//Owairat-rezidencia//
//A konyhában, majd szállás és végül a kert//
//Pihe, Amyccha, Mixora és Zenolita//
*Furcsaság számba menő az egész napi nyüzsgés után az a nyugalom, mi most a konyhában honol. Már-már idillinek is nevezhető, feltéve, ha egy kései vacsora megkaphatja ezt a jelzőt. A következő pillanatban egy kérdés érkezik az aktívan étkező Kipphez, mire csak bólogat és néhány rágás erejéig időt is nyer magának, hogy olyan választ fogalmazzon meg, mit a jelen és talán még ébren lévő kislány nem vétózik meg azonnal.*
- Karon ülő gyermek kora óta ismerem, de úgy alakultak a dolgok, hogy csak pár napja vagyunk ténylegesen egymásra utalva. *őszintén mosolyog, látható, hogy örül annak, hogy egy helyen tölthetik az estéket és főleg, hogy Pihe aktívan vigyázhat rá.*
- Szerintem egy pohár meleg tej a nyitja a másnapi kellemes ébredésnek. *mintha tudna valamit, de igazából fogalma sincsen Nivere szokásairól, egyelőre.*
- Nos, a szülei. *és nagyjából idáig jut, a hangja nem éppen arról árulkodik, hogy mesébe illő történet következik, viszont a lényegi rész most nem lesz kitárgyalva, mivel a korábban odakint egy fél pillantás erejéig látott hölgy megjelenik az ajtóban.*
- Üdv Mixora, Alfonz vagyok, az Úrnő személyi testőre, mellettem Pihe, az unokahúgom, a hölgy pedig ma este a Ház vendége. Remélhetőleg holnap felöltheti a házvezető női szerelést és a vendég titulust el is hagyhatjuk. *áll föl székéről, hogy barátságosan, kézfogással köszöntse az új érkezőt.*
- Éppen befejeztük a vacsorát, ha esetleg éhes lenne, van még mindenből. Hús, sajt, zöldség, kenyér. *számolja az ujjain mi mindenből lehet válogatni, igazi terülj, terülj asztalkám a sok ételnek hála.*
- Viszont, ha nem éhes, akkor megmutatom a szobákat, nem tudom, hogy elfoglalta e már a sajátját. Ha igen, akár egy szobatársat is köszönthetnek egymás személyében, de igazából mindegy a felosztás. *nem akar komornyik szerepben díszelegni, Harga már így is majdnem lekapta a tíz körméről, hogy merészelte beengedni helyette Amycchat a kapun.*
- Gyere Pihe, menjünk aludni. *szól a kislánynak, viszont, ha ő már elaludt időközben, akkor óvatosan fölemeli és hagyja, hogy nyakát átölelve tovább szundikáljon.*
*Történjék bárhogyan, ő elindul és mutatja a kertben lévő szállások szabad szobái közül az egyiket. Ő sem igazán látta még a lakhelyeket, így neki is új, de a maga részéről elégedett a látottakkal, a célnak tökéletesen megfelel, van hová feküdni, van hová a ruhákat lehet pakolni.*
- Mixora, kérem mutassa meg holnap reggel a Szalont Amycchanak. *mosolygósan elköszön, majd egyenesen a házban lévő szobájukba viszi a kislányt, hogy mielőbb megjelenhessen az udvaron.*
*Óvatosan az ágyba fekteti a gyerkőcöt, vagy, ha még fönt van, akkor egy mesével elaltatja, reményei szerint egy ilyen hosszú nap után nem kell sokáig ringatni és reggelig fog aludni.
Amint kész a művelettel, nesztelenül lép ki a szobából, behúzza az ajtót és már megy is a kertbe a módfelett rejtélyes találkozóra, mit Zenolitával beszélt meg nem is olyan régen.*
A hozzászólás írója (Kipp Norville) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 11:32:39