Arthenior - Polgárnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Arthenior főtere (új) Wegtoreni Kalmár (új) Kaszárnya (új) | Polgárnegyed | Templom (új) Romváros és Meredély (új) Piactér (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:41:39
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:41:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*A másnap kellemetlenül éri. Többek között mert rettenetesen hideg van. Meg olyan nyúzott. Pedig aludt rendesen, leszámítva azt, hogy nagy baromságokat álmodott. Vagyis inkább zavarba ejtő dolgokat. Nem is esik kibújni a függönyhalom alól, de fogalma sincs melyik napszakba ébredt bele. Ha meg késő van, akkor nagy bajban van. Mert megígérte a reggelit. Hazudni pedig nem szokott. Csak elfelejt néha dolgokat, meg talán most egy kicsit túlaludta magát. Gyorsan össze is szedi magát a földről, hogy az ablakhoz siessen. Hát a nap már előbújt. Az biztos, hogy nincs korán. Viszont még délelőtt van, ami jó jel arra, hogy annyira nincs veszve a helyzet. Rendezkednie amúgy sem kell, csak a Pegazushoz minél hamarább elérni. Bár azért kicsit tart attól, hogy meglátogassa a fiút. De szeretné látni. Meg ugye az ígéret. Így csak kislisszol az ajtón, átkúszik a kerítésen, aztán sietve, meg persze jócskán vacogva, szedi is a lábait, hogy minél hamarább végezzen a kis kitérőjével. Aztán reméli, hogy Dren nem fogja rávágni az ajtót. Bár nem vesztek össze. Csak furcsa volt a helyzetük. Reméli a fiú nem haragszik, hogy olyan gonosz volt. Mert nem akart ő rosszat. Sőt! Csak nem tudja, hogy hogyan is kell.
De most inkább arra koncentrál, hogy elérje a célját. De ahogy a főtér felé fordul kissé el is bizonytalanodik. Na nem a látogatás miatt, hanem a piacról érkező illatok terelik el a figyelmét. A piacról kisebb eséllyel dobnák ki. Így mosdatlanul a fogadóból inkább. Okosabb ötletnek tűnik, így meg is perdül és már vidámabban szalad is át a piacra.*
*A másnap kellemetlenül éri. Többek között mert rettenetesen hideg van. Meg olyan nyúzott. Pedig aludt rendesen, leszámítva azt, hogy nagy baromságokat álmodott. Vagyis inkább zavarba ejtő dolgokat. Nem is esik kibújni a függönyhalom alól, de fogalma sincs melyik napszakba ébredt bele. Ha meg késő van, akkor nagy bajban van. Mert megígérte a reggelit. Hazudni pedig nem szokott. Csak elfelejt néha dolgokat, meg talán most egy kicsit túlaludta magát. Gyorsan össze is szedi magát a földről, hogy az ablakhoz siessen. Hát a nap már előbújt. Az biztos, hogy nincs korán. Viszont még délelőtt van, ami jó jel arra, hogy annyira nincs veszve a helyzet. Rendezkednie amúgy sem kell, csak a Pegazushoz minél hamarább elérni. Bár azért kicsit tart attól, hogy meglátogassa a fiút. De szeretné látni. Meg ugye az ígéret. Így csak kislisszol az ajtón, átkúszik a kerítésen, aztán sietve, meg persze jócskán vacogva, szedi is a lábait, hogy minél hamarább végezzen a kis kitérőjével. Aztán reméli, hogy Dren nem fogja rávágni az ajtót. Bár nem vesztek össze. Csak furcsa volt a helyzetük. Reméli a fiú nem haragszik, hogy olyan gonosz volt. Mert nem akart ő rosszat. Sőt! Csak nem tudja, hogy hogyan is kell.
De most inkább arra koncentrál, hogy elérje a célját. De ahogy a főtér felé fordul kissé el is bizonytalanodik. Na nem a látogatás miatt, hanem a piacról érkező illatok terelik el a figyelmét. A piacról kisebb eséllyel dobnák ki. Így mosdatlanul a fogadóból inkább. Okosabb ötletnek tűnik, így meg is perdül és már vidámabban szalad is át a piacra.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:01:14
Üzenet elküldve: 2022-12-08 14:01:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Kellemetlen ez a csend. Mikor a kulcsot kiteszi maga mellé megint hallja a sóhajt és a másik mozgolódni kezd. Nem mer megmozdulni. Csak néz a fölé hajoló lányra. Ezek szerint el is megy. Mondta, hogy van hol laknia neki is, de... Hát igen. Ezt Dren nem így gondolta. Mondani se nagyon tud mit hisz ő rontotta el. Meg is érti, hogy itt hagyja őt a lány.*
-Jó éjt!
*Motyogja talán még halkabban vissza. Ez ciki. Míg az ajtó be nem zárul addig azon jár az agya, hogy ne mondjon-e valamit. Például, hogy nem azért nyüszítettem hanem csak... Csak mi? Lehet haragszik is rá a másik. Meg is értené. Tényleg nem való neki ez. Megint magára lesz hagyva. Ez a ház ilyen csendes még nem volt mióta beköltözött. Sokáig fekszik még ott és szidja magát meg sajnálja a helyzetet. Míg már nem bírja tovább a kemény deszkát. Fölkel, az ajtóhoz sétál, hallgatózik kicsit majd csalódottan elfordítja a kulcsot. Ilyenkor szokta még a zsákmányt is elrejteni, de ahhoz sincs kedve most. A matracára viszi a takarót és beveti magát a párnák közé ahol a többi takaróval is bebugyolálja magát. Addig míg nem érzi, hogy azok súlya alatt el nem tűnt a világ elől. Utána még egy darabig elmélkedik rajta milyen buta is volt, de lassan elnyomja az álom. Nehéz napja volt.*
*Kellemetlen ez a csend. Mikor a kulcsot kiteszi maga mellé megint hallja a sóhajt és a másik mozgolódni kezd. Nem mer megmozdulni. Csak néz a fölé hajoló lányra. Ezek szerint el is megy. Mondta, hogy van hol laknia neki is, de... Hát igen. Ezt Dren nem így gondolta. Mondani se nagyon tud mit hisz ő rontotta el. Meg is érti, hogy itt hagyja őt a lány.*
-Jó éjt!
*Motyogja talán még halkabban vissza. Ez ciki. Míg az ajtó be nem zárul addig azon jár az agya, hogy ne mondjon-e valamit. Például, hogy nem azért nyüszítettem hanem csak... Csak mi? Lehet haragszik is rá a másik. Meg is értené. Tényleg nem való neki ez. Megint magára lesz hagyva. Ez a ház ilyen csendes még nem volt mióta beköltözött. Sokáig fekszik még ott és szidja magát meg sajnálja a helyzetet. Míg már nem bírja tovább a kemény deszkát. Fölkel, az ajtóhoz sétál, hallgatózik kicsit majd csalódottan elfordítja a kulcsot. Ilyenkor szokta még a zsákmányt is elrejteni, de ahhoz sincs kedve most. A matracára viszi a takarót és beveti magát a párnák közé ahol a többi takaróval is bebugyolálja magát. Addig míg nem érzi, hogy azok súlya alatt el nem tűnt a világ elől. Utána még egy darabig elmélkedik rajta milyen buta is volt, de lassan elnyomja az álom. Nehéz napja volt.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 13:38:26
Üzenet elküldve: 2022-12-08 13:38:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*A pihenés az a lány olvasatában annyi különbséget takar, hogy ha alszik, akkor alszik. Ha pihen, akkor pedig nem alszik, csak nem csinál semmit. Mint most is, hogy csak úgy fekszik. Aztán már nyitott szemekkel mered maga elé. Mint aki igyekszik összeszedni magát és a gondolatait is. Csak nem igazán jár sikerrel. Ami csak egyre inkább mélyíti el benne a csalódás érzetét. Ami most nagyon nem tetszik neki. Viszont a fiú meg igen és épp ezért érzi, hogy ez most rossz. Ennyire béna volt. De fogalma sincs arról, hogy hogyan kéne úgy egy fiú kedvére tenni, hogy neki is tetszen egy kicsit. Remélte, hogy nem teremt ilyen kellemetlen helyzetet, de még ehhez is ügyetlen. És így döntésre is jut. Jobb, ha elindul, mielőtt még inkább elront mindent. Talán majd a holnapi nap. Persze, ha egyáltalán tényleg fel meri majd keresni a fiút. Már ebben sem teljesen biztos.
Ismét csak egy sóhajt hallat, mikor a kulcs koppanását meghallja. Így lassan kibújik a pokróc alól, amit aztán visszaigazgat a fiúra. Kis gondolkodás után fölé hajol, hogy a fejére nyomjon egy puszit, de végül megtorpanva tovább dől, hogy elvegye a kulcsot.*
- Jó éjt!
*Motyogja halkan, majd felkelve siet az ajtóhoz, hogy nyitás után gyorsan ki is surranjon az utcára. A kulcsot a zárban hagyja, aztán a csukott ajtónak dőlve húzza el a száját. Most még talán lenne egy új esélye. Ha mégis visszamenne. Aztán akkor mi lenne? Ugyan olyan csúnya most is. Meg béna. Ügyetlen és tudatlan. Így elveti hamar ezt a gondolatot és az ajtótól ellökve magát meg is indul sietve. Ki a negyed szélére, ahol látta azt az üres, romos házat. Azokkal a fadarabokkal, amivel nem kell annyit küzdeni. Ma este jó lesz az is. Csak holnap időben tudjon felkelni.
A lábait gyorsan szedi a kinézett viskó felé. Ahol be is surran a foghíjas kerítésen. Aminek a darabjait össze is szedi a földről, hogy aztán azzal a kezében lökje be az ajtót. Szélvédett, de hideg. Majd a tűzgyújtás remélhetőleg segít. Csak hát ahhoz sem ért sokat. De a kályha nincs olyan rossz állapotban. Így meg is pakolja a fadarabokkal. Persze tüzet gyújtani elég sok idejébe beletelik. Nem ért ehhez a vacakhoz, de van, hogy ilyenkor jó legyen. Aztán már csak az marad, hogy a szakadt függönyöket letépje az ablak elől. Mert most nem nézi meg van e pokróc. Ezek is jók lesznek. Így költözik be a kályha elé. Összekuporodva előtte, csak most Dren nélkül. Így még annyira sincs meleg. Hiányzik a testének a melege. Úgy jobb volt. De most ez van. Ezzel kell várnia, hogy elnyomja az álom. Amin igyekszik dolgozni, így lehunyja a szemeit. Apránként pedig már csak az egyenletes szuszogását lehet hallani ennek a függönygombócnak.*
*A pihenés az a lány olvasatában annyi különbséget takar, hogy ha alszik, akkor alszik. Ha pihen, akkor pedig nem alszik, csak nem csinál semmit. Mint most is, hogy csak úgy fekszik. Aztán már nyitott szemekkel mered maga elé. Mint aki igyekszik összeszedni magát és a gondolatait is. Csak nem igazán jár sikerrel. Ami csak egyre inkább mélyíti el benne a csalódás érzetét. Ami most nagyon nem tetszik neki. Viszont a fiú meg igen és épp ezért érzi, hogy ez most rossz. Ennyire béna volt. De fogalma sincs arról, hogy hogyan kéne úgy egy fiú kedvére tenni, hogy neki is tetszen egy kicsit. Remélte, hogy nem teremt ilyen kellemetlen helyzetet, de még ehhez is ügyetlen. És így döntésre is jut. Jobb, ha elindul, mielőtt még inkább elront mindent. Talán majd a holnapi nap. Persze, ha egyáltalán tényleg fel meri majd keresni a fiút. Már ebben sem teljesen biztos.
Ismét csak egy sóhajt hallat, mikor a kulcs koppanását meghallja. Így lassan kibújik a pokróc alól, amit aztán visszaigazgat a fiúra. Kis gondolkodás után fölé hajol, hogy a fejére nyomjon egy puszit, de végül megtorpanva tovább dől, hogy elvegye a kulcsot.*
- Jó éjt!
*Motyogja halkan, majd felkelve siet az ajtóhoz, hogy nyitás után gyorsan ki is surranjon az utcára. A kulcsot a zárban hagyja, aztán a csukott ajtónak dőlve húzza el a száját. Most még talán lenne egy új esélye. Ha mégis visszamenne. Aztán akkor mi lenne? Ugyan olyan csúnya most is. Meg béna. Ügyetlen és tudatlan. Így elveti hamar ezt a gondolatot és az ajtótól ellökve magát meg is indul sietve. Ki a negyed szélére, ahol látta azt az üres, romos házat. Azokkal a fadarabokkal, amivel nem kell annyit küzdeni. Ma este jó lesz az is. Csak holnap időben tudjon felkelni.
