Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 22:33:50
Üzenet elküldve: 2025-07-18 22:33:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Abban biztos volt, hogy a lány jó "nevelést" kapott a szántóföldeken. Még annak idején anyja mellett is néha szorgoskodott. Nem is az a meglepetés érte őt, hogy a lány sikeresen csinált vacsorát. Hanem, hogy végre otthon érezte magát. Ebben az átkozott kis lakásban, amiben régen néha összevoltak zárva. Apja pedig ha kellett az övével fenyítette meg, igaz csak Lazziart, de szigor volt. Leginkább csak olvashattak, amit ő személyesen sosem szeretett annyira. Legalább is akkor. Most már, ha talál egy könyvet, ami ha igazán érdekli lapozgatja néha éjszakánként gyertyafényben. Akkor is inkább lógott ki éjszakánként, hogy az utca gyerekekkel rosszalkodjon. Itt legalább nem ismerték úgy az arcát mint otthon Lihanechben.*
- Holnap esetleg.
*Vonja meg a vállát. Mert igazán ráérnek. Illetve az sem baj, ha nem főznek a házban. A pegazusban egész jó a koszt. Azért is van inkább csak kis tartalék a házban, ha esetleg túl másnapos lenne elmenni a fogadóba. Amúgy is, a lánynak annyi dolga van, hogy jól érezze magát. Lazziar már attól jobban érzi magát, hogy végre láthatja. Illetve, hogy a falakat ledöntve már nem kell az ostoba félelmeikkel foglalkozni. Legalább is azokkal amiktől akkor féltek. Helyette jöttek újak. Amikkel most ha akarna sem tudna foglalkozni. Mert a vérfürdő látványa egyszerűen felbolygatta az elf férfit. Furcsa mód.*
- Bármikor megtörténhet.
*Jegyzi meg fejét rázva a Lazziar. Elvégre majdnem minden negyedik emberen ha lát legalább egy bicskát amivel a kolbászt szeleti a szerencsétlenje. Még azzal is lehet csúnya sebeket ejteni. Nemhogy egy egész kardal.*
- Nem hiába van sok fajankó oldalán, még akár dísznek is egy kard. Erről jut eszembe. Húgocskám, te tudsz ilyet használni?
*Ezt a gondolatát még Rinével is megosztja. Mert bizony most felötlött benne az a gondolat. Hogy a lányon sosem látott még fegyvert. És ezáltal védtelen a kis szentje.
A poharat átnyújtja, hogy egy kisebb köszöntőt mondjon. Ám lököttsége, ami talán ha félig volt tervezett. Ha a lány rákérdezne biztos azt hazudná. Ő is felnevet rajta egy nagyobb vigyorral a száján.*
- OH hát, persze tudtam én.
*Mentegetőzik játékosan. Majd a poharat határozottan a másikéhoz koccintsa. Eközben pedig mélyen a kék szemekbe néz.*
- Ránk.
*Mondja lassú kimért sokat mondó szavakkal. Mintha sokkal többet akart volna mondani. De úgy érezte azt szóval nem tudná most leírni. Kortyol is egyet a pohárból. Majd maga elé helyezi azt. Ha pedig Rine volt olyan kedves és készített neki egy kis apróságot. Az csak a legkisebb dolog, hogy megkóstolja. Villája élével, levág egy darabot. Majd azt szájába véve kezdi el ízlelgetni. Semmi különöset nem érez rajta íz világban. Egy rántotta. Mégis, ilyen jól még nem esett neki egy falat. Behunyt szemmel ízlelgeti azt, majd jóízűen le is nyeli.*
- Hmm. Remek.
*Jegyzi meg röviden, mielőtt egy újabb falattal koronázza meg az előzőt.*
- Félig meddig. A kis kapzsi, sok pénzért dalolt csupán. De talán tudok vele kezdeni valamit.
*Dől hátra a székében morfondírozva, hogy egy újabbat kortyoljon poharából.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 22:34:47
//Baljós kezdetek//
*Abban biztos volt, hogy a lány jó "nevelést" kapott a szántóföldeken. Még annak idején anyja mellett is néha szorgoskodott. Nem is az a meglepetés érte őt, hogy a lány sikeresen csinált vacsorát. Hanem, hogy végre otthon érezte magát. Ebben az átkozott kis lakásban, amiben régen néha összevoltak zárva. Apja pedig ha kellett az övével fenyítette meg, igaz csak Lazziart, de szigor volt. Leginkább csak olvashattak, amit ő személyesen sosem szeretett annyira. Legalább is akkor. Most már, ha talál egy könyvet, ami ha igazán érdekli lapozgatja néha éjszakánként gyertyafényben. Akkor is inkább lógott ki éjszakánként, hogy az utca gyerekekkel rosszalkodjon. Itt legalább nem ismerték úgy az arcát mint otthon Lihanechben.*
- Holnap esetleg.
*Vonja meg a vállát. Mert igazán ráérnek. Illetve az sem baj, ha nem főznek a házban. A pegazusban egész jó a koszt. Azért is van inkább csak kis tartalék a házban, ha esetleg túl másnapos lenne elmenni a fogadóba. Amúgy is, a lánynak annyi dolga van, hogy jól érezze magát. Lazziar már attól jobban érzi magát, hogy végre láthatja. Illetve, hogy a falakat ledöntve már nem kell az ostoba félelmeikkel foglalkozni. Legalább is azokkal amiktől akkor féltek. Helyette jöttek újak. Amikkel most ha akarna sem tudna foglalkozni. Mert a vérfürdő látványa egyszerűen felbolygatta az elf férfit. Furcsa mód.*
- Bármikor megtörténhet.
*Jegyzi meg fejét rázva a Lazziar. Elvégre majdnem minden negyedik emberen ha lát legalább egy bicskát amivel a kolbászt szeleti a szerencsétlenje. Még azzal is lehet csúnya sebeket ejteni. Nemhogy egy egész kardal.*
- Nem hiába van sok fajankó oldalán, még akár dísznek is egy kard. Erről jut eszembe. Húgocskám, te tudsz ilyet használni?
*Ezt a gondolatát még Rinével is megosztja. Mert bizony most felötlött benne az a gondolat. Hogy a lányon sosem látott még fegyvert. És ezáltal védtelen a kis szentje.
A poharat átnyújtja, hogy egy kisebb köszöntőt mondjon. Ám lököttsége, ami talán ha félig volt tervezett. Ha a lány rákérdezne biztos azt hazudná. Ő is felnevet rajta egy nagyobb vigyorral a száján.*
- OH hát, persze tudtam én.
*Mentegetőzik játékosan. Majd a poharat határozottan a másikéhoz koccintsa. Eközben pedig mélyen a kék szemekbe néz.*
- Ránk.
*Mondja lassú kimért sokat mondó szavakkal. Mintha sokkal többet akart volna mondani. De úgy érezte azt szóval nem tudná most leírni. Kortyol is egyet a pohárból. Majd maga elé helyezi azt. Ha pedig Rine volt olyan kedves és készített neki egy kis apróságot. Az csak a legkisebb dolog, hogy megkóstolja. Villája élével, levág egy darabot. Majd azt szájába véve kezdi el ízlelgetni. Semmi különöset nem érez rajta íz világban. Egy rántotta. Mégis, ilyen jól még nem esett neki egy falat. Behunyt szemmel ízlelgeti azt, majd jóízűen le is nyeli.*
- Hmm. Remek.
*Jegyzi meg röviden, mielőtt egy újabb falattal koronázza meg az előzőt.*
- Félig meddig. A kis kapzsi, sok pénzért dalolt csupán. De talán tudok vele kezdeni valamit.
*Dől hátra a székében morfondírozva, hogy egy újabbat kortyoljon poharából.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.07.18 22:34:47
2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 19:36:28
Üzenet elküldve: 2025-07-18 19:36:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
- Lupusfungur *mondja ki a lény teljes nevét, mikor Mai rákérdez.* Olyan, mint egy farkas, de a fogai nagyobbak, a farka pedig olyan, mint egy buzogány feje. *Neki is rendkívül jó érzés, hogy az emlékeit, az elméje mélyén elásott tudását most már elő tudja kaparni, és át is tudja azt adni úgy, ahogy kell. Velar egyelőre tökéletesen képes összetartani a szilánkosra törött elméjét, így ő egyként tudja kezelni mindegyikük gondolatait. Lelkének új lakójáról azonban egyelőre még nem ejt szót.
Szörnyecske igazi nevére megerősítésképp bólint, de továbbra sem fejti ki, hogy mégis honnan tudja ezt, helyette a kulcsról, a szikláról, a veszedelmes kapuőrről és az elveszített csatájáról számol be Mainak. Mikor az első felvonás végére ér, mióta beszélgetnek, most először akadnak el a gondolatai, és tűnik kissé üresnek Nori tekintete, ám mikor megérzi kézfején Mai tenyerének melegét, és ő is rászorít, meg tud nyugodni.*
- Igen, emlék. Most már én is tudom. Nem te tehetsz róla, engem hülyített meg teljesen, hogy Cilia Eeyrről beszélt. A vipera gyűlölte őt, én pedig féltem, mert tudtam, hogy engem is képes lett volna megölni, ha azt hiszi, hogy segítek valakinek, aki kapcsolatban áll azzal az istennővel. *Ahogy egymás kezét fogják, Mai láthatja, hogy az átkozott karkötőt Nori még mindig viseli annak ellenére is, hogy azt mondja, a vipera már nincs vele. Ő közben hálásan néz rá, amiért megnyugtatja.*
- Igen, jól vagyok, köszönöm. *mosolyog, majd a kérdések után folytatja a történetet.*
- Meghaltam. Egészen biztos vagyok benne. A vértemen ott is van a nyoma annak, hogy a lándzsa átszúrta a szívemet. Magamban a vipera segítségéért kiáltottam és ő... jött. Sűrű, sötétségben találtam magam, és láttam őt. Láttam, ahogy a mellkasomon keresztül előmászik a testemből. Nőtt, és csak nőtt, míg végül az ő szemein keresztül, vörösben láttam mindent magam körül. Azt hiszem, hogy valahogy én lettem a vipera, mert a gondolataimmal irányítani tudtam. Éreztem a brutális erejét, az éles fogait, mindent. A segítségével sikerült legyőznöm azt a lényt, aztán hirtelen újra a testemben találtam magam. Élve. A kígyót még láttam, ott volt előttem. Olyan volt, mintha elköszönne tőlem, aztán… elment… *Azt már nem teszi hozzá, hogy még majdnem meg is siratta, nem biztos benne, hogy Mai azt díjazná.*
- Lupusfungur *mondja ki a lény teljes nevét, mikor Mai rákérdez.* Olyan, mint egy farkas, de a fogai nagyobbak, a farka pedig olyan, mint egy buzogány feje. *Neki is rendkívül jó érzés, hogy az emlékeit, az elméje mélyén elásott tudását most már elő tudja kaparni, és át is tudja azt adni úgy, ahogy kell. Velar egyelőre tökéletesen képes összetartani a szilánkosra törött elméjét, így ő egyként tudja kezelni mindegyikük gondolatait. Lelkének új lakójáról azonban egyelőre még nem ejt szót.
Szörnyecske igazi nevére megerősítésképp bólint, de továbbra sem fejti ki, hogy mégis honnan tudja ezt, helyette a kulcsról, a szikláról, a veszedelmes kapuőrről és az elveszített csatájáról számol be Mainak. Mikor az első felvonás végére ér, mióta beszélgetnek, most először akadnak el a gondolatai, és tűnik kissé üresnek Nori tekintete, ám mikor megérzi kézfején Mai tenyerének melegét, és ő is rászorít, meg tud nyugodni.*
- Igen, emlék. Most már én is tudom. Nem te tehetsz róla, engem hülyített meg teljesen, hogy Cilia Eeyrről beszélt. A vipera gyűlölte őt, én pedig féltem, mert tudtam, hogy engem is képes lett volna megölni, ha azt hiszi, hogy segítek valakinek, aki kapcsolatban áll azzal az istennővel. *Ahogy egymás kezét fogják, Mai láthatja, hogy az átkozott karkötőt Nori még mindig viseli annak ellenére is, hogy azt mondja, a vipera már nincs vele. Ő közben hálásan néz rá, amiért megnyugtatja.*
- Igen, jól vagyok, köszönöm. *mosolyog, majd a kérdések után folytatja a történetet.*
- Meghaltam. Egészen biztos vagyok benne. A vértemen ott is van a nyoma annak, hogy a lándzsa átszúrta a szívemet. Magamban a vipera segítségéért kiáltottam és ő... jött. Sűrű, sötétségben találtam magam, és láttam őt. Láttam, ahogy a mellkasomon keresztül előmászik a testemből. Nőtt, és csak nőtt, míg végül az ő szemein keresztül, vörösben láttam mindent magam körül. Azt hiszem, hogy valahogy én lettem a vipera, mert a gondolataimmal irányítani tudtam. Éreztem a brutális erejét, az éles fogait, mindent. A segítségével sikerült legyőznöm azt a lényt, aztán hirtelen újra a testemben találtam magam. Élve. A kígyót még láttam, ott volt előttem. Olyan volt, mintha elköszönne tőlem, aztán… elment… *Azt már nem teszi hozzá, hogy még majdnem meg is siratta, nem biztos benne, hogy Mai azt díjazná.*
2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 19:10:29
Üzenet elküldve: 2025-07-18 19:10:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Tényleg csoda, hogy a ló odatalált. Talán alapból különleges jószág, hogy tudta, merre lehet számára is valamiféle gyógyír. A puszta véletlenekben már nem igazán hisz Mai, persze ilyesmit nem fog kifejteni a lánynak, csak hallgatja őt.*
- Mik voltak azok? Lupus? Még nem hallottam róla.*Ő maga nem ismeri az ilyesfajta bestiákat, néhány rémmesét tán hallott már, de ezekről a lényekről, vagy állatokról még nem jutott semmi bele abba a hegyes füleibe. Jobb az ilyet megjegyezni, s még jobb, ha nem megy kirándulni többé abba az irányba, ahol az egész eset történt.*
- Kormi úr? *Mosolyog, igen előkelő név egy még nagyobb bestiának, mint a lupusok. Merthogy az a macska sem egyszerű macska. Persze nem vár erre most választ, tovább figyel, miközben leül, s az asztal felé néz, de még nem fogadja be a látottakat igazán, mert magával ragadja Nori története és az a sok összeszedett mondat, amit nem szokott meg tőle. Soha, egyszer sem mondott végig csak úgy valamit, hogy ne kalandozzon el, valahová nagyon távol, ahonnan szemvillanásnyi idő alatt ugrik vissza a történet folytatásához, vagy épp a végéhez, hogy semmit ne értsen belőle. Üdítő, hogy most nem így van. És valójában megnyugtató. Arcjátéka nem túl sokat sejtető, csak néha komorul el, vagy hitetlenkedik, de nem viszi túlzásba. A keze indul meg inkább, hogy Nori tenyerébe csúsztassa a sajátját, rászorítva, jelezve, hogy itt van vele.*
- Emlék. Sajnálom, hogy nem mondtam ki csak úgy gondolkodás nélkül. *Vesz egy nagy levegőt. Tudja, hogy ez nem az ő hibája, de ezzel segíthetett volna. Bár elnézve a feketeséget, talán mindennek a dacára ez volt a legnagyobb segítség, mert végre, mintha egész lenne és strukturáltak lennének a gondolatai.*
- De itt vagy! És úgy látom, hogy jól vagy… a vipera… mi történt vele? Mi történt veled ezek után?
