Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-11 19:25:23
Üzenet elküldve: 2023-05-11 19:25:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Irány az árny//
*Gyerekzsivaj ébreszti fel Luthradist, mivel szobájának ablaka épp az utcára néz, ahol az előbb suhancok hangoskodtak. Mélységi létére már hozzászokott az emberek szokásaihoz és nappal ébren, míg éjjel többnyire alvással tölti az időt.
Nincs semmi különösebb terve, csak ha az nem, hogy estére mulatni menjen. Ám Arthenior elég békésnek tűnik ilyen szempontból még Luthradisnak is. Azon tanakodik magában, hogy estére lemegy a kikötőbe, ahhoz viszont dél tájékán kell elindulnia.
Ott még Sa`Thereth lelke is átissza az épületeket, talán áldozatot is mutathatna be neki. Attól függetlenül, hogy nem vérbuzgón elkötelezett híve, de mégis. Talán megszánja az istenség és megjutalmazza.
~De várj, mit várhatnék Sa`Thereth-től, ha magam sem tudom mit várjak magamtól...Iránymutatást mindenképp...Irány az árny.~
Lustálkodással tölti a délelőttöt, majd miután elkongatták a delet, Luthradis kilép a ház ajtaján és elindul délre, Kikötő felé.*
*Gyerekzsivaj ébreszti fel Luthradist, mivel szobájának ablaka épp az utcára néz, ahol az előbb suhancok hangoskodtak. Mélységi létére már hozzászokott az emberek szokásaihoz és nappal ébren, míg éjjel többnyire alvással tölti az időt.
Nincs semmi különösebb terve, csak ha az nem, hogy estére mulatni menjen. Ám Arthenior elég békésnek tűnik ilyen szempontból még Luthradisnak is. Azon tanakodik magában, hogy estére lemegy a kikötőbe, ahhoz viszont dél tájékán kell elindulnia.
Ott még Sa`Thereth lelke is átissza az épületeket, talán áldozatot is mutathatna be neki. Attól függetlenül, hogy nem vérbuzgón elkötelezett híve, de mégis. Talán megszánja az istenség és megjutalmazza.
~De várj, mit várhatnék Sa`Thereth-től, ha magam sem tudom mit várjak magamtól...Iránymutatást mindenképp...Irány az árny.~
Lustálkodással tölti a délelőttöt, majd miután elkongatták a delet, Luthradis kilép a ház ajtaján és elindul délre, Kikötő felé.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-11 16:53:23
Üzenet elküldve: 2023-05-11 16:53:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
-Mélyen és behatóan. *Visszhangozza kissé elbambulva a lányt. Nem nehéz elveszni a szolgáló testi adottságaiban. Ha tudná, hogy amaz ennyire "falánk" természet, talán még inkább izgalomba jönne. Nem rémlik számára, hogy lett volna dolga ennyire vonzó fehérnéppel, hát még az elmúlt időben. Ha lehet, most talán még jobban irigyeli Orthust. Apropó Orthus, nem sokkal azután, hogy magára hagyta Thea, a kereskedő társaságában térnek vissza.*
-Á, Morthimer úr! *Költözteti vissza a vigyort képére.*
-A szerencsének ehhez semmi köze! Teysus adott, Teysus elvett! Az, hogy mennyit ad és mennyit vesz, rajtunk, kufárokon áll, nem igaz? *Megenged magának egy kisebb hahotát, majd követi tekintetével a férfit, ahogy az az árut vizsgálja. Kerüli a szolgáló pillantását, tekintettel rá, hogy ura nem tud kettejük kis eszmecseréjéről. Legalábbis nem tud róla, hogy Orthus bármit sejtene.*
-Ó igen! Nem mondom, hogy nem irigylésre méltó a háznépe! *Bólogat serényen. Nem olyan ostoba, hogy utaljon bármire is szándékosan Theával kapcsolatban. Épp eléggé vágyja a beígért légyottot. Még a gondolatába is beleszédül a lehetőségeknek.*
-Nem is mernék kételkedni a számításaiban, barátom. Ha egy kufár kételkedik a másikban, az azt jelenti, valamelyikük hamiskás, közöttünk pedig ilyennek nyoma sincs! *Teszi tovább a szépet.*
-Van-e még valami, amit tehetek Önért, kedves Morthimer úr? A nap lassan már fogyóban, de inkább élnék egy hatig spárgán, minthogy ne kérdezzek rá, mielőtt távozom.
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.11 16:54:05
-Mélyen és behatóan. *Visszhangozza kissé elbambulva a lányt. Nem nehéz elveszni a szolgáló testi adottságaiban. Ha tudná, hogy amaz ennyire "falánk" természet, talán még inkább izgalomba jönne. Nem rémlik számára, hogy lett volna dolga ennyire vonzó fehérnéppel, hát még az elmúlt időben. Ha lehet, most talán még jobban irigyeli Orthust. Apropó Orthus, nem sokkal azután, hogy magára hagyta Thea, a kereskedő társaságában térnek vissza.*
-Á, Morthimer úr! *Költözteti vissza a vigyort képére.*
-A szerencsének ehhez semmi köze! Teysus adott, Teysus elvett! Az, hogy mennyit ad és mennyit vesz, rajtunk, kufárokon áll, nem igaz? *Megenged magának egy kisebb hahotát, majd követi tekintetével a férfit, ahogy az az árut vizsgálja. Kerüli a szolgáló pillantását, tekintettel rá, hogy ura nem tud kettejük kis eszmecseréjéről. Legalábbis nem tud róla, hogy Orthus bármit sejtene.*
-Ó igen! Nem mondom, hogy nem irigylésre méltó a háznépe! *Bólogat serényen. Nem olyan ostoba, hogy utaljon bármire is szándékosan Theával kapcsolatban. Épp eléggé vágyja a beígért légyottot. Még a gondolatába is beleszédül a lehetőségeknek.*
-Nem is mernék kételkedni a számításaiban, barátom. Ha egy kufár kételkedik a másikban, az azt jelenti, valamelyikük hamiskás, közöttünk pedig ilyennek nyoma sincs! *Teszi tovább a szépet.*
-Van-e még valami, amit tehetek Önért, kedves Morthimer úr? A nap lassan már fogyóban, de inkább élnék egy hatig spárgán, minthogy ne kérdezzek rá, mielőtt távozom.
A hozzászólás írója (Rundengart Ipsioni) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.05.11 16:54:05
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-10 19:04:37
Üzenet elküldve: 2023-05-10 19:04:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
*Orthus már korábban meghallotta, hogy a szekere visszatért, hiszen ehhez a főútról be kellett hajtani a hátsó udvarra, előbb pedig még kinyitni egy kétszárnyú, kovácsoltvas kaput.
Mindezek olyan zajjal járnak, amiket még Orthus dolgozószobájából is jól hallani. Ugyanakkor a férfi nem siet, mert tudja, hogy Thea fogja fogadni Rundengartot. Hagyja, hogy a szolgája játszhassa a maga kis játékát.
Mikor aztán Thea bekopogtat az ajtaján, és közli vele, hogy Ipsioni visszatért, felkel a székéből, és amíg elegáns zakóját magára ölti, fürkész tekintettel figyeli a lányt. Látszik a szemében valami izgatott csillogás, ami kissé meglepi a férfit. Orthus még nem tudta eldönteni, hogy a szolgálója tényleg ennyire a testi örömök rabja, vagy csak ennyire ügyesen manipulatív. De a tény, hogy a Rundengarttal való incselkedés ennyire a kedvére való, egyre valószínűtlenebbé teszi, hogy csak megjátssza. Nem mintha saját bőrén ne tapasztalta volna már meg a leány szenvedélyét. Nem is baj, ha a leányzón eluralkodik ez az izgalom. Annál vérpezsdítőbb lesz a közös estéjük.
Követi Theát az udvarra, és ezúttal nem foglalkozik a látvánnyal. Ideje ismét az üzletre koncentrálni.*
- Rundengart uram, úgy látom, szerencsésen megérkezett.
*szólítja meg a férfit, majd kézfogásra emeli a kezét.*
- Remélem, nem okozott különösebb gondot a kért holmik beszerzése. Nos, lássuk...
*mondja, majd odainti maga mellé a kocsisát, Japher Campát, és a segítségével átnézi a beszerzett készleteket. Persze a kocsisra bízza a zsákok emelgetését és a ládák felnyitogatását, ő maga csak a minőséget és a mennyiséget ellenőrzi. De elégedett azzal, amit lát, így elégedett mosollyal fordul Rundengart felé.*
- Elismerésem, hogy ilyen gyorsan és ilyen jó minőségben tudta beszerezni ezeket az árukat! Úgy gondolom, a jövőben is együtt tudunk majd működni.
*mondja, és már fel is ötlött benne egy jó lehetőség. De egyszerre elég egy üzlettel foglalkozni, és ezt a mostanit még nem zárták le.*
- Még 840 arannyal tartozom Önnek. De úgy hallottam, hogy a cselédem ügyessége annyira lenyűgözte, hogy 50 aranyat elenged az árból. Vagyis 790 aranyat kell átadnom Önnek. Jók a számításaim?
*Orthus már korábban meghallotta, hogy a szekere visszatért, hiszen ehhez a főútról be kellett hajtani a hátsó udvarra, előbb pedig még kinyitni egy kétszárnyú, kovácsoltvas kaput.
Mindezek olyan zajjal járnak, amiket még Orthus dolgozószobájából is jól hallani. Ugyanakkor a férfi nem siet, mert tudja, hogy Thea fogja fogadni Rundengartot. Hagyja, hogy a szolgája játszhassa a maga kis játékát.
Mikor aztán Thea bekopogtat az ajtaján, és közli vele, hogy Ipsioni visszatért, felkel a székéből, és amíg elegáns zakóját magára ölti, fürkész tekintettel figyeli a lányt. Látszik a szemében valami izgatott csillogás, ami kissé meglepi a férfit. Orthus még nem tudta eldönteni, hogy a szolgálója tényleg ennyire a testi örömök rabja, vagy csak ennyire ügyesen manipulatív. De a tény, hogy a Rundengarttal való incselkedés ennyire a kedvére való, egyre valószínűtlenebbé teszi, hogy csak megjátssza. Nem mintha saját bőrén ne tapasztalta volna már meg a leány szenvedélyét. Nem is baj, ha a leányzón eluralkodik ez az izgalom. Annál vérpezsdítőbb lesz a közös estéjük.
Követi Theát az udvarra, és ezúttal nem foglalkozik a látvánnyal. Ideje ismét az üzletre koncentrálni.*
- Rundengart uram, úgy látom, szerencsésen megérkezett.
*szólítja meg a férfit, majd kézfogásra emeli a kezét.*
- Remélem, nem okozott különösebb gondot a kért holmik beszerzése. Nos, lássuk...
*mondja, majd odainti maga mellé a kocsisát, Japher Campát, és a segítségével átnézi a beszerzett készleteket. Persze a kocsisra bízza a zsákok emelgetését és a ládák felnyitogatását, ő maga csak a minőséget és a mennyiséget ellenőrzi. De elégedett azzal, amit lát, így elégedett mosollyal fordul Rundengart felé.*
- Elismerésem, hogy ilyen gyorsan és ilyen jó minőségben tudta beszerezni ezeket az árukat! Úgy gondolom, a jövőben is együtt tudunk majd működni.
*mondja, és már fel is ötlött benne egy jó lehetőség. De egyszerre elég egy üzlettel foglalkozni, és ezt a mostanit még nem zárták le.*
- Még 840 arannyal tartozom Önnek. De úgy hallottam, hogy a cselédem ügyessége annyira lenyűgözte, hogy 50 aranyat elenged az árból. Vagyis 790 aranyat kell átadnom Önnek. Jók a számításaim?
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-10 17:00:27
Üzenet elküldve: 2023-05-10 17:00:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Sosem tudta eldönteni, hogy számára áldás vagy inkább átok ez az állandó felajzottság. Ha az élete nem úgy fordult volna, ahogy végül tette, bizonyára valami útszéli lebuj pillangóinak társaságát bővítené, hogy aranyért és egyszerű élvezetekért kínálja tálcán a testét. Noha ott nagyobb lenne a forgalom, de reményei szerint itt sem lesz oka panaszra. Noha számára csak az egyszerű élvezetek maradnak, nem fogja sírva álomra hajtani a fejét, mert teste nem lesz számára egy "jövedelmező üzlet" tárgya. Persze az külön öröm lenne, ha közben csurranna-cseppenne azért valami kis ajándék, ahogyan most is. Pedig még szét sem pakolta a lábait. De ami várat magára, az előbb vagy utóbb azért el fog jönni, s mi tagadás kicsit jobban szeretné most megsürgetni az időt. Na nem azért, mert olyan veszettül vonzódik a kereskedőhöz. Bárki tisztában lehet vele, hogy különb férfiakkal is ágyba bújhatna, de lehetőségei ennyit adnak a számára, s ezt minden ízében kész kihasználni. Noha Rundengart igen szimpatikus a számára, mert mellette ezalatt a rövid idő alatt nem érzi magát cselédnek, tárgynak, hanem inkább valami fontosabbnak, becsesebbnek. S ez mi tagadás igencsak simogatja a szívében a női önbecsülését. Az őszintét megvallva olyannyira hajtja az újdonság varázsa és a kíváncsiság, hogy neki sem lenne ellenére, ha most azonnal kéjeleghetne a pocakos kereskedővel.
De gazdája már tudtára adta a mai programot, amiből nem valószínű, hogy engedni fog. Talán megkockáztathatna egy délutáni kis "kiruccanást" a kis köpcössel, de nem akarja Orthusnál feszegetni a húrt. Így azért kissé csalódott, ami meg is fekszi kis lelkét, de a színjátékból nem eshet ki. Most neki aztán igen csábítónak kell lennie.*
- Igen megtisztelő lenne, ha az Ön oldalán ismerhetném meg végre ezt a remek várost. Mélyen és behatóan, minden apró kis részletet felfedezve.