A lábait gyorsan szedi a kinézett viskó felé. Ahol be is surran a foghíjas kerítésen. Aminek a darabjait össze is szedi a földről, hogy aztán azzal a kezében lökje be az ajtót. Szélvédett, de hideg. Majd a tűzgyújtás remélhetőleg segít. Csak hát ahhoz sem ért sokat. De a kályha nincs olyan rossz állapotban. Így meg is pakolja a fadarabokkal. Persze tüzet gyújtani elég sok idejébe beletelik. Nem ért ehhez a vacakhoz, de van, hogy ilyenkor jó legyen. Aztán már csak az marad, hogy a szakadt függönyöket letépje az ablak elől. Mert most nem nézi meg van e pokróc. Ezek is jók lesznek. Így költözik be a kályha elé. Összekuporodva előtte, csak most Dren nélkül. Így még annyira sincs meleg. Hiányzik a testének a melege. Úgy jobb volt. De most ez van. Ezzel kell várnia, hogy elnyomja az álom. Amin igyekszik dolgozni, így lehunyja a szemeit. Apránként pedig már csak az egyenletes szuszogását lehet hallani ennek a függönygombócnak.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:50:27
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Kevés lelombozóbb dolog lehet annál mintha valaki felnyüszít ha hozzáérnek. Pedig Dren nem azért csinálta. Vagyis kicsit mert megijedt és valahogy ki kellett jönnie annak a levegőnek csak nem úgy gondolta. Megmagyarázni ezt viszont nem lehet. A másik tarkójának megfogása se magyaráz meg semmit. Elrontotta. Megint. Ez egy valódi katasztrófa eddig. Miért nem tud normálisan viselkedni. Úgy ahogy azok csinálják akik értenek ezekhez a dolgokhoz. Mert egyébként eljutott már ő is oda, hogy akarjon valamit a lánytól. Akinek valamiért tetszik ő. Meg nem volt rossz összebújni vele. Csak miért olyan nehéz ez? Az a sóhaj meg az elfordulás teljesen földbe döngöli. Egyértelmű. Ennek annyi. Elszúrta. A további szavakra bólint. Aztán észreveszi, hogy a másik ezt nem látta.*
-Jó.
*Most maga alatt van ő is. Inkább elfordul a másiktól, hogy ennél cikibb véletlenül se lehessen a helyzet. Hogy a pihenés és aludni hagyás miért két külön dolog az nem jut el az agyáig. Az is beletelik pár percbe míg elkezd a zsebében matatni és pár arany, kék meg zöld üvegcse mellett a lakáskulcsot is kiteszi maga mellé a földre. Zárt ajtón kimenni nem lesz egyszerű a nélkül. Nem akar álom jönni a szemére. Ez az egész helyzet most elég kellemetlen lett.*
*Kevés lelombozóbb dolog lehet annál mintha valaki felnyüszít ha hozzáérnek. Pedig Dren nem azért csinálta. Vagyis kicsit mert megijedt és valahogy ki kellett jönnie annak a levegőnek csak nem úgy gondolta. Megmagyarázni ezt viszont nem lehet. A másik tarkójának megfogása se magyaráz meg semmit. Elrontotta. Megint. Ez egy valódi katasztrófa eddig. Miért nem tud normálisan viselkedni. Úgy ahogy azok csinálják akik értenek ezekhez a dolgokhoz. Mert egyébként eljutott már ő is oda, hogy akarjon valamit a lánytól. Akinek valamiért tetszik ő. Meg nem volt rossz összebújni vele. Csak miért olyan nehéz ez? Az a sóhaj meg az elfordulás teljesen földbe döngöli. Egyértelmű. Ennek annyi. Elszúrta. A további szavakra bólint. Aztán észreveszi, hogy a másik ezt nem látta.*
-Jó.
*Most maga alatt van ő is. Inkább elfordul a másiktól, hogy ennél cikibb véletlenül se lehessen a helyzet. Hogy a pihenés és aludni hagyás miért két külön dolog az nem jut el az agyáig. Az is beletelik pár percbe míg elkezd a zsebében matatni és pár arany, kék meg zöld üvegcse mellett a lakáskulcsot is kiteszi maga mellé a földre. Zárt ajtón kimenni nem lesz egyszerű a nélkül. Nem akar álom jönni a szemére. Ez az egész helyzet most elég kellemetlen lett.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:26:46
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:26:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Ő maga hallott már ezt-azt "dolgokról", de nála is elég csekélyek az ismeretek ahhoz, hogy igazán célratörő legyen. Bár az biztos, hogy határozottabb, mint a fiú. Sokkal. Ennek ellenére az a fránya kéz már nem moccan tovább. Pedig alig lenne egy kis rész, amit átlépve talán már jobban felbátorodna. Hát indítja is tovább a kezét, de Dren újabb nyüsszentése a frászt is ráhozza. Vissza is kapja a kezét azonnal. Rossz? Vagy fáj? Hát nem nagyon akar többet? A tarkóján megpihenő kéz sem sok segítség. Több, mint a semmi, mert most már úgy gondolja, hogy annyira nincs útban. De aztán ennyi. Most még beszélni sem beszél sokat a fiú. Bár igaz, hogy beszél eleget így is Gyzi. Csak nem nagyon tudja hová tenni magukat. Bár azt sem sikerült még tisztáznia magával, hogy ő mire is készül pontosan. Tart attól, hogy ha komolyabban odalép, akkor elijeszti a fiút, az meg majd jól kidobja a kis viskóból. Pont most, mikor a tűz mellett lehet. Meg akkor amikor lett egy barátja. Mert hát ő ezt eldöntötte már magában így. Majd elmondja Drenek is, csak ahhoz előbb jó lenne, ha már nem lenne ennyire zavarban. Hogy legalább rá merjen nézni. Nem csak itt félszegen fogdosni, amivel végül csak annyit ér el, hogy megijeszti a másikat. Hát ennyire béna. Vagy az a baj, hogy ilyen csúnya? Biztos így van. A sovány alakjával. A koszos, hosszú loboncával. Látott már ő sok szép lányt. Nemest is meg olyat is, aki utcán árulja magát. Ők szépek. Formás alkat, szép haj, szép ruhák meg nagy cicik. Hát ebből neki nem igazán van egy sem. Biztos ez a baj.
Hosszú sóhajjal végül elhúzza a kezét a fiúról, amit az ajkába harapva magához is ölel a másikkal. Most ez a gondolat megint kicsit elkeseríti. De végül is annak is örül, hogy van egy kedves barátja, aki beengedte a házába. Ezt meg is hálálja a rántottával holnap. Talán jobb is lenne, ha már ott tartanának.
Éppen ezért születik a döntés is, hogy békét hagy végre szerencsétlen Drennek. Elég megrázkódtatás érte ma a lány által. Így szussaznva fordít hátat, majd összegömbölyödve hunyja le a szemeit.*
- Egy picit pihenek. Aztán mára már hagylak téged is nyugodtan aludni. De holnap eljövök a reggelivel. Megígérem.
*Mosolyodik el kissé, majd orrig elbújik a pokróc alatt.*
*Ő maga hallott már ezt-azt "dolgokról", de nála is elég csekélyek az ismeretek ahhoz, hogy igazán célratörő legyen. Bár az biztos, hogy határozottabb, mint a fiú. Sokkal. Ennek ellenére az a fránya kéz már nem moccan tovább. Pedig alig lenne egy kis rész, amit átlépve talán már jobban felbátorodna. Hát indítja is tovább a kezét, de Dren újabb nyüsszentése a frászt is ráhozza. Vissza is kapja a kezét azonnal. Rossz? Vagy fáj? Hát nem nagyon akar többet? A tarkóján megpihenő kéz sem sok segítség. Több, mint a semmi, mert most már úgy gondolja, hogy annyira nincs útban. De aztán ennyi. Most még beszélni sem beszél sokat a fiú. Bár igaz, hogy beszél eleget így is Gyzi. Csak nem nagyon tudja hová tenni magukat. Bár azt sem sikerült még tisztáznia magával, hogy ő mire is készül pontosan. Tart attól, hogy ha komolyabban odalép, akkor elijeszti a fiút, az meg majd jól kidobja a kis viskóból. Pont most, mikor a tűz mellett lehet. Meg akkor amikor lett egy barátja. Mert hát ő ezt eldöntötte már magában így. Majd elmondja Drenek is, csak ahhoz előbb jó lenne, ha már nem lenne ennyire zavarban. Hogy legalább rá merjen nézni. Nem csak itt félszegen fogdosni, amivel végül csak annyit ér el, hogy megijeszti a másikat. Hát ennyire béna. Vagy az a baj, hogy ilyen csúnya? Biztos így van. A sovány alakjával. A koszos, hosszú loboncával. Látott már ő sok szép lányt. Nemest is meg olyat is, aki utcán árulja magát. Ők szépek. Formás alkat, szép haj, szép ruhák meg nagy cicik. Hát ebből neki nem igazán van egy sem. Biztos ez a baj.
Hosszú sóhajjal végül elhúzza a kezét a fiúról, amit az ajkába harapva magához is ölel a másikkal. Most ez a gondolat megint kicsit elkeseríti. De végül is annak is örül, hogy van egy kedves barátja, aki beengedte a házába. Ezt meg is hálálja a rántottával holnap. Talán jobb is lenne, ha már ott tartanának.
Éppen ezért születik a döntés is, hogy békét hagy végre szerencsétlen Drennek. Elég megrázkódtatás érte ma a lány által. Így szussaznva fordít hátat, majd összegömbölyödve hunyja le a szemeit.*
- Egy picit pihenek. Aztán mára már hagylak téged is nyugodtan aludni. De holnap eljövök a reggelivel. Megígérem.
*Mosolyodik el kissé, majd orrig elbújik a pokróc alatt.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:05:50
Üzenet elküldve: 2022-12-08 12:05:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Dren ismeretei nagyjából addig terjednek ki, hogy elméletileg, hogy működik az, amit ő gondol, hogy történni fog. Az oda vezető útra vagy bármi részletre még senki nem tért ki neki. De eddig nem is érdekelte. Ha tudta volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerül akkor biztos jobban odafigyel meg mindent alaposan kikérdez mert ez most eléggé ijesztő számára. Mikor érzi az egyre lejjebb haladó kezet akkor egy kis nyüsszentéssel tör ki belőle a levegő. Be van tojva. És egy pillanatra se fordul meg a fejében, hogy az a vagány zavarba ejtően közvetlen lány hasonlóképp érez. Azon gondolkozik neki is csinálnia kéne valamit a kezével? Nem rossz a másik hajának a tapintása. Meg kéne fognia a fenekét? Jó ég! A gondolatba is belevörösödik. Vagy simogassa a hátát legalább? Ilyen hosszú hajon keresztül, azt még lehet érezni? És ha zavaró? Mit kell csinálni? Valaki segítsen? Vagy inkább ne. Az fura lenne. Furább mint ez? Az egyik kezét fel is emeli, hogy aztán tartsa egy kicsit a levegőben. Mit akart egyáltalán? Félresöpörni a hajat? Vagy játszani vele? Tényleg érdekli, de biztos fura lenne ha fogdosni kezdené. Ő is furának tartaná ha az övét fogdosnák. Végül jobb ötlet híján a lány tarkójára teszi az egyik kezét. Úgy érzi ennél furább dolgot nem tehetett volna. A másik ha eddig nem, most már biztos valami bolondnak nézi. A reggeli kérdésére még egyszer elismétli, azt a bonyolult mondatszerkezetet amit valószínűleg a legnagyobb manóbölcsek vagy manológusok is csak szakállsimogatva, szigorú arccal régi tekercsekre görnyedve elemeznének.*
-Ühüm.
