Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-23 13:17:38
Üzenet elküldve: 2020-09-23 13:17:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* A lovag szemügyre veszi a pelyhes kis gyerkőcöt. Látott már elég gyermeket, mivel neki van is két mihaszna már felnőtt fia. Nem igazán különbözik ez a hárpia sokban az ember gyermekektől. Ugyanolyan aranyos és ártatlan, amilyen bármelyik másik gyermek. Sercáné is hasonlóan érezhet, mivel olyan szeretetteljesen gügyög a kicsihez, amikor kikapja a kezéből. Arra, hogy ketten voltak csak még jobban megörül. Szinte már túlságosan is, de ezt a lovag betudja egy amolyan öreges hóbortnak.*
- Kölykök?* Kérdezi csodálkozva, de aztán már sejti, hogy miért akarták volna megmenteni őket. ~ Biztosan huncutkodni akartak Rhindával.~ Ő is volt fiatal, így aztán tudja, mit jelent, ha felébred a vágy. Amúgy csöndben hallgatja végig a történetet, hogy miként kerültek az asszonyhoz ezek a lények. Máris azon jár az agya, hogy a kicsit miképpen fogja visszerezni az anyja, de végül is az asszony biztosan mindent meg fog tenni majd. Aztán szép lassan lehull a lepel. Először csak az derül ki, hogy Sercáné lényegében egy strici, de e felett a lovag még szemet is tudna hunyni, mivel azt hallomásból tudja, hogy ezek a lények szeretik megkísérteni a férfiakat. Az élet meg nehéz lehet még úgyis, hogy most már átnevezték a helyet. Így aztán rezzenéstelen arccal kéri az inget. Ami viszont ezután következik az bizony olyan hihetetlenül hangzik, hogy el se hiszi, hogy ezt hallja. Meredten bámul a gyermekre, miközben az elf ecsetelgeti a lehetséges sorsát. Az az egy szerencséje, hogy mire felocsúdik addigra bemegy a házba. A férfi a kicsire néz, majd aztán a házra és ezt ismételgeti még párszor. Aztán feláll a padról és megindul befelé. Sercáné nagyon rossz lóra tett. Ha Arelow csak egy ostoba szörnyet látott volna a hárpiában, akkor nem teszi miatta kockára az életét. Most pedig azt ecsetelgeti, hogy ezekkel a kicsikkel mit szokott tenni. Levágni, eladni perverz beteg személyeknek, akik valószínűleg egy kalitkában tartják kis játékaikat. És ez a jobbik esett, mert így élnek. De az, hogy elvágja egy ilyen ártatlan lénynek a torkát és jóízűen megegye az már az undorító és felháborító. Nála ez legalább a kannibalizmussal egyenértékű. Ő meg még pénzt akart neki adni, hogy újrakezdje az életét, mire kiderül, hogy ezekből az ügyletekből van neki bőven pénze. Négyszáz aranyból, amit neki akart adni egy kisebb viskót is vehetne. Fortyog benne a düh, de rendesen.*
- Ne félj kicsi! Nem lesz semmi baj!* Nyugtatja inkább magát, mint a csöppséget. Amikor elindul még csak az jár az agyában, hogy kitekeri a nő nyakát, mint egy galambét, de mire az ajtóhoz ér valamennyire lehiggad.*
~ Nem ölhetem meg csak úgy. Az gyilkosság lenne, amit nem néznének jó szemmel. Ha felnyomnám, akkor kinyújtanák, de a kicsit is. Ha nem teszek semmi, akkor folytatja ezt a gyalázatos tettet. De mi lenne ha... Igen, így lenne a legjobb.~* Már fejében van egy terv, amit végre is fog hajtani. Belép a házba, hogy megkeresse Sercánét. Ha megtalálja, akkor egy újabb kérdést intéz felé.*
- Elnézést, hogy csak így bejöttem ide, de nem érzem magam túl jól. Letudnék egy kicsit feküdni itt egy ágyra? Biztos a sok füst az oka.* Reméli, hogy elvezetik egy ágyhoz, hogy kicsit lepihenhessen. Talán még egy pohár vizet is fog kérni.*
* A lovag szemügyre veszi a pelyhes kis gyerkőcöt. Látott már elég gyermeket, mivel neki van is két mihaszna már felnőtt fia. Nem igazán különbözik ez a hárpia sokban az ember gyermekektől. Ugyanolyan aranyos és ártatlan, amilyen bármelyik másik gyermek. Sercáné is hasonlóan érezhet, mivel olyan szeretetteljesen gügyög a kicsihez, amikor kikapja a kezéből. Arra, hogy ketten voltak csak még jobban megörül. Szinte már túlságosan is, de ezt a lovag betudja egy amolyan öreges hóbortnak.*
- Kölykök?* Kérdezi csodálkozva, de aztán már sejti, hogy miért akarták volna megmenteni őket. ~ Biztosan huncutkodni akartak Rhindával.~ Ő is volt fiatal, így aztán tudja, mit jelent, ha felébred a vágy. Amúgy csöndben hallgatja végig a történetet, hogy miként kerültek az asszonyhoz ezek a lények. Máris azon jár az agya, hogy a kicsit miképpen fogja visszerezni az anyja, de végül is az asszony biztosan mindent meg fog tenni majd. Aztán szép lassan lehull a lepel. Először csak az derül ki, hogy Sercáné lényegében egy strici, de e felett a lovag még szemet is tudna hunyni, mivel azt hallomásból tudja, hogy ezek a lények szeretik megkísérteni a férfiakat. Az élet meg nehéz lehet még úgyis, hogy most már átnevezték a helyet. Így aztán rezzenéstelen arccal kéri az inget. Ami viszont ezután következik az bizony olyan hihetetlenül hangzik, hogy el se hiszi, hogy ezt hallja. Meredten bámul a gyermekre, miközben az elf ecsetelgeti a lehetséges sorsát. Az az egy szerencséje, hogy mire felocsúdik addigra bemegy a házba. A férfi a kicsire néz, majd aztán a házra és ezt ismételgeti még párszor. Aztán feláll a padról és megindul befelé. Sercáné nagyon rossz lóra tett. Ha Arelow csak egy ostoba szörnyet látott volna a hárpiában, akkor nem teszi miatta kockára az életét. Most pedig azt ecsetelgeti, hogy ezekkel a kicsikkel mit szokott tenni. Levágni, eladni perverz beteg személyeknek, akik valószínűleg egy kalitkában tartják kis játékaikat. És ez a jobbik esett, mert így élnek. De az, hogy elvágja egy ilyen ártatlan lénynek a torkát és jóízűen megegye az már az undorító és felháborító. Nála ez legalább a kannibalizmussal egyenértékű. Ő meg még pénzt akart neki adni, hogy újrakezdje az életét, mire kiderül, hogy ezekből az ügyletekből van neki bőven pénze. Négyszáz aranyból, amit neki akart adni egy kisebb viskót is vehetne. Fortyog benne a düh, de rendesen.*
- Ne félj kicsi! Nem lesz semmi baj!* Nyugtatja inkább magát, mint a csöppséget. Amikor elindul még csak az jár az agyában, hogy kitekeri a nő nyakát, mint egy galambét, de mire az ajtóhoz ér valamennyire lehiggad.*
~ Nem ölhetem meg csak úgy. Az gyilkosság lenne, amit nem néznének jó szemmel. Ha felnyomnám, akkor kinyújtanák, de a kicsit is. Ha nem teszek semmi, akkor folytatja ezt a gyalázatos tettet. De mi lenne ha... Igen, így lenne a legjobb.~* Már fejében van egy terv, amit végre is fog hajtani. Belép a házba, hogy megkeresse Sercánét. Ha megtalálja, akkor egy újabb kérdést intéz felé.*
- Elnézést, hogy csak így bejöttem ide, de nem érzem magam túl jól. Letudnék egy kicsit feküdni itt egy ágyra? Biztos a sok füst az oka.* Reméli, hogy elvezetik egy ágyhoz, hogy kicsit lepihenhessen. Talán még egy pohár vizet is fog kérni.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-22 19:14:55
Üzenet elküldve: 2020-09-22 19:14:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
*Arelow, amint megnézi, mondhatni, hogy szokványos pelyhes csirkét láthat. Persze, nem a hagyományos értelemben vett csirkéről van szó, sokkal - már, ha szabad így mondani - emberibb, csak pelyhesen. Igazából semmi különleges nincs benne, ha valaki látott már hárpia gyereket. Sercáné, miután Arelow kigyönyörködte magát (persze lehet, hogy ő több időt szánt volna rá), kikapja a kezéből és magához édesgeti, babusgatva.*
- Óóóó, kicsikém, hát azt hittem nem is látlak többet! *Gügyögi Sercáné, majd kikerekedett tekintettel néz fel a férfire.*
- Ketten??! *Nem tudott róla, ez tisztán látszik.* Hisz ez nagyszerű! *Biztosan tapsikolna, hogyha tudna, de kezében a kölökkel, ez nem igazán sikerül.*
- Azok a fránya kölkök! Mindenáron meg akarták menteni őket! *Legyint bosszúsan.* Már legalább másodjára... vagy nem is... harmadjára gyújtják fel a házat *megvonja a vállát* olykor megtörténik. Amikor a barakk felrobbant, akkor költöztek a romok közé, aztán bizonyára ott túl nagy volt a forgalom, mert, ahogy becsalogattam őket, rögtön jöttek a padlásra. *Meséli büszkén.* Az anyja mindig visszajön! *Nevet fel öblösen.*
- A kicsinyeiért mindig! Ha nem az összeset találja, hát nem keresi őket tovább, egy-egy palimadár meg mindig akad, aki jó pénzért megtermékenyíti. *Vihog fel, fél tenyerébe, mellyel elengedi egy darabig a gyermeket.*
- Van-van, hogyne lenne! Na fogja csak meg! De erősen, el ne szaladjon! Olykor kisütöm, de általában eladom őket, jó pénz, magának is jár belőle, fiatalember, amiért ilyen becsületes volt és visszaszerezte a dolgaimat. De ha enne inkább, hát rögvest levágom! Azt gondolom, négyszáz arany kedvező díjszabás egy mentőakcióért. *Bólint határozottan és tudálékosan, míg feláll, s a hárpia kölyköt Arelow kezébe nyomja, hogy nemes egyszerűséggel a szomszéd házába induljon egy tiszta inggért.*
- Máris jövök! A mosnivaló között, mintha betettem volna egy pont jó méretet, addig döntse el, hogy pénzt... vagy életet akar! *Kiáltja ki az ajtóból felnevetve, miközben Arelow, a kezébe nyomott hárpiával bizonyára néhány gondolatot lefuttat elméjében, s szemezhet a kis fiókával, aki egész befészkelte magát az ölébe, hiába... megszokta a szagát.*
*Arelow, amint megnézi, mondhatni, hogy szokványos pelyhes csirkét láthat. Persze, nem a hagyományos értelemben vett csirkéről van szó, sokkal - már, ha szabad így mondani - emberibb, csak pelyhesen. Igazából semmi különleges nincs benne, ha valaki látott már hárpia gyereket. Sercáné, miután Arelow kigyönyörködte magát (persze lehet, hogy ő több időt szánt volna rá), kikapja a kezéből és magához édesgeti, babusgatva.*
- Óóóó, kicsikém, hát azt hittem nem is látlak többet! *Gügyögi Sercáné, majd kikerekedett tekintettel néz fel a férfire.*
- Ketten??! *Nem tudott róla, ez tisztán látszik.* Hisz ez nagyszerű! *Biztosan tapsikolna, hogyha tudna, de kezében a kölökkel, ez nem igazán sikerül.*
- Azok a fránya kölkök! Mindenáron meg akarták menteni őket! *Legyint bosszúsan.* Már legalább másodjára... vagy nem is... harmadjára gyújtják fel a házat *megvonja a vállát* olykor megtörténik. Amikor a barakk felrobbant, akkor költöztek a romok közé, aztán bizonyára ott túl nagy volt a forgalom, mert, ahogy becsalogattam őket, rögtön jöttek a padlásra. *Meséli büszkén.* Az anyja mindig visszajön! *Nevet fel öblösen.*
- A kicsinyeiért mindig! Ha nem az összeset találja, hát nem keresi őket tovább, egy-egy palimadár meg mindig akad, aki jó pénzért megtermékenyíti. *Vihog fel, fél tenyerébe, mellyel elengedi egy darabig a gyermeket.*
- Van-van, hogyne lenne! Na fogja csak meg! De erősen, el ne szaladjon! Olykor kisütöm, de általában eladom őket, jó pénz, magának is jár belőle, fiatalember, amiért ilyen becsületes volt és visszaszerezte a dolgaimat. De ha enne inkább, hát rögvest levágom! Azt gondolom, négyszáz arany kedvező díjszabás egy mentőakcióért. *Bólint határozottan és tudálékosan, míg feláll, s a hárpia kölyköt Arelow kezébe nyomja, hogy nemes egyszerűséggel a szomszéd házába induljon egy tiszta inggért.*
- Máris jövök! A mosnivaló között, mintha betettem volna egy pont jó méretet, addig döntse el, hogy pénzt... vagy életet akar! *Kiáltja ki az ajtóból felnevetve, miközben Arelow, a kezébe nyomott hárpiával bizonyára néhány gondolatot lefuttat elméjében, s szemezhet a kis fiókával, aki egész befészkelte magát az ölébe, hiába... megszokta a szagát.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-21 17:38:23
Üzenet elküldve: 2020-09-21 17:38:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Az akció sikerrel zárul. A tyúkok vele együtt jutottak ki és a bolhásnak sincs már nyoma. Úgy néz ki, hogy ez ízig-vérig sikerrel zárult akció a javából. Doras tanácsát megfogadva iramodik is meg szépen hazafelé. Hiába, hogy saját tulajdont lopott vissza azért mégis csak furán venné ki magát a helyzet, ha most valaki lefülelné a hármasukat.*
- Mi mi?
