*A hölgyemény szavain kicsit elgondolkozik Mordach. Az este - és a holnapi nap - után újra vissza kellene térnie a szegénynegyedbe, vissza abba a megszokott, sanyarú életbe. Újra a lopás, és még ki tudja mi várna rá... Egy pillanatra felmerül a vörösben, hogy talán... maga mellé 'vehetné'. Elvégre, ahogy kiderült, Rocha szereti a kalandokat, azonban esélye nem sok van rá így egyedül, pénztelenül, hogy kiszakadjon ebből az életből. Azonban, ha esetleg Mordachkal tartana, vele járná a világot...*
- Nem szeretem a 'csúnya' meglepetéseket. Főleg nem egy ilyen hölgytől!
*Mondja határozottan, még állát jól meg is emeli! Persze ez is, mint minden, apró kacagásba fullad. Végre egy olyan nőszemély, aki feltétel nélkül tud mosolyogni bármin, s nem csak üldögél mereven és zavartan.*
- Egye fene... *legyint* Holnap elhagyom a várost, és kicsit ellátogatok az erdőbe pár napra, egy erdészházhoz. Elszaporodtak arra a vaddisznók, aztán levadászok belőlük párat, és este pedig tábortűznél finom vacsorát csinálok.
*"Ezt már mondtam már? Vagy csak gondoltam?" Vállat vonva tovább folytatja.*
- Ha minden igaz, elég sokáig távol leszek... Az egyik messzi barlang meglátogatását is terveztem, mert arról pedig azt rebesgetik, hogy igen értékes nővények nőnek ott, csak valami állatok befészkelték magukat oda, ezért nem mernek bemenni.
*Abba is hagyja mondandóját, ülepedjen kicsit a hölgyeményben, egyelőre azonban nem teszi fel a fő kérdést, hogy 'esetleg nincs kedved velem tartani?'. Ezzel még bőven ráér, addig is van ideje Rochának azon töprengeni, hogy 'milyen jó lenne elmenni vele', vagy 'nehogy megkérdezze, hogy vele tartsak'.
A kis csípés a hastájékon még jól is esik neki, s természetesen arra ösztönzi, hogy ő is újabb 'testi kontaktust' teremtsen, így szembe fordul vele, s ujja mintha csak egy pók lenne, úgy kúszik fel játszadozva a hölgy hasától, keblei közt - azokat (még) nem érintve -, míg elérve a finom nyakát, átsiklik arcára, amit megsimít, s elhúzza kezét.*
- Azok a mihaszna koszfoltok nem fognak többé visszajönni... Meghaltak, úgyhogy sirasd meg őket!
*Mondja szinte sértődötten, majd széles vigyorra húzza ajkait. Mostmár kijelentheti, hogy ha rajta múlik, akkor ez a leányzó bizony nem fog többet megalázkodni bárki előtt is, s nem fog szakadt és koszos ruhákban járni. S ami a legfontosabb... 'megtanítja', hogy éljen meg úgy, hogy nincs állandó lakhelye, hanem csak vándorol a világban. Persze egy ilyen nagy döntéshez még puhítani kell szegényt, elvégre lehet, hogy csábító lenne az ajánlat, de ő már meg szokta a környezetet, s vannak olyan szegények, tolvajok, akik inkább nem kockáztatnának.*
- Valami(k)ből viszont sosem elég!
*Jegyzi meg sejtelmesen, miközben elsöpri maga elől a rózsákat.
A víz alatt, mikor volt szerencséje megízlelni a hölgyemény finom bőrét, akkor a sikkantást hallva még pár buborék ki is szökött szájából, ahogy elvigyorodott. Nem mindennap adatik meg egy férfinek, hogy egy ilyen szép hölggyel legyen kettesben... ruha nélkül...egy medencében... Így ennek - és Rochának - minden percét ki kell élvezni!*
- Rosszul hiszed, mert az angyalok szeretik megenni az ilyen ördögöket, mint te...
*Széles mosolya alatt ki is villantja fogát, majd váratlanul morgó hangot ad ki, s hirtelen odahajol a leányzó nyakához, amibe ismét pár aprót harap.*
- Ha sokáig maradunk itt, esküszöm, felfallak...
*Mondja szenvedélyesen, a suttogás erejéig némítva hangját. Ezek a szemek, és ezek a vonások, no meg ez az alak! Teljesen megbabonázzák a vöröst...*
- Ejnye... *cicceg* Ha még nem világosítottak fel arról, hogy milyen gyönyörű is vagy valójában, akkor én megtenném. Ritka az olyan hölgy, aki természetesen ilyen gyönyörű - mert hát sokan a púder és a smink eszközéhez nyúlnak, te viszont még koszfoltokkal is bájos voltál. Így pedig... Hát, eszméletlen...
*Kacag fel, miközben fejét is elfordítja, azonban félszemmel még visszasandít sunyin Rochára.*
- A 'visszalopásban' magam is reménykedtem...
*Mondja kacér hangon, miközben arcát közelebb emeli a hölgyeményéhez, s miközben beszél, kezével Rocha hajában játszadozik, vagy éppen arcát fonja tenyerébe, s füléhez közel hajolva szinte suttog.*
- Valamit valamiért? Szeretem az ilyen játékokat... Tegyünk egy próbát... De előbb...
*Mondja szenvedélyesen, arcán pedig már nem a vigyor ül, hanem a halovány félmosoly, szemeiben és minden egyes mozdulatában pedig a fokozódó vágy. Egyik kezével végig is simít a hölgy hasán, át a derekán, mígnem hátul megállapodik, másik kezét pedig a combjára helyezi, s szorosan magához húzza.*
- Előbb én ellopom azt a valamit, aztán üzletelhetünk...
*Kacér vigyorral az arcán szól felé, majd ha nem ellenkezik a hölgyemény, akkor nem éppen azzal a romantikus lassúsággal, hanem egy picit gyorsabb mozdulattal ajkait a másikéhoz érinti, s egy igen hosszú, szenvedélyes csókot lehel rá.*
- Ebből még muszáj lesz lopnom...
*Mikor elhúzza ajkait, alattomos vigyorral ejti ki a szavakat.*
- Mostmár üzletelhetünk...