//A vad//
*Szelíd mosolyra gördül szája, ám inkább nevezhető visszafogottnak, főként az előzőekre visszaemlékezve... A családi nárcizmus felhígult, az ő ereiben nem annyira fertőzött a folyékony rubin, mint az éppen betérő bátyjéban, ki a szóra nyíló ajkakat septiben összetapasztja. Pillanatnyi talány miféle gondolatok keringhetnek elméjében a váratlan betoppanást követően. Enyhén emelkedik a szemöldök, az áll és összefonja maga előtt karjait, közelvonva a köpenyt hasfalához.
Elnéző mosollyal zárja a görbület útján történő kommunikáció bocsánatkérését.. elsősorban nem ő lett megzavarva. Megcsóválja fejét.*
- Jól gondolod. Több évnyi balszerencsével. -*nem mintha babonás lenne, de egy-két napig mindenképpen óvatosabb lesz. Alapos szemlének lesz elszenvedője a fakó hajú, kritikus pillantása kitér minden egyes hanyag foltra, gyűrődésen is és mielőtt kérdését feltehetné, bemutathatná vendégüket újból feléled hangja a fivérnek. Közelebb megy, pár lépést tesz irányába és úgy fordul, hogy hol egyik, hol másik férfira vethesse mélybarnáit kedve szerint.. ám egyelőre Isthaldír felé száll sóhaja is.*
- Ne aggodalmaskodj emiatt, hamarosan elintézem a foglalkoztatottunkat. Nem fogja zaj, lábatlankodó megzavarni nyugalmad. -*igyekszik csitítani az elégedetlenkedést, holott tudja nem jelent sokat a szó, de ismerheti.. valóban nem telik sok időbe és cselekszik a húg ennek érdekében. Egyelőre nem kérdez rá a vadászatra, sokkal inkább tartozik kettejükre, mintsem Lahmart ilyesfélékkel untassák.. ki máris a távozás mezejére lépne, ám nem szabadul olyan könnyen. Nem ám.
Hallása kiváló, most ennek ellenére, mintha nem érte volna el őt a vadász szava. Felé tesz meg egy lépést, nyújtja kezét fivére felé, jelezve, hogy jöjjön csak. Nem harap nagyot.*
- Kérem Lahmar, engedje meg, hogy bemutassam faragatlan fivéremet. -*ejti ki szúrós éllel a jelzőt, mit egyértelmű kinek is szán és miféle célzatból. Talányos félmosoly függeszkedik szája szegletében, csibészes éle nem rejt rossz indulatot a kifejezés mögött, sokkal inkább tűnhet egyszerű, testvéri szeretetnek, hétköznapi nyelven vérszívásnak. Kedvenc játéka és jelen esetben jogosan is csipkelődik, hisz elmaradt az elsők közül a bemutatkozás és az üdvözlés...
Bájos gonoszság csillan tükreiben, apró szilánknyi, nem világra vágyó méreteket öltő - s testvérére néz.*
- ..Isthaldír Llothan.. -*ismétli el, mi már elhangzott, de mit is számít a lomha körbeölelése a névnek?*- ..nagyra becsült házi vadászunk.. -*ám felmerül a kérdés.. hát miért lett felfogadva ez esetben Lahmar?*- ..a ház Ura. -*fejezi be mégis méltóbban, a 'házi' élcelődést elhomályosítva és ajkának éle is meglágyul. Hagyja hadd történjék meg a kézfogás, alkarszorítás.. melyikhez füllik épp foga a férfiaknak, majd a vadászhoz fordul.*
- Éppenséggel akad még valami, amit szeretnél Önnel megbeszélni, nem rabolná soká idejét kései órák eljöveteléig, ám úgy vélem jobb ezt kint megtárgyalni.. négyszemközt. -*les oldalra bátyja irányába s máris visszaszáll tekintete Lahmarra. Az alkarjára hajtott köpeny alól kihúzza kezét, újból magára teríti. Igen, valóban odakint fogják megbeszélni és a munkás elszámolnivalójával is időben végez, hogy visszatérhessen kedvenc rokonához.*
- Kikísérem az Urat, hol lelhetlek majd? -*egyértelmű.. beszélnivalója akad vele is és nincs kibúvó, a lazító fürdő kifogása sem tartja vissza. A válasz megkapásával figyelme jelentős részét Lahmar kapja vissza és a kezdőlépéssel adva meg az első lökést indul vissza a férfi oldalán a már ismert úton haladva a vasalt kapuk irányába. Menet közben elveszi az alacsony szekrényre készített szütyőt, arany csörren benne, mit a szakács szeme ügyelt.
Kiérve mélyet szippant a levegőből...*
- Mint mondtam már: meglehetősen elégedett vagyok a munkájával.. -*kezd bele az előbbiekhez képest komolyabb hangvételt öltve fel.*- ..felkeltette a kíváncsiságomat. Sok jót hallottam magáról és beigazolódtak a jobbá pletykának hitt szóbeszédek, ám a vadászaton kívül máshoz is ért-e? -*költői kérdésnek szánja, hangsúlyából is kikövetkeztethető és az arcon töretlenül uralkodó görbület is csak megerősíti ezt.*- Érdekelne vajon hajlandó lenne-e felkarolni egy olyan személyt, megtanítani kardforgatás rejtelmeire.. ki távol áll e világtól? -*lélegzetvételnyi szünetet hagy szavainak ülepedni, majd közelebb lép, pont a férfi elé.*- Tanítana-e? -*bukik ki a szög a zsákból.*- Nem hagyatkozhatok csupán a rend fenntartóira, a testőrökre és fivérem szeressem bármennyire is - s legyen ez fordítva is igaz.. nem venne komolyan, ha ilyen kéréssel állnék elébe. -*ő a fiatalabbik.. a húg.. egy nő. Kard helyett sokkal inkább illék más a kacsókba. Csalódást okoz neki a sztereotípia, főként általánosítása.
Kérdőn néz a másikra, fel, mivel alacsonyabb nála majd' egy fejjel. Nem viccnek gondolta a kérdést, hasonló komolyságot vár el.. bár leginkább csak legbelül, sosem tudhatja a válasz nem vált-e ki újabb nevetési ingert a kérdezett félnél...*