Kikötő - Rumos Rókalyuk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 22:18:20
Üzenet elküldve: 2014-06-14 22:18:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zyria//
*Draennar órák óta játszik már az egyik asztalnál, egy félreesőbb helyen. A kezében lévő kártyákat bámulja, mintha bizony azokat megbűvölhetné, hogy jobb lapok legyenek, de mit sem használ. Arca rezzenéstelen, mikor a vele szemben ülő belök az asztal közepére tíz aranyat. Ez lassan több, mint amennyi a férfinál van, de nem engedheti meg magának, hogy veszítsen.*
-Te jössz fiú, tartod, vagy dobod?*recsegi a fickó, kinek képén önelégült vigyor feszül. Nyilvánvaló, hogy jó lapok vannak nála, vagy csak ügyesen csal. Draennar felemeli az előtte lévő korsót, melyben még lötyög némi sör, amit tüstént le is küld a gyomrába. Végül nagy sóhajjal dob be ő is tíz aranyat a "közösbe", majd a vén tengeri rókára néz.*
-Teríts.*közli igen egyszerűen, mire a másik vigyorogva mutatja meg a lapjait.*
-Na mid van, kölyök?*kérdi, mire Draennar bedobja a kezében tartott lapokat, s feláll az asztaltól. A másik már kezdené besöpörni az aranyakat, de ekkor Draennar így szól:*
-Mutasd az ingujjad!*hangja nyugodt, de igen határozott.*
-Már mé' mutatnám meg?!*csattan fel a másik, s azonnal a kardja markolatához kap. Ez éppen elég bizonyíték Draennarnak, aki csupán egy bólintással nyugtázza a dolgod. Mielőtt még a másik kiránthatná a fegyverét, Draennar felkapja az üres söröskorsóját, mely pillanatokon belül hatalmasat csattan a tengerész halántékán, s az egy brummogás kíséretében úgy eldől, mint egy zsák krumpli, a székével együtt. Négyen ugranak fel az asztal mellől, kiabálva, gesztikulálva, mutogatva, ám az ifjú kalóz csupán odalép a földön fetrengő úriemberhez, s kihúz egy lapot az ingujjából, s megmutatja mindenkinek. Erre a kedélyek lenyugodnak, s mindenki megy is a dolgára.
Draennar besöpri az asztalon lévő aranyakat, mintegy száz darabot, s elindul vele a pulthoz. Merő véletlen csupán az, hogy egy meglehetősen szemrevaló, s igen jó kedvű ifjú hölgy mellé kerül, de ez a szerencsésebb véletlenek közül való lehet. Alaposan végig is méri a lányt, arcán bujkáló mosollyal, majd a lány előtt lévő rumospoharakat is. Úgy számolja, hogy ennyitől ugyancsak jó kedve lehet már, nem is rest tehát megszólítani. Tekintve, hogy épp most nyert száz aranyat, Draennar kedve sem éppenséggel rossz, s nem volna ellenére valami olyan társaság, aki nem szőrös, öreg és halszagú.*
-Hadd fizessem én a következő kört.*áll mellé még közelebb, úgy, hogy a férfi mellkasa szinte már hozzáér a lány hátához, de persze oly' sunyi módon teszi ezt, mintha másként nem férne oda a pulthoz.*
A hozzászólás írója (Draennar La'flaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 23:10:31
*Draennar órák óta játszik már az egyik asztalnál, egy félreesőbb helyen. A kezében lévő kártyákat bámulja, mintha bizony azokat megbűvölhetné, hogy jobb lapok legyenek, de mit sem használ. Arca rezzenéstelen, mikor a vele szemben ülő belök az asztal közepére tíz aranyat. Ez lassan több, mint amennyi a férfinál van, de nem engedheti meg magának, hogy veszítsen.*
-Te jössz fiú, tartod, vagy dobod?*recsegi a fickó, kinek képén önelégült vigyor feszül. Nyilvánvaló, hogy jó lapok vannak nála, vagy csak ügyesen csal. Draennar felemeli az előtte lévő korsót, melyben még lötyög némi sör, amit tüstént le is küld a gyomrába. Végül nagy sóhajjal dob be ő is tíz aranyat a "közösbe", majd a vén tengeri rókára néz.*
-Teríts.*közli igen egyszerűen, mire a másik vigyorogva mutatja meg a lapjait.*
-Na mid van, kölyök?*kérdi, mire Draennar bedobja a kezében tartott lapokat, s feláll az asztaltól. A másik már kezdené besöpörni az aranyakat, de ekkor Draennar így szól:*
-Mutasd az ingujjad!*hangja nyugodt, de igen határozott.*
-Már mé' mutatnám meg?!*csattan fel a másik, s azonnal a kardja markolatához kap. Ez éppen elég bizonyíték Draennarnak, aki csupán egy bólintással nyugtázza a dolgod. Mielőtt még a másik kiránthatná a fegyverét, Draennar felkapja az üres söröskorsóját, mely pillanatokon belül hatalmasat csattan a tengerész halántékán, s az egy brummogás kíséretében úgy eldől, mint egy zsák krumpli, a székével együtt. Négyen ugranak fel az asztal mellől, kiabálva, gesztikulálva, mutogatva, ám az ifjú kalóz csupán odalép a földön fetrengő úriemberhez, s kihúz egy lapot az ingujjából, s megmutatja mindenkinek. Erre a kedélyek lenyugodnak, s mindenki megy is a dolgára.
Draennar besöpri az asztalon lévő aranyakat, mintegy száz darabot, s elindul vele a pulthoz. Merő véletlen csupán az, hogy egy meglehetősen szemrevaló, s igen jó kedvű ifjú hölgy mellé kerül, de ez a szerencsésebb véletlenek közül való lehet. Alaposan végig is méri a lányt, arcán bujkáló mosollyal, majd a lány előtt lévő rumospoharakat is. Úgy számolja, hogy ennyitől ugyancsak jó kedve lehet már, nem is rest tehát megszólítani. Tekintve, hogy épp most nyert száz aranyat, Draennar kedve sem éppenséggel rossz, s nem volna ellenére valami olyan társaság, aki nem szőrös, öreg és halszagú.*
-Hadd fizessem én a következő kört.*áll mellé még közelebb, úgy, hogy a férfi mellkasa szinte már hozzáér a lány hátához, de persze oly' sunyi módon teszi ezt, mintha másként nem férne oda a pulthoz.*
A hozzászólás írója (Draennar La'flaar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 23:10:31
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:50:18
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rika, Asmä, Zaranir - Ismerkedés//
*Kicsit nagyobb lépésre számított testvére részéről de ez is megteszi.Elvégre mindenki magából indul ki, Kalen bizonyára már a föld alá is elásta volna a férfit... Egyre jobban fontolgatja a dolgot, amit az újabb monológ vált ki belőle. Kalen mindig is bizalmatlanul állt hozzá Rika udvarlóihoz, főleg ha ilyen kurta nyelvű selyemfiúkról van/volt szó. Szóra nyitja száját de egyenlőre nem tartja még annyira sem az előtte állót, hogy vitatkozzon vele. Csak csendben megrázza a fejét, reményei szerint érzékeltetve húgával véleményét a mellette lévő férfiról de nagyon ajánlja, hogy a lány is ugyan úgy vélekedjen, mint ő maga. De lehet, hogy csak túlságosan félti? Nem ez az első alkalom, hogy így viselkedik újabb udvarló jelenlétében. Soha sem lesz képes megszokni őket.
Pillanatokkal később előkerül annak gondolata, hogy menjenek fel egy bérelt szobába. Ezzel nem is lenne probléma ha már kicsit régebbről ismernék egymást, vagy ha csak szimpatikusabb lenne neki a szoba jelenlegi bérlője.*
-Nézz már szét ezen a lepratelepen! *Mordul fel a felajánlásra.* Úgy néznek ki az ittlévők, mintha annyira érdekelné őket, ki mit akar csinálni és hol? Ha meg mégis így lenne, talán tudják mi az, amibe nem kéne beleütniük az orrukat... De hát mindenhol létezik kivétel...
*Direkt nem többes számban beszélt az előbb, elvégre Asmäval az ég világon semmi baja nincs, amíg nem mozdul rá testvérére. De nem is biztos, hogy az annyira zavarná. Nem tudja, nem sűrűn fordul elő, hogy nőstények is bepróbálkoznának nála. Mondandója közben végig a mellette lévő szemeit figyeli, valamint, hogy mit reagál a célzásra. Pár pillanatot ezek után Asmä irányába is elereszt de számára nem ejt ki egyetlen szót sem száján, legalábbis egyenlőre. Sok kedve nincs többet beszélni jelenleg a kelleténél. Eléggé lehangolta kezdeti jókedvét a kis udvarló érkezése, nem is beszélve beszédstílusáról, ami egyenesen irritálja. Elcsalja az eredeti kancsót, mely először került az asztalra, majd pár kortyot iszik belőle. Figyelt rá, melyiket is veszi magához, jelenleg nem szívesen osztozik a mellette lévővel a rummal kapcsolatban.*
~Nem lesz ez így jó.~
-Van valakinél zsuga?
~Tán kicsit oldaná a feszültséget.~
*Kortyol még egyet az előtte lévő alkoholból, majd húga elé löki, mielőtt még illetéktelen kezekbe kerülne.*
-Te jössz!
*Kicsit nagyobb lépésre számított testvére részéről de ez is megteszi.Elvégre mindenki magából indul ki, Kalen bizonyára már a föld alá is elásta volna a férfit... Egyre jobban fontolgatja a dolgot, amit az újabb monológ vált ki belőle. Kalen mindig is bizalmatlanul állt hozzá Rika udvarlóihoz, főleg ha ilyen kurta nyelvű selyemfiúkról van/volt szó. Szóra nyitja száját de egyenlőre nem tartja még annyira sem az előtte állót, hogy vitatkozzon vele. Csak csendben megrázza a fejét, reményei szerint érzékeltetve húgával véleményét a mellette lévő férfiról de nagyon ajánlja, hogy a lány is ugyan úgy vélekedjen, mint ő maga. De lehet, hogy csak túlságosan félti? Nem ez az első alkalom, hogy így viselkedik újabb udvarló jelenlétében. Soha sem lesz képes megszokni őket.
Pillanatokkal később előkerül annak gondolata, hogy menjenek fel egy bérelt szobába. Ezzel nem is lenne probléma ha már kicsit régebbről ismernék egymást, vagy ha csak szimpatikusabb lenne neki a szoba jelenlegi bérlője.*
-Nézz már szét ezen a lepratelepen! *Mordul fel a felajánlásra.* Úgy néznek ki az ittlévők, mintha annyira érdekelné őket, ki mit akar csinálni és hol? Ha meg mégis így lenne, talán tudják mi az, amibe nem kéne beleütniük az orrukat... De hát mindenhol létezik kivétel...
*Direkt nem többes számban beszélt az előbb, elvégre Asmäval az ég világon semmi baja nincs, amíg nem mozdul rá testvérére. De nem is biztos, hogy az annyira zavarná. Nem tudja, nem sűrűn fordul elő, hogy nőstények is bepróbálkoznának nála. Mondandója közben végig a mellette lévő szemeit figyeli, valamint, hogy mit reagál a célzásra. Pár pillanatot ezek után Asmä irányába is elereszt de számára nem ejt ki egyetlen szót sem száján, legalábbis egyenlőre. Sok kedve nincs többet beszélni jelenleg a kelleténél. Eléggé lehangolta kezdeti jókedvét a kis udvarló érkezése, nem is beszélve beszédstílusáról, ami egyenesen irritálja. Elcsalja az eredeti kancsót, mely először került az asztalra, majd pár kortyot iszik belőle. Figyelt rá, melyiket is veszi magához, jelenleg nem szívesen osztozik a mellette lévővel a rummal kapcsolatban.*
~Nem lesz ez így jó.~
-Van valakinél zsuga?
