*Lorew és újdonsült lova büszkén haladnak át a gazdagnegyeden, persze itt-ott vannak nézeteltéréseik. Ezekben a pillanatokban a szerzetes a kantár segítségével igyekszik megrendszabályozni az állatot, de legalábbis a helyes útra terelni.*
- Nézz ide, te egy ló vagy *próbál a lelkére beszélni már sokadszorra* Megértem, hogy érdekesnek találsz dolgokat, hidd el, néha én is. De uralkodom magamon. Neked is ezt javaslom. Sétálj szépen, visszafogottan mellettem, és csak engedd el a kíváncsiságot. Hidd el, eddig csak rossz dolgok sültek ki belőle. Viszont azóta egy kalapot sem próbáltál megenni, ez már haladás. Értjük mi egymást, nem igaz?
*A ló fújtat egyet, majd befordul az egyik kisebb utcára, méghozzá olyan lendülettel és határozottsággal, hogy Lorew nem tud ellentartani neki. Választhat, hogy eltanyázik, vagy követi a lovat, és hát... inkább utóbbi mellett dönt. Semmi kedve megfordítani már, és így is oda fognak érni a főtérre, onnan meg az istállóba, csak kis kerülővel.*
- Jól van, jöhetünk erre *sóhajt* De innentől már figyelni fogok ám minden kis kanyar és leágazás előtt!
*Komolyan nem tudja hová tenni a lovat (már nem helyileg, arra ideiglenesen megoldást fog generálni az istálló, a fejében nem tudja hova rakni), de bízik benne, hogy idővel megtanulják megérteni egymást. Ráadásul úgyis le akart nézni a kikötőbe a közeljövőben, akkor meg hát miért ne tarthatná meg? Nagyszerű lesz, hogy az odautat nem gyalog kell megtegye, és talán mindketten megérik a visszautat is. A tőr... Erre a gondolatra elő is kotorja szütyőjéből. Még mindig rajta van a démon megszáradt vére, legutóbb nem takarította le. Ezt mindenképpen pótolnia kell, nem lakhat a démoni hölgy koszos pengében. Bár Lorew számára a démoni vér nem kosz, de hát... kinek mi, ugyebár.*
- Oké, ló, most megfordulunk. Ugyanis sokkal jobb ötletem támadt, és ott van rengeteg fű is, tetszeni fog. Tudom, kicsit hirtelen jött az ötlet, de ismerek egy hölgyet, akit jobb nem megvárakoztatni. Na gyere szépen...
*A ló többnyire engedelmesen veszi a fordulással járó nehézségeket, csak egyszer ránt akkorát a szerzetesen, hogy az majdnem hanyatt esik.*