Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 123 (2441. - 2460. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2460. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-30 20:22:37
Üzenet elküldve: 2025-05-30 20:22:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
*A macska jelenléte tényleg frusztráló. Enni akar, nyávog, néz azokkal a gülü, sárga szemeivel, bemászik az ágy alá, de azt soha nem árulja el, hogy mégis mi a fenét keres itt, és mit akar tőle. Pedig igazán megtanulhatná szavakkal kifejezni az érzéseit, gondolatait. Na mindegy.
Mai talán nem rezzen össze a szavakra, ám ő annál inkább a keményen hangzó válaszra. Néhány rakoncátlan tincset oldalra söpör az arca elől, hogy jól láthassa a felé közeledő és őt vizslató kék szempárt. Nem is pislog, ahogy hallgatja a vádakat, melyeknek minden egyes pontja igaz, és ezt már tagadni sem akarja. Nem mondja ki, hogy nem is megszüntetni próbálta Mai rémálmait, hanem a tapasztalaton keresztül felvértezni a képességgel, hogy küzdhessen ellenük, mert ez is rosszul sült el.*
- Nem, a vipera soha nem lakik jól, csak egyre éhesebb… *Lenéz a csuklóján ékeskedő karkötőre, amelyhez azért ragaszkodik annyira, mert képes megóvni az ő nyomorult kis életét, amihez most megint nem is érti, hogy miért is ragaszkodik hozzá ennyire. Hisz most már Mai is kimondta, nem ér semmit. Egyetlen fabatkát sem. Nem csak a szeretete és az ígéretei, hanem semmi sem. Ugyanaz minden, valóban.*
- Igen, én mindig, mindenben tévedek. Nekem soha nem lehet igazam. Csak egy hülye lány vagyok, aki aznap leült melléd arra a padra. Olyan jó volt. Nem ismertük egymást, és nem vártunk el semmit egymástól. *Nincs célja a szavaival, most is csak mondja össze-vissza azt, amit a fejében cikázó értelmetlen gondolatok kavalkádjából össze tud gyurmázni. Barnáival végre pislog párat, de tekintetét nem veszi le Mairól, mert kíváncsi, ha nem azért van itt, hogy elmondja, mennyire nem akar vele lenni, akkor miért?*
- Helyrehozni? Soha, semmit nem tudtam még helyrehozni, csak még jobban elrontani. *Felnevet, már csak azért is, mert szerinte Mai is hatalmasat téved a következő kijelentésével. El fogják veszíteni egymást örökre, a kérdés csak az, hogy mikor, de addig is… addig is lehet még jó, ha… Befejezetlen gondolatmenetéből az ijedtség rántja ki, mely ki is ül az arcára, mikor elhangzik, hogy barátnője „nem tud más utat”. Puszta véletlen csupán az is, hogy pont most pillantja meg a lány kabátja alól kivillanó fegyvert, amit még soha nem látott ennyire nyíltan viselni általa. Sóhajt egy nagyot.*
- Azt csinálsz velem, amit akarsz. Nekem már nem számít. Ha azt akarod, hogy tűnjek el a házadból, így lesz. Ha mást, akkor úgy. Én is mindent megpróbáltam, de a saját rémálmaimból én is csak egyetlen módon tudnék menekülni. *Számára az élet jelenti azt a rémálmot, melyből egy hideg, éles penge kiutat jelentene, de ahhoz előtte meg kellene szabadulnia a viperától, mely ebben az esetben valóban átok volna, s nem áldás.*
- Mi az az út?
*A macska jelenléte tényleg frusztráló. Enni akar, nyávog, néz azokkal a gülü, sárga szemeivel, bemászik az ágy alá, de azt soha nem árulja el, hogy mégis mi a fenét keres itt, és mit akar tőle. Pedig igazán megtanulhatná szavakkal kifejezni az érzéseit, gondolatait. Na mindegy.
Mai talán nem rezzen össze a szavakra, ám ő annál inkább a keményen hangzó válaszra. Néhány rakoncátlan tincset oldalra söpör az arca elől, hogy jól láthassa a felé közeledő és őt vizslató kék szempárt. Nem is pislog, ahogy hallgatja a vádakat, melyeknek minden egyes pontja igaz, és ezt már tagadni sem akarja. Nem mondja ki, hogy nem is megszüntetni próbálta Mai rémálmait, hanem a tapasztalaton keresztül felvértezni a képességgel, hogy küzdhessen ellenük, mert ez is rosszul sült el.*
- Nem, a vipera soha nem lakik jól, csak egyre éhesebb… *Lenéz a csuklóján ékeskedő karkötőre, amelyhez azért ragaszkodik annyira, mert képes megóvni az ő nyomorult kis életét, amihez most megint nem is érti, hogy miért is ragaszkodik hozzá ennyire. Hisz most már Mai is kimondta, nem ér semmit. Egyetlen fabatkát sem. Nem csak a szeretete és az ígéretei, hanem semmi sem. Ugyanaz minden, valóban.*
- Igen, én mindig, mindenben tévedek. Nekem soha nem lehet igazam. Csak egy hülye lány vagyok, aki aznap leült melléd arra a padra. Olyan jó volt. Nem ismertük egymást, és nem vártunk el semmit egymástól. *Nincs célja a szavaival, most is csak mondja össze-vissza azt, amit a fejében cikázó értelmetlen gondolatok kavalkádjából össze tud gyurmázni. Barnáival végre pislog párat, de tekintetét nem veszi le Mairól, mert kíváncsi, ha nem azért van itt, hogy elmondja, mennyire nem akar vele lenni, akkor miért?*
- Helyrehozni? Soha, semmit nem tudtam még helyrehozni, csak még jobban elrontani. *Felnevet, már csak azért is, mert szerinte Mai is hatalmasat téved a következő kijelentésével. El fogják veszíteni egymást örökre, a kérdés csak az, hogy mikor, de addig is… addig is lehet még jó, ha… Befejezetlen gondolatmenetéből az ijedtség rántja ki, mely ki is ül az arcára, mikor elhangzik, hogy barátnője „nem tud más utat”. Puszta véletlen csupán az is, hogy pont most pillantja meg a lány kabátja alól kivillanó fegyvert, amit még soha nem látott ennyire nyíltan viselni általa. Sóhajt egy nagyot.*
- Azt csinálsz velem, amit akarsz. Nekem már nem számít. Ha azt akarod, hogy tűnjek el a házadból, így lesz. Ha mást, akkor úgy. Én is mindent megpróbáltam, de a saját rémálmaimból én is csak egyetlen módon tudnék menekülni. *Számára az élet jelenti azt a rémálmot, melyből egy hideg, éles penge kiutat jelentene, de ahhoz előtte meg kellene szabadulnia a viperától, mely ebben az esetben valóban átok volna, s nem áldás.*
- Mi az az út?
2459. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-30 18:11:48
Üzenet elküldve: 2025-05-30 18:11:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
*A macska "jelenléte" kissé frusztráló. Nem is gondolt rá igazán, pedig tényleg furcsa ez az egész, ahogy az is, hogy Nori pont ott volt vele, pont akkor. El tudja képzelni, hogy csak egy gyatra próbálkozás volt arra vonatkozóan, hogy a közelébe férkőzzön, de akkor nem lehetett volna olyan könnyen elküldeni. Az a fekete guvadt szemű cirmos pedig tényleg le sem vette a tekintetét az ő kis kincséről. Ettől függetlenül még nem áll neki kiszedni az ágy alól, pedig varázslata is volna annak megszelídítésére. De vajon kell-e azt szelídíteni, vadnak hívható-e az az állat, aki egyszerűen csak ösztönösen elbújik egy sötét lelkű lánytól? Bár értené. De van más, amit ért. Mégpedig az, hogy többé nem veszélyeztetheti magát, sem a szeretteit. Ha képes és a rezidencián ólálkodik a lány, akkor ezzel dolga van. Ha pedig minden igaz abból, amit mondott neki a feketeség, akkor pont rá van szüksége az úthoz. Abszurd az egész.
Nori szavaira meg sem rezzen, ámbár belül igen nagy haragra gerjed. Pontosan tudja, hogy mit akar cserébe "adni" a másiknak az ígéretéért, de megdőlni látszik, hogy képes lenne-e tartani. Vajon hogy űzné el belőle a mágia a haragot? Lehetetlennek tűnik.*
- Kurva kegyesnek gondolod magad ugye?
*Tesz egy lépést közelebb a húgához, majd mélyen néz bele a szemeibe.*
- Jól lakott a viperád? Mert, a világon semmit nem segítettél, csak ártottál. Nem tűnt el a jóvoltodból semmilyen rémálom, nem lett jobb egyetlen este sem. Ugyanaz minden, csak tudom mellé, hogy az ígéreteid és a szereteted nem ér semmit. Egyetlen fabatkát sem Norileina. *Annyira nagy kedve lenne felnyúlni az ég felé, s egy mozdulattal földrengést okozni dühében, de tartja magát.*
- De tévedsz… hisz' itt vagyok. Vagy azt gondolod, van időm arra, hogy eljöjjek ide közölni veled, hogy nem szeretnék veled szóba állni?
*Elmosolyodik a maga hideg módján, s megingatja a fejét.*
- Tudom, hogyan hozhatnád ezt helyre. *Nem érdekli az asztalon lévő ördögvigyor, az sem, ha bábut készített volna szőke hajszálakból és egy oltárra helyezte volna, gyertyákkal körbeölelve.*
- Egyetlen módja van annak, hogy ne veszítsük el egymást örökre. *Mondja, miközben enyhül kissé a száraz hangszín.* - Nem tudok más utat. Mindent megpróbáltam. Megkaptál tőlem szinte mindent, amit adni tudok, de nem elég. *Nem borítja egyből rá a tervét, hiszen ha már most ellenkezik, talán Mai is csak sarkon fordul és felbérel egy bérkardot maguk mellé segítségül. Elszántan jött ide, de a haragja azt mutatja neki, hogy egyébként az sem volna gond, ha többé tényleg nem látná a lányt.*
*A macska "jelenléte" kissé frusztráló. Nem is gondolt rá igazán, pedig tényleg furcsa ez az egész, ahogy az is, hogy Nori pont ott volt vele, pont akkor. El tudja képzelni, hogy csak egy gyatra próbálkozás volt arra vonatkozóan, hogy a közelébe férkőzzön, de akkor nem lehetett volna olyan könnyen elküldeni. Az a fekete guvadt szemű cirmos pedig tényleg le sem vette a tekintetét az ő kis kincséről. Ettől függetlenül még nem áll neki kiszedni az ágy alól, pedig varázslata is volna annak megszelídítésére. De vajon kell-e azt szelídíteni, vadnak hívható-e az az állat, aki egyszerűen csak ösztönösen elbújik egy sötét lelkű lánytól? Bár értené. De van más, amit ért. Mégpedig az, hogy többé nem veszélyeztetheti magát, sem a szeretteit. Ha képes és a rezidencián ólálkodik a lány, akkor ezzel dolga van. Ha pedig minden igaz abból, amit mondott neki a feketeség, akkor pont rá van szüksége az úthoz. Abszurd az egész.
Nori szavaira meg sem rezzen, ámbár belül igen nagy haragra gerjed. Pontosan tudja, hogy mit akar cserébe "adni" a másiknak az ígéretéért, de megdőlni látszik, hogy képes lenne-e tartani. Vajon hogy űzné el belőle a mágia a haragot? Lehetetlennek tűnik.*
- Kurva kegyesnek gondolod magad ugye?
*Tesz egy lépést közelebb a húgához, majd mélyen néz bele a szemeibe.*
- Jól lakott a viperád? Mert, a világon semmit nem segítettél, csak ártottál. Nem tűnt el a jóvoltodból semmilyen rémálom, nem lett jobb egyetlen este sem. Ugyanaz minden, csak tudom mellé, hogy az ígéreteid és a szereteted nem ér semmit. Egyetlen fabatkát sem Norileina. *Annyira nagy kedve lenne felnyúlni az ég felé, s egy mozdulattal földrengést okozni dühében, de tartja magát.*
- De tévedsz… hisz' itt vagyok. Vagy azt gondolod, van időm arra, hogy eljöjjek ide közölni veled, hogy nem szeretnék veled szóba állni?
