Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 158 (3141. - 3160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189
3160. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:02:33
Üzenet elküldve: 2026-03-02 23:02:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
- Pedig pontosan ezt teszed. *Ezzel a mondattal zárja le az egész, értelmetlen vitát, még mielőtt megindulna a szoba felé. Tudja, hogy a lány ott van mögötte, s követi, hallja a lépteit, de főleg a hangját. Mindenhez tartozik egy magyarázat, na meg az elmaradhatatlan kérdések, de azok ezúttal nem zavarják úgy, ahogy általában szokták. Már nem érdekli.*
- Te sem gondolhatod komolyan, hogy egy harcos nem oda fog szúrni, ahol fáj, mikor provokálod. Ha igen, akkor tényleg nem neked való ez a világ, hercegnő. Azt viszont már megtanultam, hogy neked van, ami sokkalta jobban fáj, mint két pofon. *Magyarázatot egyelőre nem fűz a mondandójához, azzal sem törődik, hogy őt milyen emlékek kötik ehhez a hálószobához azokból az órákból, mikor a félvér is itt volt vele. Nem gondolkodik, csupán lehajol az éjjeliszekrényhez, és elővesz belőle egy kis dobozkát, amivel felegyenesedik, és Maihoz fordul. Száját először nem hagyja el értelmes szó, csak morgás. A dobozt a nő felé nyújtja, vesz még egy levegőt, megcsóválja a fejét és végül meg is szólal.*
- Fogd ezt! Nem kell, hogy válaszoljak a kérdésedre, ebből rögtön meg fogod érteni, hogy számomra mennyit ért volna az üzletünk. Őszintén remélem, hogy ez fog neked a legjobban fájni. Te talán mindig tudod, hogy mit kell tenned, de én nem. Ismerem magam, sokszor a haragom dönt, nem az eszem. Néha pedig valami más. Talán ezt megvenni is csak egy ostobaság volt, úgy, mint az üzletünk. Ezt döntsd el te! *Egy pillanatra sem néz Mai szemeibe, végig a dobozt bámulja, és azt várja, hogy egyáltalán ki fog-e nyílni. Ha igen, azt, ami utána jön, talán még az istenek sem tudnák megjósolni. Egy pillanat alatt meg is bánta, hogy Mai kezébe adta a tárgyat, de már nincs visszaút…*
- Pedig pontosan ezt teszed. *Ezzel a mondattal zárja le az egész, értelmetlen vitát, még mielőtt megindulna a szoba felé. Tudja, hogy a lány ott van mögötte, s követi, hallja a lépteit, de főleg a hangját. Mindenhez tartozik egy magyarázat, na meg az elmaradhatatlan kérdések, de azok ezúttal nem zavarják úgy, ahogy általában szokták. Már nem érdekli.*
- Te sem gondolhatod komolyan, hogy egy harcos nem oda fog szúrni, ahol fáj, mikor provokálod. Ha igen, akkor tényleg nem neked való ez a világ, hercegnő. Azt viszont már megtanultam, hogy neked van, ami sokkalta jobban fáj, mint két pofon. *Magyarázatot egyelőre nem fűz a mondandójához, azzal sem törődik, hogy őt milyen emlékek kötik ehhez a hálószobához azokból az órákból, mikor a félvér is itt volt vele. Nem gondolkodik, csupán lehajol az éjjeliszekrényhez, és elővesz belőle egy kis dobozkát, amivel felegyenesedik, és Maihoz fordul. Száját először nem hagyja el értelmes szó, csak morgás. A dobozt a nő felé nyújtja, vesz még egy levegőt, megcsóválja a fejét és végül meg is szólal.*
- Fogd ezt! Nem kell, hogy válaszoljak a kérdésedre, ebből rögtön meg fogod érteni, hogy számomra mennyit ért volna az üzletünk. Őszintén remélem, hogy ez fog neked a legjobban fájni. Te talán mindig tudod, hogy mit kell tenned, de én nem. Ismerem magam, sokszor a haragom dönt, nem az eszem. Néha pedig valami más. Talán ezt megvenni is csak egy ostobaság volt, úgy, mint az üzletünk. Ezt döntsd el te! *Egy pillanatra sem néz Mai szemeibe, végig a dobozt bámulja, és azt várja, hogy egyáltalán ki fog-e nyílni. Ha igen, azt, ami utána jön, talán még az istenek sem tudnák megjósolni. Egy pillanat alatt meg is bánta, hogy Mai kezébe adta a tárgyat, de már nincs visszaút…*
3159. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-03-01 19:19:23
Üzenet elküldve: 2026-03-01 19:19:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Fortyog. Talán kétségbeesett. Tudta, hogy nehéz lesz a mai beszélgetés, de nem gondolt rá, hogy ennyire. Nem gondolt rá, hogy a száját képtelen elhagyni az az egy mondat, amiért egyébként jött. Minden neki kedvez, ezek után már csak egy kegyelemdöfés lenne, sarkon fordulhatna és többé vissza sem kellene néznie. De nemhogy sarkon nem képes fordulni, igazán elmoccanni sem képes a férfitől. Hogy valaha nem lesz a közelében a másik, súlyosabb tehernek tűnik, mint az, hogy éppen egymásra licitálnak abban, hogy ki tudna nagyobbat ártani.*
- Nem hiszem és semmi kedvem nincs belemenni egy ilyen ócska játszadozásba. *Fogai között szűri, majd csak nézi, ahogy Grael megindul a hálószoba felé. Természetesen a hívószóra úgy megy vele, mintha kötelező lenne. Az sem fékezi, hogy megkapta a lehetőségét, hogy akár maradhat is, vagy tehet, amit akar. Léptei közben csak fújni tudja a magáét.*
- Minden, minden csak egy ócska játék ugyanis. Hogyan tudsz különbséget tenni, hol van a határa annak, hogy ez csak egy üzlet, vagy valami több?
*Nézi a mozdulatokat, de nem kíváncsiskodik kivételesen, túlságosan máshol jár az esze.*
- Eszemben sincs senkit tönkre tenni, de azonnal fenyegetsz, ha valami nem tetszik neked. Nem gondolod, hogy nem fogom megvédeni magam… hogy nem fogom megvédeni a húgom. És mi az, hogy neked mennyit jelent az üzletünk? Hát ennyit. Ha nem teljesül valami, rögtön oda szúrsz, ahol fáj.
*Végigtekint az ágyon. Megpróbálja előhívni a legsötétebb emléket, ami ebben a szobában történt. Látja magát, ahogy ott fekszik a mocsokban, méltatlanul. Hogy könnye sem volt, aztán később levegője. Napokig nem tért észhez, gyűlölte magát, a férfit, mindent és mindenkit. Aztán új képek kerülnek előtérbe. Amikor ugyanezen az ágyon szorította magához, amikor védte, amikor segítségére volt abban, hogy az átok ne őrjítse meg. Hogy lehet az a két ember egy és ugyanaz? *
*Fortyog. Talán kétségbeesett. Tudta, hogy nehéz lesz a mai beszélgetés, de nem gondolt rá, hogy ennyire. Nem gondolt rá, hogy a száját képtelen elhagyni az az egy mondat, amiért egyébként jött. Minden neki kedvez, ezek után már csak egy kegyelemdöfés lenne, sarkon fordulhatna és többé vissza sem kellene néznie. De nemhogy sarkon nem képes fordulni, igazán elmoccanni sem képes a férfitől. Hogy valaha nem lesz a közelében a másik, súlyosabb tehernek tűnik, mint az, hogy éppen egymásra licitálnak abban, hogy ki tudna nagyobbat ártani.*
- Nem hiszem és semmi kedvem nincs belemenni egy ilyen ócska játszadozásba. *Fogai között szűri, majd csak nézi, ahogy Grael megindul a hálószoba felé. Természetesen a hívószóra úgy megy vele, mintha kötelező lenne. Az sem fékezi, hogy megkapta a lehetőségét, hogy akár maradhat is, vagy tehet, amit akar. Léptei közben csak fújni tudja a magáét.*
- Minden, minden csak egy ócska játék ugyanis. Hogyan tudsz különbséget tenni, hol van a határa annak, hogy ez csak egy üzlet, vagy valami több?
*Nézi a mozdulatokat, de nem kíváncsiskodik kivételesen, túlságosan máshol jár az esze.*
- Eszemben sincs senkit tönkre tenni, de azonnal fenyegetsz, ha valami nem tetszik neked. Nem gondolod, hogy nem fogom megvédeni magam… hogy nem fogom megvédeni a húgom. És mi az, hogy neked mennyit jelent az üzletünk? Hát ennyit. Ha nem teljesül valami, rögtön oda szúrsz, ahol fáj.
*Végigtekint az ágyon. Megpróbálja előhívni a legsötétebb emléket, ami ebben a szobában történt. Látja magát, ahogy ott fekszik a mocsokban, méltatlanul. Hogy könnye sem volt, aztán később levegője. Napokig nem tért észhez, gyűlölte magát, a férfit, mindent és mindenkit. Aztán új képek kerülnek előtérbe. Amikor ugyanezen az ágyon szorította magához, amikor védte, amikor segítségére volt abban, hogy az átok ne őrjítse meg. Hogy lehet az a két ember egy és ugyanaz? *
3158. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-28 09:47:57
Üzenet elküldve: 2026-02-28 09:47:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Nem tudja és nem is akarja megérteni a nőt. Azért nem, mert amit most összehord, azt nem is lehet megérteni. Megértés helyett inkább megoldani akarja mindezt, a saját módján, dühvel, fenyegetéssel, rombolással. Ha valami nem jó, azt jobb teljesen tönkretenni, mert akkor többé nem okozhat problémát. Szívesen elmagyarázná Mainak, hogy a világ már csak ilyen, van, amit jobb veszni hagyni, mert nem éri meg a bele fektetett energiát vagy ami rosszabb, ő maga megy tönkre, míg keservesen kapaszkodik valami olyanba, amit el kellene engedni.
Nyeregben érzi magát egészen addig, míg rá nem kell eszmélnie arra az egészen aprócska tényre, hogy a hozzá oly közel álló ostoba picsa valójában nem is annyira ostoba. Soha nem is volt. Először csak felmorran, mikor tudatosul benne, hogy rajta is találtak fogást. Hallgat, nem válaszol, hagyja, hogy a lány kérdésekbe bújtatott támadásokkal ostromolja őt, hagyja, hogy forgassa benne a képzeletbeli tőrt, nem számít. Ő képes elviselni a fájdalmat, neki már mindez nem számít. Ezek után már nem.
Mikor aztán a dús ajkakon kibukik a sziklaszilárdnak vért állítás, mi szerint már nem tud jobban ártani, az eddigi hallgatásának véget vetve újra felröhög.*
- Miért, azt hiszed, hogy te nekem talán igen? Mit érsz el azzal, ha tönkreteszed az életem, vagy engem? Mai, én már elfogadtam a sorsom, és azt, hogy már senkinek nem számít, hogy mi lesz velem. Még magamnak sem. Te vagy az, aki azt hiszi, hogy mindig, mindenkit meg lehet menteni, azt is, akit nem is kell. *Mai a provokációjával, mintha ellentétes hatást érne el. Grael feje nem vörösödik tovább a dühtől, de persze ez nem jelenti azt, hogy megmenekült a férfi haragjától. Sokkal inkább olyan érzése lehet, mintha vihar előtti csend ülne közéjük.*
- Megmutatom inkább, hogy nekem mit jelentett és mennyit ért az üzletünk. Utána majd átgondolhatod újra, miket is beszélsz. Gyere! Vagy maradj itt, mit bánom én. *Ő elindul a hálószobába, hogy az ágy mellett lévő éjjeliszekrény fiókjából elővegye azt, amit eddig ajándéknak szánt Mai számára. Hogy most mi a célja, azt még ő sem döntötte el, egyelőre csak meg akarja mutatni neki. Ameddig ő lehajol a fiókhoz, Mainak van ideje szólni vagy akár menekülni is, ha épp az jutna az eszébe. Nála sosem lehet tudni.*
*Nem tudja és nem is akarja megérteni a nőt. Azért nem, mert amit most összehord, azt nem is lehet megérteni. Megértés helyett inkább megoldani akarja mindezt, a saját módján, dühvel, fenyegetéssel, rombolással. Ha valami nem jó, azt jobb teljesen tönkretenni, mert akkor többé nem okozhat problémát. Szívesen elmagyarázná Mainak, hogy a világ már csak ilyen, van, amit jobb veszni hagyni, mert nem éri meg a bele fektetett energiát vagy ami rosszabb, ő maga megy tönkre, míg keservesen kapaszkodik valami olyanba, amit el kellene engedni.
Nyeregben érzi magát egészen addig, míg rá nem kell eszmélnie arra az egészen aprócska tényre, hogy a hozzá oly közel álló ostoba picsa valójában nem is annyira ostoba. Soha nem is volt. Először csak felmorran, mikor tudatosul benne, hogy rajta is találtak fogást. Hallgat, nem válaszol, hagyja, hogy a lány kérdésekbe bújtatott támadásokkal ostromolja őt, hagyja, hogy forgassa benne a képzeletbeli tőrt, nem számít. Ő képes elviselni a fájdalmat, neki már mindez nem számít. Ezek után már nem.