~Tán kicsit oldaná a feszültséget.~
*Kortyol még egyet az előtte lévő alkoholból, majd húga elé löki, mielőtt még illetéktelen kezekbe kerülne.*
-Te jössz!
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:11:58
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:11:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen, Asmä, Rika - Ismerkedés//
*Az ajánlattal él is, bár kénytelen megforgatni a széket, ugyanis a támlájára jobban szeret támaszkodni, mint az asztalra, valamint leszállni is könnyebb róla a beszélgetés után. Meg nem tervez elkényelmesedni sem, inkább békésebb terepre költözne. Előtte a társaság másik férfi...tagjának szól és a köszönés kedvességével viszonozza szavait. Kénytelen lesz lejjebb venni a hangszínt, ne jusson túl ezen kicsiny asztalkörön az információ.*
-Füle van és hallójárata is, melyen elég messze eljut a hír. És az ilyen híreket a füleknek csengő aranyakkal, maguknak egy szépen sodort nyakkendővel jutalmazzák. Talán egy csendesebb helyen is folytathatnánk ezt a diskurzust, ha senki sem bánja.
*Ezzel elő is veszi kulcsát, amely egy Szobát (2. emelet) nyit és már előre elcsengette az érte járó 16aranyat is.
Alapcélja inkább egy női egyed becsábítása volt estére, úgy látszik, most kénytelen túlteljesíteni ezt. Az élvezeti értékén sokat ront, az általa remélt 'akció' jó eséllyel való elmaradása. Várhatóan az új feladatuk kárpótolhatja őt is ezért. Mivel az urat nem érdekli túlságosan a jelenléte, tekintete a hölgyekre réved. *
-Egyébként szörnyen restellem az illetlenségemet, nem mutatkoztam még be, a nevem Zaranir Kharasnar...*Majd lassan szemrevételezi az emlegetett fegyvert, mely ily fiatal gazdája oldalán nem is tűnik annyira veszélytelinek. Mélyen, határozottan, de nyugalommal néz vissza azokra tengerkék szemekre, már csak azért is, hogy állják-e pillantását és meddig.
-A fegyver csupán kihívásnak elég, a küzdelem ígérete pedig csak azokat űzi el, kik amúgy sem érdemelnék a jutalmat... Még akkor is, ha csak egy vízi járműről van szó. A tervet pedig érdemes nyugalomban kovácsolni. *Kezével gálánsan int, majd fel is áll, tekintetét végigvonultatja a társaságon.*- Indulhatunk vagy még várunk valakit?
*Az ajánlattal él is, bár kénytelen megforgatni a széket, ugyanis a támlájára jobban szeret támaszkodni, mint az asztalra, valamint leszállni is könnyebb róla a beszélgetés után. Meg nem tervez elkényelmesedni sem, inkább békésebb terepre költözne. Előtte a társaság másik férfi...tagjának szól és a köszönés kedvességével viszonozza szavait. Kénytelen lesz lejjebb venni a hangszínt, ne jusson túl ezen kicsiny asztalkörön az információ.*
-Füle van és hallójárata is, melyen elég messze eljut a hír. És az ilyen híreket a füleknek csengő aranyakkal, maguknak egy szépen sodort nyakkendővel jutalmazzák. Talán egy csendesebb helyen is folytathatnánk ezt a diskurzust, ha senki sem bánja.
*Ezzel elő is veszi kulcsát, amely egy Szobát (2. emelet) nyit és már előre elcsengette az érte járó 16aranyat is.
Alapcélja inkább egy női egyed becsábítása volt estére, úgy látszik, most kénytelen túlteljesíteni ezt. Az élvezeti értékén sokat ront, az általa remélt 'akció' jó eséllyel való elmaradása. Várhatóan az új feladatuk kárpótolhatja őt is ezért. Mivel az urat nem érdekli túlságosan a jelenléte, tekintete a hölgyekre réved. *-Egyébként szörnyen restellem az illetlenségemet, nem mutatkoztam még be, a nevem Zaranir Kharasnar...*Majd lassan szemrevételezi az emlegetett fegyvert, mely ily fiatal gazdája oldalán nem is tűnik annyira veszélytelinek. Mélyen, határozottan, de nyugalommal néz vissza azokra tengerkék szemekre, már csak azért is, hogy állják-e pillantását és meddig.
-A fegyver csupán kihívásnak elég, a küzdelem ígérete pedig csak azokat űzi el, kik amúgy sem érdemelnék a jutalmat... Még akkor is, ha csak egy vízi járműről van szó. A tervet pedig érdemes nyugalomban kovácsolni. *Kezével gálánsan int, majd fel is áll, tekintetét végigvonultatja a társaságon.*- Indulhatunk vagy még várunk valakit?
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:06:47
Üzenet elküldve: 2014-06-14 21:06:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen, Rika, Zaranir - Ismerkedés//
Apró részletkérdéseken ne akadjunk fenn *legyint a hajó tulajdonviszonyaira vonatkozó, enyhén homályos megállapításra, majd elfoglal egy szabad széket.
Alig van ideje lehuppanni és közben bemutatkozni - egyelőre szigorúan csak keresztnéven -, máris újabb jövevény érkezik, aki hozzá hasonlóan meghallotta, miről folyik a szó. Fensőbbséges stílusa és az eredeti páros női tagjára tett megjegyzése csípős válaszra ingerli Asmät, de semmi szükség az ő éles nyelvére, a másik nő megoldja a dolgot. Asmä pedig gondolatban ad neki egy jó pontot. Csúnya, ám felettébb szórakoztató szócsaták ígérkeznek arra az esetre, ha összejön ez a hajó-és-legénység dolog. Még egy ok, hogy maradjon.
Kezd elképesztő mennyiségű rum összegyűlni az asztalon, ideje tehát, hogy Asmä is kivegye a részét az átkos alkohol elpusztításából.*
Szóval *dől hátra, miután egy jót húzott az italból* Mi a terv?
*Hangja könnyed, mintha ezer éve ismerné a jelenlévőket, és biztosra venné, hogy ő is a legénység tagja lesz. Volt már rá példa, hogy bajba keverte ez a fajta magabiztosság, ám az esetek döntő többségében működött.*
Apró részletkérdéseken ne akadjunk fenn *legyint a hajó tulajdonviszonyaira vonatkozó, enyhén homályos megállapításra, majd elfoglal egy szabad széket.
Alig van ideje lehuppanni és közben bemutatkozni - egyelőre szigorúan csak keresztnéven -, máris újabb jövevény érkezik, aki hozzá hasonlóan meghallotta, miről folyik a szó. Fensőbbséges stílusa és az eredeti páros női tagjára tett megjegyzése csípős válaszra ingerli Asmät, de semmi szükség az ő éles nyelvére, a másik nő megoldja a dolgot. Asmä pedig gondolatban ad neki egy jó pontot. Csúnya, ám felettébb szórakoztató szócsaták ígérkeznek arra az esetre, ha összejön ez a hajó-és-legénység dolog. Még egy ok, hogy maradjon.
Kezd elképesztő mennyiségű rum összegyűlni az asztalon, ideje tehát, hogy Asmä is kivegye a részét az átkos alkohol elpusztításából.*
Szóval *dől hátra, miután egy jót húzott az italból* Mi a terv?
*Hangja könnyed, mintha ezer éve ismerné a jelenlévőket, és biztosra venné, hogy ő is a legénység tagja lesz. Volt már rá példa, hogy bajba keverte ez a fajta magabiztosság, ám az esetek döntő többségében működött.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 17:10:49
Üzenet elküldve: 2014-06-14 17:10:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A kikötőbe érkezés nem volt túl problémás, sem az, hogy megkeresse az első fogadót, amit talál. Sokáig nem húzza az időt, elvégre jó ideje utazgat már. Szeretne végre egy kényelmes fürdőt venni, nem is beszélve a puha ágyról, melyre szert tehet néhány éjszaka erejéig. Vagy legalábbis puhábbról, mint ami a hajókon áll rendelkezésükre. Míg az ágyról álmodozik, be is lép. Kalapját még mindig kezében szorongatja, kicsit legyezve magát vele, hűvös fuvallattal áldva bőrét. Még jó, hogy ez a tárgy ennyi mindenre használható, nem pedig csak egy egyszerű fejfedőként. Akkor jóformán nem sok hasznát látná az egésznek, nem hogy cipelésének.
Amint becsukódik mögötte az ajtó, leáll a legyezéssel. Néhány pillanatig vár, míg körülnéz, majd lassú léptekkel indul meg a pult felé, ábrázatán lágy mosollyal. Nagyjából félúton lehet, mikor a fogott kiegészítőt fejére illeszti. Ott mégiscsak jobb helye lesz, ha már kezeire szüksége lesz. Megérkezését szándékában is áll megünnepelni. A fogadós előtt erszényébe dugja kezét, hogy kiszedjen belőle jó néhány érmét, és a pultra dobja azokat.*
- Rum! *mondja, ujjaival mutatva a kívánt mennyiséget, majd várja, hogy az illetékes lekotorja a neki kellő 36 aranyat. *
- Na, ez talán elég lesz egyelőre! *Ezzel jó időre bebiztosította jókedvét. Jó, talán nem is annyira sok időre, merthogy számára ez annyira nem is nagy mennyiség, főleg, ha igazán belelendül. A tulaj kissé meglepődöttnek látszik, de nem szól semmit. Csak bólint, miután végigmérte a nőt, majd vállat vont. Az italok hamarosan meg is érkeznek. Szépen sorjában kerülnek a poharak a jövevény elé, ki azóta kényelmesen helyet foglalt az egyik megüresedett széken. Szemei hirtelen csillogni kezdenek a megannyi alkohol láttán. Rég volt már, hogy ivott, vagy is hát annyira nem is rég, csakhogy neki annak tűnik. Még egyet nyújtózkodik is, mielőtt belekezdene az ivászatba. Karjait magasba nyújtja összekulcsolva ujjait, nyújtva egyet gerincén, majd teste mellé hullnak tagjai. Jobban mondva a pultra, a poharak két oldalára.*
- Egészség! *Jobbjával meg is ragadja az egyik pohárkát. Azt még lassan emeli szájához, ugyanilyen tempóval elfogyasztva. Ízlelgeti, fontolgatja a minőséget, utána azonban elégedetten elmosolyodik, jelezve, hogy elnyerte tetszését. A következő két pohárkával már egész könnyen lecsúszik neki. Oly gyorsan, hogy még meg sem érzi a torkán előtte leömlötteket. Csak az utolsót tartogatja még egy ideig. Ezzel az egyel húzza el az élvezeteket, várva, hogy az előző három kifejtse hatását.*
A hozzászólás írója (Zyria Vestortia Teuser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 17:11:09
Amint becsukódik mögötte az ajtó, leáll a legyezéssel. Néhány pillanatig vár, míg körülnéz, majd lassú léptekkel indul meg a pult felé, ábrázatán lágy mosollyal. Nagyjából félúton lehet, mikor a fogott kiegészítőt fejére illeszti. Ott mégiscsak jobb helye lesz, ha már kezeire szüksége lesz. Megérkezését szándékában is áll megünnepelni. A fogadós előtt erszényébe dugja kezét, hogy kiszedjen belőle jó néhány érmét, és a pultra dobja azokat.*
- Rum! *mondja, ujjaival mutatva a kívánt mennyiséget, majd várja, hogy az illetékes lekotorja a neki kellő 36 aranyat.