*Tényleg csoda, hogy a ló odatalált. Talán alapból különleges jószág, hogy tudta, merre lehet számára is valamiféle gyógyír. A puszta véletlenekben már nem igazán hisz Mai, persze ilyesmit nem fog kifejteni a lánynak, csak hallgatja őt.*
- Mik voltak azok? Lupus? Még nem hallottam róla.*Ő maga nem ismeri az ilyesfajta bestiákat, néhány rémmesét tán hallott már, de ezekről a lényekről, vagy állatokról még nem jutott semmi bele abba a hegyes füleibe. Jobb az ilyet megjegyezni, s még jobb, ha nem megy kirándulni többé abba az irányba, ahol az egész eset történt.*
- Kormi úr? *Mosolyog, igen előkelő név egy még nagyobb bestiának, mint a lupusok. Merthogy az a macska sem egyszerű macska. Persze nem vár erre most választ, tovább figyel, miközben leül, s az asztal felé néz, de még nem fogadja be a látottakat igazán, mert magával ragadja Nori története és az a sok összeszedett mondat, amit nem szokott meg tőle. Soha, egyszer sem mondott végig csak úgy valamit, hogy ne kalandozzon el, valahová nagyon távol, ahonnan szemvillanásnyi idő alatt ugrik vissza a történet folytatásához, vagy épp a végéhez, hogy semmit ne értsen belőle. Üdítő, hogy most nem így van. És valójában megnyugtató. Arcjátéka nem túl sokat sejtető, csak néha komorul el, vagy hitetlenkedik, de nem viszi túlzásba. A keze indul meg inkább, hogy Nori tenyerébe csúsztassa a sajátját, rászorítva, jelezve, hogy itt van vele.*
- Emlék. Sajnálom, hogy nem mondtam ki csak úgy gondolkodás nélkül. *Vesz egy nagy levegőt. Tudja, hogy ez nem az ő hibája, de ezzel segíthetett volna. Bár elnézve a feketeséget, talán mindennek a dacára ez volt a legnagyobb segítség, mert végre, mintha egész lenne és strukturáltak lennének a gondolatai.*
- De itt vagy! És úgy látom, hogy jól vagy… a vipera… mi történt vele? Mi történt veled ezek után?
2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:12:36
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:12:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*A kérdésre először csak elmosolyodva bólint. Szerencsére sokat tanult a szántókon a családnál. Bár ott volt bőség, de megtanították, hogyan találja fel magát ínségesebb időkben. Nem olyan nehéz a kevésből valami viszonylag nagyot alkotni, de majd gondoskodik arról, hogy egy kicsit kibővítse a konyhai felhozatalt.*
- Amire most szükségem volt, azt megtaláltam. De ne aggódj, a többit elintézem és beszerzem a piacon.
*Legalább hasznossá teszi magát, ha már másban nem igazán tud azzá válni. A fondorlatok, a pengék nem az ő világa. Bár eljátszott már a gondolattal, hogy talán nem ártana kezdeni valamit ezzel. Persze ő biztos nem fog nyakakat kaszabolni egy fogadó közepén, de, ha egyszer beüt valami baj, akkor nem szeretne kukán ácsorogni, miközben azt várja, hogy leszúrják. Talán akkor Lazziar is büszke lenne rá és nem tekintene rá úgy, mint akit állandóan meg kell védeni. Ettől csak úgy érzi, hogy kolonc a nyakán. Még, ha ő nem is fog olyan átéléssel beszélni ilyen dolgokról, mint mostohája. Ami valahol ijesztő, de őszintén megvallva izgató is. Kicsit el is mereng, miközben az arcát fürkészi, a lelkesedést rajta, ahogy a történéseket meséli. Ha groteszk is az egész, attól még tetszik neki a férfi, mert ilyenkor tényleg önmaga.*
- Valahol szerencse.
*Feleli az őrök gyorsaságára.*
- A fogadóba még én is be akarok térni és nem lennék hozzá túl merész azzal a tudattal, hogy egy bökővel hadonászó fickó ténfereg a városban.
*Tudja ám, hogy kettejük nézőpontja merőben eltér az ügyben. Így azért annyira nagyon nem szurkol a város őreinek. A kaszabolós félnótásokat kerítsék csak kézre, csak az ő bátyja ússza meg ép bőrrel.
Magához húzza a poharat, amit maga is megemel Lazziar felé. A gondterhelt arc lassan mosolygóssá szelídül, majd egy halk kuncogásba fordul.*
- Inkább ránk. És a rántottára.
*Neveti el magát végül, majd egy korty után a poharat lecseréli a villára, először csak a tojásba túrva vele.*
- De azért sikerrel jártál a dolgodban?
*Arra nem kérdez rá, hogy pontosan mi is az ügy, amiért a találkozója volt. Neki az is elég, ha azt tudja, hogy nem volt felesleges az útja a Pegazusig.*
//Baljós kezdetek//
*A kérdésre először csak elmosolyodva bólint. Szerencsére sokat tanult a szántókon a családnál. Bár ott volt bőség, de megtanították, hogyan találja fel magát ínségesebb időkben. Nem olyan nehéz a kevésből valami viszonylag nagyot alkotni, de majd gondoskodik arról, hogy egy kicsit kibővítse a konyhai felhozatalt.*
- Amire most szükségem volt, azt megtaláltam. De ne aggódj, a többit elintézem és beszerzem a piacon.
*Legalább hasznossá teszi magát, ha már másban nem igazán tud azzá válni. A fondorlatok, a pengék nem az ő világa. Bár eljátszott már a gondolattal, hogy talán nem ártana kezdeni valamit ezzel. Persze ő biztos nem fog nyakakat kaszabolni egy fogadó közepén, de, ha egyszer beüt valami baj, akkor nem szeretne kukán ácsorogni, miközben azt várja, hogy leszúrják. Talán akkor Lazziar is büszke lenne rá és nem tekintene rá úgy, mint akit állandóan meg kell védeni. Ettől csak úgy érzi, hogy kolonc a nyakán. Még, ha ő nem is fog olyan átéléssel beszélni ilyen dolgokról, mint mostohája. Ami valahol ijesztő, de őszintén megvallva izgató is. Kicsit el is mereng, miközben az arcát fürkészi, a lelkesedést rajta, ahogy a történéseket meséli. Ha groteszk is az egész, attól még tetszik neki a férfi, mert ilyenkor tényleg önmaga.*
- Valahol szerencse.
*Feleli az őrök gyorsaságára.*
- A fogadóba még én is be akarok térni és nem lennék hozzá túl merész azzal a tudattal, hogy egy bökővel hadonászó fickó ténfereg a városban.
*Tudja ám, hogy kettejük nézőpontja merőben eltér az ügyben. Így azért annyira nagyon nem szurkol a város őreinek. A kaszabolós félnótásokat kerítsék csak kézre, csak az ő bátyja ússza meg ép bőrrel.
Magához húzza a poharat, amit maga is megemel Lazziar felé. A gondterhelt arc lassan mosolygóssá szelídül, majd egy halk kuncogásba fordul.*
- Inkább ránk. És a rántottára.
*Neveti el magát végül, majd egy korty után a poharat lecseréli a villára, először csak a tojásba túrva vele.*
- De azért sikerrel jártál a dolgodban?
*Arra nem kérdez rá, hogy pontosan mi is az ügy, amiért a találkozója volt. Neki az is elég, ha azt tudja, hogy nem volt felesleges az útja a Pegazusig.*
2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:00:21
Üzenet elküldve: 2025-07-18 18:00:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
- Hihetetlen csoda, hogy eljutott hozzátok a toronyig *mondja, miközben simogatja még kicsit a lovat. A kurátor szót meg nem ismeri, így inkább bölcsen nem is kérdez vele kapcsolatban. Árnyékot kiköti, ahogy Mai kéri tőle, aztán visszafordul a lakás felé, és elindul befelé.*
- Engem is széttéphettek volna, de eszembe jutott, hogy mit tanított Clion azokról a lényekről. Ha mozdulatlan maradsz, nem támadnak meg. Kettő volt, és túl közelről láttam a hatalmas fogaikat. Brrh! *Még most is kirázza a hideg, ahogy visszaemlékszik. Belépnek közben az ajtón, és most nem is felejti el bezárni azt maga mögött.*
- Hogy utána? Nos, Szörnyecskét követtem, aki továbbra is ugyanolyan furcsán viselkedett, mint addig. Amúgy Kormi úrnak hívják, de erről majd később. *Nem áll meg az ajtóban, hanem egyenesen a szobájába megy, bízva benne, hogy Mai is követi, és ott ül le az asztal melletti székre, ahol az imént a különböző tárgyakat piszkálta Cilia.*
- Egy tisztásra vezetett, a távolban hatalmas pókhálók voltak, a közelünkben pedig egy sziklatömb, mellette egy szoborral, ami olyan régóta ott lehetett, hogy már teljesen benőtte a gaz. Egy harcost ábrázolt, páncélos, lándzsás alakot. A sziklában volt egy nyílás, amibe pontosan beleillett Cilia medálja. Tényleg egy kulcs volt, egy barlangba, amit a sziklába vájtak, de nem jutottam be. A kőszobor életre kelt, és azt kérdezte tőlem, hogy micsoda ő? Nem értettem először, de aztán rájöttem, hogy a pergamenen lévő idióta fejtörőnek a megoldását várja tőlem, de én nem tudtam, mert… dühömben nem hagytam, hogy elmondd nekem az értelmét, pedig próbáltad. *Kissé elfordítja a fejét szégyenkezve. Mai veheti ezt amolyan bocsánatkérésnek a lány részéről, de a szót magát nem mondja ki.*
- Szóval rám támadt. A vérmágiám hatástalan volt, a tűz szintén nem hat a kőre, a vízvarázslataim pedig nem voltak elég erősek. A kardomon kívül hatástalan volt ellene minden, nem tudtam legyőzni. Képtelen voltam. Arra emlékszem csak, hogy átszúrta a szívemet. *Ekkor elhallgat kissé, amire ezután emlékszik, az még számára is egy olyan szürreális élmény, amiről beszélni is nehéz. Próbálja összeszedni a gondolatait, kicsit talán furcsán hirtelen is hallgat el.*
- Hihetetlen csoda, hogy eljutott hozzátok a toronyig *mondja, miközben simogatja még kicsit a lovat. A kurátor szót meg nem ismeri, így inkább bölcsen nem is kérdez vele kapcsolatban. Árnyékot kiköti, ahogy Mai kéri tőle, aztán visszafordul a lakás felé, és elindul befelé.*
- Engem is széttéphettek volna, de eszembe jutott, hogy mit tanított Clion azokról a lényekről. Ha mozdulatlan maradsz, nem támadnak meg. Kettő volt, és túl közelről láttam a hatalmas fogaikat. Brrh! *Még most is kirázza a hideg, ahogy visszaemlékszik. Belépnek közben az ajtón, és most nem is felejti el bezárni azt maga mögött.*
- Hogy utána? Nos, Szörnyecskét követtem, aki továbbra is ugyanolyan furcsán viselkedett, mint addig. Amúgy Kormi úrnak hívják, de erről majd később. *Nem áll meg az ajtóban, hanem egyenesen a szobájába megy, bízva benne, hogy Mai is követi, és ott ül le az asztal melletti székre, ahol az imént a különböző tárgyakat piszkálta Cilia.*
- Egy tisztásra vezetett, a távolban hatalmas pókhálók voltak, a közelünkben pedig egy sziklatömb, mellette egy szoborral, ami olyan régóta ott lehetett, hogy már teljesen benőtte a gaz. Egy harcost ábrázolt, páncélos, lándzsás alakot. A sziklában volt egy nyílás, amibe pontosan beleillett Cilia medálja. Tényleg egy kulcs volt, egy barlangba, amit a sziklába vájtak, de nem jutottam be. A kőszobor életre kelt, és azt kérdezte tőlem, hogy micsoda ő? Nem értettem először, de aztán rájöttem, hogy a pergamenen lévő idióta fejtörőnek a megoldását várja tőlem, de én nem tudtam, mert… dühömben nem hagytam, hogy elmondd nekem az értelmét, pedig próbáltad. *Kissé elfordítja a fejét szégyenkezve. Mai veheti ezt amolyan bocsánatkérésnek a lány részéről, de a szót magát nem mondja ki.*
- Szóval rám támadt. A vérmágiám hatástalan volt, a tűz szintén nem hat a kőre, a vízvarázslataim pedig nem voltak elég erősek. A kardomon kívül hatástalan volt ellene minden, nem tudtam legyőzni. Képtelen voltam. Arra emlékszem csak, hogy átszúrta a szívemet. *Ekkor elhallgat kissé, amire ezután emlékszik, az még számára is egy olyan szürreális élmény, amiről beszélni is nehéz. Próbálja összeszedni a gondolatait, kicsit talán furcsán hirtelen is hallgat el.*
2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:37:00
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:37:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Ha valami már feltűnő, azok az értelmes mondatok és, hogy felfogja a feketeség, amit Mai mond neki. Hálásan bólint egyet, talán tényleg nem fog a kislány előtt beszélni olyasmiről, amihez még tényleg gyerek. Nem titkolózni szeretne előtte, csupán megvédeni őt olyan információktól, amin emészteni kezdené magát, vagy netán túlgondolhatna.
