//Piactér//
-Ennyiért nem kell.
-Olcsóbban nem adom. *teszi karba kezeit a jól megtermett asszonyság a stand mögött.*
-Ha enged az árból veszek többet. Na? *kacsint egyet a gnóm.* -Lesz üzlet?
-Egyetlen garassal sem adom olcsóbban! Ezek nem játékszerek, és a hozzávalók sincsenek ingyen.
*Gem tovább feszíti a húrt és ekkor a standos asszony kissé dühbe gurul. Úgy dönt végül jobb lesz odébb állni, mert ha ez bemérgesedik, kettétöri az ő öreg csontjait, mint a kekszet. Ha meg ráül, kilapul mint egy palacsinta, vagy ha levág neki egy pofont leesik az öszvérről mint egy száraz füge. Ő itt semmiképp sem nyer... úgy fest, van még mit tanulnia az itteni alkudozási művészetről és ki kell ismerni a kereskedőket.*
//Owairat-ház//
*Kisasszonyt a gazdagok negyed felé tereli. Egyik ámulatból a másikba esik a paloták, kastélyok, villák láttán, de neki megvan a konkrét "célpontja". Az Owairat családot régről ismeri, Huofir del Owairattal pedig kifejezetten baráti viszonyt ápoltak, bár jól lehet, hogy tizenöt éve is van, hogy utoljára látta. Mindig kedves érzés keríti hatalmába, ha eszébe jut. Kissé furcsa lesz ennyi idő után betoppanni főleg hívatlanul, de senki más nincs a városban, akit ismerne, ez az egyetlen pont, amiből kiindulhat. Ők biztos tudnak neki segíteni, mesélni mondjuk a városról, sőt talán még munka is akad egy régi jó barát számára.
Egy macskaköves utca vezet a sárga házig, amin zöld rácsos faszerkezetek díszelegnek. Szép nagy kerítés fogadja, de figyelemre méltó a lábazat és a kőoszlopok. A tetejükön tüskéket lát amiről nem tudja, hogy csupán a pompa részét képezik e, vagy attól is óvnak, hogy idegenek ne másszanak be, vagy legalábbis jóval nehezebb legyen a dolguk. Akár rá is nyithatna a kapura, de esze ágában sincs! Még a végén valami marcona őrrel, vagy egy nagy őrkutyával összeakad, akkor aztán pá világ! Na de erre semmi szükség, mert hát van ezeknek csengőjük, hohó! A kis szerkentyű azt sugallja neki, hogy gnóm találmányról van szó és az apró fajtársak kis kezei vannak a dologban. Lekászálódik Kisasszony hátáról, megpaskolja az oldalát majd megrángatja a vékony vaspálcát. Hegyezi a fülét, hogy hallja e a kolompolást és mintha halkan, de hallaná. Hamarosan egy idős emberrel találja szembe magát, aki közli, hogy ő itt a kertész. Gem előadja a történetét, hogy honnan és miként került ide, illetve elmondja ismeretségét a családról. Még pár nevet is hozzátesz, elvégre bárki kiadhatja magát az Owairat család ismerősének. A ház kertésze mindenekelőtt roppant kedves és segítőkész. Gem úgy véli, hogy még nála is idősebb! Két vén csont találkozása ez. Még abban a megtiszteltetésben is lehet része, hogy körülnéz a ház udvarán.
Minden nagyon szép és rendezett, látszik a gondos kezek munkájának eredménye. Külön bejárat van a hintóknak, a hátsó részen pedig rózsák és egyéb virágok bontogatják különféle színű virágaikat. A frissen nyírt pázsit illata pedig mámorba ejtő a gnómnak, aki a föld alatt ilyennel nemigen találkozott. Maga a paradicsom ez kérem szépen, de ha valaki, akkor az Owairat ház megengedheti magának a luxust és a pompát. A fák is szépek, sőt mindegyik egyformára van metszve, így teljesen egyforma méretűek és nagyságúak. A kertész megmutatja a gyógynövényes kertet is, hiszen nem csak vetemény van, hanem különféle füvek, amiket a herbalisták is használnak. Leghátul szép kőfal húzódik végig. Gem termeténél fogva, ha akarná, sem tudná megmászni, a kertész pedig közli, hogy ilyen nem gyakran fordul elő.
A ház belsejét már nem veszi szemügyre, így sem győzi hálálkodni a nagylelkűséget és egyébként sem szeretne rögtön elsőre mindent megnézegetni. Az nem illendő.
A szökőkút, még ami nagyon tetszik neki, de persze nem mászik bele. Pedig elnézve nagyjából a derekáig érne legfeljebb a víz, de hát nem fürödni jött ő.
A legfontosabb, amit megtud, hogy van egy fiatal gondnok pár. Meglepődött volna, ha az öreg tartja fent egyes egyedül ezt a rendet. Most nincsenek itt, de úgy értesül a Barakkba mentek edzeni aztán meg a Piacra mennek. Innentől kezdve nincs más hátra, mint meglelni a fiatalok nyomát. Mindent nagyon szépen megköszön a kertésznek, majd felkapaszkodik az öszvér hátára, ami ilyen termettel és ebben a korban kicsit időigényes. Más daliás fiatalemberek átugranák Kisasszonyt játszi könnyedséggel, de Gem nem fiatal már és még csak nem is ember. Búcsút int egyelőre hát az Owairat háznak és a kedves kertésznek, hogy a fiatalok után eredhessen. Jobban mondva vánszorogjon, mert finoman fogalmazva Kisasszony sem az a villám, meg az a hű de gyors fajta.*