*Búgja tovább, miközben finoman átsimít szabad kezével a hordó hasra, majd fel a mellkasra.
A ruha igazgatására már egy igen elégedett mosoly kúszik az arcára, ahogy lassan lebontja karjait a férfiról. Nem akarja, hogy Orthus dühös legyen, hogy feltartja a kis játékával az üzletüket, így kelletlenül, de ellép Ipsioni úr mellől.*
- Természetesen. Nem akarom Önöket feltartani, csak azt hiszem túlságosan elragadott a hév.
*Süti le szemérmesen a szemeit, miközben lábait úgy igazítja, hogy a lenge ruha vágásából kivillanjanak a kreol combok. Na ennyit róla és a szeméremről.*
- Maradjon csak Ipsioni uram, ne kelljen újból a lépcsőkkel bajlódnia. Pihenjen. Én felszaladok és szólok Morthimer úrnak, hogy megérkezett.
*Hajol aprót, majd visszalép a házba. Amikor eltűnik a szemek elől az arcára kiül a megelégedett vigyor, amit igyekszik levakarni addigra, mire felér Orthus szobájához. Ott ismét kopogtat, de nem nyit be.*
- Morthimer úr, Ipsioni úr visszatért a szekérrel és az áruval.
*A hangjából már kiűzte az izgatottságot, lassan az arcáról is elmúlik az önelégültség, így a szokásos, érzelmektől mentes Theaként figyeli az ajtót, s várja, hogy gazdája kilépjen a szobából.*
*Sosem tudta eldönteni, hogy számára áldás vagy inkább átok ez az állandó felajzottság. Ha az élete nem úgy fordult volna, ahogy végül tette, bizonyára valami útszéli lebuj pillangóinak társaságát bővítené, hogy aranyért és egyszerű élvezetekért kínálja tálcán a testét. Noha ott nagyobb lenne a forgalom, de reményei szerint itt sem lesz oka panaszra. Noha számára csak az egyszerű élvezetek maradnak, nem fogja sírva álomra hajtani a fejét, mert teste nem lesz számára egy "jövedelmező üzlet" tárgya. Persze az külön öröm lenne, ha közben csurranna-cseppenne azért valami kis ajándék, ahogyan most is. Pedig még szét sem pakolta a lábait. De ami várat magára, az előbb vagy utóbb azért el fog jönni, s mi tagadás kicsit jobban szeretné most megsürgetni az időt. Na nem azért, mert olyan veszettül vonzódik a kereskedőhöz. Bárki tisztában lehet vele, hogy különb férfiakkal is ágyba bújhatna, de lehetőségei ennyit adnak a számára, s ezt minden ízében kész kihasználni. Noha Rundengart igen szimpatikus a számára, mert mellette ezalatt a rövid idő alatt nem érzi magát cselédnek, tárgynak, hanem inkább valami fontosabbnak, becsesebbnek. S ez mi tagadás igencsak simogatja a szívében a női önbecsülését. Az őszintét megvallva olyannyira hajtja az újdonság varázsa és a kíváncsiság, hogy neki sem lenne ellenére, ha most azonnal kéjeleghetne a pocakos kereskedővel.
De gazdája már tudtára adta a mai programot, amiből nem valószínű, hogy engedni fog. Talán megkockáztathatna egy délutáni kis "kiruccanást" a kis köpcössel, de nem akarja Orthusnál feszegetni a húrt. Így azért kissé csalódott, ami meg is fekszi kis lelkét, de a színjátékból nem eshet ki. Most neki aztán igen csábítónak kell lennie.*
- Igen megtisztelő lenne, ha az Ön oldalán ismerhetném meg végre ezt a remek várost. Mélyen és behatóan, minden apró kis részletet felfedezve.
*Búgja tovább, miközben finoman átsimít szabad kezével a hordó hasra, majd fel a mellkasra.
A ruha igazgatására már egy igen elégedett mosoly kúszik az arcára, ahogy lassan lebontja karjait a férfiról. Nem akarja, hogy Orthus dühös legyen, hogy feltartja a kis játékával az üzletüket, így kelletlenül, de ellép Ipsioni úr mellől.*
- Természetesen. Nem akarom Önöket feltartani, csak azt hiszem túlságosan elragadott a hév.
*Süti le szemérmesen a szemeit, miközben lábait úgy igazítja, hogy a lenge ruha vágásából kivillanjanak a kreol combok. Na ennyit róla és a szeméremről.*
- Maradjon csak Ipsioni uram, ne kelljen újból a lépcsőkkel bajlódnia. Pihenjen. Én felszaladok és szólok Morthimer úrnak, hogy megérkezett.
*Hajol aprót, majd visszalép a házba. Amikor eltűnik a szemek elől az arcára kiül a megelégedett vigyor, amit igyekszik levakarni addigra, mire felér Orthus szobájához. Ott ismét kopogtat, de nem nyit be.*
- Morthimer úr, Ipsioni úr visszatért a szekérrel és az áruval.
*A hangjából már kiűzte az izgatottságot, lassan az arcáról is elmúlik az önelégültség, így a szokásos, érzelmektől mentes Theaként figyeli az ajtót, s várja, hogy gazdája kilépjen a szobából.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-09 20:29:16
Üzenet elküldve: 2023-05-09 20:29:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
*Kissé meglepi a válasz. Már ami a kettőjük dolgát illeti. Nem gondolta volna, hogy Thea mer "tilosban mozogni", de így talán még izgalmasabb a dolog. Egyrészről ő kifejezetten szeret a kertek alatt járni. Mindig leszakíthat egy-két kósza répát vagy káposztát. Pénzénél maradhat, ráadásul így az esetleges "viszony" sem Morthimeren áll vagy bukik. Úgyhogy ez az egész talán még jobban felvillanyozza. Még az előzőnél is szélesebb mosoly húzódik ábrázatára, miközben fülel az elhangzottakra. Alaposan felcsigázzák fantáziáját a elsuttogott elképzelések. Legszívesebben itt és most rátenné a kezét a lányra, ha tehetné. Szinte felhatalmazva érzi magát rá.*
-Ó, nem bizony. Nekem is van egy szerény hajlékom, de... Kiköthetünk bárhol a városban. *Valóban ritka az olyan, hogy nem neki kell ajánlatot tennie... Lám, mindig akad új a nap alatt. Kifejezetten cirógatja őt ez a rátartiság, amit a lány tanúsít. Szinte már az ágyába kívánja őt.*
-Nos, javaslom, mielőbb ejtsük meg ezt a... Sétát. *Szuszogja, majd lopva végigpillant a sokat ígérő vonalakon. Nehezen képes kiverni a fejéből a képet, ahogy Thea kitárulkozik azokból az amúgy is lenge ruhákból őelőtte.*
-Na de... Előbb az üzlet, ugye. Tudja, urával le kell tudjak még ezt-azt. *Szedi rendbe arcizmait, miközben megigazítja magán a textilt. Nyilvánvaló okokból nem kívánja Orthus tudtára adni felajzottságát a szolgálója iránt.*
-Bemenjünk esetleg? Bizonyára személyesen kívánja megnézni Orthus a portékákat. *Hogy őszinte legyen, nem kívánja újra megmászni azokat az átokverte lépcsőket.*
*Kissé meglepi a válasz. Már ami a kettőjük dolgát illeti. Nem gondolta volna, hogy Thea mer "tilosban mozogni", de így talán még izgalmasabb a dolog. Egyrészről ő kifejezetten szeret a kertek alatt járni. Mindig leszakíthat egy-két kósza répát vagy káposztát. Pénzénél maradhat, ráadásul így az esetleges "viszony" sem Morthimeren áll vagy bukik. Úgyhogy ez az egész talán még jobban felvillanyozza. Még az előzőnél is szélesebb mosoly húzódik ábrázatára, miközben fülel az elhangzottakra. Alaposan felcsigázzák fantáziáját a elsuttogott elképzelések. Legszívesebben itt és most rátenné a kezét a lányra, ha tehetné. Szinte felhatalmazva érzi magát rá.*
-Ó, nem bizony. Nekem is van egy szerény hajlékom, de... Kiköthetünk bárhol a városban. *Valóban ritka az olyan, hogy nem neki kell ajánlatot tennie... Lám, mindig akad új a nap alatt. Kifejezetten cirógatja őt ez a rátartiság, amit a lány tanúsít. Szinte már az ágyába kívánja őt.*
-Nos, javaslom, mielőbb ejtsük meg ezt a... Sétát. *Szuszogja, majd lopva végigpillant a sokat ígérő vonalakon. Nehezen képes kiverni a fejéből a képet, ahogy Thea kitárulkozik azokból az amúgy is lenge ruhákból őelőtte.*
-Na de... Előbb az üzlet, ugye. Tudja, urával le kell tudjak még ezt-azt. *Szedi rendbe arcizmait, miközben megigazítja magán a textilt. Nyilvánvaló okokból nem kívánja Orthus tudtára adni felajzottságát a szolgálója iránt.*
-Bemenjünk esetleg? Bizonyára személyesen kívánja megnézni Orthus a portékákat. *Hogy őszinte legyen, nem kívánja újra megmászni azokat az átokverte lépcsőket.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-09 08:04:06
Üzenet elküldve: 2023-05-09 08:04:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Ajándékok? Arany? Akár még ez is lehetne a mozgatója, ám koránt sincs szó ilyenről, annak ellenére, hogy egyik sincs ellenére. Hogy mégis mi az, ami miatt még egy ilyen köpcös kis emberrel is hajlandó lenne akár ágyba is bújni? Nemes egyszerűséggel az, hogy egy férfiról van szó. Nem tartozik hűséggel senkinek, még megszabott határokkal Orthus mellett is bújhat más ágyába. Ez szükséges ahhoz, hogy vérét csillapítsa, így nem jellemző rá a finnyásság. Persze határok vannak, de arról most itt nincs szó.*
- Ugyan-ugyan, nem tartanám fel az üzletelésüket. De talán a későbbiekben még sort keríthetünk arra az elrablásra.
*Kuncog, ahogy a férfi oldalán halad lassan a ház felé. Nem rest kényelmesen a férfihoz bújni, akár egy kézhez szokott kismacska, aki vágyja a babusgatást. Közben pedig mélyen belül kivár a kérdésre, akár egy ragadozó az áldozatra. Ha Rundengart felhozza a témát, akkor valóban akarja őt, ami remekül tömjénezi azt a fránya önelégültségét. Apránként pedig meg is érkezik a kérdés, mire halk sóhajjal állítja meg a lépteit, mielőtt még beérnének a házba.
Közben pedig a kis dobozka is előkerül, amit óvatos finomsággal vesz el a férfitől. Mielőtt megválaszolhatná a kérdést elengedi az úr karját, hogy belepillanthasson az ajándékba. Olyan művészin adja elő a meglepett meghatódást, hogy kis híján még a szeme is könnybe lábad. Persze örül az ajándéknak, de Wegtorenben is sok hasonlóhoz volt szerencséje. De a gesztus tényleg szép.*
- Ó, Ipsioni uram. Ez olyan gyönyörű.
*Harapja be az ajkát, miközben a férfira pillant.*
- Én pedig cserbenhagytam önt.
*Nyögve kapja is el róla a tekintetét, ismét a megjátszás eszközéhez nyúlva. Ugyanis most mély bűntudatot próbál eljátszani.*
- Nem kérdeztem meg Morthimer urat. Nem mertem.
*Sóhajtja ahogy inkább becsukja az ajtót, mielőtt illetéktelen fülekbe jutna a kis beszélgetésük.*
- Attól tartok, hogy az uram zokon venné ezt az ötletet és nem akarom megmérgezni ezt a kivirágzó munkakapcsolatot.
*Újabb sóhajt hallat, de közben ismét a férfi karjára fonódik, akár a kígyó a megfojtásra szánt áldozatára. Hisz a terv számára kedvező része most jön végre a felszínre.*
- De tudja kedves uram... A gazdám nincs mindig itthon. Nem kell tudnia mindenről.
*Hajol a férfi füléhez, miközben búgja bele a szavakat.*
- Ha elindulunk egyszer egy piaci sétára, akkor nem kell feltétlenül ott kikötnünk. Vannak sokkal kényelmesebb helyek is, ahol igazán behatóan megismerhetjük egymást. Egyszer... vagy akár kétszer is.
*Szabad kezének ujjaival gyengéden cirógatja a férfi karját, miközben a reakciót várja. Kétli, hogy ez így a kereskedő ellenére lenne. Nem venne rá mérget, hogy bármelyik nő felajánlkozna neki úgy, mint ahogy most Thea teszi. Ha belemegy, akkor fejet hajthat Orthus nagyratörő terve előtt, de ami igazán érdekli az az, hogy saját kedvére tehessen és kielégíthesse azt a fránya étvágyát.*
*Ajándékok? Arany? Akár még ez is lehetne a mozgatója, ám koránt sincs szó ilyenről, annak ellenére, hogy egyik sincs ellenére. Hogy mégis mi az, ami miatt még egy ilyen köpcös kis emberrel is hajlandó lenne akár ágyba is bújni? Nemes egyszerűséggel az, hogy egy férfiról van szó. Nem tartozik hűséggel senkinek, még megszabott határokkal Orthus mellett is bújhat más ágyába. Ez szükséges ahhoz, hogy vérét csillapítsa, így nem jellemző rá a finnyásság. Persze határok vannak, de arról most itt nincs szó.*
- Ugyan-ugyan, nem tartanám fel az üzletelésüket. De talán a későbbiekben még sort keríthetünk arra az elrablásra.