*Torpan is meg egy pillanatra, ahogy a zsoldos felvont szemöldökű arcára pillant. Pillanatokon belül meg már be is lövi magának az irányt, ami miatt a férfi ennyire elképedt.*
- Na ne bassz...*Harapja is el a befejezést, ahogy jól nevelt lányokhoz illik, pedig a dögöt megpillantva igencsak kedve lenne a legcifrább szitkozódáshoz, főleg akkor mikor alaposabban szemügyre veheti a szájából lógó pórul járt tojót. Igyekszik besegíteni Dorasnak, hogy az idegeiken táncoló vérebet megpróbálja elüldözni, de a vakarcs kitartóan dicsekszik a zsákmányával. Most először keríti hatalmába az érzés, hogy milyen szép faliszőnyeget csinálhatna a kutyából, ha ezek után majd megnyúzná. De sajnos a kelekótya eb miatt fájna a szíve, így csak magában mereng és szitkozódik. Sokáig viszont nincs ideje erre sem mikor jóval a hátuk mögött kiabálás üti meg a fülét. Lassan pislogva sandít a visszatulajdonított tyúkokra, s az eddig teljesen eltöltötte büszkeség tova is illan, hogy helyét átvegye a gyanakvó érzés, miszerint lehet, hogy nem is az ő... De neeem, ekkora balfékek nem lehetnek. A két tollas abba az irányba tűnt el, ott volt a lyuk és a kertben épp két kotlós csipegetett a fűben. Minden azt igazolja, hogy ez a két jómadár bizony Brudo miniatürizált állatfarmjának a lakói. De az biztos, hogy nem állna meg magyarázkodni, így a lábait szedve iramodik is meg Dorasék mögött. A kertbe beérve guggol is le levegő után kapkodva. A zajok elhaltak, a fáklyák fénye is tova tűnt, így talán meg is ússzák ép bőrrel az egészet. Viszont Doras ismét fellobbantja benne a gyanút, ahogyan a kutya játékos ugatása valamint a messzebbről hangzó riadt tyúkricsaj is.*
- Ne máááár.
*Nyúzott arccal, szinte félve fordítja a zaj irányába a tekintetét. Az álla is leesik, ahogy a tyúkokra mered. De biztosra megy. Megszemléli azokat, amelyek a két férfi kezében pihennek, majd ismét a hazaiakra figyel. Ezt megismétli még egy párszor, mire a tudatáig eljut, hogy nem a szeme káprázik. Brudo tyúkjai egy szabadulóművész ügyességével tűntek el a hármasuk elől, még a kutyát is pofára ejtve, aztán megjelentek itthon, mintha mi sem történt volna úgy csipegetnek.*
- Tolvaj lettem... *Nyögi kínjában, ahogy tenyérrel homlokon csapja magát.* Eljönnek értem a városőrök és bekasztliznak, mint egy közönséges bűnözőt.
*Nyüszögi kétségbeesetten. Miközben a kutyát figyeli érzi, ahogy a dühtől a vér az arcába tódul. A pumpa egyre inkább szalad fel, s szinte fékezhetetlenül kívánkozik ki belőle, hogy nyomban rendet tegyen az állatok között.*
- Ne aggódj elintézem.
*Morogja, ahogy egyenesbe igazítja magát, feltűri az ingujját, majd szinte robogva topog a kutya és a tyúkok közé. Ott megáll a vakarccsal szemben, aki le is fékezve huppan a hátsó felére. Bal kezét csípőre vágja, míg jobb kezének mutatóujjával vészjóslón mutogat a dög felé.*
- Na ide figyelj te átkozott vakarcs! Én nem vagyok nagy hívő, de minden nagyobb hatalomra megesküszöm, hogy ha most azonnal nem fejezed be a tyúkok kergetését én élve ledarállak, összekeverlek kukoricával és a tulajdon és lopott tyúkjainkkal foglak megetetni. Viselkedj rendes ebhez méltóan és, ha azt mondom, hogy fejezd be, akkor tényleg fejezd is be a játszadozást. Én nem vagyok egy kegyetlen kezű, de ha kihozol a sodromból... *És ezen a ponton vesz is egy mély levegőt, mert az eddigieket sikeresen hadarta el egy szuszra. A hangja is megremeg, vele együtt pedig egyre magasabbá és hangosabbá válik. Amint a tüdeje megtelik friss levegővel már nem akadályozza semmi abban, hogy a valószínűleg felesleges fenyegetőzést folytassa.* vannak embereim arra, hogy ellássák a bajod. Látod ott azt a nagy darab, szőrös fickót. *Mutat is át Dorasra.* Az arcán ne hidd, hogy az szakáll. Az egy sál kutyaszőrből, ilyen neveletlen dögökből, mint te vagy. És azt a köpcös ott mellette? Hidd csak el, hogy azért van ilyen jó húsban, mert kutyahússal nevelték fel. Téged is felfal, ha ennyire komisz vagy.
*Vicsorog is rá szerencsétlen állatra, mivel színjátékát még riasztóbbá akarja varázsolni. Igaz szíve szerint dögönyözné inkább ezt a kis kölyköt, de most mérgesebb annál jóval, így inkább a fenyegetőzést választja partnernek.*
- Miattad fognak lecsukni és te ezek után még mindig csak játszanál? Azt ugyan nem. Most azonnal kotródj a helyedre, amíg szépen vagyok!
*Dobbant is egy nagyot a kutya felé. Ha ez sem lenne hatással a szerencsétlenre, akkor sajnálatosan és annál fájóbb szívvel kénytelen lesz átadni a gyeplőt Dorasnak.*
// Munkálatok //
*Az akció sikerrel zárul. A tyúkok vele együtt jutottak ki és a bolhásnak sincs már nyoma. Úgy néz ki, hogy ez ízig-vérig sikerrel zárult akció a javából. Doras tanácsát megfogadva iramodik is meg szépen hazafelé. Hiába, hogy saját tulajdont lopott vissza azért mégis csak furán venné ki magát a helyzet, ha most valaki lefülelné a hármasukat.*
- Mi mi?
*Torpan is meg egy pillanatra, ahogy a zsoldos felvont szemöldökű arcára pillant. Pillanatokon belül meg már be is lövi magának az irányt, ami miatt a férfi ennyire elképedt.*
- Na ne bassz...*Harapja is el a befejezést, ahogy jól nevelt lányokhoz illik, pedig a dögöt megpillantva igencsak kedve lenne a legcifrább szitkozódáshoz, főleg akkor mikor alaposabban szemügyre veheti a szájából lógó pórul járt tojót. Igyekszik besegíteni Dorasnak, hogy az idegeiken táncoló vérebet megpróbálja elüldözni, de a vakarcs kitartóan dicsekszik a zsákmányával. Most először keríti hatalmába az érzés, hogy milyen szép faliszőnyeget csinálhatna a kutyából, ha ezek után majd megnyúzná. De sajnos a kelekótya eb miatt fájna a szíve, így csak magában mereng és szitkozódik. Sokáig viszont nincs ideje erre sem mikor jóval a hátuk mögött kiabálás üti meg a fülét. Lassan pislogva sandít a visszatulajdonított tyúkokra, s az eddig teljesen eltöltötte büszkeség tova is illan, hogy helyét átvegye a gyanakvó érzés, miszerint lehet, hogy nem is az ő... De neeem, ekkora balfékek nem lehetnek. A két tollas abba az irányba tűnt el, ott volt a lyuk és a kertben épp két kotlós csipegetett a fűben. Minden azt igazolja, hogy ez a két jómadár bizony Brudo miniatürizált állatfarmjának a lakói. De az biztos, hogy nem állna meg magyarázkodni, így a lábait szedve iramodik is meg Dorasék mögött. A kertbe beérve guggol is le levegő után kapkodva. A zajok elhaltak, a fáklyák fénye is tova tűnt, így talán meg is ússzák ép bőrrel az egészet. Viszont Doras ismét fellobbantja benne a gyanút, ahogyan a kutya játékos ugatása valamint a messzebbről hangzó riadt tyúkricsaj is.*
- Ne máááár.
*Nyúzott arccal, szinte félve fordítja a zaj irányába a tekintetét. Az álla is leesik, ahogy a tyúkokra mered. De biztosra megy. Megszemléli azokat, amelyek a két férfi kezében pihennek, majd ismét a hazaiakra figyel. Ezt megismétli még egy párszor, mire a tudatáig eljut, hogy nem a szeme káprázik. Brudo tyúkjai egy szabadulóművész ügyességével tűntek el a hármasuk elől, még a kutyát is pofára ejtve, aztán megjelentek itthon, mintha mi sem történt volna úgy csipegetnek.*
- Tolvaj lettem... *Nyögi kínjában, ahogy tenyérrel homlokon csapja magát.* Eljönnek értem a városőrök és bekasztliznak, mint egy közönséges bűnözőt.
