Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-30 13:36:06
Üzenet elküldve: 2022-11-30 13:36:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Miután kipihente magát újult erővel vág neki a hazaútnak. Ami, erő nem sokáig tart ki. Mikor félúton jár onnantól akadozó tempóján és hogy már-már táncol azzal a vacakkal a kezében, egyértelmű lehet, hogy küszködik. Egy izomláz is kinéz ez után a mutatvány után. Viszont elér végül a céljához. Önmaga palotaként írná le a házát. Amúgy egyszerű, viseletesebb kis házikó. Bár mások inkább viskónak neveznék valóban szerény mérete miatt. Az ajtajához érve egyenesen annak dönti a rakományát és leejti. A lábára. Hangos felnyikkanással szedi ki onnan és panaszkodik egy sort az orra alatt.*
-Miért kell le is nyomorodnom? Mivel érdemeltem ezt ki? Mi bűnt követtem el, de tényleg?
*Kérdezi a lopott ablakspaletták mellett, a kéretlenül beköltözött háza előtt. Viszont itt már azért előjön a túlzottan óvatos énje és szétnéz figyeli-e valaki nehogy ellopják a kincseit. Ha nem úgy figyelik, hogy szemet szúrjon neki az esti utcán akkor nekiáll arrébb tolni a zsákmányt az ajtótól, de csak annyira, hogy a kulcslyukhoz hozzá férjen majd némi zsebben történő matatás után a kulcsát beletéve kinyitja azt. Hogy kivágódva nagyot csattanjon a földön a spaletta. Hogy ismét olyan kisállatszerűen óvatos mint volt, azt az is jól szemlélteti, hogy erre már behúzza a nyakát és szinte ugrik ijedtében miközben újra idegesen szétnéz nem-e hallotta akárki és akarja gyorsan most megtámadni. Amennyiben nem betolná a házba a szerzeményét egészen belülre, hogy utána lépjen sietősen az ajtóhoz és zárja be magára. Csak ettől szokott megnyugodni persze így se teljesen.*
*Miután kipihente magát újult erővel vág neki a hazaútnak. Ami, erő nem sokáig tart ki. Mikor félúton jár onnantól akadozó tempóján és hogy már-már táncol azzal a vacakkal a kezében, egyértelmű lehet, hogy küszködik. Egy izomláz is kinéz ez után a mutatvány után. Viszont elér végül a céljához. Önmaga palotaként írná le a házát. Amúgy egyszerű, viseletesebb kis házikó. Bár mások inkább viskónak neveznék valóban szerény mérete miatt. Az ajtajához érve egyenesen annak dönti a rakományát és leejti. A lábára. Hangos felnyikkanással szedi ki onnan és panaszkodik egy sort az orra alatt.*
-Miért kell le is nyomorodnom? Mivel érdemeltem ezt ki? Mi bűnt követtem el, de tényleg?
*Kérdezi a lopott ablakspaletták mellett, a kéretlenül beköltözött háza előtt. Viszont itt már azért előjön a túlzottan óvatos énje és szétnéz figyeli-e valaki nehogy ellopják a kincseit. Ha nem úgy figyelik, hogy szemet szúrjon neki az esti utcán akkor nekiáll arrébb tolni a zsákmányt az ajtótól, de csak annyira, hogy a kulcslyukhoz hozzá férjen majd némi zsebben történő matatás után a kulcsát beletéve kinyitja azt. Hogy kivágódva nagyot csattanjon a földön a spaletta. Hogy ismét olyan kisállatszerűen óvatos mint volt, azt az is jól szemlélteti, hogy erre már behúzza a nyakát és szinte ugrik ijedtében miközben újra idegesen szétnéz nem-e hallotta akárki és akarja gyorsan most megtámadni. Amennyiben nem betolná a házba a szerzeményét egészen belülre, hogy utána lépjen sietősen az ajtóhoz és zárja be magára. Csak ettől szokott megnyugodni persze így se teljesen.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-30 13:04:45
Üzenet elküldve: 2022-11-30 13:04:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Egyelőre sikeresen halad a küldetésében. Mondjuk elég meglepő, abból kiindulva, hogy mennyire paranoiásnak tűnt a fiú. Vagy furának, de az majdnem ugyan az. Így csak halkan lopódzik, árnyékról árnyékra, mint aki ért is hozzá. Pedig egy külső szemlélő valószínűleg megmondaná azonnal, hogy ha a fiú nem cipelné azt a vackot, akkor valószínűleg hamar feltűnne neki az utána leskelődő lány. De így legalább szerencséje van, hogy a másiknak van mivel lefoglalnia magát. Aztán olyannyira belemerül, hogy elsőre fel sem tűnik neki, hogy a romos házoldalak helyett már össze szedettebb falakat tapogat. Csak az zökkenti ki, hogy itt mintha világosabb lenne. Aztán körbe hunyorog ő is, amíg kihasználja a fiú pihenőjét. Akkor látja meg a fáklyákat, lámpásokat, csupa olyan vackot, ami a romok között nem igazán megszokott.*
- Nofene.
*Foglalja is össze a helyzetét érintő meglepettséget, majd szusszanva kukucskál ki az egyik sarokról. Így tökéletesen végig követve a fiú ügyetlenkedését. Nem is áll ellent a kísértésnek, muszáj megkuncognia. Ha nem lenne rá megsértődve, (merthogy amúgy megvan ám) akkor még azt is el tudná képzelni, hogy segít egy kevéskét. De elkönyveli magában gyorsan, hogy nem érdemli meg. No, meg a mókát sem rontaná el azzal rögtön, hogy lebuktatja a leskelődését. Kivár, amikor már szabad lesz a levegő és egészen a célig hajlandó követni a másikat. Azzal sem foglalkozva, hogy gyomra időnként elégedetlenkedve morog egyet-egyet.*
*Egyelőre sikeresen halad a küldetésében. Mondjuk elég meglepő, abból kiindulva, hogy mennyire paranoiásnak tűnt a fiú. Vagy furának, de az majdnem ugyan az. Így csak halkan lopódzik, árnyékról árnyékra, mint aki ért is hozzá. Pedig egy külső szemlélő valószínűleg megmondaná azonnal, hogy ha a fiú nem cipelné azt a vackot, akkor valószínűleg hamar feltűnne neki az utána leskelődő lány. De így legalább szerencséje van, hogy a másiknak van mivel lefoglalnia magát. Aztán olyannyira belemerül, hogy elsőre fel sem tűnik neki, hogy a romos házoldalak helyett már össze szedettebb falakat tapogat. Csak az zökkenti ki, hogy itt mintha világosabb lenne. Aztán körbe hunyorog ő is, amíg kihasználja a fiú pihenőjét. Akkor látja meg a fáklyákat, lámpásokat, csupa olyan vackot, ami a romok között nem igazán megszokott.*
- Nofene.
*Foglalja is össze a helyzetét érintő meglepettséget, majd szusszanva kukucskál ki az egyik sarokról. Így tökéletesen végig követve a fiú ügyetlenkedését. Nem is áll ellent a kísértésnek, muszáj megkuncognia. Ha nem lenne rá megsértődve, (merthogy amúgy megvan ám) akkor még azt is el tudná képzelni, hogy segít egy kevéskét. De elkönyveli magában gyorsan, hogy nem érdemli meg. No, meg a mókát sem rontaná el azzal rögtön, hogy lebuktatja a leskelődését. Kivár, amikor már szabad lesz a levegő és egészen a célig hajlandó követni a másikat. Azzal sem foglalkozva, hogy gyomra időnként elégedetlenkedve morog egyet-egyet.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-30 12:29:53
Üzenet elküldve: 2022-11-30 12:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Talán szerencse is, hogy nincsenek sokan a romok között. Hogy inkább nevetségesen vagy kiszolgáltatottnak néz ki jelen állapotában az attól függ épp ki figyeli. Azzal a spalettával kapcsolatban egyre inkább kezdi belátni, hogy nem volt jó ötlet levenni. Persze ha hazaviszi akkor biztos be tud vele fűteni egész estére, de túl nagy. Viszont ha meg itt hagyja akkor minek hozta eddig is? A munkája válik feleslegessé. Persze ha véletlenül, azt venné észre, hogy tökéletesen felhasogatott fahasábok mellett sétál el akkor inkább azokat vinné haza. Viszont csak a romokat felváltó számára jól ismert házakat látja. Mióta kipucolták a környéket még szemét is kevesebb van. A terhével most még a jó megszokott kerülőútról is lemond és inkább közvetlenül megy haza. De még így is meg kell egyszer állnia addig. Zsákmányát nagy csattanással teszi a földre és dönti az egyik ház oldalának míg igyekszik kifújni magát.*
~Már csak két utca. Meg lehet csinálni.~
*Szívesen mondaná magának, hogy nem nehezebb mint a dinnye volt viszont lehet, hogy az. Csak nem kell olyan sokat vinni. Reméli ezt nem veszik el tőle a városőrök. Hősiesebben megdolgozott érte. Ő lopta! Ha nem zavarják meg akkor egy darabig szuszog a kihalt utcán és hevesen törölgeti a homlokát. A manókat nem munkára találták ki. Ha sikerült összeszednie magát akkor új módszerrel próbálkozik. Megpróbálja elfektetni a deszkákat és tolni a földön. Ez se kicsit komikus látvány, de mikor megállapítja, hogy a macskakövek miatt túl hangos akkor megpróbálja megint kézbe venni a zsákmányát. Na, az a birkózás amit levág vele. Élére tudja állítani, de aztán mire megemeli, hogy rendesen alányúljon... Párszor majdnem elejti, egyszer majdnem hátraesik vele, de mikor sikerül akkor megindul újra. Csak legyen már otthon. Tőle szokatlanul most még a környezetét se figyeli annyira, hogy követik-e.*
*Talán szerencse is, hogy nincsenek sokan a romok között. Hogy inkább nevetségesen vagy kiszolgáltatottnak néz ki jelen állapotában az attól függ épp ki figyeli. Azzal a spalettával kapcsolatban egyre inkább kezdi belátni, hogy nem volt jó ötlet levenni. Persze ha hazaviszi akkor biztos be tud vele fűteni egész estére, de túl nagy. Viszont ha meg itt hagyja akkor minek hozta eddig is? A munkája válik feleslegessé. Persze ha véletlenül, azt venné észre, hogy tökéletesen felhasogatott fahasábok mellett sétál el akkor inkább azokat vinné haza. Viszont csak a romokat felváltó számára jól ismert házakat látja. Mióta kipucolták a környéket még szemét is kevesebb van. A terhével most még a jó megszokott kerülőútról is lemond és inkább közvetlenül megy haza. De még így is meg kell egyszer állnia addig. Zsákmányát nagy csattanással teszi a földre és dönti az egyik ház oldalának míg igyekszik kifújni magát.*
~Már csak két utca. Meg lehet csinálni.~
*Szívesen mondaná magának, hogy nem nehezebb mint a dinnye volt viszont lehet, hogy az. Csak nem kell olyan sokat vinni. Reméli ezt nem veszik el tőle a városőrök. Hősiesebben megdolgozott érte. Ő lopta! Ha nem zavarják meg akkor egy darabig szuszog a kihalt utcán és hevesen törölgeti a homlokát. A manókat nem munkára találták ki. Ha sikerült összeszednie magát akkor új módszerrel próbálkozik. Megpróbálja elfektetni a deszkákat és tolni a földön. Ez se kicsit komikus látvány, de mikor megállapítja, hogy a macskakövek miatt túl hangos akkor megpróbálja megint kézbe venni a zsákmányát. Na, az a birkózás amit levág vele. Élére tudja állítani, de aztán mire megemeli, hogy rendesen alányúljon... Párszor majdnem elejti, egyszer majdnem hátraesik vele, de mikor sikerül akkor megindul újra. Csak legyen már otthon. Tőle szokatlanul most még a környezetét se figyeli annyira, hogy követik-e.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-30 00:13:07
Üzenet elküldve: 2022-11-30 00:13:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
*Láthatólag nem viselte rosszul Pimpő ábrázatát. Picit büszke is magára, hogy nem végzett olyan trehány munkát, mint amilyennek gondolta pár pillanattal azelőttig. Végig simít az állán, hogy konstatálja munkája eredményét, de az apró borosták nem tapinthatóak a bőrkesztyűjén keresztül, pedig érezné, hogy valóban rossz munkát végzett.*
~Majd vennem kell egy új kesztyűt.~
*Jegyzi meg magának, ahogy feslett kezesével simít.
