Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-17 16:18:33
Üzenet elküldve: 2025-12-17 16:18:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*Az otthonába beengedi a sötét vérűt. Az nyomban nézelődik. Nem bánja mert ez a dolga. A hátsó kertben megköti a szamarat egy fához. Visszamegy, hogy elmagyarázza a dolgot.* - Szeretném a pincébe levinni az élelmet. Ha támadnak az orkok akkor ott kihúznám. *Nem beszél róla többet. Ezt javasolta neki a törpe barátja és megfogadja.* - Megköszönöm ha segít. *Odamegy a pincefeljáró csapóajtóhoz és felnyitja. Egy létra vezet le a pincébe ami olyan kétszer három méter. Egy kisebb asztal van ott lent. Ha leadja neki a sötétvérű az élelmeket és a korsó vizet akkor minden el lesz készítve. Megköszöni a segítséget mert egyedül sok lenne. Ha kap egy adagot azt leveszi a létrán majd feljön érte. Így szép lassan minden a helyére kerül. A háza így felkészült lesz a támadásra. Bezárkózik a pincébe. Itt meglenne vagy két hétig. Tovább nem. Csak ennyi élelme és vize van. De neki ez elég.*
*Az otthonába beengedi a sötét vérűt. Az nyomban nézelődik. Nem bánja mert ez a dolga. A hátsó kertben megköti a szamarat egy fához. Visszamegy, hogy elmagyarázza a dolgot.* - Szeretném a pincébe levinni az élelmet. Ha támadnak az orkok akkor ott kihúznám. *Nem beszél róla többet. Ezt javasolta neki a törpe barátja és megfogadja.* - Megköszönöm ha segít. *Odamegy a pincefeljáró csapóajtóhoz és felnyitja. Egy létra vezet le a pincébe ami olyan kétszer három méter. Egy kisebb asztal van ott lent. Ha leadja neki a sötétvérű az élelmeket és a korsó vizet akkor minden el lesz készítve. Megköszöni a segítséget mert egyedül sok lenne. Ha kap egy adagot azt leveszi a létrán majd feljön érte. Így szép lassan minden a helyére kerül. A háza így felkészült lesz a támadásra. Bezárkózik a pincébe. Itt meglenne vagy két hétig. Tovább nem. Csak ennyi élelme és vize van. De neki ez elég.*
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-17 09:17:09
Üzenet elküldve: 2025-12-17 09:17:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Készülődés //
*Eddig igen jónak ígérkezik ez a munka. A fizetség elfogadható és nem tagadhatja, hogy a veszély, izgalom az ad neki egy pluszt ehhez a küldetéshez. Igaz nem számítanak nyílt konfrontációra az orkokkal, de sosem lehet tudni. Jobb a legrosszabbra felkészülni és akkor nem érheti őket túl sok meglepetés. Azt azért örömmel hallja, hogy mind a termény, mind a ló és kordé az egy helyen van.*
- Ez jó hír. Időt spórol nekünk. *Hangosan megjegyzi ezt az apró örömét, bár ez csak az ő munkáját könnyíti meg valamennyire. Lassan haladnak azért a polgárnegyedben lévő ház felé, ahol az ügyfél lakik. Fesgrar láthatóan sietne a dologgal, ami teljesen érthető, hiszen minden nappal nő az esélye, hogy az orkok feldúlják a szántót vagy épp kifosztják azt a pajtát. Néhány utcán haladnak végig csak mire elérnek addig a bizonyos házig. Kívülről teljesen olyan, mint a többi itt a negyedben. Természetesen bemegy az épületbe. Elég egyszerű és kevésbé bútorozott, ahogy eddig elnézi. A lepakolást úgy néz ki intézi a földműves. Addig ő megnézné azt a pincét. A mutatott szobába megy át, hogy megkeresse a pincelejárót. Mielőtt nagyon kutakodni szeretne, megvárja míg a másik visszaér a szamár megkötéséből.*
- Szeretne itt élelmet elhelyezni, vagy mi lenne a pontos célja? *Kérdezi az embertől, hogy mire számítson ezzel a pincével kapcsolatban. Közben tekintete körbejár az épületben, hogy ha itt kellene megvédenie az ügyfelét, akkor mire számíthat. Sajnos elég elszomorító a helyzet. Ez az épület, de az egész negyedre igaz, hogy a silány anyaghasználat miatt egy ostrom alatt nem sokat tartana. Könnyű, törhető, porlasztható anyagok mindenhol. De sajnos ez van, ebből kell dolgoznia, kihozni a legtöbbet.*
*Eddig igen jónak ígérkezik ez a munka. A fizetség elfogadható és nem tagadhatja, hogy a veszély, izgalom az ad neki egy pluszt ehhez a küldetéshez. Igaz nem számítanak nyílt konfrontációra az orkokkal, de sosem lehet tudni. Jobb a legrosszabbra felkészülni és akkor nem érheti őket túl sok meglepetés. Azt azért örömmel hallja, hogy mind a termény, mind a ló és kordé az egy helyen van.*
- Ez jó hír. Időt spórol nekünk. *Hangosan megjegyzi ezt az apró örömét, bár ez csak az ő munkáját könnyíti meg valamennyire. Lassan haladnak azért a polgárnegyedben lévő ház felé, ahol az ügyfél lakik. Fesgrar láthatóan sietne a dologgal, ami teljesen érthető, hiszen minden nappal nő az esélye, hogy az orkok feldúlják a szántót vagy épp kifosztják azt a pajtát. Néhány utcán haladnak végig csak mire elérnek addig a bizonyos házig. Kívülről teljesen olyan, mint a többi itt a negyedben. Természetesen bemegy az épületbe. Elég egyszerű és kevésbé bútorozott, ahogy eddig elnézi. A lepakolást úgy néz ki intézi a földműves. Addig ő megnézné azt a pincét. A mutatott szobába megy át, hogy megkeresse a pincelejárót. Mielőtt nagyon kutakodni szeretne, megvárja míg a másik visszaér a szamár megkötéséből.*
- Szeretne itt élelmet elhelyezni, vagy mi lenne a pontos célja? *Kérdezi az embertől, hogy mire számítson ezzel a pincével kapcsolatban. Közben tekintete körbejár az épületben, hogy ha itt kellene megvédenie az ügyfelét, akkor mire számíthat. Sajnos elég elszomorító a helyzet. Ez az épület, de az egész negyedre igaz, hogy a silány anyaghasználat miatt egy ostrom alatt nem sokat tartana. Könnyű, törhető, porlasztható anyagok mindenhol. De sajnos ez van, ebből kell dolgoznia, kihozni a legtöbbet.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:25:11
Üzenet elküldve: 2025-12-16 22:25:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Túl sok volt ez számára is. Rengeteg volt az izgalom, a harag, a bánat, az aggodalom és minden más egyvelege. Mindkettőjükből a lehető legrosszabbat hozta ki. Már most bánja, hogy úgy alakult, ahogy. De az idő kerekét képtelen visszafordítani. A tettek kőbe vésik magukat hamar az emlékekben. Amiket csupán az idő kereke képes elmorzsolni szépen lassan.
Egyik nagy átka az orvoslásnak. Képes begyógyítani a makacs sérüléseket, vágásokat vagy horzsolásokat. Eeyr áldása által szinte percek alatt. Ám a lelki sérelmek, azokat kép az istenek sem képesek. Ahhoz idő kell. Türelem és végtelen sok gondoskodás és odafigyelés. Legfőképpen pedig szeretet.
Ezt felejtette most el a pillanat hevében a szőkeség. Sérelmeit helyezte előre. Azt, hogy Trylnor hátra hagyta őt. Pedig ő is vesztett sokat. És bár a fiú állítása szerint sokan mások ott vannak Cilianak. De ez nem arról szól, hogy mi elég. Ez a veszteség átéléséről szól. És nem lehet helyettesíteni senkit senkivel. Még ha édesanyját visszakapná másnap Mai életéért. Maiért is épp úgy sírna mint azt édesanyjáért tette a mostani éjszakákon. Nem lehet ezeket összehasonlítani. Minden személy aki fontos Cilia számára különleges helyet foglal el az ő szeszélyes kis szívében. Sőt még azoknak is jut a melegéből akiket a romvárosban segít meg manapság.
Trylnor is szenvedett, többet mint kellett volna. Ám ő inkább elzárkózott ez elől, hogy megvédje magát. Míg Cilia az ellenkezője. Beenged másokat a szívébe, még a maga furcsasága miatt is. Igyekszik átélni mások fájdalmát, és azt segíteni. Nem büszkeség vagy önzőség vezérli őt. Hiszen tudja ő is jól milyen a szenvedés. Ezért is lett gyógyító. És igyekszik édesanyja útján járni.
Ám minden út, legyen az bármilyen. Buktatókkal jár. Cilia most egy nagyot bukott. De nem fogja hagyni, hogy ez elvegye tőle kis barna hajú hercegét.
Elkeseredett kísérlete bevált. Trylnor ismét megáll. Ám a szomorú hangjától meg tudna hasadni a kicsiny szíve.
Csak nézi azokat a bánatos, barna, kiskutya szemeket. És hallgatja a fiút.
Minden egyes szava mélyebbre nyomja azt a tőrt a szívében amit most ott érez.*
- Trylnor, nem akartalak bántani. Nem is akartalak kinevetni. Sajnálom.
*Kezd bele ő is kissé sután. Látszik, hogy próbálja összeszedni a szavakat. Óvatosan, hogy véletlenül se bántsa meg a fiút. És mindeközben a legőszintébb is akar lenni vele.*
- De nekem is fájt, hogy elhagytál. Nem tudtam mi történt veled, aggódtam érted. És hirtelen így látlak, itt a város közepén. És úgy nézel rám mint aki meggyilkolt valakit. Ne tedd ez velem soha kérlek!
*Közelebb lép a fiúhoz, az eddigi kinyújtott karja lassan hajlik. Ezáltal közelebb lépve a fiúhoz, hogy mellkasuk lassan összeérjen. Fejét addigra le is hajtja a fiú mellkasára. Mintha csak hallani akarná a fiú szívdobogását.*
- Az az ölelés pedig nem volt több annál ami. Csak egy ölelés. Sosem tennék ilyet veled Trylnor.
*És közben fel is tekint a fiú szemébe. Lássa maga is azt, hogy amit mond komolyan is gondolja. Hogy az az ígéret amit a lelkére kötött akkor a kis szobájukban. Most is él számára. És legalább olyan komolyan veszi mint Eeyr szentírását. Nincs hazugság kettőjük között.
Kezét is felemeli lassan, hogy végig simítson a fiú arcán szelíden. Mielőtt amaz jelet adna, hogy haladjanak. Csak bólint rá egyet, hogy megértette. És várja merre szeretne menni a fiú. Ha már ilyen kis határozott férfi lett belőle. Vezessen annak rendje és módja szerint.*
*Túl sok volt ez számára is. Rengeteg volt az izgalom, a harag, a bánat, az aggodalom és minden más egyvelege. Mindkettőjükből a lehető legrosszabbat hozta ki. Már most bánja, hogy úgy alakult, ahogy. De az idő kerekét képtelen visszafordítani. A tettek kőbe vésik magukat hamar az emlékekben. Amiket csupán az idő kereke képes elmorzsolni szépen lassan.
Egyik nagy átka az orvoslásnak. Képes begyógyítani a makacs sérüléseket, vágásokat vagy horzsolásokat. Eeyr áldása által szinte percek alatt. Ám a lelki sérelmek, azokat kép az istenek sem képesek. Ahhoz idő kell. Türelem és végtelen sok gondoskodás és odafigyelés. Legfőképpen pedig szeretet.