*Nyüszögi kétségbeesetten. Miközben a kutyát figyeli érzi, ahogy a dühtől a vér az arcába tódul. A pumpa egyre inkább szalad fel, s szinte fékezhetetlenül kívánkozik ki belőle, hogy nyomban rendet tegyen az állatok között.*
- Ne aggódj elintézem.
*Morogja, ahogy egyenesbe igazítja magát, feltűri az ingujját, majd szinte robogva topog a kutya és a tyúkok közé. Ott megáll a vakarccsal szemben, aki le is fékezve huppan a hátsó felére. Bal kezét csípőre vágja, míg jobb kezének mutatóujjával vészjóslón mutogat a dög felé.*
- Na ide figyelj te átkozott vakarcs! Én nem vagyok nagy hívő, de minden nagyobb hatalomra megesküszöm, hogy ha most azonnal nem fejezed be a tyúkok kergetését én élve ledarállak, összekeverlek kukoricával és a tulajdon és lopott tyúkjainkkal foglak megetetni. Viselkedj rendes ebhez méltóan és, ha azt mondom, hogy fejezd be, akkor tényleg fejezd is be a játszadozást. Én nem vagyok egy kegyetlen kezű, de ha kihozol a sodromból... *És ezen a ponton vesz is egy mély levegőt, mert az eddigieket sikeresen hadarta el egy szuszra. A hangja is megremeg, vele együtt pedig egyre magasabbá és hangosabbá válik. Amint a tüdeje megtelik friss levegővel már nem akadályozza semmi abban, hogy a valószínűleg felesleges fenyegetőzést folytassa.* vannak embereim arra, hogy ellássák a bajod. Látod ott azt a nagy darab, szőrös fickót. *Mutat is át Dorasra.* Az arcán ne hidd, hogy az szakáll. Az egy sál kutyaszőrből, ilyen neveletlen dögökből, mint te vagy. És azt a köpcös ott mellette? Hidd csak el, hogy azért van ilyen jó húsban, mert kutyahússal nevelték fel. Téged is felfal, ha ennyire komisz vagy.
*Vicsorog is rá szerencsétlen állatra, mivel színjátékát még riasztóbbá akarja varázsolni. Igaz szíve szerint dögönyözné inkább ezt a kis kölyköt, de most mérgesebb annál jóval, így inkább a fenyegetőzést választja partnernek.*
- Miattad fognak lecsukni és te ezek után még mindig csak játszanál? Azt ugyan nem. Most azonnal kotródj a helyedre, amíg szépen vagyok!
*Dobbant is egy nagyot a kutya felé. Ha ez sem lenne hatással a szerencsétlenre, akkor sajnálatosan és annál fájóbb szívvel kénytelen lesz átadni a gyeplőt Dorasnak.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:48:14
Üzenet elküldve: 2020-09-20 20:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* A gyerekek egyelőre megelégednek azzal a feladattal, amit kapnak. Így aztán nagy boldogan rohannak el a Templom irányába. A helyi papok és szerzetesek biztosan nagyot néznek, majd az imádkozó gyerek hadseregre. Pedig a lovag még csak nem is hívő. Tovább tudják folytatni az útjukat a Sercáné asszonysággal. A szomszéd kertjébe érve helyet is foglalnak egy padon. Arelownak nagyon is jólesik, hogy végre leteheti magát. Na persze az elf rögvest a csöppséget követeli tőle.*
- Itt van.* Morogja miközben előhalássza a kölyköt. Nem adja át ám egyből, hanem most így a jobb látási körülmények közepette szemügyre veszi.*
- A gyerekek mind egyformán aranyosak. Legyen az ember, másfajú vagy éppen ilyen nem is tudom micsoda.* Megsimogatja a kicsi buksiját és aztán átadja.*
- Amúgy ha jól láttam ketten voltak. A másikat elvitte az anyja.* A kíváncsisága hajtja a férfit, így aztán ő sem rest kifaggatni az asszonyt.*
- Aztán mégis ki az apja ennek a leánynak?* Talán ezt tudja Sercáné. A tűz kérdésére teljesen biztos válasszal ő sem tud szolgálni, mert annyira alapos vizsgálatot nem tudott végezni.*
- Egy helyen meg volt bontva a tetőn a cserép. Fentről indul ez biztos, de a nyomozásra annyira nem sok időm volt. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy miért is tartotta a padláson ezt a hárpiát? Elunta a galambokat vagy mi?* Nagyon is kíváncsi arra, hogy mi volt az ami arra késztette a nőt, hogy ilyesmit tegyen. Ezen kívül még egy másik égető probléma foglalkoztatja a páncélost.*
- Most mihez kezd vele? Az anyja gondolom vissza fog érte jönni. De meg fogja találni magát? Az hiányzik itt, hogy pánikolva keresse a kicsinyét. A végén még agyon csapja a sok ostoba.* Az öreglány nem néz ki ostobának, így a lovag feltételezi, hogy valami értelmes információval képes lesz a nő szolgálni. Ha elmondta, akkor Arelow úgy dönt, hogy ideje lesz, hogy a páncélja után nézzen, mert nem szeretné, ha lába kelne.*
- Mondja kérem asszonyom nincs véletlenül egy nélkülözhető inge?* Ha visszaérnek a kölykök akkor kénytelen lesz nekik oda adni a sajátját. Ha nem adná oda még az is lehet, hogy leszaggatnák róla. Akárhogyan is legyen egy pillanatra akkor is távozik, hogy holmijával együtt térjen vissza. Ameddig a Rhinda ügyet végleg le nem zárja, addig nem hagyja magára a Sercánét.*
* A gyerekek egyelőre megelégednek azzal a feladattal, amit kapnak. Így aztán nagy boldogan rohannak el a Templom irányába. A helyi papok és szerzetesek biztosan nagyot néznek, majd az imádkozó gyerek hadseregre. Pedig a lovag még csak nem is hívő. Tovább tudják folytatni az útjukat a Sercáné asszonysággal. A szomszéd kertjébe érve helyet is foglalnak egy padon. Arelownak nagyon is jólesik, hogy végre leteheti magát. Na persze az elf rögvest a csöppséget követeli tőle.*
- Itt van.* Morogja miközben előhalássza a kölyköt. Nem adja át ám egyből, hanem most így a jobb látási körülmények közepette szemügyre veszi.*
- A gyerekek mind egyformán aranyosak. Legyen az ember, másfajú vagy éppen ilyen nem is tudom micsoda.* Megsimogatja a kicsi buksiját és aztán átadja.*
- Amúgy ha jól láttam ketten voltak. A másikat elvitte az anyja.* A kíváncsisága hajtja a férfit, így aztán ő sem rest kifaggatni az asszonyt.*
- Aztán mégis ki az apja ennek a leánynak?* Talán ezt tudja Sercáné. A tűz kérdésére teljesen biztos válasszal ő sem tud szolgálni, mert annyira alapos vizsgálatot nem tudott végezni.*
- Egy helyen meg volt bontva a tetőn a cserép. Fentről indul ez biztos, de a nyomozásra annyira nem sok időm volt. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy miért is tartotta a padláson ezt a hárpiát? Elunta a galambokat vagy mi?* Nagyon is kíváncsi arra, hogy mi volt az ami arra késztette a nőt, hogy ilyesmit tegyen. Ezen kívül még egy másik égető probléma foglalkoztatja a páncélost.*
- Most mihez kezd vele? Az anyja gondolom vissza fog érte jönni. De meg fogja találni magát? Az hiányzik itt, hogy pánikolva keresse a kicsinyét. A végén még agyon csapja a sok ostoba.* Az öreglány nem néz ki ostobának, így a lovag feltételezi, hogy valami értelmes információval képes lesz a nő szolgálni. Ha elmondta, akkor Arelow úgy dönt, hogy ideje lesz, hogy a páncélja után nézzen, mert nem szeretné, ha lába kelne.*
- Mondja kérem asszonyom nincs véletlenül egy nélkülözhető inge?* Ha visszaérnek a kölykök akkor kénytelen lesz nekik oda adni a sajátját. Ha nem adná oda még az is lehet, hogy leszaggatnák róla. Akárhogyan is legyen egy pillanatra akkor is távozik, hogy holmijával együtt térjen vissza. Ameddig a Rhinda ügyet végleg le nem zárja, addig nem hagyja magára a Sercánét.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:55:13
Üzenet elküldve: 2020-09-20 19:55:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
- Juhééééj!!!! *Körülbelül ennyi kellett. Arelow tudja azt, amit más nem biztos, hogy tudna. Csak feladatot kell adni egy hősies cselekmény után egy csapatnyi gyereknek, kik istenként tekintenek rád, s azok rögvest meg is csinálják. Az inget szinte azonnal elengedik.*
- Verseeeeny! *Felkiáltással, máris többnyire meztelen talpak csattannak az utca kövezetén, s a gyereksereg oly hirtelen tűnik el, ahogyan csak előkerült. Sercáné a szomszéd előkertjébe vezeti a lovagot, majd egy félreeső zugban ülteti le, egyszerű kerti padra, mi valószínűleg, ínségesebb időben az öregek megfigyelő és hírszerző helyéül szolgál, azonban jelenleg kiesik a nagyobb társaságok tekintetének keresztüzéből.*
- No adja már... megmentette a kicsit is? *Kérdezi izgatottan az asszonyság, mintha sejtené, hogy valami lapul az ing alatt.*
- Rhinda már régóta terhes lehetett, olyan elkínzottan sivalkodott ott fenn, szerencsétlen barátném. *Sóhajt fel, szemét árnyékolva az asszony, s ha a kis hárpiagyereket megkaphatja, hát rögvest magához is öleli, babusgatva.*
- Már megint azok a vásott kölkök, igaz, kincsem? *Csóválja meg ráncos fejét, majd a lovagra pillant.*
- Honnan indult a tűz? Meg tudja mondani? Mindig máshol csapott fel, de eddig meg tudtam általában fékezni. *Szemernyi meglepetés sincs sem hangjában, sem tekintetében. Oly természetesen mondja, mintha a felcsapó lángok mindennaposak lennének, s ez élete részét képezné.*
- Juhééééj!!!! *Körülbelül ennyi kellett. Arelow tudja azt, amit más nem biztos, hogy tudna. Csak feladatot kell adni egy hősies cselekmény után egy csapatnyi gyereknek, kik istenként tekintenek rád, s azok rögvest meg is csinálják. Az inget szinte azonnal elengedik.*
- Verseeeeny! *Felkiáltással, máris többnyire meztelen talpak csattannak az utca kövezetén, s a gyereksereg oly hirtelen tűnik el, ahogyan csak előkerült. Sercáné a szomszéd előkertjébe vezeti a lovagot, majd egy félreeső zugban ülteti le, egyszerű kerti padra, mi valószínűleg, ínségesebb időben az öregek megfigyelő és hírszerző helyéül szolgál, azonban jelenleg kiesik a nagyobb társaságok tekintetének keresztüzéből.*
- No adja már... megmentette a kicsit is? *Kérdezi izgatottan az asszonyság, mintha sejtené, hogy valami lapul az ing alatt.*
- Rhinda már régóta terhes lehetett, olyan elkínzottan sivalkodott ott fenn, szerencsétlen barátném. *Sóhajt fel, szemét árnyékolva az asszony, s ha a kis hárpiagyereket megkaphatja, hát rögvest magához is öleli, babusgatva.*
- Már megint azok a vásott kölkök, igaz, kincsem? *Csóválja meg ráncos fejét, majd a lovagra pillant.*
- Honnan indult a tűz? Meg tudja mondani? Mindig máshol csapott fel, de eddig meg tudtam általában fékezni. *Szemernyi meglepetés sincs sem hangjában, sem tekintetében. Oly természetesen mondja, mintha a felcsapó lángok mindennaposak lennének, s ez élete részét képezné.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-20 18:01:18
Üzenet elküldve: 2020-09-20 18:01:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* Brudo nem hisz a szemének. *
- Mikor végre megfogtuk a tyúkjaimat itt ez a dög, és elkap egy harmadikat! Még azt hiszik, hogy így hárman, vagy négyen tyúktolvajok vagyunk.
