// Dunos – Gia rezidencia //
*Sokáig leskelődik, egészen addig, amíg megunja. Se a fogát a kalapjára fenő városőr osztagok, se Rhebosse nem jön, így végül inkább elsétál az ablakból és az újonnan szerzett bájitalokkal kezd foglalkozni. Előveszi őket a tarisznyájából, melléjük pedig jó párat kipakol a szekrényből és a zsákból a régiek közül. Szép gyűjtemény. Sok italból már képes újat, működőt készíteni, ezek közül némelyik újról tudja is, hogy mit csinál, más főzetekről inkább csak sejti. Aztán vannak azok a kombinációk, amikről biztosan tudja, hogy mosogatólének sem jók. Most viszont nem egy bevált recepttel próbálkozik, hanem a múltban olvasott és a saját maga által eddig tapasztaltak birtokában és latba vetésével valami újat szeretne. Vigyázó, gondos mozdulatokkal nyúl bizonyos üvegcsékért, hogy utána vagy egy órát dolgozzon velük. Másnak talán menne gyorsabban is, ő viszont nagyon vigyáz. A kísérlet végén megkönnyebbülten sóhajt, valószínűleg sikerrel járt. Öröme legalább egy percre feledteti vele a körözési plakátok kiváltotta haragot, valami jó azért ma is történt. Egy jó dolog mellé pedig rögtön érkezik még egy: az asszony is hazaér. Nem is nagyon dühös, nem sír, nem rí, ez szintén jó jel. Egyelőre ha másé nem is, hát akkor annak, hogy nem tud olvasni. A fogadó ölelés közben arrébb teszi a kihűlt pipát, aztán csókért folyamodik. Holmi dohány ne legyen ennek akadálya. Különben is csak azért szívta, mert ideges volt.*
- Tudom-tudom. Méghozzá miért?! Ha legalább agyonvágtam volna valakit, vagy rablótámadást követtem volna el...! De nem, igazán piti ügy, ősrégi dolgokért! *Fakad ki. Ebből még nem sokat érthet Rhebosse, de később majd rendesen elmagyarázza.*
- Vércse lesz az. Valami szélhámos kompánia a város környékén. Úgy gondoltam, hogy igazán ártani nem akarnak, meg nem is tudnak senkinek, pár hétre közéjük álltam. De hamar kiderült, hogy nincs minden egészen rendben velük sem, egyre több lett közöttük az ellenszenves alak. Egyik este motozást hallottam a ház előtt, ahol megszálltunk, úgyhogy kinéztem az ajtón, hogy meglessem, mi folyik ott. Volt velünk egy minden lében kanál szőke fruska, Myna, ő taperolta valami sötét alak, de nem úgy tűnt, mintha bármelyiknek ellenére lenne a dolog. Mikor a fickó meglátott meg akart ölni, majdnem az arcomat kapta el a tőrével, amit rám dobott. Utol nem értem őket, de ezek után úgy gondoltam, hogy egy percig sem maradok ilyenek között, úgyhogy rögtön eljöttem. Azóta nem is kerestem őket, meg ők se engem. Csak annyit hallottam, hogy már évekkel ezelőtt szétszéledt az egész brigád. *Szusszan egy kicsit, majd folytatja.*
- Ezek után kerültem Kalácsfalvára, ott meg hamar már a falu ügyeit intéztem. Azóta meg ismersz is, rendes ember vagyok, nem veszélyes bűnöző. Igazán nem tudom, kinek álhatott érdekében erről ennyi idő után beköpni néhányunkat a sok közül, meg azt se, hogy mi haszna lenne ennyi év után összefogdosni minket. Ha megtudom, ki tett nekem így keresztbe, áthúzom a kalácsfalvi komp alatt. Mit gondolnak majd rólam a szomszédok? Lehet a városban sem maradhatok, ha nem akarom, hogy valami tuskó rács mögé zárjon. Nehéz ügy, mi? Mitévők legyünk? *Ezzel zárja egyelőre. Ennyi szó, méghozzá nem is sületlenségek még tőle is szokatlan. Ebből is látható, hogy bizony komolyan aggasztja a helyzet.*