Most az ölelésbe is könnyebben ereszkedik bele, mint máskor, de jócskán közre játszik benne, hogy tényleg félt attól, hogy valami nagy baja esik Norinak. Valójában esett is nagy baja, csakhogy megvédte a vipera, ami, ha minden igaz, akkor tényleg végre kiköltözött előző fekete rezidenciájából.*
- Akkor tedd el Édesem nyugodtan. *Mondja még Ciliának, aztán ki is mennek a lovakhoz. Nori nem szeppen meg a hallottaktól, sőt mi több, megszeretgeti Árnyékot úgy, ahogyan talán még nem is látta tőle. Érdekes jelenés most a húga, de szimpatikusabb, mint amit utoljára látott belőle.*
- Vidd kérlek, aztán pihenj egy nagyot. Hosszú volt az út.
*Búcsúzik a kis elftől, akit magához szorít, majd útnak is ereszti. Ekkor már osztatlan figyelme a féltestvéréé.*
- Menjünk be inkább, Árnyéknak nem lesz baja. Csak kösd ki, amíg nem viszed el egy istállóba.
*Mondja, majd ha ennek eleget tesz, beljebb is menne, hogy az utcán téblábolók ne halljanak semmit abból, amit beszélnek.*
- Szét nem, de tényleg nagyon elbántak vele. Nagy szerencse, hogy a Mágustorony kurátora tudott segíteni. De utána mi történt? Mondj el mindent, kérlek.
*Ha valami már feltűnő, azok az értelmes mondatok és, hogy felfogja a feketeség, amit Mai mond neki. Hálásan bólint egyet, talán tényleg nem fog a kislány előtt beszélni olyasmiről, amihez még tényleg gyerek. Nem titkolózni szeretne előtte, csupán megvédeni őt olyan információktól, amin emészteni kezdené magát, vagy netán túlgondolhatna.
Most az ölelésbe is könnyebben ereszkedik bele, mint máskor, de jócskán közre játszik benne, hogy tényleg félt attól, hogy valami nagy baja esik Norinak. Valójában esett is nagy baja, csakhogy megvédte a vipera, ami, ha minden igaz, akkor tényleg végre kiköltözött előző fekete rezidenciájából.*
- Akkor tedd el Édesem nyugodtan. *Mondja még Ciliának, aztán ki is mennek a lovakhoz. Nori nem szeppen meg a hallottaktól, sőt mi több, megszeretgeti Árnyékot úgy, ahogyan talán még nem is látta tőle. Érdekes jelenés most a húga, de szimpatikusabb, mint amit utoljára látott belőle.*
- Vidd kérlek, aztán pihenj egy nagyot. Hosszú volt az út.
*Búcsúzik a kis elftől, akit magához szorít, majd útnak is ereszti. Ekkor már osztatlan figyelme a féltestvéréé.*
- Menjünk be inkább, Árnyéknak nem lesz baja. Csak kösd ki, amíg nem viszed el egy istállóba.
*Mondja, majd ha ennek eleget tesz, beljebb is menne, hogy az utcán téblábolók ne halljanak semmit abból, amit beszélnek.*
- Szét nem, de tényleg nagyon elbántak vele. Nagy szerencse, hogy a Mágustorony kurátora tudott segíteni. De utána mi történt? Mondj el mindent, kérlek.
2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:06:16
Üzenet elküldve: 2025-07-18 17:06:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Az ölelésbe burkolózva érzi, ahogy a szíve a vipera szorításától megszabadulva dobban, ami annyira jól esik neki, hogy még azt is hozzáképzeli, ahogy egyszerre ver Maiéval. Végre nincsenek hangok, melyek belerondítanak a pillanatba, csak ők ketten léteznek egymásnak.*
- Az volt, de csak azért, mert hülye voltam, hogy nem figyeltem rád oda. Emlék, igaz? *Húzza félre kissé a száját. Mostanra már pontosan tudja, hogy a hülyeségnek titulált fejtörő megoldásával elkerülhető lett volna a veszély, de talán jobb is, hogy így alakultak a dolgok. Ha nem búcsúzhat el az entitástól, most nem érezhetné azt a végtelen nyugalmat, amit Mai ölelése jelent a számára.*
- Köszönöm, és ne aggódj, nem fogok neki semmi olyasmit mondani, ami nem tenne jót. *Köszöni meg először hálásan Mai aggodalmát, majd biztosítja őt róla, hogy nem fogja bántani CIliát. Persze, utána hirtelen felindulásból rögtön rámordul szegény lányra, de aztán észre is veszi magát. Következő szavaival már egy kedves gesztusként ajánlja fel, hogy vigye csak magával a követ, ami ezek után már tényleg csak őt illeti.*
- Igen, elviheti. Már… ~nálam van, amit kerestek, azt hiszem~ … nem használható olyasmire, ami miatt üldözték érte a tulajdonosát. *Bólint is Ciliának, aki utána, ha Mai is megengedi, valóban elveheti a kis követ az asztalról.
Miután ez megtörtént, kíváncsian követi Mait, hogy megtudja végre, miféle ajándékot is hozott neki. Mikor kiérnek a ház elé, és megpillantja a lovát, akiről azt hitte, hogy végleg elvesztette, őszinte öröm költözik az arcára.*
- Árnyék! Te élsz?! *Fel is nevet boldogan, odafut hű társához, és jól megölelgeti a nagy fejét, megsimogatja a sörényét és szeretgeti, ahogy csak tudja. Mai közben el is kezdi mesélni, hogy mi történt vele, mire kikerekednek a szemei, de nem úgy tűnik, mint aki bánja, hogy egy kicsit… másmilyen lett a paripa.*
- Hű! Hát ez fura, de így most ő a legkülönlegesebb ló a világon, csak talán át kellene neveznem Parázsra. Köszönöm, Mai! *Viccelődik, majd ismét hálálkodik, a lány zavarából ő mit sem vesz észre. Cilia közben hazafelé kéredzkedik. Ha Mai elengedi őt, akkor kivárja, míg elbúcsúznak egymástól és miegymás, addig csendben marad, és csak akkor szól újra, mikor már kettesben vannak.*
- Hol kezdjem? *vált kissé komolyabbra a hangszíne.* Árnyékot egészen hamar elvesztettem, ahogy mélyebbre mentem az erdőben. Azt hittem, hogy a lupusok széttépték. El sem hiszem, hogy túlélte. *Még a könnyei is elerednek, de szerencsére most még nincs rajta fekete festék, amit leáztathat velük.*
*Az ölelésbe burkolózva érzi, ahogy a szíve a vipera szorításától megszabadulva dobban, ami annyira jól esik neki, hogy még azt is hozzáképzeli, ahogy egyszerre ver Maiéval. Végre nincsenek hangok, melyek belerondítanak a pillanatba, csak ők ketten léteznek egymásnak.*
- Az volt, de csak azért, mert hülye voltam, hogy nem figyeltem rád oda. Emlék, igaz? *Húzza félre kissé a száját. Mostanra már pontosan tudja, hogy a hülyeségnek titulált fejtörő megoldásával elkerülhető lett volna a veszély, de talán jobb is, hogy így alakultak a dolgok. Ha nem búcsúzhat el az entitástól, most nem érezhetné azt a végtelen nyugalmat, amit Mai ölelése jelent a számára.*
- Köszönöm, és ne aggódj, nem fogok neki semmi olyasmit mondani, ami nem tenne jót. *Köszöni meg először hálásan Mai aggodalmát, majd biztosítja őt róla, hogy nem fogja bántani CIliát. Persze, utána hirtelen felindulásból rögtön rámordul szegény lányra, de aztán észre is veszi magát. Következő szavaival már egy kedves gesztusként ajánlja fel, hogy vigye csak magával a követ, ami ezek után már tényleg csak őt illeti.*
- Igen, elviheti. Már… ~nálam van, amit kerestek, azt hiszem~ … nem használható olyasmire, ami miatt üldözték érte a tulajdonosát. *Bólint is Ciliának, aki utána, ha Mai is megengedi, valóban elveheti a kis követ az asztalról.
Miután ez megtörtént, kíváncsian követi Mait, hogy megtudja végre, miféle ajándékot is hozott neki. Mikor kiérnek a ház elé, és megpillantja a lovát, akiről azt hitte, hogy végleg elvesztette, őszinte öröm költözik az arcára.*
- Árnyék! Te élsz?! *Fel is nevet boldogan, odafut hű társához, és jól megölelgeti a nagy fejét, megsimogatja a sörényét és szeretgeti, ahogy csak tudja. Mai közben el is kezdi mesélni, hogy mi történt vele, mire kikerekednek a szemei, de nem úgy tűnik, mint aki bánja, hogy egy kicsit… másmilyen lett a paripa.*
- Hű! Hát ez fura, de így most ő a legkülönlegesebb ló a világon, csak talán át kellene neveznem Parázsra. Köszönöm, Mai! *Viccelődik, majd ismét hálálkodik, a lány zavarából ő mit sem vesz észre. Cilia közben hazafelé kéredzkedik. Ha Mai elengedi őt, akkor kivárja, míg elbúcsúznak egymástól és miegymás, addig csendben marad, és csak akkor szól újra, mikor már kettesben vannak.*
- Hol kezdjem? *vált kissé komolyabbra a hangszíne.* Árnyékot egészen hamar elvesztettem, ahogy mélyebbre mentem az erdőben. Azt hittem, hogy a lupusok széttépték. El sem hiszem, hogy túlélte. *Még a könnyei is elerednek, de szerencsére most még nincs rajta fekete festék, amit leáztathat velük.*
2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:44:00
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:44:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Zene hosszúkás füleinek, az a mézédes válasz amit mostohája válaszol kérdésére. Az pedig csak szebbé teszi, hogy a megjátszott sértettség világot azokból a gyönyörű szép szemekből.
Na hát meg kell bizonyosodni arról, hogy milyen érzés a ruha tapintása a főbb területeken. És hamar meg is állapította, hogy remek. Bár lehetne hangosabb is. Mondjuk lehet csak túl finom volt a lánnyal. Nem is baj, a hevességet majd megtartja későbbiekre.*
- Megtaláltál mindent? Esetleg van ami hiányzott?
*Teszi fel kérdését a vacsorát illetően. Mert ő maga nagyon ritkán főz itthon. És egy női szem sokkalta többet lát olyan téren, minthogy mi is hiányzik egy házból. Annak viszont örül, hogy a lány feltalálta magát, és nem érezte magát feszengve afelől, hogy bármit is csináljon.
Amint a konyhába ér, és meséli az apró részleteket a történetben. Szeme betéved a fürdő helységbe, eszébe juttatva a még rá váró feladatot. Majd azt a vizet ki kell merni a kádból és lehordani. Ma már biztos, hogy nem fogja. Hamar el is engedi ezt az hirtelen jött tenni vágyást.
Inkább jobban belemerül abba, amit a mai nap folyamán átélt, és átadni akar a lánynak. Számára ez valamiért vérpezsdítő, mintsem aggodalmat gerjesztő. Mintha ebben látná az élet értelmét, hogy a napjait úgy éli, mintha az lenne az utolsó. Ez pedig egy tökéletes emlékeztető volt számára. Hogy egyetlen suhintással az egész véget érhet. Akár egy taknyos ember kölyöktől is, mint az a vöröske.*
-A semmiből. Én magam se néztem volna ki a vöröskéből. De olyan gyors volt mint a villám. A kalóznak esélye sem volt.
*Közben, ki is nyílik a borosüveg, a két kupa megtelik. Amíg ő az italokkal van elfoglalva, addig a lány az étellel kezd el foglalkozni. Micsoda csapat munka. Végül ő maga is helyet foglal Rinével szemben a széken. Egyik kupát a lány elé helyezve.*
- Utána, elvitték. Az őrök meglehetősen gyorsak volt.
*Ezt már kevesebb lelkesedéssel adja elő. Mert ezt azóta sem tartja jó hírnek. A városőrök rendezettebbek mint azt ő tervezte. Valami tervet kell kitalálni, hogy ezt meggyengítse. Viszont majd idővel. Egyelőre ő csak az éjszakát szeretné kiélvezni. Már ami maradt belőle.
Fel is emeli a kupáját, arcán egy negédes mosollyal, hogy a lánnyal koccintson egy aprót.*
- Rád, és erre a.. vacsorára. Micsoda is ez?
*Kérdezi, mit sem tudva az ételre tekintve. Még szemöldökét is összehúzza úgy nézi azt. Sejtése alapján, valami tojás féleség az biztos. De nem akarja, annyira megbántani mostoháját.*
//Baljós kezdetek//
*Zene hosszúkás füleinek, az a mézédes válasz amit mostohája válaszol kérdésére. Az pedig csak szebbé teszi, hogy a megjátszott sértettség világot azokból a gyönyörű szép szemekből.
Na hát meg kell bizonyosodni arról, hogy milyen érzés a ruha tapintása a főbb területeken. És hamar meg is állapította, hogy remek. Bár lehetne hangosabb is. Mondjuk lehet csak túl finom volt a lánnyal. Nem is baj, a hevességet majd megtartja későbbiekre.*
- Megtaláltál mindent? Esetleg van ami hiányzott?
*Teszi fel kérdését a vacsorát illetően. Mert ő maga nagyon ritkán főz itthon. És egy női szem sokkalta többet lát olyan téren, minthogy mi is hiányzik egy házból. Annak viszont örül, hogy a lány feltalálta magát, és nem érezte magát feszengve afelől, hogy bármit is csináljon.
Amint a konyhába ér, és meséli az apró részleteket a történetben. Szeme betéved a fürdő helységbe, eszébe juttatva a még rá váró feladatot. Majd azt a vizet ki kell merni a kádból és lehordani. Ma már biztos, hogy nem fogja. Hamar el is engedi ezt az hirtelen jött tenni vágyást.