*Dren ismeretei nagyjából addig terjednek ki, hogy elméletileg, hogy működik az, amit ő gondol, hogy történni fog. Az oda vezető útra vagy bármi részletre még senki nem tért ki neki. De eddig nem is érdekelte. Ha tudta volna, hogy valaha ilyen helyzetbe kerül akkor biztos jobban odafigyel meg mindent alaposan kikérdez mert ez most eléggé ijesztő számára. Mikor érzi az egyre lejjebb haladó kezet akkor egy kis nyüsszentéssel tör ki belőle a levegő. Be van tojva. És egy pillanatra se fordul meg a fejében, hogy az a vagány zavarba ejtően közvetlen lány hasonlóképp érez. Azon gondolkozik neki is csinálnia kéne valamit a kezével? Nem rossz a másik hajának a tapintása. Meg kéne fognia a fenekét? Jó ég! A gondolatba is belevörösödik. Vagy simogassa a hátát legalább? Ilyen hosszú hajon keresztül, azt még lehet érezni? És ha zavaró? Mit kell csinálni? Valaki segítsen? Vagy inkább ne. Az fura lenne. Furább mint ez? Az egyik kezét fel is emeli, hogy aztán tartsa egy kicsit a levegőben. Mit akart egyáltalán? Félresöpörni a hajat? Vagy játszani vele? Tényleg érdekli, de biztos fura lenne ha fogdosni kezdené. Ő is furának tartaná ha az övét fogdosnák. Végül jobb ötlet híján a lány tarkójára teszi az egyik kezét. Úgy érzi ennél furább dolgot nem tehetett volna. A másik ha eddig nem, most már biztos valami bolondnak nézi. A reggeli kérdésére még egyszer elismétli, azt a bonyolult mondatszerkezetet amit valószínűleg a legnagyobb manóbölcsek vagy manológusok is csak szakállsimogatva, szigorú arccal régi tekercsekre görnyedve elemeznének.*
-Ühüm.
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 11:55:36
Üzenet elküldve: 2022-12-08 11:55:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Csak hamar megnyílnak előttük a polgárnegyed szövevényes utcái. Az utóbbi időben, mintha jobban festene, talán az utcaseprők műve lehet, vagy csak több pénzük van a lakosoknak, hogy jobb állapotban vannak a házaik. Nem tudni pontosan. Mindenesetre szerényebb a környék, mint a hajdan volt Gazdagnegyed volt, aminek nagy része most már rom és meredély.*
-Kíváncsi leszek, hogy láthassam azt a mutatványt.
*Szól Arskeliss a kalózhoz, akinek vállán most ott ücsörög a kicsi patkány, amelynek a neve Patkány.
~Milyen találó néz, el sem lehet hibázni.~
Kuncog magában Arskeliss és elképzeli, hogy miként ugrándozhat a kis jószág majd a népek előtt.
~Biztos van az erszényében költenivaló, habár ha valaki egy síron akar megpihenni, annak vagy mindegy vagy éppen kevés az aranya. De hát egy kalóztól mit várhat egy ember.~*
-Hajón is szolgáltál? Merre vitorláztál, találkoztál tengeri szörnyekkel vagy ilyesmikkel?
*Tereli a szót Arskeliss, ahogy épp a Wegtoreni Kalmár fogadó előtt haladnak el.*
//Leon Descobrat//
*Csak hamar megnyílnak előttük a polgárnegyed szövevényes utcái. Az utóbbi időben, mintha jobban festene, talán az utcaseprők műve lehet, vagy csak több pénzük van a lakosoknak, hogy jobb állapotban vannak a házaik. Nem tudni pontosan. Mindenesetre szerényebb a környék, mint a hajdan volt Gazdagnegyed volt, aminek nagy része most már rom és meredély.*
-Kíváncsi leszek, hogy láthassam azt a mutatványt.
*Szól Arskeliss a kalózhoz, akinek vállán most ott ücsörög a kicsi patkány, amelynek a neve Patkány.
~Milyen találó néz, el sem lehet hibázni.~
Kuncog magában Arskeliss és elképzeli, hogy miként ugrándozhat a kis jószág majd a népek előtt.
~Biztos van az erszényében költenivaló, habár ha valaki egy síron akar megpihenni, annak vagy mindegy vagy éppen kevés az aranya. De hát egy kalóztól mit várhat egy ember.~*
-Hajón is szolgáltál? Merre vitorláztál, találkoztál tengeri szörnyekkel vagy ilyesmikkel?
*Tereli a szót Arskeliss, ahogy épp a Wegtoreni Kalmár fogadó előtt haladnak el.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-08 11:21:48
Üzenet elküldve: 2022-12-08 11:21:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Mindkettőjük mentségére szóljon, hogy inkább csak tudatlanok. Ha jó szerével egyedül vannak, senki nincs az életükben, aki utat mutasson csakis magukra hagyatkozhatnak, hogy szépen lassan fedezzenek fel mindent, ami még új a számukra. Hát úgy tűnik, hogy ez a helyzet is éppen olyan. Mert bizony a lányban is feszeng egy kevés pánik a fiú közelében, ami egyszerre tölti el azért valamiféle jó érzéssel, de ezzel szemben meg is ijeszti. Csak ezt annyira nem tudja kimutatni vagy éppen ezt burkolva menekül az ilyen meggondolatlan és közvetlen cselekedetekbe is, minthogy most a fiú mellkasán pihen meg.
Arról nem is beszélve, hogy a keze pedig ösztönösen indul is lesimítva a mellkasán keresztül a hasán át, hogy aztán az alhasán pihenjen meg. Ezt látszólag minden zavar nélkül teszi meg, de közben a fiú nem láthatja a sok hajtól, hogy meredten bámul bele a tűzbe, fülig vörösödött arccal. Ami kérdéses, hogy a helyzet miatt adódik vagy abból fakad, hogy majd meg fagy.
Persze a helyzetet igyekszik kikönnyíteni a reggeli felemlegetésével. Amire kivételesen ráhelyesel a fiú. Ez már haladás. Magában el is tervezi, hogy igyekszik hamar felkelni. Kiszalad a Pegazusba, s mire Dren is ébredni kezdene már keltheti is a fiút a friss rántottával.*
- Akkor ezt meg is beszéltük.
*Varázsol valami mosolyfélét magára, ami igazából fölösleges, mert továbbra sem mer a fiúra pillantani.*
*Mindkettőjük mentségére szóljon, hogy inkább csak tudatlanok. Ha jó szerével egyedül vannak, senki nincs az életükben, aki utat mutasson csakis magukra hagyatkozhatnak, hogy szépen lassan fedezzenek fel mindent, ami még új a számukra. Hát úgy tűnik, hogy ez a helyzet is éppen olyan. Mert bizony a lányban is feszeng egy kevés pánik a fiú közelében, ami egyszerre tölti el azért valamiféle jó érzéssel, de ezzel szemben meg is ijeszti. Csak ezt annyira nem tudja kimutatni vagy éppen ezt burkolva menekül az ilyen meggondolatlan és közvetlen cselekedetekbe is, minthogy most a fiú mellkasán pihen meg.
Arról nem is beszélve, hogy a keze pedig ösztönösen indul is lesimítva a mellkasán keresztül a hasán át, hogy aztán az alhasán pihenjen meg. Ezt látszólag minden zavar nélkül teszi meg, de közben a fiú nem láthatja a sok hajtól, hogy meredten bámul bele a tűzbe, fülig vörösödött arccal. Ami kérdéses, hogy a helyzet miatt adódik vagy abból fakad, hogy majd meg fagy.
Persze a helyzetet igyekszik kikönnyíteni a reggeli felemlegetésével. Amire kivételesen ráhelyesel a fiú. Ez már haladás. Magában el is tervezi, hogy igyekszik hamar felkelni. Kiszalad a Pegazusba, s mire Dren is ébredni kezdene már keltheti is a fiút a friss rántottával.*
- Akkor ezt meg is beszéltük.
*Varázsol valami mosolyfélét magára, ami igazából fölösleges, mert továbbra sem mer a fiúra pillantani.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:00:01
Üzenet elküldve: 2022-12-07 18:00:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A Polgárnegyedben, ahol ma már korábban is járt, csak annyi változott, hogy már egyre többen vannak az utcákon, sokkal többen.*
~Remélem senki nem állja utam, olyan szinten lázba jöttem, höhöhö...~
*Megjelenése már nem egy kedélyes bámészkodóra hajaznak, hanem egyre inkább olyan, mint aki csatába készül. Léptei egyre kimértebbek és súlyosabbak. Dudorászása, is inkább a csatába szólító dobok ritmikus dübörgéseit idézik. Testtartása görnyedtebb és mélyebb, a csapdából kitörni készülő vadállatokéhoz hasonló. Kezei ökölben, és karjait sem lengeti, hanem olyan, mintha folyamatosan az előtte lévő levegőbe bokszolna. Azok akik útját kereszteznék, megrettenve ledermednek, és megvárják, míg elhalad előttük. Úgy nyílik szét előtte az utca forgataga, mintha mágia késztette volna őket. Még ha ez nem is valódi varázslat, látványra olybá tűnik. Így elég hamar eljut céljához, és az épületet megpillantva, szívverése harci dobként dübörög a fülében.*
~A mai reggel csodálatos egy kis verekedéshez, höhöhö...~
~Remélem senki nem állja utam, olyan szinten lázba jöttem, höhöhö...~
*Megjelenése már nem egy kedélyes bámészkodóra hajaznak, hanem egyre inkább olyan, mint aki csatába készül. Léptei egyre kimértebbek és súlyosabbak. Dudorászása, is inkább a csatába szólító dobok ritmikus dübörgéseit idézik. Testtartása görnyedtebb és mélyebb, a csapdából kitörni készülő vadállatokéhoz hasonló. Kezei ökölben, és karjait sem lengeti, hanem olyan, mintha folyamatosan az előtte lévő levegőbe bokszolna. Azok akik útját kereszteznék, megrettenve ledermednek, és megvárják, míg elhalad előttük. Úgy nyílik szét előtte az utca forgataga, mintha mágia késztette volna őket. Még ha ez nem is valódi varázslat, látványra olybá tűnik. Így elég hamar eljut céljához, és az épületet megpillantva, szívverése harci dobként dübörög a fülében.*
~A mai reggel csodálatos egy kis verekedéshez, höhöhö...~
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-06 22:04:26
Üzenet elküldve: 2022-12-06 22:04:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Egy új vidék //
* Reakciója nem feltétlenül az óriás borotválkozó-tehetségének, mindinkább a személytelenítő sisak eltávolításának szól. Ahogy valószínűleg azon is jót mosolyogna, ha Pimpő megpróbálni megmagyarázni, hogy ő is tanult olvasni – akárcsak Dänkijinkilinkilinkilinkij. Persze nincs különösebb oka magas lóról szemlélni a környezetét, hiszen mint kiderült, ő sem tud sokkal többet, mint óriás barátja. Ez azonban sosem jelentett problémát számára.
Az óriás több, mint vevő a javaslatára. Bár furcsának tartja, hogy amaz húginak nevezte az imént, nem fog fennakadni ilyen részletkérdéseken. Majd később elmagyarázza neki, hogy ez nem így megy, de jelenleg fontosabbnak tartja, hogy végre odataláljanak a Wegtoreni Kalmárba. Még így is nehezére esik felmászni az óriás nyakába, hogy az leguggol előtte, viszont így már lehetséges. Hogyha Pimpő is nyugton marad, néhány másodperc múlva már ott ül az óriás nyakában. *
– Indulhatunk. * Szólal meg, miután sikerült elhelyezkednie. Ekkor gondol csak bele, hogy mibe vágott bele. Félni kezd. Szorosan kapaszkodik, mivel hirtelen nem talál jobb kapaszkodót, az óriás nyakát karolja át, nehogy leessen. Mármint ő. *
* Reakciója nem feltétlenül az óriás borotválkozó-tehetségének, mindinkább a személytelenítő sisak eltávolításának szól. Ahogy valószínűleg azon is jót mosolyogna, ha Pimpő megpróbálni megmagyarázni, hogy ő is tanult olvasni – akárcsak Dänkijinkilinkilinkilinkij. Persze nincs különösebb oka magas lóról szemlélni a környezetét, hiszen mint kiderült, ő sem tud sokkal többet, mint óriás barátja. Ez azonban sosem jelentett problémát számára.
Az óriás több, mint vevő a javaslatára. Bár furcsának tartja, hogy amaz húginak nevezte az imént, nem fog fennakadni ilyen részletkérdéseken. Majd később elmagyarázza neki, hogy ez nem így megy, de jelenleg fontosabbnak tartja, hogy végre odataláljanak a Wegtoreni Kalmárba. Még így is nehezére esik felmászni az óriás nyakába, hogy az leguggol előtte, viszont így már lehetséges. Hogyha Pimpő is nyugton marad, néhány másodperc múlva már ott ül az óriás nyakában. *
– Indulhatunk. * Szólal meg, miután sikerült elhelyezkednie. Ekkor gondol csak bele, hogy mibe vágott bele. Félni kezd. Szorosan kapaszkodik, mivel hirtelen nem talál jobb kapaszkodót, az óriás nyakát karolja át, nehogy leessen. Mármint ő. *
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-06 19:13:56
Üzenet elküldve: 2022-12-06 19:13:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Elég hamar beér a Polgárnegyed házai közé, bár sokkal itt sem kevésbé sejtelmes a látvány. Bár a házakból áradó meleg a ködöt magasan tartja, a főbb útvonalakon kívül, szinte minden más utca, vagy sikátor a fél- vagy a teljes homály árnyékába vész.*
~Ideális tolvajoknak, de rühellem az ilyen alakokat. Mennyivel egyszerűbb, ha maga keresi meg az apja fia vagy lánya a valamire valót. Másokét elvenni, amiért vélhetően megdolgoztak, milyen becstelen. De milyen szomorú, hogy vannak, akik csak így tudják elképzelni az életet...~
*Hasonló gondolatok közepette halad a főutcán. Közben már kezdenek a koldusok és az ifjú gyermeke is kiszivárogni az utcára, ahogy egyre magasabbra kúszik a nap, ami fényével és melegével kezdi mind jobban eloszlatni a ködöt.
