Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-13 13:11:45
Üzenet elküldve: 2025-06-13 13:11:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
*Kiszolgáltatott helyzetbe került. A földön fekve, egy karddal nézve farkasszemet keveset tud tenni. De hogy beletörődne sorsába? Azt bizony nem! Csak valami elterelés kellene, ami kizökkentené támadóját. Ez szerencséjére megérkezik. Mindketten a hang irányába fordulnak. A sötét alak megjelenése félelmet kelt benne. Nem a megjelenése, inkább az ha kettő ellen kellene küzdeni. Még ha az küzdelem lenne. Még a mostani is inkább volt menekülési kísérlet, mintsem küzdelem. Az idegen szavai viszont megkönnyebbüléssel töltik el így is hevesen dobogó szívét. A második mondat bár halk volt, elsőnek nem is értette csak mikor a másik férfira pillantott, akkor esett le mit mondott. A támadója nem rá figyel, amivel lépés előnybe került. A kard bár még rá szegeződik, már lazább helyzetbe került a tolvaj kezében. Most látja meg a legjobb alkalmat a cselekvésre. Egyik tőre messze van, hogy azt használja, de a második még az övén lóg. Gyorsan előveszi tőrét és eltéríti maga elől a pengét. Ez persze rögtön vissza tereli a tolvaj figyelmét rá, de ezzel momentumot szerez a csuklyás idegennek, hogy cselekedjen. Az hogy komolyabban a fegyverével támad vagy pedig csak leteperi az rajta múlik. Még dönthet úgy is, hogy csak ott áll. Bárhogy is dönt, Henának ez időt ad, hogy talpra álljon, mivel a tolvaj nem mer támadásba lendülni, még ő is tudja, hogy inkább a megjelent idegen a veszélyesebb, mintsem az elf.*
//A tőr törvénye//
*Kiszolgáltatott helyzetbe került. A földön fekve, egy karddal nézve farkasszemet keveset tud tenni. De hogy beletörődne sorsába? Azt bizony nem! Csak valami elterelés kellene, ami kizökkentené támadóját. Ez szerencséjére megérkezik. Mindketten a hang irányába fordulnak. A sötét alak megjelenése félelmet kelt benne. Nem a megjelenése, inkább az ha kettő ellen kellene küzdeni. Még ha az küzdelem lenne. Még a mostani is inkább volt menekülési kísérlet, mintsem küzdelem. Az idegen szavai viszont megkönnyebbüléssel töltik el így is hevesen dobogó szívét. A második mondat bár halk volt, elsőnek nem is értette csak mikor a másik férfira pillantott, akkor esett le mit mondott. A támadója nem rá figyel, amivel lépés előnybe került. A kard bár még rá szegeződik, már lazább helyzetbe került a tolvaj kezében. Most látja meg a legjobb alkalmat a cselekvésre. Egyik tőre messze van, hogy azt használja, de a második még az övén lóg. Gyorsan előveszi tőrét és eltéríti maga elől a pengét. Ez persze rögtön vissza tereli a tolvaj figyelmét rá, de ezzel momentumot szerez a csuklyás idegennek, hogy cselekedjen. Az hogy komolyabban a fegyverével támad vagy pedig csak leteperi az rajta múlik. Még dönthet úgy is, hogy csak ott áll. Bárhogy is dönt, Henának ez időt ad, hogy talpra álljon, mivel a tolvaj nem mer támadásba lendülni, még ő is tudja, hogy inkább a megjelent idegen a veszélyesebb, mintsem az elf.*
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:32:15
Üzenet elküldve: 2025-06-12 12:32:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 364
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
//Lopakodás – sikertelen//
* Ahogy a nap végéhez közeledik, úgy a jelenlegi társasága hamar elköszön tőle. Amint mindenki a maga útját követi, úgy a félvér dolgavesztetten szeli az utcákat, valami olyat keresve, ami kellően lefoglalná, valamit, amitől állott izmai újból felpörögnének. Ezek a békeidők, ahol a zsoldosok csak a seggüket meresztik, nem a legcsábítóbb élet. Bár kinek mi a számít megfelelő időtöltésnek? A félvérnek nagyon ellenszenvesek az idők, ahol nem kell csinálnia semmit. Talán épp ezért szeli a lassan sötét utcákat, hátha talál valami érdekeset. Bár a kikötő utcáin, főleg éjszaka, több dolgot találhatna. Hirtelen nem is tudja, hogy miért jött vissza a városba. Néhány strázsáló őrrel találkozva egy-egy bólintás gazdát cserél. Ha valami számára jó is kisült a sárvárosi baráti összejövetelből, akkor azaz, hogy az őrök felismerik és ezzel el is ismerik tetteit. Hogy tisztelik is érte? Elképzelhető, bár nincs pofája megkérdezni ezt. Később biztos rájön. Épp menne el egy hasonlóan sötét sikátor előtt, amint meghallja a hangokat felkapja a fejét, majd elindul a hang irányába. A csuklya felteszi fejére, hogy eltakarja ezüstös haját, majd erőteljesebben kezd sétálni. A cipő érintése a földön hangos kopogásokat eredményez, ezzel is jelezve, hogy valaki jön. Biztos, hogy mindkettejük figyelmét felkelti az érkező fattyú jelenléte. Keze már a markolaton pihen és kész előhúzni. *
- Ejnye! Én a helyedben felvenném a nyúlcipőt cimbora. De csinálhatjuk a nehezebb úton is, ha szeretnéd. Kérlek válaszd a nehezebbet.
* Az utolsó mondata halkabb, mint a többi, ám annál vészjóslóbb is. Ha eltántorítja, úgy leveszi a kezét a markolatról, azonban ha vágyai nagyobbak, mint a józan esze, akkor azzal csak a fattyú kezére játszik. *
//A tőr törvénye//
//Lopakodás – sikertelen//
* Ahogy a nap végéhez közeledik, úgy a jelenlegi társasága hamar elköszön tőle. Amint mindenki a maga útját követi, úgy a félvér dolgavesztetten szeli az utcákat, valami olyat keresve, ami kellően lefoglalná, valamit, amitől állott izmai újból felpörögnének. Ezek a békeidők, ahol a zsoldosok csak a seggüket meresztik, nem a legcsábítóbb élet. Bár kinek mi a számít megfelelő időtöltésnek? A félvérnek nagyon ellenszenvesek az idők, ahol nem kell csinálnia semmit. Talán épp ezért szeli a lassan sötét utcákat, hátha talál valami érdekeset. Bár a kikötő utcáin, főleg éjszaka, több dolgot találhatna. Hirtelen nem is tudja, hogy miért jött vissza a városba. Néhány strázsáló őrrel találkozva egy-egy bólintás gazdát cserél. Ha valami számára jó is kisült a sárvárosi baráti összejövetelből, akkor azaz, hogy az őrök felismerik és ezzel el is ismerik tetteit. Hogy tisztelik is érte? Elképzelhető, bár nincs pofája megkérdezni ezt. Később biztos rájön. Épp menne el egy hasonlóan sötét sikátor előtt, amint meghallja a hangokat felkapja a fejét, majd elindul a hang irányába. A csuklya felteszi fejére, hogy eltakarja ezüstös haját, majd erőteljesebben kezd sétálni. A cipő érintése a földön hangos kopogásokat eredményez, ezzel is jelezve, hogy valaki jön. Biztos, hogy mindkettejük figyelmét felkelti az érkező fattyú jelenléte. Keze már a markolaton pihen és kész előhúzni. *
- Ejnye! Én a helyedben felvenném a nyúlcipőt cimbora. De csinálhatjuk a nehezebb úton is, ha szeretnéd. Kérlek válaszd a nehezebbet.
* Az utolsó mondata halkabb, mint a többi, ám annál vészjóslóbb is. Ha eltántorítja, úgy leveszi a kezét a markolatról, azonban ha vágyai nagyobbak, mint a józan esze, akkor azzal csak a fattyú kezére játszik. *
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:29:59
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:29:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A tőr törvénye//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A napok csak telnek és telnek. A napok csendesen telnek. Ez a nap is ugyanúgy telt el, mint ahogy a legtöbb. Apróbb munkát keresve magának, majd a napi munka után és a fizetséggel a zsebében jön vissza a városba. A nap már lenyugvóban van, az ég lassan vöröses izzásban pompázik. Ez a pompa a negyed magas lakásai miatt még nem látszik, de az idő ezt is gyorsan elintézi majd. Léptei halk visszhangot vernek a kövezett utcán. Szándékosan kerüli a sötét sikátorokat, de elkerülhetetlen, hogy elhaladjon egy kettő mellett. Az este nem biztonságos, főleg egy védtelen nőnek mint neki. Nemsokára félelme beigazolódni látszik. Nagyjából tíz méterre tőle egy férfi támaszkodik a ház falának. Az utcán más nem tartózkodik, ezért is merheti megtenni, hogy az útját állja. Már csak harminc lépés távolság van köztük, de a férfi már a utca közepén áll. A csukja, ami az arcát teljesen eltakarja, misztikus sötétbe burkolja támadóját. Henadryna megdermed a férfitól. Amaz lassú léptekkel közelít hozzá. Ahogy egyre közelebb ér furcsa szagot érez. Mármint épp ez az, hogy nem érez semmit. A ruha látványosan kopott, viszont a támadója mégis nagyon ügyelhet a tisztaságára. Az útonálló köröz körülötte, mint egy tehetetlen préda körül. Most már pedig annak kell, hogy tekintse magát.*
-Ilyen szép nőt ritkán sodor elém a sors.
*Mondja miközben egyre közelebb merészkedik. Érzi ahogy a férfi megemeli ezüst fehér haját, majd kezét Hena vállára téve fordul szembe vele. Arcából csak homályos körvonalakat tud kivenni.*
-Ma este bizony szerencsés vagyok. Nem fogom egyedül tölteni az éjszakát.
*A férfi lehelete bűzlik az alkoholtól. De ez a közelség kellett neki. A köpenye alól hirtelen bukkan elő a tőre, melynek csillogása feltűnhet a rablónak, de már nem tud mit tenni. Csak a markolattal tud egy gyors ütést mérni a férfi gyomorszájra, ezzel is egy kevés időt szerezve magának a menekülésre. A férfi a hasához kap, de csak az egyik kezével. A másikkal Henadryna után nyúl, megragadva a karját. Jóval erősebb a férfi mint, ahogy az látszik. Hirtelen visszarántja a férfi, kiütve a kezéből a tőrét és a földre taszítja Henadrynát. A tőr messzire esik le tőle, ezért sem tudja elérni. Van még neki egy, de azt a mostani helyzetben nem tudja elővenni, mert a férfi karddal szegezi a földhöz.*
-Te kis cafka!
*Ordítja hangosan, ami talán esélyt adhat neki, hogy valaki meghallja a történéseket.*
//A tőr törvénye//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A napok csak telnek és telnek. A napok csendesen telnek. Ez a nap is ugyanúgy telt el, mint ahogy a legtöbb. Apróbb munkát keresve magának, majd a napi munka után és a fizetséggel a zsebében jön vissza a városba. A nap már lenyugvóban van, az ég lassan vöröses izzásban pompázik. Ez a pompa a negyed magas lakásai miatt még nem látszik, de az idő ezt is gyorsan elintézi majd. Léptei halk visszhangot vernek a kövezett utcán. Szándékosan kerüli a sötét sikátorokat, de elkerülhetetlen, hogy elhaladjon egy kettő mellett. Az este nem biztonságos, főleg egy védtelen nőnek mint neki. Nemsokára félelme beigazolódni látszik. Nagyjából tíz méterre tőle egy férfi támaszkodik a ház falának. Az utcán más nem tartózkodik, ezért is merheti megtenni, hogy az útját állja. Már csak harminc lépés távolság van köztük, de a férfi már a utca közepén áll. A csukja, ami az arcát teljesen eltakarja, misztikus sötétbe burkolja támadóját. Henadryna megdermed a férfitól. Amaz lassú léptekkel közelít hozzá. Ahogy egyre közelebb ér furcsa szagot érez. Mármint épp ez az, hogy nem érez semmit. A ruha látványosan kopott, viszont a támadója mégis nagyon ügyelhet a tisztaságára. Az útonálló köröz körülötte, mint egy tehetetlen préda körül. Most már pedig annak kell, hogy tekintse magát.*
-Ilyen szép nőt ritkán sodor elém a sors.
*Mondja miközben egyre közelebb merészkedik. Érzi ahogy a férfi megemeli ezüst fehér haját, majd kezét Hena vállára téve fordul szembe vele. Arcából csak homályos körvonalakat tud kivenni.*
-Ma este bizony szerencsés vagyok. Nem fogom egyedül tölteni az éjszakát.
*A férfi lehelete bűzlik az alkoholtól. De ez a közelség kellett neki. A köpenye alól hirtelen bukkan elő a tőre, melynek csillogása feltűnhet a rablónak, de már nem tud mit tenni. Csak a markolattal tud egy gyors ütést mérni a férfi gyomorszájra, ezzel is egy kevés időt szerezve magának a menekülésre. A férfi a hasához kap, de csak az egyik kezével. A másikkal Henadryna után nyúl, megragadva a karját. Jóval erősebb a férfi mint, ahogy az látszik. Hirtelen visszarántja a férfi, kiütve a kezéből a tőrét és a földre taszítja Henadrynát. A tőr messzire esik le tőle, ezért sem tudja elérni. Van még neki egy, de azt a mostani helyzetben nem tudja elővenni, mert a férfi karddal szegezi a földhöz.*
-Te kis cafka!