Útközben derülnek ki az újabb problémák, miszerint nem tudják, hogy hova kell menni és az olvasással is problémák vannak.
Pimpőt is tanították írni-olvasni, de a tanára rendszerint vagy depressziós volt, vagy a múltról merengett, amiket jobban szeretet az óriás is hallgatni, mint a betűvetés fortélyait.
Már készen áll, hogy leszólítson egy járókelőt útbaigazításért, amikor előrerukkol kis társa egy érdekes ötlettel.*
~Bátyus?!~
- Nem vagyunk test… Gyere húgi, ülj fel.
*Nem látja értelmét kijavítani. Feltehetően tudja Dänki is, hogy nem testvérek. Mármint nagy fordulat lenne, de kevés esélyt lát ilyen feltételezések hitelességére.
Előregörnyedve leguggol a földre, hogy megmászhatóvá váljon a Pimpő-hegy, de nem érti ez miként is válik majd előnyükre. Mondott valamit a táblákról, de nem áll neki össze a dolog, csak hagyja magát irányítani.*
~Hát persze! A kis emberek kicsik, a nagyok meg nagyok, de így a kicsik is nagyok lehetnek.~
*Teszi meg a magasröptű megállapítást, miszerint társa csak szórakozni akar.*
*Láthatólag nem viselte rosszul Pimpő ábrázatát. Picit büszke is magára, hogy nem végzett olyan trehány munkát, mint amilyennek gondolta pár pillanattal azelőttig. Végig simít az állán, hogy konstatálja munkája eredményét, de az apró borosták nem tapinthatóak a bőrkesztyűjén keresztül, pedig érezné, hogy valóban rossz munkát végzett.*
~Majd vennem kell egy új kesztyűt.~
*Jegyzi meg magának, ahogy feslett kezesével simít.
Útközben derülnek ki az újabb problémák, miszerint nem tudják, hogy hova kell menni és az olvasással is problémák vannak.
Pimpőt is tanították írni-olvasni, de a tanára rendszerint vagy depressziós volt, vagy a múltról merengett, amiket jobban szeretet az óriás is hallgatni, mint a betűvetés fortélyait.
Már készen áll, hogy leszólítson egy járókelőt útbaigazításért, amikor előrerukkol kis társa egy érdekes ötlettel.*
~Bátyus?!~
- Nem vagyunk test… Gyere húgi, ülj fel.
*Nem látja értelmét kijavítani. Feltehetően tudja Dänki is, hogy nem testvérek. Mármint nagy fordulat lenne, de kevés esélyt lát ilyen feltételezések hitelességére.
Előregörnyedve leguggol a földre, hogy megmászhatóvá váljon a Pimpő-hegy, de nem érti ez miként is válik majd előnyükre. Mondott valamit a táblákról, de nem áll neki össze a dolog, csak hagyja magát irányítani.*
~Hát persze! A kis emberek kicsik, a nagyok meg nagyok, de így a kicsik is nagyok lehetnek.~
*Teszi meg a magasröptű megállapítást, miszerint társa csak szórakozni akar.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-27 23:00:39
Üzenet elküldve: 2022-11-27 23:00:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* Kíváncsian követi végig a mozdulatsort, amivel az óriás leveszi vas sisakját. A szeme elé terülő látvány nem nyűgözi le, de nem is ijeszti el. Tulajdonképpen nem is tudja, mit várt. Még, ha egy jóképű, daliás lovag-óriás lenne, Dänkijinkilinkilinkilinkij szemében nem érne se többet, se kevesebbet. Ugyanígy akkor, ha a világ legrusnyább teremtménye lenne, akinek az orra helyén van a szája és hiányzik mindkét szeme. Talán annak mégiscsak örül, hogy Pimpő nem ez utóbbi, így villant is egy bátorító mosolyt felé. Így már teljes a bemutatkozás, indulhatnak megkeresni a kocsmát.
Az az aprócska bökkenő csak útközben derül ki, hogy voltaképpen az óriás sincs képben, legalább annyira elveszett Artheniorban, mint a tündér. Ha őszinték akarunk lenni, annál még egy fokkal inkább. Legalább azt sikerül elérnie, hogy immár nem akarja a kezét fogni. A következő kérdésre fogait összeszorítva valami mosolyfélét erőltet az arcára és motyog is hozzá. *
– Tudok… egy kicsit. Mármint… tanítottak olvasni… de az már régen volt. * Lesüti szemeit. Úgy érzi, felesleges lenne megkérdezni egy óriástól, akit Pimpőnek hívnak, hogy tud-e olvasni. Mi tagadás, Dänkijinkilinkilinkilinkij tele van előítéletekkel, legyen szó akár orkokról, akár óriásokról, de még saját népét is beleértve. Nem hallott még olyan óriásról, aki tudott volna olvasni. Illetve már a kérdéséből sem ez következik. A tündérlány lesütött szemekkel nézi a kövezett utat. *
– De mostanáig elfelejtettem nézni a táblákat. Mármint nem elfelejtettem, csak… * Nyel egyet, mert hatalmas bátorságra van szüksége a következő szavakhoz. *
– Vegyél fel a nyakadba, bátyus! Innen lentről nem is látok ki a tömegből. * Fel sem tűnik neki, hogy véletlenül bátyusnak hívta az öt perce megismert hatalmas férfit. Ami azt illeti, hét fiútestvér között felnőve gyakran kért ilyet bátyjaitól, mástól meg még sosem, így agya összekapcsolta a két dolgot. *
* Kíváncsian követi végig a mozdulatsort, amivel az óriás leveszi vas sisakját. A szeme elé terülő látvány nem nyűgözi le, de nem is ijeszti el. Tulajdonképpen nem is tudja, mit várt. Még, ha egy jóképű, daliás lovag-óriás lenne, Dänkijinkilinkilinkilinkij szemében nem érne se többet, se kevesebbet. Ugyanígy akkor, ha a világ legrusnyább teremtménye lenne, akinek az orra helyén van a szája és hiányzik mindkét szeme. Talán annak mégiscsak örül, hogy Pimpő nem ez utóbbi, így villant is egy bátorító mosolyt felé. Így már teljes a bemutatkozás, indulhatnak megkeresni a kocsmát.
Az az aprócska bökkenő csak útközben derül ki, hogy voltaképpen az óriás sincs képben, legalább annyira elveszett Artheniorban, mint a tündér. Ha őszinték akarunk lenni, annál még egy fokkal inkább. Legalább azt sikerül elérnie, hogy immár nem akarja a kezét fogni. A következő kérdésre fogait összeszorítva valami mosolyfélét erőltet az arcára és motyog is hozzá. *
– Tudok… egy kicsit. Mármint… tanítottak olvasni… de az már régen volt. * Lesüti szemeit. Úgy érzi, felesleges lenne megkérdezni egy óriástól, akit Pimpőnek hívnak, hogy tud-e olvasni. Mi tagadás, Dänkijinkilinkilinkilinkij tele van előítéletekkel, legyen szó akár orkokról, akár óriásokról, de még saját népét is beleértve. Nem hallott még olyan óriásról, aki tudott volna olvasni. Illetve már a kérdéséből sem ez következik. A tündérlány lesütött szemekkel nézi a kövezett utat. *
– De mostanáig elfelejtettem nézni a táblákat. Mármint nem elfelejtettem, csak… * Nyel egyet, mert hatalmas bátorságra van szüksége a következő szavakhoz. *
– Vegyél fel a nyakadba, bátyus! Innen lentről nem is látok ki a tömegből. * Fel sem tűnik neki, hogy véletlenül bátyusnak hívta az öt perce megismert hatalmas férfit. Ami azt illeti, hét fiútestvér között felnőve gyakran kért ilyet bátyjaitól, mástól meg még sosem, így agya összekapcsolta a két dolgot. *
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-27 15:24:16
Üzenet elküldve: 2022-11-27 15:24:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
*Szemmel láthatólag a lányka hallani szerette volna a teljes nevét, ezért elhatározza, hogy nem is fogja elmondani. Egye meg a fene, ha ennyire kíváncsi, közben a saját nevét sem hajlandó felfedni! Ameddig nem mondja el, addig Ő sem, ezen ígéretét pedig az eszébe vési, ami majd öt perc elteltével törli is erre vonatkozó fogadalmát.
Sisakos kérés nem lepi meg. Szánt szándékkal hagyta fenn a fején, de ettől még kínosan érzi magát. Pont a városba érkezése előtti napon borotválkozott meg, hogy nézzen már ki valahogy. Szerencsétlen vágások folyamán friss sebek keletkeztek az álla környékén, amikről maga is tud.
Némi hezitálás beadja a derekát. Vesz egy mély levegőt, majd kifújva azt leveszi a sisakot a fejéről. Zavarodottan pillantgat oldalra, nem merve szemkontaktus létesíteni. Végül megállapodik a szeme Dänkin, bizonytalansága csalódottsággá, avagy nyugalommá válik, a lány reakciójától.
Ahogy elindulnak a Wegtoreni Kajmán keresésére, helyet próbál keresni sisakjának. Kezében is elfér, mert jobb híján nem nagyon van hová eltennie.*
- Bócsánat!
*Láthatólag felbosszantotta a kis társát a kézfogásos ajánlat, mert mi másért ráncolná így a homlokát? Amíg a közelében marad, akkor talán nem is kell rá figyelni, koncentrálhat a szállás megkeresésére.*
- Én is móst vagyók először Arpeniórban.
*Lényegesnek tartja válaszolni a korábban feltett kérdésre, mintsem fittyet hányva rá elsiklani felette.*
- Te tudsz ólvasni?
*Lehet végül nem is Pimpő lesz a segítő, mert írás-olvasás hiányában jobban rászoruló, mint akit vezetni tervez.*
*Szemmel láthatólag a lányka hallani szerette volna a teljes nevét, ezért elhatározza, hogy nem is fogja elmondani. Egye meg a fene, ha ennyire kíváncsi, közben a saját nevét sem hajlandó felfedni! Ameddig nem mondja el, addig Ő sem, ezen ígéretét pedig az eszébe vési, ami majd öt perc elteltével törli is erre vonatkozó fogadalmát.
Sisakos kérés nem lepi meg. Szánt szándékkal hagyta fenn a fején, de ettől még kínosan érzi magát. Pont a városba érkezése előtti napon borotválkozott meg, hogy nézzen már ki valahogy. Szerencsétlen vágások folyamán friss sebek keletkeztek az álla környékén, amikről maga is tud.
Némi hezitálás beadja a derekát. Vesz egy mély levegőt, majd kifújva azt leveszi a sisakot a fejéről. Zavarodottan pillantgat oldalra, nem merve szemkontaktus létesíteni. Végül megállapodik a szeme Dänkin, bizonytalansága csalódottsággá, avagy nyugalommá válik, a lány reakciójától.
