Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-28 13:14:07
Üzenet elküldve: 2023-01-28 13:14:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csilingelést nem említették neki, így először is alaposan frászt kap. Utána kezd el kutakodni, hogy honnan is érkezett a hang, amit így követ egészen az ajtóig a második csilingeléskor. A harmadikra már felvont szemöldökkel pislog az ajtóra, majd végül a vállát megrándítva nyitja ki, anélkül, hogy azon az izén, amiről fogalma sincs, hogy mire szolgálhat, kipillantott volna. Ahogy megpillantja a férfit egy halovány mosoly költözik az arcára, de az asszonyság és a köpenyek érkeztével csak bambán pislog párat. Még arra sincs érkezése, hogy köszöntse urát és a vendéget. Főleg mert megragadja a fülét az asszonyság érkezésének célja.*
- A méreteimet?
*Kérdez vissza először értetlenül, majd ahogy ajtót csuk maguk mögött, éri is a megvilágosodás. Bizonyára arról a francos cselédruháról lehet szó. Ez azon nyomban kedvét is szegi a bájolgástól, így csak a száját húzogatva indul meg utánuk, miután a köpenyeket a helyére akasztja.*
- Fahéj. Máris intézem.
*Hajol aprót, majd mihamarabb igyekszik eliszkolni, mielőtt gondolatai kiülnének az arcára. Ami nagyjából akörül forog, hogy ha cselédruhába kényszerítik, akkor előtte inkább nyeljék is le a csészét a tea mellé.*
- Azért jött, hogy levegye a méreteidet. Bla, bla.
*Kezdi is kifigurázni a férfit, amikor már csak egymaga van a konyhában vizet forralni.*
- Csipetnyi fahéjat, bogárkám...
*Folytatja a csúfolkodást, mikor már ízesíti a teákat.*
- Nemhogy inkább az Uraság bújna azokba a kurva cselédruhákba.
*Dohog tovább, miközben a tálcára pakolja a csészéket. Azután mély levegőt vesz, hogy kicsit nyugtassa az idegeit, s mikor már nem öntené Orthus ölébe a teákat, csak utána sétál vissza hozzá és az asszonysághoz.*
- A teák.
*Pakolja le eléjük a tálcát. A beszélgetést türelmesen hallgatja. Az egyetlen probléma, hogy borzalmasan unja az egészet. Viszont ez a varrósdi eszébe juttat valamit, amiről később talán érdeklődhetne is gazdájától. De amíg nem végeznek addig inkább csak azon erőlködik, hogy minden egyes unott ásítást visszafojtson.
Szerencsére lassan érkezik az utasítás, így megkönnyebbült sóhajjal indul meg, hogy Poffriss asszonyt átkísérje a szobába. Jó már végre megmozgatnia magát. Attól tartott, hogy a végén még állva fog elaludni.
Így gyorsan leveti a cipőjét, hogy a sürgölődés-forgolódás közben ne legyen útban. Azzal pedig el is vonul az asszonnyal. Orthusnak így megnyílik az alkalom, hogy szemrevételezhesse a kis szökevény cipőit.*
*Hát a méretvétel sem egyszerű feladat. Főleg azért, mert semmi kedve hozzá. De, ha eddig visszafogta a száját, hát most sem kezd el panaszkodni.*
- Szeretem ezt a ruhát.
*Jegyzi meg egyszerűen és nyomatékosan, de tudja, hogy a vége úgy is az lesz, hogy valami durva, szürke ruhába fogják kényszeríteni.*
- Legalább valami szép dekoltázsa lehet?
*Sóhajt fel megadóan. Talán ennyi kompromisszum mindenkinek bele fog férni. Szereti magát mutogatni, ha nem muszáj, erről nem mondana le. Bár valószínűleg úgy is az Uraság fogja kiválasztani a megfelelőt. Ami minden bizonnyal nem szeretőknek, hanem inkább cselédeknek való lesz.*
*Apránként végre végeznek, így hamarosan visszatérnek Orthushoz. Ismét muszáj magára erőltetnie a türelmet, míg az utolsókat megbeszélik. Induláskor Poffriss asszonyra rásegíti a köpenyét, majd kikíséri. Az arcára elég nehezen tud mosolyt erőltetni, de azért igyekszik, s így tér vissza gazdájához.*
- Örülök, hogy elégedett velem.
*Noha az elismerés nem nagy, de azért csak jól esik neki, hogy a főztjét dicsérik, ezért mélyen meghajolva mosolyodik el szélesebben.
Az újabb feladatok hallatán viszont már morcosabban egyenesedik ki. Érti ő, hogy pucolgatni, takarítani és rendet tartani nincs kedve, hisz azt mindig elkönyvelik nőknek valónak. De a vödörcipekedéshez azért csak jobban elkélne egy erősebb férfi karja. Amúgy sem tartja Morthimer urat akkora gazdának, hogy ennyi ne férjen bele. Természetesen nem teszi szóvá, csak halkan morran egyet, majd sarkon fordulva inkább távozik is szó nélkül.
A konyhába érve kapja fel az egyik vödröt, amivel kisiet a kúthoz. Akkor még egészen jó erőben érzi magát, egészen addig a pontig, míg vissza nem cipeli a teli vödröt a konyhába, hogy feltegye melegedni.*
- A fene essen a ripacsba és a francos vödreibe.
*Dünnyögi az orra alatt, de azért csak összeszedi magát és a másik két vödör vizet is elintézi, amíg az első melegszik.
Felviszi a férfi hálójába, majd a karjait nyomogatva indul tovább a dolgozószobához, hogy szóljon az uraságnak. Most nem előzékenykedik, az illemet is maga mögött hagyja. Egyszerűen nyit be a szobába, majd csípőjét kitolja kissé oldalra, s karba tett kezekkel mered a férfira.*
- Elkészült a víz.
*A muszájból viselt mosolyt is elhagyja most, s inkább ő is a színtelen, érzelemmentes hangon igyekszik közölni a közlendőt. Persze, ha Orthus jól fülel egy kis mérget ki lehet hallani a nő hangjából.*
- Még valami elintézni való a cipőn és köpenyen kívül, amíg mosakodik?
*Húzza össze kissé a szemeit. Tudja, hogy mi egy cseléd dolga. Nincs is baja a munkával. Csak az piszkálja fel az elégedetlenségét, hogy egyedüli szolgálóként mindent egyszerre akar a férfi a nyakába varrni. Ha ez olyan wegtoreni módi, hogy bebizonyítsa, miszerint ő az úr a háznál, akkor bizony Thea sem fogja magát visszafogni tovább.*
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A csilingelést nem említették neki, így először is alaposan frászt kap. Utána kezd el kutakodni, hogy honnan is érkezett a hang, amit így követ egészen az ajtóig a második csilingeléskor. A harmadikra már felvont szemöldökkel pislog az ajtóra, majd végül a vállát megrándítva nyitja ki, anélkül, hogy azon az izén, amiről fogalma sincs, hogy mire szolgálhat, kipillantott volna. Ahogy megpillantja a férfit egy halovány mosoly költözik az arcára, de az asszonyság és a köpenyek érkeztével csak bambán pislog párat. Még arra sincs érkezése, hogy köszöntse urát és a vendéget. Főleg mert megragadja a fülét az asszonyság érkezésének célja.*
- A méreteimet?
*Kérdez vissza először értetlenül, majd ahogy ajtót csuk maguk mögött, éri is a megvilágosodás. Bizonyára arról a francos cselédruháról lehet szó. Ez azon nyomban kedvét is szegi a bájolgástól, így csak a száját húzogatva indul meg utánuk, miután a köpenyeket a helyére akasztja.*
- Fahéj. Máris intézem.
*Hajol aprót, majd mihamarabb igyekszik eliszkolni, mielőtt gondolatai kiülnének az arcára. Ami nagyjából akörül forog, hogy ha cselédruhába kényszerítik, akkor előtte inkább nyeljék is le a csészét a tea mellé.*
- Azért jött, hogy levegye a méreteidet. Bla, bla.
*Kezdi is kifigurázni a férfit, amikor már csak egymaga van a konyhában vizet forralni.*
- Csipetnyi fahéjat, bogárkám...
*Folytatja a csúfolkodást, mikor már ízesíti a teákat.*
- Nemhogy inkább az Uraság bújna azokba a kurva cselédruhákba.
*Dohog tovább, miközben a tálcára pakolja a csészéket. Azután mély levegőt vesz, hogy kicsit nyugtassa az idegeit, s mikor már nem öntené Orthus ölébe a teákat, csak utána sétál vissza hozzá és az asszonysághoz.*
- A teák.
*Pakolja le eléjük a tálcát. A beszélgetést türelmesen hallgatja. Az egyetlen probléma, hogy borzalmasan unja az egészet. Viszont ez a varrósdi eszébe juttat valamit, amiről később talán érdeklődhetne is gazdájától. De amíg nem végeznek addig inkább csak azon erőlködik, hogy minden egyes unott ásítást visszafojtson.
Szerencsére lassan érkezik az utasítás, így megkönnyebbült sóhajjal indul meg, hogy Poffriss asszonyt átkísérje a szobába. Jó már végre megmozgatnia magát. Attól tartott, hogy a végén még állva fog elaludni.
Így gyorsan leveti a cipőjét, hogy a sürgölődés-forgolódás közben ne legyen útban. Azzal pedig el is vonul az asszonnyal. Orthusnak így megnyílik az alkalom, hogy szemrevételezhesse a kis szökevény cipőit.*
*Hát a méretvétel sem egyszerű feladat. Főleg azért, mert semmi kedve hozzá. De, ha eddig visszafogta a száját, hát most sem kezd el panaszkodni.*
- Szeretem ezt a ruhát.
*Jegyzi meg egyszerűen és nyomatékosan, de tudja, hogy a vége úgy is az lesz, hogy valami durva, szürke ruhába fogják kényszeríteni.*
- Legalább valami szép dekoltázsa lehet?
*Sóhajt fel megadóan. Talán ennyi kompromisszum mindenkinek bele fog férni. Szereti magát mutogatni, ha nem muszáj, erről nem mondana le. Bár valószínűleg úgy is az Uraság fogja kiválasztani a megfelelőt. Ami minden bizonnyal nem szeretőknek, hanem inkább cselédeknek való lesz.*
*Apránként végre végeznek, így hamarosan visszatérnek Orthushoz. Ismét muszáj magára erőltetnie a türelmet, míg az utolsókat megbeszélik. Induláskor Poffriss asszonyra rásegíti a köpenyét, majd kikíséri. Az arcára elég nehezen tud mosolyt erőltetni, de azért igyekszik, s így tér vissza gazdájához.*
- Örülök, hogy elégedett velem.
*Noha az elismerés nem nagy, de azért csak jól esik neki, hogy a főztjét dicsérik, ezért mélyen meghajolva mosolyodik el szélesebben.
Az újabb feladatok hallatán viszont már morcosabban egyenesedik ki. Érti ő, hogy pucolgatni, takarítani és rendet tartani nincs kedve, hisz azt mindig elkönyvelik nőknek valónak. De a vödörcipekedéshez azért csak jobban elkélne egy erősebb férfi karja. Amúgy sem tartja Morthimer urat akkora gazdának, hogy ennyi ne férjen bele. Természetesen nem teszi szóvá, csak halkan morran egyet, majd sarkon fordulva inkább távozik is szó nélkül.
A konyhába érve kapja fel az egyik vödröt, amivel kisiet a kúthoz. Akkor még egészen jó erőben érzi magát, egészen addig a pontig, míg vissza nem cipeli a teli vödröt a konyhába, hogy feltegye melegedni.*
- A fene essen a ripacsba és a francos vödreibe.
*Dünnyögi az orra alatt, de azért csak összeszedi magát és a másik két vödör vizet is elintézi, amíg az első melegszik.
Felviszi a férfi hálójába, majd a karjait nyomogatva indul tovább a dolgozószobához, hogy szóljon az uraságnak. Most nem előzékenykedik, az illemet is maga mögött hagyja. Egyszerűen nyit be a szobába, majd csípőjét kitolja kissé oldalra, s karba tett kezekkel mered a férfira.*
- Elkészült a víz.
*A muszájból viselt mosolyt is elhagyja most, s inkább ő is a színtelen, érzelemmentes hangon igyekszik közölni a közlendőt. Persze, ha Orthus jól fülel egy kis mérget ki lehet hallani a nő hangjából.*
- Még valami elintézni való a cipőn és köpenyen kívül, amíg mosakodik?
*Húzza össze kissé a szemeit. Tudja, hogy mi egy cseléd dolga. Nincs is baja a munkával. Csak az piszkálja fel az elégedetlenségét, hogy egyedüli szolgálóként mindent egyszerre akar a férfi a nyakába varrni. Ha ez olyan wegtoreni módi, hogy bebizonyítsa, miszerint ő az úr a háznál, akkor bizony Thea sem fogja magát visszafogni tovább.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-28 12:19:42
Üzenet elküldve: 2023-01-28 12:19:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A folt//
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A bemutatkozások sora után, mindenki a cetlire figyel, amiről kiderül, hogy egy üres pergamen tekercs. Aeghir furcsán néz rá, miért is hagyott itt az alak egy üres tekercset, szénnel. Ha más nem veszi kézbe a tekercset, akkor Aeghir végig simítja ujjait a tekercsen majd két kezével a fény felé tartja, gondolván, hogy valamiféle áttetsző anyaggal hagyott itt esetleg üzenetet az illető, ami talán fény hatására láthatóvá válik vagy esetleg szénnel kell rámaszatolni, hogy az írás látszódjék. Vagy csak egy üres tekercs lenne?
A többiek láthatják mozdulatait és kikövetkeztethetik, hogy milyen célból csinálja ezeket a mozdulatokat.*
-Gondolják, hogy van rajta rejtett üzenet? Nézzék meg önök is.
*Tovább adja kézről-kézre a kibontott tekercset, hogy a többiek is szemügyre vegyék, hátha Aeghir eltévesztett valamit. Hiszen több szem többet lát, több elme többféleképpen gondolhatja. Miután tovább adta a tekercset, ismét körül néz a kereszteződésben, nem-e látja a fazont elfutni vagy valami mást a foltokon kívül.*
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A bemutatkozások sora után, mindenki a cetlire figyel, amiről kiderül, hogy egy üres pergamen tekercs. Aeghir furcsán néz rá, miért is hagyott itt az alak egy üres tekercset, szénnel. Ha más nem veszi kézbe a tekercset, akkor Aeghir végig simítja ujjait a tekercsen majd két kezével a fény felé tartja, gondolván, hogy valamiféle áttetsző anyaggal hagyott itt esetleg üzenetet az illető, ami talán fény hatására láthatóvá válik vagy esetleg szénnel kell rámaszatolni, hogy az írás látszódjék. Vagy csak egy üres tekercs lenne?
A többiek láthatják mozdulatait és kikövetkeztethetik, hogy milyen célból csinálja ezeket a mozdulatokat.*
-Gondolják, hogy van rajta rejtett üzenet? Nézzék meg önök is.
*Tovább adja kézről-kézre a kibontott tekercset, hogy a többiek is szemügyre vegyék, hátha Aeghir eltévesztett valamit. Hiszen több szem többet lát, több elme többféleképpen gondolhatja. Miután tovább adta a tekercset, ismét körül néz a kereszteződésben, nem-e látja a fazont elfutni vagy valami mást a foltokon kívül.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-28 10:36:58
Üzenet elküldve: 2023-01-28 10:36:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Orthus valóban akkor tér haza, amikor már szürkül az ég és kezdik gyújtani az utcai lámpásokat.
Theát az ajtó felől érkező magas hangú csilingelés riaszthatja erről, és ha nem siet az ajtóhoz, akkor ez a csilingelés még megismétlődik egyszer-kétszer.