*Ordítja hangosan, ami talán esélyt adhat neki, hogy valaki meghallja a történéseket.*
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:29:46
Üzenet elküldve: 2025-06-12 11:29:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
- Ha nem gond, szeretnék többet hallani azokról az évekről. Úgysem lesz jobb dolgunk, mintsem egymást hallgatni.
* Jegyzi meg a másik szavai után. Különösképpen érdekli a boszorkánykonyhában szerzett tapasztalatai egy része. Ha rá kerül a sor, akkor majd ő is mesélhet neki néhány dolgot, sőt, talán még be is avathatja a mostani tervébe, amit a kaszárnyában próbál elérni. Bár ahhoz még túlságosan sok a szemtanú, hogy nyíltan beszéljen erről. Ugyanis közel biztos benne, hogy ha odakerül a sor, akkor az elején teljes titoktartásban kell tevékenykednie. *
- Remek, bár lehet, hogy néhány szál kolbászt és néhány vekni kenyeret még magunkhoz vehetnénk. Nem annyira rosszak azok a gubisok, nem, ez nem a legjobb szó rá, inkább tűrhetőek. Igen, ez lesz a helyes szó. Egy ideig rendben van, azonban ha tehetem, nem enném napestig. Maximum meg spékeljük néhány dologgal, hogy finomabb legyen.
* Szomorúan hallja, hogy amit ő szeretne, azok közül az egyiknek a közelébe sem lesznek. Felettébb idegesíti, hogy ezt most kell megtudnia, ám nem engedi, hogy ez meglátszódjon rajta, csak egy apróbb sóhajt enged el, amiről nemtetszését ki lehet következtetni. *
- Akkor azt majd egy másik időpontban. Igazán meglepő, hogy egyesek már most érdeküket fejezték ki az új italok iránt. Bizonyára elég nagy kapcsolathalóval rendelkezel.
* Mielőtt megkezdhetnék a nagy útjuk első lépéseit az ork hamar felszólal. *
- Teszek egy röpke kitérőt a piactérre. Remélhetőleg nem kell rám sokat várni, de van néhány dolog, amit még fel kell markolnom. Találkozzunk a főtéren.
* Mondja, s ha nincs más egyéb, akkor válltáskáját maga mellé emelve elindul a piactér irányába. Jobb ha jobban felkészül, elvégre ki tudja, hogy kikkel, vagy mikkel találkozik. *
- Ha nem gond, szeretnék többet hallani azokról az évekről. Úgysem lesz jobb dolgunk, mintsem egymást hallgatni.
* Jegyzi meg a másik szavai után. Különösképpen érdekli a boszorkánykonyhában szerzett tapasztalatai egy része. Ha rá kerül a sor, akkor majd ő is mesélhet neki néhány dolgot, sőt, talán még be is avathatja a mostani tervébe, amit a kaszárnyában próbál elérni. Bár ahhoz még túlságosan sok a szemtanú, hogy nyíltan beszéljen erről. Ugyanis közel biztos benne, hogy ha odakerül a sor, akkor az elején teljes titoktartásban kell tevékenykednie. *
- Remek, bár lehet, hogy néhány szál kolbászt és néhány vekni kenyeret még magunkhoz vehetnénk. Nem annyira rosszak azok a gubisok, nem, ez nem a legjobb szó rá, inkább tűrhetőek. Igen, ez lesz a helyes szó. Egy ideig rendben van, azonban ha tehetem, nem enném napestig. Maximum meg spékeljük néhány dologgal, hogy finomabb legyen.
* Szomorúan hallja, hogy amit ő szeretne, azok közül az egyiknek a közelébe sem lesznek. Felettébb idegesíti, hogy ezt most kell megtudnia, ám nem engedi, hogy ez meglátszódjon rajta, csak egy apróbb sóhajt enged el, amiről nemtetszését ki lehet következtetni. *
- Akkor azt majd egy másik időpontban. Igazán meglepő, hogy egyesek már most érdeküket fejezték ki az új italok iránt. Bizonyára elég nagy kapcsolathalóval rendelkezel.
* Mielőtt megkezdhetnék a nagy útjuk első lépéseit az ork hamar felszólal. *
- Teszek egy röpke kitérőt a piactérre. Remélhetőleg nem kell rám sokat várni, de van néhány dolog, amit még fel kell markolnom. Találkozzunk a főtéren.
* Mondja, s ha nincs más egyéb, akkor válltáskáját maga mellé emelve elindul a piactér irányába. Jobb ha jobban felkészül, elvégre ki tudja, hogy kikkel, vagy mikkel találkozik. *
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:21:17
Üzenet elküldve: 2025-06-12 10:21:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* Hamar összeszedelőzködnek, hogy aztán útra készen állhasson a csapat.*
- Ő az egyetlen, aki még a Sellőházas éveimből megmaradt számomra.* Felei, amikor a ló hasznossága szóba kerül. A Citromhab név árulkodó is lehet, mivel az ilyen finomságok nem sűrűn látott vendégek a város asztalain, bár ez lassan meg fog változni. A nemesség új löketet ad majd az ilyen flancolásnak.*
- Néhány takaró, egy kis zab az öreglánynak, meg a gyűjtéshez szükséges eszközöket. Kis ásó, lapát meg egyebek. Valamint a szállításhoz tárolók, hogy ne sérüljenek meg az összetevők. Főleg a gombák kényesek.* Add viszonylag tömör választ.*
- Ételt nem nagyon pakoltam, csak egy kis vándorebédet, mert Gubis az lesz bőven. Gubis mindig van bőven.* Nem mintha lelkesedne, hogy huzamosabb ideig azt egye, de praktikusabb, mint a plusz elemózsia szállítása.*
- Ha van csomagja, azt pakoljuk fel még most.* Nem fogja túlterhelni a lovat, ezért nem is pakolt sokat rá, így kényelmesen felfér még pár dolog. Menet közben tudják megbeszélni a részleteket.*
- Egyértelmű, de ha már kimegyünk, akkor szeretnék jól felpakolni.* Jogos az elképzelés, hogy nem menne ki csak úgy potyára. A főtéren még feltölti a kulacsát, meg iszik mielőtt elhagynák a várost.*
- Mezei Harmatkát biztosan nem fogunk találni, mert az a fenyveseket kedveli. A Lórév Könnyéből még van is egy példányom otthon. Azt még találhatunk is, ha a mocsárban szétnézünk. Talán a visszaúton érdemes lesz ott is szét nézni jobban.* Ő kifejezetten most azért a négy darabért indult útnak. A könyve szerint alap növényeknek számítanak bizonyos varázsitalokhoz.*
- A fő bevételi forrást számomra a tanulást megkönnyítő varázsitalok alapanyaga jelentené. Így nekem a Rézszínű Hols a fő prioritásom. A varázslók már érdeklődtek iránta.* Ez a legfőbb, de azért nem csak egysíkúan akar kereskedni, ezért próbál minél színesebb palettát tartani. A város szélén állnak, néhány lépés és el is kezdődik a gyűjtögetésük. A kockázat nem kicsi, de a nyereség lehetősége nagy. Kezébe veszi a vándorbotját és kilép a város biztonságából.*
- Na essünk neki!
* Hamar összeszedelőzködnek, hogy aztán útra készen állhasson a csapat.*
- Ő az egyetlen, aki még a Sellőházas éveimből megmaradt számomra.* Felei, amikor a ló hasznossága szóba kerül. A Citromhab név árulkodó is lehet, mivel az ilyen finomságok nem sűrűn látott vendégek a város asztalain, bár ez lassan meg fog változni. A nemesség új löketet ad majd az ilyen flancolásnak.*
- Néhány takaró, egy kis zab az öreglánynak, meg a gyűjtéshez szükséges eszközöket. Kis ásó, lapát meg egyebek. Valamint a szállításhoz tárolók, hogy ne sérüljenek meg az összetevők. Főleg a gombák kényesek.* Add viszonylag tömör választ.*
- Ételt nem nagyon pakoltam, csak egy kis vándorebédet, mert Gubis az lesz bőven. Gubis mindig van bőven.* Nem mintha lelkesedne, hogy huzamosabb ideig azt egye, de praktikusabb, mint a plusz elemózsia szállítása.*
- Ha van csomagja, azt pakoljuk fel még most.* Nem fogja túlterhelni a lovat, ezért nem is pakolt sokat rá, így kényelmesen felfér még pár dolog. Menet közben tudják megbeszélni a részleteket.*
- Egyértelmű, de ha már kimegyünk, akkor szeretnék jól felpakolni.* Jogos az elképzelés, hogy nem menne ki csak úgy potyára. A főtéren még feltölti a kulacsát, meg iszik mielőtt elhagynák a várost.*
- Mezei Harmatkát biztosan nem fogunk találni, mert az a fenyveseket kedveli. A Lórév Könnyéből még van is egy példányom otthon. Azt még találhatunk is, ha a mocsárban szétnézünk. Talán a visszaúton érdemes lesz ott is szét nézni jobban.* Ő kifejezetten most azért a négy darabért indult útnak. A könyve szerint alap növényeknek számítanak bizonyos varázsitalokhoz.*
- A fő bevételi forrást számomra a tanulást megkönnyítő varázsitalok alapanyaga jelentené. Így nekem a Rézszínű Hols a fő prioritásom. A varázslók már érdeklődtek iránta.* Ez a legfőbb, de azért nem csak egysíkúan akar kereskedni, ezért próbál minél színesebb palettát tartani. A város szélén állnak, néhány lépés és el is kezdődik a gyűjtögetésük. A kockázat nem kicsi, de a nyereség lehetősége nagy. Kezébe veszi a vándorbotját és kilép a város biztonságából.*
- Na essünk neki!
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-11 12:10:39
Üzenet elküldve: 2025-06-11 12:10:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
*Semmi szükség nincs további várakozásokra, ugyanis az első kopogások után meghallja a férfi hangját. Nem arról árulkodik, hogy most kelt volna, bízik benne, hogy ő is rendesen, avagy rendesebben felkészült a következő útjukra. Ha egyikük felkészült, akkor az már egy nagyon jó jel, azonban mindkettejük ügyeskedett a lehető legjobban felkészülni, ami igazán kedvező kezdésként bizonyulhat számukra. Az üdvözlések után hamar az istállóban találja magát, ahol megpillantja az említett Citromhabot. *
- Ez igazán kényelmesen hangzik. Jól jön az ilyen hasznos állat az ilyen hosszú utakra.
* Fogalma sincs, hogy milyen hosszú útnak néznek elébe. Reményei szerint, nem lesz annyira hosszú, csak épp annyira, hogy ne kelljen egy darabig aggódni a növények miatt. Segédkezet nyújt a málha és egyéb dolgok felszerelésében. Szinte már sajnálja szegény állatot, bár kicsit sem kerüli el a figyelmét, hogy ez az állat erre lett tenyésztve. Bólint a kapott kérdésre, majd válltáskáját felcsapja a vállára és állat másik oldalán sétál. *
- Minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll? Mi mindent pakoltál be?
* Ha többnapos kiruccanásnak ígérkezik, akkor néhány dologra mindenképp szükségük van. Főleg ivóvízre, bár a gubis megfelelő tápanyagforrás, nem enné azt több napon keresztül ha van választása. *
- A mélyére? Remélem nem szükséges indokolatlanul nagy veszélynek kitennünk magunkat néhány növényért. Ha beüt a baj, a növények nem fognak elsőbbséget élvezni az életünknél.
* Nyugtatja a másikat. Ő sem szívesen menne beljebb, mint kéne. Bár van az a szükség, ami felülír minden veszélyt, bár ez nem biztos, hogy egy olyan helyzet. Hallgatja a másikat, hogy miket szeretne gyűjteni. Az ork is megpróbált összeírni egy ilyen listát, ám ez nagyon hamar kudarcot eredményezett, elvégre neki minden is kell. Azonban ha valamire igazán szüksége van az elkövetkezendő tárgyalásoknál, azok a… *
- Egyelőre a Mezei Harmatka és a Lórév Könnye az, amivel most szívesen kísérleteznék. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy több nem is kell, elvégre van egy olyan sejtésem, hogy a közeljövőben nagyon sok munkám lesz, ha minden összejön persze.
* A gubis is fontos lesz az elkövetkezendő időkben. Nem is bánná, ha egy teljesen táskát is megtölthetne vele. Hozott is néhány plusz táskát ilyen esetekre. *
- És mit gondolsz meddig fogunk kint robotolni?
*Semmi szükség nincs további várakozásokra, ugyanis az első kopogások után meghallja a férfi hangját. Nem arról árulkodik, hogy most kelt volna, bízik benne, hogy ő is rendesen, avagy rendesebben felkészült a következő útjukra. Ha egyikük felkészült, akkor az már egy nagyon jó jel, azonban mindkettejük ügyeskedett a lehető legjobban felkészülni, ami igazán kedvező kezdésként bizonyulhat számukra. Az üdvözlések után hamar az istállóban találja magát, ahol megpillantja az említett Citromhabot. *
- Ez igazán kényelmesen hangzik. Jól jön az ilyen hasznos állat az ilyen hosszú utakra.
