Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 160 (3181. - 3200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3200. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:46:46
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:46:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* Egészen kivesézik a helyzetet, hogy Pashthra miért nem alkalmaz örömlányokat, hogy levezesse testi ingereit. Nem veti meg a foglalkozást, ez is csak egy munka, mint bármi más, neki mégse esik jól olyanért fizetni, amit ingyen megkaphat úgy, hogy még jobban is esik. Ezért ritka az is, hogy ételért fizessen, és a Pegazusban egyen, ahogyan a kardját se a kovácshoz hordja políroztatni és takarítani. Idegen számára a gondolat, hogy azért váljon meg komoly aranymennyiségektől, mert túl lusta valamit elvégezni, és az udvarlást is ide sorolja. Bár való igaz, eddig egyik partnerének se kellett túlzottan csapja a szelet. Daesys gyakorlatilag a karjaiba vetette magát, Merlana kinézte magának, és egyszerűen elvette amit akart, és Mai mellé a vakszerencse, meg a kölcsönös vonzalom vitte. Arról pedig már tényleg szó se essék, hogy Latamie gyakorlatilag ellenkezést nem tűrő módon rabolta el, és sajátította ki a testét ideiglenesen. *
- Én se bújnék veled ágyba, még ha fizetnél sem. Nem tetszel nekem, és van valami fura a... gondolkodásmódodban. * Vonja meg a vállát egy rövid töprengés után, nem akarja vele megbántani a másikat, csak tárgyilagos kijelentésnek szánja. Persze tudja, hogy Leinánál az egyszerű, akár kedvesnek szánt szavak is szúrhatnak úgy, mint a tőr, úgyhogy nem tudja, mire készüljön fel egy ilyen megjegyzés után. Egyelőre viszont nem aggódik, majd akkor kel át azon a bizonyos hídon, ha odaérkeznek. Viszont azt fontosnak érzi, hogy ő is kimondja, egyáltalán nem vonzza őt a feketeség. Még szerencse, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint erről társalogni, és ez valamiféle Szörnyecske jelenleg. *
- Macska! Értem. * Bólogat fellélegezve, mielőtt belegondol, hogy a nőnek még a lova se egyszerű állat, hanem olyan, ami parazsat eszik, és lángol. És azt az állatot Árnyéknak hívja! Bele se mer gondolni, hogy akkor milyen lehet a macska, ami kiérdemelte a Szörnyecske megnevezést. Lelki szemei előtt ismét egy groteszk, elváltozott szörny jelenik meg, amitől viszolyogna és menekülne bárki, csak Leina az, aki kedvesen dorombolva bújik oda hozzá. Valamiért a vizionált macska egyébként hat láb magas, úgyhogy van rajta mit ölelgetni. *
- Mondjuk az ösztönös reakció, hogy elmenekül, amikor fojtogatni akarod. * Jegyzi meg halkan, de nem ellenkezik. Hagyja, hogy átvezesse őt a drága szomszéd, félmeztelenül, csak egy nadrágban rejtegetve a kincseket, amiket apjától örökölt. A kardjára visszanéz ugyan, de végül úgy dönt, hogy oda, ahova mennek, talán mehet nélküle. Még ha furcsán csupasznak is érzi magát attól, hogy itt hagyta, csupaszabbnak, mintha a főtéren állna teljesen meztelen egy forgalmas délután. *
- Mennyi ideig szokott hatni egy ilyen főzet? * Teszi fel a kérdést, miközben a másik után siet, bár nem tudja, hogy mit fog kezdeni a kapott információval. *
//Vészhelyzet//
* Egészen kivesézik a helyzetet, hogy Pashthra miért nem alkalmaz örömlányokat, hogy levezesse testi ingereit. Nem veti meg a foglalkozást, ez is csak egy munka, mint bármi más, neki mégse esik jól olyanért fizetni, amit ingyen megkaphat úgy, hogy még jobban is esik. Ezért ritka az is, hogy ételért fizessen, és a Pegazusban egyen, ahogyan a kardját se a kovácshoz hordja políroztatni és takarítani. Idegen számára a gondolat, hogy azért váljon meg komoly aranymennyiségektől, mert túl lusta valamit elvégezni, és az udvarlást is ide sorolja. Bár való igaz, eddig egyik partnerének se kellett túlzottan csapja a szelet. Daesys gyakorlatilag a karjaiba vetette magát, Merlana kinézte magának, és egyszerűen elvette amit akart, és Mai mellé a vakszerencse, meg a kölcsönös vonzalom vitte. Arról pedig már tényleg szó se essék, hogy Latamie gyakorlatilag ellenkezést nem tűrő módon rabolta el, és sajátította ki a testét ideiglenesen. *
- Én se bújnék veled ágyba, még ha fizetnél sem. Nem tetszel nekem, és van valami fura a... gondolkodásmódodban. * Vonja meg a vállát egy rövid töprengés után, nem akarja vele megbántani a másikat, csak tárgyilagos kijelentésnek szánja. Persze tudja, hogy Leinánál az egyszerű, akár kedvesnek szánt szavak is szúrhatnak úgy, mint a tőr, úgyhogy nem tudja, mire készüljön fel egy ilyen megjegyzés után. Egyelőre viszont nem aggódik, majd akkor kel át azon a bizonyos hídon, ha odaérkeznek. Viszont azt fontosnak érzi, hogy ő is kimondja, egyáltalán nem vonzza őt a feketeség. Még szerencse, hogy vannak fontosabb dolgok is, mint erről társalogni, és ez valamiféle Szörnyecske jelenleg. *
- Macska! Értem. * Bólogat fellélegezve, mielőtt belegondol, hogy a nőnek még a lova se egyszerű állat, hanem olyan, ami parazsat eszik, és lángol. És azt az állatot Árnyéknak hívja! Bele se mer gondolni, hogy akkor milyen lehet a macska, ami kiérdemelte a Szörnyecske megnevezést. Lelki szemei előtt ismét egy groteszk, elváltozott szörny jelenik meg, amitől viszolyogna és menekülne bárki, csak Leina az, aki kedvesen dorombolva bújik oda hozzá. Valamiért a vizionált macska egyébként hat láb magas, úgyhogy van rajta mit ölelgetni. *
- Mondjuk az ösztönös reakció, hogy elmenekül, amikor fojtogatni akarod. * Jegyzi meg halkan, de nem ellenkezik. Hagyja, hogy átvezesse őt a drága szomszéd, félmeztelenül, csak egy nadrágban rejtegetve a kincseket, amiket apjától örökölt. A kardjára visszanéz ugyan, de végül úgy dönt, hogy oda, ahova mennek, talán mehet nélküle. Még ha furcsán csupasznak is érzi magát attól, hogy itt hagyta, csupaszabbnak, mintha a főtéren állna teljesen meztelen egy forgalmas délután. *
- Mennyi ideig szokott hatni egy ilyen főzet? * Teszi fel a kérdést, miközben a másik után siet, bár nem tudja, hogy mit fog kezdeni a kapott információval. *
3199. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:07:26
Üzenet elküldve: 2026-04-23 19:07:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Ahhoz azért volna egy két szava, ha őt akarná átsegíteni a harcos a túlvilágra, de nem volna szép Mai otthonában ilyesmire vetemedni egyikőjüknek sem, talán ezért nem is jut egyiküknek sem eszébe, hogy most vívják meg a csatát, mi a Mágustoronyban történt, galád szívelkobzás ügyében kijárna nekik.*
- De most a kurva jött volna hozzád. *Ragadja ki a lényeget végül a férfi mondandójából, folytatva az abszurd témát, ahol kilyukadtak a szívügyek helyett. Mikor a mondat kérdő hangsúllyal ér véget, csupán butácskán pislog, válasz erre már nem érkezik a részéről. Pashthra azonban folytatja a magyarázatot, ami egy újabb költői kérdéssel ér véget, ám ezzel megint csak nem tud mit kezdeni, helyette azonban eszébe jut más, amit mondhat.*
- Én pénzért sem bújnék veled ágyba. Férfi vagy… *Húzza félre a száját, apró undorral a tekintetében, ami nem is igazán a hóhajúnak szól, hanem valójában az egész férfitársadalomnak. Az persze eszébe sem jut, hogy már tette meg pontosan azt, amit épp olyannyira tagad. Nem pénzért, de ingyen szobáért már bújt ágyba férfivel, sőt, még Mait is megcsókolta érte. Az mondjuk kellemes volt…*
- Szörnyecske! *Szól néhány pillanattal később már egészen más tónusban a hangja, ahogy a témájukat illetően is teljesen más vizekre eveznek. Végre fény derül arra, ami miatt kénytelen volt kirángatni a harcost édes álmából, ha már Mai nincs itt, hogy segítsen rajta.*
- A macskám. *Biggyeszti hozzá a lényeget, amiből már a másik is megértheti, kiről-miről van szó.*
- Nyugtató, meg jobb kedve is lesz tőle az embernek. Embernek, de nem a macskának… Ő megkergült tőle. Szét akarta tépni a takarót, meg a hajamat ki, de most bemenekült a fürdőbe, amikor meg akartam érte fojtani. Bezártam oda. Gyere át! Megmutatom. *Azzal indul is meg a bejárati ajtó felé, meg sem várva Pashthra reakcióját.*
//Vészhelyzet//
*Ahhoz azért volna egy két szava, ha őt akarná átsegíteni a harcos a túlvilágra, de nem volna szép Mai otthonában ilyesmire vetemedni egyikőjüknek sem, talán ezért nem is jut egyiküknek sem eszébe, hogy most vívják meg a csatát, mi a Mágustoronyban történt, galád szívelkobzás ügyében kijárna nekik.*
- De most a kurva jött volna hozzád. *Ragadja ki a lényeget végül a férfi mondandójából, folytatva az abszurd témát, ahol kilyukadtak a szívügyek helyett. Mikor a mondat kérdő hangsúllyal ér véget, csupán butácskán pislog, válasz erre már nem érkezik a részéről. Pashthra azonban folytatja a magyarázatot, ami egy újabb költői kérdéssel ér véget, ám ezzel megint csak nem tud mit kezdeni, helyette azonban eszébe jut más, amit mondhat.*
- Én pénzért sem bújnék veled ágyba. Férfi vagy… *Húzza félre a száját, apró undorral a tekintetében, ami nem is igazán a hóhajúnak szól, hanem valójában az egész férfitársadalomnak. Az persze eszébe sem jut, hogy már tette meg pontosan azt, amit épp olyannyira tagad. Nem pénzért, de ingyen szobáért már bújt ágyba férfivel, sőt, még Mait is megcsókolta érte. Az mondjuk kellemes volt…*
- Szörnyecske! *Szól néhány pillanattal később már egészen más tónusban a hangja, ahogy a témájukat illetően is teljesen más vizekre eveznek. Végre fény derül arra, ami miatt kénytelen volt kirángatni a harcost édes álmából, ha már Mai nincs itt, hogy segítsen rajta.*
- A macskám. *Biggyeszti hozzá a lényeget, amiből már a másik is megértheti, kiről-miről van szó.*
- Nyugtató, meg jobb kedve is lesz tőle az embernek. Embernek, de nem a macskának… Ő megkergült tőle. Szét akarta tépni a takarót, meg a hajamat ki, de most bemenekült a fürdőbe, amikor meg akartam érte fojtani. Bezártam oda. Gyere át! Megmutatom. *Azzal indul is meg a bejárati ajtó felé, meg sem várva Pashthra reakcióját.*
3198. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-23 00:16:45
Üzenet elküldve: 2026-04-23 00:16:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* Nem zavarja, hogy méregetik, hozzászokott már, bár legtöbbször férfiak teszik, fegyverrel a kezükben. Mielőtt a hóhajú harcos átsegítené őket a túlvilágra. Nem igazán tulajdonít különös jelentőséget annak, hogy pőrén áll az ajtóban, hiszen egyikük sem gondol úgy a másikra, ami miatt ez zavarba hozná őket. *
- Elnézésedet kérem. * Hajt azért finoman fejet, hiszen az illem mégis csak illem, és ha nem is mindent ismer, valamennyit azért már ivott a jó modor kútjából ő is. Úgyhogy ahogy bentebb lép, hogy nadrágot keressen, a kérdés sem lepi meg túlzottan. Megvonja a vállát, mielőtt válaszolna, még mindig azzal foglalatoskodva, hogy a ruhadarabot húzza magára, így nem is keresve a másik tekintetét. *
- Nem szokásom kurvákhoz járni. Se szükségem nincs rá, se... ingerenciám? * Vált kérdő hanglejtésbe a mondat, mert nem tudja, hogy mivel tudná a legjobban körülírni azt, amit a kurvák kapcsán érez. *
- Az, hogy pénzért bújjon hozzám valami, valahogy idegenen hat. Nem szívesen bújnék úgy ágyba senkivel, hogy igazából nem kívánja a dolgot. Miért is tenném? * Azt azért tapintatosan nem teszi hozzá, hogy egyébként sincs ilyesmire szüksége, hiszen megkapja ingyen attól, akinek a házában álomra hajtja a fejét. *
- Ször... nyecske? * Kérdez vissza, összeszűkülő tekintettel. Nem tudja, hogy ki lehet az, akit ilyen névvel illet a feketeség, de valahogy a lelki szemei előtt egy szarvakkal megáldott, embergyermekforma, kékbőrű torzszülött jelenik meg, agyarakkal, ahogy ágyhoz láncolva próbálja elvágni valakinek a torkát a körmeivel, aki elég közel merészkedik hozzá. Valami ilyesmit néz ki Leinából, és az ő Szörnyecskéjéből. *
- Milyen főzet? * Teszi fel a következő kérdést, mert egyelőre nem sok információ az, amivel dolgozni tud, ha segíteni szeretne a lányon. *
//Vészhelyzet//
* Nem zavarja, hogy méregetik, hozzászokott már, bár legtöbbször férfiak teszik, fegyverrel a kezükben. Mielőtt a hóhajú harcos átsegítené őket a túlvilágra. Nem igazán tulajdonít különös jelentőséget annak, hogy pőrén áll az ajtóban, hiszen egyikük sem gondol úgy a másikra, ami miatt ez zavarba hozná őket. *
- Elnézésedet kérem. * Hajt azért finoman fejet, hiszen az illem mégis csak illem, és ha nem is mindent ismer, valamennyit azért már ivott a jó modor kútjából ő is. Úgyhogy ahogy bentebb lép, hogy nadrágot keressen, a kérdés sem lepi meg túlzottan. Megvonja a vállát, mielőtt válaszolna, még mindig azzal foglalatoskodva, hogy a ruhadarabot húzza magára, így nem is keresve a másik tekintetét. *
- Nem szokásom kurvákhoz járni. Se szükségem nincs rá, se... ingerenciám? * Vált kérdő hanglejtésbe a mondat, mert nem tudja, hogy mivel tudná a legjobban körülírni azt, amit a kurvák kapcsán érez. *
- Az, hogy pénzért bújjon hozzám valami, valahogy idegenen hat. Nem szívesen bújnék úgy ágyba senkivel, hogy igazából nem kívánja a dolgot. Miért is tenném? * Azt azért tapintatosan nem teszi hozzá, hogy egyébként sincs ilyesmire szüksége, hiszen megkapja ingyen attól, akinek a házában álomra hajtja a fejét. *
- Ször... nyecske? * Kérdez vissza, összeszűkülő tekintettel. Nem tudja, hogy ki lehet az, akit ilyen névvel illet a feketeség, de valahogy a lelki szemei előtt egy szarvakkal megáldott, embergyermekforma, kékbőrű torzszülött jelenik meg, agyarakkal, ahogy ágyhoz láncolva próbálja elvágni valakinek a torkát a körmeivel, aki elég közel merészkedik hozzá. Valami ilyesmit néz ki Leinából, és az ő Szörnyecskéjéből. *
- Milyen főzet? * Teszi fel a következő kérdést, mert egyelőre nem sok információ az, amivel dolgozni tud, ha segíteni szeretne a lányon. *
3197. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 22:53:03
Üzenet elküldve: 2026-04-22 22:53:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Legalább három okot is fel tudna sorolni, hogy miért jogos a meglepettsége, már ha nem felejti el őket azon nyomban, hogy valaki megkéri rá, hogy sorolja fel mindet. Mindenesetre a kapott válasszal Pashthra csak azt éri el, hogy a fejét az egyik oldalról a másikra billentse, és úgy figyelje tovább gyanakodva a harcost.*
- Abszurd látvány vagy így. *Bizonyára hallott már ennél jobban eső bókot is a másik, de sajnos a feketeséget nem hozza lázba sem a férfi izmos felsőteste, sem pedig az odalent himbálódzó kígyója sem, pedig azokkal mondhatjuk, hogy ritka jó barátságban van, mióta tudja, hogy életet menthetnek. Már a kígyók… más fajták, mint Pashthráé.*
- Miért nem? *Teszi fel a spontán kérdést azonnal a kurvákat illetően, de azt már ő sem tudja, hogy mégis milyen választ is várna erre.*
- Tévedés. Csak akartam úgy dönteni, hogy rád töröm az ajtót, de még előtte kinyitottad. *Mondja, s mindeközben egyre beljebb araszol a lakásba, nem szánt szándékkal, inkább ösztönösen. A rendetlen ágy nem hatja meg, az öve se néz ki különb módon, sőt, így talán még jobban otthon is érzi magát, mint mikor azt a túl gondos rendet látja, amit néha Mai hagy maga után.