Inkább jobban belemerül abba, amit a mai nap folyamán átélt, és átadni akar a lánynak. Számára ez valamiért vérpezsdítő, mintsem aggodalmat gerjesztő. Mintha ebben látná az élet értelmét, hogy a napjait úgy éli, mintha az lenne az utolsó. Ez pedig egy tökéletes emlékeztető volt számára. Hogy egyetlen suhintással az egész véget érhet. Akár egy taknyos ember kölyöktől is, mint az a vöröske.*
-A semmiből. Én magam se néztem volna ki a vöröskéből. De olyan gyors volt mint a villám. A kalóznak esélye sem volt.
*Közben, ki is nyílik a borosüveg, a két kupa megtelik. Amíg ő az italokkal van elfoglalva, addig a lány az étellel kezd el foglalkozni. Micsoda csapat munka. Végül ő maga is helyet foglal Rinével szemben a széken. Egyik kupát a lány elé helyezve.*
- Utána, elvitték. Az őrök meglehetősen gyorsak volt.
*Ezt már kevesebb lelkesedéssel adja elő. Mert ezt azóta sem tartja jó hírnek. A városőrök rendezettebbek mint azt ő tervezte. Valami tervet kell kitalálni, hogy ezt meggyengítse. Viszont majd idővel. Egyelőre ő csak az éjszakát szeretné kiélvezni. Már ami maradt belőle.
Fel is emeli a kupáját, arcán egy negédes mosollyal, hogy a lánnyal koccintson egy aprót.*
- Rád, és erre a.. vacsorára. Micsoda is ez?
*Kérdezi, mit sem tudva az ételre tekintve. Még szemöldökét is összehúzza úgy nézi azt. Sejtése alapján, valami tojás féleség az biztos. De nem akarja, annyira megbántani mostoháját.*
2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:17:49
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:17:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Mintha bűvölné az amuletteket, vagy éppen azok őt. Eldönteni nem igazán tudja, nem hogy maga. De még azok sem akik esetleg rápillantanának Ciliára. A macska szerencsére, ügyet sem vetett simogatására. Pusztán fejét emelte meg hirtelen, ahogy a lány megzavarta édes álmait. Majd lustán hajtotta vissza fejét álomra, hogy egy apró szőrgombócként pihenjen tovább. Biztosan ő is elfáradt a hosszú utazás során, mint Nori.
Ügyet sem vet most Mai beszélgetésére Norival. Pedig ha csak üldögélne, első dolga lenne fülelni miről beszélnek a nagyok. Viszont most az amulett amiért a szülei vesztek oda az ingoványba sokkalta érdekesebb számára. Fogalma sincsen miért, inkább csak a nosztalgia bujkál benne. Válaszokat szeretne tudni néhány miértre. Honnan került elő ez az amulett. Kinek akarta ezt eljuttatni apja. Illetve a támadás amit áléltek, véletlen volt, vagy nem. Elvégre a hallottak alapján, még a lány is tudja, hogy az amulett értékes volt.
Nori amint kijön a fürdőhelységből, szinte azonnal ráförmed az elf lányra. Cilia pedig ijedtében, egy rövidke sikkantást ereszt ki ajkai közül. Még az amulettek is kiesnek kezeiből, és halk csilingeléssel koppannak az asztal lapján. Hirtelen szóhoz sem jut úgy megszeppen. Néhány pislogásnyi idő kell számára mire magához tér. Majd félénken nyúl ismét ahhoz a darabhoz, amit apja talált meg. Mielőtt azonban magához venné. Smaragdjait Maira emeli, engedélyt kérve majd aztán Norira is. Ha pedig a mindkét nő akár egy aprót is bólint. Akkor viszont magához veszi azt.*
- Köszönöm, hogy visszahoztad.
*Mondja hálásan Norinak. Akinek most tekintete, már nem annyira riasztó mint amilyen volt. Most azonban még nem gondol mögé többet minthogy, lehet Mai közelsége végett erőltette magára ezt a feketeség. A múltkori kitörései miatt.
Hamar Árnyék kerül szóba, és Cilia alig tudja visszatartani izgatottságát. Nehogy hamarabb szólja el magát mint Mai. Száján egy csalfa kis mosoly látható. Amikor ő is a háttérben közelebb kerül Norihoz és Maihoz aki épp a ló újdonsült "képességeit" kezdi mondogatni. Ő képtelen visszatartani kuncogását. Leginkább Mai látványa az ami vicces, mert sosem látta a nőt ilyen megszeppent állapotban. Mintha neki lenne szégyellni valója azért, mert megmentette Árnyékot.*
- Mai? Hazamehetek? Vigyem haza Borsot is?
*Teszi fel kérdését. Mert most, hogy visszakapta azt is amit szeretett volna. Szívesen hazamenne. Már látni szeretné Derest és Trylnort is. Mairól meg tudja, hogy úgy is beszélni szeretne Norival. Így nem igazán zavarná őket. Sejtése alapján, a nagyok megakarják beszélni a nagyok dolgát. Ha pedig nem tarják vissza, akkor ő búcsút is mond Norinak. Egy öleléssel együtt, mert hát az ígéretét betartotta, ami hatalmas szó Ciliánál. Majd Maihoz lép, hogy őt is hasonló, de sokkalta szorosabb ölelésben részesítse. Ha pedig Mai erre is megkéri, akkor a nő lovát, kantáron vezeti vissza az árvaházba.*
*Mintha bűvölné az amuletteket, vagy éppen azok őt. Eldönteni nem igazán tudja, nem hogy maga. De még azok sem akik esetleg rápillantanának Ciliára. A macska szerencsére, ügyet sem vetett simogatására. Pusztán fejét emelte meg hirtelen, ahogy a lány megzavarta édes álmait. Majd lustán hajtotta vissza fejét álomra, hogy egy apró szőrgombócként pihenjen tovább. Biztosan ő is elfáradt a hosszú utazás során, mint Nori.
Ügyet sem vet most Mai beszélgetésére Norival. Pedig ha csak üldögélne, első dolga lenne fülelni miről beszélnek a nagyok. Viszont most az amulett amiért a szülei vesztek oda az ingoványba sokkalta érdekesebb számára. Fogalma sincsen miért, inkább csak a nosztalgia bujkál benne. Válaszokat szeretne tudni néhány miértre. Honnan került elő ez az amulett. Kinek akarta ezt eljuttatni apja. Illetve a támadás amit áléltek, véletlen volt, vagy nem. Elvégre a hallottak alapján, még a lány is tudja, hogy az amulett értékes volt.
Nori amint kijön a fürdőhelységből, szinte azonnal ráförmed az elf lányra. Cilia pedig ijedtében, egy rövidke sikkantást ereszt ki ajkai közül. Még az amulettek is kiesnek kezeiből, és halk csilingeléssel koppannak az asztal lapján. Hirtelen szóhoz sem jut úgy megszeppen. Néhány pislogásnyi idő kell számára mire magához tér. Majd félénken nyúl ismét ahhoz a darabhoz, amit apja talált meg. Mielőtt azonban magához venné. Smaragdjait Maira emeli, engedélyt kérve majd aztán Norira is. Ha pedig a mindkét nő akár egy aprót is bólint. Akkor viszont magához veszi azt.*
- Köszönöm, hogy visszahoztad.
*Mondja hálásan Norinak. Akinek most tekintete, már nem annyira riasztó mint amilyen volt. Most azonban még nem gondol mögé többet minthogy, lehet Mai közelsége végett erőltette magára ezt a feketeség. A múltkori kitörései miatt.
Hamar Árnyék kerül szóba, és Cilia alig tudja visszatartani izgatottságát. Nehogy hamarabb szólja el magát mint Mai. Száján egy csalfa kis mosoly látható. Amikor ő is a háttérben közelebb kerül Norihoz és Maihoz aki épp a ló újdonsült "képességeit" kezdi mondogatni. Ő képtelen visszatartani kuncogását. Leginkább Mai látványa az ami vicces, mert sosem látta a nőt ilyen megszeppent állapotban. Mintha neki lenne szégyellni valója azért, mert megmentette Árnyékot.*
- Mai? Hazamehetek? Vigyem haza Borsot is?
*Teszi fel kérdését. Mert most, hogy visszakapta azt is amit szeretett volna. Szívesen hazamenne. Már látni szeretné Derest és Trylnort is. Mairól meg tudja, hogy úgy is beszélni szeretne Norival. Így nem igazán zavarná őket. Sejtése alapján, a nagyok megakarják beszélni a nagyok dolgát. Ha pedig nem tarják vissza, akkor ő búcsút is mond Norinak. Egy öleléssel együtt, mert hát az ígéretét betartotta, ami hatalmas szó Ciliánál. Majd Maihoz lép, hogy őt is hasonló, de sokkalta szorosabb ölelésben részesítse. Ha pedig Mai erre is megkéri, akkor a nő lovát, kantáron vezeti vissza az árvaházba.*
2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:03:06
Üzenet elküldve: 2025-07-18 16:03:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*A lány álmosan, de mosolyogva pislog fel mostohájára. A ruha már kissé gyűrötten simul rá, ahogy eddig összekuporodva várt, és inkább aludt, a fotelben. De most úgy siet a férfi karjai közé, mintha világ életében ez lett volna a legtermészetesebb dolog a számukra.*
- Persze, hogy hiányoztál te mamlasz.
*Motyogja, az álomtól még kissé rekedtes hangján. A simításra apró borzongás fut végig a hátán, a paskolásra pedig színlelt felháborodással emeli meg a szemöldökét, aztán nevetve engedi el. A homlokcsókra csak egy csendes hümmögés a válasz, aztán követi a tekintetével, míg levetkőzik. A férfi meséje közben hol a borra, hol a kabátra, hol az ajtóra pillant, de főleg őt figyeli. Addig legalábbis, amíg nem dermed meg a kérdést hallva.*
- Hát, meg éhesnek is mellette.
*Köszörüli meg a torkát kissé zavartan. Való igaz, hogy nem szívesen töltötte itt az idejét. Először is borzalmasan unalmas volt, mikor az apja dolgozott. Másodszor pedig nem szerette, ha a közöttük vibráló feszültség itt szinte a háromszorosára nőtt. De most nincs semmi. Sem az apjuk, sem a feszültség, sem gyerekes sérelmek. Itt most csak ők vannak ketten, végre felszabadultan.*
- Szóval egy ork és egy kalóz. Eddig ígéretes.
*Egy apró vigyorral kanyarodik vissza a történethez. Viszont a részletek kiderülése közben az a vigyor lassan, de biztosan válik semmivé. Az hagyján, hogy kicsit megütközik azon a röpke szüneten, amit bátyja tart miközben az a bizonyos üzlettárs kerül szóba. Főleg, mert a törpét megismerte már, a nevét is tudja, szóval biztosan nem róla van szó. De ezen hamarabb túlteszi magát, hogy a teljes elképedését már a végkifejletre összpontosíthassa.*
- A Pegazus közepén?
*Hitetlenkedik, majd a homlokát ráncolva megindul a konyha felé. Miközben emészti a hallottakat kivesz két tányért és villát, elrendezi őket az asztalon, majd egy hosszú sóhajjal a szekrénynek támaszkodik és visszapillant a mostohájára. Nem tudja, hogy min akad fent jobban. Magán az eseményen vagy azon a lelkesedésen, amivel mostohája azt előadja neki. Elhúzza a száját egy pillanatra, majd egy ideig inkább azzal foglalatoskodik, hogy a vacsorát ketté szedje a tányérokon.*
- Csak úgy a semmiből? Csak egy vágással?
*Borzong meg, majd le is huppan a székre. Na, hát éppen ez az. Az a világ és társaság, amit ő igyekszik kerülni, amennyire csak lehet, de a bátyja viszont épp ebbe a közegbe sétál bele. Nem örül, de akármennyire is nehéz egy percig sem jut eszébe, hogy ezen változtasson. Lazziar szereti ezt az életet és ő ezt tiszteletben tartja, mert ő meg a mostoháját szereti. Nem terve, hogy ne legyen a közelében, így inkább csak igyekszik minél kevesebbet tudni, mert akkor kisebbre csökken a baj, amibe bele tud nyúlni.*
- Az őrök elvitték? Vagy meglógott?
*Az kéne még, hogy valami félnótás keringjen a városban, aki széthasította egy férfi torkát. Még, ha jogosan is, ha valóban ő volt az anyja gyilkosa.*
//Baljós kezdetek//
*A lány álmosan, de mosolyogva pislog fel mostohájára. A ruha már kissé gyűrötten simul rá, ahogy eddig összekuporodva várt, és inkább aludt, a fotelben. De most úgy siet a férfi karjai közé, mintha világ életében ez lett volna a legtermészetesebb dolog a számukra.*
- Persze, hogy hiányoztál te mamlasz.
*Motyogja, az álomtól még kissé rekedtes hangján. A simításra apró borzongás fut végig a hátán, a paskolásra pedig színlelt felháborodással emeli meg a szemöldökét, aztán nevetve engedi el. A homlokcsókra csak egy csendes hümmögés a válasz, aztán követi a tekintetével, míg levetkőzik. A férfi meséje közben hol a borra, hol a kabátra, hol az ajtóra pillant, de főleg őt figyeli. Addig legalábbis, amíg nem dermed meg a kérdést hallva.*
- Hát, meg éhesnek is mellette.
*Köszörüli meg a torkát kissé zavartan. Való igaz, hogy nem szívesen töltötte itt az idejét. Először is borzalmasan unalmas volt, mikor az apja dolgozott. Másodszor pedig nem szerette, ha a közöttük vibráló feszültség itt szinte a háromszorosára nőtt. De most nincs semmi. Sem az apjuk, sem a feszültség, sem gyerekes sérelmek. Itt most csak ők vannak ketten, végre felszabadultan.*
- Szóval egy ork és egy kalóz. Eddig ígéretes.