*Elmosolyodik a maga hideg módján, s megingatja a fejét.*
- Tudom, hogyan hozhatnád ezt helyre. *Nem érdekli az asztalon lévő ördögvigyor, az sem, ha bábut készített volna szőke hajszálakból és egy oltárra helyezte volna, gyertyákkal körbeölelve.*
- Egyetlen módja van annak, hogy ne veszítsük el egymást örökre. *Mondja, miközben enyhül kissé a száraz hangszín.* - Nem tudok más utat. Mindent megpróbáltam. Megkaptál tőlem szinte mindent, amit adni tudok, de nem elég. *Nem borítja egyből rá a tervét, hiszen ha már most ellenkezik, talán Mai is csak sarkon fordul és felbérel egy bérkardot maguk mellé segítségül. Elszántan jött ide, de a haragja azt mutatja neki, hogy egyébként az sem volna gond, ha többé tényleg nem látná a lányt.*
2458. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-30 14:27:28
Üzenet elküldve: 2025-05-30 14:27:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
// Szolgálók felvétele //
* Mint néma kőszobor, úgy áll rendületlenül Merlana mellett a lovagnő. Most érezheti a súlyát a döntéseinek, bár ez a döntés még nem olyan hangsúlyos. Nixomia elégedetten mosolyog a páncél alatt. Le se tagadhatná, hogy élvezi a nemesi létet, pedig jelenleg nem is nemest játszik. Igazából, nagyon is kedveli a törpöket, hiszen ők nevelték, miután az élet oly csúnyán elbánt a szüleivel. Ezekkel a vaskos kőgombócokkal még elnézőbb is emiatt. Már az első pillanatban, amikor meglátta a kertészt, tudta, hogy neki pont ő kell. Partnernek sem veti meg őket, könnyed légyottoknál, de most már, mint úrnő nem tehet meg ilyesmit. Biztosan nem hemperegne egy sima kertésszel, aki őt szolgálja. A szolga az legyen szolga, mert különben vérszemet kap. Merlana egyelőre pont egy kakukktojás, mert ő inkább bizalmasnak tűnik, mintsem szolgának, de még vele is óvatos. A rövid, de tartalmas beszélgetést követően helyére kerül a kertész is. Immáron teljes a létszám. Őt is megkéri Nixomia, hogy kint várakozzon majd. Amit eddig Merlanának adott, azt most vissza is kapja részben. Naná, hogy fancsali képet vág a páncél alatt. Már csak attól görcsbe rándul a gyomra, ha rágondol, hogy fűző veszi körbe az ő kis habtestét. Még mindig tartja azon véleményét, hogy inkább küzdene meg száz ördöggel, mint egy ilyen szép ruhával.*
- Ahogy óhajtja!* Válaszol, azért, mert a szerepéből nem eshet ki. Ha kifelé veszik az irányt, akkor a kint várakozó lelkes csapatnál meg kell álljanak.*
- A kiválasztás véget ért. Megkérjük önöket, hogy a délután folyamán, ha lehetséges, akkor költözzenek be a Greander kúriába.* Még egy rövid iránymutatást is ad számukra, hogy hol találják az épületet. A délutáni időpont is jó lesz, mert akkor már otthon lesznek és tudják fogadni őket. Merlana helyet most is mindent intéz Nixomia, de ez sem újdonság számára, hiszen eddig is ezt csinálta, ha arról volt szó. Sok nemes, arrogáns és nem szeret feleslegesen beszélni az alacsony sorból származókhoz. Persze Merlana is mondhat, amit csak akar, elvégre ő itt most a főnök. Ezt követően indulhatnak is a piacra vásárolgatni.*
// Szolgálók felvétele //
* Mint néma kőszobor, úgy áll rendületlenül Merlana mellett a lovagnő. Most érezheti a súlyát a döntéseinek, bár ez a döntés még nem olyan hangsúlyos. Nixomia elégedetten mosolyog a páncél alatt. Le se tagadhatná, hogy élvezi a nemesi létet, pedig jelenleg nem is nemest játszik. Igazából, nagyon is kedveli a törpöket, hiszen ők nevelték, miután az élet oly csúnyán elbánt a szüleivel. Ezekkel a vaskos kőgombócokkal még elnézőbb is emiatt. Már az első pillanatban, amikor meglátta a kertészt, tudta, hogy neki pont ő kell. Partnernek sem veti meg őket, könnyed légyottoknál, de most már, mint úrnő nem tehet meg ilyesmit. Biztosan nem hemperegne egy sima kertésszel, aki őt szolgálja. A szolga az legyen szolga, mert különben vérszemet kap. Merlana egyelőre pont egy kakukktojás, mert ő inkább bizalmasnak tűnik, mintsem szolgának, de még vele is óvatos. A rövid, de tartalmas beszélgetést követően helyére kerül a kertész is. Immáron teljes a létszám. Őt is megkéri Nixomia, hogy kint várakozzon majd. Amit eddig Merlanának adott, azt most vissza is kapja részben. Naná, hogy fancsali képet vág a páncél alatt. Már csak attól görcsbe rándul a gyomra, ha rágondol, hogy fűző veszi körbe az ő kis habtestét. Még mindig tartja azon véleményét, hogy inkább küzdene meg száz ördöggel, mint egy ilyen szép ruhával.*
- Ahogy óhajtja!* Válaszol, azért, mert a szerepéből nem eshet ki. Ha kifelé veszik az irányt, akkor a kint várakozó lelkes csapatnál meg kell álljanak.*
- A kiválasztás véget ért. Megkérjük önöket, hogy a délután folyamán, ha lehetséges, akkor költözzenek be a Greander kúriába.* Még egy rövid iránymutatást is ad számukra, hogy hol találják az épületet. A délutáni időpont is jó lesz, mert akkor már otthon lesznek és tudják fogadni őket. Merlana helyet most is mindent intéz Nixomia, de ez sem újdonság számára, hiszen eddig is ezt csinálta, ha arról volt szó. Sok nemes, arrogáns és nem szeret feleslegesen beszélni az alacsony sorból származókhoz. Persze Merlana is mondhat, amit csak akar, elvégre ő itt most a főnök. Ezt követően indulhatnak is a piacra vásárolgatni.*
2457. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-29 22:34:17
Üzenet elküldve: 2025-05-29 22:34:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
*Csak egy valamire készült, arra, hogy kirángassa azt az átkozott négylábút az ágya alól. Hogy miért nincs ott jó helyen, arra nincs jogos magyarázata, de nem akarja, hogy ott legyen.*
- Nem erőltettem sehová, állandóan utánam koslat. Elkergetni sem tudom. *Figyeli a mellette elhaladó alakot, így végül ő az, aki másodikként lép beljebb a házba, miután maga mögött becsukta az ajtót. Apró részlet csupán, hogy barátnője most már magánál hordja a fegyverét, neki egyelőre fel sem tűnik a változás. A konyhaasztal, melyen Mai oly' kíváncsian végigsimít, ártatlanul árulkodik a feketeség elmúlt néhány napjáról, hisz a közepén még most is ott hever a pipája, és egy-két mélybarna levél is maradt még. Ha jobban körülnézne, mondjuk a hálószobában, az ágy környékén, mely alatt Szörnyecske lapul, talán még szőke hajszálakat is találhatna.
A megjegyzés, amit mindeközben kap, bizony váratlanul éri, ám ezúttal fel tudja fogni a szavak mögé rejtett valódi jelentést. Tekintete azonnal el is komorul tőle.*
- Két nap. Lehetett volna rosszabb is. *Állapítja meg, tudatva egyrészt, hogy pontosan tudja, mire képes az átok, mellyel megkínozta szerettét, és azt, hogy szándékosan a „barátságosabb” verzióját kapta, másrészt, hogy bármelyik szilánk is most a főnök, nem ő lesz az, aki bocsánatot fog kérni a tettéért.*
- De legalább most már szembenéztél azzal, ami éjszakánként gyötör téged. Többé nem fog. *Még mindig szentül hiszi, hogy az átokkal csak segíteni próbált rajta.
Mai következő mondata után odalép hozzá az asztalhoz, a tekintetét keresi.*
- Miről szeretnél beszélni? Szavak nélkül is tudom, hogy látni sem akarsz miatta, és a véleményemre sem vagy kíváncsi semmivel kapcsolatban. Megértem. *Ő próbálta ott, az óriás ház előtt is elmondani, hogy a macskájának, mely azóta szinte hozzá nőtt, köze van a gyűrűhöz, a lányhoz és a városőrhöz, de köszönet helyett csak azt kapta válaszul, hogy menjen el. Tudja miért történt így, és nem haragszik érte, egyáltalán nem, de bűntudata sincs egy csepp sem.*
*Csak egy valamire készült, arra, hogy kirángassa azt az átkozott négylábút az ágya alól. Hogy miért nincs ott jó helyen, arra nincs jogos magyarázata, de nem akarja, hogy ott legyen.*
- Nem erőltettem sehová, állandóan utánam koslat. Elkergetni sem tudom. *Figyeli a mellette elhaladó alakot, így végül ő az, aki másodikként lép beljebb a házba, miután maga mögött becsukta az ajtót. Apró részlet csupán, hogy barátnője most már magánál hordja a fegyverét, neki egyelőre fel sem tűnik a változás. A konyhaasztal, melyen Mai oly' kíváncsian végigsimít, ártatlanul árulkodik a feketeség elmúlt néhány napjáról, hisz a közepén még most is ott hever a pipája, és egy-két mélybarna levél is maradt még. Ha jobban körülnézne, mondjuk a hálószobában, az ágy környékén, mely alatt Szörnyecske lapul, talán még szőke hajszálakat is találhatna.
A megjegyzés, amit mindeközben kap, bizony váratlanul éri, ám ezúttal fel tudja fogni a szavak mögé rejtett valódi jelentést. Tekintete azonnal el is komorul tőle.*
- Két nap. Lehetett volna rosszabb is. *Állapítja meg, tudatva egyrészt, hogy pontosan tudja, mire képes az átok, mellyel megkínozta szerettét, és azt, hogy szándékosan a „barátságosabb” verzióját kapta, másrészt, hogy bármelyik szilánk is most a főnök, nem ő lesz az, aki bocsánatot fog kérni a tettéért.*
- De legalább most már szembenéztél azzal, ami éjszakánként gyötör téged. Többé nem fog. *Még mindig szentül hiszi, hogy az átokkal csak segíteni próbált rajta.
Mai következő mondata után odalép hozzá az asztalhoz, a tekintetét keresi.*
- Miről szeretnél beszélni? Szavak nélkül is tudom, hogy látni sem akarsz miatta, és a véleményemre sem vagy kíváncsi semmivel kapcsolatban. Megértem. *Ő próbálta ott, az óriás ház előtt is elmondani, hogy a macskájának, mely azóta szinte hozzá nőtt, köze van a gyűrűhöz, a lányhoz és a városőrhöz, de köszönet helyett csak azt kapta válaszul, hogy menjen el. Tudja miért történt így, és nem haragszik érte, egyáltalán nem, de bűntudata sincs egy csepp sem.*
2456. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-29 19:56:47
Üzenet elküldve: 2025-05-29 19:56:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
*Kisvártatva nyílik az ajtó, majd a megjelenő alakot méri végig, tetőtől talpig. Nem úgy néz ki, mint aki vendég fogadására készült, de nem rója fel neki, hiszen nem is tudhatott arról, hogy jön. Kissé oldalra döntve a fejét hallgatja a szavakat, majd egyszerűen csak ellép a lány mellett, hogy bejusson a lakásba.*
- Lehet, hogy nem kívánja a társaságod, hagyd meg neki a békét, ha már beerőltetted a falak közé.
*Mondja kissé talán szárazon. Hogy még mindig vele van az a macska, már gyanút kelt benne. Talán tényleg komolyan kellene venni a jeleket. Maga sem tudja, hogy mi volna most a jó. Azonnal belekezdeni a mondandójába, vagy amolyan előjáték gyanánt elbeszélgetni, aztán mikor jónak érzi a pillanatot, felhozni azt, amiért érkezett. Nem szokása fegyvert hordani magánál, s ha mégis, akkor is a táskájában lapul, ami, mint kiderült, igencsak törvénybe ütközik. Kivételesen lenge kabátja "rejtekében" van tőre, az övére tűzve, de cseppet sem dugdosva azt, hiszen bármelyik sebesebb lépéssel láthatóvá válik. De most nem mozog sokat, megáll a konyhában, s végigsimít az asztallapon, miközben kissé elmereng.*
- Tudod, én is két napig bujdokoltam, ahhoz is volt némi közöd. *Hűvös mosolyra húzódik a szája. Cseppet sincs kedve itt lenni, nemhogy kedveskedni, így elveti az ötletet, hogy eljátssza, hogy szívesen jött.*
- Meg kellene ezt beszélnünk. *Beletúr a hajába, mintha csak rakoncátlan tincseit szeretné rendezni. Nem rezzenhet az arca, hiszen Nori akkor a legkészségesebb, ha valaki határozottságot mutat. *
*Kisvártatva nyílik az ajtó, majd a megjelenő alakot méri végig, tetőtől talpig. Nem úgy néz ki, mint aki vendég fogadására készült, de nem rója fel neki, hiszen nem is tudhatott arról, hogy jön. Kissé oldalra döntve a fejét hallgatja a szavakat, majd egyszerűen csak ellép a lány mellett, hogy bejusson a lakásba.*
- Lehet, hogy nem kívánja a társaságod, hagyd meg neki a békét, ha már beerőltetted a falak közé.
*Mondja kissé talán szárazon. Hogy még mindig vele van az a macska, már gyanút kelt benne. Talán tényleg komolyan kellene venni a jeleket. Maga sem tudja, hogy mi volna most a jó. Azonnal belekezdeni a mondandójába, vagy amolyan előjáték gyanánt elbeszélgetni, aztán mikor jónak érzi a pillanatot, felhozni azt, amiért érkezett. Nem szokása fegyvert hordani magánál, s ha mégis, akkor is a táskájában lapul, ami, mint kiderült, igencsak törvénybe ütközik. Kivételesen lenge kabátja "rejtekében" van tőre, az övére tűzve, de cseppet sem dugdosva azt, hiszen bármelyik sebesebb lépéssel láthatóvá válik. De most nem mozog sokat, megáll a konyhában, s végigsimít az asztallapon, miközben kissé elmereng.*
- Tudod, én is két napig bujdokoltam, ahhoz is volt némi közöd. *Hűvös mosolyra húzódik a szája. Cseppet sincs kedve itt lenni, nemhogy kedveskedni, így elveti az ötletet, hogy eljátssza, hogy szívesen jött.*
- Meg kellene ezt beszélnünk. *Beletúr a hajába, mintha csak rakoncátlan tincseit szeretné rendezni. Nem rezzenhet az arca, hiszen Nori akkor a legkészségesebb, ha valaki határozottságot mutat. *
2455. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-29 19:23:39
Üzenet elküldve: 2025-05-29 19:23:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
- Jajj, ne már, te szörnyeteg. Gyere ki onnan! *Hangzik a könyörgés, miközben a feketeség négykézláb, félig az ágy alá mászva, a szoknyájával szinte a nyakában próbálja kérlelni a sárga szemű bundást, hogy jöjjön már ki alóla, miután az sértődötten oda menekült előle. Pedig ő aztán nem csinált vele semmi rosszat, csak meg akarta fogni. Talán az nem tetszett neki, hogy a farkánál fogva próbálta kicibálni az ágy alól, mikor még elérte, de hát, ha egyszer magától nem jött?