Mikor hellyel kínálják, megrázza a fejét, majd a következő kérdésre újra eszébe jut, hogy ő tulajdonképp szörnyű bajban van, vagy hát… nem is igazán ő.*
- Azt hiszem, hogy Szörnyecske megitta a főzetemet, amit csináltam, és… nincs jól tőle. Szerintem megőrült. Valahogy meg kéne hánytatni, vagy én nem tudom… *Pislog tehetetlenül, s bár valahol talán csalódnia kellett volna, hogy nem a minden megoldást ismerő Mait találta otthon, de ha Pashthra is meg tudja oldani a problémáját, neki ő is megfelel.*
//Vészhelyzet//
*Legalább három okot is fel tudna sorolni, hogy miért jogos a meglepettsége, már ha nem felejti el őket azon nyomban, hogy valaki megkéri rá, hogy sorolja fel mindet. Mindenesetre a kapott válasszal Pashthra csak azt éri el, hogy a fejét az egyik oldalról a másikra billentse, és úgy figyelje tovább gyanakodva a harcost.*
- Abszurd látvány vagy így. *Bizonyára hallott már ennél jobban eső bókot is a másik, de sajnos a feketeséget nem hozza lázba sem a férfi izmos felsőteste, sem pedig az odalent himbálódzó kígyója sem, pedig azokkal mondhatjuk, hogy ritka jó barátságban van, mióta tudja, hogy életet menthetnek. Már a kígyók… más fajták, mint Pashthráé.*
- Miért nem? *Teszi fel a spontán kérdést azonnal a kurvákat illetően, de azt már ő sem tudja, hogy mégis milyen választ is várna erre.*
- Tévedés. Csak akartam úgy dönteni, hogy rád töröm az ajtót, de még előtte kinyitottad. *Mondja, s mindeközben egyre beljebb araszol a lakásba, nem szánt szándékkal, inkább ösztönösen. A rendetlen ágy nem hatja meg, az öve se néz ki különb módon, sőt, így talán még jobban otthon is érzi magát, mint mikor azt a túl gondos rendet látja, amit néha Mai hagy maga után.
Mikor hellyel kínálják, megrázza a fejét, majd a következő kérdésre újra eszébe jut, hogy ő tulajdonképp szörnyű bajban van, vagy hát… nem is igazán ő.*
- Azt hiszem, hogy Szörnyecske megitta a főzetemet, amit csináltam, és… nincs jól tőle. Szerintem megőrült. Valahogy meg kéne hánytatni, vagy én nem tudom… *Pislog tehetetlenül, s bár valahol talán csalódnia kellett volna, hogy nem a minden megoldást ismerő Mait találta otthon, de ha Pashthra is meg tudja oldani a problémáját, neki ő is megfelel.*
3196. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 21:11:46
Üzenet elküldve: 2026-04-22 21:11:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Felperzselt föld//
* Samonyr végül mégis úgy dönt, hogy némi adománnyal érkezik, és úgy kezdi az ismerkedést a menekültekkel. Na persze nem ő cipeli, hanem Whesstlei hozza a nehéz zsákokat, szokásos talpig fekete ruházatában. Ha valaki ránéz, még azt is hihetné, hogy egy hercegnő vőlegénye. De nem az, csak egy lovászfiú, arcán furcsa maszk, vállán pedig több zsák krumpli. Az előtte lépdelő nemes pedig aggódó arckifejezést varázsol arcára, és úgy kezd hangosan beszélni. Örömmel nyugtázza, hogy a nemesek közül ő az első, aki megérkezik, és így az előtt láthat munkához, hogy valaki megelőzné őt. *
- Jöjjenek kérem, ha valaki éhes, csak szépen sorjában. Hoztunk krumplit, burgonyát, és egyéb zöldségféléket. Vegyenek kérem, ez a legkevesebb, amit megtehetünk önökért. * Hazudja rendületlenül, miközben Aelease bontogatni kezdi a zsákok száját, és ha valóban van olyan, aki eléjük fárad, akkor osztogatni kezdi nekik az ételt. Egyelőre csak ötven kiló burgonya, nem sok, de kezdetnek ez is megteszi. Ha kell, bármikor elküldheti a szolgálóit, hogy hozzanak még, és szerencsétlen lovászfiúnak így se volt könnyű elcipelni eddig a terhet. Mivel Samonyr nem jóságos, de legalább eszes, ezért hagyja, hogy a fiú kipihenje magát, és szusszanjon egyet. *
- Ha segíthetünk valamiben, kérem mondják. * Teszi hozzá még aggodalmat színlelve töredezve az ujjait, miközben úgy helyezkedik el, hogy mindenki hozzáférjen az általa hozott élelemhez, de azért mellette tudjanak elmenni, hogy köszönetet mondhassanak, ha szeretnének. *
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 21:12:49
* Samonyr végül mégis úgy dönt, hogy némi adománnyal érkezik, és úgy kezdi az ismerkedést a menekültekkel. Na persze nem ő cipeli, hanem Whesstlei hozza a nehéz zsákokat, szokásos talpig fekete ruházatában. Ha valaki ránéz, még azt is hihetné, hogy egy hercegnő vőlegénye. De nem az, csak egy lovászfiú, arcán furcsa maszk, vállán pedig több zsák krumpli. Az előtte lépdelő nemes pedig aggódó arckifejezést varázsol arcára, és úgy kezd hangosan beszélni. Örömmel nyugtázza, hogy a nemesek közül ő az első, aki megérkezik, és így az előtt láthat munkához, hogy valaki megelőzné őt. *
- Jöjjenek kérem, ha valaki éhes, csak szépen sorjában. Hoztunk krumplit, burgonyát, és egyéb zöldségféléket. Vegyenek kérem, ez a legkevesebb, amit megtehetünk önökért. * Hazudja rendületlenül, miközben Aelease bontogatni kezdi a zsákok száját, és ha valóban van olyan, aki eléjük fárad, akkor osztogatni kezdi nekik az ételt. Egyelőre csak ötven kiló burgonya, nem sok, de kezdetnek ez is megteszi. Ha kell, bármikor elküldheti a szolgálóit, hogy hozzanak még, és szerencsétlen lovászfiúnak így se volt könnyű elcipelni eddig a terhet. Mivel Samonyr nem jóságos, de legalább eszes, ezért hagyja, hogy a fiú kipihenje magát, és szusszanjon egyet. *
- Ha segíthetünk valamiben, kérem mondják. * Teszi hozzá még aggodalmat színlelve töredezve az ujjait, miközben úgy helyezkedik el, hogy mindenki hozzáférjen az általa hozott élelemhez, de azért mellette tudjanak elmenni, hogy köszönetet mondhassanak, ha szeretnének. *
A hozzászólás írója (Samonyr Talwakr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 21:12:49
3195. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:48:31
Üzenet elküldve: 2026-04-22 20:48:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Felperzselt föld//
*A polgárnegyed külső területei, csak úgy mint a szíve megtelik a szántóföldekről érkező menekületekkel. A piactér is hasonló cipőben jár, sokan pedig a templomi papok kegyelmére bízzák magukat, már amennyien elférnek ott. Mindenki igyekszik meghúzni magát, gyászolnak, hisz nem csak a szeretteiket veszítették el, de a jövőjüket is. A reményt, a biztonságot, mind-mind oda. Azokat, kik a szántókon élnek, verejtékes kemény munkával termelik meg a mindennapi betevőt, nagyobb csapás aligha érheti, minthogy felperzselik a földjeit.
Sokak megmaradt élete elfér csupán néhány koszos zsákban, úgy igyekeznek megbújni a sikátorok árnyékában. Szemükben fájdalom ül, hallgatagok, kalapjukat mellkasukhoz szorítva kétségbeesetten próbálnak a holnapra gondolni. Hogy mit is tehetnének, hogyan tartsák életben a családjukat. Vajon itt biztonságban lesznek? Vajon gondoskodik róluk a város, ahogyan ők gondoskodtak Artheniorról oly sok esztendőn keresztül? Természetesen elégedetlenkedők is akadnak, nagyobb földekkel, nagyobb vagyonnal rendelkező gazdák, akik mindenfélét követelnek. Megint mások összebújva tartják egymásban a szebb jövő halványan pislákoló parazsát. Páran megpróbálják eladni azt a maradék kis terményüket, amit sikerült megmenekíteniük az orkok elől, de a koldulók száma is jelentősen megugrott. Ki katonának áll a zsoldért, ki munkát próbál keresni a városban. Az sem ritka látvány, hogy édesanyák és fiatal leányok kisírt szemekkel próbálnak a vágyakozó férfiakból némi aranyat kicsikarni. A családjuknak legalább ez a kicsi legyen, hisz rengeteg gyermek is van velük, akik fontosabbak számukra, mint a saját erkölcseik.
A menekülteknek egyelőre nem látszik, hogy lenne vezetője, inkább családok verődnek össze, szomszéd gazdág akik ismerik egymást, távolabbi rokonok találják meg rég nem látott unokafivéreiket és nővéreiket, ahogy az a szántóföldi falvakban szokás volt mindig is, összetartanak. De vajon meddig maradhat ember az ember ilyen körülmények között?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 20:53:51
*A polgárnegyed külső területei, csak úgy mint a szíve megtelik a szántóföldekről érkező menekületekkel. A piactér is hasonló cipőben jár, sokan pedig a templomi papok kegyelmére bízzák magukat, már amennyien elférnek ott. Mindenki igyekszik meghúzni magát, gyászolnak, hisz nem csak a szeretteiket veszítették el, de a jövőjüket is. A reményt, a biztonságot, mind-mind oda. Azokat, kik a szántókon élnek, verejtékes kemény munkával termelik meg a mindennapi betevőt, nagyobb csapás aligha érheti, minthogy felperzselik a földjeit.
Sokak megmaradt élete elfér csupán néhány koszos zsákban, úgy igyekeznek megbújni a sikátorok árnyékában. Szemükben fájdalom ül, hallgatagok, kalapjukat mellkasukhoz szorítva kétségbeesetten próbálnak a holnapra gondolni. Hogy mit is tehetnének, hogyan tartsák életben a családjukat. Vajon itt biztonságban lesznek? Vajon gondoskodik róluk a város, ahogyan ők gondoskodtak Artheniorról oly sok esztendőn keresztül? Természetesen elégedetlenkedők is akadnak, nagyobb földekkel, nagyobb vagyonnal rendelkező gazdák, akik mindenfélét követelnek. Megint mások összebújva tartják egymásban a szebb jövő halványan pislákoló parazsát. Páran megpróbálják eladni azt a maradék kis terményüket, amit sikerült megmenekíteniük az orkok elől, de a koldulók száma is jelentősen megugrott. Ki katonának áll a zsoldért, ki munkát próbál keresni a városban. Az sem ritka látvány, hogy édesanyák és fiatal leányok kisírt szemekkel próbálnak a vágyakozó férfiakból némi aranyat kicsikarni. A családjuknak legalább ez a kicsi legyen, hisz rengeteg gyermek is van velük, akik fontosabbak számukra, mint a saját erkölcseik.