Mikor aztán a dús ajkakon kibukik a sziklaszilárdnak vért állítás, mi szerint már nem tud jobban ártani, az eddigi hallgatásának véget vetve újra felröhög.*
- Miért, azt hiszed, hogy te nekem talán igen? Mit érsz el azzal, ha tönkreteszed az életem, vagy engem? Mai, én már elfogadtam a sorsom, és azt, hogy már senkinek nem számít, hogy mi lesz velem. Még magamnak sem. Te vagy az, aki azt hiszi, hogy mindig, mindenkit meg lehet menteni, azt is, akit nem is kell. *Mai a provokációjával, mintha ellentétes hatást érne el. Grael feje nem vörösödik tovább a dühtől, de persze ez nem jelenti azt, hogy megmenekült a férfi haragjától. Sokkal inkább olyan érzése lehet, mintha vihar előtti csend ülne közéjük.*
- Megmutatom inkább, hogy nekem mit jelentett és mennyit ért az üzletünk. Utána majd átgondolhatod újra, miket is beszélsz. Gyere! Vagy maradj itt, mit bánom én. *Ő elindul a hálószobába, hogy az ágy mellett lévő éjjeliszekrény fiókjából elővegye azt, amit eddig ajándéknak szánt Mai számára. Hogy most mi a célja, azt még ő sem döntötte el, egyelőre csak meg akarja mutatni neki. Ameddig ő lehajol a fiókhoz, Mainak van ideje szólni vagy akár menekülni is, ha épp az jutna az eszébe. Nála sosem lehet tudni.*
3157. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:10:08
Üzenet elküldve: 2026-02-27 10:10:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Természetesen a félvérnek meg van a maga igaza, amiben folyvást sziklaszilárdan hisz. Soha senkinek nem hagy teret abban, hogy letérítse erről, így hát teszi, amit tud: elkerül, elszökik, majd megoldja. Megoldott mindig mindent, ha olykor ártalom is érte, ha közben rengeteget sérült. Nézve a barna szemeket fogalma sincs, hogy tényleg el akarja-e veszíteni azt a tüzet, ami abban tombol, noha most másként elemésztő. Szomorú és dühös, de nem Graelre. Talán sosem tud engedni majd, épp ezért jobb olyan mellett, aki támogatja, nem pedig ellene szól. Vagy az csupán egy könnyebb út?
Szavaival alig végez, máris közbevág a férfi, mimikáján látszik, hogy ez sincs ínyére, de végül szelídülnek a vonások. Hallgatja, de csak a sérelem hangzik ki a szavakból. Nem akarja megérteni, nem tudja megérteni őt a másik. Aztán jön a gondoskodásnak, védelemnek álcázott fenyegetés. Orrán fut ki a levegő, majd egy hosszúra nyúlt pillanatig csak áll és figyel, ahogy hevesen dobog a szíve. Olyan közel áll hozzá, mégis soha nem volt távolabb tőle Grael. Épp ezért jött, ezzel elintézhetné… De nem megy, nem úgy megy.*
- Nem mondtam, hogy igazam van. Nem mondtam azt sem, hogy neked nincs.
*Ajkába harap, újabb mély levegő. Érzi, ahogy valami újszerű éled benne.*
- Csak másban hiszünk. *Félre pillant, ökölbe szorult keze moccan, de végül nem nyúl a városőr felé. Gondolkodni próbál, de elveszi előle a levegőt a nagy test. Megpróbál kimoccanni előle, ekkor mégis mozdul a keze és arrébb igyekszik taszajtani, ha amaz nem lép ki az útjából. *
- De ha így kívánod kezelni, nekem is volna mondanivalóm rólad, Grael. *Ha kiengedi a másik, ha nem, ő folytatja.*
- Ha annyira a védelmem a fontos, hát mondd csak, nem Te vagy, az akitől meg kellett volna védeni? Engem, Ciliát? *Fogalma sincs, mi kapja el, talán valamiféle lelkét védő ösztön, de gúnyosan villannak a szemek, s ugyanez süt a hangjából is.*
- A város őre, aki egy védtelen nőt kényszerített arra, hogy tegye szét a lábait, mert különben bántani fogja… A város őre, aki gyerekeket kényszerít lopásra, csak mert… megteheti. *Egyre csak hergeli magát, egyre hangosabb, egyre dühösebb. Közelebb kíván újra lépni, s ha mókásnak is fest egy hozzá hasonló apróság egy monstrum előtt, a jegeskékek mégis vádolnak minden villanással és kétség sem férhet hozzá, hogy haragos.*
- Mondd csak el, Grael. Mesélj a húgomról. Védj meg… Gondoskodj úgy, ahogy nem kértem tőled és legyél kurva elégedett magaddal. *Egyre csak húzza ki magát, a másik ajkaira kívánja lehelni a szavakat, még akkor is, ha elhátrál tőle, akkor is, ha béklyóban tartja.* - Nem tudsz nagyobbat ártani nekem annál, mint amit a megismerkedésükkor tettél. *Már-már provokál, mintha kihívni próbálná ellenfelét, noha azzal nem számol, hogy ha szavai nem is, tettei eleddig mindig lefagytak, amikor a férfi fellépett ellene.* - Álcázd védelemnek.
*Természetesen a félvérnek meg van a maga igaza, amiben folyvást sziklaszilárdan hisz. Soha senkinek nem hagy teret abban, hogy letérítse erről, így hát teszi, amit tud: elkerül, elszökik, majd megoldja. Megoldott mindig mindent, ha olykor ártalom is érte, ha közben rengeteget sérült. Nézve a barna szemeket fogalma sincs, hogy tényleg el akarja-e veszíteni azt a tüzet, ami abban tombol, noha most másként elemésztő. Szomorú és dühös, de nem Graelre. Talán sosem tud engedni majd, épp ezért jobb olyan mellett, aki támogatja, nem pedig ellene szól. Vagy az csupán egy könnyebb út?
Szavaival alig végez, máris közbevág a férfi, mimikáján látszik, hogy ez sincs ínyére, de végül szelídülnek a vonások. Hallgatja, de csak a sérelem hangzik ki a szavakból. Nem akarja megérteni, nem tudja megérteni őt a másik. Aztán jön a gondoskodásnak, védelemnek álcázott fenyegetés. Orrán fut ki a levegő, majd egy hosszúra nyúlt pillanatig csak áll és figyel, ahogy hevesen dobog a szíve. Olyan közel áll hozzá, mégis soha nem volt távolabb tőle Grael. Épp ezért jött, ezzel elintézhetné… De nem megy, nem úgy megy.*
- Nem mondtam, hogy igazam van. Nem mondtam azt sem, hogy neked nincs.
*Ajkába harap, újabb mély levegő. Érzi, ahogy valami újszerű éled benne.*
- Csak másban hiszünk. *Félre pillant, ökölbe szorult keze moccan, de végül nem nyúl a városőr felé. Gondolkodni próbál, de elveszi előle a levegőt a nagy test. Megpróbál kimoccanni előle, ekkor mégis mozdul a keze és arrébb igyekszik taszajtani, ha amaz nem lép ki az útjából. *
- De ha így kívánod kezelni, nekem is volna mondanivalóm rólad, Grael. *Ha kiengedi a másik, ha nem, ő folytatja.*
- Ha annyira a védelmem a fontos, hát mondd csak, nem Te vagy, az akitől meg kellett volna védeni? Engem, Ciliát? *Fogalma sincs, mi kapja el, talán valamiféle lelkét védő ösztön, de gúnyosan villannak a szemek, s ugyanez süt a hangjából is.*
- A város őre, aki egy védtelen nőt kényszerített arra, hogy tegye szét a lábait, mert különben bántani fogja… A város őre, aki gyerekeket kényszerít lopásra, csak mert… megteheti. *Egyre csak hergeli magát, egyre hangosabb, egyre dühösebb. Közelebb kíván újra lépni, s ha mókásnak is fest egy hozzá hasonló apróság egy monstrum előtt, a jegeskékek mégis vádolnak minden villanással és kétség sem férhet hozzá, hogy haragos.*
- Mondd csak el, Grael. Mesélj a húgomról. Védj meg… Gondoskodj úgy, ahogy nem kértem tőled és legyél kurva elégedett magaddal. *Egyre csak húzza ki magát, a másik ajkaira kívánja lehelni a szavakat, még akkor is, ha elhátrál tőle, akkor is, ha béklyóban tartja.* - Nem tudsz nagyobbat ártani nekem annál, mint amit a megismerkedésükkor tettél. *Már-már provokál, mintha kihívni próbálná ellenfelét, noha azzal nem számol, hogy ha szavai nem is, tettei eleddig mindig lefagytak, amikor a férfi fellépett ellene.* - Álcázd védelemnek.
3156. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-26 14:37:21
Üzenet elküldve: 2026-02-26 14:37:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*A gúnyos mosoly az arcán ragad, ahogy hallgatja a magyarázatként, sőt, sokkal inkább kifogásként szolgáló szavakkal, melyek okán nem csak Mai süllyed egyre mélyebbre a szemében, hanem magát is átkozni kezdi némán, amiért egyáltalán esélyt adott ennek a picsának. Hagyta, hogy megbabonázza, majd az ujjai köré csavarja, és elhiggye, érdemes még reménykedni abban, hogy akár jó is lehet, ha beenged valakit a végtelenül magányos és unalmas életébe. Most már tudja, mekkorát hibázott.
A szavakon röhögni támad kedve, de nem teszi, vigyora egyre ellenségesebbnek hat. Hát persze, mi mást is tenne egy kibaszott, önjelölt hercegnő, mintsem megmagyarázza, miért a férfi a hibás, és nem ő a saját faszságaiért? Ő természetesen mindent jól tud, minden jó, amit tesz, csak ő az, aki nem képes tartani a szavát, sem az ígéretét, sem pedig azt, amiért egy férfinek élnie kellene ezen a világon: megvédeni egy nőt. Nem először hallja már ezt, és az első esetben még el is hitte azt a baromságot, hogy ő volt a rossz, de miután a történelem kísértetiesen hasonlómód ismétli önmagát, másodszor nem fog és nem is akar ebbe a csapdába esni.
Kell persze a bizonygatás is, a mágusok már kutatnak, a város teszi a dolgát, persze mindez Mainak köszönhető. Hogyne. Az egyezségük pedig egy ostobaság, egy kapaszkodó, egy hatalmas nagy hiba… Ez utóbbi mondjuk talán igaz is.*
- Hallgass már el! *Morran fel végül hangosan, remélhetőleg beléfojtva a szót a másikba. Egészen közel lép a lányhoz, lepillant rá, de továbbra is figyel arra, hogy egyetlen apró érintésnek se adjon teret közöttük.*
- Rendben, legyen igazad, még egyszer, utoljára. Az üzletünk egy ostobaság. Ahogy az is ostobaság volt, hogy három napig vigyáztam rád, miután a saját hülyeséged miatt megátkoztak, és miért? Mert akkor sem hozzám fordultál a problémáddal. Én pedig szemet hunytam felette az egyezségünk miatt, és ahhoz mérten próbáltam segíteni rajtad. Ó, igen. Legyen. Tudod, miért nem tudlak megvédeni? Mert nem hagyod, de ha így állunk, megmutatom neked, milyen az, amikor tényleg úgy védelek meg, ahogy én találom jónak. Elmondom a parancsnoknak, hogy a húgod tiltott mágiát gyakorol, és te a városban bújtatod. Elmondom azt is, hogy az áldozatául estél és veszélyben vagy mellette. Elfogatóparancsot rendeltetek el ellene, hogy többet sose bánthasson téged. Így jó lesz? Az üzletünk csak egy ostobaság, semmis, így tehetem azt, amit helyesnek vélek, nem igaz? Eddig csak miattad hallgattam… *Néz Maira komoran, csalódottan, de eltökélten. Úgy érzi, ezt a lányt csak akkor lehet megvédeni bármitől, ha először magától óvja meg őt.*
*A gúnyos mosoly az arcán ragad, ahogy hallgatja a magyarázatként, sőt, sokkal inkább kifogásként szolgáló szavakkal, melyek okán nem csak Mai süllyed egyre mélyebbre a szemében, hanem magát is átkozni kezdi némán, amiért egyáltalán esélyt adott ennek a picsának. Hagyta, hogy megbabonázza, majd az ujjai köré csavarja, és elhiggye, érdemes még reménykedni abban, hogy akár jó is lehet, ha beenged valakit a végtelenül magányos és unalmas életébe. Most már tudja, mekkorát hibázott.
A szavakon röhögni támad kedve, de nem teszi, vigyora egyre ellenségesebbnek hat. Hát persze, mi mást is tenne egy kibaszott, önjelölt hercegnő, mintsem megmagyarázza, miért a férfi a hibás, és nem ő a saját faszságaiért? Ő természetesen mindent jól tud, minden jó, amit tesz, csak ő az, aki nem képes tartani a szavát, sem az ígéretét, sem pedig azt, amiért egy férfinek élnie kellene ezen a világon: megvédeni egy nőt. Nem először hallja már ezt, és az első esetben még el is hitte azt a baromságot, hogy ő volt a rossz, de miután a történelem kísértetiesen hasonlómód ismétli önmagát, másodszor nem fog és nem is akar ebbe a csapdába esni.