*Kuncog, ahogy a férfi oldalán halad lassan a ház felé. Nem rest kényelmesen a férfihoz bújni, akár egy kézhez szokott kismacska, aki vágyja a babusgatást. Közben pedig mélyen belül kivár a kérdésre, akár egy ragadozó az áldozatra. Ha Rundengart felhozza a témát, akkor valóban akarja őt, ami remekül tömjénezi azt a fránya önelégültségét. Apránként pedig meg is érkezik a kérdés, mire halk sóhajjal állítja meg a lépteit, mielőtt még beérnének a házba.
Közben pedig a kis dobozka is előkerül, amit óvatos finomsággal vesz el a férfitől. Mielőtt megválaszolhatná a kérdést elengedi az úr karját, hogy belepillanthasson az ajándékba. Olyan művészin adja elő a meglepett meghatódást, hogy kis híján még a szeme is könnybe lábad. Persze örül az ajándéknak, de Wegtorenben is sok hasonlóhoz volt szerencséje. De a gesztus tényleg szép.*
- Ó, Ipsioni uram. Ez olyan gyönyörű.
*Harapja be az ajkát, miközben a férfira pillant.*
- Én pedig cserbenhagytam önt.
*Nyögve kapja is el róla a tekintetét, ismét a megjátszás eszközéhez nyúlva. Ugyanis most mély bűntudatot próbál eljátszani.*
- Nem kérdeztem meg Morthimer urat. Nem mertem.
*Sóhajtja ahogy inkább becsukja az ajtót, mielőtt illetéktelen fülekbe jutna a kis beszélgetésük.*
- Attól tartok, hogy az uram zokon venné ezt az ötletet és nem akarom megmérgezni ezt a kivirágzó munkakapcsolatot.
*Újabb sóhajt hallat, de közben ismét a férfi karjára fonódik, akár a kígyó a megfojtásra szánt áldozatára. Hisz a terv számára kedvező része most jön végre a felszínre.*
- De tudja kedves uram... A gazdám nincs mindig itthon. Nem kell tudnia mindenről.
*Hajol a férfi füléhez, miközben búgja bele a szavakat.*
- Ha elindulunk egyszer egy piaci sétára, akkor nem kell feltétlenül ott kikötnünk. Vannak sokkal kényelmesebb helyek is, ahol igazán behatóan megismerhetjük egymást. Egyszer... vagy akár kétszer is.
*Szabad kezének ujjaival gyengéden cirógatja a férfi karját, miközben a reakciót várja. Kétli, hogy ez így a kereskedő ellenére lenne. Nem venne rá mérget, hogy bármelyik nő felajánlkozna neki úgy, mint ahogy most Thea teszi. Ha belemegy, akkor fejet hajthat Orthus nagyratörő terve előtt, de ami igazán érdekli az az, hogy saját kedvére tehessen és kielégíthesse azt a fránya étvágyát.*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-08 17:57:13
Üzenet elküldve: 2023-05-08 17:57:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
*Miközben komótosan lekászálódik a szekérbakról, már jön is az "üdvözlőbizottság" Thea személyében. Örömmel veszi tudomásul e tényállást. Hisz akárkit küldhetett volna Orthus, ő mégis a legkívánatosabb szolgálóját állította hadrendbe. Sőt, hovatovább már-már azt is meri kockáztatni, hogy az ifjú lány még érdeklődik is valamelyest. Persze hiú ábrándokat soha sem kergetne. Ha így is van, bizonyára a kapcsolatok vagy az ajándékok mozgatják a wegtorenit, de ezzel neki nincs is különösebb problémája.*
-Á! Kedvesem! *Üdvözli széles békamosollyal Theát.* -Bizony, hamar végeztünk. Sosem tartanám fel legkedvencebb üzlettársam! Egy perccel sem tovább, mint kellene! Ha csak a bájos szolgálója nem rabol el! *Enged meg egy mesterkélt kuncogást, majd hagyja, hogy amaz belekaroljon. Lassan indul a ház felé, kiélvezve az üde test közelségének minden pillanatát.*
-Ó, hogyne! De ehhez nem is férhetett kétség. Ha az Ipsioni név felhangzik a Piactér forgatagában, mind a vevők, mind a kalmárok bízhatnak a gyors és jó üzletkötésben... Na és mondja kedves, beszélt esetleg urával az ajánlatról? *Foghegyről teszi fel a kérdést, de legbelül roppant izgatott a választ illetően. Megvan győződve róla, hogy Morthimer kellően fukar hozzá, hogy minden eszközt bevessen, ha a pénzéről van szó. Ő pedig ezt szívesen ki is használná.*
-Ó, mielőtt még elfelejteném. *Húzza elő zsebéből az aranyfülbevalókat őrző kis dobozkát, és nyújtja Thea felé.*
-Ha már a Piactéren jártam, szívesen kedveskedem valami aprósággal a Morthimer ház ékességének. *Szól negédesen, miközben belépnek a házba. Persze véletlenül sem hagyott volna egy fia aranyat sem az egyébként mutatós ékszerért, hacsak nem remél többet a párját ritkító szolgálótól. Meggyőződése, hogy a szolgálóleányok oda vannak az ilyen apróságokért, s sokuk esetében az ilyen ajándékokon keresztül vezet az út a combok közé.*
*Miközben komótosan lekászálódik a szekérbakról, már jön is az "üdvözlőbizottság" Thea személyében. Örömmel veszi tudomásul e tényállást. Hisz akárkit küldhetett volna Orthus, ő mégis a legkívánatosabb szolgálóját állította hadrendbe. Sőt, hovatovább már-már azt is meri kockáztatni, hogy az ifjú lány még érdeklődik is valamelyest. Persze hiú ábrándokat soha sem kergetne. Ha így is van, bizonyára a kapcsolatok vagy az ajándékok mozgatják a wegtorenit, de ezzel neki nincs is különösebb problémája.*
-Á! Kedvesem! *Üdvözli széles békamosollyal Theát.* -Bizony, hamar végeztünk. Sosem tartanám fel legkedvencebb üzlettársam! Egy perccel sem tovább, mint kellene! Ha csak a bájos szolgálója nem rabol el! *Enged meg egy mesterkélt kuncogást, majd hagyja, hogy amaz belekaroljon. Lassan indul a ház felé, kiélvezve az üde test közelségének minden pillanatát.*
-Ó, hogyne! De ehhez nem is férhetett kétség. Ha az Ipsioni név felhangzik a Piactér forgatagában, mind a vevők, mind a kalmárok bízhatnak a gyors és jó üzletkötésben... Na és mondja kedves, beszélt esetleg urával az ajánlatról? *Foghegyről teszi fel a kérdést, de legbelül roppant izgatott a választ illetően. Megvan győződve róla, hogy Morthimer kellően fukar hozzá, hogy minden eszközt bevessen, ha a pénzéről van szó. Ő pedig ezt szívesen ki is használná.*
-Ó, mielőtt még elfelejteném. *Húzza elő zsebéből az aranyfülbevalókat őrző kis dobozkát, és nyújtja Thea felé.*
-Ha már a Piactéren jártam, szívesen kedveskedem valami aprósággal a Morthimer ház ékességének. *Szól negédesen, miközben belépnek a házba. Persze véletlenül sem hagyott volna egy fia aranyat sem az egyébként mutatós ékszerért, hacsak nem remél többet a párját ritkító szolgálótól. Meggyőződése, hogy a szolgálóleányok oda vannak az ilyen apróságokért, s sokuk esetében az ilyen ajándékokon keresztül vezet az út a combok közé.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-07 21:46:26
Üzenet elküldve: 2023-05-07 21:46:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Orthus valóban nem tartóztatja, így a köztes időt tényleg a konyhában tölti. De ott legalább jól érzi magát. Marada társaságában csak úgy repül az idő. Itt-ott segédkezik kicsit, közben végig beszélgetnek és viccelődnek. Természetesen leginkább a férfiakról, ami egyből jobb kedvre deríti. Olyan jól érzi magát, hogy igazából nem is érzékeli milyen gyorsan repül az idő. Hamarosan már Urien lép be hozzájuk, hogy Theát értesítse a szekér megérkeztéről. Persze ahhoz sok köze nincs, hisz az csak munka. Ellenben az már jobban ínyére van, hogy Ipsioni urat így akkor fogadhatja ő. Kár, hogy azt nem találta még ki, hogyan is adja a férfi tudtára, hogy Morthimer úr nem volt elragadtatva a férfi találkás kis ötletétől. Séta közben majd számba veszi a lehetőségeket.
Elköszön a szakácsnőtől, majd igen erősen a fejét törve indul ki, hogy a férfiak elé érkezzen.
Mielőtt ajtót nyitna magára ölti a könnyed és igencsak negédes mosolyát, majd kilépve a kocsisnak csak biccent. Ám Rundengart elé érve már mélyen és tisztelettudón hajol meg. Előbb tisztázni szeretné kettejük dolgát, mivel idő közben akadt egy ötlete. Ha lehetőséget kap a férfi elé is tárja a kegyes kis hazugságot, ami igazából mindhármuk számára kedvező lehet. Kinek így, kinek úgy. Persze, ha Ipsioni úr nem mond le idő közben a kis légyottjukról.*
- Rundengart uram, hát ilyen hamar végzett is? Remélem kellemes volt az út és természetesen gondmentes.
*Perdül a kis köpcös mellé, majd ismét a belé karolást fogadva eszközéül továbbra is széles mosollyal pislog a férfira. Úgy fogja, hogy a megfáradt ember kicsit támaszkodhasson rá, mielőtt esetlegesen arra kerülne a sor, hogy megpihenjen náluk. Persze, ha Orthus hagy ennek alkalmat.*
- Meséljen! Sikerrel járt?
*Kíváncsiskodik ártatlanul, remélve, hogy a férfi előbb kérdez rá kettejük kis ügyére, minthogy neki kelljen felhoznia a témát.*
*Orthus valóban nem tartóztatja, így a köztes időt tényleg a konyhában tölti. De ott legalább jól érzi magát. Marada társaságában csak úgy repül az idő. Itt-ott segédkezik kicsit, közben végig beszélgetnek és viccelődnek. Természetesen leginkább a férfiakról, ami egyből jobb kedvre deríti. Olyan jól érzi magát, hogy igazából nem is érzékeli milyen gyorsan repül az idő. Hamarosan már Urien lép be hozzájuk, hogy Theát értesítse a szekér megérkeztéről. Persze ahhoz sok köze nincs, hisz az csak munka. Ellenben az már jobban ínyére van, hogy Ipsioni urat így akkor fogadhatja ő. Kár, hogy azt nem találta még ki, hogyan is adja a férfi tudtára, hogy Morthimer úr nem volt elragadtatva a férfi találkás kis ötletétől. Séta közben majd számba veszi a lehetőségeket.
Elköszön a szakácsnőtől, majd igen erősen a fejét törve indul ki, hogy a férfiak elé érkezzen.
Mielőtt ajtót nyitna magára ölti a könnyed és igencsak negédes mosolyát, majd kilépve a kocsisnak csak biccent. Ám Rundengart elé érve már mélyen és tisztelettudón hajol meg. Előbb tisztázni szeretné kettejük dolgát, mivel idő közben akadt egy ötlete. Ha lehetőséget kap a férfi elé is tárja a kegyes kis hazugságot, ami igazából mindhármuk számára kedvező lehet. Kinek így, kinek úgy. Persze, ha Ipsioni úr nem mond le idő közben a kis légyottjukról.*
- Rundengart uram, hát ilyen hamar végzett is? Remélem kellemes volt az út és természetesen gondmentes.
*Perdül a kis köpcös mellé, majd ismét a belé karolást fogadva eszközéül továbbra is széles mosollyal pislog a férfira. Úgy fogja, hogy a megfáradt ember kicsit támaszkodhasson rá, mielőtt esetlegesen arra kerülne a sor, hogy megpihenjen náluk. Persze, ha Orthus hagy ennek alkalmat.*
- Meséljen! Sikerrel járt?
*Kíváncsiskodik ártatlanul, remélve, hogy a férfi előbb kérdez rá kettejük kis ügyére, minthogy neki kelljen felhoznia a témát.*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-07 17:37:37
Üzenet elküldve: 2023-05-07 17:37:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
*Jó néhány óra eltelik, mire visszatérnek. Megizzadt és fáradt, de ez az egész napos lóti-futi munka már csak ilyen. Már csak az kellett volna, hogy a nehéz rakományt is neki kelljen felpakolnia! Szerencsére Orthus előrelátóan gondoskodott erről is.*
-Szép munka fiam. *Szól oda a kocsisnak foghegyről, habár nem pillant felé, miközben lekászálódik a szekérről. Valójában az igazi munka itt az övé volt, őt illeti a dicséret. Ilyen áron beszerezni ezeket az árucikkeket, nem kis teljesítmény!
Az árut ott hagyja a szekéren, majd leveszi az, aki felpakolta. Egyedül az arany fülbevalókat süllyeszti zsebébe.
Leporolja a textíliáját, majd megvárja, míg érte jön valaki a házból. Másodjára már ismeri a járást, s a mikéntjét a dolgoknak, ami egyébként kifejezetten egyezik az ízlésével. Ha neki kedvezett volna úgy a "szerencse", mint a Morthimereknek, bizton ki nem kelne a karosszékből, ha csak nem feltétlen nélkülözhetetlen valamihez becses megjelenése. Felőle akár bele is gebedhet a munkába a szolganép.*
*Jó néhány óra eltelik, mire visszatérnek. Megizzadt és fáradt, de ez az egész napos lóti-futi munka már csak ilyen. Már csak az kellett volna, hogy a nehéz rakományt is neki kelljen felpakolnia! Szerencsére Orthus előrelátóan gondoskodott erről is.*
-Szép munka fiam. *Szól oda a kocsisnak foghegyről, habár nem pillant felé, miközben lekászálódik a szekérről. Valójában az igazi munka itt az övé volt, őt illeti a dicséret. Ilyen áron beszerezni ezeket az árucikkeket, nem kis teljesítmény!