* Mire hazaérnek kissé megkönnyebbül a kövér állattartó, de még ki se pihegi magát már az eb be is ugrik újfent az ő tyúkjai közé. *
- Hát én ezt az állatot leölöm!
* Ordít habzó szájjal a tokás *
- Nincs mit tenni valaki el tudja innen ezt a kutyát irtani? Rik ha megteszed bármit kérhetsz tőlem. Doras ez rád is igaz.
* Brudo most nagyon tanácstalan, mert ha tyúkjait megint elkergetik akkor ő már nem tudja mit tegyen. *
// Munkálatok //
* Brudo nem hisz a szemének. *
- Mikor végre megfogtuk a tyúkjaimat itt ez a dög, és elkap egy harmadikat! Még azt hiszik, hogy így hárman, vagy négyen tyúktolvajok vagyunk.
* Mire hazaérnek kissé megkönnyebbül a kövér állattartó, de még ki se pihegi magát már az eb be is ugrik újfent az ő tyúkjai közé. *
- Hát én ezt az állatot leölöm!
* Ordít habzó szájjal a tokás *
- Nincs mit tenni valaki el tudja innen ezt a kutyát irtani? Rik ha megteszed bármit kérhetsz tőlem. Doras ez rád is igaz.
* Brudo most nagyon tanácstalan, mert ha tyúkjait megint elkergetik akkor ő már nem tudja mit tegyen. *
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:18:52
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:18:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*Doras csak megvonja a vállát egy nagyon együtt érzőnek szánt, de így is túl pimaszra sikeredett mosollyal. Hát ez van. A lány az egyetlen hármójuk közül, aki beférhet azon a lyukon.
A zsoldos magára vállalja az őrszem szerepét, de amíg az a formás hátsó a kerítés résében icereg-ficereg, elég nehéz a feladatra koncentrálnia. Közben Brudo hősiesen tartja távol a kajlán ide-oda ugrabugráló ebet. Fogalma sincs, hogy a köpcös mit csinált, de egy idő után a kutya nyafogó, vakkantgató hangját már nem hallani és a mancsai izgatott toporgása se szórja a kavicsot. Nem tudni, Brudonak sikerült elijesztenie valamivel vagy csak meglátott valami érdekesebb üldöznivalót, de egyelőre nyugtuk marad tőle. Jobb is, mert érkezik az első tyúk a kerítés túloldaláról, aztán kisvártatva a második is. Mivel az utca csendes, Doras gyorsan odalép, hogy a lányt visszafelé átsegítse a résen és felhúzza a földről. Átveszi Brudótól az egyik tyúkot, aztán kiles a sarkon, hogy tiszta-e a terep.*
- Na tűnés innen! *Valahogy rossz érzései vannak. Hiába nem az, aminek látszik, ez a kifogás még nem sokszor húzta ki a bajból. Jobb lesz mihamarabb kereket oldani.
Már egy utcányira járhatnak, amikor a sűrűn hátrapillantgató zsoldosnak feltűnik valami.*
- Mi a rosseb? *Nem véletlenül szaladnak össze a bozontos szemöldökök. A növendék csahos ugyanis újból előkerül. Méghozzá egy gugán ragadott tyúkot vonszol-hoz félig-meddig. Pontosan olyat, mint amilyeneket ők is szorongatnak. Joggal merülhet fel a gyanú, hogy azok a tollasok talán mégsem Brudo szökevényei lehettek. Mondjuk ezen a ponton szinte már teljesen mindegy.
Doras hiába hessegeti, riogatja, az eb büszkén hozza a kinyúlt szárnyast. Meg-megrezzen a toppogatásra, de inkább csak nem éri. Eredeti gazdája talán elvitte párszor vadászni, ott pedig ez a dolog alapos dicséretet hozott. Most miért lenne másképp? Így hát kis tétovázás után újból elkezd szaporán a hármas után ügetni. Egyszer-egyszer megbotlik a magához képest azért elég méretes pipiben, de nagyon kitartó. Amikor a hátuk mögül felerősödik a zaj meg a kiabálás, már az eb is húzza a fülét-farkát. Most már nem csak a dicséret reményében iszkol a biztonságot jelentő játszópajtások után. A tyúk gigáját persze eszébe se jut elereszteni. Bizony-bizony. Ugyanis a távolból aggasztó hangok szűrődnek feléjük: "A kendermagosokat? Mind a kettőt?" "Arra mentek!"*
- Futás! *noszogatja Brudot.* - Te is Csibe, szedd a lábad! *Ha most elcsípik őket, ezt biztos ki nem magyarázzák. Szerencsére nincsenek már messze a köpcös házától és a hangok meg a szürkületben imbolygó fáklyák fényei is elmaradnak mögülük egy idő után. Nem nehéz eltűnni a negyed zegzugos utcái között.
Doras nagyot fúj, amikor végre beesnek a rozoga kapun belülre. Nem számított ilyen izgalmakra a mai napon, az egyszer biztos!*
- Na ne *sandít fel a térdén támaszkodva, amikor figyelmes lesz a gyanús hangokra. Mert bizony Brudo két tyúkja ott csipeget az udvaron, mintha mi se történt volna. Persze csak addig, míg a kajla eb közéjük nem gázol, hogy a dögöt hátrahagyva ezeket kezdje el hajkurászni.
Úgy tűnik, hivatalosan is tyúktolvajok lettek. Mind a hárman. Négyen.*
// Munkálatok //
*Doras csak megvonja a vállát egy nagyon együtt érzőnek szánt, de így is túl pimaszra sikeredett mosollyal. Hát ez van. A lány az egyetlen hármójuk közül, aki beférhet azon a lyukon.
A zsoldos magára vállalja az őrszem szerepét, de amíg az a formás hátsó a kerítés résében icereg-ficereg, elég nehéz a feladatra koncentrálnia. Közben Brudo hősiesen tartja távol a kajlán ide-oda ugrabugráló ebet. Fogalma sincs, hogy a köpcös mit csinált, de egy idő után a kutya nyafogó, vakkantgató hangját már nem hallani és a mancsai izgatott toporgása se szórja a kavicsot. Nem tudni, Brudonak sikerült elijesztenie valamivel vagy csak meglátott valami érdekesebb üldöznivalót, de egyelőre nyugtuk marad tőle. Jobb is, mert érkezik az első tyúk a kerítés túloldaláról, aztán kisvártatva a második is. Mivel az utca csendes, Doras gyorsan odalép, hogy a lányt visszafelé átsegítse a résen és felhúzza a földről. Átveszi Brudótól az egyik tyúkot, aztán kiles a sarkon, hogy tiszta-e a terep.*
- Na tűnés innen! *Valahogy rossz érzései vannak. Hiába nem az, aminek látszik, ez a kifogás még nem sokszor húzta ki a bajból. Jobb lesz mihamarabb kereket oldani.
Már egy utcányira járhatnak, amikor a sűrűn hátrapillantgató zsoldosnak feltűnik valami.*
- Mi a rosseb? *Nem véletlenül szaladnak össze a bozontos szemöldökök. A növendék csahos ugyanis újból előkerül. Méghozzá egy gugán ragadott tyúkot vonszol-hoz félig-meddig. Pontosan olyat, mint amilyeneket ők is szorongatnak. Joggal merülhet fel a gyanú, hogy azok a tollasok talán mégsem Brudo szökevényei lehettek. Mondjuk ezen a ponton szinte már teljesen mindegy.
Doras hiába hessegeti, riogatja, az eb büszkén hozza a kinyúlt szárnyast. Meg-megrezzen a toppogatásra, de inkább csak nem éri. Eredeti gazdája talán elvitte párszor vadászni, ott pedig ez a dolog alapos dicséretet hozott. Most miért lenne másképp? Így hát kis tétovázás után újból elkezd szaporán a hármas után ügetni. Egyszer-egyszer megbotlik a magához képest azért elég méretes pipiben, de nagyon kitartó. Amikor a hátuk mögül felerősödik a zaj meg a kiabálás, már az eb is húzza a fülét-farkát. Most már nem csak a dicséret reményében iszkol a biztonságot jelentő játszópajtások után. A tyúk gigáját persze eszébe se jut elereszteni. Bizony-bizony. Ugyanis a távolból aggasztó hangok szűrődnek feléjük: "A kendermagosokat? Mind a kettőt?" "Arra mentek!"*
- Futás! *noszogatja Brudot.* - Te is Csibe, szedd a lábad! *Ha most elcsípik őket, ezt biztos ki nem magyarázzák. Szerencsére nincsenek már messze a köpcös házától és a hangok meg a szürkületben imbolygó fáklyák fényei is elmaradnak mögülük egy idő után. Nem nehéz eltűnni a negyed zegzugos utcái között.
Doras nagyot fúj, amikor végre beesnek a rozoga kapun belülre. Nem számított ilyen izgalmakra a mai napon, az egyszer biztos!*
- Na ne *sandít fel a térdén támaszkodva, amikor figyelmes lesz a gyanús hangokra. Mert bizony Brudo két tyúkja ott csipeget az udvaron, mintha mi se történt volna. Persze csak addig, míg a kajla eb közéjük nem gázol, hogy a dögöt hátrahagyva ezeket kezdje el hajkurászni.
Úgy tűnik, hivatalosan is tyúktolvajok lettek. Mind a hárman. Négyen.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-18 14:07:34
Üzenet elküldve: 2020-09-18 14:07:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Nem lenne a szerencsétlen kutya helyében. A kis vakarcs játszana a tyúkokkal, néha persze azért kicsit megtépázná őket a móka kedvéért, de a három tyúktestőr minden lépésében megakadályozni készülnek. De hát mégis csak bácsikája féltett tyúkjairól van szó. Amit Rik is előrébb tart annál, minthogy hagyja kibontakozni az ebet.
Ahogy újból földet ér bocsánatkérő pillantásokat vet Dorasra, hisz a leérkezése bizonyosan nem lehetett kellemes a férfi számára. Utána pedig egyenes útja a kerítésen csúfoskodó lyukhoz vezet.*
- Hogy én oda?
*Bök először a saját mellére, majd a lyuk felé mutogat. Azután gyors szemlét tart a két férfi között. Való igaz, hogy Brudo pocakja hamar meggátolná a bejutásban és noha Doras nem a hájtól nagydarab, de az ő izomzata sem éppen engedékeny a bejutásban. Így mély sóhajjal vonja meg a vállait, majd a lyuk elé kuporodva vet egy utolsó szigorú tekintetet a két férfira.*
- De nagyon figyeljetek.
*Majd ezzel meg is indul befelé, ahonnan még előbb a kutya tompora világlott az utcára. Most az ő szebbik felén a sor, hogy elbűvölje az utcát. Egy kis icergés-ficergés, majd egy lendületes mozdulat, s már el is tűnik a magasodó kerítés mögött.*
- Na hol vagytok tollasok?
