//Nyárelői forgatag//
//Dyntina Danbur//
*Argus észreveszi, hogy Dyntina finoman feljebb húzza a szoknyáját. A férfi szemei azonnal a lány lábaira szegeződnek, de még saját maga sem lenne képes megmondani, hogy a minta, vagy maga a láb bűvölte el. A bűvöletnek szerencsére pillanatokkal később vége szakad, amikor a szoknya ismét elrejti, azt, amit a férfinak nem lenne szabad látnia.*
-Nem annyira gonosz, inkább csak.* kezdi magyarázni a lánynak, de inkább abbahagyja., és inkább megnézi a lányt a színpadon.*
-Szép, de hiányzik belőle a nőiesség. *szalad ki a férfi száján, de szinte azonnal megbánja, mert nem akar semmilyen utalást tenni egy nőre sem, egy másik hölgy jelenlétében.
Alig kezd bele Argus az elemzésbe, és a lány máris felháborodik. A mágus csöndben marad, és a lány szemébe néz, és várja, hogy az megmagyarázza a felháborodást, majd folytatja. Mikor végez az elemzéssel, akkor hosszú ideig csendben marad, hogy a lánynak legyen lehetősége megemészteni a hallottakat. Örömmel látja a döbbenetet a lány arcán, hiszen ez azt jelentette, hogy nem hibázott. Vagy legalább is nem olyan nagyon.
Amíg várja Dyntina visszaérkezést, addig kicsit átrendezi a süteményeket, hogy jobban nézzek ki. Éppen csak végez az elrendezéssel, már a tányérokat helyezi ki a tálca két oldalára, amikor meghallja a lány csodálkozását. Azonnal feláll.*
-Akkor ennek megfelelően fogunk vele bánni. *Mosolyogva veszi át tőle a borokat, amelyeket elhelyez az előre elkészített helyükre a tálcán. Eszébe jut, hogy vajon mennyibe kerülhettek az italok, adott elég pénzt? Elég rosszul nézne ki, ha keveset adott volna, de úgy van vele, hogy keveset adott, akkor a lány biztosan szóvá tenné. Itt a városban minden olyan drága, egy borra többet költ, mint amennyit az apja keresett egy hónapban.*
~Ahogy apám mondta, fiam a város drága. De a nők még drágábbak, főleg az igazán szépek.~
-Kérem foglaljon helyet. *mutat a padra.* Kezdjük el a különleges utunkat a nyári zamatok erdejében. Szinte mindenből kettőt hoztam, *mutat azokra, amelyeket a lány felöli baloldalra helyezett helyezett* egyet magának, egyet nekem, és van két különleges, *mutat a két egyedi süteményre.* amelyből nem mertem kettőt venni. Ezeket pedig azért vettem, *mutat a piskóta tallérokra.* hogy a süteményeket jobban élvezhessük.
*Egy rövid ideg hagyja, hogy a lány átnézhesse, a terülj-terülj asztalkát, addig ő belekortyol a borba.*
-Ez tényleg finom. *ismeri el a mágus. Számára, az a bor, amelyik nincs vizezve, az már nagyon finom. A faluban mindenki vizezve itt a bort, mivel úgy tovább tartott, így ő is ezt szokta meg, csak itt a városba kapott rá arra, hogy víz nélkül igya meg.* Szerintem kezdjük evvel. *mutat a hosszúkás tálra.* Ezt úgy hívják, hogy banánhajó. Ha jól tudom, akkor a Víz városában találták ki. *az egyik süteményt a lány elé rakja.* kevés banánt, tejjel, vanília reszelékkel masszává főznek, ez van az alján. Majd banánkarikákat raknak rá, amit tejszínhabbal díszítik. Sok helyen kihagyják a csokoládéreszeléket a tetejéről, de örülök, hogy itt nem. A másik különlegessége ennek a süteménynek, hogy a tál, amiben felszolgálják, az is maga ehető. Édes piskóta kisütve.
*Argus nekilát megenni a saját részét, apró falatokkal. Mikor végeztek az első süteménnyel, jön a következő, majd a következő, egészen addig, amíg minden süteményt meg nem kóstolnak. Minden süteményről tart egy rövid beszámolót, hogy miket tartalmaz, és milyen módon készítik el. A lány hamar rájöhet, hogy a férfi nem csak enni szereti az ételeket, de az elkészítésükhöz is ért.*
-Huszonegy, vagy huszonkettő éves lehetek. De az is lehet, hogy huszonhárom. Nem tudnám ennél pontosabban megmondani. *Adja meg a választ, de mivel tudja, hogy ez milyen furcsán hangzik, ezért hozzáteszi.* Tudja a falunkban ennek nem fordítottan nagy jelentőséget. Megszülettem. Nem tartottunk szülinapi fesztiválokat, ahogyan itt a városban teszik. Nem foglalkoztunk vele, hiszen nem volt fontos.