Az árut ott hagyja a szekéren, majd leveszi az, aki felpakolta. Egyedül az arany fülbevalókat süllyeszti zsebébe.
Leporolja a textíliáját, majd megvárja, míg érte jön valaki a házból. Másodjára már ismeri a járást, s a mikéntjét a dolgoknak, ami egyébként kifejezetten egyezik az ízlésével. Ha neki kedvezett volna úgy a "szerencse", mint a Morthimereknek, bizton ki nem kelne a karosszékből, ha csak nem feltétlen nélkülözhetetlen valamihez becses megjelenése. Felőle akár bele is gebedhet a munkába a szolganép.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 21:58:20
Üzenet elküldve: 2023-05-05 21:58:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Az az eget rengető önbizalma, önelégültsége, az a túlzott magabiztosság, amivel visszaérkezett a dolgozószobába olyan hamar törik apró szilánkokra, akár egy emeletről kidobott tükör. Először csak elképedve hallgatja Orthus véleményét, s szinte vérlázítónak találja, hogy egyetlen árva dicsérettel sem jutalmazzák meg.*
- Csak egy férfi, aki ágyba vinne egy ápolt és szép nőt. Aki nem olyan, mint a kiélt cédák az utca szélén. Szerintem ez érthető.
*Jegyzi meg a köpcös kis ember védelmében. Ám mielőtt őszintén elkezdene háborogni Orthus döntése végett még kivár. Persze az arcán látszik a nemtetszés, ellenben a férfit ismerve bujkál ott valami, amit ő is erős felvezetéssel hajlandó csak a lány elé tárni. Így nem húzódzkodik, nem ellenkezik, hanem kezét a férfiéba simítva kel fel, majd elfoglalja kényelmes helyét annak ölében.
S milyen szerencse, hogy kivételesen képes fékezni a vérét, ugyanis amit a férfi mond egyre érdekesebbé válik. Logikussá, egész pofás kis tervvé.
Hagyja a cirógatásokat, nem tagadja, hogy élvezi is, főleg most, hogy egy ideje már nem nyúlt hozzá ura sem.*
- Ó, pedig ha tudnák, hogy mennyire élvezem én azt a fránya dacolást.
*A csípésre felkuncogva rezzen aprót, majd karjait a nyaka köré fonva bólint végül rá, hogy megértette a lényeget. Az pedig csak jobban megenyhíti, hogy nem tiltja meg teljes mértékben egy esetleges találkozgatást Rundengarttal. Bár ahogy érti ennek is jó oka van, a lényeg, hogy megértette a dolgát.*
- Kétlem, hogy visszatérő vendég lenne. De igyekszem ügyes lenni. Amúgy is engedtél nekem szeretőt, csak ne itt űzzem.
*Még búcsúként, mielőtt felkelne egy apró csókot nyom az arcára, majd valóban felkelve indul meg az ajtó felé. S nem ő lenne, ha nem lenne kész felpiszkálni a férfit, így mindezt igen látványos, s kellemes csípőringással teszi.*
- Ahj, kétlem, hogy a kis köpcös olyan gyorsan megjárná az utat, de te tudod. Ha uram mégis meggondolná magát... valószínűleg Marada körül lábatlankodom.
*Fordul vissza ahogy a kilincsre fog, majd kacsintva dob egy csókot, hogy ha valóban nem marasztalják egy röpke légyottra, akkor hagyja urát a dolgaival foglalkozni.*
*Az az eget rengető önbizalma, önelégültsége, az a túlzott magabiztosság, amivel visszaérkezett a dolgozószobába olyan hamar törik apró szilánkokra, akár egy emeletről kidobott tükör. Először csak elképedve hallgatja Orthus véleményét, s szinte vérlázítónak találja, hogy egyetlen árva dicsérettel sem jutalmazzák meg.*
- Csak egy férfi, aki ágyba vinne egy ápolt és szép nőt. Aki nem olyan, mint a kiélt cédák az utca szélén. Szerintem ez érthető.
*Jegyzi meg a köpcös kis ember védelmében. Ám mielőtt őszintén elkezdene háborogni Orthus döntése végett még kivár. Persze az arcán látszik a nemtetszés, ellenben a férfit ismerve bujkál ott valami, amit ő is erős felvezetéssel hajlandó csak a lány elé tárni. Így nem húzódzkodik, nem ellenkezik, hanem kezét a férfiéba simítva kel fel, majd elfoglalja kényelmes helyét annak ölében.
S milyen szerencse, hogy kivételesen képes fékezni a vérét, ugyanis amit a férfi mond egyre érdekesebbé válik. Logikussá, egész pofás kis tervvé.
Hagyja a cirógatásokat, nem tagadja, hogy élvezi is, főleg most, hogy egy ideje már nem nyúlt hozzá ura sem.*
- Ó, pedig ha tudnák, hogy mennyire élvezem én azt a fránya dacolást.
*A csípésre felkuncogva rezzen aprót, majd karjait a nyaka köré fonva bólint végül rá, hogy megértette a lényeget. Az pedig csak jobban megenyhíti, hogy nem tiltja meg teljes mértékben egy esetleges találkozgatást Rundengarttal. Bár ahogy érti ennek is jó oka van, a lényeg, hogy megértette a dolgát.*
- Kétlem, hogy visszatérő vendég lenne. De igyekszem ügyes lenni. Amúgy is engedtél nekem szeretőt, csak ne itt űzzem.
*Még búcsúként, mielőtt felkelne egy apró csókot nyom az arcára, majd valóban felkelve indul meg az ajtó felé. S nem ő lenne, ha nem lenne kész felpiszkálni a férfit, így mindezt igen látványos, s kellemes csípőringással teszi.*
- Ahj, kétlem, hogy a kis köpcös olyan gyorsan megjárná az utat, de te tudod. Ha uram mégis meggondolná magát... valószínűleg Marada körül lábatlankodom.
*Fordul vissza ahogy a kilincsre fog, majd kacsintva dob egy csókot, hogy ha valóban nem marasztalják egy röpke légyottra, akkor hagyja urát a dolgaival foglalkozni.*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 21:02:33
Üzenet elküldve: 2023-05-05 21:02:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fürkész tekintettel hallgatja Thea beszámolóját, és mi tagadás, látványnak se utolsó a leány, miközben a tálca fölé hajolva falatozik.
Annak hallatán, hogy Ipsioni 50 aranyat elenged az árból, kissé felvonja a szemöldökét. Ugyanakkor jó kalmár lévén ezt természetesen megjegyzi.
Rundengart végső ajánlatát hallva már jobban kiül az arcára az érzelem. Neheztelés, helytelenítés?*
- Ipsioni uram meglehetősen közvetlen, és a kelleténél talán szókimondóbb. Ez közös vonásotok.
*mutat rá, majd így folytatja.*
- Rosszul mért fel, ha ilyen ajánlatot tett. Ha holmi árkedvezményekért áruba bocsátanálak, nem lennék több holmi utcai pecérnél. Te pedig nem lennél több utcalánynál. Nem csak, hogy nem fogadhatjuk el ezt az ajánlatot, de meg is kell sértődnünk rajta. Nekem, legalábbis. Te, ha jól sejtem, nem mutattál felháborodást, úgyhogy eztán se tedd. Inkább légy csalódott, hogy az ajánlatot határozottan visszautasítottam.
*mondja, de a hangjában semmi nyoma a haragnak. A kezét nyújtja a lány felé, és ha Thea odanyújtja neki a kacsóját, szépen átülteti az ölébe, féloldalasan a térdére, és a ruhán keresztül cirógatni kezdi a hátát.*
- Ahhoz, hogy ebben a helyzetben és az ezt követőkben megfelelően tudj viselkedni, meg kell értened a szerepet, amit játszanod kell. És azt is, amit én játszom. Én a feddhetetlen jellemű, konzervatív, tisztességes és egyenes kereskedő vagyok. Semmi nincs az üzletemben, az életvitelemben, a háztartásomban, ami ettől nyiltan eltérhet. Ezért nem csak az teljes mértékben kizárt, hogy téged, vagy bárki mást holmi feslett élvezekre áruba bocsássalak, de az is, hogy én magam efféle élvezeteknek hódolnék.
Természetesen, aki csak rád néz, sejti, hogy ez nem így van. De egy dolog sejteni, és más nyiltan kimondani. A cél az, hogy senki ne merje hangosan kimondani, de még csak célozgatni se rá.
*miközben ezt mondja, kezét becsusszantja Thea szoknyájának lenge anyaga alá, és a combját kezdi simogatni.*
- Ebből jön, hogy neked miképpen kell viselkedned. Többé-kevésbé mindig titkolnod kell, hogy az ágyasom vagy. Elegánsabb, konzetvatívabb, előkelőbb vendégek előtt jobban. A Rundengarthoz hasonlóan közvetlen és faragatlanabb figurák előtt kevésbé. De akkor, amikor én is jelen vagyok, minden vendégem előtt visszafogottan és engedelmesen kell viselkedned. Ha kedved tartja, eljátszadozhatsz azzal, hogy akkor incselkedsz, amikor én nem vehetem észre. De csak olyan mértékben, hogy azzal nem űzöl gúnyt belőlem. A tekintélyemet sose csorbíthatod. Ez a tekintély ugyanis nagy érték.
*magyarázza.*
- Ugyanezért, soha senkinek nem árulhatod el azt sem, hogy rabszolga vagy. Ha azt kell mondanod valakinek, hogy kényszerből szolgálsz, hát mondd azt, hogy nagyban el vagy adósodva, vagy mondjuk az atyád volt eladósodva. De sose derüljön ki, hogy a tulajdonom is vagy. Mert a tulajdonomként sokkal kevésbé hiszik el rólad, hogy a tudtomon kívül és az akaratom ellenére a tilosban mernél járni. Ők ugyanis nem tudják, hogy milyen vagy.
*teszi még hozzá, játékosan belecsípve a lány combjába, hiszen Thea a valóságban nagyon is szeret dacolni az urával.*
- De ha egyszerű szolgálóm vagy, és főleg ha adósság kényszeréből szolgálsz, akkor sokkal érthetőbb az engedetlenséged és a lázadásod. És így hihetőbb is, hogy én erről mit sem tudok.
*keze felsiklik a lány combján, és most már a hátsóját simogatja.*
- Ami pedig Rundengart urat illeti: ha akarod, elcsábíthatod. De akkor úgy, hogy én erről látszólag nem tudok és nem adtam rá az áldásomat. Csakis a házamon kívül. Csakis a cselédség tudtán kívül. És kérd meg az árát. Kérj pénzt, ajándékokat, amit gondolsz. Megnézzük, Rundengart uram mennyire hajlamos a tilosban járni. Főleg arra leszek kíváncsi, velem hogyan viselkedik majd, ha később még lesz közös ügyletünk és titokban veled is találkozgat. Én ezt nyerem az ügyletből. És egy elégedett szolgálót, aki játszhatja a saját kis játékát.
*mondja végül, aztán megemeli a térdét, jelezve, hogy Thea keljen fel. Búcsúzóul mér rápaskol a pőre hátsójára a ruha alatt, aztán kihúzza onnan a kezét. Egész megjött a kedve a lányhoz. Azonban még nagyon a nap közepén járnak, bőven van még tennivaló, így a pajzán gondolatokat háttérbe kell szorítani.*
- Ó igen, és ma este velem hálsz.
*teszi még hozzá. Csak elhalasztotta az élvezetet, nem tett le róla.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fürkész tekintettel hallgatja Thea beszámolóját, és mi tagadás, látványnak se utolsó a leány, miközben a tálca fölé hajolva falatozik.
Annak hallatán, hogy Ipsioni 50 aranyat elenged az árból, kissé felvonja a szemöldökét. Ugyanakkor jó kalmár lévén ezt természetesen megjegyzi.
Rundengart végső ajánlatát hallva már jobban kiül az arcára az érzelem. Neheztelés, helytelenítés?*
- Ipsioni uram meglehetősen közvetlen, és a kelleténél talán szókimondóbb. Ez közös vonásotok.
*mutat rá, majd így folytatja.*
- Rosszul mért fel, ha ilyen ajánlatot tett. Ha holmi árkedvezményekért áruba bocsátanálak, nem lennék több holmi utcai pecérnél. Te pedig nem lennél több utcalánynál. Nem csak, hogy nem fogadhatjuk el ezt az ajánlatot, de meg is kell sértődnünk rajta. Nekem, legalábbis. Te, ha jól sejtem, nem mutattál felháborodást, úgyhogy eztán se tedd. Inkább légy csalódott, hogy az ajánlatot határozottan visszautasítottam.
*mondja, de a hangjában semmi nyoma a haragnak. A kezét nyújtja a lány felé, és ha Thea odanyújtja neki a kacsóját, szépen átülteti az ölébe, féloldalasan a térdére, és a ruhán keresztül cirógatni kezdi a hátát.*
- Ahhoz, hogy ebben a helyzetben és az ezt követőkben megfelelően tudj viselkedni, meg kell értened a szerepet, amit játszanod kell. És azt is, amit én játszom. Én a feddhetetlen jellemű, konzervatív, tisztességes és egyenes kereskedő vagyok. Semmi nincs az üzletemben, az életvitelemben, a háztartásomban, ami ettől nyiltan eltérhet. Ezért nem csak az teljes mértékben kizárt, hogy téged, vagy bárki mást holmi feslett élvezekre áruba bocsássalak, de az is, hogy én magam efféle élvezeteknek hódolnék.
Természetesen, aki csak rád néz, sejti, hogy ez nem így van. De egy dolog sejteni, és más nyiltan kimondani. A cél az, hogy senki ne merje hangosan kimondani, de még csak célozgatni se rá.