*- Na, ez talán elég lesz egyelőre! *Ezzel jó időre bebiztosította jókedvét. Jó, talán nem is annyira sok időre, merthogy számára ez annyira nem is nagy mennyiség, főleg, ha igazán belelendül. A tulaj kissé meglepődöttnek látszik, de nem szól semmit. Csak bólint, miután végigmérte a nőt, majd vállat vont. Az italok hamarosan meg is érkeznek. Szépen sorjában kerülnek a poharak a jövevény elé, ki azóta kényelmesen helyet foglalt az egyik megüresedett széken. Szemei hirtelen csillogni kezdenek a megannyi alkohol láttán. Rég volt már, hogy ivott, vagy is hát annyira nem is rég, csakhogy neki annak tűnik. Még egyet nyújtózkodik is, mielőtt belekezdene az ivászatba. Karjait magasba nyújtja összekulcsolva ujjait, nyújtva egyet gerincén, majd teste mellé hullnak tagjai. Jobban mondva a pultra, a poharak két oldalára.*
- Egészség! *Jobbjával meg is ragadja az egyik pohárkát. Azt még lassan emeli szájához, ugyanilyen tempóval elfogyasztva. Ízlelgeti, fontolgatja a minőséget, utána azonban elégedetten elmosolyodik, jelezve, hogy elnyerte tetszését. A következő két pohárkával már egész könnyen lecsúszik neki. Oly gyorsan, hogy még meg sem érzi a torkán előtte leömlötteket. Csak az utolsót tartogatja még egy ideig. Ezzel az egyel húzza el az élvezeteket, várva, hogy az előző három kifejtse hatását.*
A hozzászólás írója (Zyria Vestortia Teuser) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 17:11:09
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:26:08
Üzenet elküldve: 2014-06-14 16:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen, Asmä, Zaranir - Ismerkedés//
*Összeszűkült szemekkel méregeti a bátyját, míg végül vállat von, aljas vigyor kúszik ajkaira.*
- Szép dolog az álmodozás, Kalen.
*Kacsint a fiúra, majd egyetértően bólint a megjegyzésére. Ekkor azonban egy ismeretlen nő csatlakozik társaságukhoz, aki láthatóan még csak nem is restelli, hogy belehallgatott a beszélgetésbe, bár való igaz, hogy nem éppen suttogáskánt hangzott el. Rika szemöldökei kétkedően feljebb húzódnak, ám a rum érkeztével békésen visszarendeződnek arcizmai, már-már kebelbarát módjára mosolyog az érkezettre.*
- Üdv a köreinkben.
*Kalen helyzetjelentésére csak bólint, újabb korty rumot tűntet el telt ajkai mögött. Azonban rövid ideig tart a kis pihenő, Rika viszonozza az újonnan érkezett férfi pillantását, miközben végigméri őt, arcára békés mosoly költözik, mely csaknem pajzán vigyorba csap át Zaranir megjegyzésére.*
- Feltételezem a közeli urak hasonlóképp felfedezik a szablyát is az oldalamon, mert ez bizony félreérthetetlen utalás...Persze csak ha rossz kezekbe kerülnék.
*Kacsint a férfira, érdeklődő tekintettel, finom mosollyal az arcán méregeti.*
- Mindenestre remélem nem veszem el a kedvét az ismerkedéstől, de ezúttal pusztán a kényelem kedvéért helyezkedtem így.
*Természetesen nem kerüli el a figyelmét a férfi sunyi vigyora, elvégre hozzászokott már az efféle suhancokhoz. Egyelőre azonban remekül szórakozik Zaraniron, csak lopva pillant bátyjára, vajon mit szól a dologhoz. Nem mintha a véleménye bármit is számítana, Rikát inkább csak kíváncsi természete hajtja. Bátyja szavaiból leveszi, hogy nem túlzottan kedvelte meg a férfit, dehát a rum mindig is meggyőző érv volt.*
- Üljön csak. Legalább jól indított.
*Bök a jókóra mennyiségű rum felé, kaján vigyorral húzza meg az italt. Mindig is büszke volt rá, hogy jól bírja az alkoholt, így ezúttal sincs mitől tartania.*
*Összeszűkült szemekkel méregeti a bátyját, míg végül vállat von, aljas vigyor kúszik ajkaira.*
- Szép dolog az álmodozás, Kalen.
*Kacsint a fiúra, majd egyetértően bólint a megjegyzésére. Ekkor azonban egy ismeretlen nő csatlakozik társaságukhoz, aki láthatóan még csak nem is restelli, hogy belehallgatott a beszélgetésbe, bár való igaz, hogy nem éppen suttogáskánt hangzott el. Rika szemöldökei kétkedően feljebb húzódnak, ám a rum érkeztével békésen visszarendeződnek arcizmai, már-már kebelbarát módjára mosolyog az érkezettre.*
- Üdv a köreinkben.
*Kalen helyzetjelentésére csak bólint, újabb korty rumot tűntet el telt ajkai mögött. Azonban rövid ideig tart a kis pihenő, Rika viszonozza az újonnan érkezett férfi pillantását, miközben végigméri őt, arcára békés mosoly költözik, mely csaknem pajzán vigyorba csap át Zaranir megjegyzésére.*
- Feltételezem a közeli urak hasonlóképp felfedezik a szablyát is az oldalamon, mert ez bizony félreérthetetlen utalás...Persze csak ha rossz kezekbe kerülnék.
*Kacsint a férfira, érdeklődő tekintettel, finom mosollyal az arcán méregeti.*
- Mindenestre remélem nem veszem el a kedvét az ismerkedéstől, de ezúttal pusztán a kényelem kedvéért helyezkedtem így.
*Természetesen nem kerüli el a figyelmét a férfi sunyi vigyora, elvégre hozzászokott már az efféle suhancokhoz. Egyelőre azonban remekül szórakozik Zaraniron, csak lopva pillant bátyjára, vajon mit szól a dologhoz. Nem mintha a véleménye bármit is számítana, Rikát inkább csak kíváncsi természete hajtja. Bátyja szavaiból leveszi, hogy nem túlzottan kedvelte meg a férfit, dehát a rum mindig is meggyőző érv volt.*
- Üljön csak. Legalább jól indított.
*Bök a jókóra mennyiségű rum felé, kaján vigyorral húzza meg az italt. Mindig is büszke volt rá, hogy jól bírja az alkoholt, így ezúttal sincs mitől tartania.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 12:43:21
Üzenet elküldve: 2014-06-14 12:43:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rika, Asmä, Zaranir - Ismerkedés//
-Még, hogy nem? *Válaszolja Rikának, a férfi jelenléte fontosságára tett megjegyzésre.* Ha ha.! Ha nem lennék itt, ki nézne ki ilyen jó? A színvonal a rézpatkány segge alatt lenne! Ha ha.!
*Kortyol még egyet, majd kezei közül hirtelen kikerül a korsó, melyet először meglepett pillantásokkal, majd egy kisebb vigyorral, nevetéssel nyugtáz.*
-Ha már úgy is eldöntöttük, hogy te állod a rumot! Ha ha!
*Kacsint egyet, majd a mellettük megtorpanó nőre pillant. Addig nem szólal meg, amíg az fel nem teszi a kérdést, melyre Kalen az előző nevetésből még megmaradt vigyorral válaszol, melyhez tán az újabb adag, közeledő rum tudata is közre játszik. A kérdésre elsőnek csak egy apró, de még tökéletesen észrevehetőt bólint, majd belekezd.*
-A hajó mondhatni már meg is van. A baj csupán annyi, hogy nincs jogosultságunk hozzá.
*Persze nem arra céloz, hogy meg szándékozik venni a járművet, de ez a kijelentés még nem elég konkrét ahhoz, hogy akármit is rájuk tudnának gyanúsítani. Mindenki azt hisz, amit akar.
Nem sokkal később egy másik jómadár is becsatlakozik. Kalen kissé már kezdi unni, hogy újabb és újabb embereket vonz magukhoz társalgásuk.*
-Nézzenek oda, errefelé még a falnak is füle van?
*Morog flegmán Zaranirra, ahogy az végzett a kis mondandójával. Hangjából kivehető, hogy nem éppen preferálja a férfi szavait de újabb adag rum kínálkozik fel, amit lógassák fel, ha nem fogadna el.*
-Csak nyugodtan! *Szólal meg a székfoglalásra irányuló kérdésre.* Nem én vagyok a hely tulajdonosa, nem tudom megtiltani senkinek sem, hogy ki hova rakjon le mit.
*Húgára pillant, melyről nagyon reméli, hogy nem fogja szó nélkül hagyni az ide tolakodó ficsúr szavait.*
~Had döntse már el, mégis hogyan akar ülni azon a széken...~
-Még, hogy nem? *Válaszolja Rikának, a férfi jelenléte fontosságára tett megjegyzésre.* Ha ha.! Ha nem lennék itt, ki nézne ki ilyen jó? A színvonal a rézpatkány segge alatt lenne! Ha ha.!
*Kortyol még egyet, majd kezei közül hirtelen kikerül a korsó, melyet először meglepett pillantásokkal, majd egy kisebb vigyorral, nevetéssel nyugtáz.*
-Ha már úgy is eldöntöttük, hogy te állod a rumot! Ha ha!
*Kacsint egyet, majd a mellettük megtorpanó nőre pillant. Addig nem szólal meg, amíg az fel nem teszi a kérdést, melyre Kalen az előző nevetésből még megmaradt vigyorral válaszol, melyhez tán az újabb adag, közeledő rum tudata is közre játszik. A kérdésre elsőnek csak egy apró, de még tökéletesen észrevehetőt bólint, majd belekezd.*
-A hajó mondhatni már meg is van. A baj csupán annyi, hogy nincs jogosultságunk hozzá.
*Persze nem arra céloz, hogy meg szándékozik venni a járművet, de ez a kijelentés még nem elég konkrét ahhoz, hogy akármit is rájuk tudnának gyanúsítani. Mindenki azt hisz, amit akar.
Nem sokkal később egy másik jómadár is becsatlakozik. Kalen kissé már kezdi unni, hogy újabb és újabb embereket vonz magukhoz társalgásuk.*
-Nézzenek oda, errefelé még a falnak is füle van?
*Morog flegmán Zaranirra, ahogy az végzett a kis mondandójával. Hangjából kivehető, hogy nem éppen preferálja a férfi szavait de újabb adag rum kínálkozik fel, amit lógassák fel, ha nem fogadna el.*
-Csak nyugodtan! *Szólal meg a székfoglalásra irányuló kérdésre.* Nem én vagyok a hely tulajdonosa, nem tudom megtiltani senkinek sem, hogy ki hova rakjon le mit.