*Hunyorog is végig a kerten, majd amint a két kotkodáló szörnyeteget megpillantja meg is iramodik a nyomukba. Akik persze a kutya miatti megrázkódtatás és a kert kényelmessége miatt annyira nem akarják könnyen adni magukat. Kívülről csak riadt kotkodálás és halk szitkozódás hallatszik kifelé.*
- Itt az egyik.
*Jön is a hang a kerítés mellől, s már löki is ki az egyik tollast a lyukon. A következőnél ugyan ez a helyzet, csak az még engedetlenebb dögnek tűnik, így hosszabb időbe telik mire kézbe keríti. De pár hosszú perc s a második tojó is röppen ki a lyukon keresztül.*
// Munkálatok //
*Nem lenne a szerencsétlen kutya helyében. A kis vakarcs játszana a tyúkokkal, néha persze azért kicsit megtépázná őket a móka kedvéért, de a három tyúktestőr minden lépésében megakadályozni készülnek. De hát mégis csak bácsikája féltett tyúkjairól van szó. Amit Rik is előrébb tart annál, minthogy hagyja kibontakozni az ebet.
Ahogy újból földet ér bocsánatkérő pillantásokat vet Dorasra, hisz a leérkezése bizonyosan nem lehetett kellemes a férfi számára. Utána pedig egyenes útja a kerítésen csúfoskodó lyukhoz vezet.*
- Hogy én oda?
*Bök először a saját mellére, majd a lyuk felé mutogat. Azután gyors szemlét tart a két férfi között. Való igaz, hogy Brudo pocakja hamar meggátolná a bejutásban és noha Doras nem a hájtól nagydarab, de az ő izomzata sem éppen engedékeny a bejutásban. Így mély sóhajjal vonja meg a vállait, majd a lyuk elé kuporodva vet egy utolsó szigorú tekintetet a két férfira.*
- De nagyon figyeljetek.
*Majd ezzel meg is indul befelé, ahonnan még előbb a kutya tompora világlott az utcára. Most az ő szebbik felén a sor, hogy elbűvölje az utcát. Egy kis icergés-ficergés, majd egy lendületes mozdulat, s már el is tűnik a magasodó kerítés mögött.*
- Na hol vagytok tollasok?
*Hunyorog is végig a kerten, majd amint a két kotkodáló szörnyeteget megpillantja meg is iramodik a nyomukba. Akik persze a kutya miatti megrázkódtatás és a kert kényelmessége miatt annyira nem akarják könnyen adni magukat. Kívülről csak riadt kotkodálás és halk szitkozódás hallatszik kifelé.*
- Itt az egyik.
*Jön is a hang a kerítés mellől, s már löki is ki az egyik tollast a lyukon. A következőnél ugyan ez a helyzet, csak az még engedetlenebb dögnek tűnik, így hosszabb időbe telik mire kézbe keríti. De pár hosszú perc s a második tojó is röppen ki a lyukon keresztül.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-17 05:49:46
Üzenet elküldve: 2020-09-17 05:49:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Mosolyogva hagyja el a kalmárt. Kicsit kíváncsi, hogy vajon mi fog történni, de annak Brudo még el is verhetné őt azért amit csinált, így jobbnak látja, hogy inkább elhagyja a helyszínt. Még az is lehet, hogy nem fog semmi sem történni és akkor feleslegesen hagyta ott a fogadót. ~Nem baj. Van Artheniorban egy másik fogadó is.~
Azért persze résen kell lennie, hiszen ha a kis tréfája sikeres lesz de Brudo nem tartja majd olyan viccesnek, akkor aztán nagy bajban lesz. Nem tudja, hogy a férfi bosszúálló típus e, de jobb félni mint megijedni, úgyhogy egy másik helyet kell keresnie, hogy megpihenjen.*
Azért persze résen kell lennie, hiszen ha a kis tréfája sikeres lesz de Brudo nem tartja majd olyan viccesnek, akkor aztán nagy bajban lesz. Nem tudja, hogy a férfi bosszúálló típus e, de jobb félni mint megijedni, úgyhogy egy másik helyet kell keresnie, hogy megpihenjen.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:50:51
Üzenet elküldve: 2020-09-16 17:50:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
~ Magasságos istenek mentsetek meg! ~* Fohászkodik a lovag, mert ez a sok eszement kezd már sok lenni máról. A tűzoltás így aztán elég döcögősre sikeredett. A ház már valószínűleg teljesen tönkre ment, de legalább a tűz kezd végre kialudni. Azzal meg valószínűleg nemsokára szembesülni fog, hogy miféle pletykák terjengenek az esetről, mivel ezután biztosan meg kell innia nem egy kupával valamilyen jó erős borból. Ez viszont még várat magára, mert van neki egy mostohagyermeke. Saját kölkeit felnevelte gond nélkül, szóval egy gyermekkel még csak el is bírna, de az anyja biztosan hiányolni fogja és, akkor valószínűleg vissza is repül ide. Márpedig az biztosan megint bonyodalmat szülne. Az asszonyság talán segíthet neki. Nem is kell azt kéretni rögtön el is indulnak a szomszédos telek felé. A lefiatalemberezésre csak néz egy nagyot, mert nem egy mai csirke már, de akkor eszébe jut, hogy egy idős elf társaságában van, így aztán rögtön egyértelművé válik minden.*
- Remek, csak igyekezzünk már!* Őt aztán Bogarasék vagy kicsodáék nem túlzottan érdeklik. A saját kis pelyhes problémája az ami most foglalkoztatja. Viszont az égiek ma nagyon mókás kedvükben lehetnek, mivel éppen csak elindul, amikor valaki megrángatja a ruháját. Lenézve egy már zavaróan aranyos kislányt pillant meg, aki nem hétköznapi kérdéssel fordul hozzá. Adna neki enni-inni, ha kérne, de még pár aranyat is, de neki pont nem az kell.*
- Az ingemből?* Hüledezik, mert alapból nem szívesen válik meg az ember a ruhájától csak úgy. Most meg pláne nem tenne ilyet. Tanácstalanul vakarja meg a fejét, hogy most mit tegyen. Végül aztán csak kiötlik egy tervet.*
- Na jól figyeljetek! Adok mindenkinek egy darabot, ha előtte elfuttok a Templomig és a lépcsőn egy imát elmondotok a magasságos Eeyrnek. Addig nem kaptok semmit. Gyerünk futás!* Az inge úgyis szakadt, mert letépet belőle egy darabot, hogy az arcát fedje. Ráadásul mocskos meg büdös is. Annyira nem ragaszkodik hozzá. Reméli, hogy a kis sereg elvágtat, így aztán végre folytathatja az útját.*
~ Magasságos istenek mentsetek meg! ~* Fohászkodik a lovag, mert ez a sok eszement kezd már sok lenni máról. A tűzoltás így aztán elég döcögősre sikeredett. A ház már valószínűleg teljesen tönkre ment, de legalább a tűz kezd végre kialudni. Azzal meg valószínűleg nemsokára szembesülni fog, hogy miféle pletykák terjengenek az esetről, mivel ezután biztosan meg kell innia nem egy kupával valamilyen jó erős borból. Ez viszont még várat magára, mert van neki egy mostohagyermeke. Saját kölkeit felnevelte gond nélkül, szóval egy gyermekkel még csak el is bírna, de az anyja biztosan hiányolni fogja és, akkor valószínűleg vissza is repül ide. Márpedig az biztosan megint bonyodalmat szülne. Az asszonyság talán segíthet neki. Nem is kell azt kéretni rögtön el is indulnak a szomszédos telek felé. A lefiatalemberezésre csak néz egy nagyot, mert nem egy mai csirke már, de akkor eszébe jut, hogy egy idős elf társaságában van, így aztán rögtön egyértelművé válik minden.*
- Remek, csak igyekezzünk már!* Őt aztán Bogarasék vagy kicsodáék nem túlzottan érdeklik. A saját kis pelyhes problémája az ami most foglalkoztatja. Viszont az égiek ma nagyon mókás kedvükben lehetnek, mivel éppen csak elindul, amikor valaki megrángatja a ruháját. Lenézve egy már zavaróan aranyos kislányt pillant meg, aki nem hétköznapi kérdéssel fordul hozzá. Adna neki enni-inni, ha kérne, de még pár aranyat is, de neki pont nem az kell.*
- Az ingemből?* Hüledezik, mert alapból nem szívesen válik meg az ember a ruhájától csak úgy. Most meg pláne nem tenne ilyet. Tanácstalanul vakarja meg a fejét, hogy most mit tegyen. Végül aztán csak kiötlik egy tervet.*
- Na jól figyeljetek! Adok mindenkinek egy darabot, ha előtte elfuttok a Templomig és a lépcsőn egy imát elmondotok a magasságos Eeyrnek. Addig nem kaptok semmit. Gyerünk futás!* Az inge úgyis szakadt, mert letépet belőle egy darabot, hogy az arcát fedje. Ráadásul mocskos meg büdös is. Annyira nem ragaszkodik hozzá. Reméli, hogy a kis sereg elvágtat, így aztán végre folytathatja az útját.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:19:51
Üzenet elküldve: 2020-09-15 21:19:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
*Egy fiatalabb kölök a fejére csap.*
- A tűz! *Kiált fel, s Arelow felszólítására, mintha csak most tűnne fel neki, bizony bőszen oltani kezd. Csak tessék-lássék követik, persze azért egy jó pár vödörrel már ráborítottak, így lassacskán a lángok is alábbhagynak, akárcsak az érdeklődés, ahogy a lovag is gondolja. Bizony. A Pegazusba máris betért egy kormos ember, aki egyébiránt nem csak a hárpia rajokat és a hatalmas, mindent elborító lángokról beszél, hanem egy hős férfiról is, ki szembeszállva a forrósággal egymagában hozott le ölben egy csecsemőt. Persze azt senki sem kérdezi meg, hogy a hajlott korú, Sercáné asszonyságnak, ki lassan már a nyolcvan alját verdesi, ugyan honnan lenne karonülő csecsemő kölke. Minek kérdeznék, hisz a történet sokkal érdekesebb, valójában ez pedig Arelownak kedvez.*
- Persze-persze, fiatalember, ez a minimum! *Bólogat Sercáné, s egy szomszédos ház előkertje felé indul el.*
- Bogariék nincsenek itthon, a kertjüket én öntözöm, ott leülhetünk, anélkül, hogy zavarnának. *Ebben a pillanatban Arelow ruházatát megrángatják. Ha lepillant egy kis leánykát láthat meg, aki hátratett kézzel és amolyan kiscica szemekkel pislog rá.*
- Bácsi... bácsi! Adnál az ingedből egy darabot? Kééééérleeeeek! *Nos igen. A hírnév. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, meg kell tanulni kezelni. Talán nem árt, ha néhány felesleges inget is beszerez, mert úgy látszik, hogy egész szép kis félkör kerekedik gyerekekből, ahogyan a kislány felbátorodva megszólítja.*
- Nekem is! Nekem is! *Csak az összeset ne adja oda, akkor bizony a hárpia rejtekhelyének is oda.*
*Egy fiatalabb kölök a fejére csap.*
- A tűz! *Kiált fel, s Arelow felszólítására, mintha csak most tűnne fel neki, bizony bőszen oltani kezd. Csak tessék-lássék követik, persze azért egy jó pár vödörrel már ráborítottak, így lassacskán a lángok is alábbhagynak, akárcsak az érdeklődés, ahogy a lovag is gondolja. Bizony. A Pegazusba máris betért egy kormos ember, aki egyébiránt nem csak a hárpia rajokat és a hatalmas, mindent elborító lángokról beszél, hanem egy hős férfiról is, ki szembeszállva a forrósággal egymagában hozott le ölben egy csecsemőt. Persze azt senki sem kérdezi meg, hogy a hajlott korú, Sercáné asszonyságnak, ki lassan már a nyolcvan alját verdesi, ugyan honnan lenne karonülő csecsemő kölke. Minek kérdeznék, hisz a történet sokkal érdekesebb, valójában ez pedig Arelownak kedvez.*
- Persze-persze, fiatalember, ez a minimum! *Bólogat Sercáné, s egy szomszédos ház előkertje felé indul el.*
