Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-23 20:06:51
Üzenet elküldve: 2020-08-23 20:06:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Benyit az ismerős nappaliba, s már az ajtóból hallja Holló boldog szárnysuhogását. A következő pillanatban kedvenc madara már az elf vállán terpeszkedik, kényelmesen, mozdulatlanul, akár egy szobor. Aldo pedig a legnagyobb nyugalommal sürög-forog a konyhában, a tegnapi maradékból kiszolgálva magát. A kenyér csak egynapos, még bőven ehető, szel hát belőle két jókora darabot. Mellé még megmos néhány paradicsomot, és egy kis tojással tálalja. Letelepszik kopott kis asztalához, s néma csendben, jóízűen elfogyasztja a szerény, de azért tápláló vacsorát. Felhörpint mellé pár korty vörösbort is, majd visszatér furcsán bohém szobájába, széles asztala mögé- Várja a munka.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:15:10
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:15:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A tűz//
*Arelownak nincs ideje gondolkodni, ámde a bátor lovag nem is teszi azt sokáig, tudja, hogyha menni kell, hát menni kell. Halk, majd egyre hangosabb tömeg kezdi éltetni, jóllehet akad, aki bizony inkább sipákol:*
- Jajj, az istenekre, hát be ne menjen fiatalember! *Sivít fel egy vénasszony.*
- Odanézzetek, micsoda hős! *Ámuldozik egy kisfiú, aki épp most szökött meg hazulról, hogy a tüzet megnézhesse. Persze nem engedték el. Közben már az első vödrök elérik a ház oldalát, s az ablakokat is, bőszen öntik befelé a jéghideg kútvizet, szisszen is nagyokat, s megindul a füst. Arelow az ajtónál sem toporog, bár... itt azért szerencsésebb lett volna. Tudniillik, a zárt ajtó mögött tomboló tűzre rányitni a nyílászárót bizony nemhogy nem szerencsés, de tilos dolog is. Végeredményben nem tesz ilyet, ugyanis sokáig tartana, így az ablakon kémlel befelé. Hirtelen ismét kárálló sivítozás üti meg a fülét, a padlástér felől, az a vénasszony csak nem hazudott, mintha fájdalmában sikoltana valaki. Az ablak nyitva, a tűz felmérhető, így Arelow beugorhat. Szinte mindenfelől lángok veszik körül, a konyhába kerül, ahol a tűzhelyen még mindig forr a víz, bár már jócskán leapadt a szintje. Ami furcsa, olybá tűnik, hogy nem innen indult el a tűz, a fekete foltok inkább felfelé vezetnek, s a lángok is fentről nyaldosnak lefelé. A szája elé tekert rongy hatásos, mert egyre fojtogatóbb a tűz. A felfelé vezető lépcső viszonylag tiszta, így megpróbálkozhat feljutni. Közben ismét egy adag víz ömlik be az ablakon, de úgy látszik, ez csak területnyi megoldást nyújt, ettől hatásosabb módszerre lenne szükség, vagy leég a ház.*
*Arelownak nincs ideje gondolkodni, ámde a bátor lovag nem is teszi azt sokáig, tudja, hogyha menni kell, hát menni kell. Halk, majd egyre hangosabb tömeg kezdi éltetni, jóllehet akad, aki bizony inkább sipákol:*
- Jajj, az istenekre, hát be ne menjen fiatalember! *Sivít fel egy vénasszony.*
- Odanézzetek, micsoda hős! *Ámuldozik egy kisfiú, aki épp most szökött meg hazulról, hogy a tüzet megnézhesse. Persze nem engedték el. Közben már az első vödrök elérik a ház oldalát, s az ablakokat is, bőszen öntik befelé a jéghideg kútvizet, szisszen is nagyokat, s megindul a füst. Arelow az ajtónál sem toporog, bár... itt azért szerencsésebb lett volna. Tudniillik, a zárt ajtó mögött tomboló tűzre rányitni a nyílászárót bizony nemhogy nem szerencsés, de tilos dolog is. Végeredményben nem tesz ilyet, ugyanis sokáig tartana, így az ablakon kémlel befelé. Hirtelen ismét kárálló sivítozás üti meg a fülét, a padlástér felől, az a vénasszony csak nem hazudott, mintha fájdalmában sikoltana valaki. Az ablak nyitva, a tűz felmérhető, így Arelow beugorhat. Szinte mindenfelől lángok veszik körül, a konyhába kerül, ahol a tűzhelyen még mindig forr a víz, bár már jócskán leapadt a szintje. Ami furcsa, olybá tűnik, hogy nem innen indult el a tűz, a fekete foltok inkább felfelé vezetnek, s a lángok is fentről nyaldosnak lefelé. A szája elé tekert rongy hatásos, mert egyre fojtogatóbb a tűz. A felfelé vezető lépcső viszonylag tiszta, így megpróbálkozhat feljutni. Közben ismét egy adag víz ömlik be az ablakon, de úgy látszik, ez csak területnyi megoldást nyújt, ettől hatásosabb módszerre lenne szükség, vagy leég a ház.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-23 12:29:00
Üzenet elküldve: 2020-08-23 12:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Bár gyerekként gyakran kerülte ezt a helyet, hamar megtanulva, hogy a szegénynegyed nem biztonságos hely egy nemes családból jövő fiatal számára, most mégis kénytelen ezt az utat választani. Nem tér le a szélesebb, biztonságosabb utcákról, és igyekszik nem mutatni, hogy sánta, ám itt már nem figyel annyira a dologra.
Egyre biztosabb abban, hogy ez nem az a negyed, amitől gyerekként még félt is. Bár biztos benne, hogy ha látványosan sántítva bebotorkálna egy sikátorba, akkor továbbra is valószínűleg kirabolnák, nem érzi úgy, hogy jelenleg van oka emiatt feszélyeznie magát.
Egyszerű házak, különféle lények, akik céltudatosan mennek valahová, és még rikkancsok is vannak, akik különféle rendeletekről, hírekről tájékoztatják azokat a polgárokat, akiknek van elég szabadidejük odafigyelni.
Ittléte alatt megtudja a hely nevét, és eszébe is vési, hogy Polgárnegyeddé lett átkeresztelve. Ám sokkal több információt nem szerez, céltudatosan halad tovább inkább egykori otthona felé. Az egykori Gazdagnegyed határához érve meglátja az érme másik, számára fontosabb oldalát.*
Egyre biztosabb abban, hogy ez nem az a negyed, amitől gyerekként még félt is. Bár biztos benne, hogy ha látványosan sántítva bebotorkálna egy sikátorba, akkor továbbra is valószínűleg kirabolnák, nem érzi úgy, hogy jelenleg van oka emiatt feszélyeznie magát.
Egyszerű házak, különféle lények, akik céltudatosan mennek valahová, és még rikkancsok is vannak, akik különféle rendeletekről, hírekről tájékoztatják azokat a polgárokat, akiknek van elég szabadidejük odafigyelni.
Ittléte alatt megtudja a hely nevét, és eszébe is vési, hogy Polgárnegyeddé lett átkeresztelve. Ám sokkal több információt nem szerez, céltudatosan halad tovább inkább egykori otthona felé. Az egykori Gazdagnegyed határához érve meglátja az érme másik, számára fontosabb oldalát.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-21 12:25:27
Üzenet elküldve: 2020-08-21 12:25:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia Rhagodar//
*A férfi érzi, hogyha nem vigyáz újra el fogja veszíteni az eszméletét. Erőt vesz magán, és próbál amennyire tőle telik, mozogni és beszélni.*
-Kö... kö... köszönöm.* Nyögi ki nagy nehezen a szót, pedig soha nem esett nehezére megköszönni a dolgokat. Elfogadja az italt amit a nő ad. Viszont borzalmas íze van, de legalább segít, mert kap egy kevés erőt tőle. Így nem nehezedik rá Karheiarára, hanem viszonylag gyorsan, bár a fájdalomtól sziszegve azért csak a nyeregbe zörren. Eléggé rosszul érzi magát, mintha émelyegne a gyomra, lehet a feje is sérült kissé, de próbálja magát tartani, ameddig az ereje telik. A ló egy kicsit barátságtalan alatta, de reméli, hogy a gazdája ura a helyzetnek.*
-Köszönöm...* Szól újra a férfi. Egy életre adósa lesz a nőnek.*
*A férfi érzi, hogyha nem vigyáz újra el fogja veszíteni az eszméletét. Erőt vesz magán, és próbál amennyire tőle telik, mozogni és beszélni.*
-Kö... kö... köszönöm.* Nyögi ki nagy nehezen a szót, pedig soha nem esett nehezére megköszönni a dolgokat. Elfogadja az italt amit a nő ad. Viszont borzalmas íze van, de legalább segít, mert kap egy kevés erőt tőle. Így nem nehezedik rá Karheiarára, hanem viszonylag gyorsan, bár a fájdalomtól sziszegve azért csak a nyeregbe zörren. Eléggé rosszul érzi magát, mintha émelyegne a gyomra, lehet a feje is sérült kissé, de próbálja magát tartani, ameddig az ereje telik. A ló egy kicsit barátságtalan alatta, de reméli, hogy a gazdája ura a helyzetnek.*
-Köszönöm...* Szól újra a férfi. Egy életre adósa lesz a nőnek.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-21 11:29:02
Üzenet elküldve: 2020-08-21 11:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel Ruos//
*Szerencsére a férfi többnyire magánál van, és sikerül válaszolnia is a kérdéseire. A kapott információkból leginkább az oldalfájás az ami érdekes, egy felrepedt szemöldök nem aggasztja túlzottan, maximum az esetleges fejsérülés.