Kell persze a bizonygatás is, a mágusok már kutatnak, a város teszi a dolgát, persze mindez Mainak köszönhető. Hogyne. Az egyezségük pedig egy ostobaság, egy kapaszkodó, egy hatalmas nagy hiba… Ez utóbbi mondjuk talán igaz is.*
- Hallgass már el! *Morran fel végül hangosan, remélhetőleg beléfojtva a szót a másikba. Egészen közel lép a lányhoz, lepillant rá, de továbbra is figyel arra, hogy egyetlen apró érintésnek se adjon teret közöttük.*
- Rendben, legyen igazad, még egyszer, utoljára. Az üzletünk egy ostobaság. Ahogy az is ostobaság volt, hogy három napig vigyáztam rád, miután a saját hülyeséged miatt megátkoztak, és miért? Mert akkor sem hozzám fordultál a problémáddal. Én pedig szemet hunytam felette az egyezségünk miatt, és ahhoz mérten próbáltam segíteni rajtad. Ó, igen. Legyen. Tudod, miért nem tudlak megvédeni? Mert nem hagyod, de ha így állunk, megmutatom neked, milyen az, amikor tényleg úgy védelek meg, ahogy én találom jónak. Elmondom a parancsnoknak, hogy a húgod tiltott mágiát gyakorol, és te a városban bújtatod. Elmondom azt is, hogy az áldozatául estél és veszélyben vagy mellette. Elfogatóparancsot rendeltetek el ellene, hogy többet sose bánthasson téged. Így jó lesz? Az üzletünk csak egy ostobaság, semmis, így tehetem azt, amit helyesnek vélek, nem igaz? Eddig csak miattad hallgattam… *Néz Maira komoran, csalódottan, de eltökélten. Úgy érzi, ezt a lányt csak akkor lehet megvédeni bármitől, ha először magától óvja meg őt.*
3155. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-24 15:47:47
Üzenet elküldve: 2026-02-24 15:47:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Mikor többedjére húzódik el Grael az érintése elől, valami régi-új érzés lobban benne lángra. Mintha már tudná mi ez, mintha az elhagyatottságtól való félelem kerítené hatalmába. Már réges-rég elfeledte, hogy milyen az, amikor nem veszik figyelembe az akaratát, mégis évtizede elnyomott fájdalom kezdi kínozni. Nem csoda, hogy sivatagban fellelhető oázisként vágyakozik arra, hogy megkapja azt, amit akar, attól, akitől… épp most akarta megvonni az ő minden figyelmét. Hátat is fordít, hogy lenyelje a gombócot a torkában, s leerőltesse vonásairól a gyermeki szomorúságot.
Még mielőtt ez megtörténhetne ijed meg, s válik falfehérré, ahogy amaz az asztalra csap. Mereven fordul felé, s tágra nyílt szemekkel vizsgálja a vonásokat. Keresi benne, hogy van-e esélye egyáltalán lenyugtatni, de végül annak szavai torz módon őt nyugtatják meg. Hát nem akar vele hűvös lenni, csupán tényleg a sérelmei adták rá a páncélt. De ekkor ráeszmél arra, hogy kár is ezen gondolkodni. Hiszen nem ezért jött. Nem megmenteni valami eleve rohadót, mint az ő „kapcsolatuk”. Kár, hogy túlságosan vonzza a lehetősége annak, hogy újra nyugodalmasan bújhasson annak karjai közé. Abszurd.*
- A várost nem érdekelte. Úgy tudtam, hogy nem érdekli és ki kellett derítsem hogy mi az. Te… nem hagytad volna. *Igyekszik felvenni a szemkontaktust, majd ökölbe szorul a keze, hogy megállítsa, hogy újra felé nyúljon.*
- Ismersz, Grael! *Vesz egy mély levegőt, s szavai kétségbeesetten indulatossá válnak.* - Ahogy én is téged. *Szemeit forgatja, majd kifújja, amit az imént jó mélyen szívott tüdejébe.* - Én pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, ahogy te is pontosan tudtad volna, hogy neked mit. Hát ezt akartam elkerülni. Védelemről beszélsz, de ebben a helyzetben nem védtél volna meg. Ostobaságnak tartottad volna, mint mindent, amit teszek. De a mágusok már kutatnak, a város pedig végül gondoskodik a fegyverről. Innentől nincs tovább hozzá közöm. Az „üzletünk” egy ostobaság, Grael. *A jegeskékekben kiolvashatatlanok az érzelmek, de nem azért, mert takargatja, hanem túl sok minden van bennük egyszerre. Félelem, dac, kétségbeesés, harag.* - Te meg tudod egyáltalán mondani, hogy miért kötöttük? Csak egy buta kapaszkodó volt, hogy… *Megingatja a fejét. Nem tudja kell-e bármit mondania, azt végképp nem, hogy van-e értelme.* …hogy megmaradhassunk egymásnak, de alapjaiban hazugság. Nem ér semmit, nem tudom tartani a szavam és a te „védelmed” végül az lett volna, hogy ellenem mész.
*Mikor többedjére húzódik el Grael az érintése elől, valami régi-új érzés lobban benne lángra. Mintha már tudná mi ez, mintha az elhagyatottságtól való félelem kerítené hatalmába. Már réges-rég elfeledte, hogy milyen az, amikor nem veszik figyelembe az akaratát, mégis évtizede elnyomott fájdalom kezdi kínozni. Nem csoda, hogy sivatagban fellelhető oázisként vágyakozik arra, hogy megkapja azt, amit akar, attól, akitől… épp most akarta megvonni az ő minden figyelmét. Hátat is fordít, hogy lenyelje a gombócot a torkában, s leerőltesse vonásairól a gyermeki szomorúságot.
Még mielőtt ez megtörténhetne ijed meg, s válik falfehérré, ahogy amaz az asztalra csap. Mereven fordul felé, s tágra nyílt szemekkel vizsgálja a vonásokat. Keresi benne, hogy van-e esélye egyáltalán lenyugtatni, de végül annak szavai torz módon őt nyugtatják meg. Hát nem akar vele hűvös lenni, csupán tényleg a sérelmei adták rá a páncélt. De ekkor ráeszmél arra, hogy kár is ezen gondolkodni. Hiszen nem ezért jött. Nem megmenteni valami eleve rohadót, mint az ő „kapcsolatuk”. Kár, hogy túlságosan vonzza a lehetősége annak, hogy újra nyugodalmasan bújhasson annak karjai közé. Abszurd.*
- A várost nem érdekelte. Úgy tudtam, hogy nem érdekli és ki kellett derítsem hogy mi az. Te… nem hagytad volna. *Igyekszik felvenni a szemkontaktust, majd ökölbe szorul a keze, hogy megállítsa, hogy újra felé nyúljon.*
- Ismersz, Grael! *Vesz egy mély levegőt, s szavai kétségbeesetten indulatossá válnak.* - Ahogy én is téged. *Szemeit forgatja, majd kifújja, amit az imént jó mélyen szívott tüdejébe.* - Én pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, ahogy te is pontosan tudtad volna, hogy neked mit. Hát ezt akartam elkerülni. Védelemről beszélsz, de ebben a helyzetben nem védtél volna meg. Ostobaságnak tartottad volna, mint mindent, amit teszek. De a mágusok már kutatnak, a város pedig végül gondoskodik a fegyverről. Innentől nincs tovább hozzá közöm. Az „üzletünk” egy ostobaság, Grael. *A jegeskékekben kiolvashatatlanok az érzelmek, de nem azért, mert takargatja, hanem túl sok minden van bennük egyszerre. Félelem, dac, kétségbeesés, harag.* - Te meg tudod egyáltalán mondani, hogy miért kötöttük? Csak egy buta kapaszkodó volt, hogy… *Megingatja a fejét. Nem tudja kell-e bármit mondania, azt végképp nem, hogy van-e értelme.* …hogy megmaradhassunk egymásnak, de alapjaiban hazugság. Nem ér semmit, nem tudom tartani a szavam és a te „védelmed” végül az lett volna, hogy ellenem mész.
3154. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-23 23:36:49
Üzenet elküldve: 2026-02-23 23:36:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Sosem fogja megtudni, hogy milyen ne legyen. Mai tőle szokatlanul hagyja félbe a mondanivalóját, de az érintésére másodszor sincs szüksége, és egyáltalán nem is vágyik rá. Dühöt érez, számára megmagyarázhatatlan, de mégsem ok nélküli dühöt, melynek egyetlen egy okozója van: Mai. Még az a gondolat is megfordul a fejében, hogy jobb lett volna, ha mégis egy zárkában köt ki a lány, úgy talán végre felfogta volna, hogy a világ nem róla szól, és nem tehet meg bármit büntetlenül. Azon már neki sem akar állni gondolkodni, hogy ha amaz szarban van, de nem a segítségéért jött, akkor mégis mi a francot keres itt, mert csak még jobban felidegesítené magát vele.
Beljebb megy a házba, megáll a szokásos konyhában, ahol a nőről hamar lekerül a kabát, ő pedig ki is használja az alkalmat, hogy újra a szemeit legeltesse a látványon. Na végre, így már legalább ránézni kellemes, még ha a jegeskék íriszekben most nem tisztaságot, hanem a fertőt látja.*
- Tényleg jobb lenne. *Valamiben csak egyetértenek most is. Jobb volna, ha gyűlölné őt, mert akkor az első érintését követően csapta volna rá az ajtót úgy, hogy az talán még ki is szakadt volna a helyéről. De sajnos nem gyűlöli…*
- Te? *Kérdez vissza az újabb elakadt szó után, szemöldökeit felhúzva. Valami tényleg nincs rendben, ha Mai még két szót sem képes egymás után kimondani. Türelme nincs sok, de vár. Várja, hogy mi sül ki ebből. Végül egy vallomás és egy borzasztó gyengére sikerült magyarázat kerekedik ki a félvér erőlködéséből. Nem tudja azonban „nyugodtan” végighallgatni a továbbiakat. Miután az érintés elől harmadszor is elhúzódik, éppen akkor, mikor Mai hátat fordít neki, dühösen csap két kezével az asztalra, olyan erővel, hogy azon még a tegnapi vacsorából megmaradt mosatlan tányér, benne az evőeszközökkel is megugrik.*
- Az orkok háborúra készülnek, neked pedig információd van egy fontos tárgyról. Tényleg az volt a kibaszott nagy ötleted, hogy pont nekem nem szólsz róla? Városőr vagyok, és igen, jelentenem kellett volna, de ez lett volna a helyes döntés. Te pedig ehelyett elhagytad Artheniort. A zöldbőrűek karjai közé rohanni nem akartál véletlenül? Fogadjunk, hogy láttad is azt a valamit! Remélem, annak a hibbant húgodnak is megmutattad, csak a vicc kedvéért. *Morgolódik, fortyog a dühtől, miközben beszél.*
- A mágusaid tettek talán valamit? Gondolom nem, ezért jöttél most kétségbeesetten mégis hozzám. Marha jó ötlet lehetett, de tudod mit? Nem érdekel! Csak egy kérdésre válaszolj nekem! Ha olyannyira fontos volt neked az „üzletünk”, mikor fog legalább egyetlenegyszer eszedbe jutni, hogy engem is beavass az eszement ötleteidbe? Kurva nehéz úgy megvédeni téged bármitől, ha eltűnsz, és azt sem tudom, hogy épp mibe keveredtél. *Észre sem veszi, hogy már nem sértegeti Mait, hanem arról beszél, hogy jelen helyzetben mennyire nem tud rá vigyázni.*
*Sosem fogja megtudni, hogy milyen ne legyen. Mai tőle szokatlanul hagyja félbe a mondanivalóját, de az érintésére másodszor sincs szüksége, és egyáltalán nem is vágyik rá. Dühöt érez, számára megmagyarázhatatlan, de mégsem ok nélküli dühöt, melynek egyetlen egy okozója van: Mai. Még az a gondolat is megfordul a fejében, hogy jobb lett volna, ha mégis egy zárkában köt ki a lány, úgy talán végre felfogta volna, hogy a világ nem róla szól, és nem tehet meg bármit büntetlenül. Azon már neki sem akar állni gondolkodni, hogy ha amaz szarban van, de nem a segítségéért jött, akkor mégis mi a francot keres itt, mert csak még jobban felidegesítené magát vele.
Beljebb megy a házba, megáll a szokásos konyhában, ahol a nőről hamar lekerül a kabát, ő pedig ki is használja az alkalmat, hogy újra a szemeit legeltesse a látványon. Na végre, így már legalább ránézni kellemes, még ha a jegeskék íriszekben most nem tisztaságot, hanem a fertőt látja.*
- Tényleg jobb lenne. *Valamiben csak egyetértenek most is. Jobb volna, ha gyűlölné őt, mert akkor az első érintését követően csapta volna rá az ajtót úgy, hogy az talán még ki is szakadt volna a helyéről. De sajnos nem gyűlöli…*
- Te? *Kérdez vissza az újabb elakadt szó után, szemöldökeit felhúzva. Valami tényleg nincs rendben, ha Mai még két szót sem képes egymás után kimondani. Türelme nincs sok, de vár. Várja, hogy mi sül ki ebből. Végül egy vallomás és egy borzasztó gyengére sikerült magyarázat kerekedik ki a félvér erőlködéséből. Nem tudja azonban „nyugodtan” végighallgatni a továbbiakat. Miután az érintés elől harmadszor is elhúzódik, éppen akkor, mikor Mai hátat fordít neki, dühösen csap két kezével az asztalra, olyan erővel, hogy azon még a tegnapi vacsorából megmaradt mosatlan tányér, benne az evőeszközökkel is megugrik.*
- Az orkok háborúra készülnek, neked pedig információd van egy fontos tárgyról. Tényleg az volt a kibaszott nagy ötleted, hogy pont nekem nem szólsz róla? Városőr vagyok, és igen, jelentenem kellett volna, de ez lett volna a helyes döntés. Te pedig ehelyett elhagytad Artheniort. A zöldbőrűek karjai közé rohanni nem akartál véletlenül? Fogadjunk, hogy láttad is azt a valamit! Remélem, annak a hibbant húgodnak is megmutattad, csak a vicc kedvéért. *Morgolódik, fortyog a dühtől, miközben beszél.*
- A mágusaid tettek talán valamit? Gondolom nem, ezért jöttél most kétségbeesetten mégis hozzám. Marha jó ötlet lehetett, de tudod mit? Nem érdekel! Csak egy kérdésre válaszolj nekem! Ha olyannyira fontos volt neked az „üzletünk”, mikor fog legalább egyetlenegyszer eszedbe jutni, hogy engem is beavass az eszement ötleteidbe? Kurva nehéz úgy megvédeni téged bármitől, ha eltűnsz, és azt sem tudom, hogy épp mibe keveredtél. *Észre sem veszi, hogy már nem sértegeti Mait, hanem arról beszél, hogy jelen helyzetben mennyire nem tud rá vigyázni.*
3153. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-22 19:19:02
Üzenet elküldve: 2026-02-22 19:19:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*A puha keze elől elhúzódik az arc, mi belé is fagyasztja a levegővel együtt a szót is. Arcára rákövül a döbbenet, majd csaupán résnyire nyitott ajkakra futja, de abból hang nem tör elő, viszont gyomra azon nyomban görcsbe rándul a kérdések hallatán. Hitetlenkedne, ha nem volna igaza a másiknak… Minden, amit megígértek egymásnak, csak rajta múlt, hogy nem teljesült. Ámbár bántotta őt a városőr, Mai sem tett vele egyebet… ha nem is tettekkel, de annak bizalmával játszadozott és most is azért áll itt, hogy bevallja, hogy mitől sáros nyakig. Ajkába harap, majd félrepillant, mintha az ajtófélfán lévő apró repedésben meglehetne találni a megnyugvást. De az nincs ott, nem is lesz sehol. *
- Grael, ne legyél… *elharapja a mondatot, majd felsóhajt. Mégis mit mondhatna? Megingatja a fejét, majd újra a másik felé nyúl. Képtelen nem érinteni, mindannak dacára, ahogy beszél vele. Biztos benne, hogy a sérelmei miatt vette magára ezt a fajta szegecses páncélt és szörnyű, de megérti. Hogy miféle ösztön kapcsol be, nem olyasmi, amin gondolkodni képes jelenleg, de nyugtatni akar, biztosítékot adni. Csakhogy pont azért jött, hogy mégtovább rontson a helyzeten. *
- Nem, szó sem volt ilyesmiről, nem csuktak le, de… igen, ismét belekeveredtem valamibe, de nem a segítségedért jöttem.