Ezt felejtette most el a pillanat hevében a szőkeség. Sérelmeit helyezte előre. Azt, hogy Trylnor hátra hagyta őt. Pedig ő is vesztett sokat. És bár a fiú állítása szerint sokan mások ott vannak Cilianak. De ez nem arról szól, hogy mi elég. Ez a veszteség átéléséről szól. És nem lehet helyettesíteni senkit senkivel. Még ha édesanyját visszakapná másnap Mai életéért. Maiért is épp úgy sírna mint azt édesanyjáért tette a mostani éjszakákon. Nem lehet ezeket összehasonlítani. Minden személy aki fontos Cilia számára különleges helyet foglal el az ő szeszélyes kis szívében. Sőt még azoknak is jut a melegéből akiket a romvárosban segít meg manapság.
Trylnor is szenvedett, többet mint kellett volna. Ám ő inkább elzárkózott ez elől, hogy megvédje magát. Míg Cilia az ellenkezője. Beenged másokat a szívébe, még a maga furcsasága miatt is. Igyekszik átélni mások fájdalmát, és azt segíteni. Nem büszkeség vagy önzőség vezérli őt. Hiszen tudja ő is jól milyen a szenvedés. Ezért is lett gyógyító. És igyekszik édesanyja útján járni.
Ám minden út, legyen az bármilyen. Buktatókkal jár. Cilia most egy nagyot bukott. De nem fogja hagyni, hogy ez elvegye tőle kis barna hajú hercegét.
Elkeseredett kísérlete bevált. Trylnor ismét megáll. Ám a szomorú hangjától meg tudna hasadni a kicsiny szíve.
Csak nézi azokat a bánatos, barna, kiskutya szemeket. És hallgatja a fiút.
Minden egyes szava mélyebbre nyomja azt a tőrt a szívében amit most ott érez.*
- Trylnor, nem akartalak bántani. Nem is akartalak kinevetni. Sajnálom.
*Kezd bele ő is kissé sután. Látszik, hogy próbálja összeszedni a szavakat. Óvatosan, hogy véletlenül se bántsa meg a fiút. És mindeközben a legőszintébb is akar lenni vele.*
- De nekem is fájt, hogy elhagytál. Nem tudtam mi történt veled, aggódtam érted. És hirtelen így látlak, itt a város közepén. És úgy nézel rám mint aki meggyilkolt valakit. Ne tedd ez velem soha kérlek!
*Közelebb lép a fiúhoz, az eddigi kinyújtott karja lassan hajlik. Ezáltal közelebb lépve a fiúhoz, hogy mellkasuk lassan összeérjen. Fejét addigra le is hajtja a fiú mellkasára. Mintha csak hallani akarná a fiú szívdobogását.*
- Az az ölelés pedig nem volt több annál ami. Csak egy ölelés. Sosem tennék ilyet veled Trylnor.
*És közben fel is tekint a fiú szemébe. Lássa maga is azt, hogy amit mond komolyan is gondolja. Hogy az az ígéret amit a lelkére kötött akkor a kis szobájukban. Most is él számára. És legalább olyan komolyan veszi mint Eeyr szentírását. Nincs hazugság kettőjük között.
Kezét is felemeli lassan, hogy végig simítson a fiú arcán szelíden. Mielőtt amaz jelet adna, hogy haladjanak. Csak bólint rá egyet, hogy megértette. És várja merre szeretne menni a fiú. Ha már ilyen kis határozott férfi lett belőle. Vezessen annak rendje és módja szerint.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:20:16
Üzenet elküldve: 2025-12-16 21:20:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Megfogalmazhatatlan, érthetetlen, kaotikus. Fogalma sincs semmiről, csak minden olyan fájdalmas. Egyébként sem volt soha barátja a jókedvnek, mindig is melankolikusabb fajta volt, de szépen egyedül megbirkózott vele. Dacolt, haragudott, nem ártott azzal senkinek. Most mégis, minden rosszabb. Mert már tudja azt is, hogy milyen a jó. Kiadta a dühét, feleslegesen. Bántott, feleslegesen. Ez nem ér, ez egy rossz játék és ki akar szállni. Szinte szédül, noha minden sérülését elmulasztotta a lány. Kiábrándultan fordul meg, s kezdi el szelni az utca köveit, a hosszú lábai miatt csak úgy suhan; gyorsabban annál, minthogy utolérje az igazi bánat, amibe belekönnyezne. Majd a Kaszárnyában úgy lehet megkéri a Hadnagyot, hogy mutassa meg milyen úgy tényleg rendesen inni. Aztán ittasan balhéba keveredik, újra betöreti az orrát, és nem lesz ki meggyógyítsa kérés nélkül. Ötletnek kifogásolható, minden logikát nélkülöz, de addig sem kell arra gondolnia, hogy mennyire megalázva érzi magát. Ostoba játék az egész élet, meg a szeretet dolog is. Aki szeret, az elmegy. Az elhagyja. Meghal. Megcsalja. Lényeg, hogy mindig vége, eltűnnek. Nem csoda hát, hogy csak daccal képes küzdeni. Hallja, hogy mit kiált utána a lány, de nem áll meg. Nem szeretné a hangját hallani, mert az emlékezteti arra, amit most nagyon ügyesen igyekszik elfelejteni. De amaz csak követi, csak begyorsul, s elé kerül. Még az az apró tenyér is a mellkasába fúródik. Vért ide, vagy oda, szinte érzi a keze melegét. Nagyot dobban alatta a szíve.*
- Valami nem jó. *Ingatja meg a fejét. Tán lenyugodott a léptek hevében, tán csak elfáradt a kis harcukban.* - Valami nem jó Cilia, nem olyan vagy, amilyen voltál és ez nekem nem tetszik. *Lassan néz lefelé, s keresi meg a szép lélektükröket. Hangja nyugodt, csak kissé szomorkás.*
- Sosem voltál olyan gonosz, hogy kinevessél. Meg olyan sem, akinek tetszik, hogy fáj nekem, miközben mégis gyógyít. *Csak amolyan sután, de igyekszik elmondani, amit gondol.*
- Meg olyan sem, aki mást ölel meg helyettem. Csak… el kellett volna mondanotok. *Akkor is elment volna a búsba az árvaházból, de nem érte volna hidegzuhanyként az, amit lát. Int egyet a fejével, hogy menjenek. Üljenek le a tisztáson, vagy valami. Unja a köveket.*
*Megfogalmazhatatlan, érthetetlen, kaotikus. Fogalma sincs semmiről, csak minden olyan fájdalmas. Egyébként sem volt soha barátja a jókedvnek, mindig is melankolikusabb fajta volt, de szépen egyedül megbirkózott vele. Dacolt, haragudott, nem ártott azzal senkinek. Most mégis, minden rosszabb. Mert már tudja azt is, hogy milyen a jó. Kiadta a dühét, feleslegesen. Bántott, feleslegesen. Ez nem ér, ez egy rossz játék és ki akar szállni. Szinte szédül, noha minden sérülését elmulasztotta a lány. Kiábrándultan fordul meg, s kezdi el szelni az utca köveit, a hosszú lábai miatt csak úgy suhan; gyorsabban annál, minthogy utolérje az igazi bánat, amibe belekönnyezne. Majd a Kaszárnyában úgy lehet megkéri a Hadnagyot, hogy mutassa meg milyen úgy tényleg rendesen inni. Aztán ittasan balhéba keveredik, újra betöreti az orrát, és nem lesz ki meggyógyítsa kérés nélkül. Ötletnek kifogásolható, minden logikát nélkülöz, de addig sem kell arra gondolnia, hogy mennyire megalázva érzi magát. Ostoba játék az egész élet, meg a szeretet dolog is. Aki szeret, az elmegy. Az elhagyja. Meghal. Megcsalja. Lényeg, hogy mindig vége, eltűnnek. Nem csoda hát, hogy csak daccal képes küzdeni. Hallja, hogy mit kiált utána a lány, de nem áll meg. Nem szeretné a hangját hallani, mert az emlékezteti arra, amit most nagyon ügyesen igyekszik elfelejteni. De amaz csak követi, csak begyorsul, s elé kerül. Még az az apró tenyér is a mellkasába fúródik. Vért ide, vagy oda, szinte érzi a keze melegét. Nagyot dobban alatta a szíve.*
- Valami nem jó. *Ingatja meg a fejét. Tán lenyugodott a léptek hevében, tán csak elfáradt a kis harcukban.* - Valami nem jó Cilia, nem olyan vagy, amilyen voltál és ez nekem nem tetszik. *Lassan néz lefelé, s keresi meg a szép lélektükröket. Hangja nyugodt, csak kissé szomorkás.*
- Sosem voltál olyan gonosz, hogy kinevessél. Meg olyan sem, akinek tetszik, hogy fáj nekem, miközben mégis gyógyít. *Csak amolyan sután, de igyekszik elmondani, amit gondol.*
- Meg olyan sem, aki mást ölel meg helyettem. Csak… el kellett volna mondanotok. *Akkor is elment volna a búsba az árvaházból, de nem érte volna hidegzuhanyként az, amit lát. Int egyet a fejével, hogy menjenek. Üljenek le a tisztáson, vagy valami. Unja a köveket.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 17:34:18
Üzenet elküldve: 2025-12-16 17:34:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Meg is van az a sütnivaló. De mint minden jóra való tudós csemete. Ő sem kivétel az alól, hogy miképp kell bánni helyesen az érzelmekkel. Elvégre pont azok homályosítják el legjobban a logikus döntéseket. Ékes példája ennek most Trylnor és Cilia. Aki haragtól és sértettségből képtelen azt látni amit eddig is láttak.
Cilia még ha rosszul is közelíti meg a megbocsátáshoz vezető utat. A szándékai mindig is tiszták voltak. Nem az a célja, hogy megbántsa a fiút. Sőt az ellenkezője. De rá kell ébreszteni valahogy a fiút, hogy ha csak haragjára nem hallgathat. Tán ezért is szakad fel belőle a fájó kacaj. Mert annyira jelentéktelennek tűnik most az amit itt előadnak. A sértettség, a harag és a bánat. Ami nem másra épült mint a félreértés homokjára. Amit csak akkor szilárdul meg, ha azt a felek hagyják.
Sajnos Trylnor úgy döntött, hogy hagyja. Megkérdőjelezve mindent amiért Cilia valaha is kiállt.
Hiába, a harag az egyik legerősebb méreg amire csak a saját készítője képes ellenmérget előállítani.
Cilia megadóan áll Trylnor előtt. Látja a tekintetet. Amiből az utolsó láng is kihunyt. Már a harag sem látszódik benne. Pusztán a megadás. Mint aki mindent és mindenkit is feladott volna. Egy hitét vesztett tekintet.
Cilia is ekkor ébred rá, túlment egy határon. Amin nagyon nehéz visszatalálni.
Cilia tekintete olyanná változik mint aki egy szellemet látott volna. A felismerés egy téli napon megejtett folyó átúszáshoz hasonlítható.
Az a megkönnyebbült mosoly, ami eddig volt rajta hamar tovaszökik.
Mire feleszmél belőle mit is tett. Már Tryl hátát látatja csak. Hamar meg is rázza a fejét, és a fiú után siet. Bármi legyen, nem fogja hagyni, hogy ez a egymásra találás ilyen keserűen érjen véget.*
- Trylnor várj! Nem úgy értettem!
*Szól a fiú után, és úgy szedi a lábát, mint még soha. Hogy Trylnor elé kerüljön, kezeit pedig annak mellkasára rakja. Gyengéden a ruhába kapaszkodik, mert nem akarja elengedni a fiút.
A smaragdok könyörögve csillannak a másikra. A harag a dac tán megvetés amit eddig a fiú vélni látott. Nyoma sem maradt.*
- Kérlek, beszéljük meg! Sajnálom nem téged nevettelek ki esküszöm!
*Cilia igyekszik megállítani a fiút minden erejéből. Csak nézi azokat a barna szemeket. Várva arra, hogy képes elengedi ezt a keserű érzetet, a haragot amit közös erővel helyeztek rá a fiú lelkére.