Annyi bizonyos, hogy elég nagy fájdalmai lehetnek a másiknak, mert amikor talpra segíti az nem rest ezt a tudtára adni.*
- Mm, várj, ezt idd meg. Segíteni fog.
*Szabad kezével kutatni kezd táskájában, kissé ügyetlenül, másikkal pedig kitartóan fogja, és tartja a férfit, és azért valamelyest bízik benne, hogy amaz nem teljes testsúlyával nehezedik rá. Rövid ügyetlenkedés után végül megtalálja a keresett üvegcsét, aminek tetejét fogai segítségével el is távolítja, és egyenesen Torskel szájához tolja.*
- Idd meg, aztán segítek felszállni a lóra.
*Egyelőre még nem biztos abban, hogy utóbbi mennyire jó ötlet, bár az ital bizonyosan sokat javít majd állapotán, és reményei szerint ennek hála nem is fog félúton lefordulni a hátasról. Karheia természetesen nagyon türelmes, főleg egy sérülttel szemben, ezt enyhén aggodalmaskodó hangjából is könnyű kiérezni.
Amennyiben Torskel sikeresen abszolválta a bájital megivását, úgy gyengéd határozottsággal Csatanglóhoz vezeti. Az állat kissé nyugtalan bizalmatlanságából fakadóan, de nem viszonyul támadó szándékkal Torskel ellen, így ha némi makacskodással is, de hátára engedi a termetes férfit. A kérdéses rész már csak az, hogy Karheia mennyire tudja a másikat felsegíteni a nyeregbe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Szerencsére a férfi többnyire magánál van, és sikerül válaszolnia is a kérdéseire. A kapott információkból leginkább az oldalfájás az ami érdekes, egy felrepedt szemöldök nem aggasztja túlzottan, maximum az esetleges fejsérülés.
Annyi bizonyos, hogy elég nagy fájdalmai lehetnek a másiknak, mert amikor talpra segíti az nem rest ezt a tudtára adni.*
- Mm, várj, ezt idd meg. Segíteni fog.
*Szabad kezével kutatni kezd táskájában, kissé ügyetlenül, másikkal pedig kitartóan fogja, és tartja a férfit, és azért valamelyest bízik benne, hogy amaz nem teljes testsúlyával nehezedik rá. Rövid ügyetlenkedés után végül megtalálja a keresett üvegcsét, aminek tetejét fogai segítségével el is távolítja, és egyenesen Torskel szájához tolja.*
- Idd meg, aztán segítek felszállni a lóra.
*Egyelőre még nem biztos abban, hogy utóbbi mennyire jó ötlet, bár az ital bizonyosan sokat javít majd állapotán, és reményei szerint ennek hála nem is fog félúton lefordulni a hátasról. Karheia természetesen nagyon türelmes, főleg egy sérülttel szemben, ezt enyhén aggodalmaskodó hangjából is könnyű kiérezni.
Amennyiben Torskel sikeresen abszolválta a bájital megivását, úgy gyengéd határozottsággal Csatanglóhoz vezeti. Az állat kissé nyugtalan bizalmatlanságából fakadóan, de nem viszonyul támadó szándékkal Torskel ellen, így ha némi makacskodással is, de hátára engedi a termetes férfit. A kérdéses rész már csak az, hogy Karheia mennyire tudja a másikat felsegíteni a nyeregbe.*
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-20 21:07:32
Üzenet elküldve: 2020-08-20 21:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz//
* Csodálkozik rajta, mert hát neki nem szokványos dolog az ilyesmi. De igazából nem firtatja tovább ezt a dolgot, mivel se ideje, se türelme hozzá. Képzeletben megrántja a vállait és kész. A pórnépen lassan már meg sem lepődik. Azzal is megelégszik egyelőre most, hogy képesek lassan felfogni azt amit mondott nekik. Már útnak is indulnak a vödrök a tűz felé. Leszedegeti magáról addig a páncélt és felkészül rá, hogy berontson az égő házba, de előtte még hátra van a megbizonyosodás. A szipirtyó úgy ráripakodik, hogy csak na. Szegény lovag csak pislogni tud. Ő is el kezd hallgatózni és tényleg, mintha hallaná a gyenge kiáltozást. Nem is kell több, már indul is az ajtó felé. Mire az ajtóhoz ér addigra már egész ütőképes kis tűzoltó egység alakul. Reméli a további feladatokat már nem kell a szájukba rágnia. Amíg nem ér oda nem gondolja, hogy nagy baj lenne, mivel kívülről nem túl sok minden látszik. Ez a véleménye hamar megváltozik ám, amikor az ajtó közelébe ér. Pokoli a forróság pedig még be se ment. Mivel nem tudja, hogy mi vár rá, ezért először csak megtalpalja az ajtót. Reméli, hogy annyira nem masszív és szépen kivágódik előtte. Az első és legfontosabb, hogy szemügyre vegye a lehetőségeit. Ha olyan nagy a tűz, akkor itt nem fog tudni be se menni, márpedig a pokoli meleg arra enged következtetni, hogy jó nagy tűzről van bent szó. Ha az ajtóval nem boldogulna, akkor benéz az ablakon, hogy mi van. Ha nagyon rossz a helyzet, akkor megfontolandó egy létra használata és a tetőn át való behatolás. Majd kiderül, hogy miképpen fog cselekedni.*
* Csodálkozik rajta, mert hát neki nem szokványos dolog az ilyesmi. De igazából nem firtatja tovább ezt a dolgot, mivel se ideje, se türelme hozzá. Képzeletben megrántja a vállait és kész. A pórnépen lassan már meg sem lepődik. Azzal is megelégszik egyelőre most, hogy képesek lassan felfogni azt amit mondott nekik. Már útnak is indulnak a vödrök a tűz felé. Leszedegeti magáról addig a páncélt és felkészül rá, hogy berontson az égő házba, de előtte még hátra van a megbizonyosodás. A szipirtyó úgy ráripakodik, hogy csak na. Szegény lovag csak pislogni tud. Ő is el kezd hallgatózni és tényleg, mintha hallaná a gyenge kiáltozást. Nem is kell több, már indul is az ajtó felé. Mire az ajtóhoz ér addigra már egész ütőképes kis tűzoltó egység alakul. Reméli a további feladatokat már nem kell a szájukba rágnia. Amíg nem ér oda nem gondolja, hogy nagy baj lenne, mivel kívülről nem túl sok minden látszik. Ez a véleménye hamar megváltozik ám, amikor az ajtó közelébe ér. Pokoli a forróság pedig még be se ment. Mivel nem tudja, hogy mi vár rá, ezért először csak megtalpalja az ajtót. Reméli, hogy annyira nem masszív és szépen kivágódik előtte. Az első és legfontosabb, hogy szemügyre vegye a lehetőségeit. Ha olyan nagy a tűz, akkor itt nem fog tudni be se menni, márpedig a pokoli meleg arra enged következtetni, hogy jó nagy tűzről van bent szó. Ha az ajtóval nem boldogulna, akkor benéz az ablakon, hogy mi van. Ha nagyon rossz a helyzet, akkor megfontolandó egy létra használata és a tetőn át való behatolás. Majd kiderül, hogy miképpen fog cselekedni.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:52:07
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:52:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A tűz//
*Szegény Sercáné asszonyság, úgy kiabál, hogy majd a feje lilul bele. Annyi bizonyos, hogy amint közelebb ér, már látja is, hogy bizony az ő háza lángol, s egyre több ember gyűlik oda köré, persze biztos távolból mindenki.*