*Ahogy beengedi a lakásba, ő minden átgondoltságot mellőzve lép Grael után. A konyhában leveti kabátját, pedig csekély ideig tervez maradni. Amaz láthatja, hogy ha nem is a múltbéli kellemes kis ajándéka feszül az anyag alatt, ettől még nem kevésbé kihívó az öltözéke, noha egy efféle beszélgetéshez talán nem ildomos megmutatni, hogy ki is kíván elsétálni az életből, amit még nem is olyan régen valami beteges módon a másikkal képzelt el. Szép páros.*
- Talán jobb is, ha már előre gyűlölsz. *Elmosolyodik, természetesen a jókedv írmagja is hiányzik belőle, sokkalta fájdalmasabb mégis, mintha elerednének a könnyei.*
- Én… *A barnákat keresi, s ahogy beléjük marhat, máris képtelen kimondani, hogy mit szeretne. Ehelyett korrigál, hogy még inkább nehezen kerülhessen ki ebből az egészből.*
- Én a Mágustoronyba mentem, mert tudomásom van a fegyverről, amit keresnek az orkok. És a város. És… talán mindenki. Nem terhelhettelek vele, mert amíg nem tudtam meg, hogy mi ez, nem bízhattam rád egy efféle titkot. Nem azért, mert nem bíztam benned, hanem mert kötelességed lett volna jelenteni. *Szinte szóba sem jöhet, hogy egy „egyszerű” városőrhöz nem jut el egy ilyen információ, de talán minden létező józansága elillant, ahogy megremegett alatta a föld a másik szavaitól.*
- Kérlek ne beszélj így velem emiatt, nem tehettem másként, ez nem… nem a… nem a szokásos… nem téged akartalak bántani. Kérlek… *Újra közel lép, s annak kezéért nyúl. Hiányzik a szorítása, miközben most Pashthra kék szemei figyelik valahonnan csalódottan. Ha tudná szemen köpné magát, így csak a saját irányába érzett undor gyűlik gombóccá a torkában.* - Tudom, hogy egybevág a kirohanásommal, de… ettől független az egész. Minden, ami történt.
*Behunyja a szemét, majd hátat fordít, kedve volna üvölteni, hogy a megfontolt igazgatónő hová veszett belőle. Hová tűnik minden, mikor Grael közelében van? Mintha csak mágia lenne, hogy szőkéket megszégyenítő ostobaként tetszeleg.*
*A puha keze elől elhúzódik az arc, mi belé is fagyasztja a levegővel együtt a szót is. Arcára rákövül a döbbenet, majd csaupán résnyire nyitott ajkakra futja, de abból hang nem tör elő, viszont gyomra azon nyomban görcsbe rándul a kérdések hallatán. Hitetlenkedne, ha nem volna igaza a másiknak… Minden, amit megígértek egymásnak, csak rajta múlt, hogy nem teljesült. Ámbár bántotta őt a városőr, Mai sem tett vele egyebet… ha nem is tettekkel, de annak bizalmával játszadozott és most is azért áll itt, hogy bevallja, hogy mitől sáros nyakig. Ajkába harap, majd félrepillant, mintha az ajtófélfán lévő apró repedésben meglehetne találni a megnyugvást. De az nincs ott, nem is lesz sehol. *
- Grael, ne legyél… *elharapja a mondatot, majd felsóhajt. Mégis mit mondhatna? Megingatja a fejét, majd újra a másik felé nyúl. Képtelen nem érinteni, mindannak dacára, ahogy beszél vele. Biztos benne, hogy a sérelmei miatt vette magára ezt a fajta szegecses páncélt és szörnyű, de megérti. Hogy miféle ösztön kapcsol be, nem olyasmi, amin gondolkodni képes jelenleg, de nyugtatni akar, biztosítékot adni. Csakhogy pont azért jött, hogy mégtovább rontson a helyzeten. *
- Nem, szó sem volt ilyesmiről, nem csuktak le, de… igen, ismét belekeveredtem valamibe, de nem a segítségedért jöttem.
*Ahogy beengedi a lakásba, ő minden átgondoltságot mellőzve lép Grael után. A konyhában leveti kabátját, pedig csekély ideig tervez maradni. Amaz láthatja, hogy ha nem is a múltbéli kellemes kis ajándéka feszül az anyag alatt, ettől még nem kevésbé kihívó az öltözéke, noha egy efféle beszélgetéshez talán nem ildomos megmutatni, hogy ki is kíván elsétálni az életből, amit még nem is olyan régen valami beteges módon a másikkal képzelt el. Szép páros.*
- Talán jobb is, ha már előre gyűlölsz. *Elmosolyodik, természetesen a jókedv írmagja is hiányzik belőle, sokkalta fájdalmasabb mégis, mintha elerednének a könnyei.*
- Én… *A barnákat keresi, s ahogy beléjük marhat, máris képtelen kimondani, hogy mit szeretne. Ehelyett korrigál, hogy még inkább nehezen kerülhessen ki ebből az egészből.*
- Én a Mágustoronyba mentem, mert tudomásom van a fegyverről, amit keresnek az orkok. És a város. És… talán mindenki. Nem terhelhettelek vele, mert amíg nem tudtam meg, hogy mi ez, nem bízhattam rád egy efféle titkot. Nem azért, mert nem bíztam benned, hanem mert kötelességed lett volna jelenteni. *Szinte szóba sem jöhet, hogy egy „egyszerű” városőrhöz nem jut el egy ilyen információ, de talán minden létező józansága elillant, ahogy megremegett alatta a föld a másik szavaitól.*
- Kérlek ne beszélj így velem emiatt, nem tehettem másként, ez nem… nem a… nem a szokásos… nem téged akartalak bántani. Kérlek… *Újra közel lép, s annak kezéért nyúl. Hiányzik a szorítása, miközben most Pashthra kék szemei figyelik valahonnan csalódottan. Ha tudná szemen köpné magát, így csak a saját irányába érzett undor gyűlik gombóccá a torkában.* - Tudom, hogy egybevág a kirohanásommal, de… ettől független az egész. Minden, ami történt.
*Behunyja a szemét, majd hátat fordít, kedve volna üvölteni, hogy a megfontolt igazgatónő hová veszett belőle. Hová tűnik minden, mikor Grael közelében van? Mintha csak mágia lenne, hogy szőkéket megszégyenítő ostobaként tetszeleg.*
3152. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:46:46
Üzenet elküldve: 2026-02-22 18:46:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 285
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Ahogy meghallja a kopogtatást, egy halk morranás közepette pillant fel a könyvből, melyet a konyhaasztalnál ülve olvasott. Kelletlenül sóhajt egyet, mert semmi kedve vendéget fogadni, habár ez nem újdonság, de mit van mit tenni, feláll és kicsoszog az ajtóhoz, amely hamarosan nyikorogva tárul ki a látogató előtt.
Első reakciója, mikor meglátja a nőt, egy hangos, gúnyos kacaj, mi közben még el is fordul tőle. Aztán visszanéz rá, majd szemérmetlenül, tetőtől-talpig végig is méri magának Mait. Rövid szoknyát, kivillanó dekoltázst vagy valami erősebb sminket keres rajta, bármit, ami legalább egy kicsit felcsigázza, merthogy azok után, hogy megint minden kimondott és kimondatlan eskü ellenére, szó nélkül faképnél hagyta őt a fél-elf, úgy véli, másra nem jó és nem is kell neki, legfeljebb alkalmi kurvának.*
- Miért? *A kérdésre üdvözlés, engedély vagy elutasítás helyett visszakérdezés a válasz. Az apró, gyengéd érintésre most egyáltalán nem vágyik, azonnal elhúzza az arcát, amint megérzi rajta a finom ujjakat.* Üldöznek? Szarban vagy, amiből ki kell menteni? Megint megátkozott valami boszorka? Magadra haragítottad az isteneket? Vagy csak nem kaptál faszt? *Sorolja az ötleteit, találgatva, hogy vajon miért ette ide a fene a lányt.*
- Más miatt úgysem jönnél ide… *Morogja végül, levonva a saját következtetését a helyzetből. Volt egy megállapodásuk. Egy üzlet, melybe nem fér bele, hogy őt sorozatosan kihagyják a fontos döntésekből. Az még hagyján, hogy Mai nem először tűnik el úgy napokra, mint a kámfor, se szó, se beszéd, de akkor sem érezte kötelességének beszámolni neki, hogy mégis hol a búbánatos picsában járt és miért, mikor visszatért. Merthogy tudja, hogy egy ideje már a városban van. Hogyne tudná? Hisz városőrök gyűrűjében kísérték a minap a kaszárnyába. Ami pedig azt jelenti, hogy igenis volna miről tudnia. Sőt, el tudja képzelni, hogy pont azért van most itt a lány, hogy egy ezzel kapcsolatos slamasztikából keressen kiutat nála.*
- Szóval nem csuktak le végül? *Kérdez csupán ennyit, ezzel a másik tudtára adva, hogy tud arról az ominózus ügyről, habár a kimeneteléről fogalma sincs.*
- Gyere, ha akarsz! *Fordul el az ajtótól, tárva nyitva hagyva azt, és elindul vissza a konyha irányába. Nagyon reméli, hogy ha meggondolja magát a cafka, legalább nem hagyja úgy. Az már mindennek a teteje volna, ha még megfagynia is miatta kellene.*
*Ahogy meghallja a kopogtatást, egy halk morranás közepette pillant fel a könyvből, melyet a konyhaasztalnál ülve olvasott. Kelletlenül sóhajt egyet, mert semmi kedve vendéget fogadni, habár ez nem újdonság, de mit van mit tenni, feláll és kicsoszog az ajtóhoz, amely hamarosan nyikorogva tárul ki a látogató előtt.
Első reakciója, mikor meglátja a nőt, egy hangos, gúnyos kacaj, mi közben még el is fordul tőle. Aztán visszanéz rá, majd szemérmetlenül, tetőtől-talpig végig is méri magának Mait. Rövid szoknyát, kivillanó dekoltázst vagy valami erősebb sminket keres rajta, bármit, ami legalább egy kicsit felcsigázza, merthogy azok után, hogy megint minden kimondott és kimondatlan eskü ellenére, szó nélkül faképnél hagyta őt a fél-elf, úgy véli, másra nem jó és nem is kell neki, legfeljebb alkalmi kurvának.*
- Miért? *A kérdésre üdvözlés, engedély vagy elutasítás helyett visszakérdezés a válasz. Az apró, gyengéd érintésre most egyáltalán nem vágyik, azonnal elhúzza az arcát, amint megérzi rajta a finom ujjakat.* Üldöznek? Szarban vagy, amiből ki kell menteni? Megint megátkozott valami boszorka? Magadra haragítottad az isteneket? Vagy csak nem kaptál faszt? *Sorolja az ötleteit, találgatva, hogy vajon miért ette ide a fene a lányt.*
- Más miatt úgysem jönnél ide… *Morogja végül, levonva a saját következtetését a helyzetből. Volt egy megállapodásuk. Egy üzlet, melybe nem fér bele, hogy őt sorozatosan kihagyják a fontos döntésekből. Az még hagyján, hogy Mai nem először tűnik el úgy napokra, mint a kámfor, se szó, se beszéd, de akkor sem érezte kötelességének beszámolni neki, hogy mégis hol a búbánatos picsában járt és miért, mikor visszatért. Merthogy tudja, hogy egy ideje már a városban van. Hogyne tudná? Hisz városőrök gyűrűjében kísérték a minap a kaszárnyába. Ami pedig azt jelenti, hogy igenis volna miről tudnia. Sőt, el tudja képzelni, hogy pont azért van most itt a lány, hogy egy ezzel kapcsolatos slamasztikából keressen kiutat nála.*
- Szóval nem csuktak le végül? *Kérdez csupán ennyit, ezzel a másik tudtára adva, hogy tud arról az ominózus ügyről, habár a kimeneteléről fogalma sincs.*
- Gyere, ha akarsz! *Fordul el az ajtótól, tárva nyitva hagyva azt, és elindul vissza a konyha irányába. Nagyon reméli, hogy ha meggondolja magát a cafka, legalább nem hagyja úgy. Az már mindennek a teteje volna, ha még megfagynia is miatta kellene.*
3151. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-02-22 17:07:19
Üzenet elküldve: 2026-02-22 17:07:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//A tett követi az árnyékát//
*Jéghideg a víz, ahogy arcának bőrét éri. Már-már fuldokolni kezd, ahogy nem hajol vissza a mosdótálból, kedve volna beleordítani minden frusztrációját a nedvességbe. Zihálva egyenesedik fel végül és nézi magát a tükörben. A szép arcot, a tökéletes ívű szemöldököt, az igéző jegeskék íriszeket most randábbnak látja bármelyik mesebeli boszorkányénál. Csalfa, aljas, szerződésszegő. Hiteltelen. Hazug. „Ostoba picsa”. Néhány szaggatott hirtelen-mély légvétellel fojtja vissza a majd' megeredő könnyeit, majd végül kihúzza magát, s eltüntetve minden kínt a tekintetéből elmosolyodik, s egy határozott fésülő mozdulattal rendezi nedves tincseit, mi hullámosan omlik vállára. Nem fog összeomlani, nem fog retteni. Három ork halálába segített bele néhány igével, nem egy férfi fogja megrettenteni. Nem olyan gyenge már, hogy csak úgy eltiporják. De a szíve mégis jelez, veszettül ver, mintha nem lenne kiegyezve azzal, amit mondani készül. Feldereng előtte a régen látott arc. A barna szemek, a ritkán rávillanó sármos mosoly, az erős kar, ami úgy tudja szorítani, mintha az élete múlna rajta. Veszekszik benne a jó és rossz. Amit adott, azzal, amit elvett tőle Grael.