- Bogariék nincsenek itthon, a kertjüket én öntözöm, ott leülhetünk, anélkül, hogy zavarnának. *Ebben a pillanatban Arelow ruházatát megrángatják. Ha lepillant egy kis leánykát láthat meg, aki hátratett kézzel és amolyan kiscica szemekkel pislog rá.*
- Bácsi... bácsi! Adnál az ingedből egy darabot? Kééééérleeeeek! *Nos igen. A hírnév. Ezzel meg kell tanulni együtt élni, meg kell tanulni kezelni. Talán nem árt, ha néhány felesleges inget is beszerez, mert úgy látszik, hogy egész szép kis félkör kerekedik gyerekekből, ahogyan a kislány felbátorodva megszólítja.*
- Nekem is! Nekem is! *Csak az összeset ne adja oda, akkor bizony a hárpia rejtekhelyének is oda.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-15 20:37:19
Üzenet elküldve: 2020-09-15 20:37:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* Az öregasszony lent sápítozik, amit a lovag a létrán is jól hal. Lesz hozzá egy pár keresetlen szava az biztos. A kis tollas csöppség viszonylag nem okoz neki legalább problémát a lejövetelnél. Azért a kis pihetollacskák csiklandozzák a bőrét meg mocorog is, de legalább nem csíp, rúg vagy karmol. Sejtelme sincs róla, hogy mennyire szerencséje is van, hogy már ennyi idős a kis csomag. Biztonságosan földet ér pont, amikor a tető végleg megadja magát a tűznek. Eddig minden rendben, de még nincs vége a dolognak. Ugye a kis csomagja nála van.*
- Még jó, de ne ácsorogjanak, hanem a tüzet oltsák!* Mérges rájuk mert, amíg ők itt beszélgetnek szép csendesen leég a házikó. Az emberek máris kezdenek szétszéledni. Vége a látnivaló, így aztán szépen csendben elhúzzák a csíkot. Le merné fogadni, hogy estére az egész város tudni fog mindent, meg még többet is. Két sör múlva már égig érő lángok, meg hárpia rajok lesznek. Esetleg talán megemlítik az ő nevét is. Még csak le sem szált a földre, de máris megrohamozza az asszonyság.*
- Nincs mit, csak a dolgomat végeztem.* Válaszolja és aztán a tébláboló kíváncsi emberekhez fordul.*
- Lehet oszolni a tűz arra van.* Nincs kedve mesélgetni, amikor van égetőbb gondja is.*
- Le kell ülnöm egy kicsit egy csendes helyen, hogy kifújjam magam. Örülnék, ha elkísérne.* Sercáné asszonyság láthatja, hogy elég türelmetlen a lovag, így talán azt is sejti, hogy van még itt valami. Na persze a lepihenés is nagyon jól esne neki a fenti füstös levegő után. *
* Az öregasszony lent sápítozik, amit a lovag a létrán is jól hal. Lesz hozzá egy pár keresetlen szava az biztos. A kis tollas csöppség viszonylag nem okoz neki legalább problémát a lejövetelnél. Azért a kis pihetollacskák csiklandozzák a bőrét meg mocorog is, de legalább nem csíp, rúg vagy karmol. Sejtelme sincs róla, hogy mennyire szerencséje is van, hogy már ennyi idős a kis csomag. Biztonságosan földet ér pont, amikor a tető végleg megadja magát a tűznek. Eddig minden rendben, de még nincs vége a dolognak. Ugye a kis csomagja nála van.*
- Még jó, de ne ácsorogjanak, hanem a tüzet oltsák!* Mérges rájuk mert, amíg ők itt beszélgetnek szép csendesen leég a házikó. Az emberek máris kezdenek szétszéledni. Vége a látnivaló, így aztán szépen csendben elhúzzák a csíkot. Le merné fogadni, hogy estére az egész város tudni fog mindent, meg még többet is. Két sör múlva már égig érő lángok, meg hárpia rajok lesznek. Esetleg talán megemlítik az ő nevét is. Még csak le sem szált a földre, de máris megrohamozza az asszonyság.*
- Nincs mit, csak a dolgomat végeztem.* Válaszolja és aztán a tébláboló kíváncsi emberekhez fordul.*
- Lehet oszolni a tűz arra van.* Nincs kedve mesélgetni, amikor van égetőbb gondja is.*
- Le kell ülnöm egy kicsit egy csendes helyen, hogy kifújjam magam. Örülnék, ha elkísérne.* Sercáné asszonyság láthatja, hogy elég türelmetlen a lovag, így talán azt is sejti, hogy van még itt valami. Na persze a lepihenés is nagyon jól esne neki a fenti füstös levegő után. *
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-14 19:28:17
Üzenet elküldve: 2020-09-14 19:28:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
-Rhindaaa! Rhindaaa! *Sercáné asszonyság már csak a tovareppenő barátosnéját látja, s örömmel vegyes szomorúsággal hangjában kiáltozik utána. A tömeg persze inkább megbotránkozik, de olybá tűnik, hogy a meglepetés lassan tovaszáll, hiszen a lefelé mászó Arelownál semmi sem látszik. Persze kissé izgága az inge és a pelyhek még csiklandozzák is, szerencséjére azonban a fióka, hogy úgy mondjuk nincs szoptatós korban, így tán probléma sem lesz, még, ha esetleg megfordulna a fejében, akkor sem. Igaz, ha néhány héttel korábban cselekszik hasonlót, egy hárpiafiókával, minimum a jeges borogatás mellkasára. Így azonban biztonságban leér, épp akkor, mikor a tető végleg megadja magát, s összedől.*
- Még jó, hogy nem bántotta! *Hüledezik egy öreg a távolba, messzire néző pózban, árnyékolva szemeit.* Az a bestia sok férfit elemészthetett már, szerencsére tovaszállt. *Sóhajt egyet, aztán legyintve, lassan hazafelé indul, pont, mikor Arelow két lába elhagyja az utolsó létrafokot. Sercáné azonnal odaszalad:*
- Köszönöm, fiam! Köszönöm! *Hálálkodik Sercáné, közben a falusiak, bár érdekli őket a hárpiás eset, van, ki megéhezik, s van ki a kocsmába indul, majd holnap visszajönnek, s megnézik mi maradt, az egyébként már egész csendes házból.*
- Rhinda elment... *sóhajt fel szomorkásan, mintha csak egy pletykás vénasszony társáról lenne szó* biztosan megijedt ezektől az őrültektől. *Csóválja a fejét.*
-Rhindaaa! Rhindaaa! *Sercáné asszonyság már csak a tovareppenő barátosnéját látja, s örömmel vegyes szomorúsággal hangjában kiáltozik utána. A tömeg persze inkább megbotránkozik, de olybá tűnik, hogy a meglepetés lassan tovaszáll, hiszen a lefelé mászó Arelownál semmi sem látszik. Persze kissé izgága az inge és a pelyhek még csiklandozzák is, szerencséjére azonban a fióka, hogy úgy mondjuk nincs szoptatós korban, így tán probléma sem lesz, még, ha esetleg megfordulna a fejében, akkor sem. Igaz, ha néhány héttel korábban cselekszik hasonlót, egy hárpiafiókával, minimum a jeges borogatás mellkasára. Így azonban biztonságban leér, épp akkor, mikor a tető végleg megadja magát, s összedől.*
- Még jó, hogy nem bántotta! *Hüledezik egy öreg a távolba, messzire néző pózban, árnyékolva szemeit.* Az a bestia sok férfit elemészthetett már, szerencsére tovaszállt. *Sóhajt egyet, aztán legyintve, lassan hazafelé indul, pont, mikor Arelow két lába elhagyja az utolsó létrafokot. Sercáné azonnal odaszalad:*
- Köszönöm, fiam! Köszönöm! *Hálálkodik Sercáné, közben a falusiak, bár érdekli őket a hárpiás eset, van, ki megéhezik, s van ki a kocsmába indul, majd holnap visszajönnek, s megnézik mi maradt, az egyébként már egész csendes házból.*
- Rhinda elment... *sóhajt fel szomorkásan, mintha csak egy pletykás vénasszony társáról lenne szó* biztosan megijedt ezektől az őrültektől. *Csóválja a fejét.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:34:44
Üzenet elküldve: 2020-09-13 20:34:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* Most, hogy látja miről van szó máris egyértelmű a helyzet. Mintha Rhinda asszonyság is engedékenyebb lenne valamivel. Az asszonysággal nem is foglalkozik tovább, inkább hamar körbenéz. A pórnép gyűjtögető életmódjának hála akad itt több olyan holmi, ami most hasznos lehet. Legjobban a ládák azok, amiknek örül. A lyukas teknőt is jár keze ügyében, de azt hamar félre dobja. Szerencsére elég láda van, így aztán abból tud építeni egy kisebb dobogót, amiről eléri a fészket. Így aztán semmi szükség arra, hogy kintről a tetőt megbontva próbálkozzék. A fészekhez felmászva megbizonyosodik róla, hogy csak egy fiókáról van szó. Kicsit furcsállja, hogy egy van, de aztán észreveszi, hogy egy másik fióka vagy mi van az anyánál. A fészekben tojásnak héjnak nem látja nyomát csak a kicsi van ott meg valami ami még ott megcsillan. Vett rá egy pillantást és aztán zsebre vágja. A kis pelyhest meg kiemeli a fészekből és lemászik a padlás padlójára. Rhindát sem kell többször kérni, hogy most már menjen innen kifelé. Egy szempillantás alatt kirepül az égő házból.*
- Mi következünk picinyem. Csak mi a hagyományos módon megyünk.* Mondja a kiscsibének. Viszont nem szeretné, ha a begyepesedett tömeg látná, hogy mit hoz lefelé. Igyekezne minél inkább a elrejteni a kíváncsi szemek elől. Jobb híján megint csak az ingét használná fel erre a célra. Ezután próbálna csak lemászni a létrán, úgy, hogy a fél kezében tartja a kicsit. Örülne már, ha végre a földön lenne méretes pallosa közelében.*
* Most, hogy látja miről van szó máris egyértelmű a helyzet. Mintha Rhinda asszonyság is engedékenyebb lenne valamivel. Az asszonysággal nem is foglalkozik tovább, inkább hamar körbenéz. A pórnép gyűjtögető életmódjának hála akad itt több olyan holmi, ami most hasznos lehet. Legjobban a ládák azok, amiknek örül. A lyukas teknőt is jár keze ügyében, de azt hamar félre dobja. Szerencsére elég láda van, így aztán abból tud építeni egy kisebb dobogót, amiről eléri a fészket. Így aztán semmi szükség arra, hogy kintről a tetőt megbontva próbálkozzék. A fészekhez felmászva megbizonyosodik róla, hogy csak egy fiókáról van szó. Kicsit furcsállja, hogy egy van, de aztán észreveszi, hogy egy másik fióka vagy mi van az anyánál. A fészekben tojásnak héjnak nem látja nyomát csak a kicsi van ott meg valami ami még ott megcsillan. Vett rá egy pillantást és aztán zsebre vágja. A kis pelyhest meg kiemeli a fészekből és lemászik a padlás padlójára. Rhindát sem kell többször kérni, hogy most már menjen innen kifelé. Egy szempillantás alatt kirepül az égő házból.*
- Mi következünk picinyem. Csak mi a hagyományos módon megyünk.* Mondja a kiscsibének. Viszont nem szeretné, ha a begyepesedett tömeg látná, hogy mit hoz lefelé. Igyekezne minél inkább a elrejteni a kíváncsi szemek elől. Jobb híján megint csak az ingét használná fel erre a célra. Ezután próbálna csak lemászni a létrán, úgy, hogy a fél kezében tartja a kicsit. Örülne már, ha végre a földön lenne méretes pallosa közelében.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:16:21
Üzenet elküldve: 2020-09-13 19:16:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
*Felesleges lenne ismételgetnünk, hogy Rhinda ismételten csak ugyanazt szajkózza, még akkor is, amikor úgy látszik, hogy Arelow számára is feltűnik, tulajdonképpen védelmezi kicsinyét. Nem látszik különösebb öröm az arcán, de mindenféleképpen változik testtartása, megengedőbb lesz kissé és kevésbé feszült.