* Fogalma sincs, hogy milyen hosszú útnak néznek elébe. Reményei szerint, nem lesz annyira hosszú, csak épp annyira, hogy ne kelljen egy darabig aggódni a növények miatt. Segédkezet nyújt a málha és egyéb dolgok felszerelésében. Szinte már sajnálja szegény állatot, bár kicsit sem kerüli el a figyelmét, hogy ez az állat erre lett tenyésztve. Bólint a kapott kérdésre, majd válltáskáját felcsapja a vállára és állat másik oldalán sétál. *
- Minden szükséges eszköz a rendelkezésünkre áll? Mi mindent pakoltál be?
* Ha többnapos kiruccanásnak ígérkezik, akkor néhány dologra mindenképp szükségük van. Főleg ivóvízre, bár a gubis megfelelő tápanyagforrás, nem enné azt több napon keresztül ha van választása. *
- A mélyére? Remélem nem szükséges indokolatlanul nagy veszélynek kitennünk magunkat néhány növényért. Ha beüt a baj, a növények nem fognak elsőbbséget élvezni az életünknél.
* Nyugtatja a másikat. Ő sem szívesen menne beljebb, mint kéne. Bár van az a szükség, ami felülír minden veszélyt, bár ez nem biztos, hogy egy olyan helyzet. Hallgatja a másikat, hogy miket szeretne gyűjteni. Az ork is megpróbált összeírni egy ilyen listát, ám ez nagyon hamar kudarcot eredményezett, elvégre neki minden is kell. Azonban ha valamire igazán szüksége van az elkövetkezendő tárgyalásoknál, azok a… *
- Egyelőre a Mezei Harmatka és a Lórév Könnye az, amivel most szívesen kísérleteznék. Ez mondjuk nem jelenti azt, hogy több nem is kell, elvégre van egy olyan sejtésem, hogy a közeljövőben nagyon sok munkám lesz, ha minden összejön persze.
* A gubis is fontos lesz az elkövetkezendő időkben. Nem is bánná, ha egy teljesen táskát is megtölthetne vele. Hozott is néhány plusz táskát ilyen esetekre. *
- És mit gondolsz meddig fogunk kint robotolni?
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:18:15
Üzenet elküldve: 2025-06-11 10:18:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
*Wrexan előre felkészült a kiutazásra, ahogy azt ígérte is. Cagon jelezte, hogy mikor szándékozik indul, így ennek megfelelően időzítette a dolgait. Mivel az ingovány meg Erdőmélye nem egy szekérbarát terület, ezért, nem is számíthat a négy kerék komfortjára. Ez rendesen megnehezíti majd az útjukat. Korán kelt ő is, hogy mindennel elkészüljön mire ideér az ork. Nem szereti, ha rá várnak, inkább ő várjon másokra. Amikor kopogtatnak, akkor ő már talpig készen áll.*
- Jó reggelt!* Nyújtja a kezét az üdvözlésre.*
- Teljesen megvagyok mindennel. Készítettem egy málhát, ami az istállóban van. Citromhab majd cipeli helyettünk az ellátmányt.* Ha kiléptek az épületből, akkor maga mögött kulcsra zárja az ajtót. Hátra vezeti az ork férfit az istállóhoz, ahol ott pihen a málha a földön. Ezt ketten biztosan hamar rögzítik az öreg kanca hátára, és akkor máris indulásra készek.*
- Mehetünk?* Kérdez rá a férfinál, és ha nincs más, akkor kivezeti a lovat az udvarról, hogy elinduljanak a főtér irányába. Hosszú útnak néznek elébe, de roppant nagy nyereséget hozhat ez számukra. Feltéve, ha nem fogják ott hagyni a fogukat az erdőben.*
- Ha nem szükséges, én nem merészkednék túlságosan mélyre az erdőben. Én Észak Reményét, Vöröslő Krulzt, Rézszínű Holst és Myceil Fényét szeretnék begyűjteni. A könyvem szerint ott biztosan találhatok ezekből a növényekből. Egyesek akadtak az Ön listáján is.* Felkészült Wrexan előre, hogy mit kell beszerezni. Nagyon jól tudja, hogy egyhamar nem fog abba az erdőbe visszatérni, főleg nem egyedül.*
- Érzésre jó sok Barna Gubist fogunk találni. Abból mindig akad, ha keressük, ha nem.* Neki már van egy rakással a Zöld Sirályban, de ha már úgyis a kezébe kerülnek, akkor leszedi azokat is. Elég invazív fajta gomba, nem is árt, ha leszedegeti.*
*Wrexan előre felkészült a kiutazásra, ahogy azt ígérte is. Cagon jelezte, hogy mikor szándékozik indul, így ennek megfelelően időzítette a dolgait. Mivel az ingovány meg Erdőmélye nem egy szekérbarát terület, ezért, nem is számíthat a négy kerék komfortjára. Ez rendesen megnehezíti majd az útjukat. Korán kelt ő is, hogy mindennel elkészüljön mire ideér az ork. Nem szereti, ha rá várnak, inkább ő várjon másokra. Amikor kopogtatnak, akkor ő már talpig készen áll.*
- Jó reggelt!* Nyújtja a kezét az üdvözlésre.*
- Teljesen megvagyok mindennel. Készítettem egy málhát, ami az istállóban van. Citromhab majd cipeli helyettünk az ellátmányt.* Ha kiléptek az épületből, akkor maga mögött kulcsra zárja az ajtót. Hátra vezeti az ork férfit az istállóhoz, ahol ott pihen a málha a földön. Ezt ketten biztosan hamar rögzítik az öreg kanca hátára, és akkor máris indulásra készek.*
- Mehetünk?* Kérdez rá a férfinál, és ha nincs más, akkor kivezeti a lovat az udvarról, hogy elinduljanak a főtér irányába. Hosszú útnak néznek elébe, de roppant nagy nyereséget hozhat ez számukra. Feltéve, ha nem fogják ott hagyni a fogukat az erdőben.*
- Ha nem szükséges, én nem merészkednék túlságosan mélyre az erdőben. Én Észak Reményét, Vöröslő Krulzt, Rézszínű Holst és Myceil Fényét szeretnék begyűjteni. A könyvem szerint ott biztosan találhatok ezekből a növényekből. Egyesek akadtak az Ön listáján is.* Felkészült Wrexan előre, hogy mit kell beszerezni. Nagyon jól tudja, hogy egyhamar nem fog abba az erdőbe visszatérni, főleg nem egyedül.*
- Érzésre jó sok Barna Gubist fogunk találni. Abból mindig akad, ha keressük, ha nem.* Neki már van egy rakással a Zöld Sirályban, de ha már úgyis a kezébe kerülnek, akkor leszedi azokat is. Elég invazív fajta gomba, nem is árt, ha leszedegeti.*
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-10 11:05:59
Üzenet elküldve: 2025-06-10 11:05:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyűjtögetés//
* A nap első sugarai keltik az méretes orkot. Bár szívesen átfordulna az ágy másik oldalára, hogy még néhány percet, talán órát szunyálhasson, de tervei vannak. Talán ha egyedül menne, akkor meg is tenné. Azonban most nem egyedül tevékenykedik. Amint kikel az ágyából, hamar el is végzi a reggeli rutinos feladatait. Szorosan követi ezt egy gyors reggeli. Ha ideje engedi, akkor egy-két gyors kísérletet is elvégez. Asztalán már előre ki vannak készítve az elkészített italok, amiket eltervez vinni az útjára. Elvégre ki tudja, hogy mit fognak találni az erdőmélyén és hasonló helyeken. Nem szívesen futna össze hasonló lényekkel, mint a vadászlaknál felkészületlenül. Egy papírfecnire még külön listát is készített, hogy mit vigyen, és mi jönne jól. Többek között zöldekben jeleskedik, azonban akadnak ott harcra alkalmasak is, tehát nem lesznek teljesen védtelenek bármi is találjon rájuk, legyen az bandita, vagy bestia. Az italokat gondosan becsúsztatja a megfelelő helyükre, mind a táskájában, mind az övének külsejére. Utóbbiba főleg zöldeket, de nem csak azokat. Amint felkészült kilép a pegazusból, majd elindul a már jól ismert Zöld Sirály fogadóba. Jobban belegondolva ott is tölthette volna az éjszakát, de minden tulajdona a pegazusban hever. Macerás lenne mindent elvinni, főleg, mert újonnan vásárolt képein nem szeretné, ha egy karcolás is előfordulna. A hűvös idő ellenére elég lengén öltözik. Bár váltó ruhákat is hozott, rajta csak egy egyszerű póló és térdig érő nadrág látható. Van még egy pulóvere, ami válltáskája köré van tekerve, ha hidegebbre fordulna az idő. A rövid sétája után megérkezik a házához. Nyolc óra már biztos lehet mire ideér. Szóval kétli, hogy aludna a másik, így kopogni kezd mielőtt bármi mást csinálna. Ha sokáig nem érkezik válasz, úgy beljebb lép, elvégre mégis csak egy kocsmaépületről van szó. Még ő érzi magát furcsán, hogy folyton kopog, de ez van. Ha ajtót nyitnak neki, vagy bent találkozik, a férfival akkor köszön. *
- Kellemes reggelt Wrexan. Tökéletes napunk van egy kis gyűjtögetésre nemde?
* A nap első sugarai keltik az méretes orkot. Bár szívesen átfordulna az ágy másik oldalára, hogy még néhány percet, talán órát szunyálhasson, de tervei vannak. Talán ha egyedül menne, akkor meg is tenné. Azonban most nem egyedül tevékenykedik. Amint kikel az ágyából, hamar el is végzi a reggeli rutinos feladatait. Szorosan követi ezt egy gyors reggeli. Ha ideje engedi, akkor egy-két gyors kísérletet is elvégez. Asztalán már előre ki vannak készítve az elkészített italok, amiket eltervez vinni az útjára. Elvégre ki tudja, hogy mit fognak találni az erdőmélyén és hasonló helyeken. Nem szívesen futna össze hasonló lényekkel, mint a vadászlaknál felkészületlenül. Egy papírfecnire még külön listát is készített, hogy mit vigyen, és mi jönne jól. Többek között zöldekben jeleskedik, azonban akadnak ott harcra alkalmasak is, tehát nem lesznek teljesen védtelenek bármi is találjon rájuk, legyen az bandita, vagy bestia. Az italokat gondosan becsúsztatja a megfelelő helyükre, mind a táskájában, mind az övének külsejére. Utóbbiba főleg zöldeket, de nem csak azokat. Amint felkészült kilép a pegazusból, majd elindul a már jól ismert Zöld Sirály fogadóba. Jobban belegondolva ott is tölthette volna az éjszakát, de minden tulajdona a pegazusban hever. Macerás lenne mindent elvinni, főleg, mert újonnan vásárolt képein nem szeretné, ha egy karcolás is előfordulna. A hűvös idő ellenére elég lengén öltözik. Bár váltó ruhákat is hozott, rajta csak egy egyszerű póló és térdig érő nadrág látható. Van még egy pulóvere, ami válltáskája köré van tekerve, ha hidegebbre fordulna az idő. A rövid sétája után megérkezik a házához. Nyolc óra már biztos lehet mire ideér. Szóval kétli, hogy aludna a másik, így kopogni kezd mielőtt bármi mást csinálna. Ha sokáig nem érkezik válasz, úgy beljebb lép, elvégre mégis csak egy kocsmaépületről van szó. Még ő érzi magát furcsán, hogy folyton kopog, de ez van. Ha ajtót nyitnak neki, vagy bent találkozik, a férfival akkor köszön. *
- Kellemes reggelt Wrexan. Tökéletes napunk van egy kis gyűjtögetésre nemde?
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-09 21:00:23
Üzenet elküldve: 2025-06-09 21:00:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szívét már szinte torkában érzi. Rine kéjes sóhajai, úgy hatnak rá mint a legerősebb afrodiziákum. A lány ajkainak íze, a bőrének finomsága, és a kék szemek felajzott látványa egy leírhatatlan szépséget jelentenek számára. Azt kívánja ez a pillanat soha ne érjen véget. Nem gondol most semmilyen tervre, sem barátjára aki a Pegazusban várja, várja csak úgy sincs jobb dolga. Nem létezik semmi más, csak is Rine. Nem is akar mást elérni csak azt, hogy a lány testét az utolsó porcikájáig felfedezze. Megtudja az apró kis titkait, azon pontokat amiket csókolni, simogatni akar.
Aljas módon kihasználja a lány engedelmességét, most pontosan ezt akarja, hogy figyeljen a saját testére. Majd utána ráér ezt a "szívességet" kamatostól visszavenni.
Ajkai lassan felfelé gördülnek megszokott gonosz félmosolyára, látván Rine engedelmes lányként követi utasítását.*
- Jó kislány.
*Suttogja annak fülébe ismét apró csókot lehelve füle végére. Majd fejét húga arcához simítva hallgatja kéjes dalolását.
Megtartja a lány súlyát, és tenyerével követi annak ritmikus mozgását. Fürge ujjaival, szorgalmas munkát végezve a másik forró nedves ölében. Lágyan cirógatva annak kényes pontját.
Mivel másra nem figyel, csak Rinére, felismeri a dal végének közeledtét, a csípőnek ritmikus gyorsuló mozdulatait. Nem is rest megtartani azt a pontot, ami ennyire felhergelte a lányban a kedélyeket.