Nincs emléke a rövid sétáról, ahogy annak háza elé ér. Cseppet sem üres a feje, feszítik a gondolatok, de hogy ki jött vele szembe, meg nem tudná mondani. Most nem áll meg a keze. Határozottan kopogtat. Túl kíván esni ezen az egészen és a hóhajúba menekülni vissza. Annak kék szemei mindig melegebben csillannak, mégis szinte érzi Grael illatát, ami már most visszavenné az irányítást felette. Ostoba szív, túl nagy. Túl sokan férnek bele, de ami nem táplálja, azt ki kell onnan irtani. Felsejlik, ahogy amaz ott volt az átka idején. Az óvás, az ölelés. Beleszédül az eltelt időbe, míg ki nem nyílik az ajtó és meglátja a férfit. Megbabonázva tekint fel rá, s kiszáradt torkát nedvesíti be egy alig észrevehető nyeléssel. A szó, amit kimondott neki, ami után úgy menekült el, mintha izzó vassal fenyegetnék, most értelmet nyer. A mellkasában fokozódik az ütem. Bármily vérmágia lesújthatna rá, csak ne kelljen beszélnie. Bármely rémálom hatalmába keríthetné, csak ne kelljen elmondania azt, amiért jött. Határozott próbál maradni, mégis az ajkakon állapodnak meg a kékek. Tétova lépés, hogy megízlelje, de elhal a mozdulat. Csupán ujjaival simít végig annak arcán, majd mély levegőt vesz, s kifújja, csak aztán nyílik szóra dús ajka.*
- Grael! Be… bemehetek?
*Jéghideg a víz, ahogy arcának bőrét éri. Már-már fuldokolni kezd, ahogy nem hajol vissza a mosdótálból, kedve volna beleordítani minden frusztrációját a nedvességbe. Zihálva egyenesedik fel végül és nézi magát a tükörben. A szép arcot, a tökéletes ívű szemöldököt, az igéző jegeskék íriszeket most randábbnak látja bármelyik mesebeli boszorkányénál. Csalfa, aljas, szerződésszegő. Hiteltelen. Hazug. „Ostoba picsa”. Néhány szaggatott hirtelen-mély légvétellel fojtja vissza a majd' megeredő könnyeit, majd végül kihúzza magát, s eltüntetve minden kínt a tekintetéből elmosolyodik, s egy határozott fésülő mozdulattal rendezi nedves tincseit, mi hullámosan omlik vállára. Nem fog összeomlani, nem fog retteni. Három ork halálába segített bele néhány igével, nem egy férfi fogja megrettenteni. Nem olyan gyenge már, hogy csak úgy eltiporják. De a szíve mégis jelez, veszettül ver, mintha nem lenne kiegyezve azzal, amit mondani készül. Feldereng előtte a régen látott arc. A barna szemek, a ritkán rávillanó sármos mosoly, az erős kar, ami úgy tudja szorítani, mintha az élete múlna rajta. Veszekszik benne a jó és rossz. Amit adott, azzal, amit elvett tőle Grael.
Nincs emléke a rövid sétáról, ahogy annak háza elé ér. Cseppet sem üres a feje, feszítik a gondolatok, de hogy ki jött vele szembe, meg nem tudná mondani. Most nem áll meg a keze. Határozottan kopogtat. Túl kíván esni ezen az egészen és a hóhajúba menekülni vissza. Annak kék szemei mindig melegebben csillannak, mégis szinte érzi Grael illatát, ami már most visszavenné az irányítást felette. Ostoba szív, túl nagy. Túl sokan férnek bele, de ami nem táplálja, azt ki kell onnan irtani. Felsejlik, ahogy amaz ott volt az átka idején. Az óvás, az ölelés. Beleszédül az eltelt időbe, míg ki nem nyílik az ajtó és meglátja a férfit. Megbabonázva tekint fel rá, s kiszáradt torkát nedvesíti be egy alig észrevehető nyeléssel. A szó, amit kimondott neki, ami után úgy menekült el, mintha izzó vassal fenyegetnék, most értelmet nyer. A mellkasában fokozódik az ütem. Bármily vérmágia lesújthatna rá, csak ne kelljen beszélnie. Bármely rémálom hatalmába keríthetné, csak ne kelljen elmondania azt, amiért jött. Határozott próbál maradni, mégis az ajkakon állapodnak meg a kékek. Tétova lépés, hogy megízlelje, de elhal a mozdulat. Csupán ujjaival simít végig annak arcán, majd mély levegőt vesz, s kifújja, csak aztán nyílik szóra dús ajka.*
- Grael! Be… bemehetek?
3150. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-27 18:23:03
Üzenet elküldve: 2026-01-27 18:23:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Furcsállja, hogy Merlanát meglepi a hozzáállása a házastársi hűséghez. Persze a lány nem a kalmárok és nemesek világából jött, hogy tudja: a házasság számukra elsősorban jogi ügylet, és így a szeretők tartása egyáltalán nem ritka. Igaz, nem is olyasmi, amit nyíltan vállalna fel a többség. Orthus is bizonyosan diszkrét lesz és diszkréciót fog elvárni efféle dolgokban.
Miután magára öltötte ruháját, és gondosan ügyel rá, hogy a külseje egyáltalán ne tűnjön ziláltnak, kilép Merlana szobájának ajtaján és hasonló szívélyességgel búcsúzik tőle.*
- Számomra a megtiszteltetés, művésznő. És külön öröm látni, hogy ilyen jó gondját viseli a panziómnak.
*teszi hozzá, hadd épüljön Merlana renoméja a szolganép előtt.
Végül kilép a panzió ajtaján, megvárja, amíg elé hozzák Luxiust, nyeregbe száll és útjára indul.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Furcsállja, hogy Merlanát meglepi a hozzáállása a házastársi hűséghez. Persze a lány nem a kalmárok és nemesek világából jött, hogy tudja: a házasság számukra elsősorban jogi ügylet, és így a szeretők tartása egyáltalán nem ritka. Igaz, nem is olyasmi, amit nyíltan vállalna fel a többség. Orthus is bizonyosan diszkrét lesz és diszkréciót fog elvárni efféle dolgokban.
Miután magára öltötte ruháját, és gondosan ügyel rá, hogy a külseje egyáltalán ne tűnjön ziláltnak, kilép Merlana szobájának ajtaján és hasonló szívélyességgel búcsúzik tőle.*
- Számomra a megtiszteltetés, művésznő. És külön öröm látni, hogy ilyen jó gondját viseli a panziómnak.
*teszi hozzá, hadd épüljön Merlana renoméja a szolganép előtt.
Végül kilép a panzió ajtaján, megvárja, amíg elé hozzák Luxiust, nyeregbe száll és útjára indul.*
3149. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:23:11
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:23:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Úgy látszik, lassan sikerül megtalálniuk a közös nevezőt Orthusszal. Szavira, mi egyfajta egyezségnek hangzik, Merlana határozottan bólint, elfogadva azt a megállapodást, hogy ha nem adnak rá okot, nem fognak egymás ellen fordulni. Talán ő maga az, aki leginkább kételkedik abban, hogy képes lesz tartani magát mindehhez, de egyelőre úgy érzi, így kell tennie, ez a helyes döntés.
Hogy melyik a jó út, azzal vitatkozhatna, ám most csak bölcsen hallgat, hisz bármennyire is zavarja, egy valami még egészen biztosan a kalmár mellett áll: a kor és a tapasztalat, amiből a lány továbbra is híján van, hiába ért el rövid idő alatt egészen nagy sikereket az életében.*
- Azt hiszem, ezt megígérhetem. *Válaszolja végül, hisz az, mit Orthus a törlesztés módjaként megnevez, egyáltalán nincs ellenére. Sőt, ami a nemes lehetősége, az övé is, a kapcsolatok, melyeket elhoz neki, számára is jövedelmezők lehetnek, az információról pedig már régóta jól tudja, mennyit ér. Mindez mindkettőjüknek jó.
Sikerült hát megnyugodnia, vagyis Orthusnak megnyugtatnia őt, de azért még visszabújik hozzá, hogy egy kicsit még játszadozzon a férfi érzéseivel, aki minderre meglepően őszintén reagál. Merlana meglepetten fel is kuncog.*
- Nos, Morthimer úr! Be kell vallanom, hogy erre a válaszra nem számítottam, de igazán kedvemre való. *Mosolyodik el, majd az ezt követő kérésre fel is pattan, hogy a szépen összehajtogatott ruhákba visszaöltöztesse a kalmárt. Végül ő is magára ölti a csinos, vörös ruháját és cipellőit, hogy amennyiben Orthus valóban távozni szeretne, le tudja kísérni őt a bejárathoz. Ha így történik, akkor az ajtóban el is búcsúzik tőle, de persze diszkréten, hisz ott már újra bárki hallhatja őket.*
- Köszönöm, hogy újra megtisztelt a látogatásával, Morthimer úr! Várom máskor is szeretettel, ha a segítségére lehetek. Kellemes napot kívánok! *Ha vendége távozik, akkor ő visszamegy a házba, hogy magára öltsön egy fokkal szolidabb öltözéket, és folytassa napi teendőit.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Úgy látszik, lassan sikerül megtalálniuk a közös nevezőt Orthusszal. Szavira, mi egyfajta egyezségnek hangzik, Merlana határozottan bólint, elfogadva azt a megállapodást, hogy ha nem adnak rá okot, nem fognak egymás ellen fordulni. Talán ő maga az, aki leginkább kételkedik abban, hogy képes lesz tartani magát mindehhez, de egyelőre úgy érzi, így kell tennie, ez a helyes döntés.
Hogy melyik a jó út, azzal vitatkozhatna, ám most csak bölcsen hallgat, hisz bármennyire is zavarja, egy valami még egészen biztosan a kalmár mellett áll: a kor és a tapasztalat, amiből a lány továbbra is híján van, hiába ért el rövid idő alatt egészen nagy sikereket az életében.*
- Azt hiszem, ezt megígérhetem. *Válaszolja végül, hisz az, mit Orthus a törlesztés módjaként megnevez, egyáltalán nincs ellenére. Sőt, ami a nemes lehetősége, az övé is, a kapcsolatok, melyeket elhoz neki, számára is jövedelmezők lehetnek, az információról pedig már régóta jól tudja, mennyit ér. Mindez mindkettőjüknek jó.
Sikerült hát megnyugodnia, vagyis Orthusnak megnyugtatnia őt, de azért még visszabújik hozzá, hogy egy kicsit még játszadozzon a férfi érzéseivel, aki minderre meglepően őszintén reagál. Merlana meglepetten fel is kuncog.*
- Nos, Morthimer úr! Be kell vallanom, hogy erre a válaszra nem számítottam, de igazán kedvemre való. *Mosolyodik el, majd az ezt követő kérésre fel is pattan, hogy a szépen összehajtogatott ruhákba visszaöltöztesse a kalmárt. Végül ő is magára ölti a csinos, vörös ruháját és cipellőit, hogy amennyiben Orthus valóban távozni szeretne, le tudja kísérni őt a bejárathoz. Ha így történik, akkor az ajtóban el is búcsúzik tőle, de persze diszkréten, hisz ott már újra bárki hallhatja őket.*
- Köszönöm, hogy újra megtisztelt a látogatásával, Morthimer úr! Várom máskor is szeretettel, ha a segítségére lehetek. Kellemes napot kívánok! *Ha vendége távozik, akkor ő visszamegy a házba, hogy magára öltsön egy fokkal szolidabb öltözéket, és folytassa napi teendőit.*
3148. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-26 22:59:28
Üzenet elküldve: 2026-01-26 22:59:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
* Amíg a lány nyelve megered, addig a törpéé egyre jobban fáj, hiszen szó szerint bele kell harapnia, nehogy megint okoskodni kezdjen. Pedig tudna ám! Legszívesebben belekötne minden mondatba, szóba, hangba. Szereti az olyan beszélgetéseket, ahol sikerül feldühítenie a másikat. Mert indulatból sokszor olyan dolgokat is kimondanak, amit különben takargatnának. De most kivételt tesz, hisz a szavát adta, hogy nem szól közbe. Ha már a szava sem fog semmit érni, mije marad? Így hát szótlanul ballag a lány mellett, mígnem az rájön, hogy talán mégsem hazafelé tart. Erre Wertus ábrázata már teljesen eltorzul a fájdalomtól, akkorát kell a nyelvébe harapnia. De a kérdésre csak válaszolhat szószegés nélkül is? Így végül csak megszólal.*
- A törpék?