Ahogy elindulnak a Wegtoreni Kajmán keresésére, helyet próbál keresni sisakjának. Kezében is elfér, mert jobb híján nem nagyon van hová eltennie.*
- Bócsánat!
*Láthatólag felbosszantotta a kis társát a kézfogásos ajánlat, mert mi másért ráncolná így a homlokát? Amíg a közelében marad, akkor talán nem is kell rá figyelni, koncentrálhat a szállás megkeresésére.*
- Én is móst vagyók először Arpeniórban.
*Lényegesnek tartja válaszolni a korábban feltett kérdésre, mintsem fittyet hányva rá elsiklani felette.*
- Te tudsz ólvasni?
*Lehet végül nem is Pimpő lesz a segítő, mert írás-olvasás hiányában jobban rászoruló, mint akit vezetni tervez.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:03:59
Üzenet elküldve: 2022-11-25 01:03:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* Miután megbeszélték, hogy együtt mennek a kocsmába, és a bemutatkozásra is sort kerítettek, a tündérlány szúrós tekintettel néz fel a páncélos fickóra. Az egy dolog, hogy ő nem mondta végig a saját nevét, de arra megvan a maga indoka – az óriás indoklása ferdítésnek hangzik, már csak abból ítélve is, hogy ugyanazt találja ki, mint Dänki. Persze nem tud és nem is akar akadékoskodni, hiszen ő sem teljes nevén mutatkozott be. Abban viszont nem biztos, hogy az óriás tényleg ennyire butának nézi vagy valóban ilyen bonyolult neve van. Egyelőre ráhagyja a dolgot, az is épp elég, hogy Pimpő. Elmosolyodik, ahogy felnéz az óriási alakra. *
– Örvendek a találkozásnak, Pimpő. * Noha arcát még nem látta a sisaktól, az említett életkor és a hang alapján el tudja képzelni a férfit. ~ Biztosan kedves, mosolygós arca van. Rövid, barna hajjal és égkék szemekkel! ~ Kis gondolkodás után leküzdi félelmét és továbbra is kedvesen mosolyogva megkérdi az óriást. *
– Megmutatnád az arcodat is? Itt csak nem kell a veszélytől tartanod! * Úgy gondolja, előbb-utóbb úgyis alkalma lenne szemügyre vennie Pimpő arcberendezését, hiszen csak nem sisakban akar majd inni a kocsmában, ahová tartanak. Mindazonáltal személyesebb úgy, ha nem kényszerből, hanem önszántából veszi le a sisakot.
Bárhogy is legyen, nem ezen fog múlni, hogy az óriással tart-e vagy sem, így követi, keresztül a tömegen. Szorosan mellette vagy épp mögötte marad, mert bár nem lenne nehéz megtalálni egy ekkora alakot a rengeteg ember között, ő már aligha látszik ki a sokaságból. Egyszóval nem akarja máris elveszteni első artheniori ismerősét. A furcsa kérésre ismét felnéz rá és homlokráncolás közben megrázza a fejét. *
– Nem!
* Miután megbeszélték, hogy együtt mennek a kocsmába, és a bemutatkozásra is sort kerítettek, a tündérlány szúrós tekintettel néz fel a páncélos fickóra. Az egy dolog, hogy ő nem mondta végig a saját nevét, de arra megvan a maga indoka – az óriás indoklása ferdítésnek hangzik, már csak abból ítélve is, hogy ugyanazt találja ki, mint Dänki. Persze nem tud és nem is akar akadékoskodni, hiszen ő sem teljes nevén mutatkozott be. Abban viszont nem biztos, hogy az óriás tényleg ennyire butának nézi vagy valóban ilyen bonyolult neve van. Egyelőre ráhagyja a dolgot, az is épp elég, hogy Pimpő. Elmosolyodik, ahogy felnéz az óriási alakra. *
– Örvendek a találkozásnak, Pimpő. * Noha arcát még nem látta a sisaktól, az említett életkor és a hang alapján el tudja képzelni a férfit. ~ Biztosan kedves, mosolygós arca van. Rövid, barna hajjal és égkék szemekkel! ~ Kis gondolkodás után leküzdi félelmét és továbbra is kedvesen mosolyogva megkérdi az óriást. *
– Megmutatnád az arcodat is? Itt csak nem kell a veszélytől tartanod! * Úgy gondolja, előbb-utóbb úgyis alkalma lenne szemügyre vennie Pimpő arcberendezését, hiszen csak nem sisakban akar majd inni a kocsmában, ahová tartanak. Mindazonáltal személyesebb úgy, ha nem kényszerből, hanem önszántából veszi le a sisakot.
Bárhogy is legyen, nem ezen fog múlni, hogy az óriással tart-e vagy sem, így követi, keresztül a tömegen. Szorosan mellette vagy épp mögötte marad, mert bár nem lenne nehéz megtalálni egy ekkora alakot a rengeteg ember között, ő már aligha látszik ki a sokaságból. Egyszóval nem akarja máris elveszteni első artheniori ismerősét. A furcsa kérésre ismét felnéz rá és homlokráncolás közben megrázza a fejét. *
– Nem!
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-24 03:14:19
Üzenet elküldve: 2022-11-24 03:14:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
*Egy elégedett fejbiccentéssel nyugtázza a helyzetet magának, hogy eddig jól haladnak a dolgok. Az idős kislány sem kacérkodik dekoltázsával. Nem jó dolog olyan dolgokat szem előtt hagyni, amit mások könnyen megkívánhatnak.*
~Alkalóm szüli az új vajt.~
*Tartja a mondást, bár nem tudja, hogy miért mondják ilyen helyzetekben, de biztos nem véletlenül terjedt el így szájról szájra.
A tündér látszólag boldogan rúgózik, a kíséret hallatán. Már nem volt értelmetlen megszólítania.
A lány állítását a neve cifraságáról kétségkívül elhiszi, közben némi irigységet is táplál iránta: nem mindenkinek lehet születésétől kezdve kettő vagy több neve. Nem mindenkinek adtak nevet. Ráadásul a lánykáét még cifra nemesi hangzású névvel is rendelkezik – feltételezése szerint. Mi másért titkolná? *
- Dänki, értem. Dänki.
*Ízlelgeti a nevét.*
- Engem Pimpőnek hívnak. Te sem tudnád megjegyezni az Én nevem, ezért én sem móndóm el.
*Ebben a pillanatban nem tudja mit kéne mondania, ezért ha rajta múlik, akkor beáll némi kínos csend. Megrázva a fejét visszatér a tárgyhoz.*
- Akkór induljunk. Maradj szórósan a közelemben.
*Adja ki az utasítást, nehogy elcsatangoljon újdonsült társa. Előbb amikor egymaga akarta keresni a fogadót, akkor is problémái adódtak, pedig csak kétfelé kellett figyelnie, most pedig háromfelé: kerülgetni a szembejövőket, keresni a cégért és Dänkit szemmel tartani. Próbál bizonytalanul haladni az árral, de egyre kénytelenebb szembesülni a feladat valódi nagyságával, bármennyire is igyekszik -vagy nem igyekszik- a lány látótávolságon belül maradni. Nehéz feladat, de…*
- Dänki, fogd meg a kezem!
*Adja ki az utasítást. Így biztos nem fogja elhagyni és újra csak két dologra kell figyelnie.*
*Egy elégedett fejbiccentéssel nyugtázza a helyzetet magának, hogy eddig jól haladnak a dolgok. Az idős kislány sem kacérkodik dekoltázsával. Nem jó dolog olyan dolgokat szem előtt hagyni, amit mások könnyen megkívánhatnak.*
~Alkalóm szüli az új vajt.~
*Tartja a mondást, bár nem tudja, hogy miért mondják ilyen helyzetekben, de biztos nem véletlenül terjedt el így szájról szájra.
A tündér látszólag boldogan rúgózik, a kíséret hallatán. Már nem volt értelmetlen megszólítania.
A lány állítását a neve cifraságáról kétségkívül elhiszi, közben némi irigységet is táplál iránta: nem mindenkinek lehet születésétől kezdve kettő vagy több neve. Nem mindenkinek adtak nevet. Ráadásul a lánykáét még cifra nemesi hangzású névvel is rendelkezik – feltételezése szerint. Mi másért titkolná? *
- Dänki, értem. Dänki.
*Ízlelgeti a nevét.*
- Engem Pimpőnek hívnak. Te sem tudnád megjegyezni az Én nevem, ezért én sem móndóm el.
*Ebben a pillanatban nem tudja mit kéne mondania, ezért ha rajta múlik, akkor beáll némi kínos csend. Megrázva a fejét visszatér a tárgyhoz.*
- Akkór induljunk. Maradj szórósan a közelemben.
*Adja ki az utasítást, nehogy elcsatangoljon újdonsült társa. Előbb amikor egymaga akarta keresni a fogadót, akkor is problémái adódtak, pedig csak kétfelé kellett figyelnie, most pedig háromfelé: kerülgetni a szembejövőket, keresni a cégért és Dänkit szemmel tartani. Próbál bizonytalanul haladni az árral, de egyre kénytelenebb szembesülni a feladat valódi nagyságával, bármennyire is igyekszik -vagy nem igyekszik- a lány látótávolságon belül maradni. Nehéz feladat, de…*
- Dänki, fogd meg a kezem!
*Adja ki az utasítást. Így biztos nem fogja elhagyni és újra csak két dologra kell figyelnie.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-23 20:12:01
Üzenet elküldve: 2022-11-23 20:12:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* Szúrós szemekkel hallgatja a melák mentegetőzését.
~ Nem tűnik veszélyesnek. Csak egy parányit ostobának. ~ Vonja le magában a következtetést, mely nem igényel rendkívüli emberismeretet, és amelytől merőben eltérő a másik felé mutatott reakciója. Elvégre csak nem fogja egyből minden lapját kiteríteni. Ha jól alakulnak a dolgok, talán együtt mennek a Wegtoreni Kalmárba avagy Wegtoreni Kajmánba – már Dänkijinkilinkilinkilinkij sem tudja biztosan, hogy melyik a helyes –, ott ráérnek közelebbről megismerni egymást. Azért nem túl közelről! A bögyeire tett megjegyzésen meglepődik, egy kicsit el is pirul, de mindemellett örül neki, hogy végre valaki nem tesz úgy, mintha vak lenne. Épp ezért, bár minden oka meglenne arra, hogy újból megsértődjön vagy akár utcai színdarabot rendezzen, végül is nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az óriás szavainak. Kiereszti a levegőt és tettetett szégyenlősséggel oldalra fordítja a fejét.
~ Egy ilyen egyszerű alaktól ez bóknak számít… Azt hiszem. ~
Az óriás kora nem túlzottan érdekli, ellenben a javaslatára felcsillannak a szemei. Visszafogja magát, hogy ne végjon rá egy helyeslő választ. Pár pillanatig még hallgat. Az izgalomtól hevesen rugózó lábait nézi. Arra gondol, hogy Eeyr biztosan meghallgatta imáit és azért küldte hozzá a páncélos óriást, hogy megvédje és segítse eligazodni a városban. Akár így volt, akár nem, az tagadhatatlan, hogy nála még egy világtalan is jobban eligazodik ezen az ismeretlen környéken és talán még egy félkarú, vén rabló is elbánna vele. *
– Igen! Téged hogy hívnak? Én Dänki vagyok. Az egész nevemet szerintem nem szeretnéd hallani, úgysem tudnád megjegyezni. * Elvigyorodik már a gondolatától is, hogy az igencsak lassú észjárású óriás megpróbálja kimondani, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij. Ha nincs más hátra, akkor csak előre van. Először kissé bizonytalan léptekkel indul, de sikerül önbizalmat gyűjtenie. Így követi is a hatalmas férfit, egészen addig, amíg amaz nem egy gyanús, sötét sikátorba akarja terelni. *
* Szúrós szemekkel hallgatja a melák mentegetőzését.
