*Végül mégis előrébb sorolja megbízóját, mint a térképet, ami a hátán lébvő zsákban foszladozik, jobb túl lenni a kötelességen először, utána pedig szabadon szárnyalni, mint a részeg tengerész. Lehet a mondás nem így van, de valahogy így képzeli el magát az általa idealizált jövőben. Az ajtónál még mindég ugyanazon antipatikus fejek köszöntik némán, a belső területen már sokkal élettelibb, így mégoly undorítóbb kifejezéssel ül meg Zaub.*
Már azt hittem, hogy bújkálásba kezdtél, örülök, hogy látlak, na térjünk is a tárgyra.
*Látszólag nem próbál meg köntörfalazni, úgy látszik már nagyon várta azt, amit Zaranir hozni vélt. Legalábbis addig, amíg ő le nem rakja az asztalra azt a vászonba csomagolt csodát. Ekkor jön fel az első érdeklődő arc.*
Ez meg mi?
*Higgadt nyugalmával, előre bekészített válaszát küldi meg, örömsorvasztónak.*
-Ez kérem tisztelettel, a hozzád érkező tárolókontérek közül annak a tartalma, amit Zogg bizományból hozzám helyezett, amint meglátta a pecsétes neved a papíron. Magam láttam és tapasztaltam, ahogy segédkezett felfeszíteni a ládát, pár érdeklődő kérdéssel, hogy pontosan miért nem képes öreg barátja megvárni azt a pár napot, amíg megérkezik ez is a többivel. Természetesen jóbaráti viszonyunkra tekintettel nem árultem el neki túl sokat, hiszen nem avattad be jópajtásodat semmibe.
*Talán kissé sokat vesztett nyugodtságából, ahol álságos kedvességgel tekintett Zaub egyre vörösödő feje felé. Úgy látszik a vénséget is ki lehet készíteni valamivel és neki ez sikerült is. Belekortyol a kisasztalánál lévő italba, majd egy könnyed monológba kezd.*
Az a gond a magadfajtával, hogy valahogy mindig képes áthúzni a felettes emberek számításait. Mint a giliszták. Csúszómászók, de bárhogy vágja őket az ember, nem halnak ki, sőt elszaporodnak. Nem tudom, hogy miképpen loptad ki az egyik ládám tartalmát, de neked semmilyen körülmények között nem kellett volna megkapnod semmit sem. Ezt Zoggnak is az eszébe véstem.
-Úgy látszik, nem elég mélyen, mert nagyon készséges volt.
Nem szeretem, ha szórakoznak velem...
*Belátja a helyzetét és nagyjából értelmet nyer a reakció is, így érdemleges gyorsan kitálalni, különben rövid élete szála nem fonódik tovább.*
-Értem én ezt, de miért az én fejemet? Jómagam úgy is el terveztem hagyni Artheniort egy hosszú időre, nem hiszem, hogy szükséges ezt tovább fokozni. És most kivételesen, nem önkényes szórakoztatásom céljából mondom.
*Ezzel egy újabb dolgot helyez az asztalra, mégpedig a tokot, amit a térképésztől nyert.*
-Ez egy térkép és bármennyire tűnik értelmetlennek, de lesz mellé egy hajóm is, elég gyorsan. Ebből semmit nem kell elhinned semmit, amit nem kívánsz, viszont amennyiben innen élve távozom és a körözési plakátjaim is elévülnek mind fent, mind lent és még a rusnya pofádat is életben találom, megszámolom neked az életemet, jóforma rakományokban. Egyértelmű, hogy Zogg alja még az alják között is és tökéletes szolgalélek ahhoz, hogy sokáig kövesse a parancsaidat, de azt ki ne feledd, hogy elárulni is ő fog elsőként. Most megvereted az én hibámból mindenért, ami sérelmed régen volt rajta, engem hónapokig nem találsz, utána meg még üzletelgethetünk is, ha akad valami kósza feladatod.
*Szembetalálkozik Zaub tekintetével és állja.*
De remélem nem csak azért mondod, hogy az életedet mentsd. Viszont amennyiben igazat mondasz, úgy ne erőltesd meg azt sem, hogy a jövőben felkeresel, sőt, tedd meg a szívességet, hogy távoltartod magad mind az ügyeimtől, mint a nevem említésétől és Artheniortól is, vedd úgy, hogy már vérdíj van a fejeden. A valóság elég gyorsan fogja követni ezt az eszmét.
*Elköhinti magát és kényelmetlenül ül meg.*
-Még egy rövid ideig visszaélnék a türelmeddel, ugyanis a térképnek van egy apró hibája, így restaurálni kéne. A többit legjobb igyekezetem szerint tartani fogom, már megmutattam, hogy számítani lehet rám, legalábbis abban, hogy a szavam adom. Viszont azon sötét fecnivel még várni kéne, legfeljebb pár napot.
Egy napot. És most takarodj.
-Köszönöm...
*Még nem nyugszik le, sebtében elrakva a térképet, idegeskedőn indul meg. Semmit nem kapott bizományba, még leszúrhatják az ajtónál. Pár utcasarok után viszont már elmúlik idegessége és gyors ütemben méri be a Szálláshelyet, hogy intézkedjen a térkép ügyében.*