Szemét igyekszik egyre morcosabbra vonni, és lépéseit megnehezíteni, hogy döngő lépteivel minél tovább távol tartsa a helyieket. Bár legszívesebben mindegyike megölelné és adna egy-egy aranyat mindenkinek aki kér.*
~Szerencsétlen földönfutók. Pedig, ha tudnák milyen erő lakozik bennük. És milyen sokan vannak. Láttam már parasztlázadást a mesterem oldalán, ránézésre esélyünk sem volt.~
*Végül eléri a főteret, ami majdnem, hogy előtoppan a semmiből. Lehet, hogy csak a gondolataiba merülve, nem vette észre, hogy változik a környezete, de az is lehet, hogy tényleg egy-két utca választja el a főteret a korábbi Polgár negyedtől? Nem tudja, de nem is érdekli.
Hirtelen megpillant egy városőrt, rögvest oda is siet.*
-Höhöhö... Jó uram merre is menjek, ha a Tanácsházát keresem?
*A városőr, így a szolgálata végén, triplán meglepődik. Egyrészt, mi ez a fura nevetés? Másrészt, a dörmögőből visítósba hajló hangok után, nem is érti először a kérdést. Harmadrészt, egy talpig páncélos, állig felfegyverzett törpe rohan felé, széttárt karokkal. Dofeaënt csak annyi mentette meg a fegyveres konfliktustól, hogy a városőr időben észlelte, hogy fegyverei nem a kezében vannak.*
-Kérem, segítsen! Höhöhö... a Tanácsházára szeretnék menni, panaszom van. *Zihálja, mivel már nincs a kocogáshoz szokva, meg a törpék amúgy is, rövid távon veszélyesek.
A meglepett városőr, Fikus, rövid beszélgetésbe bonyolódik Dofeaënnel, mivel még vagy 30 percig amúgy sem jut be a Tanácsházára, ami szinte itt van a sarkon, alig pár háznyira. Röviden sztorizgatnak szolgálati éveikből, bár mindketten tudják, lehet sosem találkoznak, de mégis előkerül Fikus sebéből egy kisebb, fém flaska. Jó erős a szaga, meg legördítve is karcol benne az ánizspárlat. Majd egy kortyot kapnak az elvesztett bajtársak is. Neki műszak vége, Dofeaënnek meg reggeli szíverősítőnek megfelelt.
Rövid búcsúzkodást követően, mentek a maguk dolgára.*
-Höhöhö...
~Milyen kedves ember, azt hiszem ember, remélem hosszú élete lesz, bár városőröknél ezt sosem tudni.~
*Indul tovább a megadott irányba, és reméli hamar végez, hisz a reggelit kihagyta, és kezd már nagyon éhes lenni.*
~Ideális tolvajoknak, de rühellem az ilyen alakokat. Mennyivel egyszerűbb, ha maga keresi meg az apja fia vagy lánya a valamire valót. Másokét elvenni, amiért vélhetően megdolgoztak, milyen becstelen. De milyen szomorú, hogy vannak, akik csak így tudják elképzelni az életet...~
*Hasonló gondolatok közepette halad a főutcán. Közben már kezdenek a koldusok és az ifjú gyermeke is kiszivárogni az utcára, ahogy egyre magasabbra kúszik a nap, ami fényével és melegével kezdi mind jobban eloszlatni a ködöt.
Szemét igyekszik egyre morcosabbra vonni, és lépéseit megnehezíteni, hogy döngő lépteivel minél tovább távol tartsa a helyieket. Bár legszívesebben mindegyike megölelné és adna egy-egy aranyat mindenkinek aki kér.*
~Szerencsétlen földönfutók. Pedig, ha tudnák milyen erő lakozik bennük. És milyen sokan vannak. Láttam már parasztlázadást a mesterem oldalán, ránézésre esélyünk sem volt.~
*Végül eléri a főteret, ami majdnem, hogy előtoppan a semmiből. Lehet, hogy csak a gondolataiba merülve, nem vette észre, hogy változik a környezete, de az is lehet, hogy tényleg egy-két utca választja el a főteret a korábbi Polgár negyedtől? Nem tudja, de nem is érdekli.
Hirtelen megpillant egy városőrt, rögvest oda is siet.*
-Höhöhö... Jó uram merre is menjek, ha a Tanácsházát keresem?
*A városőr, így a szolgálata végén, triplán meglepődik. Egyrészt, mi ez a fura nevetés? Másrészt, a dörmögőből visítósba hajló hangok után, nem is érti először a kérdést. Harmadrészt, egy talpig páncélos, állig felfegyverzett törpe rohan felé, széttárt karokkal. Dofeaënt csak annyi mentette meg a fegyveres konfliktustól, hogy a városőr időben észlelte, hogy fegyverei nem a kezében vannak.*
-Kérem, segítsen! Höhöhö... a Tanácsházára szeretnék menni, panaszom van. *Zihálja, mivel már nincs a kocogáshoz szokva, meg a törpék amúgy is, rövid távon veszélyesek.
A meglepett városőr, Fikus, rövid beszélgetésbe bonyolódik Dofeaënnel, mivel még vagy 30 percig amúgy sem jut be a Tanácsházára, ami szinte itt van a sarkon, alig pár háznyira. Röviden sztorizgatnak szolgálati éveikből, bár mindketten tudják, lehet sosem találkoznak, de mégis előkerül Fikus sebéből egy kisebb, fém flaska. Jó erős a szaga, meg legördítve is karcol benne az ánizspárlat. Majd egy kortyot kapnak az elvesztett bajtársak is. Neki műszak vége, Dofeaënnek meg reggeli szíverősítőnek megfelelt.
Rövid búcsúzkodást követően, mentek a maguk dolgára.*
-Höhöhö...
~Milyen kedves ember, azt hiszem ember, remélem hosszú élete lesz, bár városőröknél ezt sosem tudni.~
*Indul tovább a megadott irányba, és reméli hamar végez, hisz a reggelit kihagyta, és kezd már nagyon éhes lenni.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-06 13:01:28
Üzenet elküldve: 2022-12-06 13:01:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Minden kezdet nehéz //
* Lendületesen ügetett végig a városon Köd nyergében, mélyen az arcába húzott csuklyával. A megfelelő címről levélben értesítették és nem volt nehéz eligazodni a városban, célirányosan tudott haladni a Polgárnegyedig. Elég tempósan haladt ahhoz, hogy az utcai járókelőknek félre kelljen állniuk. Lova patkója hangosan kopogott a nedves macskaköveken, nem kívánt figyelmet szerezve érkeztének. Fél kézzel könnyedén visszafogta kancája lépteit és még egyszer rápillantott a levélre. Körbepillantott, hogy biztosan jó helyen jár-e, majd kiszúrva a megfelelő épületet közelebb léptetett. *
~ Ez lesz az. ~
* Lesiklott az állat oldalán és fintorgott, ahogy a zsibbadás belenyillalt a lábába. Hosszú órák óta lovagolt, sérült lába nem köszönte meg neki az utat. Természetesen nem várta üdvözlő személyzeti csapat, mereven elutasította a szülei ajánlatát, hogy vigyen magával néhányat a megbízható embereik közül. Jómaga is képes megtalálni a szükséges segítséget a ház körül. Nincsenek nagy igényei, nem kell egy egész seregnyi szolgáló, csak a legszükségesebb: egy szobaleány és egy lovász, aki ellátja a ház körüli férfimunkákat.
Megkerülte az épületet, hogy megkeresse az istállót. Egyszerű, kétszintes épület volt, kőből. Egy főbejárat elől, egy hátul, az istálló mellett. Jellegtelen, szürke épület, apró ablakok. Az istálló is inkább egy, a ház oldalához tapasztott fedett beálló, de legalább száraz. Akár négy jószág is elférne benne, de kell a hely a takarmánynak is. Gyakorlatias szemmel végignézte a tetőt, nem lyukas-e, majd a lehető legszárazabb helyre vezette be Ködöt. *
~ Amíg nincs segítségem, magam is boldogulni fogok. ~
* Nem holmi hercegkisasszony ő, el tudja látni a lovát. Fagyott, elgémberedettt ujjaival ügyetlenül kibogozza a kevés csomagját tartó köteleket. A többit majd később maga után küldeti, ha már lesz szobalánya. Addig beéri kevéssel. Fogcsikorgatva leemeli a súlyos terhet, és reméli minél hamarabb talál segítséget maga mellé. Egészen kimelegszik, bosszúsan hátralöki a csuklyát és leszerszámozza a lovat. Gondja van arra is, hogy az állatnak legyen mit ennie és innia. Az átnedvesedett szőrt is kicsit lecsutakolja egy marék szalmával. Mire a ló tiszta lett és száraz, addigra a nő lószagú és koszos. *
- Ideje megnéznem a házat.
* Motyogja maga elé, csak hogy szóljon néhány szót is. A levélben leírtak szerint megtalálja az elrejtett kulcsot. A hátsó ajtót használja, belép az új otthonába. Ha minden igaz, az előző lakója nemrég költözött ki belőle, így viszonylagos rend fogadja és csak kissé áporodott levegő, semmi olyasmi, amit egy szellőztetés ne oldana meg. Elindul a felfedezőútra. Az alsó szint majdnem egészét elfoglalja egy nagy közös tér, ami magába foglalja a konyhát és az étkezőt is, illetve hátul egy kis kamrát. A bútorzat szerény, de jó állapotú, minőségi darabokból áll.
Felsétál az emeletre, ahol megtalálja a három, de inkább két és fél hálószobát. *
~ Az egyik jó lesz a szobalánynak. A másik... ~
* Elgondolkozva kitárja a leghátsó szoba ajtaját. Határozottan férfijelenlétre utal a berendezés stílusa. *
~ Talán... Ezzel a problémával később foglalkozunk. ~
* Thornwin. A bátjya, aki már előtte megérkezett a városba, tudomása szerint. Persze, a hollétéről nem tud semmit, valószínűleg egy fogadóban szállt meg. Később megpróbálhatja megkeresni. Felajánlhatná neki a szobát. *
~ Több időt tölthetnénk együtt. ~
* Megnézi a sajátjának szánt szobát, középen. Az utcára néz, egész kellemes. A sarokban egy nagyméretű ágy, asztal, székek, egy nagyobb szekrény. *
- Megteszi.
* Leül az asztalhoz és első itteni feladatába kezd. Megfogalmaz egy hirdetést. *
* Lendületesen ügetett végig a városon Köd nyergében, mélyen az arcába húzott csuklyával. A megfelelő címről levélben értesítették és nem volt nehéz eligazodni a városban, célirányosan tudott haladni a Polgárnegyedig. Elég tempósan haladt ahhoz, hogy az utcai járókelőknek félre kelljen állniuk. Lova patkója hangosan kopogott a nedves macskaköveken, nem kívánt figyelmet szerezve érkeztének. Fél kézzel könnyedén visszafogta kancája lépteit és még egyszer rápillantott a levélre. Körbepillantott, hogy biztosan jó helyen jár-e, majd kiszúrva a megfelelő épületet közelebb léptetett. *
~ Ez lesz az. ~
* Lesiklott az állat oldalán és fintorgott, ahogy a zsibbadás belenyillalt a lábába. Hosszú órák óta lovagolt, sérült lába nem köszönte meg neki az utat. Természetesen nem várta üdvözlő személyzeti csapat, mereven elutasította a szülei ajánlatát, hogy vigyen magával néhányat a megbízható embereik közül. Jómaga is képes megtalálni a szükséges segítséget a ház körül. Nincsenek nagy igényei, nem kell egy egész seregnyi szolgáló, csak a legszükségesebb: egy szobaleány és egy lovász, aki ellátja a ház körüli férfimunkákat.
