//Fibienne, Lazelit//
*El sem akarja hinni, ami tegnap este történt. Le sem hunyta a szemét egész éjszaka, csak a beszűrődő holdfényében fürdő alvó kislányt nézte, mint ha Fibienne valami csoda volna, amiről nem tudja levenni a szemét. Ébren tartotta őt a gondolat, hogy tényleg egy család lettek, persze különös, hogy ezt csak az érzéseikben nyilvánul meg. Arra gondolt az emberek között ez azért bonyolultabb lehet, de szerencsére, úgy tűnik ők szabadon dönthetnek. Az is igaz, tegnap Lazelit nem csókolta meg, de lehet, majd máma igen. Soha nem gondolta volna, hogy lesz egy kislánya. Fibiennét már annak tekinti, ez biztos és mióta Lazelitet ismeri a céljai lassan átalakultak. Annak idején nem akart mást, csak gazdagságot és hatalmat. Nem vallotta be magának, sem, hogy ezeknél a dolgoknál sokkal többre vágyik. Álmában sem gondolta volna, hogy egyszer még egy saját családja lehet. Mióta Fibienne, Lazelit és ő együtt vannak, csak ezt szerette volna. Lovagja mindig kiolvassa a szeméből a kívánságait és amikor az új házról beszélt tegnap, amiben ők hárman, majd együtt lakhatnak, rájött, hogy ezt akarja ő is mindennél jobban. A szeretet érzése, nagyon kettős. Egyfelől varázslatos, mert azokkal lenni, akiket mindennél jobban szeretsz, nagyon jó érzés, de ott van az a másik is, a féltő aggódás és a kételyek szorongása, ami szinte kézen fogva jár vele. Nem tudja csak ő érzi, így, vagy minden ember így érez, ha szeret? Ezek a gondolatok lefoglalták elméjét és az éjszakáját. Vissza idézte magában a sok együtt töltött napot Lazelittel, az öleléseket és csókokat. Ujját újra és újra végig húzta a száján, ahol a lovag ajka érte az övét. Olyan új neki ez az érzés. Miután reggel felkeltek és megreggeliztek Lazelit elment a munkájába és megbeszélték, hogy itt találkoznak a gazdag negyedben. A sok puszi és mosoly közepette nem mondták, ugyan ki, de mit kereshetnének erre, ha nem legfrissebb álmaikat. A házat, amiben, majd lakni fognak. Persze biztosan nem veszik, meg mindjárt, hiszen az árakról is jó lenne tájékozódni, de azért izgalmas dolog körül nézni, tervekkel tele, mert egy házat, egy emberi házat, ami nem szikla és nem erdős területen van még sosem gondolt magának. Lám, most komolyan el kell rajta töprengenie, milyen lehet egy ilyenben lakni. Fibiennével kézen fogva halad a házak között és tekintete, végig vándorol a hatalmas fényűző kastélyokon. Persze Fibienne kis hercegnő és Lazelit pedig lovag, de azért ez mégis csak túlzás lenne, néz végig az egyik szökőkutas, szobros palotán. Persze ő annyit értett eddig csak az emberi házakhoz, hogy hogyan kell kifosztani őket minél előbb. Nem igazán tudja melyik lenne ideális. Kelet erdejében ráadásul egy nagyon tágas sziklabarlang volt a lakhelyük, így biztosan lesz gondja, azzal mi lenne kis családjának az ideális választás. Ezt a részt is Lazelitre kell, majd bíznia és a kicsi Fibiennére, elvégre szereti őket, ahol ők jól érzik magukat az neki is megfelelő lesz.*
-Neked milyen ház tetszene Fibienne?
*Kérdezi végül a legbiztosabb forrást, a mellette lépkedő kislányt. Elvégre ő házban élt a szüleivel, biztosan van elképzelése. közben, azért körül néz, hátha Lazelit is megérkezett már, elvégre a piacon megint sok időt töltöttek és lassan már délután van, előbb utóbb fel kell bukkannia.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.13 21:09:21