Deres mindeközben értetlenül nézi csupán az eseményeket. És egészen addig csendben van, míg Cilia ismét ki nem kell magából és gyors léptekkel Tryl elé siet. Akkor a négylábú is megmozdul, és izgatottan kezdi el kerülgetni a párost figyelve minden léptüket.*
*Meg is van az a sütnivaló. De mint minden jóra való tudós csemete. Ő sem kivétel az alól, hogy miképp kell bánni helyesen az érzelmekkel. Elvégre pont azok homályosítják el legjobban a logikus döntéseket. Ékes példája ennek most Trylnor és Cilia. Aki haragtól és sértettségből képtelen azt látni amit eddig is láttak.
Cilia még ha rosszul is közelíti meg a megbocsátáshoz vezető utat. A szándékai mindig is tiszták voltak. Nem az a célja, hogy megbántsa a fiút. Sőt az ellenkezője. De rá kell ébreszteni valahogy a fiút, hogy ha csak haragjára nem hallgathat. Tán ezért is szakad fel belőle a fájó kacaj. Mert annyira jelentéktelennek tűnik most az amit itt előadnak. A sértettség, a harag és a bánat. Ami nem másra épült mint a félreértés homokjára. Amit csak akkor szilárdul meg, ha azt a felek hagyják.
Sajnos Trylnor úgy döntött, hogy hagyja. Megkérdőjelezve mindent amiért Cilia valaha is kiállt.
Hiába, a harag az egyik legerősebb méreg amire csak a saját készítője képes ellenmérget előállítani.
Cilia megadóan áll Trylnor előtt. Látja a tekintetet. Amiből az utolsó láng is kihunyt. Már a harag sem látszódik benne. Pusztán a megadás. Mint aki mindent és mindenkit is feladott volna. Egy hitét vesztett tekintet.
Cilia is ekkor ébred rá, túlment egy határon. Amin nagyon nehéz visszatalálni.
Cilia tekintete olyanná változik mint aki egy szellemet látott volna. A felismerés egy téli napon megejtett folyó átúszáshoz hasonlítható.
Az a megkönnyebbült mosoly, ami eddig volt rajta hamar tovaszökik.
Mire feleszmél belőle mit is tett. Már Tryl hátát látatja csak. Hamar meg is rázza a fejét, és a fiú után siet. Bármi legyen, nem fogja hagyni, hogy ez a egymásra találás ilyen keserűen érjen véget.*
- Trylnor várj! Nem úgy értettem!
*Szól a fiú után, és úgy szedi a lábát, mint még soha. Hogy Trylnor elé kerüljön, kezeit pedig annak mellkasára rakja. Gyengéden a ruhába kapaszkodik, mert nem akarja elengedni a fiút.
A smaragdok könyörögve csillannak a másikra. A harag a dac tán megvetés amit eddig a fiú vélni látott. Nyoma sem maradt.*
- Kérlek, beszéljük meg! Sajnálom nem téged nevettelek ki esküszöm!
*Cilia igyekszik megállítani a fiút minden erejéből. Csak nézi azokat a barna szemeket. Várva arra, hogy képes elengedi ezt a keserű érzetet, a haragot amit közös erővel helyeztek rá a fiú lelkére.
Deres mindeközben értetlenül nézi csupán az eseményeket. És egészen addig csendben van, míg Cilia ismét ki nem kell magából és gyors léptekkel Tryl elé siet. Akkor a négylábú is megmozdul, és izgatottan kezdi el kerülgetni a párost figyelve minden léptüket.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 17:16:19
Üzenet elküldve: 2025-12-16 17:16:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*Lassan haladnak a Polgárnegyedben. A háza közel van. Addig tudnak beszélgetni. Részleteket megbeszélni.* - Igen az nem kevés. Egy kis pajta van ahova be van rakva a kordé a ló és a zsákok. Együtt van minden. *Reméli, hogy megnyugszik ettől a sötét vérű. Nem kell sokat cipelni. Út közben kezet is ráznak. Fesgrar is kezet ráz a sötét vérűvel. Megállapodnak. Ez nagyon jó mert kevés az idő. Nem tudott volna még egy kísérőt találni.* - Az nagyon jó. Ne húzzuk az időt. *Pár utcát mennek csak a házáig. Egyszerű épület. Semmi díszítés. De tiszta. Jó, hogy minden nála van a sötét vérűnél. Itt csak lepakolnak. Aztán mehetnek tovább. A kulccsal kinyitja az ajtót és bemegy a szamárral együtt.* - Itt volnánk. Lepakolok és mehetünk. *Beinvitálja a sötét vérűt ha az be akar jönni.* - Igen csak lepakolunk itt. Ott a pincelejáró a másik szobában. *A másik szobában van egy csapóajtó a sarokban. Az alatt van a pince. Először a szamarat lepakolja. Élelem és víz van nála. Ezeket leteszi egy asztalra. Az utcáról belépőnek csak asztal és néhány szék van. Minden egyszerű. De tisztaság van. Lepakol és a szamarat elviszi a hátsó kertbe megkötni.*
*Lassan haladnak a Polgárnegyedben. A háza közel van. Addig tudnak beszélgetni. Részleteket megbeszélni.* - Igen az nem kevés. Egy kis pajta van ahova be van rakva a kordé a ló és a zsákok. Együtt van minden. *Reméli, hogy megnyugszik ettől a sötét vérű. Nem kell sokat cipelni. Út közben kezet is ráznak. Fesgrar is kezet ráz a sötét vérűvel. Megállapodnak. Ez nagyon jó mert kevés az idő. Nem tudott volna még egy kísérőt találni.* - Az nagyon jó. Ne húzzuk az időt. *Pár utcát mennek csak a házáig. Egyszerű épület. Semmi díszítés. De tiszta. Jó, hogy minden nála van a sötét vérűnél. Itt csak lepakolnak. Aztán mehetnek tovább. A kulccsal kinyitja az ajtót és bemegy a szamárral együtt.* - Itt volnánk. Lepakolok és mehetünk. *Beinvitálja a sötét vérűt ha az be akar jönni.* - Igen csak lepakolunk itt. Ott a pincelejáró a másik szobában. *A másik szobában van egy csapóajtó a sarokban. Az alatt van a pince. Először a szamarat lepakolja. Élelem és víz van nála. Ezeket leteszi egy asztalra. Az utcáról belépőnek csak asztal és néhány szék van. Minden egyszerű. De tisztaság van. Lepakol és a szamarat elviszi a hátsó kertbe megkötni.*
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 16:22:09
Üzenet elküldve: 2025-12-16 16:22:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Az a nagylányos „sütnivalója”, amije Ciliának van, minden bizonnyal, csak saját maga szerint van, hiszen, ha nem hallgatja végig a másik mondanivalóját, nem tudhatja, hogy mégis mit szeretett volna mondani. Természetesen nem csak egyszerű tényeket kívánt közölni a fiú, de talán el kellene engednie, hogy ezen a napon értő hegyes fülekre talál. Persze belőle is elő lehet csalni a haragot úgy is, hogy az ne csupán belül tomboljon, hanem valóban látszódjon. A szőkeség igen sokat tett e néhány percben azért, hogy szinte füstöljön is a méreg, ami ömlik Trylnorból. Megállíthatatlanul tör elő a torkából és ha bántó is, teljesen igazat mond. A lány rettentő önző, csakhogy a sok érzelmet egyetlen szóra szűkíteni nehéz, így nem ezt mondja ki. Megváltozott a visszakapott emlékei óta. Nem ilyen volt, vagy ha mindig is ilyen volt, az... szörnyű. Hiába tetszeleg valaki gyógyító képében, ha semmi más nem számít mégsem, csak saját maga. Tán még gyógyítani is azért gyógyít, hogy büszkélkedhessen a tudományával. E percben nem tudja sem szépnek, sem kedvesnek látni a lányt. Ahogy az a homlokát szorítja, majd kiszakad belőle a rövid hangynyi nevetés, Trylnor hatalmasat nyel. Muszáj nyelnie, mert bár az ő könnyei egykönnyen nem szoktak megeredni, most a mécses bizony képes volna eltörni. Csak nézi Ciliát és ráeszmél: semmi értelme a további szavaknak. Nincs magyarázat, nincs mese, nincs semmi, csak még egy mondat, miszerint emlékszik arra a napra. Hát Trylnor is jól emlékszik. És most a kacagó hang, már ha csak a fejében is, de visszhangzik és egyre csak hangosabb. Mintha harangba dugná a fejét, amit kívülről kongatni kezdenek, össze kell szorítania a szemeit és fáj. Látta a kettőst. Beleégett a tudatába. De az a kis nevetés, az a lefitymálás rosszabb, mint bármi, ami eddig történt vele. Feláll ültéből, majd egyetlen lesújtó, mégis fájdalmas pillantás után úgy dönt, hogy kár a szóért. Ha a lány ilyen, akkor kár volt szeretnie. Még a fejét sem ingatja meg, elindul, s talán sokkal jobb lesz, ha meg sem próbálja őt megállítani senki.*
*Az a nagylányos „sütnivalója”, amije Ciliának van, minden bizonnyal, csak saját maga szerint van, hiszen, ha nem hallgatja végig a másik mondanivalóját, nem tudhatja, hogy mégis mit szeretett volna mondani. Természetesen nem csak egyszerű tényeket kívánt közölni a fiú, de talán el kellene engednie, hogy ezen a napon értő hegyes fülekre talál. Persze belőle is elő lehet csalni a haragot úgy is, hogy az ne csupán belül tomboljon, hanem valóban látszódjon. A szőkeség igen sokat tett e néhány percben azért, hogy szinte füstöljön is a méreg, ami ömlik Trylnorból. Megállíthatatlanul tör elő a torkából és ha bántó is, teljesen igazat mond. A lány rettentő önző, csakhogy a sok érzelmet egyetlen szóra szűkíteni nehéz, így nem ezt mondja ki. Megváltozott a visszakapott emlékei óta. Nem ilyen volt, vagy ha mindig is ilyen volt, az... szörnyű. Hiába tetszeleg valaki gyógyító képében, ha semmi más nem számít mégsem, csak saját maga. Tán még gyógyítani is azért gyógyít, hogy büszkélkedhessen a tudományával. E percben nem tudja sem szépnek, sem kedvesnek látni a lányt. Ahogy az a homlokát szorítja, majd kiszakad belőle a rövid hangynyi nevetés, Trylnor hatalmasat nyel. Muszáj nyelnie, mert bár az ő könnyei egykönnyen nem szoktak megeredni, most a mécses bizony képes volna eltörni. Csak nézi Ciliát és ráeszmél: semmi értelme a további szavaknak. Nincs magyarázat, nincs mese, nincs semmi, csak még egy mondat, miszerint emlékszik arra a napra. Hát Trylnor is jól emlékszik. És most a kacagó hang, már ha csak a fejében is, de visszhangzik és egyre csak hangosabb. Mintha harangba dugná a fejét, amit kívülről kongatni kezdenek, össze kell szorítania a szemeit és fáj. Látta a kettőst. Beleégett a tudatába. De az a kis nevetés, az a lefitymálás rosszabb, mint bármi, ami eddig történt vele. Feláll ültéből, majd egyetlen lesújtó, mégis fájdalmas pillantás után úgy dönt, hogy kár a szóért. Ha a lány ilyen, akkor kár volt szeretnie. Még a fejét sem ingatja meg, elindul, s talán sokkal jobb lesz, ha meg sem próbálja őt megállítani senki.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 16:13:22
Üzenet elküldve: 2025-12-16 16:13:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan esti látogató//
*Ha valakinek joga van nem érteni semmit, az ő. Őt rémítette halálra az a négylábú, bundás átokfajzat a kaparászásával, amit olyan hihetően csinált, mintha valóban a pokolból előbújt démon hangja lett volna. Bár, ha tényleg az lenne, akkor elképzelhető, hogy nem állította volna meg az ajtó.