~ Nem tűnik veszélyesnek. Csak egy parányit ostobának. ~ Vonja le magában a következtetést, mely nem igényel rendkívüli emberismeretet, és amelytől merőben eltérő a másik felé mutatott reakciója. Elvégre csak nem fogja egyből minden lapját kiteríteni. Ha jól alakulnak a dolgok, talán együtt mennek a Wegtoreni Kalmárba avagy Wegtoreni Kajmánba – már Dänkijinkilinkilinkilinkij sem tudja biztosan, hogy melyik a helyes –, ott ráérnek közelebbről megismerni egymást. Azért nem túl közelről! A bögyeire tett megjegyzésen meglepődik, egy kicsit el is pirul, de mindemellett örül neki, hogy végre valaki nem tesz úgy, mintha vak lenne. Épp ezért, bár minden oka meglenne arra, hogy újból megsértődjön vagy akár utcai színdarabot rendezzen, végül is nem tulajdonít nagyobb jelentőséget az óriás szavainak. Kiereszti a levegőt és tettetett szégyenlősséggel oldalra fordítja a fejét.
~ Egy ilyen egyszerű alaktól ez bóknak számít… Azt hiszem. ~
Az óriás kora nem túlzottan érdekli, ellenben a javaslatára felcsillannak a szemei. Visszafogja magát, hogy ne végjon rá egy helyeslő választ. Pár pillanatig még hallgat. Az izgalomtól hevesen rugózó lábait nézi. Arra gondol, hogy Eeyr biztosan meghallgatta imáit és azért küldte hozzá a páncélos óriást, hogy megvédje és segítse eligazodni a városban. Akár így volt, akár nem, az tagadhatatlan, hogy nála még egy világtalan is jobban eligazodik ezen az ismeretlen környéken és talán még egy félkarú, vén rabló is elbánna vele. *
– Igen! Téged hogy hívnak? Én Dänki vagyok. Az egész nevemet szerintem nem szeretnéd hallani, úgysem tudnád megjegyezni. * Elvigyorodik már a gondolatától is, hogy az igencsak lassú észjárású óriás megpróbálja kimondani, hogy Dänkijinkilinkilinkilinkij. Ha nincs más hátra, akkor csak előre van. Először kissé bizonytalan léptekkel indul, de sikerül önbizalmat gyűjtenie. Így követi is a hatalmas férfit, egészen addig, amíg amaz nem egy gyanús, sötét sikátorba akarja terelni. *
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-21 23:30:10
Üzenet elküldve: 2022-11-21 23:30:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
*Nem is várt más reakciót, nem egyszer kellett már átélnie, hogy megijednek tőle, de azért mégiscsak rosszul esik, de erősnek kell maradnia. Nem mutathat gyengeségét egy kislány előtt, akinek éppen segítenie kell. Most határozottnak kell magát tettetnie.*
~Igen, póntósan úgy nézel ki, mint aki elhagyta az anyukáját.~
*Olybá tűnik, hogy érzékeny pontra tapintott az életkorával kapcsolatban, de nem áll neki mentegetőzni. Lesüti a szemeit.*
- Bócsánat. Nem akartalak megsérteni. Azókat nem ártana eltenned, mielőtt valaki még szemet vetne rájuk.
*Mutat rá a kidüllesztett kebleire.*
- Én huszonöt éves vagyok.
*Érdemesnek tartja megemlíteni a saját életkorát, bár közel sem biztos, hogy valóban annyi-e. Némi bizonytalanság vegyül a hangjában. Még csak abban sem biztos, hogy a huszonöt a nagyobb, vagy a huszonkettő. Tíz felett már olyan katyvaszok a számok. Húszig is csak cipő nélkül tud elszámolni.*
- Ami azt illeti, én is Wegtóreni Kajmánt keresem. Elkísérhetem?
*Nem árt, ha van vele valaki, aki biztosabban olvassa a betűket, mint önmaga. Meg az úti céljuk is megegyezik.*
*Nem is várt más reakciót, nem egyszer kellett már átélnie, hogy megijednek tőle, de azért mégiscsak rosszul esik, de erősnek kell maradnia. Nem mutathat gyengeségét egy kislány előtt, akinek éppen segítenie kell. Most határozottnak kell magát tettetnie.*
~Igen, póntósan úgy nézel ki, mint aki elhagyta az anyukáját.~
*Olybá tűnik, hogy érzékeny pontra tapintott az életkorával kapcsolatban, de nem áll neki mentegetőzni. Lesüti a szemeit.*
- Bócsánat. Nem akartalak megsérteni. Azókat nem ártana eltenned, mielőtt valaki még szemet vetne rájuk.
*Mutat rá a kidüllesztett kebleire.*
- Én huszonöt éves vagyok.
*Érdemesnek tartja megemlíteni a saját életkorát, bár közel sem biztos, hogy valóban annyi-e. Némi bizonytalanság vegyül a hangjában. Még csak abban sem biztos, hogy a huszonöt a nagyobb, vagy a huszonkettő. Tíz felett már olyan katyvaszok a számok. Húszig is csak cipő nélkül tud elszámolni.*
- Ami azt illeti, én is Wegtóreni Kajmánt keresem. Elkísérhetem?
*Nem árt, ha van vele valaki, aki biztosabban olvassa a betűket, mint önmaga. Meg az úti céljuk is megegyezik.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-21 19:32:20
Üzenet elküldve: 2022-11-21 19:32:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* Megugrik ijedtében, amikor egy három méter magas, páncélos óriás áll meg előtte. ~ Talán valami rosszat csináltam? Vagy csak rossz környékre keveredtem? ~ Fut át az agyán, de nincs is ideje bocsánatot kérni, mivel a melák egyből meg is szólítja. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem sokat gondolkodik a kérdésen, szinte egyből válaszol neki. *
– Igen! Vagy mi? Dehogy! * Kell egy kis idő, mire felfogja a kérdés valódi jelentését, mert bár igaz, hogy elhagyta a szüleit, tette ezt azonban szánt szándékkal. Illetve az is gyanús, hogy erről honnan lenne bármi fogalma egy a semmiből idetévedt óriásnak?
Szinte meg is feledkezve arról, hogy egy hatalmas, páncélba bújt fickóhoz beszél, újból nekikezd és ingerülten csattan fel lágy hangja. *
– Úgy nézek talán ki, mint valaki, aki az anyukáját keresi?! * Egy gyors mozdulattal megtörli nedves szemeit, majd szipog kettőt és melleit kidüllesztve folytatja. *
– Huszonkét éves vagyok! Nem tudom, nálatok mi a szokás, de nálunk tündéreknél ez azt jelenti, hogy felnőttek vagyunk! Szóval nem kell a te… * Megbicsaklik a hangja, egy pillanatra ismét eszébe jut, hogy a nap végén mégiscsak egy kis tündér, akinek semmije sincs. Talán nem kéne az első útbaeső – egyébként kedvesnek tűnő – alakot elküldeni. Talán még segíteni is tud neki. Visszavesz az arcából, sokkal kedvesebb hangon folytatja. *
– Habár… Nem tudod véletlenül, hogy hol találom a Wegtoreni Kalmárt? Most először járok itt, és kissé el vagyok veszve.
* Megugrik ijedtében, amikor egy három méter magas, páncélos óriás áll meg előtte. ~ Talán valami rosszat csináltam? Vagy csak rossz környékre keveredtem? ~ Fut át az agyán, de nincs is ideje bocsánatot kérni, mivel a melák egyből meg is szólítja. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem sokat gondolkodik a kérdésen, szinte egyből válaszol neki. *
– Igen! Vagy mi? Dehogy! * Kell egy kis idő, mire felfogja a kérdés valódi jelentését, mert bár igaz, hogy elhagyta a szüleit, tette ezt azonban szánt szándékkal. Illetve az is gyanús, hogy erről honnan lenne bármi fogalma egy a semmiből idetévedt óriásnak?
Szinte meg is feledkezve arról, hogy egy hatalmas, páncélba bújt fickóhoz beszél, újból nekikezd és ingerülten csattan fel lágy hangja. *
– Úgy nézek talán ki, mint valaki, aki az anyukáját keresi?! * Egy gyors mozdulattal megtörli nedves szemeit, majd szipog kettőt és melleit kidüllesztve folytatja. *
– Huszonkét éves vagyok! Nem tudom, nálatok mi a szokás, de nálunk tündéreknél ez azt jelenti, hogy felnőttek vagyunk! Szóval nem kell a te… * Megbicsaklik a hangja, egy pillanatra ismét eszébe jut, hogy a nap végén mégiscsak egy kis tündér, akinek semmije sincs. Talán nem kéne az első útbaeső – egyébként kedvesnek tűnő – alakot elküldeni. Talán még segíteni is tud neki. Visszavesz az arcából, sokkal kedvesebb hangon folytatja. *
– Habár… Nem tudod véletlenül, hogy hol találom a Wegtoreni Kalmárt? Most először járok itt, és kissé el vagyok veszve.
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-20 23:18:26
Üzenet elküldve: 2022-11-20 23:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
*Az utca szélén lassan halad az ismeretlen terepen, szaporán szemléli a tömegek sodrodását a forgalmas utcán, nehogy valakit fellökjön termetes testével. Nem a legélesebb kés a fiókban, de azt tudja, hogy nem sok ember örülne, ha egy idegen akarva-akaratlanul meghempergetné a porban. Szaporán bocsánatot kér mindenkitől, akivel még a legkisebb mértékben is csak összeértek. Többségük persze ügyet sem vetett rá, csak húzott szájjal mennek tovább a dolgukra.*
~Mit is móndótt a kócsis? Merre is van a Wegtóreni Kalmár? Másódik utcánál jóbbra, majd balra? Vagy hármat móndótt?~
*Korábbi útbaigazítására nem számíthat, inkább az utca népe felett nézelődik. Egyik szemével a felé közeledő embereket szemléli, másikkal meg cégérre vadászik. Nem sikerül sikeresen összehangolnia szemtengelyei működését, ezért adódik pár akaratlan nagyobb koccanása. Egyik ilyen koccanás alkalmával a célját szem elől tévesztve egy szőke kislányt pillant meg, aki könnyes arccal nézelődik felfelé. A remete nem arra tanította őt, hogy egy kislányt magára hagyjon, amikor segítségre van szüksége. Nemesi céljából magabiztosságot merítve megindul felé, korábbi tétova járásának már nyoma sincs. Leguggol a kislány elé.*
- Elhagytad az anyukádat? Segítsek megkeresni?