*miközben ezt mondja, kezét becsusszantja Thea szoknyájának lenge anyaga alá, és a combját kezdi simogatni.*
- Ebből jön, hogy neked miképpen kell viselkedned. Többé-kevésbé mindig titkolnod kell, hogy az ágyasom vagy. Elegánsabb, konzetvatívabb, előkelőbb vendégek előtt jobban. A Rundengarthoz hasonlóan közvetlen és faragatlanabb figurák előtt kevésbé. De akkor, amikor én is jelen vagyok, minden vendégem előtt visszafogottan és engedelmesen kell viselkedned. Ha kedved tartja, eljátszadozhatsz azzal, hogy akkor incselkedsz, amikor én nem vehetem észre. De csak olyan mértékben, hogy azzal nem űzöl gúnyt belőlem. A tekintélyemet sose csorbíthatod. Ez a tekintély ugyanis nagy érték.
*magyarázza.*
- Ugyanezért, soha senkinek nem árulhatod el azt sem, hogy rabszolga vagy. Ha azt kell mondanod valakinek, hogy kényszerből szolgálsz, hát mondd azt, hogy nagyban el vagy adósodva, vagy mondjuk az atyád volt eladósodva. De sose derüljön ki, hogy a tulajdonom is vagy. Mert a tulajdonomként sokkal kevésbé hiszik el rólad, hogy a tudtomon kívül és az akaratom ellenére a tilosban mernél járni. Ők ugyanis nem tudják, hogy milyen vagy.
*teszi még hozzá, játékosan belecsípve a lány combjába, hiszen Thea a valóságban nagyon is szeret dacolni az urával.*
- De ha egyszerű szolgálóm vagy, és főleg ha adósság kényszeréből szolgálsz, akkor sokkal érthetőbb az engedetlenséged és a lázadásod. És így hihetőbb is, hogy én erről mit sem tudok.
*keze felsiklik a lány combján, és most már a hátsóját simogatja.*
- Ami pedig Rundengart urat illeti: ha akarod, elcsábíthatod. De akkor úgy, hogy én erről látszólag nem tudok és nem adtam rá az áldásomat. Csakis a házamon kívül. Csakis a cselédség tudtán kívül. És kérd meg az árát. Kérj pénzt, ajándékokat, amit gondolsz. Megnézzük, Rundengart uram mennyire hajlamos a tilosban járni. Főleg arra leszek kíváncsi, velem hogyan viselkedik majd, ha később még lesz közös ügyletünk és titokban veled is találkozgat. Én ezt nyerem az ügyletből. És egy elégedett szolgálót, aki játszhatja a saját kis játékát.
*mondja végül, aztán megemeli a térdét, jelezve, hogy Thea keljen fel. Búcsúzóul mér rápaskol a pőre hátsójára a ruha alatt, aztán kihúzza onnan a kezét. Egész megjött a kedve a lányhoz. Azonban még nagyon a nap közepén járnak, bőven van még tennivaló, így a pajzán gondolatokat háttérbe kell szorítani.*
- Ó igen, és ma este velem hálsz.
*teszi még hozzá. Csak elhalasztotta az élvezetet, nem tett le róla.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:55:45
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:55:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Ivászat//
*Egy ideje már ő is koptatja a város utcáit, de az őszintét megvallva csak egyszer-kétszer fordult meg a Pegazusban. A Kalmárt meg csak kívülről látta. Így ő tényleg teljesen a fiúra bízza magát.
A kar miatt továbbra sem tesz panaszt, békésen sétálgat Ophior oldalán. Csak akkor lesz egy kicsit zavart a tekintete, amikor összetalálkozik a fiúéval.*
- Hát mert tetszik. Szép a színe.
*Vonja meg a vállait az egyszerű magyarázat után.*
- Te is rákattansz olyan dolgokra, amik tetszenek, nem?
*Böki finoman oldalba a könyökével, azután inkább elpillant a vörös üstökről. Ezek szerint elég feltűnően bámulja, zavaró pedig nem akar lenni. Legalábbis akkor nem, amikor tud róla. Ha nem tud róla azzal meg úgy sem tud mit kezdeni. Meg hát az is elképzelhető, hogy az a kacsintás egy kissé zavarba hozta, de ebben a részében még annyira nem biztos.
Ám az oldja a nem biztos, hogy jelen lévő feszültségét, ahogy a fiú igyekszik visszamondani a nevét.*
- Az tökéletesen megfelel. Te mókás vagy, tudod? tetszik.
*Vigyorodik el, ahogy az útjukat szegélyező házakat fürkészi. Nehezére esik nem visszabambulni a vörös hajkoronára. De megelfeli magát, még akkor is, ha szíve szerint belekócolna.*
- Aaaaa, ne rontsd el a tervemet.
*Színlelt szomorúsággal, még az ajkait is legörbítve hunyorog vissza a fiúra. De igyekszik kifejezetten csakis az arcára fókuszálni. Nem mintha azon nem talált volna már valami tetszetőset, amit szívesen bámulna.*
- Szerintem teljesen jó ötlet az, hogy végig nézem, ahogy az asztal alá iszod magad.
*Egy ideje már ő is koptatja a város utcáit, de az őszintét megvallva csak egyszer-kétszer fordult meg a Pegazusban. A Kalmárt meg csak kívülről látta. Így ő tényleg teljesen a fiúra bízza magát.
A kar miatt továbbra sem tesz panaszt, békésen sétálgat Ophior oldalán. Csak akkor lesz egy kicsit zavart a tekintete, amikor összetalálkozik a fiúéval.*
- Hát mert tetszik. Szép a színe.
*Vonja meg a vállait az egyszerű magyarázat után.*
- Te is rákattansz olyan dolgokra, amik tetszenek, nem?
*Böki finoman oldalba a könyökével, azután inkább elpillant a vörös üstökről. Ezek szerint elég feltűnően bámulja, zavaró pedig nem akar lenni. Legalábbis akkor nem, amikor tud róla. Ha nem tud róla azzal meg úgy sem tud mit kezdeni. Meg hát az is elképzelhető, hogy az a kacsintás egy kissé zavarba hozta, de ebben a részében még annyira nem biztos.
Ám az oldja a nem biztos, hogy jelen lévő feszültségét, ahogy a fiú igyekszik visszamondani a nevét.*
- Az tökéletesen megfelel. Te mókás vagy, tudod? tetszik.
*Vigyorodik el, ahogy az útjukat szegélyező házakat fürkészi. Nehezére esik nem visszabambulni a vörös hajkoronára. De megelfeli magát, még akkor is, ha szíve szerint belekócolna.*
- Aaaaa, ne rontsd el a tervemet.
*Színlelt szomorúsággal, még az ajkait is legörbítve hunyorog vissza a fiúra. De igyekszik kifejezetten csakis az arcára fókuszálni. Nem mintha azon nem talált volna már valami tetszetőset, amit szívesen bámulna.*
- Szerintem teljesen jó ötlet az, hogy végig nézem, ahogy az asztal alá iszod magad.
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:21:45
Üzenet elküldve: 2023-05-05 19:21:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Az engedélyre nem kell sokat várnia. Hamar bebocsájtást nyer, így nem várakozik tovább, azonnal benyit.
A falatozó gazdáját le sem tagadhatná milyen elégedettséggel méri végig. Örül, hogy egyszer végre támadt valami jó ötlete. Még akkor is, ha csak ilyen apróságról van szó.
Amint becsukja maga mögött az ajtót helyet is foglal, majd nagyot szusszanva dől hátra, mintha valami kemény munkával végzett volna épp.*
- Nem különösebb. Igyekeztem uramat a lehető legjobb színben feltűntetni. Teszem hozzá véletlenül sem említve meg valami kellemetlent. Nem mintha volna olyan, ugyebár.
*Apró, komisz mosollyal hagy egy cseppnyi hatásszünetet, de utána menten folytatja tovább.*
- Igazából teljesen hatköznapi dolgokról beszélgettünk. Amikről akkor szokás, mikor az ember kikíséri a vendéget és nem akarja azt csendben tenni.
*Dolga végeztével és egy újabb kis szünet tartása miatt ő maga is a tálcához hajol, hogy a maradékból elvegyen egy falatkát. Egész nap nem evett, idáig fel sem tűnt neki, hogy mennyire éhes. Most viszont talán az izgalom hatására, majd kilukad a gyomra.*
- Ipsioni úr meg igazán kellemes társaság. Jó kedélyű, elég úriembernek tűnik, bár való igaz, hogy bizonyára nem veti meg a női társaságot. De melyik férfi tenné. *Vonja meg a vállait.* De tényleg igazán szimpatikus.
*A lényeggel még vár egy kicsit. De kipirult, vidám, szinte felpezsdült arcáról igen hamar le lehet olvasni, hogy bujkál ott még valami más, valami komolyabb is.*
- A többit viszont Uram látja majd meg, hogy mennyire tud vele jó üzleteket kötni esetleg a későbbiekben.
*Hajol előre egy újabb falatért, amit bekapva nyammog rajta kényelmesen a férfi arcát fürkészve. Eddig tartott a kivárás. Ideje a lényegre térni.*
- Meg ha már üzletről van szó. *Dől vissza szusszanva.* Ipsioni uram azt mondta, hogy megelégedése jeleként eltekint ötven aranytól, mert, hogy őt idézzem, egy ilyen bájos szolgáló fel tudja dobni egy tisztes kalmár napját.
*Vigyorodik el elégedetten, ahogy továbbra is Orthus vonásait fürkészi.*
- Azon tűnődtem, hogy kéne valami gyümölcs.
*Sóhajtja, majd ismét és utoljára elkoboz egy újabb falatot, de azt egyelőre csak úgy vizsgálgatja maga elé tartva, mintha az összes összetevőt ki akarná belőle ismerni.*
- Ja és persze a vége. El ne felejtsem. *Itt már elpillant a falatról, hogy újból Morthimer úrra pillantson. Egyenesen és megkomolyodva a szemeibe.* Ha uram engedné, hogy kissé közelebbről is megismerhesse a kedvenc kis szolgálóját... akkor akár a negyedét is leharaphatják annak a fránya fizetségnek.
*A végszóra pedig be is kapja a falatot, majd az öleibe pakolt kézzel várja a reakciót.*
- Nos? Mit szól?
*Az engedélyre nem kell sokat várnia. Hamar bebocsájtást nyer, így nem várakozik tovább, azonnal benyit.
A falatozó gazdáját le sem tagadhatná milyen elégedettséggel méri végig. Örül, hogy egyszer végre támadt valami jó ötlete. Még akkor is, ha csak ilyen apróságról van szó.
Amint becsukja maga mögött az ajtót helyet is foglal, majd nagyot szusszanva dől hátra, mintha valami kemény munkával végzett volna épp.*
- Nem különösebb. Igyekeztem uramat a lehető legjobb színben feltűntetni. Teszem hozzá véletlenül sem említve meg valami kellemetlent. Nem mintha volna olyan, ugyebár.
*Apró, komisz mosollyal hagy egy cseppnyi hatásszünetet, de utána menten folytatja tovább.*
- Igazából teljesen hatköznapi dolgokról beszélgettünk. Amikről akkor szokás, mikor az ember kikíséri a vendéget és nem akarja azt csendben tenni.
*Dolga végeztével és egy újabb kis szünet tartása miatt ő maga is a tálcához hajol, hogy a maradékból elvegyen egy falatkát. Egész nap nem evett, idáig fel sem tűnt neki, hogy mennyire éhes. Most viszont talán az izgalom hatására, majd kilukad a gyomra.*
- Ipsioni úr meg igazán kellemes társaság. Jó kedélyű, elég úriembernek tűnik, bár való igaz, hogy bizonyára nem veti meg a női társaságot. De melyik férfi tenné. *Vonja meg a vállait.* De tényleg igazán szimpatikus.
*A lényeggel még vár egy kicsit. De kipirult, vidám, szinte felpezsdült arcáról igen hamar le lehet olvasni, hogy bujkál ott még valami más, valami komolyabb is.*
- A többit viszont Uram látja majd meg, hogy mennyire tud vele jó üzleteket kötni esetleg a későbbiekben.
*Hajol előre egy újabb falatért, amit bekapva nyammog rajta kényelmesen a férfi arcát fürkészve. Eddig tartott a kivárás. Ideje a lényegre térni.*
- Meg ha már üzletről van szó. *Dől vissza szusszanva.* Ipsioni uram azt mondta, hogy megelégedése jeleként eltekint ötven aranytól, mert, hogy őt idézzem, egy ilyen bájos szolgáló fel tudja dobni egy tisztes kalmár napját.
*Vigyorodik el elégedetten, ahogy továbbra is Orthus vonásait fürkészi.*
- Azon tűnődtem, hogy kéne valami gyümölcs.
*Sóhajtja, majd ismét és utoljára elkoboz egy újabb falatot, de azt egyelőre csak úgy vizsgálgatja maga elé tartva, mintha az összes összetevőt ki akarná belőle ismerni.*
- Ja és persze a vége. El ne felejtsem. *Itt már elpillant a falatról, hogy újból Morthimer úrra pillantson. Egyenesen és megkomolyodva a szemeibe.* Ha uram engedné, hogy kissé közelebbről is megismerhesse a kedvenc kis szolgálóját... akkor akár a negyedét is leharaphatják annak a fránya fizetségnek.
*A végszóra pedig be is kapja a falatot, majd az öleibe pakolt kézzel várja a reakciót.*
- Nos? Mit szól?
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 18:53:30
Üzenet elküldve: 2023-05-05 18:53:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
*A vendég távoztával Orthus magára marad a szobájában. Azokkal a falatkákkal, amiket Rundengart meghagyott. Nos, a ház ura nem kegyelmez nekik. Egyáltalán nem szokása nap közben nassolgatni, és ezután se fog belőle rendszert csinálni, de ez most a kedvére való.
Amikor Thea visszatér, még mindig ott ül és falazotik.*
- Rendben van. Gyere be, ülj le!