A gondolatok a fejében végtelenül kuszává válnak, ahogy néhány pillanatra a világ maga is elhomályosul előtte, de hamar újra kitisztul a kép.*
- Jól. Aha. *Válaszolja az aggódónak tűnő kérdésre, mielőtt végül bemutatkoznának egymásnak, ki így, ki úgy.*
- Nem mindenki. Én nem ismerlek. Sem így, sem máshogy, mégis itt állsz az ajtóm előtt éjszaka, hívatlanul. *Háborodik fel kissé szabad kezét a csípőjére helyezve. Egyértelmű magyarázatot vár, és kap is egyfajtát, de nem pont olyat, amilyenre várt. Bizonyos, hogy kedves Vadász sem ismeri a feketeséget, mert akkor tudná, hogy nem túl szerencsés viccelődni a lánnyal, főleg akkor nem, mikor egyébként sem tudja összerakni fejben, hogy mi is történik pontosan körülötte. Tekintete egyre meglepettebb, olykor rémült is, ahogy a képtelen történetet hallgatja, a nevetésre pedig ijedten össze is rezzen.*
- Akkor én biztonságban vagyok tőled. Nem vagyok ártatlan. *Vonja le a megfelelő következtetést és a „lényeget” az elhangzottakból. A valódi magyarázatot mintha meg sem hallaná, nem reagál rá egy szót sem, de amikor szóba kerülnek az orkok, akkor Nori ismét feszültebbé válik.*
- Igen, hallottam róluk *válaszolja egy apró szünetet követően.* Nemrég meg is támadtak minket. Nem élték túl. *Na tessék. Most vallotta be egy idegennek, hogy ölt. Igaz, orkokat, de akkor is. Sajnos a lány továbbra sem tudja, mikor volna bölcsebb csendben maradni, de talán pont ez ad most lehetőséget arra, hogy végre-valahára zöld ágra vergődjenek egymással, ha már a sors úgy döntött, hogy ma este egyiküknek sem engedi meg, hogy nyugodtan pihenjenek a jó meleg otthonukban, puha ágyukban, a macskájukkal a lábuknál.*
*Ha valakinek joga van nem érteni semmit, az ő. Őt rémítette halálra az a négylábú, bundás átokfajzat a kaparászásával, amit olyan hihetően csinált, mintha valóban a pokolból előbújt démon hangja lett volna. Bár, ha tényleg az lenne, akkor elképzelhető, hogy nem állította volna meg az ajtó.
A gondolatok a fejében végtelenül kuszává válnak, ahogy néhány pillanatra a világ maga is elhomályosul előtte, de hamar újra kitisztul a kép.*
- Jól. Aha. *Válaszolja az aggódónak tűnő kérdésre, mielőtt végül bemutatkoznának egymásnak, ki így, ki úgy.*
- Nem mindenki. Én nem ismerlek. Sem így, sem máshogy, mégis itt állsz az ajtóm előtt éjszaka, hívatlanul. *Háborodik fel kissé szabad kezét a csípőjére helyezve. Egyértelmű magyarázatot vár, és kap is egyfajtát, de nem pont olyat, amilyenre várt. Bizonyos, hogy kedves Vadász sem ismeri a feketeséget, mert akkor tudná, hogy nem túl szerencsés viccelődni a lánnyal, főleg akkor nem, mikor egyébként sem tudja összerakni fejben, hogy mi is történik pontosan körülötte. Tekintete egyre meglepettebb, olykor rémült is, ahogy a képtelen történetet hallgatja, a nevetésre pedig ijedten össze is rezzen.*
- Akkor én biztonságban vagyok tőled. Nem vagyok ártatlan. *Vonja le a megfelelő következtetést és a „lényeget” az elhangzottakból. A valódi magyarázatot mintha meg sem hallaná, nem reagál rá egy szót sem, de amikor szóba kerülnek az orkok, akkor Nori ismét feszültebbé válik.*
- Igen, hallottam róluk *válaszolja egy apró szünetet követően.* Nemrég meg is támadtak minket. Nem élték túl. *Na tessék. Most vallotta be egy idegennek, hogy ölt. Igaz, orkokat, de akkor is. Sajnos a lány továbbra sem tudja, mikor volna bölcsebb csendben maradni, de talán pont ez ad most lehetőséget arra, hogy végre-valahára zöld ágra vergődjenek egymással, ha már a sors úgy döntött, hogy ma este egyiküknek sem engedi meg, hogy nyugodtan pihenjenek a jó meleg otthonukban, puha ágyukban, a macskájukkal a lábuknál.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 10:04:10
Üzenet elküldve: 2025-12-16 10:04:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Igen, ő is látja azt a bamba tekintetet. Nevezheti akárhogy Luurien. Ciliat nem érdekli. Az övé és kész. Úgy imádja, amilyen. Már ha még nevezheti sajátjának.
Érdekli őt a körözése. De nem az első ponton szerepel saját listáján. Vannak annál sokkal fontosabb teendői is, mint rettegjen attól egy sarokban mikor fogják fülön csípni. Ennyi sütni valóval ő maga is rendelkezik helyzetével kapcsolatban amit Trylnor mondott.
Meg aztán ami most a legfontosabb, az maga Trylnor. Aki hátra hagyta őt. Mondhat bármit erről, mert ez történt.
Jogosan vádolja hát őt Cilia, és várja is a választ. Amit meg is kap. Hidegzuhanyként éri őt azonban a fiú kirohanása.
Saját dühét felváltja az értetlenség, egy jó adag bosszúsággal is. Mert ezeket a vádakat képtelen megérteni. A nyers nyelvezetről meg nem is beszélve. Az végképp meglepi őt.
De végig hallgatja. Mi mást tehetne, meg akarja érteni a fiú fájdalmát és sérelmét. Hogy végre a végére járjon, és talán képes legyen tenni azért, hogy végre megbékéljenek.
Ám nem könnyű. A vádak mély sebet hagynak a lányban. Mert valamelyest látja benne az igazságot. Vagy legalább is úgy véli most ebben a kétségbe esett helyzetben.
Tagadhatatlan, ha segítségre van szüksége. Mai bármikor ott van neki, Trylnor is ott volt amíg. És egy egy árvaházi lurkóval is megtalálta már a közös hangot. Ám velük sosem volt olyan közeli kapcsolata mint Trylnorral vagy Maival. Főleg, hogy már olyan érzése van velük kapcsolatban mintha ő maga is gondviselő lenne mint Anviel. Bár igaz a felelősség még nem nyomja az ő vállát. De sok apróbb terhet már levett a nő válláról. Ezt a fiú sem tagadhatja meg tőle.
A sok sérelem és vádaskodás után végre kibújik a szög a zsákból. Cilia fejében pedig rögtön meg is formálódik az a nap. Az a bizonyos nap. Tekintete kikerekedik és hirtelen nem is tudja, hogy mit kezdjen ezzel. Legszívesebben felnevetne fájdalmasan, de fortyog benne a düh és a keserűség is. Végül csak lehajtja fejét, még keze felemelkedik és rászorít saját homlokára. Vállai lassan kezdenek el megremegni. Még végül egy fájdalmas, és megterhelt halk kacaj tör ki belőle. Ami néhány másodperc után el is tűnik.
Féltékenység, hát ez az oka. Hát tényleg szereti őt. Ezért is haragos és dacos az ő lelke. Legszívesebben kiszorítaná belőle most a szuszt, ha nem lenne ekkora pukkancs.
Tekintete felemelkedik a fájdalmas kacaj után, ajkán pedig egy furcsa mosoly húzódik.*
- Tényleg ezért mentél el? Trylnor.
*Mondja kissé sajnálkozva. Bár most már, hogy megértette a fiú gondját másképp áll az egészhez. Azt a sok sérelmet inkább el is engedi. De azt ne higgye a fiú, hogy elfelejti. Mert nem bizony ezt még egyszer visszakapja. De most meg kell nyugtatni őt, hogy az ő helyét senki más nem veszélyezteti.*
- Emlékszem arra a napra.
*Bólint Trylnor irányába. Hisz nincs mit tagadnia, valóban megölelte akkor Luurient. De az oka akkor más volt. Luuriennek is akkor legalább annyira kellett a lelki törődés, mint akkor saját magának. Csak kisegítették egymást, nem volt az több annál ami. Persze Trylnor szemében másképp látszódhatott ez.*
*Igen, ő is látja azt a bamba tekintetet. Nevezheti akárhogy Luurien. Ciliat nem érdekli. Az övé és kész. Úgy imádja, amilyen. Már ha még nevezheti sajátjának.
Érdekli őt a körözése. De nem az első ponton szerepel saját listáján. Vannak annál sokkal fontosabb teendői is, mint rettegjen attól egy sarokban mikor fogják fülön csípni. Ennyi sütni valóval ő maga is rendelkezik helyzetével kapcsolatban amit Trylnor mondott.
Meg aztán ami most a legfontosabb, az maga Trylnor. Aki hátra hagyta őt. Mondhat bármit erről, mert ez történt.
Jogosan vádolja hát őt Cilia, és várja is a választ. Amit meg is kap. Hidegzuhanyként éri őt azonban a fiú kirohanása.
Saját dühét felváltja az értetlenség, egy jó adag bosszúsággal is. Mert ezeket a vádakat képtelen megérteni. A nyers nyelvezetről meg nem is beszélve. Az végképp meglepi őt.
De végig hallgatja. Mi mást tehetne, meg akarja érteni a fiú fájdalmát és sérelmét. Hogy végre a végére járjon, és talán képes legyen tenni azért, hogy végre megbékéljenek.
Ám nem könnyű. A vádak mély sebet hagynak a lányban. Mert valamelyest látja benne az igazságot. Vagy legalább is úgy véli most ebben a kétségbe esett helyzetben.
Tagadhatatlan, ha segítségre van szüksége. Mai bármikor ott van neki, Trylnor is ott volt amíg. És egy egy árvaházi lurkóval is megtalálta már a közös hangot. Ám velük sosem volt olyan közeli kapcsolata mint Trylnorral vagy Maival. Főleg, hogy már olyan érzése van velük kapcsolatban mintha ő maga is gondviselő lenne mint Anviel. Bár igaz a felelősség még nem nyomja az ő vállát. De sok apróbb terhet már levett a nő válláról. Ezt a fiú sem tagadhatja meg tőle.
A sok sérelem és vádaskodás után végre kibújik a szög a zsákból. Cilia fejében pedig rögtön meg is formálódik az a nap. Az a bizonyos nap. Tekintete kikerekedik és hirtelen nem is tudja, hogy mit kezdjen ezzel. Legszívesebben felnevetne fájdalmasan, de fortyog benne a düh és a keserűség is. Végül csak lehajtja fejét, még keze felemelkedik és rászorít saját homlokára. Vállai lassan kezdenek el megremegni. Még végül egy fájdalmas, és megterhelt halk kacaj tör ki belőle. Ami néhány másodperc után el is tűnik.
Féltékenység, hát ez az oka. Hát tényleg szereti őt. Ezért is haragos és dacos az ő lelke. Legszívesebben kiszorítaná belőle most a szuszt, ha nem lenne ekkora pukkancs.
Tekintete felemelkedik a fájdalmas kacaj után, ajkán pedig egy furcsa mosoly húzódik.*
- Tényleg ezért mentél el? Trylnor.
*Mondja kissé sajnálkozva. Bár most már, hogy megértette a fiú gondját másképp áll az egészhez. Azt a sok sérelmet inkább el is engedi. De azt ne higgye a fiú, hogy elfelejti. Mert nem bizony ezt még egyszer visszakapja. De most meg kell nyugtatni őt, hogy az ő helyét senki más nem veszélyezteti.*
- Emlékszem arra a napra.