- Jaj, hát ott lakik! *Hangzik a határozott, persze kissé sápítozós válasz. Mi sem természetesebb, hogy egy asszonyság a padláson lakik, legalábbis Sercáné szerint nincs ebben semmi furcsa, persze attól Arelow még felvonhatja a szemöldökét. A határozottabb útmutatásra a fiatalabbak máris pattannak.*
- Erre, erre! *Mutat az idős bácsika az udvarra, s néhány markosabb már vonja is fel a vödröket vízzel, majd adják tovább egymásnak, ahogyan a hős lovag kérte. Arelow időközben megszabadulhat nehéz páncélzatától, s kérdésére csak egy felháborodott választ kap viszonzásul.*
- Hogyne lenne fiatalember, tán azt hiszed, hogy szenilis vagyok?! *Kérdez vissza.* Nem sokkal a robbanás után költözött be, befogadtam, szegény párát. *Vonja meg a vállát*
- Ott szeret lenni, nem kedveli a társaságot, de ha jobban figyelsz hallod is! *Teszi füléhez a kezét, s mintha nagyon gyengén sivalkodást lehetne hallani, azonban a hang, mintha bura alól szólna. Időközben megjönnek a kapák és a kaszák is, vellák és lapátok, felsorakozik a tűzoltó sereg. Megérkeznek az első vödrök is, mire Arelow megindul. Furcsa módon az ajtónál nem ütközik ellenállásba, pontosabban semmi gyanúsat nem lát. Az ajtó kívülről ép, az ablakok csukva, füst csak a tető felől gomolyog, de nagyon erősen. Amint azonban az ajtóhoz közelít, hirtelen hatalmas forróság csapja meg, olybá tűnik, az ajtó mögött tombol a tűz.*
*Szegény Sercáné asszonyság, úgy kiabál, hogy majd a feje lilul bele. Annyi bizonyos, hogy amint közelebb ér, már látja is, hogy bizony az ő háza lángol, s egyre több ember gyűlik oda köré, persze biztos távolból mindenki.*
- Jaj, hát ott lakik! *Hangzik a határozott, persze kissé sápítozós válasz. Mi sem természetesebb, hogy egy asszonyság a padláson lakik, legalábbis Sercáné szerint nincs ebben semmi furcsa, persze attól Arelow még felvonhatja a szemöldökét. A határozottabb útmutatásra a fiatalabbak máris pattannak.*
- Erre, erre! *Mutat az idős bácsika az udvarra, s néhány markosabb már vonja is fel a vödröket vízzel, majd adják tovább egymásnak, ahogyan a hős lovag kérte. Arelow időközben megszabadulhat nehéz páncélzatától, s kérdésére csak egy felháborodott választ kap viszonzásul.*
- Hogyne lenne fiatalember, tán azt hiszed, hogy szenilis vagyok?! *Kérdez vissza.* Nem sokkal a robbanás után költözött be, befogadtam, szegény párát. *Vonja meg a vállát*
- Ott szeret lenni, nem kedveli a társaságot, de ha jobban figyelsz hallod is! *Teszi füléhez a kezét, s mintha nagyon gyengén sivalkodást lehetne hallani, azonban a hang, mintha bura alól szólna. Időközben megjönnek a kapák és a kaszák is, vellák és lapátok, felsorakozik a tűzoltó sereg. Megérkeznek az első vödrök is, mire Arelow megindul. Furcsa módon az ajtónál nem ütközik ellenállásba, pontosabban semmi gyanúsat nem lát. Az ajtó kívülről ép, az ablakok csukva, füst csak a tető felől gomolyog, de nagyon erősen. Amint azonban az ajtóhoz közelít, hirtelen hatalmas forróság csapja meg, olybá tűnik, az ajtó mögött tombol a tűz.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-18 14:04:41
Üzenet elküldve: 2020-08-18 14:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia Rhagodar//
*Egy pár percre talán elveszthette az eszméletét, mert nem emlékezik arra, hogy a nő odalépett volna hozzá, most mégis ott térdel mellette, és beszél hozzá. A férfi érti a szavakat, de meg kell erőltetnie magát, hogy szólni tudjon.*
- Torskel... a nevem... Torskel. A szemöldököm... vérzik... felrepedt. A bordáim... fájnak... jobb oldalt.* Szól a férfi ,majd egy fojtott üvöltést enged meg magának amikor a nő felállítja. Ha Karheia megvizsgálja a férfi oldalát akkor látni fogja az egész jobb karján tekergőző kraken tetoválást.*
*Egy pár percre talán elveszthette az eszméletét, mert nem emlékezik arra, hogy a nő odalépett volna hozzá, most mégis ott térdel mellette, és beszél hozzá. A férfi érti a szavakat, de meg kell erőltetnie magát, hogy szólni tudjon.*
- Torskel... a nevem... Torskel. A szemöldököm... vérzik... felrepedt. A bordáim... fájnak... jobb oldalt.* Szól a férfi ,majd egy fojtott üvöltést enged meg magának amikor a nő felállítja. Ha Karheia megvizsgálja a férfi oldalát akkor látni fogja az egész jobb karján tekergőző kraken tetoválást.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-18 08:48:28
Üzenet elküldve: 2020-08-18 08:48:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel Ruos//
*Karheia a pocsolyába merengve alig érzékel bármit is a környezetéből, csak akkor tűnik fel a magas, megtépázott férfi, amikor közelről annak elgyötört hangjára lesz figyelmes. Pontosan nem is érti a szavakat, de nincs is rá szükség valójában. Pillanatnyi habozást követően, meglepett arccal lép oda a bajbajutott idegenhez, akinek ha feltűnik Karheia koszos ábrázata, lehet nem túl sok bizalmat gerjeszt ezzel benne.
Fél térdre ereszkedik Torskel előtt, és alaposan elkezdeni felmérni. Még Csatangló is kíváncsian lehajtja a fejét, hogy az események középpontjába kerülhessen. Mivel nyilvánvaló, hogy mi történt, ezért ilyen buta kérdést nem is tesz fel.*
- Hé! Figyelj rám, maradj magadnál!
*Szólítja meg a másikat, és ha kell meg is rázza, de többnyire csak gyengéden felé fordítja annak arcát, tekintetében a másik tudatosságát igyekszik felmérni.*
- Vérzel valahol?
*Kérdezi, miközben a másik testén cikázik tekintete, de vágást sehol sem lát, így bizakodik benne, hogy nem késelték meg.*
- Próbálj meg beszélni, kérlek. Mi a neved? Hol sérültél meg pontosan?
*Teszi fel kérdéseit, és el is kezd oldalán lógó bőrtáskájában kutatni bármi hasznos után, de egyelőre csupán az egymásnak koccanó, zörgő ork agyarokat találja.*
- Fel tudsz állni? Segítek.
*Terve az, hogy lova segítségével eljutassa a sérültet egy alkalmasabb helyre, már csak azt nem tudja, hogy mennyire van szállítható állapotban.*
*Karheia a pocsolyába merengve alig érzékel bármit is a környezetéből, csak akkor tűnik fel a magas, megtépázott férfi, amikor közelről annak elgyötört hangjára lesz figyelmes. Pontosan nem is érti a szavakat, de nincs is rá szükség valójában. Pillanatnyi habozást követően, meglepett arccal lép oda a bajbajutott idegenhez, akinek ha feltűnik Karheia koszos ábrázata, lehet nem túl sok bizalmat gerjeszt ezzel benne.
Fél térdre ereszkedik Torskel előtt, és alaposan elkezdeni felmérni. Még Csatangló is kíváncsian lehajtja a fejét, hogy az események középpontjába kerülhessen. Mivel nyilvánvaló, hogy mi történt, ezért ilyen buta kérdést nem is tesz fel.*
- Hé! Figyelj rám, maradj magadnál!
