//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
*Készséges simulás, kuncogással mélyülő szavak, s az a dorombolásra hajazó hang, mit oly kínkeserves verejtékkel kívánt kisöpörni emlékei közül. Mégsem olvad le ajkairól az a bizonyos mosoly, nem torzulnak el vonásai, avagy válik szaporábbá indulattól fűtötten légzése, mintha mi sem történt volna. S mivel mindkettejük tisztában van a múltban végbement árulással, valamint egymás alakoskodással kapcsolatos gyakorlottságával, kik kívülről pillantanának kettősükre, még úgy is vélhetnék, csupán egy évődő párocska került tekintete útjába ismét. Volt idő, mikor igazán így esett, tán az események némiképp elfedték, mégis tagadhatatlanok azok a makacs emlékek, mik időről időre felbukkanva mardosták, arra sarkallva, dobja félre minden tartását, az ész diktálta összes gátat, s hátasát a végkimerülés pereméig hajszolva induljon a nőszemély után. Borgőzzel s kétes tehetségű leányok ölével visszafojtotta minden alkalommal.
Karja nem kerül lesöprésre a csábító ívet követő csípőről, mi igen kevéssé lehet meglepő, már a másik mestersége folytán is, most pedig még vágyik is valamire. Hogy az ő testi közelségére, ölelésére, netán a békülésre? Aligha merne fogadni akár egy kopott aranyban bármelyikre is, a segítségére, avagy az egykor volt, vak buzgalmára inkább áldozna csekély vagyonából. Mert ez a nő nem oly érzelgős, miként láttatni próbálja magát, s a becézgetések, miknek selymes hátára a régmúlt időkben készséggel feküdt, feloldódva azok lejtésében, mára mit sem jelentenek, üresek, a gyakorlat megkívánta praktikák közé sorolódnak most is. Mily rémisztő is lehet megtudni az igazat egy nőről, kinek egykor tulajdon szívét ajánlotta fel, kötelmek s fenntartások nélkül. Ám jóval fontosabb a kérdés, mely szerint, valóban megismerte ezt a kéjes ígéretekkel házaló némbert? Meglehet, ez riasztóbb is lehet az előzőnél. Így nemes egyszerűséggel átlép ezen, mintha sosem merült volna fel, s ezt, ha mást nem is, igen készségesen s hűen volt képes alakítani.
A fürdőhely igen takaros, miként arra a ház többi berendezési tárgyából következtethetett, bár kissé zsúfoltnak hathat egy tisztes háznál. Oh, igen, egy tisztes háznál, hol az asszony sosem vetemedne szemérmetlenségre, netán meg sem fordulna fejében az, hogy ura vendégeit bűvkörébe vonva irigységet tápláljon azok mellkasába. De ez nem egy efféle épület. Itt még a küszöb is kellő gonddal előkészített ahhoz, hogy a vendég kívánalmai szerint akár ott is kedvét tölthesse, s bár kevéssé feltűnően, mégis elég hathatósan oltalmazva a nőt a külsején bármely apró csorbát ejteni képes sérülésektől. S láthatóan ennek fényében rendezték be a dézsa környékét is, más magyarázat keresve sem akadhatna az áldozatos munkával tisztára sikált állatbőrök, a több embert is zajtalan megtűrő lócán várakozó illatszerek és kencék, s persze a világos anyaguk lévén könnyedén átsejlővé nedvesedő ruhaneműk jelenlétére.