Megkerülte az épületet, hogy megkeresse az istállót. Egyszerű, kétszintes épület volt, kőből. Egy főbejárat elől, egy hátul, az istálló mellett. Jellegtelen, szürke épület, apró ablakok. Az istálló is inkább egy, a ház oldalához tapasztott fedett beálló, de legalább száraz. Akár négy jószág is elférne benne, de kell a hely a takarmánynak is. Gyakorlatias szemmel végignézte a tetőt, nem lyukas-e, majd a lehető legszárazabb helyre vezette be Ködöt. *
~ Amíg nincs segítségem, magam is boldogulni fogok. ~
* Nem holmi hercegkisasszony ő, el tudja látni a lovát. Fagyott, elgémberedettt ujjaival ügyetlenül kibogozza a kevés csomagját tartó köteleket. A többit majd később maga után küldeti, ha már lesz szobalánya. Addig beéri kevéssel. Fogcsikorgatva leemeli a súlyos terhet, és reméli minél hamarabb talál segítséget maga mellé. Egészen kimelegszik, bosszúsan hátralöki a csuklyát és leszerszámozza a lovat. Gondja van arra is, hogy az állatnak legyen mit ennie és innia. Az átnedvesedett szőrt is kicsit lecsutakolja egy marék szalmával. Mire a ló tiszta lett és száraz, addigra a nő lószagú és koszos. *
- Ideje megnéznem a házat.
* Motyogja maga elé, csak hogy szóljon néhány szót is. A levélben leírtak szerint megtalálja az elrejtett kulcsot. A hátsó ajtót használja, belép az új otthonába. Ha minden igaz, az előző lakója nemrég költözött ki belőle, így viszonylagos rend fogadja és csak kissé áporodott levegő, semmi olyasmi, amit egy szellőztetés ne oldana meg. Elindul a felfedezőútra. Az alsó szint majdnem egészét elfoglalja egy nagy közös tér, ami magába foglalja a konyhát és az étkezőt is, illetve hátul egy kis kamrát. A bútorzat szerény, de jó állapotú, minőségi darabokból áll.
Felsétál az emeletre, ahol megtalálja a három, de inkább két és fél hálószobát. *
~ Az egyik jó lesz a szobalánynak. A másik... ~
* Elgondolkozva kitárja a leghátsó szoba ajtaját. Határozottan férfijelenlétre utal a berendezés stílusa. *
~ Talán... Ezzel a problémával később foglalkozunk. ~
* Thornwin. A bátjya, aki már előtte megérkezett a városba, tudomása szerint. Persze, a hollétéről nem tud semmit, valószínűleg egy fogadóban szállt meg. Később megpróbálhatja megkeresni. Felajánlhatná neki a szobát. *
~ Több időt tölthetnénk együtt. ~
* Megnézi a sajátjának szánt szobát, középen. Az utcára néz, egész kellemes. A sarokban egy nagyméretű ágy, asztal, székek, egy nagyobb szekrény. *
- Megteszi.
* Leül az asztalhoz és első itteni feladatába kezd. Megfogalmaz egy hirdetést. *
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:29:31
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:29:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Úgy néz ki nemcsak furák, de még elég bénák is ebben amit itt próbálnak csinálni. Dren mindenképp annak gondolja magát. Jó lenne belelátni a másik fejébe. Vagy nem. Ő se tudja. Az átfázás kérdésére vállat ránt.*
-Lehet.
*Ő éppen úgy érzi, hogy szabályosan kigyullad az arca, de mindegy. Félénken visszanéz a másikra. Teljes rejtély ez a lány. Most akkor mégse van baj? Vagy ő értett valamit félre? Nem tudja. Unalmas és azért ásít? Vagy aludni akar? A mosoly láttán megdobogósodik a fiú szíve, mikor meg a földre lökik egy nyögés is kicsusszan a száján. Egy pillanat alatt léptek megint olyan sebességre amire ő nem tud mit reagálni. Benne is akad a szó. Ami, lehet jobb is. Főleg mert félreértette a dolgot. Talán. Nem tudja. Be lesz takargatva és megint hozzá bújik a lány. Nem mondja ki, de ez jó. Talán a matracon kényelmesebb lenne mint a hideg földön, de most nem teszi szóvá. Nem meri. Óvatosan átöleli a másikat. Hogy mit óvatoskodik, azt nem tudja, hisz a fehér hajú meg szinte ráfekszik. Meg kell állapítania, hogy jó sok haja van. Persze lány, de akkor is fura. Nem tudja elképzelni milyen lehet. De nem rossz az érintése. Ez a helyzet most kicsit lefoglalja őt is. A kapott kérdésre adott válaszán is látszik.*
-Ühüm.
*Jól hangzik. Ritkán szokott rántottát enni. Ahhoz ugyanis tojás kell. Ami, könnyen eltörhet a zsebében. Könnyebb gyümölcsöt lopni. Kivéve télen ugyebár. Pedig jól hangzik a rántotta gondolata.*
*Úgy néz ki nemcsak furák, de még elég bénák is ebben amit itt próbálnak csinálni. Dren mindenképp annak gondolja magát. Jó lenne belelátni a másik fejébe. Vagy nem. Ő se tudja. Az átfázás kérdésére vállat ránt.*
-Lehet.
*Ő éppen úgy érzi, hogy szabályosan kigyullad az arca, de mindegy. Félénken visszanéz a másikra. Teljes rejtély ez a lány. Most akkor mégse van baj? Vagy ő értett valamit félre? Nem tudja. Unalmas és azért ásít? Vagy aludni akar? A mosoly láttán megdobogósodik a fiú szíve, mikor meg a földre lökik egy nyögés is kicsusszan a száján. Egy pillanat alatt léptek megint olyan sebességre amire ő nem tud mit reagálni. Benne is akad a szó. Ami, lehet jobb is. Főleg mert félreértette a dolgot. Talán. Nem tudja. Be lesz takargatva és megint hozzá bújik a lány. Nem mondja ki, de ez jó. Talán a matracon kényelmesebb lenne mint a hideg földön, de most nem teszi szóvá. Nem meri. Óvatosan átöleli a másikat. Hogy mit óvatoskodik, azt nem tudja, hisz a fehér hajú meg szinte ráfekszik. Meg kell állapítania, hogy jó sok haja van. Persze lány, de akkor is fura. Nem tudja elképzelni milyen lehet. De nem rossz az érintése. Ez a helyzet most kicsit lefoglalja őt is. A kapott kérdésre adott válaszán is látszik.*
-Ühüm.
*Jól hangzik. Ritkán szokott rántottát enni. Ahhoz ugyanis tojás kell. Ami, könnyen eltörhet a zsebében. Könnyebb gyümölcsöt lopni. Kivéve télen ugyebár. Pedig jól hangzik a rántotta gondolata.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:02:52
Üzenet elküldve: 2022-12-04 14:02:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Annak ellenére, hogy milyen világ az övék, most a tűz körül mégis más. Szokatlan, de nem rossz. Csak frusztráló, hogy egyikőjük sem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. De most jobb, mint egyedül odakint. Legalábbis a lánynak. Drennek már biztos sok volt. A lánynak igazából mindegy. Lényegében már egy vágya teljesült. Nincs egyedül és nem is unatkozik. És ezen még az sem ront, hogy a furcsa témák sorát igyekszik már inkább maga mögött hagyni.
Csendben belesimulni a fiú karjába. Aki hozzá hasonlóan sovány egy alkat, de nagyobb nála és olyan jó meleg a teste. Nem is érti miért didereg még mindig. Továbbra is a fáradtságot okolja. A sok buta dolog miatt is, amit mondott.*
- Nem kell. Jó így. Csak szerintem nagyon átfáztunk és nehezen melegszünk fel.
*Ingatja meg a fejét, majd egy nagyot ásítva pillant fel a fiúra. Aztán csak pajkosan elmosolyodik és hanyatt dönti. Szépen anyáskodva eligazgatja rajta a pokrócot, majd mellé kuckózva hajtja a fejét a mellkasára. Aztán csak hallgatja a csendet megtörő szívverését, a tűz ropogását. Megannyi ki nem mondott gondolattal. Meg valami vágy félével, amit már fél a fiúra zúdítani. Mert még ő maga sem érti.*
- Holnap eszünk egy finomat. Lehet, hogy mire felkelsz már lesz is itt reggeli. Mondjuk rántotta. Azt szereted?
*Kuncog fel halkan, ahogy lehunyja a szemeit.*
*Annak ellenére, hogy milyen világ az övék, most a tűz körül mégis más. Szokatlan, de nem rossz. Csak frusztráló, hogy egyikőjük sem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel. De most jobb, mint egyedül odakint. Legalábbis a lánynak. Drennek már biztos sok volt. A lánynak igazából mindegy. Lényegében már egy vágya teljesült. Nincs egyedül és nem is unatkozik. És ezen még az sem ront, hogy a furcsa témák sorát igyekszik már inkább maga mögött hagyni.
Csendben belesimulni a fiú karjába. Aki hozzá hasonlóan sovány egy alkat, de nagyobb nála és olyan jó meleg a teste. Nem is érti miért didereg még mindig. Továbbra is a fáradtságot okolja. A sok buta dolog miatt is, amit mondott.*
- Nem kell. Jó így. Csak szerintem nagyon átfáztunk és nehezen melegszünk fel.
*Ingatja meg a fejét, majd egy nagyot ásítva pillant fel a fiúra. Aztán csak pajkosan elmosolyodik és hanyatt dönti. Szépen anyáskodva eligazgatja rajta a pokrócot, majd mellé kuckózva hajtja a fejét a mellkasára. Aztán csak hallgatja a csendet megtörő szívverését, a tűz ropogását. Megannyi ki nem mondott gondolattal. Meg valami vágy félével, amit már fél a fiúra zúdítani. Mert még ő maga sem érti.*
- Holnap eszünk egy finomat. Lehet, hogy mire felkelsz már lesz is itt reggeli. Mondjuk rántotta. Azt szereted?
*Kuncog fel halkan, ahogy lehunyja a szemeit.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 13:25:13
Üzenet elküldve: 2022-12-04 13:25:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Az ő világuk rideg és önző. Amit természetesen nem szeretnek. De tenni nem tudnak ellene. Csak hasonulnak hozzá. A kérdésére nem kap végül választ mert butaság az egész. Dren néz a lányra, de nem szól. Ha butaság akkor butaság. Nem erőlteti a dolgot. Saját megjegyzésére is csak egy szót kap. Hogy az mit jelent vagy hogy a másik mit akart vele az nem derül ki. El lesz engedve ez a téma is. Nem is kár érte. Nem azért mert szomorú lett volna hanem mert haszontalan. Mint minden eddig elhangzott dolog ott a tűz körül. Nem tűnik ki azok közül. Mégis már jó ideje ott vannak és csak beszélgetnek. Ami talán, de csak talán jobb annál mintha a fiúnak egyedül kellett volna bekuckóznia a sarokba és várnia, hogy elaludjon és közben a holnapi nap miatt aggódni. Ami, szintén szóba kerül. Ezzel is összezavarja őt a lány. Aztán még jobban. De végül összeszedi a bátorságát annyira, hogy egy kicsit kezdeményezzen. Majd csak ülnek ott. Mit kell ilyenkor csinálni? Mondjon valamit? Nem hallgat már túl régóta? A lány olyan kicsi. Át tudja érni könnyen. Meg olyan csontos. Ami, nem baj csak Dren így magának megjegyzi, hogy milyen érzés ez. Ez neki új dolog. A következő megjegyzéstől egyből az jut eszébe, hogy elrontotta. Ez mégse jó és a lány is rájött. Csak nem való neki az ilyesmi. Olyan buta tud lenni! Kicsit csalódik, de próbálja nem mutatni.*
-Van még pokróc sok. Nem tüzeltem őket el pont ezért. Hozzak?
*Vagyis nem pont ezért. Azért, hogy ő ne fagyjon meg télen. Hogy egy lány vele lenne közben az fel se merült eddig egyszer se.*
*Az ő világuk rideg és önző. Amit természetesen nem szeretnek. De tenni nem tudnak ellene. Csak hasonulnak hozzá. A kérdésére nem kap végül választ mert butaság az egész. Dren néz a lányra, de nem szól. Ha butaság akkor butaság. Nem erőlteti a dolgot. Saját megjegyzésére is csak egy szót kap. Hogy az mit jelent vagy hogy a másik mit akart vele az nem derül ki. El lesz engedve ez a téma is. Nem is kár érte. Nem azért mert szomorú lett volna hanem mert haszontalan. Mint minden eddig elhangzott dolog ott a tűz körül. Nem tűnik ki azok közül. Mégis már jó ideje ott vannak és csak beszélgetnek. Ami talán, de csak talán jobb annál mintha a fiúnak egyedül kellett volna bekuckóznia a sarokba és várnia, hogy elaludjon és közben a holnapi nap miatt aggódni. Ami, szintén szóba kerül. Ezzel is összezavarja őt a lány. Aztán még jobban. De végül összeszedi a bátorságát annyira, hogy egy kicsit kezdeményezzen. Majd csak ülnek ott. Mit kell ilyenkor csinálni? Mondjon valamit? Nem hallgat már túl régóta? A lány olyan kicsi. Át tudja érni könnyen. Meg olyan csontos. Ami, nem baj csak Dren így magának megjegyzi, hogy milyen érzés ez. Ez neki új dolog. A következő megjegyzéstől egyből az jut eszébe, hogy elrontotta. Ez mégse jó és a lány is rájött. Csak nem való neki az ilyesmi. Olyan buta tud lenni! Kicsit csalódik, de próbálja nem mutatni.*
-Van még pokróc sok. Nem tüzeltem őket el pont ezért. Hozzak?