*Szólítja meg a másikat, és ha kell meg is rázza, de többnyire csak gyengéden felé fordítja annak arcát, tekintetében a másik tudatosságát igyekszik felmérni.*
- Vérzel valahol?
*Kérdezi, miközben a másik testén cikázik tekintete, de vágást sehol sem lát, így bizakodik benne, hogy nem késelték meg.*
- Próbálj meg beszélni, kérlek. Mi a neved? Hol sérültél meg pontosan?
*Teszi fel kérdéseit, és el is kezd oldalán lógó bőrtáskájában kutatni bármi hasznos után, de egyelőre csupán az egymásnak koccanó, zörgő ork agyarokat találja.*
- Fel tudsz állni? Segítek.
*Terve az, hogy lova segítségével eljutassa a sérültet egy alkalmasabb helyre, már csak azt nem tudja, hogy mennyire van szállítható állapotban.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:48:43
Üzenet elküldve: 2020-08-17 19:48:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A tűz//
* Arelow a helyszínre érve leghamarabb az öreg kiabáló elf nőt pillantja meg. Így hát úgy logikus, hogy őt is kérdezi ki a leghamarabb. Kérdésére fura választ kap, amire rögtön vissza is kérdez.*
- A padláson? Mit keres a padláson?* Felettébb érdekes főleg, hogy valamilyen asszonyságról van szó. Közben azért, amíg az anyóka emésztgeti a kérdést a többieknek osztogat parancsot. Egy-két vödör meg ez az éppen előkerül, de a jó népek úgy állnak, mint a riadt borjak.*
- Ne ácsorogjanak már jó emberek! Fogják meg azokat a vödröket és adják tovább a tűzig!* Néhány markosabb legényt is nézne, akikhez szintén intézne pár szót.*
- A kemény legények ragadjanak botokat meg csáklyákat azt ne engedjék tovább terjedni a tüzet a szomszédos életekre. Ha kell hát rántsák le az egész tetőt is!* Mire a végére ér ennek már a mellvértjétől remélhetőleg meg is szabadult. Igyekszik lehámozni magáról a páncélkesztyűkön és a vascsizmán kívül minden fémet. Csak úgy egyszerűen ledobja a földre.*
- Biztos, hogy van bent valaki?* Kérdezi meg a nénét, ha még bentről nem hallatszik kiabálás. Ha igenlő választ kap, akkor kerít hamarjában egy rongyot. Ha kell a saját ingéből tép le egy jó darabot. Belemártja az egyik vödör vízbe, ami már remélhetőleg útban van a tűz felé, és aztán az arca elé köti fel. Sebes léptekkel indul meg az égő ház felé.*
~ Én sem vagyok normális az már biztos.~
* Arelow a helyszínre érve leghamarabb az öreg kiabáló elf nőt pillantja meg. Így hát úgy logikus, hogy őt is kérdezi ki a leghamarabb. Kérdésére fura választ kap, amire rögtön vissza is kérdez.*
- A padláson? Mit keres a padláson?* Felettébb érdekes főleg, hogy valamilyen asszonyságról van szó. Közben azért, amíg az anyóka emésztgeti a kérdést a többieknek osztogat parancsot. Egy-két vödör meg ez az éppen előkerül, de a jó népek úgy állnak, mint a riadt borjak.*
- Ne ácsorogjanak már jó emberek! Fogják meg azokat a vödröket és adják tovább a tűzig!* Néhány markosabb legényt is nézne, akikhez szintén intézne pár szót.*
- A kemény legények ragadjanak botokat meg csáklyákat azt ne engedjék tovább terjedni a tüzet a szomszédos életekre. Ha kell hát rántsák le az egész tetőt is!* Mire a végére ér ennek már a mellvértjétől remélhetőleg meg is szabadult. Igyekszik lehámozni magáról a páncélkesztyűkön és a vascsizmán kívül minden fémet. Csak úgy egyszerűen ledobja a földre.*
- Biztos, hogy van bent valaki?* Kérdezi meg a nénét, ha még bentről nem hallatszik kiabálás. Ha igenlő választ kap, akkor kerít hamarjában egy rongyot. Ha kell a saját ingéből tép le egy jó darabot. Belemártja az egyik vödör vízbe, ami már remélhetőleg útban van a tűz felé, és aztán az arca elé köti fel. Sebes léptekkel indul meg az égő ház felé.*
~ Én sem vagyok normális az már biztos.~
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-17 08:05:59
Üzenet elküldve: 2020-08-17 08:05:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt további egy főig//
//A tűz//
//Arelow//
*Sűrűn gomolyog a füst, s Sercáné asszonyság egyre hangosabban sivalkodik. Most, hogy házának udvarához elért, már világosan látszik, hogy a tűz, bizony az ő udvarából kevereg, ráadásul szinte pontosan onnan, ahol azt a fazék vizet feltette forrni. Megrepedt volna a tűzhely? Az agyag már nagyon régi, s akadnak hasadékok, hol a láng kicsapott.
Szóval Sercáné asszonyság fejét fogva fel, s alá szaladgál, már amennyire hajlott korára tekintettel csak képes, így láthatja meg Arelow is, aki épp egy jó pohár bor miatt tévedt erre a környékre.*
- Van-van! *Ragadja meg az asszony a páncélos karját.* Rinda asszony bent van még, annyi bizonyos, talán a padláson volt legutóbb, mikor elindultam! *Sápítozik az asszony. Közben népes sereg gyűlik az utcára, gyermekek tömkelege, valamint idősek, s csak néhány fiatal akad. Mindenesetre a lovag tanácsát megfogadva máris igyekeznek vödrökért.*
- Nekem van fúrt kutam! *Kiált egy idős bácsi, ki bottal totyog a lovag közelébe, s máris majd' átesik a kikészített néhány vedren. A tömeg tanácstalanul álldogál, a csatárlánc csak nem tud megalakulni, jóllehet elég szép tömeg gyűlik össze a lovag körül, további utasításra várva, s idegesen topogva.*
- Bácsi, bácsi! *Kérdezi egy hatéves forma kisfiú* Most mit csináljunk?!
//A tűz//
//Arelow//
*Sűrűn gomolyog a füst, s Sercáné asszonyság egyre hangosabban sivalkodik. Most, hogy házának udvarához elért, már világosan látszik, hogy a tűz, bizony az ő udvarából kevereg, ráadásul szinte pontosan onnan, ahol azt a fazék vizet feltette forrni. Megrepedt volna a tűzhely? Az agyag már nagyon régi, s akadnak hasadékok, hol a láng kicsapott.
Szóval Sercáné asszonyság fejét fogva fel, s alá szaladgál, már amennyire hajlott korára tekintettel csak képes, így láthatja meg Arelow is, aki épp egy jó pohár bor miatt tévedt erre a környékre.*
- Van-van! *Ragadja meg az asszony a páncélos karját.* Rinda asszony bent van még, annyi bizonyos, talán a padláson volt legutóbb, mikor elindultam! *Sápítozik az asszony. Közben népes sereg gyűlik az utcára, gyermekek tömkelege, valamint idősek, s csak néhány fiatal akad. Mindenesetre a lovag tanácsát megfogadva máris igyekeznek vödrökért.*
- Nekem van fúrt kutam! *Kiált egy idős bácsi, ki bottal totyog a lovag közelébe, s máris majd' átesik a kikészített néhány vedren. A tömeg tanácstalanul álldogál, a csatárlánc csak nem tud megalakulni, jóllehet elég szép tömeg gyűlik össze a lovag körül, további utasításra várva, s idegesen topogva.*
- Bácsi, bácsi! *Kérdezi egy hatéves forma kisfiú* Most mit csináljunk?!