*Bólint Trylnor irányába. Hisz nincs mit tagadnia, valóban megölelte akkor Luurient. De az oka akkor más volt. Luuriennek is akkor legalább annyira kellett a lelki törődés, mint akkor saját magának. Csak kisegítették egymást, nem volt az több annál ami. Persze Trylnor szemében másképp látszódhatott ez.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-16 07:33:35
Üzenet elküldve: 2025-12-16 07:33:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
//Zárás//
*Nem mindig kell nyerni, hogy győztesek legyünk. Érdekes hozzáállás. Senki által sem kérdezett véleménye szerint ezzel általában azok nyugtathatják magukat, akik amúgy nem sok mindent nyernek vagy érnek el az életben. De minthogy senki sem kérdezte a véleményét, így azt bölcsen meg is tartja magának. Valamennyi igazság amúgy talán mégiscsak van benne, ha visszatekint a mögötte álló beszélgetésre a prefektussal.*
- Ha úgy alakulna, mindenképp megkereslek. *Komolyan bólint a nő ajánlatára, és komolyan is gondolja. Sosem tudhatja, hogy meddig kíván a szegényes bérleményben maradni, ahogy azt sem, hogy mikor lesz annyi pénze, hogy ne egy alsóvárosi épületben húzza meg magát, hanem például itt, a Sub Rosa Panzióban. Ki tudja? Talán nem is lenne rossz. Közelebb lenne a tűzhöz. Az sosem árthat.*
- Bizony, a teendők már csak ilyenek! *Elvigyorodik bajsza alatt egy pillanatra, majd arca ismét komoly lesz.* Merlana kisasszony? Azt hiszem, eddig nem tettem meg, de: köszönöm. A segítséged, a közbenjárásod, meg mindent.
*Meg is hajtja magát kissé. Tényleg őszinte a dolog – a nő valóban sokat segített neki abban, hogy egyszerű utcai árusból feljebb léphessen, és végül tényleg saját műhelye is lehessen a városban. Nem sok embert tudna megnevezni hirtelenjében, aki megtette volna ugyanezt.*
- Legyen kellemes és hasznos délutánod, kisasszony! *Búcsúszavait már ismét bajsza alatt mosolyogva adja át, majd ahogy Merlana távozik, egy pillanatra még visszafordul az ablakhoz. Megütögeti ujjbegyeit a kezében tartott mappa élével, ismét felnéz az égre, majd aprót biccent, csak úgy, magának. Ideje nekilátni!
Sarkon fordul és kimasírozik az étkezőből, a bejáratot célozza meg, hogy annyi időre hazatérjen amíg magához veszi mindazt amire most szüksége lehet. Kifelé menet, ha még éppen összetalálkoznak, hát Miradea vagy a többi itt szolgáló is kap egy mosolyt és egy búcsúszót; majd alakját elnyeli a feltáruló ajtó.*
//Sub Rosa Panzió//
//Zárás//
*Nem mindig kell nyerni, hogy győztesek legyünk. Érdekes hozzáállás. Senki által sem kérdezett véleménye szerint ezzel általában azok nyugtathatják magukat, akik amúgy nem sok mindent nyernek vagy érnek el az életben. De minthogy senki sem kérdezte a véleményét, így azt bölcsen meg is tartja magának. Valamennyi igazság amúgy talán mégiscsak van benne, ha visszatekint a mögötte álló beszélgetésre a prefektussal.*
- Ha úgy alakulna, mindenképp megkereslek. *Komolyan bólint a nő ajánlatára, és komolyan is gondolja. Sosem tudhatja, hogy meddig kíván a szegényes bérleményben maradni, ahogy azt sem, hogy mikor lesz annyi pénze, hogy ne egy alsóvárosi épületben húzza meg magát, hanem például itt, a Sub Rosa Panzióban. Ki tudja? Talán nem is lenne rossz. Közelebb lenne a tűzhöz. Az sosem árthat.*
- Bizony, a teendők már csak ilyenek! *Elvigyorodik bajsza alatt egy pillanatra, majd arca ismét komoly lesz.* Merlana kisasszony? Azt hiszem, eddig nem tettem meg, de: köszönöm. A segítséged, a közbenjárásod, meg mindent.
*Meg is hajtja magát kissé. Tényleg őszinte a dolog – a nő valóban sokat segített neki abban, hogy egyszerű utcai árusból feljebb léphessen, és végül tényleg saját műhelye is lehessen a városban. Nem sok embert tudna megnevezni hirtelenjében, aki megtette volna ugyanezt.*
- Legyen kellemes és hasznos délutánod, kisasszony! *Búcsúszavait már ismét bajsza alatt mosolyogva adja át, majd ahogy Merlana távozik, egy pillanatra még visszafordul az ablakhoz. Megütögeti ujjbegyeit a kezében tartott mappa élével, ismét felnéz az égre, majd aprót biccent, csak úgy, magának. Ideje nekilátni!
Sarkon fordul és kimasírozik az étkezőből, a bejáratot célozza meg, hogy annyi időre hazatérjen amíg magához veszi mindazt amire most szüksége lehet. Kifelé menet, ha még éppen összetalálkoznak, hát Miradea vagy a többi itt szolgáló is kap egy mosolyt és egy búcsúszót; majd alakját elnyeli a feltáruló ajtó.*
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:51:35
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:51:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Az arckifejezése többnyire amolyan kiábrándult, amit Luurien előszeretettel nevezett mindig bambának. Egy kis időre most még ő is kiegyezne ezzel az állítással, mert most már tényleg nem tudja mire vélni azt, hogy Ciliát ennyire nem érdekli a saját körözése és csak mered maga elé értetlenül. Hogy nem hallotta meg a röpke magyarázatát, vagy már annyira feszíti belülről, hogy Trylnor miként bánik vele, azt nem tudja, nem ért ő ehhez. De úgy fest süket fülekre talál az egyetlen kedveskedés, amit a mai napon eddig megengedett magának. Merthogy elmagyarázni egy igen fontos dolgot a kilátásba helyezett előállításáról igenis kedvesség. Jelen esetben, mikor megcsalták és még ő tenne szívességet, az tényleg kedvesség. De nem jut egyről a kettőre, így hát lehet, hogy tényleg jobb volna, ha az egyik jobbra, a másik balra iszkolna el. De nem ez történik. A kifakadás, a toppantás, a szavak, amik jószerivel őt vádolják, igencsak meglepőek, de meg is gyújtják azt a bizonyos zsinórt, ami robbanásra ösztökéli.*
- Képtelen voltál megbirkózni az emlékeiddel, amikor mindenki, de tényleg mindenki ezen a rohadt világon a javadat akarja és a te segged nyalja? *A fiúcskától nem megszokott e hangnem, de a Kaszárnya jó mestere. És az eddig viszonylag elfojtott igazi düh, a ki nem mondott sérelmei bizony előtörnek. Így sem ordít, de pontosan érezheti a lány, hogy tényleg kijött a sodrából. *
- Ott voltam Neked végig! Ott voltak a többi árvák, az a naplopó Grael, meg az anyád helyetti anyád. És Anviel! Mindenki! Kinek jut ennyi abban a lelencházan? Te mégis Luurienhez bújtál a tisztáson, mert láttam! Nem volt időd senkire, de arra mégis volt! Hát ezért volt akkor ez az egész? Nem elég neked semmi? Igaza van a Hadnagynak! Azért, azért mentem el. Mert láttam.
*A mondandója végére ki is fullad, egy leheletnyi kétségbeesés azért megfűszerezi a tőle eddig nem hallott kiakadást. Fogai között szűrve veszi a levegőt, majd lép néhányat hátra, hogy leüljön a ház előtti kikövezett "terasz" padkájára. Karját melle előtt fonja össze, nem néz a lányra. Szégyelli magát, hogy egyáltalán elmondta, amit érez, noha vajmi kevés szava van arra, hogy leírja azt, ami benne tombol. *
*Az arckifejezése többnyire amolyan kiábrándult, amit Luurien előszeretettel nevezett mindig bambának. Egy kis időre most még ő is kiegyezne ezzel az állítással, mert most már tényleg nem tudja mire vélni azt, hogy Ciliát ennyire nem érdekli a saját körözése és csak mered maga elé értetlenül. Hogy nem hallotta meg a röpke magyarázatát, vagy már annyira feszíti belülről, hogy Trylnor miként bánik vele, azt nem tudja, nem ért ő ehhez. De úgy fest süket fülekre talál az egyetlen kedveskedés, amit a mai napon eddig megengedett magának. Merthogy elmagyarázni egy igen fontos dolgot a kilátásba helyezett előállításáról igenis kedvesség. Jelen esetben, mikor megcsalták és még ő tenne szívességet, az tényleg kedvesség. De nem jut egyről a kettőre, így hát lehet, hogy tényleg jobb volna, ha az egyik jobbra, a másik balra iszkolna el. De nem ez történik. A kifakadás, a toppantás, a szavak, amik jószerivel őt vádolják, igencsak meglepőek, de meg is gyújtják azt a bizonyos zsinórt, ami robbanásra ösztökéli.*
- Képtelen voltál megbirkózni az emlékeiddel, amikor mindenki, de tényleg mindenki ezen a rohadt világon a javadat akarja és a te segged nyalja? *A fiúcskától nem megszokott e hangnem, de a Kaszárnya jó mestere. És az eddig viszonylag elfojtott igazi düh, a ki nem mondott sérelmei bizony előtörnek. Így sem ordít, de pontosan érezheti a lány, hogy tényleg kijött a sodrából. *
- Ott voltam Neked végig! Ott voltak a többi árvák, az a naplopó Grael, meg az anyád helyetti anyád. És Anviel! Mindenki! Kinek jut ennyi abban a lelencházan? Te mégis Luurienhez bújtál a tisztáson, mert láttam! Nem volt időd senkire, de arra mégis volt! Hát ezért volt akkor ez az egész? Nem elég neked semmi? Igaza van a Hadnagynak! Azért, azért mentem el. Mert láttam.
*A mondandója végére ki is fullad, egy leheletnyi kétségbeesés azért megfűszerezi a tőle eddig nem hallott kiakadást. Fogai között szűrve veszi a levegőt, majd lép néhányat hátra, hogy leüljön a ház előtti kikövezett "terasz" padkájára. Karját melle előtt fonja össze, nem néz a lányra. Szégyelli magát, hogy egyáltalán elmondta, amit érez, noha vajmi kevés szava van arra, hogy leírja azt, ami benne tombol. *
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:22:33
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:22:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Ebben Cilia is kezdő. Az első aki fellobbantotta benne ezt a gondolatot, itt áll előtte. Hűvös haragos tekintettel. Ő maga sem tud mit kezdeni jelenlegi helyzetével. Az az idő, amit nem töltött akkor Trylnorral. Sosem tér vissza. És az emberek, nos nekik sokkalta kevesebb idejük van, mint neki. Hosszú életűeknek. Tán ezért is lenne ennyire haragos rá a fiú? Meglehet. Luurien oka pedig azóta sem merül fel a lányban. Mert az nem volt semmi más, csak egy kósza gondolat. Ami még talán említésre sem méltó. Hiszen az a fiú nem olyan megbízható, mint Tryl. Aki bármikor ott volt bármilyen baja, szomorúsága vagy nyűgje volt.
Számára sosem felesleges a segítség nyújtás. És az ő szemében, az az orrtörés sokkalta rosszabb volt mint a fiú hitte volna. És ha a kaszárnyában lévő felcserekre vár, akkor bizony hetekig panaszkodhatott volna az orrára. De így viszont Eeyr segedelmével, és egy apró kis mágiával olyan mintha semmi nem történt volna a fiúval. Azt a néhány vérfoltot leszámítva, ami mind a kettőjük ruházatán megtalálható.
Hallgatja a fiút, persze most ő játssza a fölényeskedőt. Hiszen nem ő az akinek "vérdíjat" tűztek ki a fejére. Bármennyi is legyen az. A plakáton sosem tüntették ki.
Menne, bizony menne. Hiszen miért is maradna ha nem látják szívesen. Csüngene a fiú szaván, még ha az egy erős fejmosás is lenne. De ez a ridegség, mélységesen fáj Ciliának. Jobban mint azt a fiú el tudja képzelni. Ám azt elvakítja a féltékenység, és Luurien felé érzett haragja. Pedig az a fiú sem tett igazán semmit. Pusztán egy vállat ajánlott fel amin sírhatott egy jó barátja.