Rine végül eljut a végpontra, de Lazziar nem kegyelmez neki. Kezét még makacsul a ponton hagyja, hogy a kéj minden egyet utolsó cseppjét kifacsarja a lányból. Még végül megkegyelmez a lánynak. Kihúzza kezét annak combjának szorításából óvatosan. Kezét pedig attól a pontól egészen a nyakáig lassan végig cirógat egész testén. Segít Rinének ismét elhelyezkedni a vízben, hogy ismét hátával rádőljön mellkasára. Fejét igyekszik a másik arca mellett tartani, annak vöröslő arcára apró csókokat lehelni.
Úgy dönt, hogy most már ideje befejezni a fürdést is. Szóval a szappanért lenyúlva a dézsa mellett, kezét bevizesítve kezdi el óvatosan masszírozni a lány testét. Különös figyelmet szentelve az érzékenyebb pontokra mint keblei és öle. Lágyan húzza végig tenyerét a másik puha bőrén. Engedi, Rine kipihenje az előadás első felvonását.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szívét már szinte torkában érzi. Rine kéjes sóhajai, úgy hatnak rá mint a legerősebb afrodiziákum. A lány ajkainak íze, a bőrének finomsága, és a kék szemek felajzott látványa egy leírhatatlan szépséget jelentenek számára. Azt kívánja ez a pillanat soha ne érjen véget. Nem gondol most semmilyen tervre, sem barátjára aki a Pegazusban várja, várja csak úgy sincs jobb dolga. Nem létezik semmi más, csak is Rine. Nem is akar mást elérni csak azt, hogy a lány testét az utolsó porcikájáig felfedezze. Megtudja az apró kis titkait, azon pontokat amiket csókolni, simogatni akar.
Aljas módon kihasználja a lány engedelmességét, most pontosan ezt akarja, hogy figyeljen a saját testére. Majd utána ráér ezt a "szívességet" kamatostól visszavenni.
Ajkai lassan felfelé gördülnek megszokott gonosz félmosolyára, látván Rine engedelmes lányként követi utasítását.*
- Jó kislány.
*Suttogja annak fülébe ismét apró csókot lehelve füle végére. Majd fejét húga arcához simítva hallgatja kéjes dalolását.
Megtartja a lány súlyát, és tenyerével követi annak ritmikus mozgását. Fürge ujjaival, szorgalmas munkát végezve a másik forró nedves ölében. Lágyan cirógatva annak kényes pontját.
Mivel másra nem figyel, csak Rinére, felismeri a dal végének közeledtét, a csípőnek ritmikus gyorsuló mozdulatait. Nem is rest megtartani azt a pontot, ami ennyire felhergelte a lányban a kedélyeket.
Rine végül eljut a végpontra, de Lazziar nem kegyelmez neki. Kezét még makacsul a ponton hagyja, hogy a kéj minden egyet utolsó cseppjét kifacsarja a lányból. Még végül megkegyelmez a lánynak. Kihúzza kezét annak combjának szorításából óvatosan. Kezét pedig attól a pontól egészen a nyakáig lassan végig cirógat egész testén. Segít Rinének ismét elhelyezkedni a vízben, hogy ismét hátával rádőljön mellkasára. Fejét igyekszik a másik arca mellett tartani, annak vöröslő arcára apró csókokat lehelni.
Úgy dönt, hogy most már ideje befejezni a fürdést is. Szóval a szappanért lenyúlva a dézsa mellett, kezét bevizesítve kezdi el óvatosan masszírozni a lány testét. Különös figyelmet szentelve az érzékenyebb pontokra mint keblei és öle. Lágyan húzza végig tenyerét a másik puha bőrén. Engedi, Rine kipihenje az előadás első felvonását.*
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-09 17:11:40
Üzenet elküldve: 2025-06-09 17:11:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A külvilág számára is egy pillanat alatt foszlik szét. Minden nesz elcsendesül, azt egyedül csak saját szívének dobogása töri meg valamennyire. A meleg pára, a víz halk csobogása és mostohája bőrének illata kábító elegyet alkot. Mintha egy olyan világba tért volna át, ahol végre csak ők ketten léteznek.
A csókban meglepi saját merészsége. Nem hitte volna, hogy valaha is képes lesz ilyen könnyedén átadni magát valakinek, de Lazziar más. Bár a könnyedén is pusztán csak nézőpont kérdése, hisz egyszer már bepillantottak ebbe a vágyakkal teli világba, de azt balga módon hagyták kiszökni a kezeik közül. Most nem. Most tudni akar, érzeni és élvezni. El akar veszni Ziar karjai között. A csókok először bátortalanok, de Lazziar reakciója megerősíti, a vágy pedig nő benne az iránt, hogy jól csinálja, hogy örömet szerezzen és azért is, hogy ezt ő maga is megkapja. Az első merész érintés tudatos, még az ügyetlenség és szégyenlősség ellenére is. Érzi az ujjai alatt megfeszülő izmokat, hegeket, a bőr forróságát. Amint pedig a kéz célt ér a vágy csak még inkább hatalmasodik el rajta. Arca ég a forróságtól, minden porcikája bizsereg, a szíve pedig szinte a torkában dobog. De Ziar sóhaja, a halk, elégedett hang megerősíti, hogy jó úton jár.
Ám nem sokáig élvezheti ezt az újfelfedezést, mert mostohája gyengéden vonja el kezét. A szavai bennragadnak a füleiben, de mintha jó tanácsként érkezett volna, megfogadja azt. A feszült izmok engednek, lágyan simul a másik testéhez, annak ellenére, hogy egyre inkább feszül benne a vágy.
Minden apró érintésre válaszol a teste, finoman hullámzik a férfi ritmusára.
Mikor a kéz eléri azt a pontot, ahol a vágy már nem csak gondolat, hanem maga a most történő valóság, már képtelen visszafojtani hangját. Elégedett, vágytól fűtött, hangos nyögés szakad ki ajkai közül, miközben arcát a nyakába temeti.
Valahol még mindig az a félénk önmaga, aki a fürdőben is volt. Aki nem mert lépni, nem volt elég határozott, hogy merjen engedni. De most valami változott vagy inkább erősebbé vált benne. Hogy most Lazziaré akar lenni, vele átélni ezt az egészet. Elmerülni ebben, tovább lépni az ismeretlenbe. Öle egyre sürgetőbben lüktet, légzése szaporább, sóhajai pedig egyre kéjesebbek. Az érintésekre teste egyre gyorsuló ritmusban válaszol, egyetlen pontban érik be a vágy, teste pedig biztos jelet ad arról, hogy hamarosan átlép oda, ahol mindent felemészt a gyönyör.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A külvilág számára is egy pillanat alatt foszlik szét. Minden nesz elcsendesül, azt egyedül csak saját szívének dobogása töri meg valamennyire. A meleg pára, a víz halk csobogása és mostohája bőrének illata kábító elegyet alkot. Mintha egy olyan világba tért volna át, ahol végre csak ők ketten léteznek.
A csókban meglepi saját merészsége. Nem hitte volna, hogy valaha is képes lesz ilyen könnyedén átadni magát valakinek, de Lazziar más. Bár a könnyedén is pusztán csak nézőpont kérdése, hisz egyszer már bepillantottak ebbe a vágyakkal teli világba, de azt balga módon hagyták kiszökni a kezeik közül. Most nem. Most tudni akar, érzeni és élvezni. El akar veszni Ziar karjai között. A csókok először bátortalanok, de Lazziar reakciója megerősíti, a vágy pedig nő benne az iránt, hogy jól csinálja, hogy örömet szerezzen és azért is, hogy ezt ő maga is megkapja. Az első merész érintés tudatos, még az ügyetlenség és szégyenlősség ellenére is. Érzi az ujjai alatt megfeszülő izmokat, hegeket, a bőr forróságát. Amint pedig a kéz célt ér a vágy csak még inkább hatalmasodik el rajta. Arca ég a forróságtól, minden porcikája bizsereg, a szíve pedig szinte a torkában dobog. De Ziar sóhaja, a halk, elégedett hang megerősíti, hogy jó úton jár.
Ám nem sokáig élvezheti ezt az újfelfedezést, mert mostohája gyengéden vonja el kezét. A szavai bennragadnak a füleiben, de mintha jó tanácsként érkezett volna, megfogadja azt. A feszült izmok engednek, lágyan simul a másik testéhez, annak ellenére, hogy egyre inkább feszül benne a vágy.
Minden apró érintésre válaszol a teste, finoman hullámzik a férfi ritmusára.
Mikor a kéz eléri azt a pontot, ahol a vágy már nem csak gondolat, hanem maga a most történő valóság, már képtelen visszafojtani hangját. Elégedett, vágytól fűtött, hangos nyögés szakad ki ajkai közül, miközben arcát a nyakába temeti.
Valahol még mindig az a félénk önmaga, aki a fürdőben is volt. Aki nem mert lépni, nem volt elég határozott, hogy merjen engedni. De most valami változott vagy inkább erősebbé vált benne. Hogy most Lazziaré akar lenni, vele átélni ezt az egészet. Elmerülni ebben, tovább lépni az ismeretlenbe. Öle egyre sürgetőbben lüktet, légzése szaporább, sóhajai pedig egyre kéjesebbek. Az érintésekre teste egyre gyorsuló ritmusban válaszol, egyetlen pontban érik be a vágy, teste pedig biztos jelet ad arról, hogy hamarosan átlép oda, ahol mindent felemészt a gyönyör.*
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-06 18:29:18
Üzenet elküldve: 2025-06-06 18:29:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megszűnik körülötte a világ, nincs más csak a fürdőszoba. Annak nehéz és gőzös levegője. A víz és a lány testének melege az övén. Na meg a mellkasából majd kiugró szívének érzete.
Végre beteljesedik az amire úgy vágyakozott.
Rine csókjai meglepik, milyen gyorsan tud tanulni a vágyakozó elme. Mennyire is áhítozik a test, hogy a gyönyöröket elérje. Ez az az érzés ami a legközelebb áll Lazziar élet felfogásához. Az élvezetek hajszolásához. Ily módon vezeti rá most Rinét, hogy együtt éljék át ezt a mentalitást.
Nem zavarja őt, érzi, hogy a lány igyekszik próbálkozik, sőt mintha felül is akarna kerekedni a férfin egy két pillanatra a felbátorodott csók váltásnál. Lazziar csak önelégülten mosolyog rajta. Mert miért is ne élvezné a látványt, az érzetet, hogy Rine végre az övé, és láthatja, ahogy a lány végre szárnyakat bont előtte, az ö szeme láttára.
Olykor behunyt szemmel feledkezik bele a lány puha érintéseibe, ahogy amaz lassan egyre lejjebb és lejjebb csúszik sebhelyekkel teli testén. Végül ő maga is egy pillanatra megrezzen, mikor megérzi férfiasságán a másik kezét. Persze nem megrémült, de meglepte. Elégedetten sóhajt fel, elkönyvelve azt, hogy Rine hátra hagyta most a szemérmés lány szerepét. Igaz, pont ezt imádja benne, de mindennek meg van a maga ideje. És a mostani nem az. Igyekszik kiélvezni a másik érintését, viszont a tapasztalat hiánya még érződik a lány érintésében. Nem zavarja egyáltalán, ennek is megvan a maga varázsa. Nem kell attól tartania a másiknak, hogy ez lelohassza.
A másik kényeztetését, most már kényelmesebben tudja folytatni, hogy Rine szabad hagyja combbelsőjét. Érzi, hogy a tenyerében a lány csípője ritmusoson hullámzik, mint a tenger maga. Bal kezét miután a Rine a nyakába szuszog, áthelyezi annak derekára, hogy ott cirógassa tovább.
Persze nem tudja megállni gonoszkodó vérét, ez egy játék számára, amit most ketten űznek még ha nem a legmegfelelőbb is rá az idő, ám élvezi a pillanat minden egyes cseppjét. Elégedetten vigyorog a másikra tekintve. Az elvörösödő arc látványa, és a sóhajok amik elhagyják azokat a gyönyörű ajkakat, csak jobban fellázítják benne a tüzet, amit a lány érezhet a tenyerében lüktető férfiasságában.*
-Majd kiderül.
*Suttogja bele ismét a fülekbe. De galád módon bal kezével elengedi a lány csípőjét, és a lány kezére fog gyengéden. Elhúzza annak kezét, és áthelyezi azt a nyaka mögé, hogy ott karolja tovább.*
-Shsshs! Magadra figyelj, engedd el magad.
*Csitítgatja a lányt és szól bele gyengéden füleibe ismét, apró csókot lehelve arra. Időt akar a Rinének adni, azt akarja, hogy most a gyönyör neki járjon.
Vágya csak jobban lángol Rine iránt, a lány szavai hallatán. Ám nem hagyja, hogy ez elvakítsa őt. Galád módon akarja használni a lány testét, arra amire ő akarja. Majd idővel a lány is megteheti ezt majd vele. De most Rineé a főszerep.
Most már, hogy keze szabadabban mozog, bátrabban mer végig simítani a lány finom ölén, összpontosítva figyelmét annak gyenge pontjára.
Közben élvezettel hallgatja a lány kéjes sóhajait, jöjjön ki az bármilyen hangosan is füle tövében. Hallani akarja, látni, érezni a lány testének csapongásait.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Megszűnik körülötte a világ, nincs más csak a fürdőszoba. Annak nehéz és gőzös levegője. A víz és a lány testének melege az övén. Na meg a mellkasából majd kiugró szívének érzete.
