//Nyugodalmas napok - Alrishul-rezidencia - Zilyan//
*Az épületbe belépve hamarosan előkerül Tenmin és Even Alrishul is. Öccse odarohan a félvér lovaghoz és átöleli.*
-Fivérem, hát élsz!
*Az összeborulás nem tart túlzottan sokáig, mert mégiscsak férfiből vannak, meg itt van vele Zilyan is, akit nem is késlekedik bemutatni nekik.
Even valóban kedves ember, de ami fontosabb, hogy érzi azokat a helyzeteket, mikor el kell csalnia valakit. Történetesen ez a valaki most Zilyan, akit miután megtudja, hogy szereti a virágokat, a hátsó kert felé kivezet az épületből. Tenmin és a lovag egyedül marad. Hosszas beszélgetésekre ezúttal nincs idő, de a lényeget azért megbeszélik.*
-...aztán pedig Isurii vezetésével a mágusok kiszakadtak a törzsből. Ha jól tudom, azt tervezték, hogy egy helyszínt felépítve a thargok szövetségeseként mágiatanulással foglalkoznak majd.
*Ryrin a kezét az állára helyezi, úgy dörzsölgetve azt, mintha azt várná, hogy megoldásul szolgál azokra a foltokra, amiket nem ért.*
~Ezek szerint lazított a testvéri köteléken a mágusnő! Kagan mellett csak az árnyékban lett volna!~
-Meglehetősen érdekes fordulat!
*Bár az nem újdonság neki, hogy Kagan fejében gyökeret vert valami, ami megborította az elméjét és olyan brutális lényt teremtett, aki kíméletlenül és lelkiismeret nélkül képes kivégezni ártatlanokat.*
-És veled mi van?
*Az információt kellően mélyre süllyeszti. Lesz még idő gondolkodni, amint elvonul a templomba. Az öccse egyébként jól van és serénykedik. Even szárnyai alatt a város érdekében ténykedik, azt remélve, hogy előbb, vagy utóbb lovaggá üti őt a nemes.
Nem túl sokkal az után, hogy mindent megbeszéltek, visszaérnek Evenék és Ryrin ezúttal Tenminre néz.*
-Megmutathatnád Zilyan-nak a rezidenciát és akár adhatsz is neki egy szobát, mert egy ideig itt székelünk!
*Testvére érti a célzást és tüstént enged a lovag szavának. Ezúttal Evennel marad kettesben és egészen más szemszögből kapja az információkat.*
-...a füst után Arthenior küldöttséget indított a thargokhoz. Az ügyintéző teljes jogkörrel rendelkezett és azt a feladatot kapta, hogy ha egy mód van rá, próbálja meggyőzni Kagant arra, hogy maradjon, mint egy város alá tartozó nemes.
*Ryrin szemöldöke az egekbe ugrik.*
-Hogy mi!? De hiszen az az ember egy civilizálatlan gyilkos!
*Felemeli kezét, hogy saját magát csendre intse. Nem célszerű most fölöslegesen felidegesítenie magát.*
-Bocsánat!
-Megértem a kifakadásodat, Ryrin. Ugyanakkor így sokkal inkább kordában tudja tartani a város, valamint ellátja a déli területek védelmét is. Kevesebb feladat hárul a városőrségre.
-Mégis mivel látja el a védelmet, mikor a fél törzse megfutamodott?
*Kérdésére már nem kap választ, bár meglehetősen kényes pontra tapintott. Nem is kíván ott lavírozni a lovag, hiszen innentől kezdve a történet politika. Nem az a lényeg, hogy mivel, hanem az, hogy aláírhat egy paktumot, ami kötelezi majd erre-arra. A többi feltételt meg teremtse majd meg a Barbárkirály! A beszélgetés után egyre inkább megerősödött Ryrinban az a gondolat, hogy a város erkölcsileg egy fertő. Voltaképpen azt tervezte, hogy ad neki még egy esélyt, de miután ezeket a csodálatos híreket hallotta, végérvényesen megtört benne valami. Egyetlen mentsvára maradt csak, akiből még nem ábrándult ki, akiben még nem csalódott: Isurii Thargodar. Az ő státuszát viszont erősítette a lovag szemében az a tény, hogy valamiképp elszakadt Kagan keze alól, talán éppen azért, mert sokallta azt, amit a férfi tett.*
~Nem mehetek vissza! Jó eséllyel megölnének!~
*Bár kétség ahhoz sem fér, hogy ő a tharg népre és mindenkori vezetőjére esküdött fel, s még ha Kagan ezt az esküt fel is bontotta, a népe és Isurii felé még mindig él a fogadalma.*
~Pedig vissza kell! Meg kell óvnom a mágust! Meg kell óvnom Kagantól és az ellenségeitől!~
*Ebéd közben végig nyomasztja az a sok, egymásnak ellent mondó érzés, ami kavarog a lelkében.*