*Húgára pillant, melyről nagyon reméli, hogy nem fogja szó nélkül hagyni az ide tolakodó ficsúr szavait.*
~Had döntse már el, mégis hogyan akar ülni azon a széken...~
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:37:29
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:37:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Kalen, Asmä//
*Már a Rumos elnevezés is erős szimpátiát vált ki belőle, majdan ezt a benti tömeg kissé torzítja, de amint szemére veszi a hordókat, újra visszatér kedve. És midőn ezen heves érzelemváltozások közepette rendelésre nyílik alkalma, él is vele. Kedvességből (és számításból) a fogadós elé rak 16 aranyat, melyért Rum lesz a hála. Az első tartalmával gyorsan végez, a másodikkal óvatosabban bánik, ki kéne tartania addig, ameddig egy asztalt befoglal, hogy újra rendelhessék. A messziséget csak akkor kedveli, ha visszamennie nem kell, így a közelben keresgél, így elég gyorsan kinézi az egyik, ablakhoz (ily módon az alternatív vészkijárathoz) közelebbi asztalt, melyet már kevesen elfoglaltak. Ahogy kikémleli ily közelségből, egy elég szerencsés úriember és szemet gyönyörködtető társasága elég érdekes, bár a beszéd témája annál inkább. Úgy látszik, hogy a suttogás a gyengék fegyvere, viszont a téma érdekes eléggé ahhoz, hogy ki ne akarjék maradni belőle. Pár lépéssel meg is indul, több nagyon nem is kéne, majd egy kedves mosollyal megindítja mondandóját.*
-Üdvözletem, nem tudtam meg nem hallani, amiről szó van.
*majd kissé elfordul és Rika felé néz, utána a fogadósra*
-Mint látom, még csak ötletelés van *majd 40 aranyas megbizatást indít Rum szerzésének ügyén.* - így hadd támogassam meg ennyivel is a dolgot.
*Tekintete újra Rika felé vándorol és könnyen észrevehető testtartására, melyet egyszerű kideríteni, honnan tanult.*
-Egyébként a világért nem akarom megsérteni, de ezen magasra emelt lábak eléggé félreérthető jelzést adnak a közeli uraknak egy nem túl becses ajánlattételre, már ha érti, mire utalok.
*Szája szélén a sunyuló mosolyát egy ivással próbálja leplezni, majd miután a második pohárral is végzett, megfogja a Rika melletti szék támláját.*
-Nem zavarna senkit, ha esetleg leülnék és másképpen is megpróbálnám támogatni ezen 'becses' tettet?
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 00:38:49
*Már a Rumos elnevezés is erős szimpátiát vált ki belőle, majdan ezt a benti tömeg kissé torzítja, de amint szemére veszi a hordókat, újra visszatér kedve. És midőn ezen heves érzelemváltozások közepette rendelésre nyílik alkalma, él is vele. Kedvességből (és számításból) a fogadós elé rak 16 aranyat, melyért Rum lesz a hála.
Az első tartalmával gyorsan végez, a másodikkal óvatosabban bánik, ki kéne tartania addig, ameddig egy asztalt befoglal, hogy újra rendelhessék. A messziséget csak akkor kedveli, ha visszamennie nem kell, így a közelben keresgél, így elég gyorsan kinézi az egyik, ablakhoz (ily módon az alternatív vészkijárathoz) közelebbi asztalt, melyet már kevesen elfoglaltak. Ahogy kikémleli ily közelségből, egy elég szerencsés úriember és szemet gyönyörködtető társasága elég érdekes, bár a beszéd témája annál inkább. Úgy látszik, hogy a suttogás a gyengék fegyvere, viszont a téma érdekes eléggé ahhoz, hogy ki ne akarjék maradni belőle. Pár lépéssel meg is indul, több nagyon nem is kéne, majd egy kedves mosollyal megindítja mondandóját.*-Üdvözletem, nem tudtam meg nem hallani, amiről szó van.
*majd kissé elfordul és Rika felé néz, utána a fogadósra*
-Mint látom, még csak ötletelés van *majd 40 aranyas megbizatást indít Rum szerzésének ügyén.* - így hadd támogassam meg ennyivel is a dolgot.
*Tekintete újra Rika felé vándorol és könnyen észrevehető testtartására, melyet egyszerű kideríteni, honnan tanult.*
-Egyébként a világért nem akarom megsérteni, de ezen magasra emelt lábak eléggé félreérthető jelzést adnak a közeli uraknak egy nem túl becses ajánlattételre, már ha érti, mire utalok.
*Szája szélén a sunyuló mosolyát egy ivással próbálja leplezni, majd miután a második pohárral is végzett, megfogja a Rika melletti szék támláját.*
-Nem zavarna senkit, ha esetleg leülnék és másképpen is megpróbálnám támogatni ezen 'becses' tettet?
A hozzászólás írója (Zaranir Kharasnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.14 00:38:49
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-13 21:48:48
Üzenet elküldve: 2014-06-13 21:48:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rika, Kalen//
*Mint mostanság mindenhová, Artheniorba is hajóval érkezik. A legénység, aminek tagjaként ezt teszi, nemigen nyerte el a tetszését, így egy szó nélkül otthagyja őket, amint alkalma adódik. Rövid sétálgatás után belebotlik a Rumos Rókalyuk nevű csehóba - és persze esze ágában sincs továbbmenni.
A pult felé haladva fülel, nem üti-e meg a fülét valami hasznos, és, mint kiderül, nem teszi hiába.*
Ha a hajó megvan, a legénységet már könnyedén összeszedhetjük, vagy akár fordítva. *mondja egy nő, aki mellett elhalad.
Asmä megtorpan, és mosolyogva üdvözli az asztalnál ülőket, miközben int a fogadósnak, és a gyorsan ürülő kancsóra mutat. Ha akarsz valamit egy tengerésztől, mindenekelőtt lásd el itallal. Mire a Rum megérkezik, már nem is figyel a kocsmárosra, a 8 arany pedig az asztalon várakozik. *
Jól hallottam, hogy valami hajóról és legénységről volt szó? *kérdezi.* Merthogy én is pontosan ugyanerre vágyom.
*Mint mostanság mindenhová, Artheniorba is hajóval érkezik. A legénység, aminek tagjaként ezt teszi, nemigen nyerte el a tetszését, így egy szó nélkül otthagyja őket, amint alkalma adódik. Rövid sétálgatás után belebotlik a Rumos Rókalyuk nevű csehóba - és persze esze ágában sincs továbbmenni.
A pult felé haladva fülel, nem üti-e meg a fülét valami hasznos, és, mint kiderül, nem teszi hiába.*
Ha a hajó megvan, a legénységet már könnyedén összeszedhetjük, vagy akár fordítva. *mondja egy nő, aki mellett elhalad.
Asmä megtorpan, és mosolyogva üdvözli az asztalnál ülőket, miközben int a fogadósnak, és a gyorsan ürülő kancsóra mutat. Ha akarsz valamit egy tengerésztől, mindenekelőtt lásd el itallal. Mire a Rum megérkezik, már nem is figyel a kocsmárosra, a 8 arany pedig az asztalon várakozik.
*Jól hallottam, hogy valami hajóról és legénységről volt szó? *kérdezi.* Merthogy én is pontosan ugyanerre vágyom.
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-13 18:19:21
Üzenet elküldve: 2014-06-13 18:19:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen - Érkezés//
*Felnevet Kalen megjegyzésén, és rózsaszín nyelvét nyújtja a fiú felé.*
- A te jelenléted még mindig nem nyert értelmet...ideje, hogy felmutass valamit.
*Vigyorog bátyjára, majd jól meghúzza a kancsót, és egy egészséges sóhajjal díjazza az ízét.*
- Ez már hiányzott... de legalább a rum az itt is rum.
*Elégedetten passzolja át az italt Kalennek, míg ő maga ismét hátradől, ásít egyet, bár már majdnem a teljes szájtátást elvégzi, mire a kezét egy lenge mozdulattal arca felé emeli, mintegy kifigurázva a szokást. A kendőt szemei fölé húzza, hogy kényelmesen pihenhessen, Kalen kérdésére viszont kissé felemeli, evvel láthatóvá téve a bal szemét.*
- A kisebb egyelőre hasznosabb, de most valahogy mégis inkább a kihívás vonz. Még soha nem kötöttünk el artheniori hajót... Ha engem kérdezel, kezdjünk stílusosan. Ha a hajó megvan, a legénységet már könnyedén összeszedhetjük, vagy akár fordítva.
*Miközben beszél, egy váratlan mozdulattal elcsórja a rumot, hogy ismét kissé megcsappantsa tartalmát.*
- Egy pillanatra lankad a figyelmem, és a végén nem is marad nekem.
*Durcásan tekint a bátyjára - aki már jópár körrel előtte jár - és a biztonság kedvéért a megtorlás előtt még elfogyaszt egy újabb kortyot a nedűből.*
*Felnevet Kalen megjegyzésén, és rózsaszín nyelvét nyújtja a fiú felé.*
- A te jelenléted még mindig nem nyert értelmet...ideje, hogy felmutass valamit.
*Vigyorog bátyjára, majd jól meghúzza a kancsót, és egy egészséges sóhajjal díjazza az ízét.*
- Ez már hiányzott... de legalább a rum az itt is rum.
*Elégedetten passzolja át az italt Kalennek, míg ő maga ismét hátradől, ásít egyet, bár már majdnem a teljes szájtátást elvégzi, mire a kezét egy lenge mozdulattal arca felé emeli, mintegy kifigurázva a szokást. A kendőt szemei fölé húzza, hogy kényelmesen pihenhessen, Kalen kérdésére viszont kissé felemeli, evvel láthatóvá téve a bal szemét.*
- A kisebb egyelőre hasznosabb, de most valahogy mégis inkább a kihívás vonz. Még soha nem kötöttünk el artheniori hajót... Ha engem kérdezel, kezdjünk stílusosan. Ha a hajó megvan, a legénységet már könnyedén összeszedhetjük, vagy akár fordítva.
*Miközben beszél, egy váratlan mozdulattal elcsórja a rumot, hogy ismét kissé megcsappantsa tartalmát.*
- Egy pillanatra lankad a figyelmem, és a végén nem is marad nekem.
*Durcásan tekint a bátyjára - aki már jópár körrel előtte jár - és a biztonság kedvéért a megtorlás előtt még elfogyaszt egy újabb kortyot a nedűből.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:36:08
Üzenet elküldve: 2014-06-13 11:36:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Rika - Érkezés //
*A csehóból szinte csak úgy árad az alkoholszag, melyet a bent mulatozó tengeri patkányok mulatozásába kelthet. Dicséretként megveregeti húga vállát, hogy kiszúrta az előttük álló épületet, bár kérdéses, hogy mennyire is volt nehéz dolga vele.*
-Hehe... Tényleg, mintha csak minket várna! Miért várakoztatnánk meg?
*Mosolyogja meg ő is a vendéglátóegység nevét, majd követve a lányt, ő is beljebb húzódik. Testvére teszi is a dolgát, amit szokás szerint nem kicsinyel el a majd egy kancsónyi rummal.*
-Na látod, már is értelmet nyert, hogy te is itt vagy! Ha ha.!
*Rika előtt foglal helyet az asztalnál, bár ő inkább a mellette lévő széket használja lábtámasznak. Maga sem tudja miért, elvégre ő is általában az asztalt preferálja jobban, de hát új helyen vannak, nem árt egy kis változatosság ilyen téren sem. Magához vesz a rumból, majd nagyot kortyol a nedűből.*
-Na, megakadt valamelyiken a szemed? Először kezdhetnénk egy kisebbel, az lenne az ésszerű.