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:58:00
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia Rhagodar//
*A fájdalom élesen mar a férfi oldalába. Bizony jól helyben hagyta az a pár csavargó, akivel összehozta a sors. Még a kardját sem volt ideje előrántani, az egyik a botjával a kezére ütött, a másik pedig a bordáira. Pénzt akartak tőle. Torskel áldja az eszét, hogy valami furcsaság okán, talán azért mert a tengeren töltött idő megtanította arra, hogy ne bízzon senkiben, a csizmájában tartja az erszényét. így nem volt tőle mit elvenni. De azért így is szépen megrendezték. Esélye sem volt. A szemöldökéből szivárog a vér, és ha tükörbe nézne akkor talán egy nagy monokli lenne a szeme alatt. A jobb oldalát pedig rendesen megütlegelték, lehet, hogy el is tört valamelyik bordája. A fájdalomtól már csillagokat lát, így támolyog be a polgárnegyedbe, de mivel nem lehet szívderítő látvány mindenki otthagyja. Egy fakószőke hajú nőt pillant meg, de már alig van ereje szólni.*
-Segí... ts, ké... rlek!* Szól gyenge hangon, majd a kimerültségtől, és a fájdalomtól összeesik. A hátát egy ház oldalának támasztja. Egy tapodtat sem bír már mozdulni.*
*A fájdalom élesen mar a férfi oldalába. Bizony jól helyben hagyta az a pár csavargó, akivel összehozta a sors. Még a kardját sem volt ideje előrántani, az egyik a botjával a kezére ütött, a másik pedig a bordáira. Pénzt akartak tőle. Torskel áldja az eszét, hogy valami furcsaság okán, talán azért mert a tengeren töltött idő megtanította arra, hogy ne bízzon senkiben, a csizmájában tartja az erszényét. így nem volt tőle mit elvenni. De azért így is szépen megrendezték. Esélye sem volt. A szemöldökéből szivárog a vér, és ha tükörbe nézne akkor talán egy nagy monokli lenne a szeme alatt. A jobb oldalát pedig rendesen megütlegelték, lehet, hogy el is tört valamelyik bordája. A fájdalomtól már csillagokat lát, így támolyog be a polgárnegyedbe, de mivel nem lehet szívderítő látvány mindenki otthagyja. Egy fakószőke hajú nőt pillant meg, de már alig van ereje szólni.*
-Segí... ts, ké... rlek!* Szól gyenge hangon, majd a kimerültségtől, és a fájdalomtól összeesik. A hátát egy ház oldalának támasztja. Egy tapodtat sem bír már mozdulni.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:02:16
Üzenet elküldve: 2020-08-16 23:02:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Néhány óra csendes és békés olvasgatás után úgy dönt, ideje hazatérnie, s valami aktívabb dologgal elfoglalnia magát. Így hát a polgárnegyed felé veszi az irányt, s ráérősen bóklászik a vékony, ódon utcákon, látszólag céltalanul. Ám valójában nagyon is tudja, merre tart, csak szeret mindig más és más utakon hazakeveredni, így nem a legrövidebb lehetőséget választja. Ideje, akár a tenger, nincs hova sietnie, otthon legfeljebb kedves madara várja, de nagy valószínűséggel most ő is csak alszik, várva az alkonyt, hogy kirepülhessen a szabadba. Így hát Aldo megengedheti magának, hogy lassú sétára pazarolja az időt, sőt, egy-két alakkal még le is áll néhány szót váltani. A környéken a többség ismeri, mint helyi alkimista, aki megfizethető áron kever ki alap italokat, főzeteket, esetleg gyógyszereket. S bár nem feltétlen önzetlenségéről híres, azért előfordul, hogy ad némi aprót a nála sokkal sanyarúbb sorsú egyéneknek. Például most is erszénye után nyúl, hogy egy ismerős, rongyos asszonynak adjon pár aranyat. Elvileg akad a viskóban pár poronty, akiket etetni kéne, de az elf nagyon jól tudja, hogy a pénz úgyis a családfőnél köt ki, aki régóta egy lecsúszott alkoholista. Mégsem tesz semmi egyebet, csak egy laza legyintéssel fogadja az asszony nagy hálálkodását, s tovább áll. Napi jótéteménye megvolt, pont elég, hogy jó hírnevét fenntartsa a környék pletykás szájai között.*
*Néhány óra csendes és békés olvasgatás után úgy dönt, ideje hazatérnie, s valami aktívabb dologgal elfoglalnia magát. Így hát a polgárnegyed felé veszi az irányt, s ráérősen bóklászik a vékony, ódon utcákon, látszólag céltalanul. Ám valójában nagyon is tudja, merre tart, csak szeret mindig más és más utakon hazakeveredni, így nem a legrövidebb lehetőséget választja. Ideje, akár a tenger, nincs hova sietnie, otthon legfeljebb kedves madara várja, de nagy valószínűséggel most ő is csak alszik, várva az alkonyt, hogy kirepülhessen a szabadba. Így hát Aldo megengedheti magának, hogy lassú sétára pazarolja az időt, sőt, egy-két alakkal még le is áll néhány szót váltani. A környéken a többség ismeri, mint helyi alkimista, aki megfizethető áron kever ki alap italokat, főzeteket, esetleg gyógyszereket. S bár nem feltétlen önzetlenségéről híres, azért előfordul, hogy ad némi aprót a nála sokkal sanyarúbb sorsú egyéneknek. Például most is erszénye után nyúl, hogy egy ismerős, rongyos asszonynak adjon pár aranyat. Elvileg akad a viskóban pár poronty, akiket etetni kéne, de az elf nagyon jól tudja, hogy a pénz úgyis a családfőnél köt ki, aki régóta egy lecsúszott alkoholista. Mégsem tesz semmi egyebet, csak egy laza legyintéssel fogadja az asszony nagy hálálkodását, s tovább áll. Napi jótéteménye megvolt, pont elég, hogy jó hírnevét fenntartsa a környék pletykás szájai között.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:01:08
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:01:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Karheia immár Csatanglóval oldalán érkezik meg a Polgárnegyedbe, hogy rácsodálkozzon annak bájára. Ő maga egy faluban nevelkedett fel családjával, élete második felét pedig egy ork törzs társaságában töltötte, így egészen Thargiába érkeztéig nem is igen látott városokat, számára ezért is annyira különleges Arthenior ezen területe. Az ő ízlésének kissé zsúfolt is, mind az emberek létszámát tekintve, mind a szűkebb, nem túl bizalomgerjesztő sikátorok felé pillantva, ugyanakkor a távolról hallatszódó gyermeknevetés, vagy éppen az egymás mellett ülő öregek társalgása mégis egészen szerethető közeggé teszi ezt a számára. Egy pocsolyánál megtorpan, és tükörképére pillant, ami zavaros a sáros vízben, de még így is jól látja, hogy arca is poros, ahogy ruháin is vastag kérges rétegben ült meg a sár. Még egészen ideillőnek is érezhetné magát, de ennek ellenére is látványosan jobb viselettel rendelkezik, mint az itt élők. Kicsit el is szomorodik ettől, de valahol vonzza is ez a világ, ahol mindenki olyan könnyen tud örömöt találni az apróságokban, és elragadóan egyszerű tud lenni az élet a maga módján.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:45:28
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:45:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* A kövér Brudonak gondjai akadtak a kutyával. Megpróbálja lefoglalni. Amikor Doras Csinál egy fojtó hurkot, és a kezébe adja egy pillanatra nagyon mérgesen néz a zsoldosra. *
- Hát ez elfog rántani engem!
* Persze ez nem valószínű, hogy megtörténik Brudo és a kutya közti súlykülönbség miatt. De a kutya szagot fogott, és ki tudja lehet, hogy még mindig a tyúkokat kergeti. Brudo legalábbis ebben bízik. Szerencsére az egyik utca sarkában megtalálják a tyúkokat. Odakiált Dorasnak hogy segítsen. *
-Szedd össze a tyúkokat én addig féken tartom az ebet. Rik hol van ilyenkor?
// Munkálatok //
* A kövér Brudonak gondjai akadtak a kutyával. Megpróbálja lefoglalni. Amikor Doras Csinál egy fojtó hurkot, és a kezébe adja egy pillanatra nagyon mérgesen néz a zsoldosra. *
- Hát ez elfog rántani engem!
* Persze ez nem valószínű, hogy megtörténik Brudo és a kutya közti súlykülönbség miatt. De a kutya szagot fogott, és ki tudja lehet, hogy még mindig a tyúkokat kergeti. Brudo legalábbis ebben bízik. Szerencsére az egyik utca sarkában megtalálják a tyúkokat. Odakiált Dorasnak hogy segítsen. *
-Szedd össze a tyúkokat én addig féken tartom az ebet. Rik hol van ilyenkor?