Magában elismeréssel is adózhatna vendéglátójának azért a finom gőzért, mi csupán még fülledtebb hangulatot kölcsönözve foglalja keretbe a kívánalmai szerint oly változatos módokon használatba vehető tereptárgyakat. Mégsem emel szót, avagy nyitja meg ajkait azon célból, hogy méltatással hintse a másikat mindazért, mert képes kifinomult módszerekkel tarkítani mestersége kivitelezését. Helyette a felé nyújtott poharat veszi át, s a gyakorta ölelt testről siklatja le érintését, lassú, elemző arckifejezéssel kísért léptekkel indulva meg, s véve szemügyre közelebbről is az ígéretesebbnek tetsző pontokat. Nem siet, a dolgok jelen állása szerint, számára végtelen idő áll rendelkezésére. Abban ellenben csalhatatlannak tetszik bizodalma, hogy a kurtizán bizony nem rendelkezik ily mérhetetlen tétlenséggel, legalábbis elhangzott szavai szerint minél hamarabb vissza kíván kerülni kegyeibe, s amennyiben megbízása lenne, melyhez saját segítsége megkérdőjelezhetetlen, úgy valóban ez lehet az igazság. Ez ellenben korántsem az ő gondja, s ennek elfogadásaként jóllakott mosoly mélyül el vonásain, mit szülhetett akár egy-egy felkorbácsolt gondolat is.*
- Kellemesnek, ugyan kellemes, ám kissé hiányosnak tetszik…
*Jegyzi meg, szavai mellé elgondolkodó hangszínt társítva, mint kiben megfogalmazódott, mi is tehetné teljesebbé a felkínált látványt, mégsem teszi szóvá, hisz jelen esetben nem feladata támpontot adni a másiknak. S ennek nyomatékosítása végett hosszan kortyol az italból, megcsappant tartalommal bíró poharát a lócára helyezve, ráérős tudomásulvétellel oldva meg fegyverövét. Ahogy az alkalmatosság enged, s az oldalára kötött fegyverek markolatának vonala megsüllyed, természetesnek tetsző mozdulattal csévéli fel a veretes bőrt a kard hüvelyére, kellően lazán, hogy alkalomadtán ne gátolja a kirántás folyamatát, könnyű hurkot képezve ténykedése során, minek segítségével a termetes dézsa kiálló pontjainak egyikére függesztheti az így keletkezett batyufélét, ügyelve rá, a markolat oly magasságba kerüljön, melyet még a vízbe merülve is elérhet.
Vértezetének nem tulajdonít ekkora odafigyelést, mindössze gyakorlatiasan lazítja meg a kellő mértékben elfedett csatokat és szíjakat, s oldja le testéről a letűnt idők divatjának mementóját. Bár csábító helyzetet teremthetett volna, ha a nő kezdi apránként lehámozni a páncélzatot, a másik tudhatja már, ezt a vértezetet nem illendő másnak efféle célzattal érinteni, még ha javarészt annak is tudható be ezen tény, hogy egykori gazdájától való eltulajdonítása miatti bűntudatát így kívánja minden egyes alkalommal újra és újra emlékeibe vésni. A különféle rétegekből született csataöltözet végül takaros rendben kerül a fal tövébe, hátával annak támasztva, lévén állvány hiányában igen kellemetlen volna a pillanat, mikor a fémen megülő pára esetleg kibillentené helyzetéből, s fülbántó módon érné a kövezetet. Az ezen alkalmatosság alatt viselt gambeson hanyag mozdulattal kerül a földre, s apróbb megakadás után a több helyen gyéren megfoltozott ing is követi.
Felsőteste nem mutathat újat a másiknak formájával, az eltelt két esztendő alatt mit sem változott, mindössze hegekkel gazdagítottabbá lett. Emitt tarajos széllel hegedt vágás nyoma a bordák vonalán, amott otromba számszeríj lövedék szakította seb sekély mélyedése árulkodik fakóságával. A kulcscsont környékén éktelenkedő, nem túl mély, ellenben több irányból elkövetett vágáscsokor akár szertartásos nyom is lehetne, ha készítője nem egy ittas zsoldos lett volna, ki keskeny pengéjével ugyan utat talált a páncélzat elemei közt, ám fulladása okán túl kevés erőt volt képes a csapásokba csepegtetni. Így vasalt csizmájában, helyenként bőrrel megerősített nadrágjában egyenesedik fel a dézsa mellett, ráérős tempóval lépve vissza letett pohara mellé, balja két ujja közé csippentve szárát, s újfent ajkához emelve, míg jobbja unott mozdulattal oldja meg a szoros kontyot összetartó szíjat, szabadon eresztve az úttól kissé koszlottnak tetsző, tejföl-szőke tincseket.*