//Zetriat, Emma, Iskandar//
*Mosolyogva figyeli Zetriatot, ahogy Emmának magyaráz. Látja, hogy az elf nagyon kedveli a kislányt. És az is feltűnik neki, hogy mennyi jól bánik a gyerekkel.*
"Jó apa lesz belőle."
*Aztán kicsit elbizonytalanodik. Zetriat akar egyáltalán családot? Eléggé magányos farkasnak tűnt eddig, és nem is nagyon beszélt a korábbi életéről, így Eleonor nem tudhatja, hogy milyen volt Zetriat családi élete.*
*Figyeli, ahogy tanítgatja Emmát az íjászatra, és úgy tűnik számára, hogy Emma teljesen el van ragadtatva Zettől, és tetszik neki a dolog. Ő félreáll, hadd gyakoroljanak ők, neki bőven lesz még ideje kedvenc időtöltésének hódolni.*
-Nagyon ügyes vagy Emma! *mondja egy kifejezetten jó lövés után.*
*Eleonor leül az egyik padra, maga mellé teszi az íjat, és térdére támaszkodva nézi a párost, akik nagyon jól szórakoznak. Észre sem veszik, amikor az egyik inas jelenik meg és Eleonornak hoz egy levelet.*
-Ez most érkezett, kisasszony. *mondja, meghajol és már ott sincs. Eleonor kibontja a levelet, ami egy ismeretlen pecséttel van lezárva, és először apja kézírására ismer. Összeszorul a szíve, mert először azt hiszi, hogy a visszatérésének időpontját írja meg, és Eleonor túl jól érzi most magát ahhoz, hogy szembesülnie kelljen azzal, hogy vége a nyugodt, idilli világnak és hamarosan férjhez kell mennie... és a boldog pár nem Zetriat lesz. Aztán, elkezdi olvasni a levelet.*
'Kedves Eleonor!
Megérkeztem leendő férjed otthonában. Kedvesen fogadott, és hiszem, tökéletes párod lesz. Azonban a következő hetekben még nem tudok hazamenni, így mondd meg annak az elf barátodnak, hogy elhagyhatja otthonunkat, és azt kezdhet az életével, amit akar.
Viszont téged arra kérlek, hogy ne hagyd el a házat, és ha mégis erre kényszerülsz, csak kísérettel tedd.
Remélem mielőbb indulni tudunk haza, hogy megismerhesd leendőbeli férjedet.
Szeretettel, apád,
Iskandar'
*Eleonor azonnal látta az íráson, hogy az apjával nincs minden rendben, az írása nagyon erőtlennek és összeszedetlennek tűnt. Ez nem volt eddig jellemező Iskandarra. A magyarázatra nem kell sokat várnia, hiszen egy másik levél is van apja üzenete mellett.*
'Drága Egyetlenem!
Az Ön édesapja szerencsétlen körülmények között megsebesült, és ezért egy ideig nem hagyhatja el házamat. De ne aggódjon, teljes mértékben gondját viseljük Iskandarnak, és remélem, hamarosan már teljes egészségnek örvend.
Emellett szeretném elmondani, mennyire nagy örömmel tölt el, hogy édesapja engem választott leendőbeli párjának, és már alig várom, hogy találkozzunk. Remélem, erre hamarosan sor is kerül.
Örökös hódolója és remélhetőleg jövőbeni hitvese
Hodrel Devir Saalh'
*Eleonor remegő kézzel fogja a papírokat és csak nézi őket. Teljesen elfeledkezett arról, hogy Zetriat és Emma ott vannak mellette. Az első levél elolvasása után teljesen megrémült. Először is: mi történhetett az apjával? Aztán, miután végiggondolja, újra rátör a kétségbeesés, amikor Zetriat elvesztésével szembesül. Hiszen Zet el fog menni? És semmi oka nincs arra, hogy itt tartóztassa. Az elf teljesen megérdemli a szabadságot, de Eleonor nem akarja, hogy elmenjen. Ő az ő Zete, és nagyon hiányozna neki a férfi társasága, ha ott hagyná.*
*Aztán a másik levélre néz... ki lehet ez a Hodrel Devir Saalh? Milyen ember lehet? Olyan jó lenne már tudni, hogy mire készüljön.*
*Végül könnyes szemmel felnéz, hogy megnézze Zetriat és Emma észrevették-e, hogy mennyire megváltozott a hangulata.*