A menekülteknek egyelőre nem látszik, hogy lenne vezetője, inkább családok verődnek össze, szomszéd gazdág akik ismerik egymást, távolabbi rokonok találják meg rég nem látott unokafivéreiket és nővéreiket, ahogy az a szántóföldi falvakban szokás volt mindig is, összetartanak. De vajon meddig maradhat ember az ember ilyen körülmények között?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 20:53:51
3194. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:45:56
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:45:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* A meglepődés kölcsönös, bár alighanem a feketeségnek több oka van rá, mint a hóhajú harcosnak. Azonban Pashthra bármennyire is gálánsan lendülne túl azon a tényeg, hogy roppant illetlen egy meztelen férfiemberrel társalogni, úgy tűnik, hogy Leina igen csak megrökönyödik ezen a tényen, mert nem engedi, hogy egyszerűen túllépjenek rajta. *
- Én? Aludtam. * Túr bele a hajába a tarkójánál, ahogy ellép az ajtóból, utat engedve a lánynak, ha be kíván jönni. Ő maga azonban nem zavartatja magát, és nadrágot kezd el keresgélni, amit szerencsére hamar talál. Már nem emlékszik, hogy Mai szabadította ki belőle, vagy magától vette le, de az, hogy az ajtó közelében találja meg, igazán sokatmondó. Egyszerű mozdulattal búj bele, a kardját a falnak támasztva. *
- Dehogy várok kurvát. * Nevet fel halkan, és ha továbbra sem egyértelmű a helyzet, akkor kitárja az ajtót is, hogy rálátás nyíljon az igazán rendetlenül hagyott ágyra, amiből épp az imént kellett kiszálljon. *
- Ott aludtam bent, amíg úgy nem döntöttél, hogy megpróbálod rám törni az ajtót. * Int a bútorzat felé, és végül úgy dönt, hogy csizmát most nem húz, egyébként is a vendég sem visel lábbelit. Ha Nori azóta is az ajtóban álldogál, akkor visszasétál hozzá, ha viszont bejött ő is a lakásba, akkor hellyel kínálja. *
- Tudok segíteni? * Teszi fel a kedvesnek szánt kérdést, bár nem fog meglepődni, ha elutasításra lel. Már rég úgy érzi, hogy nem lepődik meg semmin, amit kedvesének féltestvére körül tapasztal. Csak aztán nehogy valaki rácáfoljon. *
//Vészhelyzet//
* A meglepődés kölcsönös, bár alighanem a feketeségnek több oka van rá, mint a hóhajú harcosnak. Azonban Pashthra bármennyire is gálánsan lendülne túl azon a tényeg, hogy roppant illetlen egy meztelen férfiemberrel társalogni, úgy tűnik, hogy Leina igen csak megrökönyödik ezen a tényen, mert nem engedi, hogy egyszerűen túllépjenek rajta. *
- Én? Aludtam. * Túr bele a hajába a tarkójánál, ahogy ellép az ajtóból, utat engedve a lánynak, ha be kíván jönni. Ő maga azonban nem zavartatja magát, és nadrágot kezd el keresgélni, amit szerencsére hamar talál. Már nem emlékszik, hogy Mai szabadította ki belőle, vagy magától vette le, de az, hogy az ajtó közelében találja meg, igazán sokatmondó. Egyszerű mozdulattal búj bele, a kardját a falnak támasztva. *
- Dehogy várok kurvát. * Nevet fel halkan, és ha továbbra sem egyértelmű a helyzet, akkor kitárja az ajtót is, hogy rálátás nyíljon az igazán rendetlenül hagyott ágyra, amiből épp az imént kellett kiszálljon. *
- Ott aludtam bent, amíg úgy nem döntöttél, hogy megpróbálod rám törni az ajtót. * Int a bútorzat felé, és végül úgy dönt, hogy csizmát most nem húz, egyébként is a vendég sem visel lábbelit. Ha Nori azóta is az ajtóban álldogál, akkor visszasétál hozzá, ha viszont bejött ő is a lakásba, akkor hellyel kínálja. *
- Tudok segíteni? * Teszi fel a kedvesnek szánt kérdést, bár nem fog meglepődni, ha elutasításra lel. Már rég úgy érzi, hogy nem lepődik meg semmin, amit kedvesének féltestvére körül tapasztal. Csak aztán nehogy valaki rácáfoljon. *
3193. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:26:33
Üzenet elküldve: 2026-04-22 19:26:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Közös kalandjuk emlékei alapján még akár joggal is gondolhatná a kótyagos, békésen pihengető harcos, hogy a fejetlenségükben elhullott orkok társai jöttek bosszút állni rajtuk, de tény, hogy sem a hang nem illene hozzájuk, sem pedig az, ahogy kétségbeesetten Mait szólongatja.
Amikor az ajtó nyílik, Pashthra hamar megbizonyosodhat arról, hogy Nori áll ott előtte, kócosan, gyűrött, fekete blúzban, szoknyában és harisnyában, de mezítláb, szemeiben pedig őszinte félelem csillog egészen addig, míg mindez át nem vált értetlen meglepettségbe, mikor nem a Királyt, de annak legyőzőjét pillantja meg meztelenül.*
- Ó! *Reagál először arra a tényre, hogy Mai nincs itt, majd a fejét oldalra billenti, és néhányat csak pislog, míg elér a tudatáig, hogy mit is, kit is lát pontosan.*
- Igen, az van! *Vágja rá aztán rögtön a kérdésre, merthogy baj az van, de még mekkora! Nem siet azonban elregélni a problémáját, helyette máris egy egészen más téma foglalkoztatja.*
- De te… mi a fenét keresel itt… ráadásul… így? *Biccent rá a másikra, egyértelműen jelezve, hogy mire gondol. Megvakargatja a tarkóját, merthogy, ha Mai nincs itt, akkor egészen biztosan nem miatta pucér a hóhajú, de akkor miért? Az pedig szemmel láthatóan most egyáltalán nem érdekli, hogy legjobb tudomása szerint ő még haragszik Pashthrára, és meg akarja átkozni, amiért nála van a gyémántba zárt szív, csak hát az átkok valamiért nem fognak rajta. Mármint, mikor arra gondol, hogy meg akarja kínozni, még a varázsige sem jut eszébe. Egy árva szó sem! Egyszerűen borzasztó…*
- Kurvát vársz? *Teszi végül fel a kérdést, amire e rövid gondolkodási idő után következtetni tudott. Az mondjuk más kérdés, hogy egy kívülálló, ha rájuk nézne, akár még őt is hihetné annak a bizonyos kurvának.*
//Vészhelyzet//
*Közös kalandjuk emlékei alapján még akár joggal is gondolhatná a kótyagos, békésen pihengető harcos, hogy a fejetlenségükben elhullott orkok társai jöttek bosszút állni rajtuk, de tény, hogy sem a hang nem illene hozzájuk, sem pedig az, ahogy kétségbeesetten Mait szólongatja.
Amikor az ajtó nyílik, Pashthra hamar megbizonyosodhat arról, hogy Nori áll ott előtte, kócosan, gyűrött, fekete blúzban, szoknyában és harisnyában, de mezítláb, szemeiben pedig őszinte félelem csillog egészen addig, míg mindez át nem vált értetlen meglepettségbe, mikor nem a Királyt, de annak legyőzőjét pillantja meg meztelenül.*
- Ó! *Reagál először arra a tényre, hogy Mai nincs itt, majd a fejét oldalra billenti, és néhányat csak pislog, míg elér a tudatáig, hogy mit is, kit is lát pontosan.*
- Igen, az van! *Vágja rá aztán rögtön a kérdésre, merthogy baj az van, de még mekkora! Nem siet azonban elregélni a problémáját, helyette máris egy egészen más téma foglalkoztatja.*
- De te… mi a fenét keresel itt… ráadásul… így? *Biccent rá a másikra, egyértelműen jelezve, hogy mire gondol. Megvakargatja a tarkóját, merthogy, ha Mai nincs itt, akkor egészen biztosan nem miatta pucér a hóhajú, de akkor miért? Az pedig szemmel láthatóan most egyáltalán nem érdekli, hogy legjobb tudomása szerint ő még haragszik Pashthrára, és meg akarja átkozni, amiért nála van a gyémántba zárt szív, csak hát az átkok valamiért nem fognak rajta. Mármint, mikor arra gondol, hogy meg akarja kínozni, még a varázsige sem jut eszébe. Egy árva szó sem! Egyszerűen borzasztó…*
- Kurvát vársz? *Teszi végül fel a kérdést, amire e rövid gondolkodási idő után következtetni tudott. Az mondjuk más kérdés, hogy egy kívülálló, ha rájuk nézne, akár még őt is hihetné annak a bizonyos kurvának.*
3192. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:57:48
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:57:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
* A hirtelen dörömbölésre felpattannak a szemei, és ösztönösen rezdül össze, azonnal oldalra gurulva, és álló helyzetbe tornázva magát, ahogy lepördül az ágyról. A mozdulat közben kezével kitapintja a kardot, és hamar a markolatra simul jobb keze, miközben lassan elkezd kitisztulni az elméje. Rájön, hogy ha valaki rátámadna, akkor azt nem ilyen zajjal tenné, és valószínűleg nem kedvese nevét kiabálná közben. Ismerős számára a hang, ám nem tudja beazonosítani, hogy ki lehet az. Csipától tapadó szemét megdörzsölni üres kezében, és a kardot lazán tartva maga mellett lépdel az ajtóhoz. Menet közben elsétál egy asztal mellett, amire odakészített víz várja egy pohárban, kortyol belőle néhányat, hogy az álomtól karcos torkát kicsit benedvesítse, és a szájszagán is javít vele kissé. Az ajtó előtt aztán még egy utolsó mélyet sóhajt, hogy teljesen felébredjen, és kinyitja az ajtót. *
- Mai az árvaházban van. * Mondja egyszerűen, az ajtót feltépve, és nagyjából ekkor ébred rá arra a szomorú, és egyszerű tényre, hogy mint mindig, amikor ágyban teheti, most is teljesen meztelenül aludt. Ezen az apró tényen viszont már késő változtatni, úgyhogy bárki is áll az ajtó túloldalán, ha a megbotránkozáson túlesik, akkor egy amúgy őszintén érdeklődő, és kissé aggódó arcú hóhajú harcost pillanthat meg, teljes pompájában. *
- Baj van? * Teszi fel a kérdést, mert úgy dönt, hogy ha figyelmen kívül hagyja a meztelenségének tényét, akkor talán a feketeség is így tesz. Már ha nem fordul sarkon abban a pillanatban, hogy meglátja a harcost. *
//Vészhelyzet//
* A hirtelen dörömbölésre felpattannak a szemei, és ösztönösen rezdül össze, azonnal oldalra gurulva, és álló helyzetbe tornázva magát, ahogy lepördül az ágyról. A mozdulat közben kezével kitapintja a kardot, és hamar a markolatra simul jobb keze, miközben lassan elkezd kitisztulni az elméje. Rájön, hogy ha valaki rátámadna, akkor azt nem ilyen zajjal tenné, és valószínűleg nem kedvese nevét kiabálná közben. Ismerős számára a hang, ám nem tudja beazonosítani, hogy ki lehet az. Csipától tapadó szemét megdörzsölni üres kezében, és a kardot lazán tartva maga mellett lépdel az ajtóhoz. Menet közben elsétál egy asztal mellett, amire odakészített víz várja egy pohárban, kortyol belőle néhányat, hogy az álomtól karcos torkát kicsit benedvesítse, és a szájszagán is javít vele kissé. Az ajtó előtt aztán még egy utolsó mélyet sóhajt, hogy teljesen felébredjen, és kinyitja az ajtót. *
- Mai az árvaházban van. * Mondja egyszerűen, az ajtót feltépve, és nagyjából ekkor ébred rá arra a szomorú, és egyszerű tényre, hogy mint mindig, amikor ágyban teheti, most is teljesen meztelenül aludt. Ezen az apró tényen viszont már késő változtatni, úgyhogy bárki is áll az ajtó túloldalán, ha a megbotránkozáson túlesik, akkor egy amúgy őszintén érdeklődő, és kissé aggódó arcú hóhajú harcost pillanthat meg, teljes pompájában. *
- Baj van? * Teszi fel a kérdést, mert úgy dönt, hogy ha figyelmen kívül hagyja a meztelenségének tényét, akkor talán a feketeség is így tesz. Már ha nem fordul sarkon abban a pillanatban, hogy meglátja a harcost. *
3191. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:41:46
Üzenet elküldve: 2026-04-22 18:41:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vészhelyzet//
*Kétségbeesett arccal, riadtan tekintgetve lép ki a lakása ajtaján, úgy, mint akit üldöznek, vagy a legrosszabb rémálmaiból keltettek volna fel.*
~Most mégis mi a francot csináljak?~ *Zaklatottan jár néhány kört a sorház előtt, miközben igyekszik kitalálni, hogyan oldja meg azt a lehetetlen helyzetet, amelybe került. Hosszú másodpercekig nem jut eszébe semmi, mígnem egy szent pillanatban elméjébe nem nyilall a megoldások lénye, maga.*
- Mai! *Csillannak fel a barnák megmentőt remélve barátnőjében, majd a sarkain majdnem száznyolcvan fokot fordulva a ház másik lakásának ajtaja felé irányítja magát. Némelyik napon tudja, hogy Mai általában nem is itt van, hanem az árvaházban tölti az idejét, nos, ez most nem az a nap. Határozott léptekkel siet oda az ajtóhoz, majd mielőtt átgondolna bármit is, dörömbölni kezd rajta.*
- Mai! Mai, nyisd ki az ajtót! Segítened kell! *Ha van bent valaki, akkor tisztán hallhatja a feketeség rimánkodását, na meg a nem szűnő kopogást. Kopog egyszer, még egyszer, majd még egyszer, egyre csak hangosabban és gyorsabban.*
- MAI! *Kiáltja el magát, majd fúj egy nagyot, és dühösen túr bele fekete tincseibe, kezeit duzzogva teszi csípőre, de csak addig, míg meg nem pihen egy kicsit.*
- Nyisd már ki! *Folytatja hamar a jajveszékelést és a kopogást is, úgy látszik nem adja fel. Mondjuk az igaz, hogy ha itthon is van a félvér lány, ennyi idő alatt még el sem érhetett az ajtóig, de ő csak töretlenül és egyre türelmetlenebbül várja a bebocsátást.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 18:43:26
//Vészhelyzet//
*Kétségbeesett arccal, riadtan tekintgetve lép ki a lakása ajtaján, úgy, mint akit üldöznek, vagy a legrosszabb rémálmaiból keltettek volna fel.*
~Most mégis mi a francot csináljak?~ *Zaklatottan jár néhány kört a sorház előtt, miközben igyekszik kitalálni, hogyan oldja meg azt a lehetetlen helyzetet, amelybe került. Hosszú másodpercekig nem jut eszébe semmi, mígnem egy szent pillanatban elméjébe nem nyilall a megoldások lénye, maga.*
- Mai! *Csillannak fel a barnák megmentőt remélve barátnőjében, majd a sarkain majdnem száznyolcvan fokot fordulva a ház másik lakásának ajtaja felé irányítja magát. Némelyik napon tudja, hogy Mai általában nem is itt van, hanem az árvaházban tölti az idejét, nos, ez most nem az a nap. Határozott léptekkel siet oda az ajtóhoz, majd mielőtt átgondolna bármit is, dörömbölni kezd rajta.*
- Mai! Mai, nyisd ki az ajtót! Segítened kell! *Ha van bent valaki, akkor tisztán hallhatja a feketeség rimánkodását, na meg a nem szűnő kopogást. Kopog egyszer, még egyszer, majd még egyszer, egyre csak hangosabban és gyorsabban.*
- MAI! *Kiáltja el magát, majd fúj egy nagyot, és dühösen túr bele fekete tincseibe, kezeit duzzogva teszi csípőre, de csak addig, míg meg nem pihen egy kicsit.*
- Nyisd már ki! *Folytatja hamar a jajveszékelést és a kopogást is, úgy látszik nem adja fel. Mondjuk az igaz, hogy ha itthon is van a félvér lány, ennyi idő alatt még el sem érhetett az ajtóig, de ő csak töretlenül és egyre türelmetlenebbül várja a bebocsátást.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.22 18:43:26
3190. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-21 11:49:22
Üzenet elküldve: 2026-04-21 11:49:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Sub Rosa Panzió//
*Mindenféle áruval megpakolt szekér halad át csörögve-zörögve a Polgárnegyed utcáin. A szekér bakján egy ember férfi ül: komor, szótlan, láthatóan nem különösebben lelkes, de kezének mozdulatai, ahogy a szekeret irányítja, gondosságról és hozzáértésről árulkodnak. A kocsi derekában, a több ölnyi nyersre gyalult faáru mellé pakolt stramm dobozokon -szögeket rejthetnek, a csörgésből ítélve- egy gnóm ül. Térdén egyensúlyozza szétnyitott, bőrkötésű könyvecskéjét, miközben töprengve nézi hol a lapon látható skiccet-tervet, hol a faanyagot, hol az olajos rongyokat, amelyekbe csavarva más kovácsáru lapul.