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:05:49
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:05:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
*Hát előkerül az az egyezség is, ahogy azt sejteni lehetett. A munkálatok mellett egész nap ott mocorgott már Doras fejében a dolog, de egy ideig úgy tűnt, a leányzó végül jobb belátásra tért és nem egy magafajtát választ, hogy leszakítsa az ártatlanságát. Ettől függetlenül vele kedves, sőt, mondhatni kacér is volt a csibécske, mióta itt van, szóval méltán gondolhatta, hogy egyszerűen csak átsiklottak a bolond ötlet felett, és folytatják onnan, ahol a fogadóban való találkozásukkor elindultak. Na nem a Brudo távozása utáni dolgoktól, hanem onnan, ahol még csak érdeklődve ismerkedtek.
Dorasnak mindemellett nem sok kétsége volt, hogy előbb-utóbb csak elkapja majd egy fordulóra, de lám-lám, az az alku ezek szerint él és virul.
A kinti ribillió egy időre eltereli a figyelmet minden másról, az események pedig úgy lódulnak meg, hogy a zsoldos alig bírja a fejét kapkodni.
Brudo egy bottal igyekszik leszerelni a kutyát, ami elég komikus látvány, tekintve, hogy az eb majd megőrül a boldogságtól, hogy végre valaki játszik vele. A lány is a védelmére kel, amire egy kicsit azért lenyugszanak a kedélyek. A bolhás lógó nyelvvel fordul a tyúkok távozásának irányába, most, hogy a pocakos már nem kergetőzik vele, és meg is indulna, ha Shil nem lóbálná meg előtte a csábító illatú husikát. Az orrát a magasba emeli és először óvatosan, aztán egyre felbátorodva kezdi el kerülgetni a lányt és ugrálni a falat felé. Az eb nem túl nagy. Egyelőre. De a hatalmas praclikon látszik, hogy bizony még növésben van és ha befejezi, termetes jószág lesz belőle. A kajla fülek és a farka végén virító fehér folt elég mókás kinézetet kölcsönöz neki, de csaholni azt tud, ezt már az ezzel már az egész környék tisztában van.
Ha sikerül kicsalnia a falatot, akkor egy pillanat alatt el is tünteti és eliramodik a korábbi préda után. Ha meg nem jön és a lányt se sikerül levennie érte a lábáról (így vagy úgy), akkor azért adja fel és iramodik a szárnyasok újból felvett nyomába.
Idő közben Doras elindul Brudoval, hogy megkeresse a tyúkokat, de a rémült állatok reménytelenül elveszni látszanak a negyed zegzugos utcáinak útvesztőjében.
Mikor a kutya beérik őket, egyből körbeugrálja Brudot. A jelek szerint teljesen belopta magát a szívébe azzal a korábbi kergetőzéssel.*
- Foglald le, hallod? *mondja a zsoldos a kövérkés komának. Addig ő szépen leoldja az övét és a csaton átbujtatva hurkot csinál belőle. Nagyon reméli, hogy Brudo boldogul a bolhással. Egy alkalmas pillanatban áthúzza az eb fején a hurkot és az öv végére markolva kész is az ideiglenes, de célnak megfelelő vezetékszáras fojtónyakörv. Egyből odanyomja a szíjat Brudo kezébe, hogy küzdjön vele ő.*
- Na, blöki. Keresd! *mondja. Természetesen a bolhásnak fogalma sincs, mit szeretnének. Tolat és próbálja kiszabadítani magát. Aztán egyszer csak letottyan a fenekére, vakarózik egy sort, aztán szimatolni kezd és egyszer csak, mint az őrült, megiramodik, hogy szinte elrántja a köpcöst. Az mondjuk még kérdéses, hogy a tyúkokat érezte meg vagy csak egy kóbor macska nyomába eredt.*
- Fogjad keményen, koma, mert ha ránk esteledik, sose találjuk meg a kotkodácsaidat.
// Munkálatok //
*Hát előkerül az az egyezség is, ahogy azt sejteni lehetett. A munkálatok mellett egész nap ott mocorgott már Doras fejében a dolog, de egy ideig úgy tűnt, a leányzó végül jobb belátásra tért és nem egy magafajtát választ, hogy leszakítsa az ártatlanságát. Ettől függetlenül vele kedves, sőt, mondhatni kacér is volt a csibécske, mióta itt van, szóval méltán gondolhatta, hogy egyszerűen csak átsiklottak a bolond ötlet felett, és folytatják onnan, ahol a fogadóban való találkozásukkor elindultak. Na nem a Brudo távozása utáni dolgoktól, hanem onnan, ahol még csak érdeklődve ismerkedtek.
Dorasnak mindemellett nem sok kétsége volt, hogy előbb-utóbb csak elkapja majd egy fordulóra, de lám-lám, az az alku ezek szerint él és virul.
A kinti ribillió egy időre eltereli a figyelmet minden másról, az események pedig úgy lódulnak meg, hogy a zsoldos alig bírja a fejét kapkodni.
Brudo egy bottal igyekszik leszerelni a kutyát, ami elég komikus látvány, tekintve, hogy az eb majd megőrül a boldogságtól, hogy végre valaki játszik vele. A lány is a védelmére kel, amire egy kicsit azért lenyugszanak a kedélyek. A bolhás lógó nyelvvel fordul a tyúkok távozásának irányába, most, hogy a pocakos már nem kergetőzik vele, és meg is indulna, ha Shil nem lóbálná meg előtte a csábító illatú husikát. Az orrát a magasba emeli és először óvatosan, aztán egyre felbátorodva kezdi el kerülgetni a lányt és ugrálni a falat felé. Az eb nem túl nagy. Egyelőre. De a hatalmas praclikon látszik, hogy bizony még növésben van és ha befejezi, termetes jószág lesz belőle. A kajla fülek és a farka végén virító fehér folt elég mókás kinézetet kölcsönöz neki, de csaholni azt tud, ezt már az ezzel már az egész környék tisztában van.
Ha sikerül kicsalnia a falatot, akkor egy pillanat alatt el is tünteti és eliramodik a korábbi préda után. Ha meg nem jön és a lányt se sikerül levennie érte a lábáról (így vagy úgy), akkor azért adja fel és iramodik a szárnyasok újból felvett nyomába.
Idő közben Doras elindul Brudoval, hogy megkeresse a tyúkokat, de a rémült állatok reménytelenül elveszni látszanak a negyed zegzugos utcáinak útvesztőjében.
Mikor a kutya beérik őket, egyből körbeugrálja Brudot. A jelek szerint teljesen belopta magát a szívébe azzal a korábbi kergetőzéssel.*
- Foglald le, hallod? *mondja a zsoldos a kövérkés komának. Addig ő szépen leoldja az övét és a csaton átbujtatva hurkot csinál belőle. Nagyon reméli, hogy Brudo boldogul a bolhással. Egy alkalmas pillanatban áthúzza az eb fején a hurkot és az öv végére markolva kész is az ideiglenes, de célnak megfelelő vezetékszáras fojtónyakörv. Egyből odanyomja a szíjat Brudo kezébe, hogy küzdjön vele ő.*
- Na, blöki. Keresd! *mondja. Természetesen a bolhásnak fogalma sincs, mit szeretnének. Tolat és próbálja kiszabadítani magát. Aztán egyszer csak letottyan a fenekére, vakarózik egy sort, aztán szimatolni kezd és egyszer csak, mint az őrült, megiramodik, hogy szinte elrántja a köpcöst. Az mondjuk még kérdéses, hogy a tyúkokat érezte meg vagy csak egy kóbor macska nyomába eredt.*
- Fogjad keményen, koma, mert ha ránk esteledik, sose találjuk meg a kotkodácsaidat.