*Természetesen nem arról van szó, hogy nem szeretne egy méretes, fényűző jószágot, persze az ízlés keretein belül, de ketten kevesen vannak a fenntartására, nem beszélve a hajózáshoz. Túl sok rajta a dolog ahhoz, hogy ilyen kis létszámban el lehessen vezetni.*
-Aztán ha meg megunjuk, legalább kereshetünk is rajta egy kis hasznot. *Kacsint, majd kortyol még egyet, ez esetben valamivel kisebbet az előzőnél, majd folytatja.* Kinek ne kellene egy hajó, főleg ha jó állapotban is van, amire oda érünk, hogy pénzzé tennénk?
*A csehóból szinte csak úgy árad az alkoholszag, melyet a bent mulatozó tengeri patkányok mulatozásába kelthet. Dicséretként megveregeti húga vállát, hogy kiszúrta az előttük álló épületet, bár kérdéses, hogy mennyire is volt nehéz dolga vele.*
-Hehe... Tényleg, mintha csak minket várna! Miért várakoztatnánk meg?
*Mosolyogja meg ő is a vendéglátóegység nevét, majd követve a lányt, ő is beljebb húzódik. Testvére teszi is a dolgát, amit szokás szerint nem kicsinyel el a majd egy kancsónyi rummal.*
-Na látod, már is értelmet nyert, hogy te is itt vagy! Ha ha.!
*Rika előtt foglal helyet az asztalnál, bár ő inkább a mellette lévő széket használja lábtámasznak. Maga sem tudja miért, elvégre ő is általában az asztalt preferálja jobban, de hát új helyen vannak, nem árt egy kis változatosság ilyen téren sem. Magához vesz a rumból, majd nagyot kortyol a nedűből.*
-Na, megakadt valamelyiken a szemed? Először kezdhetnénk egy kisebbel, az lenne az ésszerű.
*Természetesen nem arról van szó, hogy nem szeretne egy méretes, fényűző jószágot, persze az ízlés keretein belül, de ketten kevesen vannak a fenntartására, nem beszélve a hajózáshoz. Túl sok rajta a dolog ahhoz, hogy ilyen kis létszámban el lehessen vezetni.*
-Aztán ha meg megunjuk, legalább kereshetünk is rajta egy kis hasznot. *Kacsint, majd kortyol még egyet, ez esetben valamivel kisebbet az előzőnél, majd folytatja.* Kinek ne kellene egy hajó, főleg ha jó állapotban is van, amire oda érünk, hogy pénzzé tennénk?
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:09:42
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kalen - Érkezés//
- Az sosem hátrány.
*Mosolyog a bátyjára, elvégre ha nagyobb a cél, több az erőfeszítés, jobb az eredmény. Legalábbis Rika előszeretettel követi ezt az elvet.
Kalen beleegyezése után békés sétatempóban indul el, tapasztalatai alapján ez a módszer mindig működik, egy idő után ugyanis egyszerűen szembejön egy kocsma. Afféle kis városszemlének is nevezhető ez a fajta portyázás, Rikának amúgy is jól esik, hogy végre kissé hosszabb távon is megmozgathatja elgémberedett tagjait.*
- Annyira...más. Eltart majd egy darabig, mire hozzászokunk a látványhoz.
*Ahogy a parton elterülő dokkok mentén sétálgatnak, egész hamar egy sötétbarna épületre akadnak, mely előtt pár asztalka, és az ajtóba vésett felirat jelzi, hogy megtalálták, amit keresnek.*
- Rumos Rókalyuk? Egészen illink hozzánk a hely.
*A lány Kalenre kacsint, majd határozottan belép a fogadószerűségbe. Egészen otthonosan mozog az új környezetben, egyszerűen lehuppan egy székre a pult mellett és érdeklődve szemléli végig a helyet.*
- Pofás kis kocsma.
*Bólint a pultosnak, majd rendel maguknak egy kis Rumot, otthagyja érte a 18 aranyat fizetségül. Hacsak bátyja nem ellenkezik, az egyik ablak közelében választ maguknak portát, ahogy helyet foglal, lábait kényelmesen felpakolja az asztalra, nekidől a széknek és halkan sóhajt, megigazítja a kendőt homlokán.*
- Az sosem hátrány.
*Mosolyog a bátyjára, elvégre ha nagyobb a cél, több az erőfeszítés, jobb az eredmény. Legalábbis Rika előszeretettel követi ezt az elvet.
Kalen beleegyezése után békés sétatempóban indul el, tapasztalatai alapján ez a módszer mindig működik, egy idő után ugyanis egyszerűen szembejön egy kocsma. Afféle kis városszemlének is nevezhető ez a fajta portyázás, Rikának amúgy is jól esik, hogy végre kissé hosszabb távon is megmozgathatja elgémberedett tagjait.*
- Annyira...más. Eltart majd egy darabig, mire hozzászokunk a látványhoz.
*Ahogy a parton elterülő dokkok mentén sétálgatnak, egész hamar egy sötétbarna épületre akadnak, mely előtt pár asztalka, és az ajtóba vésett felirat jelzi, hogy megtalálták, amit keresnek.*
- Rumos Rókalyuk? Egészen illink hozzánk a hely.
*A lány Kalenre kacsint, majd határozottan belép a fogadószerűségbe. Egészen otthonosan mozog az új környezetben, egyszerűen lehuppan egy székre a pult mellett és érdeklődve szemléli végig a helyet.*
- Pofás kis kocsma.
*Bólint a pultosnak, majd rendel maguknak egy kis Rumot, otthagyja érte a 18 aranyat fizetségül.
Hacsak bátyja nem ellenkezik, az egyik ablak közelében választ maguknak portát, ahogy helyet foglal, lábait kényelmesen felpakolja az asztalra, nekidől a széknek és halkan sóhajt, megigazítja a kendőt homlokán.*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-12 19:56:02
Üzenet elküldve: 2014-06-12 19:56:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen//
*Fáradságos edzést tudhat a háta mögött, de megérte szembenézni az égető fájdalommal, melyet most minden izmában érez. Hát igen, most alaposan formába hozta magát és erre a szigeten szüksége is lesz. Remélhetőleg. Pár percig ücsörög még a szikláknál, aztán feltápászkodik és elindul a Rókalyuk felé. Nem lesz egyhamar ott, nincs sem kedve, sem energiája sietni, így hát szép komótos tempóban ballag.
Akárhogy is, úgy tíz percen belül odaér, benyit az ajtón, majd odamegy ahhoz az asztalhoz, ami előtt még jó háromnegyed órája ültek a Vörössel. Lehuppan arra a székre, ahonnan a bejáratot és a pultot egyaránt kiválóan látni, majd az ülőalkalmatosság mellé lerakja Mordach, illetve a saját holmiját. Mivel nem szeretné, hogy a málháknak ismét lába kéljen, ezért inkább ezeket tartja szem előtt, mint az éppen érkező alakokat. Ujjaival dobolni kezd az asztalon. A Vörösnek nemsokára itt kéne lennie, legfeljebb pár óra múlva illendő lenne ha megérkezni. Mordokhai azonban már ismeri annyira a társát, hogy tudja, semmi garancia arra, hogy ilyen hamar visszajön. Legfeljebb a kalandvágy hajthatja, meg az adott szó, de mivel Mordach egy kiismerhetetlen ember, ezért a vándor cseppet sem fog meglepődni, ha többet kell várnia.
Végül is mindegy. A kikötő kocsmák általában jó helynek szoktak bizonyulni. Sok a rum...
~Ez lesz az!~
- Egy üveg Rumot!*Int a fogadósnak, majd leteszi az asztalra a 8 aranyérmét. Nemsokára már előtte van a bontott üveg meg néhány pohár, de Mordokhai most épp magasról tesz a finomkodásra, így hát nagyot húz az üvegből, majd elégedetten köhint párat. Rég ivott ilyen jó Rumot, hát épp itt volt az ideje. Még egy ok, amiért szereti a kikötőket, bár a hóhajú nem épp arról népszerű, hogy túl sokat alkoholizálna. Ez a két nyamvadék tolvaj azonban felidegesítette és némi alkohol mellett le lehet nyugodni.
Pipát töm s gyújt, máris jobban ízlik az előtte álló üveg tartalma. Nem szándékozik berúgni, ennyitől nem is nagyon fog, tehát nincs szüksége a mértékre. Egyébként sincs társasága, Mordachot meg nem nagyon érdekli, ha iszik egy üveggel. A tegnapi este sem rúgott be, pedig akkor is lecsúszott pár pohár bor, meg némi sör is. Persze a túra előtt vigyáznia kell a józanságára, elvégre a csónakban ugyanúgy egymásra vannak utalva, mint a szigeten, ha valami balul üt ki, csakis egymásra számíthatnak.*
*Fáradságos edzést tudhat a háta mögött, de megérte szembenézni az égető fájdalommal, melyet most minden izmában érez. Hát igen, most alaposan formába hozta magát és erre a szigeten szüksége is lesz. Remélhetőleg. Pár percig ücsörög még a szikláknál, aztán feltápászkodik és elindul a Rókalyuk felé. Nem lesz egyhamar ott, nincs sem kedve, sem energiája sietni, így hát szép komótos tempóban ballag.
Akárhogy is, úgy tíz percen belül odaér, benyit az ajtón, majd odamegy ahhoz az asztalhoz, ami előtt még jó háromnegyed órája ültek a Vörössel. Lehuppan arra a székre, ahonnan a bejáratot és a pultot egyaránt kiválóan látni, majd az ülőalkalmatosság mellé lerakja Mordach, illetve a saját holmiját. Mivel nem szeretné, hogy a málháknak ismét lába kéljen, ezért inkább ezeket tartja szem előtt, mint az éppen érkező alakokat. Ujjaival dobolni kezd az asztalon. A Vörösnek nemsokára itt kéne lennie, legfeljebb pár óra múlva illendő lenne ha megérkezni. Mordokhai azonban már ismeri annyira a társát, hogy tudja, semmi garancia arra, hogy ilyen hamar visszajön. Legfeljebb a kalandvágy hajthatja, meg az adott szó, de mivel Mordach egy kiismerhetetlen ember, ezért a vándor cseppet sem fog meglepődni, ha többet kell várnia.
Végül is mindegy. A kikötő kocsmák általában jó helynek szoktak bizonyulni. Sok a rum...
~Ez lesz az!~
- Egy üveg Rumot!*Int a fogadósnak, majd leteszi az asztalra a 8 aranyérmét.