Végre beteljesedik az amire úgy vágyakozott.
Rine csókjai meglepik, milyen gyorsan tud tanulni a vágyakozó elme. Mennyire is áhítozik a test, hogy a gyönyöröket elérje. Ez az az érzés ami a legközelebb áll Lazziar élet felfogásához. Az élvezetek hajszolásához. Ily módon vezeti rá most Rinét, hogy együtt éljék át ezt a mentalitást.
Nem zavarja őt, érzi, hogy a lány igyekszik próbálkozik, sőt mintha felül is akarna kerekedni a férfin egy két pillanatra a felbátorodott csók váltásnál. Lazziar csak önelégülten mosolyog rajta. Mert miért is ne élvezné a látványt, az érzetet, hogy Rine végre az övé, és láthatja, ahogy a lány végre szárnyakat bont előtte, az ö szeme láttára.
Olykor behunyt szemmel feledkezik bele a lány puha érintéseibe, ahogy amaz lassan egyre lejjebb és lejjebb csúszik sebhelyekkel teli testén. Végül ő maga is egy pillanatra megrezzen, mikor megérzi férfiasságán a másik kezét. Persze nem megrémült, de meglepte. Elégedetten sóhajt fel, elkönyvelve azt, hogy Rine hátra hagyta most a szemérmés lány szerepét. Igaz, pont ezt imádja benne, de mindennek meg van a maga ideje. És a mostani nem az. Igyekszik kiélvezni a másik érintését, viszont a tapasztalat hiánya még érződik a lány érintésében. Nem zavarja egyáltalán, ennek is megvan a maga varázsa. Nem kell attól tartania a másiknak, hogy ez lelohassza.
A másik kényeztetését, most már kényelmesebben tudja folytatni, hogy Rine szabad hagyja combbelsőjét. Érzi, hogy a tenyerében a lány csípője ritmusoson hullámzik, mint a tenger maga. Bal kezét miután a Rine a nyakába szuszog, áthelyezi annak derekára, hogy ott cirógassa tovább.
Persze nem tudja megállni gonoszkodó vérét, ez egy játék számára, amit most ketten űznek még ha nem a legmegfelelőbb is rá az idő, ám élvezi a pillanat minden egyes cseppjét. Elégedetten vigyorog a másikra tekintve. Az elvörösödő arc látványa, és a sóhajok amik elhagyják azokat a gyönyörű ajkakat, csak jobban fellázítják benne a tüzet, amit a lány érezhet a tenyerében lüktető férfiasságában.*
-Majd kiderül.
*Suttogja bele ismét a fülekbe. De galád módon bal kezével elengedi a lány csípőjét, és a lány kezére fog gyengéden. Elhúzza annak kezét, és áthelyezi azt a nyaka mögé, hogy ott karolja tovább.*
-Shsshs! Magadra figyelj, engedd el magad.
*Csitítgatja a lányt és szól bele gyengéden füleibe ismét, apró csókot lehelve arra. Időt akar a Rinének adni, azt akarja, hogy most a gyönyör neki járjon.
Vágya csak jobban lángol Rine iránt, a lány szavai hallatán. Ám nem hagyja, hogy ez elvakítsa őt. Galád módon akarja használni a lány testét, arra amire ő akarja. Majd idővel a lány is megteheti ezt majd vele. De most Rineé a főszerep.
Most már, hogy keze szabadabban mozog, bátrabban mer végig simítani a lány finom ölén, összpontosítva figyelmét annak gyenge pontjára.
Közben élvezettel hallgatja a lány kéjes sóhajait, jöjjön ki az bármilyen hangosan is füle tövében. Hallani akarja, látni, érezni a lány testének csapongásait.*
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-06 07:17:12
Üzenet elküldve: 2025-06-06 07:17:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A fiú kezdi kapisgálni, hogy ami az ő saját fantázia világában pofon egyszerűnek tűnik, az kívülről felvet kérdéseket, ugyanakkor elszánt, hogy megtanítsa Nelirát a kedvenc kártyajátékára. Hátát kihúzva, mosolyogva bólogat.*
- Meg foglak tanítani! *Ígéri.*
*Egy biztos, régen ölelgették ilyen sokszor és bújni Nelirához nagyon jó. Ezt az élményt kifejezzetten hozzá köti Riv mert biológiai anyjának se ideje se ereje nem volt eleget szeretgetni őt. A gyorsan átfutó halál témának nincs ideje megijeszteni a fiút, viszont futtában még ledob egy bogarat, ami befészkeli magát a fülébe. Tudja, hogy normál esetben is hamarabb mennek a szülők, de ugye ez úgy van, hogy addigra már a gyereknek is gyereke van. Az pedig még egy örökkévalóságnak tűnik. Egy másik élet, amiről csak beszélnek, ő pedig nem akar még felnőtt lenni. A fajok közötti élethossz különbségekről szerencsére nem tud eleget, így békésen, szinte szemtelenül lazít anyu ölelésében.*
- Hercegnő? *Izgatottan pattan fel. Kíváncsi tekintete nagyra nyílt szemekkel fúródik Neliráéba.* - Még sose láttam hercegnőt. *Teszi hozzá, miközben képzeletében megjelenik egy tiarás hölgy szép ruhában, aki leül velük kártyázni. Izgatottságában elfeledte, hogy Nelira úgy mondta, "Olyan, mint...", nem pedig azt, hogy ténylegesen hercegnő. Képzelt hercegnője kényesen méregeti a széket, hogy nincs rajta párna, de valahogy csak sikerül majd náluk marasztalni Fenségét, gondolja Riv.*
- Milyen palotában lakik? *Hangzik el az utolsó kérdés.*
//Egy ifjú hölgy és egy fiúcska//
*A fiú kezdi kapisgálni, hogy ami az ő saját fantázia világában pofon egyszerűnek tűnik, az kívülről felvet kérdéseket, ugyanakkor elszánt, hogy megtanítsa Nelirát a kedvenc kártyajátékára. Hátát kihúzva, mosolyogva bólogat.*
- Meg foglak tanítani! *Ígéri.*
*Egy biztos, régen ölelgették ilyen sokszor és bújni Nelirához nagyon jó. Ezt az élményt kifejezzetten hozzá köti Riv mert biológiai anyjának se ideje se ereje nem volt eleget szeretgetni őt. A gyorsan átfutó halál témának nincs ideje megijeszteni a fiút, viszont futtában még ledob egy bogarat, ami befészkeli magát a fülébe. Tudja, hogy normál esetben is hamarabb mennek a szülők, de ugye ez úgy van, hogy addigra már a gyereknek is gyereke van. Az pedig még egy örökkévalóságnak tűnik. Egy másik élet, amiről csak beszélnek, ő pedig nem akar még felnőtt lenni. A fajok közötti élethossz különbségekről szerencsére nem tud eleget, így békésen, szinte szemtelenül lazít anyu ölelésében.*
- Hercegnő? *Izgatottan pattan fel. Kíváncsi tekintete nagyra nyílt szemekkel fúródik Neliráéba.* - Még sose láttam hercegnőt. *Teszi hozzá, miközben képzeletében megjelenik egy tiarás hölgy szép ruhában, aki leül velük kártyázni. Izgatottságában elfeledte, hogy Nelira úgy mondta, "Olyan, mint...", nem pedig azt, hogy ténylegesen hercegnő. Képzelt hercegnője kényesen méregeti a széket, hogy nincs rajta párna, de valahogy csak sikerül majd náluk marasztalni Fenségét, gondolja Riv.*
- Milyen palotában lakik? *Hangzik el az utolsó kérdés.*
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-06 01:04:32
Üzenet elküldve: 2025-06-06 01:04:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha lenne olyan képessége, hogy vissza tudjon térni a múlt egy pontjára és összetalálkozna önmagával, kíváncsi lenne, hogy mit szólna az akkori Rine ehhez az egészhez. Hogy koldus ruhában lopakodott vissza a városba, hogy megszabadult féltett szőke hajának nagyjától, hogy helyette egy kócos fészek maradjon. De igazán az érdekelné, hogy ahhoz mit szól, hogy hosszú ideig elnyomott érzései végre szabadon szárba szökkenhetnek. Hogy újból pőrén ül a vízben mostohájával, de végre nem feszült közöttük a levegő, nem visszafogják mindazt, ami már régóta kívánalom, hanem éppen teret adnak annak, hogy kiélhessék mindazt, ami már istenek tudják, hogy mióta feszítik őket belülről. A fürdőház óta tudja, hogy mire vágyik, de azt hitte sosem kaphatja meg. Elmenekült, de lám visszatért, s most azok között a karok között veszhet el, ahol igazából mindig is akart. Hallja Lazziar sóhajait, azt is, ahogy a sajátja egyre vágyakozóbbá válik. Minden egyes érintést érez és élvez, a csókokat már egyre bátrabban viszonozza. Hagyja, hogy vezessék, közben tanul, s már most az elején igyekszik megmutatni az ellesett újdonságokat. Nem akar ügyetlen kislány lenni, aki csak kihasználja a férfi tapasztalatát. Persze, hogy kapni akar, gyönyört, élvezetet, szeretetet. De emellett ugyan úgy viszonozni is mindezt. A csókokba forróban veszik el, majd mohóbban viszonozza. Óvatos kezei apránként bátrabban térképezik fel a forró bőrt, már csak az utolsó mozzanatnál torpan meg kissé. Aprót nyelve pillant Lazziar arcára, s szemeit most akkor sem süti le, mikor pillantásaik találkoznak. De sokáig nem bírja ezt a nagy bátorságot. Mikor az ujjak testének legérzékenyebb pontjához érnek egy elfojtott, mégis jól hallhatóan kéjes sóhajjal dől vissza mostohája mellkasára, arcát pedig a nyakába temeti. Baljával átöleli karja alatt, mintha arra készülne, hogy zavarában inkább elbújik benne. De nem így tesz, esze ágában sincs megfutamodni. Lábait készségesen nyitja el, ezzel biztosítva be a másikat, hogy már nem fél, hogy igenis akarja. De arcát továbbra sem veszi ki a másik nyakából. Szaporán szuszogva mrkol kezével a lapockájára, lassan pedig jobbja tétován ismét az oldalát fedezi fel. Ügyetlenül még, bizonytalanul, de most nem fékezi meg a cirógató mozdulatokat. Törődő, apró keze egészen az alhasáig siklik, amikoris füleit megüti az újabb csipkelődés. Mégsem kapja fel most a vizet, nem veszi gonoszkodásnak. Bosszút ráér venni rajta mindezek után is. Fog is, ebben biztos lehet, de most lassan elhúzza arcát a nyakából, hogy a kékek ismét találkozhassanak az igéző topáz szemekkel.*
- Te tudsz ilyen szépen?
*Inkább amellett dönt, hogy annyi még futja az erejéből, hogy egy csipkelődéssel viszonozza Ziarét. A keze pedig nem tétovázik tovább. A szemeit, bármennyire is meg van illetődve, legyen akármilyen szégyenlős is, egy pillanatra sem veszi le a másik arcáról. Egyszeriben kíváncsi, hogy a saját érintése mit vált ki a férfiből. Vajon az ő teste is tűzbe borul, mint ahogy most ő érzi a sajátján? Ujjai finoman markolnak a vágytól feszülő részére, mintha csak meg akarna ismerkedni azzal az éhséggel, ami benne is lüktet. Ziar tisztán érezheti, hogy öle forró és minden jelét mutatja, hogy vágyja a férfit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Ziar bizonyára már biztosabb ezekben a jelekben, míg ő maga inkább csak a sötétben tapogatózik. Persze nem buta, nagy vonalakban tudja, hogy hogyan működik, csak egyszerűen így más, mint az az elmélet, amit elmeséltek neki. Így nem tudja csak sejti, hogy az ujjai között érzett lüktetése a férfi vágyának bizonyára jó jel. Talán éppen az, hogy ő is annyira kívánja a lányt, mint amennyire Rine áhítozik ő utána.*
- Ziar.
*Nyögi hangosabban, kéjtől átitatottan, ahogy arcát újból a nyakába temeti. Keze gyengéden igyekszik a férfi örömére lenni, de a mozdulatok még nem tökéletesek.*
- A tiéd akarok lenni.