*Sisakját egyelőre fennhagyja. Borzas haját és gondozatlan külsejét most nem tartja jó ötletnek megmutatni. Segíteni szeretne, nem pedig elijeszteni, de tudja hogy a sisakja sem a legbarátságosabb küllemet kölcsönzi neki.*
*Az utca szélén lassan halad az ismeretlen terepen, szaporán szemléli a tömegek sodrodását a forgalmas utcán, nehogy valakit fellökjön termetes testével. Nem a legélesebb kés a fiókban, de azt tudja, hogy nem sok ember örülne, ha egy idegen akarva-akaratlanul meghempergetné a porban. Szaporán bocsánatot kér mindenkitől, akivel még a legkisebb mértékben is csak összeértek. Többségük persze ügyet sem vetett rá, csak húzott szájjal mennek tovább a dolgukra.*
~Mit is móndótt a kócsis? Merre is van a Wegtóreni Kalmár? Másódik utcánál jóbbra, majd balra? Vagy hármat móndótt?~
*Korábbi útbaigazítására nem számíthat, inkább az utca népe felett nézelődik. Egyik szemével a felé közeledő embereket szemléli, másikkal meg cégérre vadászik. Nem sikerül sikeresen összehangolnia szemtengelyei működését, ezért adódik pár akaratlan nagyobb koccanása. Egyik ilyen koccanás alkalmával a célját szem elől tévesztve egy szőke kislányt pillant meg, aki könnyes arccal nézelődik felfelé. A remete nem arra tanította őt, hogy egy kislányt magára hagyjon, amikor segítségre van szüksége. Nemesi céljából magabiztosságot merítve megindul felé, korábbi tétova járásának már nyoma sincs. Leguggol a kislány elé.*
- Elhagytad az anyukádat? Segítsek megkeresni?
*Sisakját egyelőre fennhagyja. Borzas haját és gondozatlan külsejét most nem tartja jó ötletnek megmutatni. Segíteni szeretne, nem pedig elijeszteni, de tudja hogy a sisakja sem a legbarátságosabb küllemet kölcsönzi neki.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-17 02:02:36
Üzenet elküldve: 2022-11-17 02:02:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új vidék//
* Arcán ragyogó mosollyal néz le a szekérről, ahogy elhaladnak a széles utcákon. A rengeteg polgári lakás után elhaladnak egy templom mellett is, amitől még jobban felcsillan a tündér szeme. Odahaza sok rosszat hallott az arthenioriakról, de legalább ők is a Hetediket tisztelik, legalábbis azt hallotta.
~ Ez a templom is csak Eeyr tiszteletére épülhetett! ~ Ez a gondolat fut át az agyán. Nincs ideje hosszabban eltöprengeni azon, hogy vajon tényleg így van-e (meg aztán mit is kezdene ezzel a tudással), mert a kereskedő válaszol a korábban feltett kérdésére. *
– A Pegazust már elhagytuk, az ott volt a főtérnél. Nem rossz hely, de inkább amolyan kalandoroknak való, nem hozzád hasonló kölyköknek. Ezeken az utcákon is találsz legalább féltucat kocsmát, de egy ilyen szép lánynak nem ajánlanám, hogy egyedül betérjen bármelyikbe is. Igaz, átnevezték polgárnegyeddé, de a hal hal marad, akárhogy is hívják. Ha egy kulturáltabb helyet keresel, arra ott van a Wegtoreni Kalmár. Innen egy pár utcára, ha jól rémlik, az egykori Kósza Pinty helyén. * Magyarázza az idős férfi, aki sokkal jobban ismeri a Levegő Városát, mint Dänkijinkilinkilinkilinkij – habár ez nem nehéz, mivel a tündér most először jár itt. A lány ebből az egészből persze keveset ért, így mosolyogva bólogat neki. Amikor a külseje kerül szóba, fülig elvörösödik, így az utána következő részekre már annyira sem tud figyelni. Ha mást nem is, legalább a hely nevét megjegyezte.
~ Wegtoreni Kalmár! De miért hívják Wegtoreninek? Hiszen Artheniorban vagyunk… Ezt majd megkérdezem valakitől! ~ Határozza el magát és tovább kémleli a vidéket. Már kezdi megszokni a sok idegen szerzetet, amikor két otromba, talpig felfegyverzett orkfajzat sétál el mellettük. A tündér olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak tudja. Szinte már felkészül rá, hogy megverik, kirabolják és talán még meg is ölik, de a páros beszélgetve továbbmegy, ügyet sem vetve a szekérről vagy a rajta ülőkről. Fél perc múlva mer csak hátranézni, amikor a két zöldbőrű már rég eltűnt a tömegben. Még mindig hevesen ver a szíve, szájával szavakat formál, de kell még fél perc, hogy annyira összeszedje magát, hogy azok értelmes szavakat formáljanak, torkából pedig távozzon a levegő. *
– A-azok orkok voltak, ugye? És békén hagytak minket! Micsoda város ez az Arthenior! * A kereskedő csak sokatmondóan nevet egyet a lány csodálkozásán.
~ Más világ ez, az egyszer már biztos! ~ Lihanechben bár néhanapján meg-megfordult egy ork vagy legalább egy fél-ork (talán fél ork is, de azt nem verték nagydobra), azonban Dänkijinkilinkilinkilinkij szülei kizárólag rosszakat meséltek a fajtájukról, így bár a kíváncsiság hajtotta, nehézkes lett volna találkozni eggyel élőben. Egyedül rajzokról és a leírásukból ismeri őket: magas, izmos, velejéig romlott, többnyire zöld- vagy szürkebőrű barbárok, akik gyerekeket esznek és karavánokat rabolnak ki.
~ Ó, és természetesen messziről bűzlenek! Ezt legalább nem csak kitalálták. ~ Természetesen nem kedvelte meg egyik pillanatról a másikra az orkok népét, hiszen az első benyomás ellenére még lehet, hogy minden, amit hallott róluk igaz: meglehet, épp azért siettek annyira, hogy kiraboljanak egy karavánt, a tündért pedig csak azért nem bántották, mert már nem gyerek. Persze valójában az, de ezt nem szereti másoknak bevallani. Inkább többnek mondja magát, mint amennyi, csak nehogy gyereknek nézzék és emiatt kimaradjon bármi jóból.
~ Ha odaérek ahhoz a kocsmához, rögtön kikérek magamnak egy korsó sört! ~ Határoz, arról nem is tudva, hogy milyen közel járnak már a Wegtoreni Kalmárhoz. Alig egy percnek kell eltelnie és a kocsi megáll. Szakár nyerít egyet, Zimbró csak elegánsan koppant egy utolsót, azután megáll. Egy szélesebb kereszteződésnél állnak meg, viszont úgy fest, a kereskedő arra már nem akar befordulni, ehelyett továbbmenne egyenesen a piactér felé. Kezével az utca felé mutat és mond valamit a lánynak, de ő már fel sem fogja, hogy mi az. Most tudatosul benne, hogy mennyire messzire került otthonról. Nincs hol aludnia, nem ismer senkit és semmit, ráadásul a zsebében is csak annyi pénz van, hogy a mai nap ne haljon éhen. Próbál mosolyogni, sőt: úgy mosolyog, mint még soha. Ugyanakkor könnyezik is mellé. Rácsimpaszkodik az öreg kereskedőre, megöleli. Ha őszinte akarna lenni magához, be kéne ismernie, hogy az utolsó ismerőst már rég maga mögött hagyta, amikor elhagyta szülővárosát – azonban esze ágában sincs őszintének lenni. Nem ebben a pillanatban. A férfi ad neki néhány aranypénzt, amit a lány visszautasítana, hiszen még ő akart volna fizetni az útért, de ő nem hagyja. Miután leszáll, integet egyet, aztán könnyeit törölgetve megindul az utcában, még mielőtt meggondolná magát. Felfelé néz, hátha valahol meglátja a 'Wegtoreni Kalmár' feliratot vagy bármi arra utaló jelet – például egy cégért. *
* Arcán ragyogó mosollyal néz le a szekérről, ahogy elhaladnak a széles utcákon. A rengeteg polgári lakás után elhaladnak egy templom mellett is, amitől még jobban felcsillan a tündér szeme. Odahaza sok rosszat hallott az arthenioriakról, de legalább ők is a Hetediket tisztelik, legalábbis azt hallotta.
~ Ez a templom is csak Eeyr tiszteletére épülhetett! ~ Ez a gondolat fut át az agyán. Nincs ideje hosszabban eltöprengeni azon, hogy vajon tényleg így van-e (meg aztán mit is kezdene ezzel a tudással), mert a kereskedő válaszol a korábban feltett kérdésére. *
– A Pegazust már elhagytuk, az ott volt a főtérnél. Nem rossz hely, de inkább amolyan kalandoroknak való, nem hozzád hasonló kölyköknek. Ezeken az utcákon is találsz legalább féltucat kocsmát, de egy ilyen szép lánynak nem ajánlanám, hogy egyedül betérjen bármelyikbe is. Igaz, átnevezték polgárnegyeddé, de a hal hal marad, akárhogy is hívják. Ha egy kulturáltabb helyet keresel, arra ott van a Wegtoreni Kalmár. Innen egy pár utcára, ha jól rémlik, az egykori Kósza Pinty helyén. * Magyarázza az idős férfi, aki sokkal jobban ismeri a Levegő Városát, mint Dänkijinkilinkilinkilinkij – habár ez nem nehéz, mivel a tündér most először jár itt. A lány ebből az egészből persze keveset ért, így mosolyogva bólogat neki. Amikor a külseje kerül szóba, fülig elvörösödik, így az utána következő részekre már annyira sem tud figyelni. Ha mást nem is, legalább a hely nevét megjegyezte.
~ Wegtoreni Kalmár! De miért hívják Wegtoreninek? Hiszen Artheniorban vagyunk… Ezt majd megkérdezem valakitől! ~ Határozza el magát és tovább kémleli a vidéket. Már kezdi megszokni a sok idegen szerzetet, amikor két otromba, talpig felfegyverzett orkfajzat sétál el mellettük. A tündér olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak tudja. Szinte már felkészül rá, hogy megverik, kirabolják és talán még meg is ölik, de a páros beszélgetve továbbmegy, ügyet sem vetve a szekérről vagy a rajta ülőkről. Fél perc múlva mer csak hátranézni, amikor a két zöldbőrű már rég eltűnt a tömegben. Még mindig hevesen ver a szíve, szájával szavakat formál, de kell még fél perc, hogy annyira összeszedje magát, hogy azok értelmes szavakat formáljanak, torkából pedig távozzon a levegő. *
– A-azok orkok voltak, ugye? És békén hagytak minket! Micsoda város ez az Arthenior! * A kereskedő csak sokatmondóan nevet egyet a lány csodálkozásán.
~ Más világ ez, az egyszer már biztos! ~ Lihanechben bár néhanapján meg-megfordult egy ork vagy legalább egy fél-ork (talán fél ork is, de azt nem verték nagydobra), azonban Dänkijinkilinkilinkilinkij szülei kizárólag rosszakat meséltek a fajtájukról, így bár a kíváncsiság hajtotta, nehézkes lett volna találkozni eggyel élőben. Egyedül rajzokról és a leírásukból ismeri őket: magas, izmos, velejéig romlott, többnyire zöld- vagy szürkebőrű barbárok, akik gyerekeket esznek és karavánokat rabolnak ki.
~ Ó, és természetesen messziről bűzlenek! Ezt legalább nem csak kitalálták. ~ Természetesen nem kedvelte meg egyik pillanatról a másikra az orkok népét, hiszen az első benyomás ellenére még lehet, hogy minden, amit hallott róluk igaz: meglehet, épp azért siettek annyira, hogy kiraboljanak egy karavánt, a tündért pedig csak azért nem bántották, mert már nem gyerek. Persze valójában az, de ezt nem szereti másoknak bevallani. Inkább többnek mondja magát, mint amennyi, csak nehogy gyereknek nézzék és emiatt kimaradjon bármi jóból.