*Egy apró vigyorral kanyarodik vissza a történethez. Viszont a részletek kiderülése közben az a vigyor lassan, de biztosan válik semmivé. Az hagyján, hogy kicsit megütközik azon a röpke szüneten, amit bátyja tart miközben az a bizonyos üzlettárs kerül szóba. Főleg, mert a törpét megismerte már, a nevét is tudja, szóval biztosan nem róla van szó. De ezen hamarabb túlteszi magát, hogy a teljes elképedését már a végkifejletre összpontosíthassa.*
- A Pegazus közepén?
*Hitetlenkedik, majd a homlokát ráncolva megindul a konyha felé. Miközben emészti a hallottakat kivesz két tányért és villát, elrendezi őket az asztalon, majd egy hosszú sóhajjal a szekrénynek támaszkodik és visszapillant a mostohájára. Nem tudja, hogy min akad fent jobban. Magán az eseményen vagy azon a lelkesedésen, amivel mostohája azt előadja neki. Elhúzza a száját egy pillanatra, majd egy ideig inkább azzal foglalatoskodik, hogy a vacsorát ketté szedje a tányérokon.*
- Csak úgy a semmiből? Csak egy vágással?
*Borzong meg, majd le is huppan a székre. Na, hát éppen ez az. Az a világ és társaság, amit ő igyekszik kerülni, amennyire csak lehet, de a bátyja viszont épp ebbe a közegbe sétál bele. Nem örül, de akármennyire is nehéz egy percig sem jut eszébe, hogy ezen változtasson. Lazziar szereti ezt az életet és ő ezt tiszteletben tartja, mert ő meg a mostoháját szereti. Nem terve, hogy ne legyen a közelében, így inkább csak igyekszik minél kevesebbet tudni, mert akkor kisebbre csökken a baj, amibe bele tud nyúlni.*
- Az őrök elvitték? Vagy meglógott?
*Az kéne még, hogy valami félnótás keringjen a városban, aki széthasította egy férfi torkát. Még, ha jogosan is, ha valóban ő volt az anyja gyilkosa.*
2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:53:00
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:53:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Csak pislog a lányra, miközben az szótlan mászik ki a dézsából és ahelyett, hogy bármit mondana, törölközésbe és öltözködésbe kezd. Igen bután tudja magát ilyenkor érezni, amikor válasz nélkül hagyják, de ez amolyan megszokott, ha Nori mellett van.
Miközben amaz öltözködik, hátrálni kezd, hogy Ciliát is meg tudja figyelni. A macska dédelgetésébe kezd, aki ügyet sem vet a leányra, vagy ha vet is, cseppet sem olyan figyelmet szentel neki, mint amikor kinyújtotta a tulajdon mancsát, hogy kéri bele a medált. Abszurd egy emlékkép, meg is rázza a fejét, de aztán a következő pillanatban már a feketeséget érzi, ahogy megöleli őt. Mai keze is megindul, s először talán némi tartással - főleg az elhangzottak miatt -, de aztán már nagyobb odaadással szorítja ő is magához a húgát.*
- Akkor tényleg veszélyes volt az út… *Mondja halkan, de nem szeretné, ha ebből bármi is Cilia hegyes füleit érné.* - Féltettelek. Mesélj el mindent kérlek, de ami nem való Cilia füleibe azt hagyd meg későbbre.
*Mondja, mintha az ilyesmi érne egyáltalán valamit. De nem számít, egy kérést megér. Aztán persze rá is förmed a kis elfre, ami miatt egy szemforgatást még Mai is elejt. Talán történtek változások, de még ő sem képes egyetlen másodpercnyi kedvességből ezt felfedezni, főleg, ha előtte igen erélyesen rászólt a Kincsére.*
- Szóval magával viheti? Biztos?
*Kérdi, majd a kijárat irányába pillant. Eszébe jut persze minden, amit a Kurátor mondott, de először szeretne beszélgetni, aztán képeket egymás mellé társítani. *
- Gyere, megmutatom. *Mosolyog a feketeségre, kezd felengedni és tényleg megkönnyebbülni. A kijárat felé igyekszik, ahol Nori épségben-egészségben láthatja Árnyékot, de mivel nem mostanság evett így azt nem láthatja előre, hogy igen különlegessé vált.*
- A Mágustoronyig jutott, ott láttam meg az ablakból. Rettentő súlyos sebesüléseket szenvedett, a halálán volt szegényem, de… volt, aki segítsen. Most teljesen jól van, csak… hát… szóval különleges igényei lettek, amit te egy csettintéssel meg tudsz oldani. *Kissé zavarban van, ami tőle szokatlan, ezért hát szélesen mosolyog, hogy úgy tűnjön, hogy minden a legnagyobb rendben.* - Izzó parázzsal táplálkozik. Szóval… óvatosan. Egy kis ideig utána szikrákat… prüszköl. *Maga sem hiszi el, hogy ezeket a szavakat kimondja.* - Tűzmágia segítségével hozták helyre, ezért a kis mellékhatás.
*Csak pislog a lányra, miközben az szótlan mászik ki a dézsából és ahelyett, hogy bármit mondana, törölközésbe és öltözködésbe kezd. Igen bután tudja magát ilyenkor érezni, amikor válasz nélkül hagyják, de ez amolyan megszokott, ha Nori mellett van.
Miközben amaz öltözködik, hátrálni kezd, hogy Ciliát is meg tudja figyelni. A macska dédelgetésébe kezd, aki ügyet sem vet a leányra, vagy ha vet is, cseppet sem olyan figyelmet szentel neki, mint amikor kinyújtotta a tulajdon mancsát, hogy kéri bele a medált. Abszurd egy emlékkép, meg is rázza a fejét, de aztán a következő pillanatban már a feketeséget érzi, ahogy megöleli őt. Mai keze is megindul, s először talán némi tartással - főleg az elhangzottak miatt -, de aztán már nagyobb odaadással szorítja ő is magához a húgát.*
- Akkor tényleg veszélyes volt az út… *Mondja halkan, de nem szeretné, ha ebből bármi is Cilia hegyes füleit érné.* - Féltettelek. Mesélj el mindent kérlek, de ami nem való Cilia füleibe azt hagyd meg későbbre.
*Mondja, mintha az ilyesmi érne egyáltalán valamit. De nem számít, egy kérést megér. Aztán persze rá is förmed a kis elfre, ami miatt egy szemforgatást még Mai is elejt. Talán történtek változások, de még ő sem képes egyetlen másodpercnyi kedvességből ezt felfedezni, főleg, ha előtte igen erélyesen rászólt a Kincsére.*
- Szóval magával viheti? Biztos?
*Kérdi, majd a kijárat irányába pillant. Eszébe jut persze minden, amit a Kurátor mondott, de először szeretne beszélgetni, aztán képeket egymás mellé társítani. *
- Gyere, megmutatom. *Mosolyog a feketeségre, kezd felengedni és tényleg megkönnyebbülni. A kijárat felé igyekszik, ahol Nori épségben-egészségben láthatja Árnyékot, de mivel nem mostanság evett így azt nem láthatja előre, hogy igen különlegessé vált.*
- A Mágustoronyig jutott, ott láttam meg az ablakból. Rettentő súlyos sebesüléseket szenvedett, a halálán volt szegényem, de… volt, aki segítsen. Most teljesen jól van, csak… hát… szóval különleges igényei lettek, amit te egy csettintéssel meg tudsz oldani. *Kissé zavarban van, ami tőle szokatlan, ezért hát szélesen mosolyog, hogy úgy tűnjön, hogy minden a legnagyobb rendben.* - Izzó parázzsal táplálkozik. Szóval… óvatosan. Egy kis ideig utána szikrákat… prüszköl. *Maga sem hiszi el, hogy ezeket a szavakat kimondja.* - Tűzmágia segítségével hozták helyre, ezért a kis mellékhatás.
2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:06:58
Üzenet elküldve: 2025-07-18 15:06:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Nem tervezett elaludni a fürdővízben, ezért sem zárta be az ajtót, ami így utólag hatalmas hibának is bizonyulhatott volna, ha nem a két lány jön rá először, hogy szabad az út a lakásba. Nori csak Mai hangjára riad fel. Szemei kipattannak, ugrik is egyet a dézsában, majd egy hatalmas sóhajjal könnyebbül meg, mikor meglátja a fél-elfet.*
- Mai… *Az ő mosolya őszinte és boldog. Az erdő mélyén megfordult benne párszor, hogy soha többé nem fognak találkozni újra. Kellett hozzá némi csoda is ugyan, de most mégis újra láthatja azokat a jeges kékeket, melyek most is úgy néznek rá, mintha valami rosszat csinált volna, de nem bánja.
Egyelőre nem szól mást, nem reagál még az ajándék hírere sem, csak kimászik a vízből, ott Mai előtt megtörölközik, aztán magára veszi a már kikészített fekete szoknyát és blúzt. Miután megigazgatta magán őket, újra a lány felé fordul, odalépked hozzá, és hirtelen szorosan magához öleli őt.*
- A vipera nincs többé, Mai. *Ennyit mond halkan a hegyes füleibe, miközben hosszú másodpercekig szorongatja őt. Mai ebből már sejtheti, hogy az a tény, hogy élve találhatta itt a feketeséget, nem is olyan magától értetődő, mint amilyennek tűnik. Tudhatja, hogy a vipera eltűnése, ha hitt annak erejében, egyszerre Nori halálát is jelenti. Ő közben meghallja a szobából a másik kis hangot is, mire kikerekednek a szemei. Elengedi Mait és oda is rohan, mire Ciliát az asztal közelében, az arra helyezett kincsek közelében találja.*
- Ne nyúlj hozzájuk! *Szól rá először, de aztán megenyhül.* Vagyis, a zafírt vedd el nyugodtan! Neked hoztam vissza. Megígértem. Nem kell aggódnod, most már nem akar majd érte megölni téged senki. *Tekintetében már koránt sem az a gyűlölet látszik, amit akkor érzett a kis elf iránt, mikor a város közelében elváltak egymástól. Mintha megszűnt volna az a félelem is, amit azok iránt érzett, kiknek bármi köze van Eeyrhez.
Ezek után visszafordul Maihoz, és kíváncsian fürkészi újra a tekintetét.*
- Milyen ajándékot hoztál? *Joggal hihette Mai azt, hogy Nori másodpercek alatt elfelejtette, hogy mit szólt hozzá, ahogy szokta, de ezúttal nem. Csak az ölelés, a hír és a szobából érkező hangok fontosabbnak bizonyultak, most viszont már nagyon is kíváncsi.*
*Nem tervezett elaludni a fürdővízben, ezért sem zárta be az ajtót, ami így utólag hatalmas hibának is bizonyulhatott volna, ha nem a két lány jön rá először, hogy szabad az út a lakásba. Nori csak Mai hangjára riad fel. Szemei kipattannak, ugrik is egyet a dézsában, majd egy hatalmas sóhajjal könnyebbül meg, mikor meglátja a fél-elfet.*
- Mai… *Az ő mosolya őszinte és boldog. Az erdő mélyén megfordult benne párszor, hogy soha többé nem fognak találkozni újra. Kellett hozzá némi csoda is ugyan, de most mégis újra láthatja azokat a jeges kékeket, melyek most is úgy néznek rá, mintha valami rosszat csinált volna, de nem bánja.
Egyelőre nem szól mást, nem reagál még az ajándék hírere sem, csak kimászik a vízből, ott Mai előtt megtörölközik, aztán magára veszi a már kikészített fekete szoknyát és blúzt. Miután megigazgatta magán őket, újra a lány felé fordul, odalépked hozzá, és hirtelen szorosan magához öleli őt.*
- A vipera nincs többé, Mai. *Ennyit mond halkan a hegyes füleibe, miközben hosszú másodpercekig szorongatja őt. Mai ebből már sejtheti, hogy az a tény, hogy élve találhatta itt a feketeséget, nem is olyan magától értetődő, mint amilyennek tűnik. Tudhatja, hogy a vipera eltűnése, ha hitt annak erejében, egyszerre Nori halálát is jelenti. Ő közben meghallja a szobából a másik kis hangot is, mire kikerekednek a szemei. Elengedi Mait és oda is rohan, mire Ciliát az asztal közelében, az arra helyezett kincsek közelében találja.*
- Ne nyúlj hozzájuk! *Szól rá először, de aztán megenyhül.* Vagyis, a zafírt vedd el nyugodtan! Neked hoztam vissza. Megígértem. Nem kell aggódnod, most már nem akar majd érte megölni téged senki. *Tekintetében már koránt sem az a gyűlölet látszik, amit akkor érzett a kis elf iránt, mikor a város közelében elváltak egymástól. Mintha megszűnt volna az a félelem is, amit azok iránt érzett, kiknek bármi köze van Eeyrhez.
Ezek után visszafordul Maihoz, és kíváncsian fürkészi újra a tekintetét.*
- Milyen ajándékot hoztál? *Joggal hihette Mai azt, hogy Nori másodpercek alatt elfelejtette, hogy mit szólt hozzá, ahogy szokta, de ezúttal nem. Csak az ölelés, a hír és a szobából érkező hangok fontosabbnak bizonyultak, most viszont már nagyon is kíváncsi.*
2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 14:04:02
Üzenet elküldve: 2025-07-18 14:04:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 300
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Valóban kissé későn (Nagyon) ért haza. De hát az ügyintézések már csak ilyenek. Merlana sem siette el éppen az információ átadást. Meg aztán az a szép társaság is aki köréjük gyűlt a pegazusban sem éppen spórolta meg idejét. Attól függetlenül meglehetősen egyedi élményt nyújtott az a furcsa ork. A műsor a szakállas kalózzal pedig csak cseresznye volt a desszert tetején. Rég volt része ilyen izgalmas napokban. Kedve egészen fel lett paprikázva, és a jó értelemben.
Belépve rögtön megpillantja, az álmosan pislogó szépségét. El is vigyorodik annak látván több okból is. A ruha amit választott magának, gyönyörűen fest rajta. A másik, hogy a fotelben akarta megvárni őt még hazaér, pedig furcsa melegséggel tölti meg az ő jeges szívét is.