Ugyanis most, hogy már van szolga a házban, senki nem fog csak úgy magától ki-be járni a bejáraton. Innentől kezdve Thea feladata lesz ajtót nyitni mindenkinek, amíg nem érkezik egy lakáj. Ideje hát, hogy megszokja.
Az ajtón van egy kis ablak, félrehúzható takarólappal, azon keresztül ki tud nézni. Ha nem ennyire óvatos, hanem egyből ajtót nyit, akkor is ugyanaz a látvány fogadja: Orthus Morthimer, nyomában egy középkorú asszonysággal.
Ajtónyitást követően Orthus azonnal átadja a lánynak az utazóköpenyét, csakúgy, mint a mögötte érkező asszonyság.*
- Thea, a vendégünk Poffriss asszony. Azért jött, hogy levegye a méreteidet. Mielőtt erre sor kerül, siess és készíts nekünk egy-egy csésze teát!
*adja utasításait a férfi, az asszonyság pedig hozzáteszi.*
- Az enyémbe tégy egy csipetnyi fahéjat, bogárkám!
*Amíg Thea vissza nem tér a teákkal, addig Orthus tartja szóval a vendégüket, majd a tea iszogatása közben (immáron Thea jelenlétében) tovább beszélgetnek a vendéggel, első sorban arról, hogy merre mozog a ruhaneműk ára és mennyire megdrágult a cérna. Pár percnyi kötelező udvariasság, bár Orthust láthatóan tényleg érdeklik az adatok. De hamar félreteszi a csészéjét.*
- Thea, vezesd a vendégünket a dolgozószobámba, hadd végezze el, amiért jött.
*Amíg a rabszolgalány és Poffriss asszony elvonulnak, addig Orthus végigjárja a házat és megnézi, mit csinált és mit nem a leányzó. Ha Thea a cipőjét a bejáratnál hagyta volna, miután kint járt a városban, akkor Orthus megvizsgálja ennek a talpát és nyilván felfedezi rajta az utca porát.
Minden egyébbel összességében elégedett, a vacsorát is felfedezi.
Mindeközben Poffriss asszony a dolgozószobában. Thea körül sürgölődik, instruálja hogy hogyan tartsa a karját.*
- Jaj bogárkám, milyen szép ez a wegtoreni ruhácska, olyan kár, hogy mifelénk ez túl vékony. Tudnék hasonlót csinálni, erősebb anyagból, de az meg ilyen színesen inkább valami csepűrágó színpadi maskarájának tűnne, mint rendes ruhának. Hejj, Wegtoren, lánykoromban ott is tanultam a szabóságot...
*csicsereg magának, miközben teszi a dolgát. Ha Thea kérdezne tőle bármit, megteheti. Ha pedig van is az asszonynak véleménye arról, hogy mit keres egy ilyen szemrevaló lányka egy magányos, középkorú férfi házában, azt megtartja magának. Ő még nemeseknek dolgozott, és ugyanúgy ellátta a szolgáikat a legkiválóbb uniformisokkal, mint az asszonyaikat és szeretőiket a legfinomabb ruhakölteményekkel.
Orthus mindeközben elfogyasztja a vacsorát, amit Thea készített neki. Kár lett volna hagyni, hogy ebben a 20-30 percben az kihűljön.
Amikor a szabó és a rabszolgalány lejönnek a dolgozóból, addigra Orthus már egy pohár bort iszogat. Még némi udvarias szóváltás után a férfi ezekkel a szavakkal búcsúztatja az asszonyságot.*
- Akkor várnám a javaslatait, hogy milyen ruha illene a szolgálómhoz. Készítse elő ezeket, és juttassa el hozzám, majd értesítem a döntésemről. Thea, kísérd ki a vendégünket!
*szól a következő utasítás. Mikor az asszonyság távozott és Thea visszatért, Orthus a következőket mondja neki.*
- A vacsora ízletes volt.
*kezdi az elismeréssel, majd így folytatja.*
- Mostantól kezdve minden napos feladatod lesz, hogy miután hazatértem a városból, megtisztítsd és fényesre suvickold a cipőmet. Ezen kívül ellenőrizd az köpenyemet is, és ha sár fröccsent rá vagy koszos lett, azt tisztítsd le róla. Enélkül ne térj nyugovóra, elvárom hogy másnap kifogástalan állapotban legyen!
Most pedig, készíts nekem egy fürdőt! A dézsa az emeleten van, a hálómban. Vizet a ház mögötti kútból tudsz merni. Forró legyen a víz, és készíts mellé két vödör hideget! A dolgozószobámban találsz meg, ha kész vagy.
*osztja ki újabb utasításait a tőle megszokott, érzelemmentes stílusban, és mivel a leányzó válaszát magától értetődőnek tekinti, így meg is indul a dolgozóba. Ahol alighanem valamelyik pergamenre felvési, hogy mennyit drágult a cérna, meg az összes többi, nap közben megismert árat.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 10:41:10
//Egy újabb értéktárgy//
*Orthus valóban akkor tér haza, amikor már szürkül az ég és kezdik gyújtani az utcai lámpásokat.
Theát az ajtó felől érkező magas hangú csilingelés riaszthatja erről, és ha nem siet az ajtóhoz, akkor ez a csilingelés még megismétlődik egyszer-kétszer.
Ugyanis most, hogy már van szolga a házban, senki nem fog csak úgy magától ki-be járni a bejáraton. Innentől kezdve Thea feladata lesz ajtót nyitni mindenkinek, amíg nem érkezik egy lakáj. Ideje hát, hogy megszokja.
Az ajtón van egy kis ablak, félrehúzható takarólappal, azon keresztül ki tud nézni. Ha nem ennyire óvatos, hanem egyből ajtót nyit, akkor is ugyanaz a látvány fogadja: Orthus Morthimer, nyomában egy középkorú asszonysággal.
Ajtónyitást követően Orthus azonnal átadja a lánynak az utazóköpenyét, csakúgy, mint a mögötte érkező asszonyság.*
- Thea, a vendégünk Poffriss asszony. Azért jött, hogy levegye a méreteidet. Mielőtt erre sor kerül, siess és készíts nekünk egy-egy csésze teát!
*adja utasításait a férfi, az asszonyság pedig hozzáteszi.*
- Az enyémbe tégy egy csipetnyi fahéjat, bogárkám!
*Amíg Thea vissza nem tér a teákkal, addig Orthus tartja szóval a vendégüket, majd a tea iszogatása közben (immáron Thea jelenlétében) tovább beszélgetnek a vendéggel, első sorban arról, hogy merre mozog a ruhaneműk ára és mennyire megdrágult a cérna. Pár percnyi kötelező udvariasság, bár Orthust láthatóan tényleg érdeklik az adatok. De hamar félreteszi a csészéjét.*
- Thea, vezesd a vendégünket a dolgozószobámba, hadd végezze el, amiért jött.
*Amíg a rabszolgalány és Poffriss asszony elvonulnak, addig Orthus végigjárja a házat és megnézi, mit csinált és mit nem a leányzó. Ha Thea a cipőjét a bejáratnál hagyta volna, miután kint járt a városban, akkor Orthus megvizsgálja ennek a talpát és nyilván felfedezi rajta az utca porát.
Minden egyébbel összességében elégedett, a vacsorát is felfedezi.
Mindeközben Poffriss asszony a dolgozószobában. Thea körül sürgölődik, instruálja hogy hogyan tartsa a karját.*
- Jaj bogárkám, milyen szép ez a wegtoreni ruhácska, olyan kár, hogy mifelénk ez túl vékony. Tudnék hasonlót csinálni, erősebb anyagból, de az meg ilyen színesen inkább valami csepűrágó színpadi maskarájának tűnne, mint rendes ruhának. Hejj, Wegtoren, lánykoromban ott is tanultam a szabóságot...
*csicsereg magának, miközben teszi a dolgát. Ha Thea kérdezne tőle bármit, megteheti. Ha pedig van is az asszonynak véleménye arról, hogy mit keres egy ilyen szemrevaló lányka egy magányos, középkorú férfi házában, azt megtartja magának. Ő még nemeseknek dolgozott, és ugyanúgy ellátta a szolgáikat a legkiválóbb uniformisokkal, mint az asszonyaikat és szeretőiket a legfinomabb ruhakölteményekkel.
Orthus mindeközben elfogyasztja a vacsorát, amit Thea készített neki. Kár lett volna hagyni, hogy ebben a 20-30 percben az kihűljön.
Amikor a szabó és a rabszolgalány lejönnek a dolgozóból, addigra Orthus már egy pohár bort iszogat. Még némi udvarias szóváltás után a férfi ezekkel a szavakkal búcsúztatja az asszonyságot.*
- Akkor várnám a javaslatait, hogy milyen ruha illene a szolgálómhoz. Készítse elő ezeket, és juttassa el hozzám, majd értesítem a döntésemről. Thea, kísérd ki a vendégünket!
*szól a következő utasítás. Mikor az asszonyság távozott és Thea visszatért, Orthus a következőket mondja neki.*
- A vacsora ízletes volt.
*kezdi az elismeréssel, majd így folytatja.*
- Mostantól kezdve minden napos feladatod lesz, hogy miután hazatértem a városból, megtisztítsd és fényesre suvickold a cipőmet. Ezen kívül ellenőrizd az köpenyemet is, és ha sár fröccsent rá vagy koszos lett, azt tisztítsd le róla. Enélkül ne térj nyugovóra, elvárom hogy másnap kifogástalan állapotban legyen!
Most pedig, készíts nekem egy fürdőt! A dézsa az emeleten van, a hálómban. Vizet a ház mögötti kútból tudsz merni. Forró legyen a víz, és készíts mellé két vödör hideget! A dolgozószobámban találsz meg, ha kész vagy.
*osztja ki újabb utasításait a tőle megszokott, érzelemmentes stílusban, és mivel a leányzó válaszát magától értetődőnek tekinti, így meg is indul a dolgozóba. Ahol alighanem valamelyik pergamenre felvési, hogy mennyit drágult a cérna, meg az összes többi, nap közben megismert árat.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.28 10:41:10
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-28 08:57:54
Üzenet elküldve: 2023-01-28 08:57:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Hamarosan megjelenik a gazda az ajtóban, ő pedig készségesen áll félre az útból. Az étkezőbe is mögötte haladva követi, szépen csendben, mintha olyan alázatos szolgáló lenne, aki csak akkor beszél, ha az ura kérdezi. A valóság viszont az, hogy egyszerűen csak nincs kedve beszélgetni. Nyűgös volt az ébredése, mert a kályha reggelig nem tartott ki, így a meleg sem. Fázni pedig gyűlöl, így elég körülményes volt a reggeli készülődése. Legalább a rántotta készítése közben át tudott melegedni.
A férfi biccentésére halvány mosolyba húzza az ajkait, mintha nagy kincsnek tartaná a ki nem mondott dicséretet. Persze ez is csak kellő formalitás, amihez muszáj nyúlnia.*
- De...
*Kezdene akadékoskodni, amint gazdája befejezi a reggelit és osztja is ki rá a feladatokat. Amivel nincs baja. Egyedül csak ahhoz nem fűlik a foga, hogy egész nap a házban legyen. Végül inkább csendben marad, de egy futólagos, elégedetlen szájhúzást azért még megejt.*
- Vigyázzon magára Morthimer Uram!
*Hajol aprót, s türelmesen várja, hogy a férfi útra keljen. Na nem azért, hogy hamar munkához láthasson. Él azzal a bölcselettel, miszerint, ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Orthus azt mondta csak este fog hazatérni. Hát mi baj lehet abból, ha egy kicsit csak kimerészkedik? Persze nem messzire. Nem nagyon messzire, ha tényleg pontos akar lenni. Végig járja az utcát, ismerkedik a városiakkal, feltérképezi, hogy majd egyszer merrefelé kéne még ellátogatnia. Alig két órát csavarog csupán. Csak az a két óra épp elég ahhoz, hogy estig már kapkodnia kelljen. Azt elfelejtette, hogy az évszak miatt korábban sötétedik, s hiába a meggyújtott mécsesek fénye, amellett nem az igazi a munka. Amire ideje van, ott rendet tesz, a többinél reménykedik abban, hogy gazdája sem fog kivetnivalót találni a mécsesek gyér fénye mellett. Ahol kupit, nagyobb koszt talált, azt úgy is rendbe tette. A többire meg holnap is lesz nap. Hisz precíz nő, csak ma hajtotta egy kicsit a kíváncsiság, amit kénytelen volt kielégíteni. Mire ura hazaér így is világítanak a fali mécsesek. S noha vacsorát nem rendelt gazdája, de igyekszik kedveskedni neki, ezért az étkező asztalán gőzölög a fűszeres sültkrumpli, mellette nyársra tűzött zöldségekkel és hússal.*
//Egy újabb értéktárgy//
*Hamarosan megjelenik a gazda az ajtóban, ő pedig készségesen áll félre az útból. Az étkezőbe is mögötte haladva követi, szépen csendben, mintha olyan alázatos szolgáló lenne, aki csak akkor beszél, ha az ura kérdezi. A valóság viszont az, hogy egyszerűen csak nincs kedve beszélgetni. Nyűgös volt az ébredése, mert a kályha reggelig nem tartott ki, így a meleg sem. Fázni pedig gyűlöl, így elég körülményes volt a reggeli készülődése. Legalább a rántotta készítése közben át tudott melegedni.
A férfi biccentésére halvány mosolyba húzza az ajkait, mintha nagy kincsnek tartaná a ki nem mondott dicséretet. Persze ez is csak kellő formalitás, amihez muszáj nyúlnia.*
- De...
*Kezdene akadékoskodni, amint gazdája befejezi a reggelit és osztja is ki rá a feladatokat. Amivel nincs baja. Egyedül csak ahhoz nem fűlik a foga, hogy egész nap a házban legyen. Végül inkább csendben marad, de egy futólagos, elégedetlen szájhúzást azért még megejt.*
- Vigyázzon magára Morthimer Uram!
*Hajol aprót, s türelmesen várja, hogy a férfi útra keljen. Na nem azért, hogy hamar munkához láthasson. Él azzal a bölcselettel, miszerint, ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Orthus azt mondta csak este fog hazatérni. Hát mi baj lehet abból, ha egy kicsit csak kimerészkedik? Persze nem messzire. Nem nagyon messzire, ha tényleg pontos akar lenni. Végig járja az utcát, ismerkedik a városiakkal, feltérképezi, hogy majd egyszer merrefelé kéne még ellátogatnia. Alig két órát csavarog csupán. Csak az a két óra épp elég ahhoz, hogy estig már kapkodnia kelljen. Azt elfelejtette, hogy az évszak miatt korábban sötétedik, s hiába a meggyújtott mécsesek fénye, amellett nem az igazi a munka. Amire ideje van, ott rendet tesz, a többinél reménykedik abban, hogy gazdája sem fog kivetnivalót találni a mécsesek gyér fénye mellett. Ahol kupit, nagyobb koszt talált, azt úgy is rendbe tette. A többire meg holnap is lesz nap. Hisz precíz nő, csak ma hajtotta egy kicsit a kíváncsiság, amit kénytelen volt kielégíteni. Mire ura hazaér így is világítanak a fali mécsesek. S noha vacsorát nem rendelt gazdája, de igyekszik kedveskedni neki, ezért az étkező asztalán gőzölög a fűszeres sültkrumpli, mellette nyársra tűzött zöldségekkel és hússal.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:21:11
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:21:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Amíg a reggeli elkészülésére vár, a dolgozószobában könnyedén lefoglalja magát. Családi vállalkozásuk könyvelését apja kezdte vezetni, és éveken át gyűjtötte róla az adatokat. Mivel pedig Orthus most építi ki a saját kapcsolatait, nem árt tudni, kivel hányadán álltak egykor. Rengeteg tudás pergameneken, melyek számát már ő is szépen gyarapította.