A kopogtatás váratlanul éri, s reflexből emelné fel a fejét, hogy kiegyenesedjen, és hátra pillantson a bejárati ajtó irányába, de közben megfeledkezett róla, hogy az ágy ott van fölötte. A hirtelen mozdulat vége egy hatalmas koppanás, ahogy lendületből lefejeli az ágyat.*
- Aú, baszd meg! *Szisszen fel, és tanulva a leckéből elkezd kúszva hátra tolatni, míg ki nem sikerül mászni arról a szűkös, poros, pókhálós helyről. Ezután ül fel, és húzogatja vissza rendesen a szoknyát a fenekére, majd feltápászkodik a földről, és az ajtóhoz indul, hogy kinyissa.*
- Ó, Mai! *Barnáiban felcsillan az öröm fénye, ahogy megpillantja a fél-elfet, de ő maga most nem tűnik felhőtlenül boldognak, sőt, a külseje is igencsak csapzott. A fekete blúza épp csak annyira van begombolva, hogy eleget takarjon, ujjai feltűrve, rajta egy szintén fekete mellény, amin viszont egy gomb sincs zárva, mintha csak sietve magára kapta volna, a haja csupa kóc, és csak úgy lóg, semmi frizura, s most még az a temérdek festék is el-elmosódott az arcán, nem olyan tökéletes, mint máskor.
Nincs mit tagadni. Egy macskát eltartani hatalmas feladat, legalábbis rajta eddig bizony kifogott.*
- De jó, hogy jöttél. Segíts kiszedni Szörnyecskét az ágy alól! Nem érem el, magától meg nem jön ki. Idegesítő kis dög ám, majd meglátod… *Azzal indul is vissza a hálószoba irányába, most már határozottabban így, hogy ketten vannak egy ellen. Merthogy kézenfekvőnek veszi, hogy Mai is segít nek.*
- Jajj, ne már, te szörnyeteg. Gyere ki onnan! *Hangzik a könyörgés, miközben a feketeség négykézláb, félig az ágy alá mászva, a szoknyájával szinte a nyakában próbálja kérlelni a sárga szemű bundást, hogy jöjjön már ki alóla, miután az sértődötten oda menekült előle. Pedig ő aztán nem csinált vele semmi rosszat, csak meg akarta fogni. Talán az nem tetszett neki, hogy a farkánál fogva próbálta kicibálni az ágy alól, mikor még elérte, de hát, ha egyszer magától nem jött?
A kopogtatás váratlanul éri, s reflexből emelné fel a fejét, hogy kiegyenesedjen, és hátra pillantson a bejárati ajtó irányába, de közben megfeledkezett róla, hogy az ágy ott van fölötte. A hirtelen mozdulat vége egy hatalmas koppanás, ahogy lendületből lefejeli az ágyat.*
- Aú, baszd meg! *Szisszen fel, és tanulva a leckéből elkezd kúszva hátra tolatni, míg ki nem sikerül mászni arról a szűkös, poros, pókhálós helyről. Ezután ül fel, és húzogatja vissza rendesen a szoknyát a fenekére, majd feltápászkodik a földről, és az ajtóhoz indul, hogy kinyissa.*
- Ó, Mai! *Barnáiban felcsillan az öröm fénye, ahogy megpillantja a fél-elfet, de ő maga most nem tűnik felhőtlenül boldognak, sőt, a külseje is igencsak csapzott. A fekete blúza épp csak annyira van begombolva, hogy eleget takarjon, ujjai feltűrve, rajta egy szintén fekete mellény, amin viszont egy gomb sincs zárva, mintha csak sietve magára kapta volna, a haja csupa kóc, és csak úgy lóg, semmi frizura, s most még az a temérdek festék is el-elmosódott az arcán, nem olyan tökéletes, mint máskor.
Nincs mit tagadni. Egy macskát eltartani hatalmas feladat, legalábbis rajta eddig bizony kifogott.*
- De jó, hogy jöttél. Segíts kiszedni Szörnyecskét az ágy alól! Nem érem el, magától meg nem jön ki. Idegesítő kis dög ám, majd meglátod… *Azzal indul is vissza a hálószoba irányába, most már határozottabban így, hogy ketten vannak egy ellen. Merthogy kézenfekvőnek veszi, hogy Mai is segít nek.*
2454. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-29 18:52:41
Üzenet elküldve: 2025-05-29 18:52:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
*Amióta megerősítették őt Grael szavai arról, hogy a vérkötelék nem más, mint tényleg csak egy megszeghetetlen eskü, azóta nem képes nem a szavakat forgatni a fejében, hogy hogyan is tudná a maga malmára hajtani a vizet. Ódzkodott a mágiától sokáig, de ha az eszével párosul, még a vérmágia is képes és megvédi őt, na meg azokat, akik fontosak neki. Egyetlen kicsikart eskütétel és minden, amitől tart, semmivé foszlik. Hiszen nem lesz mitől félnie. Akkora kincs ez, aminek az értéke felbecsülhetetlen. Jó szavak, megfelelően formálva, kiskapukat nem hagyva… ez kell neki. Testvére ragaszkodását, s esetleges bűntudatát, valamint eddigi róla megszerzett ismereteit kívánja most fel, vagy kihasználni. Persze, beszéltek a döntések fontosságáról. Dönthet úgy, hogy nem tesz eleget a kívánalmának, de akkor Mai is dönteni fog. Viszont most az egyszer ténylegesen szüksége van védelemre, amit egy szeszélyes lélektől nem kaphat meg, hiszen ha úri kedve úgy hozza, homlokát érintve ismét a téboly küszöbére küldheti őt a lány. Talán a véleménye is megváltozik az istenségről, ha most megmutatja neki, hogy nem csak romlást tud hozni.
Három határozott kopogás Norileina ajtaján, s ha nem érkezik hamarost válasz, hát megismétli. Megtehetné, hogy kulccsal megy be hozzá, de nem volna túl illedelmes. Pedig már rég meghaladták ők ketten azt, hogy ilyesmivel törődjenek. *
*Amióta megerősítették őt Grael szavai arról, hogy a vérkötelék nem más, mint tényleg csak egy megszeghetetlen eskü, azóta nem képes nem a szavakat forgatni a fejében, hogy hogyan is tudná a maga malmára hajtani a vizet. Ódzkodott a mágiától sokáig, de ha az eszével párosul, még a vérmágia is képes és megvédi őt, na meg azokat, akik fontosak neki. Egyetlen kicsikart eskütétel és minden, amitől tart, semmivé foszlik. Hiszen nem lesz mitől félnie. Akkora kincs ez, aminek az értéke felbecsülhetetlen. Jó szavak, megfelelően formálva, kiskapukat nem hagyva… ez kell neki. Testvére ragaszkodását, s esetleges bűntudatát, valamint eddigi róla megszerzett ismereteit kívánja most fel, vagy kihasználni. Persze, beszéltek a döntések fontosságáról. Dönthet úgy, hogy nem tesz eleget a kívánalmának, de akkor Mai is dönteni fog. Viszont most az egyszer ténylegesen szüksége van védelemre, amit egy szeszélyes lélektől nem kaphat meg, hiszen ha úri kedve úgy hozza, homlokát érintve ismét a téboly küszöbére küldheti őt a lány. Talán a véleménye is megváltozik az istenségről, ha most megmutatja neki, hogy nem csak romlást tud hozni.
Három határozott kopogás Norileina ajtaján, s ha nem érkezik hamarost válasz, hát megismétli. Megtehetné, hogy kulccsal megy be hozzá, de nem volna túl illedelmes. Pedig már rég meghaladták ők ketten azt, hogy ilyesmivel törődjenek. *
2453. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:53:46
Üzenet elküldve: 2025-05-29 17:53:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*Egy lágy mosollyal pecsételi meg azt a szidást, ami valójában csak egy jól eljátszott jelenet volt, de ő ettől függetlenül kifejezetten élvezte. Ami azt illeti, meg tudná szokni ezt a szerepet, de valamiért még mindig ott motoszkálnak a fejében Orthus Morthimer intelmei, miszerint a diszkréció néha sokkal többet ér, mint hirtelen túl magasra jutni. Van benne valami. Nem árt megtanulni lovagolni, mielőtt a magas lóról túl nagyot esne az ember lánya. Ettől függetlenül most ki fogja élvezni a különleges helyzetének minden egyes pillanatát.
Megvan hát a komornyik is, és a kertész személyét illetően is van már jelöltje. Mondjuk tény, hogy elsőre senki nem gondolna arra, hogy egy törpe jó kertész lehet. Nagy és bumszli a kezük, alacsonyak, így nem érik el a cseresznyét sem a fán létra nélkül, a lábaik rövidek, és úgy sietnek velük, mintha leginkább borosordók lennének lábakkal, nem pedig intelligens lények, de ez a bizonyos törpe a kiállított munkáival bizony meggyőzte őt. Azonban nem mozdul, míg Nixából ki nem húz valami vélemény félét, de most úgy érzi, hogy a szőkével csak eggyel többen vannak. Semmi, még egy értékelhető jelzés sem érkezik felőle, hogy jó-e neki a törp vagy sem. Hát persze, nem kell neki a felelősség, s így a hibás döntésért is ő fog majd fizetni, és nem a Grendaer ház úrnője.*
- Nos hát, ha így megbízol bennem… *Mondja halkan, alig hallhatóan, ám elégedett vigyorral az arcán. Mindezzel azt igyekszik sugallni, hogy a döntés után reklamációt már nem fogad el. Határozott léptekkel lép hát oda a törpéhez, és arról kezd vele társalogni, hogy milyen különös ő ebben a szakmában, de úgy tűnik, hogy az alacsonyabb testű, zömök férfi ezt egyáltalán nem veszi sértésnek. A nevét is megtudja, Mordin az, a beszélgetésből pedig az is kiderül, hogy ő az utolsó darabkája a kirakósuknak.*
- Akkor hát, azt hiszem, hogy itt végeztünk. Szeretném, ha körülnéznénk még a selyemrévi piacon, hátha találunk még oly' csodálatos göncöket, mint ez is. *Simít végig a saját ruháján, kicsit húzva Nixa agyát, hogy bizony továbbra is szívesen ráadna egy hasonlót a szőkére. Miután még mindig ő tetszeleg az úrnő szerepében, meg sem várja a beleegyezést, elindul kifelé a tömegből. A bejáratnál örömmel konstatálja, hogy senki nem futamodott meg a feladata elől, úgyhogy tényleg nincs más hátra, mint előre, a drága holmik, finom kelmék már várják őket.*
*Egy lágy mosollyal pecsételi meg azt a szidást, ami valójában csak egy jól eljátszott jelenet volt, de ő ettől függetlenül kifejezetten élvezte. Ami azt illeti, meg tudná szokni ezt a szerepet, de valamiért még mindig ott motoszkálnak a fejében Orthus Morthimer intelmei, miszerint a diszkréció néha sokkal többet ér, mint hirtelen túl magasra jutni. Van benne valami. Nem árt megtanulni lovagolni, mielőtt a magas lóról túl nagyot esne az ember lánya. Ettől függetlenül most ki fogja élvezni a különleges helyzetének minden egyes pillanatát.