Mikor meghallja a lány találgatását. Arca egy meglepett csücsörítő grimaszba fordul. Szemei magasra szaladnak. Majd egy hatalmas elismerő bólintással részesíti azt.*
- Na szeretnék annyit inni, hogy azt látom. De nem. *Töri le a lány esetleges lelkesedését az pegazus felől.* -De ha valaha így lesz, ígérem elhozom neked. *Hogy aztán egy szép ígéretben végezze be mondókáját.
Nem is kell a lány felé közelítenie. Amaz úgy szalad hozzá, mint egy hűséges kölyök kutya. Karjait azon nyomban a lány köré fonja, hogy magához ölelje.*
- Csak nem hiányoztam gyönyörűm?
*Hajol közelebb a lány fejéhez, hogy amennyire tudja a fülébe duruzsoljon. Keze pedig lágyan simít végig annak hátán. Fel és alá. Míg végül pimaszul lejjebb tévedve egy aprót paskol a másik fenekére. Ezzel jelezve, hogy ő távozna az ölelésből. Egy apró homlok csókkal távolodik el a lánytól, hogy utána mesélésbe kezdjen. Elfordul az ajtó melletti falhoz, hogy ott levegye cipőjét, és kabátját is felakassza.*
- Ennyi csodabogarat életemben nem láttam egy helyen mint most. Egy furcsa ork, talán valami Sa'tereth hívő lehetett. Egy kölyök a kikötőből, aki el is kapott a városőrség.
*Meséli, ahogy a kabátját és cipőjét leveti magáról, majd a konyha irányába fordul. Orrát azért megcsapja az étel szag, és meséjét félbe vágva kérdően fordul a lány felé.*
- Csak nem valaki otthon érezte magát?
*Mosolya csábos, de elégedettséget tükröz. Mintha egy régi vágya vált volna valóra. A lány sosem érezte magát otthon, amikor apjukkal néha eljöttek a városba annak idején az üzleti dolgai miatt. Ódzkodott a helytől sőt a várostól is. Igaz Lazziar sem volt különb. Most viszont, eléggé a szívéhez nőtt a hely. Főleg apjuk nélkül, aki nem kotnyeleskedik bele minden dolgukba.
A választ megkapja folytatja is a meséjét, ahogy a polcon kezd kutakodni. Nem hiába vették meg az a finom bort selyemrévi vásáron. Hamar a fenekére néz annak is, aztán majd másnak is.*
- Na de, egy régi. Öhm üzlettársammal volt megbeszélni valóm mire egy kalóz tört ránk. Az üzlettársam egy régi fizetését várta tőle vagy mit. *Inkább nem merül el a részletekben.* Aztán távozott is, ahol ez a kikötői vörös pimasz, megvádolta azzal, hogy meggyilkolta az anyját. Aztán mire bárki kettőt pislogatott volna, elnyeste a torkát a fogadó kellős közepén. Eltudod képzelni? Igazi félőrült.
*Lazziar oly lelkesedéssel meséli ezt, mintha ő maga semmi bajt nem látna abban, hogy valakit szeme láttára, szinte fényes nappal, gyilkoltak meg.*
//Baljós kezdetek//
*Valóban kissé későn (Nagyon) ért haza. De hát az ügyintézések már csak ilyenek. Merlana sem siette el éppen az információ átadást. Meg aztán az a szép társaság is aki köréjük gyűlt a pegazusban sem éppen spórolta meg idejét. Attól függetlenül meglehetősen egyedi élményt nyújtott az a furcsa ork. A műsor a szakállas kalózzal pedig csak cseresznye volt a desszert tetején. Rég volt része ilyen izgalmas napokban. Kedve egészen fel lett paprikázva, és a jó értelemben.
Belépve rögtön megpillantja, az álmosan pislogó szépségét. El is vigyorodik annak látván több okból is. A ruha amit választott magának, gyönyörűen fest rajta. A másik, hogy a fotelben akarta megvárni őt még hazaér, pedig furcsa melegséggel tölti meg az ő jeges szívét is.
Mikor meghallja a lány találgatását. Arca egy meglepett csücsörítő grimaszba fordul. Szemei magasra szaladnak. Majd egy hatalmas elismerő bólintással részesíti azt.*
- Na szeretnék annyit inni, hogy azt látom. De nem. *Töri le a lány esetleges lelkesedését az pegazus felől.* -De ha valaha így lesz, ígérem elhozom neked. *Hogy aztán egy szép ígéretben végezze be mondókáját.
Nem is kell a lány felé közelítenie. Amaz úgy szalad hozzá, mint egy hűséges kölyök kutya. Karjait azon nyomban a lány köré fonja, hogy magához ölelje.*
- Csak nem hiányoztam gyönyörűm?
*Hajol közelebb a lány fejéhez, hogy amennyire tudja a fülébe duruzsoljon. Keze pedig lágyan simít végig annak hátán. Fel és alá. Míg végül pimaszul lejjebb tévedve egy aprót paskol a másik fenekére. Ezzel jelezve, hogy ő távozna az ölelésből. Egy apró homlok csókkal távolodik el a lánytól, hogy utána mesélésbe kezdjen. Elfordul az ajtó melletti falhoz, hogy ott levegye cipőjét, és kabátját is felakassza.*
- Ennyi csodabogarat életemben nem láttam egy helyen mint most. Egy furcsa ork, talán valami Sa'tereth hívő lehetett. Egy kölyök a kikötőből, aki el is kapott a városőrség.
*Meséli, ahogy a kabátját és cipőjét leveti magáról, majd a konyha irányába fordul. Orrát azért megcsapja az étel szag, és meséjét félbe vágva kérdően fordul a lány felé.*
- Csak nem valaki otthon érezte magát?
*Mosolya csábos, de elégedettséget tükröz. Mintha egy régi vágya vált volna valóra. A lány sosem érezte magát otthon, amikor apjukkal néha eljöttek a városba annak idején az üzleti dolgai miatt. Ódzkodott a helytől sőt a várostól is. Igaz Lazziar sem volt különb. Most viszont, eléggé a szívéhez nőtt a hely. Főleg apjuk nélkül, aki nem kotnyeleskedik bele minden dolgukba.
A választ megkapja folytatja is a meséjét, ahogy a polcon kezd kutakodni. Nem hiába vették meg az a finom bort selyemrévi vásáron. Hamar a fenekére néz annak is, aztán majd másnak is.*
- Na de, egy régi. Öhm üzlettársammal volt megbeszélni valóm mire egy kalóz tört ránk. Az üzlettársam egy régi fizetését várta tőle vagy mit. *Inkább nem merül el a részletekben.* Aztán távozott is, ahol ez a kikötői vörös pimasz, megvádolta azzal, hogy meggyilkolta az anyját. Aztán mire bárki kettőt pislogatott volna, elnyeste a torkát a fogadó kellős közepén. Eltudod képzelni? Igazi félőrült.
*Lazziar oly lelkesedéssel meséli ezt, mintha ő maga semmi bajt nem látna abban, hogy valakit szeme láttára, szinte fényes nappal, gyilkoltak meg.*
2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:40:58
Üzenet elküldve: 2025-07-18 12:40:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Mi más juthatna eszébe. Maiból nem nézné ki, hogy máshol töltené az éjszakákat. Illetve mióta Grael is megosztotta vele, hogy Maival együtt vannak. Kellemes képet fest számára a kettős. Mit sem tudva arról, mi is rejlik e mögött a kapcsolat mögött valójában.
A kopogása Mainak egyre hangosabbá, sőt ingerültebbé válik, legalább is Cilia szemében így tűnik. A lány tekintete aggodalmasan pillant fel Maira, mikor amaz megszólítja őt. Annak szavára csak egy rövid bólintással jelzi megértette.
Nehézségek nélkül bejutnak a lakásba. Az ajtó még csak be sem volt zárva. Cilia pusztán furcsállja ezt az egészet. Az árvaházban szinte majdnem minden ajtó zárva van. Igaz leginkább azok, ahova engedély nélkül gyerekeknek bemenni nem szabad. Mint például Nimeril laborja, vagy a raktárak ahol mindenféle eszköz található. Nem csoda, hogy a kis gnóm kölykök folyton a zárral babrálnak, megoldást keresve a nyitásra.*
- Igen. Mai, Norinak nem kell takarítania mint nekünk?
*Jegyzi meg a kis rumli miatt. Mert Anviel néni már a gyűrött ágyneműért is néha dorgálni szokott. Igaz nem keményen, de megszokta jegyezni a fiúknak vagy éppen a lányoknak ha elfelejtik.*
- Szörnyecske!
*Mutat lelkesen az ágyon lévő macskára. Az annyira követte Norit, hogy ő bizony rögtön tudja a feketeségnek valahol biza itt kell lennie. Lehet csak a kőkertbe, vagyis a piacra ment el pár dologért. Ez a gyanúja viszont hamar elillan, mikor a későbbiekben Mai hangját hallja meg a hátsó szobákból a Norit hívogatva.
Cilia azonban nem követi Mait, a macskát meglátva azonnal odalép, hogy amazt megnézze magának. Mert olybá tűnik mintha másképp viselkedne. Nem nézi őt meredten a gülü nagy szemeivel. És a simogatását is tűri. Már ha tűri. Cilia arra gondol, lehet megszokta az emberek közelségét Nori mellett azért lett szelídebb talán.
A macska dédelgetését követően a kíváncsi elf lány nem állja meg, hogy ne nézzen körbe a szobában. Így akaratlanul is megtalálja a medálokat, az asztalon. És a csengettyűt. Oda szalad rögtön és alaposan megvizsgálja őket. Kezébe veszi, megforgatja, de nem teszi egyiket sem zsebre.*
- Mai! Az amulett is meg van. ÉS, várjunk csak.
*Ekkor jut eszébe, mit is mondott a kurátor nekik, csak a minap. Ismét kézbe veszi a két amulettet, és azokat kezdi összehasonlítani.*
~ Vajon ez az amiről a bácsi mesélt? ~
*Dönti fejét, hol jobbra, hol balra. Zöld szemét hunyorogva tartja. Minden apró kis részletét alaposan feltérképezve az ékszereknek.*
*Mi más juthatna eszébe. Maiból nem nézné ki, hogy máshol töltené az éjszakákat. Illetve mióta Grael is megosztotta vele, hogy Maival együtt vannak. Kellemes képet fest számára a kettős. Mit sem tudva arról, mi is rejlik e mögött a kapcsolat mögött valójában.
A kopogása Mainak egyre hangosabbá, sőt ingerültebbé válik, legalább is Cilia szemében így tűnik. A lány tekintete aggodalmasan pillant fel Maira, mikor amaz megszólítja őt. Annak szavára csak egy rövid bólintással jelzi megértette.
Nehézségek nélkül bejutnak a lakásba. Az ajtó még csak be sem volt zárva. Cilia pusztán furcsállja ezt az egészet. Az árvaházban szinte majdnem minden ajtó zárva van. Igaz leginkább azok, ahova engedély nélkül gyerekeknek bemenni nem szabad. Mint például Nimeril laborja, vagy a raktárak ahol mindenféle eszköz található. Nem csoda, hogy a kis gnóm kölykök folyton a zárral babrálnak, megoldást keresve a nyitásra.*
- Igen. Mai, Norinak nem kell takarítania mint nekünk?
*Jegyzi meg a kis rumli miatt. Mert Anviel néni már a gyűrött ágyneműért is néha dorgálni szokott. Igaz nem keményen, de megszokta jegyezni a fiúknak vagy éppen a lányoknak ha elfelejtik.*
- Szörnyecske!
*Mutat lelkesen az ágyon lévő macskára. Az annyira követte Norit, hogy ő bizony rögtön tudja a feketeségnek valahol biza itt kell lennie. Lehet csak a kőkertbe, vagyis a piacra ment el pár dologért. Ez a gyanúja viszont hamar elillan, mikor a későbbiekben Mai hangját hallja meg a hátsó szobákból a Norit hívogatva.
Cilia azonban nem követi Mait, a macskát meglátva azonnal odalép, hogy amazt megnézze magának. Mert olybá tűnik mintha másképp viselkedne. Nem nézi őt meredten a gülü nagy szemeivel. És a simogatását is tűri. Már ha tűri. Cilia arra gondol, lehet megszokta az emberek közelségét Nori mellett azért lett szelídebb talán.
A macska dédelgetését követően a kíváncsi elf lány nem állja meg, hogy ne nézzen körbe a szobában. Így akaratlanul is megtalálja a medálokat, az asztalon. És a csengettyűt. Oda szalad rögtön és alaposan megvizsgálja őket. Kezébe veszi, megforgatja, de nem teszi egyiket sem zsebre.*
- Mai! Az amulett is meg van. ÉS, várjunk csak.
*Ekkor jut eszébe, mit is mondott a kurátor nekik, csak a minap. Ismét kézbe veszi a két amulettet, és azokat kezdi összehasonlítani.*
~ Vajon ez az amiről a bácsi mesélt? ~
*Dönti fejét, hol jobbra, hol balra. Zöld szemét hunyorogva tartja. Minden apró kis részletét alaposan feltérképezve az ékszereknek.*
2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:15:19
Üzenet elküldve: 2025-07-18 11:15:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
- Előfordult már az is.
*Olyan sűrűn nem tölti máshol az éjszakát, főleg nem a jelzett férfinél. Elmosolyodik a hallottakon. Persze, hogy ez az első gondolata a leánynak. Ugyan volt már rá példa, de az pont annak az átka miatt volt, akihez éppen be kívánnak kopogni. A vérköteléknek hála még csak rossz érzése sem támad a gondolatra, hogy amaz rémálmokat küldött rá, ellenben vegyes érzelmekkel üti a bejárat fáját a kicsiny öklével. Egyrészt tényleg elege van már, hogy utána kell koslatnia, mert Nori meggondolatlan. Másrészt fél, hogy mi van, ha már nem is él.