~ Ha odaérek ahhoz a kocsmához, rögtön kikérek magamnak egy korsó sört! ~ Határoz, arról nem is tudva, hogy milyen közel járnak már a Wegtoreni Kalmárhoz. Alig egy percnek kell eltelnie és a kocsi megáll. Szakár nyerít egyet, Zimbró csak elegánsan koppant egy utolsót, azután megáll. Egy szélesebb kereszteződésnél állnak meg, viszont úgy fest, a kereskedő arra már nem akar befordulni, ehelyett továbbmenne egyenesen a piactér felé. Kezével az utca felé mutat és mond valamit a lánynak, de ő már fel sem fogja, hogy mi az. Most tudatosul benne, hogy mennyire messzire került otthonról. Nincs hol aludnia, nem ismer senkit és semmit, ráadásul a zsebében is csak annyi pénz van, hogy a mai nap ne haljon éhen. Próbál mosolyogni, sőt: úgy mosolyog, mint még soha. Ugyanakkor könnyezik is mellé. Rácsimpaszkodik az öreg kereskedőre, megöleli. Ha őszinte akarna lenni magához, be kéne ismernie, hogy az utolsó ismerőst már rég maga mögött hagyta, amikor elhagyta szülővárosát – azonban esze ágában sincs őszintének lenni. Nem ebben a pillanatban. A férfi ad neki néhány aranypénzt, amit a lány visszautasítana, hiszen még ő akart volna fizetni az útért, de ő nem hagyja. Miután leszáll, integet egyet, aztán könnyeit törölgetve megindul az utcában, még mielőtt meggondolná magát. Felfelé néz, hátha valahol meglátja a 'Wegtoreni Kalmár' feliratot vagy bármi arra utaló jelet – például egy cégért. *
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-11-06 10:54:57
Üzenet elküldve: 2022-11-06 10:54:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*A kora esti órákban a lemenő nap megnyújtja az árnyékát annak a férfinak, aki lóháton magányosan poroszkál az a Wegtoreni Kalmár irányába.
Ebben az órában már nem igazán futkosnak gyerekek az utcán, inkább csak a munkából megtérő polgárok jelentenek némi forgalmat, ki gyalogosan, ki hintóban. És persze mindazok, akik - Orthushoz hasonlóan - máshova tartanak.
Maga Orthus se nagyon zavarja ezt a forgalmat, nem sietteti a lovát és odafigyel, nehogy valakit mégis elsodorjon.
Ő is a közelben lakik, azonban most nem hazafelé visz az útja, bármennyire logikus is lenne egy ilyen hosszú karavánút után az otthon kényelmére vágyni. Nem, neki még nem akaródzik hazatérni. Ezért is tart inkább egy fogadó felé.*
Ebben az órában már nem igazán futkosnak gyerekek az utcán, inkább csak a munkából megtérő polgárok jelentenek némi forgalmat, ki gyalogosan, ki hintóban. És persze mindazok, akik - Orthushoz hasonlóan - máshova tartanak.
Maga Orthus se nagyon zavarja ezt a forgalmat, nem sietteti a lovát és odafigyel, nehogy valakit mégis elsodorjon.
Ő is a közelben lakik, azonban most nem hazafelé visz az útja, bármennyire logikus is lenne egy ilyen hosszú karavánút után az otthon kényelmére vágyni. Nem, neki még nem akaródzik hazatérni. Ezért is tart inkább egy fogadó felé.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-30 14:27:48
Üzenet elküldve: 2022-10-30 14:27:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A piachoz most a polgárnegyeden keresztül visz az út, nem hosszabb sokkal, ha a másik irányt választotta volna, de szeretné megnézni szülei házát, mielőtt tovább halad a napján.
~Erre vannak szüléék. Drága lelkeim!~
Elevenedik fel benne gyönyörű gyermekkora, leszámítva azt, amik történtek a városban és a világban.
Csakhamar eljut egy alaposan gondját viselt házikóhoz, az udvar ugyan nem látszik a magas kapunak köszönhetően, amely eltakarja a kotnyeles tekintetek elől a belső udvart. Az utcára két ablak néz, az egyik mögött az ő gyermekkori szobája bújik meg.
~Óh, mami, azok a drága gyermekdalok, amelyekkel elaltattál mindig!
"Bújj, bújj, zöldág,
Zöld levelecske,
Nyitva van Arthenior kapuja,
De nincs is neki, ha-ha!
Bújj be zöld ág,
Rajta kis madárka,
Ne csivitelj oly hangosan,
Aludni tér már Garwynácska!"~
Majdnem egy könny is kibújik szeme sarkában, de széles mosollyal nézi egykori lakhelyét, ahol most is szivesen látják.*
-Megállj, kis kópé!
*Kiált egy mellette elrohanó kölyök után, akinek az oldalán egyfajta táska lóg, amiből egy röpirat libben ki, pont Garwynste lábai mellé.*
-Ezt kiejtetted!
*Ám az, mintha hallani sem akarna arról, amit elhagyott lohol tovább a piac irányába.
~Ez a rikkancs volt. Sebaj, majd utólérem a piacon.~
Gondolja és zsebre vágja a papírost. Majd elolvassa később, ha megtalálta a rikkancsot.
Errefelé is kevesen járnak még ebben az órában, de számít arra, hogy akit és amit keresni fog, azt a piacon megtalálja.
Szülei házát hátrahagyva, tovább halad célja felé.*
A hozzászólás írója (Garwynste Freathyryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.30 14:28:49
~Erre vannak szüléék. Drága lelkeim!~
Elevenedik fel benne gyönyörű gyermekkora, leszámítva azt, amik történtek a városban és a világban.
Csakhamar eljut egy alaposan gondját viselt házikóhoz, az udvar ugyan nem látszik a magas kapunak köszönhetően, amely eltakarja a kotnyeles tekintetek elől a belső udvart. Az utcára két ablak néz, az egyik mögött az ő gyermekkori szobája bújik meg.
~Óh, mami, azok a drága gyermekdalok, amelyekkel elaltattál mindig!
"Bújj, bújj, zöldág,
Zöld levelecske,
Nyitva van Arthenior kapuja,
De nincs is neki, ha-ha!
Bújj be zöld ág,
Rajta kis madárka,
Ne csivitelj oly hangosan,
Aludni tér már Garwynácska!"~
Majdnem egy könny is kibújik szeme sarkában, de széles mosollyal nézi egykori lakhelyét, ahol most is szivesen látják.*
-Megállj, kis kópé!
*Kiált egy mellette elrohanó kölyök után, akinek az oldalán egyfajta táska lóg, amiből egy röpirat libben ki, pont Garwynste lábai mellé.*
-Ezt kiejtetted!
*Ám az, mintha hallani sem akarna arról, amit elhagyott lohol tovább a piac irányába.
~Ez a rikkancs volt. Sebaj, majd utólérem a piacon.~
Gondolja és zsebre vágja a papírost. Majd elolvassa később, ha megtalálta a rikkancsot.
Errefelé is kevesen járnak még ebben az órában, de számít arra, hogy akit és amit keresni fog, azt a piacon megtalálja.
Szülei házát hátrahagyva, tovább halad célja felé.*
A hozzászólás írója (Garwynste Freathyryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.30 14:28:49
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-23 22:41:18
Üzenet elküldve: 2022-10-23 22:41:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fantom a múltból//
*Bár azért tisztább fejjel, de még mindig kótyagosan botorkál haza a hold sápadt fényében. Ilyenkor már nem sok lélek jár az utcán, de egy-két koldus még akad a szélvédettebb helyeken összekuporodva. Aldo mint mindig, most is ad nekik pár aranyat, szerencsétleneknek nagyobb szükségük van erre, mint neki, tegyenek vele akármit is.
Végül csak elér az ismerős házhoz, s valahogy beletalál kulcsával a zárba. Lámpást gyújt, s legalább azt némi elégedettséggel konstatálja, hogy nincs nagy rendetlenség. Igaz, hogy alig járt itthon, ideje nagy részét kocsmákban töltötte. Szobájában már kicsit nagyobb a káosz, de nála ez az általános, az ágy szépen megvetve, de az asztalon egymás hegyén-hátán sorakoznak a félkész vázlatok és nyitott könyvek. Ezekkel nem törődik, számára megvan ennek a kupinak a maga rendszere, s aligha hiszi, hogy ez zavarná a holnapi vendégét. Holló örömteli, károgás szerű hanggal üdvözli gazdáját, aki mielőtt lefeküdne, tölt friss vizet kedves madarának, meg szór a táljába némi magot. De aztán kinyitja az ablakot, hadd menjen dolgára, s meglehet, hogy az éjszaka talál magának jobb falatokat is.*
- Bocsáss meg, kicsit megkéstem. De holnap vendégünk lesz.
*A madár szinte némán repül ki éjjeli titkos útjára, s Aldo végre beledőlhet az ágyába.*
//Másnap reggel//
*Olyan mélyen aludt, mint ami egy részeg embertől elvárható, s Holló határozott kopogása ébreszti fel álmából. Beengedi kedvencét, s némi megnyugvással konstatálja, hogy nem aludt el, még csak nem rég keltek fel a nap első sugarai. Ami felettébb szerencsés, hiszen még rengeteg dolga van. Először is megmosakszik, jó alaposan, hogy az előző napok állott alkoholszaga eltűnjön róla. Tiszta fekete inget vesz elő, sötétbarna nadrággal, mert szomorúan konstatálja, hogy kedvenc fekete darabjai mind mosásra válnak. De egy napot talán kibír más színben. még az is lehet, hogy jobb lesz az összhatás, mintha tetőtől talpig feketébe burkolózik. Haját gondosan kifésüli, s két tincset a füle mögött hátra tűz, hogy ne lógjon minduntalan a szemébe. A frufrujaként szolgáló hosszabb tincseket is elegánsan elegyengeti, s bár most nem célja, hogy takarja sebhelyét, hiszen a nő látta már ezt az arcát, de esztétikai szempontból nem árt pár tincs elé. Hosszú csizmájába bújik, s kabátját vállára akasztja, de mielőtt távozna, gyorsan megnézi, mit kell vennie a piacon. Sózott hús és szalonna még akad, azonban friss zöldség, tojás, és némi kenyérféle azért elkel egy kiadós reggelihez. Így hát mielőtt a fogadóhoz érne, elintézi gyorsan a vásárlást a piacon, ehhez pedig a vállára kapja erős bőrből készült batyuját. Most már tényleg indulásra kész, reméli, hogy vendége sem reggelizett be nagyon, hiszen igyekszik majd megcsillogtatni tudását a főzés terén.*
*Bár azért tisztább fejjel, de még mindig kótyagosan botorkál haza a hold sápadt fényében. Ilyenkor már nem sok lélek jár az utcán, de egy-két koldus még akad a szélvédettebb helyeken összekuporodva. Aldo mint mindig, most is ad nekik pár aranyat, szerencsétleneknek nagyobb szükségük van erre, mint neki, tegyenek vele akármit is.
Végül csak elér az ismerős házhoz, s valahogy beletalál kulcsával a zárba. Lámpást gyújt, s legalább azt némi elégedettséggel konstatálja, hogy nincs nagy rendetlenség. Igaz, hogy alig járt itthon, ideje nagy részét kocsmákban töltötte. Szobájában már kicsit nagyobb a káosz, de nála ez az általános, az ágy szépen megvetve, de az asztalon egymás hegyén-hátán sorakoznak a félkész vázlatok és nyitott könyvek. Ezekkel nem törődik, számára megvan ennek a kupinak a maga rendszere, s aligha hiszi, hogy ez zavarná a holnapi vendégét. Holló örömteli, károgás szerű hanggal üdvözli gazdáját, aki mielőtt lefeküdne, tölt friss vizet kedves madarának, meg szór a táljába némi magot. De aztán kinyitja az ablakot, hadd menjen dolgára, s meglehet, hogy az éjszaka talál magának jobb falatokat is.*
- Bocsáss meg, kicsit megkéstem. De holnap vendégünk lesz.