*Súgja halkan a bőrére, mielőtt álnok módon, de mégis finoman harap bele nyakának tövébe.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha lenne olyan képessége, hogy vissza tudjon térni a múlt egy pontjára és összetalálkozna önmagával, kíváncsi lenne, hogy mit szólna az akkori Rine ehhez az egészhez. Hogy koldus ruhában lopakodott vissza a városba, hogy megszabadult féltett szőke hajának nagyjától, hogy helyette egy kócos fészek maradjon. De igazán az érdekelné, hogy ahhoz mit szól, hogy hosszú ideig elnyomott érzései végre szabadon szárba szökkenhetnek. Hogy újból pőrén ül a vízben mostohájával, de végre nem feszült közöttük a levegő, nem visszafogják mindazt, ami már régóta kívánalom, hanem éppen teret adnak annak, hogy kiélhessék mindazt, ami már istenek tudják, hogy mióta feszítik őket belülről. A fürdőház óta tudja, hogy mire vágyik, de azt hitte sosem kaphatja meg. Elmenekült, de lám visszatért, s most azok között a karok között veszhet el, ahol igazából mindig is akart. Hallja Lazziar sóhajait, azt is, ahogy a sajátja egyre vágyakozóbbá válik. Minden egyes érintést érez és élvez, a csókokat már egyre bátrabban viszonozza. Hagyja, hogy vezessék, közben tanul, s már most az elején igyekszik megmutatni az ellesett újdonságokat. Nem akar ügyetlen kislány lenni, aki csak kihasználja a férfi tapasztalatát. Persze, hogy kapni akar, gyönyört, élvezetet, szeretetet. De emellett ugyan úgy viszonozni is mindezt. A csókokba forróban veszik el, majd mohóbban viszonozza. Óvatos kezei apránként bátrabban térképezik fel a forró bőrt, már csak az utolsó mozzanatnál torpan meg kissé. Aprót nyelve pillant Lazziar arcára, s szemeit most akkor sem süti le, mikor pillantásaik találkoznak. De sokáig nem bírja ezt a nagy bátorságot. Mikor az ujjak testének legérzékenyebb pontjához érnek egy elfojtott, mégis jól hallhatóan kéjes sóhajjal dől vissza mostohája mellkasára, arcát pedig a nyakába temeti. Baljával átöleli karja alatt, mintha arra készülne, hogy zavarában inkább elbújik benne. De nem így tesz, esze ágában sincs megfutamodni. Lábait készségesen nyitja el, ezzel biztosítva be a másikat, hogy már nem fél, hogy igenis akarja. De arcát továbbra sem veszi ki a másik nyakából. Szaporán szuszogva mrkol kezével a lapockájára, lassan pedig jobbja tétován ismét az oldalát fedezi fel. Ügyetlenül még, bizonytalanul, de most nem fékezi meg a cirógató mozdulatokat. Törődő, apró keze egészen az alhasáig siklik, amikoris füleit megüti az újabb csipkelődés. Mégsem kapja fel most a vizet, nem veszi gonoszkodásnak. Bosszút ráér venni rajta mindezek után is. Fog is, ebben biztos lehet, de most lassan elhúzza arcát a nyakából, hogy a kékek ismét találkozhassanak az igéző topáz szemekkel.*
- Te tudsz ilyen szépen?
*Inkább amellett dönt, hogy annyi még futja az erejéből, hogy egy csipkelődéssel viszonozza Ziarét. A keze pedig nem tétovázik tovább. A szemeit, bármennyire is meg van illetődve, legyen akármilyen szégyenlős is, egy pillanatra sem veszi le a másik arcáról. Egyszeriben kíváncsi, hogy a saját érintése mit vált ki a férfiből. Vajon az ő teste is tűzbe borul, mint ahogy most ő érzi a sajátján? Ujjai finoman markolnak a vágytól feszülő részére, mintha csak meg akarna ismerkedni azzal az éhséggel, ami benne is lüktet. Ziar tisztán érezheti, hogy öle forró és minden jelét mutatja, hogy vágyja a férfit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Ziar bizonyára már biztosabb ezekben a jelekben, míg ő maga inkább csak a sötétben tapogatózik. Persze nem buta, nagy vonalakban tudja, hogy hogyan működik, csak egyszerűen így más, mint az az elmélet, amit elmeséltek neki. Így nem tudja csak sejti, hogy az ujjai között érzett lüktetése a férfi vágyának bizonyára jó jel. Talán éppen az, hogy ő is annyira kívánja a lányt, mint amennyire Rine áhítozik ő utána.*
- Ziar.
*Nyögi hangosabban, kéjtől átitatottan, ahogy arcát újból a nyakába temeti. Keze gyengéden igyekszik a férfi örömére lenni, de a mozdulatok még nem tökéletesek.*
- A tiéd akarok lenni.
*Súgja halkan a bőrére, mielőtt álnok módon, de mégis finoman harap bele nyakának tövébe.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:21:06
Üzenet elküldve: 2025-06-05 20:21:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tolvajok királynője, micsoda szép titulus is lenne ez Rinének. El is képzelné őt, ahogy egy rumos hordókból összetákolt trónon ül, és utasítja tolvajok, torokmetszők és verőemberek seregét. Egyetlen nagy hiba van csupán ezzel, a kép amit eltudna képzelni, hamar tova is szállna. A lány túlságosan vajszívű az ilyesmihez. Ahogy már Lazziar is gondolta ezt, túl tiszta ehhez a világhoz.
Mégis, amilyen mocskos elf ő maga, itt fekszik a kádban. Számára leggyönyörűbb, szeplőtelen nővel. Akire mindvégig vágyott.
Nem érdekli őt, hogy a lány ügyetlen. Amilyen tüzes és heves csókkal indult az akt. Feleszmélve a lány próbálkozásán. Vehemenciáját visszafogja. A csókok lelassulnak. Elengedi a másik ajkát, majd visszatapad rá. Ízlelgeti annak apró most oly vörös alsó ajkait. Vezeti a másikat, mintha táncolni tanítaná. Csak ezt nem lábbal szokták járni.
Sárgás szemeit néha néha lassan villantja fel, hogy lopva megcsodálja a másik arcát, és szemét. Ha az éppen kivillantja rá a szép kékjeit.
Egy elégedett mosoly húzódik arcára, amint egyre jobban érzi magán a lány súlyát, hogy amaz bújik mintha sosem ölelt volna. Tenyereibe fogja a másik kerek formáit itt és ott is.
Mindeközben ő is mély sóhajokat enged ki ajkai közt, amint a vékony puha ujjak végig simítanak rajta. Fejét ő is jobban belenyomja a másik tenyerébe amint amaz ujjaival végig simít a párától nedves tincsein.
Bal kezét a lány keblein hagyva, gyengéden, masszírozgatva fogja őket. Jobjával pedig felfedezi Rine érzékenyebb pontjait. Combjai közé nyúlva, ujjbegyeivel, lassan fedezi fel a másik vágytól izzó ölét. Fejével pedig enyhén hátra mozdul, amint meghalja a lány visszafogott kéjes sóhajait. Topáz szemei a másik arcát fürkészik. És mély elégedettséggel tölti el őt a lány vörösödő arca. Ismét közelebb hajol, de most nem csókért. A lány hosszú füléhez közelít. Amibe negédesen, és persze az őt illető csipkelődéssel duruzsol bele.*
-Így már sokkal szebben énekelsz.
*Húzódnak ajkai gonosz mosolyba. Emlékeztetve a másikat azokra az időkre amikor oly sokat cukkolta őt az énekórán elkövetett kisebb hibáira.
Majd fülcimpájára ad egy apró csókot, mielőtt fogai közé venné őket egy apró gyengéd harapásra. Kezével pedig ha úgy érzi, már magabiztosabban ingerli a másik gyöngyszemét. Várva Rine hangosabb sóhajaira amivel eddig is az ő fülét kényeztette.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.05 20:22:35
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A tolvajok királynője, micsoda szép titulus is lenne ez Rinének. El is képzelné őt, ahogy egy rumos hordókból összetákolt trónon ül, és utasítja tolvajok, torokmetszők és verőemberek seregét. Egyetlen nagy hiba van csupán ezzel, a kép amit eltudna képzelni, hamar tova is szállna. A lány túlságosan vajszívű az ilyesmihez. Ahogy már Lazziar is gondolta ezt, túl tiszta ehhez a világhoz.
Mégis, amilyen mocskos elf ő maga, itt fekszik a kádban. Számára leggyönyörűbb, szeplőtelen nővel. Akire mindvégig vágyott.
Nem érdekli őt, hogy a lány ügyetlen. Amilyen tüzes és heves csókkal indult az akt. Feleszmélve a lány próbálkozásán. Vehemenciáját visszafogja. A csókok lelassulnak. Elengedi a másik ajkát, majd visszatapad rá. Ízlelgeti annak apró most oly vörös alsó ajkait. Vezeti a másikat, mintha táncolni tanítaná. Csak ezt nem lábbal szokták járni.
Sárgás szemeit néha néha lassan villantja fel, hogy lopva megcsodálja a másik arcát, és szemét. Ha az éppen kivillantja rá a szép kékjeit.
Egy elégedett mosoly húzódik arcára, amint egyre jobban érzi magán a lány súlyát, hogy amaz bújik mintha sosem ölelt volna. Tenyereibe fogja a másik kerek formáit itt és ott is.
Mindeközben ő is mély sóhajokat enged ki ajkai közt, amint a vékony puha ujjak végig simítanak rajta. Fejét ő is jobban belenyomja a másik tenyerébe amint amaz ujjaival végig simít a párától nedves tincsein.
Bal kezét a lány keblein hagyva, gyengéden, masszírozgatva fogja őket. Jobjával pedig felfedezi Rine érzékenyebb pontjait. Combjai közé nyúlva, ujjbegyeivel, lassan fedezi fel a másik vágytól izzó ölét. Fejével pedig enyhén hátra mozdul, amint meghalja a lány visszafogott kéjes sóhajait. Topáz szemei a másik arcát fürkészik. És mély elégedettséggel tölti el őt a lány vörösödő arca. Ismét közelebb hajol, de most nem csókért. A lány hosszú füléhez közelít. Amibe negédesen, és persze az őt illető csipkelődéssel duruzsol bele.*
-Így már sokkal szebben énekelsz.
*Húzódnak ajkai gonosz mosolyba. Emlékeztetve a másikat azokra az időkre amikor oly sokat cukkolta őt az énekórán elkövetett kisebb hibáira.
Majd fülcimpájára ad egy apró csókot, mielőtt fogai közé venné őket egy apró gyengéd harapásra. Kezével pedig ha úgy érzi, már magabiztosabban ingerli a másik gyöngyszemét. Várva Rine hangosabb sóhajaira amivel eddig is az ő fülét kényeztette.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.05 20:22:35
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-05 19:05:49
Üzenet elküldve: 2025-06-05 19:05:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azon valószínűleg ő sem változtatna, hogy hirtelen a tolvajok királynője akarjon lenni. Ilyen módokon képtelen lenne ártani bárkinek is. Ellenben az is biztos, hogy hátráltatni vagy lebeszélni sem áll szándékában fivérét, bármit is tervezzenek a törpével. Amiben tud, amit lelkiismerete még megenged abban segítségükre is lesz.
Persze ezeket a gondolatokat inkább igyekszik most a háttérbe szorítani. Nem akar belemerülni, mert az aggodalmat szül, attól pedig nem lesz képes most olyanra koncentrálni, amit mindennél jobban szeretne. Lazziaré akar lenni, már nagyon régóta. Érezni őt, kiélvezni az együtt töltött idő minden pillanatát. Megadni és el is venni azt, amit már talán ott a fürdőházban is szerettek volna.
A csókot először puhán, óvatosan, kissé talán még ügyetlenül is viszonozza. A vágy fellobbanása viszont apránként fakítja a szemérmet és azt a cseppnyi félelmet, ami valahol fejében, ott mélyen és hátul még leledzik. A bátorsága nő, s már a domborulatain simító, markoló ujjaktól sem tántorodik meg. Belesimul Ziar kezeibe, miközben sajátjai is óvatosan megindulnak. Gyengéden simít rá ujjhegyeivel a mellkasára, finoman az oldalain, ám sajátja még lejjebb nem merészkedik. Gyengéden cirógatja csípőjét, miközben másik keze a férfi tarkóján pihen, ujjai óvatosan fúródnak a sötét tincsek közé. Ziar érintéseitől már nem húzódik el, időnként csak zavart és szégyenlős sóhaj hagyja el ajkait. Akkor sem riad meg, mikor az érintést már érzékenyebb helyen érzi, noha arca már lángvörös színben pompázik.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Azon valószínűleg ő sem változtatna, hogy hirtelen a tolvajok királynője akarjon lenni. Ilyen módokon képtelen lenne ártani bárkinek is. Ellenben az is biztos, hogy hátráltatni vagy lebeszélni sem áll szándékában fivérét, bármit is tervezzenek a törpével. Amiben tud, amit lelkiismerete még megenged abban segítségükre is lesz.
Persze ezeket a gondolatokat inkább igyekszik most a háttérbe szorítani. Nem akar belemerülni, mert az aggodalmat szül, attól pedig nem lesz képes most olyanra koncentrálni, amit mindennél jobban szeretne. Lazziaré akar lenni, már nagyon régóta. Érezni őt, kiélvezni az együtt töltött idő minden pillanatát. Megadni és el is venni azt, amit már talán ott a fürdőházban is szerettek volna.