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-15 19:04:55
Üzenet elküldve: 2020-08-15 19:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A történet úgy kezdődött//
//A tűz//
* A kovácsműhelyből távozva a lovag az utcák felé veszi az irányt.*
~ Most megyek és a legközelebbi ivóban leverek pár pohár borocskát.~ * Kellemes kikapcsolódásra vágyik a páncélos az elmúlt mászkálással teli napok után. Lassan és komótosan zörög végig az utcákon a férfi, természetesen talpig vasban. Jó passzban, mivel sikerült remek üzletet kötnie. Az új páncélja is jól halad és ha minden igaz nemsokára már lesz egy új csatalova is. Na szóval békésen caplat, amikor meghallja az első segélykérő kiáltást.*
- Mi a...* Kapja fel a fejét és pillant körbe. Nem kell sokáig keresnie a vaskos füstoszlopot. A becsület meg a lovagi elvek azt diktálják, hogy rögvest induljon segítséget nyújtani, így hát nem is tétovázik. Olyan gyorsan indul el a tűz irányába, amilyen gyorsan csak tud, bár a páncél nem igazán van segítségére ebben. Amint eléri a helyszínt rögtön a legjobban sikoltozó egyénhez lép.*
- Van bent valaki a házban?* Reméli, hogy ki tud szedni valamit belőle. Ha nincs senki az égő épületben, akkor igyekezne a környezetében lévőket hadra fogni.*
- Hozzatok mindent amibe csak tudtok vizet hordani és alkossunk csatár láncot!* Kiáltja oda és még az égő épület környezettét is szemügyre veszi. Hiszen a tűz hamar el tud terjedni. Az is meglehet, hogy a környező házakra is áterjed, főleg, ha gyúlékony a tetőszerkezet.*
//A tűz//
* A kovácsműhelyből távozva a lovag az utcák felé veszi az irányt.*
~ Most megyek és a legközelebbi ivóban leverek pár pohár borocskát.~ * Kellemes kikapcsolódásra vágyik a páncélos az elmúlt mászkálással teli napok után. Lassan és komótosan zörög végig az utcákon a férfi, természetesen talpig vasban. Jó passzban, mivel sikerült remek üzletet kötnie. Az új páncélja is jól halad és ha minden igaz nemsokára már lesz egy új csatalova is. Na szóval békésen caplat, amikor meghallja az első segélykérő kiáltást.*
- Mi a...* Kapja fel a fejét és pillant körbe. Nem kell sokáig keresnie a vaskos füstoszlopot. A becsület meg a lovagi elvek azt diktálják, hogy rögvest induljon segítséget nyújtani, így hát nem is tétovázik. Olyan gyorsan indul el a tűz irányába, amilyen gyorsan csak tud, bár a páncél nem igazán van segítségére ebben. Amint eléri a helyszínt rögtön a legjobban sikoltozó egyénhez lép.*
- Van bent valaki a házban?* Reméli, hogy ki tud szedni valamit belőle. Ha nincs senki az égő épületben, akkor igyekezne a környezetében lévőket hadra fogni.*
- Hozzatok mindent amibe csak tudtok vizet hordani és alkossunk csatár láncot!* Kiáltja oda és még az égő épület környezettét is szemügyre veszi. Hiszen a tűz hamar el tud terjedni. Az is meglehet, hogy a környező házakra is áterjed, főleg, ha gyúlékony a tetőszerkezet.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:46:00
Üzenet elküldve: 2020-08-15 15:46:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A történet úgy kezdődött//
//A tűz//
//Nyílt, két főig//
*A történet úgy kezdődött, hogy Sercáné Meriosa asszonyság feltett egy fazék vizet forrni. De mielőtt erre rátérnénk, meg kell ismerni néhány, ugyan kevésbé fontos, de releváns körülményt. Ha úgy tetszik az előzményt, a külcsínt, ami a mese keretét adja.
Sercáné asszonyság, világ életében dolgos lélek volt. Itt volt már akkor is, amikor a Nagy Egyenlőség Napjának első felhördült kiáltásai elhangoztak, s ablakából figyelte, amikor a szépséges gnóm, seregével, nagy csinnadratta közepette bevonult a városba. Azt is mesélte, hogy még a lábát is csókolták, annyira szerették.*
- Nagy nap volt az, biza'! *Mondja mindig. Szerette ezt a történetet.* Akkor lett, hogy az elnyomásnak vége lett. *Általában ezzel zárta meséjét. Sercáné asszonyságot szerették a gyerekek, a felnőttek, jószívű és "emberséges" elf asszonyságnak tartották, aki nem veti meg a munkát. Azt is állították róla, hogy tán már az ork invázió idején is itt teregetett a Lapos köz, harmadik házának, muskátlival telerakott tornácán. A Lapos köz egy nyugodt kis utca, főként idősek lakják, s csak, ha unokák is épp itt tartózkodnak, akkor veri fel hangos gyerekzsivaj a környéket. Nem bánták. Az egyébként hintaszékben udvaron varrogató, vagy tyúkokat etető asszonyok, a mindig valamit fabrikáló, békésen pipázó öregurak, ilyenkor csak mosolyogva tekintettek egymásra.*
- Az én időmben bezzeg csak fagolyók, meg botok voltak! *Ezt az egyetemes tézist mindegyik ismerte. Jól megvoltak az utcában.
Az egyik ilyen nap ugyanígy kezdődött. Unokák jöttek, sokan voltak, s felpezsdítették az egyébként kissé álmoskás negyed nyugalmát. Persze ebben közrejátszottak a gyülekező viharfelhők is, de ez igazán nem zavart meg senkit.*
- Jól jön a kis eső a földekre. *Mondták sokan. Sercáné pedig, tekintve, hogy három ükunokával, négy dédunokával, tíz unokával és nyolc gyermekkel rendelkezett, népes családot fogadott aznap. Nem csoda hát, hogy annyi minden dolga akadt, de szerette, sohasem panaszkodott.
Amikor a hatalmas fazekakban vizet tett fel főni, nem is gondolt semmi rosszra, hiszen mindig is így cselekedett, mikor családja meglátogatta. Összeszedelőzködött, elment a piacra nagy kakasért, vagy' háromért.*
- Egyből leves, kettőből pörkölt lesz, azt szeretik a legjobban. *Mesélte büszkén az árusnak, ki már rég ismerte. Már otthona felé tartott, s kedvesen dúdorászott magában. Mosolya csak akkor fagyott az arcára, mikor hirtelen vastag füstöt látott gomolyogni, s gyanúsan a saját háza udvara felől.*
- Jaj, nekem! *Kiáltott, s ahogyan csak öreges, rövidülő, görbe lábai bírtak, rohanvást kezdett igyekezni, majd, ahogyan illik, szegény nagy kiabálásba fogott.*
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! TŰZ VAN, VALAKI SEGÍTSEN! *Kiabálta, annak reményében, hogy tán csak akad egy, vagy két hős, aki megsegíti.*
//A tűz//
//Nyílt, két főig//
*A történet úgy kezdődött, hogy Sercáné Meriosa asszonyság feltett egy fazék vizet forrni. De mielőtt erre rátérnénk, meg kell ismerni néhány, ugyan kevésbé fontos, de releváns körülményt. Ha úgy tetszik az előzményt, a külcsínt, ami a mese keretét adja.
Sercáné asszonyság, világ életében dolgos lélek volt. Itt volt már akkor is, amikor a Nagy Egyenlőség Napjának első felhördült kiáltásai elhangoztak, s ablakából figyelte, amikor a szépséges gnóm, seregével, nagy csinnadratta közepette bevonult a városba. Azt is mesélte, hogy még a lábát is csókolták, annyira szerették.*
- Nagy nap volt az, biza'! *Mondja mindig. Szerette ezt a történetet.* Akkor lett, hogy az elnyomásnak vége lett. *Általában ezzel zárta meséjét. Sercáné asszonyságot szerették a gyerekek, a felnőttek, jószívű és "emberséges" elf asszonyságnak tartották, aki nem veti meg a munkát. Azt is állították róla, hogy tán már az ork invázió idején is itt teregetett a Lapos köz, harmadik házának, muskátlival telerakott tornácán. A Lapos köz egy nyugodt kis utca, főként idősek lakják, s csak, ha unokák is épp itt tartózkodnak, akkor veri fel hangos gyerekzsivaj a környéket. Nem bánták. Az egyébként hintaszékben udvaron varrogató, vagy tyúkokat etető asszonyok, a mindig valamit fabrikáló, békésen pipázó öregurak, ilyenkor csak mosolyogva tekintettek egymásra.*
- Az én időmben bezzeg csak fagolyók, meg botok voltak! *Ezt az egyetemes tézist mindegyik ismerte. Jól megvoltak az utcában.
Az egyik ilyen nap ugyanígy kezdődött. Unokák jöttek, sokan voltak, s felpezsdítették az egyébként kissé álmoskás negyed nyugalmát. Persze ebben közrejátszottak a gyülekező viharfelhők is, de ez igazán nem zavart meg senkit.*
- Jól jön a kis eső a földekre. *Mondták sokan. Sercáné pedig, tekintve, hogy három ükunokával, négy dédunokával, tíz unokával és nyolc gyermekkel rendelkezett, népes családot fogadott aznap. Nem csoda hát, hogy annyi minden dolga akadt, de szerette, sohasem panaszkodott.