Arelow, jó lovaghoz méltóan azonnal cselekszik is, míg Rhinda repül még egy idegesebb kört. Sok kacat adódik egy padláson, régi ládák, gerendák, kiszolgált lécek, még egy mosóteknő is akad, melynek bizony öklömnyi lyuk tátong az alján, bizonyára sokat és elég erőteljesen használták. Persze erre most nincs szüksége, azonban azok a ládák elég jónak tűnnek. Szerencsére elegendő akad, melyet okosan felhalmozva el is érheti a fészket, a tetőt megbontani feleslegesnek bizonyul. Néhány percnyi pakolás, s máris ott áll a fészek mellett. Azt már akkor látja, mikor közeledik, hogy csupán egyetlen apró jószágról van szó, mely kissé megkönnyíti a helyzetet, aztán mikor kicsit körbenéz, akkor látja, hogy miért. Rhinda asszony néhány kör után nyilvánvalóan a legkisebbet karjába zárta, azonban nem akarta volna itt hagyni a nagyobbikat sem, ezért volt ily tétova. Arelow cselekedhet, különösebb ellenállásba nem ütközik, csupán állát csiklandozza a pelyhes jószág. Tojáshéjat nem talál, talál azonban egy becses függőt. Egyszerű, de mindenféleképpen mutatós darab, láncát vélhetően aranyból készítették, s rajta egy borostyánt mintázó medalion lóg, talán szarka módjára rejtették el a fészekben. Amint Arelow megragadja a fikát, Rhinda asszony sajátjával máris kireppen a férfi által vágott lyukon a lent gyülekezők nagy felhördülésére és meglepetésére. Ha a férfi is elindulna lefelé, minden bizonnyal azonnal mutogatni kezdenének:*
- Nézd! Mi van a kezében?! Egy madár!
- Nem madár az! valami torzszülemény!
- Mér' nem hagyod ott megdegleni??! *Ehhez hasonló felkiáltások érkeznek, a kissé megfáradt és kormos tömegtől.*
*Felesleges lenne ismételgetnünk, hogy Rhinda ismételten csak ugyanazt szajkózza, még akkor is, amikor úgy látszik, hogy Arelow számára is feltűnik, tulajdonképpen védelmezi kicsinyét. Nem látszik különösebb öröm az arcán, de mindenféleképpen változik testtartása, megengedőbb lesz kissé és kevésbé feszült.
Arelow, jó lovaghoz méltóan azonnal cselekszik is, míg Rhinda repül még egy idegesebb kört. Sok kacat adódik egy padláson, régi ládák, gerendák, kiszolgált lécek, még egy mosóteknő is akad, melynek bizony öklömnyi lyuk tátong az alján, bizonyára sokat és elég erőteljesen használták. Persze erre most nincs szüksége, azonban azok a ládák elég jónak tűnnek. Szerencsére elegendő akad, melyet okosan felhalmozva el is érheti a fészket, a tetőt megbontani feleslegesnek bizonyul. Néhány percnyi pakolás, s máris ott áll a fészek mellett. Azt már akkor látja, mikor közeledik, hogy csupán egyetlen apró jószágról van szó, mely kissé megkönnyíti a helyzetet, aztán mikor kicsit körbenéz, akkor látja, hogy miért. Rhinda asszony néhány kör után nyilvánvalóan a legkisebbet karjába zárta, azonban nem akarta volna itt hagyni a nagyobbikat sem, ezért volt ily tétova. Arelow cselekedhet, különösebb ellenállásba nem ütközik, csupán állát csiklandozza a pelyhes jószág. Tojáshéjat nem talál, talál azonban egy becses függőt. Egyszerű, de mindenféleképpen mutatós darab, láncát vélhetően aranyból készítették, s rajta egy borostyánt mintázó medalion lóg, talán szarka módjára rejtették el a fészekben. Amint Arelow megragadja a fikát, Rhinda asszony sajátjával máris kireppen a férfi által vágott lyukon a lent gyülekezők nagy felhördülésére és meglepetésére. Ha a férfi is elindulna lefelé, minden bizonnyal azonnal mutogatni kezdenének:*
- Nézd! Mi van a kezében?! Egy madár!
- Nem madár az! valami torzszülemény!
- Mér' nem hagyod ott megdegleni??! *Ehhez hasonló felkiáltások érkeznek, a kissé megfáradt és kormos tömegtől.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:02:18
Üzenet elküldve: 2020-09-12 16:02:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Megunta a piaci bámészkodást és inkább tovább áll. Lassú léptekkel, zsebre dugott kézzel, laza járással érkezik a negyedbe. Nem fél az itt élőktől és nekik sincs oka tőle félni, hacsak nem meghallja, hogy van egy nagyobb vagyona valakinek. Ez nem lehetetlen, hisz azért csak vannak erre felé gazdagabb lakosok, akik inkább az egyszerűséget tartják jobbnak, így sem felkeltve mások figyelmét. Ahogy az utcán sétál lát néhány önfeledten játszó gyermeket. Néha elfelejti, hogy a gyerekek milyen gondtalanul tudnak játszani, ami nem meglepő, hiszen így fejlesztik képességeiket. Emlékszik rá még mikor ő volt fiatal és mindig benne volt minden rosszban. Az segített neki oda fejlődni, ahol most tart. Azért szablyája közelében tartja egyik kezét, hisz ki tudja. A sötét sikátorok igen veszélyesnek tűnnek.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:04:33
Üzenet elküldve: 2020-09-08 20:04:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* Hála az égnek csak egy rúgást kap, de az is elég volt neki. Amikor végre magához tér inkább más irányból közelíti meg a problémát. Ha már nagyon egy pontra koncentrál az a hárpia, akkor lehet valami ott. El is kezd a lovag abba az irányba nézni. Rögtön értelmet is nyer az egész komédia.*
- Szóval innen fúj a szél! Csirkéid vagy mik vannak neked.* Már szinte meg se lepődik rajta. Nagyon is el tudja képzelni, hogy valaki kedvet kapott Rhinda asszonysághoz. A lovagi erkölcsökbe nem biztos, hogy beleférne egy ilyen tett, bár ez is csak értelmezés kérdése. Bár az is igaz, hogy csúnyább asszonyoknál is látott már gyermeket. Na, de most édes mindegy, hogy ki volt a ludas. Legyenek akármik is, csak egy anyáról és a gyermekeiről van szó. Már az is nehezen fért volna rá a képére, hogy Rhindát itt hagyja. A gyerekes anyuka meg pláne nem férne rá. Már csak az a kérdés, hogy hogyan varázsolja a csibéket a fészekből. Ha nincs a fészek neki túl magasan, akkor nézne itt fent ládákat vagy valamit, amire ráállhat. Ha ez esélytelen, akkor kénytelen lesz kimászni a megbontott résen a tetőre. Aztán fentről közelítene a fészekhez. Ott megbontaná a cserepeket és úgy mentené ki őket. Nagyon kell igyekeznie, mert a tető máris megadta magát egy helyen. Nem szeretné, ha a következő alatt ott maradna. Egy dologra azért roppant kíváncsi, hogy talál-e tojáshéjat a fészekben. Lövése sincs, hogy miképpen szaporodnak ezek a lények.*
* Hála az égnek csak egy rúgást kap, de az is elég volt neki. Amikor végre magához tér inkább más irányból közelíti meg a problémát. Ha már nagyon egy pontra koncentrál az a hárpia, akkor lehet valami ott. El is kezd a lovag abba az irányba nézni. Rögtön értelmet is nyer az egész komédia.*
- Szóval innen fúj a szél! Csirkéid vagy mik vannak neked.* Már szinte meg se lepődik rajta. Nagyon is el tudja képzelni, hogy valaki kedvet kapott Rhinda asszonysághoz. A lovagi erkölcsökbe nem biztos, hogy beleférne egy ilyen tett, bár ez is csak értelmezés kérdése. Bár az is igaz, hogy csúnyább asszonyoknál is látott már gyermeket. Na, de most édes mindegy, hogy ki volt a ludas. Legyenek akármik is, csak egy anyáról és a gyermekeiről van szó. Már az is nehezen fért volna rá a képére, hogy Rhindát itt hagyja. A gyerekes anyuka meg pláne nem férne rá. Már csak az a kérdés, hogy hogyan varázsolja a csibéket a fészekből. Ha nincs a fészek neki túl magasan, akkor nézne itt fent ládákat vagy valamit, amire ráállhat. Ha ez esélytelen, akkor kénytelen lesz kimászni a megbontott résen a tetőre. Aztán fentről közelítene a fészekhez. Ott megbontaná a cserepeket és úgy mentené ki őket. Nagyon kell igyekeznie, mert a tető máris megadta magát egy helyen. Nem szeretné, ha a következő alatt ott maradna. Egy dologra azért roppant kíváncsi, hogy talál-e tojáshéjat a fészekben. Lövése sincs, hogy miképpen szaporodnak ezek a lények.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-08 19:25:50
Üzenet elküldve: 2020-09-08 19:25:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
- Rhiiin-dhaaaa! *Süvölt vissza méltatlankodva, s ismét hátrál egy kicsit. Esze ágában sincs újabbat rúgni, úgy látszik, valójában nem ellenséges, csupán Arelow támadása volt, ami egy kicsit felizgatta és nem abban az értelemben. Ugyan ki szeretné, ha egy kormos, izzadt inget hajítanának a fejére, amikor már éppen így is elég kevés a levegő. Arelow végre eszmél, vagyis... kezd átlátni a káoszon, mert tény, hogy ebben a helyzetben a mentés és a menekülés lenne a legfontosabb, nem pedig tollas szerzetek körrepülésének origója, most azonban mégis ezt kell tennie. Mindjárt meg is látja, mi a probléma. A hárpia mögött, nem is olyan messze, ahol jó néhány kört leírt, a mestergerendák sűrűjében, nem messze a ház gerincétől, szép nagy, vetett ágyra hasonlító, terjedelmes fészek, ahonnan nagy szemek kacsintgatnak kifelé. Karonülő. Tollas. Korántsem fejlett idomokkal, sokkal inkább tollas... nagyon tollas. Arelow láthatja a probléma forrását, kérdés persze, hogy mely egyednek fűlt a foga egy folyton sikoltozó és rugdosódó félasszonyhoz, igazából ez vélhetően sohasem fog kiderülni. A kérdés, megint csak a hogyan tovább, időközben a mennyezet egy része megint csak megadja magát.*