Csak akkor rezzen fel csöndes gondolkozásából, mikor a kocsi ívesen bekanyarodik az egyik polgárnegyedi ház udvarára, hogy a ház mögött végre megálljon. Gyors mozdulattal csukja össze jegyzetelésre szolgáló könyvét és elsüllyeszti vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikben; majd ruganyosnak szánt, valójában kissé esetlen mozdulattal huppan le a földre a kocsi mellett. (Nincs az a pénz, NINCS AZ A PÉNZ, hogy megint hagyja, hogy Japher emelje le a kocsiderékról, mint valami gyereket!)*
- No, Campa uram, *sandít a Prefektus nagylelkűségéből kapott segítségére* akkor valahogy ide pakoljunk le.
*Kezével nagyjából elmutogatja hogy hova és milyen irányba szánja a fűrészárut, s nem is telik bele túl sok idő, a gyantás illatú anyag máris szépen lerakatolásra kerül. Persze, a kocsiról nem maga húzkodja le a holmit, hiszen fel sem éri azt; de Japher van olyan jó hozzá, hogy maga húzza-emeli-pakolja le a vásárfiát, s azt a gnóm kezébe adja, hogy az aztán oda és úgy pakolja le azt, ahogy neki csak tetszik. És valóban szemnek is tetsző, logikus, jól kitalált módon kerül minden le a kocsiról a földre, épp úgy rakva, ahogy arra majd a munka természetéből fakadón, sorra szükség is lesz.*
- Hát köszönöm a segítségét, Campa uram! *Felsandít a férfiúra, mikor már üres a kocsi. Eltűnődik rajta, hogy a fickó vajon tud-e mosolyogni is? Eddig még nem látta. Ránt egyet vaskos bőrkötényén hogy rendben álljon, majd jobbja eltűnik a rengeteg zseb egyikében, hogy némi kotorászás után végül az ember felé nyújtsa azt, búcsúzóul.* Mindenképp megemlítem majd Morthimer úrnak, hogy mekkora hasznomra volt a segítsége! Igazán köszönöm!
*És ha a férfi elfogadja a felé nyújtott jobbot, akkor egy rövid és határozott kézfogás után 10 aranyat talál a tenyerében.
Még megvárja amíg a kocsi kigördül az udvarból, utána fordul csak az áru felé. Előre-hátra hintázik kissé lábujjhegyen állva míg átgondolja a következő lépéseket, majd sarkaira zuttyanva kihúzza magát. ~Dologra!~, gondolja, és valóban el is indul, vissza, valamerre a város felé.
Hogy pontosan merre jár és mit csinál, az csak részben rejtély – a „merre” az kérdés marad annak, aki esetleg az ablakból leselkedve követi a gnóm tevékenységét, a „mit” viszont hamar válaszra talál. Könnyű: mikor visszatér jó fertályóra múlva, már maga mögött húzza riskaszerű kocsiját, amelynek szekrénye magában rejti megannyi szerszámát, eszközét, bizét-és-baszát amire csak szüksége lehet, és azt is, amire nem.
A kocsiját némi hümmögés után a lehető legprecízebben parkírozza le a földre pakolt áru mellett, majd rutinos mozdulatokkal kezdi szétnyitni és kipakolni a kocsiszekrényt, aminek eredményeképp rövidke, de annál több zötymörgéssel és csilingeléssel teli idő után máris felismerhető, hogy a kocsiból rögtönzött gnóm-műhelyt varázsolt, csak úgy, a Sub Rosa Fogadó szebb dolgokra is hivatott hátsó udvarán. És ha már felállt a műhely, akkor nem is pödörgeti a bajszát feleslegesen. Előhúzza jegyzetelésre szolgáló könyvét vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből, felüti azt az ablaktáblákra vonatkozó rajzoknál és számításoknál, majd a munka-asztalra teszi -ami polcként funkcionál, ha a piacon árul, és a kocsi felhajtott oldalaként, ha épp egyik helyről a másikra megy-, és még egyszer utoljára fölé hajol. Szemei szinte beisszák a részleteket, és bárki fogadhat rá, hogy a következő akár három napban vonásról vonásra pontosan fel tudná idézni azt.
Mikor elfordul a jegyzeteitől, mérőzsinórt és szénirónt vesz a kezeibe a kocsiszekrény egyik fiókjából, majd a faáruhoz lépve mérni és jelölni kezd. Ha valaki esetleg az ablakból leselkedve követi a gnóm tevékenységét, a következő időszakot bizony cefet unalmasnak találhatná.*
*Mindenféle áruval megpakolt szekér halad át csörögve-zörögve a Polgárnegyed utcáin. A szekér bakján egy ember férfi ül: komor, szótlan, láthatóan nem különösebben lelkes, de kezének mozdulatai, ahogy a szekeret irányítja, gondosságról és hozzáértésről árulkodnak. A kocsi derekában, a több ölnyi nyersre gyalult faáru mellé pakolt stramm dobozokon -szögeket rejthetnek, a csörgésből ítélve- egy gnóm ül. Térdén egyensúlyozza szétnyitott, bőrkötésű könyvecskéjét, miközben töprengve nézi hol a lapon látható skiccet-tervet, hol a faanyagot, hol az olajos rongyokat, amelyekbe csavarva más kovácsáru lapul.
Csak akkor rezzen fel csöndes gondolkozásából, mikor a kocsi ívesen bekanyarodik az egyik polgárnegyedi ház udvarára, hogy a ház mögött végre megálljon. Gyors mozdulattal csukja össze jegyzetelésre szolgáló könyvét és elsüllyeszti vaskos bőrkötényének megannyi zsebe közül az egyikben; majd ruganyosnak szánt, valójában kissé esetlen mozdulattal huppan le a földre a kocsi mellett. (Nincs az a pénz, NINCS AZ A PÉNZ, hogy megint hagyja, hogy Japher emelje le a kocsiderékról, mint valami gyereket!)*
- No, Campa uram, *sandít a Prefektus nagylelkűségéből kapott segítségére* akkor valahogy ide pakoljunk le.
*Kezével nagyjából elmutogatja hogy hova és milyen irányba szánja a fűrészárut, s nem is telik bele túl sok idő, a gyantás illatú anyag máris szépen lerakatolásra kerül. Persze, a kocsiról nem maga húzkodja le a holmit, hiszen fel sem éri azt; de Japher van olyan jó hozzá, hogy maga húzza-emeli-pakolja le a vásárfiát, s azt a gnóm kezébe adja, hogy az aztán oda és úgy pakolja le azt, ahogy neki csak tetszik. És valóban szemnek is tetsző, logikus, jól kitalált módon kerül minden le a kocsiról a földre, épp úgy rakva, ahogy arra majd a munka természetéből fakadón, sorra szükség is lesz.*
- Hát köszönöm a segítségét, Campa uram! *Felsandít a férfiúra, mikor már üres a kocsi. Eltűnődik rajta, hogy a fickó vajon tud-e mosolyogni is? Eddig még nem látta. Ránt egyet vaskos bőrkötényén hogy rendben álljon, majd jobbja eltűnik a rengeteg zseb egyikében, hogy némi kotorászás után végül az ember felé nyújtsa azt, búcsúzóul.* Mindenképp megemlítem majd Morthimer úrnak, hogy mekkora hasznomra volt a segítsége! Igazán köszönöm!
*És ha a férfi elfogadja a felé nyújtott jobbot, akkor egy rövid és határozott kézfogás után 10 aranyat talál a tenyerében.
Még megvárja amíg a kocsi kigördül az udvarból, utána fordul csak az áru felé. Előre-hátra hintázik kissé lábujjhegyen állva míg átgondolja a következő lépéseket, majd sarkaira zuttyanva kihúzza magát. ~Dologra!~, gondolja, és valóban el is indul, vissza, valamerre a város felé.
Hogy pontosan merre jár és mit csinál, az csak részben rejtély – a „merre” az kérdés marad annak, aki esetleg az ablakból leselkedve követi a gnóm tevékenységét, a „mit” viszont hamar válaszra talál. Könnyű: mikor visszatér jó fertályóra múlva, már maga mögött húzza riskaszerű kocsiját, amelynek szekrénye magában rejti megannyi szerszámát, eszközét, bizét-és-baszát amire csak szüksége lehet, és azt is, amire nem.
A kocsiját némi hümmögés után a lehető legprecízebben parkírozza le a földre pakolt áru mellett, majd rutinos mozdulatokkal kezdi szétnyitni és kipakolni a kocsiszekrényt, aminek eredményeképp rövidke, de annál több zötymörgéssel és csilingeléssel teli idő után máris felismerhető, hogy a kocsiból rögtönzött gnóm-műhelyt varázsolt, csak úgy, a Sub Rosa Fogadó szebb dolgokra is hivatott hátsó udvarán. És ha már felállt a műhely, akkor nem is pödörgeti a bajszát feleslegesen. Előhúzza jegyzetelésre szolgáló könyvét vaskos bőrköténye megannyi zsebe közül az egyikből, felüti azt az ablaktáblákra vonatkozó rajzoknál és számításoknál, majd a munka-asztalra teszi -ami polcként funkcionál, ha a piacon árul, és a kocsi felhajtott oldalaként, ha épp egyik helyről a másikra megy-, és még egyszer utoljára fölé hajol. Szemei szinte beisszák a részleteket, és bárki fogadhat rá, hogy a következő akár három napban vonásról vonásra pontosan fel tudná idézni azt.
Mikor elfordul a jegyzeteitől, mérőzsinórt és szénirónt vesz a kezeibe a kocsiszekrény egyik fiókjából, majd a faáruhoz lépve mérni és jelölni kezd. Ha valaki esetleg az ablakból leselkedve követi a gnóm tevékenységét, a következő időszakot bizony cefet unalmasnak találhatná.*
3189. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:39:04
Üzenet elküldve: 2026-04-18 10:39:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
*Hallgatja Muzomgo szavait, s ugyan jelét nem mutatja, de valamiféle csalódottságnak mondaná azt, amit érezni kezd a hallottak nyomán. Vakon hinni és elfogadni azt, hogy Eeyr élet-halál kérdésekről döntsön ideje korán, sokkal inkább hangzik úgy, mint amit az Arctalan híveiből nézett volna ki, nem egy papból, aki a fény istennőjének szentelte egész életét. Éppen ezért nem mond már semmi újat, csupán bólint a köszönetnyilvánításra, véleménye azonban egyértelmű. Eeyr rossz döntést hozott, amikor magához szólított egy olyan embert, kinek bölcsességére, szeretetére, tanításaira még szüksége lett volna valaki másnak.
Néhány pillanattal később azonban már ő az, aki kissé butának érzi magát, miután egy rövid, lényegre törő választ kap csupán arra, amivel azt próbálta meg elérni, hogy egy kicsit sajnálják. Kékes-zöld íriszeivel megszeppenten pislog, kissé még el is fordul, hogy ne lássák rajta a zavarát. Tekintetét csak akkor fordítja vissza Muzomgo felé, mikor a torokköszörülést hallja.*
- Azt hiszem, megvan, honnan ered a sárkányokról szóló legendák nagyja *kuncogja halkan, ahogy elképzeli a tüzet okádó, részeg népséget, vagy legalábbis azt, ahogy azt hiszik magukról illuminált állapotban, hogy ők maguk a sárkányok. Milyen kár, hogy az ő gyerekkorából kimaradtak ezek a muris esték, helyette megfásult apácák között tölthette az idejét...
A férfi lelkesedése mosolyt csal az arcára, ahogy neki is feltűnik, mennyire ért mindahhoz, amiről beszél. Ajkai szóra nyílnak, mikor érzékeli, hogy neki kéne kisegítenie a másikat, de fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, így egészen kellemetlennek éli meg a pillanatot, míg Muzomgo a legyintéssel meg nem menti a további kínos másodpercektől. Azt persze tudja, hogy akkor is mondania kellene valamit.*
- Jó neked, hogy ilyen sokat láttál már a világból. Tudod, a nemesekről azt hinnék, hogy aranyéletük van, és nem csak a pénz miatt. ~Ezt most komolyan én mondom?~ Nem igaz. Az életünk sokszor olyan, mint egy ketrec. Szabadulnánk belőle, de a rengeteg kötöttség, szabály és feladat miatt nem lehet. Tőlünk túl szigorúan várnak el túl sok mindent, ami sokszor nehéz, és emiatt érezzük magunkat bezárva. *Valójában a saját, templomban élt életéről mesél, ezért megy neki ilyen könnyedén, de valamiért úgy érzi, ez a történet egészen jól működik arra is, mintha a nemesek mindennapjairól beszélne. Végül is, senki nem tudja, hogy élnek valójában a négy fal közt a nemesek, nem igaz?*
- Mindenesetre, ha be tudsz szerezni egy keveset abból a Lángorkánból, vagy miből, keress meg, jó pénzért megveszem! Szívesen megviccelném vele a húgom. *Mosolyog hálásan, majd maga elé pillant, ahol a házak közül kiérve már láthatják feltűnni a város főterét.*
- Te mit fogsz csinálni, miután elköszöntünk egymástól? *Kérdezi sejtelmesen, jelezve, hogy hamarosan elválnak útjaik. Legalábbis nem örülne neki, ha Muzomgo rájönne, hogy a nemeskisasszonynak egy főtéri fogadóban van a szállása.*
*Hallgatja Muzomgo szavait, s ugyan jelét nem mutatja, de valamiféle csalódottságnak mondaná azt, amit érezni kezd a hallottak nyomán. Vakon hinni és elfogadni azt, hogy Eeyr élet-halál kérdésekről döntsön ideje korán, sokkal inkább hangzik úgy, mint amit az Arctalan híveiből nézett volna ki, nem egy papból, aki a fény istennőjének szentelte egész életét. Éppen ezért nem mond már semmi újat, csupán bólint a köszönetnyilvánításra, véleménye azonban egyértelmű. Eeyr rossz döntést hozott, amikor magához szólított egy olyan embert, kinek bölcsességére, szeretetére, tanításaira még szüksége lett volna valaki másnak.
Néhány pillanattal később azonban már ő az, aki kissé butának érzi magát, miután egy rövid, lényegre törő választ kap csupán arra, amivel azt próbálta meg elérni, hogy egy kicsit sajnálják. Kékes-zöld íriszeivel megszeppenten pislog, kissé még el is fordul, hogy ne lássák rajta a zavarát. Tekintetét csak akkor fordítja vissza Muzomgo felé, mikor a torokköszörülést hallja.*
- Azt hiszem, megvan, honnan ered a sárkányokról szóló legendák nagyja *kuncogja halkan, ahogy elképzeli a tüzet okádó, részeg népséget, vagy legalábbis azt, ahogy azt hiszik magukról illuminált állapotban, hogy ők maguk a sárkányok. Milyen kár, hogy az ő gyerekkorából kimaradtak ezek a muris esték, helyette megfásult apácák között tölthette az idejét...
