//Namos ház//
*És valóban, habár felhős az ég, de egyértelműen hajnalodik, ez pedig azt jelenti, hogy remélhetőleg Eralil már az ablaküvegre tapadva várja a feltűnésüket. Na jó, ha nem is azt, de legalább a kopogtatásra jó eséllyel záros határidőn belül reagálni fog valaki. Az persze (nem is meglepő módon) egy hatalmas talán, hogy vajon eljut-e a házig. A fájdalom a mellkasában? Nos, mikor felkelt, akkor néhány másodpercig rettenetes volt, ugyanakkor tompult. Ha sokáig ácsorog ott, talán valami olyan állapotba juthatott volna, mint fekve, ugyanakkor erre nem igazán volt ideje. Le kellett hajoljon a tündérért, és felemelje, ez megint csak elég komoly kínokkal járt, viszont miután belevágott a sétába, valamelyest ismét tompult a dolog. Ahogy azonban egyre és egyre fárad, ahogy egyre rendezetlenebbül veszi a levegőt, úgy a fájdalom is egyre rosszabb kezd lenni. Lehet hogy inkább a másik vállára kellett volna dobja a tündért? Tény, hogy a sebe fájna, de ép kezével elővehette volna a sétapálcáját, hogy részben arra támaszkodjon. Nem hiába megerősített darab, pontosan az ilyen helyzetek miatt. Aztán az is biztos, hogy valami hülye nemesasszony akkor elkezdett volna sikoltozni, hogy Lorew megölt egy tündért, és viszi a vállán a tetemet. Mondjuk vicces, de tényleg olyan lenne, hiszen ha a tündér a jobb vállán lenne, akkor senki nem láthatna, hogy a seb miatt csurom vér a férfi jobb keze. Viszont ennek is megvan a maga előnye, ha valaki követni akarja, csak simán követi a vércseppeket, melyekből lépésenként vagy féltucatnyit hátrahagy. Az az egy öröme van, hogy már éppen elégszer járt erre (háromszor) ahhoz, hogy tudja, hol kell lefordulni a kis mellékutcába (ami nem is olyan kicsi...). Közben a tündér is megszólal, vagy inkább felvisít, ráadásul ez nagy valószínűséggel a kedvesebbik fele lesz. Nagyszerű.*
- Utazol *morogja a hülye kérdésre* Szokj hozzá, ez történik amikor nem hallgatsz rám.
*Nem, dehogy fog ő összeesni. Hát a nagy francokat nem! Egyáltalán már az is dicséretes dolog, hogy Lorew elcibálta ideáig repedt bordával és vérző karral, ráadásul úgy, hogy egy teljes napja nem aludt. Ezek után senki ne várja el tőle a tolerancia legkisebb szikráját sem, sőt, mindenki vegye tudomásul, hogy a szerzetes csak azért nem öli meg, mert fáradt, és le van gyengülve. Az ajtóhoz érve úgy dönt, illő módon hozza a bentiek tudomására befáradási szándékát.*
- Eralil! *bődül el, és belerúg néhányat az ajtóba. Jobbat nem tud tenni, mivel ép kezével a tündért tartja, a másik meg... azzal egy darabig sehol nem fog kopogtatni* Nyisd ki ezt a rohadt ajtót, azonnal! Vészhelyzet!
*Azt is eldöntötte már, hogyha hamar nem nyitják ki, akkor egyszerűen berúgja a francba. Nem azért, mert akkora barbár lenne, éppen csak ha már úgyis össze kell esnie valahol a tündérrel a vállán, az inkább a házon belül történjen. Néhány aranyból meg lehet javíttatni azt az ajtót, Eralil meg biztos megértené, mi miért történt. Persze joga van előre tudni közeledő sötét végzetéről:*
- Háromig számolok, és berúgom! *bődül el újból, és ha bárki úgy vélné kiérezni a hangjából, hogy viccel, akkor az illető igencsak ostoba* Egy!