Reggelije hamar elkészült, ami szerencsés, mivel már eléggé éhes volt.*
- Hmm.
*feleli mindössze, épp elég hangosan ahhoz, hogy Thea az ajtón keresztül is meghallja. Kisvártatva nyílik a szoba ajtaja, Orthus pedig elindul az étkezőbe. Akár Thea kíséretében, akár a nyomában.
A reggelit csendben költi el, de az első pár falat után egy elégedett biccentést azért küld a rabszolgalány felé. Egy árva szót sem szól evés közben, nem az a csevegős fajta. Mikor végez, megtörli a száját és felkel.*
- Kezdj el ismerkedni a házzal. Takaríts, legyen gondod a világításra. A házat ne hagyd el. Az esti órákban fogok visszatérni.
*mondja, azzal (hacsak Thea nem tesz fel neki valamilyen kérdést) útra kel. És csakugyan esteledik már, mire visszatér*
//Egy újabb értéktárgy//
*Amíg a reggeli elkészülésére vár, a dolgozószobában könnyedén lefoglalja magát. Családi vállalkozásuk könyvelését apja kezdte vezetni, és éveken át gyűjtötte róla az adatokat. Mivel pedig Orthus most építi ki a saját kapcsolatait, nem árt tudni, kivel hányadán álltak egykor. Rengeteg tudás pergameneken, melyek számát már ő is szépen gyarapította.
Reggelije hamar elkészült, ami szerencsés, mivel már eléggé éhes volt.*
- Hmm.
*feleli mindössze, épp elég hangosan ahhoz, hogy Thea az ajtón keresztül is meghallja. Kisvártatva nyílik a szoba ajtaja, Orthus pedig elindul az étkezőbe. Akár Thea kíséretében, akár a nyomában.
A reggelit csendben költi el, de az első pár falat után egy elégedett biccentést azért küld a rabszolgalány felé. Egy árva szót sem szól evés közben, nem az a csevegős fajta. Mikor végez, megtörli a száját és felkel.*
- Kezdj el ismerkedni a házzal. Takaríts, legyen gondod a világításra. A házat ne hagyd el. Az esti órákban fogok visszatérni.
*mondja, azzal (hacsak Thea nem tesz fel neki valamilyen kérdést) útra kel. És csakugyan esteledik már, mire visszatér*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:06:55
Üzenet elküldve: 2023-01-25 21:06:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Az utasítások jönnek szépen sorban, ami igen hamar eltereli a lány figyelmét minden másról. Így már a szoba tárgyaiban sem gyönyörködik, s azon sem mélázik el, hogy gazdája vajon valóban kerüli-e a nőkkel való intimebb kapcsolatot. Pedig ezek aztán igen szórakoztató elmélkedések voltak.
Nem szeretné megváratni a gazdáját a reggelivel, főleg, hogy azzal a fránya cipővel is muszáj bajlódnia. Odahaza szinte sosem viselt cipőt. Minek kellet volna a meleg homokban és padlókon? De itt valóban hűvös van mindenhol. Hosszú lesz mire ezt a kényelmetlenséget megszokja.*
- Amint végeztem értesítem!
*Hajol meg mélyen, majd azzal hátat fordít, s kilép a szobából. Először a bejárathoz megy vissza a cipőért, hogy hamar elintézze a tisztogatását. Továbbra sem kedvére való a helyzete, de a muszáj nagy úr. Így felhúzza a topánkát és az útját folytatja tovább a konyha felé. Szerencsére a berendezéssel itt sincs sok problémája. Leszámítva azt, hogy nem olyan, mint otthon. De ahogy körbejár és felfedez mindent, a végeredménnyel azért meg van elégedve.
A rántotta szerencsére gyors folyamat, így hamar összeszedi a hozzávalókat. Amint ezzel megvan a könyvet veszi kézbe. Kicsit furcsállja, hogy ennyire precíznek kell lenni, de az elején igyekszik mindent megfelelően csinálni. Ha már itt tölti a száműzetését, hát nem szeretné megnehezíteni a dolgát.
Szépen feljegyzetel mindent, majd azt visszarakja a helyére, s már pillanatokon belül pucolja és szeleteli a hagymát, vágja apróra a kolbászt és veri fel a tojásokat.
Hamarosan már egy edényben sül össze az egész, így gyorsnak kell lennie, hogy a kávéval is elkészüljön. Gyorsan mozog és precízen dolgozik. Még akkor is, ha csak egy rántottáról van szó.
Pillanatok múlva pedig már tányéron illatozik a rántotta és bögrében a kávé illata, ami szintén az otthonát idézi fel benne.
Pár szelet kenyeret, a tányért és a kávét felpakolja a tálcára, majd az étkezőbe sétálva rendezi el az asztalon. Innentől már csak az marad hátra, hogy az Urasághoz induljon. Az ajtaja előtt megállva kopogtat, de ismételten nem nyit be. Csak finom, kihúzott tartással álldogál.*
- Morthimer úr, a reggelit felszolgáltam az étkezőben.
//Egy újabb értéktárgy//
*Az utasítások jönnek szépen sorban, ami igen hamar eltereli a lány figyelmét minden másról. Így már a szoba tárgyaiban sem gyönyörködik, s azon sem mélázik el, hogy gazdája vajon valóban kerüli-e a nőkkel való intimebb kapcsolatot. Pedig ezek aztán igen szórakoztató elmélkedések voltak.
Nem szeretné megváratni a gazdáját a reggelivel, főleg, hogy azzal a fránya cipővel is muszáj bajlódnia. Odahaza szinte sosem viselt cipőt. Minek kellet volna a meleg homokban és padlókon? De itt valóban hűvös van mindenhol. Hosszú lesz mire ezt a kényelmetlenséget megszokja.*
- Amint végeztem értesítem!
*Hajol meg mélyen, majd azzal hátat fordít, s kilép a szobából. Először a bejárathoz megy vissza a cipőért, hogy hamar elintézze a tisztogatását. Továbbra sem kedvére való a helyzete, de a muszáj nagy úr. Így felhúzza a topánkát és az útját folytatja tovább a konyha felé. Szerencsére a berendezéssel itt sincs sok problémája. Leszámítva azt, hogy nem olyan, mint otthon. De ahogy körbejár és felfedez mindent, a végeredménnyel azért meg van elégedve.
A rántotta szerencsére gyors folyamat, így hamar összeszedi a hozzávalókat. Amint ezzel megvan a könyvet veszi kézbe. Kicsit furcsállja, hogy ennyire precíznek kell lenni, de az elején igyekszik mindent megfelelően csinálni. Ha már itt tölti a száműzetését, hát nem szeretné megnehezíteni a dolgát.
Szépen feljegyzetel mindent, majd azt visszarakja a helyére, s már pillanatokon belül pucolja és szeleteli a hagymát, vágja apróra a kolbászt és veri fel a tojásokat.
Hamarosan már egy edényben sül össze az egész, így gyorsnak kell lennie, hogy a kávéval is elkészüljön. Gyorsan mozog és precízen dolgozik. Még akkor is, ha csak egy rántottáról van szó.
Pillanatok múlva pedig már tányéron illatozik a rántotta és bögrében a kávé illata, ami szintén az otthonát idézi fel benne.
Pár szelet kenyeret, a tányért és a kávét felpakolja a tálcára, majd az étkezőbe sétálva rendezi el az asztalon. Innentől már csak az marad hátra, hogy az Urasághoz induljon. Az ajtaja előtt megállva kopogtat, de ismételten nem nyit be. Csak finom, kihúzott tartással álldogál.*
- Morthimer úr, a reggelit felszolgáltam az étkezőben.
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:56:02
Üzenet elküldve: 2023-01-25 19:56:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A folt//
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A kötelező körök után a csapat tettre kész. Milyen érdekes, hogy néhány kedvezőtlen, vagy furcsa pillanat ily összekovácsoló erővel bírhat. Az udvar kerítéséhez lépnek, bent csend és némaság, talán a szellő sem rezdít meg egyetlen fűszálat sem. Sepregetni való nincs, még egy fia kupac sem, amin az imént a groteszk figura dolgozhatott volna. Ő sem látszik továbbra sem, csupán a seprű és rajta az a néhány dolog, mit most megnéznek.
A kerítést nem hozzáértő kezek építették, így egyes rácsai között nagyobbak a rések, teljesen mindegy melyikük, de a pergament megkaparinthatják, rajta a szénnel. A látszat ezúttal sem csalt, azonban fecni, vagy cetli helyett egy komplett, összetekerhető, háborítatlan pergamen. Az üres lap. Semmi sincs ráírva, patyolattiszta, csupán a ráhelyezett szén okozott nyomokat. Mintha a csapatnak lenne előkészítve valamiért, ami vagy a nyomozásban, vagy a nyomok rögzítésében segíthet számukra. Így fentről, közelről nézve, ha körbe állják jobban látható üressége.*
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A kötelező körök után a csapat tettre kész. Milyen érdekes, hogy néhány kedvezőtlen, vagy furcsa pillanat ily összekovácsoló erővel bírhat. Az udvar kerítéséhez lépnek, bent csend és némaság, talán a szellő sem rezdít meg egyetlen fűszálat sem. Sepregetni való nincs, még egy fia kupac sem, amin az imént a groteszk figura dolgozhatott volna. Ő sem látszik továbbra sem, csupán a seprű és rajta az a néhány dolog, mit most megnéznek.
A kerítést nem hozzáértő kezek építették, így egyes rácsai között nagyobbak a rések, teljesen mindegy melyikük, de a pergament megkaparinthatják, rajta a szénnel. A látszat ezúttal sem csalt, azonban fecni, vagy cetli helyett egy komplett, összetekerhető, háborítatlan pergamen. Az üres lap. Semmi sincs ráírva, patyolattiszta, csupán a ráhelyezett szén okozott nyomokat. Mintha a csapatnak lenne előkészítve valamiért, ami vagy a nyomozásban, vagy a nyomok rögzítésében segíthet számukra. Így fentről, közelről nézve, ha körbe állják jobban látható üressége.*
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-25 18:41:13
Üzenet elküldve: 2023-01-25 18:41:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Theának tetszenek a szobájában fellelhető egzotikusabb dolgok. Persze, ami őneki egzotikus, az a rabszolgájának talán éppen otthonos. Mindezt csak megállapítja és elraktározza magában. Nincs sok jelentősége.
Végigméri a leányzót és megállapítja, hogy még mindig ugyanabban a ruhában van és ugyanúgy mezítláb.*
- Először is vedd magadhoz a cipődet. Tisztítsd meg alaposan a talpát, és akkor megengedem, hogy viseld a házban. Szükséged lesz rá, sok helyen.
*jegyzi meg, hiszen nem mindenütt van szőnyeg. A padló lehet szálkás, a kő meg jéghideg, hamar gond lenne ebből.*
- Aztán menj a konyhába, ott mindent megtalálsz. A saját reggelidről is ott gondoskodhatsz, természetesen. Az egyik fal mentén találni fogsz egy nagy, bőrkötésű könyvet. Elvárom, hogy ebbe pontosan lejegyzeteld, miből mennyit használtál fel.
*teszi hozzá. Azt Thea már megállapíthatta tegnap, a könyvespolc láttán is, hogy Orthus a pontos nyilvántartások embere. Minden bizonnyal ellenőrizni is szokta, hogy valós-e a nyilvántartás, főleg amíg nem alakul ki benne valamilyen bizalom a szolga iránt (vagy amíg ezt a feladatot át nem veszi egy komornyik).*
- A reggelit az ebédlőben fogyasztom el. Találni fogsz a konyhában kávébabot és darálót. Készíts hozzá kávét is. Ha elkészültél, gyere a dolgozószobámba, ahol tegnap beszéltünk, hogy jelezd!
*teszi hozzá, majd egy intéssel jelzi, hogy a lány elmehet. Valóban, semmiféle megjegyzést vagy utalást nem tesz arra, hogy akarna tőle valami intimebbet is. Mivel most nem akar. Várja a munka.*
//Egy újabb értéktárgy//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Theának tetszenek a szobájában fellelhető egzotikusabb dolgok. Persze, ami őneki egzotikus, az a rabszolgájának talán éppen otthonos. Mindezt csak megállapítja és elraktározza magában. Nincs sok jelentősége.
Végigméri a leányzót és megállapítja, hogy még mindig ugyanabban a ruhában van és ugyanúgy mezítláb.*
- Először is vedd magadhoz a cipődet. Tisztítsd meg alaposan a talpát, és akkor megengedem, hogy viseld a házban. Szükséged lesz rá, sok helyen.
*jegyzi meg, hiszen nem mindenütt van szőnyeg. A padló lehet szálkás, a kő meg jéghideg, hamar gond lenne ebből.*
- Aztán menj a konyhába, ott mindent megtalálsz. A saját reggelidről is ott gondoskodhatsz, természetesen. Az egyik fal mentén találni fogsz egy nagy, bőrkötésű könyvet. Elvárom, hogy ebbe pontosan lejegyzeteld, miből mennyit használtál fel.
*teszi hozzá. Azt Thea már megállapíthatta tegnap, a könyvespolc láttán is, hogy Orthus a pontos nyilvántartások embere. Minden bizonnyal ellenőrizni is szokta, hogy valós-e a nyilvántartás, főleg amíg nem alakul ki benne valamilyen bizalom a szolga iránt (vagy amíg ezt a feladatot át nem veszi egy komornyik).*
- A reggelit az ebédlőben fogyasztom el. Találni fogsz a konyhában kávébabot és darálót. Készíts hozzá kávét is. Ha elkészültél, gyere a dolgozószobámba, ahol tegnap beszéltünk, hogy jelezd!
*teszi hozzá, majd egy intéssel jelzi, hogy a lány elmehet. Valóban, semmiféle megjegyzést vagy utalást nem tesz arra, hogy akarna tőle valami intimebbet is. Mivel most nem akar. Várja a munka.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:26:50
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:26:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Amint engedélyt kap a belépésre nem húzza az időt. Az őszintét megvallva egy pillanatra megfagy, ahogy a szobába lép. Meglepi az, hogy a hálószoba is ennyire egyszerű. A wegtoreni nemesek, legalábbis azok, kiknél szolgált, előszeretettel terítik ki a nagyérdemű elé, hogy nekik mennyi mindenük van. Selyem függönyök, füstölők tömegei, arany hímzéses ruhadarabok, bársonyborítású bútorok, s még megannyi sorolható fölösleges holmi, ami csak arra szolgál, hogy kérkedjenek azzal, amijük van. Ellenben ez a szoba sokkal egyszerűbb, nyugodtabb érzést küld a külvilág felé. Így szokatlan mód a lány gyomra sem rándul görcsbe, mint akkor, mikor előző gazdáinál kellett megjelennie. A wegtoreni emléktárgyak pedig külön megdobogtatják a szívét. A vízipipa is látványos mosolyt varázsol a reggeli álmosságtól még kissé komor arcra. De elég is az ábrándozásból. Teljes figyelmét kényszerű a férfinak szentelni, így barnái hamar vissza is igazodnak gazdájának arcára.*
- Nos, ha a tojás mellé akad szalonna és hagyma... Nos akkor azt hiszem boldogulok a feladattal.
*Kivételes öröm ez a feladat, mert a leginkább főzni szeret. A takarítás és rendezkedés unalmas, ellenben a konyha, az illatok és ízek birodalma sokkal kellemesebb kihívást nyújt a számára. Egy rántotta pedig igazán nem nagy dolog.*
- Itt a szobájában szolgáljam fel, ha elkészült?