*Vagyis nem pont ezért. Azért, hogy ő ne fagyjon meg télen. Hogy egy lány vele lenne közben az fel se merült eddig egyszer se.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 12:50:43
Üzenet elküldve: 2022-12-04 12:50:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Talán a számítani túlzás. Inkább csak úgy nem akar észrevétlen maradni, hogy abból nem is lesz baja. Nyugodtan végig sétálni a városon anélkül, hogy ne kelljen mindig a háta mögé pillantgatni. Akar maga mellé valakit, akiben bízhat. Nem akar folyton éhes lenni és fázni. Igazából ezt szeretné. De valószínűleg kár ilyenen gondolkodnia, mert nem abba a helyzetbe született, hogy ez teljesüljön.
Végül csak feladja és a kérdésekre először csak nemlegesen rázza meg a fejét.*
- Nem. Butaság az egész.
*Sóhajt fel halkan, de a fiú szavaira ismét érdeklődve kezdi hegyezni a füleit.*
- Halál. Hm.
*Ő sem mondhatja, hogy a halál fogalma kimaradt volna az életéből. Látott már ő is eleget ahhoz, hogy tisztában legyen a dologgal. Az ő világukban ez sem ismeretlen. Hol a hideg, hol az éhség vagy valaki, aki pályázik a megszerzett pár darab aranyra, vagy csak egy gonosz valaki, aki erősebbnek érzi magát és ezt kimutatja azzal, hogy bántja a gyengébbet, a magatehetetlent. Mindig van ok arra, hogy valaki eltávozzon. Számára nem is az elmúlás az ijesztő. Hanem az, amit egy-egy halálra fagyott kolduson látott. Hogy fogalma sem volt arról, hogy ki volt ő. Szomorú volt, ahogy látta az élettelen testet, de nem sajnálatot érzett, hanem szánalmat. Ő nem akar így elmenni. Hogy sosem számított senkinek. De valószínűleg ezt is nehezen értetné meg a fiúval, így inkább csak vállat von a dologra, mintha neki nem lenne különösebb véleménye róla.
Viszont a vége már kicsit elkeseríti. Hiába érzi meg magán a fiú karját, azt gondolta, hogy egy kicsit azért a másik is kedveli. vagy legalább valami olyasmi. De, hogy nem tudja miért engedte be... Most kicsit talán szomorú. Vagy a fene se tudja. Talán inkább fáradt és emiatt érzékenyebb. Pedig már megszokhatta volna. Pedig még az is megfordult a fejében, hogy azt a puszit tovább fokozza. Már annyira, amennyit ő tud az ilyen dolgokról. Persze hallott ő már utcalányokat ilyenekről beszélni. De akkor nem érdekelte a dolog annyira, hogy különösebben odafigyeljen. Bezzeg most milyen jól jött volna az a tudás. Addig legalábbis, amíg nem törték le a lelkesedését. Mert már nagyjából biztos abban, hogy ez a fiú nem egészen vevő rá. Hiába mondta, most meg átkarolja. Biztos csak azért, hogy ne bántódjon meg nagyon. Bár az is a fiú eddigi viselkedésével menne szemben. Mert miért most kezdené el félteni a lány érzéseit? Ez sehogy sem jön össze. Hiába töri a buksiját nem jut előbbre sem magával, sem a fiúval.*
- Nehezen melegszik az idő.
*Sóhajt fel végül, ahogy jobban bebújik a pokróc alá. Még mindig fázik, de igazából csak a gondolatait akarja másfelé terelni. Vagy jobb lenne, ha menne és kialudná magát. Akkor nem beszélne és nem gondolna ennyi butaságot.*
*Talán a számítani túlzás. Inkább csak úgy nem akar észrevétlen maradni, hogy abból nem is lesz baja. Nyugodtan végig sétálni a városon anélkül, hogy ne kelljen mindig a háta mögé pillantgatni. Akar maga mellé valakit, akiben bízhat. Nem akar folyton éhes lenni és fázni. Igazából ezt szeretné. De valószínűleg kár ilyenen gondolkodnia, mert nem abba a helyzetbe született, hogy ez teljesüljön.
Végül csak feladja és a kérdésekre először csak nemlegesen rázza meg a fejét.*
- Nem. Butaság az egész.
*Sóhajt fel halkan, de a fiú szavaira ismét érdeklődve kezdi hegyezni a füleit.*
- Halál. Hm.
*Ő sem mondhatja, hogy a halál fogalma kimaradt volna az életéből. Látott már ő is eleget ahhoz, hogy tisztában legyen a dologgal. Az ő világukban ez sem ismeretlen. Hol a hideg, hol az éhség vagy valaki, aki pályázik a megszerzett pár darab aranyra, vagy csak egy gonosz valaki, aki erősebbnek érzi magát és ezt kimutatja azzal, hogy bántja a gyengébbet, a magatehetetlent. Mindig van ok arra, hogy valaki eltávozzon. Számára nem is az elmúlás az ijesztő. Hanem az, amit egy-egy halálra fagyott kolduson látott. Hogy fogalma sem volt arról, hogy ki volt ő. Szomorú volt, ahogy látta az élettelen testet, de nem sajnálatot érzett, hanem szánalmat. Ő nem akar így elmenni. Hogy sosem számított senkinek. De valószínűleg ezt is nehezen értetné meg a fiúval, így inkább csak vállat von a dologra, mintha neki nem lenne különösebb véleménye róla.
Viszont a vége már kicsit elkeseríti. Hiába érzi meg magán a fiú karját, azt gondolta, hogy egy kicsit azért a másik is kedveli. vagy legalább valami olyasmi. De, hogy nem tudja miért engedte be... Most kicsit talán szomorú. Vagy a fene se tudja. Talán inkább fáradt és emiatt érzékenyebb. Pedig már megszokhatta volna. Pedig még az is megfordult a fejében, hogy azt a puszit tovább fokozza. Már annyira, amennyit ő tud az ilyen dolgokról. Persze hallott ő már utcalányokat ilyenekről beszélni. De akkor nem érdekelte a dolog annyira, hogy különösebben odafigyeljen. Bezzeg most milyen jól jött volna az a tudás. Addig legalábbis, amíg nem törték le a lelkesedését. Mert már nagyjából biztos abban, hogy ez a fiú nem egészen vevő rá. Hiába mondta, most meg átkarolja. Biztos csak azért, hogy ne bántódjon meg nagyon. Bár az is a fiú eddigi viselkedésével menne szemben. Mert miért most kezdené el félteni a lány érzéseit? Ez sehogy sem jön össze. Hiába töri a buksiját nem jut előbbre sem magával, sem a fiúval.*
- Nehezen melegszik az idő.
*Sóhajt fel végül, ahogy jobban bebújik a pokróc alá. Még mindig fázik, de igazából csak a gondolatait akarja másfelé terelni. Vagy jobb lenne, ha menne és kialudná magát. Akkor nem beszélne és nem gondolna ennyi butaságot.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 11:46:30
Üzenet elküldve: 2022-12-04 11:46:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*A fiú néha tényleg ellentmond a saját értékrendjének. Gyógyitalt ad a másiknak, beengedi, fárad azzal, hogy egy pokrócot is adjon neki pedig nem származik egyikből se haszna. De ezeken ő nem gondolkozik most. Csak csinálja. Utóbbi tette mondjuk megint nem várt eredményt szül. Ha nem törődött volna a lány azzal és úgy feküdt volna tovább a földön nem érdekelte volna Dren-t. Ha otthagyja és visszatelepszik mellé az se sértette volna meg. De ez az újbóli összebújás. Már nem ugrik meg tőle, de nem tud a lányra nézni közben. Olyan közel van a másik arca meg érzi a teste melegét. Zavartan tördeli a kezét és hallgatja a fehér hajút. Az okoskodásán elgondolkozik.*
-Azok bántanak akik tudnak. Akik nem azok is magukkal törődnek. Vagyis szinte mindig. Rólad is ezt gondoltam. Ez a normális. Fura vagy ebben. Legtöbbször rosszul járnék.
*Magyarázza el, hogy is működik a világ. Pedig valószínűleg a lány is tudja. De Dren se érti teljesen miért szeretné ezt megértetni a másikkal. Ha nem tudja akkor csak rosszul jár. Biztosan. Amihez neki nem lenne semmi köze.*
-Te számítani szeretnél? Ezért mondod? Vagyis, hogy... Gondolhatod komolyan, de ezért mondod el?
*Próbálja összerakni magában ezt amiről szó van. Miközben nincs tisztában saját magával. Vagy a lánnyal akinek az arcára néz mikor erre rákérdez. Tényleg olyan betegnek látszik. És ruhán keresztül is sokkal melegebbnek érzi, mint amilyennek tűnik. Ami, lehet normális hisz a halottak szoktak hidegek lenni. A lány meg nem az. Arra, hogy ijesztő volt belekarolni meglepetten néz. Egyáltalán nem látszott a másikon, hogy félt volna. Olyan természetesen közvetlen volt amilyen Dren nem tudna lenni. Az érkező komoly gondolatok nem törik le a fiút. Ilyen az élet. Az ő válaszán is tényközlés hallatszik inkább, de érzelmek nem.*
-Én félek a haláltól. Ezért bírom az unalmast.
*Ez a nagy titka. Kerülni másokat, nem közösködni, mindenütt a veszélyt látni, sose gondolni felesleges dolgokra csak a túlélésre. Azért teszi mert nem akar meghalni. Látott már halottakat és nem akar olyan lenni. Nem tudja miért. Mert jobb élni. Szerinte. A meghívás magyarázatára pont ezért megint nem érti a másikat. Csak úgy kedvességből tenni dolgokat. Arra, hogy ő se dobta ki a másikat viszont nem tud mit mondani. Vagyis, de. Pont ezt.*
-Nem tudom miért nem.
*A szájra puszival megint meglepik. Fülig elpirul ma már nem először és elfordítja a fejét a lánytól. Aki, ha mást nem tesz vagy szól akkor miután Dren kicsit összeszedte magát érezheti ahogy a fiú félénken átkarolja. Dren most nem mer azokba a szemekbe nézni. Teljesen nem tudja megérteni a lányt, de annyira igen, hogy bizalmat szavazzon neki ebben a dologban. Ő meg már kimondta, hogy nem zavarja ahogy a másik gondol rá, de úgy érzi így is jeleznie kell. Nem akarná, hogy azt gondolja róla a fehér hajú, hogy zavarónak találja vagy hogy neki ő mint lány ne lenne érdekes és többet ne csinálna ilyeneket, hogy mellé bújik vagy esetleg megharagudna rá. Puszit viszont nem merne adni a lány szájára magától. Ahhoz betoji.*
*A fiú néha tényleg ellentmond a saját értékrendjének. Gyógyitalt ad a másiknak, beengedi, fárad azzal, hogy egy pokrócot is adjon neki pedig nem származik egyikből se haszna. De ezeken ő nem gondolkozik most. Csak csinálja. Utóbbi tette mondjuk megint nem várt eredményt szül. Ha nem törődött volna a lány azzal és úgy feküdt volna tovább a földön nem érdekelte volna Dren-t. Ha otthagyja és visszatelepszik mellé az se sértette volna meg. De ez az újbóli összebújás. Már nem ugrik meg tőle, de nem tud a lányra nézni közben. Olyan közel van a másik arca meg érzi a teste melegét. Zavartan tördeli a kezét és hallgatja a fehér hajút. Az okoskodásán elgondolkozik.*
-Azok bántanak akik tudnak. Akik nem azok is magukkal törődnek. Vagyis szinte mindig. Rólad is ezt gondoltam. Ez a normális. Fura vagy ebben. Legtöbbször rosszul járnék.
*Magyarázza el, hogy is működik a világ. Pedig valószínűleg a lány is tudja. De Dren se érti teljesen miért szeretné ezt megértetni a másikkal. Ha nem tudja akkor csak rosszul jár. Biztosan. Amihez neki nem lenne semmi köze.*
-Te számítani szeretnél? Ezért mondod? Vagyis, hogy... Gondolhatod komolyan, de ezért mondod el?
