//Namos ház//
//Emelet, majd Hall//
*Hát ez egészen nevetségessé kezd válni. Lorew nem biztos benne, hogy mikor hagyták el a józan ész és a "nekem lesz igazam" létsíkok közti határt, de egy jó ideje már az utóbbiban tanyáznak, és a szerzetes nem igazán érti, miért.*
- Egy tündér. Lehet, hogy gonosz, de egy tündér. Gyenge, apró törékeny, nem megy át a falon, nem töri ki az ajtót, nem tépi le a rácsot az ablakról. Ha meg úgyis bent marad, teljesen mindegy, hogy van-e a bokáján valami, amivel úgyis mindenhová elmehet a szobán belül, ráadásul... *egy pillanatra elgondolkozik. Nem, nem kötelességük együtt utazni. Eralillal ellentétben ő marad egyelőre a józan ész földjén, így hát ennyit mond:*
- Jó, majd szerzek valamit *nagy erőfeszítés nem bárgyú mosolyt csatolni a mondathoz, de egyszerűen rájött, hogy felesleges ilyen baromságról vitatkozni. A főnök nem mer aludni, ha nincs a tündéren lánc, jó. Így fogja tálalni, az már biztos, legalább Syss gonosz fele jól szórakozik majd. Azt még ki kéne találja, hogy mégis mi a jó öreg eget fog erre a célra használni, de hát majd a piacon ihletet gyűjt. Ott aztán minden szarságot lehet vásárolni, meglepődne, ha pont ilyen perverzióra ne lenne kielégítő eszköz.*
- Remek, eljutunk valahová *jegyzi meg, mikor végre valóban kezdenek haladni a dolgok. Aztán hogy Lorew majd tájékoztatja-e az utolsó pillanatban a kedves és aranyos ént, vagy épp elfelejti... nos, az a jövő zenéje* Rendben, viszont akkor előtte tudnom kéne, hogy hajlandó vagy-e segíteni, és a fekete ital hatását egy amulettbe ültetni. Vagy van-e itt bárki, aki tud ilyet, és segítene? Mert ha igen, úgy felesleges lenne több italt vennem, értelmetlen pénzkidobás.
*Ha ezen is túljutnak, akkor már minden nagyszerű, függetlenül a választól, az egyetlen visszamaradó kérdés, hogy akkor felköltöztetheti-e Sysst. És lévén a válasz igen, sőt, még kulcsot is kap, a beszélgetésük egyelőre tényleg lezártnak tekinthető. Elhagyják a szobát (immáron Syss és Lorew szobáját) és lemennek a földszintre. Ezután rögtön Rhebosse keresésére indul, hiszen ő a maga részéről teljesen elveszett a kérdésben, miszerint hova is kéne dugja azt a bizonyos kulcsot. Eralil igazán mondhatott volna egy nevet is, mert a "Hé, Vöröshajú" nem a legjobb ismerkedési forma. Így ha Rhebosse nincs éppen tökéletesen látható helyen, úgy a keresésére indul. Talán féltucat lépést is meg kell majd tegyen, mire belebotlik, de vállalja. Ha bármilyen módon összeakad vele, úgy rákérdez (ha esetleg Nymmel akadna össze először, tőle is meg fogja kérdezni. Igazából bárkitől, aki nőnek látszik):*
- Hova zártad a tündért? *ha erre részben vagy egészben kielégítő választ kap, úgy a vonatkozó szobához megy, kinyitja, majd a kulcsot odaadja immáron szigorúan Rhebossenek, elvégre neki vörös a haja. Eztán lép majd csak be a szobába, hogy szemügyre vegye a tündért. Tiszta vér, de legalább nem a saját vére. Komoly sérülés nem látszik rajta (meg úgy semmilyen), így hát nem látja akadályát, hogy újból felkapja, ezúttal már két kézzel. Bizonyára nem jó terhelni a frissen összeforrt sebet, de... ez egy tündér, nem egy szikla, nem lesz semmi gond. Ha nem tartóztatják, akkor egyenesen az emeltre sétál vele, ahol le is teszi az egyik ágyra. Valószínűleg simán az ajtóhoz közelebbire, innentől az lesz Syss ágya.*
- Ez lesz a szobánk *jegyzi meg, akár adja jelét a tündér annak, hogy magánál lenne, és felfogná a dolgot, akár nem* Szokd meg. Otthonos.
*Az ajtót résnyire nyitva hagyja, de igazából teljesen mindegy, mivel a lány még órákig mozdulni se fog nagyon. Eztán újból lemegy a lépcsőn, és ha már kialakult reggelihelyzet van addigra, akkor becsatlakozik, egyébként csak simán leül, és mered maga elé, talán idővel ujjaival dobolni is kezd majd halántékán, hiszen ezalatt a fél óra alatt legalább 3-4 hely jutott eszébe, ahová haladéktalanul el kellene mennie. Olyanok, mint a templom, a piactér, esetleg a fogadó...*