// Nyárelői forgatag //
// Bál - Rahil, Elwy //
*Jó úton járnak a hölgyek, s valamilyen szinten teljesen igazuk is van, ám ahogy Mordach említette, mindenki máshogy tekint a hatalomra. Ő ezáltal nem lát hatalmat azokban a dolgokban, melyeket felsoroltak. Sőt, nem is azt feszegette, hogy mi a hatalom, s mi nem, hanem hogy ki akarja azt, s ki nem - márpedig ő az utóbbiba tartozik, hiába vágná le egy loholó tolvaj fejét, vagy hiába hagyná őt futni. Ez mind-mind viszonyítás kérdése, viszont az tény, hogy tetszik neki a két hölgy gondolkodása, nagyon is!*
- Igazából most Ön támasztotta alá az én véleményem. *pillant Elwy felé* Még ha az élet hazugság is, akkor is fél tőle - szinte - mindenki. Bár kétlem, hogy az alja pórnép gondolkodása egyáltalán eljutna idáig, s ezt belátná. Ugyanakkor azt se felejtsük el, hogy sokan azért tartanak tőle, mert a Halál számukra egy ismeretlen dolog. Mi lesz velük utána? Hova kerülnek? Egy nagy sötétségben fognak az örök időkig lebegni? S ez az a nagy kérdés, melybe az egyre idősödő egyének bele is őrülhetnek. Ezek a kérdések teljesen elhatalmasodnak rajtuk, beleeszik magukat a mindennapokba, s elködösítik az elmét. Ha tudná, hány olyan tanítványom volt, akik csupán azért akarták belevetni magukat a mágia világába, mert féltek... Mert azt hitték, hogy ezáltal kaput nyitnak a lelküknek abba a világba, ahonnan a varázslatok származnak. Vagy azt hitték, hogy minden sarkon leselkedik valaki rájuk, hogy megölje őket. Nem is kell mondanom, ezeknél a tanításom feleannyit se ért, s én mondom, varázslat nélkül még talán tovább is éltek volna. *lép át egy másik témára* Hiszen a mágiára nem eszközként kell tekinteni, hanem a részünkként, mely behálózza az elménket, s velünk együtt létezik. S emiatt nem képesek nagyon sokan magas rangú mágussá válni. *legyint mosolyogva* Bár én sem nevezem magam mágusnak. Mágus az, akinek csak ez teszi ki az életét...
*Dob el enyhe célzást Mordach, aki sosem szerette, ha mágusnak hívják, vagy akként tekintenek rá, sőt, még zavarja is ez a jelző. Ő harcos, s a varázslatokat nem azért tudja, hogy velük harcoljon. Nem is szereti alkalmazni egy összecsapásban, erre még nem is volt példa, s ha rajta múlik, akkor nem is lesz. Bár tény, hogy igazán hasznos, főleg egy teleportálás, ha vagy húszan ütnek rá az emberre.
A Vörös állja Rahil pillantását, s szélesen el is mosolyodik, ugyanakkor ő is visszaküld egy elismerő pillantást, hiszen igen jól forgatja a szavakat ő is és az éjhölgy is, majdnem sikerült behúzni a férfit a csőbe.*
- Részemről tökéletes.
*Utal a tegeződésre, hiszen az illem azt diktálja, hogy egy hölgy tegye meg az első lépést e téren.*
- Nem is mondtam, hogy a másokon való uralkodás rossz lenne. Igen sokan képtelenek az önállóságra, képtelenek arra, hogy egy helyzetben mérlegeljenek és döntsenek. Ezeken az embereken uralkodni kell, vezetni őket. Természetesen ez is a hatalom egy formája *hiszen egy szóval nem mondta, hogy nem létezik hatalom*, viszont én magam nem keresem az ilyesmit. Lehet, hogy felnéznek az emberre, hős vezetőnek tekintik, viszont nekem nincs szükségem ilyesmire. Ha én valakit vezetni akarok, akkor annak nyomós oka van, eltekintve attól, hogy nem azért teszem, hogy "hatalmat" gyakoroljak felettük.
*S ezért is különbözik a felfogásuk, hiszen a hölgyek véleménye szerint pontosan ez a hatalom egyik formája. Mordach szerint viszont nem, mert az ő belátásai szerint önnön céljainak elérése, nem pedig a hatalom egyik formája, s ezért is szubjektív ez a kérdés, melyet kár is lenne tovább taglalni, hiszen felesleges a véleményeket egymásra erőltetni.*
- Szolgálni úgy mást, hogy közben uralok? *megsimítja állát* Ha egy közösségben, társaságban a tudásom, a képességeim igen nagyok, melyeket más nem igazán ismer... S ha ezt a tudást átnyújtom, pontosabban alkalmazom a közösség érdekében, akkor azt szolgálom. Viszont egyben uralom is, hiszen ezért cserébe mást is kapok, s a képességeimmel képes vagyok befolyásolni mindent.
*Bólint határozottan, egy példát felhozva, mely a szavaiból s hanglejtéséből tűnhet úgy, hogy egy ilyennek nincs ellene. Szolgálja egyben a közösséget, ám ebből hasznot húz... Érdekes meglátás, s ehhez már mélyebb gondolkodás kell, viszont láthatóan e két hölgynek ez nem esik nehezére.
Szavainak végén előhúzza zsebéből a pipát, melyet pillanatok alatt megtöm dohányával, s meggyújtja azt. Igyekszik úgy fújni a füstöt, hogy az ne menjen a hölgyemények felé, viszont akaratlanul is megérezhetnek a szokatlan illatban valami olyat, mely kevésbé sem hasonlít egy átlagos dohányra. Hiszen hogy is hasonlíthatna? Az átlagos dohányokban nem rejtenek el nyomokban gombát...*