//Owairat-rezidencia//
*Kikíséri a vendégeket, és Yina és Loran távoznak. Nem marad egyedül és mégis. A hosszúra nyúlt nap úgy tűnik nehezen akar véget érni. Nem megy már vissza a szalonba, sem a dolgozószobába. Úgy is mindenki megtalálja majd a helyét estére. A karaván ügye is sínen van, reggel útra kel, biztos irányítás alatt. Phildreddel is meg van elégedve, és tulajdonképpen eredményes napot zárhat minden téren.
Vagy még sem. Hiszen itt van Tylen Thalamarr uraság, aki igencsak nagy fordulatot hozott a házba. Felsóhajt. Léptei az emeletre viszik. Ott aztán magára zárja szobája ajtaját. Ilyet már évek óta nem tett, de most újfent szükségét érzi ennek a magánynak. S aztán, amikor már senki sem látja, és senki sem hallhatja, leroskad az egyik ülőalkalmatosságra, s tenyereibe hajtja arcát. Felzokog.
Az egyedüllét előhozza az egész szörnyű lehetőséget, a múltat és jövőt igazgatná az elme, hogy miként is találhatna menedéket. De az nincs. Nincs akkora vagyona összesen vissza, hogy azt a súlyos tartozást kifizethesse.
Végül csak letörli a könnyeket, ahogy elcsitul a sírás, majd leveti magáról a ruhát, s csupán vékony selyem köntösben áll az ablakba, hogy a holdfényben fürdő kertet csodálhassa kissé. Gondolatai most már racionális síkon futnak, a lehetőségeket mérlegelve, egymás mellé sorakoztatva érvet és ellenérvet is. Aztán végül lefekszik, és valamennyire megnyugodva, egy döntéssel markában, alszik el.*
*Másnap reggel frissen ébred, éppen csak lemaradva a karaván indulásáról. Nem baj, tudja azt, hogy jó kezekben van. Darel és Jelahan biztos kézzel fogják a gyeplőt. Fürdés után kellően hosszú időt hagy magának, melyet gondolkodva tölt el szobájában, olykor fel-alá sétálva. Reggeliért sem megy le, s talán már gyanút is ébreszthet háza népében, nincs-e valami baja. De nem.
Már jócskán benne jár az idő a délelőttben, amikor végül felöltözködik, s megnyitja ajtaját. Ezúttal halványkék selyem ruhát visel, mely lágy esésével kiemeli karcsú alakját, idomait. Fekete tincseit laza kontyba tűzte, néhány tincs szabadon keretezi arcát.*
//A konyhában//
*Útja először a konyha felé vezet. S talán itt botlik bele Mixorába, aki mintha magában beszélne.*
-Jó reggelt, Mixora.
*Persze, tudja, hogy már nem reggel van, de úgy tesz, mintha mostanáig aludt volna. Belép a konyhába, s saját kezűleg kezd el magának teát, reggelit készíteni. Nem túl nagy ügyességgel. Először a cipót nem találja, aztán kést keres, amivel vághatna egy szeletet. Közben eszébe villan, hogy némi vaj, esetleg egy kis lekvár is jól esne. Természetesen semmit nem talál meg. Így Mixora azt láthatja, hogy ifjú úrnője szinte már kétségbeesetten kezdi el áttúrni a konyhát.*