A csókot először puhán, óvatosan, kissé talán még ügyetlenül is viszonozza. A vágy fellobbanása viszont apránként fakítja a szemérmet és azt a cseppnyi félelmet, ami valahol fejében, ott mélyen és hátul még leledzik. A bátorsága nő, s már a domborulatain simító, markoló ujjaktól sem tántorodik meg. Belesimul Ziar kezeibe, miközben sajátjai is óvatosan megindulnak. Gyengéden simít rá ujjhegyeivel a mellkasára, finoman az oldalain, ám sajátja még lejjebb nem merészkedik. Gyengéden cirógatja csípőjét, miközben másik keze a férfi tarkóján pihen, ujjai óvatosan fúródnak a sötét tincsek közé. Ziar érintéseitől már nem húzódik el, időnként csak zavart és szégyenlős sóhaj hagyja el ajkait. Akkor sem riad meg, mikor az érintést már érzékenyebb helyen érzi, noha arca már lángvörös színben pompázik.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-05 16:27:13
Üzenet elküldve: 2025-06-05 16:27:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Szalad a ló, szalad a szó//
*Bőszen keverednek benne az érzelmek, ahogy sűrűn találja magát szemben azzal a levakarhatatlannak tűnő félmosollyal. Nagyon úgy érzi, hogy játszanak vele és ez egy cseppet sem tetszik neki. Vagyis ezt próbálja magába erőszakolni. Nem tetszik, nem izgalmas, nem más, mint a többiek. Ó, pedig dehogyis nem. Mennyivel másabb, mint bármi és bárki, akihez ez idáig szerencséje volt. Azt hitte, hogy a félvér a nehéz és megfejteni való eset, de ez a férfi valami olyanba csomagolja magát, amit kíváncsi ujjaival szívesen bontogatna szét apránként. Ennek gondolata pedig egy halvány pírban végzi az arcán és hálát ad, hogy senkinek sem kellett hangosan is kifejtenie elmélkedését, mert annak félreérthető tartalmát aztán magyarázgathatná, hogy pontosan hogyan is érti.
Ismét dacosan húzza ki magát, talán még a hercegnők is megirigyelnék az arcára kiült arroganciát és fölényeskedő pillantásokat. Pedig aztán semmi büszkélkedése nincs abban, hogy évekkel ezelőtt valóban jámbor, de mások által jól betanított lovakat volt csak képes megülni. De ezt ugyebár csak ő tudja, a férfi előtt titok, így nyugodtan játszhatja el azt a nőt, aki képes kezelni egy ilyen állatot. Pedig nem.*
- Akkor?
*A játékos élű megjegyzés homlok tájékon mély barázdákat szül a fiatal, sima bőrön, ahogy a lány összevonja szemöldökeit.*
- Irbisz, hárpia, griff? Azzal nem sokszor futok össze itt a városban.
*Vág vissza talán naivan arra a vadabb természetre. Visszavágásnak kevés, de arra épp elegendő, hogy magát ne zavarja be botor mód az erdőbe.
Okos dolog csendben maradni. Ezt most megfogadja magában, ahogy a ló miatti bosszankodásra csak rábólint. Hisz mi más bosszantaná? A titokzatosság, ez a játékosság a férfiban? Ugyan. Talán már le sem nyűgözi, hogy ismét ilyen különleges valakivel hozta össze a sors. Talán. De valahol ott a bordái közötti szúrásban érzi, hogy ez nincs így, ezt pedig igyekszik minél jobban palástolni. Ellenben a gyakran lesütött szemek, az ide-oda pillantgatások és az amúgy is gyakran rózsás arc, most erősebb pírja talán árulkodóbb a kelleténél, hogy igenis zavarban van.*
- Wegtoren?
*A kíváncsi tekintet újra visszatér, ahogy a szemeibe is beköltözik a kíváncsiság. Ezzel pedig egy újabb lépést tesz a férfi felé. Ám amikor a bók ráköszön az ajkai egy pillanatra meglepetten nyílnak el, hogy azután újból komor tekintettel és egy kelletlen szájhúzással szegje fel a fejét.*
- Nos... Egyszer majd elvihetsz oda. Mondjuk egy ilyen oázishoz.
*Végül elmosolyodik. Ám az a mosoly inkább pimasz, játékos, mint aki most készül felvenni a kesztyűt. Ő nem használ költői szavakba öntött bókokat. Egyszerűen csak arra készül, hogy letörölje azt a mosolyt a férfi arcáról. Ehhez pedig mi lenne a legjobb módszer, ha nem az, hogy olyat kér, szinte inkább ajánl, amire a másik így vagy úgy, de nemet fog mondani. Talán kap egy hazug ígéretet. Ez is benne van a lehetőségekben. Hát ezt is ki kell küszöbölnie.*
- Akár indulhatunk is.
*Húzza össze sunyin a szemeit, amiket most egy pillanatra sem vesz le a férfiról.*
*Bőszen keverednek benne az érzelmek, ahogy sűrűn találja magát szemben azzal a levakarhatatlannak tűnő félmosollyal. Nagyon úgy érzi, hogy játszanak vele és ez egy cseppet sem tetszik neki. Vagyis ezt próbálja magába erőszakolni. Nem tetszik, nem izgalmas, nem más, mint a többiek. Ó, pedig dehogyis nem. Mennyivel másabb, mint bármi és bárki, akihez ez idáig szerencséje volt. Azt hitte, hogy a félvér a nehéz és megfejteni való eset, de ez a férfi valami olyanba csomagolja magát, amit kíváncsi ujjaival szívesen bontogatna szét apránként. Ennek gondolata pedig egy halvány pírban végzi az arcán és hálát ad, hogy senkinek sem kellett hangosan is kifejtenie elmélkedését, mert annak félreérthető tartalmát aztán magyarázgathatná, hogy pontosan hogyan is érti.
Ismét dacosan húzza ki magát, talán még a hercegnők is megirigyelnék az arcára kiült arroganciát és fölényeskedő pillantásokat. Pedig aztán semmi büszkélkedése nincs abban, hogy évekkel ezelőtt valóban jámbor, de mások által jól betanított lovakat volt csak képes megülni. De ezt ugyebár csak ő tudja, a férfi előtt titok, így nyugodtan játszhatja el azt a nőt, aki képes kezelni egy ilyen állatot. Pedig nem.*
- Akkor?
*A játékos élű megjegyzés homlok tájékon mély barázdákat szül a fiatal, sima bőrön, ahogy a lány összevonja szemöldökeit.*
- Irbisz, hárpia, griff? Azzal nem sokszor futok össze itt a városban.
*Vág vissza talán naivan arra a vadabb természetre. Visszavágásnak kevés, de arra épp elegendő, hogy magát ne zavarja be botor mód az erdőbe.
Okos dolog csendben maradni. Ezt most megfogadja magában, ahogy a ló miatti bosszankodásra csak rábólint. Hisz mi más bosszantaná? A titokzatosság, ez a játékosság a férfiban? Ugyan. Talán már le sem nyűgözi, hogy ismét ilyen különleges valakivel hozta össze a sors. Talán. De valahol ott a bordái közötti szúrásban érzi, hogy ez nincs így, ezt pedig igyekszik minél jobban palástolni. Ellenben a gyakran lesütött szemek, az ide-oda pillantgatások és az amúgy is gyakran rózsás arc, most erősebb pírja talán árulkodóbb a kelleténél, hogy igenis zavarban van.*
- Wegtoren?
*A kíváncsi tekintet újra visszatér, ahogy a szemeibe is beköltözik a kíváncsiság. Ezzel pedig egy újabb lépést tesz a férfi felé. Ám amikor a bók ráköszön az ajkai egy pillanatra meglepetten nyílnak el, hogy azután újból komor tekintettel és egy kelletlen szájhúzással szegje fel a fejét.*
- Nos... Egyszer majd elvihetsz oda. Mondjuk egy ilyen oázishoz.
*Végül elmosolyodik. Ám az a mosoly inkább pimasz, játékos, mint aki most készül felvenni a kesztyűt. Ő nem használ költői szavakba öntött bókokat. Egyszerűen csak arra készül, hogy letörölje azt a mosolyt a férfi arcáról. Ehhez pedig mi lenne a legjobb módszer, ha nem az, hogy olyat kér, szinte inkább ajánl, amire a másik így vagy úgy, de nemet fog mondani. Talán kap egy hazug ígéretet. Ez is benne van a lehetőségekben. Hát ezt is ki kell küszöbölnie.*
- Akár indulhatunk is.
*Húzza össze sunyin a szemeit, amiket most egy pillanatra sem vesz le a férfiról.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-04 18:43:25
Üzenet elküldve: 2025-06-04 18:43:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Szalad a ló, szalad a szó//
* Könnyed félmosolya mintha mélyebben ülne most a férfi arcán, a nő fújtatásától egy pillanatra sem hátrál meg. A szemei elkapását látva viszont megvillan valami a tekintetében,talán csak annyi, hogy célba ért a szelíd kis provokáció, és ez már önmagában elég ahhoz, hogy fenntartsa a játékot. A lovat, a kantárt, sőt talán még az egész helyzetet is másodlagosnak tűnteti a finom feszültség, ami kettejük között kezd húzódni. *
– Jámbor, persze.
* Ismétli meg a nő szavait, de hangjában ott bujkál valami, ami már nem a lóhoz szól. Inkább ahhoz, ahogy a nő hirtelen magyarázkodni kezdett. Mint aki ráérzett a gyenge pontra, és óvatosan, de szándékosan játszik vele.
Amikor a kantárt végül elengedi, nem siet. És talán épp ezért szúrja közbe még egyszer, játékosan, szinte suttogva. *
– Vadabb természet alatt sok mindent lehet érteni. Nem csak a lovaknál.
* Egy pillanatra a szeme az övébe fúródik, mint aki megnézné, lesz-e visszavágás.
Mal szája sarkában alig észrevehető félmosoly bujkál, miközben a nő ujjai elszántan ráfeszülnek a kantárra. *
– Csak a ló miatt, persze...
* Mormogja halkan, inkább magának, de úgy, hogy biztosan hallja. A pillantása közben nem ereszti. *
- Nem vagyok idevalósi. Ahol én nőttem fel, ott a homok viszi a híreket, és a Tűzmágusok kántálása visszhangzik bennük. * Szeme végigpillant a macskaköveken, aztán visszatér rá. *
– Itt minden sarkon más arc, de a tied... nos, olyan, amit még a sivatag is megjegyezne.
* Színpadiasan meghajol egy félig tréfás bókkal. *
– Ha te lennél a vándorút oázisa, bizony még a legelszántabb vándor is letérne miatta a kijelölt ösvényről.
* Bűbájosan vigyorog, mint aki azt kérdi, "na, milyen voltam? "*
* Könnyed félmosolya mintha mélyebben ülne most a férfi arcán, a nő fújtatásától egy pillanatra sem hátrál meg. A szemei elkapását látva viszont megvillan valami a tekintetében,talán csak annyi, hogy célba ért a szelíd kis provokáció, és ez már önmagában elég ahhoz, hogy fenntartsa a játékot. A lovat, a kantárt, sőt talán még az egész helyzetet is másodlagosnak tűnteti a finom feszültség, ami kettejük között kezd húzódni. *
– Jámbor, persze.
* Ismétli meg a nő szavait, de hangjában ott bujkál valami, ami már nem a lóhoz szól. Inkább ahhoz, ahogy a nő hirtelen magyarázkodni kezdett. Mint aki ráérzett a gyenge pontra, és óvatosan, de szándékosan játszik vele.
Amikor a kantárt végül elengedi, nem siet. És talán épp ezért szúrja közbe még egyszer, játékosan, szinte suttogva. *
– Vadabb természet alatt sok mindent lehet érteni. Nem csak a lovaknál.
* Egy pillanatra a szeme az övébe fúródik, mint aki megnézné, lesz-e visszavágás.
Mal szája sarkában alig észrevehető félmosoly bujkál, miközben a nő ujjai elszántan ráfeszülnek a kantárra. *
– Csak a ló miatt, persze...
* Mormogja halkan, inkább magának, de úgy, hogy biztosan hallja. A pillantása közben nem ereszti. *
- Nem vagyok idevalósi. Ahol én nőttem fel, ott a homok viszi a híreket, és a Tűzmágusok kántálása visszhangzik bennük. * Szeme végigpillant a macskaköveken, aztán visszatér rá. *
– Itt minden sarkon más arc, de a tied... nos, olyan, amit még a sivatag is megjegyezne.
* Színpadiasan meghajol egy félig tréfás bókkal. *
– Ha te lennél a vándorút oázisa, bizony még a legelszántabb vándor is letérne miatta a kijelölt ösvényről.
