// Kispotály//
* A rövid bemutatkozás után csak, hátra dől a kanapén. Nem szólították fel távozásra és még utalást sem tettek rá, hogy nem kívánatos a személye. Ő meg aztán nem marad ki semmiből, ha csak lehet, a tűz közelében marad. Igaz nem szól, de a legkevesebb szégyenérzet nélkül hallgatja két felett. Azúrkék szemei hol a Vöröst, hol pedig a mélységit fürkészi. Hamar megválaszolásra került a kérdése, mely a férfi megérkezése előtt tett fel. Noha, úgy tűnik még az üzletet nem ütötték nyélbe. Az összeg mely szóban forog, nem kevés, talán egy pillanatra fel is emelkedik szemöldöke, ezen kívül rezzenéstelen arccal figyeli a kialakuló helyzetet. Komolyabb érzelmi megnyilvánulást csak a lány nem törődöttsége, majd távozása hozz elő. Hideg zuhanyként éri, hogy épp neki kellene meggyőznie a támogatót. Neki, aki talán egy órája lépte át a küszöböt és igazából csak nagyvonalakban lettek neki felvázolva a dolgok. Jó pár lélegzetvételnyi szünetig nézi Ziát, ahogy eltűnik, miközben csak úgy cikáznak fejében a gondolatok. *
- A kéjvágy, nagy üzlet, s szajha is van elég. Minden sarkon, akár többet is talál az ember. De nem-e lenne jobb ezeket, egy helyre gyűjteni? S hasznot húzni belőlük. Belőlük és azokból akik betérnek. Nagy ez a város, s sok az átutazó, akik talán kellemesebben töltenék az időt odaadó karok között. Nem kellene, nekik a fogadóban vagy máshol, az idejüket fecsérelni a becserkészésükkel. Csak fizetnek és vihetik a lányt. Vagy fiút, amihez éppen kedve van. Vagy csak vegyük a nemes urakat, akiknek az asszonybájai nem jelentenek semmit, de megkímélné a nejét a szifilisztől, mert az elég ugyebár az elég kellemetlen dolog lenne. Fél egészség, diszkréció. Ez sokaknak rengeteg pénz megér. Na, meg akadnak olyanok, akiknek különleges igényeik vannak. Ezek kielégítése… nohát, nem kevés bevétel. A feslett nőknek meg aztán nagyon mindegy, ha cserébe pénzt kap. Meg ráadásul nem kell tartani attól, hogy összeszed, valamit legyen az kórság vagy egy kölyök. S ha már így az ilyen helyen bőven folyik á a bor s a pálinka is. Akár a haszonból elkezdheted a sörgyárad tervezgetését. Mennyivel több haszon, ha magadnak termeled ki. Vagy vegyük a bódítószereket s búgató porokat. Egy kevés a pult alól, az italba csak épp egy leheletnyi, s már az előbb említett szolgáltatás is fellendül. Nem beszélve az alkimistalaborról. * míg beszél, folyamatosan fürkészi a másik arcvonását, tekintetét, reakcióját, lát-e rajta csak egy kicsike érdeklődést, az iránt, amit mond. Előre hajolva folyatja tovább, bár most már nem ártana neki valamivel, akivel megnedvesíthetné ajkait, s torkát. Így jobb híján, nem marad más, nyelvével teszi azt meg. *
- Mindenféle jött ment a városban, zsiványok, banditák csak újabb potenciális vendégek. Mind szeretik a feltűnést, a szerencsejátékokat, s fitogtatni erejüket. És nincs egy tisztes hely sem, ahol ezt megtehetnék. Ahol kellőképpen üthetnék egymást, úgy hogy a reggelt ne a cellák között érjék meg. vagy csak egy füstös helyen leülni, kártyázni, fogadni. Játék, pia, nők egy helyen. Nem tűnsz egy tisztességes alaknak, olyannak, aki tisztelné a törvényt. Mennyi kapcsolat, mennyi információ, mind csak csengő arany. * nyúl az asztalra ejtett zacskóért, hogy aztán könnyedén ejtse azt vissza. Majd néz a higany szempárba, ajkát mosolyra húzza. *
- Nem különben meg, te mindezt ingyen élvezheted. * dől vissza a kanapén, többet jelenleg nem mond, érzése szerint, nagyjából mindent felvázolt, abban az időben, míg a Vörös ráncba szedte magát. *