*mutat a székre, amit az imént még Rundengart foglalt el.*
- Meséld el, mi történt, amíg levonultatok a lépcsőn. És érdekel a véleményed Ipsioni úrról. Úgy látom, nagy hatással voltál rá.
*mondja. Saját észrevételeit a lány szerepléséről egyelőre megtartja magának. Első körben arra kíváncsi, hogy a lány mit gondolt mindarról, ami történt.*
*A vendég távoztával Orthus magára marad a szobájában. Azokkal a falatkákkal, amiket Rundengart meghagyott. Nos, a ház ura nem kegyelmez nekik. Egyáltalán nem szokása nap közben nassolgatni, és ezután se fog belőle rendszert csinálni, de ez most a kedvére való.
Amikor Thea visszatér, még mindig ott ül és falazotik.*
- Rendben van. Gyere be, ülj le!
*mutat a székre, amit az imént még Rundengart foglalt el.*
- Meséld el, mi történt, amíg levonultatok a lépcsőn. És érdekel a véleményed Ipsioni úrról. Úgy látom, nagy hatással voltál rá.
*mondja. Saját észrevételeit a lány szerepléséről egyelőre megtartja magának. Első körben arra kíváncsi, hogy a lány mit gondolt mindarról, ami történt.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-05 13:25:57
Üzenet elküldve: 2023-05-05 13:25:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Viszonylag meg van elégedve magával, ahogy Orthusról beszél. Már szinte csillog a férfi, mint giccses tükör a bárói házakban, ahogy fényezi a kis köpcös előtt. De nem akar csalódást okozni azzal, hogy butaságot fecsegjen, hanem épp azon ügyködik, hogy megnyerje a Morthimernek a kedves kis kereskedőt. Meg talán magának is. Miért is ne adhatna lehetőséget arra, hogy másfelé is bontogassa a szárnyait. Természetesen, ha gazdája engedélyt ad idővel. Ezt persze még nem pedzegeti, mert talán Rundengartnak még korai lenne, ha ilyet a nyakába zúdítana. Úgy hiszi, hogy idővel úgy is megkapja a megfelelő jelet, ha a férfi fejében is megfogan valami hasonló gondolat. Addig pedig ápolja kettejük között is a kapcsolatot, azért nem csak Orthust szeretné jó színben feltüntetni. Amúgy is jól jöhet gazdájának a hír, hogy milyen kellemes fogadtatásban részesíti a ház cselédsége az idelátogató vendégeket. Így tovább bájolog és cseverészik a férfival. Főleg azért mert tőle hall érdekes dolgokat is, nem pedig az amiatti szidásokat, hogy most épp mit nem csinált jól. Azzal ráér, ha visszamegy Orthushoz. Már most kíváncsi, hogy ura mivel nem volt elégedett, amióta megjelent a dolgozószobában.*
- Lázadás? *Pillant szeme sarkából a férfira, lépteit pedig kissé lelassítja mielőtt az uraság kifulladna a kertbe érkezés előtt.* Hallottam róla futó pletykákat még odahaza, de még mindig nem tudom, hogy pontosan mi történt akkor a városban. Talán mesélhetne erről is, ha egyszer tényleg körbe vezet a piacon.
*Húzza ajkait ismét mosolyra, ahogy a levegőben hagyja lógva az újabb, talán meghittebb találkozás lehetőségét.*
- Elfoglalt, ahogy gondolom ön is. Ilyen szakma mellett biztosan sok a fárasztó tennivaló.
*Bólint is rá, a kuncogásra pedig rándulna egy apró vigyorba az ajka, de türtőzteti magát, így csak komoly arcot erőltetve magára von aprót a vállain.*
- Nem lenne ellenemre, de valóban nem én vagyok az ügyben a döntéshozó.
*Sóhajt fel halkan. Valószínűleg ha Orthus beleérez valami jövedelmező üzlet szagot, akkor el fogja engedni. Máskülönben viszont bizonyára addig ki sem teheti a lábát továbbra sem, amíg az a francos ruha meg nem érkezik.
A kereskedőt tovább hallgatva a végére már magasba szaladnak a szemöldökei. A férj hallatán egy kissé meg is torpan a lépésben, de azután torok köszörülve rögtön tovább is indul. Ez idáig ilyen még csak eszébe sem jutott. Férj? Minek, ha tarthat több vasat a tűzben? Egyébként sem lenne egyszerű az ilyet elintézni egy rabszolgának. Orthus pedig bizonyára ezt már végképp nem támogatná. Arra hajlott, hogy tartson szeretőt. Megszabta a feltételeket természetesen, de nem ítélte a nőt teljes önmegtartóztatásra, amíg ő esetleg üzleti úton van. Odahaza amúgy is így nőtt fel. A tudattal, hogy család nélkül végzi egy sírban, de addig legalább az élvezeteknek adózhat. A nagy hatalmak egyik kezével elvesznek, de a másikkal legalább adnak valamicskét, a nő pedig egyelőre ezzel meg van elégedve. Már ezt készülne is a kereskedő elé tárni, de amaz nem hagyja szóhoz jutni. Milyen szerencse, mert amit most hall az érdekesebb számára, mint eleddig az összes társalgásuk.
Nehezen bírja megállni, hogy ne üljön ki az arcára egy önelégült mosoly. Olyan izgatott a szavak hallatán, hogy a szíve is hevesebben kezd kalapálni. Ennek ellenére ő is igyekszik komolyodó arccal állni a másik tekintetét, hisz valóban tökéletesen érti, hogy miről is van szó. A meghajlást viszonozza, természetesen ő már csak puszta tiszteletből is, no meg az ő hasa nem szab nagy akadályt, mélyebben hajol meg a férfi előtt, majd kiegyenesedve már újból az a kedves, kissé pimasz mosoly ül meg az arcán, mint eddig is a férfi társaságában.*
- Minden tőlem telhetőt megteszek. Morthimer úrnak vaaajból van a szíve, reméljük engedékeny lesz.
*Válaszolja végül egyszerűen, majd megvárja még, hogy Rundengart feltornássza magát a szekérre.*
- Legyen jó útjuk.
*Hajol meg ismét a szekér mellett, majd már csak akkor távozik vissza a házba, mikor kiindulnak. Akkor viszont szinte szélsebesen pördül meg és indul vissza, egyenesen megcélozva gazdájának dolgozószobáját. Most olyan izgatott, hogy még az sem igazán érdekli, hogy ha esetleg valamiért megszidja Orthus. Talán ennek a hírnek fog örülni annyira, hogy elnézőbb lesz a lánnyal szemben. Az ajtó előtt lefékezi a lépteit, kifújja magát, majd visszafogottan kopogtat, pedig szíve szerint vigyorogva dörömbölne.*
- Morthimer úr? Rundengart úr éppen most távozott.
*Szól be, de addig nem nyit be, amíg nem kapja meg rá az engedélyt.*
*Viszonylag meg van elégedve magával, ahogy Orthusról beszél. Már szinte csillog a férfi, mint giccses tükör a bárói házakban, ahogy fényezi a kis köpcös előtt. De nem akar csalódást okozni azzal, hogy butaságot fecsegjen, hanem épp azon ügyködik, hogy megnyerje a Morthimernek a kedves kis kereskedőt. Meg talán magának is. Miért is ne adhatna lehetőséget arra, hogy másfelé is bontogassa a szárnyait. Természetesen, ha gazdája engedélyt ad idővel. Ezt persze még nem pedzegeti, mert talán Rundengartnak még korai lenne, ha ilyet a nyakába zúdítana. Úgy hiszi, hogy idővel úgy is megkapja a megfelelő jelet, ha a férfi fejében is megfogan valami hasonló gondolat. Addig pedig ápolja kettejük között is a kapcsolatot, azért nem csak Orthust szeretné jó színben feltüntetni. Amúgy is jól jöhet gazdájának a hír, hogy milyen kellemes fogadtatásban részesíti a ház cselédsége az idelátogató vendégeket. Így tovább bájolog és cseverészik a férfival. Főleg azért mert tőle hall érdekes dolgokat is, nem pedig az amiatti szidásokat, hogy most épp mit nem csinált jól. Azzal ráér, ha visszamegy Orthushoz. Már most kíváncsi, hogy ura mivel nem volt elégedett, amióta megjelent a dolgozószobában.*
- Lázadás? *Pillant szeme sarkából a férfira, lépteit pedig kissé lelassítja mielőtt az uraság kifulladna a kertbe érkezés előtt.* Hallottam róla futó pletykákat még odahaza, de még mindig nem tudom, hogy pontosan mi történt akkor a városban. Talán mesélhetne erről is, ha egyszer tényleg körbe vezet a piacon.
*Húzza ajkait ismét mosolyra, ahogy a levegőben hagyja lógva az újabb, talán meghittebb találkozás lehetőségét.*
- Elfoglalt, ahogy gondolom ön is. Ilyen szakma mellett biztosan sok a fárasztó tennivaló.
*Bólint is rá, a kuncogásra pedig rándulna egy apró vigyorba az ajka, de türtőzteti magát, így csak komoly arcot erőltetve magára von aprót a vállain.*
- Nem lenne ellenemre, de valóban nem én vagyok az ügyben a döntéshozó.
*Sóhajt fel halkan. Valószínűleg ha Orthus beleérez valami jövedelmező üzlet szagot, akkor el fogja engedni. Máskülönben viszont bizonyára addig ki sem teheti a lábát továbbra sem, amíg az a francos ruha meg nem érkezik.
A kereskedőt tovább hallgatva a végére már magasba szaladnak a szemöldökei. A férj hallatán egy kissé meg is torpan a lépésben, de azután torok köszörülve rögtön tovább is indul. Ez idáig ilyen még csak eszébe sem jutott. Férj? Minek, ha tarthat több vasat a tűzben? Egyébként sem lenne egyszerű az ilyet elintézni egy rabszolgának. Orthus pedig bizonyára ezt már végképp nem támogatná. Arra hajlott, hogy tartson szeretőt. Megszabta a feltételeket természetesen, de nem ítélte a nőt teljes önmegtartóztatásra, amíg ő esetleg üzleti úton van. Odahaza amúgy is így nőtt fel. A tudattal, hogy család nélkül végzi egy sírban, de addig legalább az élvezeteknek adózhat. A nagy hatalmak egyik kezével elvesznek, de a másikkal legalább adnak valamicskét, a nő pedig egyelőre ezzel meg van elégedve. Már ezt készülne is a kereskedő elé tárni, de amaz nem hagyja szóhoz jutni. Milyen szerencse, mert amit most hall az érdekesebb számára, mint eleddig az összes társalgásuk.
Nehezen bírja megállni, hogy ne üljön ki az arcára egy önelégült mosoly. Olyan izgatott a szavak hallatán, hogy a szíve is hevesebben kezd kalapálni. Ennek ellenére ő is igyekszik komolyodó arccal állni a másik tekintetét, hisz valóban tökéletesen érti, hogy miről is van szó. A meghajlást viszonozza, természetesen ő már csak puszta tiszteletből is, no meg az ő hasa nem szab nagy akadályt, mélyebben hajol meg a férfi előtt, majd kiegyenesedve már újból az a kedves, kissé pimasz mosoly ül meg az arcán, mint eddig is a férfi társaságában.*
- Minden tőlem telhetőt megteszek. Morthimer úrnak vaaajból van a szíve, reméljük engedékeny lesz.
*Válaszolja végül egyszerűen, majd megvárja még, hogy Rundengart feltornássza magát a szekérre.*
- Legyen jó útjuk.
*Hajol meg ismét a szekér mellett, majd már csak akkor távozik vissza a házba, mikor kiindulnak. Akkor viszont szinte szélsebesen pördül meg és indul vissza, egyenesen megcélozva gazdájának dolgozószobáját. Most olyan izgatott, hogy még az sem igazán érdekli, hogy ha esetleg valamiért megszidja Orthus. Talán ennek a hírnek fog örülni annyira, hogy elnézőbb lesz a lánnyal szemben. Az ajtó előtt lefékezi a lépteit, kifújja magát, majd visszafogottan kopogtat, pedig szíve szerint vigyorogva dörömbölne.*
- Morthimer úr? Rundengart úr éppen most távozott.
*Szól be, de addig nem nyit be, amíg nem kapja meg rá az engedélyt.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-04 12:15:06
Üzenet elküldve: 2023-05-04 12:15:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
-Remek férfiú! Remek! *Hagyja helyben az Orthust érintő kérdést. Habár nem ismeri túlságosan a kereskedőt, ráadásul a "férfiú" jelző is erős túlzás, ha a koráról van szó, lerója a kötelező köröket.*
-Ugyan, kedves. Igazán kellemes a társasága. *Duruzsolja vissza, ahogy a leérvén a lépcsőn a lány belé karol. Meg kell hagynia, roppant mód ínyére van a szolgáló. Ahogy a külcsín, úgy a habitus.*
-A magunkfajta férfiaknak az üzlet az elsődleges. Noha én annak idején, még a lázadás előtt a hivatalban ülnökösködtem, a szívemhez mindig közel állt a kalmár szakma... *Szabad kezével egy hófehér kendőt varázsol elő, hogy megtapogathassa verejtéktől gyöngyöző homlokát. Idejét sem tudja, mikor mászott legutoljára ennyi lépcsőt, bár ez a tény alighanem fizikumára is alaposan kiül.*
-Úgy? Elfoglalt? *Pillant Theára ravaszdin.* -Én szíves örömest körbevezetem bármikor. Persze csak ha a ház urának nincs ellenére. *Megenged itt egy joviális kis kuncogást, miközben a sokat emlegetett szekér felé közelítenek. Önmagát ámítaná, ha nem lenne irigy Morthimerre. Kúriával, cselédséggel, ilyen szolganéppel...*
-Csodálkozom, hogy nem keresett már magának valami tisztes férjurat itt a városban. Már ha meg nem sértem kegyedet. Ölni tudnának egy ilyen szépségért, ezt bizton állítom! Na persze... Lehet, hogy a Tűz Városa szülöttjének jobban ínyére van az effajta életmód. Én aztán nem kárhoztatom érte! *Ajkát beharapva pillant a lányra, de nem várja meg a választ.*
-Nos, hogy maximális megelégedésemről tanúbizonyságot tegyek, ötven aranyat már az én kontómra írhat Morthimer úr. Ennyit nem kell kifizetnie majd. Egy ilyen bájos szolgáló fel tudja dobni egy tisztes kalmár napját. És ha... *Pillant végig a lányon lopva.*
-Morthimer úr megfontolná, hogy egy kicsit közelebbről is megismerkedhessem kedvenc szolgálójával, még ennél is nagyobbat haraphatunk a fizetségen. Akár a negyedét is! *Komolykodó homlokráncolás közepette pillant a lányra, és biztos benne, hogy amaz is érti, mire utal.*
-Tudja kisasszony, nem mindig adódik alkalom egy magamfajta, elfoglalt kalmárnak, hogy ilyen szépségek társaságát élvezze. *Hajol meg kissé, már amennyire súlyos alkata engedi, majd a szekér felé fordul.*
-Jobb, ha indulok! Térülök-fordulok, és már itt is leszek! Remélem, lesz alkalma addig szót váltani a ház urával! *Kapaszkodik fel a kocsis mellé kisebb-nagyobb nehézségek árán.*
-Indulhatunk, fiam!
