//Owairat-rezidencia//
//Még este, a Konyhában//
*Ezer szerencséje, komolyan, hogy Tyran hajlandó segíteni neki. Az ifjú harcos nélkül dupla annyi időbe tellene elkészíteni az ételt ennyi főre. A jutalom természetesen nem marad el, extra szeletek az almás pitéből, és széles mosoly Amytől.*
– De előbb a ragu, addig hadd hűljön a pite, nehogy marha száj- és körömfájást kapj tőle!
*Amy reméli, hogy valaki segített neki, és gondoskodott az úri asztal terítéséről, de ha nem, akkor valahogy megoldotta. Végül az estebéd is kikerült. Az édesség mellé a mentatea mellett döntött, wegtoreni módon készítve, jó erősen, forrón, édesen.
Amy komolyan megkönnyebbül, mikor az utolsó éhes elé is teli tányér ételt tesz.
Ő maga csak akkor ül le enni, mikor a többiek már mind megkapták az adagjukat.
Próbálja titkolni, de elfáradt a nap folyamán, most még új a házban, nem tudja, mit hol talál, mi hogyan működik, minden sokkal nehezebb így, de majd ha belelendül, akkor egyszerűbben, okosabban szervezi majd a dolgokat, fogadkozik magában. Így elgondolkodva evés közben nem is beszélget, vagy csak alig, az arcán, aki figyel rá, az láthatja a fáradtság nyomait.
Azért Darel köszönete különösen jólesik neki, egy kedves, bár cseppet fáradt mosoly a férfi jutalma.*
– Örülök, hogy ízlett. Pihenj jól, Darel!
*Ő maga még nem térhet nyugovóra. A halom mosatlant nem hagyhatja csak úgy ott, reggelre mindre rászáradna az étel. Ez persze a konyhalányok dolga lenne, ha lennének, de hát magad uram, ha szolgád nincs!
Ez után még benéz a kamrába is, és az egyik sarokba odapakol már pár zsákocskát, utánanéz, mit küldhetne a karavánnal, mi az amire szükségük lesz ellátmányként.
Végül úgy dönt, egy éjszakára ennyi elég, és a szállására megy, ahol miután levetkőzött szinte bezuhan az ágyba, tudva, hogy hajnalban újra kelnie kell.*
// Másnap reggel - Karaván - Indulás //
*Szerencsére Amy nem alszik el. Miután rendbe szedi magát, kilép az udvarra, ahol azt kell látnia, van, aki nála is frissebb volt így hajnalban.*
– Szép reggelt, Darel! Látom immár teljes vértezetben.
*Látja, és jól meg is nézi magának a szeme sarkából a fiatal harcost, aprót biccent, mintegy jóváhagyóan.*
~Felszerelkezett rendesen, és északra mennek, amerre született, csak ismeri a terepet, a nehézségeket. Nem eshet baja! Biztos nem lesz semmi baja. Nem valami forrófejű hebehurgya.~
– Mindjárt hozom is az ellátmányotokat. Bár egy pár erős férfikéz elkélne *teszi hozzá és elmosolyodik.* Egész hónapra nem tudok nektek húst meg zöldséget adni, az úton megromlana, de úgy láttam, mennek lányok is, szóval csak tud majd valaki főzni, meg vadat is ejthettek.
*Amy a kamra felé indul, és ha Darel megy vele segíteni, annak csak örül.*
– Ezekben a zsákokban liszt van, többfelé osztottam, hogy jobban és többfelé lehessen pakolni, hogyha netán egy szekér elveszne, ne vesszen el vele minden élelem *magyarázza.* Aztán ebben van só *mutat egy kisebb zacskóra*, ez itt cukor, bizony, Nivere úrnőnek ez is van ám! Ezekbe a vastag vásznakba füstölt szalonnát csomagoltam, ha megolvad kicsit, baja akkor sem lesz, az ott némi szárított füstölt hús *szusszan, majd ha a férfi segít, tempósan hordja ki vele és pakolja fel a szekerekre az ellátmányt.*
– Készítettem még egy zsák répát, meg ugyanennyi kolompért is. A pléhbödönben zsír van. Fekete italnak valót nem leletem, de ebben menta van, ez volt tegnap is a pite mellé *mutat egy vászonzacskót* emez másikban meg tárkony, jobb tőle a ragu. Hát nagyjából ennyi.
*Miután végeztek az élelem felpakolásával még egy kisebb zsákocskát mutat Darelnek, ha a férfi figyelmez rá.*
– Ebben tiszta vásznak vannak, meg pólyák. Nagyon remélem, hogy nem kell használnotok. A növényeket nem ismerem úgy, mint egy gyógyító, de ez itt Vérfű *mutat meg egy kisebb palackot, és mellette egy kis vászoncsomagot is*, gondolom, te is tudod mire való *mondja nagyon halkan.
Aztán mikor ezzel is elkészültek, újra megemeli a hangját.*
– Indulás előtt mindenki bekukkanthat a konyhába, addigra lesz tán friss zsemleféle, mag mellé sajt, ami meg a pitéből maradt, azt is vihetitek.
~Hát ennyi, ennyit tudtam tenni értük. Csak jöjjenek vissza mindannyian egészben!~
*Amy körbepillant, talán még senki mást nem lát az udvaron, hiszen ők ketten elég korán talpon voltak, de minden bizonnyal lassanként érkeznek majd a többiek is, talán már csak percek kérdése.
Őt meg várja a konyha, hogy ne éhesen induljanak el. Nem lesz már ideje később.
Így hát Darelhez lép, már ha a férfi el nem tűnt valamerre, de hát csak nem, hiszen nem szellem, hanem hús-vér ember.
Félénk mosollyal néz fel a harcosra, aztán kissé tétován ugyan, de felemeli a jobbját, és ugyanúgy húzza végig az ujjbegyét a kis fehér hegen a férfi szemöldöke felett, mint az első estén, mikor a szobáját mutatta meg.*
– Hozd vissza őket egészben! Hallod? És magadat is!
*Ha Darel felel erre valamit meghallgatja, persze, hogy meg, de ha csak áll és pislog felvont szemöldökkel, mint tegnap, a lány azon sem sértődik meg.
Aztán indul, hogy ígéretéhez híven valami hajnali reggelifélét varázsoljon az indulóknak.*