*A madár szinte némán repül ki éjjeli titkos útjára, s Aldo végre beledőlhet az ágyába.*
//Másnap reggel//
*Olyan mélyen aludt, mint ami egy részeg embertől elvárható, s Holló határozott kopogása ébreszti fel álmából. Beengedi kedvencét, s némi megnyugvással konstatálja, hogy nem aludt el, még csak nem rég keltek fel a nap első sugarai. Ami felettébb szerencsés, hiszen még rengeteg dolga van. Először is megmosakszik, jó alaposan, hogy az előző napok állott alkoholszaga eltűnjön róla. Tiszta fekete inget vesz elő, sötétbarna nadrággal, mert szomorúan konstatálja, hogy kedvenc fekete darabjai mind mosásra válnak. De egy napot talán kibír más színben. még az is lehet, hogy jobb lesz az összhatás, mintha tetőtől talpig feketébe burkolózik. Haját gondosan kifésüli, s két tincset a füle mögött hátra tűz, hogy ne lógjon minduntalan a szemébe. A frufrujaként szolgáló hosszabb tincseket is elegánsan elegyengeti, s bár most nem célja, hogy takarja sebhelyét, hiszen a nő látta már ezt az arcát, de esztétikai szempontból nem árt pár tincs elé. Hosszú csizmájába bújik, s kabátját vállára akasztja, de mielőtt távozna, gyorsan megnézi, mit kell vennie a piacon. Sózott hús és szalonna még akad, azonban friss zöldség, tojás, és némi kenyérféle azért elkel egy kiadós reggelihez. Így hát mielőtt a fogadóhoz érne, elintézi gyorsan a vásárlást a piacon, ehhez pedig a vállára kapja erős bőrből készült batyuját. Most már tényleg indulásra kész, reméli, hogy vendége sem reggelizett be nagyon, hiszen igyekszik majd megcsillogtatni tudását a főzés terén.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-21 18:22:31
Üzenet elküldve: 2022-10-21 18:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Egész úton hazafelé...//
*A főtértől már nincs annyira messzire az otthon. A jobb állapotú negyeden át halad, a nagy átlagtól, akik körülötte járnak-kelnek, piszkosabb. Bár lehet, alig feltűnő, hiszen az ingoványon át vezetett az útja, oda s vissza két alkalommal is ugye. A megszokott útvonalán megy tovább, ismerős a házak látványa. Mióta a rezidencián él, jobban ismeri ezeket az utcákat, többet jár erre. Más és más út vezet a Pegazusba, a Piactérre, vagy éppen a Templomba. Egy-egy alkalommal pedig már a Kalmárban is megfordult. Sőt. Kedvese miatt már a Kaszárnya épületét is könnyebben megtalálja. Bár oda nem teszi be a lábát. Most viszont már egyre jobban érzi magán a fáradtságot és nem csak a fizikait. Talán túl korán indult el a toronyból? Lehet, kicsit maradnia kellett volna még a tanulás után megpihenni, s csak azután nekivágni az ingoványnak. Amúgy is nehéz terep és ő elszokott a tartósabb gyaloglástól. Úgyhogy fürdés és evés után egy lépésnyit sem lesz hajlandó megtenni, még úgy egy-két órán át. Na jó, még az is lehet, hogy bealszik, ha csak Nimeril nem tartja ébren valamivel.*
*A főtértől már nincs annyira messzire az otthon. A jobb állapotú negyeden át halad, a nagy átlagtól, akik körülötte járnak-kelnek, piszkosabb. Bár lehet, alig feltűnő, hiszen az ingoványon át vezetett az útja, oda s vissza két alkalommal is ugye. A megszokott útvonalán megy tovább, ismerős a házak látványa. Mióta a rezidencián él, jobban ismeri ezeket az utcákat, többet jár erre. Más és más út vezet a Pegazusba, a Piactérre, vagy éppen a Templomba. Egy-egy alkalommal pedig már a Kalmárban is megfordult. Sőt. Kedvese miatt már a Kaszárnya épületét is könnyebben megtalálja. Bár oda nem teszi be a lábát. Most viszont már egyre jobban érzi magán a fáradtságot és nem csak a fizikait. Talán túl korán indult el a toronyból? Lehet, kicsit maradnia kellett volna még a tanulás után megpihenni, s csak azután nekivágni az ingoványnak. Amúgy is nehéz terep és ő elszokott a tartósabb gyaloglástól. Úgyhogy fürdés és evés után egy lépésnyit sem lesz hajlandó megtenni, még úgy egy-két órán át. Na jó, még az is lehet, hogy bealszik, ha csak Nimeril nem tartja ébren valamivel.*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:36:39
Üzenet elküldve: 2022-10-20 01:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Onyawantha Oughenthis//
* Belefeledkezik a lapozgatásba és egy-egy bekezdés elolvasásába, szinte el is felejti, hogy egy félidegen házában ácsorog pucéran. Épp egy lovagi vers első két sorát olvassa, amikor Onyawantha felér a szobába. Viinnek ez sem tűnik fel, míg a nő fel nem hívja magára a figyelmet. Ekkor persze eszébe jut, hogy talán mégsem illendő egy szál hímvesszőben álldogálni vendéglátója könyvespolca előtt, még ha a nő fel is ajánlotta, hogy érezze magát otthon. A férfi némi megbánást érez a bűnért, amit el se követett, de sajnálkozásba már nem bocsátkozik – már csak azért sem, mert mire Onyawantha felé fordulna, már csak az ajtó csukódását látja.
Megvonja vállait. Ha kész a víz, hát kihasználja, még amíg forró. A verseskönyvet azért magával viszi, hogy a dézsában ülve se unatkozzon. Egy sor nem sok, annyit sem olvas belőle. Leteszi valahova a földre, ő pedig perceken át gondolataiba mélyedve élvezi a lazítást, amit hosszú évek – mit évek, életek! – óta nem tapasztalt. Nem tud teljesen ellazulni. Mikor behunyja szemét, még mindig egy smaragdzöld szempárt lát felvillanni, mire izmai megfeszülnek és egy újabb percre van szüksége, hogy elengedje magát. Mikor épp nem a halálán jár az esze, azt próbálja kitalálni, hogy mitévő legyen, hiszen ha nem vigyáz, könnyen kifuthat az időből, márpedig az nem jelent semmi jót.
~ Harmadszor nem veszíthetek a világgal szemben. Ha kell, vért ontok, ha kell, embert ölök. Csak beteljesítem, amit rám szabtak. ~ Morfondírozik magában.
~ Persze mondani könnyű. De nem érdemlek kevesebbet, mint bárki ezen a világon, sőt! ~ Hirtelen maga is meglepődik elszántságán. Gondolatai azonban más irányba hullámzanak. Először Onyawantha lágy ölelése jut eszébe, azután pedig, hogy farkaséhes. Mintha egy pillanatra még sült hús illatát is érezte volna, ám ezt elkönyveli képzelődésnek, akárcsak a világító szempárt, amit szemeinek lehunyásakor szokott látni. Minekutána már jó néhány perce áztatja testét, végül kiszáll és gyorsan megtörölközik. Az idegen ruhát már gondolkodás nélkül kapja fel. Sosem érezte magát ilyen frissnek, de ilyen éhesnek sem. Azonban még mielőtt kilépne a szobából, felkapja a könyvet a földről, belelapoz, majd magában néhányszor elgyakorolja az egyik négysorosat.
Hátratett kezekkel lép be a szobába (sajnos ezúttal nem valami meglepetést rejteget maga mögött, csak a könyvet, amiből a verset szedte) és még mielőtt a nő bármit is mondhatna, elmondja – szinte hibátlanul és meglepően nagy beleéléssel – a betanult verset. *
– Oly' kellemes lágy ölelésed, | Akár a vörös pirkadat Lihanechben. | Oly' forró ajkad érintése, | Akár a perzselő homok Wegtorenben.
* A költemény egyébként egy bizonyos Aznamor lovag alkotása, aki azután írta ezt a verset szíve választottjának, hogy beutazta fél Lanawint, ha nem az egészet. A mű valójában még folytatódik legalább öt versszakkal, de Viin ezt nem vette észre vagy nem akarta észrevenni, így csak az első strófát tanulta be. Neki talán elég is ennyi, hiszen ő még csak Artheniorban és a Kikötőben járt. Visszatérve Onyawantha szobájára: miután a férfi elszavalta a verset, néhány pillanatig szótlanul áll a küszöbön és várja a reakciót. Amennyiben az nem borzasztóan negatív (vagy épp roppant mód pozitív), rövidesen erőt vesz magán és leül a nő ágya szélére. A könyvet óvatosan teszi le maga mellé-mögé, mintha eddig is ott pihent volna. Már útközben feltűnik neki a tálca és a rajta elhelyezett ételek-italok, de próbál még nem gondolni rá, hiszen nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Talán majd egy perc múlva, talán tíz perc múlva – mindent a maga idejében. *
– Nem tudom, képes lennék-e rá. * Mondja mélabúsan, lehajtott fejjel. Magyarázattal ezúttal nem szolgál. *
* Belefeledkezik a lapozgatásba és egy-egy bekezdés elolvasásába, szinte el is felejti, hogy egy félidegen házában ácsorog pucéran. Épp egy lovagi vers első két sorát olvassa, amikor Onyawantha felér a szobába. Viinnek ez sem tűnik fel, míg a nő fel nem hívja magára a figyelmet. Ekkor persze eszébe jut, hogy talán mégsem illendő egy szál hímvesszőben álldogálni vendéglátója könyvespolca előtt, még ha a nő fel is ajánlotta, hogy érezze magát otthon. A férfi némi megbánást érez a bűnért, amit el se követett, de sajnálkozásba már nem bocsátkozik – már csak azért sem, mert mire Onyawantha felé fordulna, már csak az ajtó csukódását látja.
Megvonja vállait. Ha kész a víz, hát kihasználja, még amíg forró. A verseskönyvet azért magával viszi, hogy a dézsában ülve se unatkozzon. Egy sor nem sok, annyit sem olvas belőle. Leteszi valahova a földre, ő pedig perceken át gondolataiba mélyedve élvezi a lazítást, amit hosszú évek – mit évek, életek! – óta nem tapasztalt. Nem tud teljesen ellazulni. Mikor behunyja szemét, még mindig egy smaragdzöld szempárt lát felvillanni, mire izmai megfeszülnek és egy újabb percre van szüksége, hogy elengedje magát. Mikor épp nem a halálán jár az esze, azt próbálja kitalálni, hogy mitévő legyen, hiszen ha nem vigyáz, könnyen kifuthat az időből, márpedig az nem jelent semmi jót.
~ Harmadszor nem veszíthetek a világgal szemben. Ha kell, vért ontok, ha kell, embert ölök. Csak beteljesítem, amit rám szabtak. ~ Morfondírozik magában.
~ Persze mondani könnyű. De nem érdemlek kevesebbet, mint bárki ezen a világon, sőt! ~ Hirtelen maga is meglepődik elszántságán. Gondolatai azonban más irányba hullámzanak. Először Onyawantha lágy ölelése jut eszébe, azután pedig, hogy farkaséhes. Mintha egy pillanatra még sült hús illatát is érezte volna, ám ezt elkönyveli képzelődésnek, akárcsak a világító szempárt, amit szemeinek lehunyásakor szokott látni. Minekutána már jó néhány perce áztatja testét, végül kiszáll és gyorsan megtörölközik. Az idegen ruhát már gondolkodás nélkül kapja fel. Sosem érezte magát ilyen frissnek, de ilyen éhesnek sem. Azonban még mielőtt kilépne a szobából, felkapja a könyvet a földről, belelapoz, majd magában néhányszor elgyakorolja az egyik négysorosat.