*Kulcsolja össze maga előtt a kezeit, ahogy rezzenéstelen arccal fürkészi a férfit. Most is csak a reggelit kéri. Semmi ébresztőnek szánt hancúrozást nem emleget, még egy kis reggeli kényeztetést sem. Ez pedig egyre inkább elnyomja benne a feszültséget gerjesztő gondolatokat, hiszen apránként kezdi elkönyvelni magában, hogy tán a férfi nem is képes ilyesfajta dolgokra, esetleg arra nem is nőket tart. Erre a szemtelenül gonosz gondolatra pedig alig bírja megállni, hogy ne szökjön arcára egy gúnyos vigyor. De az elégedettség nagyobb annál, hogy ne tudja magát türtőztetni. Így inkább csak várja az esetleges további utasításokat, eligazításokat. Annak végeztével pedig felkeresi a konyhát.*
A hozzászólás írója (Theanlyei Echrayash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 23:41:15
//Egy újabb értéktárgy//
*Amint engedélyt kap a belépésre nem húzza az időt. Az őszintét megvallva egy pillanatra megfagy, ahogy a szobába lép. Meglepi az, hogy a hálószoba is ennyire egyszerű. A wegtoreni nemesek, legalábbis azok, kiknél szolgált, előszeretettel terítik ki a nagyérdemű elé, hogy nekik mennyi mindenük van. Selyem függönyök, füstölők tömegei, arany hímzéses ruhadarabok, bársonyborítású bútorok, s még megannyi sorolható fölösleges holmi, ami csak arra szolgál, hogy kérkedjenek azzal, amijük van. Ellenben ez a szoba sokkal egyszerűbb, nyugodtabb érzést küld a külvilág felé. Így szokatlan mód a lány gyomra sem rándul görcsbe, mint akkor, mikor előző gazdáinál kellett megjelennie. A wegtoreni emléktárgyak pedig külön megdobogtatják a szívét. A vízipipa is látványos mosolyt varázsol a reggeli álmosságtól még kissé komor arcra. De elég is az ábrándozásból. Teljes figyelmét kényszerű a férfinak szentelni, így barnái hamar vissza is igazodnak gazdájának arcára.*
- Nos, ha a tojás mellé akad szalonna és hagyma... Nos akkor azt hiszem boldogulok a feladattal.
*Kivételes öröm ez a feladat, mert a leginkább főzni szeret. A takarítás és rendezkedés unalmas, ellenben a konyha, az illatok és ízek birodalma sokkal kellemesebb kihívást nyújt a számára. Egy rántotta pedig igazán nem nagy dolog.*
- Itt a szobájában szolgáljam fel, ha elkészült?
*Kulcsolja össze maga előtt a kezeit, ahogy rezzenéstelen arccal fürkészi a férfit. Most is csak a reggelit kéri. Semmi ébresztőnek szánt hancúrozást nem emleget, még egy kis reggeli kényeztetést sem. Ez pedig egyre inkább elnyomja benne a feszültséget gerjesztő gondolatokat, hiszen apránként kezdi elkönyvelni magában, hogy tán a férfi nem is képes ilyesfajta dolgokra, esetleg arra nem is nőket tart. Erre a szemtelenül gonosz gondolatra pedig alig bírja megállni, hogy ne szökjön arcára egy gúnyos vigyor. De az elégedettség nagyobb annál, hogy ne tudja magát türtőztetni. Így inkább csak várja az esetleges további utasításokat, eligazításokat. Annak végeztével pedig felkeresi a konyhát.*
A hozzászólás írója (Theanlyei Echrayash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 23:41:15
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:05:23
Üzenet elküldve: 2023-01-24 23:05:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy - Másnap//
*Orthus a maga részéről igen kellemes éjszakát tudhat maga mögött. Amikor végül sikerült elterelni buja gondolatait Theáról, és a másnap teendőire kezdett koncentrálni, egyhamar elfogta az álmosság.
Reggel ő is az első harangszóval ébred, de megengedheti magának, hogy még élvezze a pihenést. Nem emlékszik, hogy mit álmodott, csak a jellegére, és abból arra következtet, hogy álmában ismét a rabszolgalány térhetett vissza. Ifjúkorában rendszeresebbek voltak az efféle álmok. Nem is tud mást tenni, mint elnéző mosollyal nyugtázni a dolgot.
A második harangszó előtt már kikel az ágyból, és reggeli tisztálkodását is elvégzi: fogait egy kicsiny fogkefével tisztítja meg, testét egy nedves ruhával dörgöli végig. Lehetne persze ennél alaposabban és kényelmesebben is tisztálkodni, de ő, mint gyakori utazó, néha kedveli az egyszerűbb és gyorsabb módját. Mire Thea kopogtat az ajtaján, már fel is öltözött.*
- Á... Thea... üdvözöllek.
*egy pillanatra nem jutott eszébe a leányzó neve. Bocsánatos, még alig ismeri.
Orthus szobájában még nem járt a lány. Most megállapíthatja, hogy bútorok tekintetében ez a hely és ugyanazt a praktikus, konzervatív eleganciát sugallja, mint minden más a házban. Azonban mindenfelé megakadhat a szeme olyan dolgokon, amik más vidékekről származnak. Orthus megannyi utazásának mementói, köztük több is Wegtorent idézi. Asztala szélén pedig egy díszes vízipipa (nargile) áll.*
- Mondd csak leány, mennyire vagy járatos a konyhában? Rántottát készíteni tudsz-e?
*kérdi. Tisztában van a ház készleteivel, így tudja, hogy minden adott egy jó parasztrántottához. És ha már egyszer van, aki megcsinálja neki, sokkal szívesebben választaná ezt, mint hogy valami fogadóban költse el a reggelijét.*
//Egy újabb értéktárgy - Másnap//
*Orthus a maga részéről igen kellemes éjszakát tudhat maga mögött. Amikor végül sikerült elterelni buja gondolatait Theáról, és a másnap teendőire kezdett koncentrálni, egyhamar elfogta az álmosság.
Reggel ő is az első harangszóval ébred, de megengedheti magának, hogy még élvezze a pihenést. Nem emlékszik, hogy mit álmodott, csak a jellegére, és abból arra következtet, hogy álmában ismét a rabszolgalány térhetett vissza. Ifjúkorában rendszeresebbek voltak az efféle álmok. Nem is tud mást tenni, mint elnéző mosollyal nyugtázni a dolgot.
A második harangszó előtt már kikel az ágyból, és reggeli tisztálkodását is elvégzi: fogait egy kicsiny fogkefével tisztítja meg, testét egy nedves ruhával dörgöli végig. Lehetne persze ennél alaposabban és kényelmesebben is tisztálkodni, de ő, mint gyakori utazó, néha kedveli az egyszerűbb és gyorsabb módját. Mire Thea kopogtat az ajtaján, már fel is öltözött.*
- Á... Thea... üdvözöllek.
*egy pillanatra nem jutott eszébe a leányzó neve. Bocsánatos, még alig ismeri.
Orthus szobájában még nem járt a lány. Most megállapíthatja, hogy bútorok tekintetében ez a hely és ugyanazt a praktikus, konzervatív eleganciát sugallja, mint minden más a házban. Azonban mindenfelé megakadhat a szeme olyan dolgokon, amik más vidékekről származnak. Orthus megannyi utazásának mementói, köztük több is Wegtorent idézi. Asztala szélén pedig egy díszes vízipipa (nargile) áll.*
- Mondd csak leány, mennyire vagy járatos a konyhában? Rántottát készíteni tudsz-e?
*kérdi. Tisztában van a ház készleteivel, így tudja, hogy minden adott egy jó parasztrántottához. És ha már egyszer van, aki megcsinálja neki, sokkal szívesebben választaná ezt, mint hogy valami fogadóban költse el a reggelijét.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 22:45:41
Üzenet elküldve: 2023-01-24 22:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
- Jó éjt Morthimer Uramnak!
*Hajol meg újból egy negédes mosoly kíséretében, de kiegyenesedni már csak akkor kezd, mikor az uraság távozott az alagsorból. Akkor viszont már méla undor ül meg az arcán, korántsem az a kedves, kívánatos mosoly, amit ez idáig magára erőltetett. Valószínűleg álmatlan éjszakája lesz, forgolódásokkal teli. Hisz kétli, hogy a szoba hamar bemelegszik majd, ha egyáltalán képes lesz felfűteni. De reggel korai kelést kívánnak meg tőle, így igyekeznie kell, hogy ne aludjon bele a délelőttbe.
Alig egy fertályóra és már pislákol a tűz a kályhában. Ahhoz nem igazán ért, hogy hogyan tartsa életben, de amíg ég, addig legalább melegít. Lassan leveti magáról a lenge ruhát, majd pőrén bújik be gyorsan a takaró alá. Nem emlékszik arra, hogy valaha kellett e ilyen alaposan bebugyolálva álomra hajtania a fejét. De egy biztos: koránt sem tetszik.
Ennek ellenére a mai nap izgalmainak hála, elég hamar nyomja el az álom. Az éjszaka folyamán időnként azért meg-megébred, amikor dideregni kezd, de olyankor csak jobban betakaródzik, s kora reggelig ha nem is békésen, de azért pihen.*
//Másnap//
*A kora reggel az első harangszóval ébreszti az ében hajú leányt. Aprót rezzen a nem kívánatos hangra, majd mormogva húzza a fejére a takarót. Noha kellemesebb valamivel az idő, ez még távol van az elviselhető melegségtől. Nem akaródzik kibújni a takaró alól, de mivel kezdődik a napja, s a dolgai is, így kénytelen-kelletlen rúgja le magáról a takarót, lassan felülve az ágyon. A tagjait kinyújtóztatva bámul pár pillanatig a földre, míg lassan magához tér, majd egy hosszú sóhaj kíséretében kel fel, veszi kézbe a ruháját, s belebújva igazgatja el a haját. Azt egyelőre nem fogja össze, csak szabadon hagyja leomlani egészen derekáig. Párszor átfésüli ujjaival, majd dolga végeztével indul meg újdonsült gazdájához. Kezdődik a játék, indul a munka. Amíg a szoba elé ér fázósan dörzsöli meg tagjait, de célba értekor már ismét kihúzza magát, felölti bájos mosolyát, s kettőt kopogtat az ajtón, hogy uránál jelentkezzen a részletes teendőinek megbeszélésére.
Attól a tegnap este óta nem tart, hogy egyéb szolgálatokat nyújtania kéne, hisz más férfiakkal ellenben jelenlegi ura egyáltalán nem kapott rá a bájos formákra. Így valószínűleg ma takarít, rendezkedik és ételt tesz az asztalra. Ez még egész vállalható feladatnak hangzik.*
- Jó reggelt Morthimer Uramnak! Remélem időben érkeztem!
*Szól csendesen, hátha ura még pihen, kiélvezi az ágynyugalmat. Amíg utasítást nem kap nem nyit be, csupán csak engedelmesen vár az ajtó előtt.*
//Egy újabb értéktárgy//
- Jó éjt Morthimer Uramnak!
*Hajol meg újból egy negédes mosoly kíséretében, de kiegyenesedni már csak akkor kezd, mikor az uraság távozott az alagsorból. Akkor viszont már méla undor ül meg az arcán, korántsem az a kedves, kívánatos mosoly, amit ez idáig magára erőltetett. Valószínűleg álmatlan éjszakája lesz, forgolódásokkal teli. Hisz kétli, hogy a szoba hamar bemelegszik majd, ha egyáltalán képes lesz felfűteni. De reggel korai kelést kívánnak meg tőle, így igyekeznie kell, hogy ne aludjon bele a délelőttbe.
Alig egy fertályóra és már pislákol a tűz a kályhában. Ahhoz nem igazán ért, hogy hogyan tartsa életben, de amíg ég, addig legalább melegít. Lassan leveti magáról a lenge ruhát, majd pőrén bújik be gyorsan a takaró alá. Nem emlékszik arra, hogy valaha kellett e ilyen alaposan bebugyolálva álomra hajtania a fejét. De egy biztos: koránt sem tetszik.
Ennek ellenére a mai nap izgalmainak hála, elég hamar nyomja el az álom. Az éjszaka folyamán időnként azért meg-megébred, amikor dideregni kezd, de olyankor csak jobban betakaródzik, s kora reggelig ha nem is békésen, de azért pihen.*
//Másnap//
*A kora reggel az első harangszóval ébreszti az ében hajú leányt. Aprót rezzen a nem kívánatos hangra, majd mormogva húzza a fejére a takarót. Noha kellemesebb valamivel az idő, ez még távol van az elviselhető melegségtől. Nem akaródzik kibújni a takaró alól, de mivel kezdődik a napja, s a dolgai is, így kénytelen-kelletlen rúgja le magáról a takarót, lassan felülve az ágyon. A tagjait kinyújtóztatva bámul pár pillanatig a földre, míg lassan magához tér, majd egy hosszú sóhaj kíséretében kel fel, veszi kézbe a ruháját, s belebújva igazgatja el a haját. Azt egyelőre nem fogja össze, csak szabadon hagyja leomlani egészen derekáig. Párszor átfésüli ujjaival, majd dolga végeztével indul meg újdonsült gazdájához. Kezdődik a játék, indul a munka. Amíg a szoba elé ér fázósan dörzsöli meg tagjait, de célba értekor már ismét kihúzza magát, felölti bájos mosolyát, s kettőt kopogtat az ajtón, hogy uránál jelentkezzen a részletes teendőinek megbeszélésére.
Attól a tegnap este óta nem tart, hogy egyéb szolgálatokat nyújtania kéne, hisz más férfiakkal ellenben jelenlegi ura egyáltalán nem kapott rá a bájos formákra. Így valószínűleg ma takarít, rendezkedik és ételt tesz az asztalra. Ez még egész vállalható feladatnak hangzik.*
- Jó reggelt Morthimer Uramnak! Remélem időben érkeztem!
*Szól csendesen, hátha ura még pihen, kiélvezi az ágynyugalmat. Amíg utasítást nem kap nem nyit be, csupán csak engedelmesen vár az ajtó előtt.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:50:06
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Thea szépen követi őt, ahogyan ez elvárható. Egyenes tartására a férfi most kevéssé figyel fel. Egyrészt, mert főleg előtte halad, másrészt pedig, mert nincs sok kedve ehhez a kis idegenvezetéshez.
Igazság szerint nyomasztja a dolog. Akármilyen kevés időt töltött is a házban, mégiscsak az otthona volt. Ám akkor még korántsem volt ilyen elhagyatott. Orthus egyébként korántsem érzelgős fajta, de azért mégis más úgy járni-kelni a házban, hogy az jószerével lakatlan, mint régebben, amikor még éltek a szülei, és nagyobb személyzet szolgálta őket. Szóval nem szívesen vonul végig újabb és újabb üres részeken. Talán ezért is jár még mindig annyi üzleti útra, amikor csak teheti. Közben arra az elhatározásra jut, hogy a lakáj felfogadásának amilyen gyorsan csak lehet, szerét ejti. Semmi kedve még azt is a nyakába venni, hogy ellenőrizze a lány munkáját és fegyelmezze, ha engedetlen.
Mikor végül megérkeznek a szobába és Thea mindent megértvén búcsút vesz tőle, csak biccent egyet.*
- Rendben. Pihenj leány, holnap majd folytatjuk.
*búcsúzik el, aztán magára hagyja Theát az alagsorban. Ő maga pedig visszatér az emeletre. Bár azt tervezte, hogy tovább olvas, gondolatai most már legújabb szerzeménye körül forognak. És ez lassan mosolyt csal az arcára. Valóban nagyon kívánatos a kicsike. Igaz, Orthus hamar ráun a nőkre, de rabszolgája még sose volt. Akárhogy is lesz, alig várja, hogy végre rendesen birtokába vegye a tulajdonát.*
//Egy újabb értéktárgy//
*Thea szépen követi őt, ahogyan ez elvárható. Egyenes tartására a férfi most kevéssé figyel fel. Egyrészt, mert főleg előtte halad, másrészt pedig, mert nincs sok kedve ehhez a kis idegenvezetéshez.