A férfi lelkesedése mosolyt csal az arcára, ahogy neki is feltűnik, mennyire ért mindahhoz, amiről beszél. Ajkai szóra nyílnak, mikor érzékeli, hogy neki kéne kisegítenie a másikat, de fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, így egészen kellemetlennek éli meg a pillanatot, míg Muzomgo a legyintéssel meg nem menti a további kínos másodpercektől. Azt persze tudja, hogy akkor is mondania kellene valamit.*
- Jó neked, hogy ilyen sokat láttál már a világból. Tudod, a nemesekről azt hinnék, hogy aranyéletük van, és nem csak a pénz miatt. ~Ezt most komolyan én mondom?~ Nem igaz. Az életünk sokszor olyan, mint egy ketrec. Szabadulnánk belőle, de a rengeteg kötöttség, szabály és feladat miatt nem lehet. Tőlünk túl szigorúan várnak el túl sok mindent, ami sokszor nehéz, és emiatt érezzük magunkat bezárva. *Valójában a saját, templomban élt életéről mesél, ezért megy neki ilyen könnyedén, de valamiért úgy érzi, ez a történet egészen jól működik arra is, mintha a nemesek mindennapjairól beszélne. Végül is, senki nem tudja, hogy élnek valójában a négy fal közt a nemesek, nem igaz?*
- Mindenesetre, ha be tudsz szerezni egy keveset abból a Lángorkánból, vagy miből, keress meg, jó pénzért megveszem! Szívesen megviccelném vele a húgom. *Mosolyog hálásan, majd maga elé pillant, ahol a házak közül kiérve már láthatják feltűnni a város főterét.*
- Te mit fogsz csinálni, miután elköszöntünk egymástól? *Kérdezi sejtelmesen, jelezve, hogy hamarosan elválnak útjaik. Legalábbis nem örülne neki, ha Muzomgo rájönne, hogy a nemeskisasszonynak egy főtéri fogadóban van a szállása.*
3188. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:19:09
Üzenet elküldve: 2026-04-16 23:19:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
-Nincs olyan, hogy becsületes, ha kereskedőről van szó, szegény macskafülő piaci leányt is kiraboltad volna! Mondjuk előbb ő téged, de ez nem változtat a lényegen! -*felgyűrűzött ujjával az ork felé bök*- Itt te vagy a gonosz, Cagon, nem én! Én csak az inasod akarok lenni, te vagy a szőrösszívű, aki nem enged! Pedig milyen boldogok lennénk együtt! Szép életünk lenne, csak te, és én, és ez a…lepárló, meg mindenféle jóság, mondjuk egy kiscica az egerek és patkányok ellen! Elmennénk az erdőbe is, és mindenhova máshova, néha pipáznánk együtt, befesteném a hajad, ha őszülsz már, ilyenek! Hidd el, jó életed lenne velem! De nem főznék rád, mert…hát főzni azt nem tudok! -*vallja meg joviális, bocsánatkérő mosollyal*- Jóravaló orknak tűnsz, sajnálnám, ha kimúlnál a kosztomtól. Hascsikarást sem kívánok neked!
*A kardpaskolásra tekintete követi a lapát tenyeret, érdeklődve vizslatja a pengét. Tetszik neki, ahogy csillan, ahogy zörög. Megjegyzi magában, az ork inkább tűnik haramiának, vagy simlisnek, mint sem tisztességes kereskedőnek, vagy méltóságteljes alkimista mesternek. Azt is sejti, sok van még a másik tarsolyában, az ork legalább olyan réteges, mint egy hagyma. És talán olyan büdös is, ha megvágják..egy biztos, megsiratni megfogja még a leánykát, mert Thalyssa az adott pillanatban szinte biztos abban, ő előtte két lehetőség áll, vagy tolvaj lesz, vagy Targhed inasa. Aztán meg ő nem akar tolvaj lenni, ő a tisztességes cserére esküdik: tisztességesen elveszi amit akar, cserébe meg hagy valamit, amit gondol, – leginkább tapasztalatot és tanulásgot!
Nem kell neki kétszer mondani, készségesen siet a ládához, hogy sorra cipelje oda a mesterembernek a hozzávalókat. Nem rest, kérdez, ismételget, a növényeket megszagolja, morzsolgatja, amelyiket teheti, meg is kóstolja. Elraktároz mindent a fejében.*
-Láttam…Ismertem egyet, valahol a másik vidéken. Toghvannak hívták. Jámbor volt. Mondjuk ő nem volt olyan cifra, mint te. Ezért sem féltem tőled. Velem még nem volt rossz a fajtád, és hogy őszinte legyek egyetlen sem masírozott be az erdőnkbe. Nem akartak minket vasra verni, megkínozni, fára húzni vagy tűzre dobni. Ránk feküdni sem akartak -*támaszkodik az asztalnak, egyre csak nézve az alkotást.*- Nene egyik lányára rágyújtották az emberek a házát. Nyolc másik nővérét meg felhúzatta a földesúr az erdő határát jelölő tölgyfákra, mert a gyereke megakadt az asszonyában és mindkettő elhalt. Az asszonya tizenhárom nyarat látott, mit tehet a bába arról, ha keskeny a csípője a leánynak!
*Kifejezéstelen arccal beszél, nem tűnik úgy, mint akit felzaklat a mondandója, vagy érzi a súlyát. Az igazság az, ő ebben nőtt fel, számára természetes az, ami a törzsével történik, ahogy velük viselkednek. Tudja milyen a világ, ezért azt is tudja, vigyáznia kell magára. Ezért olyan, amilyen. Akár a macskák, ha kell fúj, ha kell simul. Hízelkedik, lop vagy menekül, de túlél.*
- Veled nagyobb biztonságban vagyok, mint bármelyik emberrel lehetnék, mert rólad tudom, hogy nem bántanál. Tudod milyen az, mikor csúnyán bánnak veled, ezért te nem bánnál velem csúnyán. És ha mégis…
*De a választ már nem kapja meg az ork. Thalyssa igazat mondott, valóban jó inas. Csak akkor beszél, mikor úgy ítéli meg, van rá tér és lehetőség, azaz nem zavar. Mélyebben nem avatja már be az orkot az életébe és a törzséhez kapcsolódó történetekbe, vagy hiedelemvilágába, sokkal inkább faggatja a főzetek színéről, összetételéről, illetve arról, mi mire való és mit főznek a Városőrségnek. Minek kell nekik egyáltalán ennyi főzet. Miért nincs nekik saját szakácsuk, ha ennyi italra van szükségük.
Aztán nagyot kordul a gyomra, így valahol félúton kisír némi elemózsiát, melyet teljes mértékben kész megosztani az orkkal. Nem hazudott, tényleg nem eszik sokat. Mármint…Cagonhoz képest nem. A saját méretéhez képest igen, de hát fejlődő szervezet még, melyet nem rest az orkkal is tudatni, ha amaz esetlegesen megszólná a mennyiségért. Végül hatalmas ásítással adja látens mestere tudására, az a briliáns elme bizony elfáradt.
Valahol a tűz mellett rendezi el magának a rögtönzött nyoszolyát úgy, ahogy Apácskától és a Rigótól eltanulta. Ha talál rongyokat, anyagokat, hát fészekszerű vackot fon-hajt magának, azt rendezi a meleg közelébe, abba kuporodik. Kerekre húzza magát, a farkasbundát magára teríti, az alatt fészkelődik el kényelmesen. Hallgatva a pattogását hamar elnyomja az álom, hiszen hosszú volt a napja, ám a nyugalma nem tart sokáig.*
//Napváltás//
*Szárnycsapkodás, károgás. Egyre erősödő károgás, vörös szemek a sötétségben. Hideg van, a mellkasára nyomasztó érzés telepszik. Ismét kárognak, egyre hangosabban, ő pedig futásnak ered. Nem hall semmit a hollókon kívül. Hollók ezek? Vagy varjak?
Nehéz, tömör, meleg tárgy -vagy lény- csapódik ismét a testének úgy, ahogy korábban a kikötői éber álmában. Érzi, ahogy bordán találja, érzi, ahogy elveszíti az egyensúlyát és hatalmasat esik. Az esés bukfencbe torkollik, hogy aztán marionett bábuhoz hasonló terpeszbe érkezzen valami sötét, posványos helyre. A rothadás és az enyészet fojtogatóan járja át a közeget. Tenyereit lomhán emeli fel, hisz eddig azon támaszkodott. Rájuk pillant, a rúnái nedvesen csillannak a sötétségben. Meleg, nyirkos… a tompa fény felé emeli a tenyereit, csak akkor látja, vörösek. Sebesen kapja le a fejét, igyekszik felnyomni magát talpra, ám a mocsár nem akarja engedni. Bokáig süpped a vöröslő, vérrel keveredő sárban. A köd erős, kicsavart, istentelen fák sziluettjei emelkednek fenyegetően felé. A félelem szinte megbénítja, mégis lép. Megindul a sötétségben. A csönd fojtogató, szinte süketítő. Aztán feldörren valami, a nevén szólítja*
„- Ideje indulni.”
*Thalyssa a rémálomtól még vakul, értetlenül pislog Cagonra, alig észrevehetően reszket a bunda alatt, bár ez betudható a reggeli hűvösnek is. Jó pár percbe beletelik, míg a kislány realizálja, amit látott nem a valóság, ő pedig az ork raktárának biztonságában van, távol a mocsártól és a sötétségtől. A fészket hátrahagyja, rövid idő alatt elrendezi magát – a haját, a ruháját, a bundát magán és a csontékszereket, melyek a haját, fülét díszítik. Érzi, leverte a víz, így sután, kelletlenül törölgeti át a tarkóját és hátát -amennyire eléri- a zsebéből előkerülő hímzett kendőcskével, hogy aztán ismét eldugva azt kövesse Cagont a bakra. Az álmáról nem mesél, ám kifejezetten szótlan. Gubbasztva zötyköldőik a másik mellett, indokolatlanul közel ülve hozzá, mintha a hegyomlás jelenlétében keresné a biztonságot. Talán úgy is van. Ám az is lehet csak, Thalyssa nem az a „reggeli típus”. *
-Nincs olyan, hogy becsületes, ha kereskedőről van szó, szegény macskafülő piaci leányt is kiraboltad volna! Mondjuk előbb ő téged, de ez nem változtat a lényegen! -*felgyűrűzött ujjával az ork felé bök*- Itt te vagy a gonosz, Cagon, nem én! Én csak az inasod akarok lenni, te vagy a szőrösszívű, aki nem enged! Pedig milyen boldogok lennénk együtt! Szép életünk lenne, csak te, és én, és ez a…lepárló, meg mindenféle jóság, mondjuk egy kiscica az egerek és patkányok ellen! Elmennénk az erdőbe is, és mindenhova máshova, néha pipáznánk együtt, befesteném a hajad, ha őszülsz már, ilyenek! Hidd el, jó életed lenne velem! De nem főznék rád, mert…hát főzni azt nem tudok! -*vallja meg joviális, bocsánatkérő mosollyal*- Jóravaló orknak tűnsz, sajnálnám, ha kimúlnál a kosztomtól. Hascsikarást sem kívánok neked!
*A kardpaskolásra tekintete követi a lapát tenyeret, érdeklődve vizslatja a pengét. Tetszik neki, ahogy csillan, ahogy zörög. Megjegyzi magában, az ork inkább tűnik haramiának, vagy simlisnek, mint sem tisztességes kereskedőnek, vagy méltóságteljes alkimista mesternek. Azt is sejti, sok van még a másik tarsolyában, az ork legalább olyan réteges, mint egy hagyma. És talán olyan büdös is, ha megvágják..egy biztos, megsiratni megfogja még a leánykát, mert Thalyssa az adott pillanatban szinte biztos abban, ő előtte két lehetőség áll, vagy tolvaj lesz, vagy Targhed inasa. Aztán meg ő nem akar tolvaj lenni, ő a tisztességes cserére esküdik: tisztességesen elveszi amit akar, cserébe meg hagy valamit, amit gondol, – leginkább tapasztalatot és tanulásgot!
Nem kell neki kétszer mondani, készségesen siet a ládához, hogy sorra cipelje oda a mesterembernek a hozzávalókat. Nem rest, kérdez, ismételget, a növényeket megszagolja, morzsolgatja, amelyiket teheti, meg is kóstolja. Elraktároz mindent a fejében.*
-Láttam…Ismertem egyet, valahol a másik vidéken. Toghvannak hívták. Jámbor volt. Mondjuk ő nem volt olyan cifra, mint te. Ezért sem féltem tőled. Velem még nem volt rossz a fajtád, és hogy őszinte legyek egyetlen sem masírozott be az erdőnkbe. Nem akartak minket vasra verni, megkínozni, fára húzni vagy tűzre dobni. Ránk feküdni sem akartak -*támaszkodik az asztalnak, egyre csak nézve az alkotást.*- Nene egyik lányára rágyújtották az emberek a házát. Nyolc másik nővérét meg felhúzatta a földesúr az erdő határát jelölő tölgyfákra, mert a gyereke megakadt az asszonyában és mindkettő elhalt. Az asszonya tizenhárom nyarat látott, mit tehet a bába arról, ha keskeny a csípője a leánynak!
*Kifejezéstelen arccal beszél, nem tűnik úgy, mint akit felzaklat a mondandója, vagy érzi a súlyát. Az igazság az, ő ebben nőtt fel, számára természetes az, ami a törzsével történik, ahogy velük viselkednek. Tudja milyen a világ, ezért azt is tudja, vigyáznia kell magára. Ezért olyan, amilyen. Akár a macskák, ha kell fúj, ha kell simul. Hízelkedik, lop vagy menekül, de túlél.*
- Veled nagyobb biztonságban vagyok, mint bármelyik emberrel lehetnék, mert rólad tudom, hogy nem bántanál. Tudod milyen az, mikor csúnyán bánnak veled, ezért te nem bánnál velem csúnyán. És ha mégis…
*De a választ már nem kapja meg az ork. Thalyssa igazat mondott, valóban jó inas. Csak akkor beszél, mikor úgy ítéli meg, van rá tér és lehetőség, azaz nem zavar. Mélyebben nem avatja már be az orkot az életébe és a törzséhez kapcsolódó történetekbe, vagy hiedelemvilágába, sokkal inkább faggatja a főzetek színéről, összetételéről, illetve arról, mi mire való és mit főznek a Városőrségnek. Minek kell nekik egyáltalán ennyi főzet. Miért nincs nekik saját szakácsuk, ha ennyi italra van szükségük.
