//Második szál//
//Namos ház//
//Hall//
*Ate nagylelkű ajánlata meglepetésként éri a szerzetest, jobbára nemek szerint szoktak rendeződni a hasonló helyeken, s habát látszódik kettejükön, hogy több van a felszín alatt, mint amit mutatnak, erre utaló magatartást Bato még nem vélt felfedezni.*
-Hát abban biztos vagyok, hogy lesz helyed, a többi részletkérdést.
*Egész eddig kérdés híján a saját gondolatmenete szerint tudott haladni, Meira kérdése viszont kizökkenti egy pillanatra, így kissé zavartan ráncolja a szemöldökét, és számba veszi a dolgokat, amikkel felelhet a kérdésre.*
-Hát.
*Kezdi kissé bizonytalanul.*
-Nincs egy kőbe vésett rutin, de minden nap van valami. Szolgáló nincs jelenleg a házban, így a ház körüli munkát is mi látjuk el, kezdve a vízhordással és takarítással, a bútorok karbantartásával bezárólag. De ez persze csak mind, amikor aktuális, tehát nem úgy néz ki a dolog, hogy napkeltétől egy fertályóra mosogatás. Ami fontos viszont, hogy tanulunk. Akár együtt, akár külön, de a rend mindenképpen a haladást képviseli. Elvárt a napi rendszerességű gyakorlás, elméleti felkészülés. Egyéni képességtől függő mértékben persze, de mindenkinek sok időt és energiát igényel ez a választott életút, és fontos, hogy az esküvel ennek is elkötelezitek magatokat. Aztán szoktuk preferálni a közös programokat, ebéd, vacsora, mikor hogy alaku. Remek alkalom a tapasztalatcserére, megbeszélésekre satöbbi.
*Egy pillanatra elgondolkodik még, hogy szerett-e volna hozzáfűzni valamit, de nem jut egyről a kettőre a kérdésben, így megválaszoltnak tekinti a kérdést. Eztán viszont Iriana is kérdésre nyitja a száját, de előttemár-már rituálisan elhelyezkedik, az arcába húzza a csuklyáját, és kísérteties hangon, suttogva teszi fel a maga kérdését. A kopasz hirtelen nem tudja hova tenni a dolgot, s leplezetlenül ül ki arcára a kérdés: "Most mi van?", eztán rögtön az első gondolata, hogy a lány vicces kedvében van, így mosolyra húzza a száját, és halk kuncogást hallat, de szinte azonnal véget is vet a műveletnek, mert illene valamit felelni a kérdésre.*
-Hát -
*Még mindig nem tudja, hogy a kérdés komoly volt-e vagy sem, inkább csak kiböki ami az eszébe jut.*
- ha azok lennénk, akkor például hozzád sem került volna plakát. A sötéten pedig -
*Jobb kezével keresztül nyúl az asztalon, így persze még néhány tíz centi híja van, de fel is kel a székéből, és előre hajol.*
- segíthetek.
*Ezzel feljebb emeli a csuklyát, s bemosolyog alá, a lány tekintetét keresve. Akár marad a csuklya, akár leveszi, a következő kérdést hozzá intézi.*
-És mondd csak Iriana, te hogy állsz a mágiatanulással? Van már valami tapasztalatod, ismersz valami varázslatot?