Egy kis ideig vár csupán, majd megunja.*
- Cilia, Szívem. Nem megyünk be másokhoz beinvitálás nélkül, ha csak nincs hatalmas nagy baj. Most lehet, hogy van. *Magyarázza meg ezzel a rossz példát, amivel él, s egy határozott mozdulattal nyomja le a kilincset, hogy bebocsátást nyerjen a házba. Nem csodálkozik, hogy nincs bekulcsolva. Akkor sem csodálkozna, ha a feketeség még vissza sem tért volna és úgy is tárva nyitva lenne hagyva. Csak felsóhajt, majd beljebb lép.*
- Gyere… azt hiszem járt már itt azóta. *Megcsóválja a fejét, majd megkönnyebbül. Nem kezdi el átnézni a Nori holmijait, nem érzi szükségét. Nem egy nagy nyomolvasó, de nem kellenek hatalmas segítségek, vagy füstjelek sem ahhoz, hogy ebben a kis lakásban meglelje az éppen dézsában pihenő húgát. A macskára jobb rá sem nézni, csupán észleli, hogy ott fekszik békésen. Kissé félredöntött fejjel néz végig a vízből kilógó testen. Mozog az a mellkas, minden bizonnyal él. Persze, hogy él.*
- Norileina.
*Mosolyog, kissé hidegen már-már vádlón. Itt fekszik, semmi baja az ég világon ő pedig halálra aggódta magát, fizetett a lóért, és sietett vissza ahelyett, hogy még egy napot a Kincsével töltött volna a toronyban.*
- Hoztam egy ajándékot.
- Előfordult már az is.
*Olyan sűrűn nem tölti máshol az éjszakát, főleg nem a jelzett férfinél. Elmosolyodik a hallottakon. Persze, hogy ez az első gondolata a leánynak. Ugyan volt már rá példa, de az pont annak az átka miatt volt, akihez éppen be kívánnak kopogni. A vérköteléknek hála még csak rossz érzése sem támad a gondolatra, hogy amaz rémálmokat küldött rá, ellenben vegyes érzelmekkel üti a bejárat fáját a kicsiny öklével. Egyrészt tényleg elege van már, hogy utána kell koslatnia, mert Nori meggondolatlan. Másrészt fél, hogy mi van, ha már nem is él.
Egy kis ideig vár csupán, majd megunja.*
- Cilia, Szívem. Nem megyünk be másokhoz beinvitálás nélkül, ha csak nincs hatalmas nagy baj. Most lehet, hogy van. *Magyarázza meg ezzel a rossz példát, amivel él, s egy határozott mozdulattal nyomja le a kilincset, hogy bebocsátást nyerjen a házba. Nem csodálkozik, hogy nincs bekulcsolva. Akkor sem csodálkozna, ha a feketeség még vissza sem tért volna és úgy is tárva nyitva lenne hagyva. Csak felsóhajt, majd beljebb lép.*
- Gyere… azt hiszem járt már itt azóta. *Megcsóválja a fejét, majd megkönnyebbül. Nem kezdi el átnézni a Nori holmijait, nem érzi szükségét. Nem egy nagy nyomolvasó, de nem kellenek hatalmas segítségek, vagy füstjelek sem ahhoz, hogy ebben a kis lakásban meglelje az éppen dézsában pihenő húgát. A macskára jobb rá sem nézni, csupán észleli, hogy ott fekszik békésen. Kissé félredöntött fejjel néz végig a vízből kilógó testen. Mozog az a mellkas, minden bizonnyal él. Persze, hogy él.*
- Norileina.
*Mosolyog, kissé hidegen már-már vádlón. Itt fekszik, semmi baja az ég világon ő pedig halálra aggódta magát, fizetett a lóért, és sietett vissza ahelyett, hogy még egy napot a Kincsével töltött volna a toronyban.*
- Hoztam egy ajándékot.
2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:13:55
Üzenet elküldve: 2025-07-17 21:13:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Baljós kezdetek//
*Túl sokáig nem nagyon tudja magát lekötni. Egy rántotta semeddig sem tart, míg elkészül, aminek talán még feleslegesen is fogott neki. Azt sem tudja, hogy bátyja mikor tervez hazatérni, ha egyáltalán ez ma meg fog történni. A lakásban sem tud sok hasznosat tenni, mert a férfihoz képest most valóban nagy a rend. Pár szétdobált ruha akad csak a padlón, amit pillanatok alatt összeszed. Nap közben eljátszik a gondolattal, hogy tesz egy rövid sétát, de a kint sepregető asszony túlságosan ijesztőnek tűnik ahhoz, hogy ki akarja tenni a lábát. Pedig annak nem lehet panasza a lányra, mert elég csendesen viselkedett a mai nap. A nagyját legalábbis, mert mostohájával lehet, hogy nem tudta annyira kordában tartani a hangját. A gondolatba bele is pirul, így főleg úgy érzi, hogy a sétát inkább máskorra halasztja.
Újra bejárja a lakást, kölcsönvesz egy könyvet, amit fellapoz, miközben apja foteljébe költözik. Igaz, hogy nem az elképzelt szolgáló ruhában, hanem az egyik szép újban, de tökéletes helyet talál arra, hogy elüsse az időt. Még egészen jól bírja, de lassan már nem szűrődik be fény az ablakon, a gyertya lángja mellett pedig nem olyan kellemes az olvasgatás, amitől a szeme is fáradni kezd. Mire pedig mozdulhatna, hogy inkább a hálóba vonuljon, lassan el is pilled a fotelben.
A csendes megérkezésnek hála nem riad fel álmából, már csak a férfi hangja rebbenti vissza az ébrenlétbe. Addigra a könyv már rég kicsúszott az öléből, ami landolt is a földön. Álmosan a szemeire dörzsöl és a hang irányába fordítja a fejét. Nagyot ásítva nyújtózik egy nagyot, majd szélesebben elmosolyodik, amikor megpillantja fivérét.*
- Na mi?
*Pislog rá kíváncsian, majd apránként leengedi elgémberedett lábait. Amint pedig talpa padlót ér fel is kel a fotelből.*
- Csak nem egy igazi pegazus mérte ki a sörötöket?
*Vigyorodik el, ahogy lassan a férfi elé sétál, finoman a dereka köré fonja a karjait, az arcát pedig a mellkasába fúrva hunyja vissza a szemeit.*
//Baljós kezdetek//
*Túl sokáig nem nagyon tudja magát lekötni. Egy rántotta semeddig sem tart, míg elkészül, aminek talán még feleslegesen is fogott neki. Azt sem tudja, hogy bátyja mikor tervez hazatérni, ha egyáltalán ez ma meg fog történni. A lakásban sem tud sok hasznosat tenni, mert a férfihoz képest most valóban nagy a rend. Pár szétdobált ruha akad csak a padlón, amit pillanatok alatt összeszed. Nap közben eljátszik a gondolattal, hogy tesz egy rövid sétát, de a kint sepregető asszony túlságosan ijesztőnek tűnik ahhoz, hogy ki akarja tenni a lábát. Pedig annak nem lehet panasza a lányra, mert elég csendesen viselkedett a mai nap. A nagyját legalábbis, mert mostohájával lehet, hogy nem tudta annyira kordában tartani a hangját. A gondolatba bele is pirul, így főleg úgy érzi, hogy a sétát inkább máskorra halasztja.
Újra bejárja a lakást, kölcsönvesz egy könyvet, amit fellapoz, miközben apja foteljébe költözik. Igaz, hogy nem az elképzelt szolgáló ruhában, hanem az egyik szép újban, de tökéletes helyet talál arra, hogy elüsse az időt. Még egészen jól bírja, de lassan már nem szűrődik be fény az ablakon, a gyertya lángja mellett pedig nem olyan kellemes az olvasgatás, amitől a szeme is fáradni kezd. Mire pedig mozdulhatna, hogy inkább a hálóba vonuljon, lassan el is pilled a fotelben.
A csendes megérkezésnek hála nem riad fel álmából, már csak a férfi hangja rebbenti vissza az ébrenlétbe. Addigra a könyv már rég kicsúszott az öléből, ami landolt is a földön. Álmosan a szemeire dörzsöl és a hang irányába fordítja a fejét. Nagyot ásítva nyújtózik egy nagyot, majd szélesebben elmosolyodik, amikor megpillantja fivérét.*
- Na mi?
*Pislog rá kíváncsian, majd apránként leengedi elgémberedett lábait. Amint pedig talpa padlót ér fel is kel a fotelből.*
- Csak nem egy igazi pegazus mérte ki a sörötöket?
*Vigyorodik el, ahogy lassan a férfi elé sétál, finoman a dereka köré fonja a karjait, az arcát pedig a mellkasába fúrva hunyja vissza a szemeit.*
2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:38:41
Üzenet elküldve: 2025-07-17 20:38:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Talán nem is igazán tudatosult Noriban, hogy mennyire kimerítő két napon is van túl mind testi, mind lelki értelemben. Egyetlen kiadós alvás egészen biztosan nem lesz elég arra, hogy újra ereje teljében legyen, így nem csoda, hogy hiába jár a nap már egészen magasan, mire ma felébred, de ennek ellenére még mindig fáradt karikák látszanak a szemei körül. A forró fürdő majd segít, gondolja, így lelkesen mászik bele a dézsába, miután elkészült vele.
Azonban, mikor a páros megérkezik az ajtóhoz, hiába kopognak, senki nem nyit nekik ajtót. Síri csend fogadja őket, nem érkezik semmiféle reakció odabentről. Ha rápróbálnak az ajtóra, akkor azt viszont nyitva találhatják, ugyanis fürdés előtt Nori még kinézett az utcára, hogy szívjon egy kis friss levegőt, aztán jó szokásához híven meg is feledkezett arról, hogy talán nem ártana visszazárni. Amennyiben Mai vagy Cilia kinyitják az ajtót, semmi nem akadályozza őket, hogy belépjenek a lakásba, s ha megteszik, akkor az előtérben az első, amit megpillanthatnak, az a lány szétcincált bőrvértje és a hátizsákja, ami kinyitva, félig széttúrva hever a földön. Beljebb haladva, a konyhában egy fél tányér étel figyel az asztalon, mely még meg sem romlott, tehát nem lehet ott napok óta. A hálószoba is első ránézésre üres, az ágyban a takaró gyűrötten hever, a közepén azonban Szörnyecske ott alszik békésen, egy fekete, szuszogó gombócot formázva a kis testéből. A földön ott hevernek Nori fegyverei is, ami egy újabb nyom az irányba, hogy a feketeség járt már itt az elmúlt két napban, és ha kicsit tüzetesebben körülnéznek a hálószobában, akkor megpillanthatják azt a zafír medált is az ottani kis asztalon, melyet Cilia adott végül nagy nehézségek árán oda Norinak, mellette egy másik, hasonló kővel és egy ezüstcsengettyűvel.
Ha még egy kicsit tovább keresgélnek, és netalántán benéznek a fürdőbe is, akkor végre valahára rátalálhatnak a lányra is, aki édesdeden alszik a dézsa, mostanra már csak langyos vízben. Látszólag egyben és sértetlenül.*
*Talán nem is igazán tudatosult Noriban, hogy mennyire kimerítő két napon is van túl mind testi, mind lelki értelemben. Egyetlen kiadós alvás egészen biztosan nem lesz elég arra, hogy újra ereje teljében legyen, így nem csoda, hogy hiába jár a nap már egészen magasan, mire ma felébred, de ennek ellenére még mindig fáradt karikák látszanak a szemei körül. A forró fürdő majd segít, gondolja, így lelkesen mászik bele a dézsába, miután elkészült vele.
Azonban, mikor a páros megérkezik az ajtóhoz, hiába kopognak, senki nem nyit nekik ajtót. Síri csend fogadja őket, nem érkezik semmiféle reakció odabentről. Ha rápróbálnak az ajtóra, akkor azt viszont nyitva találhatják, ugyanis fürdés előtt Nori még kinézett az utcára, hogy szívjon egy kis friss levegőt, aztán jó szokásához híven meg is feledkezett arról, hogy talán nem ártana visszazárni. Amennyiben Mai vagy Cilia kinyitják az ajtót, semmi nem akadályozza őket, hogy belépjenek a lakásba, s ha megteszik, akkor az előtérben az első, amit megpillanthatnak, az a lány szétcincált bőrvértje és a hátizsákja, ami kinyitva, félig széttúrva hever a földön. Beljebb haladva, a konyhában egy fél tányér étel figyel az asztalon, mely még meg sem romlott, tehát nem lehet ott napok óta. A hálószoba is első ránézésre üres, az ágyban a takaró gyűrötten hever, a közepén azonban Szörnyecske ott alszik békésen, egy fekete, szuszogó gombócot formázva a kis testéből. A földön ott hevernek Nori fegyverei is, ami egy újabb nyom az irányba, hogy a feketeség járt már itt az elmúlt két napban, és ha kicsit tüzetesebben körülnéznek a hálószobában, akkor megpillanthatják azt a zafír medált is az ottani kis asztalon, melyet Cilia adott végül nagy nehézségek árán oda Norinak, mellette egy másik, hasonló kővel és egy ezüstcsengettyűvel.
Ha még egy kicsit tovább keresgélnek, és netalántán benéznek a fürdőbe is, akkor végre valahára rátalálhatnak a lányra is, aki édesdeden alszik a dézsa, mostanra már csak langyos vízben. Látszólag egyben és sértetlenül.*
2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:23:50
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:23:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*Nem hiszi, hogy valaha is fog ismét lóháton ülni. Eléggé elvette a kedvét, ez a mostani utazás egy jó időre. Nem hiába preferálja a sétálást, akár csupasz talpal is. Mintsem, hogy a magasban üljön és a ló kegyelmére legyen bízva. A Grael nyakában lévő lovaglást sokkalta jobban élvezte. Mert ott nem kellett irányítania a "paripáját"*
- Próbálom!
*Mondja kétségbeesve, de leginkább bosszankodva. Az út így kissé megnyúlik a szokásosnál. És ha talán a végére ha a bajok kissé csillapodnak. De nem ez volt a legsikeresebb lovaglási próba az már szent.
Mikor már a városba érkeznek, azon belül is a polgárnegyed szélére. Szinte örömmel pattan le a ló hátáról. Nagy valószínűséggel Bors is legalább annyira könnyebbült meg, mint Cilia.*
- Végre!
*Mondja megkönnyebbülve Mai karjaiban, és szinte imát mond, hogy lába alatt ismét a szilárd talajt érzi. Az ölelés mint mindig, nagyon jól esik neki. Addig is megnyugszik picit. Ha valami új akadály áll előtte, szereti minél hamarabb eltanulni és megoldani. Ez viszont, most inkább frusztrálta őt, hogy egyszerűen képtelen volt ráérezni a ló irányítására.*
- Nem is, csak úgy mondod.