Igazság szerint nyomasztja a dolog. Akármilyen kevés időt töltött is a házban, mégiscsak az otthona volt. Ám akkor még korántsem volt ilyen elhagyatott. Orthus egyébként korántsem érzelgős fajta, de azért mégis más úgy járni-kelni a házban, hogy az jószerével lakatlan, mint régebben, amikor még éltek a szülei, és nagyobb személyzet szolgálta őket. Szóval nem szívesen vonul végig újabb és újabb üres részeken. Talán ezért is jár még mindig annyi üzleti útra, amikor csak teheti. Közben arra az elhatározásra jut, hogy a lakáj felfogadásának amilyen gyorsan csak lehet, szerét ejti. Semmi kedve még azt is a nyakába venni, hogy ellenőrizze a lány munkáját és fegyelmezze, ha engedetlen.
Mikor végül megérkeznek a szobába és Thea mindent megértvén búcsút vesz tőle, csak biccent egyet.*
- Rendben. Pihenj leány, holnap majd folytatjuk.
*búcsúzik el, aztán magára hagyja Theát az alagsorban. Ő maga pedig visszatér az emeletre. Bár azt tervezte, hogy tovább olvas, gondolatai most már legújabb szerzeménye körül forognak. És ez lassan mosolyt csal az arcára. Valóban nagyon kívánatos a kicsike. Igaz, Orthus hamar ráun a nőkre, de rabszolgája még sose volt. Akárhogy is lesz, alig várja, hogy végre rendesen birtokába vegye a tulajdonát.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:19:17
Üzenet elküldve: 2023-01-24 21:19:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy jó szolgáló ismérve az, hogy úgy viselkedjék, hogy a gazdája elégedett legyen. Ha most minden érzelem kiülne az arcára, bizonyosan felébresztené újdonsült gazdájában az ellenérzéseket, ami mindkettőjük számára kellemetlen helyzeteket eredményezne. A lány felmér. A terepet, a lehetőségeket és urát is egyaránt. Noha cseppet sem tetszik neki a helyzete, az elején kár lenne az alig épülő dolgokat rögvest porig rombolni. Így eljátssza a kívánatos cselédet, hisz a férfi pillantásaiból arra vél következtetni, hogy az a tetszetős. Akkor is, ha megemberelve magát még nem hasaltatja a leányt az asztalra, hogy minden ízében kipróbálhassa új tulajdonát. Pedig mennyire is kívánatos a wegtoreni számára egy érzéki, birtokló, önző szeretkezés. Talán az ilyen artheniori ficsúroknak ez már belekerül a közönséges kategóriába, de bizonyára sok olyan praktikát mutathatna, amely a konzervatív városinak a végén igencsak kedvére való volna. Sosem volt annak a híve, amit odahaza műveltek vele. Csak feküdt a zsírtömeg alatt, bámulva a plafont, miközben csendben hallgatta az undorítóan kapkodó lélegzetvételt, remélve, hogy a dagadtnak az lesz az utolsó. De ez sosem jött el. Azután pedig kénytelen volt magát megmakacsolni, teljesítetlenül hagyva a hálószobai kötelességeket. Jelenlegi urától ránézésre többet vár el, bár ez nekik sosem volt érdekes vagy fontos, hogy mik a nő elvárásai. Megcsinálta a ház körüli dolgokat, este széttárta a lábait, azután elbújt a szobájában azon merengve, hogy milyen íze lehet az igazi szabadságnak, mit sehogy sem képes kiharcolni magának. Valószínűleg itt is ez lesz a jussa, noha első felmérésén igen jól végez Morthimer úr. Igyekszik kívánatosnak mutatni magát, a férfi mégsem kap az alkalmon. Pedig milyen szép is lenne az elején szarvát törni a bikának egy csendes és burkolt visszautasítással. Kitapasztalni, hogy meddig feszegetheti a húrokat, mennyire messze mehet el.
Ezen gondolatok ellenére arcán továbbra is csak szelíd mosoly bújik meg, ahogy úgy tesz, mint aki issza urának minden szavát.
Amint gazdája felkel hűségesen szegődik a nyomába. Lassú léptekkel, egyenes, büszke tartással, ami nem jellemző a szolgálókra. Legalábbis azokra nem, akik már feladták, s teljesen megtörtté váltak.*
- Valóban igen hideg és komor hangulatot kölcsönöz ennek a csodás háznak. Igyekszem életet lehelni belé.
*Bólint az utasításra, s most kivételesen őszintén is gondolja a kimondott szavakat. Hiszen a ház eddig látott részeivel semmi baja nincs. Valóban kedvére való, annak ellenére is, hogy nem ezt a fajta stílust szokta meg Wegtorenben. Csupán csak a ridegen uralkodó borús hangulat az, ami ellenérzéseket gerjeszt benne. Ha már itt kell sínylődnie, hát szíves örömest teszi meg azt a feladatot, hogy életet vigyen a falak közé.
A cselédek részlege sem vált ki belőle kellemesebb érzéseket. Az egész szoba halottnak tűnik, amire csak rátesz egy méretes lapáttal a hideg.*
~Akár börtön is lehetne.~
*Sóhajtja magában, ahogy lassan belép a szobába, majd a kályhára pillant. A férfi kérdésére csak kurtán bólint egy aprót. Hisz nem igényelhet nagyobb tudást, mint az otthoni éjszakákon, a csillagos ég alatt tábortüzet gyújtani. Noha azt nem vallaná be, hogy kályhával még sosem volt dolga, azért nem esik kétségbe a feladattól. Persze azért ott lebeg a félsz a feje fölött, hogy a meleg otthon helyett most egy sötét és hideg szobában fogja álomra hajtani a fejét.*
- Úgy hiszem, hogy megbirkózom a feladattal.
*Fordul végül mosolyogva a férfihoz.*
- Ha mára nincs más, akkor jó éjszakát kívánok Morthimer uramnak.
*Süti le kissé a szemeit, majd aprót hajol a férfi előtt.*
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy jó szolgáló ismérve az, hogy úgy viselkedjék, hogy a gazdája elégedett legyen. Ha most minden érzelem kiülne az arcára, bizonyosan felébresztené újdonsült gazdájában az ellenérzéseket, ami mindkettőjük számára kellemetlen helyzeteket eredményezne. A lány felmér. A terepet, a lehetőségeket és urát is egyaránt. Noha cseppet sem tetszik neki a helyzete, az elején kár lenne az alig épülő dolgokat rögvest porig rombolni. Így eljátssza a kívánatos cselédet, hisz a férfi pillantásaiból arra vél következtetni, hogy az a tetszetős. Akkor is, ha megemberelve magát még nem hasaltatja a leányt az asztalra, hogy minden ízében kipróbálhassa új tulajdonát. Pedig mennyire is kívánatos a wegtoreni számára egy érzéki, birtokló, önző szeretkezés. Talán az ilyen artheniori ficsúroknak ez már belekerül a közönséges kategóriába, de bizonyára sok olyan praktikát mutathatna, amely a konzervatív városinak a végén igencsak kedvére való volna. Sosem volt annak a híve, amit odahaza műveltek vele. Csak feküdt a zsírtömeg alatt, bámulva a plafont, miközben csendben hallgatta az undorítóan kapkodó lélegzetvételt, remélve, hogy a dagadtnak az lesz az utolsó. De ez sosem jött el. Azután pedig kénytelen volt magát megmakacsolni, teljesítetlenül hagyva a hálószobai kötelességeket. Jelenlegi urától ránézésre többet vár el, bár ez nekik sosem volt érdekes vagy fontos, hogy mik a nő elvárásai. Megcsinálta a ház körüli dolgokat, este széttárta a lábait, azután elbújt a szobájában azon merengve, hogy milyen íze lehet az igazi szabadságnak, mit sehogy sem képes kiharcolni magának. Valószínűleg itt is ez lesz a jussa, noha első felmérésén igen jól végez Morthimer úr. Igyekszik kívánatosnak mutatni magát, a férfi mégsem kap az alkalmon. Pedig milyen szép is lenne az elején szarvát törni a bikának egy csendes és burkolt visszautasítással. Kitapasztalni, hogy meddig feszegetheti a húrokat, mennyire messze mehet el.
Ezen gondolatok ellenére arcán továbbra is csak szelíd mosoly bújik meg, ahogy úgy tesz, mint aki issza urának minden szavát.
Amint gazdája felkel hűségesen szegődik a nyomába. Lassú léptekkel, egyenes, büszke tartással, ami nem jellemző a szolgálókra. Legalábbis azokra nem, akik már feladták, s teljesen megtörtté váltak.*
- Valóban igen hideg és komor hangulatot kölcsönöz ennek a csodás háznak. Igyekszem életet lehelni belé.
*Bólint az utasításra, s most kivételesen őszintén is gondolja a kimondott szavakat. Hiszen a ház eddig látott részeivel semmi baja nincs. Valóban kedvére való, annak ellenére is, hogy nem ezt a fajta stílust szokta meg Wegtorenben. Csupán csak a ridegen uralkodó borús hangulat az, ami ellenérzéseket gerjeszt benne. Ha már itt kell sínylődnie, hát szíves örömest teszi meg azt a feladatot, hogy életet vigyen a falak közé.
A cselédek részlege sem vált ki belőle kellemesebb érzéseket. Az egész szoba halottnak tűnik, amire csak rátesz egy méretes lapáttal a hideg.*
~Akár börtön is lehetne.~
*Sóhajtja magában, ahogy lassan belép a szobába, majd a kályhára pillant. A férfi kérdésére csak kurtán bólint egy aprót. Hisz nem igényelhet nagyobb tudást, mint az otthoni éjszakákon, a csillagos ég alatt tábortüzet gyújtani. Noha azt nem vallaná be, hogy kályhával még sosem volt dolga, azért nem esik kétségbe a feladattól. Persze azért ott lebeg a félsz a feje fölött, hogy a meleg otthon helyett most egy sötét és hideg szobában fogja álomra hajtani a fejét.*
- Úgy hiszem, hogy megbirkózom a feladattal.
*Fordul végül mosolyogva a férfihoz.*
- Ha mára nincs más, akkor jó éjszakát kívánok Morthimer uramnak.
*Süti le kissé a szemeit, majd aprót hajol a férfi előtt.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:55:55
Üzenet elküldve: 2023-01-24 19:55:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Orthus bizalmatlan ember, s ráadásnak az a fajta, aki egész ügyesen olvas nem csak az arc mimikájából, hanem a testtartásból, gesztusokból, hangfekvésből, de leginkább a szemek villanásából.
Thea viselkedésében pedig van valami zavaró. Úgy tartja magát, ahogy kell. Úgy is beszél, még a tekintetéből se lehet túl sokat kiolvasni. Éppen ez a hatalmas önkontroll az, ami árulkodó. Aki ennyire jól képes azt mutatni, amit mások látni akarnak, annál sose lehet igazán tudni, hogy mit gondol valójában. Bár egy szolgálónál ez előny. A megbízót vagy gazdát általában a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondol a szolga, szóval miért is kéne könnyen leolvasnia a tekintetéből?
Arról nem is beszélve, hogy mi mindenre lenne képes ezzel a tudással és ezzel a testtel, ha nem rabszolga lenne, hanem a saját pecsenyéjét sütögethetné. Értékes eszköz lehetne, a megfelelő kezekben. Több, mint jó kis hempergő társ vagy egy alázatos takarítónő.*
- Helyes, helyes.
*feleli mindössze Theanlyei patikamérlegen kimért alázatos válaszára, majd figyeli, ahogy a leányzó felkel a székről és a könyvespolchoz libeg. Ahhoz képest, hogy mennyire nem szívleli urai érintését (amiről Orthus persze most még mit sem tud), láthatóan mindent megtesz azért, hogy kívánatos legyen. Ahogy megáll ott a polc mellett és elővillantja a bokáját, a férfinak újra megjön a kedve ahhoz, hogy az asztalra döntse és kedvét lelje benne. Mintha a lány is ezt akarná, nem mintha bármi jelentősége lenne annak egy rabszolga esetében, hogy mit akar és mit nem.
Hogy erre a kis kettyintésre (vagy éppen Thea első ellenszegülésére) nem kerül sor most rögtön, az talán csak azért van, mert Orthus a maga részéről nem kedveli a közönséges dolgokat. Szereti megadni a módját. Nem csak úgy sebtiben, hanem alaposan kiélvezve az első együttlétet, élménnyé téve azt.
Úgyhogy egyelőre megacélozza magát, és egyszerűen felkel az ültéből.*
- Akkor kövess!
* azzal az ajtóhoz lép és kitárja, és csak akkor lép ki rajta, amikor Thea már felzárkózik. Ezúttal is a férfi megy elől, hiszen az utat mutatja. De nem csak azt, hogy merre kell menni a cselédszállások felé, hanem út közben bemutatja a házat annyira, amennyire azt Theának ismernie szükséges. Maga a ház még mindig javarészt sötét, amit Orthus szóvá is tesz.*
- Ez az elhagyott sötétség nem kedvemre való. Eddig ritkán töltöttem időt a házamban, de ez másképpen lesz. Azt akarom, hogy megint legyen élet a falak között. Mindig legyen gondod arra, hogy a fali mécsesek világítsanak, amikor a nap már lemenőben van!
*adja utasításba.
Mikor megérkeznek az alagsorba, a cselédek részlegébe, Thea megfigyelheti, hogy bár itt minden bútor sokkal egyszerűbb és minden dísztelen, de nem kopott és szegényes. A szoba, amit végül kap, szintén takaros. Még úgy is, hogy csak egy szűk kis ablaka van magasan (hiszen maga a szoba alagsori, háromnegyed-részt már a föld alatt van). Takaros ágy, és minden szükséges alapfelszerelés a mindennapokhoz. Viszont hideg van. Ezen a szinten cserépkályhák vannak. Két szoba osztozik egyen, a közös falon. Mivel most nem lakja senki ezt a részt, így ez nincs befűtve.*
- Azt javaslom, erről még gondoskodj nyugovóra térés előtt, ha nem akarsz megfázni az éjjel. Tűzifát találsz a folyosón... tudod, hogyan kell kályhába begyújtani, ugye, te lány?
*kérdi aztán. Simán el tudja képzeli egy wegtoreniről, hogy fogalma sincs, mi fán terem egy cserépkályha.*
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Orthus bizalmatlan ember, s ráadásnak az a fajta, aki egész ügyesen olvas nem csak az arc mimikájából, hanem a testtartásból, gesztusokból, hangfekvésből, de leginkább a szemek villanásából.
Thea viselkedésében pedig van valami zavaró. Úgy tartja magát, ahogy kell. Úgy is beszél, még a tekintetéből se lehet túl sokat kiolvasni. Éppen ez a hatalmas önkontroll az, ami árulkodó. Aki ennyire jól képes azt mutatni, amit mások látni akarnak, annál sose lehet igazán tudni, hogy mit gondol valójában. Bár egy szolgálónál ez előny. A megbízót vagy gazdát általában a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondol a szolga, szóval miért is kéne könnyen leolvasnia a tekintetéből?
Arról nem is beszélve, hogy mi mindenre lenne képes ezzel a tudással és ezzel a testtel, ha nem rabszolga lenne, hanem a saját pecsenyéjét sütögethetné. Értékes eszköz lehetne, a megfelelő kezekben. Több, mint jó kis hempergő társ vagy egy alázatos takarítónő.*
- Helyes, helyes.