* Bűbájosan vigyorog, mint aki azt kérdi, "na, milyen voltam? "*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-03 17:55:39
Üzenet elküldve: 2025-06-03 17:55:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
//Zárás//
*Hogy utolsó utáni esély volna? Bizonyos szempontból igen, de egy másikból talán ez az első. Mai nem csak magát védte meg, hanem Norinak is esélyt adott arra, hogy végre valakit úgy szerethessen, hogy abba nem szól közbe az istenség, aki az oltalmába vette akkor, mikor ez a kegyetlen világ ki akarta taszítani, fel akarta őrülni és meg akarta semmisíteni. Nem hibáztatható érte a lány, amiért elfogadta a lehetőséget, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz majd az, mi gátat szab a valódi boldogságának. Többé már nem. A ház után egy újabb ajándékot kapott, méghozzá a szabadságot. Most már szabadon szeretheti azt, aki annyi mindent tett érte, hogy szinte már alanyi jogon jár neki az a szeretet.*
- Ó, értem… *Nagyokat pislogva veszi tudomásul, hogy Mai nem fog itt maradni vele egész este, nem fogják egymásba gabalyodva átaludni a sötét éjszakát, és reggel is legfeljebb Szörnyecske nézi majd végig, ahogy ő is macskamód nyújtózkodva próbálja működésre bírni az elmacskásodott végtagjait.*
- Nem baj. Megértelek. *Mond Nori olyat, melyet még soha. Nem áll neki nyafogni, hisztizni és dühöngeni, amiért Mai nem őt választja. Nem akarja ráerőltetni magát, és nem próbálja meg erőszakkal, sem érzelmi zsarolással kisajátítani őt. Egyszerűen csak elfogadja a döntését.*
- Elmegyek veletek, persze. *Bólint lágyan mosolyogva. Tényleg jobb ez így, mindenkinek. Mindezek után végre fesztelenül tölthetnek együtt egy kis időt, vita és harag nélkül, melynek következtében Szörnyecske is előbújik a rejtekhelyéről, és csatlakozik a két lányhoz. Gülü szemeivel úgy bámul, ahogy eddig, de most legalább van lehetőségük megdögönyözni is, ha épp azt szeretnék…*
//Zárás//
*Hogy utolsó utáni esély volna? Bizonyos szempontból igen, de egy másikból talán ez az első. Mai nem csak magát védte meg, hanem Norinak is esélyt adott arra, hogy végre valakit úgy szerethessen, hogy abba nem szól közbe az istenség, aki az oltalmába vette akkor, mikor ez a kegyetlen világ ki akarta taszítani, fel akarta őrülni és meg akarta semmisíteni. Nem hibáztatható érte a lány, amiért elfogadta a lehetőséget, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer ez lesz majd az, mi gátat szab a valódi boldogságának. Többé már nem. A ház után egy újabb ajándékot kapott, méghozzá a szabadságot. Most már szabadon szeretheti azt, aki annyi mindent tett érte, hogy szinte már alanyi jogon jár neki az a szeretet.*
- Ó, értem… *Nagyokat pislogva veszi tudomásul, hogy Mai nem fog itt maradni vele egész este, nem fogják egymásba gabalyodva átaludni a sötét éjszakát, és reggel is legfeljebb Szörnyecske nézi majd végig, ahogy ő is macskamód nyújtózkodva próbálja működésre bírni az elmacskásodott végtagjait.*
- Nem baj. Megértelek. *Mond Nori olyat, melyet még soha. Nem áll neki nyafogni, hisztizni és dühöngeni, amiért Mai nem őt választja. Nem akarja ráerőltetni magát, és nem próbálja meg erőszakkal, sem érzelmi zsarolással kisajátítani őt. Egyszerűen csak elfogadja a döntését.*
- Elmegyek veletek, persze. *Bólint lágyan mosolyogva. Tényleg jobb ez így, mindenkinek. Mindezek után végre fesztelenül tölthetnek együtt egy kis időt, vita és harag nélkül, melynek következtében Szörnyecske is előbújik a rejtekhelyéről, és csatlakozik a két lányhoz. Gülü szemeivel úgy bámul, ahogy eddig, de most legalább van lehetőségük megdögönyözni is, ha épp azt szeretnék…*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:13:39
Üzenet elküldve: 2025-06-02 17:13:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is biztos képes volna megváltozni bárki kedvéért is. Még talán saját magáért se. Ez az életstílus már beleéget lelkébe, és minden mozzanatába. Lelépve az utcán már azt nézi, hol az első zseb amiből kihúzhat egy vastagabb erszényt, hogy abból a reggeliért finanszírozza. Vagy egy szebb ékszer egy hölgy nyakán egy éjjeli iszogatás során. Vagy egy cinkelt kocka, amit ujjai között szorongat a szerencse játék közben. A pengeélen való tánc egy igazi művészet. Megrészegíti az embert, az gondolat, hogy ennek bármikor vége. Ezért kell az élet minden egyes apró másodpercét is kiélvezni. Mert az egyik pillanatban a szemed előtt lebeg, és a következőben, már hátra is hagytad, és elmúlt, az illetővel együtt. Elszáll a szélben, mint a pernye.
Rinét viszont, képtelen volna ebbe belecsábítani, előbb vágná le saját kezét, mintsem szeretett hófehér lelkén akár egy foltot is ejtsen. Nem ronthatja el őt, ennyire legalább is nem. Megfogja őt óvni, az utolsó csepp véréig ha kell.*
-Lelked rajta.
*Feleli röviden a másik határozottságára, de nagyra húzódik száján a mosoly, amikor Rine feltekint a plafonra.*
~Ennyit a határozottságról.~
*Gondolja magában. Meg aztán nem azért fogalmaz így, mert azt hinné buta a lány. Ez is csak a cukkolás nagy része, ami már leginkább ámulatba fulladt. Biztos benne a lány képes volt egymaga is megállnia a helyét a nagyvilágban. És ezt, egy törékeny lánynak mint Rine egymaga elérni is nagy szó. Tudja milyenek az alvilág emberei, mikre lennének képesek ha látnának egy ilyen teremtést egyedül a városok közt kígyózó utakon. A gondolattól is fordulna a gyomra. De jobb is ebbe most nem belegondolni, főleg ilyen mámoros pillanatokban.
Magához húzza a lányt. Csókja hosszan tartó, forró, mondhatni heves. Karjai is már ösztönösen simulnak a másik hátán szépen követve annak vonalait, egészen hátsó formás domborulatáig. Nem is figyelve magára szorulnak rá az ujjai.
Fejében már nem is gondolatok, pusztán ősi, erős ösztönök uralkodnak. Már már átvéve az uralmat minden cselekedetén.
Mohón hevesen csókolja Rinét, és markolja annak apró de annál teltebb formáit. Egyik kezével azon elengedi a lányt, hogy végig simítva annak derekán, Rine érzékenyebb pontjára helyezze. Mohón viselkedik, mert már régóta vágyott erre a pillanatra, de óvatos. Tudja nem kezelheti úgy a lányt mint bármelyiket. Így lassú óvatos léptekkel halad előre, arra várva, mit enged a lány és mit nem.*
//Baljós kezdetek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is biztos képes volna megváltozni bárki kedvéért is. Még talán saját magáért se. Ez az életstílus már beleéget lelkébe, és minden mozzanatába. Lelépve az utcán már azt nézi, hol az első zseb amiből kihúzhat egy vastagabb erszényt, hogy abból a reggeliért finanszírozza. Vagy egy szebb ékszer egy hölgy nyakán egy éjjeli iszogatás során. Vagy egy cinkelt kocka, amit ujjai között szorongat a szerencse játék közben. A pengeélen való tánc egy igazi művészet. Megrészegíti az embert, az gondolat, hogy ennek bármikor vége. Ezért kell az élet minden egyes apró másodpercét is kiélvezni. Mert az egyik pillanatban a szemed előtt lebeg, és a következőben, már hátra is hagytad, és elmúlt, az illetővel együtt. Elszáll a szélben, mint a pernye.
Rinét viszont, képtelen volna ebbe belecsábítani, előbb vágná le saját kezét, mintsem szeretett hófehér lelkén akár egy foltot is ejtsen. Nem ronthatja el őt, ennyire legalább is nem. Megfogja őt óvni, az utolsó csepp véréig ha kell.*
-Lelked rajta.
*Feleli röviden a másik határozottságára, de nagyra húzódik száján a mosoly, amikor Rine feltekint a plafonra.*
~Ennyit a határozottságról.~
*Gondolja magában. Meg aztán nem azért fogalmaz így, mert azt hinné buta a lány. Ez is csak a cukkolás nagy része, ami már leginkább ámulatba fulladt. Biztos benne a lány képes volt egymaga is megállnia a helyét a nagyvilágban. És ezt, egy törékeny lánynak mint Rine egymaga elérni is nagy szó. Tudja milyenek az alvilág emberei, mikre lennének képesek ha látnának egy ilyen teremtést egyedül a városok közt kígyózó utakon. A gondolattól is fordulna a gyomra. De jobb is ebbe most nem belegondolni, főleg ilyen mámoros pillanatokban.
Magához húzza a lányt. Csókja hosszan tartó, forró, mondhatni heves. Karjai is már ösztönösen simulnak a másik hátán szépen követve annak vonalait, egészen hátsó formás domborulatáig. Nem is figyelve magára szorulnak rá az ujjai.
Fejében már nem is gondolatok, pusztán ősi, erős ösztönök uralkodnak. Már már átvéve az uralmat minden cselekedetén.
Mohón hevesen csókolja Rinét, és markolja annak apró de annál teltebb formáit. Egyik kezével azon elengedi a lányt, hogy végig simítva annak derekán, Rine érzékenyebb pontjára helyezze. Mohón viselkedik, mert már régóta vágyott erre a pillanatra, de óvatos. Tudja nem kezelheti úgy a lányt mint bármelyiket. Így lassú óvatos léptekkel halad előre, arra várva, mit enged a lány és mit nem.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-06-02 13:26:29
Üzenet elküldve: 2025-06-02 13:26:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Esküszöm//
//Zárás//
*Maga sem tudja, hogy mit érezhet a lány, vagy mit nem. Azt tudja, hogy amikor nem sikerült a Vérkertben a másik mágiája, akkor ő maga nem érzett semmit. És most sem. Éppen ezért igyekszik némi harag után kutatni, valami olyanért, amitől kedve volna sarkon fordulni, de nem történik ilyesmi. Az emlékek a helyén, de nem vált ki benne olyasmit, amit máskor. Érti, tudja, mégsem gerjed haragra. Ez jó jel, mert úgy tűnik, valami mégis működik, ha nem is kézzelfogható. És nem vette el a lehetőségét magától, hogy a jövőben megorrolhasson a feketeségre. De nem magára hagyni a múlt tettei miatt így is elég kedvező üzlet, ha amaz többé nem árthat neki. Sokszor gondolta, hogy utolsó utáni esélyeket ad, de valójában ez az. Ha ezt is képesek valamilyen módon elkótyavetyélni, akkor tényleg jobb lesz egymástól távol. De éppen eszébe sem jut ez, a sebesülést szeretné azonnal eltüntetni. És természetesen kipróbálni, hogy zaklatott helyzetben is működőképes-e az elméje. A heg beforr, a nyoma már csak az alvadásnak indult vér, ami nem csurog tovább sehonnan.
Lassan ereszti el a lányt. Hiába biztos már majdnem az eredményességben, egy próbát még tehet. És egyértelműen ódzkodik ezen tettétől a lány. Bár nem képes rá, akarni még akarhatja, de most ez is hiányzik. Melegíti a szívét a szó, kénytelen újra kedvesen mosolyogni. Már nem úgy áll ott, mint egy jégkirálynő, egészen felolvadt. A kérést viszont el kell utasítsa, pedig ez egyszer ő is szívesen maradna.*
- Én is szeretném, Nori, de vissza kell menjek az árvaházba. Nem hagyhatom folyton Anvielre a gyerekeket. De… *Végigsimít lágyan húga arcán.* - Két nap múlva indulunk. Nincs vesztegetni való időnk. Szeretném, hogy gyere velünk. Napkelte után indulunk. Várni foglak.
*Természetesen nem akar azonnal indulni, így marad még egy darabon a testvérével, ha az éjjelt nem is tölti vele. Valahol rettentő elégedett, s bár vannak sejtései, hogy egyeseknek mi lesz a véleménye erről a kötelékről, most biztos abban, hogy ennek volt értelme.*
//Zárás//
*Maga sem tudja, hogy mit érezhet a lány, vagy mit nem. Azt tudja, hogy amikor nem sikerült a Vérkertben a másik mágiája, akkor ő maga nem érzett semmit. És most sem. Éppen ezért igyekszik némi harag után kutatni, valami olyanért, amitől kedve volna sarkon fordulni, de nem történik ilyesmi. Az emlékek a helyén, de nem vált ki benne olyasmit, amit máskor. Érti, tudja, mégsem gerjed haragra. Ez jó jel, mert úgy tűnik, valami mégis működik, ha nem is kézzelfogható. És nem vette el a lehetőségét magától, hogy a jövőben megorrolhasson a feketeségre. De nem magára hagyni a múlt tettei miatt így is elég kedvező üzlet, ha amaz többé nem árthat neki. Sokszor gondolta, hogy utolsó utáni esélyeket ad, de valójában ez az. Ha ezt is képesek valamilyen módon elkótyavetyélni, akkor tényleg jobb lesz egymástól távol. De éppen eszébe sem jut ez, a sebesülést szeretné azonnal eltüntetni. És természetesen kipróbálni, hogy zaklatott helyzetben is működőképes-e az elméje. A heg beforr, a nyoma már csak az alvadásnak indult vér, ami nem csurog tovább sehonnan.
Lassan ereszti el a lányt. Hiába biztos már majdnem az eredményességben, egy próbát még tehet. És egyértelműen ódzkodik ezen tettétől a lány. Bár nem képes rá, akarni még akarhatja, de most ez is hiányzik. Melegíti a szívét a szó, kénytelen újra kedvesen mosolyogni. Már nem úgy áll ott, mint egy jégkirálynő, egészen felolvadt. A kérést viszont el kell utasítsa, pedig ez egyszer ő is szívesen maradna.*
- Én is szeretném, Nori, de vissza kell menjek az árvaházba. Nem hagyhatom folyton Anvielre a gyerekeket. De… *Végigsimít lágyan húga arcán.* - Két nap múlva indulunk. Nincs vesztegetni való időnk. Szeretném, hogy gyere velünk. Napkelte után indulunk. Várni foglak.
*Természetesen nem akar azonnal indulni, így marad még egy darabon a testvérével, ha az éjjelt nem is tölti vele. Valahol rettentő elégedett, s bár vannak sejtései, hogy egyeseknek mi lesz a véleménye erről a kötelékről, most biztos abban, hogy ennek volt értelme.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263