* Felnevet, arra a kelekótya törpére gondol akivel a minap találkozott.*
- Hát a törpék azok megisznak mindent, ami kellően árt, hogy eszüket vesszék, de annyira mégsem, hogy bele is haljanak. Öő, többnyire, mármint többnyire túlélik…
* Ekkor jobb kezével megvakarja a feje búbját.*
- Csakhogy én megvetem az ilyesmit, nem szeretem a részegeskedést. De szívesen beülök veled bármelyik kocsmába!
* Ekkor gyorsan elharapja a mondat végét, mert nehogy már úgy nézzen ki, hogy a kelleténél jobban örül a lány társaságának. Ezt nem vallaná be, még ha az egyenként tépkedné is ki a szakállát, akkor sem.*
- Különben azt tudod miért olyan részeges nép a törpe? Ha akarod elmondom, nem hosszú történet.
//A törpe legyen velünk//
* Amíg a lány nyelve megered, addig a törpéé egyre jobban fáj, hiszen szó szerint bele kell harapnia, nehogy megint okoskodni kezdjen. Pedig tudna ám! Legszívesebben belekötne minden mondatba, szóba, hangba. Szereti az olyan beszélgetéseket, ahol sikerül feldühítenie a másikat. Mert indulatból sokszor olyan dolgokat is kimondanak, amit különben takargatnának. De most kivételt tesz, hisz a szavát adta, hogy nem szól közbe. Ha már a szava sem fog semmit érni, mije marad? Így hát szótlanul ballag a lány mellett, mígnem az rájön, hogy talán mégsem hazafelé tart. Erre Wertus ábrázata már teljesen eltorzul a fájdalomtól, akkorát kell a nyelvébe harapnia. De a kérdésre csak válaszolhat szószegés nélkül is? Így végül csak megszólal.*
- A törpék?
* Felnevet, arra a kelekótya törpére gondol akivel a minap találkozott.*
- Hát a törpék azok megisznak mindent, ami kellően árt, hogy eszüket vesszék, de annyira mégsem, hogy bele is haljanak. Öő, többnyire, mármint többnyire túlélik…
* Ekkor jobb kezével megvakarja a feje búbját.*
- Csakhogy én megvetem az ilyesmit, nem szeretem a részegeskedést. De szívesen beülök veled bármelyik kocsmába!
* Ekkor gyorsan elharapja a mondat végét, mert nehogy már úgy nézzen ki, hogy a kelleténél jobban örül a lány társaságának. Ezt nem vallaná be, még ha az egyenként tépkedné is ki a szakállát, akkor sem.*
- Különben azt tudod miért olyan részeges nép a törpe? Ha akarod elmondom, nem hosszú történet.
3147. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-26 17:19:00
Üzenet elküldve: 2026-01-26 17:19:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1159
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A törpe legyen velünk//
*Valahol Romváros és a Polgárnegyed határán toporoghatnak, amikor is a beszélgetésük olyan fordulatot vesz, minek köszönhetően, mintha már ketten veszítették volna el a helyes irányt. Ami őt illeti, mondjuk pont fordítva történik, mert mostanra már pontosan tudja, merre járnak, de nem örül meg eme felfedezésnek, mert mi különleges van abban, hogy tudja, merre lakik? Mindenki tudja. Azt nem lehet elfelejteni, hogy hol van az otthonod. Mi sem természetesebb…*
- Én egy harmadik vagyok. Olyan, aki egyáltalán nem elégedett, de az életének legnagyobb ellensége saját maga. A viharokat is saját magamnak csinálom, mert a nyugalom megőrjít, a káosz viszont bár muris egy dolog, mert az úgy nyugtat meg, hogy az mégis jó, csak miután véget ér, szörnyű dolgok maradnak utána. Hümm… *Ahogy végig gondolja, mit is mondott, rájön, hogy értelme talán nem sok volt, és még az is lehet, hogy nem is igaz, így végül csak vállat ránt, és lépked tovább, már ha Wertus vele tart. Kérdését már séta közben teszi fel, ami úgy tűnik, a törpét is egészen érdeklődővé varázsolta.*
- Jó, akkor mégse haza menjünk, hanem a Pegazusba. Ihatunk is közben valamit, de ha megint felidegesítesz, esküszöm, hogy felgyújtom a szakállad! ~Is…~ *Játékos vigyor jelenik meg az arcán, majd eltekint az egyik irányba, s kisvártatva arra is mutat.*
- Arra van az otthonom. Már emlékszem, de akkor nem arra megyünk, hanem erre. Mondd, mit isznak a törpék? *Kezeit a tarkójára téve sétálgat tovább, mintha csak folytatná a délutáni, semmittevős mászkálósdit, csak épp társa is akadt hozzá.*
//A törpe legyen velünk//
*Valahol Romváros és a Polgárnegyed határán toporoghatnak, amikor is a beszélgetésük olyan fordulatot vesz, minek köszönhetően, mintha már ketten veszítették volna el a helyes irányt. Ami őt illeti, mondjuk pont fordítva történik, mert mostanra már pontosan tudja, merre járnak, de nem örül meg eme felfedezésnek, mert mi különleges van abban, hogy tudja, merre lakik? Mindenki tudja. Azt nem lehet elfelejteni, hogy hol van az otthonod. Mi sem természetesebb…*
- Én egy harmadik vagyok. Olyan, aki egyáltalán nem elégedett, de az életének legnagyobb ellensége saját maga. A viharokat is saját magamnak csinálom, mert a nyugalom megőrjít, a káosz viszont bár muris egy dolog, mert az úgy nyugtat meg, hogy az mégis jó, csak miután véget ér, szörnyű dolgok maradnak utána. Hümm… *Ahogy végig gondolja, mit is mondott, rájön, hogy értelme talán nem sok volt, és még az is lehet, hogy nem is igaz, így végül csak vállat ránt, és lépked tovább, már ha Wertus vele tart. Kérdését már séta közben teszi fel, ami úgy tűnik, a törpét is egészen érdeklődővé varázsolta.*
- Jó, akkor mégse haza menjünk, hanem a Pegazusba. Ihatunk is közben valamit, de ha megint felidegesítesz, esküszöm, hogy felgyújtom a szakállad! ~Is…~ *Játékos vigyor jelenik meg az arcán, majd eltekint az egyik irányba, s kisvártatva arra is mutat.*
- Arra van az otthonom. Már emlékszem, de akkor nem arra megyünk, hanem erre. Mondd, mit isznak a törpék? *Kezeit a tarkójára téve sétálgat tovább, mintha csak folytatná a délutáni, semmittevős mászkálósdit, csak épp társa is akadt hozzá.*
3146. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 19:43:15
Üzenet elküldve: 2026-01-25 19:43:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
* Vanrei egyre kevésbé önmaga. Máskor nem bízna idegenben. Sőt, lehet még meg sem szólítaná azt, akit nem ismer. Azonban, ez a fejbe kólintás valahogy kizökkentette és valami olyasmi is kezd benne épülni, ami korábban nem. Bizalom.
Az út közben ő is megtud pár dolgot a másikról. Például a nevét. Ha nem is az igazi neve az amit tud, de már azt tudja, hogy hogyan is szólítsa az elf lányt. *
- Te mit vettél fel legutoljára az utadon? * Kérdezi nyíltan meg Vanrei. Hangjában nyoma sincs a diszkréció csírájának sem. Lehet ennek a fogalomnak sincsen a birtokában. Pont ahogy a szeretet sem tudta korábban értelmezni. Egyre inkább érzi mélységi, hogy az elf teljesen más világ szülöttje, ahol ezeknek a szavaknak vannak tartalmi hátterei. *
- Mindig kellhet ennél több. * Mondja mosolyogva a sötételf. *
- Azonban tény. Most ez is sokkal több, mint tegnap, vagy tegnapelőtt kijutott nekem. * Mondja végül, és gondolatban máris azon gondolkodik, hogy mit is enne szívesen. *
- Ha lehet ott kapni sült csirkét és mézsört, akkor mindenképpen tetszeni fog a hely. * Mereng el a koromszínű. *
- Ha pedig nem sértelek meg, akkor szeretnélek meghívni, egy ebédre, vagy vacsorára! Attól függően, hogy mikor végeznek a sebemmel. * Hívja meg Hena-t. Nem le kötelezni szeretné, inkább tovább maga mellett tudni és megismerni jobban. Ha pedig revansot akar venni, nem árt, ha talál olyat maga mellé, aki nem fél harcolni. Hena nem feltétlenül egy harcosnak tűnő valaki. De sosem lehet tudni, hogy mennyire is jártas benne, vagy hogy ismer-e olyan valakit, aki jól tud vívni. *
- Hát, a pofonok is jelzés értékűek. Ilyenkor, azért észre szoktam venni, hogy valami nem igazán a jó irányba halad. * Mondja a sötételf. *
- Bár, volt már olyan is, hogy pont ez jelezte a jó irányt. * Folytatja, de már egy széles vigyorral az arcán. Persze nem folytatja még tovább. Hiszen fogalma sincs arról, hogy a másikat mennyire érdeklik az ilyen, inkább kocsmákban mesélt történetek. *
- Igen, ezen a véleményen vagyok. * Erősíti a meg a másikat ebben. *
- De persze, azt is tudom, hogy kevésbé sérülten és talán nem egyedül, jobb esélyem van behajtani az adósságom. * Mondja. *
- Semmi kétségem nincsen afelől, hogy ezt már csak véresen lehet megoldani. Aminek nem szabad kapkodva neki állni. Meg persze, ezt nem is szeretném nagy dobra verni. * Mondja most már inkább elhalkuló hangon. A tömegben bárki felfigyelhet erre a beszélgetésre és talán nem itt kellene egy gyilkosságot megbeszélni. Főleg nem úgy, hogy talán a másik még nem is ölt meg senkit. Ha pedig, az erkölcsi normája nem engedi meg a gyilkolást, akkor hamar fel is adhatja. Lógni meg nem szeretne úgy, mint a szárított fűszernövények a verandán. *
* Vanrei egyre kevésbé önmaga. Máskor nem bízna idegenben. Sőt, lehet még meg sem szólítaná azt, akit nem ismer. Azonban, ez a fejbe kólintás valahogy kizökkentette és valami olyasmi is kezd benne épülni, ami korábban nem. Bizalom.
Az út közben ő is megtud pár dolgot a másikról. Például a nevét. Ha nem is az igazi neve az amit tud, de már azt tudja, hogy hogyan is szólítsa az elf lányt. *
- Te mit vettél fel legutoljára az utadon? * Kérdezi nyíltan meg Vanrei. Hangjában nyoma sincs a diszkréció csírájának sem. Lehet ennek a fogalomnak sincsen a birtokában. Pont ahogy a szeretet sem tudta korábban értelmezni. Egyre inkább érzi mélységi, hogy az elf teljesen más világ szülöttje, ahol ezeknek a szavaknak vannak tartalmi hátterei. *
- Mindig kellhet ennél több. * Mondja mosolyogva a sötételf. *
- Azonban tény. Most ez is sokkal több, mint tegnap, vagy tegnapelőtt kijutott nekem. * Mondja végül, és gondolatban máris azon gondolkodik, hogy mit is enne szívesen. *
- Ha lehet ott kapni sült csirkét és mézsört, akkor mindenképpen tetszeni fog a hely. * Mereng el a koromszínű. *
- Ha pedig nem sértelek meg, akkor szeretnélek meghívni, egy ebédre, vagy vacsorára! Attól függően, hogy mikor végeznek a sebemmel. * Hívja meg Hena-t. Nem le kötelezni szeretné, inkább tovább maga mellett tudni és megismerni jobban. Ha pedig revansot akar venni, nem árt, ha talál olyat maga mellé, aki nem fél harcolni. Hena nem feltétlenül egy harcosnak tűnő valaki. De sosem lehet tudni, hogy mennyire is jártas benne, vagy hogy ismer-e olyan valakit, aki jól tud vívni. *
- Hát, a pofonok is jelzés értékűek. Ilyenkor, azért észre szoktam venni, hogy valami nem igazán a jó irányba halad. * Mondja a sötételf. *
- Bár, volt már olyan is, hogy pont ez jelezte a jó irányt. * Folytatja, de már egy széles vigyorral az arcán. Persze nem folytatja még tovább. Hiszen fogalma sincs arról, hogy a másikat mennyire érdeklik az ilyen, inkább kocsmákban mesélt történetek. *
- Igen, ezen a véleményen vagyok. * Erősíti a meg a másikat ebben. *
- De persze, azt is tudom, hogy kevésbé sérülten és talán nem egyedül, jobb esélyem van behajtani az adósságom. * Mondja. *
- Semmi kétségem nincsen afelől, hogy ezt már csak véresen lehet megoldani. Aminek nem szabad kapkodva neki állni. Meg persze, ezt nem is szeretném nagy dobra verni. * Mondja most már inkább elhalkuló hangon. A tömegben bárki felfigyelhet erre a beszélgetésre és talán nem itt kellene egy gyilkosságot megbeszélni. Főleg nem úgy, hogy talán a másik még nem is ölt meg senkit. Ha pedig, az erkölcsi normája nem engedi meg a gyilkolást, akkor hamar fel is adhatja. Lógni meg nem szeretne úgy, mint a szárított fűszernövények a verandán. *
3145. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 19:37:25
Üzenet elküldve: 2026-01-25 19:37:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
- Eddig se adtam rá okot, hogy ellenem forduljon és eztán se fogok, ezt megígérhetem. És azt is, hogy kegyednek sincs oka tartani tőlem, amíg nem fordul szembe velem.