- Rhindaa? *Kérdő hangsúly egy sikolyban. Nagyszerű. Bár talán ezúttal nem olyan nehéz kideríteni, hogy mit is akar a nőstény, vélhetően nem egy átmulatott éjszakát.*
- Rhiiin-dhaaaa! *Süvölt vissza méltatlankodva, s ismét hátrál egy kicsit. Esze ágában sincs újabbat rúgni, úgy látszik, valójában nem ellenséges, csupán Arelow támadása volt, ami egy kicsit felizgatta és nem abban az értelemben. Ugyan ki szeretné, ha egy kormos, izzadt inget hajítanának a fejére, amikor már éppen így is elég kevés a levegő. Arelow végre eszmél, vagyis... kezd átlátni a káoszon, mert tény, hogy ebben a helyzetben a mentés és a menekülés lenne a legfontosabb, nem pedig tollas szerzetek körrepülésének origója, most azonban mégis ezt kell tennie. Mindjárt meg is látja, mi a probléma. A hárpia mögött, nem is olyan messze, ahol jó néhány kört leírt, a mestergerendák sűrűjében, nem messze a ház gerincétől, szép nagy, vetett ágyra hasonlító, terjedelmes fészek, ahonnan nagy szemek kacsintgatnak kifelé. Karonülő. Tollas. Korántsem fejlett idomokkal, sokkal inkább tollas... nagyon tollas. Arelow láthatja a probléma forrását, kérdés persze, hogy mely egyednek fűlt a foga egy folyton sikoltozó és rugdosódó félasszonyhoz, igazából ez vélhetően sohasem fog kiderülni. A kérdés, megint csak a hogyan tovább, időközben a mennyezet egy része megint csak megadja magát.*
- Rhindaa? *Kérdő hangsúly egy sikolyban. Nagyszerű. Bár talán ezúttal nem olyan nehéz kideríteni, hogy mit is akar a nőstény, vélhetően nem egy átmulatott éjszakát.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:44:37
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:44:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tűz//
* A méretes létra máris érkezik, most már csak a kimenekülés lenne hátra. Csak, hogy a madártárs nem nagyon akarózik mozdulni. Hiába beszél hozzá a lovag. Szinte érzi magán a szemrehányó tekintettét. Mivel a szép szó kevés, ezért kezd el trükközni. Az ing lekerül róla, de sajnos a férfi fele annyira se néz ki jól, mint az a madárasszony. Sőt inkább elfelé hátrál a hárpia. Hangjából is most először vél kihallani a sima károgáson kívül mást is. A kérdő hangleejtés egyértelmű válasz.*
- Na szépen vagyunk. Neked sincs semmi ízlésed. Egy kétgyerekes anyuka összetenné a két kezét egy ilyen testért.* Nyilván nem várt sokat ettől, de legalább megpróbálta. Ha nem megy szép szóval majd megy erővel. Amíg beszél szépen lassan közelít, majd aztán ráveti magát. Annyiból nem rossz, hogy nagy az asszonyság, mert így könnyű megcsípni. Könnyebb, mint egy tyúkot, ami hamar meglép az ember kezéből. Na szóval megfogni nem nehéz, de megtartani annál inkább, pont mint egy jó asszonyt. Rhinda fejére kerül a kendő, de ezzel még nem ér véget ez a kaland. Arelow sikeresen felfedezi a hárpiák egyik tulajdonságát. Sötétben nem olyan buták, mint a csirkék. Jóval nagyobb ellenállást tanúsít Rhindácska, mint amire a férfi számít. Egy kis dulakodás után kap egy olyan rúgást a gyomrába, hogy szó szerint szóhoz sem jut. Még az, hogy szóhoz, de pár pillanat erejéig még levegőhöz sem. Nagy nehezen csak össze szedi magát a férfi*
- Így még asszony nem bánt el velem.* Köp ki egyet bosszúsan, miközben kezébe veszi az inget.*
- A fenéért nem akarsz te ide jönni?* Mordul rá a hárpiára, aki meredten bámul egyetlen irányba.*
- Mi olyan érdekes, hogy megsülnél érte?* Kérdezi és ő is oda kezd el szuggerálni, mert most már nagyon érdekli ez a dolog.*
* A méretes létra máris érkezik, most már csak a kimenekülés lenne hátra. Csak, hogy a madártárs nem nagyon akarózik mozdulni. Hiába beszél hozzá a lovag. Szinte érzi magán a szemrehányó tekintettét. Mivel a szép szó kevés, ezért kezd el trükközni. Az ing lekerül róla, de sajnos a férfi fele annyira se néz ki jól, mint az a madárasszony. Sőt inkább elfelé hátrál a hárpia. Hangjából is most először vél kihallani a sima károgáson kívül mást is. A kérdő hangleejtés egyértelmű válasz.*
- Na szépen vagyunk. Neked sincs semmi ízlésed. Egy kétgyerekes anyuka összetenné a két kezét egy ilyen testért.* Nyilván nem várt sokat ettől, de legalább megpróbálta. Ha nem megy szép szóval majd megy erővel. Amíg beszél szépen lassan közelít, majd aztán ráveti magát. Annyiból nem rossz, hogy nagy az asszonyság, mert így könnyű megcsípni. Könnyebb, mint egy tyúkot, ami hamar meglép az ember kezéből. Na szóval megfogni nem nehéz, de megtartani annál inkább, pont mint egy jó asszonyt. Rhinda fejére kerül a kendő, de ezzel még nem ér véget ez a kaland. Arelow sikeresen felfedezi a hárpiák egyik tulajdonságát. Sötétben nem olyan buták, mint a csirkék. Jóval nagyobb ellenállást tanúsít Rhindácska, mint amire a férfi számít. Egy kis dulakodás után kap egy olyan rúgást a gyomrába, hogy szó szerint szóhoz sem jut. Még az, hogy szóhoz, de pár pillanat erejéig még levegőhöz sem. Nagy nehezen csak össze szedi magát a férfi*
- Így még asszony nem bánt el velem.* Köp ki egyet bosszúsan, miközben kezébe veszi az inget.*
- A fenéért nem akarsz te ide jönni?* Mordul rá a hárpiára, aki meredten bámul egyetlen irányba.*
- Mi olyan érdekes, hogy megsülnél érte?* Kérdezi és ő is oda kezd el szuggerálni, mert most már nagyon érdekli ez a dolog.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:12:44
Üzenet elküldve: 2020-09-07 20:12:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Tűz//
*Ha kitekint az általa vágott résen, már láthatja, ahogyan négyen egy tekintélyes méretű létrával szaladnak a ház felé, s csak néhány perc, mire a lyuk alá állítják. De ott van még a hárpiagond... aki valóban csak néz, nem kicsit és nem okosan, csak néz. Főként a felszólításra és a feltett kérdésre értetlenül, kissé talán felháborodottan. Egy tapodtat nem mozdul, csak egyik gerendáról a másikra szállva, egy bizonyos pont körül kerengve, olykor odapillantva arra, ahogyan Arelow hozzá beszél. Valóban csupán egy buta tollas madárnak tűnik, ámbátor meglehetősen szembetűnő mellekkel és formás idomokkal. Persze ez most a legutolsó szempont, legalábbis Arelow szemszögéből, aki inkább az egyre növekvő forrósággal van elfoglalva.*
- Rhindaaaaa! *Visít fel méltatlankodva, majd megkapaszkodik lábával az egyik tetőgerendába. Valamiért ez a hárpia, nem ugrik a kezdődő sörhasra és szőrös mellkasra, sőt mi több, gyanakvó tekintettel hátrál néhány lábujjpercnyit hátrafelé, mikor Arelow lassan gügyögve közelíteni kezd.*
- Rhindaaa? *Még a hangsúly is felfelé ível, mint azt kérdezné "mégis, mi a fenét akarsz, tőlem?". Persze szűk a rés, tovább hátrálni nem tud, s tekintve, hogy Arelow előreveti magát, szépen vetődik az ing alá, akár egy tarka papagáj, akit eltesznek éjszakára. Azonban Rhinda nem alszik el, hanem küzdeni kezd, így Arelow első ajándéka a szép testű madártól egy erőteljes gyomron rúgás, amitől kiszalad belőle a levegő.*
- RHINDAAAA! *Visít fel, s taszít egyet a férfin, csak úgy, hogy jó legyen.*
- Jöjjön mán' kifele, jó uram! *Hallik kintről, míg Arelow a hárpiával viaskodik, a nép készen áll a menekítésre. Rhinda lerázza magáról az inget, s megint egy bizonyos pontra repül méltatlankodva, s csak mereszti arrafelé tekintetét, megint csak egy pontra. Mintha valamire még várna.*
*Ha kitekint az általa vágott résen, már láthatja, ahogyan négyen egy tekintélyes méretű létrával szaladnak a ház felé, s csak néhány perc, mire a lyuk alá állítják. De ott van még a hárpiagond... aki valóban csak néz, nem kicsit és nem okosan, csak néz. Főként a felszólításra és a feltett kérdésre értetlenül, kissé talán felháborodottan. Egy tapodtat nem mozdul, csak egyik gerendáról a másikra szállva, egy bizonyos pont körül kerengve, olykor odapillantva arra, ahogyan Arelow hozzá beszél. Valóban csupán egy buta tollas madárnak tűnik, ámbátor meglehetősen szembetűnő mellekkel és formás idomokkal. Persze ez most a legutolsó szempont, legalábbis Arelow szemszögéből, aki inkább az egyre növekvő forrósággal van elfoglalva.*
- Rhindaaaaa! *Visít fel méltatlankodva, majd megkapaszkodik lábával az egyik tetőgerendába. Valamiért ez a hárpia, nem ugrik a kezdődő sörhasra és szőrös mellkasra, sőt mi több, gyanakvó tekintettel hátrál néhány lábujjpercnyit hátrafelé, mikor Arelow lassan gügyögve közelíteni kezd.*
- Rhindaaa? *Még a hangsúly is felfelé ível, mint azt kérdezné "mégis, mi a fenét akarsz, tőlem?". Persze szűk a rés, tovább hátrálni nem tud, s tekintve, hogy Arelow előreveti magát, szépen vetődik az ing alá, akár egy tarka papagáj, akit eltesznek éjszakára. Azonban Rhinda nem alszik el, hanem küzdeni kezd, így Arelow első ajándéka a szép testű madártól egy erőteljes gyomron rúgás, amitől kiszalad belőle a levegő.*
- RHINDAAAA! *Visít fel, s taszít egyet a férfin, csak úgy, hogy jó legyen.*
- Jöjjön mán' kifele, jó uram! *Hallik kintről, míg Arelow a hárpiával viaskodik, a nép készen áll a menekítésre. Rhinda lerázza magáról az inget, s megint egy bizonyos pontra repül méltatlankodva, s csak mereszti arrafelé tekintetét, megint csak egy pontra. Mintha valamire még várna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1375-1394