Megvan hát a komornyik is, és a kertész személyét illetően is van már jelöltje. Mondjuk tény, hogy elsőre senki nem gondolna arra, hogy egy törpe jó kertész lehet. Nagy és bumszli a kezük, alacsonyak, így nem érik el a cseresznyét sem a fán létra nélkül, a lábaik rövidek, és úgy sietnek velük, mintha leginkább borosordók lennének lábakkal, nem pedig intelligens lények, de ez a bizonyos törpe a kiállított munkáival bizony meggyőzte őt. Azonban nem mozdul, míg Nixából ki nem húz valami vélemény félét, de most úgy érzi, hogy a szőkével csak eggyel többen vannak. Semmi, még egy értékelhető jelzés sem érkezik felőle, hogy jó-e neki a törp vagy sem. Hát persze, nem kell neki a felelősség, s így a hibás döntésért is ő fog majd fizetni, és nem a Grendaer ház úrnője.*
- Nos hát, ha így megbízol bennem… *Mondja halkan, alig hallhatóan, ám elégedett vigyorral az arcán. Mindezzel azt igyekszik sugallni, hogy a döntés után reklamációt már nem fogad el. Határozott léptekkel lép hát oda a törpéhez, és arról kezd vele társalogni, hogy milyen különös ő ebben a szakmában, de úgy tűnik, hogy az alacsonyabb testű, zömök férfi ezt egyáltalán nem veszi sértésnek. A nevét is megtudja, Mordin az, a beszélgetésből pedig az is kiderül, hogy ő az utolsó darabkája a kirakósuknak.*
- Akkor hát, azt hiszem, hogy itt végeztünk. Szeretném, ha körülnéznénk még a selyemrévi piacon, hátha találunk még oly' csodálatos göncöket, mint ez is. *Simít végig a saját ruháján, kicsit húzva Nixa agyát, hogy bizony továbbra is szívesen ráadna egy hasonlót a szőkére. Miután még mindig ő tetszeleg az úrnő szerepében, meg sem várja a beleegyezést, elindul kifelé a tömegből. A bejáratnál örömmel konstatálja, hogy senki nem futamodott meg a feladata elől, úgyhogy tényleg nincs más hátra, mint előre, a drága holmik, finom kelmék már várják őket.*
2452. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-28 14:11:28
Üzenet elküldve: 2025-05-28 14:11:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
* Nixomia külön örül, hogy Merlana teljesítette azon kérést is, hogy utasítsa rendre, ha úgy adódnának a dolgok. Ez most meg is történik, de jól van ez így.*
- Értettem. Bocsásson meg hölgyem!* Válaszolja gépiesen, soha nem szerette, ha megszólják, de ezt lenyelni is a munkája része volt. Túlvannak ezen, szóval megnézhetik végre a komornyikot. Valamiért szimpatikusaknak találja az idősödő szakállas férfiakat. Ez nem szexuális vonzalom, csupán egyfajta bizalom. Ők már sokat megélt, lenyugodott emberek, nagy élettapasztalattal. Szívesen látna egy ilyet a maga házában is. Amennyire meg lehet ítélni első elbenyomásra, úgy megfelelőnek találja a férfit. Örömmel nyugtázza, hogy Merlana is így gondolja. A kertész lesz végül a vizsgának a tetőpontja. Nixomia vasszoborként áll mellette, nem adva semmilyen jelét annak, hogyan viszonyul ehhez a törp kertészhez. Biztosan nem könnyű annak sem, hiszen egy ilyen kisnövésű, zömök testre nem feltétlen gondolna az ember kertészként. Nixomiának is megvan róla a saját véleménye, de ezt majd csak később mondja el, ha már kettesben lesznek és behúzták a kertészt is. Az már mindegy lesz akkor, hogy ez vagy valaki más. Ó, ha tudná a mellette álló nő, hogy ezt ő mennyire élvezi. Nulla felelősség és még az eredményért akár meg is fedheti a másikat. Az biztos, hogy itt már csak egy személy van hátra, ha a kertészt is behúzzák, akkor tovább már nincs dolguk itt. Ezzel letéve még egy alapkövet a Greander ház felemelkedésének útján. A ruházkodás lesz ami még nagy feladat és egyben a legrosszabb is. Már régóta feltűnt neki az szép hajtű, korábban a vásárban is látott, de akkor még nem ért rá vásárolgatni, de most lesz idő, egy olyat mindenképpen be akar szerezni. A hajára nagyon igényes tud lenni, még ha a teste más porcikájára nem is annyira. Egy ilyen szépséges kiegészítő meg tudja dobogtatni az ő szívét is.*
* Nixomia külön örül, hogy Merlana teljesítette azon kérést is, hogy utasítsa rendre, ha úgy adódnának a dolgok. Ez most meg is történik, de jól van ez így.*
- Értettem. Bocsásson meg hölgyem!* Válaszolja gépiesen, soha nem szerette, ha megszólják, de ezt lenyelni is a munkája része volt. Túlvannak ezen, szóval megnézhetik végre a komornyikot. Valamiért szimpatikusaknak találja az idősödő szakállas férfiakat. Ez nem szexuális vonzalom, csupán egyfajta bizalom. Ők már sokat megélt, lenyugodott emberek, nagy élettapasztalattal. Szívesen látna egy ilyet a maga házában is. Amennyire meg lehet ítélni első elbenyomásra, úgy megfelelőnek találja a férfit. Örömmel nyugtázza, hogy Merlana is így gondolja. A kertész lesz végül a vizsgának a tetőpontja. Nixomia vasszoborként áll mellette, nem adva semmilyen jelét annak, hogyan viszonyul ehhez a törp kertészhez. Biztosan nem könnyű annak sem, hiszen egy ilyen kisnövésű, zömök testre nem feltétlen gondolna az ember kertészként. Nixomiának is megvan róla a saját véleménye, de ezt majd csak később mondja el, ha már kettesben lesznek és behúzták a kertészt is. Az már mindegy lesz akkor, hogy ez vagy valaki más. Ó, ha tudná a mellette álló nő, hogy ezt ő mennyire élvezi. Nulla felelősség és még az eredményért akár meg is fedheti a másikat. Az biztos, hogy itt már csak egy személy van hátra, ha a kertészt is behúzzák, akkor tovább már nincs dolguk itt. Ezzel letéve még egy alapkövet a Greander ház felemelkedésének útján. A ruházkodás lesz ami még nagy feladat és egyben a legrosszabb is. Már régóta feltűnt neki az szép hajtű, korábban a vásárban is látott, de akkor még nem ért rá vásárolgatni, de most lesz idő, egy olyat mindenképpen be akar szerezni. A hajára nagyon igényes tud lenni, még ha a teste más porcikájára nem is annyira. Egy ilyen szépséges kiegészítő meg tudja dobogtatni az ő szívét is.*
2451. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-28 12:38:52
Üzenet elküldve: 2025-05-28 12:38:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szalad a ló, szalad a szó//
* A tarka ló, mintha csak megérezte volna Malquar hallgatólagos utálatát a forró déli nap és a látszólagos tolvaj-káosz iránt, egy hirtelen rántással kiszabadul gazdájától és a Polgárnegyed utcáin viharzik előre, mintha fizetést kapna érte. A férfi először csak egy halk „na persze” morranással veszi tudomásul a helyzetet. Hát majd ő, Malquar Mazhiran futkosson egy szökött ló után? Majd sajnos a keze ösztönösen, villámgyorsan kap a gyeplő után. *
– Ez az, barátom, még csak most kezdünk ismerkedni, és máris a nyakamon táncolsz! * Dünnyögi, miközben az ujjaival sikerül teljesen rámarkolni a kantárszárra.
A ló persze ügyet sem vet rá, szabad akar lenni, mint egy kisasszony a báli szezon végén. Malquar egy pillanatig tekintetével keresi a gazdáját, de a tarka fejrázása gyorsan meggyőzi arról, hogy most vele van dolga. *
– Látom, te is unod már ezt a várost…
* Kuncog, miközben a kantárt szorítja. * - De sajnos én vagyok az a gonosz, aki visszavisz téged a gazdádhoz.
* A ló újra próbálkozik de Malquar szilárdan tartja. Az ujjai görcsösen markolják a kantárt, de az arcán egy huncut, szórakozott mosoly játszik. Mintha a nap legviccesebb kalandja lenne az, hogy egy felbőszült hátast terelget a Polgárnegyed macskaköves utcáin. Talán így is van, kellemes múltbéli emlékeket idéz fel benne, lám, nem felejti el az ember a dolgokat ennyi idő múltán sem.
A ló végül lecsillapodik, mintha belátná, hogy Malquar makacssága vetekszik a sajátjával. A férfi finoman megsimogatja a ló nyakát, majd elmosolyodik és a kantárt az érkező lány felé nyújtja. *
– Tessék, kisasszony, a szökevényed. Bár egy kolbászos végkifejletet kicsit kár lett volna érte, nem gondolja?
* A tarka ló, mintha csak megérezte volna Malquar hallgatólagos utálatát a forró déli nap és a látszólagos tolvaj-káosz iránt, egy hirtelen rántással kiszabadul gazdájától és a Polgárnegyed utcáin viharzik előre, mintha fizetést kapna érte. A férfi először csak egy halk „na persze” morranással veszi tudomásul a helyzetet. Hát majd ő, Malquar Mazhiran futkosson egy szökött ló után? Majd sajnos a keze ösztönösen, villámgyorsan kap a gyeplő után. *
– Ez az, barátom, még csak most kezdünk ismerkedni, és máris a nyakamon táncolsz! * Dünnyögi, miközben az ujjaival sikerül teljesen rámarkolni a kantárszárra.
A ló persze ügyet sem vet rá, szabad akar lenni, mint egy kisasszony a báli szezon végén. Malquar egy pillanatig tekintetével keresi a gazdáját, de a tarka fejrázása gyorsan meggyőzi arról, hogy most vele van dolga. *
– Látom, te is unod már ezt a várost…
* Kuncog, miközben a kantárt szorítja. * - De sajnos én vagyok az a gonosz, aki visszavisz téged a gazdádhoz.
* A ló újra próbálkozik de Malquar szilárdan tartja. Az ujjai görcsösen markolják a kantárt, de az arcán egy huncut, szórakozott mosoly játszik. Mintha a nap legviccesebb kalandja lenne az, hogy egy felbőszült hátast terelget a Polgárnegyed macskaköves utcáin. Talán így is van, kellemes múltbéli emlékeket idéz fel benne, lám, nem felejti el az ember a dolgokat ennyi idő múltán sem.
A ló végül lecsillapodik, mintha belátná, hogy Malquar makacssága vetekszik a sajátjával. A férfi finoman megsimogatja a ló nyakát, majd elmosolyodik és a kantárt az érkező lány felé nyújtja. *
– Tessék, kisasszony, a szökevényed. Bár egy kolbászos végkifejletet kicsit kár lett volna érte, nem gondolja?
2450. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-28 09:16:06
Üzenet elküldve: 2025-05-28 09:16:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bár látná ezt a gyermeki ártatlansággal teli pillanatot, amikor Rine a kislábujját vizsgálja. Biztosan jót nevetne vagy mosolyogna rajta. Pont az ilyenek miatt költözött a szívébe a lány, a sok régi utálat ellenére is. Egy apró de annál tisztább és ragyogóbb folt a lány az élet mocskos vásznán. Akkor vak volt, most már nem.
A csipkelődést szerencsére jól kezeli Rine, így megússza a fürdetést. Legalább is egyelőre.*
-Sajnálom. *Nem sajnálja.* -Kihozod belőlem az udvari bohócot.
*Somolyog továbbra is, amíg leveti ingét válasz adása közben. Mikor megfordul látja csupán, Rine hunyászkodását. Ez csak egy okkal több arra, hogy jobban visszafogja a magában tomboló érzelmeit. Nem kapkodhat nem siethet. Nem szeretné elriasztani a lányt magától. És még egy okkal több, hogy a masszírozásba is kezdjen. Valóban gémberedettek azok a vállak. Tényleg nem hazudott Rine azzal kapcsolatban, hogy kemény munkával küzdötte ki helyét a családban amit említett.*
-Szakértő? Talán.
*Zárja rövidre a választ. A részletesebben ejtene szót, azzal csak saját maga sírját ásná.*
-Naah, mosogatásban is jeleskedem jó?
*Játssza meg a sértödöttet és, hogy kifejezze ezt a "mérhetetlen nagy" sérelmét. Egy gyors mozdulattal a lány karja alá nyúl, hogy jól megcsiklandozza a másikat. Fröcsköljön a víz nem érdekli, rugdoshat a lány akárhogy, ha viszont nem sikerül a művelet és a lány képes kicsúszni kezeiből a csiklandozás elől akkor csak ennyiben hagyja, egy sértettnek tűnő hangnemben, de egy csalfa mosolyban. Ha viszont sikerül a galád csikiző hadművelet, rövid időn belül, ami pár másodpercet jelent csupán. Ujjai megpihennek a másik két oldalán. Egy mély sóhaj hagyja el ajkait. Csak mosolyog. A kezek végül tovább csúsznak a lányt átkarolva még ültében, már amennyire a kád is hagyja. Az ölelés következtében tenyerei óvatlanul talán, de finoman csúsznak végig a másik keblein. Feje a mozdulat során, ahogy előre hajolt a másik mellett köt ki, közel. Lágyan, alig hozzá érintve saját arcbörét a másikhoz. Rine hallhatja lélegzetét, gyorsabb, de érezhető küzd, hogy visszatartsa.*
-Csússz előrébb.
*Szól lágyan Rinéhez. Karjai lassan engedik el az ölelésből a vékonyka testet. Ezután neki áll levetni a maradék ruhazatát is, hogy felakasza azt inge mellett. Visszalép a kádhoz, és ha lány helyet hagyott neki, akkor be kuporodik mögéje. Nagyobb terpeszben helyezkedik el. Így Rinenek van helye elhelyezkednie viszonylag közel Lazziar, mondhatni öle között. A karok ismét lassan emelkednek, most már a vízből, hogy a vékonyka testet közel húzza magához, saját mellkasát használva a lány háttámlájának.*
-Kényelmes?
*Kérdezi fejet kissé előre hajtva Rinétől. Majd kezei óvatosan a lány hasára simulnak, azt gyengéden cirógatva.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.28 09:34:38
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bár látná ezt a gyermeki ártatlansággal teli pillanatot, amikor Rine a kislábujját vizsgálja. Biztosan jót nevetne vagy mosolyogna rajta. Pont az ilyenek miatt költözött a szívébe a lány, a sok régi utálat ellenére is. Egy apró de annál tisztább és ragyogóbb folt a lány az élet mocskos vásznán. Akkor vak volt, most már nem.
A csipkelődést szerencsére jól kezeli Rine, így megússza a fürdetést. Legalább is egyelőre.*
-Sajnálom. *Nem sajnálja.* -Kihozod belőlem az udvari bohócot.
*Somolyog továbbra is, amíg leveti ingét válasz adása közben. Mikor megfordul látja csupán, Rine hunyászkodását. Ez csak egy okkal több arra, hogy jobban visszafogja a magában tomboló érzelmeit. Nem kapkodhat nem siethet. Nem szeretné elriasztani a lányt magától. És még egy okkal több, hogy a masszírozásba is kezdjen. Valóban gémberedettek azok a vállak. Tényleg nem hazudott Rine azzal kapcsolatban, hogy kemény munkával küzdötte ki helyét a családban amit említett.*
-Szakértő? Talán.
*Zárja rövidre a választ. A részletesebben ejtene szót, azzal csak saját maga sírját ásná.*
-Naah, mosogatásban is jeleskedem jó?
*Játssza meg a sértödöttet és, hogy kifejezze ezt a "mérhetetlen nagy" sérelmét. Egy gyors mozdulattal a lány karja alá nyúl, hogy jól megcsiklandozza a másikat. Fröcsköljön a víz nem érdekli, rugdoshat a lány akárhogy, ha viszont nem sikerül a művelet és a lány képes kicsúszni kezeiből a csiklandozás elől akkor csak ennyiben hagyja, egy sértettnek tűnő hangnemben, de egy csalfa mosolyban. Ha viszont sikerül a galád csikiző hadművelet, rövid időn belül, ami pár másodpercet jelent csupán. Ujjai megpihennek a másik két oldalán. Egy mély sóhaj hagyja el ajkait. Csak mosolyog. A kezek végül tovább csúsznak a lányt átkarolva még ültében, már amennyire a kád is hagyja. Az ölelés következtében tenyerei óvatlanul talán, de finoman csúsznak végig a másik keblein. Feje a mozdulat során, ahogy előre hajolt a másik mellett köt ki, közel. Lágyan, alig hozzá érintve saját arcbörét a másikhoz. Rine hallhatja lélegzetét, gyorsabb, de érezhető küzd, hogy visszatartsa.*
-Csússz előrébb.