Aztán nagyot kordul a gyomra, így valahol félúton kisír némi elemózsiát, melyet teljes mértékben kész megosztani az orkkal. Nem hazudott, tényleg nem eszik sokat. Mármint…Cagonhoz képest nem. A saját méretéhez képest igen, de hát fejlődő szervezet még, melyet nem rest az orkkal is tudatni, ha amaz esetlegesen megszólná a mennyiségért. Végül hatalmas ásítással adja látens mestere tudására, az a briliáns elme bizony elfáradt.
Valahol a tűz mellett rendezi el magának a rögtönzött nyoszolyát úgy, ahogy Apácskától és a Rigótól eltanulta. Ha talál rongyokat, anyagokat, hát fészekszerű vackot fon-hajt magának, azt rendezi a meleg közelébe, abba kuporodik. Kerekre húzza magát, a farkasbundát magára teríti, az alatt fészkelődik el kényelmesen. Hallgatva a pattogását hamar elnyomja az álom, hiszen hosszú volt a napja, ám a nyugalma nem tart sokáig.*
//Napváltás//
*Szárnycsapkodás, károgás. Egyre erősödő károgás, vörös szemek a sötétségben. Hideg van, a mellkasára nyomasztó érzés telepszik. Ismét kárognak, egyre hangosabban, ő pedig futásnak ered. Nem hall semmit a hollókon kívül. Hollók ezek? Vagy varjak?
Nehéz, tömör, meleg tárgy -vagy lény- csapódik ismét a testének úgy, ahogy korábban a kikötői éber álmában. Érzi, ahogy bordán találja, érzi, ahogy elveszíti az egyensúlyát és hatalmasat esik. Az esés bukfencbe torkollik, hogy aztán marionett bábuhoz hasonló terpeszbe érkezzen valami sötét, posványos helyre. A rothadás és az enyészet fojtogatóan járja át a közeget. Tenyereit lomhán emeli fel, hisz eddig azon támaszkodott. Rájuk pillant, a rúnái nedvesen csillannak a sötétségben. Meleg, nyirkos… a tompa fény felé emeli a tenyereit, csak akkor látja, vörösek. Sebesen kapja le a fejét, igyekszik felnyomni magát talpra, ám a mocsár nem akarja engedni. Bokáig süpped a vöröslő, vérrel keveredő sárban. A köd erős, kicsavart, istentelen fák sziluettjei emelkednek fenyegetően felé. A félelem szinte megbénítja, mégis lép. Megindul a sötétségben. A csönd fojtogató, szinte süketítő. Aztán feldörren valami, a nevén szólítja*
„- Ideje indulni.”
*Thalyssa a rémálomtól még vakul, értetlenül pislog Cagonra, alig észrevehetően reszket a bunda alatt, bár ez betudható a reggeli hűvösnek is. Jó pár percbe beletelik, míg a kislány realizálja, amit látott nem a valóság, ő pedig az ork raktárának biztonságában van, távol a mocsártól és a sötétségtől. A fészket hátrahagyja, rövid idő alatt elrendezi magát – a haját, a ruháját, a bundát magán és a csontékszereket, melyek a haját, fülét díszítik. Érzi, leverte a víz, így sután, kelletlenül törölgeti át a tarkóját és hátát -amennyire eléri- a zsebéből előkerülő hímzett kendőcskével, hogy aztán ismét eldugva azt kövesse Cagont a bakra. Az álmáról nem mesél, ám kifejezetten szótlan. Gubbasztva zötyköldőik a másik mellett, indokolatlanul közel ülve hozzá, mintha a hegyomlás jelenlétében keresné a biztonságot. Talán úgy is van. Ám az is lehet csak, Thalyssa nem az a „reggeli típus”. *
3187. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 17:03:53
Üzenet elküldve: 2026-04-16 17:03:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az istennő szolgálatában//
– Az lehet. * Helyesel a kisasszony szavaira, habár érezhetően nem teljes egyetértéssel. Kicsit elgondolkodik a hallottakon, majd megrázza a fejét. *
– Nem. Az istennő pontosan tudja, mikor kell távoznunk. * Teszi ezzel egyértelművé, hogy ebben a témában nem igazán lehet megbillenteni az álláspontját. Ami azt illeti, kevés olyan dolog van, amiben egykönnyen meg lehetne változtatni Muzomgo véleményét. *
– De… Köszönöm. * Azért próbálja értékelni a lány együttérzését. Egy pillanatra valóban eszébe jut, hogy még mennyi mindent tanulhatott volna Mesterétől, és milyen jókat ehettek és alhattak volna útszéli fogadókban; de aztán az is eszébe jut, amikor meg lett verve. Az a rész egyáltalán nem hiányzik a múltból. Megrázza fejét, hogy kizavarja fejéből a felesleges gondolatokat – elvégre hallottakat feltámasztani még a legnagyobb mágusoknak sem sikerült még. Sokan próbálkoztak már vele, de legjobb tudása szerint legfeljebb lidérces szörnyeket sikerült kétlábra állítaniuk a múltban.
Teysus és a sör kapcsolata most valahogy jobb témának tűnik neki is. Ám még mielőtt válaszolhatna a kérdésre, előbb az útirányt kell megbeszélniük. *
– Nincs ellenvetésem. * Mondja egyszerűen, mintha a színjáték nagyját meg sem hallotta volna. A lényeg, hogy a polgárnegyeden, s nem pedig a romvároson át mennek a főtérre. *
– Nos… * Megköszörüli a torkát. *
– Odahaza nem volt más, mint a színtelen-szagtalan grúg, amit egy ottani növény gumójából készítettek, és úgy fejre lehet tőle állni, mint az ork-pálinkától. Ilyen az én népem is: kevesen vagyunk, a legtöbben nem is hallottak még rólunk a nagyvilágban, de ha meg kell védenünk magunkat, keményebbek vagyunk, mint a szikla! Kemények és nehezen kiismerhetők vagyunk! Aztán ott van a wegtoreniek sajátja. A rum, a lángorkán, amitől még tüzet is okád, aki eleget iszik! Na, meg persze a törpe sör, ami van olyan erős, mint az előbbiek. Tüzes népek, mit ne mondjak! * Ahhoz képest, hogy az imént mesélte el, hogy még sört se nagyon iszik, egész jól tájékozott a különböző városok gasztronómiájában. Neki is feltűnik, hogy milyen nagy hévvel vetette magát bele a témába, és most tart egy kis szünetet, ami után próbálja rövidre zárni a végét. *
– Persze nem jártam még mindenfelé, de lefogadnám, hogy Lihanechben édeskés borokat isznak. Artheniorban meg, nos… * Egy ideig próbálja megtalálni a megfelelő szót, ami nem túl sértő az arthenioriakra nézve, de azért igaz is – ezen a ponton reméli, hogy kap egy kis segítséget, bár nem számít rá a nemes hölgytől. Végül csak legyint. *
– Az olyan, amilyen. * Fejezi be végül sokatmondóan a mondatát, amennyiben nem sikerült közös erővel valami találóbb megfogalmazást kitalálni rá. *
– De elég is az italokból, nem akarlak ezzel untatni… Meg aztán nem is vagyok akkora szakértő. Nézd csak, az ott már a főtér!
– Az lehet. * Helyesel a kisasszony szavaira, habár érezhetően nem teljes egyetértéssel. Kicsit elgondolkodik a hallottakon, majd megrázza a fejét. *
– Nem. Az istennő pontosan tudja, mikor kell távoznunk. * Teszi ezzel egyértelművé, hogy ebben a témában nem igazán lehet megbillenteni az álláspontját. Ami azt illeti, kevés olyan dolog van, amiben egykönnyen meg lehetne változtatni Muzomgo véleményét. *
– De… Köszönöm. * Azért próbálja értékelni a lány együttérzését. Egy pillanatra valóban eszébe jut, hogy még mennyi mindent tanulhatott volna Mesterétől, és milyen jókat ehettek és alhattak volna útszéli fogadókban; de aztán az is eszébe jut, amikor meg lett verve. Az a rész egyáltalán nem hiányzik a múltból. Megrázza fejét, hogy kizavarja fejéből a felesleges gondolatokat – elvégre hallottakat feltámasztani még a legnagyobb mágusoknak sem sikerült még. Sokan próbálkoztak már vele, de legjobb tudása szerint legfeljebb lidérces szörnyeket sikerült kétlábra állítaniuk a múltban.
Teysus és a sör kapcsolata most valahogy jobb témának tűnik neki is. Ám még mielőtt válaszolhatna a kérdésre, előbb az útirányt kell megbeszélniük. *
– Nincs ellenvetésem. * Mondja egyszerűen, mintha a színjáték nagyját meg sem hallotta volna. A lényeg, hogy a polgárnegyeden, s nem pedig a romvároson át mennek a főtérre. *
– Nos… * Megköszörüli a torkát. *
– Odahaza nem volt más, mint a színtelen-szagtalan grúg, amit egy ottani növény gumójából készítettek, és úgy fejre lehet tőle állni, mint az ork-pálinkától. Ilyen az én népem is: kevesen vagyunk, a legtöbben nem is hallottak még rólunk a nagyvilágban, de ha meg kell védenünk magunkat, keményebbek vagyunk, mint a szikla! Kemények és nehezen kiismerhetők vagyunk! Aztán ott van a wegtoreniek sajátja. A rum, a lángorkán, amitől még tüzet is okád, aki eleget iszik! Na, meg persze a törpe sör, ami van olyan erős, mint az előbbiek. Tüzes népek, mit ne mondjak! * Ahhoz képest, hogy az imént mesélte el, hogy még sört se nagyon iszik, egész jól tájékozott a különböző városok gasztronómiájában. Neki is feltűnik, hogy milyen nagy hévvel vetette magát bele a témába, és most tart egy kis szünetet, ami után próbálja rövidre zárni a végét. *
– Persze nem jártam még mindenfelé, de lefogadnám, hogy Lihanechben édeskés borokat isznak. Artheniorban meg, nos… * Egy ideig próbálja megtalálni a megfelelő szót, ami nem túl sértő az arthenioriakra nézve, de azért igaz is – ezen a ponton reméli, hogy kap egy kis segítséget, bár nem számít rá a nemes hölgytől. Végül csak legyint. *
– Az olyan, amilyen. * Fejezi be végül sokatmondóan a mondatát, amennyiben nem sikerült közös erővel valami találóbb megfogalmazást kitalálni rá. *
– De elég is az italokból, nem akarlak ezzel untatni… Meg aztán nem is vagyok akkora szakértő. Nézd csak, az ott már a főtér!
3186. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-16 13:37:19
Üzenet elküldve: 2026-04-16 13:37:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nem semmi monológot kap a lánytól. Ha megkérdeznék váltig állítaná, hogy csak a miheztartást végett vesz levegőt, mert amúgy semmi szüksége rá. Mint valami furcsa élőlény, aki ilyen életstílushoz szokott. Akkor nevet fel igazán, amikor ő is feltűnik ebben a történetben, mint az, aki meggyújtotta a kanócot. *
- Nem semmi. Csődbe vinnél egy becsületes orkot, mert nem lehetsz inas?
* Bár tudja, hogy ilyen felállást követve semmilyen bíró nem lincselné meg, de ha csak a mostani veszélyhelyzetre gondol, el tudja képzelni, hogy csak azért is bezárják. Megjátszott hangon teszi fel a kérdést. Mintha teljesen váratlanul és érzékeny ponton érintené, holott legbelül csak nevet az egészre. *
- Láttál már más orkot?
* Teszi fel egyszerűen a kérdést, majd folytatja. *
- Megvannak a módszereim, hogy megvédjem a saját szállítmányom.
* Mondja, közben az oldalán lévő kardjára csap néhányat. Úgy érzi, arcát külön már nem kell kiemelnie hozzá. Aki ki akarja rabolni, az azután is ki fogja, a kérdés, hogy Cagon mennyire fogja magát hagyni. *
- Azokból a ládákból idehozhatod a dolgokat.
* Mutat az egyik ládára. Annak a tartalma sem lesz senkinek sem meglepetés, növények. Ha folyamatosan hozza, úgy folyamatosan készíti a többit. *
//Napváltás//
* Már a korai órákban nagy tevékenykedések folynak a raktár belterében. A nap még alig világítja be az utcákat, s a legtöbb helyen még mindig az esti hideg dacol. Sokkal nagyobb a nyüzsgölődés, mint annak idején, de mit is várhatna? Az egész városban riadóztatnak már egy ideje. Máskülönben nem tudnák megmagyarázni a sok menekültet, márpedig azok nem kis vizet zavarnak a helyieknek. Az orkot különösebben nem zavarja, ha nem állnak az útjába. Kisebb, ám már sokkal vastagabb dobozokat igyekszik felpakolni a szekérre. Nincs sok láda, csodára egy város nem fog menni ezzel, de aki továbbra is kapaszkodik az életbe, azokat kihúzhatja a halál markából. Thalyssa biztos alszik ezekben a korai órákban. Talán az embergyerekek alszanak a legtöbbet, így fel is ébreszti ha megtalálja. *
- Ideje indulni.
* Mondja és ha a lány indulásra kész, úgy a szekérre felpattanva ki is hajtanak az utcákra. Üresen hagyják ott a raktárat. Minden nyersanyag feldolgozásra került a lehető legjobb minőségben, amit elérhetett ilyen körülmények között. *
* Nem semmi monológot kap a lánytól. Ha megkérdeznék váltig állítaná, hogy csak a miheztartást végett vesz levegőt, mert amúgy semmi szüksége rá. Mint valami furcsa élőlény, aki ilyen életstílushoz szokott. Akkor nevet fel igazán, amikor ő is feltűnik ebben a történetben, mint az, aki meggyújtotta a kanócot. *
- Nem semmi. Csődbe vinnél egy becsületes orkot, mert nem lehetsz inas?
* Bár tudja, hogy ilyen felállást követve semmilyen bíró nem lincselné meg, de ha csak a mostani veszélyhelyzetre gondol, el tudja képzelni, hogy csak azért is bezárják. Megjátszott hangon teszi fel a kérdést. Mintha teljesen váratlanul és érzékeny ponton érintené, holott legbelül csak nevet az egészre. *
- Láttál már más orkot?
* Teszi fel egyszerűen a kérdést, majd folytatja. *
- Megvannak a módszereim, hogy megvédjem a saját szállítmányom.
* Mondja, közben az oldalán lévő kardjára csap néhányat. Úgy érzi, arcát külön már nem kell kiemelnie hozzá. Aki ki akarja rabolni, az azután is ki fogja, a kérdés, hogy Cagon mennyire fogja magát hagyni. *
- Azokból a ládákból idehozhatod a dolgokat.