Nemsokára már előtte van a bontott üveg meg néhány pohár, de Mordokhai most épp magasról tesz a finomkodásra, így hát nagyot húz az üvegből, majd elégedetten köhint párat. Rég ivott ilyen jó Rumot, hát épp itt volt az ideje. Még egy ok, amiért szereti a kikötőket, bár a hóhajú nem épp arról népszerű, hogy túl sokat alkoholizálna. Ez a két nyamvadék tolvaj azonban felidegesítette és némi alkohol mellett le lehet nyugodni. Pipát töm s gyújt, máris jobban ízlik az előtte álló üveg tartalma. Nem szándékozik berúgni, ennyitől nem is nagyon fog, tehát nincs szüksége a mértékre. Egyébként sincs társasága, Mordachot meg nem nagyon érdekli, ha iszik egy üveggel. A tegnapi este sem rúgott be, pedig akkor is lecsúszott pár pohár bor, meg némi sör is. Persze a túra előtt vigyáznia kell a józanságára, elvégre a csónakban ugyanúgy egymásra vannak utalva, mint a szigeten, ha valami balul üt ki, csakis egymásra számíthatnak.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:24:49
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:24:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Zargothrox Deraa //
~A mai nap egyenlőre a pihenésé, holnap kezdődhet a 'munka'. Hiányzik már, de kemény dió lesz újból a nulláról indulni, na meg már a régiek sincsenek meg. Vagy meghaltak vagy egy tömlöc legmélyén haldokolnak... Mindegy is, a lényeg, hogy használhatatlanok, új embereket kell kerítenem.~
*Nagyot kortyol az előtte pihenő nedűből, majd a fura öregre pillant a közelben lévő asztalok egyikénél. Nem foglalkozik vele különösképpen, miért is tenné? Nem ő az egyetlen, aki megnézte már magának a törpöt.*
~Először is a dolgaimat kell visszaszereznem, de ez ráér holnap is, ma még úgy sem lesz szükségem rá.~
*Ekkor a férfi, melyre előbb vetett egy pillanatnyi kis figyelmet, feláll helyéről és közeledni kezd.*
~Na mit akar? Alig teszem le a seggemet de valaki máris megzavar.~
*Unott arccal bámulja a férfi közeledését, mindaddig, amíg az meg nem szólal. Őszinte meglepettséggel hallja, hogy nevén szólítják, nem is beszélve arról, hogy ezt egy teljesen idegen teszi. Vagy mégsem? Egy pillanatra elgondolkozik, próbálja feleleveníteni a régi arcokat de semmi egyezés.*
~Majd csak kiderül, ki is ez.~
-Attól függ, ki kérdezi. *Böki oda flegmán, mely természetesen felér egy igennel a kérdésre, elvégre ha nem így lenne, már rég letudta volna annyival, hogy 'Bocsi, nem én vagyok.'. De érdekli a fickó. Küllemre sem egy szent, tán még a végén hasznát veheti. Tekintetével a négyzet alakú asztal túlsó oldalán elhelyezkedő székre pillant, jelezve, hogy nem bánná, ha leülne, pontosabban el is várja azt.*
~A mai nap egyenlőre a pihenésé, holnap kezdődhet a 'munka'. Hiányzik már, de kemény dió lesz újból a nulláról indulni, na meg már a régiek sincsenek meg. Vagy meghaltak vagy egy tömlöc legmélyén haldokolnak... Mindegy is, a lényeg, hogy használhatatlanok, új embereket kell kerítenem.~
*Nagyot kortyol az előtte pihenő nedűből, majd a fura öregre pillant a közelben lévő asztalok egyikénél. Nem foglalkozik vele különösképpen, miért is tenné? Nem ő az egyetlen, aki megnézte már magának a törpöt.*
~Először is a dolgaimat kell visszaszereznem, de ez ráér holnap is, ma még úgy sem lesz szükségem rá.~
*Ekkor a férfi, melyre előbb vetett egy pillanatnyi kis figyelmet, feláll helyéről és közeledni kezd.*
~Na mit akar? Alig teszem le a seggemet de valaki máris megzavar.~
*Unott arccal bámulja a férfi közeledését, mindaddig, amíg az meg nem szólal. Őszinte meglepettséggel hallja, hogy nevén szólítják, nem is beszélve arról, hogy ezt egy teljesen idegen teszi. Vagy mégsem? Egy pillanatra elgondolkozik, próbálja feleleveníteni a régi arcokat de semmi egyezés.*
~Majd csak kiderül, ki is ez.~
-Attól függ, ki kérdezi. *Böki oda flegmán, mely természetesen felér egy igennel a kérdésre, elvégre ha nem így lenne, már rég letudta volna annyival, hogy 'Bocsi, nem én vagyok.'. De érdekli a fickó. Küllemre sem egy szent, tán még a végén hasznát veheti. Tekintetével a négyzet alakú asztal túlsó oldalán elhelyezkedő székre pillant, jelezve, hogy nem bánná, ha leülne, pontosabban el is várja azt.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:03:36
Üzenet elküldve: 2014-06-12 18:03:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hodar Toragodin//
*Lassan telnek a percek, de még mindig nem jutott eszébe mit is kíván az Ő gyomra. Valójában a menüt se tudja, ezért is nézelődött halkan magában. Nézte, hogy a bent lévők közül ki mit eszik. Nem kevés ételfajta és italfajta került a szeme elé, de egyik se nyerte meg a tetszését, inkább csak a felső ajka mozdult meg felfelé kissé, az undortól. Lehet azért is ilyen vékony Zarg, mert olyan válogatós mint senki más. Ez lehet, hogy rossz tulajdonság, így sose lesz belőle nagy-nagy harcos, de ez Őt cseppet se zavarja. Inkább lemond a mai étkezésről, kiszokta bírni pár napig ennivaló nélkül. Marad az üldögélés, jobbnak találja az itt létet mint a hajón amin érkezett. A tenger nem a barátja, a folyamatos himbálózás felidegesíti. Újra és újra végigfuttatja szemeit a bent lévőeken. Egyszer csak benyit valaki a fogadóba, Zarg rögtön odatekint, feje nem mozog csak a szemei. Egy törp az és valamiért nagyon ismerős neki a fizimiskája. Próbálja úgy megvizsgálni, hogy ne tűnjön fel a bámulása.*
~Úgy tűnik jóba van a fogadóssal. Akkor leszűkíthetem a kört. Helyinek kell lennie.~
*Ahogy a törp leül az Ő asztalához közel, kicsit odafordítja a fejét, hogy szeme sarkából láthassa. Nem jut eszébe, hogy ki is ez az alak. Egy jó darabig töpreng, de aztán egyszer csak beugrik neki. Egy körözési plakáton látta az arcát, és ezzel együtt a név is beugrott neki. Nagy esély van rá, hogy jóra gondol, nem sokszor csalta még meg a memóriája Zargot. Az is dereng neki, hogy valamiféle alvilági alak volt, bár a körözési plakát emlékből ezt nem volt nehéz kitalálnia. Furcsa, hogy most így élőbe látja.*
~Talán még mindig az alvilágban ügyködik. Beszélnem kellene vele, hátha van valami hír a kikötőben, amiből profitálhatnék.~
*Ezért is jött vissza Artheniorba, hogy találjon egy könnyű de jól fizető munkát, és az ilyesmiket általában a rosszabb környékeken lehet csinálni és a rosszabb embereknek. Csempészet, bérgyilkosság, lopás, hamisítás. Mindent elvállalna, elég okos ahhoz, hogy végre tudja hajtani. El is határozza magát és odamegy, hogy rákérdezzen. Megragadja táskáját és botját majd szó nélkül odaül a törp asztalához.*
-Te vagy Hodar? Hodar Toragodin.
*Lassan telnek a percek, de még mindig nem jutott eszébe mit is kíván az Ő gyomra. Valójában a menüt se tudja, ezért is nézelődött halkan magában. Nézte, hogy a bent lévők közül ki mit eszik. Nem kevés ételfajta és italfajta került a szeme elé, de egyik se nyerte meg a tetszését, inkább csak a felső ajka mozdult meg felfelé kissé, az undortól. Lehet azért is ilyen vékony Zarg, mert olyan válogatós mint senki más. Ez lehet, hogy rossz tulajdonság, így sose lesz belőle nagy-nagy harcos, de ez Őt cseppet se zavarja. Inkább lemond a mai étkezésről, kiszokta bírni pár napig ennivaló nélkül. Marad az üldögélés, jobbnak találja az itt létet mint a hajón amin érkezett. A tenger nem a barátja, a folyamatos himbálózás felidegesíti. Újra és újra végigfuttatja szemeit a bent lévőeken. Egyszer csak benyit valaki a fogadóba, Zarg rögtön odatekint, feje nem mozog csak a szemei. Egy törp az és valamiért nagyon ismerős neki a fizimiskája. Próbálja úgy megvizsgálni, hogy ne tűnjön fel a bámulása.*
~Úgy tűnik jóba van a fogadóssal. Akkor leszűkíthetem a kört. Helyinek kell lennie.~
*Ahogy a törp leül az Ő asztalához közel, kicsit odafordítja a fejét, hogy szeme sarkából láthassa. Nem jut eszébe, hogy ki is ez az alak. Egy jó darabig töpreng, de aztán egyszer csak beugrik neki. Egy körözési plakáton látta az arcát, és ezzel együtt a név is beugrott neki. Nagy esély van rá, hogy jóra gondol, nem sokszor csalta még meg a memóriája Zargot. Az is dereng neki, hogy valamiféle alvilági alak volt, bár a körözési plakát emlékből ezt nem volt nehéz kitalálnia. Furcsa, hogy most így élőbe látja.*
~Talán még mindig az alvilágban ügyködik. Beszélnem kellene vele, hátha van valami hír a kikötőben, amiből profitálhatnék.~
*Ezért is jött vissza Artheniorba, hogy találjon egy könnyű de jól fizető munkát, és az ilyesmiket általában a rosszabb környékeken lehet csinálni és a rosszabb embereknek. Csempészet, bérgyilkosság, lopás, hamisítás. Mindent elvállalna, elég okos ahhoz, hogy végre tudja hajtani. El is határozza magát és odamegy, hogy rákérdezzen. Megragadja táskáját és botját majd szó nélkül odaül a törp asztalához.*
-Te vagy Hodar? Hodar Toragodin.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-11 19:40:54
Üzenet elküldve: 2014-06-11 19:40:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a fogadós ismét meglátja Hodart, újban mosolyt vesz fel arca. Nyilván nem számított a törpe érkezésére a mai nap folyamán már többször, de nem mondhatja, hogy annyira sajnálná, hogy ismételten az ő vendéglátóegységében tudhatja öreg barátját.*
-Haha! Hát megint itt vagy?! *Köszönti a pultban álló.* Azt hittem egyből a Dokkok felé veszed az irányt.
-Az volt a terv de rég jártam már itt, gondoltam ejtőzök még egy keveset. Hiányzott ez a hely, ezt a napot még pihenéssel töltöm. Időm mint a tenger, bár ki tudja mikor mondja be az unalmast a vekker...
*Jobb öklével gyengén mellkasára üt, érzékeltetve, hogy melyik szervére is gondolt 'vekker' címszó alatt. A fogadós is megmosolyogja a dolgot, majd egy korsót emel a pultra, amibe másodperceken belül sör is kerül.*
-Az elsőre vendégem vagy... Üdv újra itthon!
*Hodar nem ellenkezik, elvégre nincs nála egy arany sem (még), de biztos benne, hogy a Fogadós is pontosan tudja, hogy idővel visszatéríti.*
-Köszönöm, drága barátom!
*Szemeivel kinéz magának egy üres asztalt, nem messze egy sápadt ürge mellett, amit meg is céloz, hogy leülhessen rá.*
-Haha! Hát megint itt vagy?! *Köszönti a pultban álló.* Azt hittem egyből a Dokkok felé veszed az irányt.
-Az volt a terv de rég jártam már itt, gondoltam ejtőzök még egy keveset. Hiányzott ez a hely, ezt a napot még pihenéssel töltöm. Időm mint a tenger, bár ki tudja mikor mondja be az unalmast a vekker...
*Jobb öklével gyengén mellkasára üt, érzékeltetve, hogy melyik szervére is gondolt 'vekker' címszó alatt. A fogadós is megmosolyogja a dolgot, majd egy korsót emel a pultra, amibe másodperceken belül sör is kerül.*
-Az elsőre vendégem vagy... Üdv újra itthon!