*Próbálja összerakni magában ezt amiről szó van. Miközben nincs tisztában saját magával. Vagy a lánnyal akinek az arcára néz mikor erre rákérdez. Tényleg olyan betegnek látszik. És ruhán keresztül is sokkal melegebbnek érzi, mint amilyennek tűnik. Ami, lehet normális hisz a halottak szoktak hidegek lenni. A lány meg nem az. Arra, hogy ijesztő volt belekarolni meglepetten néz. Egyáltalán nem látszott a másikon, hogy félt volna. Olyan természetesen közvetlen volt amilyen Dren nem tudna lenni. Az érkező komoly gondolatok nem törik le a fiút. Ilyen az élet. Az ő válaszán is tényközlés hallatszik inkább, de érzelmek nem.*
-Én félek a haláltól. Ezért bírom az unalmast.
*Ez a nagy titka. Kerülni másokat, nem közösködni, mindenütt a veszélyt látni, sose gondolni felesleges dolgokra csak a túlélésre. Azért teszi mert nem akar meghalni. Látott már halottakat és nem akar olyan lenni. Nem tudja miért. Mert jobb élni. Szerinte. A meghívás magyarázatára pont ezért megint nem érti a másikat. Csak úgy kedvességből tenni dolgokat. Arra, hogy ő se dobta ki a másikat viszont nem tud mit mondani. Vagyis, de. Pont ezt.*
-Nem tudom miért nem.
*A szájra puszival megint meglepik. Fülig elpirul ma már nem először és elfordítja a fejét a lánytól. Aki, ha mást nem tesz vagy szól akkor miután Dren kicsit összeszedte magát érezheti ahogy a fiú félénken átkarolja. Dren most nem mer azokba a szemekbe nézni. Teljesen nem tudja megérteni a lányt, de annyira igen, hogy bizalmat szavazzon neki ebben a dologban. Ő meg már kimondta, hogy nem zavarja ahogy a másik gondol rá, de úgy érzi így is jeleznie kell. Nem akarná, hogy azt gondolja róla a fehér hajú, hogy zavarónak találja vagy hogy neki ő mint lány ne lenne érdekes és többet ne csinálna ilyeneket, hogy mellé bújik vagy esetleg megharagudna rá. Puszit viszont nem merne adni a lány szájára magától. Ahhoz betoji.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 10:54:26
Üzenet elküldve: 2022-12-04 10:54:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Különös érzés, hogy lényegében ugyan abból a világból származnak. Nagyjából a napjaik is úgy telhetnek, mint a másiké. Bujkálással, túléléssel. Fontos szabályt követni, mi szerint maradj észrevétlen, akkor talán nem esik bajod. Hisz elég az, hogy az alapvető dolgokat tudd uralni, mint a halálra fagyás vagy az éhenhalás elkerülése. Mindketten jól ismerhetik ezeket és mégis... ennyire nagy a különbség kettejük között. Dren okos módon tartja a távolságot, hárít és védi magát. Ezzel szemben a lány most nyitott, közvetlen és talán a kelleténél, valamint zavaróan tapadósabb. Nehéz épeszűen megválaszolni a miérteket, ha maga sem tudja rá a megfelelő választ. Mert ahogy kinéz sosem mond olyat, amit a fiú okosnak vagy logikusnak gondolna. Mert valóban nem az.
A pokróc érkezésére csak meglepetten pislog, egyelőre nem is nyúl hozzá. De végül csak ráveszi magát és visszaülve csúszik közvetlen a fiú mellé. Ha tetszik neki, ha nem. Így pedig eligazgatja kettejükön az anyagot, a fejét pedig kényelmesen a fiú vállára hajtja. Itt sem foglalkozva azzal, hogy ismét zavarba jöhet a másik. Most semmi hátsó szándék nem munkálkodik benne. Pusztán csak kedvesség, ahogy az étel említésénél is.*
- Mások is furák. Bántanak olyanokat, akik nem bántották őket. Később meg keseregnek, ha kárt tesznek bennük. Az élet formál. Az emberek formálnak. Ha nem adsz jót, ne várd, hogy majd azt kapsz. Ha folyton bujkálsz, ne csodálkozz, ha egy idő után jelentéktelen leszel. Ha nem mondom, hogy tetszel, akkor honnan tudnád, hogy valaha volt valaki, aki nem akart bántani?
*Vonja meg a vállait, ahogy nyakig a pokrócba bújik.*
- Nekem mondták, de nem jóból. Tudtam. És azt is tudtam, hogy ezt nem szabad, csak, ha komolyan gondolod. Nem azért, mert önző vagy és bántani akarsz valaki mást. Lehet, hogy fura, de szerintem jó. Jó, ha legalább egyszer úgy érzed, hogy számítasz. Még akkor is, ha csak egy kis időre.
*Szusszan fel halkan, ahogy ismét csak az jár a fejében, hogy nem is az unatkozással nem tud kezdeni semmit. Hanem a magánnyal. Neki épp az a fura, hogy Dren ennyire jól megvan így. Egyedül. Eleinte neki is jobb volt, de már nem az.*
- De ijesztő. De, ha nem próbálom meg, akkor honnan tudom, hogy mi lesz a vége? Nem számítunk. Ha akkor bántottál volna, akkor tudom, hogy ezt továbbra sem szabad. Vagy pedig nem kell többé ezek miatt aggódnom.
*Komoly gondolatok. Ijesztően komolyak. Talán hosszú idő óta először érzi azt, hogy fél. Nem a fiútól, hanem a tehetetlen és kilátástalan helyzettől. Attól, hogy az lenne a normális, ha belenyugodna ebbe. Ha megkeseredve ücsörögne tovább a romok között. De ehelyett most bátor lett és kéretlenül rá szállt a fiúra. És mi a vége? Van társsága és melegben van. Legalább még egy kicsit, mielőtt végre békén hagyja a fiút és "haza" megy.*
- Mert tudom, hogy te is éhes vagy. Mert én is éhes vagyok. Csak azért csinálhatok jót, mert oka van? Hidd el nekem, hogy néha van olyan, hogy kedvességből csinálunk dolgokat. Nem érdekből. Ahogy te sem dobtál ki innen.
*Von vállat, ahogy ismét felpillant a fiúra. A komor, néha kissé bizakodó szavak ellenére üres tekintettel. Az a fura, hogy a viccesen indult este ilyen komorságba fordult. Meg kissé ijesztő, hogy ennek ellenére semmit sem érez. A fiú értetlenkedése nem vált ki csalódást, a saját butasága sem kétségbeesést. Nem fél, de nem is érzi magát boldognak. Viszont határtalanul nyugodtnak igen. Ami szintén fura. Ennek hála pedig nyom is egy puszit a fiú szájára végszónak. Aztán most már hagyja is, mielőtt a végén szívrohamot kapna szegény.*
*Különös érzés, hogy lényegében ugyan abból a világból származnak. Nagyjából a napjaik is úgy telhetnek, mint a másiké. Bujkálással, túléléssel. Fontos szabályt követni, mi szerint maradj észrevétlen, akkor talán nem esik bajod. Hisz elég az, hogy az alapvető dolgokat tudd uralni, mint a halálra fagyás vagy az éhenhalás elkerülése. Mindketten jól ismerhetik ezeket és mégis... ennyire nagy a különbség kettejük között. Dren okos módon tartja a távolságot, hárít és védi magát. Ezzel szemben a lány most nyitott, közvetlen és talán a kelleténél, valamint zavaróan tapadósabb. Nehéz épeszűen megválaszolni a miérteket, ha maga sem tudja rá a megfelelő választ. Mert ahogy kinéz sosem mond olyat, amit a fiú okosnak vagy logikusnak gondolna. Mert valóban nem az.
A pokróc érkezésére csak meglepetten pislog, egyelőre nem is nyúl hozzá. De végül csak ráveszi magát és visszaülve csúszik közvetlen a fiú mellé. Ha tetszik neki, ha nem. Így pedig eligazgatja kettejükön az anyagot, a fejét pedig kényelmesen a fiú vállára hajtja. Itt sem foglalkozva azzal, hogy ismét zavarba jöhet a másik. Most semmi hátsó szándék nem munkálkodik benne. Pusztán csak kedvesség, ahogy az étel említésénél is.*
- Mások is furák. Bántanak olyanokat, akik nem bántották őket. Később meg keseregnek, ha kárt tesznek bennük. Az élet formál. Az emberek formálnak. Ha nem adsz jót, ne várd, hogy majd azt kapsz. Ha folyton bujkálsz, ne csodálkozz, ha egy idő után jelentéktelen leszel. Ha nem mondom, hogy tetszel, akkor honnan tudnád, hogy valaha volt valaki, aki nem akart bántani?
*Vonja meg a vállait, ahogy nyakig a pokrócba bújik.*
- Nekem mondták, de nem jóból. Tudtam. És azt is tudtam, hogy ezt nem szabad, csak, ha komolyan gondolod. Nem azért, mert önző vagy és bántani akarsz valaki mást. Lehet, hogy fura, de szerintem jó. Jó, ha legalább egyszer úgy érzed, hogy számítasz. Még akkor is, ha csak egy kis időre.
*Szusszan fel halkan, ahogy ismét csak az jár a fejében, hogy nem is az unatkozással nem tud kezdeni semmit. Hanem a magánnyal. Neki épp az a fura, hogy Dren ennyire jól megvan így. Egyedül. Eleinte neki is jobb volt, de már nem az.*
- De ijesztő. De, ha nem próbálom meg, akkor honnan tudom, hogy mi lesz a vége? Nem számítunk. Ha akkor bántottál volna, akkor tudom, hogy ezt továbbra sem szabad. Vagy pedig nem kell többé ezek miatt aggódnom.
*Komoly gondolatok. Ijesztően komolyak. Talán hosszú idő óta először érzi azt, hogy fél. Nem a fiútól, hanem a tehetetlen és kilátástalan helyzettől. Attól, hogy az lenne a normális, ha belenyugodna ebbe. Ha megkeseredve ücsörögne tovább a romok között. De ehelyett most bátor lett és kéretlenül rá szállt a fiúra. És mi a vége? Van társsága és melegben van. Legalább még egy kicsit, mielőtt végre békén hagyja a fiút és "haza" megy.*
- Mert tudom, hogy te is éhes vagy. Mert én is éhes vagyok. Csak azért csinálhatok jót, mert oka van? Hidd el nekem, hogy néha van olyan, hogy kedvességből csinálunk dolgokat. Nem érdekből. Ahogy te sem dobtál ki innen.
*Von vállat, ahogy ismét felpillant a fiúra. A komor, néha kissé bizakodó szavak ellenére üres tekintettel. Az a fura, hogy a viccesen indult este ilyen komorságba fordult. Meg kissé ijesztő, hogy ennek ellenére semmit sem érez. A fiú értetlenkedése nem vált ki csalódást, a saját butasága sem kétségbeesést. Nem fél, de nem is érzi magát boldognak. Viszont határtalanul nyugodtnak igen. Ami szintén fura. Ennek hála pedig nyom is egy puszit a fiú szájára végszónak. Aztán most már hagyja is, mielőtt a végén szívrohamot kapna szegény.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 10:14:04
Üzenet elküldve: 2022-12-04 10:14:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 265
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Gyzi//
*Sikerül egy hosszú és zavaros monológot kicsalni belőle a lánynak. Rég nem beszélt ennyit feleslegesen. Talán azért is mert a másik olyanokat kérdez amik nem fontos dolgok. Volt-e olyan lány, aki tetszett neki. Ebből nem lehet túlélni a holnapot. Vagy lekötelezni őt, hogy aztán valahogy segítsen. Talán ez a gondolkozás is közrejátszik, hogy nehezen értik meg egymást és a fiú nem tud mit kezdeni a másikkal. A kérdésére a lány megrázza a fejét. Méghozzá tényleg úgy mintha komolyból gondolná. Ez egy érdekes dolog. Arra, hogy visszatérnek a ruhák kérdésére Dren közbeszól.*
-Akkor tudod. Ahogy velünk szoktak beszélni.