* Mutat az egyik ládára. Annak a tartalma sem lesz senkinek sem meglepetés, növények. Ha folyamatosan hozza, úgy folyamatosan készíti a többit. *
//Napváltás//
* Már a korai órákban nagy tevékenykedések folynak a raktár belterében. A nap még alig világítja be az utcákat, s a legtöbb helyen még mindig az esti hideg dacol. Sokkal nagyobb a nyüzsgölődés, mint annak idején, de mit is várhatna? Az egész városban riadóztatnak már egy ideje. Máskülönben nem tudnák megmagyarázni a sok menekültet, márpedig azok nem kis vizet zavarnak a helyieknek. Az orkot különösebben nem zavarja, ha nem állnak az útjába. Kisebb, ám már sokkal vastagabb dobozokat igyekszik felpakolni a szekérre. Nincs sok láda, csodára egy város nem fog menni ezzel, de aki továbbra is kapaszkodik az életbe, azokat kihúzhatja a halál markából. Thalyssa biztos alszik ezekben a korai órákban. Talán az embergyerekek alszanak a legtöbbet, így fel is ébreszti ha megtalálja. *
- Ideje indulni.
* Mondja és ha a lány indulásra kész, úgy a szekérre felpattanva ki is hajtanak az utcákra. Üresen hagyják ott a raktárat. Minden nyersanyag feldolgozásra került a lehető legjobb minőségben, amit elérhetett ilyen körülmények között. *
3185. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:14:28
Üzenet elküldve: 2026-04-13 23:14:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
-Hát sokkal jobb lenne, mert akkor nem toporognék itt melletted, meg nem hinném azt, hogy felveszel, mert akkor tudnám, hogy nem! Te kereskedő vagy, tudod jól, hogy az idő a legdrágább dolgod, amid van! De inkább fogadjál fel inasnak, mert ha nem fogadsz fel, nem tudom még, hogy mit csinálok. Talán az lesz a gonoszságom eredetének forrástörténete, és én leszek Arthenior legnagyobb tolvaja! Mestertolvaj leszek, aki…aki… -*körbepillant a ládák körül*-bájitalokat fog lopni, meg…meg ilyen fura izékat! -*a lepárló felé int*- és mikor elkap a bíró, hogy a fejemre olvassa a bűneim, még a bitófa árnyékában megmondom a világnak, hogy te vittél rossz útra, mert összetörted a kicsi szívem! Mert, ha inas lettem volna nálad, akkor tolvajlásra sosem vetemedem!
*Élete monológját mindössze egyetlen levegővel darálja el, így mire a végére jut, jócskán cincogóra fogja, utána pedig kell pár mélyebb, szabálytalan levegő, hogy visszatöltse a tüdejét és a hangja is visszarendeződjön. Köhécsel párat, torkot köszörül, baljával az egyik előre omló, laza csigába túr, azt csavargatja, kergeti mutatóujjával. *
- Nem is vagy te igazi ork, csak ilyen…ork szerű. Miféle ork nem tudja, hogy mit szolgál. Hát milyen istenhez imádkozol te akkor védelemért és iránymutatásért. Hogyan mész biztosra, hogy a szállítmányodat nem támadják meg, hogy mindig célba ér, hogy a megrendelőid busásan fizetnek? Mindenkinek kell egy isten, aki vigyáz rá.
*Nem szégyellős, az ork mellé lépdel, megdöntve a derekát vizslatja, hogy mit körmöl a másik.*
-Lepároló -*ismétli utána okosan, bár emberi fülnek nehezen hallhatóan, mivel inkább magának motyog, mint a másiknak. Az asztal szélébe kapaszkodik, szorosan a másik mellé áll, hogy nézze, lesse a praktikákat, mit is csinál Cagon. Ettől függetlenül meglepő mód nincs láb alatt, jelenléte érzékelhető, ám mégis, a munka közben észrevétlen. Megtanulta már a többi mestere mellett, hogyan kell észrevétlennek lenni, mégis a kezük alá dolgozni.*
*Igyekszik megjegyezni az arányokat, mit hogyan csinál a másik, hova teszi. A megjegyzésre, miszerint a szállításra holnap kerül sor, valamint a munkásságuknak most lényegében mi a célja csak határozott hümmentéssel és bólintással felel.*
- Rendben! Tudok neked valamit most segíteni, Cagon? -*hátraveti a fejét, úgy néz fel a másikra*- vagy az a legnagyobb segítsék, ha nem segítek most? Nagyon koncentrálni tűnsz!
-Hát sokkal jobb lenne, mert akkor nem toporognék itt melletted, meg nem hinném azt, hogy felveszel, mert akkor tudnám, hogy nem! Te kereskedő vagy, tudod jól, hogy az idő a legdrágább dolgod, amid van! De inkább fogadjál fel inasnak, mert ha nem fogadsz fel, nem tudom még, hogy mit csinálok. Talán az lesz a gonoszságom eredetének forrástörténete, és én leszek Arthenior legnagyobb tolvaja! Mestertolvaj leszek, aki…aki… -*körbepillant a ládák körül*-bájitalokat fog lopni, meg…meg ilyen fura izékat! -*a lepárló felé int*- és mikor elkap a bíró, hogy a fejemre olvassa a bűneim, még a bitófa árnyékában megmondom a világnak, hogy te vittél rossz útra, mert összetörted a kicsi szívem! Mert, ha inas lettem volna nálad, akkor tolvajlásra sosem vetemedem!
*Élete monológját mindössze egyetlen levegővel darálja el, így mire a végére jut, jócskán cincogóra fogja, utána pedig kell pár mélyebb, szabálytalan levegő, hogy visszatöltse a tüdejét és a hangja is visszarendeződjön. Köhécsel párat, torkot köszörül, baljával az egyik előre omló, laza csigába túr, azt csavargatja, kergeti mutatóujjával. *
- Nem is vagy te igazi ork, csak ilyen…ork szerű. Miféle ork nem tudja, hogy mit szolgál. Hát milyen istenhez imádkozol te akkor védelemért és iránymutatásért. Hogyan mész biztosra, hogy a szállítmányodat nem támadják meg, hogy mindig célba ér, hogy a megrendelőid busásan fizetnek? Mindenkinek kell egy isten, aki vigyáz rá.
*Nem szégyellős, az ork mellé lépdel, megdöntve a derekát vizslatja, hogy mit körmöl a másik.*
-Lepároló -*ismétli utána okosan, bár emberi fülnek nehezen hallhatóan, mivel inkább magának motyog, mint a másiknak. Az asztal szélébe kapaszkodik, szorosan a másik mellé áll, hogy nézze, lesse a praktikákat, mit is csinál Cagon. Ettől függetlenül meglepő mód nincs láb alatt, jelenléte érzékelhető, ám mégis, a munka közben észrevétlen. Megtanulta már a többi mestere mellett, hogyan kell észrevétlennek lenni, mégis a kezük alá dolgozni.*
*Igyekszik megjegyezni az arányokat, mit hogyan csinál a másik, hova teszi. A megjegyzésre, miszerint a szállításra holnap kerül sor, valamint a munkásságuknak most lényegében mi a célja csak határozott hümmentéssel és bólintással felel.*
- Rendben! Tudok neked valamit most segíteni, Cagon? -*hátraveti a fejét, úgy néz fel a másikra*- vagy az a legnagyobb segítsék, ha nem segítek most? Nagyon koncentrálni tűnsz!
3184. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:21:33
Üzenet elküldve: 2026-04-12 10:21:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Összefonódó történetek//
*Kertész. Kis híja, hogy nem horkant fel önérzetesen, vagy villan apró mosoly a szája szegletében a légből kapott titulusra, megmaradnak azonban a begyakorolt nyugalmukban a vonások az arcán. A tekintete sem rebben, hogy árulója legyen, miközben az elfet hallgatja. Víz nem folyik olyan szépen, mint a hazugságok annak ajkairól. A bizalmatlansága a nővel szemben annak minden szavára csak újabb igazolást nyer, mégsem ellenkezik az elhangzottak igazával. Hogy miért siet a segítségére a semmiből a hosszúéletű azután az egyszeri, futó kikötői találkozás után nem tudja, de nem most van itt az ideje, hogy megkérdezze.*
- Kertész. *Az idősebb őr tekintete visszafordul a félvérhez a válasz hallatán, a lámpást azonban már nem emeli az arcához.* - Úgy..
*Szótlanul fordítja a fejét az őt fürkésző városőr felé. Hogy ezúttal a kopott vászonzsák van átvetve a vállán, nem íj és tegez, amik egy virágoskert helyett inkább egy vadaskertbe illenének akár bele is simulhatna a történetbe, azonban hogy a férfi hiszi-e a hallottakat vagy sem, nem derül ki egyértelműen. A lámpás sárgás fényében szinte unottnak hatnak a korosodó vonások, egyedül a szeme figyel éberen. A fiatalabb társa közben ellép a sikátor bejáratától, már csak megszokásból fektetve a kardja markolatára a karját, miközben végig méri a prémkabátjába burkolózó nőt. Őt minden bizonnyal meggyőzték a hallottak, szintúgy a látszat.*
- Isteni egybeesés lehet, kisasszony, hogy maga is éppen erre járt. *Feleli végül az őr, elengedve a füle mellett egy jó részét a hosszúéletű szavainak. Még egy pillanattal tovább figyeli a félvért, mielőtt visszanézne az elfre.* - Mondja meg az emberének, hogy ha idegen, s a nyelvet sem beszéli, jobb, ha nem kószál egyedül a városban napszállta után.
*A kölyökképű katona fél lábára nehezedve, elfordulva bámészkodik az utca hosszán. Egy elkésett kordé zörög keresztül valamelyik szomszédos úton, messzire viszik a hangot a falak.*
- Legközelebb talán nem lesz ilyen szerencséjük.
*Teszi még hozzá szárazon a férfi, maga mellé engedve végül a kezében tartott lámpást, hogy annak fényköre a kövezetre vet éles körű sugarat.*
*Kertész. Kis híja, hogy nem horkant fel önérzetesen, vagy villan apró mosoly a szája szegletében a légből kapott titulusra, megmaradnak azonban a begyakorolt nyugalmukban a vonások az arcán. A tekintete sem rebben, hogy árulója legyen, miközben az elfet hallgatja. Víz nem folyik olyan szépen, mint a hazugságok annak ajkairól. A bizalmatlansága a nővel szemben annak minden szavára csak újabb igazolást nyer, mégsem ellenkezik az elhangzottak igazával. Hogy miért siet a segítségére a semmiből a hosszúéletű azután az egyszeri, futó kikötői találkozás után nem tudja, de nem most van itt az ideje, hogy megkérdezze.*
- Kertész. *Az idősebb őr tekintete visszafordul a félvérhez a válasz hallatán, a lámpást azonban már nem emeli az arcához.* - Úgy..
*Szótlanul fordítja a fejét az őt fürkésző városőr felé. Hogy ezúttal a kopott vászonzsák van átvetve a vállán, nem íj és tegez, amik egy virágoskert helyett inkább egy vadaskertbe illenének akár bele is simulhatna a történetbe, azonban hogy a férfi hiszi-e a hallottakat vagy sem, nem derül ki egyértelműen. A lámpás sárgás fényében szinte unottnak hatnak a korosodó vonások, egyedül a szeme figyel éberen. A fiatalabb társa közben ellép a sikátor bejáratától, már csak megszokásból fektetve a kardja markolatára a karját, miközben végig méri a prémkabátjába burkolózó nőt. Őt minden bizonnyal meggyőzték a hallottak, szintúgy a látszat.*
- Isteni egybeesés lehet, kisasszony, hogy maga is éppen erre járt. *Feleli végül az őr, elengedve a füle mellett egy jó részét a hosszúéletű szavainak. Még egy pillanattal tovább figyeli a félvért, mielőtt visszanézne az elfre.* - Mondja meg az emberének, hogy ha idegen, s a nyelvet sem beszéli, jobb, ha nem kószál egyedül a városban napszállta után.
*A kölyökképű katona fél lábára nehezedve, elfordulva bámészkodik az utca hosszán. Egy elkésett kordé zörög keresztül valamelyik szomszédos úton, messzire viszik a hangot a falak.*
- Legközelebb talán nem lesz ilyen szerencséjük.
*Teszi még hozzá szárazon a férfi, maga mellé engedve végül a kezében tartott lámpást, hogy annak fényköre a kövezetre vet éles körű sugarat.*
3183. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-08 00:04:12
Üzenet elküldve: 2026-04-08 00:04:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az istennő szolgálatában//
- A szavaidból úgy ítéltem meg, hogy még dolga lett volna köztünk. Furcsállom, hogy Eeyr mégis ideje korán magához hívta. *Adja óvatosan Muzomgo tudtára, hogy egyáltalán nem biztos abban, hogy drága mestere az istennő kegyei közé került, hanem talán valami sokkal rosszabb történt vele.*
- Azt sajnálom, hogy neked még szükséged lett volna rá, és elveszítetted őt. *Csóválja meg a fejét. Nem is igen ragozná tovább ezt a témát, és talán Teysus kérdésében is sikerül egyetérteniük végre, legalábbis a sörhöz való hozzáállásuk tekintetében egészen biztosan. A hallottakra ezek után nem reagál azonnal, mert a templomkert szépsége ezúttal is magával ragadja, pedig látta már épp elégszer. Végül persze észbe kap, és kíváncsian pillant fel a férfire.*
- Hogyan árulja el őket az, hogy mit isznak? Mesélj erről! Kíváncsivá tettél. *Mondja, miközben a templomot és a kertet is maguk mögött hagyva igyekszik Romvárost elkerülve haladni a város főtere felé. Akár belekezdett a kérdés megválaszolásába Muzomgo, akár nem, egy rövid pillanatra félbeszakítja őt, hogy megjegyezze, miért is nem arra indult vissza, ahonnan jöttek.*
- Szerintem menjünk erre. Ez a környék egy fokkal biztonságosabbnak tűnik, mint a Gazdagnegyed… mármint a Romváros. Elnézést, csak a megszokás… Az igazság az, hogy fáj így látnom az egykori otthonomat, nem a veszélye a legnagyobb baj. Hisz itt vagy velem, megvédenél… *Reméli, hogy hitelesen sikerül előadni a rögtönzött színjátékát, és társa ezúttal sem fog semmit észrevenni abból, hogy mindez csupán egy jól kifundált alakítás, és valójában nem is látta a régi Gazdagnegyedet soha, miközben sem honvágy, sem szomorúság és semmi más nem köti őt oda.