Ám ez az utolsó csepp a pohárban. Amikor az utolsó kedves szavait is, csak haraggal képes kezelni a fiú. Ekkor kis keze ökölbe szorul. Körmei szinte felszántják tenyere belsőjét úgy szorítja azokat.
Deres szinte rögtön közbelép. Ő ismeri gazdája mozdulatait már. Messziről kiszimatolja, ha Cilia haragos vagy épp bánatos.
Közelebb is lép a nagy jószág a gazdához, fejét hozzányomja vigasztalóan. De ez sem segít.
Az apró termet, hamar megfordul. A smaragd zöld szempárok hasonló haraggal villannak Trylnorra. Mint, ahogy az ő előbb tette.*
- Oh igen? Akkor mond el Trylnor! Mit nem értek?!
*Toppant ismét egy hatalmasat, ami már tőle megszokható.*
- De tudod mit!? Egy valamit nem értek. Az az, hogy mivel érdemeltem ki, hogy így bánj velem? Hogy elhagyj engem?! Azért mert elmerültem a tanulásban, Eeyrben, az árvaházi teendőkben? Sajnálom! De képtelen voltam megbirkózni. Ezzel.
*Mutat fel egyik remegő kezével a kobakjára. Ez alatt értve minden emlékével ami visszatért, és amiket megélt a másikkal amivel rendelkezett ez idáig. Hangja ismét megremeg saját dühe miatt. Mert amit művel fáj saját magának is. Nem akar Trylnorral vitatkozni, nem akar rá haragudni. Mert szereti, mindennél jobban. És legszívesebben ölelné, el nem engedné. De a fiú csak távolabb és távolabb sodródik tőle. Retteg, hogy elveszti. Fogalma sincs mit tehetne azért, hogy az ellenkezőjét érje el.*
*Ebben Cilia is kezdő. Az első aki fellobbantotta benne ezt a gondolatot, itt áll előtte. Hűvös haragos tekintettel. Ő maga sem tud mit kezdeni jelenlegi helyzetével. Az az idő, amit nem töltött akkor Trylnorral. Sosem tér vissza. És az emberek, nos nekik sokkalta kevesebb idejük van, mint neki. Hosszú életűeknek. Tán ezért is lenne ennyire haragos rá a fiú? Meglehet. Luurien oka pedig azóta sem merül fel a lányban. Mert az nem volt semmi más, csak egy kósza gondolat. Ami még talán említésre sem méltó. Hiszen az a fiú nem olyan megbízható, mint Tryl. Aki bármikor ott volt bármilyen baja, szomorúsága vagy nyűgje volt.
Számára sosem felesleges a segítség nyújtás. És az ő szemében, az az orrtörés sokkalta rosszabb volt mint a fiú hitte volna. És ha a kaszárnyában lévő felcserekre vár, akkor bizony hetekig panaszkodhatott volna az orrára. De így viszont Eeyr segedelmével, és egy apró kis mágiával olyan mintha semmi nem történt volna a fiúval. Azt a néhány vérfoltot leszámítva, ami mind a kettőjük ruházatán megtalálható.
Hallgatja a fiút, persze most ő játssza a fölényeskedőt. Hiszen nem ő az akinek "vérdíjat" tűztek ki a fejére. Bármennyi is legyen az. A plakáton sosem tüntették ki.
Menne, bizony menne. Hiszen miért is maradna ha nem látják szívesen. Csüngene a fiú szaván, még ha az egy erős fejmosás is lenne. De ez a ridegség, mélységesen fáj Ciliának. Jobban mint azt a fiú el tudja képzelni. Ám azt elvakítja a féltékenység, és Luurien felé érzett haragja. Pedig az a fiú sem tett igazán semmit. Pusztán egy vállat ajánlott fel amin sírhatott egy jó barátja.
Ám ez az utolsó csepp a pohárban. Amikor az utolsó kedves szavait is, csak haraggal képes kezelni a fiú. Ekkor kis keze ökölbe szorul. Körmei szinte felszántják tenyere belsőjét úgy szorítja azokat.
Deres szinte rögtön közbelép. Ő ismeri gazdája mozdulatait már. Messziről kiszimatolja, ha Cilia haragos vagy épp bánatos.
Közelebb is lép a nagy jószág a gazdához, fejét hozzányomja vigasztalóan. De ez sem segít.
Az apró termet, hamar megfordul. A smaragd zöld szempárok hasonló haraggal villannak Trylnorra. Mint, ahogy az ő előbb tette.*
- Oh igen? Akkor mond el Trylnor! Mit nem értek?!
*Toppant ismét egy hatalmasat, ami már tőle megszokható.*
- De tudod mit!? Egy valamit nem értek. Az az, hogy mivel érdemeltem ki, hogy így bánj velem? Hogy elhagyj engem?! Azért mert elmerültem a tanulásban, Eeyrben, az árvaházi teendőkben? Sajnálom! De képtelen voltam megbirkózni. Ezzel.
*Mutat fel egyik remegő kezével a kobakjára. Ez alatt értve minden emlékével ami visszatért, és amiket megélt a másikkal amivel rendelkezett ez idáig. Hangja ismét megremeg saját dühe miatt. Mert amit művel fáj saját magának is. Nem akar Trylnorral vitatkozni, nem akar rá haragudni. Mert szereti, mindennél jobban. És legszívesebben ölelné, el nem engedné. De a fiú csak távolabb és távolabb sodródik tőle. Retteg, hogy elveszti. Fogalma sincs mit tehetne azért, hogy az ellenkezőjét érje el.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:58:29
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:58:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan esti látogató //
*Nem érti miért váltott ki ilyen furcsa reakciót az, amit az előbb mondott Lenxyn képességeiről. Valami lehet a háttérben a nőnél, de ezt nem tudhatja biztosan, csak a reakcióiból próbál olvasni. Nem mintha bármi köze lenne hozzá, hogy mije van a fekete hajú lánynak vagy mije nincs. Mivel látja, hogy kellemetlen a másiknak, ezért nagyon nem is feszegeti tovább. A másik kezében forgatott, vagyis most már lentebb engedett kard az valóban mesterpenge, ahogy sejtette. Természetesen nem kapja meg, ahogy az sejthető volt, hiszen még bemutatkozása után is idegen alak maradt. Biccentéssel tudomásul veszi, hogy a fegyvert nem kapja meg. Talán lesz még egyszer lehetősége ilyen pengét forgatni. Gyors penge lehet az elbeszélések szerint, pont jó lenne majd később a rövidkardját lecserélni egy ilyenre. De ezt a gondolatát most elteszi későbbre és próbálja a helyzetet orvosolni, ahogy eddig is tette. Ekkor egy pillanatnyi rosszullétet vél felfedezni a lányon, aki a homlokához is kap szabad kezével, de végül nem lesz belőle ájulás. Egy pillanatra azért elgondolkodik, hogy odalépjen, de nem szerencsés egy kardot a kezében tartóhoz hirtelen odalépni. Még a végén beleszaladna a pengébe, amit véletlenül sem szeretne. Ezért csak keze mozdul ösztönösen, mintha elkapni akarná, de gyorsan vissza is húzza, hiszen annál messzebb is van, meg a kard visszatartja.*
- Jól van? *Ettől függetlenül megkérdezi, nehogy itt essen össze a másik. Persze tudja, hogy a bemutatkozása sem lett olyan, mint várható lett volna. Ezt meg is jegyzi közben a nő.*
- De igen, név. Mindenki így ismer. *Persze van neki olyan neve, amit minden normális személy visel, de őt tényleg így ismerik a városban, ezért inkább csak ezt mondta el. A Nori név viszont nem tűnik kitaláltnak, bár ki tudja.*
- Örvendek Nori. *Biccent, mikor megtudja a nevet. Legalább most már nem teljesen idegenek, legalább egy nevet tudnak társítani egymáshoz. Az ajtóra tett ajánlására csak legyintenek. Ezen meglepődik, mert tényleg kijavította volna. Persze nem fog erősködni ezzel a javítással, ha ennyire nem kérik a segítségét benne. A feltett kérdésre már illene komolyabb választ adnia, de nem bírja ki, hogy ne tegyen másként.*
- Ártatlan hölgyekre vadászom esténként. Egy túlméretes, kasztrált macskát használok rá, hogy elterelje a figyelmet, majd mindent kirámolok. *Ezt teljes komolysággal adja elő, és mielőtt nevetésben törne ki próbálja komoly fejjel a másik reakcióit keresni. Persze sokáig nem tudja tartani, így halkan elneveti magát.*
- Elnézést, ezt nem hagyhattam ki. *Sejti, hogy a nő nem ennyire rózsásan jókedvű, így igazi választ is ad neki.*
- Erdőjáró vadász vagyok. Prémes állatokra vadászok, amiknek a húsát és prémjét eladom a városban. Ebből fedezem a kiadásaimat. Lenxyn a vadászatban segít nekem. De ma már egy kicsit veszélyesebb a kinti világ. Talán hallott az ork hordákról. *Itt vesz egy mély levegőt, amit a szokásosnál kicsit lassabban fúj ki.*
- De ha rajtam múlik párat biztosan levadászok az íjammal, ha megtámadják a várost. *Nem szépíti a dolgot tényleg jól fogja az íjat és nem csak fogja, hanem forgatja is, de persze most nem veszi elő, mert nem ennek van itt az ideje.*
*Nem érti miért váltott ki ilyen furcsa reakciót az, amit az előbb mondott Lenxyn képességeiről. Valami lehet a háttérben a nőnél, de ezt nem tudhatja biztosan, csak a reakcióiból próbál olvasni. Nem mintha bármi köze lenne hozzá, hogy mije van a fekete hajú lánynak vagy mije nincs. Mivel látja, hogy kellemetlen a másiknak, ezért nagyon nem is feszegeti tovább. A másik kezében forgatott, vagyis most már lentebb engedett kard az valóban mesterpenge, ahogy sejtette. Természetesen nem kapja meg, ahogy az sejthető volt, hiszen még bemutatkozása után is idegen alak maradt. Biccentéssel tudomásul veszi, hogy a fegyvert nem kapja meg. Talán lesz még egyszer lehetősége ilyen pengét forgatni. Gyors penge lehet az elbeszélések szerint, pont jó lenne majd később a rövidkardját lecserélni egy ilyenre. De ezt a gondolatát most elteszi későbbre és próbálja a helyzetet orvosolni, ahogy eddig is tette. Ekkor egy pillanatnyi rosszullétet vél felfedezni a lányon, aki a homlokához is kap szabad kezével, de végül nem lesz belőle ájulás. Egy pillanatra azért elgondolkodik, hogy odalépjen, de nem szerencsés egy kardot a kezében tartóhoz hirtelen odalépni. Még a végén beleszaladna a pengébe, amit véletlenül sem szeretne. Ezért csak keze mozdul ösztönösen, mintha elkapni akarná, de gyorsan vissza is húzza, hiszen annál messzebb is van, meg a kard visszatartja.*
- Jól van? *Ettől függetlenül megkérdezi, nehogy itt essen össze a másik. Persze tudja, hogy a bemutatkozása sem lett olyan, mint várható lett volna. Ezt meg is jegyzi közben a nő.*
- De igen, név. Mindenki így ismer. *Persze van neki olyan neve, amit minden normális személy visel, de őt tényleg így ismerik a városban, ezért inkább csak ezt mondta el. A Nori név viszont nem tűnik kitaláltnak, bár ki tudja.*
- Örvendek Nori. *Biccent, mikor megtudja a nevet. Legalább most már nem teljesen idegenek, legalább egy nevet tudnak társítani egymáshoz. Az ajtóra tett ajánlására csak legyintenek. Ezen meglepődik, mert tényleg kijavította volna. Persze nem fog erősködni ezzel a javítással, ha ennyire nem kérik a segítségét benne. A feltett kérdésre már illene komolyabb választ adnia, de nem bírja ki, hogy ne tegyen másként.*
- Ártatlan hölgyekre vadászom esténként. Egy túlméretes, kasztrált macskát használok rá, hogy elterelje a figyelmet, majd mindent kirámolok. *Ezt teljes komolysággal adja elő, és mielőtt nevetésben törne ki próbálja komoly fejjel a másik reakcióit keresni. Persze sokáig nem tudja tartani, így halkan elneveti magát.*
- Elnézést, ezt nem hagyhattam ki. *Sejti, hogy a nő nem ennyire rózsásan jókedvű, így igazi választ is ad neki.*
- Erdőjáró vadász vagyok. Prémes állatokra vadászok, amiknek a húsát és prémjét eladom a városban. Ebből fedezem a kiadásaimat. Lenxyn a vadászatban segít nekem. De ma már egy kicsit veszélyesebb a kinti világ. Talán hallott az ork hordákról. *Itt vesz egy mély levegőt, amit a szokásosnál kicsit lassabban fúj ki.*
- De ha rajtam múlik párat biztosan levadászok az íjammal, ha megtámadják a várost. *Nem szépíti a dolgot tényleg jól fogja az íjat és nem csak fogja, hanem forgatja is, de persze most nem veszi elő, mert nem ennek van itt az ideje.*
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:37:43
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:37:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 717
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
*Egy játékos mosoly közben ránt vállat, ezzel jelezve, hogy véleménye szerint nem lehet ez ügyben mit kezdeni Orthusszal. Ő nem egyszer próbált már fogást találni a kereskedőn, mindmáig sikertelenül. Nem egyszer égette meg magát, mikor a tűzzel játszott, de tanult belőle, így mostanra már meg sem próbál az újnemes felé kerekedni, hisz bár beismerni borzasztó nehéz, tudja, hogy lehetetlen. Még.*
- Pontosan. Nem mindig kell nyerni ahhoz, hogy mi is győztesek lehessünk. *Válaszolja Gilas szavaira elégedetten. Azért jó hallani a gnóm saját szájából is, hogy szerinte is pozitívnak mondható a mai nap eredménye, hisz ezzel voltaképp, közvetetten dicséretet kapott tőle. Tőle is, mert, hogy Orthustól is kapott néhány szép szót, úgyhogy nem is olyan meglepő, hogy most kifejezetten jó kedve van a művésznőnek.
