*Megint koptatja a fehér macskaköves utakat, meglepő a rendezetlenség a szabálytalan kövekben és még kiálló darabokat is lát, így érdemleges a lába elé néznie, ha nem akar elesni. Valamennyivel többet várt a város legszebb részétől, bár igaz, ilyen észrevételei, melyek negatív hangvételt üthetnének meg, elég ritkán vannak, általában személyekkel szemben, az építészeti alkotásokban alapvetően csak pozitívan képes csalódni. Nem is kérdéses, hiszen itt nagy presztízse van egy-egy kiválóbb művésznek és a megbecsülése is eléri azt a szintet, ahol hagyják kibontakoztatni vagy él a lehetőségével, hogy visszamondja az adott megbízást. Persze, egy idő után ez is unalmassá válhat, hiszen a művész a lelki világát kölcsönzi és adja hozzá a művéhez és ez bármennyire is legyen gazdag, nem képes egy egész várost feltölteni egyediségekkel, egy idő után mindenhol érezhetővé válik egy-egy lenyomatjegy és elveszti az értékét, ha standardizálódik. Ez Artheniorban is, ahhoz képest, hogy számtalan népség él itt is érződik egyes környékeken, ahol régi idők szokásai szerint és el nem feledhető gőggel, mindenki a legjobb dicsőségéből akart egy szeletet magának, így a pompázatos szobrok és kőalkotások is megunttá váltak, mellőzték a stílusbeli változatosságot, az egyediséget. Ez, egy kerti szobornál vagy csak magánál a kertnél kisebb probléma, hiszen felhordható, felásható és újrarendezhető, egy épületnél már sokkal problémásabb. Nem lehet a végtelenségig faragni, hisz a falak egyre vékonyodnak, egy stílusbeli bizonyítási vágy pedig a gyakorlati értékén is ronthat, mint a hő megtartásának a szempontja vagy csak, háború esetén igazán fontos tényezőn, a stabilitáson. Persze, ez a kérdés már sokkal aktuálisabb, bár kétsége van afelől, hogy ezen élő holtak, akikről a Barakkban hallott, komoly ostromgépekkel is fel lennének szerelkezve... illetve, második meggondolásra, annyira nem is bizonyos ebben. Sajnos keveset tud a hátteréről, hogy intelligens vagy csak bábként mozgatott holtak, a nekromancia gyakorlati, mágikus részében sincsenek meg a megfelelő tapasztalatai. És, ha mégis rendelkeznek humán vagy félhumán intelligenciával, akkor sokkal komolyabb problémával szembesül a város, mint elsőre gondolni lehetett volna. Ez pedig, a nemesi családok közbenjárását és segédkezését is magával kellene, hogy hozza, már csak azért is, mert a papír nem ér sokat, ha nincs meg mellette a bizonyítás időről időre. Persze, ez nem jelenti azt, hogy visszavonható, csak a társadalom, mint entitás perifériára fogja szorítani azokat, pontosabban, perifériára szorítják magukat, hiszen itt az eltávolodás nem egy központi erő által történik, hanem saját megfontolásból. Ez lényeges, hiszen bárki vissza tud térni, ha vissza akar térni, persze ez nem könnyű és nem olcsó. Itt elgondolkodik, hogy ő vagy esetleg a család mennyit tehet azért, hogy az élőholtakkal felvegyék a küzdelmet. A maga nevében meg tudja állapítani, hogy nem tud a harcmezőre lépni, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen eszköztelenné vált volna. Sőt, bizonyosan tud segíteni, ezt pedig azt jelenti, hogy fog segíteni. Talán beugrik, meghallgatni a híreket a fogadóban, van egy érzése, hogy mérföldekkel le van maradva.*