//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Tompának, távolinak tetszenek a szavak, mik a csábító ívű ajkakról hullnak reá, lévén a vérszín tincsek rezdülése, majd határozott mozdulat nyomán félresöprése készséggel tárja búzavirágszín pillantása elé az egykor felfoghatatlan, kevély rajongással ünnepelt halmokat, s miként az elvárható bármely önérzetes férfiútól, tekintete vágyódó módra simít végig a függönye vesztett domborulatok ívén, leplezetlen gyönyörködve a hattyúfehér bőr árnyalatának változásában.*
- Sikerült meglepned…
*Ejti fátyolos hangon a szavakat, még csak nem is nyúlva a felkínált kupa után, mindössze megigézetten, némiképp bárgyúnak tetsző, kedvtelést tükröző, szája szegletében megmaradni képtelen mosollyal szívja magába a látványt, melyben a kurtizán részelteti, így magyarázattal sem szolgálva, ugyan a mondandó mely pontjára érthette. Markai is könnyed szorítással maradnak meg eddigi helyükön, mint ki nem kívánja ereszteni azt, mit éveken át nélkülözni kényszerült, kerüljön akármibe is döntése, s ennek nyomán, tétova semmittevésben röppennek tova a körülményektől szaporábbá lett, tünékeny szívdobbanások.*
- A támogatódnak kívánsz hát? Avagy a segítségem kell, mivel kényelmesen hálózhatod körül legújabb kiszemeltedet?
*Mint ki gondolatait ejti ki, rezdülnek meg szempillái, s kényszeríti testét mozgásra, jobbjával kelletlen szakadva el a nőszemély formás hátsójának vonalától, megtörve a lomhán vonagló víztükröt, s a bor nyomába szegődve. A bíborló folyadékot híven rejtő alkalmatosságot könnyedén, megszokástól fűtötten öleli ujjai közé, s odafigyelése legkisebb jelét sem mutatván, tekintélyes korttyal ajándékozza meg önmagát, mit sem törődve azzal a pár, szemtelenül legördülő cseppel, melyek szája szegletéről futnak tova álla s nyakának vonala felé.
Mérhetetlenül lusta a mozdulat, mellyel visszaemeli a kelyhet a nő felé, jelezvén, pillanatnyilag elégedett fogyasztása ütemével, így a legnagyobb nyugalommal helyezheti vissza a készséget párja s a palack mellé, mely folyamatot oly szemet lebilincselően mutatta be az imént. Hisz jelenleg, még ha ismertségük régre tekint is vissza, csupán egy vendég, leendő üzleti partner, kit meg illenék győzni a részvétel okán fellépő, eljövendő sikerek s nyereségek szükségességéről. Mégsem emel ezen igazságnak szót, hagyva kedélyét lebegni az érzületek tengerében, s mély érdeklődéssel pillantva a remélhető, meggyőzése kieszközlésére irányuló módozatok irányába.*
- Mivel kívánsz kecsegtetni ma éjjel?
*Veti fel részint a korábban említést kapott, ám feledni tetszett vacsora kérdését, korántsem sarkítva mindössze ezen témára érdeklődését, s miként a kurtizán átható ismeretekkel rendelkezik személyéről, a nőszemélyt igen kevéssé lepheti meg efféle kíváncsisága. S miként szavait ejti, elmerengve emeli tekintetét a korral mit sem változott vonásokra, könnyed, mégis kelletlen fosztva meg bal tenyerét a hattyúfehér bőr érintésétől, eljátszó, alig mozdulattal futtatva ujjhegyeit a gerinc vonalára, letörhetetlen lelkesedéssel rajzolva újra a sekély mélyedést a lapockák közéig, honnan, mintha a dézsában bódítóan párálló víztömeg vonzaná, indul vissza, akként fordítva tartásán, hogy érintése ezúttal, üldöztetése okán hosszabbra növekedett körmeinek élével történjen, tovatűnő, halovány pírt keltve általuk.*