*A barakkban történt események még egy pár napig nyomott hagytak Sungban. S bár sikerült elérnie, hogy az új megrendelő számára a lehető legjobb formáját nyújtsa, a lelkében dúló viharát nem igen tudta lecsillapítani. De talán majd a nemes érdekes kihívás elé állítja. Egyelőre csak a származást tudja, a feladat még homályos. Jókor jött a levél, éppen kifogyóban voltak a tartalékai, és már az évek alatt hozzászokott egy bizonyos színvonalhoz, ennek fenntartásához pedig arany kell. Tehát ezért keveredett ide a Gazdagnegyedbe. A nap már régen nyugovóra tért, és átadta helyét a kövér holdnak, aki pöffeszkedve terpeszkedik az ébenfekete, csillaggyermekekkel körülvett égbolton. Rohan a sok árnyék, mosolyuk fekete, a fáklyák lángja kergetik őket. Gyermeki játékot űzve, a hatalmas impozáns épületeken. A járőrök monoton, ismétlődő menete akaratlanul is elrejtik a puha csizmák könnyed lépteit a macskakövekkel kirakott úton. Földig érő köpenyének színét most ilyen fényviszonyok között nehezen lehetne megállapítani, ezt pedig csak tetőzi, hogy inge és feszes nadrágja, minek szárát térdig érő csizmájába bújtatta, szintén a színskála ismeretlen pompájának örvend. Csak a sápadt bőr, a derékon lengedező holdezüst haj, és gleccser kék íriszek tűnnek fel egy-egy lámpás mellett. Két ház között áll meg, éppen ott ahol egy jól megtermett férfi, könnyedén elfér széltében. Lassan nadrágzsebébe nyúl és kihúz belőle félig egy fehér kendőt, majd vár. Mintha csak egy látogató lenne, aki szeret elrévedezni az éjszakában.
- Hölgyem, azt hiszem ezt út közben elejtette.
*Egy jóképű, mosolygós, dúsajkú férfi lép elé, kezében egy szál fehérrózsát tartva. Tartása, ruházata, fényűző élet minden velejáró nyűgjétől terhes. Már bosszantóan zavaró ez a tökéletesség, éppen csak egy pengevágást kéne ejtenie azokon a kis gödröcskéken, az arcán, és máris elviselhetőbb lenne a jelenléte.*
- És a herceg ki először tekintett a Vérhulló Szűzre…
*Egy hirtelen mozdulattal rántja be a férfit a sikátorba, és a nyakánál fogva feszíti oda a mocsoktól ragacsos falnak. *
- Ne mozdulj.
*Hosszú ujjai ajkára mozdulnak intő jelként, nyomatékosítva ezzel szavait. Majd óvatosan kinéz a sötét zugból, mindkét irányba, felmérve hogy látta e valaki mesterkedését. *
- Szóval, megtaláltuk egymást, most halljam, mit akarsz tőlem.
* Félrefordítja fejét, úgy kezdi el tanulmányozni az előtte állót, figyelve annak minden egyes kiejtett szavára.*
- Volna egy nő. Valaha a kedvesem volt. Szerettem.
*Görcsbe rándul hirtelen a férfi keze és üvegesen kezd el bámulni*
- Nem elég hogy meglopott az a céda, de a hátam mögött folyamatosan más férfit fogadott illatos öle közé.
*Tipikus esett, hűtlen feleség, bosszúszomjas férj. A szerelem örök, vérszomjas közege.*
- A neve Leonora Trimbalden, hosszú vörös hajú, alacsony, körülbelül 165 centiméter magas. Mindenhol megtalálhatod ahol ital és férfiak vehetik körül. Ha éppen kéjelgésen kapod, a dupláját fizetem, ha végzel a másik féllel is.
*Sung ajkai elmosolyodnak. Egyelőre több információra nincs szüksége, csak bólint, majd a kezét nyújtja.*
- Az előleg itt van nálad?
*Egy kis bársonyszütyő landol a nő kezében, és elégedetten fordul ki a sikátor, óvó árnyékából.*
- Amit elmédben látsz, azt hamarosan a markodban tudhatod!
*Szól még hátra búcsúzóul, majd ütemes léptekkel indul el, hogy találjon valakit aki még közelebb viszi a nő torkához.*