*Hodar nem ellenkezik, elvégre nincs nála egy arany sem (még), de biztos benne, hogy a Fogadós is pontosan tudja, hogy idővel visszatéríti.*
-Köszönöm, drága barátom!
*Szemeivel kinéz magának egy üres asztalt, nem messze egy sápadt ürge mellett, amit meg is céloz, hogy leülhessen rá.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:41:24
Üzenet elküldve: 2014-06-11 18:41:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Zargothrox eléri célját és be is nyit a fogadóba. Az várja amire számított, egy kalózoknak, matrózoknak meg tengerészeknek fenntartott lebuj. Alkohol és a bűzös emberek szaga keveredik a levegőben. A magas férfi csak a szokásos fanyar képével sétálj beljebb a fogadóba. Körbetekint, keres egy üres asztalt. Nem akarja megosztani társaságát az itteni emberekkel. A fele részeg a többi meg magától se menne oda hozzá. Szürke szemei ki is szúrnak egy üres asztalt. A pult mellett elsétálva közelíti meg új helyét. A fogadós megszólítaná, ha Zarg egyáltalán odafigyelne.*
-Üdv uram, mit szere..
*Szól neki a fogadós, de a másik füle botját sem mozdítja, még a hang felé sem néz csak az asztalhoz sétál, hogy leüljön oda. A fogadós felhúzott szemöldökkel nézi az új jövevényt majd inkább folytatja munkáját.
Leül, botját a falhoz támasztja majd könyökével az asztalra támaszkodik és csontos ujjait összefonva üldögél. Közben szemét át futtatja a bent lévőeken, senkin sem ragad meg a tekintete így inkább azon gondolkodik mit is enne szívesen. Hiába olyan mint egy élőhalott ennie kell, hisz még nem halt meg, és ha jól csinálja nem is fog egy darabig. Az oldalán lógó táskát leakasztja válláról és felrakja az asztalra, kisebb csörgést lehet hallani mintha üvegek koccannának össze, és egy kis üres üvegcse egy dugóval lezárva is kigurul belőle. Zarg utána nyúl, épp elkapta és nem esett le az asztal széléről. Vissza is rakja a táskába, majd tovább folytatja a gondolkodást az étel felől.*
-Üdv uram, mit szere..
*Szól neki a fogadós, de a másik füle botját sem mozdítja, még a hang felé sem néz csak az asztalhoz sétál, hogy leüljön oda. A fogadós felhúzott szemöldökkel nézi az új jövevényt majd inkább folytatja munkáját.
Leül, botját a falhoz támasztja majd könyökével az asztalra támaszkodik és csontos ujjait összefonva üldögél. Közben szemét át futtatja a bent lévőeken, senkin sem ragad meg a tekintete így inkább azon gondolkodik mit is enne szívesen. Hiába olyan mint egy élőhalott ennie kell, hisz még nem halt meg, és ha jól csinálja nem is fog egy darabig. Az oldalán lógó táskát leakasztja válláról és felrakja az asztalra, kisebb csörgést lehet hallani mintha üvegek koccannának össze, és egy kis üres üvegcse egy dugóval lezárva is kigurul belőle. Zarg utána nyúl, épp elkapta és nem esett le az asztal széléről. Vissza is rakja a táskába, majd tovább folytatja a gondolkodást az étel felől.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-10 02:13:36
Üzenet elküldve: 2014-06-10 02:13:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Első úti céljául persze, hogy a Rókalyukat nevezte ki, elvégre alkoholhoz egy kortyhoz sem jutott azon a távoli szigeten, melyen szinte, hogy rabszolgaként volt tartva sok másik társával együtt. Egyetlen dolgot kaptak, mégpedig káposztát káposztával, úgyhogy egy kis változatosságot sem vetne meg a gyomra, ugyan volt lehetőség rá, hogy ha találtak egy-egy patkányt azt meg tudhassák sütni maguknak levesbetét gyanánt. A pultban ismerős arcot vél felfedezni, ugyan azt a valakit, akitől évekkel ez előtt elköszönt, mikor utoljára járt itt. Mikor találkozik tekintetük, mindkettejük arca kiszélesedik.*
-Drága Barátom! *Szólal meg elsőnek a házigazda.* Foglalj helyet!
-Köszönöm! *Mosolyog Hodar a fogadósra.* Tudnál adni nekem egy jó nagy tállal a híres Vaddisznópörköltedből, kérlek? Jól emlékszem, hogy 13 arany volt?
-Igen, de nem fogadom el, ne mond itt a baromságaidat! Legalább tizenöt, ha nem húsz éve láttalak utoljára, nem gondolod, hogy fizetni fogsz nekem?
-Dehogynem! Ha mást nem is, a ruháimat, amiben elvittek vissza is adták, egy Sörre is van 5 aranyam, ha töltenél egyet!
*A fogadós mosolygós fejrázással eleget is tesz a kéréseknek, de nem megy messze. Pár lépésre tőle van egy nagy kondér, melyben helyet foglal a pörkölt, amit csupán ki kell mernie egy fatányérba, hogy a törpe elé rakhassa. Az ital is az előzőhöz hasonló egyszerűséggel kerül a vendég elé, aki mindeközben kérdőn néz régi barátjára.*
-És? Sikerült megőrizni a dolgokat?
-Hogyne? Ott van a Dokkoknál, pont ahol hagytad. Minden héten ellenőrzöm, hogy ott van-e még. Pont két nappal ez előtt néztem utoljára.
-Remek! Soha nem fogom tudni megköszönni neked!
-Ki tudja? Lehet, hogy egyszer majd én kérlek meg téged ugyan erre!
-Reméljük, hogy nem, de tudod, hogy bármikor megtenném!
*A fogadós ismét csak vigyorog de látni rajta, hogy ő is ebben hisz. Hodar szép lassan végez az előtte lévő étellel, közben töviről hegyire elmeséli, mi is történt vele azon a bizonyos szigeten, ahova elszállították.*
A hozzászólás írója (Hodar Toragodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 02:18:19
-Drága Barátom! *Szólal meg elsőnek a házigazda.* Foglalj helyet!
-Köszönöm! *Mosolyog Hodar a fogadósra.* Tudnál adni nekem egy jó nagy tállal a híres Vaddisznópörköltedből, kérlek? Jól emlékszem, hogy 13
arany volt?-Igen, de nem fogadom el, ne mond itt a baromságaidat! Legalább tizenöt, ha nem húsz éve láttalak utoljára, nem gondolod, hogy fizetni fogsz nekem?
-Dehogynem! Ha mást nem is, a ruháimat, amiben elvittek vissza is adták, egy Sörre is van 5 aranyam, ha töltenél egyet!
*A fogadós mosolygós fejrázással eleget is tesz a kéréseknek, de nem megy messze. Pár lépésre tőle van egy nagy kondér, melyben helyet foglal a pörkölt, amit csupán ki kell mernie egy fatányérba, hogy a törpe elé rakhassa. Az ital is az előzőhöz hasonló egyszerűséggel kerül a vendég elé, aki mindeközben kérdőn néz régi barátjára.*
-És? Sikerült megőrizni a dolgokat?
-Hogyne? Ott van a Dokkoknál, pont ahol hagytad. Minden héten ellenőrzöm, hogy ott van-e még. Pont két nappal ez előtt néztem utoljára.
-Remek! Soha nem fogom tudni megköszönni neked!
-Ki tudja? Lehet, hogy egyszer majd én kérlek meg téged ugyan erre!
-Reméljük, hogy nem, de tudod, hogy bármikor megtenném!
*A fogadós ismét csak vigyorog de látni rajta, hogy ő is ebben hisz. Hodar szép lassan végez az előtte lévő étellel, közben töviről hegyire elmeséli, mi is történt vele azon a bizonyos szigeten, ahova elszállították.*
A hozzászólás írója (Hodar Toragodin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.10 02:18:19
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:06:21
Üzenet elküldve: 2014-06-08 21:06:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Mordék bevetésen//
*Érdekes kérdést tesz fel a Vörös. Ilyenről még sosem beszélgettek, pedig alkalmuk lett volna rá.*
- Családtagé volt, de nem a legszebb állapotban.
*Mondja szárazon. Nem mintha zavarná a téma, éppencsak nem leli örömét abban, hogy megcsonkított holttesteket "csodáljon".*
- Na és neked? Ki volt, mi volt? Milyen állapotban? Ismerős?
*Családtag ugyebár nem lehetett, habár...akár az is lehetett, legfeljebb Mordach nem tud róla, emlékek híján.
Elmosolyodik. Egy bátor ember, aki nem a halált féli, hanem az öreg kort. Na igen, azt Mordokhai sem szeretné megtapasztalni. Nagyon jól el van ő így fiatalon. S bár az öregedésből eddig mit sem észlelt, tudja, hogy előbb-utóbb el kell jönnie annak az időnek, amikor már a kardot sem bírja felemelni és ahhoz is segítségre lesz szüksége, hogy az ajtóig elmenjen.*
- Kénytelen vagyok veled egyetérteni. Egy vándornak az a legrosszabb, amikor megöregszik. És tudod mi nyújthat ilyenor vigaszt? A tudat, hogy már eleget láttál a világból. Vagy talán inkább a sokat lenne a helyes kifejezés, elvégre a világból sosem láthatsz eleget. Sovány vigasz, tény de jobb, mint a semmi.
*Talán a hóhajú is inkább az elmúlást választaná. Ilyen jövőkép mellett minden világjáró azt választaná. Legalábbis ha nem ment el a józan eszük.*
- Hát igen, én nem várom azt a kort, amikor lesoványodva, teával a kezemben ülö a karosszékben, történeteket mesélek az ifjúságnak és ha el akarok menni az ajtómig, akkor ahhoz minimum ketten kell segítsenek. Elég siralmasan hangzik.
*Igazából az első adandó alkalommal, amikor nem bírja felemelni még a rövidkardját sem, levetné magát valami magas helyről. Az maga lenne a megváltás, Mordokhai viszont még jó erőben van, így erre az időszakra még feleslegesen gondol.*
- Tudod, az emberek csak akkor lesznek tettrekészek, akkor szánják el magukat, amikor már késő. Az utolsó pillanatokban mindenkiből
előbújik az igazi énje. Bizonyos értelemben a gyilkosok jobban ismerik az áldozatukat, mint azoknak közeli ismerősei.
*A férfi sajnálatos módon épp elég halottat tudhat a háta mögött, hogy az ilyesmivel tisztában legyen.
Miután kiderült, hogy mindkettejük holmija kámfort játszik, Mordachkal együtt a hóhajú is feláll, majd lassan odaballag a fogadóshoz. Nem szól egy szót sem, most inkább átengedi a kezdeményezést a társának.*
*Érdekes kérdést tesz fel a Vörös. Ilyenről még sosem beszélgettek, pedig alkalmuk lett volna rá.*
- Családtagé volt, de nem a legszebb állapotban.
*Mondja szárazon. Nem mintha zavarná a téma, éppencsak nem leli örömét abban, hogy megcsonkított holttesteket "csodáljon".*
- Na és neked? Ki volt, mi volt? Milyen állapotban? Ismerős?
*Családtag ugyebár nem lehetett, habár...akár az is lehetett, legfeljebb Mordach nem tud róla, emlékek híján.