Hátratett kezekkel lép be a szobába (sajnos ezúttal nem valami meglepetést rejteget maga mögött, csak a könyvet, amiből a verset szedte) és még mielőtt a nő bármit is mondhatna, elmondja – szinte hibátlanul és meglepően nagy beleéléssel – a betanult verset. *
– Oly' kellemes lágy ölelésed, | Akár a vörös pirkadat Lihanechben. | Oly' forró ajkad érintése, | Akár a perzselő homok Wegtorenben.
* A költemény egyébként egy bizonyos Aznamor lovag alkotása, aki azután írta ezt a verset szíve választottjának, hogy beutazta fél Lanawint, ha nem az egészet. A mű valójában még folytatódik legalább öt versszakkal, de Viin ezt nem vette észre vagy nem akarta észrevenni, így csak az első strófát tanulta be. Neki talán elég is ennyi, hiszen ő még csak Artheniorban és a Kikötőben járt. Visszatérve Onyawantha szobájára: miután a férfi elszavalta a verset, néhány pillanatig szótlanul áll a küszöbön és várja a reakciót. Amennyiben az nem borzasztóan negatív (vagy épp roppant mód pozitív), rövidesen erőt vesz magán és leül a nő ágya szélére. A könyvet óvatosan teszi le maga mellé-mögé, mintha eddig is ott pihent volna. Már útközben feltűnik neki a tálca és a rajta elhelyezett ételek-italok, de próbál még nem gondolni rá, hiszen nem ez a legmegfelelőbb alkalom. Talán majd egy perc múlva, talán tíz perc múlva – mindent a maga idejében. *
– Nem tudom, képes lennék-e rá. * Mondja mélabúsan, lehajtott fejjel. Magyarázattal ezúttal nem szolgál. *
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-14 08:05:07
Üzenet elküldve: 2022-10-14 08:05:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Viin Doriano//
*Nem marasztalják, így szerencsésen haladhat a dolgával. Noha nem igazán volt eddig szerencséje ahhoz, hogy bárkit is ki kelljen szolgálnia, ezen újdonság varázsa igencsak feldobja a hangulatát. Nem igazán az átlagos úri kisasszonyok megszokott napi rutinja az, hogy egy sírjából kikelt férfit pátyolgassanak, de Onya sosem tartotta magát átlag kisasszonynak. Noha jómódú család gyermeke, azért még nem az ő vére váltja meg a világot. Sokkal inkább szereti magát belevetni a hatköznapi városiak életébe. Bár jelen helyzetükre valószínűleg senki sem mondaná, hogy hatköznapi vagy egyszerű. Bizonyára még az egyszerű polgári réteg is meghőkölne amiatt, hogy ennyire egyszerűen és naivan hisz egy idegen férfinak. De mentségére legyen szólva, hogy sosem kellett igazán aggódnia amiatt, hogy bárkitől is félnie kelljen.
Így most jókedvűen és izgalomtól telve szalad le, hogy vizet melegítsen. Bár magának sem csinált még ilyet, nemhogy másnak, de látta már a műveletet. Amíg pedig munkálkodik a férfinak odafent van ideje kicsit felderíteni a környezetet. A könyveknél elég sokfélét fedezhet fel. Régi históriák, tudományos írások, mesék, romantika. Az apja jól tudja, hogy a lánya él-hal az olvasásért, írásért és a rajzokért, így tökéletes ajándék mindig egy könyv, tinta vagy papíros, amiből van elég, tán még sok is a hálójában.
A víz melegszik, a leány pedig tovább indul, hogy ételt, italt és apja szobájából ruhát készítsen össze. Az idő pedig elég ahhoz, hogy a víz elkészüljön. Erőnléte pocsék, így meg kell küzdenie azzal, hogy a dézsába felhordja a vizet, ami pár körös lépcsőzést jelent a nehéz vödörrel, így ez még jobban meghosszabbítja a művelet időtartamát. A végére nem is túlságosan természetes a mosolya, de a végeredmény a lényeg. A dézsában gőzölög a jó meleg víz, a kis asztalon pedig elő van készítve egy törölköző és tiszta ruha. Bár egyszerű ingről és nadrágról van szó, de még mindig jobb, mint egy koldusról lerángatott büdös pokróc.
Mikor már mindennel elkészült visszaindul szobájába, bele sem gondolva abba, hogy egy meztelen férfit fog ott találni. Persze érthető, hogy Viin minél hamarább meg akar szabadulni a mocskos rongytól. De amihez ez idáig egyszer sem volt "szerencséje" az életben, az a pucér férfi látványa. Így a benyitás után, megtorpanva a küszöbön csak hosszú pillanatokig bámulja a gyertyafénnyel megvilágított, mezítelen férfi testet. Mikor pediglen észbe kap szemeit gyorsan el is kapva hajtja le kissé fejét, majd a torkát megköszörülve inkább el is fordul a látványtól, mely egyelőre nem ütközik ki arcán, hogy számára kellemes-e vagy éppen ellenkezőleg.*
- Kész a víz.
*Mutat el a fürdő irányába, majd inkább gyorsan kilép az ajtón, résnyire behajtja maga mögött, s már siet is le a lépcsőn. Első körben úgy tűnhet, hogy a további dolgát intézni, hiszen az ételt még nem vitte fel, de inkább csak menekül mielőtt az alig ismert zavar és szégyenlősség utat törne magának, hogy egy erős pírral jelét hagyja a leány arcán.
A konyhába érve hosszan fújja ki a levegőt, majd fején rázva igyekszik kiverni belőle az előbb látottakat, azután pedig egy tálcára rendezi az összeszedett ételt. Nem egy lakoma, de bőséges és most talán elég is lesz. Ha a dadus hazaér úgy is lesz majd vacsora. Most csak egy adag megmaradt sülthús, szalonna, hagyma, kenyér és sajt kerül a tálcára. Valamint egy fél üveggel maradt bor és két pohár. Pár percnyi időt még hagy maguknak, remélve, hogy mire felér a férfi már elfoglalta helyét a fürdőben. Amikor megfelelőnek tartja az időt felindul, s ha már valóban üres a szoba, az íróasztalra helyezi a tálcát, magát pedig az ágyra. Azután pedig már csak türelemmel vár. Nem sietteti a férfit, bizonyára jól esik majd neki a fürdő és egy kis általa okozott nyugalom.*
*Nem marasztalják, így szerencsésen haladhat a dolgával. Noha nem igazán volt eddig szerencséje ahhoz, hogy bárkit is ki kelljen szolgálnia, ezen újdonság varázsa igencsak feldobja a hangulatát. Nem igazán az átlagos úri kisasszonyok megszokott napi rutinja az, hogy egy sírjából kikelt férfit pátyolgassanak, de Onya sosem tartotta magát átlag kisasszonynak. Noha jómódú család gyermeke, azért még nem az ő vére váltja meg a világot. Sokkal inkább szereti magát belevetni a hatköznapi városiak életébe. Bár jelen helyzetükre valószínűleg senki sem mondaná, hogy hatköznapi vagy egyszerű. Bizonyára még az egyszerű polgári réteg is meghőkölne amiatt, hogy ennyire egyszerűen és naivan hisz egy idegen férfinak. De mentségére legyen szólva, hogy sosem kellett igazán aggódnia amiatt, hogy bárkitől is félnie kelljen.
Így most jókedvűen és izgalomtól telve szalad le, hogy vizet melegítsen. Bár magának sem csinált még ilyet, nemhogy másnak, de látta már a műveletet. Amíg pedig munkálkodik a férfinak odafent van ideje kicsit felderíteni a környezetet. A könyveknél elég sokfélét fedezhet fel. Régi históriák, tudományos írások, mesék, romantika. Az apja jól tudja, hogy a lánya él-hal az olvasásért, írásért és a rajzokért, így tökéletes ajándék mindig egy könyv, tinta vagy papíros, amiből van elég, tán még sok is a hálójában.
A víz melegszik, a leány pedig tovább indul, hogy ételt, italt és apja szobájából ruhát készítsen össze. Az idő pedig elég ahhoz, hogy a víz elkészüljön. Erőnléte pocsék, így meg kell küzdenie azzal, hogy a dézsába felhordja a vizet, ami pár körös lépcsőzést jelent a nehéz vödörrel, így ez még jobban meghosszabbítja a művelet időtartamát. A végére nem is túlságosan természetes a mosolya, de a végeredmény a lényeg. A dézsában gőzölög a jó meleg víz, a kis asztalon pedig elő van készítve egy törölköző és tiszta ruha. Bár egyszerű ingről és nadrágról van szó, de még mindig jobb, mint egy koldusról lerángatott büdös pokróc.
Mikor már mindennel elkészült visszaindul szobájába, bele sem gondolva abba, hogy egy meztelen férfit fog ott találni. Persze érthető, hogy Viin minél hamarább meg akar szabadulni a mocskos rongytól. De amihez ez idáig egyszer sem volt "szerencséje" az életben, az a pucér férfi látványa. Így a benyitás után, megtorpanva a küszöbön csak hosszú pillanatokig bámulja a gyertyafénnyel megvilágított, mezítelen férfi testet. Mikor pediglen észbe kap szemeit gyorsan el is kapva hajtja le kissé fejét, majd a torkát megköszörülve inkább el is fordul a látványtól, mely egyelőre nem ütközik ki arcán, hogy számára kellemes-e vagy éppen ellenkezőleg.*
- Kész a víz.
*Mutat el a fürdő irányába, majd inkább gyorsan kilép az ajtón, résnyire behajtja maga mögött, s már siet is le a lépcsőn. Első körben úgy tűnhet, hogy a további dolgát intézni, hiszen az ételt még nem vitte fel, de inkább csak menekül mielőtt az alig ismert zavar és szégyenlősség utat törne magának, hogy egy erős pírral jelét hagyja a leány arcán.
A konyhába érve hosszan fújja ki a levegőt, majd fején rázva igyekszik kiverni belőle az előbb látottakat, azután pedig egy tálcára rendezi az összeszedett ételt. Nem egy lakoma, de bőséges és most talán elég is lesz. Ha a dadus hazaér úgy is lesz majd vacsora. Most csak egy adag megmaradt sülthús, szalonna, hagyma, kenyér és sajt kerül a tálcára. Valamint egy fél üveggel maradt bor és két pohár. Pár percnyi időt még hagy maguknak, remélve, hogy mire felér a férfi már elfoglalta helyét a fürdőben. Amikor megfelelőnek tartja az időt felindul, s ha már valóban üres a szoba, az íróasztalra helyezi a tálcát, magát pedig az ágyra. Azután pedig már csak türelemmel vár. Nem sietteti a férfit, bizonyára jól esik majd neki a fürdő és egy kis általa okozott nyugalom.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-10-11 19:08:39
Üzenet elküldve: 2022-10-11 19:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A Templomban csak rövid ideig maradt, míg épp csak kibámészkodta magát. Noha meg kell hagyni, az épület maga szép, ám nem egy neki való hely, nem is töltött el ott sok időt. A várost felfedező útja folytatódik, visszatér a "szebb" negyedbe, szándékosan kerülve a Meredélyt. Ha jól rémlik, eme negyed után a piac következik, arra indul vissza és újra bejárja a környéket. Utána majd megint más utcákra fordul tovább. Tudja, több hatba is telik majd, mikre valamelyest megismeri a várost. S még több idő lesz az, mire biztonsággal járhat benne, akárha tenyerét olvasná.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1375-1394