*Szól lágyan Rinéhez. Karjai lassan engedik el az ölelésből a vékonyka testet. Ezután neki áll levetni a maradék ruhazatát is, hogy felakasza azt inge mellett. Visszalép a kádhoz, és ha lány helyet hagyott neki, akkor be kuporodik mögéje. Nagyobb terpeszben helyezkedik el. Így Rinenek van helye elhelyezkednie viszonylag közel Lazziar, mondhatni öle között. A karok ismét lassan emelkednek, most már a vízből, hogy a vékonyka testet közel húzza magához, saját mellkasát használva a lány háttámlájának.*
-Kényelmes?
*Kérdezi fejet kissé előre hajtva Rinétől. Majd kezei óvatosan a lány hasára simulnak, azt gyengéden cirógatva.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.05.28 09:34:38
2449. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:36:54
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:36:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szinte büszkén felszegett fejjel vezeti ki a lovat a piacról. Bár, ha törekszünk a pontos megfogalmazásra, akkor úgy is mondhatjuk, hogy a ló vezeti ki őt a kofák soraiból. Az állat farka ide-oda jár, időnként prüszköl, ránt egyet a fején, aminek hála a lányon is, aki a kantárt görcsösen markolja. Hát ennyit a kezességről. Ennyit arról, hogy élete üzletét kötötte meg a kofa szerint. Mert most azt is meg merné kockáztatni, hogy egy medvével is egyszerűbb dolga lenne.*
- Nyughass már. Ha ilyen leszel, akkor valami nagyon pocsék nevet fogok neked kitalálni.
*Mormogja maga elé, amire az állat természetesen rá sem hederít. Sőt, olyan, mintha még ő lenne felháborodva, mert egy újabbat ránt, amitől épphogy nem szabadítja ki magát újdonsült és igen szerencsétlen gazdája kezei közül.
Nem túl szerencsés, hogy a kantárt ilyen görcsösen markolja, mert most hála ennek a tenyerét is sikerül felhorzsolnia. Legalábbis erre mer következtetni abból, hogy az izzadó tenyereiben most igencsak csíp az apró, szúró fájdalom. Régi önmaga most elsüllyedne szégyenében, ha látná, hogy mit művel a lóval. Pedig odahaza milyen szépen lovagolt. Bár a sajátja bizony kedves volt és arra valóban lehetett azt mondani, hogy kezes. Igaz, hogy az ügyben sokat segített az is, hogy volt rá embere, aki szépen benevelte neki az állatot. Na most meg szórakozhat egyedül.
Egy ostoba kölyök meg úgy szalad el mellettük, hogy újdonsült paripájával egyszerre kapnak tőle frászt. De mentségükre szóljon, hogy túlzottan lefoglalja az egyikőjüket az, hogy kordában tartsa a másikat, míg a másikat pedig az, hogy gazdája idegeit őrölje fel a hazafele úton. A tarka jószágnak több sem kell, hogy ijedtében most nagyobbat rántson, amit kis gazdája már nehezen vagy leginkább egyáltalán nem tud megfékezni. A végeredmény pedig az, hogy a fekete hajú leányzó az utca kövön hasal, a frissen szerzett ló pedig előre baktat vagy három háznyit. A hegyesfülű majdnem biztos abban, hogy az a démoni jószág nem is nyerít, hanem inkább kiröhögi.*
- Állj meg, mert, ha utolérlek...
*Mormogja el a végét, de a kihegyezett fülű esetleges közönség hallhat valamit kolbászról és töltésről.*
- Nyughass már. Ha ilyen leszel, akkor valami nagyon pocsék nevet fogok neked kitalálni.
*Mormogja maga elé, amire az állat természetesen rá sem hederít. Sőt, olyan, mintha még ő lenne felháborodva, mert egy újabbat ránt, amitől épphogy nem szabadítja ki magát újdonsült és igen szerencsétlen gazdája kezei közül.
Nem túl szerencsés, hogy a kantárt ilyen görcsösen markolja, mert most hála ennek a tenyerét is sikerül felhorzsolnia. Legalábbis erre mer következtetni abból, hogy az izzadó tenyereiben most igencsak csíp az apró, szúró fájdalom. Régi önmaga most elsüllyedne szégyenében, ha látná, hogy mit művel a lóval. Pedig odahaza milyen szépen lovagolt. Bár a sajátja bizony kedves volt és arra valóban lehetett azt mondani, hogy kezes. Igaz, hogy az ügyben sokat segített az is, hogy volt rá embere, aki szépen benevelte neki az állatot. Na most meg szórakozhat egyedül.
Egy ostoba kölyök meg úgy szalad el mellettük, hogy újdonsült paripájával egyszerre kapnak tőle frászt. De mentségükre szóljon, hogy túlzottan lefoglalja az egyikőjüket az, hogy kordában tartsa a másikat, míg a másikat pedig az, hogy gazdája idegeit őrölje fel a hazafele úton. A tarka jószágnak több sem kell, hogy ijedtében most nagyobbat rántson, amit kis gazdája már nehezen vagy leginkább egyáltalán nem tud megfékezni. A végeredmény pedig az, hogy a fekete hajú leányzó az utca kövön hasal, a frissen szerzett ló pedig előre baktat vagy három háznyit. A hegyesfülű majdnem biztos abban, hogy az a démoni jószág nem is nyerít, hanem inkább kiröhögi.*
- Állj meg, mert, ha utolérlek...
*Mormogja el a végét, de a kihegyezett fülű esetleges közönség hallhat valamit kolbászról és töltésről.*
2448. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:15:34
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:15:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Ráérős nyugalommal sétálgat a piacon, magába szívva mindazt, amit a város kínál számára. Talán az otthont keresi benne, de sok mindent hiányol a légkörből. Hasonló szagok, zajok. Még sincs meg benne az a sok fűszer, a bódító teafüvek, dohánylevelek aromája, az utcai zenészek pergő muzsikája, sem a dallamos torokhangon vitatkozó árusok ismerős nyelvjárásai.
Derűsen bele-belehallgat néhány alku részleteibe. Amott sokallják az árat. Emitt a kelme minőségét firtatják. Ott, balra pedig egészen biztosan rászedik azt a fiatal leányt azzal a tarka-barka lóval.
Karját maga előtt összefonva vet egy pillantást a karámokban kínált jószágokra. Akadnak erős lábú, szívós lovak, de megállapítja magában, hogy egyik sem ér fel hazája karcsú, szélsebes telivérjeivel.
Szeme sarkából figyeli a tarka lovat hirdető kupecet. A lóval nincs különösebb baj, de az is biztos, hogy alaposan kihasználja a kereskedő a csinos vevő tapasztalatlanságát, és szépen feltornássza neki az árat.
Térül, fordul még párat. Nem vesz semmit. Nincs olyan ami bármi vásárlói ingert váltana ki belőle. Akárki akármit mond is, ő az impulzus vásárlás lelkes híve marad.
Miután kellőképp meggyőződött arról, hogy békés piackerülőnek látszik, szép nyugodtan átsétál a Polgárnegyedbe. Néhány céltalannak látszó kanyar és forduló után bekopog egy árnyas utcai ház alagsori ajtaján. Körülményesen kihúz pár lepecsételt levelet, majd átvesz pár másikat a megjelenő tenyérből. *
- Boldogságom fékezhetetlen és lelohaszthatatlan. Fussunk össze máskor is.
* Szívélyeskedik fa-arccal, enyhén meghajolva, majd lassan megpördül a sarkain és kiballag a sikátorból, a verőfénybe. A hirtelen vakító napfény elől a szeme elé tartja a tenyerét, hogy valamit azért lásson.
Egy apró kölyökforma cikázik el mellette, és kapja ki a kezében lazán tartott levél-paksamétát. A férfi magáról megfeledkezve utána kiált torokhangú anyanyelvén néhány durva mondatot, melyben biztosítja a kölköt véres és különösen kegyetlen, lassú kínhaláláról.
Kivár egy keveset, majd elégedetten bólint. Így a grófné ellenlábasa megkapja a hamis információkkal teli papirosokat. Pont ahogy akarta.
Kellemesen derűs róka-mosollyal folytatja útját. *
Derűsen bele-belehallgat néhány alku részleteibe. Amott sokallják az árat. Emitt a kelme minőségét firtatják. Ott, balra pedig egészen biztosan rászedik azt a fiatal leányt azzal a tarka-barka lóval.
Karját maga előtt összefonva vet egy pillantást a karámokban kínált jószágokra. Akadnak erős lábú, szívós lovak, de megállapítja magában, hogy egyik sem ér fel hazája karcsú, szélsebes telivérjeivel.
Szeme sarkából figyeli a tarka lovat hirdető kupecet. A lóval nincs különösebb baj, de az is biztos, hogy alaposan kihasználja a kereskedő a csinos vevő tapasztalatlanságát, és szépen feltornássza neki az árat.
Térül, fordul még párat. Nem vesz semmit. Nincs olyan ami bármi vásárlói ingert váltana ki belőle. Akárki akármit mond is, ő az impulzus vásárlás lelkes híve marad.
Miután kellőképp meggyőződött arról, hogy békés piackerülőnek látszik, szép nyugodtan átsétál a Polgárnegyedbe. Néhány céltalannak látszó kanyar és forduló után bekopog egy árnyas utcai ház alagsori ajtaján. Körülményesen kihúz pár lepecsételt levelet, majd átvesz pár másikat a megjelenő tenyérből. *
- Boldogságom fékezhetetlen és lelohaszthatatlan. Fussunk össze máskor is.
* Szívélyeskedik fa-arccal, enyhén meghajolva, majd lassan megpördül a sarkain és kiballag a sikátorból, a verőfénybe. A hirtelen vakító napfény elől a szeme elé tartja a tenyerét, hogy valamit azért lásson.
Egy apró kölyökforma cikázik el mellette, és kapja ki a kezében lazán tartott levél-paksamétát. A férfi magáról megfeledkezve utána kiált torokhangú anyanyelvén néhány durva mondatot, melyben biztosítja a kölköt véres és különösen kegyetlen, lassú kínhaláláról.
Kivár egy keveset, majd elégedetten bólint. Így a grófné ellenlábasa megkapja a hamis információkkal teli papirosokat. Pont ahogy akarta.
Kellemesen derűs róka-mosollyal folytatja útját. *
2447. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:04:29
Üzenet elküldve: 2025-05-27 22:04:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Szerencsére nem kell sok idő ahhoz, hogy a nyugalom átvegye felette a hatalmat. A lábait felhúzva karolja át térdeit, állát pedig meg is támasztja az egyiken, miközben teljes elszántsággal azt figyeli, ahogy a lábujjait mozgatja a víz alatt. A kislábujja mókás. Talán azért, mert kicsi. De tényleg kicsi. Olyan, mint egy babszem vagy hasonló. A gondolatot meg is vigyorogja magában, miközben a vízbe nyúl, hogy hüvelyk és mutatóujjával rá is fogjon. Szerencse, hogy egyedül is milyen jól el tudja magát szórakoztatni, amíg fivére visszajöttét várja. Amihez most szerencse, hogy háttal van, így nem láthatja azt a bárgyú, elmélázott arckifejezést, ami a képére ült. Ahogy meghallja a hangját ijedten kapja ki a kezét a vízből, mintha rosszban sántikált volna. Ez az ijedtség pedig arra tökéletes, hogy először el se jusson a tudatáig a mondandó. Legalább bátyját megkímélte attól, hogy valóban a nyakába zúdítson egy adag vizet, mert bizony most megérdemelné.
Noha a javítás zavarba ejtő, azért a bűnt teljesen nem tudja vele jóvá tenni, így, ha vizet nem is, azért pár mogorva pillantást ajándékoz a másiknak.*
- Milyen mókás vagy ma.
*Követi a szemeivel amíg az ing lekerül. Akkor pedig inkább nagyot nyelve kapja el a kékeket róla. Szerencsére az idő közben megkapott borospohár tökéletes arra, hogy meredten tudja inkább azt bámulni.
Noha nem mer a férfira nézni, azért a füleit hegyezi, hogy éppen miben serénykedhet. Az meglepi kissé, hogy a többi ruha nem követi az inget, hanem helyette a sámli nyikorgását hallja a háta mögül. De mielőtt bármit is szóvá tehetne az érdes ujjak már kellemesen nyomorgatják gémberedett vállait.*
- Te vagy a Sellőház szakértője, nem én.
*Dünnyögi az orra alatt, majd egy elégedett sóhajjal húzza ki magát.*
- Szóval téged masszírozgattak ott? Másban nem sok hasznod vették, mi?
*Hát miért ne gonoszkodna végre ő is egy kicsit. Bár a sóhajtozások és halk nyögdécselések nem teszik túl hihetővé, hogy komolyan gondolja. Mert igazából nincs is így, de ez a piszkálódás most éppen kapóra jött, hogy ne is tudja kihagyni.*
//Baljós kezdetek//
*Szerencsére nem kell sok idő ahhoz, hogy a nyugalom átvegye felette a hatalmat. A lábait felhúzva karolja át térdeit, állát pedig meg is támasztja az egyiken, miközben teljes elszántsággal azt figyeli, ahogy a lábujjait mozgatja a víz alatt. A kislábujja mókás. Talán azért, mert kicsi. De tényleg kicsi. Olyan, mint egy babszem vagy hasonló. A gondolatot meg is vigyorogja magában, miközben a vízbe nyúl, hogy hüvelyk és mutatóujjával rá is fogjon. Szerencse, hogy egyedül is milyen jól el tudja magát szórakoztatni, amíg fivére visszajöttét várja. Amihez most szerencse, hogy háttal van, így nem láthatja azt a bárgyú, elmélázott arckifejezést, ami a képére ült. Ahogy meghallja a hangját ijedten kapja ki a kezét a vízből, mintha rosszban sántikált volna. Ez az ijedtség pedig arra tökéletes, hogy először el se jusson a tudatáig a mondandó. Legalább bátyját megkímélte attól, hogy valóban a nyakába zúdítson egy adag vizet, mert bizony most megérdemelné.