*feleli, habár valamivel korábban Merlana már kimutatta, hogy mennyire nem lát fenyegetést Orthusban, a férfi pedig nem fog okot adni neki, hogy másképp gondolja, amíg nem feltétlenül szükséges.*
- Nem gátolom a céljai elérésében, csak óva intem, hogy a nagy sietségben ne a rossz úton érje el, amit akar. Én nem tartom fogságban, amíg nem felejti el, hogy tartozása van felém. A tartozás nem rabság, de ki kell egyenlíteni. Biztonságot, műveltséget, jómódot, lehetőségeket kapott tőlem, és a lehetőséget, hogy felemelkedhessen. Erre emlékezzen, és viszonozza, törlessze le lehetőségekben, kapcsolatokban, hírekben.
*nem véletlen, hogy nem tette hozzá azt, hogy az ágyban. Eredeti megállapodásuk szerint sose tekintette Merlana ágyasi szolgálatait a törlesztés részének. Az része volt az árnak, hogy a lány fenntartsa a férfi támogatását akkor is, amikor még nem tudta mivel viszonozni. Persze, változik a kapcsolatuk, így az is, hogy a lánynak egyáltalán kötelessége-e még az ő rendelkezésére állnia. Ez már vitatható.
Végül Merlana visszabújik hozzá és felajánlja, hogy házas emberként is látogassa meg az ágyban. Orthus elmosolyodik. Naiv elképzelés a leányzótól, hogy Orthus házas emberként ne akarná más nők - akár Merlana, akár másvalaki - társaságát élvezni. A házasság érdekből köttetik, inkább jogi ügylet mint kapcsolat. Ha bár ki tudja... egy olyan nővel, mint akivel mostanában házasságot vizionál, még kifejezetten kellemes is lehet.
De ez nem jelenti azt, hogy Orthus fejében egy percig is megfordult volna, hogy ne akarná megkapni Merlanát a jövőben.*
- Kedvesem, én lennék a legjobban meglepődve saját magamon, ha házas emberként már nem kívánnék hasonlóan kellemes órákat tölteni kegyeddel.
*feleli, majd végigsimít a lány hátsóján.
Utána viszont felül és így folytatja.*
- Most azonban ideje indulnom. Legyen oly kedves, hogy segít az öltözködésben!
//A Sub Rosa panzióban//
- Eddig se adtam rá okot, hogy ellenem forduljon és eztán se fogok, ezt megígérhetem. És azt is, hogy kegyednek sincs oka tartani tőlem, amíg nem fordul szembe velem.
*feleli, habár valamivel korábban Merlana már kimutatta, hogy mennyire nem lát fenyegetést Orthusban, a férfi pedig nem fog okot adni neki, hogy másképp gondolja, amíg nem feltétlenül szükséges.*
- Nem gátolom a céljai elérésében, csak óva intem, hogy a nagy sietségben ne a rossz úton érje el, amit akar. Én nem tartom fogságban, amíg nem felejti el, hogy tartozása van felém. A tartozás nem rabság, de ki kell egyenlíteni. Biztonságot, műveltséget, jómódot, lehetőségeket kapott tőlem, és a lehetőséget, hogy felemelkedhessen. Erre emlékezzen, és viszonozza, törlessze le lehetőségekben, kapcsolatokban, hírekben.
*nem véletlen, hogy nem tette hozzá azt, hogy az ágyban. Eredeti megállapodásuk szerint sose tekintette Merlana ágyasi szolgálatait a törlesztés részének. Az része volt az árnak, hogy a lány fenntartsa a férfi támogatását akkor is, amikor még nem tudta mivel viszonozni. Persze, változik a kapcsolatuk, így az is, hogy a lánynak egyáltalán kötelessége-e még az ő rendelkezésére állnia. Ez már vitatható.
Végül Merlana visszabújik hozzá és felajánlja, hogy házas emberként is látogassa meg az ágyban. Orthus elmosolyodik. Naiv elképzelés a leányzótól, hogy Orthus házas emberként ne akarná más nők - akár Merlana, akár másvalaki - társaságát élvezni. A házasság érdekből köttetik, inkább jogi ügylet mint kapcsolat. Ha bár ki tudja... egy olyan nővel, mint akivel mostanában házasságot vizionál, még kifejezetten kellemes is lehet.
De ez nem jelenti azt, hogy Orthus fejében egy percig is megfordult volna, hogy ne akarná megkapni Merlanát a jövőben.*
- Kedvesem, én lennék a legjobban meglepődve saját magamon, ha házas emberként már nem kívánnék hasonlóan kellemes órákat tölteni kegyeddel.
*feleli, majd végigsimít a lány hátsóján.
Utána viszont felül és így folytatja.*
- Most azonban ideje indulnom. Legyen oly kedves, hogy segít az öltözködésben!
3144. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:23:45
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:23:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Valahogy nem is számított arra, hogy Orthus majd megállítja őt abban, hogy megigya az italt. Talán csak reménykedett benne egy hangyányit, hogy így lesz, de csalódni nem csalódik. Egy teszt volt ez csupán, melynek okán mostanra már biztos lehet abban, amit eddig is sejtett. Ha még a szíve alatt növekvő kis életre sem tart igényt a férfi, akkor arra nem is számíthat, hogy ő maga bármennyire is kellene neki. Valahol szomorú, kissé még talán fájdalmas igazság ez, de megkönnyebbülés is. Így neki sem kell mindig, mindenben megfelelni a kalmárnak, kettejük kapcsolata sokkal… könnyedebbé válhat.
Orthus beszélni kezd, Merlana pedig neki háttal ülve, fejét oldalra fordítva, pusztán fél szemmel hátrapillantva rá hallgatja őt. Mielőtt válaszolna, ajkaiba harap, kezeivel szorosan kezd kapaszkodni az ágy szélébe.*
- Megértettem az üzenetet Morthimer úr. Nincs szükség magyarázatra. Ha nem vagyok a felesége sem fog soha egyenrangú partnerként tekinteni rám, még akkor sem, ha a szavai azt sugallják, hogy tart tőlem. Jogosan fél attól, hogy képes lennék Ön ellen fordulni, ha az érdekeim azt kívánnák. Ezt nem is titkolom. Remélem értékeli. Azonban, ha nem ad rá okot, akkor ez nem fog megtörténni. Ha nem kellek Önnek, ahogy ez mostanra már bizonyos, egy valamit adjon meg nekem csupán! Engedjen szabadon! Ha nem leszek a felesége, bárhogy is döntök ez után, azt fogadja el! Természetesen addig, amíg azzal Önnek nem ártok. Nem tartozom hűséggel azok után, hogy elutasított engem, de azzal, hogy ne akarjak rosszat és védjem az érdekeit, azzal igen, de meg kell értenie, hogy nekem a saját érdekeimre is koncentrálnom kell most már, ha azt akarom, hogy az a vízió, amit Ön is pedzeget, valósággá válhasson. *Sóhajt egy nagyot, majd, ha Orthus még továbbra is az ágyon fekszik, akkor visszamászik hozzá, a karjai közé bújik, és mint egy kiscica, szinte dorombolva lehel egy lágy csókot az arcára.*
- Ha pedig a felesége mégsem lesz elég jó az Ön számára, én itt leszek, és nekem az megfelelő elégtétel lesz majd, mikor újra az ágyamban fogadhatom. *Mosolyodik el játékosan, csilingelő hangján fel is kuncog röviden.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Valahogy nem is számított arra, hogy Orthus majd megállítja őt abban, hogy megigya az italt. Talán csak reménykedett benne egy hangyányit, hogy így lesz, de csalódni nem csalódik. Egy teszt volt ez csupán, melynek okán mostanra már biztos lehet abban, amit eddig is sejtett. Ha még a szíve alatt növekvő kis életre sem tart igényt a férfi, akkor arra nem is számíthat, hogy ő maga bármennyire is kellene neki. Valahol szomorú, kissé még talán fájdalmas igazság ez, de megkönnyebbülés is. Így neki sem kell mindig, mindenben megfelelni a kalmárnak, kettejük kapcsolata sokkal… könnyedebbé válhat.
Orthus beszélni kezd, Merlana pedig neki háttal ülve, fejét oldalra fordítva, pusztán fél szemmel hátrapillantva rá hallgatja őt. Mielőtt válaszolna, ajkaiba harap, kezeivel szorosan kezd kapaszkodni az ágy szélébe.*
- Megértettem az üzenetet Morthimer úr. Nincs szükség magyarázatra. Ha nem vagyok a felesége sem fog soha egyenrangú partnerként tekinteni rám, még akkor sem, ha a szavai azt sugallják, hogy tart tőlem. Jogosan fél attól, hogy képes lennék Ön ellen fordulni, ha az érdekeim azt kívánnák. Ezt nem is titkolom. Remélem értékeli. Azonban, ha nem ad rá okot, akkor ez nem fog megtörténni. Ha nem kellek Önnek, ahogy ez mostanra már bizonyos, egy valamit adjon meg nekem csupán! Engedjen szabadon! Ha nem leszek a felesége, bárhogy is döntök ez után, azt fogadja el! Természetesen addig, amíg azzal Önnek nem ártok. Nem tartozom hűséggel azok után, hogy elutasított engem, de azzal, hogy ne akarjak rosszat és védjem az érdekeit, azzal igen, de meg kell értenie, hogy nekem a saját érdekeimre is koncentrálnom kell most már, ha azt akarom, hogy az a vízió, amit Ön is pedzeget, valósággá válhasson. *Sóhajt egy nagyot, majd, ha Orthus még továbbra is az ágyon fekszik, akkor visszamászik hozzá, a karjai közé bújik, és mint egy kiscica, szinte dorombolva lehel egy lágy csókot az arcára.*
- Ha pedig a felesége mégsem lesz elég jó az Ön számára, én itt leszek, és nekem az megfelelő elégtétel lesz majd, mikor újra az ágyamban fogadhatom. *Mosolyodik el játékosan, csilingelő hangján fel is kuncog röviden.*
3143. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 11:23:02
Üzenet elküldve: 2026-01-25 11:23:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 615
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A Sub Rosa panzióban//
*Kellemes kielégültségben hever az ágyon és figyeli, ahogy a meztelen, csapzott Merlana felkel mellőle, hogy megigya a kötelező medicínát, eltörölve együttlétük esetleges következményeit. Szeme se rebben közben, fel se merül benne, hogy megállítsa a folyamatot, dacára annak, amit Merlana elmond.
Mikor aztán Merlana végére ér a mondandójának, Orthus egy ideig nem felel. Ha fényt gyújt a lány elméjében, azzal vérig sérti és le is rombol benne valamit. Így Merlanát könnyen az ellenségévé teheti. Másvalakinek talán nyíltan elmondaná, hogy mi a helyzet. De Merlanának nem tudná ezt olyan módon elmondani, hogy a lány megértse, tudomásul vegye, és még ezután is szövetségese, netán barátja legyen. Nem, a lány nem látja reálisan a saját és Orthus helyzetét. Annak ellenére, hogy mennyi mindent tud róla, tudja mennyire fontos Orthusnak a látszat, mégse érti meg, hogy ő nem illik bele ebbe a látszatba. Máshogy kell terelni, hogy megkapja, amire vágyik, ha nem is Orthustól, de Orthus révén.
A férfi látja, hogy a leányzó előbb-utóbb célba fog érni. Ha azt akarja, hogy ezután is számíthasson a támogatására, szövetségére, információira, akkor neki kell annak lennie, aki segít ebben.
És bármennyire vonzó látvány is Merlana ebben a pillanatban, és bármilyen friss és eleven még a pásztorórájuk emléke, a lány nagyon túlbecsüli azt, hogy mekkora értékkel bír Orthus számára a szépsége és a gyönyör, amit megkap tőle. Maga a lány az, aki fontos Orthusnak: az, akivé mostanra lett és az, akivé még válhat.
Így végül ahelyett, hogy lerombolná Merlana önbecsülését a valósággal, hogy egy más férfiak ágyát pénzért, ajándékokért megjáró nő sose lehet a Morthimer ház úrnője, inkább mást mond.*
- Ebben igaza van, kedvesem. De az én feleségemként nem kapná meg azt, amire valóban vágyik. Nem lenne önálló, csak rajtam keresztül élvezhetné a nemesi rangot, vagyont, csak az én tekintélyem miatt tisztelnék. Ezzel nem érné be, és meglehet, hogy emiatt aztán ellenem fordulna. Házamon belül egy ilyen hatalmú ellenséget nem engedhetek meg magamnak. Kegyednek más módon kell nemessé válnia. Úgy, hogy aztán a maga ura is legyen. És ha akkor még emlékezni fog arra, ki tette lehetővé, hogy erre az útra lépjen, akkor számítani fogok a szövetségére. Egyenrangú partnerként, amilyen a feleségemként sose lehetne.
*feleli. Manipulálja a lányt? Hát persze. Olyanokat mond neki, amiket hallani akar? Naná. De pont ez a lényeg. A valóságra Merlana még mindig nem áll készen. Egyszer talán majd rájön magától is. Remélhetőleg addigra meglesz benne az érettség is, hogy ez ne fordítsa a patrónusa ellen.*
//A Sub Rosa panzióban//
*Kellemes kielégültségben hever az ágyon és figyeli, ahogy a meztelen, csapzott Merlana felkel mellőle, hogy megigya a kötelező medicínát, eltörölve együttlétük esetleges következményeit. Szeme se rebben közben, fel se merül benne, hogy megállítsa a folyamatot, dacára annak, amit Merlana elmond.
