//Az Aquista kúria//
*A köszönetre csak aprócskát biccent, hűvös, komor módján. Érzékeli a másik zavarát, de mindezt szó nélkül hagyja. Ismét a rezdületlen megfigyelő maszkját ölti fel, figyeli, ahogy a nő táplálkozik, figyel annak szavaira, és a mögöttes tartalmakra. Ez egész összefoglalóra csak újfent bólint egyet.
Viszont érdeklődve vonja fel szemöldökét Kaiyko felpattanására, és az azt követő szavaira. Feltételek. Általában minden üzletkötést megelőzik. Nincs velük problémája.*
-Megértettem, és elfogadhatónak találom a kikötéseit.
*Vagyis nem ad egyből választ a kérdésre, előbb még türelmesen kivárja a dolgok végét. Olykor a kérdések többet elárulnak valakiről, mint a válaszai, Kaiyko ezek alapján egy tisztességes, megfontolt embernek tűnik.*
-Tudja Kaiyko kisasszony, én olyan ember vagyok, aki szeret felkészülni a legváratlanabb eshetőségre is, és tapasztalataim szerint olykor maga az erkölcs kíván meg némi kegyetlenséget, komoly, nehéz döntéseket.
*Pillant maga is az ajtó felé, de az még nem tárul, így beszélhet őszintén.*
-Amire gondolok? Hogy olykor éppen annak kell fájdalmat okoznunk, akinek védelmére esküdtünk.
*Húzza el keserűen ajkait, és enged magának annyi érzelmi szabadságot, hogy fáradtan megdörzsölje halántékát.*
-Ifjú leányom mellé keresek testőrt, talán annál kicsit többet. Társaságot, barátot, példaképet. Mindenképp egy hasonló korú, ám megfontolt, erkölcsös hölgyre gondoltam. Ephemia sajnálatos módon az utóbbi időben kezdett eltávolodni a családtól, és mindattól amit képviselünk. Jóra való ártatlan kislány, de túl naiv, és ábrándos lelkületű. Magányos, és könnyen befolyásolható. Anya nélkül, női példa nélkül nőtt fel, most, hogy eladó sorba került ébredek rá, talán ez nem vált előnyére. Ám nem csak társalkodóra van szüksége, védelemre is. *Kortyol aprócskát, pillant félre egy percre, majd folytatja.*
-A háborút, és az utóbbi évek nehézségeit az Aquista ház is megsínylette, még annak ellenére is, hogy nem vagyunk harcosok. Mi csak egyszerű kereskedők vagyunk. A kikötői kúriánkat, és ezzel az ottani piac jelentős részét elvesztettük a csatározások miatt. Próbálunk talpon maradni, de közel sem olyan egyszerű a jelenlegi viszonyok miatt hathatós üzletpolitikát folytatni. Nem untatnám ezek részleteivel, a lényeg, hogy a kikötőn keresztül úgy szállítani árut, és úgy érvényesülni, hogy közben távol tartsuk magunkat a helyi alvilági szervezetektől egyrészt nehézkes, másrészt veszélyes.
*Mimikája sokat nem árul el, annyit igen, hogy kellemetlen számára a család nehézségeiről beszélnie idegeneknek.*
-Féltem a leányomat, az üzlet miatt, és önmaga miatt is, hajlamos a meggondolatlanságokra.
*Zárja a feladatkörök felületes vázolását, majd tér rá Kaiyko utolsó kérdésére.*
-A háború előtt a ház védelmét a városi őrség látta el, az erre képzett emberei, aki később csatába vonultak. A béke időben nem is tartottam szükségesnek a családtagok védelmét, a karavánjaink is pár fős zsoldos kísérettel voltak pusztán ellátva. Jelenlen helyzetben viszont kénytelen vagyok belátni, hogy szükséges a nagyobb, jelentősebb, saját testőrség, legyen szó a gyermekeimről, vagy akár a szállítmányaimról.
*Engedi el a mondat végét, kifejezve nem csak pesztrát óhajt leánya mellé, de harcos kísérőket is keres a karavánokhoz, ez utóbbira lett volna alkalmas az ork kisasszony.*
-Bízom benne nem veszi tolakodásnak, vagy sértésnek, hogy harci képességeit tulajdonképpen társalkodónői szinten kamatoztatnám. Mindez persze csak időszakos feladatkör lenne, Ephemia reményeim szerint hamarosan, még ezen évben férjhez megy.