Noha a javítás zavarba ejtő, azért a bűnt teljesen nem tudja vele jóvá tenni, így, ha vizet nem is, azért pár mogorva pillantást ajándékoz a másiknak.*
- Milyen mókás vagy ma.
*Követi a szemeivel amíg az ing lekerül. Akkor pedig inkább nagyot nyelve kapja el a kékeket róla. Szerencsére az idő közben megkapott borospohár tökéletes arra, hogy meredten tudja inkább azt bámulni.
Noha nem mer a férfira nézni, azért a füleit hegyezi, hogy éppen miben serénykedhet. Az meglepi kissé, hogy a többi ruha nem követi az inget, hanem helyette a sámli nyikorgását hallja a háta mögül. De mielőtt bármit is szóvá tehetne az érdes ujjak már kellemesen nyomorgatják gémberedett vállait.*
- Te vagy a Sellőház szakértője, nem én.
*Dünnyögi az orra alatt, majd egy elégedett sóhajjal húzza ki magát.*
- Szóval téged masszírozgattak ott? Másban nem sok hasznod vették, mi?
*Hát miért ne gonoszkodna végre ő is egy kicsit. Bár a sóhajtozások és halk nyögdécselések nem teszik túl hihetővé, hogy komolyan gondolja. Mert igazából nincs is így, de ez a piszkálódás most éppen kapóra jött, hogy ne is tudja kihagyni.*
2446. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:43:18
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:43:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Álmatlan éjjeleken sokat töpreng pont az ilyen emlékeken. Na meg persze a fájdalmasabbakon is. Idősebb fejjel valóban másképpen fest az a festmény, amit fejében alkotott gyermekkoráról akkor, és most. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy benőtt Lazziar feje lágya, mert bizony ha az a nap valaha is eljön, mind a három isten leugrik a trónjáról meglepettségében. Vagy bármin is üljenek.
Esze ágában sincsen most ilyen gonosz tréfákkal ugratni mostoháját, bár mi tagadás rettentő szórakoztató lenne. Főleg ha széken akar az este aludni. Mert a kisasszonyból kinézné azt, hogy büntetésből a konyhaasztal alá, vagy épp apja kényelmes fotelébe száműzné az éjszakára.
Rine így idegeskedés nélkül foglalhatja el magának a nagy dézsát. Amúgy is, Lazziar, ha nem is mutatja ki teljesen, örvend a lány közelségének. Még ha nem is szólal meg, csupán tudat, hogy mellette van, kevésbé tűnik a világ borzasztónak.
A lány válaszára csak somolyog, nem válaszol. Legalább is még. A gőzös levegőben, ahogy a lány mögött szorosan ácsorog, madártávlatból mondhatni nézi végig a lány válla fölött az idomokat. Ahogy a gombok szépen lassan gombolódnak ki. Nem zavarja az enyhén piszkos bőr, így is érzi a lány puha vékony bőrét az ujjai alatt.
Valóban látták már egymást, akkor és most is. Ez a pillanat mégis másképpen hat számára. Szíve majd kiugrik a mellkasából, és legszívesebben már magához ragadta volna lányt. De visszatartja a magában tomboló önző, éhes szörnyet.
Gyengéden elengedi a lány derekát, hogy amaz lépjen be a vízbe. Ezt félszemmel nézi csupán, mert ő lassan kifordul a szobából, hogy az utolsó két vödör vizet is felhozza amivel az esetleges utánpótlást ellátja. Behajtja maga mögött a fürdő ajtaját, ne szálljon ki a meleg gőz. A kályhán pedig lefolytja a tüzet, már eléggé felmelegítette a házat. A víz pedig ráér felforrni, ha már bent élvezi a lány társaságát.
Gyorsan lesiet hát a kútra, az első majd második vödör vízért. Az első hamar a kályhára is kerül. A biztonság kedvéért ránéz az bejárati ajtóra, hogy amaz zárva van. Nem szeretné, hogy most bárki megzavarja őket.
A konyhába lépve a bontott vörösboros üvegből, kitölti ismét két kupával. Csak azután lép be ismét a fürdőbe. Végig néz a lányon, aki a kád elfekvése miatt, valószínűleg háttal ül most neki. Gonoszkodó vérével nem bírva, pimaszkodó hangon szólal fel.*
-Hogy is volt az a békával? Mert én most látok egyet a vízben.
*Kacag fel röviden, lábával pedig a sámlit a lány mögé húzza. Egyik kupát a lánynak nyújtja. Ismét egy apró koccintással húzza vissza saját kupáját az ajkaihoz.*
-Még szerencse, hogy az első csók már megtette a hatását.
*Teszi végül még hozzá, már ha a másik azóta nem öntötte le őt több liternyi vízzel felháborodásában. Vigyorog elégedetten mint bármikor, de most mégsem tűnik annyira gonosznak mint általában.
Most még nem pattan be a vízbe, türtőzteti magát, viszont a terveihez, meg kell válnia ingétől. Így hát így is tesz. Odalép a fal mellé, ahol egy felszögezett karnis található, fel is akasztja a fekete anyagot. Amíg háttal van csupasz bőrén a lány ismét láthatja az évek alatt összeszedett vágások és szúrás hegeit. Szerencsére most nem található rajta semmilyen más lila vagy zöld folt mint a múltkori találkozásúkor.
Visszalép a kádhoz és a sámlira ül egy nagyobb terpesszel, hogy a lány mögött foglaljon így helyet.
Belekortyol italába, majd lehelyezi a kupát a lába mellé. Kezeit pedig a lány vállára teszi óvatosan. Ujjaival enyhe masszírozó mozgást végezve annak bőrén, nyaktáji izmain.*
-Tudom nem olyan mint a Sellőben, de remélem megteszi.
*Hajol közelebb a lány füleibe duruzsolva, majd vissza is ül kényelmesen, hogy dolgát végezze.*
//Baljós kezdetek//
*Álmatlan éjjeleken sokat töpreng pont az ilyen emlékeken. Na meg persze a fájdalmasabbakon is. Idősebb fejjel valóban másképpen fest az a festmény, amit fejében alkotott gyermekkoráról akkor, és most. Persze túlzás lenne azt állítani, hogy benőtt Lazziar feje lágya, mert bizony ha az a nap valaha is eljön, mind a három isten leugrik a trónjáról meglepettségében. Vagy bármin is üljenek.
Esze ágában sincsen most ilyen gonosz tréfákkal ugratni mostoháját, bár mi tagadás rettentő szórakoztató lenne. Főleg ha széken akar az este aludni. Mert a kisasszonyból kinézné azt, hogy büntetésből a konyhaasztal alá, vagy épp apja kényelmes fotelébe száműzné az éjszakára.
Rine így idegeskedés nélkül foglalhatja el magának a nagy dézsát. Amúgy is, Lazziar, ha nem is mutatja ki teljesen, örvend a lány közelségének. Még ha nem is szólal meg, csupán tudat, hogy mellette van, kevésbé tűnik a világ borzasztónak.
A lány válaszára csak somolyog, nem válaszol. Legalább is még. A gőzös levegőben, ahogy a lány mögött szorosan ácsorog, madártávlatból mondhatni nézi végig a lány válla fölött az idomokat. Ahogy a gombok szépen lassan gombolódnak ki. Nem zavarja az enyhén piszkos bőr, így is érzi a lány puha vékony bőrét az ujjai alatt.
Valóban látták már egymást, akkor és most is. Ez a pillanat mégis másképpen hat számára. Szíve majd kiugrik a mellkasából, és legszívesebben már magához ragadta volna lányt. De visszatartja a magában tomboló önző, éhes szörnyet.
Gyengéden elengedi a lány derekát, hogy amaz lépjen be a vízbe. Ezt félszemmel nézi csupán, mert ő lassan kifordul a szobából, hogy az utolsó két vödör vizet is felhozza amivel az esetleges utánpótlást ellátja. Behajtja maga mögött a fürdő ajtaját, ne szálljon ki a meleg gőz. A kályhán pedig lefolytja a tüzet, már eléggé felmelegítette a házat. A víz pedig ráér felforrni, ha már bent élvezi a lány társaságát.
Gyorsan lesiet hát a kútra, az első majd második vödör vízért. Az első hamar a kályhára is kerül. A biztonság kedvéért ránéz az bejárati ajtóra, hogy amaz zárva van. Nem szeretné, hogy most bárki megzavarja őket.
A konyhába lépve a bontott vörösboros üvegből, kitölti ismét két kupával. Csak azután lép be ismét a fürdőbe. Végig néz a lányon, aki a kád elfekvése miatt, valószínűleg háttal ül most neki. Gonoszkodó vérével nem bírva, pimaszkodó hangon szólal fel.*
-Hogy is volt az a békával? Mert én most látok egyet a vízben.
*Kacag fel röviden, lábával pedig a sámlit a lány mögé húzza. Egyik kupát a lánynak nyújtja. Ismét egy apró koccintással húzza vissza saját kupáját az ajkaihoz.*
-Még szerencse, hogy az első csók már megtette a hatását.
*Teszi végül még hozzá, már ha a másik azóta nem öntötte le őt több liternyi vízzel felháborodásában. Vigyorog elégedetten mint bármikor, de most mégsem tűnik annyira gonosznak mint általában.
Most még nem pattan be a vízbe, türtőzteti magát, viszont a terveihez, meg kell válnia ingétől. Így hát így is tesz. Odalép a fal mellé, ahol egy felszögezett karnis található, fel is akasztja a fekete anyagot. Amíg háttal van csupasz bőrén a lány ismét láthatja az évek alatt összeszedett vágások és szúrás hegeit. Szerencsére most nem található rajta semmilyen más lila vagy zöld folt mint a múltkori találkozásúkor.
Visszalép a kádhoz és a sámlira ül egy nagyobb terpesszel, hogy a lány mögött foglaljon így helyet.
Belekortyol italába, majd lehelyezi a kupát a lába mellé. Kezeit pedig a lány vállára teszi óvatosan. Ujjaival enyhe masszírozó mozgást végezve annak bőrén, nyaktáji izmain.*
-Tudom nem olyan mint a Sellőben, de remélem megteszi.
*Hajol közelebb a lány füleibe duruzsolva, majd vissza is ül kényelmesen, hogy dolgát végezze.*
2445. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:05:01
Üzenet elküldve: 2025-05-27 18:05:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Az utóbbi időben teljesen megfeledkezett a régen, ellene elkövetett gonosz kis csínyek emlékeiről. Így nem is azért ücsörög a sámlin, hogy Ziart szemmel tartsa. Egyszerűen jobban szeretne a társaságában lenni, mintsem másik szobában ücsörögni, ha már egyszer lehetősége van erre. Viszont a futólag elejtett békás megjegyzésre azért gyanakodva kapja a fejét a víz felé. Hisz mi vonja el jobban a gyanút valami mocsokságról, mint az, ha egyenesen beismerjük, hogy de bizony, ott vár a béka a dézsában. De, ha fivérének van elég sütnivalója, akkor ilyennel nem próbálkozik, mert a leányzó lehet, hogy egyszerűen belökné a béka mellé. Így teljes lelkik nyugalommal veszi valóban viccnek a megjegyzést, de azért biztos, hogy alaposan meg fogja azt nézni magának, mielőtt a dézsába ülne.
Sőt meg is előzi a dolgot, így mikor mostohája kimegy az újabb adag vízért gyorsan fel is pattan, hogy a dézsa fölé hajolva vegye jobban szemügyre a fürdővizet. Szerencsére tényleg nem lát benne semmilyen kuruttyoló szörnyeteget, így megkönnyebbült sóhajjal ül vissza a sámlira. Persze egészen addig, amíg meg nem hallja Lazziar óva intését. Akkor gyorsan ismét felpattan és elsiet az útból. Kényelmesen meglapul a fal mellett, amíg meg nem kapja az engedélyt arra, hogy közelebb tipegjen.*
- Szerencsédre nem találtam benne békát.
*Azért csak megjegyzi és tudatosítja benne, hogy bizony leellenőrizte. Az elf lánya sosem lehet elég óvatos, ugyebár. A dézsa mellé lépve nyúl a vízbe, mert, ha nem elég meleg akkor bizony visszazavarja fivérét, hogy kéne még egy vödör víz. Bár a szoba párássága arról árulkodik, hogy maga a tökéletesség. Amúgy sem hagynak neki sok időt, hogy mélyebben ellenőrizze azt, mert mire észbe kapna mostohája már mögé simul, az érdes ujjak pedig az ing gombjaival foglalatoskodnak. Lepillantva nyel aprót, ahogy a fekete anyag alól lassan előbújik az igencsak piszkos, de még így is látványosan fehér bőre. Nem is kell sok hozzá, hogy újra a füle hegyéig belepiruljon. Amikor az ing lekerül róla, akkor már a nyakát is behúzza és szégyenlősen lesüti a szemeit. Pedig aztán nem először áll így mostohája előtt. Gyerekként is sokat fürödtek a patakban, arról nem is beszélve, hogy a Pegazus fürdőjében való látogatásuk sem volt olyan régen. Ahogy megérzi a cirógatást, az apró csókot, azonnal hevesebben kezd kalapálni a szíve, így nem is kell kétszer mondani. Amint lehetősége van be is surran a vízbe egészen nyakig elmerülve, mintha attól láthatatlanná tudna válni. Pedig aztán nem akar ő szemérmeskedni. Lazziar visszajöttét is izgatottan várja, azt is, hogy a férfi hamar kucorodjon be hozzá a vízbe. Mégis az izgalom mellett érez némi idegességet is, amit most felettébb bosszantónak talál.*
//Baljós kezdetek//
*Az utóbbi időben teljesen megfeledkezett a régen, ellene elkövetett gonosz kis csínyek emlékeiről. Így nem is azért ücsörög a sámlin, hogy Ziart szemmel tartsa. Egyszerűen jobban szeretne a társaságában lenni, mintsem másik szobában ücsörögni, ha már egyszer lehetősége van erre. Viszont a futólag elejtett békás megjegyzésre azért gyanakodva kapja a fejét a víz felé. Hisz mi vonja el jobban a gyanút valami mocsokságról, mint az, ha egyenesen beismerjük, hogy de bizony, ott vár a béka a dézsában. De, ha fivérének van elég sütnivalója, akkor ilyennel nem próbálkozik, mert a leányzó lehet, hogy egyszerűen belökné a béka mellé. Így teljes lelkik nyugalommal veszi valóban viccnek a megjegyzést, de azért biztos, hogy alaposan meg fogja azt nézni magának, mielőtt a dézsába ülne.