*feleli mindössze Theanlyei patikamérlegen kimért alázatos válaszára, majd figyeli, ahogy a leányzó felkel a székről és a könyvespolchoz libeg. Ahhoz képest, hogy mennyire nem szívleli urai érintését (amiről Orthus persze most még mit sem tud), láthatóan mindent megtesz azért, hogy kívánatos legyen. Ahogy megáll ott a polc mellett és elővillantja a bokáját, a férfinak újra megjön a kedve ahhoz, hogy az asztalra döntse és kedvét lelje benne. Mintha a lány is ezt akarná, nem mintha bármi jelentősége lenne annak egy rabszolga esetében, hogy mit akar és mit nem.
Hogy erre a kis kettyintésre (vagy éppen Thea első ellenszegülésére) nem kerül sor most rögtön, az talán csak azért van, mert Orthus a maga részéről nem kedveli a közönséges dolgokat. Szereti megadni a módját. Nem csak úgy sebtiben, hanem alaposan kiélvezve az első együttlétet, élménnyé téve azt.
Úgyhogy egyelőre megacélozza magát, és egyszerűen felkel az ültéből.*
- Akkor kövess!
* azzal az ajtóhoz lép és kitárja, és csak akkor lép ki rajta, amikor Thea már felzárkózik. Ezúttal is a férfi megy elől, hiszen az utat mutatja. De nem csak azt, hogy merre kell menni a cselédszállások felé, hanem út közben bemutatja a házat annyira, amennyire azt Theának ismernie szükséges. Maga a ház még mindig javarészt sötét, amit Orthus szóvá is tesz.*
- Ez az elhagyott sötétség nem kedvemre való. Eddig ritkán töltöttem időt a házamban, de ez másképpen lesz. Azt akarom, hogy megint legyen élet a falak között. Mindig legyen gondod arra, hogy a fali mécsesek világítsanak, amikor a nap már lemenőben van!
*adja utasításba.
Mikor megérkeznek az alagsorba, a cselédek részlegébe, Thea megfigyelheti, hogy bár itt minden bútor sokkal egyszerűbb és minden dísztelen, de nem kopott és szegényes. A szoba, amit végül kap, szintén takaros. Még úgy is, hogy csak egy szűk kis ablaka van magasan (hiszen maga a szoba alagsori, háromnegyed-részt már a föld alatt van). Takaros ágy, és minden szükséges alapfelszerelés a mindennapokhoz. Viszont hideg van. Ezen a szinten cserépkályhák vannak. Két szoba osztozik egyen, a közös falon. Mivel most nem lakja senki ezt a részt, így ez nincs befűtve.*
- Azt javaslom, erről még gondoskodj nyugovóra térés előtt, ha nem akarsz megfázni az éjjel. Tűzifát találsz a folyosón... tudod, hogyan kell kályhába begyújtani, ugye, te lány?
*kérdi aztán. Simán el tudja képzeli egy wegtoreniről, hogy fogalma sincs, mi fán terem egy cserépkályha.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:45:43
Üzenet elküldve: 2023-01-24 14:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A folt//
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
- Aeghir, Aokin. *Megismétli a neveket egy-egy rövid főhajtással becses tulajdonosuk felé, és persze azért, hogy könnyebben megjegyezze őket. A sepregető után maradt papírdarab az ő érdeklődését is felkelti. Ha Aeghirnek segítségre van szüksége, hogy megkaparintsa, Sygphie szívesen segít. Ha egy vékonyabb kar könnyebben fér át a kerítésen, ő nem fog visszakozni. Amennyiben bármelyikük eléri, a nő minden figyelmét a cetlinek szenteli, legalább addig se a vérrel kell foglalkoznia.*
- Nagyon-nagyon sok. *Helyesel és valóban beleborzong.* Talán nem is egy valakié. Vagy valamié. *Utóbbit kissé bizonytalanul teszi hozzá. Szeretne hinni benne, hogy nem érző lénytől származik, de túlzás lenne azt állítani, hogy sikerül is.*
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
- Aeghir, Aokin. *Megismétli a neveket egy-egy rövid főhajtással becses tulajdonosuk felé, és persze azért, hogy könnyebben megjegyezze őket. A sepregető után maradt papírdarab az ő érdeklődését is felkelti. Ha Aeghirnek segítségre van szüksége, hogy megkaparintsa, Sygphie szívesen segít. Ha egy vékonyabb kar könnyebben fér át a kerítésen, ő nem fog visszakozni. Amennyiben bármelyikük eléri, a nő minden figyelmét a cetlinek szenteli, legalább addig se a vérrel kell foglalkoznia.*
- Nagyon-nagyon sok. *Helyesel és valóban beleborzong.* Talán nem is egy valakié. Vagy valamié. *Utóbbit kissé bizonytalanul teszi hozzá. Szeretne hinni benne, hogy nem érző lénytől származik, de túlzás lenne azt állítani, hogy sikerül is.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-24 01:28:02
Üzenet elküldve: 2023-01-24 01:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Theánál bárkit lehet jobb rabszolgának nevezni. Akár egy egyszerű mosónőt is, aki meghúzódva, lesütött szemekkel sikálja az ingeket a dézsában. Vagy a szégyenlős szobalányt, aki csak úgy csüng az ura szavain, hogy éppen hol kéne kipókhálózni. Wegtoren is tele van az ehhez hasonlókkal, akik már rég feladták a szabadságról szőtt álmokat, az édes ízét annak, hogy a maguk urai legyenek. Ezt azon a napon is végig nézte a többieken, amikor a Morthimer ház javára kikiáltották azt a nevetségesen alacsony árat. Amit még rabszolgaként is vehetne sértésnek, de inkább büszkeséggel tölti el a járt út, amin eljutott odáig, hogy előző gazdái minden egyes alkalommal inkább túladtak rajta. Annak pedig hamar híre ment, így hazájában már senki sem kapkodott utána. Hisz kinek kell egy olyan nő, aki egyetlen pillantásával is képes megalázni az urát? Thea ott az életével játszott. Hisz egy engedetlen rabszolga nem élvez kegyelmet. Bármelyik gazdája dönthetett volna úgy, hogy kivégezteti. Szerencséjére tudásban és szépségben sok wegtoreni cafka közül kimagaslik, ha nem is mindegyiktől. Így csak legyintettek, hogy kár lenne érte. Ezen felül most biztos tovább hízik a májuk, hogy idegen vidékre száműzették, mert tudják, hogy egy vérbeli wegtoreninek fájó az otthontól távol. Thea pedig ízig-vérig wegtoreni. Tüzes, titokzatos, buja és heves, aminek egy részét hamarosan Morthimer úr is meg fog tapasztalni, ha nem elég óvatos.
Új gazdáját végig mérve valóban nem tükröződik arcán a lenyűgözöttség. Igazából semmi sem tükröződik rajta. Lábait keresztbe pakolva tetteti a figyelmes hallgatóságot, miközben azon elmélkedik, hogy járhatott volna rosszabbul is. Odahaza Warach egy hájas disznó volt, aki nem átallott a zsíros ujjaival érinteni a kreol bőrt. Nem is tudta sokáig titkolni, hogy alig volt híja, hogy felforduljon tőle a gyomra. A férfinak nem is volt sok alkalma érinteni a lányt, s szerencsére már ez a teher is leszállt a válláról. Szóval új birtoklója ennél azért tetszetősebb. Nem azt állítja, hogy nem kívánja meg az edzett izmokat, sőt, viszont az érett férfiak mindig is a gyengéi voltak. Természetesen nem tervezi széttárni bájait a férfinak, de ez majd a jövő problémája lesz.
Most ideje, hogy jöjjön a fekete leves, s végig hallgassa új gazdája igényeit, s kívánságait.*
- Ha uramnak megfelel, hát nekem is megfelel. A Thea továbbra is tökéletes választás.
*Hajt mélyebben fejet a férfi felé, amihez egy bájos mosolyt is magára varázsol, legyűrve magában a haragot és a megvetést. Még hogy új nevet válasszon. Csak a senkiházi talpnyalók szabadulnak meg igaz nevüktől. A gyávák. Egy igaz és bátor nő még a wegtoreniek körében is azzal a névvel hal meg, amellyel született.
Ezen gondolatok és az újabb megjegyzés ellenére sem hervad le a mosoly az arcáról. Noha a szemöldöke aprót rándul, amint a férfi kiejti, hogy ki kinek a tulajdona. Sajnos ez így van egészen addig, amíg az átadott papíros létezik, s az Orthus tulajdonát képezi.
Azon kissé meglepődik, hogy egyelőre csak ők ketten lakják majd a házat. Valamiért azt gondolta, hogy nagyobb úr ő ennél, de úgy néz ki mégsem akkora nemes, mint azt előző ura rebesgette.*
~A hazug pöcs.~
*A nemesekkel az a jó, hogy bőven futja szórakozásokra, így a szolgákat inkább hencegésből tartja. Éppen ezért ritkán nyúl hozzájuk. A kevésbé módos fajtának ennél több szabadideje van, hisz az aranya korlátozottabb annál, mintsem hogy ostobaságokra elherdálja. Talán a munka majd távol tartja tőle a férfit, s ritkán kell kerülgetniük egymást.
Ennek ellenére értőn hallgatja végig a többit. Amit kár volt, mert vére csak egyre inkább forrni kezd benne, s bosszúsága vele egyhuzamban nő. Sejtette, hogy kitérnek azokra a szolgálatokra. De az felháborító, hogy cselédruhába akarják kényszeríteni, csak mert itt az a megszokott.
Ennek ellenére dühe nem ütközik ki az arcára. Megtanulta már, hogy kezelje az indulatait, s elrejtse érzelmeit. Többé-kevésbé sikerrel is jár. Talán az út fáradalmai sem engedik, hogy komolyabban háborogni kezdjen.*
- Morthimer uram igazán figyelmes gazdának tűnik. *Hazudja a negédes szavakat.* Mindent a lehető legnagyobb odafigyeléssel fogok megtanulni és használni, hogy Uramnak ne legyen rám panasza.
*Kel fel lassan ültéből, majd ringó csípővel kezdi lassan körbejárni a szobát, megszemlélni a könyveket, bútorokat. Az egyik könyvespolc előtt megállva simít végig mutatóujjával egy kiszemelt könyv gerincén, közben barna pillantásai visszavándorolnak a férfihoz. Bal lábát behajlítva kissé előrébb pakolja, így ruhájának vágása miatt az anyag le is siklik combjáról, ezzel szinte csípőig felfedve a csupasz bőrt. Igyekszik arra törekedni, hogy tartása, pillantása és hangja is megfelelő mértékű bujaságot sugározzon, hogy ezzel altasson el minden kétséget a férfiban az iránt, hogy vajon miért is köthetett olyan rossz üzletet akkor Wegtorenben.*
- Uram tökéletesen felvázolt mindent, így nincs kérdésem. Kérem már csak azzal fáradjon, hogy megmutassa nekem, amit még tudnom kell, azután pedig térjen nyugovóra. Hisz a jó gazda nem csak fess és sármos, hanem kipihent is, hogy megfelelően erős kézzel tudja irányítani hű szolgálóját.
*Húzza vissza kezét a könyvtől, hogy visszaringjon a fotelhez, amibe vissza is teszi magát, s kíváncsian fürkészi gazdája arcát. Már csak azt a gyomorforgást kéne leküzdenie, amit saját bájolgó hangja váltott ki.*
A hozzászólás írója (Theanlyei Echrayash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 01:29:17
//Egy újabb értéktárgy//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Theánál bárkit lehet jobb rabszolgának nevezni. Akár egy egyszerű mosónőt is, aki meghúzódva, lesütött szemekkel sikálja az ingeket a dézsában. Vagy a szégyenlős szobalányt, aki csak úgy csüng az ura szavain, hogy éppen hol kéne kipókhálózni. Wegtoren is tele van az ehhez hasonlókkal, akik már rég feladták a szabadságról szőtt álmokat, az édes ízét annak, hogy a maguk urai legyenek. Ezt azon a napon is végig nézte a többieken, amikor a Morthimer ház javára kikiáltották azt a nevetségesen alacsony árat. Amit még rabszolgaként is vehetne sértésnek, de inkább büszkeséggel tölti el a járt út, amin eljutott odáig, hogy előző gazdái minden egyes alkalommal inkább túladtak rajta. Annak pedig hamar híre ment, így hazájában már senki sem kapkodott utána. Hisz kinek kell egy olyan nő, aki egyetlen pillantásával is képes megalázni az urát? Thea ott az életével játszott. Hisz egy engedetlen rabszolga nem élvez kegyelmet. Bármelyik gazdája dönthetett volna úgy, hogy kivégezteti. Szerencséjére tudásban és szépségben sok wegtoreni cafka közül kimagaslik, ha nem is mindegyiktől. Így csak legyintettek, hogy kár lenne érte. Ezen felül most biztos tovább hízik a májuk, hogy idegen vidékre száműzették, mert tudják, hogy egy vérbeli wegtoreninek fájó az otthontól távol. Thea pedig ízig-vérig wegtoreni. Tüzes, titokzatos, buja és heves, aminek egy részét hamarosan Morthimer úr is meg fog tapasztalni, ha nem elég óvatos.
Új gazdáját végig mérve valóban nem tükröződik arcán a lenyűgözöttség. Igazából semmi sem tükröződik rajta. Lábait keresztbe pakolva tetteti a figyelmes hallgatóságot, miközben azon elmélkedik, hogy járhatott volna rosszabbul is. Odahaza Warach egy hájas disznó volt, aki nem átallott a zsíros ujjaival érinteni a kreol bőrt. Nem is tudta sokáig titkolni, hogy alig volt híja, hogy felforduljon tőle a gyomra. A férfinak nem is volt sok alkalma érinteni a lányt, s szerencsére már ez a teher is leszállt a válláról. Szóval új birtoklója ennél azért tetszetősebb. Nem azt állítja, hogy nem kívánja meg az edzett izmokat, sőt, viszont az érett férfiak mindig is a gyengéi voltak. Természetesen nem tervezi széttárni bájait a férfinak, de ez majd a jövő problémája lesz.
Most ideje, hogy jöjjön a fekete leves, s végig hallgassa új gazdája igényeit, s kívánságait.*
- Ha uramnak megfelel, hát nekem is megfelel. A Thea továbbra is tökéletes választás.
*Hajt mélyebben fejet a férfi felé, amihez egy bájos mosolyt is magára varázsol, legyűrve magában a haragot és a megvetést. Még hogy új nevet válasszon. Csak a senkiházi talpnyalók szabadulnak meg igaz nevüktől. A gyávák. Egy igaz és bátor nő még a wegtoreniek körében is azzal a névvel hal meg, amellyel született.
Ezen gondolatok és az újabb megjegyzés ellenére sem hervad le a mosoly az arcáról. Noha a szemöldöke aprót rándul, amint a férfi kiejti, hogy ki kinek a tulajdona. Sajnos ez így van egészen addig, amíg az átadott papíros létezik, s az Orthus tulajdonát képezi.
Azon kissé meglepődik, hogy egyelőre csak ők ketten lakják majd a házat. Valamiért azt gondolta, hogy nagyobb úr ő ennél, de úgy néz ki mégsem akkora nemes, mint azt előző ura rebesgette.*
~A hazug pöcs.~
*A nemesekkel az a jó, hogy bőven futja szórakozásokra, így a szolgákat inkább hencegésből tartja. Éppen ezért ritkán nyúl hozzájuk. A kevésbé módos fajtának ennél több szabadideje van, hisz az aranya korlátozottabb annál, mintsem hogy ostobaságokra elherdálja. Talán a munka majd távol tartja tőle a férfit, s ritkán kell kerülgetniük egymást.