-Remek férfiú! Remek! *Hagyja helyben az Orthust érintő kérdést. Habár nem ismeri túlságosan a kereskedőt, ráadásul a "férfiú" jelző is erős túlzás, ha a koráról van szó, lerója a kötelező köröket.*
-Ugyan, kedves. Igazán kellemes a társasága. *Duruzsolja vissza, ahogy a leérvén a lépcsőn a lány belé karol. Meg kell hagynia, roppant mód ínyére van a szolgáló. Ahogy a külcsín, úgy a habitus.*
-A magunkfajta férfiaknak az üzlet az elsődleges. Noha én annak idején, még a lázadás előtt a hivatalban ülnökösködtem, a szívemhez mindig közel állt a kalmár szakma... *Szabad kezével egy hófehér kendőt varázsol elő, hogy megtapogathassa verejtéktől gyöngyöző homlokát. Idejét sem tudja, mikor mászott legutoljára ennyi lépcsőt, bár ez a tény alighanem fizikumára is alaposan kiül.*
-Úgy? Elfoglalt? *Pillant Theára ravaszdin.* -Én szíves örömest körbevezetem bármikor. Persze csak ha a ház urának nincs ellenére. *Megenged itt egy joviális kis kuncogást, miközben a sokat emlegetett szekér felé közelítenek. Önmagát ámítaná, ha nem lenne irigy Morthimerre. Kúriával, cselédséggel, ilyen szolganéppel...*
-Csodálkozom, hogy nem keresett már magának valami tisztes férjurat itt a városban. Már ha meg nem sértem kegyedet. Ölni tudnának egy ilyen szépségért, ezt bizton állítom! Na persze... Lehet, hogy a Tűz Városa szülöttjének jobban ínyére van az effajta életmód. Én aztán nem kárhoztatom érte! *Ajkát beharapva pillant a lányra, de nem várja meg a választ.*
-Nos, hogy maximális megelégedésemről tanúbizonyságot tegyek, ötven aranyat már az én kontómra írhat Morthimer úr. Ennyit nem kell kifizetnie majd. Egy ilyen bájos szolgáló fel tudja dobni egy tisztes kalmár napját. És ha... *Pillant végig a lányon lopva.*
-Morthimer úr megfontolná, hogy egy kicsit közelebbről is megismerkedhessem kedvenc szolgálójával, még ennél is nagyobbat haraphatunk a fizetségen. Akár a negyedét is! *Komolykodó homlokráncolás közepette pillant a lányra, és biztos benne, hogy amaz is érti, mire utal.*
-Tudja kisasszony, nem mindig adódik alkalom egy magamfajta, elfoglalt kalmárnak, hogy ilyen szépségek társaságát élvezze. *Hajol meg kissé, már amennyire súlyos alkata engedi, majd a szekér felé fordul.*
-Jobb, ha indulok! Térülök-fordulok, és már itt is leszek! Remélem, lesz alkalma addig szót váltani a ház urával! *Kapaszkodik fel a kocsis mellé kisebb-nagyobb nehézségek árán.*
-Indulhatunk, fiam!
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-02 21:55:16
Üzenet elküldve: 2023-05-02 21:55:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Thea megszokta már, hogy a vendégeket szórakoztatja. Ez is amolyan sajátos wegtoreni szokás, amit magával hozott. Ha úgy érzi, úgy látja, hogy egy vendég hajlandóságot mutat a közvetlenebb társalgásra, esetleges flörtölésre, hát él a lehetőséggel. Főleg, ha ezzel előidézheti azt, hogy az a vendég kényelmesen érezze magát. Ennek ellenére tudja jól, hogy hol a helye. Ahogyan azzal is tisztában van, hogy mit mondhat és mit nem, hogy véletlenül se hozza gazdáját kényes, kellemetlen helyzetbe. Épp ezért tartotta a száját eleddig is és tartani is fogja.
A férfiak lassan a végére érnek az üzletnek, így újra eljön az ideje a színre lépésének. Aprót hajol gazdája felé, majd az ajtóhoz fordulva várja meg Rundengartot. Természetesen Orthus mozdulata valóban nem kerüli el a figyelmét, amire csak egy apró biccentéssel felel jelezve, hogy érti, tudja a dolgát. Noha érez egy kis sértettséget, azért újból magára varázsolja azt a vendégcsalogató mosolyt, miközben megindul kifelé.*
- Igen... Főnyereményt.
*Sóhajtja halkan, majd igyekszik visszafogni a panasz áradatának feltörését. tudja jól, hogy azzal bőven okozhat fejfájást Morthimer úrnak, ami a wegtorenire sem lenne kellemes hatással. Így inkább előkaparja mélyről a dolgok napos oldalát.*
- Morthimer úr nagyon határozott, figyelmes és körültekintő. Amióta ideérkeztem nem lehet okom panaszra, főleg most, hogy gyarapodott a ház lakóinak száma.
*Egy kis séta után úgy érzi elég időt adott a férfinak arra, hogy kigyönyörködje magát hátsó adottságaiban is, így lépteit lelassítva várja be a köpcöst, s belé karolva ballag tovább, akár csak régi jó barátok.*
- Remélem nem zavarja.
*Mosolyog rá a másikra, s ha nem kap ellenzést, akkor így halad vele tovább.*
- Az érkeztem is a jó ízlésének köszönhető. Morthimer úrnak jó szeme van ahhoz, hogy meglássa mi a jövedelmező két fél számára. Úgy hiszem remek ötlet, hogy két ilyen hozzáértő és tapasztalt férfi közös üzletbe vágjon. Bár én nem értek ezekhez a dolgokhoz.
*Női praktika, hogy a férfiak fényezésével valamit magasabb szintre emeljenek. Reméli, hogy tud egy kicsit hasznos is lenni így vagy úgy. Meg az igazat megvallva szimpatikus neki a pocakos kereskedő, még akkor is, ha ő is csak egy újabb férfi, aki egy hasznos kis árucikknek látja a nőt. Mint a többi férfi.*
- Remélem idővel tényleg láthatok valamit a csodaszép városukból. Sok szépet hallottam, de kísérő nélkül nem igazán fűlik hozzá a fogam. Morthimer úr pedig mostanában olyan elfoglalt.
*Sóhajt hosszan, ahogy lassan kiérkezve engedi el a férfi karját.*
- A maguk szakmáját egy pillanatra sem lehet egyszerűnek és unalmasnak nevezni.
*Mosolyog újból a férfira, majd a szekérre átpillantva sétál lassan mellé.*
- Nos megérkeztünk Rundengart uram.
*Thea megszokta már, hogy a vendégeket szórakoztatja. Ez is amolyan sajátos wegtoreni szokás, amit magával hozott. Ha úgy érzi, úgy látja, hogy egy vendég hajlandóságot mutat a közvetlenebb társalgásra, esetleges flörtölésre, hát él a lehetőséggel. Főleg, ha ezzel előidézheti azt, hogy az a vendég kényelmesen érezze magát. Ennek ellenére tudja jól, hogy hol a helye. Ahogyan azzal is tisztában van, hogy mit mondhat és mit nem, hogy véletlenül se hozza gazdáját kényes, kellemetlen helyzetbe. Épp ezért tartotta a száját eleddig is és tartani is fogja.
A férfiak lassan a végére érnek az üzletnek, így újra eljön az ideje a színre lépésének. Aprót hajol gazdája felé, majd az ajtóhoz fordulva várja meg Rundengartot. Természetesen Orthus mozdulata valóban nem kerüli el a figyelmét, amire csak egy apró biccentéssel felel jelezve, hogy érti, tudja a dolgát. Noha érez egy kis sértettséget, azért újból magára varázsolja azt a vendégcsalogató mosolyt, miközben megindul kifelé.*
- Igen... Főnyereményt.
*Sóhajtja halkan, majd igyekszik visszafogni a panasz áradatának feltörését. tudja jól, hogy azzal bőven okozhat fejfájást Morthimer úrnak, ami a wegtorenire sem lenne kellemes hatással. Így inkább előkaparja mélyről a dolgok napos oldalát.*
- Morthimer úr nagyon határozott, figyelmes és körültekintő. Amióta ideérkeztem nem lehet okom panaszra, főleg most, hogy gyarapodott a ház lakóinak száma.
*Egy kis séta után úgy érzi elég időt adott a férfinak arra, hogy kigyönyörködje magát hátsó adottságaiban is, így lépteit lelassítva várja be a köpcöst, s belé karolva ballag tovább, akár csak régi jó barátok.*
- Remélem nem zavarja.
*Mosolyog rá a másikra, s ha nem kap ellenzést, akkor így halad vele tovább.*
- Az érkeztem is a jó ízlésének köszönhető. Morthimer úrnak jó szeme van ahhoz, hogy meglássa mi a jövedelmező két fél számára. Úgy hiszem remek ötlet, hogy két ilyen hozzáértő és tapasztalt férfi közös üzletbe vágjon. Bár én nem értek ezekhez a dolgokhoz.
*Női praktika, hogy a férfiak fényezésével valamit magasabb szintre emeljenek. Reméli, hogy tud egy kicsit hasznos is lenni így vagy úgy. Meg az igazat megvallva szimpatikus neki a pocakos kereskedő, még akkor is, ha ő is csak egy újabb férfi, aki egy hasznos kis árucikknek látja a nőt. Mint a többi férfi.*
- Remélem idővel tényleg láthatok valamit a csodaszép városukból. Sok szépet hallottam, de kísérő nélkül nem igazán fűlik hozzá a fogam. Morthimer úr pedig mostanában olyan elfoglalt.
*Sóhajt hosszan, ahogy lassan kiérkezve engedi el a férfi karját.*
- A maguk szakmáját egy pillanatra sem lehet egyszerűnek és unalmasnak nevezni.
*Mosolyog újból a férfira, majd a szekérre átpillantva sétál lassan mellé.*
- Nos megérkeztünk Rundengart uram.
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-02 16:41:23
Üzenet elküldve: 2023-05-02 16:41:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 281
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Morthimer ház//
*Érdekes párbeszéd alakul ki Rundengart és Thea között, amit Orthus továbbra is szoborszerű vonásokkal, de növekvő nehezteléssel fogad. Theának eddig nem nyílt alkalma sokat időzni a vendégei társaságában, így neki se volt alkalma megfigyelni, hogyan viselkedik a szolgálója ilyen helyzetekben. Most viszont meg kell állapítania, hogy meglehetősen közvetlenül. Se szabad cseléd, se rabszolga nem cseveg ennyit vendégekkel. Orthus ráadásul annak a híve, hogy csak annyit mondjon, amennyit feltétlenül fontos. Ha mégis bőbeszédű, akkor általában olyan dolgokról beszél, amiknek nincs jelentősége, lényegi információtartalma.
Amikor végül Rundengart és Thea elindulnak a földszintre, amolyan kedélyes vicceskedéssel még annyit mond a kalmárnak:*
- Azért csak módjával, Ipsioni uram: ha átcsábítja a szolgálómat magához, az nem tenne jót a jövőbeli üzleti kapcsolatoknak.
*mondja mosolyogva. Távoztukban még küld Thea felé is egy pillantást, amit már csak a lány csíphet el, és egyúttal mutat is valamit: a szája előtt elfordít egy képzeletbeli kulcsot. Ezzel kívánja a lány tudtára adni, hogy ügyeljen rá, miket mond el a vendégnek.*
*Érdekes párbeszéd alakul ki Rundengart és Thea között, amit Orthus továbbra is szoborszerű vonásokkal, de növekvő nehezteléssel fogad. Theának eddig nem nyílt alkalma sokat időzni a vendégei társaságában, így neki se volt alkalma megfigyelni, hogyan viselkedik a szolgálója ilyen helyzetekben. Most viszont meg kell állapítania, hogy meglehetősen közvetlenül. Se szabad cseléd, se rabszolga nem cseveg ennyit vendégekkel. Orthus ráadásul annak a híve, hogy csak annyit mondjon, amennyit feltétlenül fontos. Ha mégis bőbeszédű, akkor általában olyan dolgokról beszél, amiknek nincs jelentősége, lényegi információtartalma.
Amikor végül Rundengart és Thea elindulnak a földszintre, amolyan kedélyes vicceskedéssel még annyit mond a kalmárnak:*
- Azért csak módjával, Ipsioni uram: ha átcsábítja a szolgálómat magához, az nem tenne jót a jövőbeli üzleti kapcsolatoknak.