Sőt meg is előzi a dolgot, így mikor mostohája kimegy az újabb adag vízért gyorsan fel is pattan, hogy a dézsa fölé hajolva vegye jobban szemügyre a fürdővizet. Szerencsére tényleg nem lát benne semmilyen kuruttyoló szörnyeteget, így megkönnyebbült sóhajjal ül vissza a sámlira. Persze egészen addig, amíg meg nem hallja Lazziar óva intését. Akkor gyorsan ismét felpattan és elsiet az útból. Kényelmesen meglapul a fal mellett, amíg meg nem kapja az engedélyt arra, hogy közelebb tipegjen.*
- Szerencsédre nem találtam benne békát.
*Azért csak megjegyzi és tudatosítja benne, hogy bizony leellenőrizte. Az elf lánya sosem lehet elég óvatos, ugyebár. A dézsa mellé lépve nyúl a vízbe, mert, ha nem elég meleg akkor bizony visszazavarja fivérét, hogy kéne még egy vödör víz. Bár a szoba párássága arról árulkodik, hogy maga a tökéletesség. Amúgy sem hagynak neki sok időt, hogy mélyebben ellenőrizze azt, mert mire észbe kapna mostohája már mögé simul, az érdes ujjak pedig az ing gombjaival foglalatoskodnak. Lepillantva nyel aprót, ahogy a fekete anyag alól lassan előbújik az igencsak piszkos, de még így is látványosan fehér bőre. Nem is kell sok hozzá, hogy újra a füle hegyéig belepiruljon. Amikor az ing lekerül róla, akkor már a nyakát is behúzza és szégyenlősen lesüti a szemeit. Pedig aztán nem először áll így mostohája előtt. Gyerekként is sokat fürödtek a patakban, arról nem is beszélve, hogy a Pegazus fürdőjében való látogatásuk sem volt olyan régen. Ahogy megérzi a cirógatást, az apró csókot, azonnal hevesebben kezd kalapálni a szíve, így nem is kell kétszer mondani. Amint lehetősége van be is surran a vízbe egészen nyakig elmerülve, mintha attól láthatatlanná tudna válni. Pedig aztán nem akar ő szemérmeskedni. Lazziar visszajöttét is izgatottan várja, azt is, hogy a férfi hamar kucorodjon be hozzá a vízbe. Mégis az izgalom mellett érez némi idegességet is, amit most felettébb bosszantónak talál.*
2444. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 17:55:03
Üzenet elküldve: 2025-05-27 17:55:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nemesek közt szép az élet//
*A szerepek miatt bizony nem érheti szó a ház elejét. Merlana is teljesen úgy viselkedik, mint egy igazi nemes kisasszony. Kihúzza magát, felemeli a fejét, választékosan kommunikál, de ő nem csak a környezetét akarja meggyőzni, hanem a mellette szintén álarcot viselő Nixomiát is. No, nem csak arról, hogy alkalmas a feladatára, hanem arról is, hogy ért is hozzá. Már csak azért is, mert halvány fogalma sincs róla, hogy milyen ételek azok, melyekről a kiválasztott szakácsnő mesélt, de pont olyan sokáig tartott a felsorolás, amilyennek egy kastélyban elképzelné egy menü bejelentését, szóval tökéletesnek kell lennie. A cselédek esetében is inkább szimpátia alapján dönt, mintsem valós szakmai megfontolásból, csupán az évek alatt magára szedett, józan ítélőképességét használja arra, hogy rostálja a jelölteket.
Hagyja, hogy a hivatalos szöveget „testőre” mondja el helyette, és be kell vallania, kifejezetten élvezi, hogy nem neki kell még emiatt is járatni a száját.
A közben őket megkörnyékező inasféle fiút meglepő határozottsággal hessegeti el a társa, mely először meg is lepi Merlanát, de utána lágy mosolyra húzódik a szája.*
- Kérlek, légy egy kicsit megértőbb a jelenlévőkkel! Bizonyára ő is csak munkát keres, amiért nem hibáztathatjuk őt. Nem akarjuk, hogy azt a hírt terjesszék rólunk, hogy gorombák vagyunk a köznéppel és a leendő alkalmazottainkkal. *Szidja meg Nixát színpadiasan, nemeslányosan, de csak a látszat kedvéért. Pontosan tudja, hogy a szőke azért rendezett jelenetet, mert azt a fiút egyáltalán nem akarta volna felvenni magához, ami rendben is van. Sőt, egészen tetszetős megoldás volt, olyannyira, hogy vissza is kell fognia a vigyorát utána.
Szerencséjük van, a számára szimpatikus inasjelölt végül nem csap a sétapálcás, hórihorgas uraság kezébe, így nekik is van lehetőségük ajánlatot tenni neki.*
- Örvendek a szerencsének, Alfriend úr! *Mondja, miután bemutatkoztak egymásnak. Aztán bele is kezd a faggatózásba, mely során az alap információkon kívül leginkább az érdekli, hogy mennyire tud ez a férfi úgy viselkedni, hogy könnyedén elnyerje mások bizalmát. Hisz, ha felveszik, ő fogadja majd a vendégeket, ő hallgatja majd meg Nixa igényeit és ő lesz a személyzet közvetlen vezetője is. Végül a kecskeszakállas válaszai meggyőzik, így neki is elmondhatják a várakozós szöveget, mert Merlana felajánlja neki, hogy dolgozzon a Grendaer villában.*
- Azt hiszem, hogy megvan a kertészünk is. *Mondja közben, mert, gyönyörűen metszett, szinte már művészien megformázott növényeket pillant meg az egyik férfi körül, aki történetesen törpe, de kifejezetten tehetségesnek tűnik. Nem lép azonban rögtön oda hozzá, mert azt nem tudja, hogy az igazi úrnőnek megfelel-e, ha a kertésze nem ember lesz.*
- Mit szólsz az ő munkájához? Szerintem meseszépek. *Az igazi kérdés nyilván az, hogy a férfiakkal való ellenszenv mellett Nixa esetleg szenved-e rejtett törpefóbiában.*
*A szerepek miatt bizony nem érheti szó a ház elejét. Merlana is teljesen úgy viselkedik, mint egy igazi nemes kisasszony. Kihúzza magát, felemeli a fejét, választékosan kommunikál, de ő nem csak a környezetét akarja meggyőzni, hanem a mellette szintén álarcot viselő Nixomiát is. No, nem csak arról, hogy alkalmas a feladatára, hanem arról is, hogy ért is hozzá. Már csak azért is, mert halvány fogalma sincs róla, hogy milyen ételek azok, melyekről a kiválasztott szakácsnő mesélt, de pont olyan sokáig tartott a felsorolás, amilyennek egy kastélyban elképzelné egy menü bejelentését, szóval tökéletesnek kell lennie. A cselédek esetében is inkább szimpátia alapján dönt, mintsem valós szakmai megfontolásból, csupán az évek alatt magára szedett, józan ítélőképességét használja arra, hogy rostálja a jelölteket.
Hagyja, hogy a hivatalos szöveget „testőre” mondja el helyette, és be kell vallania, kifejezetten élvezi, hogy nem neki kell még emiatt is járatni a száját.
A közben őket megkörnyékező inasféle fiút meglepő határozottsággal hessegeti el a társa, mely először meg is lepi Merlanát, de utána lágy mosolyra húzódik a szája.*
- Kérlek, légy egy kicsit megértőbb a jelenlévőkkel! Bizonyára ő is csak munkát keres, amiért nem hibáztathatjuk őt. Nem akarjuk, hogy azt a hírt terjesszék rólunk, hogy gorombák vagyunk a köznéppel és a leendő alkalmazottainkkal. *Szidja meg Nixát színpadiasan, nemeslányosan, de csak a látszat kedvéért. Pontosan tudja, hogy a szőke azért rendezett jelenetet, mert azt a fiút egyáltalán nem akarta volna felvenni magához, ami rendben is van. Sőt, egészen tetszetős megoldás volt, olyannyira, hogy vissza is kell fognia a vigyorát utána.
Szerencséjük van, a számára szimpatikus inasjelölt végül nem csap a sétapálcás, hórihorgas uraság kezébe, így nekik is van lehetőségük ajánlatot tenni neki.*
- Örvendek a szerencsének, Alfriend úr! *Mondja, miután bemutatkoztak egymásnak. Aztán bele is kezd a faggatózásba, mely során az alap információkon kívül leginkább az érdekli, hogy mennyire tud ez a férfi úgy viselkedni, hogy könnyedén elnyerje mások bizalmát. Hisz, ha felveszik, ő fogadja majd a vendégeket, ő hallgatja majd meg Nixa igényeit és ő lesz a személyzet közvetlen vezetője is. Végül a kecskeszakállas válaszai meggyőzik, így neki is elmondhatják a várakozós szöveget, mert Merlana felajánlja neki, hogy dolgozzon a Grendaer villában.*
- Azt hiszem, hogy megvan a kertészünk is. *Mondja közben, mert, gyönyörűen metszett, szinte már művészien megformázott növényeket pillant meg az egyik férfi körül, aki történetesen törpe, de kifejezetten tehetségesnek tűnik. Nem lép azonban rögtön oda hozzá, mert azt nem tudja, hogy az igazi úrnőnek megfelel-e, ha a kertésze nem ember lesz.*
- Mit szólsz az ő munkájához? Szerintem meseszépek. *Az igazi kérdés nyilván az, hogy a férfiakkal való ellenszenv mellett Nixa esetleg szenved-e rejtett törpefóbiában.*
2443. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-27 11:12:11
Üzenet elküldve: 2025-05-27 11:12:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Utánzás: 2/3 //
* Néhány nappal később újra próbálkozik a tündér az okítással. Valami mást tervez, most neki tanítani. A tárgyakkal való csapkodás után, most a mozdulatokra térnek rá. Egy üres utcát keres, ahol csettintéssel hívja fel a figyelmet magára az állatnál.*
- Figyelj!* Elkezd menetelni, mint a katonák, de jobban eltúlozza. Minél érdekesebb a mozdulat, annál hamarabb kap kedvet az állat rá. Fel-alá masírozz Zápor előtt, amíg az nem kapcsol és kezdi el utánozni. Szerencsére gyorsan tanul, így viszonylag könnyedén megy. Ezután tiszteleg, meghajol és még ugrál is. Igyekszik minél több mindent megmutatni, amíg a figyelme kitart. Ezeknek a gyakorlása, napi rutinná fog válni a páros számára. Ez is csak még inkább elmélyíti a kettejük között lévő szoros barátságot. Egy kis csemegével, pedig még inkább motiválhatóvá tudja tenni ezt az egész folyamatot.*
* Néhány nappal később újra próbálkozik a tündér az okítással. Valami mást tervez, most neki tanítani. A tárgyakkal való csapkodás után, most a mozdulatokra térnek rá. Egy üres utcát keres, ahol csettintéssel hívja fel a figyelmet magára az állatnál.*
- Figyelj!* Elkezd menetelni, mint a katonák, de jobban eltúlozza. Minél érdekesebb a mozdulat, annál hamarabb kap kedvet az állat rá. Fel-alá masírozz Zápor előtt, amíg az nem kapcsol és kezdi el utánozni. Szerencsére gyorsan tanul, így viszonylag könnyedén megy. Ezután tiszteleg, meghajol és még ugrál is. Igyekszik minél több mindent megmutatni, amíg a figyelme kitart. Ezeknek a gyakorlása, napi rutinná fog válni a páros számára. Ez is csak még inkább elmélyíti a kettejük között lévő szoros barátságot. Egy kis csemegével, pedig még inkább motiválhatóvá tudja tenni ezt az egész folyamatot.*
2442. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:48:31
Üzenet elküldve: 2025-05-26 19:48:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*A tiltott gyümölcs íze százszorta édesebb. Amiért pedig más dolgozott meg, annál jobb. Látta a kemény, kitartó és őszinte munka jussát. Ebben nőtt fel, csak a másik oldalán. Apja nem véletlenül annyira gazdag amennyire. Valóban, jól megfizeti a dolgozóit. De látta azt, hogy abból a sok munkányi pénzből amit a kemény munkások dolgoztak meg, mennyit látott az aki valóban megtermelte, és mennyit az apja. Ezért sem fűlik a foga az ilyesmihez. A gazdag gazdag marad, azért mert magának többet mér. A szegénynek meg csak annyit adnak, hogy amaz befogja az éhes pofáját. Az élet egyik keserű igazsága ez. Mint a gyógyszer amit muszáj egy nagy levegővel lenyelni, minél kevesebbet érezzen belőle az emberfia, vagy lánya.*
-A te szádból. Talán igen.
*Szól lágyan a másik piruló arcát látva. Rine szájából bármit képes lenne elhinni. Az egyetlen igaz és tiszta dolog amit ebben a világban látott. Ebben a mostoha anyjára ütött, ez kétségtelen. Az az asszony is nem volt már csupa jóság. Ezt a fényt pedig elhelyezte a lányában is, amíg azt a szíve alatt hordta. Rine pusztán még nem jött rá, hogy ez a fény benne él.
Nem szeretné azt elkeseríteni, de sajnos a bőrén tapasztalta, ha zsebtolvajt keresnek a tömegben, az őrök a csuklyás alakokat kezdik el keresni azon nyomban. Pont azokat akiknek takargatni valójuk van. Ő pedig vígan fennhordott orrával sétál végig a tömegen, kabátjában megbújt erszények sokaságával.
Na ha meglátta volna vörösként a lányt, az jobban összetörte volna az ő fagyos szívét mint bármi más az életben.*
-Eh a Pegazusban is ehetünk elvégre is.