Ennek ellenére értőn hallgatja végig a többit. Amit kár volt, mert vére csak egyre inkább forrni kezd benne, s bosszúsága vele egyhuzamban nő. Sejtette, hogy kitérnek azokra a szolgálatokra. De az felháborító, hogy cselédruhába akarják kényszeríteni, csak mert itt az a megszokott.
Ennek ellenére dühe nem ütközik ki az arcára. Megtanulta már, hogy kezelje az indulatait, s elrejtse érzelmeit. Többé-kevésbé sikerrel is jár. Talán az út fáradalmai sem engedik, hogy komolyabban háborogni kezdjen.*
- Morthimer uram igazán figyelmes gazdának tűnik. *Hazudja a negédes szavakat.* Mindent a lehető legnagyobb odafigyeléssel fogok megtanulni és használni, hogy Uramnak ne legyen rám panasza.
*Kel fel lassan ültéből, majd ringó csípővel kezdi lassan körbejárni a szobát, megszemlélni a könyveket, bútorokat. Az egyik könyvespolc előtt megállva simít végig mutatóujjával egy kiszemelt könyv gerincén, közben barna pillantásai visszavándorolnak a férfihoz. Bal lábát behajlítva kissé előrébb pakolja, így ruhájának vágása miatt az anyag le is siklik combjáról, ezzel szinte csípőig felfedve a csupasz bőrt. Igyekszik arra törekedni, hogy tartása, pillantása és hangja is megfelelő mértékű bujaságot sugározzon, hogy ezzel altasson el minden kétséget a férfiban az iránt, hogy vajon miért is köthetett olyan rossz üzletet akkor Wegtorenben.*
- Uram tökéletesen felvázolt mindent, így nincs kérdésem. Kérem már csak azzal fáradjon, hogy megmutassa nekem, amit még tudnom kell, azután pedig térjen nyugovóra. Hisz a jó gazda nem csak fess és sármos, hanem kipihent is, hogy megfelelően erős kézzel tudja irányítani hű szolgálóját.
*Húzza vissza kezét a könyvtől, hogy visszaringjon a fotelhez, amibe vissza is teszi magát, s kíváncsian fürkészi gazdája arcát. Már csak azt a gyomorforgást kéne leküzdenie, amit saját bájolgó hangja váltott ki.*
A hozzászólás írója (Theanlyei Echrayash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.24 01:29:17
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-23 22:35:51
Üzenet elküldve: 2023-01-23 22:35:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Fürkész pillantással figyeli, ahogy a lány körülnéz új otthonában. Annyit mindenképpen megállapít, hogy van tartása. Ami egy rabszolgánál annyira nem jellemző. Inkább a megszeppentség és az alázatosság kellene, hogy áradjon még a testtartásából is. Hiszen ilyen egy jó rabszolga.
Ám Theanlyei nem jó rabszolga. Hogy pontosan miért, azt nem tudja. De már az igen jutányos ár, amin elkelt, is ezt igazolja. Meglehet, hogy előző gazdája úgy gondolta, rászedi Orthust a vásárral, a tájékozatlan külhonit. De Orthus szeret tisztában lenni az árakkal. Az olyan portéka árával is, amivel egyébként nem kereskedik. A rabszolgapiacot is eléggé ismeri ahhoz, hogy tudja, Theanlyei a képzettségeihez és testi adottságaihoz képest mélyen áron alul kelt el. Szóval jönni fog egy kellemetlen meglepetés. Csak azt nem tudja még, hogy mi.
Először azonban a kellemes meglepetés ideje jön el, már a dolgozószobában, amikor a leányzó megszabadul az utazóköpenyétől, és felfedi az alakját. Persze Orthus látta már korábban is, amikor megvásárolta. De az már rég volt. Ráadásul egészen más Theanlyeit itt, saját otthona falai között így látni, mint Wegtorenben. Maga a megtestesült buja egzotikum a konzervatív falak között. Kedvtelve nézegeti, nem úgy, mint a bejáratnál. Ott inkább csak arra volt kíváncsi, hogy rendben van-e.
Ha a lány végigméri, már kevésbé lehet lenyűgözve. Orthus Morthimer negyvenes évei derekán járó, egyenes tartású ember, arcán egyfajta fagyos merevség honol, tekintete pedig nagyon is fürkésző. Láthatóan van egy kis pocakja, ugyanakkor az arcán is látszik, hogy egyáltalán nincs elkényelmesedve. Bőre napbarnított, de persze egyáltalán nem olyan kreolos, mint a lányé.
Theanlyei szavai kellően készségesek, nincs oka azt gondolni, hogy bármiféle kellemetlenség, vagy visszautasítás érhetné.*
- Thea. Nekem megfelel. Mivel új földön új életet kezdhetsz, megengedem neked, hogy másik nevet válassz, ha szeretnél. Ha nekem is tetszik, akkor úgy foglak szólítani.
*mondja. Majd így folytatja.*
- Én Orthus Morthimer vagyok. Az én tulajdonom vagy. Szólíthatsz Uramnak, vagy Morthimer úrnak. Természetesen a kellő tiszteletet mindenkor elvárom.
Mostantól ez a ház az otthonod. Egészen pontosan a cseléd szállásrészen lesz egy szobád. Jelenleg más személyzet nincs a házban, de ez változni fog. Nemsokára felfogadok egy lakájt, és még legalább egy cselédet, valamint egy szakácsnőt. Addig egyedül kell ellátnod a ház körüli teendőket. Mivel jelenleg csak én lakom a házat, ez még elviselhető mértékű munka lesz a számodra.
*kezd bele a lány számára legfontosabb részletek tisztázásába.*
- Ha a többi cseléd megérkezik, természetesen enyhítünk majd a terheiden, és több időd lesz a személyi szolgálatomra.
*teszi hozzá, utalva arra, hogy milyen elképzelései vannak a lánnyal. Ami szerinte magától értetődő is.
Tekintettel arra, hogy Thea öltözete még wegtoreni mértékkel nézve is kihívó, természetesnek veszi, hogy a nő szórakoztatóként is volt használva és hogy ez nem érheti váratlanul. Ismét végigméri a leányt, majd hozzáteszi.*
- A ruhád nagyon csinos, de sajnos nem illik az itteni időjáráshoz, sem pedig e házhoz. Gondoskodni fogok a számodra megfelelő szolgáló öltözetről. De azért kerítünk majd rá alkalmat, hogy ebben az öltözetben szolgálj.
*mondja. Határozottan kedve lenne most rögtön megkapni a lányt. Azonban most inkább türtőzteti magát. Mégis csak az első napja az új városban, az új házban, egy hosszú és fárasztó út után. Meglehet, Wegtorenben az ilyesmire nem lettek volna tekintettel, de most Artheniorban vannak. A lánynak meg kell tanulnia, hogy bizonyos dolgok itt másképpen mennek. És még az is lehet, hogy ez tetszeni fog neki.*
- A szolgálatod a holnapi naptól veszi kezdetét. Ma este még megmutatom neked azt, amit tudnod kell, aztán hagyom, hogy lepihenj. Én jellemzően hat óra magasságában kelek reggelente. Ami itt a pirkadat utáni második harangszó. Akkor jelentkezz nálam, és megmutatom neked a házat és részletezem a teendőidet!
*mindezek olyan dolgok, amiket egy főszolgának, vagy komornyiknak kellene megcsinálnia, de hát magad uram, ha szolgád nincs.*
- Van-e kérdésed?
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.23 22:39:28
//Egy újabb értéktárgy//
*Fürkész pillantással figyeli, ahogy a lány körülnéz új otthonában. Annyit mindenképpen megállapít, hogy van tartása. Ami egy rabszolgánál annyira nem jellemző. Inkább a megszeppentség és az alázatosság kellene, hogy áradjon még a testtartásából is. Hiszen ilyen egy jó rabszolga.
Ám Theanlyei nem jó rabszolga. Hogy pontosan miért, azt nem tudja. De már az igen jutányos ár, amin elkelt, is ezt igazolja. Meglehet, hogy előző gazdája úgy gondolta, rászedi Orthust a vásárral, a tájékozatlan külhonit. De Orthus szeret tisztában lenni az árakkal. Az olyan portéka árával is, amivel egyébként nem kereskedik. A rabszolgapiacot is eléggé ismeri ahhoz, hogy tudja, Theanlyei a képzettségeihez és testi adottságaihoz képest mélyen áron alul kelt el. Szóval jönni fog egy kellemetlen meglepetés. Csak azt nem tudja még, hogy mi.
Először azonban a kellemes meglepetés ideje jön el, már a dolgozószobában, amikor a leányzó megszabadul az utazóköpenyétől, és felfedi az alakját. Persze Orthus látta már korábban is, amikor megvásárolta. De az már rég volt. Ráadásul egészen más Theanlyeit itt, saját otthona falai között így látni, mint Wegtorenben. Maga a megtestesült buja egzotikum a konzervatív falak között. Kedvtelve nézegeti, nem úgy, mint a bejáratnál. Ott inkább csak arra volt kíváncsi, hogy rendben van-e.
Ha a lány végigméri, már kevésbé lehet lenyűgözve. Orthus Morthimer negyvenes évei derekán járó, egyenes tartású ember, arcán egyfajta fagyos merevség honol, tekintete pedig nagyon is fürkésző. Láthatóan van egy kis pocakja, ugyanakkor az arcán is látszik, hogy egyáltalán nincs elkényelmesedve. Bőre napbarnított, de persze egyáltalán nem olyan kreolos, mint a lányé.
Theanlyei szavai kellően készségesek, nincs oka azt gondolni, hogy bármiféle kellemetlenség, vagy visszautasítás érhetné.*
- Thea. Nekem megfelel. Mivel új földön új életet kezdhetsz, megengedem neked, hogy másik nevet válassz, ha szeretnél. Ha nekem is tetszik, akkor úgy foglak szólítani.
*mondja. Majd így folytatja.*
- Én Orthus Morthimer vagyok. Az én tulajdonom vagy. Szólíthatsz Uramnak, vagy Morthimer úrnak. Természetesen a kellő tiszteletet mindenkor elvárom.
Mostantól ez a ház az otthonod. Egészen pontosan a cseléd szállásrészen lesz egy szobád. Jelenleg más személyzet nincs a házban, de ez változni fog. Nemsokára felfogadok egy lakájt, és még legalább egy cselédet, valamint egy szakácsnőt. Addig egyedül kell ellátnod a ház körüli teendőket. Mivel jelenleg csak én lakom a házat, ez még elviselhető mértékű munka lesz a számodra.
*kezd bele a lány számára legfontosabb részletek tisztázásába.*
- Ha a többi cseléd megérkezik, természetesen enyhítünk majd a terheiden, és több időd lesz a személyi szolgálatomra.
*teszi hozzá, utalva arra, hogy milyen elképzelései vannak a lánnyal. Ami szerinte magától értetődő is.
Tekintettel arra, hogy Thea öltözete még wegtoreni mértékkel nézve is kihívó, természetesnek veszi, hogy a nő szórakoztatóként is volt használva és hogy ez nem érheti váratlanul. Ismét végigméri a leányt, majd hozzáteszi.*
- A ruhád nagyon csinos, de sajnos nem illik az itteni időjáráshoz, sem pedig e házhoz. Gondoskodni fogok a számodra megfelelő szolgáló öltözetről. De azért kerítünk majd rá alkalmat, hogy ebben az öltözetben szolgálj.
*mondja. Határozottan kedve lenne most rögtön megkapni a lányt. Azonban most inkább türtőzteti magát. Mégis csak az első napja az új városban, az új házban, egy hosszú és fárasztó út után. Meglehet, Wegtorenben az ilyesmire nem lettek volna tekintettel, de most Artheniorban vannak. A lánynak meg kell tanulnia, hogy bizonyos dolgok itt másképpen mennek. És még az is lehet, hogy ez tetszeni fog neki.*
- A szolgálatod a holnapi naptól veszi kezdetét. Ma este még megmutatom neked azt, amit tudnod kell, aztán hagyom, hogy lepihenj. Én jellemzően hat óra magasságában kelek reggelente. Ami itt a pirkadat utáni második harangszó. Akkor jelentkezz nálam, és megmutatom neked a házat és részletezem a teendőidet!
*mindezek olyan dolgok, amiket egy főszolgának, vagy komornyiknak kellene megcsinálnia, de hát magad uram, ha szolgád nincs.*
- Van-e kérdésed?
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.23 22:39:28
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:51:25
Üzenet elküldve: 2023-01-23 21:51:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*A kocsis reménykedik is benne, hogy otthon leli a ház urát. Nem szívesen időzne el valami fogadóban. Főleg nem azzal a tudattal, hogy a leány bármelyik percben dönthet úgy, hogy kereket oldhat. Az ő feladata, hogy végig felügyelje, hogy a küldemény célba ér. Amint a lány átlépi az ajtót, többé nem is lesz gondja rá. Szerencsére idővel nyílik is az ajtó, s éppen a ház már említett ura kerül elő a ház félhomályából. Noha az öreg igyekszik nem meglepődni azon, hogy nincs egy inas vagy komornyik, aki az ajtót nyitná, felvont szemöldökein kívül más jelét nem adja furcsállásának. A felszólításra elengedi a leányt, aki készséggel, de arcán kisebb megvetéssel, lép be a házba, a kocsis pedig mély meghajlással adja át a papírost. Az ő dolga ezzel véget ért. Persze az utolsó körös jó pofizást még megjeti, ahogy kiegyenesedve pillant fel a férfira.*
- Ne féljen az úr. Warach uram tudni fogja, hogy a leány épségben megérkezett kegyelmedhez. Üdvözletét és üzenetét pedig átadom.
*Hajlong tovább az öreg, ahogy elhátrál az ajtóból. Már valóban nincs maradása, így hamar újból a lovak mögött találja magát, hogy haza vigye végre az útja.
Addig a leány kissé feltérképezi új "otthonát". Ismét meg kell állapítania, hogy más, mint Wegtoren. Noha legalább a lakáson belül kellemesebb az idő, mint odakint. Magéból a helyből egyelőre nem sok esélye van konkrétabbat felfedezni. A világítás gyér, talán majd a másnap nagyobb alkalmat szül az ismerkedésre. Így elsőre azért már azt fel tudja fedezni, hogy eddigi gazdájától eltérően itt nem módi a sok arany és hivalkodás. Ami még akár tetszetős is lehetne, ha nem egy másik úr házáról lenne szó, hanem éppen a sajátjáról. Mindig is jobban kedvelte az egyszerűséget, de ez nem jelenti azt, hogy jól érzi magát újdonsült "otthonában".
Ahogy a férfi intézi hozzá a szavait kissé felvont szemöldökkel sandít rá hátra a válla fölött. Ennek ellenére készséggel fordul körbe. Lassan, ráérősen, hogy a férfinak legyen elég ideje alaposan megszemlélni. Akár a lovakat a piacon. De kár lenne azt állítania, hogy nem szokta még meg. Hisz nem ez az első eset. Ahogy pedig eltervezte szófogadó lesz. Az elején. Így az ajtó mellet leveti a cipőit, ám nem törődik azzal, hogy hol van szőnyeg, s hol nincs. Noha nem szereti a hűvöset, a hideget pedig egyenesen utálja, azért nem félti saját épségét. Nem szükséges neki a lábbeli, hisz odahaza is előszeretettel járt mezítelen talpakkal.
Csendben követi újdonsült gazdáját. Az ismerkedés időszakában kár lenne ellenkezni. Meg egyébként is kíváncsi az új otthonra. A várost talán később lesz alkalma szemügyre venni.
Az máris kedvező a számára, hogy lassan egy könyvekkel és pergamenekkel teli szobába érkeznek. Ha elege volt a világból, gyakran menekült a könyvekbe. Így talán itt is van erre lehetősége. Ha máskor nem, hát akkor, mikor "ura" éppen nincs otthon. Ami remélhetőleg gyakori alkalom lesz.