Ezek után persze lassú, kecses léptekkel lépdel tovább a Polgárnegyed utcáin, érdeklődve hallgatva tovább Muzomgot, ha témájuknak valóban sikerül kibontakozni.*
- A szavaidból úgy ítéltem meg, hogy még dolga lett volna köztünk. Furcsállom, hogy Eeyr mégis ideje korán magához hívta. *Adja óvatosan Muzomgo tudtára, hogy egyáltalán nem biztos abban, hogy drága mestere az istennő kegyei közé került, hanem talán valami sokkal rosszabb történt vele.*
- Azt sajnálom, hogy neked még szükséged lett volna rá, és elveszítetted őt. *Csóválja meg a fejét. Nem is igen ragozná tovább ezt a témát, és talán Teysus kérdésében is sikerül egyetérteniük végre, legalábbis a sörhöz való hozzáállásuk tekintetében egészen biztosan. A hallottakra ezek után nem reagál azonnal, mert a templomkert szépsége ezúttal is magával ragadja, pedig látta már épp elégszer. Végül persze észbe kap, és kíváncsian pillant fel a férfire.*
- Hogyan árulja el őket az, hogy mit isznak? Mesélj erről! Kíváncsivá tettél. *Mondja, miközben a templomot és a kertet is maguk mögött hagyva igyekszik Romvárost elkerülve haladni a város főtere felé. Akár belekezdett a kérdés megválaszolásába Muzomgo, akár nem, egy rövid pillanatra félbeszakítja őt, hogy megjegyezze, miért is nem arra indult vissza, ahonnan jöttek.*
- Szerintem menjünk erre. Ez a környék egy fokkal biztonságosabbnak tűnik, mint a Gazdagnegyed… mármint a Romváros. Elnézést, csak a megszokás… Az igazság az, hogy fáj így látnom az egykori otthonomat, nem a veszélye a legnagyobb baj. Hisz itt vagy velem, megvédenél… *Reméli, hogy hitelesen sikerül előadni a rögtönzött színjátékát, és társa ezúttal sem fog semmit észrevenni abból, hogy mindez csupán egy jól kifundált alakítás, és valójában nem is látta a régi Gazdagnegyedet soha, miközben sem honvágy, sem szomorúság és semmi más nem köti őt oda.
Ezek után persze lassú, kecses léptekkel lépdel tovább a Polgárnegyed utcáin, érdeklődve hallgatva tovább Muzomgot, ha témájuknak valóban sikerül kibontakozni.*
3182. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:38:06
Üzenet elküldve: 2026-04-07 11:38:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 413
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Bár nem tiszta, hogy most még a történetről van szó, vagy hirtelen az ork lett a példa, de egyik esetben sem érez magában erőt, hogy kitárgyalja egy növésben lévő embergyermekkel, hogy mi a szép. Elvégre a kettejük közötti korkülönbségen kívül, még faji kötődéssel sem rendelkeznek. Egyszóval több okuk van ellenkezni egymással, mintsem megegyezni. *
- Nem tudom.
* Feleli őszintén a másik kérdésére. Nem igazán gondolt még bele abba, hogy a törzsi orkok mégis kinek imádkoznak. Ha tippelnie kellene, Eeyrt tenné a legmesszebb tőlük. Bár tanaik első pontja még illene is sokukra. Elvégre minden ork a szívére hallgat, mikor fosztogat. Ha bárkit is követnek, akkor az Sa'Tereth lesz, akit nyíltan aligha lehet követni. *
- Talán?
* Fejét csak lazán fordítja a lány felé. Arcáról könnyen leolvasható, hogy nem tud részleteket. Nem is találkozott olyan igazi törzsi orkokkal, de ez hamarosan megváltozik. Ugyan még nem tudnak róla, de hamarosan az lesz a legkevesebb bajuk, hogy megtudják, hogy kikért imádkoznak az orkok. A kifigurázásra csak egy halvány mosoly kerül az arcára. Pontosan látja, hogy mit akart ezzel mondani és nem fél kimondani. *
- Talán jobb lenne ha egyből elutasítanálak?
* Teszi fel a költői kérdést. Többet nem is mond, hagyja, hogy elgondolkodjon ezen az egy mondaton. Az élet nem tejfel és nem mindenki fog egyből igent mondani, de akit sürgetnek, az majdnem biztos nemleges válasszal fogja viszonozni a folytonos nyomulást. Legalábbis az ork így gondolkodik efelől a téma felől.
Ládát biztos nem fog kapni a kezébe. Nem csupán azok értékük végett, de kétli, hogy bármelyiket megemelné a földről. Az hiányzik még neki, hogy meghaljon valaki a raktárában. Ha nagyon szeretne valamit csinálni, egy papírfecnit némi tintával tud nélkülözni. Épp az asztalnál körmöl valamit, mikor felteszi a kérdést. Testtartása nem változik, ugyanúgy görnyed a papír felett, ám kezei egy pillanatra megállnak. Nem szeretné kifejteni, hogy fajtársai hamarosan a város ajtaján fognak kopogni és nem tojásért jönnek. Ha a thargok nem állítják meg őket, úgy a városnak kell. *
- Rosszak mindig is voltak. Minden város felkészül a legrosszabbra, de most kifejezetten éberek. Nem hiszem, hogy különösebb probléma lenne. Csak hosszú szünet után a hirtelen jött problémák erősen hatnak legelsőre.
* Ezt még az ork sem hiszi el, de legalább cselekszik, hogy a legrosszabb még véletlenül se történjen meg. *
- Ez?
* Tekintete néhány pillanatra vándorol a kérdéses tárgyra, majd vissza is fordul a papírja felé. Körmével aprón megpöcköli az üveget, majd így szól. *
- Egyedileg épített lepárló. Főleg ezt használom a kísérleteimhez és az italaim erősítéséhez. Csak első ránézésre bonyolult. Néhány hét és bárki tudná használni.
* Feleli, mindeközben kezei egy percre sem állnak meg. Amint végzett az írással, megfog egy mozsarat és hozzá a törőjét. Apró, már előre kiszárított növényeket tör benne, majd át is helyezi őket üvegtálakra, amiket alkohollal, savakkal és különböző reakcióhoz szükséges összetevőkkel párosítva bekerül a lepárló egyes komponenseibe. Ezekből az összetevőkből gyógyitalok, különböző erősítők, gyorsítók és ellátáshoz szükséges anyagok lesznek. *
- Igyekeznem kell.
* Mondja halkan az orra alatt. Szerencséjére a készlet nagyja csak leszállításra vár. Amit most csinál, az csak bónusz a veszélyre tekintve. *
- Ha minden a terv szerint alakul, holnap leszállítjuk ezt a néhány ládát és onnantól kezdve csak idő kérdése, ezek hasznossága.
* Bár nem tiszta, hogy most még a történetről van szó, vagy hirtelen az ork lett a példa, de egyik esetben sem érez magában erőt, hogy kitárgyalja egy növésben lévő embergyermekkel, hogy mi a szép. Elvégre a kettejük közötti korkülönbségen kívül, még faji kötődéssel sem rendelkeznek. Egyszóval több okuk van ellenkezni egymással, mintsem megegyezni. *
- Nem tudom.
* Feleli őszintén a másik kérdésére. Nem igazán gondolt még bele abba, hogy a törzsi orkok mégis kinek imádkoznak. Ha tippelnie kellene, Eeyrt tenné a legmesszebb tőlük. Bár tanaik első pontja még illene is sokukra. Elvégre minden ork a szívére hallgat, mikor fosztogat. Ha bárkit is követnek, akkor az Sa'Tereth lesz, akit nyíltan aligha lehet követni. *
- Talán?
* Fejét csak lazán fordítja a lány felé. Arcáról könnyen leolvasható, hogy nem tud részleteket. Nem is találkozott olyan igazi törzsi orkokkal, de ez hamarosan megváltozik. Ugyan még nem tudnak róla, de hamarosan az lesz a legkevesebb bajuk, hogy megtudják, hogy kikért imádkoznak az orkok. A kifigurázásra csak egy halvány mosoly kerül az arcára. Pontosan látja, hogy mit akart ezzel mondani és nem fél kimondani. *
- Talán jobb lenne ha egyből elutasítanálak?
* Teszi fel a költői kérdést. Többet nem is mond, hagyja, hogy elgondolkodjon ezen az egy mondaton. Az élet nem tejfel és nem mindenki fog egyből igent mondani, de akit sürgetnek, az majdnem biztos nemleges válasszal fogja viszonozni a folytonos nyomulást. Legalábbis az ork így gondolkodik efelől a téma felől.
Ládát biztos nem fog kapni a kezébe. Nem csupán azok értékük végett, de kétli, hogy bármelyiket megemelné a földről. Az hiányzik még neki, hogy meghaljon valaki a raktárában. Ha nagyon szeretne valamit csinálni, egy papírfecnit némi tintával tud nélkülözni. Épp az asztalnál körmöl valamit, mikor felteszi a kérdést. Testtartása nem változik, ugyanúgy görnyed a papír felett, ám kezei egy pillanatra megállnak. Nem szeretné kifejteni, hogy fajtársai hamarosan a város ajtaján fognak kopogni és nem tojásért jönnek. Ha a thargok nem állítják meg őket, úgy a városnak kell. *
- Rosszak mindig is voltak. Minden város felkészül a legrosszabbra, de most kifejezetten éberek. Nem hiszem, hogy különösebb probléma lenne. Csak hosszú szünet után a hirtelen jött problémák erősen hatnak legelsőre.
* Ezt még az ork sem hiszi el, de legalább cselekszik, hogy a legrosszabb még véletlenül se történjen meg. *
- Ez?
* Tekintete néhány pillanatra vándorol a kérdéses tárgyra, majd vissza is fordul a papírja felé. Körmével aprón megpöcköli az üveget, majd így szól. *
- Egyedileg épített lepárló. Főleg ezt használom a kísérleteimhez és az italaim erősítéséhez. Csak első ránézésre bonyolult. Néhány hét és bárki tudná használni.
* Feleli, mindeközben kezei egy percre sem állnak meg. Amint végzett az írással, megfog egy mozsarat és hozzá a törőjét. Apró, már előre kiszárított növényeket tör benne, majd át is helyezi őket üvegtálakra, amiket alkohollal, savakkal és különböző reakcióhoz szükséges összetevőkkel párosítva bekerül a lepárló egyes komponenseibe. Ezekből az összetevőkből gyógyitalok, különböző erősítők, gyorsítók és ellátáshoz szükséges anyagok lesznek. *
- Igyekeznem kell.
* Mondja halkan az orra alatt. Szerencséjére a készlet nagyja csak leszállításra vár. Amit most csinál, az csak bónusz a veszélyre tekintve. *
- Ha minden a terv szerint alakul, holnap leszállítjuk ezt a néhány ládát és onnantól kezdve csak idő kérdése, ezek hasznossága.
3181. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-04-06 17:11:21
Üzenet elküldve: 2026-04-06 17:11:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 946
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Összefonódó történetek//
*Nem ismeri még olyan jól Kyrt, sőt, jobban belegondolva egyáltalán nem ismeri a rejtőzkődő fiatal férfit, de eddigi tapasztalásai alapján konok természetűnek tűnt számára. Felkészül arra, hogy bár készségesen sietett a segítségére, de abból nem kérve inkább szabotálja magánakcióját, ennek okán meglepődik, amikor Kyr együttműködésének jelét mutatva sodródik a Relael diktálta árral. Az elf leheletnyi mosolyával nyugtázza ezt a tényt, mely aligha észrevehető bárki számára, s gyorsan tova is illan a pillanattal együtt.
A hosszúéletű biccentve köszönti ismerősét, s tekintetét a hozzá kérdéssel forduló városőrre emeli.*
- Ismerem, a kertészem. Messziről érkezett, hogy segítségemre legyen, mert igencsak meggyűlt a bajom a lihanechi pókliliomjaimmal, a tündérrózsáimról nem is beszélve.
*Nagyot sóhajtva fejezi ki aggodalmát képzelt virágoskertjével szemben, majd ajkaiba harapva törekszik a kitörni készülő fecsegését elfojtani. Legalábbis ennek látszatára törekszik.*
- Sajnos a nyelvi akadályok következtében nem könnyű a közös munka, de szorgalmas és békés embernek ismerem Kaelt, bizonyosan nem okozott semmi problémát. Igaz, uraim?
*Kérdőn pillant hol az egyik, hol pedig a másik katonára, hogy ezen állítását megerősítsék vagy megcáfolják. Kyr zárkózottsága ellenére életrevalónak tűnt a hosszúéletűnek, így valóban nehezére esne elhinnie, hogy valami meggondolatlanság következtében bajba keverte volna magát. A férfi, Relael megfigyelései alapján, leginkább a láthatatlanságra törekszik, mint a fal tövében megpihenő árnyék, s mindezt igen hatékonyan míveli.*
- Ó, hogyne érteném meg az aggodalmukat!
*Fejezi ki mély együttérzését az elf.*
- Különösen ilyen gondterhelt idők után, mint aminek a város volt kitéve az utóbbi években.
*Együttérző mosolyával igyekszik eloszlatni a férfiak minden lehetséges kétségeit, s leheletnyit közelebb hajolva bizalmasabb hangnemet is üt meg velük szemben. Mindeközben reakciójukat fürkészve próbálja felmérni, hogy mennyire jár sikerrel.*
- Igazán hálásak vagyunk fáradtságos munkájukért! Most pedig ha megengedik, haza is sétálnánk, mert már didergek a kimerültségtől.
*Nem ismeri még olyan jól Kyrt, sőt, jobban belegondolva egyáltalán nem ismeri a rejtőzkődő fiatal férfit, de eddigi tapasztalásai alapján konok természetűnek tűnt számára. Felkészül arra, hogy bár készségesen sietett a segítségére, de abból nem kérve inkább szabotálja magánakcióját, ennek okán meglepődik, amikor Kyr együttműködésének jelét mutatva sodródik a Relael diktálta árral. Az elf leheletnyi mosolyával nyugtázza ezt a tényt, mely aligha észrevehető bárki számára, s gyorsan tova is illan a pillanattal együtt.
A hosszúéletű biccentve köszönti ismerősét, s tekintetét a hozzá kérdéssel forduló városőrre emeli.*
- Ismerem, a kertészem. Messziről érkezett, hogy segítségemre legyen, mert igencsak meggyűlt a bajom a lihanechi pókliliomjaimmal, a tündérrózsáimról nem is beszélve.
*Nagyot sóhajtva fejezi ki aggodalmát képzelt virágoskertjével szemben, majd ajkaiba harapva törekszik a kitörni készülő fecsegését elfojtani. Legalábbis ennek látszatára törekszik.*
- Sajnos a nyelvi akadályok következtében nem könnyű a közös munka, de szorgalmas és békés embernek ismerem Kaelt, bizonyosan nem okozott semmi problémát. Igaz, uraim?
*Kérdőn pillant hol az egyik, hol pedig a másik katonára, hogy ezen állítását megerősítsék vagy megcáfolják. Kyr zárkózottsága ellenére életrevalónak tűnt a hosszúéletűnek, így valóban nehezére esne elhinnie, hogy valami meggondolatlanság következtében bajba keverte volna magát. A férfi, Relael megfigyelései alapján, leginkább a láthatatlanságra törekszik, mint a fal tövében megpihenő árnyék, s mindezt igen hatékonyan míveli.*
- Ó, hogyne érteném meg az aggodalmukat!
*Fejezi ki mély együttérzését az elf.*
- Különösen ilyen gondterhelt idők után, mint aminek a város volt kitéve az utóbbi években.
*Együttérző mosolyával igyekszik eloszlatni a férfiak minden lehetséges kétségeit, s leheletnyit közelebb hajolva bizalmasabb hangnemet is üt meg velük szemben. Mindeközben reakciójukat fürkészve próbálja felmérni, hogy mennyire jár sikerrel.*
- Igazán hálásak vagyunk fáradtságos munkájukért! Most pedig ha megengedik, haza is sétálnánk, mert már didergek a kimerültségtől.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263