*Szabadkozik Mai szavára, de azért jól esik neki a biztatás.*
- Én azt hittem Graelnél alszol, ha nem vagy az árvaházban.
*Jegyzi meg gondolatát Mai beszédére. Mert ő teljesen abban a hitben volt, hogy Mai az árvaházban él, mint nő, és ha éppen nem ott alszik akkor Graelnél tölti az éjszakát.*
- Biztosan.
*Mondja egy biztató mosollyal nevelője felé. Ha Mai állításai igazak voltak Noriról, hogy egy ügyes harcos és mágiahasználó. Cilia biztos benne, hogy a nő hamarosan ajtót nyit. Addig is szorosan Mai kezét fogja, hogy érezze itt van mellette és nem lesz semmi baj.*
*Nem hiszi, hogy valaha is fog ismét lóháton ülni. Eléggé elvette a kedvét, ez a mostani utazás egy jó időre. Nem hiába preferálja a sétálást, akár csupasz talpal is. Mintsem, hogy a magasban üljön és a ló kegyelmére legyen bízva. A Grael nyakában lévő lovaglást sokkalta jobban élvezte. Mert ott nem kellett irányítania a "paripáját"*
- Próbálom!
*Mondja kétségbeesve, de leginkább bosszankodva. Az út így kissé megnyúlik a szokásosnál. És ha talán a végére ha a bajok kissé csillapodnak. De nem ez volt a legsikeresebb lovaglási próba az már szent.
Mikor már a városba érkeznek, azon belül is a polgárnegyed szélére. Szinte örömmel pattan le a ló hátáról. Nagy valószínűséggel Bors is legalább annyira könnyebbült meg, mint Cilia.*
- Végre!
*Mondja megkönnyebbülve Mai karjaiban, és szinte imát mond, hogy lába alatt ismét a szilárd talajt érzi. Az ölelés mint mindig, nagyon jól esik neki. Addig is megnyugszik picit. Ha valami új akadály áll előtte, szereti minél hamarabb eltanulni és megoldani. Ez viszont, most inkább frusztrálta őt, hogy egyszerűen képtelen volt ráérezni a ló irányítására.*
- Nem is, csak úgy mondod.
*Szabadkozik Mai szavára, de azért jól esik neki a biztatás.*
- Én azt hittem Graelnél alszol, ha nem vagy az árvaházban.
*Jegyzi meg gondolatát Mai beszédére. Mert ő teljesen abban a hitben volt, hogy Mai az árvaházban él, mint nő, és ha éppen nem ott alszik akkor Graelnél tölti az éjszakát.*
- Biztosan.
*Mondja egy biztató mosollyal nevelője felé. Ha Mai állításai igazak voltak Noriról, hogy egy ügyes harcos és mágiahasználó. Cilia biztos benne, hogy a nő hamarosan ajtót nyit. Addig is szorosan Mai kezét fogja, hogy érezze itt van mellette és nem lesz semmi baj.*
2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:01:58
Üzenet elküldve: 2025-07-17 16:01:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Ajándék lónak ne nézd a fogát!//
*A drága Kincse talán nem a lovaglók mestere, de majd belejön ebbe is. Érezni kell azt az állatot, de mintha ez nem volna olyan könnyű Ciliának. Majd idővel ez is épp úgy menni fog, mint minden más is.*
- Nem fogsz róla leesni, koncentrálj és azt csináld, amit kértem, Édesem. *Visszafojt egy kis kuncogást, mert kissé komikus neki a helyzet, vagy csak túl aranyos. Egészen addig, amíg nem kezd el zsongani a feje a sok „Ne arra!” mondattól. Nem a lány hibája, csupán a város közeledte. Gépiesen még néha elismétli ugyanazt, csak talán más szavakkal, de fejben már teljesen máshol jár. Szinte beleremeg a mellkasa, ahogy egyre közelebb és közelebb jutnak a házhoz. Megáll a Polgárnegyed szélén, s lepattan Árnyékról.*
- Gyere, Szívem, most már menjünk gyalog, úgy vezessük őket. *Nagyot sóhajt, majd segít Ciliának is földet érni, aztán magához húzza egy kicsit.*
- Ügyes voltál, csak még gyakorolni kell. De most menjünk. *A lány vállára fog, majd meg is indulnak ők négyen.*
- Ahová megyünk, az Nori lakása. Mellette van az enyém is, majd megmutatom azt is. Én csak ritkán használom, ezért sem láthattad még. *Meg mert talán nem olyan természetes hazavinni az árvákat, bár egyszerűen nem tud úgy gondolni a lányra, mint a többiekre.
Meg sem áll már a húga ajtajáig, ahová szívesen nyitna be csak úgy, vagy menne át a falon, bármi, csak ne kelljen egyetlen perccel sem tovább várnia. Ahelyett, hogy rárontana viszont, egyszerűen csak bekopog, majd kissé félszeg mosollyal tekint le Ciliára.*
- Remélem itt találjuk…
*A drága Kincse talán nem a lovaglók mestere, de majd belejön ebbe is. Érezni kell azt az állatot, de mintha ez nem volna olyan könnyű Ciliának. Majd idővel ez is épp úgy menni fog, mint minden más is.*
- Nem fogsz róla leesni, koncentrálj és azt csináld, amit kértem, Édesem. *Visszafojt egy kis kuncogást, mert kissé komikus neki a helyzet, vagy csak túl aranyos. Egészen addig, amíg nem kezd el zsongani a feje a sok „Ne arra!” mondattól. Nem a lány hibája, csupán a város közeledte. Gépiesen még néha elismétli ugyanazt, csak talán más szavakkal, de fejben már teljesen máshol jár. Szinte beleremeg a mellkasa, ahogy egyre közelebb és közelebb jutnak a házhoz. Megáll a Polgárnegyed szélén, s lepattan Árnyékról.*
- Gyere, Szívem, most már menjünk gyalog, úgy vezessük őket. *Nagyot sóhajt, majd segít Ciliának is földet érni, aztán magához húzza egy kicsit.*
- Ügyes voltál, csak még gyakorolni kell. De most menjünk. *A lány vállára fog, majd meg is indulnak ők négyen.*
- Ahová megyünk, az Nori lakása. Mellette van az enyém is, majd megmutatom azt is. Én csak ritkán használom, ezért sem láthattad még. *Meg mert talán nem olyan természetes hazavinni az árvákat, bár egyszerűen nem tud úgy gondolni a lányra, mint a többiekre.
Meg sem áll már a húga ajtajáig, ahová szívesen nyitna be csak úgy, vagy menne át a falon, bármi, csak ne kelljen egyetlen perccel sem tovább várnia. Ahelyett, hogy rárontana viszont, egyszerűen csak bekopog, majd kissé félszeg mosollyal tekint le Ciliára.*
- Remélem itt találjuk…
2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-07-16 18:16:45
Üzenet elküldve: 2025-07-16 18:16:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Útban a polgárnegyedi otthona felé sikerül meglelnie a négylábú barátját is. Hiába nincs már az apró testébe zárva egy démon, úgy látszik, hogy ő akkor is visszatalál hozzá, és ennek most őszintén tud örülni. Felnyalábolja a kisállatot, és úgy öleli magához, mintha csak egy gyerekjáték volna.*
- Ma alhatsz velem az ágyban, jó? Megérdemled. *Mondja mosolyogva a macskának, s nem sokkal később már együtt érkeznek meg a sorházhoz. A lakás ajtajához a kulcsot egészen sokáig kell keresnie, kissé már meg is ijed, hogy az erdőben hagyta, de szerencsére csak sikerül meglelnie. Elfordítja a zárban, majd átlépi a küszöböt, és ekkor átjárja valami furcsa, meleg érzés. Olyan, amilyet talán még soha életében nem érzett igazán. A hazatérés érzése.
Miután hátizsákja a fal mellett landol, megpróbálja lehámozni magáról az igencsak viseletes bőrvértjét, de az istenekért nem akar sikerülni. Addig-addig ráncigálja eredménytelenül, míg meg nem unja, így végül a tőréért nyúl, és egy egyszerű nyisszantással elvágja a zsinórokat a hátán. Ennek már úgyis mindegy. A hatalmas lyuk miatt, amit a lándzsa ütött a mellkasán, már amúgy is használhatatlanná vált. A vért is a földön landol a bejárat közelében, aztán eszébe jut valami. Átrohan Mai lakásához, és dörömbölni kezd az ajtaján, de nem kap választ. Ezek szerint nincs itthon. Biztos a nagy házban van, oda azonban már semmi ereje nincs utánamenni. Visszamegy hát a saját lakásába, bezárja maga mögött az ajtót, ekkor megpillantja ismét a hátizsákot. Hirtelen indíttatásból előhalászik belőle mindent, amit sikerült kihoznia a sírból. Az ezüstcsengettyűt, a furcsa gyémántot, benne azzal az eléggé élőnek tűnő valamivel, na meg a medált. Ekkora veszi észre, hogy abból nem is egy van, hanem kettő.*
- Ó, a másik is itt van… Köszönöm, Yillith! *Igen, a kulcs is nála van, melyről megígérte Ciliának, hogy vigyázni fog rá. Azt hitte, hogy az ott maradt a sziklában, de úgy tűnik, a démon ezt is elintézte neki. Végül is, mégis csak démon…*
~Akkor hát, üdvözöllek az otthonomban, Velar.~ *Szólítja meg ismét új társát, aki válaszra ezúttal nem méltatja a szavait. Nori sem beszél többet, hanem a szobájába lépked, ahol a medálokat és a csengettyűt az asztalra teszi, azonban a gyémántot jól elrejti az ágya alatt, hisz Yillith azt mondta, hogy arra nagyon kell vigyáznia. Ezt követően megszabadul a maradék ruhájától, majd az ágyába bújik, ahol hamar el is nyomja az álom. Hogy szépeket fog-e álmodni, azt nem tudja, hisz az égő Arthenior képe még most is egészen élénken él az emlékeiben. Szörnyecske is beugrik mellé, így másnap reggel a felkelő nap is együtt éri őket.
Kócosan, nyúzottan és legfőképp piszkosan ül fel az ágyban. Borzalmas érzés. Úgy gondolja, hogy azok után, ami történt megérdemel egy jó nagy fürdőt, így vizet kezd forralni a dézsába, de csak keveset, hogy ne kelljen annyit dolgoznia vele, majd mikor elkészült, varázsereje segítségével próbál meg még többet csinálni belőle. Ha sikerül, akkor elégedetten mászik bele a finom, forró fürdőbe, ahol bizony annyi időt fog eltölteni, hogy talán meg is várja, míg újra kihűl a víz.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
- Ma alhatsz velem az ágyban, jó? Megérdemled. *Mondja mosolyogva a macskának, s nem sokkal később már együtt érkeznek meg a sorházhoz. A lakás ajtajához a kulcsot egészen sokáig kell keresnie, kissé már meg is ijed, hogy az erdőben hagyta, de szerencsére csak sikerül meglelnie. Elfordítja a zárban, majd átlépi a küszöböt, és ekkor átjárja valami furcsa, meleg érzés. Olyan, amilyet talán még soha életében nem érzett igazán. A hazatérés érzése.
Miután hátizsákja a fal mellett landol, megpróbálja lehámozni magáról az igencsak viseletes bőrvértjét, de az istenekért nem akar sikerülni. Addig-addig ráncigálja eredménytelenül, míg meg nem unja, így végül a tőréért nyúl, és egy egyszerű nyisszantással elvágja a zsinórokat a hátán. Ennek már úgyis mindegy. A hatalmas lyuk miatt, amit a lándzsa ütött a mellkasán, már amúgy is használhatatlanná vált. A vért is a földön landol a bejárat közelében, aztán eszébe jut valami. Átrohan Mai lakásához, és dörömbölni kezd az ajtaján, de nem kap választ. Ezek szerint nincs itthon. Biztos a nagy házban van, oda azonban már semmi ereje nincs utánamenni. Visszamegy hát a saját lakásába, bezárja maga mögött az ajtót, ekkor megpillantja ismét a hátizsákot. Hirtelen indíttatásból előhalászik belőle mindent, amit sikerült kihoznia a sírból. Az ezüstcsengettyűt, a furcsa gyémántot, benne azzal az eléggé élőnek tűnő valamivel, na meg a medált. Ekkora veszi észre, hogy abból nem is egy van, hanem kettő.*
- Ó, a másik is itt van… Köszönöm, Yillith! *Igen, a kulcs is nála van, melyről megígérte Ciliának, hogy vigyázni fog rá. Azt hitte, hogy az ott maradt a sziklában, de úgy tűnik, a démon ezt is elintézte neki. Végül is, mégis csak démon…*
~Akkor hát, üdvözöllek az otthonomban, Velar.~ *Szólítja meg ismét új társát, aki válaszra ezúttal nem méltatja a szavait. Nori sem beszél többet, hanem a szobájába lépked, ahol a medálokat és a csengettyűt az asztalra teszi, azonban a gyémántot jól elrejti az ágya alatt, hisz Yillith azt mondta, hogy arra nagyon kell vigyáznia. Ezt követően megszabadul a maradék ruhájától, majd az ágyába bújik, ahol hamar el is nyomja az álom. Hogy szépeket fog-e álmodni, azt nem tudja, hisz az égő Arthenior képe még most is egészen élénken él az emlékeiben. Szörnyecske is beugrik mellé, így másnap reggel a felkelő nap is együtt éri őket.
Kócosan, nyúzottan és legfőképp piszkosan ül fel az ágyban. Borzalmas érzés. Úgy gondolja, hogy azok után, ami történt megérdemel egy jó nagy fürdőt, így vizet kezd forralni a dézsába, de csak keveset, hogy ne kelljen annyit dolgoznia vele, majd mikor elkészült, varázsereje segítségével próbál meg még többet csinálni belőle. Ha sikerül, akkor elégedetten mászik bele a finom, forró fürdőbe, ahol bizony annyi időt fog eltölteni, hogy talán meg is várja, míg újra kihűl a víz.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263