//Nyárelői forgatag//
//Bál//
~Hát ez nem jött be~ *Mosolyog kínosan, miután wargos megnyilvánulásával csak nevetést váltott ki a másik félből. Na persze nem emiatt érzi magát kellemetlenül, hanem azért, hogy már megint egy tudatlan kis libának tűnik, ami félig igaz is. Sokat azonban nem óhajt magyarázkodni, már teljesen felesleges, ezért a hajához hasonló színű arcbőrrel néz a másikra, miközben száját kissé félrevonja és egészen halkan megszólal.*
- Na jó, nem tudom mi az a warg, de azt már tudom, hogy szeret gondozókat enni. *Teszi hozzá végül. Időközben kap még egy pohárral. Meglepetten nézi bort, tekintve, hogy már nem az elsőt vágta be és még mindig van a kezében, de végül megrántja a vállát és csak elfogadja.*
- Le akarsz itatni? *Vigyorog, bár ő maga is tudja, hogy nem kell ahhoz egy másik ember.* - Mert annak nem szokott jó vége lenni. *Néhány emlék gyors felelevenítése következtében jót nevet magában, de ezeket inkább nem osztja meg Argussal, jobb neki a békés tudatlanság. Ami pedig a tudatlanságot illeti, a félvérekről szóló oktatás, talán még az eddigieknél is jobban felcsigázza.*
- Valóban? *Elmélkedik el.* - Hát akkor tényleg igazságtalanság lenne velünk tökéletlen emberekkel szemben, ha még gyerekük is lehetne. *Újabb korty és el is gondolkodik. Az egyetlen fél-elf akit ismer lehet, hogy igen gonoszan nézne erre a mondatra, de mivel láthatóan nincs a közelben, így nem zavartatja magát.
Ami viszont az öszvéres oktatást illeti, csak fintorog egyet, majd igen hangosan megnyilvánul, amint leesik neki a dolog turpissága.* - Hah, ez mekkora átverés. *Rázza meg a fejét.* - Szegény ló, azt hiszi végre találkozik a világ legmenőbb és legszebb lovával, akivel közös, tökéletes csikókat nemzenek, erre galád módon ráerőszakolnak egy szamarat. *Bár felháborodása teljesen valós, a bor hatására mégis csak kuncogni tud egyet a végén.
Persze azon még inkább kacag egyet, amikor látja, hogy még mindig sikerül a férfit zavarba ejtenie. Egészen addig jót nevet, amíg az össze nem töri a poharat. Hát igen, ez olyan volt neki, mintha a szívét törték volna. Látja, ahogy a vörös nedű szétfolyik az üvegszilánkok között a padlón. Meg is rázza a fejét.* ~Ennyire azért nem kell nagy piásnak lenni!~ *Parancsol rá saját magára. Az események gyorsan pörögnek, Argus pedig feltehetően véletlenül lefejeli a mellét. Dyn egy lépéssel hátrébb szökken meglepetten.*
- Lassíts te kis huncut. *Nevet egyet megint, most már teljesen egyértelmű, hogy lassan szalonspiccbe kerül, de azt még ő is feltudja mérni a másik reakciójából, hogy nem volt ez a dolog szándékos.
A további események pedig még inkább elszórakoztatják, láthatóan Argus zavarában össze-vissza elkezd hablatyolni, ám Dynnek esze ágában sincs közbe szólni, inkább a pohara mögül figyeli és hallgatja és ezúttal igyekszik nem túl hangosan nevetgélni, pláne, hogy a férfi arca is lassan elkezdi felvenni a vörös színt.
Dyn épp szóra nyitná a száját, amikor elcsendesül a zene, így végül beleszorul a szó, beszéd helyett inkább a fejét kapkodja. Ahogy meglátja a bűvészt oldalra biccenti a fejét és kíváncsian figyel. Na persze, őt könnyű az ilyenekkel lenyűgözni, bár sokkal inkább az a vörös hajú nő kelti fel a figyelmét, aki mind eközben átszeli a termet és akit már korábban is látott. Miután alaposan szemügyre vette pislog vagy hármat és próbálja eldönteni, hogy vajon túl sokat ivott-e, vagy az a nő tényleg ennyire hasonlít rá, vagy fordítva. Ahogy közelebb ér viszont megállapítja, hogy ha nem is olyan, mintha tükörbe nézne, mivel egyes vonásaik különböznek, ugyanakkor bárki bármikor összetéveszthetné vele.
Megrázza a fejét és visszaszegezi tekintetét a bűvészre, aki ekkor már a holddal szórakozik. A lány értetlenül meresztgeti a szemét, próbál rájönni a turpisságra, de ehhez ő kevés, pontosan ezért fordul Argus felé kérdő tekintettel.*
- Na erre mi a magyarázat? *Kérdezi, háta a mágus többet tud.*