Elmosolyodik. Egy bátor ember, aki nem a halált féli, hanem az öreg kort. Na igen, azt Mordokhai sem szeretné megtapasztalni. Nagyon jól el van ő így fiatalon. S bár az öregedésből eddig mit sem észlelt, tudja, hogy előbb-utóbb el kell jönnie annak az időnek, amikor már a kardot sem bírja felemelni és ahhoz is segítségre lesz szüksége, hogy az ajtóig elmenjen.*
- Kénytelen vagyok veled egyetérteni. Egy vándornak az a legrosszabb, amikor megöregszik. És tudod mi nyújthat ilyenor vigaszt? A tudat, hogy már eleget láttál a világból. Vagy talán inkább a sokat lenne a helyes kifejezés, elvégre a világból sosem láthatsz eleget. Sovány vigasz, tény de jobb, mint a semmi.
*Talán a hóhajú is inkább az elmúlást választaná. Ilyen jövőkép mellett minden világjáró azt választaná. Legalábbis ha nem ment el a józan eszük.*
- Hát igen, én nem várom azt a kort, amikor lesoványodva, teával a kezemben ülö a karosszékben, történeteket mesélek az ifjúságnak és ha el akarok menni az ajtómig, akkor ahhoz minimum ketten kell segítsenek. Elég siralmasan hangzik.
*Igazából az első adandó alkalommal, amikor nem bírja felemelni még a rövidkardját sem, levetné magát valami magas helyről. Az maga lenne a megváltás, Mordokhai viszont még jó erőben van, így erre az időszakra még feleslegesen gondol.*
- Tudod, az emberek csak akkor lesznek tettrekészek, akkor szánják el magukat, amikor már késő. Az utolsó pillanatokban mindenkiből
előbújik az igazi énje. Bizonyos értelemben a gyilkosok jobban ismerik az áldozatukat, mint azoknak közeli ismerősei.
*A férfi sajnálatos módon épp elég halottat tudhat a háta mögött, hogy az ilyesmivel tisztában legyen.
Miután kiderült, hogy mindkettejük holmija kámfort játszik, Mordachkal együtt a hóhajú is feláll, majd lassan odaballag a fogadóshoz. Nem szól egy szót sem, most inkább átengedi a kezdeményezést a társának.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Rumos Rókalyuk
Üzenet elküldve: 2014-06-08 19:32:34
Üzenet elküldve: 2014-06-08 19:32:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Mordék bevetésen //
- Ezzel teljesen egyet kell, hogy értsek. Hiába nem féli valaki a Halált, azért az első időkben egy holttest látványa mégis valamit megindít. Legalábbis bennem megindított. Az a tudat, hogy ő már csak egy test, aki örök álomra lelt, és sosem fog már többet szaladni, beszélni... Ez nem sajnálat, hanem az a megdöbbentő valóság, hogy tényleg létezik a Halál, s mindenkinek rá kell erre döbbennie, hogy semmi sem tart örökké.
*Mordokhai felvetésére bólint, s e résznek is igazat ad. Emlékezetének homályba borulása után az első időkben neki sem volt könnyű, bár erről nem szokott beszélni. Hiszen kinek lenne könnyű felébredni egy teljesen ismeretlen világban, múlt nélkül? Sokakat nem is az öngyilkosság vitt volna a Halálba, hanem a tehetetlenség, kétségbeesés. Mordachban viszont szerencsére ennél már nagyobb a túlélési ösztön s a kíváncsiság...*
- Mondd csak, az első holttest, amit közelről is láttál, talán családtagé volt?
*Kérdi, s ha esetleg nem érkezik rá válasz, nem is feszegeti tovább a kérdést, csupán érdekli, hogy ez milyen lehet. Persze, eléggé beteges kíváncsiság, viszont ő magának nem "adatott" meg a lehetőség, hogy szerettet gyászoljon. Nem tudja, milyen elveszíteni egy közeli ismerőst, szülőket, barátokat...*
- Na igen, sokan inkább a szenvedéstől félnek, főleg idősebb korban. Hát, én megmondom őszintén, nem szeretném megérni azt a kort. Amíg tudok magamra vigyázni, meg tudom magamnak teremteni az ételt, addig rendben van. Ám mikor eljutok arra a pontra, hogy akár egy dologban másra kell hagyatkozzak... Akkor azt hiszem, hogy az lesz a Vég, már ha nem előbb jön el.
*Ezzel egyértelműen kifejtette véleményét az idős korról, melyet egyáltalán nem akar magának. Nem akar öreg lenni, nem akarja fájlalni minden végtagját, melyről a szomszédoknak folyamatosan áradozik. Nem akar ráncokat, nem akar ősz hajszálakat, nem akar görnyedt hátat. Nem akarja, hogy etessék, vagy esetleg más szükségletében segítsenek neki. Ezen gondolatok még a gyomrát is felforgatják...*
- Hiába beszél mindenki arról, hogy milyen szép is lehet az öreg kor. A karosszékben ücsörögni egész nap, teát szürcsölgetni... *felkacag* Egy vándornak ez maga jelentené a halált!
*Elvégre ha nem járhatná a világot, az számárra annak összeomlását is jelenthetné, hiszen egyáltalán nem tud egyhelyben megülni, neki mindig mennie kell valamerre. Mindig kell számára egy cél, mely a szeme előtt lebeghet.*
- Hogy őszinte legyek, magam sem tudom teljesen konkrétan elmondani, talán a múlt egy töredéke jelenik meg ebben az érzésben. Természetesen amint láthatod, nem rendelkezek egy mélységi komor és lealacsonyító jellemével *legyint nevetve*, de az emberek igen nagy része túlságosan is hülye, s életképtelen. Ahelyett, hogy tennének a sorsuk ellen, az összes vár a csodára. "Majd a gyerekeim eltartanak később", "Majd a gazdagok megszánnak pár érmével", és még sorolhatnám. Számos olyan emberi tulajdonság van, mely nagyon is visszataszító számomra. Ugyanakkor az is érdekes, hogy például a nemrégi bál nagyon is jó volt. Ahogy összefolyt a tömeg nyüzsgése, a fények, az emberek... Ez mind kellemes volt egy bor iszogatása mellett. Szóval *újra felkacag*, néha még magamnak is rejtély vagyok!
*Mondja képletesen, majd jobban is szemügyre veszi a padlót, amikor is Mordokhai holmiját sem látja sehol, ezt pedig kérdése is megerősíti. Pár pillanatig még kételkedve néz rá, végül célzó pillantást tesz a fogadós felé, aki rögtön elkapja tekintetét, s zavartan kezdi törölgetni az egyik kristály tiszta poharat. Mordach kitámasztja állát az asztalon gyanakvó ábrázattal, dobolni kezd kezével, mintha csak várna valamit a pultostól, ám az még zavartabb lesz. A Vörös végül biccent egyet társa felé, lassan felkel székéről, s kimért léptekkel a fogadós felé lépked. Meghagyja az első szót társának, viszont ha ő nem kezd bele, majd Mordach fog, az már biztos!*
- Ezzel teljesen egyet kell, hogy értsek. Hiába nem féli valaki a Halált, azért az első időkben egy holttest látványa mégis valamit megindít. Legalábbis bennem megindított. Az a tudat, hogy ő már csak egy test, aki örök álomra lelt, és sosem fog már többet szaladni, beszélni... Ez nem sajnálat, hanem az a megdöbbentő valóság, hogy tényleg létezik a Halál, s mindenkinek rá kell erre döbbennie, hogy semmi sem tart örökké.
*Mordokhai felvetésére bólint, s e résznek is igazat ad. Emlékezetének homályba borulása után az első időkben neki sem volt könnyű, bár erről nem szokott beszélni. Hiszen kinek lenne könnyű felébredni egy teljesen ismeretlen világban, múlt nélkül? Sokakat nem is az öngyilkosság vitt volna a Halálba, hanem a tehetetlenség, kétségbeesés. Mordachban viszont szerencsére ennél már nagyobb a túlélési ösztön s a kíváncsiság...*
- Mondd csak, az első holttest, amit közelről is láttál, talán családtagé volt?
*Kérdi, s ha esetleg nem érkezik rá válasz, nem is feszegeti tovább a kérdést, csupán érdekli, hogy ez milyen lehet. Persze, eléggé beteges kíváncsiság, viszont ő magának nem "adatott" meg a lehetőség, hogy szerettet gyászoljon. Nem tudja, milyen elveszíteni egy közeli ismerőst, szülőket, barátokat...*
- Na igen, sokan inkább a szenvedéstől félnek, főleg idősebb korban. Hát, én megmondom őszintén, nem szeretném megérni azt a kort. Amíg tudok magamra vigyázni, meg tudom magamnak teremteni az ételt, addig rendben van. Ám mikor eljutok arra a pontra, hogy akár egy dologban másra kell hagyatkozzak... Akkor azt hiszem, hogy az lesz a Vég, már ha nem előbb jön el.
*Ezzel egyértelműen kifejtette véleményét az idős korról, melyet egyáltalán nem akar magának. Nem akar öreg lenni, nem akarja fájlalni minden végtagját, melyről a szomszédoknak folyamatosan áradozik. Nem akar ráncokat, nem akar ősz hajszálakat, nem akar görnyedt hátat. Nem akarja, hogy etessék, vagy esetleg más szükségletében segítsenek neki. Ezen gondolatok még a gyomrát is felforgatják...*
- Hiába beszél mindenki arról, hogy milyen szép is lehet az öreg kor. A karosszékben ücsörögni egész nap, teát szürcsölgetni... *felkacag* Egy vándornak ez maga jelentené a halált!
*Elvégre ha nem járhatná a világot, az számárra annak összeomlását is jelenthetné, hiszen egyáltalán nem tud egyhelyben megülni, neki mindig mennie kell valamerre. Mindig kell számára egy cél, mely a szeme előtt lebeghet.*
- Hogy őszinte legyek, magam sem tudom teljesen konkrétan elmondani, talán a múlt egy töredéke jelenik meg ebben az érzésben. Természetesen amint láthatod, nem rendelkezek egy mélységi komor és lealacsonyító jellemével *legyint nevetve*, de az emberek igen nagy része túlságosan is hülye, s életképtelen. Ahelyett, hogy tennének a sorsuk ellen, az összes vár a csodára. "Majd a gyerekeim eltartanak később", "Majd a gazdagok megszánnak pár érmével", és még sorolhatnám. Számos olyan emberi tulajdonság van, mely nagyon is visszataszító számomra. Ugyanakkor az is érdekes, hogy például a nemrégi bál nagyon is jó volt. Ahogy összefolyt a tömeg nyüzsgése, a fények, az emberek... Ez mind kellemes volt egy bor iszogatása mellett. Szóval *újra felkacag*, néha még magamnak is rejtély vagyok!
*Mondja képletesen, majd jobban is szemügyre veszi a padlót, amikor is Mordokhai holmiját sem látja sehol, ezt pedig kérdése is megerősíti. Pár pillanatig még kételkedve néz rá, végül célzó pillantást tesz a fogadós felé, aki rögtön elkapja tekintetét, s zavartan kezdi törölgetni az egyik kristály tiszta poharat. Mordach kitámasztja állát az asztalon gyanakvó ábrázattal, dobolni kezd kezével, mintha csak várna valamit a pultostól, ám az még zavartabb lesz. A Vörös végül biccent egyet társa felé, lassan felkel székéről, s kimért léptekkel a fogadós felé lépked. Meghagyja az első szót társának, viszont ha ő nem kezd bele, majd Mordach fog, az már biztos!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3810-3829