Annak külön örül, hogy a kandalló mellett foglalhat helyet. Természetesen azután, hogy levetette köpenyét. Hisz erre kérték, hát így cselekszik. Így a durva anyag már nem fedi el a karcsú derekat, a formás csípőt és az alig takart domborulatokat mellkasánál. Ahogy helyet foglal előre söpri ében szín tincseit, amik így egészen az öléig leérnek. Látszik rajta, hogy nem csak a mai napra készült ilyen ápoltan. Mindig is szerette azt, ha kívánatosnak néz ki. Akkor nagyobb esélye van gyötörni a férfi szíveket.
Ültében futó pillantást vet az asztalon pihenő könyvre. Viszont a kérdésre már felpillant a férfira.*
- Theanlyei Echrayash. Thea.
*Válaszolja szenvtelen arccal. S már nyílik is a lehetőség arra, hogy előadja magát, mint készséges szolgálólány.*
- De uram úgy szólít, ahogyan tetszik. Hisz az öné vagyok, hát bánjon velem aszerint.
*Szinte felfordul a gyomra, ahogy kiejti a szavakat. De kár lenne az elején elrontani az egészet azzal, hogy megássa a saját elküldését. Talán jobb helye lesz itt, mint Wegtorenben. Ha pedig nem, továbbra is fennáll a lehetőség, hogy elintézze a hazaküldetését.*
//Egy újabb értéktárgy//
*A kocsis reménykedik is benne, hogy otthon leli a ház urát. Nem szívesen időzne el valami fogadóban. Főleg nem azzal a tudattal, hogy a leány bármelyik percben dönthet úgy, hogy kereket oldhat. Az ő feladata, hogy végig felügyelje, hogy a küldemény célba ér. Amint a lány átlépi az ajtót, többé nem is lesz gondja rá. Szerencsére idővel nyílik is az ajtó, s éppen a ház már említett ura kerül elő a ház félhomályából. Noha az öreg igyekszik nem meglepődni azon, hogy nincs egy inas vagy komornyik, aki az ajtót nyitná, felvont szemöldökein kívül más jelét nem adja furcsállásának. A felszólításra elengedi a leányt, aki készséggel, de arcán kisebb megvetéssel, lép be a házba, a kocsis pedig mély meghajlással adja át a papírost. Az ő dolga ezzel véget ért. Persze az utolsó körös jó pofizást még megjeti, ahogy kiegyenesedve pillant fel a férfira.*
- Ne féljen az úr. Warach uram tudni fogja, hogy a leány épségben megérkezett kegyelmedhez. Üdvözletét és üzenetét pedig átadom.
*Hajlong tovább az öreg, ahogy elhátrál az ajtóból. Már valóban nincs maradása, így hamar újból a lovak mögött találja magát, hogy haza vigye végre az útja.
Addig a leány kissé feltérképezi új "otthonát". Ismét meg kell állapítania, hogy más, mint Wegtoren. Noha legalább a lakáson belül kellemesebb az idő, mint odakint. Magéból a helyből egyelőre nem sok esélye van konkrétabbat felfedezni. A világítás gyér, talán majd a másnap nagyobb alkalmat szül az ismerkedésre. Így elsőre azért már azt fel tudja fedezni, hogy eddigi gazdájától eltérően itt nem módi a sok arany és hivalkodás. Ami még akár tetszetős is lehetne, ha nem egy másik úr házáról lenne szó, hanem éppen a sajátjáról. Mindig is jobban kedvelte az egyszerűséget, de ez nem jelenti azt, hogy jól érzi magát újdonsült "otthonában".
Ahogy a férfi intézi hozzá a szavait kissé felvont szemöldökkel sandít rá hátra a válla fölött. Ennek ellenére készséggel fordul körbe. Lassan, ráérősen, hogy a férfinak legyen elég ideje alaposan megszemlélni. Akár a lovakat a piacon. De kár lenne azt állítania, hogy nem szokta még meg. Hisz nem ez az első eset. Ahogy pedig eltervezte szófogadó lesz. Az elején. Így az ajtó mellet leveti a cipőit, ám nem törődik azzal, hogy hol van szőnyeg, s hol nincs. Noha nem szereti a hűvöset, a hideget pedig egyenesen utálja, azért nem félti saját épségét. Nem szükséges neki a lábbeli, hisz odahaza is előszeretettel járt mezítelen talpakkal.
Csendben követi újdonsült gazdáját. Az ismerkedés időszakában kár lenne ellenkezni. Meg egyébként is kíváncsi az új otthonra. A várost talán később lesz alkalma szemügyre venni.
Az máris kedvező a számára, hogy lassan egy könyvekkel és pergamenekkel teli szobába érkeznek. Ha elege volt a világból, gyakran menekült a könyvekbe. Így talán itt is van erre lehetősége. Ha máskor nem, hát akkor, mikor "ura" éppen nincs otthon. Ami remélhetőleg gyakori alkalom lesz.
Annak külön örül, hogy a kandalló mellett foglalhat helyet. Természetesen azután, hogy levetette köpenyét. Hisz erre kérték, hát így cselekszik. Így a durva anyag már nem fedi el a karcsú derekat, a formás csípőt és az alig takart domborulatokat mellkasánál. Ahogy helyet foglal előre söpri ében szín tincseit, amik így egészen az öléig leérnek. Látszik rajta, hogy nem csak a mai napra készült ilyen ápoltan. Mindig is szerette azt, ha kívánatosnak néz ki. Akkor nagyobb esélye van gyötörni a férfi szíveket.
Ültében futó pillantást vet az asztalon pihenő könyvre. Viszont a kérdésre már felpillant a férfira.*
- Theanlyei Echrayash. Thea.
*Válaszolja szenvtelen arccal. S már nyílik is a lehetőség arra, hogy előadja magát, mint készséges szolgálólány.*
- De uram úgy szólít, ahogyan tetszik. Hisz az öné vagyok, hát bánjon velem aszerint.
*Szinte felfordul a gyomra, ahogy kiejti a szavakat. De kár lenne az elején elrontani az egészet azzal, hogy megássa a saját elküldését. Talán jobb helye lesz itt, mint Wegtorenben. Ha pedig nem, továbbra is fennáll a lehetőség, hogy elintézze a hazaküldetését.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:41:49
Üzenet elküldve: 2023-01-23 20:41:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//Egy újabb értéktárgy//
*Természetesen egy efféle "küldemény átvételt" egyáltalán nem egyszerű időponthoz kötni, hiszen nem lehet azt előre látni, hogy egy ilyen hosszú úton mi minden okozhat késedelmet. Orthus nem lepődött volna meg azon, ha egy nappal korábban, vagy esetleg egy-két nappal később érkezik meg újdonsült szolgája. És az is szerencsésnek mondható, hogy a ház urát éppen itt találta a küldönc, mert Orthus elég sokat jár-kel a városban mostanában.
De néha előfordul, hogy szerencsésen alakul minden. Most is ez a helyzet, mert Orthus az otthonában van, amikor a küldönc kopogtat. S lakája nem lévén, személyesen nyit ajtót.
Hideg tekintete végigméri mindkét érkezőt. Először a lányhoz fordul.*
- Lépj be.
*Utasítja egyszerűen, szenvtelen hangon. Félre is fordul, hogy helyet adjon ehhez a leányzónak. Aztán a küldönchöz fordul, és átveszi tőle a tulajdonlevelet. Vele egy fokkal barátságosabb hangnemet üt meg, de ezt nem a személyének, hanem a megbízójának köszönheti.*
- Adja át a nagytiszteletű Warach úrnak üdvözletemet, és üzenem, hogy két hónapon belül újra felkeresem majd.
*azzal biccent egy aprót, és bezárja az ajtót. Theanlyei-nek eközben van alkalma körülnézni, igaz csak az előtérben, amit csak két mécses gyér fénye világít most meg. Arthenior építészetes természetesen másmilyen, mint amihez eddig szokhatott. A falak a hideget éppúgy kint hivatottak tartani, mint a nyári meleget. A polgári lak pedig közel sem palota, de az kétségtelen, hogy stílusosan és minőségi módon van berendezve, amolyan konzervatív eleganciával. És azt is megállapíthatja, hogy amíg ő itt az egyetlen cseléd, addig lesz dolga bőven.*
- Fordulj meg.
*utasítja Orthus, miután bezárta az ajtót. Ismét végigméri a lányt, le egészen a talpáig. Nem méregetés ez, inkább csak ismerkedés a látvánnyal.*
- Vesd le a cipőd, vizes lett. Ha a szőnyegeken lépdelsz, nem fog fázni a talpad. Van cselédnek való lábbeli, majd kapsz később. Most pedig kövess!
*Jön az újabb, színtelen hangú utasítás.
Az előtérből egy nagy fogadótermen át az emelet felé tartanak. Azért oda, mert ott lévén Orthus dolgozószobája, ott fűtött be magának és ott világít elég lámpa. Maga a ház, szó szerint kong az ürességtől, és nagyjából félhomályba burkolózik e kései órában. Így a leánynak egyelőre nem is van sok lehetősége arra, hogy felmérje új otthonát és a vele kapcsolatos teendőket.
A dolgozószoba egyúttal könyvszoba is, falai mentén polcok sorakoznak, rajta pedig könyvek pergamenek. Némelyik könyv szépirodalmi vagy tudományos, a többség azonban dísztelen főkönyvek és kimutatások sokasága. A kandallóban továbbra is barátságosan lobog a tűz.*
- Vedd le a köpenyed és foglalj ott helyet.
*mutat az egyik fakeretes bőrfotelre, ami a kandalló mellett áll. Ő maga a szemköztiben foglal helyett. A kettő között egy dohányzóasztal, rajta Orthus nyitva hagyott, lefelé fordított könyve.*
- Mi a neved és hogyan szólítanak?
*kérdez aztán.*
//Egy újabb értéktárgy//
*Természetesen egy efféle "küldemény átvételt" egyáltalán nem egyszerű időponthoz kötni, hiszen nem lehet azt előre látni, hogy egy ilyen hosszú úton mi minden okozhat késedelmet. Orthus nem lepődött volna meg azon, ha egy nappal korábban, vagy esetleg egy-két nappal később érkezik meg újdonsült szolgája. És az is szerencsésnek mondható, hogy a ház urát éppen itt találta a küldönc, mert Orthus elég sokat jár-kel a városban mostanában.
De néha előfordul, hogy szerencsésen alakul minden. Most is ez a helyzet, mert Orthus az otthonában van, amikor a küldönc kopogtat. S lakája nem lévén, személyesen nyit ajtót.
Hideg tekintete végigméri mindkét érkezőt. Először a lányhoz fordul.*
- Lépj be.
*Utasítja egyszerűen, szenvtelen hangon. Félre is fordul, hogy helyet adjon ehhez a leányzónak. Aztán a küldönchöz fordul, és átveszi tőle a tulajdonlevelet. Vele egy fokkal barátságosabb hangnemet üt meg, de ezt nem a személyének, hanem a megbízójának köszönheti.*
- Adja át a nagytiszteletű Warach úrnak üdvözletemet, és üzenem, hogy két hónapon belül újra felkeresem majd.
*azzal biccent egy aprót, és bezárja az ajtót. Theanlyei-nek eközben van alkalma körülnézni, igaz csak az előtérben, amit csak két mécses gyér fénye világít most meg. Arthenior építészetes természetesen másmilyen, mint amihez eddig szokhatott. A falak a hideget éppúgy kint hivatottak tartani, mint a nyári meleget. A polgári lak pedig közel sem palota, de az kétségtelen, hogy stílusosan és minőségi módon van berendezve, amolyan konzervatív eleganciával. És azt is megállapíthatja, hogy amíg ő itt az egyetlen cseléd, addig lesz dolga bőven.*
- Fordulj meg.
*utasítja Orthus, miután bezárta az ajtót. Ismét végigméri a lányt, le egészen a talpáig. Nem méregetés ez, inkább csak ismerkedés a látvánnyal.*
- Vesd le a cipőd, vizes lett. Ha a szőnyegeken lépdelsz, nem fog fázni a talpad. Van cselédnek való lábbeli, majd kapsz később. Most pedig kövess!
*Jön az újabb, színtelen hangú utasítás.
Az előtérből egy nagy fogadótermen át az emelet felé tartanak. Azért oda, mert ott lévén Orthus dolgozószobája, ott fűtött be magának és ott világít elég lámpa. Maga a ház, szó szerint kong az ürességtől, és nagyjából félhomályba burkolózik e kései órában. Így a leánynak egyelőre nem is van sok lehetősége arra, hogy felmérje új otthonát és a vele kapcsolatos teendőket.
A dolgozószoba egyúttal könyvszoba is, falai mentén polcok sorakoznak, rajta pedig könyvek pergamenek. Némelyik könyv szépirodalmi vagy tudományos, a többség azonban dísztelen főkönyvek és kimutatások sokasága. A kandallóban továbbra is barátságosan lobog a tűz.*
- Vedd le a köpenyed és foglalj ott helyet.
*mutat az egyik fakeretes bőrfotelre, ami a kandalló mellett áll. Ő maga a szemköztiben foglal helyett. A kettő között egy dohányzóasztal, rajta Orthus nyitva hagyott, lefelé fordított könyve.*
- Mi a neved és hogyan szólítanak?
*kérdez aztán.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:50:20
Üzenet elküldve: 2023-01-23 19:50:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A folt//
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A szerzetes nem egy nagy lélekbúvár. Szóval nem tudja pontosan megállapítani mennyire vannak rossz állapotban a vele lévők. Mindenesetre senkinek nem vetné a szemére ha egy ilyen helyzet megviseli az idegeit. Ő se teljesen nyugodt. Talán ezért is felejtett eddig el bemutatkozni. A magyarázatot is megérti. Ilyenkor minden fura. Még ők is lehetnek azok. Így utoljára, de ő is röviden elmondja a nevét.*
-Aokin vagyok. Szeretek futni reggelente mikor még nem olyan népes a város.
*Hogy ez mennyire meggyőző vagy megnyugtató válasz az jó kérdés. Mindenesetre ezek után, azt az udvart nézik meg ahol az a köpenyes alak sepregetett. Aokin közben figyeli a környezetüket, de most nem nyugtatja őt meg a kihalt utcák csendessége. Inkább rátelepszik ez a csend. Mikor mennének tovább akkor is lehetséges veszélyek után nézelődik. A kapott kérdésre is tömören válaszol.*
-Nem tudom, de ez hátborzongatóan sok vér.
//Zárt kaland//
//Aeghir, Aokin, Sygphie//
*A szerzetes nem egy nagy lélekbúvár. Szóval nem tudja pontosan megállapítani mennyire vannak rossz állapotban a vele lévők. Mindenesetre senkinek nem vetné a szemére ha egy ilyen helyzet megviseli az idegeit. Ő se teljesen nyugodt. Talán ezért is felejtett eddig el bemutatkozni. A magyarázatot is megérti. Ilyenkor minden fura. Még ők is lehetnek azok. Így utoljára, de ő is röviden elmondja a nevét.*
-Aokin vagyok. Szeretek futni reggelente mikor még nem olyan népes a város.
*Hogy ez mennyire meggyőző vagy megnyugtató válasz az jó kérdés. Mindenesetre ezek után, azt az udvart nézik meg ahol az a köpenyes alak sepregetett. Aokin közben figyeli a környezetüket, de most nem nyugtatja őt meg a kihalt utcák csendessége. Inkább rátelepszik ez a csend. Mikor mennének tovább akkor is lehetséges veszélyek után nézelődik. A kapott kérdésre is tömören válaszol.*
-Nem tudom, de ez hátborzongatóan sok vér.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1366-1385