//Fő a biztonság//
- Ó, hogyne. Egy kis türelmét kérem!
*feleli a komornyik még a bejárati ajtóban, majd hátraszól, utasításokat oszt. Hallhatóan valamelyik cselédet ugrasztja, hogy az meg a lovásznak szóljon. Akad még pár szolgáló a házban. Ezután várakozniuk kell, amíg a lovász (egy középkorú, wegtoreni származású és meglehetősen nyugodt tekintetű fickó, aki a Japher Campa névre hallgat) komótosan megjelenjen a kinyíló, kétszárnyú kapualjban, ami a hátsó udvarra vezet. Odalép Agin mellé, és egy biccentés kíséretében átveszi tőle a gyeplőt, hogy a hátast a hátsó udvarra kísérje.
Mindeközben a komornyik ismét megszólal.*
- A ház háta mögött van az istállónk. A lovát ott helyezzük el, természetesen megfelelően gondját viseljük. A lovász majd leszerszámozza és lecsutakolja, és ha van poggyásza a nyergen, azt behozzuk.
*mondja, eloszlatva Agin esetleges aggályait. A kérdést hallva pedig hozzáteszi.*
- Urien Polther vagyok, a Morthimer ház komornyikja, alázatos szolgája.
*azzal meghajol. A tegeződésen nem akad fenn, bár ő továbbra is ezen a tiszteletteljes hangon fog szólni a vendéghez. Agin a házba belépve amolyan mértéktartó eleganciával találkozhat. Egyáltalán nincs túlzásba víve a dekoráció, nincsenek aranyozott bútorok vagy márvány lépcső. De valahogy mégis minden minőséginek és drágának tűnik. Itt-ott festmények, faliszőnyegek és egy-két szobor vagy egyéb dísztárgy látható, ezek viszont érdekesebbek: nem artheniori, sokkal inkább wegtoreni és lichanechi holmik. Befele haladva Agin még egy szolgálót pillanthat meg, egy fiatal, szőke emberlányt cselédruhában (Theparda Minorea), aki illedelmesen és lesütött szemmel áll a fal mellé húzódva, ha netán szükség lenne a szolgálataira. Rajta kívül meg egy szakácsnő, illetve Orthus wegtoreni cselédje, Thea képezik a személyzetet.
Orthus dolgozószobájában aztán már a lényegről beszélhet, magával a kereskedővel.*
- A magam részéről jobban kedvelem az eseménytelen utakat. De persze én kereskedőként más szemszögből látom a dolgokat. Az úton felmerülő események többsége számomra csak bonyodalmat, kockázatot, kárt vagy késedelmet okozhat. Így remélem, hogy a holnapi utunk is gyors és eseménytelen lesz.
*A Relaelre tett célzásra Orthus megenged magának egy félmosolyt.*
- Nos, utóvégre mégiscsak nemes hölgyről beszélünk. Amíg nemesként élt, volt ideje megszokni, hogy az igényeit azonnal teljesítik. Az én családom ugyan közrendű, de sokat mozogtunk a nemesség köreiben, és bizony nekünk is alkalmazkodnunk kellett az elvárásaikhoz. Így hát remélhetőleg holnap estére már a fogadójukban leszünk, és a hölgy mindkettőnkkel elégedett lesz.
*teszi hozzá. Relael őt se hagyja hidegen, különösen, mivel fiatalkorából és neveltetéséből fakadóan Orthus vonzódik a nemes hölgyekhez. Akik ugye már nincsenek az artheniori lázadások óta. És Orthus nem is gondolta, hogy neki bármiféle vonzalma lenne e tovatűnt réteg iránt, amíg a Relaellal való találkozás fel nem elevenített néhány emléket. Hogy hogyan kell nemesekkel beszélni, a rengeteg protokollt és körülményeskedést, amit egyébként nem kedvelt sose. De egy életen át nevelték rá és így bizonyos nosztalgia támadt benne, amikor újra fel kellett venni ezt a szerepet.*
- Nos, ha Önnek is megfelel, most a szolgáim gondjaira bízom, akik majd gondoskodnak Önről. Úgy hiszem, holnap lesz alkalmunk még beszélni az úrnőjéről és bármi egyébről. A remélhetőleg eseménytelen és zavartalan út során.
*teszi még hozzá elmosolyodva, majd kezet nyújt Aginnak, és hacsak a vendég nem szeretne még valamit, akkor ők mára el is búcsúznak.
Ezt követően Aginra egy bőséges vacsora várhat a földszinten, miközben a szállását előkészítik. A komornyik még előtte érdeklődik, hogy kíván-e fürdőt venni, és ha igen, akkor gondoskodik róla, hogy Agint a szobájában egy dézsa várja, meleg vízzel.
A félénk cselédlány, Theparda mindig a közelében tartózkodik az óhajait várva, amíg vacsorázik, de Aginnak hamar rá kell jönnie, hogy elég szürke kisegér a szolgáló: ha beszélgetni próbálna vele, a lány illedelmesen, de halkan és tömören felelget csak. A házról, Orthusról, a városról, a munkájáról is csak közhelyes és informális dolgokat mond el, ha ugyan kérdeznék.
A vendégszoba, amelyet Agin megkapott, ugyancsak egy szépen berendezett helyiség, amiben minden szükségeset megtalál. Összességében azonban a Morthimer ház nem tűnhet túlzottan izgalmas helynek. Orthus pragmatikus ember hobbik és túlzott szenvedélyek nélkül, és ez az otthonának hangulatát is meghatározza. Persze más lenne a helyzet, ha Agin összefutna Theával, de a wegtoreni szolgálónak Orthus ezúttal utasításba adta, hogy ne mutatkozzon a vendég előtt.*