Néhány gondolatot követően eszébe jut még valami. Egy szoba, ami jól jöhet Gilasnak ott, ahol mostanában munka miatt az ideje nagy részét fogja tölteni, ám ezt a mester udvariasan visszautasítja, és még magyarázatot is fűz hozzá. Pedig a tekintetén ott volt a meglepettség… de hát néha a látszat csal, pont, mint most.*
- Ó, értem. Rendben, de ha mégis meggondolnád magad, keress nyugodtan! *Ingyen nem fog kiadni neki egy lakosztályt, a bőkezűséget sem szabad túlzásba vinni. Ami azt illeti, épp eleget tett már a gnómért, hogy a jövőben számíthasson rá, nincs szükség arra, hogy még tovább feszítse a húrt.*
- Szívesen *mosolyog.* Nos, akkor azt hiszem, én nem is zavarlak tovább. Hagylak dolgozni, vagy amit csinálni akarsz. Nekem is rengeteg a teendőm, és sajnos maguktól nem haladnak. *Például meg kell néznie magát a tükörben. Ha már így ki van öltözve, muszáj legalább néha ellenőrizni, hogy minden részlet tökéletes-e még mindig. Emellett pedig gyakorolni is szeretne a hangszerein, főleg a hegedűn, hisz következő fellépésének ideje rohamosan közeledik.
Amennyiben Gilas nem óhajt már megosztani vele semmit, akkor elköszön tőle, és távozik az emeletre vezető lépcsők irányába.*
//Sub Rosa Panzió//
*Egy játékos mosoly közben ránt vállat, ezzel jelezve, hogy véleménye szerint nem lehet ez ügyben mit kezdeni Orthusszal. Ő nem egyszer próbált már fogást találni a kereskedőn, mindmáig sikertelenül. Nem egyszer égette meg magát, mikor a tűzzel játszott, de tanult belőle, így mostanra már meg sem próbál az újnemes felé kerekedni, hisz bár beismerni borzasztó nehéz, tudja, hogy lehetetlen. Még.*
- Pontosan. Nem mindig kell nyerni ahhoz, hogy mi is győztesek lehessünk. *Válaszolja Gilas szavaira elégedetten. Azért jó hallani a gnóm saját szájából is, hogy szerinte is pozitívnak mondható a mai nap eredménye, hisz ezzel voltaképp, közvetetten dicséretet kapott tőle. Tőle is, mert, hogy Orthustól is kapott néhány szép szót, úgyhogy nem is olyan meglepő, hogy most kifejezetten jó kedve van a művésznőnek.
Néhány gondolatot követően eszébe jut még valami. Egy szoba, ami jól jöhet Gilasnak ott, ahol mostanában munka miatt az ideje nagy részét fogja tölteni, ám ezt a mester udvariasan visszautasítja, és még magyarázatot is fűz hozzá. Pedig a tekintetén ott volt a meglepettség… de hát néha a látszat csal, pont, mint most.*
- Ó, értem. Rendben, de ha mégis meggondolnád magad, keress nyugodtan! *Ingyen nem fog kiadni neki egy lakosztályt, a bőkezűséget sem szabad túlzásba vinni. Ami azt illeti, épp eleget tett már a gnómért, hogy a jövőben számíthasson rá, nincs szükség arra, hogy még tovább feszítse a húrt.*
- Szívesen *mosolyog.* Nos, akkor azt hiszem, én nem is zavarlak tovább. Hagylak dolgozni, vagy amit csinálni akarsz. Nekem is rengeteg a teendőm, és sajnos maguktól nem haladnak. *Például meg kell néznie magát a tükörben. Ha már így ki van öltözve, muszáj legalább néha ellenőrizni, hogy minden részlet tökéletes-e még mindig. Emellett pedig gyakorolni is szeretne a hangszerein, főleg a hegedűn, hisz következő fellépésének ideje rohamosan közeledik.
Amennyiben Gilas nem óhajt már megosztani vele semmit, akkor elköszön tőle, és távozik az emeletre vezető lépcsők irányába.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-15 07:57:04
Üzenet elküldve: 2025-12-15 07:57:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ajánlat//
//Sub Rosa Panzió//
- Eegen, feltűnt. *Aprót bólint egyetértőn arra vonatkozóan, hogy mindig a prefektus úr jár a legjobban. Most is így történt – jelentősen faragott az ablaktáblák árából (bár ezt elsősorban az alapanyagok árán tette, így végül is ezzel pont mindketten jól jártak), és olcsóbban jut hozzá a két hajsütő csipeszhez is.* Bár ami azt illeti, ha hosszú távon nézzük, nekem is jut a jóból. Épp ahogy ígérted, kisasszony.
*Kissé meghajtja fejét, a mozdulat elismerő gesztusa félreérthetetlen. Merlana pont ezt ígérte: hogy a Morthimer úrral történő egyezségből, ha nem is azonnal, de nyerhet ő is. És ennek a nyereségnek az első morzsája épp az, hogy a prefektus ajánlásával mehet majd nyersanyagot vásárolni. Az árusok most ugyan ez alapján adnak neki kedvezményes árat, de ha legközelebb visszatér majd hozzájuk -még ha saját szakállása is vásárol majd-, hát már emlékezni fognak rá, és talán könnyebben tud még jobb árat kialkudni, mint arra egyébként lehetősége lenne. És mivel a saját árait nem kell ennek megfelelően lefelé vinnie, ezzel a saját nyereségét növeli. Néha az üzletelésnek is megvan a maga szépsége.
Merlana ajánlata őszintén meglepi, nem is számított hasonlóra.*
- Ó..! *Csupán ennyit bír válaszolni elsőre, és szakállába túrva gondolja át villanásnyi idő alatt a dolgot.* Ez igazán kedves tőled! Nos, tényleg arra gondoltam, hogy nem vesztegetem el azt a napfényt, ami a mai napra még jut. A szoba..
*Ujjai egy pillanatra megszorulnak a szakállán.*
- Van egy bérleményem, itt, a negyedben. Kicsit arrébb, ahol.. tudod, kisasszony.. szűkebbek az utcák. *Saját maga számára csupán egyetlen szobát bérel egy kissé lekoszlott épületben. Nem szép, de legalább tető van a feje fölött, és az apró vaskályhával kellemesre tudja fűteni a vicik-vacak leeső fadarabokkal, amikkel amúgy már nem tudna mit kezdeni.*
- Mindig öt hattal előre kérik a díját, és én már kifizettem azt. Jelenleg.. nos, jelenleg azt hiszem nem tudnék fenntartani itt is egy szobát magamnak. *Szinte bocsánatkérően mosolyodik el bajsza alatt.* De köszönöm, hogy eszedbe jutott!
//Sub Rosa Panzió//
- Eegen, feltűnt. *Aprót bólint egyetértőn arra vonatkozóan, hogy mindig a prefektus úr jár a legjobban. Most is így történt – jelentősen faragott az ablaktáblák árából (bár ezt elsősorban az alapanyagok árán tette, így végül is ezzel pont mindketten jól jártak), és olcsóbban jut hozzá a két hajsütő csipeszhez is.* Bár ami azt illeti, ha hosszú távon nézzük, nekem is jut a jóból. Épp ahogy ígérted, kisasszony.
*Kissé meghajtja fejét, a mozdulat elismerő gesztusa félreérthetetlen. Merlana pont ezt ígérte: hogy a Morthimer úrral történő egyezségből, ha nem is azonnal, de nyerhet ő is. És ennek a nyereségnek az első morzsája épp az, hogy a prefektus ajánlásával mehet majd nyersanyagot vásárolni. Az árusok most ugyan ez alapján adnak neki kedvezményes árat, de ha legközelebb visszatér majd hozzájuk -még ha saját szakállása is vásárol majd-, hát már emlékezni fognak rá, és talán könnyebben tud még jobb árat kialkudni, mint arra egyébként lehetősége lenne. És mivel a saját árait nem kell ennek megfelelően lefelé vinnie, ezzel a saját nyereségét növeli. Néha az üzletelésnek is megvan a maga szépsége.
Merlana ajánlata őszintén meglepi, nem is számított hasonlóra.*
- Ó..! *Csupán ennyit bír válaszolni elsőre, és szakállába túrva gondolja át villanásnyi idő alatt a dolgot.* Ez igazán kedves tőled! Nos, tényleg arra gondoltam, hogy nem vesztegetem el azt a napfényt, ami a mai napra még jut. A szoba..
*Ujjai egy pillanatra megszorulnak a szakállán.*
- Van egy bérleményem, itt, a negyedben. Kicsit arrébb, ahol.. tudod, kisasszony.. szűkebbek az utcák. *Saját maga számára csupán egyetlen szobát bérel egy kissé lekoszlott épületben. Nem szép, de legalább tető van a feje fölött, és az apró vaskályhával kellemesre tudja fűteni a vicik-vacak leeső fadarabokkal, amikkel amúgy már nem tudna mit kezdeni.*
- Mindig öt hattal előre kérik a díját, és én már kifizettem azt. Jelenleg.. nos, jelenleg azt hiszem nem tudnék fenntartani itt is egy szobát magamnak. *Szinte bocsánatkérően mosolyodik el bajsza alatt.* De köszönöm, hogy eszedbe jutott!