Mikor aztán Merlana végére ér a mondandójának, Orthus egy ideig nem felel. Ha fényt gyújt a lány elméjében, azzal vérig sérti és le is rombol benne valamit. Így Merlanát könnyen az ellenségévé teheti. Másvalakinek talán nyíltan elmondaná, hogy mi a helyzet. De Merlanának nem tudná ezt olyan módon elmondani, hogy a lány megértse, tudomásul vegye, és még ezután is szövetségese, netán barátja legyen. Nem, a lány nem látja reálisan a saját és Orthus helyzetét. Annak ellenére, hogy mennyi mindent tud róla, tudja mennyire fontos Orthusnak a látszat, mégse érti meg, hogy ő nem illik bele ebbe a látszatba. Máshogy kell terelni, hogy megkapja, amire vágyik, ha nem is Orthustól, de Orthus révén.
A férfi látja, hogy a leányzó előbb-utóbb célba fog érni. Ha azt akarja, hogy ezután is számíthasson a támogatására, szövetségére, információira, akkor neki kell annak lennie, aki segít ebben.
És bármennyire vonzó látvány is Merlana ebben a pillanatban, és bármilyen friss és eleven még a pásztorórájuk emléke, a lány nagyon túlbecsüli azt, hogy mekkora értékkel bír Orthus számára a szépsége és a gyönyör, amit megkap tőle. Maga a lány az, aki fontos Orthusnak: az, akivé mostanra lett és az, akivé még válhat.
Így végül ahelyett, hogy lerombolná Merlana önbecsülését a valósággal, hogy egy más férfiak ágyát pénzért, ajándékokért megjáró nő sose lehet a Morthimer ház úrnője, inkább mást mond.*
- Ebben igaza van, kedvesem. De az én feleségemként nem kapná meg azt, amire valóban vágyik. Nem lenne önálló, csak rajtam keresztül élvezhetné a nemesi rangot, vagyont, csak az én tekintélyem miatt tisztelnék. Ezzel nem érné be, és meglehet, hogy emiatt aztán ellenem fordulna. Házamon belül egy ilyen hatalmú ellenséget nem engedhetek meg magamnak. Kegyednek más módon kell nemessé válnia. Úgy, hogy aztán a maga ura is legyen. És ha akkor még emlékezni fog arra, ki tette lehetővé, hogy erre az útra lépjen, akkor számítani fogok a szövetségére. Egyenrangú partnerként, amilyen a feleségemként sose lehetne.
*feleli. Manipulálja a lányt? Hát persze. Olyanokat mond neki, amiket hallani akar? Naná. De pont ez a lényeg. A valóságra Merlana még mindig nem áll készen. Egyszer talán majd rájön magától is. Remélhetőleg addigra meglesz benne az érettség is, hogy ez ne fordítsa a patrónusa ellen.*
3142. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 11:21:52
Üzenet elküldve: 2026-01-25 11:21:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Sikerül megtalálniuk a közös nyelvet, ami után persze elkezdődik a kérdezősködés. Maavie hirtelen mindennek tudni akarja az árát. Yvon mint jó kereskedő, kissé máshogy szemléli a dolgokat. Ezzel talán tovább bonyolítja a dolgokat a lány számára, de legalább nem hazudik. A konkrét válaszadás helyett tesz egy kis kitérőt a kereskedelem alappillérei felé. *
– Minden dolog annyit ér, amennyit fizetnek érte. Az emberek szeretnek alkudozni – hát még az aprónépek! Ha látsz valamit a piacon ötven aranyért, sokszor feleannyit se ér csak valójában. Csak meg kell találni a hibáit, és az árus orra alá dörgölni őket. Ehhez persze érteni kell ahhoz, amit venni szeretnél, különben csak kinevetnek. * Magyarázza, majd rátér a lényegre. *
– Az itteni házak nagyjából száz reggelit érnek. De, ha venni akarnék egyet, biztosan lealkudnám az árát arra hivatkozva, hogy átfúj rajta a szél, rágcsálók vannak a padláson vagy, hogy rossz környéken van. Még, ha ezek engem nem is érdekelnek a valóságban. Ha valaki el akarja adni, akkor neki csak a terhére van, tehát szívesen megválik tőle akár olcsóbban is! * Kicsit talán túlságosan is beleloholt az üzleti világ rejtelmeibe, ezt realizálva megköszörüli torkát, és témát vált. Bár ki tudja, talán épp most ültette el a magot Maavie fejében, hogy egy szép nagyon Lanawin leghatalmasabb üzletasszonya váljon belőle. *
– Tényleg. Habár… A városi óriások alig kétszer nagyobbak, mint te vagy én. Nem akkorák, mint egy hegy. * Vallja be, még mielőtt a lány túlságosan beleélni magát. Hegyóriások sajnos (vagy szerencsére?) nem élnek Artheniorban.
Az otthon kérdésére érezhetően hosszabb ideig hallgat el, nem beszél róla olyan lelkesen, mint a kereskedelemről vagy az óriásokról. *
– Hát… Mert már elköltöztem. Talán már el is árverezték. Vagy, ha ott van, biztos hideg és sötét, annyi erővel meg az utcán is alhattunk volna. * Bár reméli, hogy a régi családi házuk nem hideg és poros, hiszen mikor eljött, édesanyja és két lánytestvére még ott lakott. Hacsak nem mentek férjhez az elmúlt másfél évben, és anyjuk nem… Szóval, ha ő még mindig ott lakik, akkor a ház aligha üres. Yvon azonban biztosan nem akar hazamenni.
A kérdés másik felét nem egészen érti. *
– Hm… * Összeráncolja homlokát és tarkóját vakargatja. *
– Nem, a házért csak egyszer kell fizetni. Persze télen fűteni szokás, így a fáért és az ételért is fizetni kell… Mint mindenhol. Kivéve, ha valaki az erdőben él, és vadászik. Nézd csak, az ott már a piactér széle! * Mutat előre. *
* Sikerül megtalálniuk a közös nyelvet, ami után persze elkezdődik a kérdezősködés. Maavie hirtelen mindennek tudni akarja az árát. Yvon mint jó kereskedő, kissé máshogy szemléli a dolgokat. Ezzel talán tovább bonyolítja a dolgokat a lány számára, de legalább nem hazudik. A konkrét válaszadás helyett tesz egy kis kitérőt a kereskedelem alappillérei felé. *
– Minden dolog annyit ér, amennyit fizetnek érte. Az emberek szeretnek alkudozni – hát még az aprónépek! Ha látsz valamit a piacon ötven aranyért, sokszor feleannyit se ér csak valójában. Csak meg kell találni a hibáit, és az árus orra alá dörgölni őket. Ehhez persze érteni kell ahhoz, amit venni szeretnél, különben csak kinevetnek. * Magyarázza, majd rátér a lényegre. *
– Az itteni házak nagyjából száz reggelit érnek. De, ha venni akarnék egyet, biztosan lealkudnám az árát arra hivatkozva, hogy átfúj rajta a szél, rágcsálók vannak a padláson vagy, hogy rossz környéken van. Még, ha ezek engem nem is érdekelnek a valóságban. Ha valaki el akarja adni, akkor neki csak a terhére van, tehát szívesen megválik tőle akár olcsóbban is! * Kicsit talán túlságosan is beleloholt az üzleti világ rejtelmeibe, ezt realizálva megköszörüli torkát, és témát vált. Bár ki tudja, talán épp most ültette el a magot Maavie fejében, hogy egy szép nagyon Lanawin leghatalmasabb üzletasszonya váljon belőle. *
– Tényleg. Habár… A városi óriások alig kétszer nagyobbak, mint te vagy én. Nem akkorák, mint egy hegy. * Vallja be, még mielőtt a lány túlságosan beleélni magát. Hegyóriások sajnos (vagy szerencsére?) nem élnek Artheniorban.
Az otthon kérdésére érezhetően hosszabb ideig hallgat el, nem beszél róla olyan lelkesen, mint a kereskedelemről vagy az óriásokról. *
– Hát… Mert már elköltöztem. Talán már el is árverezték. Vagy, ha ott van, biztos hideg és sötét, annyi erővel meg az utcán is alhattunk volna. * Bár reméli, hogy a régi családi házuk nem hideg és poros, hiszen mikor eljött, édesanyja és két lánytestvére még ott lakott. Hacsak nem mentek férjhez az elmúlt másfél évben, és anyjuk nem… Szóval, ha ő még mindig ott lakik, akkor a ház aligha üres. Yvon azonban biztosan nem akar hazamenni.
A kérdés másik felét nem egészen érti. *
– Hm… * Összeráncolja homlokát és tarkóját vakargatja. *
– Nem, a házért csak egyszer kell fizetni. Persze télen fűteni szokás, így a fáért és az ételért is fizetni kell… Mint mindenhol. Kivéve, ha valaki az erdőben él, és vadászik. Nézd csak, az ott már a piactér széle! * Mutat előre. *
3141. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2026-01-25 10:46:34
Üzenet elküldve: 2026-01-25 10:46:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Ami azt illeti, zseniális ötlet reggeliben számolni a dolgok értékét, mert pontosan ez az, amit Maavie is teljes mértékben a magáénak tud érezni. Tudja, hogy mennyit ér neki egy reggeli (nagyon sokat), és ha ötven reggelibe került Sárkány, hát akkor ő bizony egy vagyont ér.*
- Hű! Akkor ő nagyon értékes lehet. Bár, elhiszem, hisz neki köszönhetően értünk hamar a kikötőből ide, és ezért nem fagytunk meg. *Igen, ebből tényleg számára is érthető és mérhető párhuzamot tud alkotni magának például azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér egy ló, és ezek után bizonyára minden mással is össze tudja majd hasonlítani a reggeliket.*
- Szerintem az vagy, akármit mondasz. *Halkan nevetgél, de csak röviden. Szerinte Yvon tagadni próbálja, hogy kedves volna, de őt nem fogja átverni, nem bizony.
A Polgárnegyed utcáin lépkedve kíváncsian nézelődik. Ezt a helyet teljesen másnak látja, mint a kikötőt. Egészen biztos benne, hogy ezek a házak nagyon értékesek lehetnek.*
- A kikötői házak sokkal csúnyábbak ezeknél. Ezek szépek. Hány reggelit érnek ezek a házak? *Érdeklődik, miközben kékjei látványosan csillannak fel, mikor megtudja, hogy a piacon lehet óriásokat találni. Most már a piacot is látni akarja, de nem említi meg, csak lelkesen hallgatja Yvon meséjét a városról.*
- Tényleg? *Kérdez vissza, mikor a fiú azt is elmondja, hogy ő is errefelé lakott, és igen, rögtön eszébe jut, hogy meg szeretné nézni, pontosan hol, ám ezúttal ő is úgy gondolja, hogy van ennél fontosabb dolguk is. A házak nem szoktak elmenekülni, megkérheti majd Yvont máskor is, hogy mutassa meg neki, de azért egy kérdése mégis csak akad.*
- Miért nem laksz már ott? Oda nem vihettél volna engem? És akkor a szobák árából vehettünk volna még reggeliket. Vagy… itt lakni sokba kerül? *Nyilván nem tudja, hogy a saját házaikért nem szoktak fizetni az emberek, így a végére kissé bele is zavarodott a saját kérdésébe, mert még azt sem érti igazán.*
*Ami azt illeti, zseniális ötlet reggeliben számolni a dolgok értékét, mert pontosan ez az, amit Maavie is teljes mértékben a magáénak tud érezni. Tudja, hogy mennyit ér neki egy reggeli (nagyon sokat), és ha ötven reggelibe került Sárkány, hát akkor ő bizony egy vagyont ér.*
- Hű! Akkor ő nagyon értékes lehet. Bár, elhiszem, hisz neki köszönhetően értünk hamar a kikötőből ide, és ezért nem fagytunk meg. *Igen, ebből tényleg számára is érthető és mérhető párhuzamot tud alkotni magának például azzal kapcsolatban, hogy mennyit ér egy ló, és ezek után bizonyára minden mással is össze tudja majd hasonlítani a reggeliket.*
- Szerintem az vagy, akármit mondasz. *Halkan nevetgél, de csak röviden. Szerinte Yvon tagadni próbálja, hogy kedves volna, de őt nem fogja átverni, nem bizony.
A Polgárnegyed utcáin lépkedve kíváncsian nézelődik. Ezt a helyet teljesen másnak látja, mint a kikötőt. Egészen biztos benne, hogy ezek a házak nagyon értékesek lehetnek.*
- A kikötői házak sokkal csúnyábbak ezeknél. Ezek szépek. Hány reggelit érnek ezek a házak? *Érdeklődik, miközben kékjei látványosan csillannak fel, mikor megtudja, hogy a piacon lehet óriásokat találni. Most már a piacot is látni akarja, de nem említi meg, csak lelkesen hallgatja Yvon meséjét a városról.*
- Tényleg? *Kérdez vissza, mikor a fiú azt is elmondja, hogy ő is errefelé lakott, és igen, rögtön eszébe jut, hogy meg szeretné nézni, pontosan hol, ám ezúttal ő is úgy gondolja, hogy van ennél fontosabb dolguk is. A házak nem szoktak elmenekülni, megkérheti majd Yvont máskor is, hogy mutassa meg neki, de azért egy kérdése mégis csak akad.*
- Miért nem laksz már ott? Oda nem vihettél volna engem? És akkor a szobák árából vehettünk volna még reggeliket. Vagy… itt lakni sokba kerül? *Nyilván nem tudja, hogy a saját házaikért nem szoktak fizetni az emberek, így a végére kissé bele is zavarodott a saját kérdésébe, mert még azt sem érti igazán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3170-3189