// Nanaia Gauri / A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
* S igaz szerető ért a test beszédéből, érti a szerelem nyelvét, mintha valós szavakat mormolna, mézzel telt ajkakkal, csókok közt eresztve beszédét. Nem lehet megtanulni, miként érezze, miként hallja ezt valaki, s nem is születésünkkor dől el, hogy képesek vagyunk-e rá. Ezt mi határozzuk meg, csak rajtunk múlik, figyelünk-e eléggé, hogy képesek legyünk lassan egyre többet érteni belőle.
Hátán érzi a nő körmeit, ahogy bőrébe vájnak, mintha alá kívánna nyúlni, ám az érzéki karmolásokat nem lehet nem szeretni, főleg mikor ilyen alkalomkor teszi egy nő. Virágszála hajában lévő ujjai is megfeszülnek és szinte tépi már a férfit, ki konokul ellentart, nem törődve semmivel, csakis Nanaia-val. És valóban, csak tovább tüzeli a vadat, az amúgy is vágyakozó Djeck még erősebben izzó szenvedéllyel próbál szabadulni édes terhétől, mikor már gonoszkodik vele. S bár valóban, nem ő dönt efelől, de végül enged a fehérnép és meg is kapja érte a jussát.
Erős kézzel szorítja a hideg kőhöz, nem törődve már semmivel, bár igyekszik még ilyenkor is finoman bánni a másikkal, amennyire ez a durva hozzáállás engedi. De abból nem engedhet, hogy a tőle éppen telő legerősebb rohammal támadjon a térdelőre hátulról és addig még csak apró szünetet se tartson, míg saját izmaiban nem érzi azt a fajta remegést, mi előjele a végnek. Annak a végnek, mit a férfiak minden alkalommal úgy várnak, ha tudják, hogy ideje eljönnie, mások pedig utálják, hiszen ez jelenti a végét az eseményeknek. Egy időre mindenképpen.
Djeck teste is kezdi osztani a jeleket, így pedig egyre nehezebbé válik erősen tartani a nőt, mikor pedig eléri azt a pillanatot, szinte kiszakad a templomból és dombok közé lovalva magát ér a csúcshoz, nagy tájra szórva magvait. Majd lihegve nyúl előre, húzza magához a nőt, esik hátra, be a vízbe, merülve és ölelve, csókolva... S akkor már lesz oly kedves, hogy bár csak puszta kezével, s a medence vizével, de lemossa Nana hátát. Közben oly érzékkel támadja lassú menettel most az ajkakat, mintha valóban szerelem lángja izzana benne, pedig csak örvend, s szeretné, ha társa is úgy örvendne legalább, mint ő maga. Majd később ki fogja még engesztelni a durva bánásmódért, hiszen tudja, hogy hiába szeretik ezt is a nők, nincs jobb egy odaadó szeretőnél. Talán egy kis masszázzsal kiengesztelheti.*