*Talán így már átmegy, hogy mire gondolt. Vagyis reméli. Ők nem olyanok mint mások akiken látszik, hogy abból a világból származnak. Akiket ha csak megszólítanak azért is beléjük rúghatnak. Ők értéktelenek akik ahogy a lány is mondta korábban ha eltűnnek akkor senki nem veszi észre. A sajátjaik meg úgy gondolkodnak mint Dren. Mit akarnának egy olyan fiútól, aki maga is éppen, hogy elél? A magukat mutogató örömlányok ezért is nevetik ki ha megérzik magukon a tekintetét hisz pont ő mit akarna tőlük. Kenyérre se futja neki nemhogy rájuk. Csak ezt nem tudta ilyen jól elmondani. A fogdosás kérdésére olyan választ kap amivel egy magafajta betoji nem tud mit kezdeni. Vagyis de. Hogy akkor inkább hagyja az ilyen buta gondolatokat. Nem mintha amúgy megmerte volna tenni. Mikor a másik elfekszik a földön akkor ő feláll, a sarokban lévő matrachoz sétál és leveszi róla az egyik dohos szagú, pokrócot majd visszasétálva a lány hasára ejti azzal visszaül mellé. Nem takargatja be. De nem akarja, hogy felfázzon vagy hasonló.*
-Még nem mondta senki, hogy tetszem neki. Nem az, hogy nem tetszik csak olyan...fura.
*Húzza össze magát. Ez az egész helyzet fura amiben vannak. Nem tudja megérteni a másikat, hogy ez miért jó neki. Az unatkozás miért rossz. A következő megállapításra nem reagál. Felmerül benne a gondolat, hogy miért félt volna, de aztán eszébe jut a korábban hallott történet. Az után érthető, hogy óvatosabb.*
-Belém voltál úgy...tudod.*Mutat a karjára.*Az nem ijesztő? Én se szoktam. Fiúkkal se.
*Volt már, hogy nála nagyobbak átkarolták és magukhoz húzták. De az is inkább ijesztő volt mindig. Belekarolni nem nagyon karoltak még. Hogy melyik a félelmetesebb nem tudja megmondani. A meghívás hallatán kérdőn a másikra néz.*
-Miért?
*Adott már neki két aranyat. Meg Dren nem is csinált semmit. Vagy itt akar aludni? Ha igen akkor megvárhatta volna, hogy a fiú kérjen valamit cserébe. Nem kellett volna neki ajánlkoznia. Lehet megúszta volna ingyen is. Biztos megúszta volna.*
*Sikerül egy hosszú és zavaros monológot kicsalni belőle a lánynak. Rég nem beszélt ennyit feleslegesen. Talán azért is mert a másik olyanokat kérdez amik nem fontos dolgok. Volt-e olyan lány, aki tetszett neki. Ebből nem lehet túlélni a holnapot. Vagy lekötelezni őt, hogy aztán valahogy segítsen. Talán ez a gondolkozás is közrejátszik, hogy nehezen értik meg egymást és a fiú nem tud mit kezdeni a másikkal. A kérdésére a lány megrázza a fejét. Méghozzá tényleg úgy mintha komolyból gondolná. Ez egy érdekes dolog. Arra, hogy visszatérnek a ruhák kérdésére Dren közbeszól.*
-Akkor tudod. Ahogy velünk szoktak beszélni.
*Talán így már átmegy, hogy mire gondolt. Vagyis reméli. Ők nem olyanok mint mások akiken látszik, hogy abból a világból származnak. Akiket ha csak megszólítanak azért is beléjük rúghatnak. Ők értéktelenek akik ahogy a lány is mondta korábban ha eltűnnek akkor senki nem veszi észre. A sajátjaik meg úgy gondolkodnak mint Dren. Mit akarnának egy olyan fiútól, aki maga is éppen, hogy elél? A magukat mutogató örömlányok ezért is nevetik ki ha megérzik magukon a tekintetét hisz pont ő mit akarna tőlük. Kenyérre se futja neki nemhogy rájuk. Csak ezt nem tudta ilyen jól elmondani. A fogdosás kérdésére olyan választ kap amivel egy magafajta betoji nem tud mit kezdeni. Vagyis de. Hogy akkor inkább hagyja az ilyen buta gondolatokat. Nem mintha amúgy megmerte volna tenni. Mikor a másik elfekszik a földön akkor ő feláll, a sarokban lévő matrachoz sétál és leveszi róla az egyik dohos szagú, pokrócot majd visszasétálva a lány hasára ejti azzal visszaül mellé. Nem takargatja be. De nem akarja, hogy felfázzon vagy hasonló.*
-Még nem mondta senki, hogy tetszem neki. Nem az, hogy nem tetszik csak olyan...fura.
*Húzza össze magát. Ez az egész helyzet fura amiben vannak. Nem tudja megérteni a másikat, hogy ez miért jó neki. Az unatkozás miért rossz. A következő megállapításra nem reagál. Felmerül benne a gondolat, hogy miért félt volna, de aztán eszébe jut a korábban hallott történet. Az után érthető, hogy óvatosabb.*
-Belém voltál úgy...tudod.*Mutat a karjára.*Az nem ijesztő? Én se szoktam. Fiúkkal se.
*Volt már, hogy nála nagyobbak átkarolták és magukhoz húzták. De az is inkább ijesztő volt mindig. Belekarolni nem nagyon karoltak még. Hogy melyik a félelmetesebb nem tudja megmondani. A meghívás hallatán kérdőn a másikra néz.*
-Miért?
*Adott már neki két aranyat. Meg Dren nem is csinált semmit. Vagy itt akar aludni? Ha igen akkor megvárhatta volna, hogy a fiú kérjen valamit cserébe. Nem kellett volna neki ajánlkoznia. Lehet megúszta volna ingyen is. Biztos megúszta volna.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Polgárnegyed
Üzenet elküldve: 2022-12-04 09:24:21
Üzenet elküldve: 2022-12-04 09:24:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dreni//
*Varázsló vagy sem, az ital hatott. Bár igaz, hogy a helyzet a lány számára furcsa és kissé ijesztő is. De a végeredmény a fontos, nem? Az pedig az, hogy már nincs seb, sem fájdalom. Meg nem is esett össze élettelenül a padlón. Ami a helyzetét tekintve igen előnyös fordulat. A szabadkozás is megnyugtatja valamennyire. Bár biztos érdekes lehet egy varázsló is. De ijesztő is. Legalábbis ahogy a lány elképzeli. A valóságban biztos nem olyan, mint ahogy a fejében létezik. Legalábbis reméli.
Ahogy megnyugszik és igen hamar visszanyeri önmagát már csak az marad hátra, hogy újra zavarba hozza a fiút. Nagyjából akaratlanul. De egy kicsit akarva. Erre igen hamar rászokott. De azért türelmesen hallgatja végig az egészet, amit a másik mond. Időnként bólogatva, máskor inkább megingatva a fejét. A lényeg, hogy most csendben van. Aztán mikor a fiú végez még egy ideig csendben is marad. átértékelni a hallottakat? Olyasmi. Inkább csak elgondolkodik azon, hogy milyen lányokról is beszélhetett a másik. Aki így él az is kineveti? Gyzi így él, de nem neveti ki. Bár nem is volt oka, mert a fiú nem próbálkozott. Inkább fordítva, amitől pedig Dren megijedt. Az majdnem ugyan az? Most olyan, mintha ő lenne kinevetve, mert próbálkozik? Érdekes és kicsit szívszorító is egyben. Csak tudná miért érez így, mikor amúgy nem szokott.
Aztán a kérdésekre már felvonja a szemöldökeit. igen magasra, mert nagyon meg van lepődve. Fura a fiú, ahogy túlgondolja a dolgokat. Vagy csak Gyzinek nem esett le, hogy valójában tényleg így viselkedik? Kellemetlen, ha saját magán sem képes kiigazodni. Mindenesetre hevesen és nemlegesen rázza meg a fejét, mielőtt végre válaszolni kezdene.*
- Nekem sincsenek ruháim.
*Ül végül a fenekére, hogy a lábait kinyújtva mozgassa meg a lábait, melyeken a lyukas bakancsok pihennek. Arról nem is beszélve, hogy ahol nem lyukas az inge, ott már be van foltozva valami más anyaggal, ügyetlenül.*
- Nem nevetlek ki. Bár engem nem fogdosol, így nem tudhatom, hogy amúgy kinevetnélek-e. De szerintem nem.
*Csücsörít be a komoly elgondolkodásba, majd aprót von a vállain, ahogy hanyatt dőlve pakolja a hasára a kezeit, hogy a gyéren megvilágított plafont térképezhesse fel.*
- Most nem unatkozom. Meg amúgy is buta játék lenne azt mondani, hogy tetszel, ha neked közben nem tetszik az, hogy nekem tetszel.
*Sandít a fiúra az okosnak gondolt ténymegállapítás után.*
- Lány vagyok és nálad nem féltem amikor kiderült. Ez fura.
*Csücsörít be ismét, ahogy visszafordul a plafonhoz. Megérti, hogy "nem való ez" a fiúnak. Nem erőszakoskodik. Vagyis egy kicsit lehet így csinált, de nem szándékosan. Csak azért, mert nem ért hozzá. Talán ezért néz ki úgy, mintha játszadozna. Hogy nem beszél komolyan. Nem tudja igazából.*
- Majd a mai napért cserébe hozok neked enni a Pegazusból. Vagy meghívlak. Annyi aranyam még van, hogy ehessünk valamit.
*Vált inkább témát, mielőtt valami meggondolatlant csinálna.*
*Varázsló vagy sem, az ital hatott. Bár igaz, hogy a helyzet a lány számára furcsa és kissé ijesztő is. De a végeredmény a fontos, nem? Az pedig az, hogy már nincs seb, sem fájdalom. Meg nem is esett össze élettelenül a padlón. Ami a helyzetét tekintve igen előnyös fordulat. A szabadkozás is megnyugtatja valamennyire. Bár biztos érdekes lehet egy varázsló is. De ijesztő is. Legalábbis ahogy a lány elképzeli. A valóságban biztos nem olyan, mint ahogy a fejében létezik. Legalábbis reméli.
Ahogy megnyugszik és igen hamar visszanyeri önmagát már csak az marad hátra, hogy újra zavarba hozza a fiút. Nagyjából akaratlanul. De egy kicsit akarva. Erre igen hamar rászokott. De azért türelmesen hallgatja végig az egészet, amit a másik mond. Időnként bólogatva, máskor inkább megingatva a fejét. A lényeg, hogy most csendben van. Aztán mikor a fiú végez még egy ideig csendben is marad. átértékelni a hallottakat? Olyasmi. Inkább csak elgondolkodik azon, hogy milyen lányokról is beszélhetett a másik. Aki így él az is kineveti? Gyzi így él, de nem neveti ki. Bár nem is volt oka, mert a fiú nem próbálkozott. Inkább fordítva, amitől pedig Dren megijedt. Az majdnem ugyan az? Most olyan, mintha ő lenne kinevetve, mert próbálkozik? Érdekes és kicsit szívszorító is egyben. Csak tudná miért érez így, mikor amúgy nem szokott.
Aztán a kérdésekre már felvonja a szemöldökeit. igen magasra, mert nagyon meg van lepődve. Fura a fiú, ahogy túlgondolja a dolgokat. Vagy csak Gyzinek nem esett le, hogy valójában tényleg így viselkedik? Kellemetlen, ha saját magán sem képes kiigazodni. Mindenesetre hevesen és nemlegesen rázza meg a fejét, mielőtt végre válaszolni kezdene.*
- Nekem sincsenek ruháim.
*Ül végül a fenekére, hogy a lábait kinyújtva mozgassa meg a lábait, melyeken a lyukas bakancsok pihennek. Arról nem is beszélve, hogy ahol nem lyukas az inge, ott már be van foltozva valami más anyaggal, ügyetlenül.*
- Nem nevetlek ki. Bár engem nem fogdosol, így nem tudhatom, hogy amúgy kinevetnélek-e. De szerintem nem.
*Csücsörít be a komoly elgondolkodásba, majd aprót von a vállain, ahogy hanyatt dőlve pakolja a hasára a kezeit, hogy a gyéren megvilágított plafont térképezhesse fel.*
- Most nem unatkozom. Meg amúgy is buta játék lenne azt mondani, hogy tetszel, ha neked közben nem tetszik az, hogy nekem tetszel.
*Sandít a fiúra az okosnak gondolt ténymegállapítás után.*
- Lány vagyok és nálad nem féltem amikor kiderült. Ez fura.
*Csücsörít be ismét, ahogy visszafordul a plafonhoz. Megérti, hogy "nem való ez" a fiúnak. Nem erőszakoskodik. Vagyis egy kicsit lehet így csinált, de nem szándékosan. Csak azért, mert nem ért hozzá. Talán ezért néz ki úgy, mintha játszadozna. Hogy nem beszél komolyan. Nem tudja igazából.*
- Majd a mai napért cserébe hozok neked enni a Pegazusból. Vagy meghívlak. Annyi aranyam még van, hogy ehessünk valamit.
*Vált inkább témát, mielőtt valami meggondolatlant csinálna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1366-1385