*Vonja meg a vállát, de suttyomban lehajtott fejjel még feltekint a sárgás szemekkel, egy piszkos kis vigyorral a száján.
Az asztaltól már fel állt, és fájó búcsút mondott Rine puha kezeinek, de a vízhordás ugye fontos jelen pillanatban. Nem úgy mint mostohája cukkolása. Aminek a válaszát csak félfüllel hallja, de így is egy elégedett gonosz vigyort varázsol arcára, ahogy a lépcsőn lefelé halad.
Visszafelé jövet, ahogy egymásba szalad tekintetük, ő is elkapja fejét zavartan. Dehogy is orrolná meg ezért. Jól áll a másiknak, még ha bő is. Elnézegeti majd az ágyban éjszaka amint visszatért Wrojthal való beszélgetése után.
A víz hangos csobogással érkezik meg a nagy dézsába. Fel is áll a dézsa mellől, ekkor pillantja meg ismét a lányt, aki egy sámlin ülve nézi serénykedését.*
-Ne izgulj, nem rejtettem el békát benne.
*Kacsint játékosan a másikra. Abból már rég kinőt. De sosem felejti el az ijedt rikkantást amikor először játszotta ezt el vele.
Arcán kellemes mosollyal lép ki a fürdő helységből, hogy a már felforrt vizet hozza és öntse a vízbe.*
-Vigyázz!
*Szólal fel mielőtt belépne a helységbe, nehogy leforrázza még véletlenül se a lányt. A világért sem szeretné tönkre tenni a meghitt hangulatot. A víz pedig feltörő gőzzel, ami beteríti lassan a szobát, jelzi készen van. Lazziar felhúzza ingujját, megkavarja a vizet és egy elégedett bólintással könyveli el, készen áll.*
-Gyere.
*Int fejével a másik irányába. Ha Rine pedig felpattan a sámliról, ha már nem ácsorog mellette, ő a lány mögé áll. Szorosan mellkasát a másik hátához érintve lágyan. Karjaival átkarolja a másikat, és lassacskán, egyenként gombolja ki az inget. Arcával pedig a másik bal füléhez hajol, aki így szinte érezheti forró leheletét magán. A inget végül Rine válláról lágyan lecsúsztatva veszi el.
Az anyagot leteríti bal alkarjára, jobb karjával pedig végig cirógatja annak odalán egészen a csípőéig. Ekkor ismét közelebb hajol, és halkan duruzsolva szól a lányhoz.*
-Gyerünk a végén még kihűl.
*Egy apró csókot is lehet Rine mezítelen vállára. Majd galád módon ellép a lánytól. Van egy olyan érzése, hogy elfognak időzni itt, így jobb ha előkészít még egy adag vizet a kályhára ha ne adj isten ez kihűlne. Addig is, a lány magáénak tudhatja az egész dézsát.*
//Baljós kezdetek//
*A tiltott gyümölcs íze százszorta édesebb. Amiért pedig más dolgozott meg, annál jobb. Látta a kemény, kitartó és őszinte munka jussát. Ebben nőtt fel, csak a másik oldalán. Apja nem véletlenül annyira gazdag amennyire. Valóban, jól megfizeti a dolgozóit. De látta azt, hogy abból a sok munkányi pénzből amit a kemény munkások dolgoztak meg, mennyit látott az aki valóban megtermelte, és mennyit az apja. Ezért sem fűlik a foga az ilyesmihez. A gazdag gazdag marad, azért mert magának többet mér. A szegénynek meg csak annyit adnak, hogy amaz befogja az éhes pofáját. Az élet egyik keserű igazsága ez. Mint a gyógyszer amit muszáj egy nagy levegővel lenyelni, minél kevesebbet érezzen belőle az emberfia, vagy lánya.*
-A te szádból. Talán igen.
*Szól lágyan a másik piruló arcát látva. Rine szájából bármit képes lenne elhinni. Az egyetlen igaz és tiszta dolog amit ebben a világban látott. Ebben a mostoha anyjára ütött, ez kétségtelen. Az az asszony is nem volt már csupa jóság. Ezt a fényt pedig elhelyezte a lányában is, amíg azt a szíve alatt hordta. Rine pusztán még nem jött rá, hogy ez a fény benne él.
Nem szeretné azt elkeseríteni, de sajnos a bőrén tapasztalta, ha zsebtolvajt keresnek a tömegben, az őrök a csuklyás alakokat kezdik el keresni azon nyomban. Pont azokat akiknek takargatni valójuk van. Ő pedig vígan fennhordott orrával sétál végig a tömegen, kabátjában megbújt erszények sokaságával.
Na ha meglátta volna vörösként a lányt, az jobban összetörte volna az ő fagyos szívét mint bármi más az életben.*
-Eh a Pegazusban is ehetünk elvégre is.
*Vonja meg a vállát, de suttyomban lehajtott fejjel még feltekint a sárgás szemekkel, egy piszkos kis vigyorral a száján.
Az asztaltól már fel állt, és fájó búcsút mondott Rine puha kezeinek, de a vízhordás ugye fontos jelen pillanatban. Nem úgy mint mostohája cukkolása. Aminek a válaszát csak félfüllel hallja, de így is egy elégedett gonosz vigyort varázsol arcára, ahogy a lépcsőn lefelé halad.
Visszafelé jövet, ahogy egymásba szalad tekintetük, ő is elkapja fejét zavartan. Dehogy is orrolná meg ezért. Jól áll a másiknak, még ha bő is. Elnézegeti majd az ágyban éjszaka amint visszatért Wrojthal való beszélgetése után.
A víz hangos csobogással érkezik meg a nagy dézsába. Fel is áll a dézsa mellől, ekkor pillantja meg ismét a lányt, aki egy sámlin ülve nézi serénykedését.*
-Ne izgulj, nem rejtettem el békát benne.
*Kacsint játékosan a másikra. Abból már rég kinőt. De sosem felejti el az ijedt rikkantást amikor először játszotta ezt el vele.
Arcán kellemes mosollyal lép ki a fürdő helységből, hogy a már felforrt vizet hozza és öntse a vízbe.*
-Vigyázz!
*Szólal fel mielőtt belépne a helységbe, nehogy leforrázza még véletlenül se a lányt. A világért sem szeretné tönkre tenni a meghitt hangulatot. A víz pedig feltörő gőzzel, ami beteríti lassan a szobát, jelzi készen van. Lazziar felhúzza ingujját, megkavarja a vizet és egy elégedett bólintással könyveli el, készen áll.*
-Gyere.
*Int fejével a másik irányába. Ha Rine pedig felpattan a sámliról, ha már nem ácsorog mellette, ő a lány mögé áll. Szorosan mellkasát a másik hátához érintve lágyan. Karjaival átkarolja a másikat, és lassacskán, egyenként gombolja ki az inget. Arcával pedig a másik bal füléhez hajol, aki így szinte érezheti forró leheletét magán. A inget végül Rine válláról lágyan lecsúsztatva veszi el.
Az anyagot leteríti bal alkarjára, jobb karjával pedig végig cirógatja annak odalán egészen a csípőéig. Ekkor ismét közelebb hajol, és halkan duruzsolva szól a lányhoz.*
-Gyerünk a végén még kihűl.
*Egy apró csókot is lehet Rine mezítelen vállára. Majd galád módon ellép a lánytól. Van egy olyan érzése, hogy elfognak időzni itt, így jobb ha előkészít még egy adag vizet a kályhára ha ne adj isten ez kihűlne. Addig is, a lány magáénak tudhatja az egész dézsát.*
2441. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-26 09:57:17
Üzenet elküldve: 2025-05-26 09:57:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*A törvényesség kérdésére kissé homlokráncolva vonja össze a szemöldökeit. Igazából meg sem lepődik, hogy kettejük közül egyedül benne fogalmazódik meg az a gondolat, hogy bizony a dolgukat el tudják intézni jó úton haladva is. A maga részéről marad is ebben a naiv önhitegetésben, így bele sem kérdez, hogy milyen egyéb gondolatok fogalmazódhattak meg a sötét tincsek alatt. Egyszerűen csak megvonja a vállait. Abba sem igazán készül mélyebben belefúrni magát, hogy Lazziar apja mennyire lehet hasznos a számukra. Valóban Lihanechben ismert a neve, a kérdés már csak az, hogy ez számít-e valamit Artheniorban.
De kár lenne az egymásra találást elrontani azzal, hogy megint aggódni kezdjen fivére miatt. Mert bizony még mindig piszkálja a gondolat, hogy vajon mire is készülhetnek ezek a törpével. Ellenben egyelőre biztonságosabbnak érzi, ha az édes mit sem tudást választja ahelyett, hogy balga mód belekíváncsiskodik.*
- Tudnék én túlozni, de azt úgy sem hinnéd el.
*Neveti el magát végül. A szemeit zavartan süti le, amíg arca fivére kezében pihen. A kékek csak akkor emelkednek vissza a topázok felé, mikor a nem túl ügyesen megeszközölt álcája lesz a téma.
Kissé csalódottan húzza el a száját. Amikor kigondolta az ötlet hibátlannak tűnt. Egészen jól is haladt a maga útján vele, persze naiv gondolat volt, mikor azt hitte, hogy éppen Lazziart fogja vele átejteni. Talán akkor sem tudta volna, ha a szőke tincseket vörösre színezi.*
- Zsírban sült tojásos kenyeret is tudok.
*Büszkélkedik igencsak véges tudásával. Persze azért ennél többre is képes a főzés terén, még, ha nem is olyan sokkal. De miért is ne venné fel a móka fonalát. Persze csak addig, amíg mostohája ismételten galád megjegyzése célba nem ér. Meg a ráöltött nyelv is, amit most ő harapna le szívesen.*
- Na majd meglátjuk.
*Felhúzott orral dől hátra a széken, mikor eleresztik egymást. Noha arca dacosságot és némi sértettséget sugároznak, ajkain azért megbújik egy halovány és játékos mosoly. Mikor pedig bátyja a dolgára indul, maga is elballag, hogy valami tisztább ruhát kerítsen magának.
Ahogy összetalálkozik fivérével zavart szusszanással pillant el, miközben egyik kezével megigazgatja magán az inget. Nem feddi meg miatta Ziar, így elkönyveli, hogy nem nagy probléma, hogy az ő ruhái közül csaklizott el egy darabot.*
- Ez határozottan kellemes hír.
*Mosolyodik végül el, ahogy a hangot követve szegődik bátyja nyomába. A fürdőbe érve a ruhákat félre pakolja. Majd idővel átmossa őket, vagy leviszi az utcára és egyszerűen felgyújtja azokat. Azzal kevesebb a munka. Amíg pedig a fürdővíz a befejezésre vár leül egy kis sámlira és a férfi serénykedését figyeli.*
//Baljós kezdetek//
*A törvényesség kérdésére kissé homlokráncolva vonja össze a szemöldökeit. Igazából meg sem lepődik, hogy kettejük közül egyedül benne fogalmazódik meg az a gondolat, hogy bizony a dolgukat el tudják intézni jó úton haladva is. A maga részéről marad is ebben a naiv önhitegetésben, így bele sem kérdez, hogy milyen egyéb gondolatok fogalmazódhattak meg a sötét tincsek alatt. Egyszerűen csak megvonja a vállait. Abba sem igazán készül mélyebben belefúrni magát, hogy Lazziar apja mennyire lehet hasznos a számukra. Valóban Lihanechben ismert a neve, a kérdés már csak az, hogy ez számít-e valamit Artheniorban.
De kár lenne az egymásra találást elrontani azzal, hogy megint aggódni kezdjen fivére miatt. Mert bizony még mindig piszkálja a gondolat, hogy vajon mire is készülhetnek ezek a törpével. Ellenben egyelőre biztonságosabbnak érzi, ha az édes mit sem tudást választja ahelyett, hogy balga mód belekíváncsiskodik.*
- Tudnék én túlozni, de azt úgy sem hinnéd el.
*Neveti el magát végül. A szemeit zavartan süti le, amíg arca fivére kezében pihen. A kékek csak akkor emelkednek vissza a topázok felé, mikor a nem túl ügyesen megeszközölt álcája lesz a téma.
Kissé csalódottan húzza el a száját. Amikor kigondolta az ötlet hibátlannak tűnt. Egészen jól is haladt a maga útján vele, persze naiv gondolat volt, mikor azt hitte, hogy éppen Lazziart fogja vele átejteni. Talán akkor sem tudta volna, ha a szőke tincseket vörösre színezi.*
- Zsírban sült tojásos kenyeret is tudok.
*Büszkélkedik igencsak véges tudásával. Persze azért ennél többre is képes a főzés terén, még, ha nem is olyan sokkal. De miért is ne venné fel a móka fonalát. Persze csak addig, amíg mostohája ismételten galád megjegyzése célba nem ér. Meg a ráöltött nyelv is, amit most ő harapna le szívesen.*
- Na majd meglátjuk.
*Felhúzott orral dől hátra a széken, mikor eleresztik egymást. Noha arca dacosságot és némi sértettséget sugároznak, ajkain azért megbújik egy halovány és játékos mosoly. Mikor pedig bátyja a dolgára indul, maga is elballag, hogy valami tisztább ruhát kerítsen magának.
Ahogy összetalálkozik fivérével zavart szusszanással pillant el, miközben egyik kezével megigazgatja magán az inget. Nem feddi meg miatta Ziar, így elkönyveli, hogy nem nagy probléma, hogy az ő ruhái közül csaklizott el egy darabot.*
- Ez határozottan kellemes hír.
*Mosolyodik végül el, ahogy a hangot követve szegődik bátyja nyomába. A fürdőbe érve a ruhákat félre pakolja. Majd idővel átmossa őket, vagy leviszi az utcára és egyszerűen felgyújtja azokat. Azzal kevesebb a munka. Amíg pedig a fürdővíz a befejezésre vár leül egy kis sámlira és a férfi serénykedését figyeli.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263