//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Szinte érzi magán Rendoll tekintetét, majdnem mintha simogatná a párja. Van ebben valami végtelenül lelket melengető és némi arcpirító is, mármint ez utóbbi a jó értelemben.*
~Bő éve együtt vagyunk, és még mindig így figyel, így néz rám. Ha ilyen maradna még tízszer ennyit, még hússzor... és még tovább!~
*Elneveti magát, főleg az öreg kertész miatt volt a kérdés, aki már nem bírja úgy a bort, mint legénykorában. Rendollt nem félti, hogy a tányér mellé szedne, Lia látja a szemén, hogy józan. Bizony az az égkék szempár sok mindent elárul neki.*
- Akkor csak bátran! Van bőven *felel mosolyogva és nem is lódít.
Aztán elneveti magát.*
- Akkor bevetem minden tudásomat, Tawinn uraság, de csak mert szeretem hallani a cifra bókjait.
*Ami egyébként így igaz, szereti, amikor Rendoll direkt forgatja a szót, van az egésznek egy kedves játékos oldala, ami mindig felvidítja.
A vacsora nyugodtan telik, Lia, bár nem nagyon bírja az ittas embereket, elvan az öreg kertésszel egy légtérben, lévén a kertészük nem válik se harsányan durván hangossá, se erőszakossá, próbál viselkedni, még bókol is, ha kissé esetlenül is, így a lány vele is megbocsátó, ahogy Jelahannal is az volt.*
~Ettől függetlenül valahogy nem örülnék, ha Rendoll lenne ilyen. Bár talán ő nem is válik ilyenné, ha a sorsunk és a szerencsénk kitart, neki nem az ital lesz az öröme ebben a korban, hanem az a sok maszatos kis kéz, ami belé kapaszkodik és a sok csivitelő hang, az unokák hangja.~
- Én is úgy látom. Erős volt neki az ital. A kora... No! Várlak ám vissza *teszi hozzá, azzal nekifog a romok eltakarításának, ami szerencsére most nem tart sokáig.
Főleg úgy nem, hogy segítsége is érkezik, mert Rendoll elég gyorsan megoldja a feladatát.*
- Hízelegsz *súgja, de a hangja már a férje ajkain hal el, visszacsókolja, lágyan, majd kissé szenvedélyesebben, hozzásimul, átöleli a nyakát.*
- Inkább veled tartanék, már persze csak akkor, ha nem érzed kínosnak, hogy az asszony körülötted lábatlankodik *felel egy kis félmosollyal miután elhúzódik a csókból. Aztán felnyúl, és kisimít egy kósza szőkés tincset Rend homlokából.*
- De most valahogy fel kéne keverednünk a szobánkba, édesem, hogy pontosan megnézhessem magamnak, vajh mennyi és miféle edzésre is lenne szükséged holnap hajnalban. már ha lesz kedved csak úgy kipattanni az ágyból, ugye...
*Lia a szája szélébe harap, úgy néz fel a pillái alól a kedvesére.*