Amikor a hatalmas fazekakban vizet tett fel főni, nem is gondolt semmi rosszra, hiszen mindig is így cselekedett, mikor családja meglátogatta. Összeszedelőzködött, elment a piacra nagy kakasért, vagy' háromért.*
- Egyből leves, kettőből pörkölt lesz, azt szeretik a legjobban. *Mesélte büszkén az árusnak, ki már rég ismerte. Már otthona felé tartott, s kedvesen dúdorászott magában. Mosolya csak akkor fagyott az arcára, mikor hirtelen vastag füstöt látott gomolyogni, s gyanúsan a saját háza udvara felől.*
- Jaj, nekem! *Kiáltott, s ahogyan csak öreges, rövidülő, görbe lábai bírtak, rohanvást kezdett igyekezni, majd, ahogyan illik, szegény nagy kiabálásba fogott.*
- SEGÍTSÉG! SEGÍTSÉG! TŰZ VAN, VALAKI SEGÍTSEN! *Kiabálta, annak reményében, hogy tán csak akad egy, vagy két hős, aki megsegíti.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:39:01
Üzenet elküldve: 2020-08-15 06:39:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Munkálatok //
*Először megrökönyödve hallgatja Doras ellenkezését a kazalos ötlet ellen. Ezek szerint most nincs annyira topon, hogy leessen neki a célozgatás. Bár az is igaz, hogy ha nagyon megfeszült volna a lány, akkor lehetett volna ennél nyilvánvalóbb is. Eső után köpönyeg, úgy tűnik ez most halott ügy.*
- Meg még talán egér is bujkál benne.
*Sóhajt mélyet, majd felkelve kapja fel a boros kancsót és Doras mögé lépve tölti is tele a poharát.*
- Neked még késő hajnalban is.
*Vonogatja meg halvány vigyorral a szemöldökét. Brudo beszéde után a baráti paskolgatásra és a kopasz buksira érkező cuppanósra kicsit bárgyún pillázik, de vonásai hamar meg is enyhülnek, ahogy szélesen elvigyorodik. Tökéletesen leolvassa az ajkak formálta, néma szavakat, amire csak egyszerűen a vállait vonja meg.*
~Most kezdesz prűd lenni? Van egy egyezségünk.~ *Forgatja meg a szemeit, ahogy vissza pusmogja a szavakat. De nem erőszakoskodik, csak a levakarhatatlan vigyorral indul is meg, hogy összepakolja a tányérokat. De hamar meg is szakad a munkálat, mikor a kotkodálás és a bele vegyült kutyaugatás az ő fülét is megüti.*
- Mondtam, hogy el kell keríteni az állatokat.
*Morran is fel, majd elképedve pislog Brudo után, aki már kézbe is készül venni a dolgokat. Kisiet utána, s a döbbenete nem apad el.*
- Te bolond, meg ne harapjon. Meg agyon ne üsd szerencsétlent!
*Kiabál is Brudo után, majd kínjában sóhajtva siet is vissza a konyhába. Egy maradék darab húst felkapva tipeg a harcos nagybácsija után.*
- Keresd a tyúkokat, a kutyát meg ne bántsd. Csak ösztönből csinálja.
*Feddi is meg Brudot, ahogy belekarolva húzza is tisztesebb távolságba a kutyától. Ha bácsikája hallgat a józan észre és a tyúkok után indul, akkor ő maga a hússal igyekszik megragadni szerencsétlen eb figyelmét.*
- Hé, te bolhás. Ez finomabb falat.
*Lengeti is meg a darabkát, de azért egyelőre nem bátorkodik a kelleténél közelebb lépni az ebhez. Azért ő sem ostoba, hogy beszerezzen egy kelletlen harapást. Viszont túlzottan kutya bolond ahhoz, hogy végignézze, ahogy Brudo segítséggel vagy anélkül agyoncsapja szerencsétlent.*
// Munkálatok //
*Először megrökönyödve hallgatja Doras ellenkezését a kazalos ötlet ellen. Ezek szerint most nincs annyira topon, hogy leessen neki a célozgatás. Bár az is igaz, hogy ha nagyon megfeszült volna a lány, akkor lehetett volna ennél nyilvánvalóbb is. Eső után köpönyeg, úgy tűnik ez most halott ügy.*
- Meg még talán egér is bujkál benne.
*Sóhajt mélyet, majd felkelve kapja fel a boros kancsót és Doras mögé lépve tölti is tele a poharát.*
- Neked még késő hajnalban is.
*Vonogatja meg halvány vigyorral a szemöldökét. Brudo beszéde után a baráti paskolgatásra és a kopasz buksira érkező cuppanósra kicsit bárgyún pillázik, de vonásai hamar meg is enyhülnek, ahogy szélesen elvigyorodik. Tökéletesen leolvassa az ajkak formálta, néma szavakat, amire csak egyszerűen a vállait vonja meg.*
~Most kezdesz prűd lenni? Van egy egyezségünk.~ *Forgatja meg a szemeit, ahogy vissza pusmogja a szavakat. De nem erőszakoskodik, csak a levakarhatatlan vigyorral indul is meg, hogy összepakolja a tányérokat. De hamar meg is szakad a munkálat, mikor a kotkodálás és a bele vegyült kutyaugatás az ő fülét is megüti.*
- Mondtam, hogy el kell keríteni az állatokat.
*Morran is fel, majd elképedve pislog Brudo után, aki már kézbe is készül venni a dolgokat. Kisiet utána, s a döbbenete nem apad el.*
- Te bolond, meg ne harapjon. Meg agyon ne üsd szerencsétlent!
*Kiabál is Brudo után, majd kínjában sóhajtva siet is vissza a konyhába. Egy maradék darab húst felkapva tipeg a harcos nagybácsija után.*
- Keresd a tyúkokat, a kutyát meg ne bántsd. Csak ösztönből csinálja.
*Feddi is meg Brudot, ahogy belekarolva húzza is tisztesebb távolságba a kutyától. Ha bácsikája hallgat a józan észre és a tyúkok után indul, akkor ő maga a hússal igyekszik megragadni szerencsétlen eb figyelmét.*
- Hé, te bolhás. Ez finomabb falat.
*Lengeti is meg a darabkát, de azért egyelőre nem bátorkodik a kelleténél közelebb lépni az ebhez. Azért ő sem ostoba, hogy beszerezzen egy kelletlen harapást. Viszont túlzottan kutya bolond ahhoz, hogy végignézze, ahogy Brudo segítséggel vagy anélkül agyoncsapja szerencsétlent.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2020-08-12 10:07:09
Üzenet elküldve: 2020-08-12 10:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Munkálatok //
* Míg az elérzékenyült hájas ember kapott a fejére Dorastól egy cuppanósat az unokahúgától meg a szeretetteljes szavakat addig meghallja ő is, hogy bizony a két drága tyúkját a szomszéd kutya el akarja kapni. Brudo oda ugrik a kutya elé, és elordítja magát. *
- Takarodj haza! Doras segíts ez a beste még megharap! Rik te is gyere!
~ Három az egy ellen. Már úgy is untam az állandó csaholást a szomszédban, most móresre tanítjuk az ebet. ~
* Brudo felkap egy botot és azzal próbálja fejbe vágni az állatot. Közben nézelődik merre vannak a tyúkok. *
-Hé a tyúkjaim!
// Munkálatok //
* Míg az elérzékenyült hájas ember kapott a fejére Dorastól egy cuppanósat az unokahúgától meg a szeretetteljes szavakat addig meghallja ő is, hogy bizony a két drága tyúkját a szomszéd kutya el akarja kapni. Brudo oda ugrik a kutya elé, és elordítja magát. *
- Takarodj haza! Doras segíts ez a beste még megharap! Rik te is gyere!
~ Három az egy ellen. Már úgy is untam az állandó csaholást a szomszédban, most móresre tanítjuk az ebet. ~
* Brudo felkap egy botot és azzal próbálja fejbe vágni az állatot. Közben nézelődik merre vannak a tyúkok. *
-Hé a tyúkjaim!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1375-1394