha lehet ne bántson meg senkit. Végül az előbbiek miatt segít a fiúnak, na meg slusszpoénként azért, mert hasonszőrűnek tartja magával. Azon viszont nem segít a jólelkűsége, hogy a fénybogarak egyre csak közelednek, az átmeneti komája meg még nem ért ki, habár láthatóan sietni kezdett. Végül megérkezik a srác is, és összepillanatnak. Luurien meglepődik egy pillanatra, majd mérges-dacosság ül ki a fejére a megszólítás miatt és rohanni kezd a férfivel. Meglepetése természetes, hiszen egy fiatal fiú helyett egy "öreg" törpével hozta össze a rosszsors. Belegondol, hogy ha tudta volna, hogy nem fiúka, hanem egy tolvaj törpe, akkor is segített volna-e. ~Hülye Tryl!~ Átkozza komáját, mert tudja jól, hogy van rá hatása és segített volna. Értelemszerűen követi a másikat, hiszen várja a jussát, vagy legalább egy kis magyarázatot a modorára, de inkább az előbbit. Futás közben elhaladnak egy csomó ház mellett, ahonnan fény és finom illatok szivárognak ki. Megkordul a gyomra, mire megállnak, és magabiztosan, szétterpesztett lábbakkal áll a törpe előtt.*
- Először is, nem vagyok szaros, törpségességed! *Mondja dacosan, ahogy megnézi magának a férfit. Bár, amikor felfogja, hogy nem egy súlycsoportban vannak, azért nyel egyet, mielőtt folytatná.* Rájöttem magam is, de mivel nincs hová mennem, jó lesz nekem a jutalom, mert kihúztalak az irbisszarból. Harmadjára pedig az a kérdésem, hogy mi a fenét kerestél abban a házban? Van ott valami értékes? *Kérdezi fürkészve a törpöt, mert ő úgy tudja, hogy az valami feltörekvő földműves háza, aki sok csalás árán meggazdagodott. Hozzá képest biztosan, ettől függetlenül nem nagyon lehet onnan mit elvinni elképzelése szerint. Még mindig tartja magát, hátha nem ma lesz kinyuvasztva, ennek érdekében a futást fogja választani, ha úgy alakulna, akkor talán lenne esélye. A válaszokat mindenesetre várja az újdonsült ismeretlen ismerőstől.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263