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:48:01
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:48:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mikor két ösvény újra egybefut//
*Keveset ért Trylnor a lélek rejtelmeihez, sőt, mondhatni semmit. De azt még ő is meglátja, hogy a leány nem igazán mer ránézni. Persze, hogy nem, hiszen szégyelli magát. Ha nem így volna, sokkal temperamentumosabb lenne, megvédené a saját vélt igazát. Valahol nagyon remélte a fiú, hogy meg lesz magyarázva a megmagyarázhatatlan. De a hadnagynak igaza volt…
Azt nem lehet elvenni viszont a lánytól, hogy segítőkész, még ha amolyan túlzásnak is hat. Olyan, mintha Trylnor a fejlődésben lévő izmait feszítgetné folyamatosan, na meg nehéz dolgokat tenne arrébb, csak azért, hogy lássa a szőkeség, hogy fejlődött. Nem tűnt ez a kis orrbaleset olyasminek, hogy rögvest két mágiát, na meg némi lefitymáló beszólást megérjen. Persze meglehet, hogy teljesen mindegy, hogy mit tenne a lány, abban kivetnivalót találna. De azért a köszönöm szó így is legördül a nyelvről.*
- Tudod, de nem érted. *Állapítja meg fejét csóválva. Nem csupán tényt akart közölni vele, hanem beszélni erről az egészről.*
- Ha nem volt fontos felírni azt, aki minden percben melletted van, akkor valójában semmit nem tudnak rólad, csak azt, hogy egy koszos utcagyerek lopott, aki elf.
*Kissé értetlenül áll azelőtt, hogy máris menni akar a lány, na meg a körözéséről és Anvielről nyavalyog, amitől éppen beszélni szeretett volna. Biztos nem érdekli a mondandója. Ám legyen. Várja biztos Luurien is.*
- Jó, akkor menj. *Ő ugyan nem marasztalja. Ha akar még kérdezni valamit arról, amit Trylnor tud, vagy mondani akart, majd kérdez. Ha pedig jobb lapítani a kertek alatt, az is az ő dolga. *
*Keveset ért Trylnor a lélek rejtelmeihez, sőt, mondhatni semmit. De azt még ő is meglátja, hogy a leány nem igazán mer ránézni. Persze, hogy nem, hiszen szégyelli magát. Ha nem így volna, sokkal temperamentumosabb lenne, megvédené a saját vélt igazát. Valahol nagyon remélte a fiú, hogy meg lesz magyarázva a megmagyarázhatatlan. De a hadnagynak igaza volt…
Azt nem lehet elvenni viszont a lánytól, hogy segítőkész, még ha amolyan túlzásnak is hat. Olyan, mintha Trylnor a fejlődésben lévő izmait feszítgetné folyamatosan, na meg nehéz dolgokat tenne arrébb, csak azért, hogy lássa a szőkeség, hogy fejlődött. Nem tűnt ez a kis orrbaleset olyasminek, hogy rögvest két mágiát, na meg némi lefitymáló beszólást megérjen. Persze meglehet, hogy teljesen mindegy, hogy mit tenne a lány, abban kivetnivalót találna. De azért a köszönöm szó így is legördül a nyelvről.*
- Tudod, de nem érted. *Állapítja meg fejét csóválva. Nem csupán tényt akart közölni vele, hanem beszélni erről az egészről.*
- Ha nem volt fontos felírni azt, aki minden percben melletted van, akkor valójában semmit nem tudnak rólad, csak azt, hogy egy koszos utcagyerek lopott, aki elf.
*Kissé értetlenül áll azelőtt, hogy máris menni akar a lány, na meg a körözéséről és Anvielről nyavalyog, amitől éppen beszélni szeretett volna. Biztos nem érdekli a mondandója. Ám legyen. Várja biztos Luurien is.*
- Jó, akkor menj. *Ő ugyan nem marasztalja. Ha akar még kérdezni valamit arról, amit Trylnor tud, vagy mondani akart, majd kérdez. Ha pedig jobb lapítani a kertek alatt, az is az ő dolga. *
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:28:51
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:28:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar csendben figyeli, ahogy Nestar a szütyőt ellenőrzi. Nem szól közbe. Amennyiben Nestar Erefiz átszámolná, pontosan 640 aranyat
találna benne. A magyarázatnál Norennar fáradt tekintettel figyeli a félvért, de és érdemben nem is reagál már rá. Elvégre olyan vizekre evezett, amelyeken a mélységi nem épp járatos. Bár kijárt neki a nemesi életből, messze nem eléggé ahhoz, hogy az ilyen ügyekhez érdemben hozzá tudjon szólni. Ennyiben is hagyja a dolgot.
Az elköszönésnél biccent egy utolsót az alkimista felé. *
- A viszontlátásra.
*Mondja némi kedvességgel fűszerezve amúgy száraz hangját. Ezzel pedig sarkon is fordul, és elindul a templom irányába, egyenletes léptekkel, anélkül hogy hátranézne.*
*Norennar csendben figyeli, ahogy Nestar a szütyőt ellenőrzi. Nem szól közbe. Amennyiben Nestar Erefiz átszámolná, pontosan 640 aranyat
találna benne. A magyarázatnál Norennar fáradt tekintettel figyeli a félvért, de és érdemben nem is reagál már rá. Elvégre olyan vizekre evezett, amelyeken a mélységi nem épp járatos. Bár kijárt neki a nemesi életből, messze nem eléggé ahhoz, hogy az ilyen ügyekhez érdemben hozzá tudjon szólni. Ennyiben is hagyja a dolgot.Az elköszönésnél biccent egy utolsót az alkimista felé. *
- A viszontlátásra.
*Mondja némi kedvességgel fűszerezve amúgy száraz hangját. Ezzel pedig sarkon is fordul, és elindul a templom irányába, egyenletes léptekkel, anélkül hogy hátranézne.*
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:13:20
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:13:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Mindent a semmiért//
*Elveszi a szütyőt és felnyitja, lazán ellenőrzi súly és a tartalma kinézete alapján, hogy aranyat kap-e és hogy milyen nehézségben. Végigszámolni nem fogja, de emlékezni fog arra, ha megkurtították. Főleg, mert ez vagy otthon fog kiderül, amikor rendezgeti a pénzét vagy a saját kárán, amikor ő nyújtja át az összeget és így a saját becsületén is esik kár.*
- Ne is vegye magára, meglepődne, mennyire szokványosnak számít és a konkurenciája is esélyesen hasonló szerekkel él. Mágiatanulásnál vagy egy különleges kérelemnél apró befektetésnek számít a haszonhoz képest, amit nyerni lehet vele.
*Hozzáfűzi magyarázatát, tényleg nem örülne, ha Norennar úgy gondolná, hogy ezt a személye miatt teszi. Bár, ha őszinte magával, tisztában van a sötételfek megítélésével. Vagy legalább is úgy gondolja. Érdekes dolgokat látott mostanában.*
- Örvendek a találkozásnak és sok szerencsét kívánok az útján.
*Elveszi a szütyőt és felnyitja, lazán ellenőrzi súly és a tartalma kinézete alapján, hogy aranyat kap-e és hogy milyen nehézségben. Végigszámolni nem fogja, de emlékezni fog arra, ha megkurtították. Főleg, mert ez vagy otthon fog kiderül, amikor rendezgeti a pénzét vagy a saját kárán, amikor ő nyújtja át az összeget és így a saját becsületén is esik kár.*
- Ne is vegye magára, meglepődne, mennyire szokványosnak számít és a konkurenciája is esélyesen hasonló szerekkel él. Mágiatanulásnál vagy egy különleges kérelemnél apró befektetésnek számít a haszonhoz képest, amit nyerni lehet vele.
*Hozzáfűzi magyarázatát, tényleg nem örülne, ha Norennar úgy gondolná, hogy ezt a személye miatt teszi. Bár, ha őszinte magával, tisztában van a sötételfek megítélésével. Vagy legalább is úgy gondolja. Érdekes dolgokat látott mostanában.*
- Örvendek a találkozásnak és sok szerencsét kívánok az útján.
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:57:17
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:57:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mindent a semmiért//
*Norennar figyelmesen követi a mozdulatot, ahogy Nestar az oldalzsebébe nyúl. A két csokoládébarna üvegcsére pillantva felvonja a szemöldökét. Nem kérdez rá, de az arcán átsuhanó kifejezés egyértelmű: az ital látványa nem kelt benne különösebb bizalmat. Röviden végigméri a folyadék színét, s közben megállapítja magában, hogy szerencsére nem neki kell majd meginnia.
Az erszényéért nyúl, gyorsan előkeresi a megfelelő összeget, majd Nestar felé nyújtja. Átveszi a két italt, ellenőrzi a dugókat, mielőtt eltenné őket.
A harmadik, hófehér üvegcsénél a szemöldöke még feljebb csúszik. Végighallgatja a magyarázatot, továbbra sem vágva közbe. A végén egy fáradt sóhajjal nyugtázza a dolgot.*
- Ezt megpróbálom nem magamra venni. Köszönöm mindenesetre. Igazán nagyra értékelem.
*Gondosan elhelyezi mindhárom üvegcsét a felszerelése között, úgy, hogy ne ütődjenek egymáshoz. Csak ezután néz vissza az alkimistára.*
- Még egyszer köszönöm. Ha nem bánod, nem is tartalak fel tovább. Ha esetleg keresnél…
*Elfordul s háta mögött egy tőlük kicsit messzebb eső, apró, romos bérház felé int.*
- Nos, ha más nem is, valószínűleg a nő abban a házban tudni fogja, merre járok.
*Norennar figyelmesen követi a mozdulatot, ahogy Nestar az oldalzsebébe nyúl. A két csokoládébarna üvegcsére pillantva felvonja a szemöldökét. Nem kérdez rá, de az arcán átsuhanó kifejezés egyértelmű: az ital látványa nem kelt benne különösebb bizalmat. Röviden végigméri a folyadék színét, s közben megállapítja magában, hogy szerencsére nem neki kell majd meginnia.
Az erszényéért nyúl, gyorsan előkeresi a megfelelő összeget, majd Nestar felé nyújtja. Átveszi a két italt, ellenőrzi a dugókat, mielőtt eltenné őket.
A harmadik, hófehér üvegcsénél a szemöldöke még feljebb csúszik. Végighallgatja a magyarázatot, továbbra sem vágva közbe. A végén egy fáradt sóhajjal nyugtázza a dolgot.*
- Ezt megpróbálom nem magamra venni. Köszönöm mindenesetre. Igazán nagyra értékelem.
*Gondosan elhelyezi mindhárom üvegcsét a felszerelése között, úgy, hogy ne ütődjenek egymáshoz. Csak ezután néz vissza az alkimistára.*
- Még egyszer köszönöm. Ha nem bánod, nem is tartalak fel tovább. Ha esetleg keresnél…
*Elfordul s háta mögött egy tőlük kicsit messzebb eső, apró, romos bérház felé int.*
- Nos, ha más nem is, valószínűleg a nő abban a házban tudni fogja, merre járok.
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:55:57
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:55:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A kaszárnya felől a polgárnegyed felé veszi az irányt a sötételf hím, hogy egy megbeszélt találkozóra érjen oda, lehetőleg időben. Ahogy a nap állására tekint fel hunyorogva megállapítja, hogy közeleg a dél, s ez pont az az idő, amikor már lassan a piacon kellene lennie. Megszaporázza lépteit, hogy a napállás idejére pontban ott is legyen. Nem kenyere a késés, így most nem kezdené el ezt a rossz szokást. Az egyszerű, romos házak között halad végig, amikre vet is alkalmanként egy kósza pillantást, főleg a legrosszabb állapotban lévőkre. Van azért egy két szebb épület, de a javarészt nem az. Főleg azok szebbek, amiket a gazdagnegyedből kifosztott anyagokból építettek fel. Fajtája miatt az emberek javarészt elkerülik, amit annyira nem is bán. A puszta csevegés nem az erőssége. Az a fajta, aki előbb üt és csak utána kérdez, vagy nem is kérdez. A negyed zsúfoltsága lassítja egy kicsit, ezért minden igyekezetét bele kell adnia, hogy délre ott legyen. Tovább szaporázza sebességét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3244-3263