*mondja mosolyogva. Távoztukban még küld Thea felé is egy pillantást, amit már csak a lány csíphet el, és egyúttal mutat is valamit: a szája előtt elfordít egy képzeletbeli kulcsot. Ezzel kívánja a lány tudtára adni, hogy ügyeljen rá, miket mond el a vendégnek.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-02 11:44:53
Üzenet elküldve: 2023-05-02 11:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Morthimer ház//
-Ó, nekem nagyon is van! Számos tételt szeretnék felhalmozni, ehhez pedig egy saját tulajdonú szekér elengedhetetlen!
*Nagy szemeket mereszt Orthus kijelentésére, már ami Theanlyeit illeti, de hamar kiderül a turpisság. Persze így sincs híján a buja gondolatoknak, hála a szolgáló szemérmetlen duruzsolásának.*
-Ha nekem ilyen szolgálóm lenne, bizton mindig magam mellett tartanám! *Kuncog fel, majd a bor után nyúl. Nagyot nyakal belőle, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Hogyne, hogyne. Ha lehet így fogalmazni, a Piactér az én szakterületem. Bár Morthimer úr is a szakmában forog, ő talán kevésbé házal... A nép cikkeivel. *Enged meg egy udvarias biccentést a férfi irányába.* -Bizonyosan találnék pár ízléses ékszert és ruhadarabot kegyednek. Testhez illőt. *Fut végig mohó tekintete a szolgálón, miközben ismét keze ügyébe akad a borospohár.
Ismét belép a komornyik, s ezzel üzletük első felének végéhez érnek. Kissé sajnálja a dolgot, hisz elfalatozott volna még ott ültében, miközben tekintetével százszor és ezerszer vetkezteti le a szolgálólányt, de legalább annyi vigasza lehet a dologban, hogy a formás wegtoreni lesz a kísérője a szekérig.*
-Vigyázzon, Morthimer úr, nehogy megszöktessem legkedvesebb szolgálóját! *Kacag fel harsányan, miközben pocakját fogva feltápászkodik ültéből. Nem az a leányszöktető kalandor fajta, annyi szent.
Alaposan megrázza a felé nyújtott jobbot, mielőtt az ajtó felé fordulna.*
-Hamar megjárom az utat, Morthimer úr! Mire kettőt pislog, a szállítmány itt lesz! Kezeskedem érte! *Aranyékszerei csörrenéseinek közepette indul útjára, persze maga elé engedve Theát. Szíves-örömest méri fel hátulról is a wegtorenit.*
-Jöjjön, kisasszony. Lefelé menet pedig elregélhetné, mi szél hozta szeretett városunkba. Bár minden bizonnyal főnyereményt ütött egy olyan házzal, mint a Morthimer!
-Ó, nekem nagyon is van! Számos tételt szeretnék felhalmozni, ehhez pedig egy saját tulajdonú szekér elengedhetetlen!
*Nagy szemeket mereszt Orthus kijelentésére, már ami Theanlyeit illeti, de hamar kiderül a turpisság. Persze így sincs híján a buja gondolatoknak, hála a szolgáló szemérmetlen duruzsolásának.*
-Ha nekem ilyen szolgálóm lenne, bizton mindig magam mellett tartanám! *Kuncog fel, majd a bor után nyúl. Nagyot nyakal belőle, mielőtt újra szólásra nyitná száját.*
-Hogyne, hogyne. Ha lehet így fogalmazni, a Piactér az én szakterületem. Bár Morthimer úr is a szakmában forog, ő talán kevésbé házal... A nép cikkeivel. *Enged meg egy udvarias biccentést a férfi irányába.* -Bizonyosan találnék pár ízléses ékszert és ruhadarabot kegyednek. Testhez illőt. *Fut végig mohó tekintete a szolgálón, miközben ismét keze ügyébe akad a borospohár.
Ismét belép a komornyik, s ezzel üzletük első felének végéhez érnek. Kissé sajnálja a dolgot, hisz elfalatozott volna még ott ültében, miközben tekintetével százszor és ezerszer vetkezteti le a szolgálólányt, de legalább annyi vigasza lehet a dologban, hogy a formás wegtoreni lesz a kísérője a szekérig.*
-Vigyázzon, Morthimer úr, nehogy megszöktessem legkedvesebb szolgálóját! *Kacag fel harsányan, miközben pocakját fogva feltápászkodik ültéből. Nem az a leányszöktető kalandor fajta, annyi szent.
Alaposan megrázza a felé nyújtott jobbot, mielőtt az ajtó felé fordulna.*
-Hamar megjárom az utat, Morthimer úr! Mire kettőt pislog, a szállítmány itt lesz! Kezeskedem érte! *Aranyékszerei csörrenéseinek közepette indul útjára, persze maga elé engedve Theát. Szíves-örömest méri fel hátulról is a wegtorenit.*
-Jöjjön, kisasszony. Lefelé menet pedig elregélhetné, mi szél hozta szeretett városunkba. Bár minden bizonnyal főnyereményt ütött egy olyan házzal, mint a Morthimer!
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2023-05-02 10:03:29
Üzenet elküldve: 2023-05-02 10:03:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Morthimer ház//
*Egyelőre nem kap korholást semmi miatt. Ez idáig már fél siker, ugyanis nem kizárt, hogy a későbbiekben nem éri majd valami kevésbé kívánt kioktatás. Már az lenne meglepő, ha gazdája nem kifogásolna semmit abban, amit és ahogy tesz. De ezalatt az idő alatt már egészen megedződött abban, hogy igyekezzen ne vérig sértődni, hanem inkább építő kritikaként elkönyvelni a dolgokat.
Ennek ellenére továbbra is jó kedéllyel figyeli a férfiakat, majd maga elé húzza a még üres poharakat, hogy a kívánságokat hamar teljesíthesse. Először Rundengart poharát tölti meg bőségesen borral, hisz ő a vendég a háznál, azután pedig Orthus italát is elkészíti. Mindkettőt elosztja a férfiak között, majd alig egy lépést hátrál csak el. Egyelőre nem távozik még, ha akad újabb teljesíteni való igény vagy egyszerűen el nem küldik. Ha belekezdenek az üzleti megbeszélésekbe úgy is távolabb vonul. Egyrészt mert tudja, hogy olyankor illetlen a közelsége, mert nem sok köze van ezekhez a dolgokhoz. Másodszor pedig amúgy is untatná a beszélgetés ezen része.
Nem úgy, mint az azt megelőző bókolás a vendégtől, amit egy kedélyes kuncogással kész is fogadni.*
- Rundengart uramnak jó érzéke van ahhoz, hogy hogyan hozzon zavarba egy hölgyet.
*Nevet fel halkan, ahogy finoman a férfi egyik vállára simít, s közelebb hajol a füléhez.*
- Higgye el gazdám nem ilyen önző, hogy csak úgy rejtegessen. Én szeretek jó időben lenni a jó helyen.
*Válaszolja kacérul, majd kezét visszahúzva egyenesedik ki. Szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy azokkal a férfiakkal szemben sem táplál ellenérzéseket, akik a korral együtt már a pocakkal is küzdenek. Akik már rég nem zsengék, fiatalosak és nehezen nevezhetőek a nők álmainak. Wegtoreni forrongó vére csak a kezdet. Ő maga szereti hajszolni az élvezeteket, s szinte mindegy az, hogy azt honnan kaphatná meg. Wegtorenben sem volt edzettebb férfiak szeretője, így szíves örömest édeleg és legyeskedik Rundengart körül is. Meg igazából, ha nagyobb igényei lennének, akkor valószínűleg gazdája ágyát sem látogatná sűrűn.
De nem mélyed el ennek firtatásában, mert hamarosan végre érkezik egy újabb feladat, ami nem nagy, de legalább hasznossá teheti magát vele. Aprót biccent Orthus felé, hogy megértette mi a dolga, innentől pedig már valóban hátrébb húzódik a férfiaktól.
Ám nem eresztik olyan könnyedén, érkezik is az újabb gondolat kedves vendégüktől, amire először kényszerűen gazdájára pillant, de végül nem mulasztja el, hogy megválaszolja a dolgot.*
- Még ez idáig csak egyszer volt alkalmam kisétálni a városba. A legelején. Pedig gyönyörű város, a piacot is igen szívesen megnézném magamnak. Az elején sok dolgom volt, de így, hogy már nem vagyok egyedül erre a hatalmas házra, idővel bizonyára kilátogatok majd.
*Mosolyodik el szélesen. Olyan szívesen belemenne abba, hogy Orthus fél a rossz nyelvektől és a ruhája miatt nem engedi sehová. Akkor egyszer is meg lett fedve a szökése miatt, ahelyett, hogy ő maga körbe vezette volna a városon. Most meg várhat egy francos ruhára, amiben talán hajlandó lesz végre kiengedi őt gazdája, ahelyett, hogy itt unja halálra magát ebben a siralomházban.
Szerencsére bosszúságot okozó gondolatai nem ülnek ki az arcára. Továbbra is tartja magát a negédes mosolyhoz, amivel készül is gyorsan lezárni a témát, hogy a férfiakat hagyja végre dolgozni.*
- Talán egyszer Rundengart uram körbe vezethetne. Ilyen szakértő, mint Ön, bizonyára nem hagyná, hogy egy magamfajta tudatlan kívülállót átverjék a piacon.
*Kuncog ismét, majd ezzel aprót hajol lezárásként, s pár lépéssel tovább hátrál, hogy az urakat ne zavarja tovább.*
*Egyelőre nem kap korholást semmi miatt. Ez idáig már fél siker, ugyanis nem kizárt, hogy a későbbiekben nem éri majd valami kevésbé kívánt kioktatás. Már az lenne meglepő, ha gazdája nem kifogásolna semmit abban, amit és ahogy tesz. De ezalatt az idő alatt már egészen megedződött abban, hogy igyekezzen ne vérig sértődni, hanem inkább építő kritikaként elkönyvelni a dolgokat.
Ennek ellenére továbbra is jó kedéllyel figyeli a férfiakat, majd maga elé húzza a még üres poharakat, hogy a kívánságokat hamar teljesíthesse. Először Rundengart poharát tölti meg bőségesen borral, hisz ő a vendég a háznál, azután pedig Orthus italát is elkészíti. Mindkettőt elosztja a férfiak között, majd alig egy lépést hátrál csak el. Egyelőre nem távozik még, ha akad újabb teljesíteni való igény vagy egyszerűen el nem küldik. Ha belekezdenek az üzleti megbeszélésekbe úgy is távolabb vonul. Egyrészt mert tudja, hogy olyankor illetlen a közelsége, mert nem sok köze van ezekhez a dolgokhoz. Másodszor pedig amúgy is untatná a beszélgetés ezen része.
Nem úgy, mint az azt megelőző bókolás a vendégtől, amit egy kedélyes kuncogással kész is fogadni.*
- Rundengart uramnak jó érzéke van ahhoz, hogy hogyan hozzon zavarba egy hölgyet.
*Nevet fel halkan, ahogy finoman a férfi egyik vállára simít, s közelebb hajol a füléhez.*
- Higgye el gazdám nem ilyen önző, hogy csak úgy rejtegessen. Én szeretek jó időben lenni a jó helyen.
*Válaszolja kacérul, majd kezét visszahúzva egyenesedik ki. Szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy azokkal a férfiakkal szemben sem táplál ellenérzéseket, akik a korral együtt már a pocakkal is küzdenek. Akik már rég nem zsengék, fiatalosak és nehezen nevezhetőek a nők álmainak. Wegtoreni forrongó vére csak a kezdet. Ő maga szereti hajszolni az élvezeteket, s szinte mindegy az, hogy azt honnan kaphatná meg. Wegtorenben sem volt edzettebb férfiak szeretője, így szíves örömest édeleg és legyeskedik Rundengart körül is. Meg igazából, ha nagyobb igényei lennének, akkor valószínűleg gazdája ágyát sem látogatná sűrűn.
De nem mélyed el ennek firtatásában, mert hamarosan végre érkezik egy újabb feladat, ami nem nagy, de legalább hasznossá teheti magát vele. Aprót biccent Orthus felé, hogy megértette mi a dolga, innentől pedig már valóban hátrébb húzódik a férfiaktól.
Ám nem eresztik olyan könnyedén, érkezik is az újabb gondolat kedves vendégüktől, amire először kényszerűen gazdájára pillant, de végül nem mulasztja el, hogy megválaszolja a dolgot.*
- Még ez idáig csak egyszer volt alkalmam kisétálni a városba. A legelején. Pedig gyönyörű város, a piacot is igen szívesen megnézném magamnak. Az elején sok dolgom volt, de így, hogy már nem vagyok egyedül erre a hatalmas házra, idővel bizonyára kilátogatok majd.
*Mosolyodik el szélesen. Olyan szívesen belemenne abba, hogy Orthus fél a rossz nyelvektől és a ruhája miatt nem engedi sehová. Akkor egyszer is meg lett fedve a szökése miatt, ahelyett, hogy ő maga körbe vezette volna a városon. Most meg várhat egy francos ruhára, amiben talán hajlandó lesz végre kiengedi őt gazdája, ahelyett, hogy itt unja halálra magát ebben a siralomházban.
Szerencsére bosszúságot okozó gondolatai nem ülnek ki az arcára. Továbbra is tartja magát a negédes mosolyhoz, amivel készül is gyorsan lezárni a témát, hogy a férfiakat hagyja végre dolgozni.*
- Talán egyszer Rundengart uram körbe vezethetne. Ilyen szakértő, mint Ön, bizonyára nem hagyná, hogy egy magamfajta tudatlan kívülállót átverjék a piacon.
*Kuncog ismét, majd ezzel aprót hajol lezárásként, s pár lépéssel tovább hátrál, hogy az urakat ne zavarja tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1377-1396